Feministák márpedig vannak

Deansdale - 2014. február 24. hétfő 13:57 - 47 hozzászólás
Pussy Riot

Feministák

Gondban vagyok, mert Bruno kollégával nemrég kissé összezördültünk, és ez a cikk most úgy tűnhet, mint egy személyes támadás a vitaindítója ellen. Nem az. Nagy híve vagyok az önvizsgálatnak, mert az igazság keresése közben elengedhetetlen. Annak is megvan a saját helye, hogy közösen is átrágjuk ezeket a kérdéseket. Ami miatt tollat ragadtam, az a feminista félrevezetések és átverések olyan emlegetése, mintha valódi és releváns érvek lennének. Kell az önvizsgálat, de nem ilyen alapokon. Nem hagyhatjuk, hogy logikus érvelésünket vagy szilárd elhatározásunkat elbizonytalanítsa valamiféle meddő lelki szorongás, netán egy jól hangzó szofizma. És itt egy nagyobbacska kitérőre lesz szükség.

Mi is az a szofizma? Politikánk és közéletünk vére és veleje, a (neo)liberális filozófia alapköve, amit nemes egyszerűséggel nevezhetünk szándékos félrevezetésnek, de hivatalosabb definíciója is van:

(…) a szofizmus szó a látszattudós és szócsavaró pejoratív jelentést kapta. Manapság szofizmának, szofizmusnak (azaz álérvelésnek) azt a jelenséget nevezik, amikor egy vitában valaki szándékosan őszintének látszó, de mégsem érvényes érvet használ azzal a reménnyel, hogy ezzel meg tudja téveszteni vitapartnerét.

Kiegészíteném ezt a saját magyarázatommal: a látszattudós és a szócsavaró igen fontos jelzők a jelenség megértésének szempontjából. Nem buta emberek ostobaságairól van szó, hanem intelligens emberek értelmesnek látszó érveléséről, amiről olykor kifejezetten izzasztó dolog lehámozni a logikai-filozófiai duplacsavart. Az ilyen szofisták egy vitában mindig arra lyukadnak ki, hogy ellenfelük nem vette figyelembe a probléma egy apró és rejtélyes, ámde nagyon fontos részletét, ezért minden munkája és érvelése semmissé nyilváníttatik. Mindez persze tartalmazza a burkolt célzást, hogy a vitapartner azért nem figyelt erre az “apróságra”, mert nem ért a témához, hülye és műveletlen. A szofisták gyakran bújnak a szakértő álarca mögé, ahonnan ok nélkül túlbonyolított szakzsargonnal, az egyszeri emberek elriasztását szolgáló posztmodern zagyvaságokkal biztonságosan zavarhatják össze a közvéleményt. Szövegük olyan, mintha a témáról szólna, és értelmesnek is hangzik, de valahogy nem lehet igazán rávilágítani, hogy konkrétan mit is akarnak vele mondani, és így ellenérvet sem lehet hozzá gyártani. A szofizmus egyik legfőbb ismérve, hogy csak nagyon ritkán állít valami kézzelfoghatót – helyette inkább csak tagad vagy kérdez, és a valóság helyett absztrakciókról beszél. Célja általában nem több, mint aláaknázni az ellenfél érveit; megoldásokkal nem szolgál, megelégszik a pusztítással.

Hogy tulajdonképpen hogy jön ez ide? Úgy, hogy a feminizmus önvédelmi technikái javarészt ilyen ál-érvelések. (Bár akad köztük egyszerű, bugyuta hazugság is szép számmal.) Nem mindet könnyű megcáfolni, de nem is lehetetlen. Kezdjük a legjelentősebbel:

1. A feminizmus sokszínű, megismerhetetlen és támadhatatlan.

“Hogy mered te a feminizmust támadni, hiszen az nem is egységes, tehát a kritikád nem vonatkozhat az egészére.” Ki ne hallott volna ilyesmit? Értem én, hogy szerintük a kiskerti feminizmus sok dologban különbözik a rezesbanda feminizmustól, de ettől függetlenül a feminizmust igenis lehet, és kell kritizálni. Elsősorban azért, mert bár a kiskert és a rezesbanda között van némi különbség, de a feminizmus közös keretbe foglalja őket – különben teljesen értelmetlen lenne a fogalom. Mi a közös keretet támadjuk, a lényegtelen részletek hidegen hagynak minket. Mindenfajta feminizmus közös alapvetése a nők hátrányos helyzetbe szorítása a férfiak által, ami szerintünk hazugság, tehát minden feminista irányzat hazugságra épül.

2. Az egyes feministák nem azonosak a feminizmussal.

Na igen. És? Bár úgy tűnik, mintha ez az érv jelentene valamit, valójában teljesen értelmetlen. Egy klendathu rovar nem egyenlő a teljes fajjal – ez azt jelentené, hogy akkor nem szabad ellene harcolni? Aki a feminista tévtanokat magáévá teszi, és aktívan fellép a hataloméhes politikai csoport érdekében, az nyugodtan kritizálható ezért az emberiség elleni bűncselekményért. Minden hadsereg építőköve az egyszerű katona, és nekünk ebben az ideológiai háborúban éppúgy küzdenünk kell a nagyszerű elvekért, mint a mindennapi életben támadó közkatonák ellen. Ez a küzdelem több síkon zajlik, és ezek mindegyikének megvan a saját jelentősége és létjogosultsága. Se a feminista eszmét nem menti fel, hogy a követői egyszerű emberek, se a követőket az, hogy személyükben nem azonosak az eszmével.

3. A feminizmus ellen küzdők tájékozatlanok.

Ez esetleg akkor lehetne igaz, ha a feminizmus valami szupertitkos dolog lenne, amit zárt intézményekben oktatnak gondosan válogatott tanoncoknak. De mivel bárki elolvashat bármit a neten, és bárki beülhet egy gender studies kurzusra, ez a vád egyszerű hazugság. Nem kell feministának lenned ahhoz, hogy megismerhesd és megérthesd az anyagaikat, ergo tudhatsz te ugyanannyit vagy többet is, mint bármelyik szerencsétlen, aki magára vette a címkét. Álságosnak és nevetségesnek tartom, amikor zöldfülű egyetemisták a nőtanokkal való első találkozástól megrészegülve kioktatnak antifeministákat, akik hosszú év(tized)ek óta aktívan foglalkoznak a témával.

4. A feminizmus a férfiakból félelmet vált ki, nyilván mert veszni érzik a hatalmukat.

Megnyugtathatok mindenkit, hogy a nők “előretörése” a kutyát nem izgatná, ha magától és természetesen zajlana, nem pedig sötét politikai erők lobbijára, erőszakkal, hazugságokkal. Az egyetemeinken a férfitöbbség női többséggé változott, és a társadalom egy büdös mukkot nem szól az egészhez, mert úgy veszi, hogy ez egy önmagától zajló folyamat. Nem lepték el az újságokat és a tévéműsorokat a női egyetemisták számának növekedésétől rettegő, a saját képzelt hatalmukba foggal-körömmel kapaszkodó férfiak. Senki nem lobbizik egyetemi férfikvótáért, senki nem veri az asztalt a diáklányok számának csökkentéséért. A férfiak nem félnek a nőktől. Ami zavarja a tisztességes embereket, az a hazugság, csalás és lopás, amit a feministák az utóbbi 50-60 évben művelnek. Az antifeministák között férfiak és nők is vannak, és nem a nők egyenjogúságától félnek – furcsa is lenne, hiszen mindenkinek egyenjogúságot akarnak, a nőknek éppúgy, mint a férfiaknak -, hanem egy politikai mozgalom társadalomrombolása ellen lépnek fel.

5. A kritika felületes, a valóság összetett.

A valóság pontosan annyira egyszerű vagy bonyolult, amennyire a beszélő annak akarja láttatni. A dolgok mesterséges túlbonyolítása az egyik legjobb fegyver arra, hogy elvegyük az emberek önmagukba, és a helyzet megoldhatóságába vetett hitét. És amikor valaki ez ellen fellép, akkor lehet a “túlegyszerűsítés” vádjával támadni. A feminizmus egy politikai és ideológiai métely; egy hazugságokra épülő eszköz a nemek egymás ellen fordítására. Ezt fölösleges cicomázni – ez az igazság tényleg ilyen egyszerű, és kellő utánajárással bárki számára megérthető. A feminista eszme követői lehetnek jóhiszeműek, de sajnos ettől nem lesznek kevésbé veszélyesek. Hogy a fejemhez tartott pisztoly ravaszát egy romlott lelkű és pénzsóvár főfeminista húzza meg, vagy egy lánglelkű fiatal, aki tévedésből elhitte a fizetési különbségek mítoszát, a hullámnak már tökmindegy. Dramatizálom a dolgot, persze, de a hasonlat működik: a balek nem lesz kevésbé káros, csak azért, mert jóhiszeműen rombol.

6. Ugyanolyanok vagyunk, mint a feministák.

Persze, a többségünknek van legalább egy veséje és a létfenntartás érdekében lélegzünk. Ideológiai értelemben viszont vannak olyan különbségek, sőt: ellentétek, amik miatt ez a vád teljesen értelmetlen.

- A feministáknál nincs pontosan meghatározva, hogy miért, vagy mi ellen küzdenek. Ez természetes, hiszen ha szabatosan leírnák, hogy mit is akarnak, akkor egyrészt a többség felháborodna, másrészt a győzelmük esetén abba kellene hagyni az egyébként jól fizető lázadozást. Az antifeministák viszont pontosan tudják, hogy mit akarnak: a feminizmus, mint politikai erő végét.

- Szorosan kapcsolódik az előző ponthoz, de megéri külön kiemelni, hogy a feministákkal ellentétben az antifeministák a “győzelem” esetén (egy kiadós pezsgőzés után) összepakolnak és hazamennek. Nem akarunk a világ nyakán maradni, hogy mindenféle hülye elméletekkel mérgezzük a nemek viszonyait. Ha a feminizmusnak vége lesz, akkor az antifeminizmusnak is.

- Szintén szorosan kapcsolódik az első ponthoz: a feministák az egyik nem ellen küzdenek, az antifeministák egy politikai mozgalom ellen. A kettő össze sem hasonlítható.

- A hazugságaik ellen igazsággal védekezünk. Ennél nagyobb különbség nem is létezhetne két ellentábor között. Ha valakinek sürgető szüksége van önvizsgálatra, az nem mi vagyunk. És ez nem a gőgös ember hárítása, aki illuzórikus tévedhetetlenségében megtagadja a magába nézést, hanem annak az egyszerű felismerése, hogy amíg a NANE szerint nők kizárólag önvédelemből követnek el CSBE-t, addig nem kérdéses, hogy ebben a vitában ki a hunyó.

Nem lenne túl megerőltető felsorolni pár további különbséget, de ez a cikk már anélkül is elég hosszú lesz.

7. Az antifeminizmus maradi, múltba néző dolog.

Naponta elhangzik, hogy mi az amerikai álom ötvenes éveibe, a középkorba, vagy a kőkorszakba akarjuk visszatolni a nőket és a társadalmat, ami gonosz dolog a részünkről, és amúgyis lehetetlen. Ilyesmiről természetesen szó sincs. Egyikünk sem élt a felsorolt korokban, így nem érzünk iránta hamis nosztalgiát. Nekünk egy normálisan működő társadalomról vannak bizonyos elképzeléseink, amik nem tartalmaznak feminista téveszméket, férfiellenes törvényeket, közoktatásbeli népbutítást, erőszakos “nemtelenítést” az óvodáktól a nyelven át a ruházkodásig, ésatöbbi. Azért harcolunk, hogy a jövő társadalma ettől a mocsoktól mentes legyen, és ha ennek érdekében rosszul megírt törvények eltörlésére van szükség, akkor ezért fogunk lobbizni – attól függetlenül, hogy ellenfeleink ezt gúnyosan reakciósnak bélyegzik.

8. Az antifeminizmus csak a férfiuralmat akarja bebetonozni.

Férfiuralom nem létezik. Ha létezne, annak a legfőbb ismérve az lenne, hogy nőket nem engedne a hatalom közelébe. A nyugati kultúrában talán nincs is olyan ország, ahol ne uralkodtak volna királynők, elnöknők, stb. Ha pár évvel ezelőtt az MDF nyeri a választást hazánkban, akkor Dávid Ibolya lett volna a miniszterelnök, ami hűen mutatja, hogy a politikai hatalom nemektől független. A férfiuralom fogalma egy beteg hazugság, a férfiellenes politikai lobbi kreálmánya a saját hatalmuk növelésére. Ha ez meredek állításnak tűnik, vizsgáljuk meg a tényeket: a feministák az elmúlt évtizedekben mást sem csináltak, mint a képzelt férfiuralomra mutogatva hatalmat követeltek a saját kezükbe. Össze is harácsoltak annyit, amivel már az EU-ban és az ENSZ-ben is jelentős erőt képviselnek. A férfiak – a feministákkal ellentétben! – nem egy politikai csoport, aminek minden vágya és célja a mások felett való hatalomgyakorlás. Aki itt betonozik, az nem mi vagyunk – nálunk csákány van, amivel a bürokráciába szervült feminista csápokat akarjuk eltávolítani.

9. Miért nem vagyunk kedvesebbek, ha az ellenségeskedés ellenségeskedést szül?

A kedvességet próbáltuk, nagyjából 60 éven át folyamatosan, és nem vált be. A kisujjunk után az egész karunk kellett, aztán meg vérszemet kaptak azon, hogy nem állunk ellen. A férfiak nincsenek felvértezve a nők elleni küzdelemre, amivel nincs gond egy normálisan működő társadalomban, ahol nem harcolunk egymás ellen. Udvariasan előreengedtük a feministákat, akik cserébe sípcsonton rúgtak és a pofánkba vágták az ajtót. Ezernyi szervezetet hoztunk létre és támogattunk a nők érdekeiért, a nők boldogulására, a nők esélyeinek javítására, stb. Mindez nem volt elég. A feminizmus őszintétlenségét és mohóságát tökéletesen mutatja, hogy mindig ott a legradikálisabb, ahol a legtöbb kedvezményt kapja: skandináviában, az angolszász országokban. Őket a saját térnyerésük, vagy a nők helyzetének javulása nem elégedettséggel tölti el, hanem csak még hangosabb ordibálásra készteti, tehát agyament botorság lenne azt képzelni, hogy további engedmények után majd lehiggadnak. Nem lehet nekik engedni egy centit sem, mert minden centit bázisépítésre használnak fel, ahonnan további területeket lehet támadni. Az ő beteg nemi háborújuk kizárólag az ellenfél teljes megsemmisülésével tudna véget érni, sehogy máshogyan – ezt pedig, mondanom sem kell, nem szeretnénk ölbe tett kézzel hagyni.


Címkék: , ,

Az egyéni szerzői név alatt megjelenő cikkek nem a Férfihang.hu szerkesztőségének egységes állásfoglalását, hanem elsősorban a szerzők egyéni véleményét hivatottak kifejezni, bemutatni; céljuk sok esetben mindössze a vita, párbeszéd kezdeményezése a művészi provokáció eszközével. Az írások közlésére a véleményszabadság és a médiapluralizmus érvényre juttatásának igényével kerül sor. A Férfihang.hu szerkesztőségének, moderátorainak elsődleges feladata a vonatkozó törvényi keretek és a jóízlés kívánalmainak betartatása.
21 votes, average: 5.00 out of 521 votes, average: 5.00 out of 521 votes, average: 5.00 out of 521 votes, average: 5.00 out of 521 votes, average: 5.00 out of 5 21 olvasó átlagosan 5.00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

A cikk megjelent a +Kiemelt cikkek, Feminizmus - Antifeminizmus, Társadalom - Pszichológia rovatban.


Hasonló témájú cikkek:


Röhögjünk együtt a gyáva feministákon! – A Férfiakért.hu eredetmítosza

Elég sokat írtam a Science Caffe portálra.  Ezt a portált többségükben lányok szerkesztik, én meg szeretem a női társaságot, szerény írói múltam s...
Hogyan ábrázoljunk erős nőt a médiában

A korábbi téma folytatásaként most rázúdítanám a nagyérdeműre, hogy szerintem hogyan kell "erős nőt" a vászonra vinni. Teszem ezt egyrés...
NeNI

Az antifeminizmus a feminizmus mozgalma ellen küzdő mozgalom. Mérsékelt szárnya nem vitatja, hogy sokáig el voltak nyomva a nők, de azt állítja, hogy ...
Zuhanórepülésben a tengerentúli feminista média

A Financial Times értesülései nyomán kapott szárnyra a hír, miszerint  a tengerentúlon számos internetes médiatermék látogatottsága drámai módon vissz...
Parlament előtt a kakukkfiókákat kiszűrő német törvénytervezet

Egy új törvénytervezet szerint a nő köteles lesz megnevezni gyermeke biológiai apját, amennyiben az nem a gyermeket nevére vevő férfitől származik...


Hozzászólások a Facebook-on keresztül
Hozzászólások (47) Hivatkozások (0)
  1. “Az egyes feministák nem azonosak a feminizmussal.”

    Az egyes nácik nem azonosak az NSDAP-al.

    Az egyes kínzótisztek nem azonosak az ÁVH-val.

    0     0
  2. Dean, szokás szerint egy szuper cikk, gratulálok!

    0     0
  3. Néhány órája gondolkodom, mit is kéne kommentelni erre. Szerintem az első betűtől az utolsóig igaz. Azt is tudom, bár nem rég óta vagyok itt, hogy szerzője a karcos hang, az erővel szemben erőt mutatni felfogás híve. Amivel szintúgy egyetértek. Tisztelet mindezekért a szerzőnek. Mégis valami nem stimmel a cikk körül.

    Arra, hogy mi, sehogy se tudtam rájönni. Aztán csöngött a mobilom, ismeretlen szám, felvettem, jól ismert női hang. Mikor letettem, már tudtam, hogy mi zavar a cikkben.

    Előre felvett női hang volt, tájékoztatott, hogy lejárt számlatartozásom van, fizessem be, különben kikapcsolnak. Minden szó roppant udvarias, korrekt, mondhatni p-korrekt. Jól ismerem már a hangsúlyait is, pár éve hallgatom minden hónapban (ha túl korán leteszem, a rendszer újra hív). Kb. két hét van még ilyenkor befizetni, be is fizetem, mégis jön mindig ugyanaz a hívás, csak az összeg változik. Igazi, nem is kellemetlen női hang, magnóra vették valamikor.

    Villamoson, buszon, metrón is mennek ezek a női ’gép’hangok. Nyilván azért nőiek, hogy minimalizálják a feszültséget. A feminizmus jelképei lehetnének. S talán azok is.

    Képzeljük el mármost, hogy ülünk a villamoson, és egy érdes, előre felvett férfihang bemondja, hogy az Oktogon következik. És tényleg az következik. Ezután képzeljük el, hogy az Oktogon következik, és egy kellemes, szintén előre felvett női hang azt mondja, hogy a Déli pályaudvar következik. Egyik igazat mond, másik hazudik, egyik férfi, másik nő, technikailag mégis van bennük valami közös.

    A feminizmus szerintem is hazudik, még ha sok követője jóhiszemű is. Úgy hazudnak, mint a gép, ami az írottak tükrében már több mint szófordulat. Ugyanakkor számomra valahogy a cikk hangvétele is némileg olyan, mintha gép beszélne. Rekedt férfihang, az igazat mondja, de ahogy mondja, abban van valami, jól értsük a szót, embertelen. Nem erkölcsi értelemben. A feminizmus géphangja erkölcsileg is embertelen, mert egy igazságtalan cél leplezése érdekében hazudik, ezzel szemben a cikket átható hang csak… hogy is mondjam… hangulatában embertelen.

    Ami egyáltalán nem erkölcsi kérdés, de azért kicsivel több, mint puszta modor kérdése.

     

    0     0
    • “Villamoson, buszon, metrón is mennek ezek a női ’gép’hangok. Nyilván azért nőiek, hogy minimalizálják a feszültséget. A feminizmus jelképei lehetnének. S talán azok is.”

      Adolf, lehet, hogy épp ellenkezőleg: a férfiak sokkal jobban figyelnek egy női hangra (ha magas és szép az a női hang, akkor még inkább), szóval ez inkább nektek kedvez. :)

      0     0
    • “a cikket átható hang csak… hogy is mondjam… hangulatában embertelen.

      Ami egyáltalán nem erkölcsi kérdés, de azért kicsivel több, mint puszta modor kérdése.”

      Egy férfihang legyen csak karcos, úgy sokkal autentikusabb, mintha sztaniolpapírba csomagolná a mondandóját.

       

      0     0
    • A férfihang, ha dühös, akkor embertelen… ha hűvösen kimért marad, akkor embertelen… ha a szenvtelen, puszta logika hatja át, akkor embertelen… Ha véletlenül egészen emberi, akkor pedig csak nyavajog, mint egy nő.  – Félreértés ne essék, ezek nem a saját sztereotípiáim.

      Egyébként én abszolút közvetlennek és emberinek érzem Deansdale hangvételét, engem történetesen pont a vaslogika mellé jó arányban adagolt közvetlensége miatt szórakoztatnak a cikkei. – “Ízlések és pofonok…” :)

      3     0
    • Hozzászólásod komoly önvizsgálatra indított :)

      Igyekszem többféle szempontot figyelembe venni, amikor írok, de nem lehet minden igényt egyszerre kielégíteni. Ha tömör és hidegen logikus, akkor embertelen – ha személyes és szószátyár, akkor csapongó és nem hangzik eléggé “hivatalosan”.

      0     0
    • Részletkérdés, de azért megcáfolnálak, ha nem baj. Szerintem itt nincs feminista agymosás. :)) A BKV-n sokszor férfi géphang van. Pl. amit tudok, hogy a 3-as metrón férfi a hang. Plusz ha hozzáveszed, hogy a legtöbb sofőr  férfi, és sokszor nekik kell bemondaniuk az állomást, mert nincs géphang, akkor máris borul az arány a férfihang javára. :) A vonatpályaudvarokon is férfi a magyar bemondó. A német szöveget mondja nő.

      0     0
      • A 3-as metrón női hang is van.
        Nagyon sokáig Mohai Gábor hangját hallottuk a járműveken.
        A 4-6-oson egy időben színészek és színésznők beszéltek.
        A vonaton gépinéni van. A Volán buszokon is búg a modoros női hang.

        De tény, hogy a magasabb, női hangra jobban odafigyelünk. A férfi hang – főleg a mély – inkább megnyugtat, mint figyelmet kelt a zajban.

        0     0
  4. az előző cikket, szükségszerűen ennek a cikknek kellett követnie.

    1     0
  5. Már a társkeresőkön is pusztítjuk a női nemet, mi, férfiak:

    http://ogre.blog.hu/2014/02/21/egy_ferfi_nokent_egy_tarskereson?utm_source=ketrec&utm_medium=link&utm_content=2014_02_22&utm_campaign=index

    “Pár hete regisztráltam egy társkeresőre nőként, mert kíváncsi voltam, hogy valójában milyenek vagyunk mi férfiak.

    Egy hölgy ismerősöm azt mondta egyszer, hogy a férfiak nem hiszik el, hogy a nő azt keresi, amit leírt, akit körbeírt.

    Vagy tényleg funkcionális analfabéták?

    Felraktam egy társkereső oldalra az adatlapomat.
    30 éves, csinos, sportos, nem dohányzó nőként, velem egykorú vagy nálam kicsit idősebb, hasonló tulajdonságokkal rendelkező férfit kerestem.

    És valóban.

    Először is én kérek elnézést.

    Nem véletlenül vagyok ilyen rossz véleménnyel rólunk.

    Túl azon, hogy 20 és 50 év között minden évjárat bepróbálkozott (mert én nem tudom, de hozzám illik…) az esetek jelentős részében a tőmondatok megszerkesztésével, írásjelek használatával is gondban voltak.

    Miért hisszük azt, hogy a faragatlan, alpári stílus a lényegre törő? Hogy ettől döglik a légy (pardon, a Nő)? Vagy tényleg döglik, de akkor nem ugyanazt keressük?

    Azt már nem is említem, hogy bár sportos pasit “kerestem”, rengeteg sör (bor) hasról (is) kaptam képet. Ráadásul bár jeleztem, hogy nem kívánok egy hamutartóval nyalakodni, dohányosok is megkerestek. Nem is tudom, mit gondolnak ezek? Vagy csak engem zavar a dohányszag?

    Természetesen összehozott a sors pár olyan férfival is, akik nem értettek az egyértelmű jelekből (leveleik törlése) és folyamatosan bombáztak az egyre türelmetlenebb üzeneteikkel. Nem egyszer én voltam a szemét kurva, amiért nem reagáltam.

    Mondjuk a fenti eredmény, az én malmomra hajtja a vizet…
    Szóval kedves férfitársaim, csak így tovább!

    Azért az az igazság, hogy elég erős a konkurencia. A normális is. Aki le tud írni pár értelmes mondatot, és nem a farkáról küld képet nyomatékosítás gyanánt…”

    (Azóta linkelték a Nőkertre is.)

    Ez melyik érvelési módszer?

    1     0
    • Nem tudom, hogy mire gondolsz, de nekem az a szembetűnő, hogy aki ezeket a sorokat írta, az az állítása ellenére valószínűleg nem férfi. Ennyire öntelten kritikusan, lekezelően megnyilvánulni a társkereséssel kapcsolatban eddig még csak nőket láttam. Úgy általában is – bár magam sem tudom pontosan, hogy miért – erőteljes női vibrációkat érzek sugározni a szavakból. :) De bárhogy is van, számomra ez leginkább az unszimpatikus érvelés példája… :) Talán leginkább azért, mert hiányzik belőle mindennemű empátia a vezeték másik felén lévőkkel szemben.

      3     0
    • Üdv!

      Úgy látom, ez egy tipikus kiterjesztés. Mintavétel a vizsgálni kívánt csoport egy szeletéből, majd a következtetések kiterjesztése az egész csoportra. Ráadásul szubjektíven. A társkeresőkön megtalálható férfiak sem mind bunkók, de a férfinem jelentős része nincs is fent ilyen oldalakon. Ennyi erővel lehetne ez is:

      “Beregisztráltam a 4chanra, mert kíváncsi voltam, milyenek is a számítógép felhasználók.”

      “Bementem egy bulvármagazin szerkesztőségébe, hogy megtudjam, milyen is a média.”

      “Megnéztem a Gyilkos cápa vs óriáspolip című filmet, hogy lássam, milyen filmek születtek az elmúlt évben.” És a többi.

      Így készülnek a feminista statisztikák is.

      8     0
    • Hát, lehet, hogy most fura lesz a véleményem, de szerintem teljesen nyilvánvaló, hogy a férfiak mindenhová bepróbálkoznak, ahol akár fikarcnyi esélyt is látnak valamire. Akinek ez újszerű felfedezés, netán megbotránkoztató, az üvegbúra alatt élhetett eddig. Más tészta, hogy sajnos sokan csak távolról ugatják a kultúrát, stílust, vagy akár csak a helyesírást. Nem mindenki Einstein, ezzel nem lehet mit csinálni. A hülyéket nem lehet kitiltani a párkeresésből.

      Viszont arról nem szól a fáma, hogy mi van akkor, amikor egy nő regisztrál férfiként. Mert valahogy nem tudom én sajnálni azokat a nőket, akiknek nem tetszik a túlzott figyelem, annak tükrében, hogy a férfiak viszont semmiféle figyelmet nem kapnak. Egy társkereső oldalon mi a nagyobb probléma: a túl sok érdeklődő, vagy a túl kevés? Volt már pár “kísérlet” a világon, amikor nők átoperáltatták magukat férfinak, vagy egyszerűen csak férfinak adták ki magukat, és többségük arról számolt be, hogy gyomorszájon rúgta őket a váltás, ahogy a társadalom értékes és felmagasztalt tagjaiból érdektelen és feláldozható senkikké süllyedtek. Ez a randizás terén is pont ugyanúgy érvényes.

      “Ez melyik érvelési módszer?”

      Nem minden szorítható keretekbe :) Ez egy kísérlet leírása, az eredmények eltúlzásával és az alapvetés féloldalasságával. Nem húznék rá semmiféle kaptafát, ha rajtam múlik.

      3     0
      • Ha egy társkereső a “maximálisan megfelelő” partnert szeretné megtalálni, akkor az ő szempontjából kifejezetten hátrányos és bosszantó a sok ajánlat is, főként akkor, ha az ajánlatok az előzetesen kimondott szűrési feltételeknek nem felelnek meg. Ezeket megszűrni munkával jár, és ilyenkor kezdenek el hisztizni egyes nők, mert az ő nézőpontjukból akkor működhetne minimális munkával és maximális hatékonysággal a társkeresés, ha nem kellene a feltételeknek egyáltalán nem megfelelő jelentkezőket egyenként kirostálni. :)

        Ha másként nem, hát ösztönösen, de minden társkereső sejti, hogy a “játszma” lehetséges legrosszabb kimenetele az, hogy nem csak “maximálisan megfelelő”, de esetleg semmilyen megfelelő parntnert sem sikerül találniuk. (Az már egy másik hosszú történet, hogy ki mivel hajlandó megalkudni.)  Ezért bár eltérő stratégiával, de igyekeznek maximalizálni az esélyeiket. A stratégiák nyilván illeszkednek a nemi attitűdhöz is: a nők igyekeznek szebbnek, jobbanak  láttatni magukat és a nem tetsző kérőket minden érzelgés nélkül “kidobni”, a férfiak meg “lőnek minden mozgó célpontra”. :)

        Ha valaki nem érti a férfiak társkeresési stratégiájának okát és kizárólag valami meglepő és idegesítő ostobaságot lát benne, az csakis egy(fajta) nő lehet. Ez a nőtípus azért sem mutat empátiát a másik fél “idegesítő” viselkedésével szemben, mert még soha nem gondolt bele, hogy a saját “kozmetikázó” és “lefitymáló” stratégiája is vagy “hazug” vagy “embertelenül öncélú”, csak éppen egy másik szempontból. :)

        3     0
        • A férfinak mindig is nehezebb dolga volt, mint a nőnek a társkeresés terén.

          A férfi udvarol, a nő fogadja az udvarlást.

          A férfi vadászik, a nő kiválasztja a vadászt.

          Én, mint férfi, örülnék, ha annyi nő közül válogathatnék egy társkeresőn, mint egy nő a férfiak közül társkeresés közben. De mivel férfinak teremtett a Teremtő, elfogadom a nemi identitásomat, és azt a párválasztási stratégiát, ami ezzel jár. Mást nem is tehetek.

          2     0
          • Férfiként abszolút meg tudom érteni a nézőpontodat. – De gondolj bele, hogy a női lét pedig milyen gyakran szüli meg azt az “abszurd sorstragédiát”, hogy miközben a “vadászok” népes seregéből válogathatnának, mégis sok nő képes magányosan, “szingliként” sínylődni hosszú évekig, mert úgy érzik, hogy egyik kérő sem méltó hozzájuk.

            Csoda, ha eközben néhányan egyfajta “feministává” savanyodnak?

            Mielőtt bárki felháborodottan kiigazítana, jelzem, hogy nem gondolom azt, hogy egy feminista csakis, kizárólag egy megsavanyodott vénkisasszony lehet. – Van amelyikükről ennél sokkal rosszabbat gondolok. :)

            2     0
          • Ez nagyon tetszett… :o)))))
            Én ugyan sosem jártam társkeresőn, de chateltem több helyen. Az egyik helyen nem volt olyan lehetőség, hogy kizárjam a rámprivizőket. Mivel a keresztnevem és az éveim száma volt a nickem – egy oda, az ismeretlenségbe menekült barátomat pátyolgatni regeltem oda, s mivel el akart tűnni, mégis az volt a célom, hogy felismerjen és elkezdjen velem beszélgetni -, hát elég sok olyan pasi jött, aki se nem köszönt, se nem mondott semmi értelmeset, de az első szavuk (kérdésük) az volt, hogy: “dugunk?”. Igen. vannak bunkók is.
            A páromat is ott ismertem meg – Vadász volt a nickje. Mire én oda keveredtem, neki már elege lett a nőkből, pedig eredetileg vadászni járt oda. Engem is csak azért szólított meg, mert a nickemből úgy gondolta, hogy én egy tinikori ismerőse vagyok. (Először rossz ismerkedős dumának gondoltam, de később kiderült, hogy valóban van egy velem korú druszám, akivel kamaszként jóban voltak.) :o) Szóval, amikor mondtam, hogy én nem az a csaj vagyok, akkor illedelmesen elköszönt és hetekig színét sem láttam. És más udvarias, normális pasikkal is beszélgettem ott is.

            Viszont azt is tudom, hogy milyen sok olyan nő van, aki hazudik a koráról, a külsejéről, a mindenről, majd ha a randin a férfi megretten és elszalad, szörnyen fel vannak háborodva.

            2     0
        • Az érdekes módon mindenki által mindig csak másnál megtapasztalt kettős mérce jól ismert dolog. Az emberek többsége ezen a módon ítél: más értékrendet képvisel, ha róla van szó, és mást, ha másról. De a leghajlékonyabb gerincűeknél is felfedezhető legalább a következetesség csírája, ami abban nyilvánul meg, hogy egyazon időben és hallgatóság előtt nem beszélnek kétféleképpen. Legfeljebb hirtelen elnémulnak. Ezzel szemben az “igazi” nő kettős mércéje egy érzékeny téma kapcsán (pl. a saját külseje vagy a férfiak poligámsága) annyira meredek is lehet, hogy akár mondaton belül vált értékrendet. Észre se veszi, s ha szólnak miatta, nem zavarja…

          1     0
      • “nyilvánvaló, hogy a férfiak mindenhová bepróbálkoznak, ahol akár fikarcnyi esélyt is látnak valamire”. Igen, és ha csak picit válogatnának, az is sokat javítana a helyzeten.

        ” nem tudom én sajnálni azokat a nőket, akiknek nem tetszik a túlzott figyelem, annak tükrében, hogy a férfiak viszont semmiféle figyelmet nem kapnak”. Ezt egyetlen nő sem érti meg, nem tudják ezt a helyzetet elképzelni. Mintha a propagandával ellentétben az  empátiás készségük nem lenne túl fejlett.

        2     0
      • A férfiak tudják, hogy tőlük várják el a kezdeményezést, hogy megközelítsék a nőket, de nem olyan könnyű a dolguk. Kisfiú koruk óta azt hallják, hogy erősnek, magabiztosnak, akár rámenősnek kell lenniük, akik kézben tartják az életüket. Ehhez képest sokszor tehetetlennek és bizonytalannak érzik magukat, ha eszükbe jutnak azok a nők (sokan vannak), akikkel bár nagyon szerettek volna megismerkedni, mégsem sikerült, mert nem volt bátorságuk megtenni az első lépést. Egy férfi sokkal több nővel szeretne megismerkedni, mint amennyit aztán ténylegesen megszólít. Elég figyelni a férfiak cikázó, nőket pásztázó szemeit az utcán, vagy bárhol, amerre járnak.

        Nemrég láttam az About Last Night (Mi történt az éjjel?) c. filmet. Az elején van egy jelenet, ahol a nő és a férfi kitartóan bámulják egymást egy bárban, hol az egyik, hol a másik kapja el a tekintetét, nyilvánvaló az erős vonzalom. Aztán a férfi összeszedi a bátorságát és megszólítja a nőt. Nagyon jó mondattal indít, valahogy így: “I couldn’t help noticing you noticing me.” – Nem tudtam nem észrevenni, hogy észrevettél.  (vagy “I couldn’t help noticing you and noticing you noticing me.” – Nem tudtalak nem észrevenni, és észrevenni, hogy észrevettél. (Már nem emlékszem pontosan).

        Nő: “There was a clock over your head.” (Egy óra volt a fejed fölött).  :)

        Az ismerkedés mégsem akadt el itt… ;)

        Nem könnyű… :) De talán nem is lenne jó, ha nagyon könnyű lenne.. :)

        0     0
  6. Van még egy szép “egyperces novella”. Nem állom meg, annyira gyönyörű példája a PC-nek:

    http://ogre.blog.hu/2014/02/23/ciganyellenesseg

    “A minap a metrón utaztam. Amikor felszálltam, észre vettem egy nagyon csinos, barnás, kreolos bőrű, fekete hajú lányt.

    Egy közelemben lévő fiatal srácokból álló társaság is róla beszélt. Lefitymáló, cigányozó szövegeket hallottam tőlük.
    Valószínű a lány is hallhatta, de nem reagált.

    Egy megállóval később felszállt a lány egy ismerőse. Hasonlóan sötétbőrű, sötét hajú fiú. A köszönésüket nem értettem, de utána tökéletes németséggel beszéltek egymással. Egy iskolába járhattak, arabok és / vagy törökök lehettek.

    Kíváncsi lennék, hogy a srácok közül melyik beszél az anyanyelvén kívül ilyen szinten egy másik nyelvet…”

    Biztos bunkó magyarok voltak, akik csak a klingon nyelvet beszélik, azt is három sör után. :)

    0     0
  7. http://alfahir.hu/a_ferfiak_is_vonulhassanak_nyugdijba_negyvenevi_munka_utan

    Szerencsére úgy tűnik vannak még erők amik nem femcsi alapokon nyugszanak. :)

    0     0
  8. Szerinte van:

     

     

    1     0
  9. Kérlek ezt tegyétek be – ha még nem volt, mert a cikk 2005-ös –, mert még most is aktuális:

    Egy ex-feminista vallomásai

    http://cikkek.soti.ca/confessions-of-ex-feminist.html

    1     0
  10. Kedves Deansdale!

    Ez egy nagyon-nagyon-nagyon jó cikk lett! Nekem nem tűnt karcosnak, inkább férfiasan logikusnak és lényegre törőnek. Elég baj, ha már ez karcosságot jelent vagy embertelen hangot! Szerintem erre van szükség. Elvégre Férfihang az oldal neve, nem?

    Sok gondolatot elindított bennem, szerintem ez a cikk is bekerül az itteni alapvető írások közé, amit bármikor belinkelhetünk, idézhetünk, hivatkozhatunk rá. Nekem külön öröm, hogy erősen körvonalazza, mi a Férfihang antifeminizmusa.

    Biztos nem bántok vele meg senkit, ezért bátran elmondom, hogy itt általában a Te írásaid tetszenek a legjobban, stílusukban meg mondanivalójukban is. Pedig nő vagyok, szóval bánthatna, hogy karcos, vagy amiket még itt előttem felsoroltak. Nem érzem annak, sőt, én szeretem ezt a fajta elegáns iróniát, ami nem öncél, hanem azért van, hogy még jobban rámutasson a feminizmus önellentmondásaira, a Férfihangot ért vádak logikátlanságára.

    1     1
  11. Számomra furcsa, hogy eddig Giordano Bruno semmit sem reagált a cikkre, annak ellenére, hogy Deansdale konkrétan neki írta válaszként. Számítottam egy Bruno – Deansdale közötti konstruktív vitára. Remélem, azért nem hagyja szó nélkül a dolgot. :)

    0     0
    • Számomra nem furcsa. Esetleg nincs ideje olvasni, kommentelni – mint ahogyan az már előfordult vele is, mással is.
      Különbenis mi közünk hozzá, hogy Bruno – vagy bárki – miért, vagy miért nem ír. És mi jogon várnánk el tőle bármi ilyesmit?
      Tudom, ott a szmájli a végén, de ez nem ment fel minden esetben.

      Merem remélni, hogy Dean nem neki írta válaszként, hanem nekünk írta, mert GB cikke gondolatokat ébresztett benne.
      Ráadásul most már hülyén is venné ki magát, ha Dean és GB elkezdene vitatkozni.

      0     0
      • Phú, remélem, nem volt félreérthető. Kedvelem Brunot, mivel okos fickó okos gondolatokkal, okos stílussal. Egy igazi kávéházi gentleman. :)

        0     0
        • Ezek szerint én voltam félreérthető.
          Nem gondoltam, hogy esetleg nem kedveled GB-t. (Eszembe sem jutott ez az érzelmi szál.)
          Számomra erőszakos az, hogy számonkérted GB-n az írást, a vitát.
          És ha most esetleg el is kezdenének vitatkozni, akkor olyan lenne, mintha parancsra tennék.

          0     0
          • Pash Cutter utasítására… :D

            Nem azért. De hízelgő, keszenem. :D

            Hanem mert van köztük némi “szakmai” ellentét (észrevételeim szerint). De ha ezt megvitatták valamilyen módon, tényleg felesleges.

            0     0
  12. Egy kis érdekesség:

    “Nekem ez a szakmám, a nők történetével foglalkozom, ez az egyetlen dolog, ami érdekel. Az egész magyarországi szakma azzal a téveszmével küszködik, hogy azért, mert valaki vagy férfi, vagy nő, úgy érzi, hogy pontosan ért is a gender témájához. Világos azonban, hogy ez nincs így. A ’90-es évek elején sorra jelentek meg azok az írások, amelyek azon siránkoztak, hogy miért nincs Magyarországon és Kelet-Európában feminista nőmozgalom. Engem ez bosszantott, és ez nekem külön motivációt adott arra, hogy elkezdjek a kérdéssel foglalkozni. Megírtam első könyvemet (Nőhistóriák. A politizáló magyar nők történetéből, 1945 és 1951). Nagyon izgatott az intézményi és személyi diszkontinuitás, amely „láthatatlanná” tette a nőket a kutatók számára. Aztán hiányoltam az „előanyákat”, a példaképeket, és ekkor kezdtem el foglalkozni Rajk Júliával, akinek aztán megírtam az életrajzát. És amikor ezt két éve befejeztem, arra lettem figyelmes, hogy egyre több nő jelenik meg a nemzeti-konzervatív oldalon, tehát miközben feministák és baloldali liberálisok alig tudnak valakit a nőkérdéssel megszólítani, addig a hagyományos női szerepekhez ragaszkodó politikai oldal képes a nőket tömegesen mobilizálni. Elkezdtem hát a konzervatív nőmozgalommal behatóbban foglalkozni, és most fog megjelenni a Napasszonyok és Holdkisasszonyok: A mai magyar konzervatív női politizálás alaktana című könyvem. De a munka során újabb kérdés fogalmazódott meg bennem, és most a nyilas nőmozgalmat kezdtem el kutatni. Kevesen tudják, milyen sikeres volt politikailag az első generációs munkavállaló nők számára a nyilas párt kínálta munkahelyi védelem, mennyire sok nőt mobilizált a nyilas párt nőmozgalma, például az első szexuális zaklatási törvényjavaslatot is ők készítették.

    “Mondok egy másik példát, a most folyó kutatásomból. A nyilas nőmozgalom már csak azért is érdekes, mert ugye mi csak a „nagy” férfinyilasokat ismerjük. Voltak persze nekik feleségeik is, de a leginkább figyelemreméltóak azok a nők, akik megszállottan hittek a nyilas ideológiában, és karrierjüket áldozták fel, hogy az új típusú modernizációs ideológiát támogassák. Tehát ők nem azért kerülnek bele a képbe, mert valakiknek, a főnyilasoknak a feleségei voltak, hanem saját jogon. De a kettősség, amiről te is beszélsz, valóban megvan. Földi Júliáról valószínűleg soha nem írtam volna életrajzot, hogyha nem lesz Rajk László felesége, de önmagában ez még nem tenné őt érdekessé. Sokkal inkább az az elképesztő emberi teljesítménye, hogy amikor kiengedték a börtönből, képes volt az önálló, autonóm női létezés megteremtésére. Ez ugyanaz, amit Marci Heltai Gáspár felesége kapcsán mond: azt a lehetőséget, hogy autonóm személyiség legyen, a férfiakhoz való kapcsolata tette lehetővé. És ez nyilvánvalóan szorosan összefügg a beszélgetés során többször emlegetett hatalmi kérdéssel.”

    (Pető Andrea)

    http://beszelo.c3.hu/03/12/15notortenet.htm

    0     0

Szólj hozzá Te is! Minden hang számít!

Ha hozzá szeretnél szólni, akkor be kell jelentkezned!
Nem vagy még regisztrálva? Csak egy 2 perces művelet és Te is részt vehetsz a beszélgetésekben!

A hivatkozások nincsenek engedélyezve.

Támogatóink

A tárhely támogatója a Webonic.hu

Saját virtuális szerver már 2850 Ft-tól a Webonic.hu-tól

Keresés

Cikkajánló

FEMINIZMUS - Antifeminizmus
Férfiuralom, avagy megjegyzések egy Müller Péter cikkhez

Müller Péter írt egy elmélkedést a férfigőgről, és az asszonysorsról Férfiuralom címmel. Én a ...
A tankönyvkiadás buktatói

A HVG-ben találtam, de ők is a 444-től vették át a stafétát, szóval én is oda irányítom az...
BESZÉDTÉMA - Bulvár
Mókuskerekek és zsákutcák

A férfi elméje analitikus. Gyakran ismétlődő jelenségek mögött hamar elkezdni keresni az ...
CSALÁD - Otthon
A „kisfiús” férfiakról

Egyre többször hangzik el több fórumon és nőkkel folytatott személyes beszélgetésekben, hogy a...
CSAJOZÁS - Szex
A nadrágot viselő nő rémképe

Egyes nők dédelgetnek néhány tévképzetet a párkapcsolatok dinamikájáról. Ebből mutat be párat ...
FEMINIZMUS - Antifeminizmus
Moderálási alapelvek

Az utóbbi három nap alapjaiban változtatta meg a moderálásról alkotott elveimet. Nem egyszerű ...
+Alkalmi cikkek
Ugye te sem feledkeztél meg a Nemzetközi Férfinapról?

A Nemzetközi Férfinapot (november 19.) először 1999-ben tartották meg Trinidad és Tobagóban, ...
TÁRSADALOM - Pszichológia
A magyarság nyelvészete

Animebj volt olyan kedves és belinkelte a finnugor nyelvrokonságról szóló wikit, amit - mi...
FEMINIZMUS - Antifeminizmus
Feminista vitakultúra

Kisebbfajta vihar zajlik a reddit egyik zugában feministák és nem-feministák között. (Persze a...
FEMINIZMUS - Antifeminizmus
Anti/feminista gyorsteszt

Íme egy egyszerű, nem túl hosszú gyorsteszt annak eldöntésére, hogy a kitöltő melyik eszmerend...
FEMINIZMUS - Antifeminizmus
A férfigyűlölő, dilettáns feminista szervezetek hamisított statisztikákkal állnak ki az UNICEF apa- és férfiellenes kampánya mellett

A Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség, amely az ország 22 feminista civil szervezetét tö...
BESZÉDTÉMA - Bulvár
A magyar nők fele úgy gondolja, őt megerőszakolni jogos és indokolt

Tele a balos sajtó az EU-s felméréssel, ami szerint a férfiak nemi erőszakolók, akik még csak ...
FEMINIZMUS - Antifeminizmus
Az iskolai nevelés elnőiesedése

Sok jel mutat arra, hogy a feminizálódás a nevelésben nagyon sok fiatal fiút és férfit taszít ...
FEMINIZMUS - Antifeminizmus
Feminista árnyék a versenyszférán

Az EU-ban folyamatos téma, hogy a cégek és vállalatok igazgatótanácsaiban nincs elég nő. Tegyü...
TÁRSADALOM - Pszichológia
Férfisors töredékek

Ezeket a verseket jó barátom, Németh Zsolt írta meg, aki tagja a Keresztény Férfiak Társaságán...


androfóbiaApai jogokApaságCsajozáscsaládCsaládon belüli erőszakCSBEEgészségFemenfeminizmusFeminizmus - AntifeminizmusférfiférfiakférfiasságFérfigyűlöletférfimozgalomférfi szerepekGender-ideológiagyereknevelésHipergámiaházasságIsztambuli EgyezményKvótaMGTOWNemek harcaNemi diszkirminációnemi erőszaknemi szerepeknyugdíjNőzésOktatásPiros pirulapolitikapszichológiaPUApárkapcsolatRandizásRed PillszerelemszexszexualitásTársadalomVendégcikkÉletmódÖnismeret