Alter Ego

Gender-ideológia a meleg férfiak nézőpontjából

Ékes Ilona Országgyűlési képviselő a gender-ideológiáról. A video lejátszásához kattints a képre!

Egy elgondokodtató írásban elmélkedik a ‘Kaleidoscope és Prizma” blog szerzője a gender mainstreaming kérdéseiről, Anti-gender mainstreaming cím alatt. A blog a következő mondattal összegzi célját és irányultságát: “Ennek a blognak a szellemi irányát talán a keresztény humanizmus szándéka jellemzi legjobban, de van benne mindenből egy kicsi, ami a körülöttünk lévő világban fontos.” A “mindenből egy kicsi” megnyilvánulását nem igazán érzékeltem az oldalon, sokkal inkább egyértelművé vált számomra, hogy elsősorban a homoszexualitás és az egyház viszonyát boncolgató meleg blogról van szó, zömmel kifejezetten meleg témákkal és link-ajánlóval. Mindezt egyrészt azért tartom említésre méltónak, hogy könnyebben tudjuk kontextusba helyezni a szerző véleményét, másrészt így jobban érthetjük, hogy miért szól a cikk első fele a homoszexualitás miértjéről és mikéntjéről a gender mainstreaming helyett.

A cikkíró gondolatmenetét követve tehát ejtsünk itt is néhány szót a homoszexualitás kérdésköréről: Bár a  szerző a homoszexualitást az egyén genetikája által elrendelt irányultságnak gondolja és elutasítja a neveltetés, a tanult viselkedésminták és a környezet mérvadó szerepét, azonban a pszichológia és szociológia kérdésköreiben tájékozott olvasó nyilván tudja, hogy az állatvilágban is megfigyelhető viselkedésmódok alapján kimondható, hogy a homoszexuális viselkedésre való hajlam általánosan jelen van az emlősökben. Az, hogy a homoszexuális hajlamok milyen mértékben kerülnek előtérbe egy környezeten belül, az leginkább a csoportdinamika által befolyásolt módon alakul. Például, ha valamilyen okból eltolódott nemi arányú, egynemű csoportok keletkeznek, akkor a csoport egy része alkalmi jelleggel a másik nemre jellemző szexuális viselkedést kezd el mutatni. Ez jellemző mindkét nem egyedeire, tehát a homoszexuális viselkedés adott körülmények között megjelenik mind a nőstényeknél, mind a hímeknél. Ugyanakkor tudhatjuk azt is, hogy a homoszexualitás, mint viselkedésforma annál inkább jelen volt a történelemből ismert civilizációkban, minél inkább megengedő volt vele szemben a társadalom. Lásd az ókori görögök szabados szexuális szokásait. Mindemellett, – bár ekörül számos vita zajlott már – legalább feltevésként fogadjuk el a cikkíró álláspontját, hogy az emberek hozzávetőleg 5 százaléka genetikai alapon elrendelt módon, megmásíthatatlanul homoszexuális. Bár a magam részéről úgy vélem, hogy a homoszexualitás jellemzően átmeneti, tanult, később pedig meggyökeresedő viselkedésforma, míg a transzszexualitás inkább genetikai vagy méhen belüli fejlődési zavar, vagy éppen súlyos elmezavar miatt bekövetkezett fordított nemi identitás.

Leszögezem, nincs ellenvetésem a homoszexuálisok és a transzneműek esélyegyenlőségi igényeivel szemben, viszont ha genetikus okokat találunk a homoszexualitásra, és mindössze néhány százalékra tesszük a számukat, akkor nem értem mi szükség volna a gyermekek gender-ideológia szerinti nevelésére, hiszen egy széles körben alkalmazott nevelési módszernek mindenképpen a többségi társadalom egészséges nemi identitásának kialakításáról kell szólnia. Márpedig ha elfogadjuk, akkor a genetikára alapozott statisztika alapján biztosak lehetünk benne, hogy a felnevelendő gyermekek 95 százalékának nemi identitása azonos a biológiai nemével. A pár százalékot kitevő speciális kisebbség szempontjainak semmiképpen sem rendelhető alá a többség pszicho-szexuális neveltetése. Mindez azért is fontos, mivel a szerző érvelésében jelentős szerep jut annak a tévedésnek, hogy a homoszexualitás reklámja, és a gender-ideológia erőltetése nem lehet jelentős befolyással a homoszexuális viselkedésformák terjedésére, mivel a homoszexualitás egyénileg elrendelt genetikus tulajdonság. További fontos tévedése, hogy a gender-ideológia elutasítása feltétlenül a homoszexualitás megbélyegző elutasítása is egyben. Valójában arról van szó, hogy az emberek jelentős része tapasztalati alapon hisz az ember biológiai neme által meghatározott nemi szerepekben és nem kívánnak teret adni olyan társadalmi szabadosságnak, amely kifejezetten támogatja a nemi szerepek összezavarását és a homoszexualitás leplezetlen felszínre kerülését a többségi társadalom ízlésvilágának terhére.

A cikkíró feltételezi, hogy “…eredeti szándéka szerint a gender mainstreaming pozitív célokat, a nők egyenjogúságát, hátrányos megkülönböztetésük felszámolását tűzte ki célul”. Amivel szemben a valóság az, hogy a gender-ideológiát nemi identitásválságban szenvedő, pszichológiai problémákkal küzdő nők, vagyis egy szűk kisebbség agyalta ki. Mindannyian a nagy előd, Simone de Beauvoir, egzisztencialista filozófusnak gúnyolt sci-fi író(nő?) nyomaiban járnak. A zárójelet és a kérdőjelet azzal az elhíresült mondatával érdemli ki, miszerint “Nem születünk nőnek, hanem azzá válunk”. És lényegében ez a mondat és a hozzáfűzött tudományosan ellenőrizhetetlen fantazmagória adja a gender-ideológia alapját. Talán nem is kellene több szót fecsérelnem arra, hogy bizonygassam, hogy súlyos nemi identitás-zavarral küzdött, de a teljesség kedvéért ejtsünk még néhány szót kórképéről. Egészen biztos, hogy sohasem sikerült nővé válnia. Már koravén gyermekkorában saját édesapja mondta róla, hogy “úgy gondolkodik, mint egy férfi”. Tanítványai leleplező visszaemlékezéseiből kiderül, hogy tanárként dolgozva fiatalkorú gyermeklányokat csábított el, többekkel rendszeres szexuális viszonyt folytatott. Ami miatt végül tanári munkájától is eltiltották. Én egyszerűen elképzelni sem tudom, hogy egy leszbikus (transznemű?), ephebofil tanár zavaros képzelgéseiből hogyan származtatható nevelési célkitűzés? Biztos vagyok benne, hogy sehogyan sem!

A gender-ideológia megalkotói és propagálói sok esetben leszbikusok és kasztrációs szindrómában szenvedő nők, akik egyéni aberrációjuknak szeretnék alárendelni az egész társadalom működését. A közösségi nevelés valamilyen szinten mindig beleszólt a társadalmilag kívánatosnak ítélt szexuális irányultság és a nemi szerepek kialakításába, azonban ennek irányvonalai az ösztönök által sugallt természetes elvek mentén alakultak.  Úgy gondolom, hogy a gender-ideológia a legelemibb ösztönök által diktált nemi szerepekkel megy szembe. A társadalmi és a biológiai nem elválasztásának szükségességére a feministák nem szolgálnak más indokkal, minthogy saját személyes tapasztalatuk, élményük alapján ezt szükségesnek érzik. Mivel én egészséges emberek esetében nem tartom lehetségesnek a társadalmi, nemi szerepek elválasztását a biológiai nemtől, ezért az egész gender kérdést csak az ideológiát kitaláló feministák személyes pszicho-szexuális zavaraként tudom értelmezni. Ezért aztán hajlok rá, hogy szinte tisztán az ő egyéni szexuális problémájukként tekintsek az egész kérdésre, nem pedig valódi, széles néprétegeket érintő társadalomelméleti problémaként.

Mindemellett a meleg férfiakat is sikerült meggyőzniük arról, hogy ez az ügy róluk is szól. Tehát a genderfeminizmus ténykedésének egyik fricskája, hogy nem a feministák által olyannyira gyűlölt heteroszexuális férfiak, hanem a melegek lettek az igazi kárvallottjai ennek az abszurd történetnek.  Hogy miért mondom ezt? Míg a női homoszexualitással mindig is sokkal elfogadóbb, megengedőbb volt a társadalom, addig a férfi homoszexualitást inkább maró gúny és gyűlölet övezte. Amikor a gender-neveléssel kapcsolatban sokan rávilágítottak, hogy az elképzelés hátráltatja a helyes nemi szerepek elsajátítását, nemtelen vagy éppen homoszexuális attitűd kialakulásához vezethet, akkor sokan újra a meleg férfiakat állították pellengérre, holott ez a történet kezdetben egyáltalán nem róluk szólt. Mint a most tárgyalt cikk is mutatja a meleg férfiak pedig egyre nagyobb sértettségük és vélt előnyeik okán elvakultan igyekeznek védelmére kelni ennek a félresikerült ideológiának, és így válhatnak a társadalomellenes feminizmus önkéntelen, öntudatlan szekértolóivá és az egész ügy bűnbakjává.

3 votes, average: 5,00 out of 53 votes, average: 5,00 out of 53 votes, average: 5,00 out of 53 votes, average: 5,00 out of 53 votes, average: 5,00 out of 5 3 olvasó átlagosan 5,00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Alter Ego

Alter Ego
Érdekelnek az emberek. Érdekelnek a közösségek. Mindez a pszichológia és a társadalomtudomány nagyítója alatt is. Mindig is meghökkentettek és lenyűgöztek az egyéni- és a közgondolkodás paradoxonjai. Emellett van személyes véleményem is a világról, sőt nem átallom néha le is írni. Elismerem, hogy az elemző énem felett néha a privát szenvedélyességem győzedelmeskedik, ezért a kedvenc műfajom a publicisztika.

63
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
5 Egyéni hozzászólás
58 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
12 Hozzászólások szerzői
NaoooTina74Reszet ElekDunaUlquiorra Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Vasgerinc
Vendég
Vasgerinc

Én alapból a gender-ideológiát ökörségnek tartom, de a kiindulási pontban nem érzek olyan nagy bizonyosságot, mint ahogy leírod. Vannak ilyen és olyan álláspontok is azzal kapcsolatban, hogy a homoszexualitás mennyire genetikus, vagy nevelésfüggő. Ha pedig ilyen stabilan tényként állítod a saját álláspontodat, akkor jó lett volna betenni néhány linket a bizonyításra vonatkozóan.

Deansdale
Admin

A gender, és általában a nemiség pontosan az a kategória, amivel egyáltalán nem kéne közösségileg/társadalmilag foglalkozni. Az, hogy politikai kérdést csináltak belőle, elősegítette azt is, hogy a szex egyre inkább közönséges mindennapi bulvártéma legyen. Az emberek lassan elfogadják, hogy a hálószobai magánügyek átváltoznak poiltikai kérdésekké.

Az, hogy ki mit akar kezdeni a paplan alatt, egyszerűen nem kéne hogy tárgyát képezze semmiféle közbeszédnek, törvénynek vagy bárminek. Legyen elég annyi, hogy közös megegyezéssel felnőttek azt csinálnak amit akarnak, a kényszer pedig legyen büntetendő, irányuljon bárhonnan bárhová. Ezen felül milyen “ideológiára” van még szükség?

Persze a gender-elmélet nem elsősorban a szexről szól, de abból indul ki, és ezért teljesen fölösleges, értelmetlen, sőt, káros. Az lenne az igazi egyenjogúság, ha senki nem turkálna a másik magánéletében és hálószobájában, ezáltal mindenki nyugodtan azt csinálna amit akarna. Ehhez nincs szükség semmilyen ideológiára. Attól hogy valaki az LGBTQ és egyéb betűlevesek valamilyen képviselője még embernek ember, és a közösségben így kéne részt vennie.

Toplak Zoltán
Újságíró

Szerintem ez nem arról szól, hogy ki mit csinál a paplan alatt. A homoszexuálisok valószínű azért támogatják ezt a lehetetlenséget, mert sérelmeik erre indítják őket. Elégtételt várnak – gondolom én. Érdekes nekem, mikor azt mondod, hogy a szex nem kéne hogy közbeszéd tárgyát képezze, de akkor mi van a felvilágosítással? Sok család ezt nem oldja meg maga.

A genderfeministák pedig sztem hatalmat akarnak, hogy agyament vízióikhoz igazítsák a világot. Talán mert könnyebb a világot megváltoztatni akarni, mint magukban rendet tenni.

Egyébként most Gabriele Kuby könyvén dolgozom: A nemek forradalmán. Eltart sajna egy darabig, mert közel 300 oldal, de nagyon élvezemn ezt a munkát. Most rögtön kiteszek ide egy homoszexualitásról szóló cikket, Dr James Dobson nyomán.Megihletett ez a cikk kedves Alter Ego.

Egyébként amit leírtál, azzal lényegében egyetértek, ld. Dobson cikk.

Deansdale
Admin

Az, hogy ezzel a témával foglalkoznak, az már eleve onnan indul ki, hogy azt firtatják ki mit csinál a paplan alatt. Ha nem a biológiai nemekről beszélünk, hanem a “genderről”, az gyakorlatilag a szexuális irányultságot jelenti, vagy még rosszabb esetben szexuális eltévelyedést, amikor valaki az ellenkező nemből valónak képzeli magát. Ha a melegek/feministák tiszteletben tartanák azt, hogy mások nem kíváncsiak arra, hogy ki hova szereti dugdosni a fütyijét, illetve mivel szereti tömni a p*nciját, akkor nem folyna még a csapból is az a szöveg, hogy “na de mi van a melegekkel/leszbikusokkal?”. Mi lenne velük? Semmi. Ugyanúgy emberek mint bárki más.

A felvilágosítás más tészta, bár szerintem azt is jobb lenne a családra bízni. Inkább mint hogy a liberális “értelmiségiek” kezébe kerüljön a dolog, akik már az óvodában megkezdik a gyereket arra nevelni, hogy a tradícionális család csak egy elnyomó patriarchális eszme, és valójában a homoszexualitás a természetes.

Toplak Zoltán
Újságíró

Mit jelent az ephebofil? Még sosem találkoztam ezzel a kifejezéssel.

hgyi
Szerkesztő

ephebia=pubertás. A többi része pedig ismert a nekrofil, pedofil, stb. kifejezésekből. Szövegkörnyezetében ugye arról volt szó, hogy tanárként szerette elcsábítgatni kistini tanítványait.

Toplak Zoltán
Újságíró

Thanks mindkettőtöknek.

Destiny
Vendég
Destiny

Bocsánat az offért de ez akkora szánalom hogy itt a helye:

“a gyereknevelés MUNKA – márpedig akkor ugyanolyan társadalmi és ANYAGI elismerést, jutalmazást érdemel, mint minden más munka”
Hát igen, és ez az a pont, ahol büntetlenül megrabolják a nőket már évezredek óta.
Manapság pedig nemhogy javadalmazást nem kap a nő a gyermeknevelésért, de egyenesen büntetik érte : előtte nem veszik fel, utána nem veszik fel, és ha sikerül elhelyezkednie, akkor meg évtizedeken át olcsóbban dolgoztatják, kevesebb nyugdíjat kap, etc.
És az így alulhonorált nők amikor ráutalódnak a férfi jól megérdemelt keresetére, akkor meg még ők a “kurvák”.
A három terhesség elvitte a nagyrágóim javát, pótlásuk a mai piaci szinten 1 millió Ft, miközben a terhességekért egy fillért sem kaptam, és persze nem csak ennyi az, amibe kerültek…
És most én ezekért a fogpótlásokért újabb kerek 1 évig dolgozhatnék, miközben még a gyerekeket sem neveltem föl…

 

Na, és most az egymillió forintos kérdés…honnan van az idézet ;)?

Deansdale
Admin

Én tegnap láttam az eredetit úgyhogy csalás lenne ha megmondanám a megoldást :)

Maestro
Szerkesztő

Honnan van, honnan van, nagy dolog…
Én azt is meg tudom mondani, hogy ki írta.
Ez egy tipikus rd-féle kesergő a nőkertből.

Deansdale
Admin

Azért arra kíváncsi lennék mit képzelnek a feministák, mikor kapott a nő javadalmazást a szülésért. A középkorban? Az őskorban? Mert egyébként semmi értelme annak a sirámnak, hogy “manapság nem javadalmazzák a gyerekszülést”.

Persze a gondolat is abszurd, hogy ha egy nő gyereket szeretne vállalni, akkor vonják el a mások pénzét hogy őt fizessék vele. Mintha csak az állam vagy az adófizetők kedvéért lett volna hajlandó vállalni a gyerekszüléssel járó áldozatot… Hát én nem kértem rá, hogy szüljön, ezért tőlem ne várja hogy fizessem a gyereknevelését. Bónusz pont jár annak aki megmondja, hogy mi abban a ráció, ha a gyerek mellett dolgozó nőktől adót vonnak el hogy más gyermeket nevelő nőknek adják… (Tudom, a következő gondolat hogy adót csak férfiak fizessenek, az egyenjogúság nevében.)

Toplak Zoltán
Újságíró

Én benne lennék, hogy kapjanak a szülő és gyereket nevelő nők pénzt. Talán több lenne a nagycsalád. Persze ennek is lennének hátulütői, gondolom a kisebbség rögtön rácuppanna, onnantól az anyaságiból élne az egész család, hiszen, ha jó pénz jár érte…

Szerintem több pár vállalna több gyermeket is, ha anyagilag megengedhetnék maguknak. Ha nem lenne ciki, hogy valaki “csak” anya akar lenni.

Ulquiorra
Szerkesztő

a kisebbség már most is a gyerek/ek/ből él – “tisztelet” a kivételnek

Tina74
Olvasó
Tina74

Ezt csak úgy lehetne szabályozni, ha ezt a családfő többéves munkaviszonyához, és/vagy megfelelő iskolai végzettséghez (minimum szakmunkásképző) kötnék…

Duna
Olvasó
Duna

A férfiaknál ez a 10% körüli szám lehet a valóság a homo és bisex férfiakra. A bisexualitás valóban a férfiaknál egy kis százalék, de egy speciális újabban reklámozott szekxuális házassági életmód kiindulója. A cuckolding sex életmód alapja. A férj attól izgul, hogy a feleségével idegenek közösülnek. A Literotica comment részén többekkel harcoltunk, hogy a nők házasságon kívüli afférjeivel foglalkozó Loving Wives hub ne legyen csaknem ennek a cuclolding kapcsolatnak a sztori fóruma és a sexuális többségi férjek problémáit és megoldásait tartalmazó történeteket ne száműzék szétszorva más hub-okba. Most a sztoriaim csak a Storiesonline.net gyűjteményben vannak, mert eltávolitottak engem és a sztoriaimat a Literoticáról!

 

Reszet Elek
Szerkesztő

A cuckolding nem szükségszerűen biszexuális férfit feltételez, noha annak legszélsőségesebb és számomra leginkább visszatetsző változata ezt is tartalmazza. A magam részéről nagyon visszatetsző, hogy valaki képes legyen megosztozni a feleségén sőt még nemi izgalmat is okozzon neki. A szélsőségesebb cuckolding eseteinek még a férfi megalázása és a női dominancia is a része, ami pedig már a zsigeri ellenérzéseimet hívja elő, lényem minden porcikája, testem minden sejtje tiltakozik ellene mivel természetellenesnek érzem. Persze ez csak a személyes véleményem.

A többivel kapcsoltban nem tudok mit mondani mert kevés infót osztott meg velünk.