Férfihang.hu

Feminista vagyok, baj? – A nagy vita

A Magyar Televízió vitaműsorában feminista aktivisták, közismert médiaszereplők és a közönség vitatkoztak a férfi és női szerepekről, azok változásáról és a feminizmus mibenlétéről és szükségességéről. Bár a felvétel 2005-ben készült, de ez mit sem von le értékéből, hiszen a felvetett kérdések ma is éppen annyira – ha nem még inkább – aktuálisak. A vita résztvevői: Nagy György (MTV), Székely-Nagy Katalin (MTV),  Koncz Gábor (Színművész), Molnár Gabriella (A  Nők Lapja főszerkesztője), Szilágyi Sisso Szilvia (Tusarok.org), Török Mónika (A Feminista Enciklopédia szerkesztője), Gerő Márton (Szociológus hallgató)

 

 

 

2 votes, average: 5,00 out of 52 votes, average: 5,00 out of 52 votes, average: 5,00 out of 52 votes, average: 5,00 out of 52 votes, average: 5,00 out of 5 2 olvasó átlagosan 5,00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Férfihang.hu

Férfihang.hu

15
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
5 Egyéni hozzászólás
10 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
8 Hozzászólások szerzői
Zolihgyidaphnethe hermitAdmin Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Raon
Olvasó

Tyűha. Mindenképpen megérte kitenni ezt a videót – sok szempontból tanulságos.
Nekem speciel úgy az első három perctől fizikai fájdalmat okozott a végignézése, de ez az én heppem, mert nagyon nem szeretem, ha egy téma nincs fókuszban tartva, és a fő kérdések felől nézve teljesen lényegtelen ízléskaratévé fajul egy érdeminek induló beszélgetés.

A nagyobb gond az, hogy a műsorban megszólalő nők legtöbb “érvét” sajnos mondatonként szét lehetne szedni, meg lehetne cáfolni, rá lehetne mutatni arra, hogy ha vannak is értelmes érvek a feminizmus mellett, azok nem azok, amelyeket ők említettek. Bevallom, nem kevés hüledezést váltott ki bennem, hogy ennél még én is meggyőzőbben tudnék érvelni a feminimus mellett, pedig eszem ágában sincs ilyet tenni.

Fontosnak tartom idevésni, hogy a férfi oldal sem villogott, sajnos. Bár a műsorvezető fickó egész jól alkalmazta a görbe tükör technikát, a miértjeiről ő sem beszélt, így az érveit simán le lehet tudni “férfisoviniszta” minősítéssel. A művész úr tényleg előadta a művészt, és bár egyértelműen régivonalas, konzervatív értékrenddel rendelkező férfiemberként mutatkozott be, jópár helyen sántított, amit elmondott, ezt hülyeség lenne nem elismerni.
Ilyenformán talán az egyetemi hallgató srác volt a legügyesebb – ő legalább megpróbált érvelni, és egész jól csinálta. Kár, hogy nem hagyták végigmondani, amit akart.

A nőkkel kapcsolatban azt láttam, hogy a legtöbbször egyik sem tudott elvonatkoztatni a sértett alapállásától (talán ezért sem tudtak jól érvelni, mert mintha csak a sértettség beszélt volna belőlük).  Teljesen tipikusan ismert feminista metodika szerint ment az egész, elgondolkodtató árnyaltságban – itt tényleg volt minden, a női kisebbrendűségérzeten való változtatniakarástól kezdve a teljesen egyértelmű kiváltságok kívánalmáig. És persze természetesen mindent a folytonos férfihibáztatás és felelősséghárítás vezérelt, a másikramutogatás – azaz az állapotokon való siránkozás a folyamatokban való nemgondolkodás mellett.

Annyiban mondjuk meglehet a tanulsága az anyagnak, hogy ha valaha is sor kerülhet értelmes párbeszédre a feminista nők és az antifeminista férfiak között, akkor az a leghatékonyabban csak úgy tud menni, ha a femi nők megpróbálnak több észt (hogy háttérbe szoruljon a sértettségük), az antifem férfiak pedig több megértést (hogy ne adjanak okot a femiknek a sértődésre) a közösbe tenni. Ennek hiányában az egész mindig is értelmetlen állóháború marad, ahol a felek csak a maguk érveit szajkózzák anélkül, hogy annak bármilyen előremutató hatása volna.

the hermit
Olvasó

http://www.avoiceformen.com/feminism/letter-to-a-young-man-privilege-blindness/

Ezt jó lenne magyarul olvasni- ha akarjátok, lefordítom. Főleg mert egy nő írta, talán megérne egy postot

Deansdale
Admin

Jöhet, sőt, meg is köszönjük :) Ha összefutunk, egy sörrel honoráljuk is :D

Admin
Admin

Tényleg kösz! Visszahelyeztelek szerzői státuszba, hogy kit tudd tenni, ha elkészül.

 

the hermit
Olvasó

Izé, holnapra meglesz, de majd átküldöm lektorálásra, és ha rendben van, majd ti kiteszitek.

Deansdale
Admin

Ha tudod, tedd be te vázlatba, aztán majd belekukkantunk. Egyszerűbb így mint küldözgetni, én pl. sosem nézem a “céges” postafiókot :)

Kodo
Újságíró
Kodo

Nem volt jól összefogott és lényegre törö, amatör volt a vita mindkét részröl.
A nök “szakértö” létük ellenére se tudtak tényszerü észérveket felhozi a szokásos sztereotipia, az élet minden területén való elnyomottság hangoztatásán kívül. Szerintem is gyengén szerepeltek ha tárgyilagos akarok lenni, de ennek csak örülök.
A férfiak sem jutottak el lényegi dolgokig. Egy két nekifutás után ügyetlenül elvesztek a jelentéktelen részletekben. Látszik, hogy csak felületes sejtéseik voltak a feminizmusról. Nem voltak eléggé képben ahhoz, hogy hatásosan érveljenek, velösen visszakérdezzenek, kiugrasztva a nyulat a bokorból.
Ahhoz képest hogy egyenlötlen volt a felállás – a nök éveken át a témával foglalkozók, míg a férfiak csak felkészületlen alkalmi beugrósok voltak – mésem volt ez olyan gyászos.

Bíztatónak tartom, hogy az itteni szerzök közül – és ma már – bárki jobban szerepelhetett volna.

daphne
Olvasó
daphne

Jobb híján ide írom:

A műsort nem láttam, csak róla szóló hírt olvastam: http://hvg.hu/itthon/20121019_Tarlosbol_ismet_elobujt#rss

“Tarlós István bunkón válaszolt” Ez még nem nagy hír:) De attól függetlenül, hogy bunkó-e vagy nem, érdekes a vége:

“Tarlós azt mondta: szerkesztő asszony, a választ, amit adtam, kilencvenes IQ fölött meg szokták érteni, hogy ön nem értette meg, az legfeljebb a kialvatlanságával hozható összefüggésbe. Kálmán Olga kérdésére, miszerint minden nőt így szokott-e Tarlós sértegteni, ”

Szóval amikor nem jut eszébe valami frappáns visszavágás, akkor jön a sértődés, hogy hogy beszélhet így egy nővel. Annyira jellemző. Pedig Kálmán Olga nem női minőségében ül ott, hanem mint a “szuperkemény” műsorvezető. Tipikus hozzáállás, hogy azt akarja, hogy vegyék komolyan, mint egy férfit, de kíméljék a csatában, mint egy nőt.

hgyi
Szerkesztő

17 percnél…
http://atv.hu/belfold/20121018_90_es_iq_egyugyu_kerdesek_tarlos_eloben_sertegette_kalman_olgat

És ismét az egyik kedvenc idézetem:
“A női politikusok sem nem szelídek, sem különösképpen nem empatikusak, kötényük pedig végképp nincs, kosztümben járnak. Viszont pontosan tudják, mi kell ahhoz, hogy sikeresek legyenek. Határozott elképzelések, fáradhatatlanul szőtt kapcsolati háló, meggyőző médiaszereplések és erős pajzs az ütközésekhez. Ez kemény szakma. Megszállottaknak való, nem szelíd tündéreknek. (L.K.)”

 

daphne
Olvasó
daphne

Már sokszor elolvastam nálad, de kitől származik az idézet?

hgyi
Szerkesztő

Lévai Katalin. :o))

Kodo
Újságíró
Kodo

Ez egy bármikor bevethető univerzális fegyver és minimum két éle is van. Csak elő kell kapni az éppen a helyezthez illőt.
– Biztos azért volt vele szemben bunkó a hangnem, mert hogy ő nő.
– Ha meg tekintettel lennének “érzékeny női mivoltára”, ha akarja azt is kikérheti magának, miért nem kezelik egyenlő félként.
Akármelyik esetet igény szerint tovább lehet ragozni, tetszés szerinti következtetéseket levonni, a nők elnyomatását kimutatni…

hgyi
Szerkesztő

Nem ismerem Hajdú Péter műsorvezetőt, de azt hallottam, hogy ő mindenkivel bunkó.
Általában Puzsér is.
Most akkor egyenrangúság van, legyen, vagy mi kellene?

daphne
Olvasó
daphne

Hogyhogy mi kellene? Mindig az, ami az előnyösebb:)

Toplak Zoltán
Újságíró

Nekem a nők felkészültebbnek és okosabbnak tűntek. Meglepődtem Molnár Gabriellán. Egész nőies volt. Sokkal maszkulinabbnak hittem. Sok minden maradt kimondatlanul, szerintem. Bár ezek  talán csak az én érzéseim. Én hátrányban érzem magam sok nővel szemben, mert képesek olyan jól teljesíteni a társadalmi életben, mint én. Szerintem ott szerepleni az én dolgom lenne. (Ennek oka a modern társadalom is, melyben sok olyan szakma megjelent, ahol a női adottságok legalább olyan jól megfelelnek, mint a férfiasak. Talán a nők a lelki evolúcióban előbbre tartanak, mint mi. Meglehet, nem tudom. Talán csak egyszerűen egy nő könnyebben előhívja magából a férfias szerepalkalmasságot, mint egy férfi magából a nőit, mivel az egyik univerzális, a másik speciális. Nem tudom. Én szeretnék Férfi lenni. Ebbe beletartozik, hogy az otthoni munkát elvégzem, ha kell, de nem úgy, ahogy a nő előírja nekem, hanem ahogy én jónak látom. Esetleg lehet vitázni, hogy az miért nem jó, de tessék számítani a következő (általában bunkónak tartott) ellenérvre: így csinálom, mert nekem így megfelel. Bevallom, nem tudom, meddig bírnám elnézni, hogy a nő emiatt esetleg pluszban robotol. Más kérdés, hogy ez ellen jó orvosság lehet elmenni sörözni. Pedig utálom magam bunkónak érezni, de ha ez az ára, hogy ne legyek otthon rabszolga, akkor mit tehetek? És sajnos a bunkóság érzete csak kezdetben fáj, aztán szépen lassan meg lehet szokni. És máris benne vagyunk egy hatalmi játszma kellős közepén, avagy: kinek lesz igaza? Látszólag a férfinek, de az erkölcsi fölény a nőé. Ó, a gaz patriarcha, aki mellett mártírnak kell lenni! Pedig talán csak több türelem kéne, és kompromisszumkészség. Na, átmentem nőhibáztatóba. Ezek a nők azt gondolják, igazuk van, mert vállalnak egy-két gyereket (tehát anyák is), de közben az álmaiknak is akarnak élni (tehát férfias szerepekben tündökölni). Én azt mondom (ha jól emlékszem, Deannel (vagy Qujonnal?)együtt, hogy előbb nagycsalád, sok gyerek (ugyanis a fogyasztói társadalmak lakossága fogy), aztán karrier. Vagy csak egyszerű társadalmi szolgálat, amiért nem jár pénz. (Tudom, ez meredek gondolat, de hogyan tanul felelősséget a férfi, ha nincsen éles helyzetben? Ha nem szolgáltatja magát ki neki a nő, honnan fogja tudni, mit jelent a szemébe nézni annak, akiért felel? De ehhez olyan társadalom is kell, amelyik felelősségre vonja a férfit (és elsősorban nem jogi, hanem személyes szinten) amennyiben a felesége valamiért nem teszi fel a kényes kérdéseket akkor, amikor kell. <Ugyanis egyetlen férfi sem Isten> (Ja, hogy ez nem vezetői “csak” tanácsadói szerep? Hát ez van. Minden nem megy.) K..ra tiszteljük egymást, és sokszor nem kérdezzük meg: te Józsi, miért is csalod a feleséged? Te Marcsi, miért is hagytad el a Pistát magaddal víve a közös gyereket? Szinte biztos, hogy nem fogunk egyszerű válaszokat kapni. <Vazze, mindig defókuszált leszek, ha elkezdem kiírni magamból…> Én így élem meg: a mai, modern, emancipált nő nem érti meg, hogy férfi akarok maradni. Ebbe az is beletartozik, hogy férfias dolgokat csinálok. Én keresem a pénzt, én vezetem a gyereket a világba.A modern társadalom túl bonyolult nekem. Szétvált a mammut hazavitele, és a fiúk férfivá nevelése. Nem vihetem magammal a fiaimat a munkahelyemre, és nem száll apáról fiúra a mesterség. Miközben az “így csináld”-ot magyaráznám, akarva-akaratlan átadnám az “így szemléld” – et. NEM TUDOM MEGTENNI. Ba…a meg! És ennek nem tudok örülni. Egyszerűbb, természetközelibb társadalomra van szükségem, mert itt nem számít a fizikai erő, nem kell kitartónak lenni, és nem kell fáradni, és amit az emancipáció kínál, hogy mosogathatok, és lehetek egy modern kvázi-nő, nekem nem kell! Én überelni akarom a nőket a férfiterületeken – mert Férfi vagyok. És ez függ attól is, hogy hozzájuk képest milyen a szerepem. A “legyél olyan, mint mi, és szeretni fogunk” – tól kiráz a hideg. Pedig szeretném, ha szeretnének a nők,… Tovább olvasás »