Feminista szakácskönyv

Női szeszély torta – habos-krémes édes mézes(-mázos) desszert csak nőknek! (A férfiak csak az ujjukat dughatják bele, de rácsapunk!)

Hozzávalók

A tésztához:
Végy egy véka korpát és egy szakajtó 100 éves tojás, néha fiatalabb is jó – nem baj, ha záp

A töltelékhez:
Bármi, amit a baromfiudvarban találsz: jérce, csirke, tyúk, pulyka vagy liba. Ezen kívül kell még méz és macskagyökér.

A mázhoz:
Szerezz be néhány jól hangzó szlogent és valamilyen édesítőszert. Színezéket is használhatsz – lehetőleg pinket.

Elkészítés
A korpa közé keverd a tojásokat. A korpa közé keveredett tojás nem jó szagú, de ne is törődj vele, mert később magyarázhatod a kellemetlen szagot azzal, hogy férfiak turkáltak benne, s tőlük ered.
A tésztánakvalót jól keverd össze – nem kell nagyon kidolgozni. A tészta legyen sűrű, nyúlós. Terítsd tortaformába és süsd meg. Sütés közben a tészta szépen felpuffad.

A töltelék elkészítésénél ügyelj arra, hogy minél habosabb legyen a krém.
A jércéket, tyúkokat, libákat főzd meg, aztán turmixold össze. Önts hozzá jó sok mézet és reszelj bele macskagyökeret (átható illata erős, izgató hatással van a macskákra, melyek a növényhez dörgölőzve “kábulatba” esnek, és/vagy szívesen megeszik a gyökeret. Egyes macskák kifejezetten “függővé” válnak.)

Ha a tészta megsült, vízszintesen vágd ketté, majd a habos tölteléket kend az alsó lapra. Óvatosan helyezd rá a tetejét, majd az egészet vond be a mázzal.
A máz nagyon fontos! Egyrészt nem engedi ki a szagokat a tortából – így az csak akkor érezhető, ha felvágod a tortát – de akkor már késő, meg kell enni –, vagy ha valaki kicsit megkapirgálja a felszínt. A kapirgálók kezére kell ütni! Ne lepődj meg, ha sokan lesznek, akiknek gyanús a tortád és nem kérnek belőle, de azért tudni szeretnék, mi van benne!

Tehát a máz… Kellenek hozzá szépen hangzó jelmondatok, ígéretek, modernnek tűnő eszmék. Édesítsd erősen, hogy már az édes illattal elbűvöld azokat a nőket, akiknek készíted a tortát. A mázat színezd pinkre, halványlilára.
Díszítésnek helyezz el rajta rózsaszín szemüvegeket, esetleg szemellenzőket.

Tálaláskor kend be lakkal, hogy csillogjon, szórd be valami kellemes illattal, hogy elnyomd a bűzét. Fényképezd le, így a későbbiekben nem kell újrakotyvasztanod, csak előkapni a képet. (Photoshoppal csinosítgathatsz rajta.) Etesd meg azokkal, akik szintén akarnak ilyet készíteni. Próbáld meg letuszkolni a torkán mindazoknak, akik nem szimpatizálnak vele. A maradékot kend – a hajadra.

Vásárlás előtt a terveidről készíts szép színes rajzot és leírást, mely minél kívánatosabbá, étvágygerjesztőbbé teszi kotyvasztmányodat. Ezt a képet lobogtatva tudsz majd kuponokat és készpénzt gyűjteni az alapanyagok beszerzéséhez. Ha ügyesen lobogtatod – és miért ne tennéd –, annyi pénzt hozhatsz össze, amelynek töredékéből megkapod a cuccokat. A többit oszd be magadnak.
Ne feledd! Csak olyan dolgokat írj le, melyeket adományozóid látni szeretnének!
A tortára majd a nevüket is felírhatod. Még az sem baj, ha olyan támogatásokat is ráírsz a kész tortára, amelyek nincsenek – de büszkén hivatkozhatsz rájuk, mert úgysem tudja senki, valódi-e, vagy sem.

Hát én nagyjából így látom a feministák tevékenységét.

És hogy egy valódi konyhai példával illusztráljam a nézőpont-különbségeket:

„Julia Child azt mutatta meg a közönségnek, hogy elsősorban a főzés öröméért kell kötényt kötni. A Child révén elterjedő jelenség pikantériája, hogy A francia séf című tévésorozat közel azonos időben került adásba, mint ahogy Betty Friedan feminista alapműve megjelent. A The Feminine Mystique a nők felszabadítása mellett tört pálcát: a házimunkát – és természetesen a főzést – az elnyomás eszközeként mutatta be. Véleménye szerint a háztartásbeli nők folyamatos feszültségben élnek amiatt, hogy értelmetlennek és értéktelennek érzik az otthon végzett munkát.
Elsőre úgy tűnhet, mintha a két nő az érem két ellentétes oldaláról beszélne. Azonban Julia Child munkássága sokban hozzájárult az amerikai nők „felszabadításához”. A konyha és a főzés átértelmeződött alantas, szolgai munkából izgalmas, kreativitást igénylő alkotássá, amely nem az elnyomás, hanem éppen az egyenrangúság szimbólumává vált.
Julia Childnak a megszokottól eltérő, ám a végletekig szenvedélyes és újító természete felbecsülhetetlen értéket hagyott az utókorra. Egészségesen étkezni és élni, az életben megtalálni az egyszerű, de mégis nagyszerű örömöket – olyan dolog ez, amit egy életen át kell tanulni mindenkinek.”

Fokozni is lehet – gondolom Julia Child és Julie Powell ősellenségként szerepelnek a feministák listáján.

„Julia Child munkásságának legnagyobb elismerése talán mégis az, hogy az általa létrehozott televíziós műfaj napjainkban népszerűbb, mint valaha. Az ő élettörténete inspirálta a 2009-ben nagy sikerrel bemutatott Julie & Julia című filmet is. A filmrendező a blogger Julie Powell főzőpróbálkozásaival elmesélve alkotta meg a két síkon futó, ám nagyon is összefüggő és szórakoztató mozifilmjét. A film egyidejűleg két élettörténetet mutat be: Julie Powellét, aki elhatározza, hogy egy év leforgása alatt végigfőzi a híres szakácsnő 524 receptet tartalmazó recept-könyvét, valamint Julia Childét, aki a hatvanas években férjével Párizsba költözik, majd évekkel később sikerrel adja ki terjedelmes receptkönyvét. A film legnagyobb érdeme, hogy a főzést nem annak mutatja, aminek az emberek többsége tartja, azaz egynek a kötelező házimunka közül. A főzés itt a kreativitást és a kikapcsolódást jelentő tevékenységek színeiben pompázik, amelyet a két nő azért művel, mert szereti, és örömöt okoz nekik.”

Hát igen. Minden nézőpont kérdése. Én elfogadom, hogy vannak olyan nők, akiknek öröm a főzés. És azt is elfogadom, hogy vannak olyanok, akiknek csak nyűg. Az is rendben van, hogy egyik elmeséli a másiknak, hogy ő ezt hogyan éli meg. De azt már nem fogadom el, ha egyik meg akarja győzni – bármi áron, bármilyen eszközzel – a másikat, hogy csak az a helyes út, amelyen ő jár, s hogy a másiknak milyen pocsék az élete, s ha nem követi őt, továbbra is rossz lesz neki.

0 votes, average: 0,00 out of 50 votes, average: 0,00 out of 50 votes, average: 0,00 out of 50 votes, average: 0,00 out of 50 votes, average: 0,00 out of 5 0 olvasó átlagosan 0,00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: hgyi

A nickem kiejtése helyesen: högyi - merthogy há, mint hö + gyi :o) Nőként határozottan tiltakozom a feminista nővédelem ellen. (Lehet, hogy ha ilyen intenzív férfivédő szervezetek működnének, nem háborognék ennyire, mert nem érint személyesen – de ismerve magam, ez nem biztos.) Ha feminizmusról van szó, öreg nénikének érzem magam, aki ugyan csupán a gyerekére vár az út szélén, de a feministák megragadják és akkor is átviszik a túloldalra, ha ő hevesen tiltakozik ez ellen. Nem értek egyet sem az elvekkel, sem a módszerekkel. Korábban nem gondoltam, hogy beszélgetéseken kívül véleményemet bárhol is kifejtsem, gondolataimat ilyen formában leírjam, de mivel meghívást kaptam ide, hát élek a lehetőséggel.

5
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
4 Egyéni hozzászólás
1 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
5 Hozzászólások szerzői
mdmsellehgyiZoliMaestroAlter Ego Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Alter Ego
Szerkesztő

“No ezt jól kisütötted!”  :)

Aki a nők hagyományos szerepeit biológia rabságnak és unalmas kényszermunkának titulálja, az talán még soha próbált mesét rögtönözni a gyermekének, soha nem masszírozta meg a férje sajgó hátát, és soha nem tálalt fel a családjának egy tökéletesen sikerült vacsorát. És főleg nem nézett mindezek után a szemükbe. Egy család testi és szellemi épüléséről gondoskodni bőven tartogat annyi érdekes kihívást, hogy soha ne érezze ezt unalmasnak bárki is, ha képes szívvel, szeretettel, elhivatottan művelni.

“Egészségesen étkezni és élni, az életben megtalálni az egyszerű, de mégis nagyszerű örömöket – olyan dolog ez, amit egy életen át kell tanulni mindenkinek.” – Úgy hiszem ennek a letéteményesei az igazi nők és nem hazug feminista ígéreteknek.

Maestro
Szerkesztő

A szegény macska, aki függővé válik… :-)

Toplak Zoltán
Újságíró

Helyenként kicsit össze-visszának hatott, de ügyesebben használtad a képeket, mint hasonló kihívásban én tettem volna. Kicsit gondolkodnom is kellett, hogy néha megértsem, mire is gondolsz. Pl. a tyúkok, libák, jércék stb hasonlatnál. Nekem a szag túl sokszor jött elő, elsőre is megértettem, mire gondolsz. A végén a Julia Child story nagy ugrás volt, de nagyon jó is. Jó példája a nőiességében kiteljesedett nőnek.

mdmselle
Újságíró

nyami! :-)

Úgy imádom Julia Childot, épp most olvasom a könyvét, My life in France, annyira vicces és normális és szeretnivaló nő! A filmben viszont Julie Powellt nem szeretem, amúgy az egyik kedvenc filmem, de mindig eltekerem a modern-Julie részeket és csak a régi-Juliásat nézem. Fantasztikus jó páros voltak a férjével, és tényleg úgy csinált karriert, hogy közben nem adta fel a nőiességét. mint Agatha Christie, aki a világ leghíresebb krimiírója, de mindig egyszerű háziasszonyként beszélt magáról.