Vasgerinc

A patriarchális társadalmi rendszer kialakulása

A feministák a nemek közötti különbséget szeretik úgy demonstrálni, hogy különböző osztályok férfijának és nőjének a helyzetét vetik össze. Szerintük a patriarchális rendszerbeli nőelnyomásnak ékes bizonyítéka, hogy milyen jól éltek a földesurak, és milyen rosszul a szegény nők. Erről persze süt a méretes csúsztatás, hiszen a földesurat a feleségéhez, a szegény nőt, meg a férjéhez (vagy legalábbis az osztálybeli férfiakhoz) illene mérni, de ez persze nem jó a feministáknak, mert a valóság nem támasztja alá az eszméjük létjogosultságát. Nem erről akarok írni, találóan leírták már ezt mások (például Deansdale itt és itt), én most egy másik szempontból szeretnék a patriarchális rendszer démonizálásával foglalkozni. Manapság gyakorlatilag szitokszóként használják a patriarchátus szót – elsősorban a tudatos, szándékos és cinkos nőelnyomást vizionáló feministák. Enyhébb esetben elavult, régimódi társadalmi berendezkedésnek tekintik, ami annyiban állja meg a helyét, hogy a mai nyugati társadalmi berendezkedésnél korábban létezett. A szóbeszéd és vélemények helyett azonban megéri a meglévő ismereteinket és józan eszünket használni a patriarchális rendszer megítéléséhez, és kronológiai sorrendben vizsgálni a történéseket.

A patriarchátus kifejezés apajogú társadalmat takar, amely annyit jelent, hogy a vezetői jog és a magántulajdon férfi ágon öröklődik. Jelenlegi ismereteink szerint a patriarchális rendszer az ősközösség rendszerét váltotta, egy hosszadalmas, főként a neolitikumban végbemenő folyamatként. Az első fontos lépés a kialakulásában a közösségi tulajdonon belül kialakuló magántulajdon, hiszen ezzel kezd az egyén teljesítménye felértékelődni, és aki többet és/vagy hatékonyabban dolgozott, az nagyobb tulajdonra (vagyonra) tett szert. Fontos tényező, hogy az ember letelepedésével és a földtulajdon megjelenésével népességrobbanás következett be, mivel adott időn belül sokkal több élelmet és egyéb értéket lehetett megtermelni. Ebből kifolyólag a nőknek jelentősen megnőtt az utódgondozással járó feladatok mennyisége, ezzel együtt az erőforrások megteremtésében az addigiaknál is nagyobb szerep hárult a férfiakra. Azonban a magántulajdon megjelenése után már nem csak a vadállatoktól, vagy esetleg rivális törzsektől kellett megvédeni a vagyont, hanem a másik vagyonára ácsingózó egyénektől is. A vagyon megvédése pedig értelemszerűen szinte kizárólag a férfiak feladata volt, így ezen változások hatására még inkább a férfiakon múlott a vagyon mértéke. Ebben az időben a vagyon nem luxust jelentett, mindössze biztosabb, könnyebb megélhetést. A nők vélhetően szerették volna a nagyobb vagyonnal rendelkező férfiak erőforrást teremtő és védelmező képességét magukénak tudni. Természetesen ezen férfiaknak sem  lehetett ez ellenére, mivel  saját igényeiknél jóval több értéket voltak képesek megtermelni és a fajfenntartás ösztöne is arra ösztökélte őket, hogy biztosítsák utódaik megélhetését. Azonban a férfiak egyéni érdekei azt diktálták, hogy csak a saját utódaik megélhetésére fordítsanak energiát, ezért az erőforrásokért cserébe feltehetően azt “kérték” a nőktől, hogy biztosítsák számukra, hogy a nevelt utódok az övéik. Ez kölcsönösen gyümölcsöző kapcsolat volt és kialakult a családban a monogámia. A  családban az erőforrásokért főként a férfi volt a felelős, az utódnevelésért pedig elsősorban a nő. Praktikusan oszlottak meg a feladatok férfiak és nők között, és bár lehet vitatni ennek igazságosságát, egyenlőségét, abban az időben a praktikum bőven ezek fölött állt. Na és egyébként is miért lenne igazságtalan, vagy egyenlőtlen egy olyan rendszer, amelyben mindkét fél megteszi a tőle telhetőt a boldogulásért – csak nem azonos szerepkörben? Hiszen a specializálódás egy fontos lépcső volt az emberiség fejlődésében, ez pedig bizonyos értelemben specializálódás.

A rendszer jól működött, a jó adottságokkal megáldott férfiaknak és nőknek sok utódja született és nőtt fel, a kevésbé sikereseknek kevesebb, működött a szelekció. A vagyonnal kapcsolatos döntéseket természetesen az azt többségében megtermelő férfiak hozták. Az idő teltével a közösségek fejlődtek, a vagyonok gyarapodtak, megjelent az írás és a jog, ahol a törtvényeket az addig is bevált praktikus elvek alapján állították össze,  amelynek eleme lett a férfiágon történő öröklés. A törvényeket nyilván a vezetők alkották, akik sikeres férfiak leszármazottai lehettek, és maguk is sikeresek voltak, így ennek fényében alkották a szabályokat. Természetesen továbbra is praktikus volt a vagyon férfi ágon történő öröklődése, hiszen ez biztosította, hogy a családi vagyont sikeres férfiak “ápolják”, ugyanis ha nők örökölték volna a vagyont, vagy annak egy részét, nem lett volna garancia arra, hogy az általuk párként választott férfi alkalmas a feladatra.

A vagyonok gyarapodásával, a sikeres és kevésbé sikeres emberek egymástól való eltávolodásával kialakultak a társadalmi rétegek és nagyjából párhuzamosan megjelent a házasság intézménye is. A társadalmi rangnak megfelelő házastárs választásának szokása is ennek a folyamatnak a része. Mivel sok esetben csak lány gyermekek születtek, a szülők kézbe vették lányaik párválasztási feladatát, és szinte kizárólag a vagyon alapján (de a többi tényező is tudatos volt) választottak. Közben beszűkült a rendelkezésre álló hasznos terület (az adott kor technológiájának értelmében), a bevált rendszerben viszont továbbra is sok gyerek született, ellátásukhoz, jólétükhöz azonban nagyobb vagyonra lett volna szükség. Vagyont gyarapítani viszont jobbára már csak úgy lehetett, ha ilyen-olyan módszerekkel egymástól veszik el az emberek. Ebből kifolyólag megindultak a háborúk, politika lett a párválasztásból,  egyre kevesebbek vagyona egyre jobban nőtt és egyre többek vagyona csökkent, a szelekcióban pedig túl nagy szerepet kapott a tudatos hatás. Talán nem véletlen, hogy az ókor végén megtorpant a fejlődés (persze ebben a túlzott szabadosságnak és liberális felfogásnak is vaskos szerepe volt) és a felvilágosodásig, ipari forradalomig nem tért magához az emberiség.

A lényeg tehát, hogy bár szeretik a feministák elnyomásnak feltüntetni a patriarchális rendszert, alapvetően praktikus úton alakult ki, mindkét nem részvételével, mivel mindkét fél profitált ebből. A fentebb leírt negatívumok is a rosszul szabályozott patriarchális rendszer következményei, de azt látni kell, hogy szó sem volt tudatos nőelnyomásról, férfiak nők feletti hatalmának létrehozásáról vagy megtartásáról, nők vívmányainak elrejtéséről, pusztán egy egyszerű természetes folyamatról az emberiség fejlődésében. Nem azért döntöttek a vagyonról a férfiak, mert szándékosan elnyomták a nőket, hanem mert ők voltak szorosabb kapcsolatban azzal, így ők értettek hozzá jobban.

Ami a szitokszóként való használat hátterében érezhető igazság, az a patriarchális berendezkedésre épült valóban elnyomó rendszerek (pl.: arab országok) kialakulása, de az egy bizonyos berendezkedésre épülő igazságtalan rendszerek nem teszik magát az alapot is igazságtalanná, elnyomóvá vagy célszerűtlenné, hiszen ezen az alapon a demokráciát is el lehetne ítélni, vagy épp a Földet.

5 votes, average: 5,00 out of 55 votes, average: 5,00 out of 55 votes, average: 5,00 out of 55 votes, average: 5,00 out of 55 votes, average: 5,00 out of 5 5 olvasó átlagosan 5,00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Vasgerinc

Vasgerinc
Első olvasásra a nickemből egy nagyképű nyakas ember képe ugrik be sokak számára, pedig egyszerűen csak nickválasztás közben környezeti behatásra választottam ezt az egyébként ritkán, elsősorban építőiparban használt kifejezést. Alapvetően nem rég foglalkoztat a feminizmus, azonban ahogy megismertem egyre jobban éreztem szükségét, hogy tegyek ellene, amennyi tőlem telik.

48
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
7 Egyéni hozzászólás
41 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
18 Hozzászólások szerzői
tiborKorhelyMissLizellaNaoooJampi One Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Alter Ego
Szerkesztő

Valóban a feminista szemlélet szerint az emberi társadalmat nem a természet praktikuma irányítja, hanem a “férfierőszak”, aminek lényegében egyfajta szinonimájává vált a “patriarchátus”. Tényleg az a baj ezzel, hogy a természet felett akar erkölcsi ítéletet hozni. Olyan dolog ez, mintha én most erkölcstelen dögnek nevezném az imádkozó sáska nőstényét, mert felfalja a hímet. Nem más ez a szemlélet, mint az ember fogalmi gondolkodásának egyik csődje, az erkölcsökkel rendelkező emberi én egyfajta önmagára visszaható antropomorfizmusa.

Azt hiszem, az a nagy kérdés, hogy mikortól tekintjük az emberi együttélési formákat tudatos, logika és erkölcs által kellően megalapozott társadalmaknak, amit már nem az ösztönök irányítanak. Mert attól a ponttól lehet számonkérni bármit is erkölcsi alapon. Őszintén szólva nem vagyok meggyőződve róla, hogy a ma ismert társadalmak kimerítenék ezt a kritériumot. De azért tegyünk úgy, mintha…

Őszintén szólva a “magántulajdon kialakulása” kifejezést soha nem értettem a történelemkönyvekben. Ha megpróbálok bölcselkedni, akkor nekem úgy tűnik, hogy a magántulajdonnak az ősformája a saját test és az általa kitöltött tér. Szóval filozófiai értelemben a magántulajdon szerintem egyidős az élettel. Aztán amióta képes egy élő organizmus arrébb taszigálni magát a térben, azóta növekszik a lehetséges magántulajdon mértéke és bővül ki egyre nagyobb territóriumra és az azon belül fellelhető erőforrásokra. A “földtulajdon megjelenése” is pontosan ekkora zagyvaságnak hat számomra. Értsem ezt úgy, hogy az a történész, aki erről beszél, az azt képzeli, hogy korábban nem volt territóriuma az embernek vagy mi a szösz? Merthogy például a neolitikumi “kialakulásával” összefüggésben biztosan nem egy “kőtáblába vésett” új jogszabályra kell gondolni. Ha a földművelés megjelenését értjük ezalatt, az sem sokat változtat amúgy a helyzeten. A dakoták például kétszáz évvel ezelőtt sem műveltek földet, nem termeltek élelmet. Akkor “letelepedett” emberek sem voltak? Ráadásul mindezt még erőltetetten összefüggésbe hozni a férfiak és a nők egymáshoz való viszonyának alakulásával, monogámiával és miegyébbel… – Hát nem tudom. Zűr és zavar szerintem, de ez nem csak a cikk szerzőjének a hibája, hanem annak is, hogy a történelemtudomány leginkább a találgatások műfaja és elég kevés dolgot lehet készpénznek venni belőle.

Ha nagyon akarja valaki, akkor meg lehet maradni az efféle korszerűtlen történelemszemléletnek a keretei között és ezekről az alapokról vizsgálat alá vonni a feminista tévedést, de részemről nem sok értelmét látom, mert ez így pont annyira esetleges, mint az, amivel vitatkozik.

Angelo01
Újságíró

A magántulajdon kialakulásával kapcsolatban sokakban él tévképzet. Úgy gondolják, tévesen, hogy egyszercsak valaki rámutatott valamire, és kijelentette, hogy “az enyém”. Ez nem így megy. Valami az által válik tulajdonná, hogy tettünk érte, a tevékenység által. Gondolom egyértelmű, hogy egy földműves által megtermelt burgonya jogszerűen az övé, mert az ő tevékenysége által jött létre. A kibányászott arany jogszerűen a bányászé, mert az ő tevékenysége által került a felszínre.

Az “ősközösségben” már ha egyáltalán létezett ilyen, soha nem volt tulajdonközösség. A közös tevékenység eredményét, ami vadászat, gyűjtögetés, stb. lehetett, egyértelműen közösen fogyasztották, egyszerűen abból adódóan, hogy közös tevékenység eredménye. De ha valaki készített egy ruhát, vagy egy új íjat/lándzsát/köcsögöt/tálat/széket/sátrat, azt senki sem vehette el tőle, arra hivatkozva, hogy közös. A tevékenysége eredményeként az az ő magántulajdona. Egy majom, ha felmászik a fára és leszed egy gyümölcsöt, az az övé, az ő tulajdona, ő tett érte. Egyetlen majom sem fogja elvenni tőle, mert még a majmok is tisztelik a magántulajdont.

Szóval magántulajdon mindig volt, mindig lesz. Annyi történt a történelem folyamán, hogy a tulajdon alapját képezhető tárgyak köre bővült ki.

Alter Ego
Szerkesztő

Már gyerek koromban ösztönösen is csak mosolyogtam a történelem órákon az ősközösségi társadalom kollektivizmusát leíró bölcseleteken. Így, néhány évvel később – csekélyke fejlődésem ellenére is – már meg tudom indokolni, hogy azért is megmosolyogtatónak érzem ezt az elméletet, mert ha igaz lenne, akkor visszafelé fejlődött volna az emberiség, merthogy tízezer évekkel később a kommunizmus még vért izzadva sem tudta létrehozni azt a kollektivizmust, amelyet állítólag az ősközösségi ember a szép és békés mindennapok részeként élt meg napi gyakorlatként.

Korhely
Újságíró

“A magántulajdon kialakulásával kapcsolatban sokakban él tévképzet. Úgy gondolják, tévesen, hogy egyszercsak valaki rámutatott valamire, és kijelentette, hogy “az enyém”. Ez nem így megy.”

A minőségi változást nem akármilyen tulajdon kialakulása hozta, hanem az új, korszerű termelési mód alapvető termelőeszközeinek a tulajdonlása a lényeges momentum.

Korábban is nyilván lehetett magántulajdon (pl. egy vadász saját fegyverei), de azok a tulajdontárgyak korlátlanul reprodukálhatóak voltak, és nem lehetett árutermelésre, a megélhetés biztosításán felüli mennyiségű, felhalmozásra alkalmas javak előállítására használni őket.

A földműveléshez nélkülözhetetlen, jó adottságú földterület tulajdonlásának megjelenése alapvetően különbözik a tulajdonlás korábbi formáitól, és az öröklődéssel összekapcsolódva hosszú távú versenyelőnyt biztosított a tulajdonosoknak.

Asidotus
Olvasó
Asidotus

“Talán nem véletlen, hogy az ókorban megtorpant a fejlődés”

Mihez képest torpant meg? Melyik időszakhoz képest?

don Fefinho
Újságíró

Ezt szokták bőszen emlegetni:

visuo
Olvasó
visuo

kamu propaganda… 100 m magas gótikus katedrálisok, meg szélmalmok az 1200-as években…

Adolf Weininger
Újságíró

Az ábrán látható középkor oly sötét, hogy szinte már hiányzik :) Ld. Illig.

Suum cuique
Újságíró

Aki ilyet készít, az félművelt egyházellenes történelmi ismeretei egy foximaxi szemináriumon szerezhette, a teóriái meg a Rájöttem blog szintjén állnak. Ha nyitott vagy látószöged bővítésére, hadd ajánljak valamit: http://mek.oszk.hu/05300/05394/05394.htm A nagypofájú ateisták elfelejtik, hogy a vallásosság aránya nem csak a kevésbé műveltek közt, hanem a vérbeli nagy koponyák közt is nagy. Kb. egy középen csúcsosódó görbe az ateizmus intellektuális statisztikája. Az ateizmus a szellemi középszerűség világnézete, akik már többet tudnak egy falusi paraszt, ezért aztán azt hiszik mindent tudnak, és kiröhögik a rózsafűzérező nénikéket. Persze a vérbeli koponyák alatt nem “e világrend” futtatott emberkéit (pl. tudjuk kik oszotgatják egymás közt a Nobel-díjakat) értem, hanem az igazán kivételes embereket, akik meghaladták a naturalizmust és a szcientizmust. Newton mondta: “az első korty a tudomány pohából ateistává lesz, de a pohár alján ott van Isten.” Mert persze Isten létéről elmélkedni, az más gondolkodásmódot kíván, nomeg filozófiai és metafizikaia képzettséget. Attól, hogy végigülted a suliban a természettudományos órákat, ne hidd, hogy a világ egészét érted.

Nem igaz, hogy az kereszténység vagy az egyház “a haladás és a tudomány ellensége” lenne. A középkornak csupán egy rövid kis szakaszáról mondható el, hogy durva visszaesés következett be az ókor szellemi pezsgéséhez képest, azonban ez nem róható fel az Egyháznak semmiképp. A népvándorlás nyomán megjelenő barbár hordák és a római birodalom összeomlása után, tehát a VI-X. században, csak az Egyház őrizte a műveltséget. Az újkorban csak az Egyház tanított, a misszióban a papság oktatta elsőként írásra és földművelésre a bennszülötteket. stb. – ezeket mind nem szokás mérlegre tenni ám! A sötét középkor tehát nem a kereszténység miatt volt sötét, sőt, a kereszténység volt a fény a sötétségben. Európát, a római birodalom szétesése után elönzötték a különféle harcos-lovas népek, és a kereszténység őrizte a kultúrát ezek ellenében.

Olvasd el: http://www.depositum.hu/tudosok.html

http://www.mult-kor.hu/20080626_tiz_ok_amiert_a_sotet_kozepkor_nem_is_volt_annyira_sotet?print=1

http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=94979271&t=9000663

Angolul tudóknak:
http://en.wikipedia.org/wiki/Continuity_thesis

http://www.youtube.com/watch?v=m5siHd1P5zk&list=PL57857981F3CC5D78 “The Catholic Church – Builder of Civilization”

edie
Olvasó
edie

Az alantas embereket, akik saját magukon kívül semmit nem tisztelnek, nem véletlenül taszítja a vallás.

 

Nobel díjak hát igen, vannak ott furcsaságok, pl obama meg emmerich kertész Nobel díja…

Ukrin
Olvasó
Ukrin

Az alantas embereket sosem taszította a vallás, simán kihasználták az emberi ostobaságot és a hiszékenységet (+ az adómentességet a zusában). De mi a helyzet pl. a Sátánistákkal ?  Taszítja vajon őket a vallás ?  Ha xenufób vagyok, üdvözülhetek még, tessék mondani ?

[legyint]

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

A szcientológia szerintem nem vallás, egy ravasz üzleti fogás a balekok megkopasztására.

Darth Hideous
Olvasó
Darth Hideous

“Ami a szitokszóként való használat hátterében érezhető igazság, az a patriarchális berendezkedésre épült valóban elnyomó rendszerek (pl.: arab országok) kialakulása”

Ez hogyan érted? Elnyomás lenne az araboknál? Ezt már sikerült elolvasni? http://www.avoiceformen.com/gynocentrism/the-myth-of-patriarchal-oppression-in-iran/

Suum cuique
Újságíró
Angelo01
Újságíró

Nem szándékom szétoffolni, de szegről-végről kapcsolódik a cikk a témához.

http://parkovacs.blog.hu/2014/07/02/csajok_pasi_szemmel

A “párkapcsolati szakértő” szerint tévhit, sztereotípia, hogy a nők pénzéhesek. Aztán kifejti, hogy olyan férfiakkal szóba sem állnak a nők, akik csóróbbak náluk. Sőt, az az ideális, hogy a férfi annyit keres, hogy magát, a nőt, meg a gyereket is el tudja tartani, mert ez imponál, meg kényelmet ad. Ez a kulcsmondat: “Semmi ördöngösség, mert nem kell milliomosnak lened, csak figyelj rá oda és biztosítsd az a biztonságot anyagi értelemben is a nőknek, amire vágynak.” Innentől kezdve nincs több kérdésem :))

*az idézett mondat helyesírási hibái eredetiek :)

Reszet Elek
Szerkesztő

Ráadásul előzetes moderáció van, ami számomra mindigis egyfajta huncutság volt. Nem bírtam ki, hogy ne írjak kommentet:

“Furcsa dolog ez az emancipáció. A hagyományos szerepek lerombolása a nők számára nem kívánt mellékhatásokkal is járt. Többek között lekerültek arról a piedesztálról, amire a férfitársadalom helyezte őket. A mai figyelmes szemlélő számára egyértelmű hogy a “női feladatok” feladásával felbillent a mérleg és a negatív serpenyő tartalma jobban láthatóvá vált. Az elfoszló szűzfehér ruha alól pegig előbukkantak a női természet sötétebb tónusai. Így nem csoda hogy leginkább a huszonéves generáció számára a nők nagyrésze már csak lábon járó, beszélő dugibaba, ahogy máshol mondják egy fucktoy.

A sors igazi fintora, hogy a nők nagyrésze régebben objektívebben gondolkodott nőtársairól, mint bármelyik férfi. Elég volt bármelyik anyát meghallgatni a fia szeretőjével, barátnőjével, feleségével kapcsolatban. A feminizmus amellett hogy a férfiak számára lerombolta a női tekintélyt és értékeket, elképesztő hazugságként elhitette a nőkkel a valóság ellenkezőjét. A nők jobbak, szorgalmasabbak, szociálisan érzékenyebbek, empatikusabbak és persze mindig csak áldozatok egy kapcsolatban.”

MissL
Olvasó
MissL

Sok igazság van abban amit ír..Nők egy részének  a pénz a legimponálóbb, férfiak egy részének meg a szépség..És tapasztalatból mondom mindkettőért tenni kell (igen a szépségért is)..Tehát ha jó partit akarsz tegyél érte, de ha nem akkor is kapsz olyat aki hozzád való (kérdés h elégnek érzed-e majd őt)..Szerintem csak ennyit akart mondani kovács úr..

El kell ismernem tényleg sztereotípia a rossz fiúk imádat, én még soha az életben nem éltem meg..Igaz vannak baráti körben tapasztalatok, de a legtöbben jófiúknál kötöttek ki (nem véletlen)..persze ez amolyan személyes statisztika..

Reszet Elek
Szerkesztő

Találtam egy nagyon jó dworkin fotót:

Jampi One
Újságíró

Szegény Dworkin “kis”asszony, csak kevés ember foroghat annyit a sírjában, mint ő.

Reszet Elek
Szerkesztő

Feltéve hogy van sírja és nem csak karót vertek a szívébe és kaparták el valami dögtemető melletti vízelvezető árokba.

Naooo
Olvasó
Naooo

Jaj szegény derék Szamuely Tibor elvtárssal is mit csináltak.

tibor
Olvasó
tibor

“Ami a szitokszóként való használat hátterében érezhető igazság, az a patriarchális berendezkedésre épült valóban elnyomó rendszerek (pl.: arab országok) kialakulása, de az egy bizonyos berendezkedésre épülő igazságtalan rendszerek nem teszik magát az alapot is igazságtalanná, elnyomóvá vagy célszerűtlenné, hiszen ezen az alapon a demokráciát is el lehetne ítélni, vagy épp a Földet. ”
A maga korában a 4 feleség engedélyezése nővédő intézkedés volt, ha kicsit szigorúbban belegondolunk mi lett volna a sorsa az egyedülálló nőknek (gyerekkel vagy anélkül) szülői (rokoni) védelem nélkül? Eladják rabszolgának vagy kifosztják mindenéből és megölik, a gyerekeket szintúgy). A “civilizált” rómaiak sem kímélték ellenségeik családtagjait! Elsősorban a kereszténység tette a nőt az istennel összekötő kapoccsá a gyerekkel isten ajándékoz meg tehát isten ellen vétesz ha eldobod, és tiltotta meg a hagyományos demográfiai szabályozási módok használatát.
A szaporodás parancsa mindhárom vallásban alaptétel (zsidó/iszlám/keresztény) de csak a keresztény helyezi, igaz rejtetetten az isten után következővé a nőt, akin keresztül jön isten áldása a gyerek. A kereszténység a 16.sz.-i reformmozgalmával próbált visszatérni a patriarchális (zsidó) gyökereihez, erre adott válasz a reneszansznak nevezett matriarchátust, scientizmust, ateizmust, manapság dühödt feminizmust takaró napjainkig tartó (BACKLASH) reakció.
F