Férfiakat véresre rugdosni? Nem kell félnetek, jó lesz…

Deansdale - 2013. november 21. csütörtök 13:15 - 97 hozzászólás
index-ablakos-bordatores

Az Index.hu tájékoztató anyaga: Így okozzunk férfiaknak ablakos bordatörést.

Múltkor említettem, hogy Ertsey Katalin nem volt eléggé feminista, ezért saját, radikálisabb természetű társnői ugrottak a torkának. Namármost mit gondoljunk egy olyan “botlásról”, amit már ezek a radikálisok is kifogásolnak?

Sztorink az indexen kezdődik, ahol valamelyik szélütött jó ötletnek tartotta, hogy egy nőknek szóló önvédelmi tanácsadó cikket férfigyűlölő, radikálfeminista köntösbe öltöztessen. Miért is ne köphetné a feminista halandzsát, miszerint országunkban a mocsok férfiak minden nőt naponta vernek és fojtogatnak, tehát az egyetlen “megoldás” ezeket a latrokat addig rugdosni, amíg csak pislákol bennük az élet. A kedves olvasó azt hiszi, hogy túlzok? Nézzünk egy idézetet az indexről:

És ha a támadó lekerült, akkor ne kockáztassuk meg azt, hogy dühösen feláll, rúgjunk inkább bele két-három nagyot! Itt a fejet és a bordákat egyaránt tudom ajánlani, de fontos, hogy cipőorral találjuk el az erőszakoskodót, így lehet csak finom ablakos bordatörést okozni, vagy eltüntetni az orrát. Férfiak esetében – már csak a büntetőjog miatt is – a földön fekvő ember cipőzésében fontos az önmérséklet, de ha nőként védekezünk, akkor erre nem kell ügyelni.

Külön felhívnám a figyelmet az utolsó mondatra, amiből bizony kiderül, hogy a magyar igazságszolgáltatás pozitívan kivételez a nőkkel – mert ez már csak egy ilyen nőelnyomó patriarchátus. Egy nő nyugodtan rugdoshat egy férfit 28 napon túl gyógyulóra, mert a bíróságon úgyis megvédi a női mivolta. Feministáink ezt nem csak tudják, de egyenesen buzdítanak az ezzel való visszaélésre!

Ez persze minden normális embernél kiveri a biztosítékot, sőt, többnyire még a nem egészen normálisoknál is. Éppen ezért az a baloldali feminista közösség, ami Ertsey Katalint még megfeddte, amiért nem volt eléggé radikális, most felszólalt, hogy ez azért már mégiscsak sok. Meglátásaik jók és jogosak:

Az Indexes gyűlöletművelet első része, hogy az erőszak konkrét helyzetét, valóságát és a személyeket kiiktatja a diskurzusból, a helyét egy általános és elképzelt erőszakszituáció veszi át, ahol a szereplőknek nem személyük van, hanem csak nemük. Az erőszaktevő pedig „Férfi”.

Majd a második lépésben minden szabad erőszak és gyűlöletpotenciált, a fizikai bántalmazás glorifikálásával, a deperszonifikált „elkövetőre” irányítja.

A véresszájúaknak viszont eszük ágában sem volt magukba szállni, és kicsit lejjebb tekerni a gyűlölködés hangerejét – inkább írtak egy válaszcikket, hogy igenis jogos a férfiak démonizálása és a velük szembeni erőszakra való uszítás, mert a feminista statisztika szerint minden férfi aljas mocsok, míg minden nő ártatlan angyal. Eközben mintegy mellesleg olyan poénokat is elsütöttek, miszerint az Ertsey Katalint megfeddő feministák őszerintük valójában antifeministák… Bravó!

És most, hogy eljutottunk a lényegi részhez, részletesebben is kivesézném ezt az erőszakpártoló szennyhalmazt. Lehet, hogy hosszas lesz, ezért az olvasóktól vagy türelmet, vagy elnézést kérek :)

Néhány hónapja egy szociológia szakos PhD hallgató közölte velem, hogy férfi és nők között nem léteznek egyenlőtlenségek. Próbáltam rámutatni, hogy a kutatások nem ezt mutatják és példaképpen a bérek közti különbségeket hoztuk fel.

Frappáns dolog egy nem létező egyenlőtlenség bizonyítására a nem létező fizetési különbségeket felhozni. Aki esetleg nem olvasta volna a vonatkozó magyarázatainkat, annak összesűrítem a lényeget: a közszférában a bértáblák nem tesznek különbséget férfi és nő között, a versenyszférában pedig hülye lenne bármely cég a szükséges minimumnál többet fizetni valakinek csak azért, mert lóg valami a gatyájában. Aki szerint a multik filléreken marakodó menedzserei önként “fütyibónuszt” adnának bárkinek “patriarchális összekacsintás” okán, az kezeltesse magát egy megfelelő intézményben.

Erről ment egy kis vita, amelyet az említett hallgató azzal zárt, hogy különben is, minden genderrel foglalkozó kutató feminista, tehát elfogult és férfiellenes. Erre én megkérdeztem, hogy például ki? „Hát mindegyik.” „Na jó, de akkor néhány nevet tudnál mondani?” „Mindegyik.” „Jó, de azért egy nevet mondj…” És persze név az nem volt (…)

Mondok én egyet szívesen, kedves Ámon Kata: Ámon Kata. Ennek az illetőnek a megnyilvánulásaiból teljesen egyértelmű, hogy elfogult és férfiellenes. Miért? Mert olyan bizonyítottan hazug vádakkal támadja a férfiakat, mint hogy valamiféle láthatatlan és értelmetlen összeesküvés segítségével elnyomják a nőket – például kevesebb fizetést adnak nekik. Aki ilyen hülyeségeket elhisz, az máris elfogult és férfiellenes;  ha terjeszti is őket, azt nevezik gyűlöletkeltésnek.

Ahogyan a Fent és lent cikkben is ugyanez a rejtőzködő, megfoghatatlan férfiellenes feminista szellem bújik meg, amelyet csak az tud felfedezni (és ezáltal a szöveg „logikáját” is), aki azonosulni tud ezzel az ellenségképpel.

Nem nagyon rejtőzködik az a férfiellenes feminista szellem, ami az egyik legnépszerűbb magyar online portálon nyíltan hirdeti, hogy ha nő vagy, nyugodtan rugdosd pépesre a földön fekvő magatehetelen férfi arcát, mert a bíróság úgyis elenged egy ejnye-bejnyével… Most Ámon Kata tényleg úgy tesz, mintha az a cikk, amiről az általa kritizált írás beszél, nem is létezne??? Mintha itt valakik minden ok nélkül támadnák a szegény ártatlan feministákat, nem létező fantomokra hivatkozva.

Sőt, erre a dupla leszúrt rittbergerre még rádob egy hátraszaltót két csavarral: arról beszél, hogy “az ellenoldal gyárt ellenségképet”. Ezt már nehezemre esik áttolni a billentyűzeten, de a férfiakat en bloc mocskoló, az ellenük durva fizikai erőszakra buzdító nyílt uszítás nem ellenségképzés – de ez ellen felemelni a szavunkat, az igen?!

Ez kész. Erre nem lehet mit mondani.

„a feminizmust” kritizálóknak fogalmuk sincs arról, ki az a feminista, mi az a feminizmus (…)

De, sajnos van. Annak ellenére, hogy többségük szándékosan hazudik a kép eltorzítására. Mint például Ámon Kata, aki egy kritikán aluli férfigyűlölő szemétkupac védelmében ilyen blőd színfalak mögé próbál rejtőzni, mint hogy az őket kritizáló tulajdonképpen nem is tudja mit kritizál. Ami már csak azért is félcédulás mellébeszélés, mert a Fent és Lent írása nem “a feminizmust”, vagy “a feministákat” kritizálja, hanem egy konkrét cikk fortyogó gyűlöletét.

A Fent és lent cikk tehát részben azért zavaros, mert hasonlóan nem képes megnevezni a kritikája alanyát. Néha az Index az, néha azok, akik Balogh családon belüli erőszak ügyéből politikai kampány csinálnak, néha feministák, akik „rámenős civilek”, később meg CEU-sok.

Nincs ebben semmi zavaros – a hiba az ön készülékében van. Egyetlen csoportról van szó, a radikális feministákról, akik az indexhez éppúgy betelepedtek, mint a parlamentbe. A mismásolástól függetlenül teljesen nyilvánvaló, hogy a magyar közéletben van egy nem túl széles, de annál hangosabb tábor, ami a saját politikai és anyagi hasznára előszeretettel mocskol férfiakat, hamisít statisztikákat, vagy importál svéd propagandát. Ezek a szexista megélhetési gyűlöletkeltők azzal védekeznek, hogy az ő gyűlöletük nem támadható, mivel a láthatatlan és megfoghatatlan patriarchátus elnyomja őket. Mármint őket, akik a parlamenti, felsőoktatásbeli, államilag támogatott alapítványi, vagy médiabeli állásaikból viszik haza azt a fizetést, ami a férfiak 98%-a számára elérhetetlen. Vagyis mivel szegények hátrányos helyzetűek, nekik szabad a rablás uszítás terén, némi képzavarral.

A férfiakat mocskolni, ellenük erőszakra buzdítani polkorrekt, tehát büntethetlen. Sőt, ahogy fentebb megtudtuk, férfiak ellen erőszakot elkövetni is büntethetetlen, amennyiben nő teszi azt.

sokan, de elsősorban a rendszerváltás környékén születettek a liberalizmust és a liberálisokat okolják a rendszerváltás utáni politikai-gazdasági rendszer kudarcáért

A tündérmesékben. Amiknek az ideje lejárt. Az embereknek azért van baja a “liberálisokkal”, mert a cselekedeteik egyértelműen kultúra- és emberellenesek – hogy a magyarellenességről ne is beszéljünk. A liberális szót pedig azért tettem idézőjelek közé, mert akik ma annak nevezik magukat, a közelében sem járnak a fogalom eredeti jelentésének. A szabadság eszméje nem arról a burkolt, de szándékos társadalom- és értékrombolásról szólt, amit manapság a leszaggatott rongyai mögé rejtőző ideológusok képviselnek.

Míg a lakhatási szegénység „belefér” az egyenlőtlenség kategóriába és ki kell állni ellene, addig az LMBT jogok és a nők jogai automatikusan a liberális középosztállyal azonosítódnak.

Félretéve, hogy micsoda képtelenség a “lakhatási szegénység” szóösszetétel, ezt a verbális maszatolást így lehetne lefordítani magyarra: a szegénység egy létező hátrány egyes emberek életében, míg a “nők jogairól” ebben a formában papolni csak (neo)liberális szócséplés – a valódi problémákkal már nem szembesülő, jólétükkel mit kezdeni nem tudó entellektüel nők hobbija. Nem véletlen, hogy a paraszti józan ésszel még rendelkező egyszerű emberek nem ugyanúgy kezelik a két témát, hiszen érzik az erkölcsi különbséget a szegények megsegítése, illetve a hamis feminista áldozati kultusz építése között.

A feminizmus mint férfiellenesség nézet népszerűségét mi sem mutatja jobban, hogy rögtön az első kommentben eldördül egy jó kis feminácizás.

A körülményeket tekintve ezen egyáltalán nem lehet csodálkozni. Ahogy azon sem, hogy aki nem hülye, az azonnal rájön: ezek a feministák bizony tényleg férfiellenesek. Épelméjű embernek hogyan lehetne azt bemagyarázni, hogy a földön fekvő férfiak véresre rugdosását népszerűsítő cikk nem férfiellenes?!

nyilván nem véletlen, hogy a cikkel egyetértők kb. az amerikai férfi jogi aktivisták szintjén érvelnek.

Ámon Kata lekezelőleg egy wiki bejegyzésre linkel, ami többé-kevésbé épkézláb módon elmagyarázza, hogy a feminizmus hol téved, és a férfiaknak milyen jogos problémafelvetései vannak. Ehhez képest hogyan kellene értelmezni azt, hogy “ezen a szinten érvelnek”? Ez az üres nagyképűsködés jól jellemzi a feministákat; úgy tesznek, mintha politikai ellenfelük minden érve megbukott volna, holott ez gyakorlatilag pont fordítva igaz (mint pl. a fentebb említett fizetési különbségeknél).

Azaz a férfiak és a nők közötti hatalmi különbséget ignorálva, a feminista beszédmódot átfordítva (nőgyűlölet helyett férfigyűlölet, a férfi privilégiumra rámutatás mint uszítás, szexizmus, stb.) érvel a feminizmus ellen.

Férfiak és nők között nem létezik “hatalmi különbség”, mert a férfiak és a nők nem homogén csoportok. Ahogyan a nők, mint csoport, nem gyakorol hatalmat, úgy a férfiak, mint csoport, sem gyakorol hatalmat. Ezt egy hatéves gyerek is azonnal belátja, amint megmutatunk neki egy híd alatt lakó hajléktalan férfit, aki semmiféle privilégiumban vagy hatalomban nem részesül csak azért, mert Orbán Viktor történetesen férfi. Ez a “férfiak a nők ellen” csoportos számháború a marxista osztályharc elvének egyszerű lemásolása, illetve elferdítése – csak míg a gazdagok-szegények viszonylatban van értelme, hiszen minden gazdag gazdag és minden szegény szegény, addig férfi-nő kontextusban teljesen értelmetlen, hiszen nem minden férfi gazdag és nem minden nő szegény. Vagyis vannak “elnyomott” férfiak és “elnyomó” nők, akik megtorpedózzák a feministák szexista dogmáit.

A “feminista beszédmódot” egyáltalán nem kell átfordítani (sőt, botorság lenne), hiszen a férfirugdosás reklámozása tökéletesen bemutatja a háttérben megbújó szellemiséget. Különösnek tartom, hogy Ámon Kata nőgyűlöletről beszél, amit a csúnya gonosz hókuszpókok “átfordítanak” férfigyűlöletre, mivel én még sosem láttam olyan cikket, ami a nők véresre rugdosásához adott volna képes útmutatót, illetve jogi jellegű megnyugtatást, miszerint ne fogd vissza magad, a bíróság úgyis szemet huny. A valós férfigyűlöletet akarja egy nem létező nőgyűlölettel kimagyarázni, és még van bátorsága azt állítani, hogy mi forgatjuk ki a tényeket.

A “férfi privilégiumok” emlegetése sem menti meg, ugyanis ez is csak tartalmatlan mellébeszélés. Semmiféle valós példát nem tud hozni arra, hogy miféle privilégiumai vannak egy férfinak egy nőhöz képest. A törvényeink, az alkotmányunk a nők többletjogait rögzítik, amihez képest minden feminista hablatyolás jelentéktelen.

a szerző nem ismeri a statisztikákat, amelyekkel bizonyítható (nem félreveztő femináci-statisztikák ezek amúgy, hanem rendes, jóravaló bírósági, rendőrségi adatok): a bántalmazók többsége férfi, az erőszakot elszenvedők többsége nő.

Ez közel sem ilyen egyszerű, több okból sem:

- Általános értelemben az erőszak elszenvedői legtöbbször férfiak. Ellenük több erőszakos bűncselekményt követnek el, mint nők ellen.

- CSBE tekintetében a bírósági/rendőrségi statisztikák nem olyan részrehajlóak, mint mondjuk a NANE szeretné, de tény, hogy több férfit ítélnek el CSBE miatt, mint nőt. Viszont ez félrevezető, mivel a CSBE többsége sosem jut el a rendőrségig – főleg a férfiak által elszenvedett része, mivel a nők sokkal hajlamosabbak másokhoz fordulni panaszaikkal, míg a férfiak inkább magukban keresik a megoldást.

- Ha az elkövetők többsége férfi, a törvénynek akkor is egyformán kell védenie minden állampolgárt. Ha az ellopott biciklik többsége kék, akkor a zöld bicajokat ne is keresse a rendőrség?

- Ha az elkövetők többsége férfi, az nem jogosít fel egyetlen újságírót sem arra, hogy “a férfiak brutalitásáról” beszéljen, vagy hogy az ő véresre rugdosásukra buzdítsa a nőtársadalmat. Márpedig az index nem elkövetőről, nem erőszakos emberről, de még csak nem is erőszakos férfiról, hanem A FÉRFIAKRÓL beszél. A férfiak erőszakosak, a férfiak vernek, és ezért a férfiakat halálra kell rugdosni. Aki bármiféle statisztikából ezt az eredményt hozza ki, az nem teljesen normális.

A probléma az, hogy nem látja, a feminizmusok többsége alapvetően rendszerkritika, de egyik sem férfikritika.

Ha a rendszer meg akarja tapogatni a melled, két-három ütéssel vidd földre és aztán törd el néhány bordáját… Biztos én olvastam rosszul a cikket. A feministáknak semmi bajuk a férfiakkal, csak teljesen véletlenül terejesztik róluk, hogy mind egy szálig nőelnyomó, agresszív állatok. Miféle férfiellenesség???

A feminizmusok döntő többsége nem úgy tekint a társadalmi nem alapú egyenlőtlenségekre mint egyéni döntésekre, hanem mint egy társadalmi nem alapján létrejövő hatalmi szerkezet működésére.

Igen, és itt van a bibi. Hogy egy marxista elmélet csontvázára ráfeszített idióta nemi háború torzképét vetítik minden egyes emberi élet, minden egyes emberi cselekedet hátterébe. Géza nem azért üti meg Julist, mert ideges, hanem mert szerves része a nők elnyomására szőtt összeesküvésnek. Pontosan ez az aberrált elmélet a gond, mivel elkerülhetetlenül leszögezi, hogy minden egyes férfi “gyalogos katona” a patriarchális nőelnyomás háborújában – vagyis a nők ellensége. Hiába a díszes körítés, a könyvespolcokat megtöltő mellébeszélés: a feminizmus egyetlen valódi központi gondolata az, hogy a férfiak elnyomják a nőket, tehát legyőzendő ellenfelek egy örök küzdelemben. És nincs kivétel, nincs kiút: a híd alatt élő hajléktalan is élvezi a “férfiprivilégiumokat”, ő is fogaskerék a gépezetben, akinek a körülményei és tettei rávetíthetőek az egész férfinemre. (Természetesen csak azok a részletek, amik a férfiak ellen felhasználhatóak: a férfiak felső 1%-a vezető, tehát minden hatalom a férfiak kezében van; a férfiak alsó 1%-a bűnöző, tehát minden férfi bűnöző. Hogy a férfiak x %-a kedves, tiszteli a nőket, segíti az elesetteket, az lényegtelen.) Paradox módon még a feminista férfiaknak sincs menekvés: nekik kiadják az ukázt, hogy pofa be, és csak serényen az önostorozással!

A privilégiumok része, hogy bizonyos erőszakfajtákat nekik nem kell megtapasztalniuk és bizonyos erőszakfajtákat nekik elnéz a társadalom.

És van bőr a képén nyíltan az olvasó arcába hazudni. Ráadásul gyermeteg módon olyat, amiről messzire süt a hiteltelenség. A férfiak sokkal több erőszakot tapasztalnak meg életük során, mint a nők. Másfelől bármit is tesznek, azt senki nem nézi el nekik. Főleg a társadalom nem, ami a fizikai erőszakot börtönnel szankcionálja. Az ilyesfajta hagymázas feminista képzelgés, amit Ámon Kata delíriumos állapotában világra hozott, precízen jelzi, hogy ezek az emberek semmilyen kézzelfogható kapcsolatban nem állnak a valósággal. Az ő álomvilágukban a férfiakat soha nem éri semmilyen baj vagy nehézség – mindannyian lubickolnak a privilégiumaikban, és ha épp nem túl lusták, kicsit elnyomogatják a nőket szórakozásképpen. És ezt elnézi nekik a társadalom, sőt, kifejezetten tapsol hozzá – hiszen a társadalom is ők maguk. (A nőket rég kizárták.)

több az esélyem nőként, hogy megerőszakolnak, megjegyzéseket tesznek a külsőmre, kevesebb fizetést adnak azonos munkáért, stb.

“Sajnos” még ezt is rosszul tudja, mert ha a statisztikákból nem felejtjük ki a börtönöket (végső soron miért is tennénk), akkor számszerűen megállapítható, hogy több férfit erőszakolnak meg, mint nőt. A megjegyzések többsége dícsérő (oh, a borzalom!), s mellesleg férfiak is kapnak belőle bőven – a fizetést meg már tárgyaltuk.

létezik egy társadalmi nem alapján szerveződő hatalmi struktúra, amelyben a férfit megilletnek bizonyos privilégiumok, a nőket pedig nem.

Van palatáblám egy marék krétával, megkérném Ámon Katát, hogy rajzolja le az összefüggést a külsőjére tett megjegyzések, és bármiféle “hatalmi struktúra” között. Orbán Viktor, mint hatalommal rendelkező férfi, abból nyerte varázserejét, hogy jó sok nőnek a külsejére tett megjegyzést? Vagy Parafa Gedeon, a sudárpusztai munkanélküli azért tesz megjegyzést kedvenc pultosnője szoknyájára, mert a patriarchális államhatalom erre feljogosítja? És ha a pultosnő visszaszól, akkor Gedeon privilégiuma (sőt, hatalma) hová lett? Mehet a rendőrségre feljelentést tenni rablás címén?

A feministák civilek és ezzel a liberalizmus által propagált civil társadalomhoz tartoznak

Ja, olyan civilek akik nem csak a parlamentben ülnek, de az EU és az ENSZ kifejezetten nekik dedikált bizottságaiban is. Ami tulajdonképpen a civil-ség, vagyis a mezei állampolgárság tökéletes ellentéte.

valaki vagy érzékeny az osztályalapú egyenlőtlenségek iránt és eluasítja a feminizmust, vagy pedig feminista és akkor érzéketlen marad az osztályhelyzet iránt

Ez tulajdonképpen elég jól fedi a valóságot, és bizonyíték rá az, hogy a feministák kifejezetten a szegény nők ellen munkálkodnak (valamint hogy radarjaikon egyáltalán fel sem tűnnek a szegény férfiak). A GYES lerövidítésére tett folyamatos kísérleteik például szegény magyar nők százezreinek okoznak közvetlen, kézzelfogható kárt. Ahogyan az sem véletlen, hogy tulajdonképpen nem létezik szegény feminista. Lehet felháborodni – de amíg a nőkertben a banki középvezető állásban lézengő feministák tárgyalják a parlamenti feministák és a felsőoktatásbeli feministák dolgait, addig inkább csak csendben. Ráteszem egy havi fizetésem, hogy Ámon Kata anyagi helyzete sem indokolja, hogy hátrányos helyzetűként tekintsen magára.

(például a radikális, szocialista, posztkolonialista feminizmus, queer elmélet)

A mákos zserbó feminizmus, az uránbánya feminizmus, az egyenlő felelősséget akarunk feminizmus, ésatöbbi.

a Magyarországon a családon belüli erőszak ellen küzdő feminista emberek, csoportok abszolút nem a feminizmus liberális ágát képviselik.

Nyilván nem, hiszen a férfigyűlölő, hazugságokból anyagi hasznot húzó ágát képviselik. Illetve pardon, az pont a liberális. Vagyis… Ez maga a feminizmus. Üres jelzőkkel dobálózni (posztkolonialista, ez valami vicc?!) teljesen értelmetlen, amíg a közös mag lényege egy férfiellenes hazugság.

a magyarországi feministák nagy része valószínűleg éppen úgy problémásnak tartják az Indexen megjelent gifeket, ahogyan a szerző is, de ők azért, mert az Index újságírói ezzel azt sugallták, a nőn múlik, meg tudja-e védeni magát

Áhá, és most jön a slusszpoén, miszerint a “rugdosd halálra a férget, úgyis megúszod” cikk tulajdonképpen azért problémás, mert még mindig nem eléggé feminista. A “cipőorral rúgj, hogy eltörjön a bordája” nem azért gáz, mert erőszakra uszító szellemi okádék, hanem mert a nőre helyezi a rúgás nehéz feladatát. Holott mindenki tudja, hogy azt a kivezényelt rendőrségnek kellene kivitelezni, amihez egy valódi feminista államban a nőnek csak asszisztálnia kell…

a családon belüli erőszak alapvetően nem azért történik meg, mert a nő nem tudja megvédeni magát, tehát hibázik, vagy mert a férfi fizikailag erősebb, hanem mert hatalmi pozícióban van

Akkor is hatalmi pozícióban van, ha éppen magatehetetlenül fekszik egy kórházi ágyon kómában, hiszen a nem létező patriarchátus illuzórikus hatalmának kerge ábrándja varázserőt kölcsönöz neki. Minden férfinak hatalma van minden nő felett, hát nem értjük? Ez a feminizmus lényege. Orbán Viktor patriarchális pénisze engem feljogosít nem csak a feleségem verésére, de akár Ámon Kata vagy Ertsey Katalin lilára püfölésére is. És a rendőrség nem tartóztat le, a bíróság nem ítél el, hiszen patriarchátus. Családon belül nem azért történik erőszak, mert az emberek együttélése olykor óhatatlanul is súrlódásokkal jár, vagy bonyolult érzelmi helyzeteket teremt, hanem mert a rohadt, gonosz nőelnyomó férfiak rendszerszintű hatalmat birtokolnak a szegény ártatlan elnyomott nők fölött, függetlenül attól, hogy esetleg a női MMA-bajnok gümőkóros férjéről van szó.

És ha történetesen a nő kezdeményez erőszakot, akkor is a férfi van hatalmi pozícióban, és akkor is ő a hibás.

Vagy ha a nő válik, és a bíróság neki ítéli a férfi élete munkájának gyümölcsét, meg persze a közös gyerekeket, akkor is a férfi van hatalmi pozícióban.

Neki van fütyije, tehát ő a főgonosz. Ennyi, téma lezárva. A feminista verdikt előre le van vajazva, fénymásolata szabadon kiosztható bárhol és bármikor. Egyéni mérlegelés nem szükséges, hiszen az egyenjogúság élharcosai pártatlan kutatásaikkal kiderítették: mindig minden a férfiak hibája.

a kifinomult középosztálybeliek ugyanúgy bántalmaznak nőket mint az alsóbb osztálybeliek

Gandhi ugyanúgy verte a feleségét, mint Lakatos Mikelandzseló megélhetési agresszor… Nyilván. Tisztelt Ámon Kata, tagadja-e, hogy olyan propagandát terjeszt, ami szerint minden férfi egyformán erőszakos? Próbál-e hazugságok spanyolfala mögé bújni, miközben a szavai magukért beszélnek?

Az, hogy a figyelem most a bántalmazó politikusokra irányul, szintén ezt bizonyítja.

Aha. A rendszerváltás óta a mostani volt talán a harmadik (de lehet, hogy a második) eset, amikor ilyesmi került szóba. Ezek szerint a férfi politikusok ~0,1%-a bántalmaz, és ha ezt ki lehet vetíteni a néptömegekre is, akkor jöhet a halleluja, mert a CSBE problémája megszűnt létezni.

Komolyabban szólva: a politikai botránykeltés külön műfaj, nem kellene belőle messzemenő következtetéseket levonni a társadalom egészére nézve.

A családon belüli erőszak ellen „rámenős civilek” ráadásul az esetek döntő többségében teljesen ingyen végeznek olyan szociális munkát…

…amit az állam és (többek között) Soros Gy. százmilliókkal jutalmaz.

Az persze igaz, hogy a feminizmus láthatóságát növelni kellene…

…mert az EU és az ENSZ széksoraiban szinte láthatatlanok.

No, kellően elfáradtam az Ámon-cikk végére, úgyhogy különösebb tüzijáték nélkül a sajátomat is befejezem – remélem akadtak páran, akiknek volt elég türelmük végigrágni a feminista agyhalál eme friss látletetét.


Címkék: ,

Az egyéni szerzői név alatt megjelenő cikkek nem a Férfihang.hu szerkesztőségének egységes állásfoglalását, hanem elsősorban a szerzők egyéni véleményét hivatottak kifejezni, bemutatni; céljuk sok esetben mindössze a vita, párbeszéd kezdeményezése a művészi provokáció eszközével. Az írások közlésére a véleményszabadság és a médiapluralizmus érvényre juttatásának igényével kerül sor. A Férfihang.hu szerkesztőségének, moderátorainak elsődleges feladata a vonatkozó törvényi keretek és a jóízlés kívánalmainak betartatása.
9 votes, average: 5.00 out of 59 votes, average: 5.00 out of 59 votes, average: 5.00 out of 59 votes, average: 5.00 out of 59 votes, average: 5.00 out of 5 9 olvasó átlagosan 5.00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

A cikk megjelent a Beszédtéma - Bulvár, Feminizmus - Antifeminizmus rovatban.


Hasonló témájú cikkek:


Társadalmi célú közlemény

1. A feminizmus és a feministák nem azonosak a nőkkel. A két fogalom nem ugyanazt jelenti. Azért nem, mert nem minden nő feminista, viszont léteznek ...
Rövidhír a tesztoszteronról

Okt. 10-én egy orvosi szaklapban közzétett kutatás eredményei szerint a tesztoszteronszint emelkedése fokozza a  férfiak őszinteségét. Magyarul akiben...
Eldördült az első lövés?

Nem kizárt, hogy a hosszú évtizedek óta tartó feminista "nemek háborújának" egy komoly fordulópontjához érkeztünk. Na nem kell megijedni, a ...
Bérkülönbség - A kiirthatatlan feminista hazugság

“A nők férfiakkal szembeni hátránya az egész világon ismert jelenség, belénk van nevelve. Ezt az illúziót a bérekkel kapcsolatban is elfogadjuk, ezért...
Női Passzív Ellenállást hirdet a Gumiszoba női Napoleonja

"Gumidominó? Vagy egy parti sakk? Ön talán Napoleon, vagy a perzsa sah? Nem, Napoleon nem lehet, azt biztosan tudom, mert én vagyok Napoleon!&q...


Hozzászólások a Facebook-on keresztül
Hozzászólások (97) Hivatkozások (0)
  1. Ez nem maradhat válasz nélkül.

    0     0
  2. Dean! Fogtok tenni feljelentést az ügyben?

    Tudom, Alter, az előző cikk kommentjeinél békésebb reakciót vetettél fel, de az index-szel szemben hamar és erősen kellene fellépni a legképzettebben író antifeministának. Ugyanis a cikk előtt is nyíltan állást foglalt a megkeseredett férfigyűlölők mellett többször is a cikkjeivel. Érdemes lenne százalékosan megvizsgálni az index cikkjeit, milyen százalékban szerepelnek a férfiak pozitív vagy negatív kontextusban, aztán megnézni ugyanezt a nőkre vetítve. Az arány olyan ordító lesz, hogy azzal már Brüsszelig kéne menni diszkriminációs-ügyben.

    Egyébként ha valaki csak Dean ezen írását nézi a témában, annak szólok, hogy a “Nemzetközi Férfinapos” cikknél tucatnyi hozzászólással veséztük eddig is a témát. Érdemes megnézni azokat is.

    Ámon Kata, Tóth Gergely és Janecskó Kata bűne a dologban égbekiáltó szerintem. Nagyon hamar meg kéne követniük a férfiakat.

    1     0
    • Miért nem te teszed meg?

      0     0
    • Hgyi, lényegre törő kérdéséből talán nem mindenki érti, de arra akart célozni, hogy a segítségetek, közreműködésetek nélkül nem tudunk megfelelő aktivizmust kifejteni. Kevesen vagyunk. Segítsetek tevékenyen!

      2     0
      • Annak kell megtennie, aki közülünk a legjobb, legtapasztaltabb író. Az a baj, hogy nincsenek leosztva a feladatok, hogy milyen feladatokat kell elvégezni, és kinek.

        0     0
        • + aki bevállal ilyesmit. Ehhez nem elég, hogy tapasztalt író valaki.

          Hát igen. Csak körvonalai vannak. Még nem vagyunk egy szervezet. És ha leszünk, akkor sem leszünk munkahely. Feladat lenne dögivel, de ezeket mind önkéntes alapon (ez a legnehezebb) kell csinálni.

          0     0
        • A legtapasztaltabb legjobb író nem győzné egyedül a dolgokat. Azért vannak többen egy közösségben, hogy a kevésbé tapasztaltak a tapasztaltabbak segítségével tudjanak maguk is cselekedni. Nem gond ha valami elsőre nem tökéletes. Például egy beadvány szövegén, egy cikken a tapasztaltabbak tudnak csiszolni, de akkor máris nem mindent egy-két embernek kell csinálnia. Tudni kell bántó kritikák nélkül segíteni a másikat és a tapasztalatlanság ellenére is merni cselekedni. Én azt hiszem, itt sokan alkalmasak arra, hogy egy ilyen közösségben tevékenykedjenek. Csak merni és akarni kell megtenni az első lépéseket, még ha kicsit botladozva is. A szerepeket is csak akkor tudjuk leosztani, ha van aki ajánlkozik bármilyen szerepvállalásra. Szóval ebben az ügyben egyáltalán nem szégyen önjelöltnek lenni. Éppen ellenkezőleg. És ha minden jól megy, akkor akár még akár egy munkahely is lehet ez egyszer valamikor. Mert vég nélkül senkitől sem várható, hogy mindenféle díjazás nélküli társadalmi munkát végezzen. Csak azt a munkahelyet előbb létre kell hoznia egy közösségnek önmaga számára.

          1     0
          • Én nem azt mondtam, hogy a legtapasztaltabb írónak kell csinálnia mindent. Most azonban egy feljelentésről beszélünk.

            Ugyanezt tudom mondani, hogy valakinek kellene írnia az MNO-ba. Először a legjobbnak kell megírnia a cikket, egy jó írással kell a nagyobb közönség felé nyitni. Utána majd minden beindul.

            1     0
            • A Magyar Nemzet berkeiben egyébként nem feltétlenül szeretnek minket. Ezeket olvastad már? :)
              http://www.ferfihang.hu/2012/06/28/az-o-szegyenuk/
              http://www.ferfihang.hu/2012/07/01/mit-kivan-a-magyar-nemzet/

              0     0
              • A Mno-t csak példának hoztam fel. Egyébként ezekről a cikkekről nem tudtam. Akkor viszont nincs ötletem, hogy hová lehetne még.

                0     0
                • Már az is elég ha releváns helyeken linkelnek ránk az olvasók. :)

                  1     0
                  • Hát, kétségtelenül előrelépés, de attól nem fog sok dolog változni. Az eredeti téma, a feljelentés viszont még játékban van.

                    Az a baj, hogy eddig akárki írta, hogy valamit kellene csinálni, mindig egy másik hozzászóló azt válaszolta, hogy “akkor miért nem kezded te?”. A szereplők mindig mások voltak, de a gondolkodásmód sajnos azonos.

                    A másik az anyagiak: én nem látom át a Férfihang struktúráját, de ha valóban ez a helyzet, akkor érdemes lenne megvizsgálni, hogy egyáltalán lehetséges-e kitörni az ismeretlenségből, vagy csak hiú reményeket táplálunk.

                    1     0
                    • Az tényleg gond lenne, ha egymástól várnánk minden kezdeményezést. Részemről hosszú jogi tájékozódás és egyéb előkészítés után jelenleg dolgozom egy civil társaság alapító okiratán, hogy a civil szféra szereplőjeként tudjanak mindazok az aktivisták fellépni, levelezni, egyéb társadalmi aktivitást kifejteni, akik szeretnének.

                      A Férfihang.hu létrehozására pénzt és nem kevés időt áldoztunk. Kezdetben annak is örültünk, ha napi 50 látogató talált rá az oldalra, mára ez ezres nagyságrendekben mozog. Mindezt az egyetértő, hűséges és a népszerűsítésben részt vállaló olvasóinak köszönheti a lap. Ez viszont nem jár együtt értékelhető jövedelemmel, amit egyébként is kész a lap a szerzőkkel a blogoszférában szokásosan használt reklámkódokon keresztül megosztani.

                      Ha az a kérdésed lényege, hogy tudnak-e komoly pénzeket a Férfiang.hu alapítói a civil aktivitás mögé állítani, akkor ez egyértelműen hiú ábránd. Ha a pénz a feltétele a sikeres társadalmi fellépésnek, akkor keresnünk kell elkötelezett pénzügyi támogatókat is ezúton, mert azok sajnos nem mi vagyunk. Ami belefért a mi személyes lehetőségeink közé, azt már ráköltöttük erre a projektre. Szerzőtársaim és én  tesszük a dolgunkat anyagiaktól függetlenül, társadalmi szerepvállalásként egy ideje. Nem tudom, hogy ennek fényében hiú ábránd-e.

                      0     0
                  • Végre olyan dolgokat írtál, amit szeretnék hallani.

                    Egyébként én is reklámoztam az oldalt, bár azért megválogatom, hogy hová linkelem be.

                    Arra kellene stratégiát kitalálni, hogy honnan/hogyan szerzünk támogatókat.

                    Például sok embernek ment tönkre a házassága. Közöttük sokan lennének. De egyéb témák is, sok embert érintenek.

                    Talán még valamilyen egyházi támogatást tudok elképzelni.

                    Lehet, hogy meredek ötlet, de pártokhoz is lehetne menni. Szerintem vannak olyan pártok, amelyek adnának pénzt, ha a Férfihang “betársul”.

                    1     0
                    • Kissé kínos dolog, tenni szeretnénk szerintünk fontos társadalmi célokért, totális “naivitással” neki is álltunk a saját pénztárcánk és időnk terhére ezzel foglalkozni. Lényegében a valódi, alulról jövő civil aktivitás pontosan így fest, nem pedig úgy, hogy Soros úr a zsebünkbe gyömöszöl néhány milliót. Bár lehet, hogy néhányan úgy gondolják, hogy mondjuk a Férfihang.hu üzemeltetéséből mi valamiféle pompás jövedelmet teszünk zsebre, és akkor érthető, hogy sürgölődünk. De ezt a “mítoszt” le kell rombolnom… Nem vagyunk birtokában belénk pumpált, vagy jó üzleti érzékkel kiaknázott pénzforrásoknak. Ez a mai politikai és civil világban hihetetlenül szokatlan, de valóban az az igazság, hogy afféle “szent őrültek” vagyunk, akik hisznek a valódi alulról jövő kezdeményezés erejében. Lehet, hogy el fogunk bukni?

                      Szerintem pártok felé nem előnyös elköteleződnie egy ilyen kezdeményezésnek, de tisztességes párbeszédet folytatni mindegyikükkel lehet. A kezdeti lépések nehézségein az is átsegítheti a kezdeményezést, ha az üggyel szimpatizálók, akár egy kávé árával támogatják a célkitűzések megvalósulását. Abban egyetértek, hogy bármely egyház támogatója lehetne egy ilyen civil mozgalomnak, sőt az üzleti életből érkező támogatásokat akár remek reklám helyekkel is meg tudjuk hálálni. Az adománygyűjtés is nyilván szervezői munka kérdése. “Koldulni” amúgy nem könnyű dolog, mert az emberek többnyire azt hiszik, hogy a másik utána sörre költi.  :)

                      1     0
                  • Amúgy azt kell mondanom, hogy ahhoz képest nagyon jól működik az oldal, hogy szinte 0 pénzből csináljátok.

                    A pártokat csak azért írtam, mert már így is gyakran szidjátok a liberalizmust, az LMP-t, az Együtt-PM-et. Csak ezután ez pénzért történne.

                    Valóban, a legnagyobb esélyt a támogatásra az egyháztól látom.

                    0     0
                    • Van két pici probléma. Az egyik, hogy amennyire a baloldal ellenségünk, annyira a jobboldal is. A férfijog/antifeminizmus olyan ügy, amit egyetlen párt sem fog felvállalni. Az pedig nem opció, hogy az eredeti “küldetést” feladva lezüllünk fizetett köpködőkké.

                      A másik, hogy a jelenlegi politikai berendezkedés alig több, mint a birkák figyelmét elterelő átverés. Teljesen mindegy, hogy Orcsányra vagy Gyurbánra szavazol, mindketten ugyanazokat a nemzetközi érdekeket képviselik. A látszat kedvéért hajbakapnak néha, plusz 1-2 intézkedést a saját szájuk íze szerint hoznak meg, de alapvetően ugyanabba az irányba viszik az országot. Sok választásuk nincs is, mikor olyan pásztorok állnak fölöttük nagy botokkal, mint az EU, az ENSZ, meg persze a bankvilág.

                      Az egyház is feminizálódik, sajnos. Elméletileg lehetnénk szövetségesek, de nem számítok onnan sem semmire. Nagyon karcsú az a “hagyományőrző” ág, ami még hisz a férfiak értékeiben. Sokkal erősebb egyfelől a viktoriánus eszmékre építő férfiostorozó vonulat, másfelől “a nők jogai felé nyitó” újhullám, ami alig burkoltan a feministák betörését jelenti.

                      2     0
                    • Pont ez az, hogy az egyházak a konzervatív férfiképe sem más, mint a nők szolgálására való ösztönzés. Nem valódi férfiérdekeket képvisel, csak azt a fajta megfelelési kényszert szorgalmazza, miszerint a férfi továbbra is töltse be maradéktalanul a régi családfenntartói szerepét, legyen alázatos és tisztelettudó a nők hülyeségeivel szemben. Holott, a mai világban már egyértelműen változtak az erőviszonyok, ráadásul, a nőket semmi nem ösztönzi arra, hogy megbecsüljék a férfiak ilyen jellegű erőfeszítéseit. Így aztán hiába őrizgetünk mi (vagyis közületek azok, akik konzervatív keresztények) a házasságról meg a hagyományos férfi-női szerepekről egy aranykeretes képet, hogy régen milyen is volt, a mai erőviszonyok mellett ez már nem más, mint egy önbecsapás, amibe ha egy férfi belemegy, könnyen ráfaraghat és a saját egzisztenciális biztonságát teszi kockára.

                      2     0
                    • Én ezzel nem teljesen értek egyet. Hiszen a mostani családjogi törvények is olyanok, hogy a feministák erősen fújnak. Én nem látok olyan jeleket, hogy a jobboldali pártok a feminizmust követnék.

                      Viszont ami még érdekesebb, az a harmadik bekezdésed. Miért gondolod, hogy az egyház is feminizálódik? Én az egyházzal sokat foglalkoztam az elmúlt egy évben, de nem látok ilyen jellegű irányt. Ez persze nem jelenti, hogy nincs is ilyen.

                      0     0
                    • Protestáns, a Bibliához hűebb felekezetek jöhetnének inkább szóba. (Református, talán evangélikus, a baptisták mindenképpen. Adventisták esetleg.) A kat. egyház sajnos nagyon emancipált. Persze nem  minden egyes része, de úgy cuzámmen eléggé.

                      Adam, amikor imacsoport vezető azt tanítja, hogy a Páli és Péteri intelmek a nők alárendelődéséről patriarchális és elmúlt társadalom ideiglenes lenyomatai a Bibliában, amikor egy vidéki plébános a szentbeszédben vasárnap ugyanezekről a szakaszokról kijelenti, hogy de azokat nem úgy kell érteni, amikor egy 2006 – os legfelsőbb szintű egyházi körlevél a férfi és nő szerepéről értekezve az egyházban és világban az egymás mellé rendelésről és kölcsönös megbecsülésről ír, de a családon belüli hierarchiáról egyetlen szót se – akkor joggal hiszem, hogy az egyház feminizálódik. Ami abban is megmutatkozik, hogy férfit nagyítóval találsz a templomban. :-(

                      0     0
  3. Ez de jó meglátás, Dean!

    “Különösnek tartom, hogy Ámon Kata nőgyűlöletről beszél, amit a csúnya gonosz hókuszpókok “átfordítanak” férfigyűlöletre, mivel én még sosem láttam olyan cikket, ami a nők véresre rugdosásához adott volna képes útmutatót, illetve jogi jellegű megnyugtatást, miszerint ne fogd vissza magad, a bíróság úgyis szemet huny.”

    0     0
  4. Ja, ezt a cikket be is lehetne linkelni Ámon Kata írásához. Bár szerintem úgyis felvenné a sündisznóállást, de talán mégis létezik csoda és el tudná olvasni empátiával odafigyelve.

    0     0
    • Még nem linkelte be senki sem? Hogy fogjuk így működtetni a férfijogi mozgalmunkat? Dean megírta ezt a szerintem remekbe szabott cikket. Kérek minden olvasót, hogy segítsetek terjeszteni. Minden a témáról szóló cikk alatt ajánljátok! Megér 2 percet, még ha regisztrálni is kell a hozzászóláshoz. Mindannyiunk érdekében szeretném, ha ezzel lenne tele a net, de nem tudjuk nélkülözni a segítségeteket.

      0     0
  5. Érdekes,a jobboldal próbálja a maga hasznára fordítani a kialakult helyzetet (gondolom én, mert alpolgármester, azért alpolgármester).

    http://www.pecsma.hu/abszolut-no/lelek/ingyenes-onvedelmi-kepzes-a-pecsi-noknek/

     

    0     0
    • Itt nem az a gond, hogy a nőknek önvédelmet oktatnak. Elég rossz manapság a világ, mindenre fel kell készülni. Ha valaki hozzányúlna a húgaimhoz, személyesen verném szét őket. Itt az a kérdés, hogy miért általánosít? Én mikor bántottam egyetlen nőt? Milyen alapon vagyok szabadon rúgható/üthető, ha a nő úgy érzi magát? Vagy az egyenjogúság nevében, ha egy iskolás kislány véletlen nekem jön reggel a villamoson én is péppé verhetem? Ezt ugye nem gondolja senki komolyan…

      1     0
    • A pécsi fideszes polgármesternek visszanyalt a fagyi a cigány pártolás végett, máskülönben eszükbe sem jutott volna, hogy ilyen tanfolyamot indítsanak.

      0     0
    • valóban nem ártana átgondolni a nők és az erőszak viszonyát http://www.teol.hu/tolna/kek-hirek-bulvar/belokte-a-not-a-lakasba-felkapott-egy-szeket-majd-azzal-utotte-526048 a nők nem olyanok, amilyennek Mikszáth elképzelte őket.

      0     0
      • én ezt tudom, írd meg azért Müller Péternek is. : )

        az egyenlőségért: http://index.hu/belfold/2013/11/21/diszkriminativ_a_nok_ingyenbulija/#

        : )

        0     0
        • “Kicsit abszurd az ügy, mert a jogi érvelés elsősorban arról szól, hogy diszkriminálják a férfiakat.”

          Pofám leszakad. Újságíró kolléga el sem tudja képzelni, hogy a férfiakat lehetséges diszkriminálni… “Abszurd.” Na képzeld barátom, diszkriminálni bárkit lehet, attól függetlenül, hogy a hangosan ordítozó jogvédők mit hazudoznak. És ha valahová ingyen be lehet jutni, kivéve férfiaknak, akkor az igenis diszkrimináció a férfiakkal szemben. Persze ez a szórakozóhelyeken nem egy világrengető téma, de arra jó, hogy a gyepes agyú hülyéket kirázza a berögződéseikből, miszerint a fehér, hetero férfiakkal bármit meg lehet tenni, mert a polkorrekt források őket jelölték meg a gyűlölködés utolsó lehetséges céltáblájaként.

          “a szórakozóhelyek azt üzenik a nőknek, hogy passzív nyeremények, akiket a cselekvő és fizetőképes férfiaknak meg kell szerezniük”

          A társadalmunk külön szégyene, hogy a ránk erőszakolt polkorretség miatt még ezt az ügyet is úgy kell előadni, mintha a nőkre nézve lenne diszkriminatív. Ez az abszurd, hogy ha a nők ingyen kapnak valamit amiért a férfiaknak fizetni kell, még azt is nőelnyomásnak hazudják.

          0     0
          • Látom, ugyanazokon a mondatokon akad meg a szemünk

            0     0
          • Ez az abszurd, hogy ha a nők ingyen kapnak valamit amiért a férfiaknak fizetni kell, még azt is nőelnyomásnak hazudják.”

            Hozzádtenném, hogy ebben az esetben a nők ingyen kapják a belépőt, amelyért a férfiaknak fizetniük kell, és a nők nagy része az italt is ingyen kapja – a férfiak meghívják -, amelyért a férfiak fizetnek. A férfiaknak így a buli az dupla pénz.

            Ha most a férfiak 1000 forintot fizetnek a belépőért, fizethetne mindkét nem 500-at és akkor is meglenne a bevétel.  Nem hinném, hogy a nők bulizási kedve ettől csökkenne. Az ital így is nagyrészt ingyen lenne.

            0     0
        • Nem tudom ki hogy van vele, én csak az Rtl-es híradó végén láttam ezt hírként, pedig ha hírekről van szó megnézem minden oldal műsorát. Sajnálatosnak is gondolom, hogy csak ennyi hírértéke van.

          A nőkkel szemben mikor, hol,ki alkalmazott közvetlen nemi diszkriminációt nem egyedi esetekben, hanem tömeges,országos szinten hosszú időn át? Ha csak egyszer történne közvetett diszkrimináció a nőkkel, másnap már az atv és a többi ballib médium ezzel kezdené a műsorait, “szakértőket” hívnának meg stb.  De itt? Még csak éppen, hogy megemlítik a dolgot ( vagy még ennyit sem). Tulajdonképpen sejteni lehetett ezt, nincs min csodálkozni, de azért dühítő.

          Aztán a “szakértő” szervezetek is magukba nézhetnek,akik a nemi diszkrimináció ellen küzdenek. Ugyanis ennél az esetnél bújik ki a szög a zsákból, eszük ágában sincs azt csinálni,ami a dolguk lenne. Mekkora “szakmai” trehányság, semmittevés, tudatlanság van a feministáknál és a szervezeteiknél, ha egy hosszú időn át zajló, nagyon sok embert érintő közvetlen nemi diszkriminációt nem vesznek észre? Főleg, hogy minden utcasarkon ki van plakátolva? Vagy az állítólagos szakmai tudásuk egyenlő a nullával vagy a férfiakat nem tekintik embernek. (mondjuk én mindkettőre szavazok).

          Fontosnak gondolom ezt a döntést, mert egy állami szerv mondta ki és vette észre azt,amit egyébként a kutya is észrevenne. Van egy nem is akármilyen “jogalapunk”, hogy megkérdezzük a feministákat és szervezeteiket: ti ezt miért nem vettétek észre?

          1     0
        • ,,én ezt tudom, írd meg azért Müller Péternek is. : )” :D :D

          Múltkor linkeltem, azt hittem már elsiklotok emellett  nagyszerű téma mellett :D

          0     0
      • De figyeled, hogy a cikk címét kifejezetten úgy rakták össze, hogy úgy tűnjön, mintha férfi vert volna nőt.

        “Belökte a nőt” – ha két nőről van szó, akkor nem így fogalmaz az ember. Ennyit a korrekt újságírásról.

        0     0
  6. Habár így nem igaz, hogy a feministák a szegény nők ellen munkálkodnak, inkább pont az a baj, hogy még a nők leg lepukkantabb, leg életképtelenebb selejtjét is a férfiak elé akarják helyezni úgy, hogy plusz lehetőségeket akarnak biztosítani nekik a férfiakkal szemben.
    Elsősorban azok lesznek családi erőszak áldozatai, akik akaratgyengék, ambíció nélküliek, és kapcsolatfüggőségbe kerülnek. És hiába mondják a femik, hogy ez azért van, mert rendszerszintű elnyomás van a nők ellen. Francokat. Aki ilyen személyiség, az férfiként sem boldogulna az életben. Hiába gondolják ezek, hogy férfinak lenni habzsidőzsi, valójában aki ilyen rossz képességekkel rendelkezne férfiként, mint ez a Terike is nőként, az már 30 éves korára a híd alatt fetrengene az éhségtől, senki nem segítene rajta, vagy karolná fel. És akkor a kisebb gondja is nagyobb lenne annál, minthogy kapott egy-két pofont az eltartójától.

    0     0
    • Ne onnan közelítsd meg, hogy egy nő felnőttként életképtelen lenne férfiszerepben, ez ugyanis nem csak a genetika által kialakított személyiségjegyektől függ, hanem attól is nagyban, hogy a szülők milyen magatartásformákat neveltek a gyerekbe.

      Az a baj, hogy a családi erőszak, pontosabban a lehetséges áldozattá válás egészen gyerekkorban kezdődhet. Amikor apa domináns családfenntartóként máshogy kezeli a fiú- illetve lánygyermeket, és esetleg az anya sem épp egyenrangú a kapcsolatban. (Millió egy példa van rá, persze nem minden családra vonatkozik, de tény, hogy régebben azért elég általános volt a lányokat másodrendűként kezelni.) Kislányként azt látni hogy anyát elnyomja apa, apa szava a szent, a bátyó is előbbrevaló, esetleg néha egy-egy pofon is elcsattan, szerintem ez kiváló alap arra, hogy később magától felvegye az alárendelt szerepet valaki. Igen, az ilyen nevelés elősegítheti az akaratgyengeség, kapcsolatfüggőség, és a többi, klasszikus áldozati személyiségjegyek kialakulását. Ezek ugyanis nem felnőttkorban alakulnak ki feltétlenül, otthonról hoz az ember egy csomó mindent. (Ez nyilván nem csak lányokra vonatkozhat, fiúkkal ugyanúgy megtörténhet ez.)
      Sok társadalomban a nők ma is alárendeltek: egyes helyeken aranykalitkában élnek, máshol viszont megcsonkítják a nemi szervüket…

      Azt viszont el kellene fogadni, hogy a fizikai bántalmazást és a nemi erőszakot elsősorban (de nem kizárólagosan!) a nők szenvedik el. (Már csak a testfelépítés és fizikai állapot nemi különbségei miatt is.) Egy férfinek a sötét utcán egyedül sétálva többnyire nem attól kell tartania, hogy nők ráugranak és erőszakot tesznek rajta, nekik attól kell félni főleg, hogy egy másik férfi megtámadja az értékei miatt vagy csak úgy, mert nem tetszik a sapkája…

      A feministák meg túlkompenzálnak: olyan világot élünk, ahol egy meztelen női test felbukkanása természetes és nők által elfogadott dolog, hogy egy terméket félpucér nőkkel reklámoznak, főműsoridőben mellekkel van tele a tévé, az újság, azaz a női test nem más, mint egy árucikk. Érdekes módon ezzel a nők nagy részének semmi problémája nincsen….A maradék meg harcol, ahogy tud…
      A családon belüli erőszak visszaszorítását és szankcionálását egy párt sem vállalja fel megnyugtatóan (hasonlóan az etnikai kérdésekkel…), így egyértelmű, hogy csak a szélsőségek maradnak. (Lasd etnikai kérdésekben ez a szerep pl a Nemzeti Gárdáé…)
      Az egyenjogúságot is jól megoldották: muszájból a nőknek is lehetett már munkát vállalni, meg szavazni is engedték őket, de senki se készítette fel őket arra, hogy ez mivel jár. (Durva párhuzam: rabszolgák felszabadítása Amerikában) Ennek a levét isszuk most mindannyian.

      Nő vagyok, 30 éves és nem hiszek a harcos feminizmusban. De nem lelkendezek a hagyományos, társadalom által előírt női szerepekért sem. A férfi-női viszonyban a kiegyenlítettségre törekszem, ez nem azt jelenti, hogy minden felmerülő költségen, munkán stb. 50-50%ban osztozunk, vagyis arányaiban igen, de ez dinamikus, körülményektől függő megosztást jelent.

      Nőként elég nehéz ám kiegyensúlyozottnak maradni, hisz meglehetősen kettős a szerep, amit a társdalom, a genetika és a körülmények ránk rónak. (Pl hiába akarok az anyaságban és háziasszonyságban kiteljesedni, ha a férjem fizetése nem elég, így nekem is dolgozni kell…) Nem sajnáltatás ez, egészséges lélekkel rendelkezők egész jól ellavíroznak ám ebben a kusza, és nem épp következetes elvárások tengerében, de sokan nem tudnak mit kezdeni ezekkel, sem pedig az egyenjogúsággal és a szabadsággal.

      És szerintem sok férfi szintúgy nem tud mit kezdeni a helyzettel: ha elvárjuk a pasiktól a klasszikus férfiviselkedést (számla fizetése, udvariasság stb), akkor kihasználós ribancok vagyunk, ha meg hajlandóak vagyunk felesben fizetni a randikat és van karrierünk, akkor meg férfias, karrierista ribancok…

      1     1
      • “Kislányként azt látni hogy anyát elnyomja apa, apa szava a szent, a bátyó is előbbrevaló, esetleg néha egy-egy pofon is elcsattan, szerintem ez kiváló alap arra, hogy később magától felvegye az alárendelt szerepet valaki.”

        Baromi érdekes, de a férfiak cseppet sem így élik ezt meg. Sem ma, sem száz évvel ezelőtt. Már Karinthy is a lányok-nők kivételezett helyzetéről írta több novelláját. Például ezt is:
        http://www.ferfihang.hu/2012/08/23/karinthy-frigyes-a-lanyok/
        Aki a pofont gyerekként hamar  megkaphatja, az a fiú gyermek, a lányokat a legritkább esetben nevelik, fegyelmezik testi erőszakkal. Éppen emiatt a családon belüli erőszak legtöbb áldozata fiú-férfi. Azt meg hadd tekintsük végre teljesen indiferens dolognak, hogy a világ más tájain milyen aranykalitkában élnek a nők. Gyűlölöm, amikor európai politikai vagy szociológiai érvelésbe azt keverik bele, hogy milyen a nők helyzete egy másik földrészen, csakhogy a nőt mindenképpen áldozatként lehessen láttatni. El kellene végre felejteni ezt az érveléstechnikát, és a nőknek személyenként, egyenként is le kellene szokniuk arról, hogy folyton az áldozatkultusz tükrében szemléljék önmagukat. Nem is értem, hogyan tudják ezt megtenni még akkor is, ha minden tapasztalatuk ennek ellentmond.

        “Nő vagyok, 30 éves és nem hiszek a harcos feminizmusban. De nem lelkendezek a hagyományos, társadalom által előírt női szerepekért sem.”

        Talán nem is gondolnád, de a férfiak jelentős része sem “lelkesedik a társadalom által előírt” férfi nemi szerepekért. Nagyon sok szénbányász és kőműves szenved a nehéz fizikai munkától és könnyen lehet, hogy a feleségeiknek sokkal jobb otthon a konyhában mosogatnia. Az élet csupa lemondás és nehézség. Írjunk ezer oldalas egyetemi tanulmányokat a férfiak társadalmi kizsákmányolásáról és a rájuk rót nemi szerepek igazságtalanságáról? Részletezhetnénk benne, hogy a férfielnyomó társadalmi szokások nem iskolázzák kellően és csak igavonó izomtömegként kezelik a férfiakat. A feminista módszertant követve nagyon szépen meg tudnám magyarázni, hogy ez egy osztályszintű elnyomás.

        “A feministák meg túlkompenzálnak: olyan világot élünk, ahol egy meztelen női test felbukkanása természetes és nők által elfogadott dolog, hogy egy terméket félpucér nőkkel reklámoznak, főműsoridőben mellekkel van tele a tévé, az újság, azaz a női test nem más, mint egy árucikk.”

        Ha nagyon akarja valaki, akkor ezt magyarázhatja úgy, hogy ez a nők testének a tárgyiasítása, árucikké degradálása, de azért kérem, hogy senki ne feledkezzen meg arról, hogy ez egyúttal a férfiak figyelmének az erőszakos felkeltésére irányuló vizuális terror, amelynek célja, hogy a szexuális ösztöneiken keresztül manipulálják a férfi fogyasztókat egy termék megvásárlása érdekében. Így ez pont annyira leértékeli és megalázza a férfiakat, mint amennyire a nőket, csak éppen a rövidlátó és hazug feminista propaganda oly mélyen bele ivódott mindenkibe, hogy baromi nagy bravúrnak minősül ezt észrevenni.

        “A családon belüli erőszak visszaszorítását és szankcionálását egy párt sem vállalja fel megnyugtatóan…”

        Ez talán azért is lehet, mert a “családon belüli erőszak” mint büntetőjogi kategória egy merő baromság. A Büntető Törvénykönyv büntetni rendeli az erőszakos bűncselekményeket, akár családban, akár azon kívül történnek. Nincs szükségünk más törvényekre. A büntetőjogon túl lehetne a problémával foglalkozni szociológiai kérdésként, de nehogy nőelnyomást lássuk abban, hogy ez egy megoldatlan probléma, mert más fontos társadalmi gondok megnyugtató rendezését sem vállalja fel egyetlen párt sem, például a leginkább a férfiakat sújtó mélyszegénység és hajléktalanság problémájának megoldását sem.

        És szerintem sok férfi szintúgy nem tud mit kezdeni a helyzettel: ha elvárjuk a pasiktól a klasszikus férfiviselkedést (számla fizetése, udvariasság stb), akkor kihasználós ribancok vagyunk, ha meg hajlandóak vagyunk felesben fizetni a randikat és van karrierünk, akkor meg férfias, karrierista ribancok.

        Szerintem ezt magad sem gondolod komolyan, hogy a számláját kifizetni akaró nőt leribancozzák. Legfeljebb nagyon udvariasan rátukmálják az ingyen ebédet és italt. Pedig nem kellene, mert bár naponta sokszáz millió forintnyi ilyen ajándékot osztanak szét a férfiak a nőknek, amiből napi szinten személyesen is részesül szinte minden nő, de cserébe a férfiak csak a feminista nyavajgást kapják; ha fizetnek, ha nem, ők társadalmilag, strukturálisan, mélyen elnyomják a nőket.

        Esküszöm, nem értem; hogyan lehet ennyire eltérő a társadalmi szokásaink női és férfi percepciója.

        1     0
        • “Írjunk ezer oldalas egyetemi tanulmányokat a férfiak társadalmi kizsákmányolásáról és a rájuk rót nemi szerepek igazságtalanságáról? Részletezhetnénk benne, hogy a férfielnyomó társadalmi szokások nem iskolázzák kellően és csak igavonó izomtömegként kezelik a férfiakat.”

          Igen, ez lehet, hogy hasznos lenne. Amikor ilyen Ámonkatákat olvasok, mindig az jön le, hogy ezek azt képzelik, férfinak lenni milyen kurvajó. Ezek tényleg ennyire hülyék vajon, vagy csak ezért fizetik őket, hogy marhaságokat írjanak?
          Lehet, hogyha megismernék a történetet a másik fél szemszögéből, akkor kigyógyulnának ebből a divatjamúlt téveszméjükből.

          0     0
        • Egyáltalán nem indifferens más kultúrákat idézni, mert kis hazánkban is szép számmal vannak jelen eltérő női-férfi szerepfelfogást elismerő kultúrák képviselői. Amikor egy arab származású házmester nem áll velem szóba, a köszönésemet se fogadja, csak a hímnemű lakótársamét, akkor bizony már nem mindegy.

          És azt sem állítom, hogy minden nő mindenhol el van nyomva. Csak azt, hogy évszázadokon keresztül valahogy Európában sem volt másként (persze a nagyon szép és/vagy határozott nőknek volt “karrier” :)), bőven megvolt a kettős mérce, és ez mondjuk még most is elég erős (ami a férfinak erény, a nőnek szégyen…), bár hálistennek a női nemi szervek alaphangon történő megcsonkításától eltekintettek. Persze ezzel már nagyon elszakadok a családon belüli erőszak témájától, de egyszerűen elfogadhatatlannak tartom, hogy ez a jelenség még létezzen most is.

          Férfit még nem láttam megalázottnak, amikor elébe toltak egy finom szexuális utalásokkal tarkított reklámot…:)

          A családon belüli erőszak meg igenis essen más büntetőjogi kategóriába, mint egy kocsmai kakasviadal, mert az, ha valaki a szeretteit bántalmazza (és teljesen mindegy, hogy a nő veri módszeresen a gyereket, a férjet, vagy a férfi regulázza asszonyát fizikailag erőteljesen.), az sokkal durvább.

          A nők genetikai adottságaik miatt sosem lesznek (általánosságban véve) egyformák a férfiakkal, sem fizikailag, sem lelki kiegyensúlyozottság terén. (Sajnos a ciklikusan és erőteljesen változó női hormonháztartás sem kedvez nekünk.)
          Nem mondom, hogy a férfiaknak nincs és nem is volt nehéz a dolguk, nekik is meg kell találni a helyüket a változó társadalomban.
          “Esküszöm, nem értem; hogyan lehet ennyire eltérő a társadalmi szokásaink női és férfi percepciója.” – egész egyszerűen arról van szó, hogy mivel mások vagyunk, egészen más látásmóddal és véleménnyel rendelkezünk erről. Ez attól is függ, hogy kinek milyen élményei vannak. Nekem van közeli élményem (bár nem elszenvedője voltam) a családon belüli erőszakról (leírtam egy másik válaszban), és részemről lépek az agresszió legelső jelére. (Mindegy, hogy férfi, nő, és baráti/formális/intim kapcsolatban állunk.)

          0     1
          • Remélem, nem gondolod, hogy nem vesszük észre, hogy hozzászólásaidnak az egyik legfőbb célja, hogy ebbe a pérbeszédbe importáld az összes hülye feminista klisét, amit valaha csak kitaláltak arra, hogy az életvezetési kudarcokkal terhelt nők androfóbiáját és indulatait felpiszkálják, így szorgos feministát neveljenek belőlük, és egyúttal bármely értelmes társadalmi párbeszédet ócska gender-sárdobálássá és konyhapszichológiává züllesszenek. Akkor is szembetűnő, sőt átlátszó a törekvésed, ha megpróbálod ügyeskedve a szöveged mélyrétegeibe kódolni, bő lére ereszteni, személyes tapasztalatként tálalni.

            Kérlek, hogy az olyan a magyar valóságot megrengető problémák, mint a “nem köszön az arab házmester”, “füttyög az építőmunkás”, “a reklámokon keresztül engem, mint nőt tárgyiasítanak”, “Afrikában néhol megcsonkítják a női nemi szerveket”, “miért bámulják folyton a (nagy mellű) nőket a férfiak”, “évszázadokon át Európában”, “régen a nőknek nem volt még saját neve sem”, “ha nőt bántanak a családban, akkor a rendőrség nem csinál semmit sem”, “a nőket ma nem tekintik egyenlő partnernek”, “a nőket folyton leribancozzák” megtárgyalásával próbálkozz inkább a http://www.nokert.hu oldalon. Ha nem onnan jöttél éppen, akkor most tárt karokkal fognak üdvözölni.

            Mivel nagyon nem szeretném, ha azzal frusztrálnád az olvasóinkat és rabolnád az idejüket, hogy vagy kénytelenek ezekre a szamárságokra hétmérföldes hosszúságú válaszokban és vitafolyamokban reagálni vagy pedig kénytelenek eltűrni, ezért kénytelen leszek a te hozzászólási jogaidat korlátozni.

            Egyébként láthattad és megtapasztalhattad, hogy az értelmes párbeszéd igénye működteti ezt a közösséget, de van olyan párbeszéd, aminek nincs értelme. És ez most éppen kezd (nem kicsit) ilyenné válni. Őszintén sajnálom.

            1     0
          • “bőven megvolt a kettős mérce, és ez mondjuk még most is elég erős (ami a férfinak erény, a nőnek szégyen…)”

            Azért kíváncsi lennék, konkrétan milyen dolgokra gondolsz. Szigorúan csak a mai világból, és az itteni Magyarországi helyzetből kiindulva.

            0     0
            • Valószínűleg a kúrásra gondol, másra úgyse nagyon tudnak az ilyen feminista sablondumákat hangoztató nők. Ahogy Alter is írta: magyar valóságot megrengető probléma..

              0     0
        • ,,Ha nagyon akarja valaki, akkor ezt magyarázhatja úgy, hogy ez a nők testének a tárgyiasítása, árucikké degradálása, de azért kérem, hogy senki ne feledkezzen meg arról, hogy ez egyúttal a férfiak figyelmének az erőszakos felkeltésére irányuló vizuális terror, amelynek célja, hogy a szexuális ösztöneiken keresztül manipulálják a férfi fogyasztókat egy termék megvásárlása érdekében. Így ez pont annyira leértékeli és megalázza a férfiakat, mint amennyire a nőket, csak éppen a rövidlátó és hazug feminista propaganda oly mélyen bele ivódott mindenkibe, hogy baromi nagy bravúrnak minősül ezt észrevenni.”

          Ezt kéne már mindenkinek megértenie.

          0     0
      • “Azt viszont el kellene fogadni, hogy a fizikai bántalmazást és a nemi erőszakot elsősorban (de nem kizárólagosan!) a nők szenvedik el.”

        Én elfogadom. Viszont. Azt is el kéne fogadni, hogy az anyagi kizsákmányolást, lelki terrort, kiszolgáltatottságot, saját magára utaltságot viszont elsősorban a férfiak szenvedik el. Márpedig, erről nem beszél senki. Holott, a társadalom majdnem fele férfi, és egyáltalán nem igaz, hogy annyival “jobb helyzetben” lennének összességében bármiben is, mint a nők. Magyarországon közel 30 000 “patriarchális előjogokkal rendelkező” férfi hajléktalankodik. Ez azért sokat elmond arról, valójában melyik nem a kiszolgáltatottabb társadalmilag.
        És az sem igaz, hogy jobb képességekkel rendelkeznénk a nemünk miatt.
        A fizikai erőfölényünk (ami ugyancsak nem is minden férfire igaz) a mai társadalomban már nem biztosít előnyöket a nőkkel szemben, mert a fizikai munkát gépek végzik.

        “(Már csak a testfelépítés és fizikai állapot nemi különbségei miatt is.) Egy férfinek a sötét utcán egyedül sétálva többnyire nem attól kell tartania, hogy nők ráugranak és erőszakot tesznek rajta, nekik attól kell félni főleg, hogy egy másik férfi megtámadja az értékei miatt vagy csak úgy, mert nem tetszik a sapkája…”

        És akkor ez okot ad arra, hogy ezzel ne is foglalkozzunk? Férfit kirabolni, megkéselni, vagy csak úgy ok nélkül, passzióból megverni, mert nem tetszik a sapkája, az elfogadható, sőt dicsőség is az elkövetőnek. Erről miért nem szól a fáma, hogy a férfi is lehet áldozat? Sőt. Valójában egy férfit élete során sokkal több erőszakos cselekmény ér (a cikkben is írták) mint egy nőt. Ráadásul. A férfiak ellen kirminalisztikailag nézve is, körülbelül 2X annyi erőszakos bűncselekményt követnek el évente, mint nők ellen. Én elítélem az erőszakot, de nem csak a nők elleni erőszakot, hanem a férfiak ellenit is.

        “A feministák meg túlkompenzálnak: olyan világot élünk, ahol egy meztelen női test felbukkanása természetes és nők által elfogadott dolog, hogy egy terméket félpucér nőkkel reklámoznak, főműsoridőben mellekkel van tele a tévé, az újság, azaz a női test nem más, mint egy árucikk. Érdekes módon ezzel a nők nagy részének semmi problémája nincsen….A maradék meg harcol, ahogy tud…”

        Valószínűleg azok “harcolnak”, akik nem tudnak élni ezzel a női előjoggal, hogy a jó kinézetükből profitáljanak. (Értsd: kurvarondák). Ezt akárhogy is nézzük, nem “elnyomás” hanem egy erény, amiből hasznot húz az, aki rendelkezik ezzel. A többi nő pedig nem. Ugyanúgy, mint a férfiak sem.

        “A családon belüli erőszak visszaszorítását és szankcionálását egy párt sem vállalja fel megnyugtatóan (hasonlóan az etnikai kérdésekkel…), így egyértelmű, hogy csak a szélsőségek maradnak.”

        Az a baj, hogy családon belüli erőszak = NŐK verése. A férfi verése, kizsákmányolása, zsarolása, fenyegetése a válással az nem az. Márpedig. A családi erőszaknak vannak férfi áldozatai is szép számmal. A módszerek különbözőek, de a végeredmény azonos: szétrombolt család, tönkretett, alkoholistává, szenvedélybeteggé vált ex. Ha ezeknek a szervezeteknek fontos lenne a párkapcsolati erőszak, akkor nem kimondottan az egyébként is elenyésző nőverésre koncentrálnának kizárólag, hanem nemtől függetlenül, a párkapcsolatokon belüli problémákkal.

        “Az egyenjogúságot is jól megoldották: muszájból a nőknek is lehetett már munkát vállalni, meg szavazni is engedték őket, de senki se készítette fel őket arra, hogy ez mivel jár.”

        Felelősségvállalással. Az önálló életvitel szükséges velejárója, hogy nem lehet gyermeteg lelkületűként arra várni, hogy majd más vállal felelősséget a rossz döntéseimért. Ezt a férfitől elvárja a társadalom, a nőktől meg kevésbé, mert a feministák azon igyekszenek, hogy a nőknek ne kelljen felelősséget vállalni. Ha valami rossz történik velük, akkor azért VALAKI MÁS legyen a felelős. És ez a férfi, illetve a “patriachátus rendszerszintű nőelnyomása”. Egyfajta terelés, bűnbakkeresés az egész.
        Viszont. Régen a férfi felelősséget vállalt a felesége helyett is. De akkor a nőnek a férfi nélkül nem lehetett intézkedni, kizárólag az ura birtokolta ezt a jogot, ő mondta meg, hogy mi legyen. Ez érthető is, mert aki képtelen felelősséget vállalni, illetve a másikra van utalva, annak követnie kell a helyette felelősséget vállaló utasításait. Ma viszont már erre nincs lehetősége a férfinek. Viszont, ha valami “baj” van, azért még mindig ő lesz a felelős. A nő nem hibázhat, ő legfeljebb áldozat, ha a nő hibázik, azért is a férje a bűnbak.

        “De nem lelkendezek a hagyományos, társadalom által előírt női szerepekért sem.”

        Akkor ebben egyet értünk, mert én sem. Soha nem vártam el, hogy egy nő tündibündi háziasszony legyen, kiszolgáljon, vagy uramnak szólítson. Nekem kiábrándító, ha egy nő túlságosan behódoló. Legyen önálló. Ebbe az is beletartozik, hogy az anyagi szükségletei fedezését nem a férfitól várja el, és nem csak azért barátkozik férfivel, mert ráaszorul valamiért.

        “Nőként elég nehéz ám kiegyensúlyozottnak maradni, hisz meglehetősen kettős a szerep, amit a társdalom, a genetika és a körülmények ránk rónak.”

        A genetikával nem lehet mit kezdeni, szülni nem tudunk. A házimunkát elvégzik a háztartási gépek. Ha a nő is ugyanúgy dolgozik, a férfi besegíthet a mosógép bepakolásába, illetve a teregetésbe is, ha ez olyan nagy “elnyomás” nektek. De a házimunkát nőelnyomásnak beállítani, mint a feministák szokták, viszont hülyeség. Aki egyedül él, az is végez házimunkát. Akkor is, ha férfi.

        “Pl hiába akarok az anyaságban és háziasszonyságban kiteljesedni, ha a férjem fizetése nem elég, így nekem is dolgozni kell…”

        Én is hiába szeretnék a biológiai szerepemben, a megtermékenyítésben, kiteljesedni, mellette dolgoznom is kell sajnos. :) Ilyen a társadalom.
        Viszont. A gyerekvállalást a társadalom igen is megbecsüli. Rengetegféle támogatást nyújt a kisgyerekkel rendelkezőknek. És a férfiak is megbecsülik általában, ha közös elhatározásból történt, nem pedig a nő kényszerítette rá az apaságot egy olyan férfire, aki ezt nem akarta.

        “És szerintem sok férfi szintúgy nem tud mit kezdeni a helyzettel: ha elvárjuk a pasiktól a klasszikus férfiviselkedést (számla fizetése, udvariasság stb), akkor kihasználós ribancok vagyunk, ha meg hajlandóak vagyunk felesben fizetni a randikat és van karrierünk, akkor meg férfias, karrierista ribancok…”

        Egyik férfi ilyen, másik meg olyan. Annak megfelelően kell választani, neked melyik típus a szimpatikusabb. A férfiak sem kapnak egyforma nevelést, családi mintát. Ráadásul, nem is egyforma gondolkodásúak. Van aki konzervatív szemléletű, van aki pedig nem. Én például azt szeretném, ha a nők nem várnák el a klasszikus férfiviselkedést. De elvárják.
        A karrierizmussal nem az a baj, hogy “férfias”, hanem az, hogy a legtöbb karrierista nő nem tud férfiként tekinteni a férfiakra. Mert nem rendelkeznek “jobb” tulajdonságokkal a szemükben, mint ők maguk. Ha ezt a párválasztási szemléletet le tudnátok vetkezni magatokról, akkor lehetne egyenjogúság. De amíg a férfiaktól a nők elvárják, hogy náluk “jobbak” legyenek, addig semmi értelme a női karriernek, mert csak azt lehet elérni vele, hogy nem fogsz tudni magadnál “jobb” férfit találni. Tehát. Ez nem a férfiaknak baj, hanem inkább nektek, nőknek. El kéne gondolkozni rajta, miért fontos ez nektek.
        És ha nem baj, akkor nem kéne erőltetni ezt a társadalmi szokást.
        Ha meg baj, akkor meg a karriert nem kéne erőltetni.

        Nem azzal van a gond, hogy a nők nincsenek elnyomva ma már, vagy, hogy különböző életpályákat választanak, egyéniségüknek megfelelően. Ez szerintem direkt jó így. Unalmas lenne, ha mindenki egyforma lenne. Viszont. Ami baj, hogy a nők eléggé egyformán gondolkoznak a férfiakról. És pont ti erőltetitek ezeket a nemi szerepeket ránk, nem pedig mi rátok. Aki férfiként nem felel meg a nemi szerepének, az nem számít “jó pasinak”.
        És, így hogyan legyünk “egyenrangúak”, ha nektek nem kell veletek egyenrangú partner, hanem olyan kell, aki fölöttetek áll?
        Ezen a feministák is elgondolkozhatnának, mert még a magas beosztásban lévő amerikai feministák is, jellemzően egy még náluk rangosabb férfivel élnek párkapcsolatban.

        1     0
        • Hidd el, szép számmal vagyunk nők, akik a velük egyenrangú és nem a felettük álló partnert keresik a férfiban. Aki most e sorokat írja, az is ilyen.

          A másik meg, hogy a nők zöme nem karriert építeni megy a munkahelyére, hanem dolgozni, amiért pénzt kap, mert szükség van otthon az ő keresetére is.  Biztos nagyon sokan maradnánk otthon, vagy dolgoznánk félállásban, ha a férjek, férfiak fizetése önmagában elég lenne a család fenntartására. Nagyszüleim pl így éltek, nem volt gond ebből, tisztelték is egymást, nagymama házimunkát végzett (nem akárhogy!), nagypapa dolgozott becsületesen, szorgalmasan ÉS  62 évig voltak házasok!

          “aki férfiként nem felel meg a nemi szerepének, az nem számít  “jó pasinak” “   – ez annyira különböző, hogy melyik nőnek ki számít jó pasinak, mint ahogy az, hogy melyik férfinek ki számít jó nőnek. Abszolút egyén- és ízlésfüggő.

          Az viszont megfigyelhető, tény, hogy a családon belüli erőszak elszenvedői nem csupán a nők, hanem nagyon nagy számban a férfiak. Felháborítónak tartom, hogy nagyon egyoldalúan szólnak a témáról mindenhol, minden esetben a nőt állítva be áldozatnak, a férfit elkövetőnek. A fizikai bántalmazás mellett ugyanakkor meg kéne említeni a verbális, nonverbális (levegőnek tekintés, napokig nem szólni a másikhoz) bántalmazást is, ezek elkövetői nagy számmal a nők.

          http://www.life.hu/szeress/szex/20121220-szex-szerelem-parkapcsolat-a-modern-tarsadalom-kasztralja-a-ferfit.html?forum_page_index=3

          0     0
          • A fizikai bántalmazás mellett ugyanakkor meg kéne említeni a verbális, nonverbális (levegőnek tekintés, napokig nem szólni a másikhoz) bántalmazást is, ezek elkövetői nagy számmal a nők.

             

            Hidd el, van az a szitu, mikor az ember azt kívánja, bárcsak tekintenék levegőnek

            1     0
        • Nem, a férfiak ellen férfiak által elkövetett erőszak sem oké, csak amikor az utcán történik, akkor jön a rendőrség és van következménye. (Elvileg persze, a rendőri intézkedés gyakorlatába nem mennék bele.)
          Egy pillanatig nem állítom, hogy a családon belüli erőszak csak a nőket érinti, viszont a nők elsősorban a zsarolásban és érzelmi terrorban jobbak. De a férfiak is kiválóan tudnak zsarnokoskodni, érzelmileg nyomorítani, meg persze a nők is csapkodni…
          “Én is hiába szeretnék a biológiai szerepemben, a megtermékenyítésben, kiteljesedni, mellette dolgoznom is kell sajnos. :) Ilyen a társadalom.” -  :)De a biológia nem ilyen… A megtermékenyítés önmagában nem vesz el túl sok időt, arról nem is beszélve, hogy a túl sok “megtermékenyítési kísérlet” rém energiapazarló és nincs is sok értelme egész nap szexelni, mert a spermiumoknak idő kell az újratermelődésre. Azért a háztartás és a gyereknevelés valamivel több időt igényel.
          Hidd el, részemről mehetne az összes nemi szerepekre vonatkozó társadalmi elvárás a sutba, jó lenne, ha mindenki lehetne magához annyira őszinte, hogy felvállalja a valódi vágyait és ne azt a mintát kövesse, amit a média/család/ egyéb társadalmi konvenciók sugallanak. Vagy parancsolnak.
          “Én például azt szeretném, ha a nők nem várnák el a klasszikus férfiviselkedést. De elvárják.” – Ne általánosíts, mert ugyan sokan elvárják, de sokan meg nem. Én nem várom el. A környezetemben meg van, aki elvárja, cserébe önszántából és örömmel vállalja a női szerepet.

          Felelősségvállalás: hát pont erről van szó. Évszázadokon át a nőnek saját neve sem volt, sem joga, sem lehetősége nem volt felelősséget vállalni. Amihez lehetősége volt: dolgozni, háztartást vezetni, gyereket szülni és nevelni, illetve ellátni a házastársi kötelezettségeket is férjuruk akarata szerint. Ne legyenek illúziónk, a nők többségének nem írtak szerelmes ódákat és nem lantoztak az ablakuk alatt, és megfelelő hangulatot sem teremtettek a szexhez…. Persze mindenhol akadtak kivételek, nem azt mondom, hogy lehetetlen volt, de nem ez a jellemző sok sok éven keresztül.

          Abban talán egyetértünk, hogy a szélsőség sosem jó, hosszútávon sosem használ az ügynek.

          0     2
          • “Nem, a férfiak ellen férfiak által elkövetett erőszak sem oké, csak amikor az utcán történik, akkor jön a rendőrség és van következménye. Elvileg persze, a rendőri intézkedés gyakorlatába nem mennék bele.”

            De, ha a gyakorlatába is belemész, márpedig ez a lényeg, mert ez a valóság, akkor azt fogod látni, hogy a férfiak rendkívül ritkán tesznek feljelentést olyan ügyben, hogy erőszak vagy bántalmazás áldozatai lettek. Az áldozatszerepet a nők sajátítják ki, nekik ebből erkölcsi előnyük is származhat. Viszont, egy férfi, a társadalmi szerepével összhangban, nem lehet áldozat, mert azt általában megvetés kíséri.

            “De a biológia nem ilyen… A megtermékenyítés önmagában nem vesz el túl sok időt, arról nem is beszélve, hogy a túl sok “megtermékenyítési kísérlet” rém energiapazarló és nincs is sok értelme egész nap szexelni, mert a spermiumoknak idő kell az újratermelődésre. Azért a háztartás és a gyereknevelés valamivel több időt igényel.”

            Jó, de egyrészt. Legyünk őszinték. Egy többé-kevésbé normálisan működő családban szerinted mennyire gyakori, hogy az apa oda se bagózik a gyerekére, és egy az egyben a nőre marad az egész? Szerintem a söröző, lábfelrakva meccsnéző, otthon semmit nem tevő családapa képe nem egy gyakori eset.
            Másik: A férfinak, mint az ember hímjének akárhogy nézem, a megtermékenyítés az egyetlen biológiai feladata. A többi már társadalmi okokra vezethető vissza. Nem ösztönös, ezért nem is csináljuk szívesen. Viszont. A nők ösztönösen is akarnak gyereket nevelni. Ez is már az állatoknál megfigyelhető. Például, volt egy ilyen természetfilm, ahol egyik nőstény majomnak volt gyereke, a kisebbiknek pedig még nem. Amikor odaengedték, akkor ő is ölelte a kicsit, el akarta venni a másiktól, pedig nem is az ő utódja volt, hanem a másiké. Látszott rajta, hogy ő is szeretne egy olyan kicsit dédelgetni. Ezek ösztönös dolgok, nem tudatosak. Viszont a hím majom nem megy oda a gyerekhez, ő nem akar vele foglalkozni. Mert az ösztönei nem erre determinálják. Nincs ez másként az embernél sem. Család ide vagy oda. Ezért, amikor a férfi a családjával foglalkozik, az egy tudatos cselekvés, nem ösztönös, ezért sokkal nagyobb áldozat a férfi részéről mint a nőéről, akinek ez ösztönösen jön. A nő viszont az ösztönösen végzett biológiai szerepéért társadalmi elismerést, és támogatást kap. Tehát, azért ez nem ugyanaz. Ti nők, sokkal több olyan dolgot csinálhattok az életetekben, amit szerettek. Ráadásul, sokkal több mindent is kaptok a társadalomtól, és a férfiaktól is. Egy férfi viszont gyakorlatilag nem kap soha semmit, mindig csak adnia kell.

            “Hidd el, részemről mehetne az összes nemi szerepekre vonatkozó társadalmi elvárás a sutba, jó lenne, ha mindenki lehetne magához annyira őszinte, hogy felvállalja a valódi vágyait és ne azt a mintát kövesse, amit a média/család/ egyéb társadalmi konvenciók sugallanak. Vagy parancsolnak.”

            Részemről is. Viszont. Az a baj ezzel, hogy ha egy férfi nem erősít rá a nemi szerepére, akkor nem lesz sikeres a nőknél. Ez gyakorlati tapasztalat. Márpedig a legtöbb férfi szeretne sikeres lenni a nőknél, ezért, ha nektek a bunkó macsók jönnek be, akkor nyilván igyekszik olyan lenni. Tehát az erőszakos, nőket lenéző férfiakat a nők termelik ki, mert ha az ilyen nem tetszene nektek, akkor senki nem akarna ilyen lenni.

            “Évszázadokon át a nőnek saját neve sem volt, sem joga, sem lehetősége nem volt felelősséget vállalni.”

            Ez igaz. Viszont, ma már más a helyzet, ma már a nők a férfiakkal minden téren egyenrangúak. Semmi olyan “előjog” nincs, ami nekem jár, neked meg nem. Fordítva viszont tudnék felsorolni párat.

            Tehát. Ma már a nőknek sem kéne áldozatszerepben tetszelegni, és főleg nem kellenének külföldiek által pénzelt “jogvédő” szervezetek, akiknek a tevékenysége a férfiellenes gyűlöletkeltésben merül ki.

            “Abban talán egyetértünk, hogy a szélsőség sosem jó, hosszútávon sosem használ az ügynek.”

            Szerintem sem. Ugyanúgy, mint ahogy az sem használ, ha csak az egyik nem szemszögéből nézik az eseményeket, és a másik fél problémái rejtve maradnak arra hivatkozva, hogy ők nem áldozatok hanem elkövetők.

            Kéne erről mindenféle “izmusoktól” teljesen független társadalmi párbeszéd, ahol mindkét nem képviselve van, és megállapodnak abban, mik is legyenek a mai modern társadalomban irányadó szerepei mindkét félnek a kapcsolatban. Törekedni kéne az egyenlő erőviszonyokra, nem pedig a múltra mutogatva, állandóan csak a nők oldalára pakolni a súlyokat a mérlegen.

            0     0
          • “Évszázadokon át a nőnek saját neve sem volt, sem joga, sem lehetősége nem volt felelősséget vállalni. Amihez lehetősége volt: dolgozni, háztartást vezetni, gyereket szülni és nevelni, illetve ellátni a házastársi kötelezettségeket is férjuruk akarata szerint. Ne legyenek illúziónk, a nők többségének nem írtak szerelmes ódákat és nem lantoztak az ablakuk alatt, és megfelelő hangulatot sem teremtettek a szexhez….”

            Komolyan olvass el egy középkori törvénykönyvet, szerinted csak a nőnek lehetett rossz házassága amit nem lehetett felbontani?Mi az hogy férjuruk akarata szerint…???????

            Szent István első törvénykönyvében szabályozza a külföldre menekült férjek helyzetét

            • Azokról, akik feleségük elől külföldre menekülnek

            Hogy mindkét nem meghatározott törvény alatt maradjon, és minden jogtalanság nélkül élhessen, ebben a királyi törvényben elrendeltük, hogyha valaki szemtelenségből feleségének megutálása miatt hazájából elmenekül, az asszony mindent, ami férjének birtokában volt, bírjon mindaddig, amíg férjét vissza akarja várni, és senki se merészkedjék őt más házasságba kényszeríteni. És ha magától férjhez akar menni, szabad legyen neki, az őt megillető ruhákat magához véve, és egyéb javakat otthagyva házasságra lépni. És ha a férj ezt hallván visszatér, ne legyen neki szabad más feleséget venni az övén kívül, csak a püspök engedélyével.”

            Na tessék Szent István törvényt hozott arról, hogy mi van akkor ha az elnyomó férfi elmenekül a szegény elnyomott nő elől külföldre.

            Tulajdon: Alapesetben valóban a fiúk örököltek de nem kötelezően.:

            • “A magánvagyon királyi engedélyezéséről

            Tulajdon: Alapesetben valóban a fiúk örököltek de nem kötelezően.:

            Királyi hatalmunknál fogva elhatároztuk, hogy mindenkinek álljon szabadságában vagyonát felosztani, feleségének, fiainak s leányainak és rokonainak vagy az egyháznak adományozni, és ezt halála után se merje senki érvénytelenné tenni.”

            • Az özvegyekről és árvákról

            Különösképpen akarjuk, hogy az özvegyek és árvák is legyenek a mi törvényünknek részesei ilyen módon, hogy ha valaki özvegyen marad hátra fiaival és leányaival, és ígéretet tesz, hogy őket felneveli, és velük marad, amíg csak él, legyen meg neki az a tőlünk nyert joga, hogy ezt megtehesse, és senki ne kényszerítse őt újabb házasságba. Ha azonban fogadalmát megváltoztatva, ismét férjhez akar menni, és az árvákat el akarja hagyni, az árvák vagyonából egyáltalán semmit ne követelhessen magának, csupán az őt illető ruhákat.

            “Hasonlóképpen az özvegyekről

            Ha pedig valaki gyermek nélkül marad özvegyen, és azt ígéri, hogy megmarad özvegységében újabb házasság nélkül, akarjuk, hogy legyen hatalma minden javai felett, és bármit akar azokkal tenni, megtehesse. Halála után azonban e javak szálljanak vissza férje rokonaira, ha vannak rokonai, ha pedig nincsenek, a király legyen örököse.”

            Tessék ha véletlen meghalt a férfi akkor rendelkezett minden felett………Ne tegyünk úgy mintha nem törekedtek volna az egyensúlyra.Szerinted mekkora felelősséget és lehetőséget kellett, lehetett  bízni a nőre amikor nem volt fogamzásgátlás?

            Szerinted egy nőből nagy eséllyel lehetett volna jó katona, vagy ugyanolyan hatékonysággal tudta túrni a földet?

            A nők megjelenése a munkaerőpiacon nem a feminizmusnak volt köszönhető hanem a technológiai fejlődésnek, kevesebb fizikai erő kell.Magyarországon Rákosi elvtárs zavarta ki a nőket a munkaerőpiacra, nézz utána milyen egészségügyi következményekkel járt ez a nőkre nézve olyan technológiai körülmények között.

            0     0
      • Van, amiben egyetértek, de van, amiben nem.

        Nemcsak a szülők nevelnek, hanem az egész környezet. (Pl. kb. 40 éve a TV az egyik nevelő.)
        Nemigazán hiszek abban, hogy feltétlenül gyerekkorban már látszik, ki válik majd áldozattá. Sokan vannak, akik épp azért lettek mások, mint a szüleik, mert nem akarták követni a rossz példát, s vannak, akik azért, mert azt teszik felnőttkorukban, amit a szüleik tettek. Szóval bárkiből válhat áldozat és agresszor is.
        De a példádat kiegészíteném: Vegyük ki az apát, mint családi szereplőt. Mi a helyztet, ha anyuka üti a gyereket? Anyuka ordítozik vele, pocskondiázza, a halálát kívánja?

        Fizikai bántalmazást nem elsősorban a nők szenvedik el. Sokkal több férfit vernek meg, mint nőt.
        A nemi erőszak tekintetében, valóban több a női áldozat.

        A feministák meg túlkompenzálnak: olyan világot élünk, ahol egy meztelen női test felbukkanása természetes és nők által elfogadott dolog, hogy egy terméket félpucér nőkkel reklámoznak, főműsoridőben mellekkel van tele a tévé, az újság, azaz a női test nem más, mint egy árucikk. Érdekes módon ezzel a nők nagy részének semmi problémája nincsen….A maradék meg harcol, ahogy tud…
        Alter… Ne hagyd le kovacsb megjegyzését ezzel kapcsolatban!  Igen. Szerintem is a legtöbb nő tudja, hogy aki kipakolja magát, és ezzel reklámoz akármit, az használja a testét, mint egy tárgyat. Tök mindegy, hogy egy csillogó ékszert mutat, vagy a mellét, vagy a gyönyörű szemeit. Ilyenkor ezek tárgyak, árucikkek.
        Akkor nem szeretik a nők, ha a testüket tárgyként kezelik, amikor intim helyzetben vannak (nem kell mindjárt a szexre gondolni) – pl. otthon a párjukkal. És ha egy nő úgy dönt, hogy a szex a munkája, akkor az is természetes, hogy akinek eladja a szolgáltatást, az árucikként kezeli.
        És azt sem szeretik a nők, hogy ha azokat is árucikként kezelik, azoknak a testét is tárgyiasítják, akik nem adják el magukat.

        Az egyenjogúságot is jól megoldották: muszájból a nőknek is lehetett már munkát vállalni, meg szavazni is engedték őket, de senki se készítette fel őket arra, hogy ez mivel jár.”
        Igen. A szüfrazsettek és feministák jól megoldották. Csak nem gondoltak bele a következményekbe. Nem gondolták át, csak mentek, mint a faltörő kos. Most is ez van – pl. épp a családon belüli erőszak problémájával.

        Nőként elég nehéz ám kiegyensúlyozottnak maradni, …
        Teljesen egyetértek.

        És szerintem sok férfi szintúgy nem tud mit kezdeni a helyzettel: ...”
        Alapjában véve szerintem is, csak a ribancozás nem valós. (Persze hallottam egy-két ribancozós megjegyzést, mindkét esetben, de nem ez a jellemző.) Nyilván te sem szó szerint gondoltad.

        0     0
        • “Ne hagyd le kovacsb megjegyzését ezzel kapcsolatban!  Igen. Szerintem is a legtöbb nő tudja, hogy aki kipakolja magát, és ezzel reklámoz akármit, az használja a testét, mint egy tárgyat. Tök mindegy, hogy egy csillogó ékszert mutat, vagy a mellét, vagy a gyönyörű szemeit. Ilyenkor ezek tárgyak, árucikkek.
          Akkor nem szeretik a nők, ha a testüket tárgyként kezelik, amikor intim helyzetben vannak (nem kell mindjárt a szexre gondolni) – pl. otthon a párjukkal. És ha egy nő úgy dönt, hogy a szex a munkája, akkor az is természetes, hogy akinek eladja a szolgáltatást, az árucikként kezeli.
          És azt sem szeretik a nők, hogy ha azokat is árucikként kezelik, azoknak a testét is tárgyiasítják, akik nem adják el magukat.”

          Ajjaj ezt nem értem valami példát tudnál mondani?

          0     0
            • Hat, hogy van ez a tárgyiasítás, mert , csajok is csinálják újabban főleg a mostani 20-25 ös korosztály….Tehát mi a limit ami már zavaró?

              0     0
              • Namost én nem értelek.
                De megpróbálom. :o) Szóval ha egy reklámban szerepel egy nő – a teste mutugatásával ad el dolgokat, mert jobban felkelti az eladandó dolog iránt az érdeklődést -, arra azt mondjuk, hogy tárgyiasította a testét, árucikket csinált belőle. És ezzel a nők legnagyobb részének nincs is gondja.
                De ha azt a nőt, aki a rkelámban szerepelt, a barátai, a szerelme, a haverok tárgynak tekintik azt már nem vesszük jó néven.
                Gyakorlatilag el kell választani a munkát a magánélettől. A magánéletben annak a nőnek a teste nem tárgy, nem árucikk.

                Ilyesmire gondoltál?

                0     0
        • Nem mondtam, hogy 100%, csak azt, hogy a gyerekkori hatások is fontosak, a “megfelelő genetika” is fontos és sok esetben ezek szerencsétlen kombinációja tulajdonképpen otthonról hozott áldozatszerep.
          Igazad van, nem leszel feltétlenül olyan, mint a szüleid, de ezt nem is mondtam. Én és a testvéreim a lehető legjobb példát láttuk otthon: dinamikus és ésszerű, helyzethez igazodó munkamegosztás a háztartásban és a gyereknevelésben egyaránt. Sem agresszivitás, sem erőszak, verbálisan sem, fizikailag sem. Ennek ellenére az én határozott, értelmes, okos nővérem beleválasztott: férjhez ment egy “anyákálma” pasihoz. Anyák, de nem feleségek álma, mert az úr a nejét nézeteltérés és véleménykülönbség esetén bizony megfelelő körültekintéssel, hogy látható helyen nyom ne maradjon, eltángálta. (Egy darabig otthon laktak, és hát hall az ember ezt-azt…) Szerencsére volt ereje kilépni néhány év után. A történekről sem akkor, sem később nem beszélt, tudja, hogy tudjuk, ennyi.

          “Fizikai bántalmazást nem elsősorban a nők szenvedik el. Sokkal több férfit vernek meg, mint nőt.” Családon belül nem biztos.

          A tárgyiasítás valahol ott kezdődik, hogy a férfiak egy része ösztönös és egyszerű. Klasszikus (sztereoptip) példák: építőmunkások füttyögése (mindegy, hogy ki, csak nő legyen…), alpári megjegyzései; nagyobbacska mellek esetén még akkor azt bámulják, ha nincs kipakolva.
          Nem az a gond, hogy a férfi alapbeállítása az azonnali szex, hanem az, hogy valaki nem tudja ezt kordában tartani (szexista megjegyzések, “poénok” stb) és hogy még mindig működik a fránya kettős mérce…

          Igen, a ribancozás az kis költői túlzás volt. :)

          0     0
          • A tárgyiasítás valahol ott kezdődik, hogy a férfiak egy része ösztönös és egyszerű. Klasszikus (sztereoptip) példák: építőmunkások füttyögése (mindegy, hogy ki, csak nő legyen…), alpári megjegyzései; nagyobbacska mellek esetén még akkor azt bámulják, ha nincs kipakolva.
            Nem az a gond, hogy a férfi alapbeállítása az azonnali szex, hanem az, hogy valaki nem tudja ezt kordában tartani (szexista megjegyzések, “poénok” stb) és hogy még mindig működik a fránya kettős mérce…

            Csodálom, hogy ezt itt le merted írni. Gondolkodtál már azon, hogy miközben lázadsz a kettős mérce ellen, vígan alkalmazod- másokra?

            0     0
            • Ezt hogy érted? Mert én nem érzek semmiféle kettős mércét. Mire gondolsz?

              0     0
              • Az a kettős mérce, hogy az egyik oldallal elnéző vagy- sőt észre sem veszed, mennyire társasjáték ez, még az állványról fütyülő vagy beszóló építőmunkások esetén is gyakran-, a másiknak meg minden megnyilvánulását sérelmezed.

                Hiszen annak a nőnek lehet mindez kellemetlen, sértő, vagy épp fényezheti az egoját, nője válogatja.

                0     0
          • “Nem az a gond, hogy a férfi alapbeállítása az azonnali szex, hanem az, hogy valaki nem tudja ezt kordában tartani (szexista megjegyzések, “poénok” stb) és hogy még mindig működik a fránya kettős mérce…”

            Na, de hol van itt a kettős mérce? Te, nőként nem füttyögethetsz pasik után ha akarsz? :) Szerintem senki nem tiltja, minthogy azt sem, hogy mosolyogjál, vagy felhívd a figyelmét (ha nem is épp füttyögetéssel) annak, aki tetszik.

            Ráadásul, én elég sokat járok-kelek gyalog, de egyáltalán nem figyeltem meg, hogy sok nők után füttyögető, vagy rájuk megjegyzéseket tevő férfi járkálna az utcán. Persze, vannak bunkó férfiak, ezt elismerem. Minthogy azt is, hogy vannak erőszakos férfiak is. De. Ezek elenyésző kisebbség, és nem kéne ebből kiindulva így beállítani, hogy “A férfiak” ilyenek. Inkább azokkal kéne foglalkozni, akik nem ilyenek. De, ahelyett, hogy elkerülnék, sok nő direkt az idióta palikat kedveli. Akkor ehhez mit szóljak?

            0     0
          • “Fizikai bántalmazást nem elsősorban a nők szenvedik el. Sokkal több férfit vernek meg, mint nőt.” “Családon belül nem biztos.”

            Én úgy értettem a hozzászólásodból, hogy általában, nem csak családon belül.
            Igen, az valószínű, hogy családon belül. De ha a gyerekeket, a gyerekkort is beleszámítjuk, akkor már nem biztos. Az anyák is meg-megcsapják a gyerekeiket – a fiúkat tán többször is, mint a lányokat.
            A csbe-be beletartozik a fizikai bántalmazáson kívül a verbális és lelki is. Az pedig a nők erőssége. Úgyhogy én ezzel úgy vagyok, hogy igen, vannak brutáis férfiak, de ha róluk beszélünk, miért nem beszélünk az agresszív, ordítozó, nem csak lelki zsaroló nőkről? Miért nem beszélünk a gyerekekről? Ők nem családtagok?
            Na, meg amit már leírtam sokszor, hogy a “minden negyedik nőt ért bántalmazás életében” egy baromság. Minden nőt ért. És minden férfit. Mindenkivel kiabált már anyukája, apukája, nagyszülője, testvére, unokatestvére. Mindenki kapott már valamely családtagjától seggrecsapást, pofont, hajhúzást, bokánrúgást, erős karszorítást, rázást, stb.
            (Velem is kiabált apám – egyszer meg is pofozott -, anyu párszor elverte a seggemet – az egyik ovis kori  igen emlékezetes :o) -, nagyanyám kiabált rám és kergetett fakanállal, unokatesóm sokszor kicseszett velem. És én is kiabáltam már a gyerekeimmel, és ütöttem a kezükre vagy a seggükre. Páromnak oda-oda csapott a nagymamája fakanállal is, apja is megpofozta egyszer-kétszer. Ismerősömet lelkileg erősen bántalmazta a lánya. És még sorolhatnám.)
            Nem is beszélve az egyéb bántalmazásoktól, amelyeket az ember idegenektől is elszenved.
            Ezért erősen túlzásnak és önzőnek érzem csak a nők bántalmazásának rivaldafénybe helyezését.

            1     0
    • Csak becsüld meg Terikét , sokkal kisebb az esélye, hogy egy Terike elveszi tőled a gyerekeid, mint mondjuk egy karrierista, független nő……

      0     0
  7. hányinger, nem is annyira burkolt uszítás a férfiak ellen:

    http://mullerpeter.hu/2013/11/24/kiralynok/

    0     0
    • Ő is csak egy újabb uszító. Nem elég a feministák ellen harcolni, az ilyen “férfiak” ellen is kell.

      0     0
    • Valójában minden nő: királynő.” (Peter von Müller)

      Pont ez a baj. Miszerint túl sok nő hiszi magát királynőnek. A királynő viszont semmi más, mint egy a saját egójától elájuló, önmutogató picsa; egy hülye gyerek, aki úgy kelleti magát a környezetében, mintha az ő mosolyától függene az univerzum sorsa; egy szélsőséges individualista, aki elvárja, hogy kapjon, de ő nem ad semmit; egy önző dög.

      De szerencsére nem minden nő királynő.

      0     0
  8. Elkeserítő hír:

    http://avarosmindenkie.blog.hu/tags/HaNEM

    A feministák sikeresen beszennyezték A Város Mindenkié civil szervezetet is. (Köszönhető persze egy Balta Fruzsina nevezetű frusztrált véglénynek is.)

    Komolyan, ezek már olyanok, mint a borgok a Star Trekben. Beszivárognak egy egészséges közösségbe (civil szervezet, civil mozgalom, környezetvédelmi szervezet, politikai párt, kulturális egyesület stb.) és elkezdik azt a saját képükre formálni; asszimilálnak. Minden ellenállás hasztalan! – szerencsére nem hasztalan. Lassan eljön az idő, amikor a magyar nemzet kiizzadja magából azt a betegséget, ami a feminizmus.

    0     0
    • Valójában havonta 200-300 ezerre van szükség, és visszafordítható lenne az egész.

      0     0
      • AVM egy a hajléktalanok jogait és érdekeit védelmező civil szervezet. Vajon milyen okból szivárognak be ide a feministák? Talán a hajléktalan férfiakból és nőkből akarnak létrehozni egy bármikor bevethető gyalogos hadosztályt? Ahogy azt a homoszexuálisoknál és a transzfesztitáknál megtették (lásd LMBT)?

        0     0
        • Ez durva, teljesen megszállták az egyesületet a feministák az oldal szerint. Mi köze van a feminizmusnak a hajléktalanokhoz ? Max annyi, hogy sok férfi válás után került utcára. Azért szerintem Ámon Kata is figyelemreméltó az oldalon.

          0     0
        • “ Talán a hajléktalan férfiakból és nőkből akarnak létrehozni egy bármikor bevethető gyalogos hadosztályt?”

          Majdnem. Egyébként várható volt, hogy ezt csinálják, teljesen logikus, sőt, inkább ösztönös. Próbálnak minél több pozíciót megszerezni, növelni a “területüket”. Sorra próbálják bevenni a várakat, és kitűzni a feminizmus zászlaját.

          Ezért mondom, hogy ellentámadásba kell lendülni, ez kb. havi 200 ezerből megoldható.

          0     0
          • Semmiképpen se legyél pesszimista! Régebben egy olyanfajta erődítmény is elképzelhetetlen lett volna, mint a Férfihang. S lőn…!

            Szervezkedjünk… szervezkedjünk… szervezkedjünk…!

            És meglesz az eredmény!

            (Mondom ezt magabiztosan, annak ellenére, hogy még a blogomat is megfúrták ezek a szemetek. De a küzdelmet akkor sem szabad feladni, mert túl magas a tét.)

            0     0
            • Én egyáltalán nem vagyok pesszimista, az én fejemben már összeállt, hogy mit kell majd csinálni. Kifejezetten optimista vagyok. Azonban ez még jövő zenéje. Egyelőre nincsenek meg a feltételek, most azon dolgozunk. Utána viszont szabad a pálya.

              0     0
  9. Azóta Ámon Kata ismét megszólalt:

    http://magyarinfo.blog.hu/2013/11/15/felcserelheto-e_az_alarendelt_patriarchatus_ferfieroszak_es_privilegium

    A Fent és Lent azóta (sajnálatosan elég polkorrekt módon) válaszolt Ámon előző rettenetére:

    http://fenteslent.blog.hu/2013/11/12/baloldal_liberalizmus_es_a_gyuloletkeltes_szelleme_valasz_amon_katanak

    Ezt az Ámon Katát addig kell ütni, amíg mozog. Mármint itt az éterben, nem a valóságban (mielőtt valaki félreértené).

    0     0
    • “Ezt a fajta érvelést hasonlítottam én a ”Férfi jogi mozgalom” diskurzusához, akik az elnyomás elleni harc szókincsét átvéve a férfiakról beszélnek úgy mintha elnyomott csoport lennének.”

      Világos, mi csak a szókincset vettük át, az önálló helyzetfelismerő képesség és a morális megfontolás szerinte nyilván eredendően elvitatható tőlünk..

      1     0
      • Küldtem választ (kommentet) a cikkre a Fent és Lent-en. Talán elgondolkodnak rajta. Nem értem ezeket a különféle tiszteletköröket a feminista diskurzus körül, amit az olyan jobb reménységű szervezetek és mozgalmak tesznek, mint A Város Mindenkié, a Lehet Más a Politika és a Negyedik Köztársaság (melynek “lapja”, vagyis virtuális felülete a Fent és Lent). Borzalmas lett a Fent és Lent válaszcikke. Minek ez? Mi van itt? Mi ennek az értelme?

        Terveztek Ámon újabb förmedvényére választ, vagy annyira nem éri meg?

        0     0
  10. Régóta olvasom a férfihangot, de eddig még nem szóltam hozzá. Egyrészt azért, mert a leírtakkal többnyire egyetértettem, olyannyira, hogy volt cikk, ahol azt gondoltam, hogy ebből egy betűt elvenni vagy ehhez hozzátenni már roncsolná az írás értelmét. Volt, ahol azt éreztem, hogy a saját gondolataimat vagy tapasztalataimat olvasom, amit valaki végre összefoglalt és tömören, érthetően végre megfogalmazott. Másrészt azért mert sem időm, sem energiám nincs már arra, hogy parttalan internetes vitákban akarjak meggyőzni bármiről egy számomra ismeretlen embert.

    Ez volt az a cikk, ahol leoldott a biztosíték, nagyjából az írás ezen részén:

    “- Nem minden férfi bántalmazó. – Nem minden bántalmazó férfi.”

    Ez volt az a pont, ahol át kellett gondolnom korábbi meggyőződésemet, ami más területről való, de ehhez nagyon hasonló, történetesen az, amit a cigánybűnözésről gondolok. Ott is igaz lehet az, amit idéztem, miszerint nem minden cigány bűnöző és nem minden bűnöző cigány. Mégis helyesnek érzem, támogatom és védelmezem a cigánybűnözés fogalmának létjogosultságát. És az erre adott gyatra magyarázatokat (pl. hogy volt már, valaha láttak egy egyedet, aki nem lopott el semmit, ezért ez a szó sértő) ugyanolyan mellébeszélésnek és hülyeségnek érzem, mint a cikkben a feminista propagandát ízekre szedő magyarázatot.

    El kellett gondolkodnom, mert ha ezek tényleg hasonló dolgok, akkor én eddig feleslegesen rettegtem éjjel az ercsi vasútállomás környékén, és csupán az előítéleteim miatt nem álltam szóba pár arra járó kedves állampolgárral, akik lehet, hogy még szotyival is megkínáltak volna. Ha viszont mégis bizonyos okokból bizonyos időkben kerülök bizonyos környékeket, akkor nem fogadhatom el azt az érvelést, ami az én magatartásom ellen is felhangzik. Pláne úgy, hogy gyerekkoromban sok gonoszságot láttam otthon, a kiérkező rendőrök pedig csak annyit mondtak, hogy amíg nem folyik vér, addig nem tehetnek semmit.

    Rengeteg nyomorult “férfiról” tudok, akik a saját bizonytalanságukat erőszakkal kompenzálják. A jelenség igenis tömeges sajnos és mint ilyen, intézkedésért kiált!

     

    0     0
    • A rasszizmusba hajló bevezetőt el is hagyhattad volna, és akkor még hitelesebb lenne.

      Az érvelésed amúgy nyitott kapukat dönget, senki nem mondta azt, hogy nem létezik semmilyen társadalmi probléma és nem kell tenni semmit sem. Sőt azt is mondtuk nem egyszer, hogy tenni kellene valamit… és főleg a férfigyűlöletet szítóknak kellene inkább dolgozniuk a társadalmi probléma megoldásán. Főleg azért is, mert jeles képviselőik nagy része már komoly állami támogatást is kapott erre. A megoldás pedig nyilvánvalóan nem az, és nyilván nem ez volt az állami támogatás eredeti célja sem, hogy hazug statisztikákkal, céltalan és értelmetlen törvényekkel, férfiellenes uszító kampányokkal gyalázzák a férfinemet. Ezen túl nagyjából semmilyen társadalmi fellépést nem ellenez itt senki sem.

      0     0
    • Az észrevételed részben jogos, ugyanis szerencsésebb lett volna máshogyan fogalmaznom. De:

      “ha ezek tényleg hasonló dolgok”

      Nem hasonlóak. A CB mint fogalom nem jelenti, hogy minden bűnöző cigány – csak annyit takar, hogy van a bűnözésnek egy speciális vállfaja, amit elsősorban cigányok művelnek. Ezzel szemben a “férfierőszak” fogalom pontosan azt hivatott jelenteni, hogy minden CSBE elkövető férfi. Ezt a férfigyűlölők nem is rejtik véka alá, a NANE a napokban vonult ezzel az utcára. Míg a CB szókapcsolat ellen tiltakozni csak azok szoktak, akik nem a mögöttes tartalmat támadják, hanem a nyelvtannal b*szakodnak, addig ez férfierőszak terén pont fordítva van: nekünk a mögöttes tartalommal van gondunk, ami egyértelműen hazugság, hiszen nem minden CSBE elkövető férfi. Aki cigánybűnözésről beszél, az egy valós jelenségről tárgyal nem polkorrekt alapokon; aki férfierőszakról beszél, az hazug férfigyűlölő ideológiákat terjeszt. És ami az egyik esetben pusztán figyelemelterelő szójáték (nem minden cigány bűnöző), az a másik esetben egy teljesen jogos ellenérv (nem minden CSBE elkövető férfi).

      A leglényegesebb kérdés ebben a témában egyébként nem az érvelések hasonlósága, hanem hogy kinél van az igazság. Ugyanazok az emberek akarják a cigányokról a fehérekre tolni a felelősséget, akik a nőkről a férfiakra. Ugyanaz az elv: úgy lehet politikai hatalmat szerezni, ha a (hetero) fehér férfiakat mocskolja valaki. Te (ha jól sejtem) mindkét felhozott esetben céltábla vagy, és nem értem mit nyernél azzal, ha valamilyen homályos szemantikai alapon az egyik problémát a szőnyeg alá söpörnéd. Azon meg nevetnem kell, ha összetévesztesz minket a “jogvédő” bandával, akik ellen évek óta harcolunk :)

      0     0
  11. Miért kellett volna elhagynom a rasszizmusba hajló bevezetőt, ha egyszer ez az a kérdés, ahol elvált a férfierőszakról alkotott véleményem a cikkben szereplő magyarázattól. Hogy érthetőbb legyen: cigánybűnözés – férfierőszak (érdekes, hogy az első a helyesírás-ellenőrző szerint nem létező szó, míg az utóbbi ellen nincs kifogása). Az egyik általánosítás (az első) miatt nincs kifogásom, a másodikat férfiként kikérném magamnak, ha nem ugyanazokkal kellene érvelnem, amikkel velem szemben érvelnek a rasszistának bélyegzett szót illetően, ami magyarázkodást pedig mesterkéltnek és kényszeredettnek érzek.

    Először ez volt, ami miatt úgy éreztem, hogy itt a férfihangon ugyanolyan magyarázkodás megy, mint a másik esetben szokott.

    A probléma helyesen lett felmérve az írás szerint, ugyanis a ferdítő, csúsztató, hamisító propaganda elég erős. De miért kényszerülnek erre rá? Mert mindenféle túlzó, általánosító írások, statisztikák nélkül is jól látható, hogy a férfiaknak sajnos van egy típusa, amely a fizikai erőszakban látja a problémák megoldásának kulcsát (a nőknek meg van egy része, akikkel szemben csak ez a módszer működik). Ha sikerülne reálisan felmérni, hogy a párkapcsolatokban milyen mértékben van jelen a fizikai erőszak, önmagában is elég riasztó lenne, nem kellene hamisítani hozzá.

    A hamis vádakra történő  válaszok (maga a cikk) viszont azt a képet keltik bennem,  hogy nincs semmi probléma, a férfiak rendesek, erőszak nincs vagy ha van, elszigetelt eset.

    Ahogy az indexes önvédelmi íráson sem szisszentem volna fel, ha nem olvasom itt a kritikáját, aztán hamar rendet raktam a fejemben és rájöttem, hogy igenis valós és helyes az, amit írnak. Szinte hetente hallani újabb híreket, hogy nők esnek szexuális vagy egyéb erőszak, gyilkosság áldozatául. Ha a családom bármelyik nőtagját érné hasonló támadás, arra az esetre én magam sem mondanék mást, mint hogy addig rúgd, amíg mozog. A fordítottja egyszerűen nem életszerű, apám nem említett soha olyat, hogy ha egy nő rámtámad, rúgjam csöcsön, mert az kurvára fáj nekik, mert a férfiak nők általi megtámadása a statisztikai hibahatáron belül van (csak egy eset jut eszembe, az a taxis, akit agyonvert a két kamaszlány).

    Én férfiként nem érzem az önvédelmi cikket magamra nézve sértőnek.

     

    0     0
    • Mivel látom, nem ismered eléggé a Férfihang közösségét, segítek egy kicsit. Bár nem beszélhetek minden idejáró és a teljes szerkesztőség nevében, a legtöbben (az alapítóatyák biztosan) elítélik a nemi sovinizmus mindkét típusát, vagyis a hímsovinizmust és a nősténysovinizmust. A probléma ott van, hogy a magyarországi feminizmus főszervezetének számító NANE és annak ernyőszervezetei, a PATENT, a LABRISZ és a Nőkért Egyesület, vagyis az egymásba átmenő “mérsékelt” liberális és radikális szocialista feministák (én már meg se tudom őket különböztetni egymástól*), miközben harcot hirdetnek a hímsovinizmus ellen, heves és vad nősténysovinizmust propagálnak.

      A feminista kettős mérce tetten érhető: ha egy férfi pocskondiázza a női nemet a neten, az gyűlöletbeszéd, de ha egy nő teszi ugyanezt a férfinemmel, az „az igazság kimondása”. Ha egy női képviselő mond hülyeséget, az „megfontolnivaló bölcsesség”; ha egy férfi képviselő ereszt ki balgaságot a száján, az „maszkulin nőgyűlölet”.

      A Maya-fátyol mögött az igazán létező hímsovinizmust kiegészíti az igazán létező nősténysovinizmus! A hímsovinizmus és a nősténysovinizmus kart karba öltve sétál a magyar ugaron; Simone de Beauvoir és Otto Weininger valójában szeretők, egymás alatt gyűrik a lepedőt! A feminista (vulgár)filozófia és (ál)tudomány pedig elvárja, hogy csak az egyik gyűlöletforma ellen vegyük fel a kesztyűt; hogy a démon férfiarcára emeljünk kardot!

      Ez itt a probléma!

      Ez a sovén szemlélet pedig tetten érhető Ámon Kata mindkét cikkében.

      * Miközben a radikális feministák (így maga Ámon is) hangsúlyozzák, hogy nekik, radikális feministáknak semmi közük a liberális feministákhoz, azt látjuk, hogy a radikális feminista Nőkért Egyesület a liberális feminista NANE ernyőszerve; a radikális feminista Antoni Rita, miközben interjút készít a liberális feminista Sándor Klárával, jelzi, hogy számára ő egy autoritás; liberális feministák idézgetnek a radikális feminista Simone de Beauvoir-tól; az AVM-be magukat berágó radikális feministák, Ámon Katával az élén, a liberális feminista NANE zsoldosai. Vagyis a radikális feminista és a liberális feminista különválasztása mögött nincs valódi tartalom, mivel itthon, a magyarországi viszonylatokban ez a két fogalom ugyanazt jelenti.

      0     0
    • Mocskosul nehéz a témáról érdemben vitázni, mert mindenkinek megvannak a saját tapasztalatai és előítéletei.

      Nyilván vannak erőszakos férfiak, ezt senki nem tagadja. CSBE sajnos létezik, ez sem vitatott kérdés. A Férfihang nem arról szól, hogy ne foglalkozzunk a témával, hogy más nyakába varrjuk a felelősséget, vagy hogy mentegessünk bárkit is. Mi csak annyit próbálunk elmagyarázni az érdeklődőknek, hogy:

      1. A törvényeknek nemileg semlegesnek kell lenniük, mert amíg akár csak egyetlen férfi áldozat is létezik, addig őt pont ugyanannyira meg kell védeni a törvénynek, mint a nőket. Semmi nem indokolja az olyan amcsi típusú törvényeket, amik kizárólag nőket védnek. Márpedig a feminista lobbi ilyenekért teker, vagyis a feminista lobbit seggbe kell rúgni.

      2. A feminista lobbi másik problémája, hogy a férfiak bűneit felnagyítja, a nőkét elhazudja, és így átveri nemcsak a köznépet, de kisebb mértékben a politikát is. Egyrészt nem igaz, hogy a CSBE “járványszerű”, hatalmas probléma. Valójában a családok túlnyomó többségében nem durva a helyzet, általában elakadnak a hangos kiabálás és ötévenként egy tányér földhöz vágásának szintjén. (Ez pedig őszintén szólva kvázi elkerülhetetlen, az ember olykor fáradt, olykor ideges, és van hogy olyat tesz amire aztán nem büszke. Emberek vagyunk.) Az a fajta testi erőszak, amibe az államnak már illene beavatkozni, sokkal ritkább, mint a feministák hirdetik – legföljebb a családok 1%-át érinti, de valószínűleg még ez is túlzás. Másrészt nem igaz, hogy a nők mind ártatlan áldozatok, vagy hogy kizárólag önvédelemből ütnek. Ez holdkóros baromság, amivel komoly ember nem is merne előállni, ha nem fűződne hozzá anyagi érdeke. Az lehet igaz, hogy nők közvetlen fizikai erőszakot kicsit(!) ritkábban követnek el, de ezt bőven ellensúlyozzák a nagyobb lelki-szellemi terrorral. Lehet vitázni, hogy az ütés az ütés, a lelki roncsolás meg láthatatlan, de ez tulajdonképpen csak a nőies erőszakfajták mentegetése a férfias fajtákkal szemben. Az egyik éppúgy pokollá teheti az ember életét, mint a másik, és ezzel talán még gáláns is voltam.

      Magyarán szólva annyit akarunk, hogy a férfiellenes viktoriánus baromságokat felejtse már el a közélet, helyettük építsünk tényekre és statisztikákra.

      Az önvédelemmel nincs semmi baj. Ha ír valaki egy cikket, hogy “hogyan védd meg magad nőként”, a szemem sem rebben. (Bár mondjuk szerintem minden ilyen cikknek azzal a tanáccsal kéne kezdődni, hogy sikíts és fuss – de ha valaki a közelharc híve, hát tegyen ahogy akar.) Még azt is megértem, hogy ha valaki fojtogat vagy késsel hadonászik, akkor az áldozat nem mérlegel, hanem harcképtelenné tesz.

      De hogy egy “tapizás” miatt valakit maradandó agykárosodásig rugdossunk, és nevetve táncoljunk ki a bíróságról a pussy pass birtokában, na az nem önvédelem, hanem férges lelkű szubhumánok férfigyűlölő aberrációja. Azt sem komálom, ha az index címlapján vastag betűkkel ordít a cím, hogy “Hogyan védekezzünk a férfiak brutalitása ellen?”, ami szerintem nem véletlenül van ilyen tetű módon fogalmazva. Képzeld el hogy vinnyogna a Zindex, ha a cigányok brutalitása ellen akarná valaki megvédeni a fehéreket… De amíg a cigányokat sározni tilos, addig a férfiakat mocskolni sikkes.

      “Szinte hetente hallani újabb híreket, hogy nők esnek szexuális vagy egyéb erőszak, gyilkosság áldozatául.”

      Ez a “szinte hetente” nagyon érdekes megfogalmazás, mert ha utánagondolsz, azt jelenti, hogy a nők 99,9%-a sosem fog ilyesmivel találkozni. Akkor vitázzunk csak, mi is teszi indokolttá ezt a nagy feminista paranoiakeltést?

      És az is elgondolkodtató, ha már a saját táboruk szólal fel, hogy ez férfigyűlölet. Amikor liberálisok írnak cikket a normalitás védelmében, akkor ott nagy a gebasz…

      0     0
  12. USA-ban változás van és több USA államban a feministákat a nemek egyenlősége tájékáról előzik meg. A családi és nemek közötti kapcsolatokban nem csak férfiak erőszaka a nők ellen, hanem nők fizikai erőszaka férfiak ellen is létezőnek ismert dolog lett és bizony nők is mehetnek börtönbe ilyesmiért. Viccesen sodrófával fogadott férj sérülését nem szégyeli akkor a feleség megy a börtönbe!

    0     0

Szólj hozzá Te is! Minden hang számít!

Ha hozzá szeretnél szólni, akkor be kell jelentkezned!
Nem vagy még regisztrálva? Csak egy 2 perces művelet és Te is részt vehetsz a beszélgetésekben!

A hivatkozások nincsenek engedélyezve.

Támogatóink

A tárhely támogatója a Webonic.hu

Saját virtuális szerver már 2850 Ft-tól a Webonic.hu-tól

Keresés

Cikkajánló

Fogjunk össze az apák ellen!

...illetve elég ha csatlakozunk a mozgalomhoz, hiszen a feministák már évtizedek óta küzdenek ...
CSAJOZÁS - Szex
Min tapodnak a pesti nők?

A kérdés minőségileg különbözik attól a másik kérdéstől, hogy mitől tapadnak a pesti nők? Meg ...
FEMINIZMUS - Antifeminizmus
Feministák igyekeznek megtorpedózni a férfiak azonos nyugdíjazási feltételeiért indított népszavazást

Az elmúlt hónapokban politikai pártok és magánemberek egyaránt kilátásba helyezték, hogy nép...
FEMINIZMUS - Antifeminizmus
A családon belüli erőszak feminista értelmezése

Ha már Vasgerinc kolléga kivesézte az egyik nőkertes cikket, én jövök a másikkal, amiből kider...
BESZÉDTÉMA - Bulvár
A Férfias Szakmák

Egy cikkre szeretnék reagálni: "IT fenegyerekek feminista kereszttűzben" - egyszerűen túl sok ...
FEMINIZMUS - Antifeminizmus
Áláldozatok, vádlottak, áldozatok

Többször beszélgettünk már családon belüli erőszakról, szexuális erőszakról, zaklatásról. Enne...
FEMINIZMUS - Antifeminizmus
Helyzetjelentés: itt tart a nyugat

Nyúlfarknyi cikk ez egy kisszínesről, amit épp most találtam, és amitől majdnem kifolyt az agy...
BESZÉDTÉMA - Bulvár
Hírválogatás

Olyan sztorikat gyűjtöttem ki ide, amik most kerültek az orrom elé. A többségük friss, de nem ...
BESZÉDTÉMA - Bulvár
A Férfihang szerzőnőjét sem kímélték a szélsőséges nősoviniszták

Korábban már hírt adtunk róla: névtelen személyek az interneten egy rágalmazó petíciót tettek ...
FEMINIZMUS - Antifeminizmus
A diplomácia hiánya

Időről időre eszembe jut, hogy vajon mi lehet Julian Assange-al, a wikileaks legismertebb alap...
CSAJOZÁS - Szex
Az időeltolódás törvénye

Valamikor nyáron egy cikk alatti kommentben a hölgy olvasók vitát kezdeményeztek arról, vajon ...
FEMINIZMUS - Antifeminizmus
A férfiak alanyi jogai az alkotmány szerint is szabadon semmibe vehetőek

Már korábban eleget kellett volna tennünk itt a Férfihangon egy lehangoló tájékoztatási kö...
BESZÉDTÉMA - Bulvár
Merre lejt a pálya? Szocializmus vs. kapitalizmus

Az utóbbi hónapok során a hazai férfimozgalom sajátos megosztottságát figyelhettük meg, mely e...
FEMINIZMUS - Antifeminizmus
Definitív cikk a nemi erőszak megelőzéséről

Előszóként annyit, hogy ez a cikk (minden valószínűség szerint) a "nemi erőszak elleni kampány...
FEMINIZMUS - Antifeminizmus
The day when men left II. - avagy mi a helyzet a gyalogosokkal

Kedves elvtársak, elvtársnők, barátaim. Könnyed, sziesztázós eszmefuttatás következik, hog...


androfóbiaApai jogokApaságCsajozáscsaládCsaládon belüli erőszakCSBEEgészségFemenfeminizmusFeminizmus - AntifeminizmusférfiférfiakférfiasságFérfigyűlöletférfimozgalomférfi szerepekGender-ideológiagyereknevelésHipergámiaházasságIsztambuli EgyezményKvótaMGTOWNemek harcaNemi diszkirminációnemi erőszaknemi szerepeknyugdíjNőzésOktatásPiros pirulapolitikapszichológiaPUApárkapcsolatRandizásRed PillszerelemszexszexualitásTársadalomVendégcikkÉletmódÖnismeret