Tiszta beszéd

Wastrel kolléga két összetartozó kommentje annyira ütős, hogy muszáj volt cikket csinálni belőlük. Nem akartam az anyagot sem megcsonkítani, sem fölösleges dolgokat hozzápakolni – a szövegkörnyezet itt megtekinthető, vagy akár oda is képzelhető, de tulajdonképpen fölösleges. Elég annyi, hogy válasz egy feministának.


igazÁllításaid akkor volnának igazak, ha némineműleg képes volnál félretenni a vérfeminista dogmáidat, és elfogadni, hogy akadnak bizonyos tulajdonságok, sőt mi több, genetikai, valamint személyiség-szerkezetbeli meghatározottságok (hogy én mekkora náci vagyok most, felháborító!), amik különbözővé teszik a férfit és nőt. Az egyik ilyen legfontosabb meghatározottság, hogy a nő életkora előrehaladtával automatikusan nővé válik (lényegében a másodlagos nemi jegyei fejlődésével), és ezt a princípiumát senki el nem veheti tőle, míg a kisfiúból férfivá válás sajnos egyáltalán nem megy végbe automatikusan, hanem egy sajátságos, absztrakt fejlődés végeredménye. Ezért van az, hogy sok tradícionális népcsoport esetében a férfi ún. beavatási szertartásokon keresztül lesz férfi, ezek a szertartások azonban a nyugati, feminista társadalmakban nem hogy nem léteznek, de egyenesen megvetendőek. Ez persze felveti azt a kérdést, ha a férfi saját magától nem válik férfivá, hanem férfivá kell tenni, akkor mennyiben mond ellent a mai férfiideál a természetes, evolúciós modellnek, de nyilván léteznek olyanok, akik ebbe a témába is alaposan beássák magukat, én annyira nem foglalkoztam még vele.

Lényeg a lényeg: férfivé válni kell. Nem jár automatikusan. No és ki vagy mi teszi férfivé a férfit? Szerinted? A tévé, ami elé lebassza a feminista anyja, hogy nesze, művelődj, amíg én dolgozom? Az elvált apja, akinek pl. az USA-ban már a puszta láthatási jogát is szinte lehetetlen érvényesíteni, és akinek gyerekét az anyja szisztematikusan ellene hangolja? Az iskola, ahol a férfiasnak számító tanulási és kikapcsolódási formákat igyekeznek démonizálni, büntetni és megsemmisíteni? Vagy majd megneveli az élet, ahol az ötszázadik visszautasítás után, hogy nem igazi vagy ideális férfi, majd elgondolkodik, és következő nap már alfa bikaként tesz a női ösztönök kedvére? Ahogy azt Móricka elképzeli. Igazi, ideális férfivé válni kemény meló. Évek személyiségfejlődésének eredménye. A határozottság, a sikerélmény, a dominancia (amit viszont a feministák tűzzel-vassal irtani akarnak, pedig önmagában semmi köze a bántalmazáshoz és erőszakhoz) nem jön magától. Minden egyes apró sikerélmény egy újabb küzdelem. És a személyiség fontos jellemzője, hogy erősen rögzített. Egy rossz apamodell vagy egy vérfeminista neveltetés (ha saját magamból indulok ki) levetkőzéséhez éveken át kell kudarcok és akadályok farvizén evezni. Akiből a megfelelő időben (20-as évei elejére) nem lesz igazi férfi, mert gyerekkorában megfosztották a férfivé válás lehetőségétől, az végérvényesen elveszett, és csak saját magára számíthat. Mert a személyiség kb. 18 éves korra teljesen rögzül, ezt feloldani szinte lehetetlen vállalkozás. Ilyenek a társadalmi elvárások is, pláne a mai felgyorsult, hibát nem tűrő világban. A munkáltatóknak egy kész, tapasztalt munkavállaló kell. Nem kívánják a szükséges gyakorlati időt tolerálni, és magasról leszarják, hogyan tesz szert a pályakezdő fiatal kellő tapasztalatra.

Mik a nők elvárásai? Nos, ugyanezek. Ti, vérfeministák szépen előálltok egy kedves kis bevásárlólistával, és az elétek álló férfiaknál húzogatjátok szépen a pipákat, mely tulajdonságaik felelnek meg nektek, ha valami hiányzik, akkor kuka. Kész süteményt vártok, még az alapanyagok beszerzésének terhét sem kívánjátok felvállalni. Aztán ha nem jön a megfelelő jelölt, akkor következnek a “Hová tűntek az igazi férfiak?” kezdetű sopánkodó cikkek. Nem kell nektek fejlődő személyiség, nektek csak a készre sütött torta kell, azt akarjátok két pofára zabálni.

De a legrosszabb még csak nem is ez. Ha valamit, hát azt megtanultam életem során (mert a fiatalkorom alatt sajnos én sem váltam érett férfivé), ha a szűk családi körben nem találod meg azokat a tagokat, akik képesek elindítani a férfivé válás útján, akkor az egész társadalom kollektíven szarik a képedbe. Sőt, ha rossz útvonalon indulsz el (vagy saját magamból kiindulva: ha rossz útra löknek), és árokba borulsz, a kutya sem segít onnan felállni, sőt mi több, még kettőt beléd is rúg mindenki, aki elhalad melletted. Egy nőnek nincs ilyen gondja. Ha egy csaj kiírja, hogy ő most mennyire depressziós, és utálja az egész világot, rögtön 50-en igyekeznek a vigasztalására. Ha önbizalomhiányból fakadóan, vagy páváskodási igényét kielégítendő kidob egy csöcsvillantós képet facebook-ra, egyből 300 mangina fehér lovag lájkjára számíthat. A közös lakásból kidobott férfival ellentétben őt megvédi a szociális háló, ha egyedül is neveli gyerekét, utcára nem kerül, és segélyszervezetek tucatjai sietnek a segítségére, ha bántalmazás éri (a férfiak sérelmei meg magasról le vannak szarva, hiszen a feminista értelmezés szerint az igazi férfinak nincsenek érzései, és a bántalmazás amúgyis csak fizikai lehet. És ha nincsenek érzései, akkor persze automatikusan következik, hogy nincs öntudata sem, tehát nem viseli meg, ha mondjuk kibasszák az utcára hajléktalankodni). A férfi nem kap automatikusan szeretetet, és nem kap automatikusan visszajelzést. A szeretethiányos férfit senki nem öleli át. Én is csak akkor kaptam ölelést csajoktól, mikor tele voltam szeretettel. És hogy tele voltam szeretettel azt jelenti, hogy éppen nem akadt az utamba olyan probléma, ami meghaladta a képességeimet és alulmaradtam volna a gondokkal való küzdelemben. De amikor maguk alá temettek a problémák, amikor lezárultak a kiutak, ezek az ölelések elmaradtak. Pedig mi volt a legfontosabb, amit az amúgy vérfeminista és agresszív anyámtól megtanultam? “A nő az, aki szeretetet ad.” Sokan alábecsülik az ölelés hatalmát, pedig azt kell mondjam, az egyik legjólesőbb érzés, ami valaha érhet, feltéve, ha őszintén, szívből adják. És ha nem valami elferdült hajlamú hímtársam adja, hogy közben markolássza a seggemet :D De az önálló cselekvőképességétől megfosztott férfi nem kap szeretetet.

Az individualizmust a nők szeretik összekeverni az önzőséggel, pedig a két tényező csak laza kapcsolatban áll egymással. Az individualizmus, ha nem mint társadalmi eszmét, hanem mint természetes jelenséget vizsgáljuk, azt jelenti, hogy a saját sikereim elérésében kizárólag saját magamra számíthatok. Nem jön a láthatatlan segítő kéz, hogy helyrehozza, ha hibáztam. Ha a szülők által nem váltam igazi férfivá, nincs helyettem senki, aki kitapossa nekem az utat. És a kortársakkal való viszonyban a 20-as évek közepére, kikerülve az oktatásból előtérbe kerül és felfokozottá válik a versenyküzdelem. Ami akár a javára is válhatna az embernek, ha a magyaros versenyszellem nem azt jelentené, hogy: “Mindenkit, aki gyengébb nálam, azt földbe döngölni, mielőtt még lábra állna!”

Nem az lenne inkább a követendő cél, hogy a férfivá válást elősegítsük, lehetőleg még fiatalabb korban, amikor könnyen formálható a személyiség, hogy mire abba a korba kerülnek, hogy párkapcsolatba lépjenek, a nők kiegyensúlyozott, magabiztos és fejlett érzelmi intelligenciával felvértezett férfiak tömegéből válogassanak? Ne pedig büntessük a kis férfipalánták első szárnypróbálgatásait a valódi férfivá váláshoz vezető rögös úton? Nem az lenne a helyénvaló, ha ehhez rendelkezésre állna a megfelelő környezet is, azaz egy kiegyensúlyozott család példamutató apával és szerető anyával, ahol az apa egyben át is adja a férfivá válás útját fiainak? Hogyan segít ennek létrejöttében a feminista modell, ahol a gyerek szinte kizárólagos nevelési jogát egyedülálló anyja gyakorolja, a kevés számú egyben maradt családokban pedig az anya a férfi és az apa a nő?

A nő önbizalma minden körülmények között adott. Legfeljebb a külső környezetből hozott élmények képesek degradálni valamelyest. Ezért is van az, hogy a nők többsége kudarcaiért mindig a külső környezetet hibáztatja. A férfinak az alap önbizalma 0. Leírom betűvel is, hogy ténylegesen megértsd: NULLA! Mert az, hogy himbálózik valami a lábad közt, alapból semmit nem nyom a latban. A férfi önbizalma úgy épül, hogy tesz/dolgozik/alkot valamit, kísérletezéssel rájön, mi az, amihez ért, és amiben örömét leli, majd ötleteit végrehajtja, és az ezen tevékenységekből létrejött apróbb sikerélményekből táplálkozik. Ha már sok sikerélménye keletkezik, akkor az önbizalma négyzetesen nő. A nők önbizalma annyira rögzített, hogy a külső élmények alig módosítják. Mindannyian ismerünk szerintem a környezetünkben csinos, kedves, jó megjelenésű hölgyeket, akik ráadásul még intelligensek is, mégis a kapcsolataik úgy néznek ki, hogy minden külső megerősítés ellenére is folyamatosan kapcsolatfüggőek. Ha egy ilyen nőnek nem mondja el a párja napi harmincszor, hogy mennyire gyönyörű és édes és okos, akkor összedől a világ. Mint egy lefolyó, ha nem érkezik az utánpótlás, elfolyik az összes önbizalom. A férfiak önbizalma olyan, mint egy benzintartály. Alapvetően töküres. Meg kell tankolni. Ha csurig van, akkor beszélhetünk lenyűgözően magabiztos és határozott férfiról. Ezután az önbizalom szintje csak nagyon lassan szivárog vissza alapállapotba. Kudarc hatására egy nagyobb mennyiség kiloccsan, de még mindig könnyű pótolni. Azok vannak bajban, akiknek egy alapvető önbizalomszintre sem futja. Mert ugye ha az autóban nincs benzin, el kell tolni a legközelebbi benzinkútig.

Na ez a hasonlat jelképezi azt a fáradságos és lassú, sikerekre való építkezéshez szükséges melót, amire egy kisfiúnak fel kell készülnie, ha férfivé akar válni. Számotokra viszont egész egyszerűen egyértelmű, hogy vagytok, mint nők, és ez 18 éves korotok után egy megmásíthatatlan tény. Egyszerűen el sem tudjátok képzelni, mit jelent az, hogy komoly erőfeszítésekkel sikert elérni, vagy ha igen, azt nem az identitásotok építésére használjátok fel, hanem pusztán, mint természetes folyamatot fogjátok fel. A nőnek viszont az a bizonyos nagybetűs FÉRFI kell, aki már egy kész termék, akin már nem szükséges csiszolni, aki mindig tudja, hogy mit akar, aki mindig tudja, mire vágyik a másik fél. Mert kellemesebb dolog a készbe beleülni huszonévesen, mint a kissé nyers alapanyagot megformázni. És ez talán érthető is. Valamennyire. Ezért kéne a férfivé válás útját már kisgyerekkorban előkészíteni. És pont ezt igyekeznek a feimista nevelési módszerekkel kiirtani.

A kisfiú pedig nem fog férfivé válni, ha akarata ellenére erőszakkal cibálják matekversenyre (pláne, ha utálja a matekot: “leszarjuk mit akarsz, az van, amit én mondok”), ha az anyjától eltérő véleménye miatt pofont kap (“leszarom a véleményed, idő előtt letöröm az önállósági törekvéseid”), ha az anyja azt veri a fejéhez, hogy miatta hízott és lustult el (“Minek születtél meg, te gyökérállat?”), ha erőszakkal terelik olyan pályára, amit utál, majd megvonják tőle a támogatást (“Edd meg, amit főztünk neked! Ha nem tetszik, kitagadunk a családból és mehetsz az utcára!”), és ha mindeközben ott pusmog a háttérben egy furcsa idegen, aki se jót, se rosszat nem szól hozzá, akit jobb kifejezés híján kénytelen az apjának nevezni és aki pont akkor tűnik el az életéből, amikor a legnagyobb szüksége lenne rá.

Gondolom mostanra leesett, hogy a teljes fenti enciklopédiát a saját életemből való merítéssel hoztam össze. Nem kívántam a saját szennyesemet ennyire, és pláne ekkora nyilvánosság elé kiteregetni, de egyrészt legalább így érthetővé válik, miért tartom kimondottan férfigyilkos eszmének a feminizmust, másrészt mértéktelenül felháborít az a férfihibáztató hozzáállás, ami manapság a társadalom szinte egészét átszövi. Együk meg, amit a feministák főztek nekünk, és viseljük a következményeit. Na persze.

Miért is keresik a férfiak az engedelmes, behódoló nőket? Nos, ha elolvasod a fenti lexikont, akkor világossá válik, de kibontom ezt az állítást önmagában is.

Tény, hogy egy párkapcsolatban a nő nem rendelkezhet magasabb önbizalommal, mint a férfi, mert az a kapcsolat halálra van ítélve. Mert a nőben elfogy a tisztelet a férfi iránt. Hiszen a férfi csak úgy tudja “ragyogtatni” a nőt, ha felette áll önbizalomban, dominanciában, tiszteletben. Csakhogy a feminizmus ezeket a férfias erényeket mind lerombolja, démonizálja és megsemmisíteni igyekszik. Mert a valódi egyenlőség azt jelenti, hogy ülve pisiljenek a férfiak is, meg női kvóta, hogy véletlenül se az kerüljön elit pozícióba, aki ténylegesen letett valamiféle teljesítményt az asztalra.

Megsemmisült a férfiszerep. Mi következik ebből? Nincs miből tankolni, szinte 0 önbizalom. De mint mondtam, az olyan kapcsolat nem működőképes, ahol a férfi önbizalma hosszú távon kisebb, mint a nőé. Mi következik ebből azon férfiak számára, akik helyesen fel tudják mérni pozíciójukat az önbizalom térképén? Hát kénytelenek olyan nőt keresni, aki náluk is kisebb önbizalommal rendelkezik. És az alacsony önbizalom sokféle mércéje közül az egyik a feltétlen behódolás a hatalomnak. Az önbizalomhiányos férfinak még önbizalomhiányosabb nő kell, mert csak őt tudja dominálni és ragyogtatni. Megérkeztünk a célhoz.

A nagyra nőtt kisfiú nem tud mit kezdeni az ún. tökös nőkkel, hiszen azok általánosságban is levegőnek nézik őt. A tökös nőknek alfahím való, akiknek viszont a mennyisége erősen véges, és mivel megtehetik a házasság és monogámia megsemmisülése után (ismét csak köszönjük, feminizmus!), hogy válogassanak a muffokból, sőt mi több, poligám módon éljenek, majd hülyék lennének elkötelezni magukat egyetlen nő mellett.

Nem véletlen, hogy a tökös nők gyakorta élnek boldogtalanságban. Érdemes megcsekkolni ezt a sokatmondó Csernus videót a témával kapcsolatban:

https://www.youtube.com/watch?v=4A2OERb5ZnA

19 votes, average: 5,00 out of 519 votes, average: 5,00 out of 519 votes, average: 5,00 out of 519 votes, average: 5,00 out of 519 votes, average: 5,00 out of 5 19 olvasó átlagosan 5,00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Deansdale

Külön bemutatkozni nem szokásom a neten, beszél helyettem a véleményem - azt nem rejtem véka alá. Eleget foglalkoztam a feminizmussal ahhoz, hogy véleményt merjek formálni róla. Akkor is, ha ez a polkorrekt széllel való szembevizelést jelent.

170
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
12 Egyéni hozzászólás
158 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
26 Hozzászólások szerzői
CefreReina NicolasaWastrelBelvedereHarrison Bergeron Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
don Fefinho
Újságíró

Üt, mint a kámfor!

Wastrel
Újságíró

Hát, köszönöm a megtisztelő figyelmet, de azért örültem volna, ha meg is kérdeztek erről, ugyanis magam is gondoltam arra, hogy ezt az ömlenyemet cikk formába öltöm. Örömmel kiegészítettem volna a gondolataimat releváns forrásokkal és linkekkel, valamint elimináltam volna az elgépeléseket és szóismétléseket, amikre egy komment írásánál nem figyelek akkora gondossággal, mint egy cikknél. De ti tudjátok…

Koriander
Olvasó
Koriander

igen, Deansdale-atyuska vegülis varhatott volna egy rabolintasra is az egyenrangú kollegialitás jegyében, de nezdd el neki, mert bar úthengeresen cselekedett, de igaza van, a hszid olyan szinten kerekek, hogy nincs mit rajta szerkesztgetni.:-)

Alter Ego
Szerkesztő

Szerintem ha cikk formájában igyekeztél volna megírni, akkor közel sem lenne ennyire jó, mert elveszett volna a spontaneitás, az a mélyen őszinte, közvetlen hangvétel amit a komment forma viszont megkövetelt. Tényleg úgy kerek, ahogy van.

Ha esetleg írsz még hasonlót (feltétlenül érdemes lenne), akkor idézd majd fel azt az állapotot, ami megszülte ezt az írást.

Nagyon jó! Gratulálok!

Inaara
Olvasó
Inaara

Sose bánd a meglepetést. ;)  Azért ez nagy elismerés! ;) Nem mondom, hogy sosem volt még olyan, hogy egy nagyon jó kommentből cikk lett a végén, de nem sűrűn fordul elő. :) Ezennel egy elit klub tagja lettél. ;)

Ha gondolod, biztosan a többiek is szívesen veszik a kiegészítéseket, linkeket, de igaza van Dean-nek: a szöveghez nem igazán érdemes hozzányúlni, mert ezen már tényleg csak “rontani” lehet. Ez így teljes, kerek, autentikus.:)

Angelo01
Újságíró

Szerintem ez így kiváló, ahogy van. Grat!

libsifemcsiszingli
Olvasó
libsifemcsiszingli

Az, hogy szembenézel a saját kihívásaiddal, próbálsz küzdeni, vállalod az érzéseidet, tiszteletet érdemel. De a másik oldalt sajnos túlságosan leegyszerűsítve látod. Gondolom, a férfivá válásod előtt nem voltál nő, tehát nem lehetnek tapasztalataid e téren. Sajnos az a nagy büdös helyzet, hogy a problémáid jó része nem férfiprobléma, hanem emberi, és mint ilyen, a nőknek is meg kell küzdeni vele.

A nővé válás sem úgy történik, hogy egyszerűen körbenőjük a pinát és kész a nő, a későbbiekre meg csak annyi feladatunk marad, hogy megtanuljuk úgy leélni a teljes életünket, hogy soha többé senki emberfia ne hallja meg, ha fingunk… Bár ilyen egyszerű lenne.

Az önbizalom nőként sem az alapcsomag része. Sőt, van egy csomó beépített gát a rendszerben “te ezt nem tudhatod, teheted, mert lány vagy” címkével, illetve egy jelentős mennyiségű “neked ettől félned kell, mert lány vagy” bug is előfordul. Nem beszélve arról, hogy a természetes emberi viselkedés, tulajdonságok egy jelentős hányada “nőietlen”-nek van bélyegezve a társadalom szemében (nem, most nem a fingásra gondolok, bár az is benne van :-) ), így a lányok neveltetése sokkal inkább tele van tiltásokkal, korlátozásokkal, félelemkeltéssel, mint a fiúké. Az önbizalomhoz, magabiztossághoz pedig nagyon kell a szabadság, a tudat, hogy képes vagy küzdeni és nyerni. Személyes véleményem szerint jobban, mint a szépség vagy kívánatosság tudata…

Reszet Elek
Szerkesztő

Ezt a női részről inkább védelemnek mondanám. Férfi részről meg azért az elengedés hogy erősödjön, edződjön. Nincs ezzel semmi baj. Ez így működött és működne ma is. Csak sajna a gyerekek túlontúl burokban nőnek fel. Meg is van az eredménye amennyire a sok nyáltóbiásból meg hisztis picsából meg lehet ítélni.

Másrészt pedig amiről írsz, sok tekintetben a femik gender ideológiájára hajaz. Mintha a nemekre jellemző viselkedésjegyeket pusztán neveltetési hatásnak próbálnád beállítani. Ez pedig igencsak zöldség. Adhatsz a srácoknak barbit úgyis lövöldözni meg verekedni fognak vele. Egy kisfiú szó szerint kétszer is nekirohan a falnak hogy megtudja tényleg nem jut át rajta míg a kislány ezt egyszer sem fogja megtenni.

George Mallory örökbecsű mondását, miszerint  miért mászta meg (mármint a hegyet) csak annyit válaszolt, “mert ott volt”; nos ezt nő sosem mondta volna.

libsifemcsiszingli
Olvasó
libsifemcsiszingli

A védelem csak a szándék, a korlátozás az eszköz. A ló túloldalára meg elég könnyű átesni, és ha sikerül, akkor a nővé válás is sokkal nehezebb lesz később. Szerintem ugyanis az ember lánya addig nem kész nő, amíg nem képes küzdeni magáért, a szeretteiért, addig csak kislány. Sok ilyennel találkozom, akár még 30-40 évesekkel is, és elfogadom a védtelen, bájos nyusziság vonzó mivoltát, de az önbizalom, magabiztosság épp hogy távol áll tőlük.

A gender-ideológia szerinti nemsemleges nevelésnek is vannak túlkapásai, de az meg a másik véglet, amikor mindent felosztunk nemi szerepek szerint. Kisfiúk nem félnek a pókoktól, Petike, játsszál nyugodtan a tarantulával, de Katika nyugodtan visítson hisztérikusan, mert a kislányok így viselkednek. Pafff… Nemrég láttam 4-5 szomszéd kölyköt önfeledten játszani egy fullos babaházzal. Előbb végigpróbálták a konyhától a padlásig viszonylag funkcionálisan a játékokat. Főzőcskéztek, szülinapi bulit rendeztek, gumicukrot gyártottak, aztán iskolásat játszottak a babákkal, ami valahogy a végére átment kemény várharcba védőkkel, ostromlókkal, és a mini étkészlettől a házban fellelhető összes dobókockáig mindenből fegyvert gyártottak. Fiúk és lányok voltak vegyesen, végig mindenki játszott mindenféle szerepben. Most akkor normális gyerekeket láttam, vagy a hazai LMBTQ közösség utánpótlás csoportját? Szerintem a gyerekek maguktól sokkal színesebbek, nyitottabbak és toleránsabbak, mint amilyenné az ilyen-olyan elvek mentén irányított, szabadság ellenében a kontrollt erőltető túl tudatos nevelés teszi őket.

Mennyivel tesz rosszabbat a gyerek fejlődésének: ha a fiúknak is megengedik, hogy a kiskonyhában főzőcskézzen, vagy ha az inkább rajzolgatni szerető kisfiút minden áron karate edzésre cipeli az apuka, hogy férfit neveljen belőle a saját fogalmai szerint? Máig emlékszem, mennyire rosszul esett kisgyerekként, hogy a nagypapám minden kérlelésem ellenére nem volt hajlandó megtanítani kosarat fonni, mert azt lányok nem csinálhatják. Sokkal később ő kérlelte az unokaöcsémet, hogy tanulja meg, de őt meg rohadtul nem érdekelte, így most már senki nem tud kosarat fonni a családban. Ez van, veszünk a piacon, a lényeg, hogy a nemi szerepek nem csorbultak.

Reszet Elek
Szerkesztő

Te korlátozásról beszélsz én a felelősség hiányáról. Minden kilátón, szakadék szélén van korlát. Nem a korlátlanságtól hanem a felelősségvállalástól leszel felnőtt, attól hogy magadért (alap) és másokért is felelősséget vállalsz. E felelősségvállalás hiánya miatt van annyi óriáscsecsemő.

A személyes élményed pedig jelen esetben nem mérvadó ill. nem is a fentebb leírtakhoz tartozik.

libsifemcsiszingli
Olvasó
libsifemcsiszingli

A felelősségteljes személyiség úgy nem alakul ki, ha többször jó hangosan elismétled a gyereknek, hogy vállaljon felelősséget a tetteiért. Próbáld meg nem zsigerből, hanem logikusan végiggondolni a folyamatot. Minél többször hagyod a gyereknek, hogy ésszerű korlátok között vállaljon magához mérten kockázatot, annál többször tapasztalja meg, hogy a különféle viselkedésmintáinak milyen kockázatai, kimenetelei vannak. A tettek és következményeik megéléséből alakul ki a felelősségvállalás képessége. Ha az egyiket túlvéded, túlpátyolgatod, a nemi szerepére hivatkozva megóvod a következményektől, vagy épp magukat a tetteket sem hagyod, akkor miért várod el, hogy az adott területen képes legyen felelősségvállalásra?

Az a kislány, akit mindentől megvédtek, és megtanulta, hogy ha valamit meg akar szerezni, akkor elég, ha cukin kéri, nem fog felelősséget vállalni, hanem cukin megszerzi, ami kell felnőttként is, mert bízik benne, hogy mindig lesz, aki mentesíti a következmények alól. Ti meg nyavalyoghattok, hogy már megint egy nő, aki csak a farkatoknál fogva vezetett a pénzetekért. De végül is ti ezt akarjátok még nagyobb tömegben, mert a felelősségvállaláshoz tökösség kell, a tökös nő meg rémisztő, pfuj…

Reszet Elek
Szerkesztő

Két külön dologról van szó. Az önbizalomról volt szó aztán átváltottál a felelősségre a korlátokra és a személyiségre. Nem célszerű összemosni a dolgokat mert elvész a lényeg.

A felelősségvállaláson pedig az életkornak megfelelő felelősségteljes cselekvést értem.

A korlátokra pedig szükség van. Korlátok nélkül nincs mit meghaladni nincs mit legyőzni. A korlát(ozat)lanság pedig maga a téboly. Az apákra éppenséggel ezért is szükség van, hogy a az életkornak megfelelő tilalomfákat felállítsa, amit meghaladhat a gyerek. Elvégre a latin mondás szerint is “teher alatt nő a pálma”.

A nők a szabályok felállításában és betartatásában nem valami jók, érthető okokból. Így lesz a férfi valóban a család feje, a családon belüli legfőbb autoritás, szabályalkotó és betartató. Övé az asztalfő, ő védi a családtagjait, ő vállal felelősséget a többiek tetteiért is. Valahol többek között ezt veszi el a “modern” világ az emberektől és teszi őket szegényebbé.

libsifemcsiszingli
Olvasó
libsifemcsiszingli

A felelősségvállalás, önbizalom, magabiztosság nem szeparálható el egy személyiségben szerintem. Egymást építik. Akinek nincs önbizalma, felelősséget sem fog vállalni, nem tudja és nem is meri, nem is akarja. Aki meg vállalja, az azért teszi, mert bízik magában. Ha nem lenne önbizalma, felelősséget vállalni a tetteiért olyan lenne, mint 19-re lapot húzni.

És persze, korlátok kellenek. Főleg a szakadék szélén szükségesek, különben belesétálnánk mindig. De korlát és korlát között nagy a különbség. Az a modell, amit vázolsz, egyfajta nukleáris mindenhatóról szól. A család feje, ura és szükségszerűen innentől parancsolója is, aki minden szereplő számára megszabja az áthághatatlan korlátokat is, mivel még a mindenható is csak azért vállalhat felelősséget, amit ő maga is megtenne, így az uralma alatt állók természetes szabadságát nem az egyetemes szabályok, hanem a saját egyéni világa szerint korlátozza. Ezzel korlátozza az egyének azon szabadságát, hogy megkeressék és megszabják a saját korlátaikat, saját világot hozzanak létre a társadalom és a kisebb csoportok szabályain belül.

Reszet Elek
Szerkesztő

Valamilyen szinten külön kell választani, elvégre valahol minden mindennel összefügg, csak ha így kezelnénk semmiről sem tudnánk bármit is állítani.

Az apa szerepe nem olyan, mint ahogy beállítod. Inkább írnám le egyfajta felvilágosult ám megbocsátó abszolutista uralkodónak. Bárányait türelmesen és megértően terelgető pásztornak. Nem véletlen hogy az ATYAIstent is ilyen módon ábrázolják.

Amúgy nem figyeltél! Nem ÁTHÁGHATATLAN korlátokról beszéltem. Másrészről optimális esetben a saját világának a szabályai és az egyetemes (nem a társadalmi!) szabályok ugyanazok. Éppen ezért mondható természetes berendezkedésnek, mivel összhangban van a természet és a józanész törvényszerűségeivel. A szabályalkotásával pedig szerettei által meghaladni készteti azokat hogy megkeressék a saját korlátaikat és érdemben változtassanak a társadalmi korlátokon. Ez egyben a társadalmi gyógyulás útja is lenne.

Amúgy figyelmedbe ajánlom ezt a kommentet vagyis a benne található Evola idézetet.

Sterling Archer
Olvasó
Sterling Archer

“Az a kislány, akit mindentől megvédtek, és megtanulta, hogy ha valamit meg akar szerezni, akkor elég, ha cukin kéri, nem fog felelősséget vállalni, hanem cukin megszerzi, ami kell felnőttként is, mert bízik benne, hogy mindig lesz, aki mentesíti a következmények alól.”

Nahát, te ismét a feminizmusról beszélsz?

– Mindentől megvédés: Teach men not to rape! End rape culture! Safe zones for womyn!
– Cukin kérés: manipulatív kikövetelése (nőgyűlölet! patriarchátus!) annak, ami szerinte a saját pillanatnyi érdekeinek megfelel, aztán utána a vízözön.
– Felelősséget nem vállalás: lásd mint fent.
– “mindig lesz, aki mentesíti a következmények alól”: #HeForShe, csak egyetlen példának.

libsifemcsiszingli
Olvasó
libsifemcsiszingli

Izé… khm… pár kommenttel lejjebb épp a finom, nőiesen kedves, jó értelemben kislányos manipuláció mellett érvel valaki. Most akkor hogy is van ez? Kéritek, hogy így csináljuk, majd ha bejön, akkor bekaphatjuk? A fenébe, döntsetek már végre!

Sterling Archer
Olvasó
Sterling Archer

Távol álljon tőlem az álszerénység, de olyan választ írtam, hogy rögtön megítéltem maganak mindhárom Booker-díjat – csak aztán elolvastam újra, hogy mi volt az én hozzászólásomban, és rájöttem, hogy a válaszod alapján sajnos aligha értetted meg. Márpedig – Tarlós Istvánt parafrazeálva – aligha az értelmi képességeiddel van a gond, inkább nem akarod megérteni, hogy mit írtam: nem a finom, nőiesen kedves, jó értelemben vett kislányos manipulációról beszéltem (ezért külön megkérnélek, hogy a mások által mondottakat rajtam ne kérd számon, még mint a férfinem képviselőjeként sem, ugyanis nem vagyunk kaptárelme), hanem a manipulatív kikövetelésről. Manipulatív, mert a patriarchátus azon szörnyű tulajdonságára játszik, hogy az mindig a nők érdekét tartja szem előtt, és (ki)követelés, mert nem ad választást.

A finom, nőiesen kedves, jó értelemben vett kislányos manipuláció egyébként nekem teljesen megfelel, mint a hagyományos normális nemi szerepek női részének egy eleme. És bár a feminizmus nagyon szeretné, ha úgy lenne – attól még nem lehet kicsit baszni, mellette kicsit szűznek maradni; vagy nőként nőiesen viselkedsz, és akkor járnak vele a kedvezmények, vagy egyik sem.

Avagy: most akkor előjogok kellenek, vagy egyenlőség? Munka, vagy a semmiért járó eltartottság? Általános védett státusz, vagy felelősség? Most akkor hogy is van ez? Kéritek, hogy így csináljuk, majd ha bejön, akkor bekaphatjuk? A fenébe, döntsetek már végre!

Megint nem használtál semmi olyat a vita előremozdítására, amit ha a feminizmus kapcsán ismétlünk meg, akkor ne ordítana le róla a hozzáállásbeli kettős mérce.

the hermit
Olvasó

 Ti meg nyavalyoghattok, hogy már megint egy nő, aki csak a farkatoknál fogva vezetett a pénzetekért. De végül is ti ezt akarjátok még nagyobb tömegben, mert a felelősségvállaláshoz tökösség kell, a tökös nő meg rémisztő, pfuj…

Szokás szerint úgy csinálsz, mintha értenél minket. Valójában, ha megkérdeznélek, pontosan mi is az, ami nem tetszik az antifeminizmusban, vagy a férfihang.hu jellegében, aligha tudnál választ adni. Hőbörögni jársz ide.

Van két felnőtt gyerekem, a nagyobbik lány, a kisebbik fiú. SOHA nem tettem különbséget ilyen tekintetben, mindkettőt engedtem, csinálják meg a hibáikat. Máshogy ez nem megy. viszont olyan is van, amit már nem szabad engedni (mondjuk 3 évest a konnektorba nyúlkálni), mert az már végzetes lenne. Itt is az arany középút a jó, amit szerintem minden normális szülő felfog egy idő után.

A gender-ideológia szerinti nemsemleges nevelésnek is vannak túlkapásai

Annak csak túlkapásai vannak, eleve halva született ötlet. Abban a cikkben, amit fordítottam régebben, benne is van.

http://www.ferfihang.hu/2012/12/20/adhatsz-babat-a-fiuknak-de-arra-nem-kenyszeritheted-oket-hogy-jatsszanak-is-vele/

Le van írva, feketén-fehéren: muszáj erőszakot tenni a gyerekeken, különben seperc alatt visszatérnek a nemüknek megfelelő játékokhoz/játékmódhoz.

hgyi
Szerkesztő

“Ti meg nyavalyoghattok, hogy már megint egy nő, aki csak a farkatoknál fogva vezetett a pénzetekért.”
Ebben azért van némi igazság. Ugyanis ha egy férfi fizet, mint a katonatiszt, s utána alázza a nőt, hogy csak a pénze kellett neki, az ugyanolyan, mint amikor a nő gondolja meg magát és alázza a férfit, hogy neki csak cseléd kellett.
Ha nem akar, miért fizet? Ha meg fizetett, utána ne rinyáljon.
Ha nem akar, miért gondoskodik róla? Ha meg gondoskodott, utána ne rinyáljon.

hgyi
Szerkesztő

Ha jól sejtem, te arról beszélsz, hogy nem megmondani kell a gyereknek, hogy mostantól vállalj felelősséget, hanem pl. rábízni életkorának megfelelő komoly feladatokat. Pl. hogy a 3 éves feladata, hogy szóljon, ha szamócát lát az erdőben kiránduláskor, vagy gombát, de úgy, hogy nem nyúl hozz. A 4 éves mindennapi feladata vizet adni a cicának, az 5 évesé megteríteni az asztalt, stb.

Reszet Elek
Szerkesztő

Így van! Kezdetnek. Nehogy már a szülő pakolja el az eléggé nagyocska gyerek szarait, mert kiesett a család kincse kezéből és a tányérját is el tudja mosni maga is… Ha ő takarítja a saját szobáját talán rájön hogy nem jó sáros cipővel betrappolni stb.

libsifemcsiszingli
Olvasó
libsifemcsiszingli

Nem csak erről… inkább arról, hogy nem csak kötelességeket, lehetőségeket is kapjon az a gyerkőc, mert egészen vén korunkig főleg abból tanulunk, amit istenesen elkúrunk. Macerás, de így van. És az én olvasatomban a lehetőség nem csak arra vonatkozik, amiről a jó szülő bizton tudja, hogy a gyereknek sikerül, hanem arra, is, amiről tudni lehet, hogy nem fog menni, ne adj Isten, sírás lesz a vége.

Manapság divat védeni a gyereket a kudarctól, a sikertelenségtől, veszélytől, egyáltalán a világ sötét oldalától. Pedig én úgy érzem, hogy engem anno a kudarcaim neveltek és a sikereim kényeztettek el. Az önbizalmam akkor nem hagy cserben, mikor nem a kockázat nélkül elért sikereimből táplálkozik, hanem azokból a helyzetekből, amikor csúnyán elbuktam, mégis túléltem valahogy.

Reszet Elek
Szerkesztő

Ez így van de nem hinném hogy szülő etekintetben ha elég bölcs, különbséget tenne a gyermekei között. Függetlenül attól hogy a legtöbb szülő szerintem jobban félti a lányát, mint a fiát. Pláne a (patriarcha) apukák. Gondolom mert fizikailag gyengébbek, érzelmileg általában ingadozóbbak és mert egy teherbeesés egy életre hazavághatja az életüket. Kicsit durva példa lesz, de ha belegondolsz a kutyatartók is jobban vigyáznak a szukákra, nehogy ellépjenek amikor tüzelnek. Persze embereknél ez nem számít… Egy okos szülő szerintem felismeri hogy a fiának részben más feladatokkal kell majd megküzdenie felnőttként, mint a lányának. Ezért is érthető hogy más nevelésre, másféle szeretetre van szükség. Persze az esetek többségében nem hinném hogy ez minden pillanatában átgondolt dolog lenne. Az a gyanúm hogy ösztönösen is másképpen kezelünk le egy fiú, mint egy lány gyermeket. Ez utóbbi pedig anyákra és apákra egyaránt igaz. Szóval pusztán a társadalmi berendezkedést hibáztatni és nem figyelembe venni a biológia és a józan ész általi meghatározottságokat nem valami bölcs dolog.

hgyi
Szerkesztő

Az életkornak megfelelően kiosztott kötelesség az egyben lehetőség is. Amellett, hogy előírnak neki feladatokat, megtanul saját magának is feladatokat kreálni. És valóban, lehetőséget is kell adni a gyereknek, hogy kipróbálja magát. Pl. anyu nem öltözteti fel a gyereket, hanem kivárja, míg önállóan felöltözik. Előbbi 5 perc, utóbbi fél óra. Manapság többnyire az előbbit választják, lehetőséget sem adva a próbálkozásra.
Anyu rakja össze a táskát, mert az úgy 5 perc és a gyerek rossz pontot sem kap, mert otthon maradt valami.
Anyu-apu azonnal megveszi a kívánt akármicsodát, csak ne hisztizzen a ded. Lehetőséget nem adnak neki arra, hogy megértse, nincs a családnak arra az izére pénze.
Nem beszélgetnek a gyerekekkel – mert nincs rá idő -, lehetőséget nem adnak arra, hogy elmondja elképzeléseit, megmutassa kreálmányait.
A gyerekeknek nincs rá lehetőségük, hogy kipróbálják magukat a barkácsolásban, mert már apu nem barkácsol vasárnaponként, nincs lehetőségük, hogy kipróbálják magukat a sütésben-főzésben, mert anyu többnyire nem főz, vagy ha igen, gyorsabb, ha nem lábatlankodik ott egy ügyetlen gyerek.
Igen. ezek mind lehetőségek a felelősség tanulásához.

Azzal együtt, amit te leírtál – bár az inkább az önbizalom építésére vonatkozik -, az derül ki, hogy a szülőket is nevelni kellene, vagy lehetőséget adni nekik arra, hogy meg tudják teremteni a lehetőséget a gyerekeik számára.

Szoffy
Újságíró

Tudom, hogy ez a leglényegtelenebb az egészben…de a fingással annyira egyetértek :D Meg a nők nem kakilnak vagy ha igen, akkor az rózsaillatú.

Mindkét nem szeret sztereotípiákat használni már gyerekkorban is. Itt most úgy gondolom, hogy Elek és Te is egyaránt írtok igaz dolgokat.

Azt szeretném hozzátenni, hogy az önbizalmat és a személyiségfejlődést nem csupán a nem vagy a neveltetés befolyásolják. Egyéb biológiai tényezők, mentális problémák, és a kultúrális háttér ugyanolyan fontos. Erikson szerint a fejlődés nem ér véget a korai felnőtt korban. Tehát felnőttként ugyanúgy fejlődünk attól függetlenül, hogy milyen hatások, élmények érnek minket. Ezzel csak azt próbálom kifejezni, hogy nem minden a gyerekkorban dől el, és a felelősségvállalás/önállóság/magabiztosság képlékeny marad. Csak felnőttkorban már a mi feladatunk, hogy mit kezdjünk velük.

libsifemcsiszingli
Olvasó
libsifemcsiszingli

Rosszul tudod, a nők kakilnak, de csak a férfiak szarnak, a rózsaillat stimmel :-D

De a többiben igazad van, viszont az alapok azért lekerülnek gyerekkorban. Az önbizalomhiányosnak nevelt ember is fejlődhet, de sokkal védtelenebb marad a külső stresszel szemben, hamarabb eldől, több csapdába beleesik, vagy épp nehezebben találja meg azokat a kapaszkodókat az életében, amiből magabiztosságot meríthet.

Ez a szépség dolog is ilyesmi… Többen érveltetek amellett, hogy a nőknek az önbizalomhoz elég, ha a környezete eleget dicsérgeti pl. a szépségét, báját stb. Ez ordas kamu. A külső hangúlyozása, a bókok vadászata épp hogy az önbizalomhiány egyik tünete, vagy a hamis magabiztosság jele. Mikor nem bízik magában, úgy érzi, hogy nem tudna megfelelni a felé támasztott elvárásoknak, kiváló menekülési útvonal a külső. Egyszerűen rossz tanult minta: úgysem tudok megfelelni, de legalább tartsanak szépnek, mert akkor elnézik a hiányosságaimat. Jó kis menekülő út. Ha van más stabil muníciója egy nőnek, a külsőségek elveszítik a vezető helyüket, egyúttal nem is lehet üres “hű de szép a szemed” szólamokkal bármire rávenni.

Sterling Archer
Olvasó
Sterling Archer

Férfiak, fériasság: “neked ettől félned kell, mert lány vagy” – mondja a feminizmus. Hát nem furcsa dolgok ezek?

libsifemcsiszingli
Olvasó
libsifemcsiszingli

Kis magyar rögvalóságunk rákfenéje téged is elkapott, látom. Szeretnéd, ha létezne “a feminizmus”. Ha mondhatna valamit, amit cáfolhatsz, ha lenne egységes álláspontja, amivel vitázhatsz, vagy inkább bármije, amit szívből utálhatsz. Csak mert ő “a feminizmus”. Mert az átlagember számára, vagy inkább a butított verziójú, zsigeri szimpátiára programozott átlagjózsi számára a fekete-fehér világ a jó világ. De nincs. Nincs “a feminizmus”, csak ilyen-olyan gondolatok, eszmék vannak, amik enyhén-radikálisan talán feministák, talán emberiek, talán ilyenek, talán olyanok. Antifeminizmus sincs. Még ti sem értetek egyet egymással egy rakás kérdésben, és ha nincs egyetértés, a közös ellenség is homályos.

Gondolat feszül gondolatnak kérdésenként, egyesével. Annak, aki egy egész homogén eszmét szeretne, hogy gyűlölhesse minden követőjét, nehéz terep.

Reszet Elek
Szerkesztő

Sosincsenek homogén eszmék, soha nem is voltak, pláne nem manapság. Egy meggyőződéses férfigyűlölő leszbikus ugyanúgy feministának tartja magát, mint mondjuk egy mazochista hivatásos kurva. Valójában olyannyira sokféle irányba vezették szét a feminista gondolatokat hogy néha elcsodálkozik az ember. Az USÁban már odáig jutottak hogy ideológiai szempontból értelmezhetetlenné is vált és gyakran sokkal inkább az egyes áramlatok képviselői egymással folytatnak késhegyre menő vitákat hogysem pl. a férfiakkal. Ennek ellenére vannak uralkodó áramlatok ill. vannak bizonyos megingathatatlan toposzok, megrögződöttségek amelyekben teljes egyezés van.

Ebből adódóan veszélyes és veszélytelen avagy túlzó és igazságos feminzmusra bontani az áramlatokat csak szánalmas kísérlet a lényegi dolog vagyis a feminizmus pusztító mivoltának és teljes szalonképtelenségének az elkendőzésére.

Cefre
Olvasó
Cefre

Miért etetitek ezt a trollt?

Ukrin
Olvasó
Ukrin

Bla-bla-bla. Nyögd ki végre, mit akarsz ezzel a cigánykodással.

Koriander
Olvasó
Koriander

figyelmet.

Cefre
Olvasó
Cefre

Engem is érdekelne, mert annyit pofázik már, hogy hihetetlen, csak semmi értelme, full összefüggéstelen. Nem is értem, hogy az értelmes urak miért etetik.

Sterling Archer
Olvasó
Sterling Archer

Oké, ezt csak most láttam; tehát nincs feminizmus. Nagy kő esett le a szívemről. [Irónia!] Még jó, hogy azért legalább a férfiakon, mint csoporton kollektíven számon lehet kérni az egyes férfiak cselekedeteit (nincs valakinél egy zacskó 10%-os mérgezettségi arányú M&M?), lásd az előző válaszom idevágó részét.

Apropó: akkor patriarchátus sincs? Vagy az mégiscsak van?

Meg aztán: tiszta szerencse, hogy azok, akik a leghangosabban feministának tartják magukat, igazi skótok, megannyi önálló gondolkodó, sosem alapoznak “zsigeri szimpátiára”, nem fekete-fehér a világképük, és nem “egy egész homogén eszmét szeretnének, hogy gyűlölhessék minden követőjét”.

Basszus, nem tudom én követni a frankfurti iskola éltanulóinak az észjárását…

brandon
Olvasó
brandon

A nővé válás sem úgy történik, hogy egyszerűen körbenőjük a pinát és kész a nő, a későbbiekre meg csak annyi feladatunk marad, hogy megtanuljuk úgy leélni a teljes életünket, hogy soha többé senki emberfia ne hallja meg, ha fingunk…

De igen. Egy nőnek pusztán a külseje, meg a neme elég ahhoz, hogy boldoguljon az életben. Férfiként próbálnál meg úgy életben maradni, hogy az egyszál f@szodon kívül semmid nincs. Hamar megfagynál egy hűvösebb éjszakán.

Az önbizalom nőként sem az alapcsomag része.

Nőként nincs erre sem szükséged. Sőt. Megfigyelhető, hogy olyan életképtelen, tuja nőket is körülzsonganak a pasik, akik még egy csekket sem tudnak befizetni önállóan.

a természetes emberi viselkedés, tulajdonságok egy jelentős hányada “nőietlen”-nek van bélyegezve a társadalom szemében

Igen, mert ezt a férfiaktól várjátok el. Ha magatok is meg tudjátok csinálni, akkor már nem vagytok képesek férfiként nézni a férfiakra, és egyedül éltek inkább. Mindig a nő akar csapódni a nála jobb férfihez, fordítva valamiért sohasem jön össze.

a lányok neveltetése sokkal inkább tele van tiltásokkal, korlátozásokkal, félelemkeltéssel, mint a fiúké.

Azért ekkorát ne hazudjunk már. Szinte a férfiak azok, akiknek az egész élete korlátozás, társadalmi szerepeknek való megfelelés. A nők meg azt csinálnak, amit akarnak, hiszen bármilyen gebasz van, mindig a környezetében lévők a felelősek, hibásak, sohasem a szegény, ártatlan nő, aki csak áldozat lehet.

Cefre
Olvasó
Cefre

Akkora UP, mint ide a Proxima Centauri.

don Fefinho
Újságíró

Meg vissza.

Athena
Olvasó
Athena

A nővé válás sem úgy történik (…)

De igen.

Aha, szóval te jobban tudod, mi játszódik le egy nőben, mint ő maga. Brandon, rossz hírem van, te nem vagy nő és nem is leszel soha, sőt minden megszólalásod arról tanúskodik, hogy nagyon pirinyó szeletét ismered csak a nők működésének, és azt az egyetlen rossz tapasztalatot akarod mindig mindenkire kivétel nélkül ráhúzni. Olyan képet dédelgetsz a nőkről, ami köszönő viszonyban sincs a valósággal, de arra tökéletesen megfelel, hogy őket meg a világot hibáztasd a magad kudarcáért anélkül, hogy fikarcnyit is elgondolkozz magadon, ne adj isten változtass rajta. Wastrelnek ez az írása pont attól olyan jó és azért érinti meg az embert, hogy magára reflektál benne, a saját érzéseiről beszél, ez egy férfitól attól vonzó, hogy annyira ritka kincs. Vagy ihletett pillanat kellett hozzá, de a lényeg, hogy képes rá. Te mindig a másikról beszélsz és mindig negatívan, nincs rajtad bemenet sem a segítő szándék, sem az értelmes vita számára, állandóan a magadét hajtogatod, ami egy idő után fárasztó nemcsak itt, hanem a való életben is (ha ott is ilyen vagy). Szíved joga, a te életed, rajtad áll, hogyan kúrod el (hogy klasszikust idézzek), mert a másik rossz hírem nemcsak neked, hanem a téged lájkolóknak is, hogy amin te siránkozol megállás nélkül, az soha a büdös életben nem fog megváltozni, amíg világ a világ: nem fogsz puncit növeszteni magadnak, nem fognak eltartani a nők (esetleg más férfiak lehet). Szóval két opció van: vagy kifejlesztesz némi önreflexiós képességet, vagy még a halálos ágyadon is a vaginairigységedet fogod dédelgetni, és a nőket meg a világot fogod szidni, hogy leéltél egy hosszú életet keserű magányban.

 

Koriander
Olvasó
Koriander

Viszont a masodik reszt arnyalnam. Szerintem meg nincs olyan, hogy alacsonyabb vagy magasabb önbizalom, az hogy en ketelkedes nelkul teljesen megbizom  es rabizom magam a Ferjem jozan eszere, kepessegeire es kompetenciara, az nem azt jelenti, hogy en egy kis alacsonyabb önbizalmat birtoklo nünüke vagyok, hanem pont hogy van ön es a ferjem iranti bizalmam abban, hogy egy olyan ferfival kotottem ossze az eletem, akiben maximalisan hiszek, ezt viszont csak erett szemelyiseggel lehet. Egyfele nezunk, haladunk, igy boven eleg, ha egy kocsis csapkodja a lovakat, de neha nekem is atengedi a gyeplõt  pont addig, hogy ne legyen vízhólyagom :-).

Wastrel
Újságíró

Igen, csak általában azok nem tudnak megbízni másokban, akik saját magukban sem képesek. Akik tudat alatt tisztában vannak azzal, hogy vaj van a fülük mögött. Az én modellemet szándékosan leegyszerűsítettem, mivel kommentnek szántam (bár aztán rájöttem, hogy akár cikk is lehetne belőle), és így is elég hosszasra sikerült a mondanivalóm, a tőlem megszokott módon :) Viszont azt elhiheted nekem, hogy igenis úgy működhet jól egy kapcsolat, ha a férfi önbizalma erősebb. Ez még nem elégséges, de szükséges feltétel hozzá. De nem csak az önbizalom nyom a latban, csak mint mondtam, a modellem szándékoltan lett egyszerű: ott van még a tartás, az erkölcsi magabiztosság, az intelligencia, és még számtalan másik tényező, talán akár ezernyit is lehetne mondani. Azt, hogy egy férfinak nagyobb az önbizalma, viszont nem jelenti automatikusan azt, hogy a nő viszont önbizalomhiányos. Lehet, hogy éppen csak egy árnyalatnyi a különbség, ami észre sem vehető. Sőt, az igazán kiegyensúlyozott kapcsolatban semmilyen mértékben fel sem tűnik. Mondjuk a férfi önbizalma a 100-as skálán 100, a nőé meg 99. Az, hogy megbízol a férjedben, számtalan más tényezőnek is köszönhető, amivel kivívja a tiszteletet (pl. kiváló szakember, fejlett az érzelmi világa, a véleményét mások is elismerik). És mivel néha neked is átengedi a gyeplőt, ő maga is bízik benned és így saját magában is. Így látatlanban azt is mondanám, hogy ideális házasságban éltek. Hacsak nincs vaj a füled mögött :) Tehát mégegyszer: a nőnek semmiképp nem kell önbizalomhiányosnak lennie, az a jó, ha neki is sok önbizalma van. Mert, mint a te példádból is látható, ezzel a modellel egymást erősítitek. De azt kizártnak tartom, hogy a férjed hosszú távon elmaradjon tőled önbizalom terén, márpedig hozzászólásom inkább a tökös nő és az önbizalomhiányos férfi közti viszony lehetetlenségét igyekezett kifejteni. És kifelejtettem a férfi oldalt is, mert nem csak az a probléma ezekkel a rendkívül kiegyensúlyozatlan kapcsolatokkal, hogy a nő ledominálja és tiszteletét veszti a férfi iránt, hanem a férfi számára is kibírhatatlan és pusztító nyűg lesz az ilyen viszony.

Koriander
Olvasó
Koriander

értem amit irsz, de egy gebaszos összeall egy meg gebaszosabbal, abból semmi jó nem lesz és pont egy lelkisérült totál tönkrevághat egy kevésbé sérültet. (talàn arról is jó lenne beszéélni, hogy a szakmai sikerein túl mik azok, amik erôsítik a férfi önbizalmat)

a jó kapcsolat alapja az érett személyiség, hogy mit szeretnél az élettôl,  ez mindkét oldalon, ha ez nincs meg akkor jobb hagyni az egészet. akkor tényleg jobb egyedül. Talan azt gondolod hogy könnyen beszélek miután kapcsolatban élek, de az mgtow cikked alatt irtam még, hogy teljesen meg tudom ezt az életformát érteni, mert csak azért hogy a társadalom felé legyen egy kipipa, hülyeség tönkretenni életeket. Jobb kivarni es nem fél ill. kenyszermegoldasokba belemenni.

Monnyuk en eleg kategorikus es egyben nagyon konzervativan nevelt alkat vagyok, ha harminc eves koromig nem talalkoztam volna Vele, akkor apáca lettem volna. (nem, nem mosolyogni, tenyleg ebben a ket lehetosegben gondolkoztam), nekem egyebkent ez egy oriasi kerdes is egyben, hogy mikeppen neveljuk a gyerekeinket. Meg lehet-e pl a fiam eseteben tamogatni a felfedezeseit, a lanyomnak meg erositsuk, hogy egy no erteke a szuzessege? fogalmam sincs. Talan vmi olyasmi lesz, hogy egy eletunk van es a szexualitas az a leintimebb dolog ket ember kozt, amit atelhet, tehat igazan figyeljen oda, hogy ki erdemli ezt meg.

(mit kell erteni az alatt, hogy esetleg vaj van a fülem mögött? Irhatod priviben is.)

Maestro
Szerkesztő

“mit kell erteni az alatt, hogy esetleg vaj van a fülem mögött?”

Semmit, ez egy képzavar, mint pl. a ‘nehéz dió’: vagy vaj van a fejeden, vagy van valami a füled mögött :-)

Koriander
Olvasó
Koriander

Hihi a kifejezest ertem, csak a celzast nem es ha lat vmit szivesen vennem, ha Wastrel leirna, hogy mi az.

Nem allt szandekomban egyebkent az idealis hazassagomrol itt vetiteni, tenyleg jol megvagyunk, mindkettonknek megvannak a maga stiklijei…volt mar nehezebb idoszakunk is, most se vagyunk egy konnyuben, miutan a leserulesem miatt enyhen szolva is  a pasimra a kelletenel tobb dolog harul, ez lehet a rosszban is együtt:-).

Wastrel
Újságíró

Semmiképp nem valami sértő célzás akart lenni, csak igyekeztem a figurát egy kissé poénosabbra venni. Nincs vaj a füled mögött: Úgy értettem, hogy hacsak nem titkolsz valami turpisságot a házasságoddal kapcsolatban, ami esetleg megmutathatná, hogy mégsem annyira ideális az a házasság, mint ahogy azt nekünk lefested :) De mondom, egyáltalán nem dehonesztáló beszólásnak szántam, egyszerűen csak ilyen komiszkodó kis megjegyzés. :)

Koriander
Olvasó
Koriander

nem ereztem benne semmi sertot vagy dehonesztalot, kis komisz :-).

Erdekes, egyebkent mar magamon is megfigyeltem, hogy ha problemakrol van szo az vhogy hiteles, ha mukodo dolgokrol osztunk meg tapasztalatokat, akkor meg olyan vetitős, vajon miert lehet ez? Ennyire kételkedők és cinikusak lennenk?

Wastrel
Újságíró

Furcsa, hogy ezen kis coming out-om után (amit talán még néhány hónappal korábban sem mertem volna felvállalni), mennyire könnyebb lett ez a hatalmas sziklatömeg, ami idáig a vállamat nyomta, és mennyire jó kedvre derültem. És a jó dolgoknak itt még nincs vége: egyrészt épp most kaptam egy jó hírt e-mailben egyik üzleti tervem megvalósulását illetően, ami végre dobott kissé az önbizalmomon (talán már félúton vagyok a fránya benzinkút felé :D), másrészt reagált a nőismerősöm a hozzászólásomra, amit itt teljes egészében meg is mutatok. Hogy megmondtam, hogy nem feminista, nem is értem, hogy gondolhatta a Libsifemcsiszingli nevezetű illető, hogy feminista elveket fogalmazott meg a hozzászólásában. Egyértelműen olyan elvárásokat fogalmazott meg, amiket a feministák irtani kívánnak a férfiakban, ha kell, koncentrációs táborokkal.

Ferfihang_velemeny

don Fefinho
Újságíró

Lám, a hosszú és kilátástalan szürke trutymós esőzés után végül elvonultak a felhők, előbújt mögülük a Nap teljes pompájában, a bűzös, ragacsos iszaptócsa pedig ezernyi nyíló virág és zsenge pázsit melegágya lett, melyben nyulak és szurikáták kergetőznek a szökdécselő gazellalábak között.

the hermit
Olvasó

Ugyan már, LFS csak kötözködni akart. Nagyon sok postjánál kilóg a lóláb.

don Fefinho
Újságíró

Lehet ő is csak egy paskolásra vágyik.

Angelo01
Újságíró

Megismételték ezt a zaklatós tesztet:

http://mic.com/articles/103410/a-model-recreated-that-catcalling-video-in-new-zealand-and-the-difference-is-telling

Egy kicsit más lett az eredmény. “lehet”, hogy a helyszín, és a kultúra különbözik? :)

visuo
Olvasó
visuo

igen, az egyik előre megrendezett propaganda, míg másik a valóság.

ha kulturált környezetbe vagy, akkor ott nem szólogatnak be az emberek, míg a cigánysoron..

Athena
Olvasó
Athena

Adtam egy 5-öt (pedig nem szokásom), akkor láttam, hogy az osztályzat nem Deansdale-nek jár, hanem Wastrelnek.  A leírtak tkp. legnagyobb részével egyetértek, és még az is belefér szerintem ebbe a cikkbe, hogy egy csomó indulat hatására íródott elég sarkos megfogalmazásban. Annyit fűznék hozzá női szemszögből, hogy a nőiesség tényleg veleszületett adottság, ami jó esetben kibontakozik magától minden különösebb ráhatás nélkül, de gátló, romboló környezeti hatásokkal igenis sikeresen el lehet tiporni egy kislány bimbózó nőiességét (tiltás, megszégyenítés, negatív üzenetek a női léttel, a szexszel kapcsolatban, túlzottan kritikus vagy negligáló szülői működés). Ha jártál már pszichiátriai osztály neurotikus részlegén, hát tele van krónikusan boldogtalan nőkkel a béka segge alatt lévő önbizalommal plusz tehetetlenséggel, kilátástalanságérzettel, hogy bármit változtatni tudna az életén, és ők persze a férfiakra meg az apákra mutogatnak. Rengeteg orgazmuszavaros nő van romokban heverő szexualitással, ami azt mutatja, mégsem megy ez a dolog olyan simán, mint hiszed. Ezzel nem a te gondolataid érvényességét kérdőjelezem meg, inkább úgy mondanám, hogy a nőiesség kialakul, ha hagyják, a férfiasság meg megteremtődik, ha kellő energiát fektetnek bele. A hasításszerű hozzáállás pedig sajnos elmélyíti a nemek között a szakadékot, ahelyett hogy közelítené őket egymáshoz – ez a mindennek te vagy az oka, neked mennyire könnyű, bezzeg nekem mennyire szar – című téma.Ezért tartom zsákutcának pl. a NANE-szerű “áldozatmentő” missziót.  Mintha két külön bolygón élnénk mi, férfiak és nők, és nem kölcsönösen alakítanánk egymást oda-vissza a nemzedékek végtelen során keresztül, és nem az lenne, hogy b+ a te életed, ha elcsesződött, abba te is benne vagy nyakig, nehogymá másokat okolj érte. Ezért hiszek sokkal inkább a rendszerszemléletben, amivel a párterápiák dolgoznak, ami azt jelenti, hogy a két fél fele-fele arányban teremti meg magának a boldogságot ugyanúgy, mint a boldogtalanságot, a hűtlen, bántalmazó stb kapcsolatot, mert az egész együttélés nem más, mint egymás közötti kölcsönhatások hosszú láncolata.

don Fefinho
Újságíró

“Mintha két külön bolygón élnénk mi, férfiak és nők, és nem kölcsönösen alakítanánk egymást oda-vissza a nemzedékek végtelen során keresztül, és nem az lenne, hogy b+ a te életed, ha elcsesződött, abba te is benne vagy nyakig, nehogymá másokat okolj érte. Ezért hiszek sokkal inkább a rendszerszemléletben, amivel a párterápiák dolgoznak, ami azt jelenti, hogy a két fél fele-fele arányban teremti meg magának a boldogságot ugyanúgy, mint a boldogtalanságot, a hűtlen, bántalmazó stb kapcsolatot, mert az egész együttélés nem más, mint egymás közötti kölcsönhatások hosszú láncolata.”

Az átlag férfi már ezért a pár sorodért bőven megkérné a kezed habozás nélkül.

Méghogy a nőé a felelősség fele.
Méghogy nem a férfi mindennek a kizárólagos oka.

Te bizonyára a patriarchátus fizetett ügynöke lehetsz.

Athena
Olvasó
Athena

:)

Csak kibújik a cserebogár a zsákból…

Bizton állítom, hogy az átlag nő egyből beleszeretne az átlag férfiba, ha az ilyen mélységekig feltárná magát előtte… Gondolkodtam rajta, mitől olyan ütős ez az írás, miközben a témája a megszokott férfihangos vonulat. A személyes hangvétele, élményközelisége viszont mélyen a bőröd alá furakszik, arca lesz tőle az élettelen szövegnek. Katartikus, na.

Koriander
Olvasó
Koriander

ugye :-)?!

don Fefinho
Újságíró

Csernus a végén nekem kicsit ilyen finomkodó, nem térünk a lényegre, de azért mégiscsak körülírjuk bölcsészhalandzsával jelleget öltött. Nem köntörfalaz olyan vészesen, de azért még így sem tér elég konkrétan a lényegre.

Az ötvenvalahány éves, kocásodó, katonatiszt jellemű nőnek alapvetően 3 dolog miatt esélytelen kant fognia, ezzel együtt pedig négy problémája van:
– ötvenvalahány éves
– kocásodik
– katonatiszt jelleme van
– nem erre kéne már koncentráljon, örüljön a meglévő családjának

Mindazonáltal az sem derül ki, hogy hová lett a gyermeke(i) apja. Pedig érdemes lett volna feszegetni.

Az sem hangzik el, hogy merre kéne induljon, pedig egyszerű:
– foglalkozzon a gyerekekkel és az unokákkal, szarja már le a kanokat ennyi idősen, úgyse lesz (meg az is milyen üzenetet küld a családnak, hogy ők nem elegek, neki még kan kéne)
– fogadja el magát úgy ahogy van, és legyen boldog egyedül (a rémmesékkel ellentétben pofonegyszerű), mindazonáltal ha erre nem hajlandó, és mindenképpen kan kéne, akkor legeslegelsősorban húzza ki a karót a seggéből és finomítson a jellemén, hagyja meg a kant kannak, ő meg legyen ha nem is nő már, de legalább asszony (de ezt a problémát körül is írja a Csernus a végén más valaki példáján)
– aztán hozza magát olyan állapotba, hogy kecsegtető alternatíva legyen egy haldoklófélben lévő tatának a magányhoz képest, mert hogy fiatalabb kanja nem lesz már, az hótziher

De ami még égetőbb kérdés: mi a fészkes fenét csinált a nő eddig?

Egy szónak is száz a vége, szép és jó meg minden, de a Csernus mindezt nem mondja ki. Pedig ez van.

hgyi
Szerkesztő

Az esélytelenség 4 pontjához:
Mindössze a harmadikat tartom igaznak.
És majd gondolj erre vissza ötvenvalahányévesen. :o)

Hogy hová lett a gyerekek apja, teljesen lényegtelen a nő jelenlegi gondolkodását, felelősségvállalását és önbecsülését tekintve.

Hogy ötvenakárhány évesen kinek mekkora a libidója, az egyéni. Lehet, hogy előre mentegeted magad, mert sejted, hogy neked akkor már nem fog felállni, hiába is szeretnéd. És majd azt hazudod magadnak, hogy te már nem is szeretnél szexelni.
Vannak olyan emberek, akik boldogok tudnak lenni egyedül, de a többség nem ilyen.

Hogy mit csinált a nő eddig? Meg volt róla győződve, hogy ő egy tökös csaj, és hazudott magának (is), valamint nem mert változtatni sem magán, sem az élethelyzetein.

Csernus mindent kimondott, csak nem mindig azt, amit te, mivel nem te vagy Csernus Imre, s ő sem te vagy.

Koriander
Olvasó
Koriander

En is belekuksiztam a videoba, elso benyomas:nincs összhang, nem ismeri magat, az oltozeke cicanadrag deneverpulcsival es a csillogos piros hajraf, böbés tupirral, haaat…ez nem nez tukorbe, pedig nem kocas, nagy mellei vannak es nem rossz labai, de a pulcsi aranytalanul nagyitja a felsotestet, a segget lekicsinyitette es kesz is a torzo…ehhez jon meg a bakfisoknal es mar bitang idegesito vihogas. Ertem, zavarban van, de miert nem lehet a legyalulast meltosaggal fogadni? Na mindegy.

A libido resszel teljesen egyetertek, a szuleim ismerose a negyedik gyereket 60 evesen (ferfi) hozta ossze az eppen negyven eves harmadik felesegevel, a bacsi koszoni szepen mar 95 es meg mindig gyambassza a 75 eves arajat :)), a nagyszuleimrol konkretan tudom, hogy meg azutan is hogy a nagyapam feloldalasan lebenult egy eleg kiterjedt agyverzes utan is rendszeresen dugtak, nem is ertem, hogy jon ez, hogy idosek nem szexelnek.

hgyi
Szerkesztő

Mert az olyan fujjos? ;o))))
Mert már nem feszes a bőr, nem feszesek az izmok, van némi túlsúly vagy épp soványabb, mint fiatal korában? Ez igaz. De sem a libidó nem ettől függ, sem az érzés.
Kívánom Fefinek, hogy ötvenen túl ne érezzen a nők részéről megvetést kissé löttyedt teste miatt. :o)))

Erről eszembe jut egy “kollégám”, akivel ugyanarra a masszázs-tanfolyamra jártam. Ő egy kis girnyau, veszett szőrös de fiatal emberke volt, aki elhatározta, hogy ő csak házhoz fog járni és kizárólag 40 alatti nőket lesz hajlandó masszírozni. Mondtuk neki, hogy az ilyesmit nem egészen masszázsnak hívják.
Egy időben jártam ki egy 90 éves nénihez. Kéthetente masszíroztam. Közben be nem állt a szája – már amikor el nem bóbiskolt -, ő élvezte a masszázst én pedig roppant jókat szórakoztam a történetein. :o)

hgyi
Szerkesztő

A piros magassarkút kifelejtetted! (Piros cipő, Toto kutya, Gyáva Oroszlán? hm? Hm?)

Reszet Elek
Szerkesztő

Kemény csajos picsácskodás megy a linkbeli nőci rovására… ;-) No nem baj, ezért (is) szeretünk titeket, hogy olyan nők vagytok!

hgyi
Szerkesztő

Bizony! Szerencsére nőcik vagyunk! :o))

Koriander
Olvasó
Koriander

A cipôje spec tetszett:-), ahogyan ült a karosszekben nem, monnyuk Csernus is meger egy elemzest :))))

de ez megint csak tanulhato dolog, az atdobott lab csak a nagyon vekony noknel mutat jol szinpadon, neki max labszarban elegansan kulcsolva. A ruha egy segget megnagyito, galambszurke, decensen terd ala ero rakottszoknyaval, nagyon csini is lehetett volna, a labszara kifejezetten szep, izmos.  A hajat kifesultem volna, felul meg egy fekete, nyakig gombos bluzt, vagy ha nincs hasa akkor egy szimpla kornyaku, hosszuujju polot, bar ennel a felsotestnel befigyel a konyhasneni felkar szindroma, szoval megis inkabb a karokat picit lazan olelo bluz ujj, mindenesetre ekkora cickokkal semmikeppen sem nagy dekoltazst, a felsotestet mindenfelekeppen kicsinyiteni kell, az alsot kerekiteni es maris lett volna egy noies osszhatas. Na jo, ezek utan le se tagadhatom, hogy imadom a ruhakat :))).

hgyi
Szerkesztő

Csernus Imrét nagyon csípem. :o)

Felfogadlak sztájlisztnek. Én nem tudok öltözködni. Stílusom nincs. A lehető legkényelmesebb cucc legyen – ez kizárásos alapon nadrág -, és jótékonyan takarja a hájaimat – lengén, nem rámtapadva, mert az csak kiemeli. Kerekíteni semmit nem kell rajtam. És ősztől tavaszig legyen meleg a cucc, mert kegyetlenül fázós vagyok. A hajamhoz nem engedek nyúlni senkit – fodrászt sem. A hajmosás után két napig csak kibontva – mert máshogy szétcsúszik és boszorkás kócos. Egyébként meg befonva vagy feltekerve, mert így kényelmes és nem zavaró. Nyáron, melegben hajmosás után is fel van tűzve, mert ki a fene bír elviselni 30 fokban hajmellényt. :o) Ja és semmiféle bizbaszt ne tervezz a hajamba kérlek! :o))) Nyakláncok, karkötők teljesen kizárva, fülbevalóm nincs.
Cipő: csak lapossarkút tudok hordani és kényelmeset.
Na, vállalod? :o)))))

Koriander
Olvasó
Koriander

( egy idôben Reszet Csernuskent nyomta a cölöbjátékomban :D, na megyek valaszolok neki onbizalom teren, ugy kepzeldd a parbeszedet, hogy Imruskat gyôzködöm O:-)

siman vallalom :o), pl az osztalytalis kepeken a nepviseletes bluzod nagyon szep, alapvetoen az egyszeru vonalvezetes, faksznik nelkuli dolgok mar stilusossa teszik a nôt, sajnalom hogy nem szereted a szoknyat, laposban is vannak nagyon noies tipegok es nadrag es nadrag kozt is oriasi kulonbsegek vannak.

libsifemcsiszingli
Olvasó
libsifemcsiszingli
hgyi
Szerkesztő

Ó, én nem akarok “stílust” váltani! :o))) Zsarolással és megvesztegetéssel nálam maximum dühöt lehet kiváltani.
Csak a lábfejem és a talpam fázós. Egész télen bokazokniban, vastagabb talpú félcipőben és vékony farmerban járok. Épp most, cipősszekrényrámoláskor ajándékoztam el két vadi új csizmámat. Bármilyen harisnyától egyrészt undorodom az anyaguktól, másrészt tiszta szőrtüszőgyulladás a lábam azoktól a gusztustalan izéktől. Úgyhogy szoknya maximum nyáron. De amióta ilyen gömbölyű vagyok, inkább hanyagolom, mert iszonyat idétlenül nézek ki benne. No, meg viselni sem tudom, hiszen szoknyában nem lehet rohanni, örökké fennakad valahol, befúj a szél, eltekeredik, szóval maradok a kényelmes nadrágnál. Meg a nadrág praktikus, hiszen zsebre lehet tenni aprópénzt, zsebkendőt, mindenféle cetliket, szép kavicsokat, ilyesmiket.
Szerencsére nemigen akar átnevelni senkise, így hordhatom a mások szerint néhány számmal nagyobb pulcsikat, ingeket, pólókat.

No, meg mindig úgy voltam vele, hogy ha nem vagyok elég érdekes a kis gönceimben, akkor nincs is értelme a továbbiaknak, mert akkor csak a ruhák a fontosak. (Arra figyelek azért, hogy ne legyen nagyon ellenszenves a látvány mások számára.) És igen, tudom, hogy hülyeség, a mondás, miszerint “nem a ruhat eszi az embert”, mert bizonyos helyzetekben bizony fontos, hogy milyen az első benyomás, de ha a magánéletemről van szó, szeretem, ha mindjárt tudják, milyen vagyok. Nem akarom elhitetni senkivel, hogy én egy jólöltözött üzletasszony vagyok. Ha nem kényelmes a ruhám, mert csak egy idegen toknak érzem, akkor azzal vagyok elfoglalva és nem arra figyelek, akivel beszélgetek, vagy nem arra, amivel éppen foglalkozom.
Szóval sajnos nem igénylem az ilyen jellegű “odafigyelést”. :o))

Koriander
Olvasó
Koriander

Öntudatos rosszaság, az már stílus ;).

Reszet Elek
Szerkesztő

A cikk alapjában véve az önbizalomról, forrásáról ill. nemi eltéréseiről szól.

A magam részéről egy kicsit másképpen látom ill. a magam számára összefoglalnám a cikkben írtakat.

Szerintem az önbizalom (vagy talán jobb lenne az ÉNbizalom?) a pozitív önértékelés része. Hosszú távon pedig pozitív önkép nélkül nem is lehet élni. Szóval az önbizalom felette áll a nemiségnek, alapvető emberi sajátosság. Forrásában és jellegében azonban konkrét nemi különbségek vannak.

A férfinél az önbizalom forrása a dolgok és történések, tettek, míg a nőnél az emberek. Azaz míg egy férfi számára a megteremtett, megvett, legyőzött, magáévá tett dolgok adnak önbizalmat, addig a nőknek az emberek véleménye és folyamatos megerősítése kell az önbizalom megszerzéséhez illetve megtartásához.

A férfinél legoptimálisabb esetben önmaga meghaladása ad önbizalmat ill. férfitársai elismerése. A dolgok, tények, történések megfoghatóak, maradandóak mintegy mementói a férfiúi önbizalom megtestesülésének. Női oldalról viszont folyamatosan igényelt szóbeli, más emberektől jövő folyamatos megerősítésre van szükség. A kislányok a szép hercegkisasszonyok és tündérkirálynők, mert ők olyan szépek. A nagylányok szexis dögök, jók az ágyban, okosak de méginkább szépek. Mind-mind mások által elmondott és megerősített dolgok.

A szó elszáll így újra és újra szükséges a ráerősítés. Jó e még a fenekem? Ugye jól cumizok? Ez a ruha még mindig jól áll? A mellem elég feszes? Jó anya vagyok? Sorolhatnám napestig. Mind-mind újra és újra megerősítendő dolog. Mivel ennek a fajta megerősítésnek nincsen kézzel fogható, újra és újra elővehető formája ezért folyamatosan szükséges és folyamatosan kikényszerített megerősítésről van szó. Könnyen lehet hogy sok kapcsolati probléma, elégedetlenség és megcsalás is éppen az ilyen női megerősítés nem megfelelő mennyiségéből származik. A túl soktól a kapcsolati elégedetlenség (ő túl jó az ilyen pasihoz) uralkodhat el, a túl kevés megerősítés esetén pedig annak máshol, másnál való keresése lehet a veszély. Így hát a környezet és legfőképpen a férj, élettárs folyamatosan tölti az önbizalom cseppjeit a női lélek feneketlen poharába…

don Fefinho
Újságíró

Vagy más szóval: ha a férfi önbizalmat akar, akkor kőkeményen teljesítenie és bizonyítania kell, és az elért eredményekből tudja szépen fölépíteni a nulláról.

Ha egy nő önbizalmat akar, akkor az udvarlói, apja, bátyjai/öccsei, férfi ismerősei építik neki kőkeményen.

Reszet Elek
Szerkesztő

Meg a többi nő akik előtt “érdemeket” tud szerezni.

Más példával élve: Pasasoknak tettek és dolgok kellenek az érdemhez és így az önbizalomhoz, a nőknek meg extrém esetben elegendő ha elhitetnek velük valamit a növekvő önbizalomért. Lásd a blogos friss cikket. Kövér nőknek saját elhülyítő blogjuk van. El tudnád képzelni a fordított esetet? Azaz egy blogot ahol férfiak győzködik egymást hogy milyen menő a srácoknál a piszkafa vékonyságú végtag, a göthös mellkas és mennyire bejön a lányoknál? Hát én nem…

don Fefinho
Újságíró

Most látjuk igazán működni a női szavazójogot és hogy kikre szavaznak kicsiben. Isten ments, hogy ez a politikába is begyűrűzzön. (Bár félő, már rég ott van.)

Reszet Elek
Szerkesztő

Jó példa Skócia. Az olvasott statisztikák szerint a nők jóval nagyobb hányada szavazott a maradás mellett, mint a férfiaknál. Ha csak a férfiak szavaztak volna akkor Skócia újra független lenne. A nőknél az állandóság, a jelen biztonsága sokkal fontosabb, mint a jövő vagy holmi erkölcsi indíttatások. Persze ennek okkal vannak nemi meghatározottságai szóval nem is vetem a szemükre, másrészt meg néha lerángatnak minket a földre amikor nagyon elvi síkok felé szállnánk el és akár feláldoznánk magunkat a vélt vagy valós igazságunk oltárán.

Reszet Elek
Szerkesztő

“Meg a többi nő akik előtt “érdemeket” tud szerezni.” – Csak egyértelműsíteném ezt a dolgot. Minden rosszmájúság nélkül ilyesmire gondolok:A többi nő szemében menőbb csaj, azaz több fickóval kettyintett ill. többen bomolnak érte, az ünnepelt álompasi a barátja, neki vannak a legdivatosabb cuccai és a legmenőbb helyekre jár, ő tud meg mindenkiről mindent legelőször stb…

Koriander
Olvasó
Koriander

Hat nemtom Elek…az önbizalom alapja az én-tudat: ki vagyok én (ebbe tartoznak a külsô jegyek, identitás, önismeret),  mit akarok én (célok, elért dolgok,  èrtèkrend, világnézet) és a mitôl vagyok boldog és kiegyensúlyozott.

Ha csak kulso megerôsites kene a nöi önbizalomhoz, akkor teyleg eleg lenne a partner es a kornyezet dicserete, de azer ezt remelem erzekeled, hogy enyhen szolva leegyszerusito…

Reszet Elek
Szerkesztő

Természetesen leegszerűsítő, ilyesmiről nem is lehet másképpen írni, szóval általánosságban igaz.

Az általad leírt én-tudat pusztán keretet ad, legalábbis az önbizalom szempontjából. Amiket felsoroltál jobbára az intellektus jegyei és nem az érzelmi én jellemzői (mégha van is “áthallás”), míg én önbizalmon sokkal inkább értek egyfajta érzelmi, akarati attitűdöt ill. önmeghatározást.

Azt nem állítom hogy pusztán csak külső megerősítés szükséges a nőknél, ám láthatóan ezen a téren is kifejezetten jelentősek a nemi különbségek.

Koriander
Olvasó
Koriander

Nem.

az önbizalom nemtôl független, nagyot tevedsz,ha azt hiszed, hogy a nôi önbizalmat csak es kizarolag az emberi megerôsitesek taplalnak, es ha a nôdet pazarul dicsered, attol o majd turbekolni fog, nem fog.

barmennyire hihetetlen, de a nôk is ismerik az önreflexiót es a szakmai sikerek, ismeretek, alkotott dolgok ugyanannyira fontosak, mint a ferfiaknak. csak egy klasszikusbol idezzek: “egy nô legnagyobb erenye a mûveltsege”, szepnek lenni jo dolog, tenyleg megkonnyiti a kommunikaciot, szepnek es okosnak lenni viszont mar veszely erzetet kelt es maganyossa tesz. a nôk alapbol kirekesztenek, a ferfiak tobbsege meg egzotikus allatkent tekint egy ilyen nore. (mielott… en csak okos vagyok :-))

Reszet Elek
Szerkesztő

Én az önbizalom forrásáról beszéltem. Ha elolvasod az elsőmet az önbizalmat nemek fölöttinek írtam le.

És nem ismétlem magam  a kizárólagosság kapcsán: “Azt nem állítom hogy pusztán csak külső megerősítés szükséges a nőknél, ám láthatóan ezen a téren is kifejezetten jelentősek a nemi különbségek.” A verbális és érzelmi megerősítés igencsak az első helyen áll a nőknél, a férfiaknál meg talán még a dobogón sincsen.

Ha elég okos vagy nőként úgyis megtanulod ezt leplezni, szóval lehetsz szép és okos is.

Koriander
Olvasó
Koriander

Igen jol inditottad az elso mondatot, bologattam is, aztan lekonyultam, most megyek es megnezem a hofeherket es a het torpet, vegulis a torpek tettek helyre hofeher onbizalmat., a mostoha meg jobb tette volna ha a kirallyal es nem a tukorrel tarsalog.

Reszet Elek
Szerkesztő

Nono! Kis ravaszdi!

Az egy mese, ráadásul rossz példa! Gondolj csak vissza rá, hogy az összes törpe hogy csorgatta a nyálát a kamaszkorból éppen kinövő Hófehérkére. Úgy gondolom ez igencsak jót tehetett a bimbózó nőiességének. Különösen az a kópé Kuka…Elvégre az első férfival össze is jött akivel találkozott a kis luvnya. Gondolom igencsak ugrált már a pöcke.

A királynő tükre pedig sok tekintetben szimbólum is lehetne. Az elfonnyadó női szépség szembesítője, a kérlelhetetlen igazmondó. Ebből adódóan a híres szavak, a “tükröm tükröm mondd meg nékem, ki a legszebb a vidéken!” valójában sokkal inkább így értelmezendőek: Tükröm tükröm, hazudj nekem és mondd hogy a szépségem nem fakult meg, nem érek kevesebbet és még mindig kívánnak a férfiak!

Bizony így van ez! Csak értelmezni kell a történetet.

Koriander
Olvasó
Koriander

Lajkoltam erre a diszlajkot is odanyomta, pedig tetszett (mindket jel en voltam) videki men, most mennem kell :-) amit a leveleben kerdeztel majd irok. Cupp.

Szoffy
Újságíró

“Elvégre az első férfival össze is jött akivel találkozott a kis luvnya.”

:D

Szintén zenész: Hamupipőke, Csipkerózsika, Kis hableány, Jázmin hercegnő stb. Ezek mind mind elnyomott nők kérem szépen. Gondoljunk csak bele….kis hableány a szép farkincáját is feláldozza az első fasziért. Csipkerózsika meg kapásból hozzámegy az első tahóhoz, aki lesmárolta..és ezek az alakok a kislányok példaképei még most is. Ejnye…hát hol vannak a femicicák ilyenkor? Már rég kiírthatták volna az összes Disney/Grimm stb hercegnőcskét :P :P :P

Reszet Elek
Szerkesztő

Ha rajtuk múlik ki is fogják, mint a hamis nemi szerepeket megtestesítő förtelmes mocskot. Ők tudják hogy a gyerekek lelkét kell először elpusztítani az eljövendő totális győzelemhez.

Eljöhet még az az idő amikor a közös keltetőből testközökhöz államilag kirendelt gyerekek még buzi zsiráfokról sem hallanak majd meséket.

Szoffy
Újságíró

Közben az jutott eszembe, hogy nem is a hercegnőknek esnek neki, hanem a hercegeknek. Hófehérke hercege nekrofil. Ariel pasija egy szerencsétlen pöcs, aki csak olyan nőt talált magának, aki eredetileg félig hal volt. Csipkerózsika hercege egy igénytelen ember, aki azrt volt képes megharcolni a sárkánnyal, hogy egy olyan nőt csókolgasson, aki 100 éve nem mosott fogat. Jázmin szexrabszolgaként végzi, hiszen a férje egy mocskos tolvaj volt, aki az utcán élt. Hamupipőkét meg átverték, mert nyilvánvaló, hogy a királyfi azért vette el, hogy a palotában takarítson.

És ez így viccesnek hangzik….pedig nem az.

brandon
Olvasó
brandon

Ezzel nagy szívességet tennének a férfiaknak, hiszen a nőknek miért is van joguk elvárni, egy olyan egyértelműen tanult, tehát nem ösztönösen meglévő viselkedésmintát velük szemben, ami valójában az ő kényelmüket szolgálja, és rengeteg többleterőfeszítést követel a férfiaktól?

Persze, a femik nem is akarják megszüntetni a nemi szerepek férfi oldalát. Csak a női oldal az “elnyomás”. Egyetlenegyeszer sem olvastam, láttam olyant, hogy feministák tüntettek volna a gyerek/asszonytartás ellen, a közös vagyon ellen, a férfiak “kenyérkereső/családfenntartó” szerepe ellen, vagy egyszerűen az olyan női viselkedésminták ellen, hogy ülj szép csendben, és várj el többet a férfiaktól. Éppen ellenkezőleg. A fogyasztói társadalom kifejezetten kiélesítette a nők haszonleső jogosultságérzetét, a “te megérdemled, várj el többet” eszmény, ami jól megfigyelhető a médiában, kifejezetten a férfiak számára káros, hiszen a férfiakkal szemben támaszt egyre magasabb elvárásokat.

Reszet Elek
Szerkesztő

Szoffy: Lám-lám minden csak értelmezés kérdése…

Brandon: Attól tartok igazad van. Ettől függetlenül hosszú távon az egyensúlytalanság nem tartható fenn és minél jobban kileng az inga annál nagyobb pusztítással és mértékben fog visszalengeni. A kevésbé valószínű forgatókönyv szerint mindent maga alá temetve.

Koriander
Olvasó
Koriander

Viszont Merida, a bátor az már olyan emancipált normi csaj, szerintem Brandonak is tetszene:

http://www.youtube.com/watch?v=NOOO_1FOYe8

visuo
Olvasó
visuo

az ilyen dús haj bejön. : )

Naooo
Olvasó
Naooo
Koriander
Olvasó
Koriander

Hű, ez hatalmas! köszi tenyleg!

libsifemcsiszingli
Olvasó
libsifemcsiszingli

Ha elég okos vagy nőként úgyis megtanulod ezt leplezni, szóval lehetsz szép és okos is.

Uhhh, ez azért tényleg kemény… De ha mégsem sikerülne szegénynek elég jól leplezni, divatba hozhatnánk a nőknek a mellnagyobbító műtétek mellett a részleges agyeltávolítást is.

Reszet Elek
Szerkesztő

A szokásos módon megint nem szívesen szembesülsz a realitásokkal, de ez nem az én problémám. Sajna még mindig nem jutottál el oda, hogy általában a férfiak a nőket nem az eszükért szeretik.

Koriander
Olvasó
Koriander

Ne mar libcsi:-) (ha Elek hozzajarul belinkelem a melytorkos kis csetepatenkat az ex blogunkrol) de biztosithatlak Elek nem rossz ember, egyszeruen csak szeret hatarokat feszegetni.

Reszet Elek
Szerkesztő

Nem nem nem ! Én a csontomig rossz vagyok!  Légyszi légyszi! ;-)

Persze belinkelheted bár szeritnem a többieket annyira nem érdekli Azzal kapcsolatosan nekem amolyan wtf élményem van, amennyire még emlékszem rá.

Koriander
Olvasó
Koriander

Na jo, nem linkelem, pedig jo kis dzsemmeles volt.

“and all the cigarettes that I have never smoked
And all the letters that I have never sent, da da…”

http://www.youtube.com/watch?v=0NxJ6LdU59M

hgyi
Szerkesztő

“Nyáron nyaralok, télen telelek,
a Trotechnikus, az mindig Elek,
kérdezz valamit, s én megfelelek,
nyáron nyaralok, télen telelek.

Nyáron nyaralok, télen telelek,
ki mézet ad, azzal nem perelek,
kérdezz valamit, s én megfelelek,
nyáron nyaralok, télen telelek.

Nyáron nyaralok, télen telelek,
villanyt fára ingyen szerelek,
kérdezz valamit, s én megfelelek,
nyáron nyaralok, télen telelek.”

kekasszony
Olvasó
kekasszony

:) Egy régi kollégám mondása: ha valaki (nő) szép is és okos is az már férfi… vagy valami hasonló a lényeg remélem érthető. Hallottam még: szép lehetsz, de okos nem. Most már azt mondom a nő ne okos legyen hanem bölcs és így inkább megnyerhetőek a férfiak az általunk kívánt célokhoz. A női kompetenciákat erősíteni kellene. Sajnos a férfiaknál a direkt “utasítások” kiverik a biztosítékot sokkal inkább a női manipulációk vezetnek eredményre. Ha valaki megmondaná miért, megköszönném.

Bocs,nem akartam osztani az észt, csak a tapasztalataimat írtam le. Mindez nem olyan nehéz, ha olyannal akadsz össze akit a szíved mélyén nagyon szeretsz és tisztelsz. (és nem akarod elveszíteni) Olvastam még: azt kérdezd meg magadtól, hogy azt szeretnéd, hogy igazad legyen vagy boldog akarsz lenni.  :)

Reszet Elek
Szerkesztő

Ámen! A nők nagyrésze ezt miért nem tudja belátni?

kekasszony
Olvasó
kekasszony

A helyedben nem pazarolnám az energiámat a kifogásolt nőkre. Akadnak azért még nőies nők is.

Reszet Elek
Szerkesztő

Én sem hiszem az egyik hozzászólóval ellentétben, hogy már csak varánusz arcú, medveként cammogó nőre hasonlító valamik maradtak volna…

kekasszony
Olvasó
kekasszony

Persze, persze. Visuo-ra gondolsz szerintem, Ő is jó fej.  Tény hogy időnként a  látványtól rosszul vagyunk, az ember életkedve is elmegy. Főleg pl. akinek a mai női divat nem is jön be. Az előző századok női ruhái szépek voltak.

Reszet Elek
Szerkesztő

Nem vagyok egy divatguru ellentétben pl Zoolanderrel, de nekem az a benyomásom hogy már egy ideje jónéhány divatirányzat él párhuzamosan egymás mellett. Szóval csak egy igénytelen, buta nő nem tud felöltözni divatosan ha akar úgy hogy jól is álljon neki ahelyett hogy számára előnytelen tucatdivattal tudja le a dolgot.

Koriander
Olvasó
Koriander

női manipulációk vezetnek eredményre. Ha valaki megmondaná miért, megköszönném.

Szeretik azt hinni, hogy minden nekik jut elsőre az eszükbe, miközben egy múzsa sugdoss erotikusan a fülükbe :)) vegülis neked is vannak tapasztalataid, Te mire jutottal? Es mi lett a ferfival, akit felhívtál, en nagyon szeretem a lovesztorikat :)) mesélsz?

visuo
Olvasó
visuo

„Sajnos a férfiaknál a direkt “utasítások” kiverik a biztosítékot sokkal inkább a női manipulációk vezetnek eredményre. Ha valaki megmondaná miért, megköszönném.”

én csak a magam nevében beszélhetek: nem szeretem a körülírást, mellébeszélést, manipulálást, se férfitól, se nőtől. pont a konkrét dolgokat szeretem.

a női kéréseket, ha meg kedvesen, jó értelemben vett kislányosan adják elő, azzal jobban lehet hatni rám.

Koriander
Olvasó
Koriander

Vis, megfelelô marketing (kedves, udvarias keres), ami tkp csomagolas–>>manipulacio, mûködik.

Kek bölcs :-), vagy lehet hogy ferfi?

Egyebkent a csupasz majomban ir errol Desmond Morris, hogy a szubmisszivitasban  mekkora manipulacio es kedvezo iranyitas lehetôsege rejlik, nemcsak a nôknek. nyilvan akinek csipôbôl derogál az alarendelôdes gondolata, annak fogalma sincs, hogy ez mennyivel celravezetôbb strategia, de neha megis jo irannyal ellen tolatni es pukkasztani ;-).

Update:-) 13:42 muszaj atgondolnom, a manipulacio nalam is negativ elôjelü, en is a masik szemelyet tisztelô direkt közles elkötelezettje vagyok, viszont önkentelenül is manipulalok, nyilvan ebben közrejatszik hogy relative kicsi es nevetos vagyok es ez alapbol tamogato ösztönöket indít be, meg ha merges is vagyok, akkor is leginkabb az “aranyos” jelzot kapom meg, hogy “kipuffogtam-e mar magam”, de teny, hogy van nemi belatokepessegem, szoval nagyon ritkan razom önceluan a labtörlôt, elôfordul, de nem vagyok alapjaraton foxi.  ugyanez van a lanyommal is, egyszeruen latom hogyan tekeri az ujja kore az apjat az orias szemeivel, mig a fiunknak messze kevesebb dolgot nez el es koztuk foyamatosan megy a hatalom-allitas, amikor ferj ki az ajton a fiamnak (5 lesz) rogton az az elso kerdese, hogy akkor most o a fonok? Mondom neki nem, en vagyok, erre “de anya”,  ilyenkor neha belemegyek es olyat jatszunk, hogy ô iranyitja a napi teendoket, az egyik kedvenc jateka:-).

Reszet Elek
Szerkesztő

de neha megis jo irannyal ellen tolatni es pukkasztani” – Vagyis tesztelni hogy elég erős-e a hím.

Mindenesetre ezek jó pillanatok mert az ilyenkor történő kellő alaposságú “rendszabályozás” jótékonyan hat a kapcsolat dinamikájára ill. megerősíti a kapcsolaton belüli szerepeket.

kekasszony
Olvasó
kekasszony

Kori  Ha azt írom, hogy fiatal koromban hasonló felfogású  voltam mint Libsifemcsiszingli elhiszed, hogy nő vagyok?  (….)

Csak aztán megtanultam szeretni, megtanultam az általam szeretett dolgokhoz alázattal (nem keverendő össze a megalázkodással) fordulni és így átértékelődött minden az életemben.

Ami a magánéletet illeti aranyos vagy az érdeklődéseddel, kösz. Igen, ez egy lovestori.  Egyenlőre érd be annyival, hogy egymás nagy tisztelői vagyunk, létezik a kapcsolat, örülünk egymásnak.

Kérdezted a tapasztalataimat. Annyit tudok még írni, hogy szerintem nagyon nem érdemes együtt lenni valakivel csak azért, hogy ne legyen egyedül. Annál sokkal tisztességesebbnek tartom az egyedüllétet. (nem keverendő össze a magánnyal). Egészen más az összetartozás élménye egy olyan emberrel, akinél mélyen a lelkünkben érezzük, hogy “ő” az. (Ez most megint elcsépelten hangzik pedig nem az.) A kis hercegben ezt annyira szépen leírta Exupéry. (rózsák valamint a róka ). Hu ennyit írni, örülök, hogy péntek van.

Reszet Elek
Szerkesztő
kekasszony
Olvasó
kekasszony

Ez csodaszép volt, köszönöm, pont jól jött péntek délután!

Koriander
Olvasó
Koriander

Kek, csak szójatek volt, utalva a “ha valaki (nő) szép is és okos is az már férfi… “-re a hszdben :-), nincs miert ketelkednem, mert alapvetôen a mondanivalóra koncentralok, de közben önkentelenül is regisztrálom a nickekhez kapcsolódó személyes infokat, ilyen az agyam, minden apróságot megjegyez. Pl. Rólad, ezek rogzultek, anelkul hpgy visszanezte, volna a profilod: felnôtt fiaid vannak, tanar lehetsz, nyari szünetet alig vartad, hogy elôvedd a kötôtûid (kötöttel vegül vmit?), lesújto velemennyel vagy a mai lanyokrol, a videkiek jobbak, nem vagy egy szoszatyar alkat, es lespinezted magad, ami nekem szimpi, mert van benned önirónia, az jó, ebben hasonlítunk, en sem veszem túl komolyan magam. Öszinten örülök, hogy kedvezôen alakul a kapcsolatod, nem a reszletekre voltam kívancsi, hanem hogy akkor intiuciobol jol dontottel-e, amikor vki kulonlegesnek a standard jatszmat megkerulve jelezted, hogy ertekes:-).

aldum
Olvasó
aldum

Volt mar itt tisztazva, hogy nem az okossaggal van baj.
http://www.ferfihang.hu/2012/08/30/apro-noi-fogalomzavar/

Lehet, hogy rossz volt a megfogalmazas, de talan ertheto, mit akart mondani, nem az okossaggal van baj, hanem az okoskodassal es arroganciaval.

Belvedere
Vendég
Belvedere

Ha már a mai nők mesterségesen megnövelt önbizalomszintjéről beszélünk, itt egy különösen ízléstelen, de sokakkal ellentétben őszinte megnyilvánulás:

http://csajokespasik.blog.hu/2014/10/06/a_tarskeresozes_jot_tesz_az_onbizalomnak

 

Reszet Elek
Szerkesztő

Gáz ez. Nem is csoda hogy a társkeresőzés nem különösebben működik. Amúgy ez valójában reklám és semmi több.

Szerintem csak akkor van létjogosultsága a netes társkeresésnek ha a szokványostól elütő igényeid vannak, annak is leginkább azért mert az ilyen dolgoknak nálunk nincsen meg a kultúrája.

Reszet Elek
Szerkesztő

És még egy dolog beugrott önbizalom növelés szempontjából. South Park ebben is fején találta a szöget…

hgyi
Szerkesztő

Szerintem a mai nők önbizalomszintje sokkal alacsonyabb, mint a régieké.
Ezért is van szükségünk egy kis pluszra.
Csak a nagymamáimból indulok ki. Pontosan tudták, hogy éppoly nagy szükség van rájuk a család működéséhez, mint a férfira. Tudták, hogy az ő munkájuk nélkül a férfi koszos ruhákban járna és nem lenne mindennap meleg étel az asztalon. Anyai nagyanyám pontosan tudta, hogy nélküle meghalt volna a férje. Apai nagyanyám pontosan tudta, hogy nélküle éhen haltak volna a gyerekei. Anyai nagyanyám tanyán nőtt fel a nagyszüleivel, akik építették az önbizalmát, fontos emberke volt mellettük már gyerekkorában is. És egész életükben szorgalmasak voltak, dolgoztak. Apai nagyanyám annak ellenére dolgozott, hogy eredetileg gazdag, úri családban élt közel 30 évig.
Anyai nagymamám pl. sokszor emlegette első önálló kenyérsütését, amelyre úgy 7-8 éves korában került sor.

Ráadásul ma a külsőségektől várja sok nő az önbizalomnövekedést. Pl. ha nagyobb lesz a mellem, több önbizalmam lesz. Ha kisebb lesz az orrom, több önbizalmam lesz.. Ha nádszálkarcsú leszek, több önbizalmam lesz. És lesz is. Időlegesen és felszínesen. Épp annyira, amilyen felszínes az utóbbi legalább 25-30 év. Én csak erre gondolok, ha mesterségesen növelt önbizalomról beszélünk.
És talán ezért keresi a mai nők nagy része a munka-karrierben az önbizalmat – családon kívül.

Reszet Elek
Szerkesztő

Szerintem ebben az alacsony önbizalomban nagy szerepe van a fogyasztói társadalomnak. Ha belegondolsz a reklámok mind valamilyen (kamu) igényt próbálnak felkelteni, elhitetni hogy az adott dolog nélkül nem vagy teljes, nem vagy megfelelő. Ha nincs külön nappali meg éjjeli fürdetőd meg mellkasra kenhető krém megfázáskor akkor te nem vagy jó anya, ha nem bírod a pörgést egész nap, akkor nem vagy jó ember sem (ilyenkor csak a megfelelő táplálékkiegészítőre van szükséged), ha nem tudsz úgy elmosogatni, hogy a Nap öngyilkos legyen a tiszta üvegpoharakról visszacsillogó fény mértéke miatt nem vagy jó háziasszony (persze ha megveszed x mosogatószert…), nőként minimum sorozatos orgazmusok kellenek és persze hogy mindig kívánatos légy stb.

A reklámoknak pedig nem véletlenül a nők a célközönsége. Egyrészt azért mert a családi kassza nagyobb hányadáért ők felelnek, a mosószerektől, a család felruházásán keresztül sok dologra. Másrészt a nők érzelmileg könnyebben befolyásolhatóak, motiválhatóak és sokkal többet adnak a környezetük őket illető véleményére. Ezzel pedig visszakanyarodtunk a nők külső, rendszeres verbális megerősítéséhez és at önbizalomhoz.

Hogy ez az egész meddig fajulhat el, szerintem mindenki tudna példákat mondani. Nekem egy huszonéves ismerősöm esete ugrik be, aki egy ideig sikertelenül próbált teherbeesni (azóta persze ez megoldódott). Rendkívül frusztrált lett a dologtól és az volt a durva hogy leginkább azért mert úgy érezte hogy egy feladatában kudarcot vallott és hogy a környezete milyen módon fog a kudarca miatt hozzáállni. Ha valaki ezt a mentalitást akarja tanulmányozni elegendő a BA-ra ellátogatnia, ott tömegelnek ezek a szerencsétlenek.

hgyi
Szerkesztő

Most erre mit mondjak? Tökéletesen egyetértek.
Erre a reklámos összefüggésre nem is gondoltam, de teljesen beleillik a képbe.
Szerencsére nem szeretem a reklámokat.

Asszociáltam: valahogy az ugrott be erről, hogy a meglévőnél valami jobbra van szükségem, hogy mindig mondtam, hogy egyrészt azért nincs szükségem a részegségre, mert anélkül is tudok laza lenni, másrészt utálok rosszul lenni. A drogokra meg azért nem, mert ha vidám akarok lenni, akkor bármiféle külső szer nélkül is termel saját “drogot” az agyam. Ha meg szomorú vagyok, szeretném megélni a szomorúságot. Ha dühös, akkor a dühömet, stb. Mert ha csak elnyomom, szerek hatására leszek másmilyen, annak semmi értelme – nem én vagyok, hazudok magamnak is, másoknak is.
Ez a kép, amely a nevem mellett látható, talán mond annyit másoknak, hogy nehéz megtartani valamit a tiszta, őszinte kétévesből, de érdemes próbálkozni.

Reszet Elek
Szerkesztő

Az biztos hogy a tízéves önmagamtól minimum egy bokánrugást és egy rakat szemrehányó pillantást kapnék. Nem ások dinoszauruszokat de még egy kutyám sincsen pláne nem versenyautóm! Minő szégyen…

Erről szól ez.

hgyi
Szerkesztő

:o))

A filmet nem ismerem. Sajnos nem vagyok egy filmnézős. Max. akkor, ha tévében adják. Ha este vetítik, elalszom rajta. Ha napközben, akkor nem nézek tévét, ha hétvégén napközben, akkor talán, de ritkán. :o) (Profi kifogásgyáros vagyok!) Ja, és kishülye monitoron nem szeretek “tévét” nézni. :o)

Belvedere
Vendég
Belvedere

Érdekes, hogy a nőismerőseim jelentős része gyakorlatilag egy sajátságos, a tényekkel szembemenő párhuzamos világot épített maga köré. A mai lányoknak ritkán van összehasonlítási alapjuk, a környezetük problémája keveset jelent nekik, még kevésbé a férfiaké. Miközben jóval több férfi lesz öngyilkos, több az egyedülálló férfi, az egyéb egészséggel vagy anyagiakkal kapcsolatos faktorokra pedig nem térnék ki, addig a női panaszkultúra nem csupán a lelki szemetesnek kinevezett embereket érinti, hanem az internetet is telepakolja. Egyre inkább vallom azt, hogy a “szemét férfiakról” szóló történetek kitaláltak.

(Az önbizalom-problémáról beszélni nem kecsegtet sok jóval, esetleg a nőknek ezerszer rosszabb a férfiaknál dogmáját felválthatja a mindkét nemnek egyformán rossz mérsékeltebb elképzelése.)

Naooo
Olvasó
Naooo

“hogy mire abba a korba kerülnek, hogy párkapcsolatba lépjenek, a nők kiegyensúlyozott, magabiztos és fejlett érzelmi intelligenciával felvértezett férfiak tömegéből válogassanak?”

Hogy még most is a nők járjanak jól? Lószart Mama.

“ahol az apa egyben át is adja a férfivá válás útját fiainak?”

Shavale romale.

visuo
Olvasó
visuo

Az írás 90%-ban nagyon jó, találó. Míg a maradék 10%-al nem értek egyet, vagy árnyalandó.

A YouTube linkes Csernus interjúban lévő nő nem „tökös”, hanem arrogáns, buta, pökhendi és antiszociális.

Ezt sok naiv férfi „határozottságnak”, „életrevalóságnak” gondolja, ami óriási tévedés.

Koriander
Olvasó
Koriander

Vis, egyreszt örülök, hogy vagy, masreszt egyetertek:-).

visuo
Olvasó
visuo

örülök, hogy örülsz. : )

greifswalder
Olvasó
greifswalder

“A szeretethiányos férfit senki nem öleli át. Én is csak akkor kaptam ölelést csajoktól, mikor tele voltam szeretettel.”

Hogy ez mennyire így van.

hgyi
Szerkesztő

Persze, hogy így van. De bármivel kapcsolatban megfigyelheted: pl. ha egy péken azt látod, hogy undorodik a tésztától, nem veszel tőle pékárut. Vagy ha valakin azt látod, hogy épp csak nem sír, nem akarsz vele valami vidám dolgot csinálni.
És ha valakin azt látod, hogy kocsányon lógnak a szemei és majd’ kicsordul a nyála, ha rád néz, nem lesz vele ingerenciád kedvesen beszélni, sőt menekülsz tőle.

A szeretethiány is meglátszik és az emberek nagy része ösztönösen attól tart – főleg, akik nem a gondoskodó fajtából valók -, hogy ha megölel egy szeretethiányost, az életben nem tudja levakarni magáról. Ez gonoszságnak tűnhet, pedig nem az.

Naooo
Olvasó
Naooo

De az.

Rokapapa
Újságíró

Már hozzászólásban is jó volt olvasni bár kissé zavaróan hosszú volt. Így cikkben azért lényegesen értelmezhetőbb olvasmány.

A tökös nő egy feminista selejtes végtermék aki elsősorban önmaga ellensége az én véleményem szerint. Már sokszor leírtam de leírom ide is. Ezen nők is tudat alatt a határozott erő jellemű férfiakhoz vonzódnak tudatosan viszont minden olyan férfit elutasítanak akin nem tudnak uralkodni. Az alamuszi anyucit kereső nyúlbélákat tudatosan kedvelik viszont tudat alatt visszataszítónak tartják őket. Így aztán örökké keresnek és csalódnak amiért természetesen a férfiakat hibáztatják és gyávának is tekintik őket.

Ezek azok a buta nők akik még ha nincsenek is tisztában a feminizmus mivoltával mégis annak útmutatásai szerint élve teszik tönkre a saját életüket és – miként a videóból is kiderül – a gyermekeik sőt talán még az unokáik életét is.

Koriander
Olvasó
Koriander

“Nincs túl sok kitörési pont.” (lehozom a nevelésről szóló pàrbeszédet) ui érdekel a véleményetek, hosszú és kitárulkozó lesz, előre szólok:o). szóval tény, hogy én egy klasszik, keresztény alapokat követő családban nôttem fel, ahol egyértelműen a férfié a csalàdfősèg, igy nem esik nehezemre felidézni, hogy anyum egyes szitukat miképpen kezelt, apám a környezetét dominàló, ua a háziakkal abszolút gyengéd és szerető, nevezzük túlféltő. Ez az én mintám. Mégse tudom, hogy az engem irritáló  túlféltés az a dominancia pakk része vagy mégis gyerekkori traumában keressem a választ? (erre várok hszeket a többi inkább a mi hogyan) anyai oldalon nàlunk (ugye már irtam a kozák vérvonalamról) termeszetes patriarchalis, kőkemény orthodox  (nem zsidó, hanem pravoszláv) alapok vannak, bár a szovjet időkben azert rendesen odabasztak ennek az identitásnak, de mégse írtható. ua apai oldalon a matriarchalisbol forditott (bokorban még nuku feminista) tudatos dominanciat latok: a nagyanyám öngyilkos akart lenni (első gyerek meghalt 8 hónaposan, poszttraumás depresszió, ezzel a pakkal lett terhes az apámmal, szóval nem egy született gonoszról van szó) a lényeg, h az öt éves fia könyörögte le hokedliről és a kötélből, a többi poklot hozzá lehet képzelni, nagyon szép nő, a nagyapám oda volt érte, Pestre a matyaspincébe, szinházba és mellette a kohászatban kőkeményen gürizve, asszonynak a markába pénzt leszámolva, gyerekekkel szuper dolgokat jatszva, hatalmas konyvtar es megis minden neurózis ellenére, vmi egeszen bensőseges gyerekkora emlekszem a nagyszüleimnél – egy jól funkcionáló, egymast segitő család, a mai napig is. Apu elég korán elkerült otthonról, 14 évesen, és valószínűleg tudatosan fordította meg a családi nemi kompetenciákat. Miután szépen megvívtam apámmal az önállósodási harcomat…szurprájsz, egy totálisan hasonló karakterbe szerettem bele, nem, az elejen nem volt vilagos, a férjem bár nagyon szeret, de időnként előveszi az úthenger taktikát “az en vedelmemben”,  magyaran vannak vitáink, de a szex műxik. A sors fintora, hogy anyós hasonlóan a nagyanyámhoz neurózisos-despota figura, akitől a férjem kellő időben függetlenítette magát, ergo férj szintén egy matriarcha àltal dominàlt világból jön, amin tudatosan fordított es jol funkcionálunk. Kerdes: elég lesz-e az a gyerekeinknek, amit tőlünk látnak? A fiam személyisége, azaz a cukker úthengersege mar adott, a férjem szerint elkényeztettem, nem vagyok lassez fair hivő, tehát határok vannak, de tény hogy tyúkanyó vagyok es szinten tulfeltek, de kontrollalom, hogy hagyja megszerezni a sebeket is. Vegülis ez megint olyan, hogy nem is kell, hogy egyforma legyen a ket szûlővel a kapcsolat… Kitörési pontok az elfeminizálódott rendszerből nalunk: 1.óvoda-: spártai extenziv, kinn vannak az erdőben, semmi villany es vezetekes viz, vizet szülők hordják kannában, wc komposztos pottyantó, van egy menedék házikójuk, játékok nincsenek maguknak fabrikálnak(kötél, deszka, fa, van viszont rönkhajò, kötélhinta, magasles) két nő és két férfi nevelő, a fáramászás határa 5 méter (színes szalaggal jelölve), nincs kerites, csak hatarpontok, egymasra figyelnek, amúgy munkaeszközök: bicska, kalapács, fűrész ..élő fát rongálni tilos, egymás épségét szintén, napi szinten mennek hátizsákkal erdőben, sziklás területen kb 5-6 kmt, a fiam már simán hegyet mászik az apjával (1500-1700 m es csucsokat, 800as szintmagassagokkal), nincs nyûsznyûsz, a lányunk még felkéreckedik, ha nehezebb. Hétfőtől csütörtökig ételt hozzák nekik, péntek főzőnap, mindig van egy ügyeletes gyerek, aki az aznapi szakács (van gázpalack és gázrezsó). A lányunk is ide megy, mert fegyelemre és együttműködésre nevel. Az iskolában viszont már nem tudom mi lesz, tény hogy a vallási óráikra az iskolában felmentést kapnak és a fiunkat egy szerzetespap, a lányunkat megy egy apáca oktatja majd. Ebből következik, hogy a másik mentsvárunk a –> 2. Mikroközösség, nekünk ezt az egyház jelenti, kőkemény hierarchiával, mégis élô odafigyeléssel, amikor a fiunk született es enyhén ” kipofasodtam” a lelki atyám szólt, hogy kevesebb szénhidrátot kéne enni, meg hogy az anyai teendők mellett mindig jusson elég időm a férjemre.  férjem nem vallásos, igy… Tovább olvasás »

kekasszony
Olvasó
kekasszony

Elolvastam, elsőre úgy tűnik nincs miért aggódnod. Kamaszkorig a szülő nevelése fontos (Vekerdy Tamás is azt mondta 16 éves kor után ne akarjunk nevelni) , utána pedig, hogy milyen közösségekbe kerül, konkrétan milyen barátai lesznek. (nálam akkor volt a mélypont amikor megismerkedtek az alkohol hatásaival,,,de aztán visszaállt az egyensúly) Semmilyen szélsőség nem jó, ki fog alakulni szépen a személyisége a fiadnak. Az jó lenne, ha a klasszikus férfi tevékenységekben lelné örömét, legalább hobbi szinten. Igazán akkor szorul el a szívem, amikor helyes fiúcskát vagy kislányt látok elhanyagolt, szegény szülőkkel, ott bizony keserves sors vár rájuk.

Igen, városban is látom, hogy kialakult baráti közösségek, családok közös programokra viszik a csemetéket, ami nagyon építő, ez most is működik szerencsére.

(Most karácsonyi kis textil szívecskéket varrok csipkével, szalaggal, gyöngyökkel, hímzéssel, de szívesen adnék Neked is)

Koriander
Olvasó
Koriander

Az jó lenne, ha a klasszikus férfi tevékenységekben lelné örömét, legalább hobbi szinten.

-ez gyakorlatilag, amióta járni tud megvan, ugyanis a ferjem egy ezermester…, úgy néz ki az erkélyünk, mint egy űrbázis… gyakorlatilag minden napenergiáról megy csak a viragaimnak kültérben nincs helye, mert a napelemek a nap àllasanak megfelelően pozicionálják magukat, viszont arnyekolnak es ezt egyedül a tuja meg a borostyan toleralja …:(. A lanyunk kedvenc jateka is a fúró, most kezdett el vegre babazni is.

A szivecsket virtualisan is köszönöm, biztosan nagyon szép :-).

kekasszony
Olvasó
kekasszony

Akkor most miért is aggódsz? Ja, csak anya vagy …

Koriander
Olvasó
Koriander

Te sosem ketelkedtel? Masreszt a tapasztalatok is erdekelnek, ha mar felmerult a hogyan neveljunk fiubol ferfit dolog.

Mint irtam az alaproblemam, hogy legszivesebben kiparnaznek mindent, hogy nehogy baja is essen egyiknek is (ezt gondolom tanult mintanak), viszont latom azt is, hogy mekkora fejlôdes következik be hirtelen, ha hagyom megtapasztalni, igy önmagam felelmein is felülkerekedek, szóval az elsőgyerekes balfékeskedésen már régesrég túl vagyok és alapjáraton elég szuverénen működök, de a gyereknevelésben tényleg megtapasztaltam a határaimat én is.

Nekem eleve nagyon furcsa volt azt az egymassal rivalizalo vilagot megélni, ahogyan egy eppen éntudatára ébredő fiúcska, másfélévesen folyamatosan teszteli és próbálgatja az apjával szembeni határokat, pl.velem sosem dacolt, en mint valami szimbiózisos kellék vagyok jelen az életében, ahogyan ha vigasz kell vigaszt kap, ha  várat építünk és nincs éppen kispajtás asszisztálhatok. Az elején durvának láttam a bírkózásokat és nehéz volt elfogadni, hogy a férjem a kicsi fiunkkal nem úgy bánik, mint egy hímestojással, mint ahogy én teszem. valószínű, ha egynél megállunk, akkor végig tudom vezetni a kimélő üzemmódot, kettővel már a férj bevonása megkerülhetetlen, igy kénytelen voltam megbékélni azzal is, hogy ő másképpen közelít és kevésbé nőnek a fejére, mint mondjuk nekem. szerettünk volna egy harmadikat is, de most a gerincem miatt , sajnos nem biztos, hogy lehet…ez piszkosul fáj, de végûlis annak kell örülni, ami van és nem azon keseregni, hogy mi hiányzik.

Jó sok voltam, legalább Wastrel nem érzi magát annyira csupasznak :)).

hgyi
Szerkesztő

ezt gondolom tanult mintanak
Szerintem épp ez nem a tanult minta. :o)
A tanult minta az lehet, hogy hagyod, csinálja.

Ha kételkedsz, az jó. :o)
Hullámokban jön, számíts rá még úgy 50-60 évig.
És egyre inkább meg kell tanulni, hogy nem nyúlok utána, nem fogom a kezét, nem mondom, mit kell csinálni, stb. És igen, borzasztó átélni azt, ha baja lesz, hogy megakadályozhattam volna… De ha megakadályozom, akkor … akkor esetleg később és veszélyesebb, stb.

A gerinced helyrejön. Nekem tizenéves koromban azt mondták az orthopédusok, hogy csak egy gyereket és veszélyeztetettként végig feküdni, kímélni. Ehhez képest a lányommal végig dolgoztam+építkeztem, aránylag hamar jött a második, és utána nagyon gyorsan a harmadik. Egyikkel sem volt kímélő életmód. A közepessel sem, mivel a lányom hiperaktív volt. :o)
De ha nem lesz harmadik, mert az egészséged fontos, hogy a meglévő kettőnek aktív anyukája legyen, hát kár rágódni rajta. :o) Az életed tudni fogja, mi a jó neked. :o)

Koriander
Olvasó
Koriander

Bebifesz, köszi, nagyon jó volt olvasni, különösen az orthopédusosat :))), télit akartunk volna harmadiknak, de az tenyleg nagyon korai lenne a dolgok jelenlegi állása szerint, viszont van egy szuper  gyógytornász-masszőröm végre !!!!! (csütörtökön voltam nàla, varratszedés után) és ő neki pont egy éve volt szeptemberben ugyanez a műtéte csak ő nyaralás közben sérült le- ez sem hiszem, hogy véletlen találkozás, mert ő még az összes lelkitipródásomat is érti.

hgyi
Szerkesztő

Mi attól tettük függővé a harmadikat, hogy akkor lesz, ha a második nem olyan, mint az első (hiperaktív). Édes egyetlen harmadszülöttem nem hagyott tapasztalási időt. 13 hónap van a két fiú között… :o))

Hajrá! :o)) Pedig a masszírozás nem kis fizikai igénybevétel. Csak így tovább! Idén hosszú karácsonyod van! :o)

Koriander
Olvasó
Koriander

tenyleg elegge hamar jött az advent :D

Wastrel
Újságíró

Nem érzem magamat csupasznak, egészséges, férfias testszőrzetem van. :D

Tetszik ez a kételkedős hozzáállás, mindig fontos, hogy egy-egy apróbb állomás után a gyerek életének előrehaladtával feltegyük a kérdést, hogy “Tényleg mindent jól csinálok?” Hamarosan kapsz egy kis meglepit, ha a szerkesztő urak/hölgyek úgy akarják, örömmel venném, ha arra is reflektálnál majd pár szóval. :)

Koriander
Olvasó
Koriander

Úristen, milyen meglepit :-))?

Wastrel
Újságíró

Pont attól meglepi, hogy nem tudod előre :) Lehet, hogy csak 1-2 nap múlva érkezik, mindjárt megérdeklődöm.

Koriander
Olvasó
Koriander

kegyetlen :P

(egyebkent annyira erdekes, hogy a csupaszsagot a sajat kis csaladi szennyesem kiteregetesenek rokonyertelműjeként használtam, erre te meg de facto ertelmezted, jovan-jovan megjegyeztem Mr.Szőrmók vagy ez pont annyira ‘dehonesztáló;-), mint a természetes zsigerből jővő férfiasságot péééjoratívan máccsózni, diavoletta szmájli).

Wastrel
Újságíró

Pontosan tudom, hogy értetted. :P

kekasszony
Olvasó
kekasszony

Persze hogy én is kételkedtem, kételkedem időnként. Nyugi van, teljesen értelek.  Megkerülhetetlenül át kell élni egy fiús anyának, hogy a kis kópét hogy is fogalmazzak a küzdés, a győzni akarás erősen foglalkoztatja. Egy nő általában azt mondja:”Nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos.”  A férfi győzni akar, én úgy tapasztaltam esetleg olyan áron is, hogy sérül fizikailag. Konkrétan pl. itt vannak a küzdő sportok.  Kisebbik fiam óvodás kora óta bokszolni akart (végül is időnként bokszol is) . Folyamatosan szeretett verekedni (persze fiúkkal)  Állandóan stresszelt  az  MMA-val és hogy ő utcai harcos lesz. Vett nagy motort 20  évesen. Mit írjak még? Csak hogy mi vár még Rád. Ezzel élek együtt. Sose lesz vége (illetve egyszer majd igen) ugyanis mint tudjuk a legveszélyesebb foglalkozások a férfiaké.

egyébként amikor kisiskolások voltak,az a tanító néni, akinek lánya volt annyira nem tudta hova tenni a fiúk “vadabb” viselkedését, jellemző.

Koriander
Olvasó
Koriander

MMA az mi? tudom gugli a baratom, de megis…

the hermit
Olvasó

MMA= mixed martial arts, kevert harcművészetek. Egy olyan küzdősport, ahol csak kevés szabály van, Usákoknál nagyon népszerű.

Tehát- mondjuk az ökölvívással ellentétben- náluk nem csak ütni, hanem rúgni, fojtani is lehet, és nem nagyon van védőeszköz se.

Reszet Elek
Szerkesztő

Lásd például ezt a remek filmet!

Koriander
Olvasó
Koriander

Oh basszus, basszus, asztakacifantoskutyafülét, kivert a víz és az első szerelmem is ebben landolt (ashihara karate, kick-box, vilagbajnokija is van csak melle meg par orrcsonttörés és egyéb klafa dolgok, monnyuk él 1973as, es most 15-en lesz a szülinapja, muszaj lesz intervjuvolni….), na asszem tenyleg megyek es megszopogatom a palinkas üveget, Kek ramhozta rendesen a fraszt.

hgyi
Szerkesztő

Ehhehe.
A gyerekek mindig elő tudnak állni valami olyasmivel, amire nem számítasz. Úgyhogy relax, meg be happy és ilyenek. :o))) Elég akkor rágörcsölnöd a dolgokra, amikor azok előjönnek. Máskülönben meggárgyulna az ember lánya. :o))
Ne is tudd meg, mikért hívtak be a sulikba… :o) Ha érdekel, mélben mesélek.
Mi átestünk suliból való kirúgáson, pszichológushoz járáson, kartöréseken – agresszív görkoriból kifolyólagoson -, és hasonlókon. :o) De még élünk és virulunk. :o)

Koriander
Olvasó
Koriander

Megnyugtató, várom a méles beszámolót :-))). Ki kér igazi házipáleszt, apósom mesterműve, szepen gyöngyöző, üt már a szaga is, MMazni se kell.

hgyi
Szerkesztő

üt már a szaga is
És még a tiszta beszéd is összezavarodik tőle… :o)

Én finom diópálinkát kaptam nemrég. Bár nem szeretem a pálinkát, némelyik meglehetősen ízlik – főleg, ha amolyan enyhe és nem 90%-os. :o)

Naooo
Olvasó
Naooo

Máskor alig megy trécs, olykor meg idenyomnak tucatszámra, kinek van ennyi ideje?

Reszet Elek
Szerkesztő

Az a fajta túlzott törődés amiről írsz szerintem a dominancia természetes része, az pedig hogy túlféltésnek érezted a függetlenedés szükségszerű velejárója.

A mikroközösséghez és családhoz: Utolsó mentsvár jellege miatt nem véletlen hogy az állam és méginkább a feministák itt akarják a küszöbön belülre tenni (sőt ami azt illeti a hálószobákba is) a lábukat.

South Park példával élve itt és egy másik itt.

Koriander
Olvasó
Koriander

:*

.
Olvasó

Nagyon tetszik, amiket írtál! :-) Szuper ez az óvoda!

Koriander
Olvasó
Koriander

Tenyleg az, es annyira erdekes, hogy az óvónővel, aki letrehozta, akkor ismerkedtem meg, amikor a fiunkkalmeg csak 9 hetes terhes voltam, egy liturgian, aztan ra ket evre, nem messze a hazunktol elinditotta az ovit :-)). annyi ilyen törtenetünk van, annyira élő Isten-tapasztalást lehet kapni a gyerekeken keresztül, hogy vmi hihetetlen, filozófiával is a gyerekek kapcsán kezdtem el foglalkozni :-). nyilvan amatőr, de a létezés elevenné vált.

.
Olvasó

Ez szuper! Jó lehet egy ilyen közösség. A Gondviselést meg lehet tapasztalni… túl sok a “véletlen”.

A gyerekekhez hogy jött a filozófia?

Koriander
Olvasó
Koriander

igen Gondviselés, el is felejtettem ezt a nagyszerû szót:-), talán korábbról jön a filozófia, elég banális egy történet, még ép elsô éves egyetemista voltam, egy kolostorközeli ásatás és területrendezésen a szünidômben és ebédnél beszélgettem egy szerzetessel, vagyis elég magabiztosan pukkasztottam, hogy megismerheto-e Isten csupan tapasztalassal vagy muszaj tanultnak lenni, aztán ô vmi nádszálas hasonlattal érvelt…akkor kvazi hulyenek neztem, jóval kesobb rabukkantam, hogy ez egy klasszik Blaise Pascal idézet volt, ha visszapörgethetném, hogy az ‘együgyü’ szerzetes a nagyon ‘mûvelt’ egyetemistalánynak akkor pontosan mit is mondott…de talán nem is az volt a lényeg, hanem a folyamat, amit beindított ‘az’ a beszelgetes. Aztan, amikor a fiam megszületett az emlekek hatvanyozott erôvel jöttek, es miutan anyukam addigra meghalt, egyszeruen egy csomo beszelgetes maradt ugy a fejemben, amit nem fejeztunk be…tudom ez igy bitang elvont, de amikor egyedul vagy a kicsivel es ostromolnak a felismeresek es nincs a kozeledben az, aki atelte a szulest es ezt az anyava-valos atalakulast, akkor a letezest ertelmezokhoz fordulsz. hat igy.

.
Olvasó

Szerintem érthető, legalábbis érteni vélem. Köszönöm a választ! (Csak most vettem észre.)

Naooo
Olvasó
Naooo

Már csak magamban hiszek.

Koriander
Olvasó
Koriander

Ezért nem vagy egy elveszett ember.

(megint feladtad a leckét…)