Számháború

Deansdale - 2014. január 24. péntek 06:00 - 92 hozzászólás
NANE_tabla

Az Avon logó szerencsére még pont odafért…

A NANE genderháborús propagandája szerint minden ötödik nőt rendszeresen vernek, amit egyik munkatársuk nemrég fű alatt minden tizedikre módosított. (Ironikus, hogy miközben ezt tette, másokat vádolt pontatlansággal, de most nem erre fókuszálunk.) A radikális feminizmus hazai leányvállalata valamit félreérthetett a nemzetközi anyagokban, ugyanis a hivatalos EU-s források egészen pontosan azt állítják: a nők 20-25%-a tapasztal élete során legalább egyszer fizikai erőszakot. És csak hogy tiszta legyen a kép: ezek a források éppúgy radikális feministák, mint a NANE alkalmazottai. Sőt, hogy még egy potenciális félreértést tisztázzunk, ezek az adatok nem a “felvilágosult” nyugati országokra vonatkoznak, hanem egész Európára, beleértve hazánkat is. Namármost két eset lehetséges: vagy nálunk a környező országok átlagának sokszorosa a CSBE, vagy a NANE állításai tévesek. Ha az EU Nemi egyenlőségi bizottsága a nők elleni erőszak elleni jelentésében azzal riogat, hogy minden ötödik nőt ér élete során legalább egyszer erőszak, akkor kéretik ezt nem átírni rendszeres verésre, mert a kettő köszönő viszonyban sincs egymással.

Miután minden kétséget kizáróan bebizonyosult, hogy a NANE hazudik, vegyük jobban szemügyre az EU-s tájékoztató anyagot. Először is a magam aktivista múltjával mosolyogtatónak tartom, hogy az általános bevezető szöveg nemileg semleges, de amikor a konkrétumokra kerül a sor, kizárólag női áldozatokkal számolnak. Az utóbbi nyilvánvalóvá teszi, hogy az előbbi csak álca, vagyis eszük ágában sincs nemileg semlegesen kezelni a kérdést, csak a bevezetőben úgy tesznek, mintha – hátha ezzel sikerül kihúzni a jogos ellenvetések méregfogát.

“A nők és lányok a nemi alapú erőszak fő áldozatai” – mondják ők, amit semmivel nem támasztanak alá. Legalább azt a minimális erőfeszítést megtehették volna, hogy linkelnek egy feminista fércmunkát ami erre a következtetésre jut, de még ezzel sem fárasztották magukat. Bár ez tulajdonképpen semmiség – sokkal vérfagyasztóbb, hogy egy ilyen kétes kijelentéssel ők a férfi és fiú áldozatokat semmisnek tekintik. Mert mi van akkor, ha tényleg a nők a fő áldozatok? Azt jelentené, hogy a “másodlagos” áldozatokkal egyáltalán nem kell foglalkozni? Ez teljesen abszurd, de úgy tűnik egyes helyeken mégis elfogadható elképzelés, hiszen az EU-s anyag egyetlen pontban sem foglalkozik férfiakkal vagy fiúkkal, még csak meg sem említi őket. Ez bármilyen más szövegkörnyezetben azonnal beindítaná a légószirénákat és stroboszkópokat, de férfi-nő viszonylatban egy szempillát se rezzent. Ízlelgessük:

Az utcai lopások leggyakoribb áldozatai a fehérek, tehát cigány áldozatok feljelentéseit ne vegye fel a rendőrség. A medencecsont-törést elszenvedők többsége idős, ezért a kórházak ne lássák el a fiatal pácienseket. A CSBE fő áldozatai a nők, tehát a férfi áldozatokat ne védje a törvény.

A fiúk mellőzése különösen furcsa annak tükrében, hogy kihangsúlyozásra érdemesnek tartják a nemi csonkításon átesett lányokat, akikből az ő becsléseik szerint százezrek élnek Európa-szerte – a nemi csonkításon átesett fiúk millióiról egy büdös mukkot nem szólnak. Felvilágosult felsővezető köreink szerint amit egy lányon végezni tilos és büntetendő, azt egy fiúval megtenni szokás kérdése. Bársonyszékeikből leszólják a barbár köröket, ahol a lányok csonkítása hagyomány, ugyanakkor képtelenek észrevenni, hogy ők maguk hajszálnyival sem kevésbé barbárok, akik védekezésre képtelen fiúcsecsemők megcsonkításában nem látnak semmi kivetnivalót. Ezzel mindössze a saját szexizmusukról tesznek tanúbizonyságot, amennyiben nemi alapon döntik el, ki csonkítható és ki nem.

Mit tesz az EU? Védi a nőket és gyerekeket. Kösz, EU, így legalább nem kell bizonytalankodnom afelől, hogy másodrendű állampolgár vagyok-e. A kérdés megválaszoltatott. Nincs rajtam a szent vulva, ami feljogosítana törvényi védelemre az erőszakkal szemben. Nekem védelem nem jár, hiszen a progresszív liberális értékrend szerint kizárólag elkövető lehetek. Mindezt arra alapozva, hogy egyes feministák szerint “a nők a fő áldozatok”, és természetesen az egyenjogúság nevében.

EU nagytestvér megvéd a nemi csonkítástól is, ami nagyon dícséretes lenne, ha a fiúkra is vonatkozna, de nem. Az előző bekezdés szóképe itt még kísértetiesebb: a szent puncit a törvény maximális erejével védelmezi – a fütyik mehetnek a lecsóba. (Vagy kozmetikai termékekbe, igény szerint.)

Újra felmerül bennem az a kérdés is, hogy egész pontosan mit is kellene “gender-based violence”, vagyis “nemi alapú erőszak” alatt érteni. A fogalom egy olyan jelenségre utal, ami nem létezik: senkit nem vernek azért, mert nő. (A férj nem azért üti meg a feleségét, mert az nő. Anyuci nem azért hajítja nyakon a gyerekét, mert az lány.) A nőség a kapcsolati erőszaknak nem oka, legföljebb egyes áldozatok véletlenül éppen nők. Ha ez nem így lenne, akkor meleg férfiak között nem létezhetne kapcsolati erőszak, pedig létezik. És annak se lenne sok értelme, ha arról beszélnénk, hogy a leszbikus pár egyik tagja azért bántja a másikat, mert az nő. Vagy feltehetnénk a költői kérdést, hogy ha egy férfiban olyan mértékű nőgyűlölet lakozna, hogy a feleségét pusztán azért verné, mert az is nő, akkor mi a fenének akarna magának feleséget egyáltalán? Ez valami olyan abszurdum lenne, mint ha egy skinhead összeházasodna egy négerrel közös jövőt és gyerekeket tervezgetve, rendszeres verés mellett. Aki szerint ez reális elképzelés, sőt, a lakosság 20%-át érinti, az nem teljesen épelméjű.

Most már csak azt kellene kideríteni, hogy miképpen lehetséges minden negyedik diáklányt megerőszakolni, ha csak minden ötödik nő tapasztal élete során bármilyen erőszakot… Eh. A feminizmus egy százfejű hidra, aminek minden szája mást hazudik.


Címkék:

Az egyéni szerzői név alatt megjelenő cikkek nem a Férfihang.hu szerkesztőségének egységes állásfoglalását, hanem elsősorban a szerzők egyéni véleményét hivatottak kifejezni, bemutatni; céljuk sok esetben mindössze a vita, párbeszéd kezdeményezése a művészi provokáció eszközével. Az írások közlésére a véleményszabadság és a médiapluralizmus érvényre juttatásának igényével kerül sor. A Férfihang.hu szerkesztőségének, moderátorainak elsődleges feladata a vonatkozó törvényi keretek és a jóízlés kívánalmainak betartatása.
10 votes, average: 5.00 out of 510 votes, average: 5.00 out of 510 votes, average: 5.00 out of 510 votes, average: 5.00 out of 510 votes, average: 5.00 out of 5 10 olvasó átlagosan 5.00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

A cikk megjelent a Feminizmus - Antifeminizmus rovatban.


Hasonló témájú cikkek:


A megvalósult álom - utópia a gyakorlatban

[A cikk fordítás, eredetijét lásd itt.] Civakodás a retikülök fölött és könnyek a mosdóban. Mikor producerünk csak nőket alkalmazó tévétársaságba k...
Társadalmi kórkép egy nemi erőszak per nyomán

A cikk gondolatindítójául szolgáló, kellő médiafigyelmet nélkülöző büntetőper kiválóan példázza azokat a káros társadalmi és jogalkalmazási szokásokat...
Obama: Az erőszak nem oké, ha nők az áldozatok

Obama az idei Grammy-n videó üzenetet mondott el az "It's On Us" kampány részeként, melyben kifejtette, hogy véleménye szerint úgy lehet job...
Gondolatok a leánynevelésről

Mióta kitört a feminizmus és a nemek háborúja, kevés szó esik arról, hogy mekkora felelőssége van a helyzet romlásában azoknak a szülőknek, akik leány...
Az erőszak feminista értelmezéséről

Nők elleni erőszakról gyakran beszélnek a feministák és a politikusok. Nagyon sokszor hallhatjuk ezt a kifejezést. De vajon tudjuk-e, hogy pontosan mi...


Hozzászólások a Facebook-on keresztül
Hozzászólások (92) Hivatkozások (0)
  1. Dean, két dologban vitáznék. A) vannak skinhead, néger házasságok. A pszichológiai éretlenség ill egyéb defektusok jele. Bonyolult mechanizmusok mozgatják az emberi pszichét. Volt négerként írom.

    A másik, mintha önkéntelenül csúsztatásba esnél át, amikor a minden negyedik diáklány kategóriát a minden ötödik nő kategóriával veted össze. A diáklány halmaz részhalmaza a nő halmaznak, így elvben akár kiegészítheti a két állítás egymást.

    0     0
    • Tudok róla, hogy vannak bántalmazó kapcsolatok, de hiszek benne, hogy ezekben egyik fél sem azért bántja a másikat, mert az ellenkező nemű. Az ok sokkal inkább idegesség, düh, sértett ego, illetve egyéb defektusok, amiket te is említesz – de ezek nem abból fakadnak, hogy a másik fél másmilyen nemű. Hadd szemléltessem ezt egy buta példával: hazamegy Józsi és nincs otthon kaja, amitől éktelen haragra gerjed (ezt persze az is fűti, hogy a játékgépben maradt egy ezrese), és kioszt két pofont a feleségének. Namármost a feleség nem azért kapott két pofont, “mert nő”, hanem mert a férj ideges lett a kaja hiányától, az eljátszott pénz okán, stb. Ha Józsink történetesen meleg, akkor is verekedett volna, szóval ez nem “nemi alapú” erőszak, hanem düh alapú, ha már mindenáron címkéket akarunk erőltetni rá.

      Nyilván matematikailag nem teljesen lehetetlen, hogy a két feltétel (1/4 diák és 1/5 nő) teljesüljön, de szerintem közel sem reális, méghozzá sok különböző ok miatt nem. Oké, a cikkben nem ügyeltem arra, hogy ezt kifejtsem, szóval mea culpa :)

      0     0
      • A fizikai erőszak, sajnos az érdekérvényesítes módja, a legprimitívebb, de akkor is az egyik módja. (állami szinten ilyen a háború) Szerintem a szellemileg igencsak bútorozatlan egyének folyamodnak ehhez a megoldáshoz egyáltalán, vagy gyakrabban, mint például Józsi (G.I Joe :) ) A kulturálatlanabb* országok hamarabb kerülnek fegyveres konfliktusba egymással, mint az ilyen téren fejlettebb országok (afrikai országok—európai országok), mert megtanulták a konfliktuskezelés eredményesebb módjait. De (!) az erőszak, legyen az fizikális, vagy verbális, nem nemi kategória, független attól, hogy férfi, vagy nő, attól függ, hogy ki az erősebb. Itt van a feministák óriási csúsztatása.

        *Naooo figyelmeztetésére javítva

        0     0
        • “Szerintem a szellemileg igencsak bútorozatlan egyének folyamodnak ehhez a megoldáshoz egyáltalán”

          Szóval, ha téged pofán vernek, akkor nem ütsz vissza, mert az szellemi bútorozatlanságról árulkodna? Pedig állítólag még Jézus is megcsapdosta a kufikat. Használhatott volna inkább baltát. Két véhá biztosan elmarad.

          “A kultúrálatlanabb országok hamarabb kerülnek fegyveres konfliktusba egymással, mint az ilyen téren fejlettebb országok (afrikai országok—európai országok), mert megtanulták a konfliktuskezelés eredményesebb módjait.”

          Rövid U.
          Most akkor a zusa egy kulturálatlan ország?

          0     0
  2. Általában a fizikailag erősebb használ a másikkal szemben fizikai erőszakot. Ennyi erővel csináljunk kampányt arról, hogy a testvérek között hány %-ban a nagyobb testvér bántja a kisebbet, vagy az iskolások közül az idősebb diák a fiatalabbat. Mert ő a nagyobb, ő az erősebb. Egy 50 kg-s nő valószínűleg nem fog egy 100 kg-s férfit megütni, legfeljebb csak ha tudja, a férfi nem fog visszaütni, mert “nőket nem bántunk”. A nőknek ezért vannak más módszerei, amelyektől nem lesz a férfi kék-zöld, hanem lelkileg és egzisztenciálisan éri kár, ami persze nem annyira látványos. Főleg, hogy a férfiak többségébe be van építve, nekik tűrni kell. Hát még egy nőtől – azt gondolja, milyen ciki lenne és férfiatlan, ha elkezdene a gyengébb nőre panaszkodni.

    A feministák a keresztény, lovagias, horribile dictu patriarchális felfogásból eredő férfihozzáállást használják ki, ami attól függetlenül is megvan a legtöbb férfiban, hogy nem keresztény. Nőt nem ütünk meg, a nőket előreengedjük, ha az osztályban egy fiú és egy lány is jelentkezik ugyanarra a feladatra, a fiú átengedi / a férfi tanár átengedteti a lánynak stb. Ezzel szerintem nincs gond, ha a nők viszonozzák ezt! Azzal van baj, hogy a feministák nemhogy nem köszönik meg, nemhogy nem viszonozzák, hanem még jól ki is használják a férfiaktól kapott előnyt a férfiak rovására. (Persze vannak olyan következetes feministák, akik az udvariassági formák ellen tiltakoznak, legalább ennyiben ők következetesek.)

    Lehet, durva lesz, amit mondok, de pont az gendersemleges és a nemek között különbséget nem tevő, hogyha egy férfi az elfajult konfliktusát egy nővel pofonnal intézi el. Nem arra gondolok, amikor egy férfi kedvtelésből, alkohol miatt, kóros és alaptalan féltékenységi tévképzetekből, szórakozásból, vagy egyéb érthetetlen, igazságtalan, alantas indokból bánt egy nőt. Hanem arra, amikor egy feloldhatatlan konfliktust, elfogadhatatlan sérelmet orvosol így egy férfi. Hiszen férfiak között ez normális, ha már odáig fajul a dolog, akkor elcsattan egy pofon. Szóban nem lehet elintézni? Akkor gyere, intézzük el a dolgot máshogy. Párbaj, verekedés, pofon. Ezeket régen főleg a nők becsületéért tették – ma már viszont a női becsület kezd eltűnni a világból, plusz a nők minden tekintetben egyforma elbánásért könyörögnek, teljesen ön- és társadalomgyilkos módon ott is, ahol nem vagyunk egyformák, hát megkapják. Megsértenek egy férfit? Durr. Mintha ő is ugyanolyan erős férfi lenne. Ezt akarta? Megkapta. Gendersemleges szemszög – nem nézi, hogy a másik nő, akit nem illik, sőt, méltatlan egy férfinak felpofozni, mert az erősebb nem bánt gyengét.

    1     0
    • “Egy 50 kg-s nő valószínűleg nem fog egy 100 kg-s férfit megütni, legfeljebb csak ha tudja, a férfi nem fog visszaütni, mert “nőket nem bántunk”.”

      Izé… Tökéletesen leírtad a választ a saját felvetésedre, ugyanis rengeteg nő teljesen nyugodtan ütlegel nála kétszer nagyobb pasikat, mert tudja hogy azok úgysem ütnek vissza. Igazából az, hogy “az erősebb bántja a gyengébbet”, ebben a szövegkörnyezetben közel sem egyértelmű. Vannak elhíresült esetek, pl. az MTV tinianyák sorozatából, amiből bírósági ügy is lett. Ez a hétköznapokban is sokszor hasonlóan működik, legföljebb nem ennyire durván.

      “de pont az gendersemleges és a nemek között különbséget nem tevő, hogyha egy férfi az elfajult konfliktusát egy nővel pofonnal intézi el”

      Ez viszont teljesen igaz: ha a nemek között nincs “beépített” különbség, csak nevelésbeli, és ezt szeretnénk eltüntetni, akkor az a “normális”, ha a férfiak a nőket is ugyanúgy kezelik – tehát ugyanúgy beverik a képüket amikor egy férfival azt tennék. Az úgy nem megy, hogy mindenki egyenlő, de férfit ütni lehet, nőt viszont tilos. Nagyon sok nő prédikál úgy egyenlőséget, hogy közben azért a lovagiasságot megköveteli a férfiaktól. Ha pénzosztás van akkor ő is férfi, ha verekedés akkor ő nő…

      3     0
      • Szenzációs érvek és megfogalmazások mindkét hozzászólásban, kitettetek magatokért. Amelyek a legfrappánsabbak szerintem:

        “ma már viszont a női becsület kezd eltűnni a világból, plusz a nők minden tekintetben egyforma elbánásért könyörögnek, teljesen ön- és társadalomgyilkos módon ott is, ahol nem vagyunk egyformák,”

        “Ha pénzosztás van akkor ő is férfi, ha verekedés akkor ő nő…”

        2     0
        • Amikor megkérdezik tőlem, hogy “Te megütnél egy nőt?”, akkor azt válaszolom, “Egy nő soha nem adna rá okot, hogy megüssem.”

          Ahogy a klasszikus értelemben vett “férfi”, úgy a klasszikus értelemben vett “nő” is kihalóban van.

          0     0
      • Teljesen egyetértek veletek. Erről jutott eszembe: múltkor vitatkoztam egy barátommal (férfi), aki sajnos beszopta a propagandát a CSBE-vel kapcsolatban (tehát nem igazán tudta elképzelni, hogy egy nő bántalmazó lehetne – hiszen általában a férfi az erősebb). Megkérdeztem tőle:
         - Mit csinálnál, ha tiszta erőből orrba vágnálak?
         - Azt nem tűrném el a legjobb barátomtól sem, úgyhogy ne akard kipróbálni!
         - Ez teljesen érthető, végülis senki nem szereti, ha orrba verik. Na és mit csinálnál, ha egy lány vágna orrba? Mondjuk az, aki teletömte a fejedet ilyen baromságokkal?*
         - Neki azért nem ütnék vissza.
         - És, ha tovább ütne?
         - Lefognám.
         - Na, helyben vagyunk. Ilyen könnyű dolga van egy női bántalmazónak. Nem kell erősebbnek lennie nálad, hiszen úgysem ütsz vissza. Mellesleg, ha lefogod, azzal korlátozod a személyes szabadságát, úgyhogy még rádverhetik, hogy te vagy a bántalmazó.
        Ezen azért elgondolkozott.

         

        *Ez egy beugratós kérdés volt: ha azt válaszolja, hogy visszaüt, akkor közlöm vele, hogy akkor bizony egy szar-szemét nőverővé válik.
        3     0
      • Óvatosan írom le, én már adtam pofont férfinak. Azaz nem volt az igazi pofon, hanem csak afféle női cicapofon. :) Nagyon szemtelen volt, kicsit sokat engedett meg magának, “túlnyomult” és hát megtörtént, kicsit meglegyintettem. Persze továbbra is vigyorgott, majd kért  még… Mert hogy addig is hozzáérek…Szóval, nem bánta a legyintést, sőt, kicsit később visszahallottam, hogy “imádott érte”.

        Ez most akkor mi?  :)

        0     0
        • Te írtad, hogy cicapofon. :-)

          Amúgy természetesen nőerőszak, mi más lenne?!

           

          0     0
        • “Ez most akkor mi?  :)” 

          - Csajozás.

          0     0
          • Dehogy! Szexuális zaklatás! ;o)

            0     0
            • :D – De ha a srác tényleg mazochista akkor Inaara követte el! :)

              0     0
              • Mindenképpen mindketten zaklatók. :o)

                0     0
                • terelés – de idevág.

                  Bár minden barátnőm inkább pofonokat osztott volna nekem akkor, amikor helyette az igét oltották belém. (Közhely, persze hogy az.) Hosszabb kapcsolataim lettek volna.

                  0     0
                  • :o)
                    Én sosem pofoztam meg férfit. És engem sem pofozott meg férfi.
                    Kivéve egyszer, amikor apám adott egy pofont. Úgyhogy engem is bele lehet számolni a minden akárhányadikba. De ilyen alapon tényleg nem minden ötödik nőt ért fizikai erőszak, hanem minden nőt ért. (Ezt már sokszor leírtam.) Mert ha csak arra gondolunk, hogy hány lánynak húzta haját, gáncsolta el, lökdöste, stb. fiú, hány lány kapott a kezére/seggére/fejére anyukától/nagymamától/apukától/tesótól/unokatesótól, stb. Ezt ha összeszámoljuk, akkor a nők legalább 99%-át érte élete során legalább egyszer fizikai bántalmazás. És akkor a lelkiről ne is beszéljünk, hiszen biztosan minden lány kapott otthon vagy az iskolában valamilyen büntetést. Munkahelyen, sportban leszúrást.

                    3     0
                    • @ hgyi, SIL, de jók vagytok… :))))

                      Én sem kaptam még sosem pofont férfitől, csak az apámtól, egyetlen egyszer. Kisiskolás voltam még, és egy alkalommal  azt hitte, hogy nagyon csúnyán hazudtam neki. Mentségére legyen mondva, tényleg minden ellenem szólt, feszült is volt, mert egy ideig nem találtak sehol. Nem hazudtam, félreértésből adódott a helyzet. Amikor előkerültem, kaptam egy hatalmas pofont. Aztán kiderült, hogy mi volt, és nem győzött bocsánatot kérni, nagyon bántotta a dolog. Nem a pofon fájt, hanem hogy nem hitt nekem.

                      Szóval ezen kívül nem kaptam pofont és az ovit leszámítva nem is adtam. Ott Lakatos Éva kapott tőlem egyet, mert odalépett hozzám és szó nélkül kivette a kezemből a játékot és különben sem kedveltem.  Persze ő sem hagyta magát, adtunk egymásnak, a végén mindketten bőgtünk. :)

                      0     0
                    • Anyu a seggemet verte el néhányszor. Nagymamám meg fakanállal csapott oda párszor. :o) És hát a suliban kaptam én sokat – meg adtam is.

                      0     0
          • “Csajozás.”

            Persze, hogy az. :) Egyáltalán nem lehet pofonnak nevezni, amit kapott; lágy tavaszi szellő volt az, amely az arcát simogatta… ;) Örült neki, na. Ő is, én is, mindenki nevetett, vicces helyzet volt. Dehogy pofoznék én meg bárkit, nem vagyok én olyan.

            0     0
        • ,,Nagyon szemtelen volt, kicsit sokat engedett meg magának, “túlnyomult””

          Mitől volt annyira szemtelen? Mit jelent az, hogy túlnyomult ? :D

          0     0
    • Én ezt úgy szoktam mondani, hogy nem “a nőkkel” szemben kell udvariasnak, finomnak, előzékenynek lennie a férfiaknak, hanem csak a hölgyekkel. Ugyanis nem minden nő hölgy. Sokan közülök arcátlan hárpiák. Amelyik nem úgy viselkedik, ahogy egy hölgynek kéne, azzal szemben nem vagyok hajlandó “szolgáltatni” a lovagiasság “privilégiumait”. Pl. azt a nőt, aki nem köszöni meg, hogy előre engedtem az ajtóban, többet nem engedem előre.

      Nem tetszik? Pereljen be :D

      1     0
      • Detto. Nálam van a nő (nálad hölgy), és van a nőnemű (nálad nő). Szokásom, ha valaki nem köszöni meg a lovagiasságot, akkor utánakiáltok, hogy SZÍVESEN! Lehetőleg minél többen hallják… :)))

        Bunkóztak már le, amiért egy étterembe előre mentem, és nem engedtem előre a leányzót.

        0     0
        • “Bunkóztak már le, amiért egy étterembe előre mentem, és nem engedtem előre a leányzót.”    :)

          Nyáron alaposan kitárgyaltuk az etikettet a “Nem szereti a vastag férfikolbászt a német feminista” c. cikk alatt.

          0     0
      • Az a nő aki nem köszöni meg hogy előreengedem, azt utána is mindenképp előreengedem. Látszik az arcán hogy mennyire utálja, az ilyenek még sértésnek is veszik. De nem azért engedem előre hogy megsértsem, én ahhoz túl kedves srác vagyok, egy okom van rá, érezze minden alkalommal: én döntök.

        1     0
        • Ha kifelé nyílik az ajtó, a férfi nyitja ki a nő/idősebb ember/magasabb rangú ember előtt és maga elé engedi.

          Ha befelé nyílik az ajtó, a férfi megy elöl, és tartja az ajtót.

          Étterembe, szórakozóhelyre, kocsmába mindig a férfi nyit be és ő megy elöl.

          De lengőajtónál vagy nehéz kapunál/ajtónál mindig a férfi. Az autó ajtaját a férfi nyitja ki a nő előtt, megvárja, míg beszáll a nő, majd finoman becsukja.

          Nekem meg tökmindegy ki megy elöl. Én nem vagyok hölgy. :o)

          0     0
      • Mindenki nő hölgy. De őket úgy hívom, női hölgy. Ütősebb.

        0     0
        • Szerintem egyáltalán nem hölgy minden nő. Férfi hölgy meg nincs. Legalábbis ilyen kifejezés nincs. A “női hölgy” nem ütősebb, ámde hülyén hangzik. :o)

          0     0
        • Nálunk is használatos a “női hölgy”. :)  “Megkérem a női hölgyeket, méltóztassanak kegyeskedni.” vagy “kegyeskedjenek méltóztatni”.  :)

          A gyerekek gyakran mondják így, ha nagyon udvariasak akarnak lenni.

          0     0
  3. Én személy szerint elítélem az emberi test bármilyen okból történő csonkolását, önkifejezésnek hazudott, túlzott módosítását (fültágítás, szarvak, stb.) most 2014-ben. De közben nem tagadom, hogy évezredekkel/századokkal ezelőtt a férfiak körülmetélésnek igenis volt gyakorlati haszna, racionális oka. Ami mára egy felesleges, vallási rituálévá torzult. Nem hasonlítanám össze a női körülmetéléssel, vagy a csikló kivágásával, mert bár mindkettő csonkolás, de hatásaiban, az okozott kár mértékében a női csonkolás nagyságrendekkel károsabb. Például, a lemetszett kis szeméremajkak hegesednek, szüléskor nem tágulnak, hanem szó szerint szakadnak, ami (gondolom) csak tetézi a fájdalmakat. Könnyen fertőződik, rosszabb a vérellátása, stb.

    Szóval csak annyit, hogy ha a feministák mellőzik a férfi csonkítást, és hangsúlyozzák a női csonkítást, azt én nem vetném ennyire a szemükre. Tényleg nagyságrendekkel más kategória.

    0     0
    • Az örök vita :)

      “Nem hasonlítanám össze a női körülmetéléssel (…)”

      Abszolút szükségtelen a kettőt egymáshoz hasonlítani, mivel mindkettő káros. Vitázzunk azon, hogy rosszabb egy szemkiszúrás mint egy leszakadt lép? Nem lehetne elfelejteni azt a reflexet, hogy ha valaki a fiúk csonkítását ugyanúgy ellenzi, akkor rögtön felhozzuk, hogy a lányoké borzasztóbb? Ha valaki előtt ott fekszik két magatehetelen csecsemő és ő nekikmegy szikével, én nem látok lényegi különbséget a procedúrában a szerencsétlenek nemi szervei alapján. Kövezzetek meg, én már csak ilyen vagyok, hiszek az egyenjogúságban :) Csonkíttassa mindenki magát kedvére amint elérte a nagykorúságot, de az miféle aberrált gondolat, hogy bár gyereket tetováltatni törvényileg tilos és büntetetendő, a nemi szervét nyugodtan megcsonkíttathatják.

      Hogy a feministák a nőkkel foglalkoznak és a férfiak problémáit nemhogy lesz*rják, de tapsikolnak nekik, az majdhogynem természetes. Az viszont aggasztó, hogy ezt a hozzáállást az ENSZ és az EU örökölte tőlük. Jogalkotói szemszögből egyáltalán nem kellene, hogy a kettő “nagyságrendekkel más kategória” legyen. Most akkor az “én testem, az én döntésem” feminista mantra vagy igaz, és akkor mindenkire, vagy nem, de akkor senkire. Is-is vagy sem-sem, lehet dönteni, ha már egyenjogúságról dumálnak reggeltől estig.

      2     0
      • Ugyanarról beszélünk Dean :) Én csak azt mondom, hogy előbb a komolyabb problémával kell foglalkozni, de a kisebb problémát sem hagyhatjuk figyelmen kívül. (mint a feministák) A jogalkotó pedig mindig kategóriákat állít fel, az okozott kár alapján (legyen az gazdasági, társadalmi, bármilyen), mert a büntetés mértéke is attól függ.

        Egyébként foglalkoztak a fiúkkal is: http://hvg.hu/vilag/20120712_europai_rabbik_korulmeteles

         

        1     0
        • Lehet hogy túl lendületesen reagáltam, örülök hogy vannak még emberek akik ezt nem veszik magukra… A kifakadás jelleg nem neked szólt, hanem a témának.

          0     0
        • Német ügyben számomra az a  durva, hogy az állam fogta magát és törvényessé tette a körülmetélést. Lényegében annyit mondtak, hogy rettentően sajnáljuk, hogy ilyen incidens előfordult, ezentúl teszünk róla, hogy az önrendelekezés másodrangú legyen a vallási szokások után. Még ők kértek elnézét, hogy a felvilágosult jogrendük az egyéni önrendelkezést ilyen (túl)magas szinre emelte.

          http://www.jogiforum.hu/hirek/28698

          0     0
          • A német állam nem ment bele egy olyan ügybe amiből csak vesztesen jöhet ki. Annak ellenére, hogy maga az elgondolás indokolt, librális túllihegésnek tartom az egészet. Viszont nem tudok egyetlen egy esetről sem, ahol a körülmetélt férfi jogorvoslatot kért volna azért, mert ők körülmetélték. Majd akkor kell ezt törvényileg szabályozni, ha tömegével jelennek meg a férfiak a bíróság előtt. Vagy például magyar nők, akiknek gyerekként kilyukasztották a fülcimpáját. Azon van a hangsúly, hogy mennyire sérülnek a jogai, vagy a későbbi jogai.

            Egyébként megjegyzem, hogy az önrendelkezési jogra való hivatkozás teljesen téves. Minden államban egy életkor betöltésével, nagykorúvá válásoddal kapod meg a jogképességet, és a cselekvőképességet. Így egy újszülött még cselekvőképtelen, jogképtelen, erősen korlátozott jogai vannak, gyakorlatilag a szülei rendelkeznek felette 100%-ban. (nem tulajdonjog, mielőtt valaki belekötne)

            0     0
            • “A német állam”

              Hogy milyen állam?

              “Viszont nem tudok egyetlen egy esetről sem, ahol a körülmetélt férfi jogorvoslatot kért volna azért, mert ők körülmetélték.”

              Persze, mert így könnyebben nyílnak meg a miniszteri szobák, színház-igazgatóságok, vállalati felügyelőbizottságok.

              0     0
            • Konkrét esetről én sem tudok, bár ha az illető olyan közegben szocializálodik, ahol ez elfogadott, akkor később életszerűtlen, hogy az addig szeretett és elfogadott közösségének a szabályai ellen forduljon.

              Olyan esetet viszont el tudok képzelni, hogy valaki nagyon fiatalon kikerül a zsidó közösségből és felnőttkorában hátrányosnak érzi a dolgot. Felnőttkorában….már inkábbb serdülőkorban.

              Én az önrendelkezési jogot helytállónak látom, az életkorhoz cselekvőképesség tapad, nem pedig jogképesség, gyakorlatilag az újszülött is jogképes, így az önrendelkezési joga megvan, de mivel nem cselekvőképes, ezért a törvényes képviselő gyakorolja ezeket a jogokat. Lényegében a gyakorlás határát lépik túl a körülmetéléssel, mivel egy nem létfontosságú, nem életet mentő beavatkozást végeznek el, ellenben mondjuk egy életmentő műtéttel.

              0     0
              • Igazad van, nem jogképtelen, csak cselekvőképtelen.

                Viszont fordítsuk meg a dolgot. Ha a szülő nem végezteti el a körülmetélést, azzal a saját gyerekét hozza hátrányos helyzetbe, mert közösségen kívülivé teszi,  ez a kirekesztés pedig az egész életére, egzisztenciájára hatással van. Ebből a szempontból a gyerek egyéb jogai fontosabbak, mint az önrendelkezési joga.

                0     0
                • Én máshogy látom. Magával a körülmetéléssel tuszkolják bele a közösségbe a gyereket, és ezt elfogadhatónak tartják vallási alapon. Alaphelyzetben a gyermek semmilyen valláshoz nem tartozik, a szülők önkényesen vallási hagyományokra hivatkozva előre eldöntik az ő vallási hovatartozását, plusz még meg is csonkítják.

                  Nem is olyan régen volt téma az iskolákban a kötelező hittanóra. A baloldal álláspontja elég világos volt: egy gyerekre nem lehet (amúgy egy felnőttre sem) ráerőszakolni semmilyen vallási nézeteket, mindenkinek meg kell adni a lehetőséget, hogy ha nem akar a keresztény vallással szimpatizálni, akkor legyen erre lehetősége. Lényegében ezért vezeték be az erkölcstant, hogy vagylagosan lehessen választani a kettő közül.

                  Hozzáteszem teljesen korrekt volt az érvelés, de akkor jelen esetben miért nem elfogadható ugyanez az érvelés?

                  (továbbgondolva az állam nagyobb szabad vallásgyakorlást biztosít, mint azok, akik a vallási és egyéb szabadságjogok (kissebbségi jogok) védelmezőiként szokták magukat hirdetni és elvárják, hogy velük szemben maradéktalanul érvényesüljenek e jogok-akkor ők miért nem biztosítják?)

                  0     0
                  • A két eset teljesen más. Bárki dönthet úgy 18 éves korában (nálunk), hogy követ, vagy nem követ egy vallást, vagy nem követ egyáltalán semmilyen vallást. Ezzel a vallásszabadság nem sérül. Valamint egyértelmű, hogy egy szülő azt szeretné, ha a gyereke hozzá hasonlóan gondolkodna, viselkedne, így természetesen a saját vallását propagálja, a saját értékrendjét adja át. De csak addig teheti ezt, amíg a gyerek nem lesz nagykorú.

                    Ilyen alapon szidhatjuk a szülőket, hogy miért magyarul tanítottak meg a szuahéli helyett, mert ezzel korlátozták az identitásválasztásunkat?

                    Az iskolai hittanórák vitájában az a lényeg, hogy nem lehet egy gyerekre olyan hittanórát ráerőltetni, ami eltérő a szülő, vagy a gyerek hitétől. Mondjuk egy buddhista szülő buddhista gyereke ne üljön kötelezően egy iszlám hittanórán.

                    1     0
        • Nem ugyanarról beszéltetek, és a körülmetélésnek is van elkerülhetetlen, káros hatása később.

          0     0
        • Nagyon helyes, és egyetértek a tilalommal (kivéve az orvosilag indokolt eseteket természetesen).

          0     0
      • Azért sincs értelme összehasonlítani a kettőt, mert teljesen másról van szó. A női “körülmetélés” során  a nemi szerv nagy részét a csiklóval együtt kivágják, ez a dolog lényege, örökre megfosztva őket az orgazmustól. Ez kb. azzal egyenlő, mintha egy férfinak levágnák a péniszét.

        Így aztán ezek a szerencsétlen nők biztos, hogy nem fognak félrelépni, hiszen nagy fájdalommal jár a szexuális együttlét, meg hát nincs is miért. A fertőzésekről, a higiénia teljes hiányáról ne is beszéljünk.

        Ezzel együtt nem vitatom az álláspontod, mindkettő csonkolás, és én is nagyon ellene vagyok. Természetellenes az egész, nem véletlenül vannak a dolgok úgy, ahogy. Még a kislányok születés utáni fülcimpa lyukasztása se jobb,  hasonló barbarizmus, csak mivel mi csináljuk, nem úgy tekintünk rá. Bezzeg a fekete afrikai barbár, ha átfúrja az orrát, vagy egyebét…Továbbmegyek: bár sosem láttam még “élőben” körülmetélt férfi nemi szervet, nem is vágyom rá… Engem nagyon taszít, a hideg is kiráz a gondolattól. Nem, nem kérek ilyet, ne hiányozzon egy kis darab sem!  Milyen kínos helyzet lenne, ha a partnerről csak intim helyzetben, élesben derülne ki.. de hát az ismerkedéskor mégsem kérdezhetek rá.. :)

        A sok-sok muszlim, zsidó és USA-beli férfiak nagy része valahogy csak megvan vele, bár tény, hogy nincs más választásuk, mint beletörődni a helyzetbe. :(

        1     2
        • “ez a dolog lényege, örökre megfosztva őket az orgazmustól.”

          Pontosabban szólva a klitorális orgazmustól. A hüvelyi orgazmustól elvilegnem. Apropó hüvelyi orgazmus, erről jut eszembe egy jó kis antifeminista cikk: Fix kettes – Miért nincs a feministáknak hüvelyi orgazmusuk? (Naná, hogy rikácsolni kezdtek anno ezen is.)

          * Persze mivel a hüvelyi orgazmus jórészt tanult folyamat a nőknél, és nem is mindenki képes elsajátítani, pláne ilyen barbár országban aligha fog a férj ezért “gürizni”, nomeg a körülmetélés traumája egy életre megfosztja őket a szex élvezetként való felfogásának lehetőségétől, ezért gyakorlatilag attól is.

          “Így aztán ezek a szerencsétlen nők biztos, hogy nem fognak félrelépni, hiszen nagy fájdalommal jár a szexuális együttlét, meg hát nincs is miért. “

          Dehogynem mennek férjhez, hiszen muszáj nekik. A női körülmetélést épp azért csinálják, hogy mint feleségek soha nem lépjenek félre, hiszen nincs miért.

          0     0
          • Ez rohadt jó írás. Látom, hogy könyvet is írt.

            0     0
          • “Pontosabban szólva a klitorális orgazmustól. A hüvelyi orgazmustól elvilegnem.”

            Nem tudom, mennyi benne az igazság, de úgy olvastam valahol, hogy a hüvelyi orgazmus is végső soron klitorális, mert akkor is a klitorisz kap ingert, csak belülről-hátulról. :) Logikusnak tűnik, hiszen a hüvely beidegzése szegényes, különben a szülés kibírhatatlan fájdalommal járna lórúgásnyi érzéstelenítő nélkül.

            “Dehogynem mennek férjhez, hiszen muszáj nekik.”

            Nem azt írtam, hogy nem mennek férjhez, hanem hogy “biztos, hogy nem fognak félrelépni”. :)

            A cikk nagyon jó. Szerencsések azok a férfiak, akiknek ilyen szempontból is “problémamentes”, érzéki partnerük van.

            Megjegyzés: Kérlek, javítsd ki az elütést a zárójeles mondatban, nehogy valaki véletlenül azt gondolja, én rikácsoltam korábban. :)

            0     0
        • Csak mellékesen hadd kérdezzem meg: kik is szokták elvégezni azt a csúnya női körülmetélést? (Segítek: nem férfiak.)

          0     0
          • A feministák számára nyilván kellemetlen, hogy nők végzik a női körülmetélést, de biztos elintézik azzal, hogy a patriarchális társadalmi elvárás kényszeríti őket, hiszen a nem körülmetélt nők nem tudnak férjhez menni.

            Magánvélemény: nemcsak barbár, de számomra férfiszempontból is érthetetlen szokás. Miért jó az egy férfinak, ha összekaszabolt, szétvagdosott felesége van, aki pokolba kívánja őt minimum minden együttlét során…

            0     0
        • Pedig nem félelmetes vagy undorító látvány. :o)) (És általában nem is szenvednek miatta – nem kétlem, hogy vannak akiknek ez borzasztó trauma.)

          1     0
          • “Pedig nem félelmetes vagy undorító látvány. :o))”

            Köszönöm, én jól vagyok így egészben . :)

            Esetleg láttál ilyet Etiópiában?

            0     0
            • Nem, ott keresztények és muszlimok élnek, nem divat a körülmetélés.
              De én a fiúkra gondoltam… :o) (Azt írtad, sosem láttál még körülmetélt férfi nemi szervet.)

              0     0
              • A muszlim férfiak is körülmetéltek, de lehet, hogy arrafelé nem szokás. Nem arról van szó, hogy félelmetes vagy undorító, csak felesleges és természetellenes csonkolásnsk tartom orvosi indok nélkül.

                0     0
        • ,,Milyen kínos helyzet lenne, ha a partnerről csak intim helyzetben, élesben derülne ki.”

          Miért, mi lenne akkor ?

          Ha már ilyen jól kiművelted magadat a témában, akkor hadd kérdezzem meg, hogy a fitymaszűkületről hallottál-e ?

          0     0
  4. A legjobb kimaradt: A NANE szerint évente Magyarországon 70 nőt öl meg a partnere. Rendőrségi statisztikák szerint, nemi bontásban nézve, összesen nem ölnek meg ennyi nőt évente.
    Úgy látszik, ezeknek a lyányoknak nem erősségük a számtan. Aztán, ha valaki a szemükre veti, hogy kétszerkettő mégsem hetven, akkor jön az internetmobbing, petíciók, hogy közösségi izgatás, mizogínia (?) történt, tiltsukbe.

    A nemi erőszak Andrea Dworkin után egyértelmű: Minden heteroszexuális aktus nemi erőszak. Tehát. Az életük során a nőket folyamatosan megerőszakolják. Amit persze ők is élveznek. De a feministák szerint ez bűncselekmény.

    2     0
    • Amerikában azt próbálják elérni, hogy az is nemi erőszak legyen, ha egy fiú és egy részeg lány egy szobában alszik. Nem, ez nem vicc.

      0     0
  5. A vallás egy érdekes kérdés: Adott a szülő, aki a saját vallását jónak gondolja (nyilván! hiszen, ha nem így gondolná, nem követné). Ezt a jót akarja továbbadni a gyermekének is. Mi is ezzel a baj?
    (az persze más kérdés, hogy az egyes vallások mennyire zártak, mennyire lehet felnőttként csatlakozni, de ez nem szülő-gyerek probléma, és nem is férfi-nő.)

    A gyerek, ha felnő, még mindig dönthet úgy, hogy nem követi tovább az adott vallást. Úgy viszont már nem tud dönteni, hogy mégis jobb lett volna gyerekként megismerni az adott vallást!

    Szülőként nyilván a legjobbat akarod a gyerekednek, ha nem követed egyik vallást sem, akkor megértem, hogy a gyerekre akarod bízni, hogy majd eldönti, ha felnő (hogy kell-e neki, és ha kell, akkor melyik). De ha már megtaláltad a legjobbat, akkor olyant tudsz adni, amit később nem lehet pótolni.

    Kicsit hülye példa: a névválasztás vagy az anyatejes táplálás kérdését is rá lehetne bízni a gyerekre, vagy éppen a védőoltások beadását, hogy döntse el, ha majd felnő, hogy melyiket szeretné. Csak éppen akkor már késő.

    A szülő azért szülő, hogy meghozza a gyerek életében szükséges döntéseket, akkor amikor meg kell őket hozni, és ne kelljen arra várni, hogy a gyerek felnőtté váljon.

    0     0
  6. Azt hiszem, újabb számháború kezdődik…
    Sokk: minden tizedik gyereket ér szexuális bántalmazás
    http://divany.hu/poronty/2014/05/02/sokk_minden_tizedik_gyereket_er_szexualis_bantalmazas/
    “A gyermekkori szexuális visszaélések növelik az öngyilkossági kockázatot egy friss kutatás szerint. Eddig is sejtettük, hogy ez így van, de most a kutatók 9 eddigi tanulmány 6 országban felvett adatait összegezték, így összesen kilencezer résztvevővel számolták újra az összefüggést. Bár az érintettek arányát hazánkban is rendszerint alábecsüljük, de a valódi szám sokkoló: a kutatók szerint minden tizedik magyar gyereket ér szexuális bántalmazás.” (kiemelés tőlem)

    Egyáltalán nem akarom bagatellizálni a gyermekkori szexuális bántalmazás jelentőségét, csak hát ugye… Kilencezer résztvevő tapasztalatai alapján? Felmerült bennem néhány a kérdés:
    - Milyen korúak voltak a kérdezettek?
    - Milyen jellegű szexuális bántalmazást számítottak bele?
    - Milyen életkorban érte őket a bántalmazás?
    - Ez a felmérés kapcsolódik a cikkben linkelt 2010-es cikkben szereplő felmérésekhez? (http://www.medicalonline.hu/cikk/szexualisan_bantalmazott_gyermekek)

    Jövőre ebből is minden ötödik lesz…
    És ez azért is borzasztó, mert manipulálásra fogják felhasználni az adatokat, melyeket jó eséllyel el is fognak torzítani.
    Bele fognak kerülni azok a szexuális molesztálások is, amelyeket normálisan teljesen ártalmatlannak tartanánk – Pistike megpuszilta Juliska száját az óvoda udvarán; az elsős Lacika megmutatta a kukiját a lányoknak; a 10 éves Jancsi felemelte osztálytársnőjének, Katikának szoknyáját; A 15 éves Zoli megfogta a 14 éves Panni seggét.; a 16 éves, részeg Mari nem is akart lefeküdni a szintén részeg Istvánnal, de hát az ihb buli, az ihb buli…

    4     0
    • … egyetértek, az már csak hab a tortán, hogy évtizedek óta nem látunk mást, mint felhívják a figyelmünk… és itt véget is ér a buli, hajlandóságot, hogy bármit is tegyen valaki, nem látok…
      Sajnos az általad sorolt esetek, külföldön már sorozatosan előfordulnak. Számomra a legfantasztikusabb; mikor a 6-7 éves kisfiút félévre felfüggesztették az iskolájából, mert megdicsérte tanárnője öltözködését. (addig sem azon elmélkedünk globálisan, mire is fizetjük pl. a jövedelemadót!?) Az apparátus nem pihen… :(

      2     0
    • Simone de Beauvoir szellemi örökösei nem pihennek.

      0     0
      • Ha az ő szellemi örökösei lennének, akkor ez ellen a felmérés ellen tiltakoznának.

        0     0
        • Nem feltétlenül tiltakoznának, sőt. Egyrészt mert nem szokásuk a nyilvánosság előtt is vállalni a hátsó, rejtett szándékaikat, másrészt a számháború ezen a téren is  jó eszközük a terelésre, a férfiakra való mutogatásra.

          0     0
    • A nők körében tapasztalt öngyilkossági kísérletek 20-22 százaléka mögött, azaz nagyjából minden ötödik eset mögött gyermekkori molesztálás áll. Férfiak esetében ez az arány valamivel kisebb, 9-10 százalék.

      Egy kis matek következik. Tudjuk, hogy háromszor-négyszer annyi férfi követ el öngyilkosságot, mint nő. Úgy is megfogalmazható, hogy másfél-kétszer annyi férfi próbál öngyilkos lenni gyermekkori molesztálás miatt, mint nő.

      1     0
      • Nem, nem, nem. A feminista értelmezés szerint a férfi öngyilkosságok mind a férfiak hibája. De a női öngyilkosságok 20-22 százalékáért is a férfiak a hibásak.

        “Természetesen” a férfi öngyilkosságokban semmi szerepe nincs a válásnak, az anyagi ellehetetlenülésnek, a szerelmi bánatnak, a megcsalásnak. Ezek oka “természetesen” nem az, hogy mondjuk egy nő okozza, hanem a férfi a hibás, mert nem képes elviselni. Mindig a férfi a hibás…

        1     0
      • Egyébként nem rég volt itt egy cikk Szentpétertől: http://www.ferfihang.hu/2014/03/18/ongyilkossag/?_login=dcb59d6e5f/

        A statisztikák szerint 2-3-szor annyi férfi lesz öngyilkos, mint nő. Egyes korosztályokban ez az arány eléri a négyszerest is. Meglepő módon a statisztikák azt is elmondják, hogy ennek ellenére a nők azok, akik több öngyilkosságot kísérelnek meg.

        Szóval, hogy hányan próbálják meg, ott a nők vannak többségben, hogy ebből mennyi a sikeres, abban pedig a férfiak vannak többszörösen is többségben. Ebből le lehet vonni a következtetést, hogy a nőknél sokkal több a “figyelemfelkeltő” kísérlet, ami mögött nincs tényleges szándék a halálra, míg a férfiak nehezebben jutnak erre a döntésre, de akkor komolyan is gondolják. Ha csak a kísérletek számát vesszük figyelembe, akkor elsunnyogjuk a valódi áldozatokat, akiknek annyira erős az elkeseredettségük, hogy képes felülírni az alapvető életösztönt. Nekem mindig ez a bajom a femi sunnyogással… Sok esetben oda fajul, hogy emiatt a valódi áldozatokat már nem veszik komolyan és csak még mélyebbre lökik őket az elkeseredésben. Vagy vegyünk figyelembe minden komoly esetet, vagy hagyjuk a p*csába. Ez így több kárt okoz, mintha nem is foglalkoznánk vele.

        0     0

Szólj hozzá Te is! Minden hang számít!

Ha hozzá szeretnél szólni, akkor be kell jelentkezned!
Nem vagy még regisztrálva? Csak egy 2 perces művelet és Te is részt vehetsz a beszélgetésekben!

A hivatkozások nincsenek engedélyezve.

Támogatóink

A tárhely támogatója a Webonic.hu

Saját virtuális szerver már 2850 Ft-tól a Webonic.hu-tól

Keresés

Cikkajánló

BESZÉDTÉMA - Bulvár
A nők és a menekültkérdés

A cikk apropóját ugyan az elmúlt hetek-hónapok eseményei adják, mégsem közvetlenül aktuálpol...
Hát miért nem tanított meg senki, hogy ne erőszakoljak?

Hála a feministáknak hatalmas felfedezést tettem: a nemi erőszak rossz. Tudom, férfitár...
BESZÉDTÉMA - Bulvár
Az antifeminizmus megkeresztelése

Aquinói Szent Tamásról úgy tartják, hogy megkeresztelte a pogány Arisztotelészt, vagyis mind...
FEMINIZMUS - Antifeminizmus
Nemzetközi Kasztrációs Nap

A "The New Era of Feminism - Femitheism" blog valódi értelmet ad a "femináci" és a "heregy...
BESZÉDTÉMA - Bulvár
Párkapcsolati költség-haszon elemzés – avagy a monogám kapcsolatok válsága

Ha a szerelem nevű beszámíthatatlan és kontrollálhatatlan érzelmet kivesszük az egyenletből, m...
FEMINIZMUS - Antifeminizmus
A férfiak társadalmi problémájának felvetése nőgyűlölet?

A feminista, liberális sajtó újra elővette a "nőgyűlölő" címkével való megbélyegzés alantas tr...
BESZÉDTÉMA - Bulvár
Dán miniszter: nincs szó a valódi problémákról

Dánia új oktatásért és egyenlőségért felelős minisztere, Ellen Trane Nørby szerint a nők és a ...
CSALÁD - Otthon
Adhatsz babát a fiúknak, de arra nem kényszerítheted őket, hogy játsszanak is vele

Alábbiakban Christina Hoff Sommers a The Atlanic magazin online változatában megjelent cikkéne...
CSALÁD - Otthon
Fotóriport az édesapákról

Aki nem látta az EB-döntőt, vagy a lefújáskor elkapcsolt, az nem láthatta azt sem, amint a győ...
BESZÉDTÉMA - Bulvár
Mad Max újragondolva

Ez egy nagyon rövid cikk lesz, afféle szolgálati közlemény, és a lényeggel kezdem: ne nézz...
FEMINIZMUS - Antifeminizmus
Tamási Erzsébet feminista kereszttűzben

Dr. Tamási Erzsébet olyan egyedülálló, kivételes alakja a magyar kriminalisztikai szakmána...
FEMINIZMUS - Antifeminizmus
A feminizmus nyert, hurrá

A feminizmus nyert, hurrá - legalábbis a Time magazin szerint, aminek a márc. 26-i címlapja a ...
FEMINIZMUS - Antifeminizmus
Mi és Mi

Mi, férfiak, könnyen és gyakran nőuralomnak nézünk valamit, ami pedig csak hasonlít hozzá: a n...
+Kiemelt cikkek
Társadalmi kórkép egy nemi erőszak per nyomán

A cikk gondolatindítójául szolgáló, kellő médiafigyelmet nélkülöző büntetőper kiválóan példázz...
FEMINIZMUS - Antifeminizmus
Semmi szex és New York

Ez a cikk a brit Telegraph egyik írásán alapul és korunk partnerkapcsolati, társadalmi viszony...


androfóbiaApai jogokApaságCsajozáscsaládCsaládon belüli erőszakCSBEEgészségFemenfeminizmusFeminizmus - AntifeminizmusférfiférfiakférfiasságFérfigyűlöletférfimozgalomférfi szerepekGender-ideológiagyereknevelésHipergámiaházasságIsztambuli EgyezményKvótaMGTOWNemek harcaNemi diszkirminációnemi erőszaknemi szerepeknyugdíjNőzésOktatásPiros pirulapolitikapszichológiaPUApárkapcsolatRandizásRed PillszerelemszexszexualitásTársadalomVendégcikkÉletmódÖnismeret