Állítsátok meg Rácz Zsuzsát

Nem vagyok én az irodalom ellensége; ha valami nem érdekel, legfeljebb nem olvasom. Így voltam a Terézanyu hisztériával is: lerendeztem annyival, hogy jó hülye neve van, és valami csajzsibbasztó trendhulladék. Hogy a véleményem mennyire találó, azt a mai napig se tudhatom, ugyanis – férfi lévén – messzire elkerültem a könyvet és a filmet is.

Amiért most mégis tollat ragadtam a témában, az a szerző Rácz Zsuzsa közéleti szerepvállalása – illetve egészen pontosan a HVG cikk, ami ezzel foglalkozik. Na kéremszépen, ha egy szerző a könyveit népszerűsíti, azzal semmi gond. Ha egy komoly és népszerű hetilap ebben a segítségére siet, még mindig nincs semmi gond. De amikor közösen együtt elkezdenek hülyeséget beszélni, az már kellemetlen. Lássuk mire is gondolok:

hvg.hu: Nemrégiben díjat alapított, médiabeli megszólalásaiban pedig egyértelműen a nők egyenlősége mellett kardoskodik, miközben a társadalmi sablonok lebontásáról, átértékeléséről beszél. Vehetjük úgy, hogy Ön az 1980-as, 1990-es évek harmadik generációs emancipációs mozgalmának, a girl power-nek a magyarításával próbálkozik?
Rácz Zsuzsa: Igen. Szükség van civil támogató mozgalmakra. Szeretnék tenni azért, hogy a nők társadalmi megbecsültsége javuljon.

Annyi a gond ezzel a szóváltással, hogy azt se tudom honnan kezdjem boncolni. Talán sorjában:

1. “nők egyenlősége”? Ha tényleg amellett kardoskodna, akkor csatlakozhatna hozzánk íróként, ugyanis a nők már egy ideje egyértelmű előnyben vannak a férfiakhoz képest. Sőt, bizonyos tekintetben már a történelem kezdete óta.

2. “társadalmi sablonok lebontása” – na igen, hogy ez milyen sok öröm és boldogság okozója volt már nyugaton is. A civilizált világ erkölcsileg, társadalmilag és gazdaságilag egyaránt a szakadék felé rohan, pillanatok kérdése hogy lezuhanjon, de még most is vannak akiknek a legfőbb gondja a maradék néhány tartókötél szétkaszabolása. Még soha senki nem tudta értelmesen leírni, hogy mi is a probléma a hagyományos társadalmi szerepekkel…

3. “grrrl power” – a nemek harcában jól hangzó szlogen, de okozott bármi pozitívat bárhol a világon? Miért és hogyan fogják magyarosítani? Kell nekünk egyáltalán ez a bárgyú és gyermeteg közhely?

4. “a nők társadalmi megbecsültsége javuljon” – Honnan? Hova? Ki nem becsüli meg a nőket??? Itt van például rögtön Rácz Zsuzsa példája. Díjat alapított, könyvet írt, abból filmet rendeztek, a HVG interjút közöl vele. Népszerű és köztiszteletnek örvend. Tökéletes példája a megbecsült nőnek. Mit akar még ennél többet? Bár, végülis, ha eléggé teker, egy béke Nobel-díj még elképzelhető… Kissé arra emlékeztet ez engem, amikor Sándor Klára – mint parlamenti képviselő – arról papolt, hogy a nőket nem engedik be a parlamentbe. Pf.

Igazságtalan, hogy azok a nők nem kapnak díjakat ebben az országban, akik igazán megérdemelnék. Azok kapnak, akik amúgy is sikeresek, befutottak.

Hű! Ez talán azért lehet, mert ahhoz hogy valaki elismerést kapjon, előbb valami elismerésre méltót le kell tenni az asztalra. Nem lehet ezt olyan nehéz megérteni…
Érdekes betekintést ad ez a vélemény-töredék a nők kishercegnő-mentalitásába: a nőknek járjon díj, mert nők.

Az egészségügyben vagy az oktatásban dolgozókat sem erkölcsileg, sem anyagilag nem becsüljük meg. Ezért díjazzuk őket az első körben. A klasszikus, gondoskodó női pályákon dolgozókat.

Ezzel is van némi gond, ugyanis dolgoznak ott férfiak is – akik pont ugyanannyira nem kapnak díjakat, mint a nők. Tehát egyrészt nem kéne a férfiakat láthatatlannak tekinteni, másrészt nem kéne úgy tenni, mintha a nőket valami hátrány érné a férfiakkal szemben. Persze a helyzet most – a feministra tradícióknak megfelelően – csak romlott, ugyanis most már az egyik nemnek vannak speciális díjai, amik a másik nemnek nincsenek. Mint mindig, most is úgy érzem, hogy az ilyen díjakat inkább szakmai alapon illene kiutalni, nem pedig nemi szerv alapján.

A gyógyszergyár az egymilliárd eurós éves forgalmának 40 százalékát fogamzásgátlókból realizálja. Azt pedig tudjuk, hogy minimális kivételtől eltekintve, a nők gondoskodnak maguknak a tablettáról és nem a pasik.

Érdekes, hogy a médiában nyíltan szapulja azokat a férfiakat, akiktől elirigyli a marhanagy megbecsültségüket. Kikerülhetetlen a kérdés: ki is a megbecsült egy olyan helyzetben, mikor az ország talán legkomolyabb médiájában az egyik nem nyíltan pocskondiázza a másikat? Egyáltalán, hogyan jutottunk ide, hogy a nők mint nők szerepelnek, de a férfiak “pasik”? Meghökkentő módon a cikkben sehol sem láttam olyat, hogy “csajok”.
Ja, és hogy a témát is boncolgassuk: hogy írónőnk mit “tud”, az az ő dolga, de arról viszont statisztikák vannak, hogy rengeteg férfi hazaadja a pénzt az asszonynak. Tőlünk nyugatabbra kész irodalma van a jelenségnek, miszerint a nők úgy gondolják, hogy amit ők keresnek, az az övék, és amit a férfi hazahoz, az is az övék – de minimum közös.

A nemünk médiareprezentációja ugyanis finoman szólva egysíkú. Ha nem vagy 20 éves és papírvékony, hát biztosan nem ismersz magadra a médiából.

Ez teljesen nevetséges. Nyomd be a tévét, és garantálom, hogy az első 10 nőből akit a képernyőn látsz, a negyede se lesz 20 éves és papírvékony. Sőt, a kényelmed kedvéért megtettem helyetted: végignyomkodtam 40 csatornát, és az egyetlen fiatal csaj az MTV valamelyik idióta műrealitijéből vigyorgott rám (de ő sem volt különösebben vonzó, sőt) – ezzel szemben legalább 10 középkorú, átlagos vagy kifejezetten dagadt nőt láttam.
Nade, még ha igaz is lenne a hülye vádaskodás, az sem jelentene semmit, ugyanis a média azért van, hogy szórakoztassa az embert, márpedig abban nagyban segít, ha a látvány esztétikus. Ne próbáljuk már meg a média szemére vetni (ami 99%-ban a látványra épít), hogy azt mutatja nekünk, amire kíváncsiak vagyunk.
Megint másfelől nézve a kérdést, azt kell mondjam, még ha kizárólag szexbombák szerepelnének a médiában, az sem kötelezne senkit arra, hogy pszichológiai problémákat növesszen magának miattuk. Én is sokszor láttam már Brad Pittet és Kevin Costnert a képernyőn – sőt, hallottam is csajokat rajtuk olvadozni -, és mégsem lett kisebbrendűségi komplexusom. Én vagyok valami szupermen, vagy azok idióták, akik hisztiznek?

Hogy milyen az a nő, akin nem néznek át a férfiak.

Sokadjára is ugyanaz a téma. Egyrészt rengeteg férfin átnéznek a nők. Másrészt az ember “nézése” szövegkörnyezet függvénye, vagyis ha egy nő nobel-díjat kap, akkor megtapsolják a szoknyahosszától függetlenül, de lehet hogy mosóport nem érdemes vele eladni. Ne keverjük már a szezont a fazonnal. Ha erotikus a szövegkörnyezet, akkor a szép nők előnyben vannak. Akinek ez nem tetszik, reklamáljon a biológiánál vagy az evolúciónál.

Hogy milyen az a nő, akin nem néznek át a férfiak. Ezzel persze már nyakig benne vagyunk a társadalmi nem, szakszóval a gender problémakörében. Hogy miért nem lehet több női döntéshozó, képviselő és a többi.

Lehet, hogy velem van a gond, de én nem látom az értelmet emögött a logikai bakugrás mögött. Arról beszélünk, hogy a reklámokban jók a csajok, és “ezzel már benne is vagyunk”, hogy miért nincs több női képviselő? Mi a …?!
Azért nincs több női képviselő, mert minden egyes posztra jelentkezik 20 férfi és 3 nő. Ebből statisztikailag adódik, hogy sokkal valószínűbben egy férfi viszi el a pálmát. Persze a feministáknak nem nehéz a valószínűségek ellen vitázni, csak kell hozzá egy kis grrrl power.
Miért jelentkezik csak 3 nő? Mert a képviselőségig eljutni kell vagy huszonötezer óra befektetett munka, amit kevés nő hajlandó odatenni.

hvg.hu: A világ jobbik felében erre kvótákat hoznak létre. Úgy gondolja, mifelénk is célravezető lenne ilyesmi?

Most majdnem csúnyát mondásra ragadtattam magam. A világ -khm- “jobbik felén” mire mentek a kvótákkal? Semmire. Azóta a nőkről is kiderült százszor, hogy semmivel sem jobb képviselők mint a férfiak, sőt.
Vagy van valaki, aki azt hiszi, nyugaton azért jobb az életszínvonal már 100 éve, mert 10-20 éve kvótáik vannak? Ha valami biztos, az az, hogy a nyugat éppen hanyatlik. Az USA államadóssága már elképzelhetetlen pénzösszeg, pedig ott aztán igazán komolyan veszik a kvótabizniszt. Ha egymás mellé tesszük a feminizmus terjedésének grafikonját a gazdasági hanyatláséval, gyanúsan hasonlítani fognak. Az összefüggés persze nem egyértelmű, de azért lehetnek sanda hátsó gondolataink. Ami viszont egyértelmű, az az, hogy a feminizmus gazdasági értelemben semmit nem tudott hozzátenni a nyugathoz. A lózung, hogy a nőkben valami olyan potenciál rejlett, amit korábban “elnyomtak”, csak egy üres mítosz. A nőkben sokminden rejlik, de speciális gazdaságfelvirágoztató csodaképességek biztosan nem. (Lásd pl. a HP és a Yahoo bebukott női vezetőit.)

Sokak szerint egyébként is a válságból kivezető egyetlen út, ha sikerül visszahozni a nőket a munkaerő-piacra.

Sokak? Feministák. A feministák szerint mindent úgy lehet megoldani, hogy a nőket támogatjuk a férfiak rovására.
Nade mi a valóság? Mivel a nők inkább a közszférában dolgoznak, vagyis mások adóiból fizeti őket az állam, egyszerűen fizikai képtelenség, hogy az ő tolásukkal véget érhetne a válság. Ennyit a feministák gazdasági elképzeléseiről.
Ha létezik bármi, a válságot enyhíteni tudná, akkor az az adóbevételt termelő munkahelyek szaporítása, amit jellemzően inkább férfiak töltenek fel.

Magyarországon az EU tagországok közül a legmagasabb a diplomás nők aránya, és ez csak nőni fog.

Óóóó, az a borzalmas nőelnyomás, és a társadalmi elismerés hiánya… Szinte már potyognak a könnyeim, ahogy sajnálom ezeket a szegény páriákat.
Nade nem arról volt szó, hogy egyenlőségesdit játszunk? Akkor most miért nem kezdenek a feministák akcióba, hogy a diplomás férfiak számát növeljék?

Viszont a képzésükre költött adó-milliókat kidobjuk a kukába azzal, hogy szülés után nem tudnak visszaállni.

Csak óvatosan, mert ez kétélű fegyver. Még véletlenül az fog az eszébe jutni valakinek, hogy inkább ne dobjuk ki azt a pénzt a kukába…
Egyébként a munkaerőpiac mindenki számára nyitva áll, vagyis ha az anyákat speciálisan toljuk, az azt jelenti, hogy valaki mást igazságtalan hátrány fog érni. Ki legyen ez a balszerencsés célcsoport? A gyermektelen nők biztos nem, de miért ne lehetnének a férfiak? Ők úgysem érdekelnek senkit, hiszen még egy valamirevaló érdekvédelmi csoportjuk sincs.

Amíg a férfiak könnyebben megteszik, hogy egy kritikus élethelyzetben, mondjuk munkanélküliség esetén felhívják egy volt évfolyamtársukat, akivel egyszer valamikor jól berúgtak, addig a nők nem tesznek ilyet. És nem csak azért, mert nem rúgtak be együtt.

…álomország tengerpartján játékok közt… izé… Pardon. Ez már az a terület, ami ezt váltja ki belőlem. Ez a férfiszapuló fantazmagóriáknak az a világa, amit egy normális ember nem érthet meg. Mert berúgni csak férfiak szoktak, ugye, a szemetek!
Nézzük jól értem-e: a nőknek azért kell plusz segítség a munkaerőpiacon, mert nem szokták (nem tudják hogyan kell?) felhívni az ismerőseiket? Broáf…

hvg.hu: Furcsa, amit állít, hiszen kommunikációs készségek tekintetében a lányok-asszonyok gyerekkorukban még jóval előrébb járnak, és később is inkább a nők jeleskednek a kapcsolattartás művészetében.
R. Zs.: Én az érdekképviseletről beszélek, nem a beszélőkéről.

Aha, mert a férfiaknak olyan frankó érdekképviselete van, hogy csak na. Bezzeg a nőknek semmi. Amikor már az egyébként feministabarát HVG-riporter is belédköt, akkor tudhatod, hogy túl messzire mentél…

Egy nő viszont nem lehet önző. Ezért sem kérnek nálunk a nők fizetésemelést, és ezért is keresnek 20 százalékkal kevesebbet az azonos képzettségű és szakmai tapasztalatú férfi kollégáiknál.

Talán – hangsúlyozom: talán – kicsit kevésbé találnám ironikusnak ezt a kijelentést, ha a kedves írónő munkássága nem az önzést istenítené. A feminizmus szintúgy.
A nők nem kérnek fizetésemelést? Melyik bolygón? És ha nem kérnének, akkor miért csodálkoznának, ha nem kapnak?
De persze kérnek, és kapnak is – ezért hazugság ez a 20%-os feminista propagandakivágás. A közszférában nemileg kifejezetten semlegesek a bértáblák, a versenyszférában meg két dolog határozza meg az ember fizetését: hogy mennyit ér a cégnek, illetve hogy mennyit tud kiharcolni magának. Ez egyik sem szexista szempont, tehát – kedves írónő – lehet menni meszet enni.

Sokat gondolkoztam azon, hogy mitől lett sikeres a Terézanyu. (…) attól, hogy megmutat valamit a kelet-közép-európai női sorsközösségből. Hogy arra nevelnek minket, hogy legyél áldozatkész, szolgálatkész, gondoskodó, meg egy rakás másfajta elvárásnak is meg kell felelnünk. Ezt szinte mindenki az anyatejjel szívja magába.

Milyen érdekes elszólás, hogy mindenki. Már tudniillik a férfiak is. Az egész beteg feminista mentalitásnak az az alapvetése, hogy csak a nőknek rossz, csak a nőknek kell áldozatot hozni, satöbbi. Ez mind idiótaság. A férfiak élete sem lekváros bukta, csak ezt persze a feministák nem hajlandóak meglátni, beismerni. Szerintük minden férfi Rockefeller, aki aranyteknőbe születik és soha nem rúg az ágy sarkába. Szerintük a férfiak, akik elértek valamit, nem tettek azért semmit (azon kívül, hogy a nők elnyomásán dolgoztak). Siralmas.
Egyébként manapság minden jellemzi a nőket, de az a legritkábban, hogy szolgálatkészek vagy gondoskodóak lennének. Le merem fogadni, hogy Terézanyuéknál is hepciáskodás van, ha a férj nem mosogat. Főleg ha anyu éppen a karriert nyomja, és este esik haza, vagy nehezen mászik ki a klaviatúra mögül.

A nőkön mifelénk ma is hatalmas a nyomás, hogy szüljenek.

Durva, mi? A patriarchális társadalom ott áll Terézanyu mögött és nyomja. Hogy szüljön. Szegény, szegény nők, mit ki nem kell állniuk ebben a speciális kelet-európai sorsközösségben…
Na persze az is lehet, hogy mindössze arról van szó, hogy egyes szülők szeretnének nagyszülők lenni, és nem átallanak ezen vágyuknak hangot adni.

De statisztikai tény, hogy a harmadik gyerek után egy anya már negyedannyival kevesebbet keres, mint az első után. Egy több gyermekes családanya megbízhatatlan, hiszen úgyis ő marad otthon, ha lebetegszik valamelyik gyerek. Márpedig lebetegszik.

Milyen érdekes, hogy félig-meddig megmagyarázza azt, amivel kötözködik. Már megbocsásson akit érint, de még szép, hogy kevesebbet keres egy olyan ember, aki súlyos éveket kihagyott a munkahelyen, valamint nem vállal annyi túlórát, ámde többet hiányzik.

Egy patriarchális társadalomban tökéletesen el lehet bizonytalanítani azzal a szöveggel valakit, hogy lehetsz a munkában jobb, mint egy férfi, de akkor nyilván nem vagy jó anya.

Nem vagyok benne biztos, hogy ezt a szöveget ő bárkitől is hallotta. Sőt, valószínűnek tartom, hogy ez egy olyan mondat, amivel a feminista körökben riogatják egymást. Node még ha valaki ilyet is mondott szegény írónőnknek, mit is jelent ez a vád? Hogy aki a karrierbe öli az időt a család helyett, az a család helyett a karrierbe öli az időt. Hm. Hogyismondjam…
Rossz hírem van a feministáknak: egy nap mindenkinek 24 órából áll, és ha abból 12 a munka, meg 8 a pihenés, akkor a családra semmilyen állami segítséggel sem jut több, mint 4 óra. Ez nem patriarchalitás kérdése, hanem elemi matematika.

Nem mondom, hogy a férfiaknál nem tapasztalható válság. De azért először a női fronton illene rendet tenni.

Nyilván. Az egyenlőség nevében, feltételezem.
Vagy most a lovagias ösztöneimre hagyatkozik a kedves hölgy, hogy úgyis előreengedem, mert hiszen azt úgy szokás? Hát igen, ezek a rohadt nőelnyomó patriarchák…

Mert nem igaz, hogy a gyermekkori szocializáció során is fej-fej mellett haladna a két nem. A fiúknak sokkal több mindent megengednek, lehetnek csibészek, pofán vághatják az aktuális Pistikét, a lányoknak mindezt tilos.

Ezt megint nem tudom honnan szedi a tisztelt írónő, hiszen egyszerűen köze sincs a valósághoz. Különösen abban a tekintetben nem, hogy fiúknak tilos lányokat megütni (mindigis az volt, és vélhetőleg még sokáig az is lesz), de lányoknak egy fiút megütni sokszor sikk. Sőt, ha egy lány pofonver egy fiút, akkor általában a fiúra szegeződnek a rosszalló tekintetek, hiszen biztosan tett valami rondát, amivel kiérdemelte.

Ezek a láthatatlan struktúrák alakítják ki a szerepeket, amelyek egyre tarthatatlanabbak.

Láthatatlan?

6 votes, average: 5,00 out of 56 votes, average: 5,00 out of 56 votes, average: 5,00 out of 56 votes, average: 5,00 out of 56 votes, average: 5,00 out of 5 6 olvasó átlagosan 5,00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Deansdale

Külön bemutatkozni nem szokásom a neten, beszél helyettem a véleményem - azt nem rejtem véka alá. Eleget foglalkoztam a feminizmussal ahhoz, hogy véleményt merjek formálni róla. Akkor is, ha ez a polkorrekt széllel való szembevizelést jelent.

23
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
11 Egyéni hozzászólás
12 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
10 Hozzászólások szerzői
Elemer a zsarnok ferfimdmselleÁgihgyikevia Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Csuzi Attila
Szerkesztő

Nagyra becsülöm ezt a penge éles logikát. Természetesen nem Rácz Zsuzsáéra gondoltam. :) Úgy dolgozol, mint kórboncnok a szikével. Ezt a gondolatsort is kérlelhetetlen anatómiai precizitással szedted ízekre. Ahogyan több más írásodnál is, most is azt érzem, hogy ehhez már hozzászólni sem tudok, annyira mindent elmondtál helyettem, helyettünk.

hgyi
Vendég
hgyi

„Hogy a véleményem mennyire találó, azt a mai napig se tudhatom, ugyanis – férfi lévén – messzire elkerültem a könyvet és a filmet is.” szerintem nem azért kerülted messzire, mert férfi vagy – legalábbis feltételezem rólad, ha nő lennél, akkor is ezt tetted volna. (én sem láttam/olvastam. nem a nemem miatt, hanem azért, mert nem volt szimpatikus a címe. a film rövidke részleteivel szörfözés közben találkoztam, s megállapítottam, hogy nemcsak a címe nem szimpatikus.) “hvg.hu: Nemrégiben díjat alapított, … Annyi a gond ezzel a szóváltással, hogy azt se tudom honnan kezdjem boncolni. Talán sorjában:” „1. “nők egyenlősége”?” a hvg riportere bátortalan, ezért maszatol. a fenti kifejezés ugyanis semmit sem jelent. vagy arra akar utalni, hogy RZs azért kardoskodik, hogy a nők felemelkedjenek/lesüllyedjenek a férfiak mellé? „2. “társadalmi sablonok lebontása”” én még folytatnám az idézetet: „társadalmi sablonok lebontásáról, átértékeléséről beszél”. a hvg riportere szerint a lebontás és az átértékelés ugyanazt jelenti. megjegyzem, RZs válaszának pöttynyi köze sincs a kérdéshez, de a boncolás szempontjából ez most mellékes, csak a jegyzőkönyv kedvéért jegyeztem meg – hátha a későbbiekben lesz valami jelentősége. visszatérve az idézett részlethez… szerintem a társadalom nemigen működik sablonok nélkül. persze, ami nem tetszik, „le lehet bontani” – hülye egy kifejezés ez a „sablont lebontani”… na mindegy. társadalmi sablont átértékelni? hm. ez úgy hangzik, hogy eddig negatívan értékeltünk valamit – pl. egy csoportot –, de most majd értékeljük pozitívan. azt a valamit – pl. egy csoportot –, no meg mindeközben semmit sem kell hogy változzanak átértékelésük érdekében. mert természetesen a csúnya társadalom látott mindent rosszul – mely társadalom kb. 50%-a nő. „3. “grrrl power”” ((((((o: ez a hörgés… ((((((((o: grrrrrrrrrrrl… (((o: „a nemek harcában jól hangzó szlogen, de okozott bármi pozitívat bárhol a világon?” nemek harca? nem tudtam, hogy harcolunk. te harcolsz? „Miért és hogyan fogják magyarosítani?” lányhatalom. és azért, mert ápolják a magyar nyelvet. (bárt ezt a hörgésszerű kifejezést “grrrl power” nem tudom, hogyan kellene szépen artikulálni… ((((o; bocs, de nagyon tetszik!) „Kell nekünk egyáltalán ez a bárgyú és gyermeteg közhely?” tudom, e kérdés költői. de én is kérdezek: hallottál te már feministát nem közhelyekben beszélni? => nem nekünk kell, hanem nekik lételemük. fogadjuk el, hogy másképp nem megy nekik – s máris megvalósítjuk az egyik társadalmi sablon átértékelését. „4. “a nők társadalmi megbecsültsége javuljon” – Honnan? Hova? Ki nem becsüli meg a nőket??? … Mit akar még ennél többet?” hogy minden nőt – vagy legalábbis sokat jobban megbecsüljön a társadalom. hess! ejjmár! megint kikandikál az a kis huncut apróság, hogy akkor a feministák a férfiak elismerésére vágynak? nem elég a társadalom felének elismerése? vagy úgy gondolják, hogy a nők sem becsülik meg eléggé a nőket? csak úgy záporoznak válaszra nem váró kérdéseid! ((o: „Igazságtalan, hogy azok a nők nem kapnak díjakat ebben az országban, akik igazán megérdemelnék. Azok kapnak, akik amúgy is sikeresek, befutottak.” ha megkérnéd, mondjon néhány, olyan nőt, akiknek szívesen adna díjat – és ne feledd el megkérdezni, milyen díjat –, és miért, szerintem meglehetős zavarba hoznád. „Az egészségügyben vagy az oktatásban dolgozókat sem erkölcsileg, sem anyagilag nem becsüljük meg. Ezért díjazzuk őket az első körben. A klasszikus, gondoskodó női pályákon dolgozókat.” az egészségügyben dolgozók pontosan tudják, mit vállalnak. az erkölcsi megbecsülés hiányát nem értem, de én már csak ilyen kis buta vagyok. de jó, díjazzuk őket. és aki nem kap díjat? mert ugye az összes eü dolgozót nem fogják díjazni. az oktatásban dolgozók is pontosan tudják, mire vállalkoztak. és már bocsánat, de a jelenlegi oktatás színvonala a béka segge alatt 5 km-rel található. miért becsüljem erkölcsileg az olyan tanárnőt, aki csak azért lett tanár, mert máshová nem vették fel? s azért miért becsüljem erkölcsileg az olyan… Tovább olvasás »

Maestro
Szerkesztő

Hmmm, ki is tiltakozott tegnap este, hogy ő egyelőre még nem akar cikkeket írni… :-D

hgyi
Vendég
hgyi

most is tiltakozom! (o:
ez nem cikk, hanem csak egy kis hozzászólás deansdale-hez. tehetek én arról, hogy ő ilyen aprólékos anatómiai előadásokat tart? (o:

hgyi
Vendég
hgyi

no, itt a folytatás. (o: „Amíg a férfiak könnyebben megteszik, hogy egy kritikus élethelyzetben, … Nézzük jól értem-e: a nőknek azért kell plusz segítség a munkaerőpiacon, mert nem szokták (nem tudják hogyan kell?) felhívni az ismerőseiket?” azt most hagyjuk, hogy a nők sosem isznak, mert az csunya dolog, hiszen a feministáktól tudjuk, hogy A Nők nem csinálnak semmi olyat, amit a férfiaknál elítélnek. ilyeneket csak a többi, elvetemült, megtérítendő(?) nő (ld. agymosott, szekértoló, seggnyaló, koncra váró, stb.) tesz néha. azt azért nem értem, miért kellett az együttiszogatást berúgássá nagyítania és miért kellett ezt hozzátennie mondandójához. ebből annak kellene lejönnie, hogy minden férfi részeges? vagy hogy a feministák szerint más kapocs nincs a férfiak között? vagy csak egyszerűen annyi, hogy irigykedik, mert a férfiak időnként segítséget kérnek egymástól – vagy nőktől, de erre nincs utalás, pedig… és azt sem tudom, honnan szedi, hogy a nők nem hívják fel ismerőseiket. „hvg.hu: Furcsa, amit állít, hiszen kommunikációs készségek tekintetében … R. Zs.: Én az érdekképviseletről beszélek, nem a beszélőkéről.” ahhha! tehát A Nők nem tudják képviselni saját érdekeiket, ehhez a férfiak segítsége kell, amit viszont ciki igénybevenni, ámde elvárjuk, hogy maguktól tegyék és „törvényesen” kötelességük legyen? „Egy nő viszont nem lehet önző. Ezért sem kérnek nálunk a nők fizetésemelést, …” RZs valószínűleg úgy értette – nade mi vagyok én, gondolatolvasó? miért nem azt mondja, amit gondol… –, hogy a társadalmi sémáink azt mondják, hogy egy nőnek tilos önzőséget mutatnia. nem ezt várja el tőle a társadalom. nade ezzel indokolni a feminizmus – mint érdekképviselet(?) – létjogosultságát… és hogy az öntudatos nők (A Nők) miért akarnak megfelelni mindenáron ennek a sémának?… hááát… és nem tudok csak úgy elsiklani egy aprócska szó jelentése fölött: „Ezért sem kérnek…” (sem) és még miért nem? „Hogy arra nevelnek minket, hogy legyél áldozatkész, szolgálatkész, gondoskodó, meg egy rakás másfajta elvárásnak is meg kell felelnünk. Ezt szinte mindenki az anyatejjel szívja magába. Milyen érdekes elszólás, hogy mindenki. Már tudniillik a férfiak is.” és erre büszkék is a magyar nők. ezért kellene őket bekvótázni, mert inkább a családot választják, a hátteret adnák. mellesleg minden társadalomban egy csomó elvárásnak meg kell felelniük a nőknek – és a férfiaknak is. másképp nem működik a társadalom. és igen, nem tévesztette el a lány. mindenki, a férfiak is. épp ezért várják el a nőktől, hogy áldozatkészek, szolgálatkészek, stb. borzalmak legyenek. gondoskodni a családról, bárkiről… brrrrrrrrrr… szörrrnyű! és megintcsak az aprócska jelzés: „ezt szinte mindenki…” (szinte) tehát nem mindenki. aki nem, abból lesz feminista? „A nőkön mifelénk ma is hatalmas a nyomás, hogy szüljenek.” hm. ezzel párhuzamosan ott a nyomás, hogy szedjünk fogamzásgátlót, hogy a szemét, patriarchális gyógyszeripar gazdagodjon. na, most akkor mi van? ha jobban belegondolok, igaza van. a nőkön hatalmas a nyomás, hogy szüljenek. főleg a 9. hónap végén. nem értem, miért nem büszkék A Nők arra, hogy van olyan dolog, amit csak ők tudnak, a hülye férfiak nem. miért nem ezt használják ki, miért azzal jönnek örökké, hogy szüljenek a férfiak is? miért nem tudnak előnyt kovácsolni különleges képességükből? előnyön nem a kiváltságokat és azok követelését értem! ja, és akkor még kérdezném: ha oly hatalmas a nyomás, akkor miért születik egyre kevesebb baba? nem reprezentatív felmérés, de az én ismerőseim körében egyre több az olyan nő, aki nem akar gyereket. és ezt elfogadni egyre természetesebb. (az én korosztályomban – meg a nálam idősebbekében – még nyeltünk egyet fiatal lányként, ha egy csajról kiderült, nem akar gyereket…) „De statisztikai tény, hogy a harmadik gyerek után egy anya …” nakéremszépen! ez megint olyan stílustalan, vagdalkozós szöveg. igen. vannak anyák, akik a 3. gyerek után kevesebbet keresnek, mint az első után. mivel jóeséllyel elég nagy a… Tovább olvasás »

Vasgerinc
Vendég
Vasgerinc

” Rácz Zsuzsa példája. Díjat alapított, könyvet írt, abból filmet rendeztek, a HVG interjút közöl vele. Népszerű és köztiszteletnek örvend. Tökéletes példája a megbecsült nőnek. Mit akar még ennél többet?”

Hiszen ebből él, muszáj folytatnia. Amíg van erre kereslet addig csinálni is fogja, és sikeres is lesz. Nem mondhatja azt, hogy azért vagyok sikeres, mert tehetségesebb vagyok a nők nagy részénél, hiszen máris véget érne a sikere.

infiniium
Olvasó
infiniium

Az egész egy agyrém, de mikor valami a realitással teljesen szembemegy, az már túlzás:
“A nőkön mifelénk ma is hatalmas a nyomás, hogy szüljenek.”
Mert kiken legyen nyomás, hogy szüljenek?! A férfiakon?

kevia
Vendég
kevia

Elolvastam az eredeti cikket és ezt is a kommentekkel együtt. Annyit látok csak, hogy két teljesen különböző szemszögből nézik a világot, és a legkisebb kísérletet sem teszik a másik megértésére. Én a magam részéről szintén nem vagyok képes belehelyezkedni mindenki nézőpontjába, de ami feltűnt, hogy itt mindenki csak a városi értelmiségi rétegről beszél. Akárhonnan nézzük, ez pedig még mindig a kisebbség a mai Magyarországon. Csak azt tudom leírni, amit látok: az egyetlen, munkáját hibátlanul és gyorsan elvégezni képes édesanyám kereste a legkevesebbet a csoportjában. Kért fizetésemelést? Igen. Válasz? Őt csak ne érdekelje más fizetése. Itt az számított, hogy az egyik munkatársa együtt ivott a munkáltatójukkal, a másik pedig ajándékokkal halmozott el egy másik tótumfaktumok. Ilyen is van. Miért nem ment el? Mert gyáva – vagy csak realista? Diploma nélkül, kisvárosban nem sok munka adódik. És máshol sem nyalna, van olyan ostoba, hogy munkával akar elismerést szerezni. Én, a gyereke becsülöm érte.
Nincs gyerekem, és kiakadnék, ha azért helyeznének előtérbe valakit, mert neki van. Ne legyen annyi a fizetése, mint nekem, ha kihagyott sok-sok évet. Ugyanakkor a gyerek a jövő záloga. Ha a nők nem szülnek, annyi. És tudjuk, az sem mindegy, hogyan nevelik fel azt a gyereket. Nézzük a nem karrierista nőket – a férj tuti nem tudja eltartani a családot egyedül (a topmenedzserek szintén nem a magyar lakosság reprezentánsai). Tehát az anyának dolgoznia kell… Valami igazságtartalma bizony van a Rácz Zsuzsa által elmondottaknak is.
A kvótával nem értek egyet, mert felhígulást eredményezhet. Ugyanakkor valóban vannak nagyon tehetséges emberek, akik a mentalitásuk miatt soha nem fogják tudni kiaknázni a tudásokat (jókislányból nem lesz főnök). A mellény mérete dönti el, kit mennyire értékelnek, a jókislányok tudását kihasználják, és azután mellőzik őket. A jókislányság személyiségjegy – nem igazán lehet ropszra megszabadulni tőle. A kvótával talán értékes emberek is jobban szóhoz jutnának, bár szerintem csak a nagypofájúak részesülnének előnyökben.
Nem a nők előnyben részesítése viszi előre a világot, hanem az emberek (nők és férfiak – férfiak és nők) értékükön való kezelése, hiszen lehet valaki elsőosztályú kapcsolatépítő (ez ma a legfontosabb a boldoguláshoz, bár ha belegondolok így volt ez mindig is), ha értéktelen.
És még valami – azt azért jó lenne tudatosítani, hogy nem a munka MENNYISÉGE, hanem a MINŐSÉGE kellene, hogy a lényeg legyen. 12 órát dolgozni szép állóképességi teljesítmény, de semmin köze a valódi munkához. Talán a legjobban úgy fejezhetném ki, hogy jó munkához idő kell – a szarhoz meg még több. Hogy elvárás? Ja, ha a látszat a fontos… Na ezért van a világ gödörben.

hgyi
Szerkesztő

azt hiszem, itt senki sem azt mondja, hogy nincs ilyen. én úgy látom, hogy a feministák viszont azt mondják, hogy csak ilyen van.

manapság diplomával sem adódik sok munka nagyvárosban sem. sőt. sokszor diploma nélkül könnyebb, mert akkor nem mondják, hogy túlképzett.

a kvótás oksos, ámde jókislány, aki a kvótanősége előtt nem tudta levetkőzni jókislányságát, az kyótanőként szerinted le fogja tudni? mert ugye nem elég bekerülni… vagy megtartani is kötelező lenne? bár akkor sem garantálná semmi, hogy figyelembe vegyék okosságát, ha nem akarják.

a gyermek a jövő záloga. ez tényleg szép gondolat. és igaz is. de gondold végig munkaadóként.
és igen. az anyának dolgoznia kell. én mellesleg szeretek is, tehát nem akora tragédia számomra. de a feministák azt várják el a társadalomtól, hogy a dolgozó anyák kapjanak az átlagnál magasabb fizetést, ne kelljen annyi munkát végezniük – sem mennyiségben, sem időben -, mint a kollégáiknak (férfiaknak és gyermektelen nőknek) és még a gyermekvállalást is jutalmazzák. mégis honnan lenne ennyi pénzünk? igen, neked is, mert te is kénytelen lennél beszállni a díjazásukba.

a munka kapcsán szerintem itt nem a mennyiség a lényeg. de tény, hogy ha több a munka, mint amennyi belefér a 8 órába, legtöbbször elvárás a munkahelyeken, hogy maradj. elvárják a férfiaktól is és a nőktől is. mert a cég élete – és ezzel együtt az ottdolgozók fizetése is attól függ, hogy kész lesz-e az a munka, vagy nem. ha munkaadóként elveszítesz 1-2 ügyfelet, mert többen nem végezték el a munkát – nem fért bele a bent töltött idejükbe; nem tudtak kellőképpen figyelni, mert aggódtak, mi van otthon a lázas gyerekkel; vagy épp 10 percenként telefonáltak a gyerek hogyléte felől érdeklődve és utasításokat adva a beteg gyerekre vigyázónak -, te, mint munkaadó, mit tennél?

Ági
Vendég
Ági

Sajnos, én sem értek egyet Rácz Zsuzsával, de Deansdale válaszai sem mindig tetszettek, és nem azért, mert nem tetszik az igazság. Már az első pontnál, a nők egyenlőségéhez azt írni, hogy ebben a témában előnyben vagyunk “bizonyos tekintetben már a történelem kezdete óta”, azért vicc, és remélem, csak a riport olvasása utáni első, nem annyira kontrolált reakció mondatta ezt az íróval. 2. pont, a társadalmi szerepek. A hagyományos szerepekkel önmagukban semmi gond. De a világ változik, és ezzel a társadalmi szerepek is. A változás jön, akár akajuk, akár nem. Nem azzal van a gond, hogy valaki anya, hisz a nők nagy része a mai napig ezt a szerepet tartja a legfontosabbnak. De már nem kizárólag erről szól a világ, és lehet azt mondani, hogy csak a nők fejében élnek az elvárások, hogy okosak, szépek, jó anyák/feleségek/szülők legyenek, de az struccpolitika, és legalább annyira nem visz előre, mint ha amiatt sírunk, hogy nem vagyunk eléggé megbecsülve. Nyilván a férfiakkal szemben is élnek elvárások, legfeljebb kevesebbet sírnak emiatt. 4. pont a nők társadalmi megbecsüléséről. Szóval ha hozunk egy példát, akit megbecsülnek, akkor az mindenki másra is igaz? Másfelől én sem értek egyet Rácz Zsuzsával, és teljes mértékben igazat adok, hogy mindenkit a teljesítménye, cselekedetei alapján ítéljenek meg, és ne azért, mert bárhova tartozik. Így a megbecsülés is ennek megfelelően kellene, hogy jöjjön. Ami a médiában megjelenő nőket illeti, azok tényleg okoznak némi frusztrációt, de állítólag már a fiatal férfiakban is. Viszont nem véletlen, ha egy férfiak többsége tényleg nem lesz ideges Kevin Costner láttán. Gratulálok hozzá, ez maradjon is így. De a nők már csak olyanok, hogy ha meglátnak egy másik, általuk szebbnek látott nőt, akkor az ellenfelet illetve a saját hibájukat látják. Lehet erre azt mondani, hogy defektesek vagyunk, de ez van, ez egy női hiba, amin azért nem segít, ha a plakátokon folyton ezt látni. Nyilván esztétikus, de befolyásolja a bennünk kialakult képet az ideális nőről- akár tetszik, akár nem. Hogy több legyen-e akkor esetleg a testileg kevésbé tökéletes ember? Talán igen, de érthető mértékig. Vagyis nem várható el, hogy a ránctalanító krémet egy 80 éves nénike reklámozza, de a fiatalokat megcélzó műsorokban feltűnhetnének több, kevésbé tökéletes embert. Persze, a tévé kikapcsolható :-) Azt olvasom a képviselői munkavállalással kapcsolatban: “Miért jelentkezik csak 3 nő? Mert a képviselőségig eljutni kell vagy huszonötezer óra befektetett munka, amit kevés nő hajlandó odatenni.” Nos, a hajlandóság azért nem az egyedüli probléma. Esetleg lehet, hogy ennyi időt nem tud befektetni? Bár szerintem nem ez az egyedüli ok, de úgy gondolom, a legkisebb indok arra, miért van kevés női képviselő, az, hogy nem hajlandóak erre időt szánni. Ha más munkára elég időt fordítanak, erre miért ne tudnának? Engem nem érdekel, mennyi nő van a parlamentben, nem erőltetném a kvótát. Ki akar ennyi idióta, mindent jobban tudó, hatalommániás okostojással együtt dolgozni, akikben ráadásul nulla a kompromisszumkészség? Rácz Zsuzsa azt mondja, “arra nevelnek minket, hogy legyél áldozatkész, szolgálatkész, gondoskodó, meg egy rakás másfajta elvárásnak is meg kell felelnünk. Ezt szinte mindenki az anyatejjel szívja magába” Erre a reakció, hogy a férfiak is ilyenek, és “manapság minden jellemzi a nőket, de az a legritkábban, hogy szolgálatkészek vagy gondoskodóak lennének”. Hát, akkor gratulálok. Kihoztuk, hogy csak a férfiak a gondoskodóak. Már látom a sok édesapát, amint karjukra veszik gyerekeiket, ha azok legörbítik a szájuk szélét, letörlik a könnyeiket, és rohannak, ha a gyerek elkiáltja magát, hogy “Apa!”. A mai nők számára tényleg fontos lett a karrier, és tényleg másodlagos sokszor a lakás, és a konyha, de ez azt jelenti, hogy a férfiak életében fontosabb a család, mint a nőkében? Megváltoztak a szokások. A férfi is takaríthat, a nő is vállalhat… Tovább olvasás »

Csuzi Attila
Szerkesztő

Nincs itt semmiféle jó ügy. Amit szokásosan a jó ügy álcájába csomagol a feminizmus az a hagyományos családmodell teljesen működésképtelenné züllesztése, a genetikailag meghatározott nemi szerepek felcserélésének erőltetése. A hozzászólásodban mást sem tettél, csak te magad is ezt próbáltad elfogadható ruhába öltöztetni, reklámozni. Semmi szükség rá, hogy a gyermekeinknek egy férfi apja helyett anyja legyen. Ugyancsak semmi szükség rá, hogy egy nő úgy akarjon anya lenni, hogy eközben a karrier lebeg a szeme előtt és a férfit próbálja ehhez szárazdajkának felhasználni. Tökéletesen egyértelmű, hogy a nőknek fontos szerepe az anyaság és ha erre vállalkoznak, akkor nem képesek olyan teljesítményt nyújtani a munkahelyeiken, mint a férfiak. De ezt senki nem is várja el tőlük. Ezzel együtt viszont nem elvárható az sem, hogy pusztán női mivoltuk okán egyenlő előmeneteli lehetőséget és a férfiakéval tökéletesen azonos béreket biztosítsanak számukra.

hgyi
Szerkesztő

vedd figyelembe, hogy a feministák nem a genetikai különbözőséget akarják eltüntetni – csak a radikálisok -, hanem a társadalmi nemi különbözőséggel operálnak.
a magam részéről teljesen megelégednék olyan modellel, amelyben a nő is dolgozhat, önkifejezhet, stb., és kap is érte pénzt, emellett anyáskodhat is. de nem követelném a magasabb béreket – mely magasabb elvárásokkal is jár.

Csuzi Attila
Szerkesztő

Miért mondod, hogy “megelégednél”? Mindez adott lehetőség jelenleg, nem?

hgyi
Szerkesztő

úgy gondoltam, ha feminista lennék. (o:

hgyi
Szerkesztő
mdmselle
Újságíró

“4. “a nők társadalmi megbecsültsége javuljon” – Honnan? Hova? Ki nem becsüli meg a nőket???”

Nos, például Rácz Zsuzsa. Nem kéne ám elvből elkerülni az ilyen könyveket, mert a végén egy csomó jó kis tanulságról maradtok le. :-)
Én ugyanis olvastam is Rácz Zsuzsa könyvét, és annak fényében egészen új értelmet nyer az a kijelentése, miszerint azért akar tenni, hogy a nők társadalmi megbecsültsége javuljon.

Rácz Zsuzsának és írónőtársainak (pl Fejős Éva) egész más fogalma van arról, hogy ki a nő, mint mondjuk nektek naív férfiaknak. A Terézanyuból is világosan kitetszik, hogy Rácz Zsuzsának az számít Nőnek, aki úgy néz, ki mint ő úgy beszél mint ő, és úgy cselekszik, mint ő. A többi, abban a történetben előforduló női genitáliákkal rendelkező képződmény nem Nő, hanem Trampli. Az egész könyv tele van, kicsinyes, dedós, óvodás szintű csúfolódással, ami nőket céloz. Én ezt a könyvet nőként is kikértem magamnak! Ennyit arról, hogy a feministák mennyire nőbarátak. A feministáknál nincs rosszindulatúbb és nőgyűlölőbb társaság az egész földbolygón! Itt van néhány mutatóba:

“Egy kiskosztümös negyvenes nő fogadott, Szörnyella de Frászra emlékeztetett, nagy csontos teste volt, kosztümjét majd kiszúrta a vállcsontja. A száján elmázolódott a rúzs, mintha épp most marcangolt volna szét egy élő csirkét.”

“Képes voltál összeállni valami tésztaképű, szörnyen sminkelt szláv nővel”

“Ötvenes, hurkás nő, hidrogénezett hajjal, vércsetekintettel”

“Épp azon tűnődtem, hogyan tudtak összeszedni ennyi ízléstelenül öltözött, elhízott nőt, és ronda férfit.”

“Nóra egy klasszikus baszatlan picsa. (Pardon, de én igazán mondhatok ilyet.) Vörös, nagy-darab, vastag lábait mindig miniszoknyába préseli. Egy tehén, na. Egy ronda fatehén.”

“Tizennyolc évesen ugyanis együtt éltem a pedagógusszálló kilenc négyzetméteres szobájában egy harmincéves, szemüveges, zsíros hajú nyelvtanárnővel “

“- Ezek az új Dior-modellek – tudtam meg egy olcsó festéktől szalmasárgára szívott hajú, negyven körüli, kiélt arcú nőtől.”

“Végigmértem a szerencse lányát. Vastag lábát divatjamúlt, térd alá lógó, virágos nyári szoknya takarta, kifakult sárga trikóján átsejlettek apró mellei. Ez a nő randevúra megy, villant be a szörnyű felismerés. Szombat este szutykos nonstopban kotont és rágót venni tuti randevút jelent. De hát miért ő??!! Én sokkal csinosabb vagyok! Formásabb a lábam és nagyobbak a melleim! Miért nem én megyek randevúra?! Legszívesebben megkérdeztem volna, ne haragudj, ezt meg hogy a francba csináltad? És a pasid hogy néz ki? Remélem, úgy fest, mint egy mélytengeri villamos rája. (Az nagyon ronda, láttam a Spektrum tévén egyszer.)”

Ha ilyeneket egy férfi írna le valaha is nőkről, azt elviselhetetlen sátánfajzatnak kiáltanák ki, de ha egy Rácz Zsuzsa írja le, az harc a nők társadalmi megbecsüléséért…

mdmselle
Újságíró

Nehogy elolvasd mindet, felkötnéd magad :-DD csak néha, néhányat, szúrópróba szerűen. Én évente beiktatok egy-kettőt, nagyon tanulságosak, és szerencsére rövidek is általában, mivel futószalagon gyártják őket :-)

Elemer a zsarnok ferfi
Olvasó
Elemer a zsarnok ferfi
“Tőlünk nyugatabbra kész irodalma van a jelenségnek, miszerint a nők úgy gondolják, hogy amit ők keresnek, az az övék, és amit a férfi hazahoz, az is az övék – de minimum közös.”. Ez így van. Egy régi barátom most került utcára – válás után – abból a lakásból, amit ő vett, a saját pénzéből, és ő újított fel.
De nem is ezt akartam. A feminista agymosás ellen a legelső és legkellemesebb lépés, ha minden férfitársam megfogadja, hogy semmi előnyt nem ad a nőnek, mert nem gyenge az, és különben is egyenlőség van. Semmit nem emel helyette, semmit nem intéz el, és soha nem fizeti a sörét, az ebédjét vagy a mozijegyét… Hirtelen nagyon nem fog tetszeni a lánykáknak az “egyenlősdi”…