Borisz

Egérszív

Borisz - 2016. szeptember 20. kedd 11:18 - 62 hozzászólás

girlreadingatschoolA kettővel előtte ülő fiú semmiképpen nem volt szép. Szarukeretes szemüveg, görnyedt tartás, idétlen hang, kicsit nazális, kicsit nyújtott – minden nő rémálma, hogy egy ilyen lény szólaljon meg mellette. De mégis. Volt benne valami. Valami, amitől Egérke úgy érezte, hogy a lelkükben egy egészen pici darab, egy kis csücsök talán közös lehet. Mindketten mellőzöttek voltak – mindkettejükön átnézett már a gimnázium többi partiképes példánya is, most meg itt van az egyetem, az intellektus hazája, a nem pusztán külsővel való érvényesülés utolsó bástyája, és tessék, megint ugyanaz. Kitaszított, félretolt, mellőzött kis lények voltak mindketten. Egérke magában el is nevezte őt Bagolynak.  Eszébe jutott a Watchmenből a szemüveges, testes fickó, akinek az egyik jelenetben nem áll fel – gyorsan bele is pirult a gondolatba, mert jó kislány volt -, és elhatározta, hogy ezt a fiút igenis lehet szeretni, ha másért nem, hát pontosan azért, mert olyan szerencsétlen. Végülis nincs azzal baj, hogy “szerencsétlen”, forgatta magában a szavakat – ez csak annyit jelent, hogy nincs szerencséje. Majd én leszek neki a szerencséje!, határozta el hirtelen, és ez a gondolat annyira felvillanyozta, hogy szélesen mosolyogni kezdett.  Odalent a katedrán az előadó meglepetten felvonta a szemöldökét, várakozóan nézett rá, és ebbe Egérke még jobban belepirult. De most már nem számított – most új célja lett az életben. Az Éji Bagoly. Majd ő megmutatja, hogy micsoda hőst rejt az a rondán betűrt kockás ing!

Kifelé menet “véletlen” leejtette a papírjait. Nem túl sokat, csak úgy óvatosan, hogy azért össze lehessen szedni, ne tűnjön nagyon kínosnak. De Bagoly éppen belemerült egy vitába a padtársával, valami ellentétes izoperdületű sárkányfarkakról, és nem figyelt, csak elhaladt mellette. Egérke durcásan szedte össze a papírokat, és hirtelen nagyon utálta a Baglyot. De hát melyik egér szereti a baglyokat. Összeszorított szájjal masírozott ki az épületből.

Kinga, az Istennő ott állt a barátnőivel, és dohányzott.

Egérke életében talán ha egyszer gyújtott rá a nagyapa Kossuthjára, és két percig hányingere volt – de most elszántan közeledett a társasághoz. Bizonytalan nevetgéléssel félbemaradtak a mondatok, minden szem felé fordult. ”Én vagyok Sandy a Grease-ből”, gondolta magában újra és újra, és fohászkodott, hogy ne essen el, miközben Kingáék felé tart. Minden bátorságát összeszedve Kingához lépett.

- Kérhetek egy szálat?

Kinga, a Falkavezér, akinek most meg kellett mutatnia, hogy milyen jó ember, természetesen adott. A rövid, döbbent csendben, amíg a lány meggyújtotta a cigit, még azt is nagyon kedvesen megkérdezte, hogy “mi a baj? látom, nagyon kész vagy”, így került elő aztán az egész történet, és hogy Egérke szeretne átalakulni, hogy vonzóbb legyen Bagolynak. Erre már mindenkinek volt hozzászólása, és bár kicsit furcsán nevetgéltek, de innen is, onnan is elhangzottak a felajánlások: “én tudok jó sminkest!” – “Gyere, menjünk vásárolni! Borzalmasan nézel ki, csajszi!” – “Teljesen újra kell gondolni a hajadat, elviszlek a Vivienhez, nekem is ő csinálta!” – “A szájfény a legfontosabb! Gyere, van egy kedvezménykuponom a Macbe, olyat mutatok, beszarsz!”, és társai. Hirtelen mindenki megérezte a kihívást, sok-sok Michelangelo zsongott a Sixtusi Egérkápolna körül. Egérke a mennyekben érezte magát. ”Befogadtak, befogadtak!” – és majdhogynem szökdécselve indult a lányokkal vásárolni.

Reggel nyolckor elektronika. A Bagoly már nagyon várta, hogy odaérjen, mert iszonyú kíváncsi volt a digitálisan vezérelt lézervágóra, amit a tanár ígérete szerint egyénileg fognak majd felprogramozni. Csak úgy zsongott a feje az ötletektől, amikor beért az épületbe. A többiek még csak szállingóztak, háromnegyed volt, és mindenki utálta az elektronikát. De Bagoly egyszer csak meglátott valamit, amitől hirtelen elfogta a jól ismert gyengeség, és meg kellett kapaszkodnia.

A büfé sarkában egy lány olvasgatott. Először fel sem ismerte, olyan volt, mint valami modell a tévéből – gyönyörű haja volt és hosszú lábai, a ruhája pedig hanyag, de szexis, az a fajta, amiben az Elérhetetlenek szoktak járni – testhez simuló farmer, lezser felső, az egyik válla kint, úristen, ki lehet ez. Sosem látta még itt – vagy mégis? … Észrevétlenül megpróbált elmenni, kellő távolságra ahhoz, hogy a lánynak ne tűnjön fel, egyenesen a büféhez, már ki is találta, hogy mit fog venni, pedig édesanyja gondosan megreggeliztette; mindegy, vadul dübörgő pulzussal odament, kért egy jégkrémet, remegő kézzel kifizette, és aztán véletlenül pont arrafelé fordult vissza, amerre a lány üldögélt. És akkor elejtette a jégkrémet, sajnos, pedig nagyon nem akarta.  Mert az a lány egyenesen rá nézett, és így már tudta, hogy ki az.

De még sosem látta így. Ilyennek. Ilyen szexinek. Most valahogy más volt, eddig észre sem vette, pedig úristen, már mióta ott van, már a gimnáziumban is évfolyamtársak voltak… Most egy egészen más nő volt. És bár Bagoly egy percig sem hitte, hogy ez lehetséges, de a lány mosolygott rá. Aztán görcsös gyorsasággal visszabújt a könyvébe. Aztán a hajához nyúlt, megigazította, pedig a haja tökéletesen rendben volt. Bagoly még mindig ugyanott állt, a jégkrém még mindig ugyanott hevert.

És puff, el is múlt a Megfelelő Pillanat. Bagoly lehajolt, hogy felvegye a rommá tört csokis Magnumot, a lány pedig egyenesen belefúrta a könyvbe a tekintetét.  Mindkettejük arca lángvörös volt. Bagoly leült kettővel odébb, félig háttal, hogy ne legyen nyilvánvaló – de nem mert odamenni, nem mert odamenni, egészen rosszul volt, a dacos büszkeség és a kétségbeesett vágyakozás küzdött benne, a lány pedig egyszerűen nem volt erre felkészülve. Szerette volna azt mondani, hogy “ülj már át ide, te majom”, de Kinga határozottan a lelkére kötötte, hogy ne ő tegye meg az első lépést. ”Az a pasi dolga, hogy pedálozzon”, sulykolta újra és újra, “különben nem érzed magad igazi Nőnek”. És Egérke igazi nőnek akarta érezni magát. Most először, végre, egyszer az életben, talán egy kicsit tényleg úgy is érezte. Már befelé jövet, a villamoson is megnézték, és ez csodálatos volt; megérezte az életben azt az ízt, amire mindig vágyott, hát persze hogy így szép a világ!… Most tehát nem akarta már elengedni. És teltek a hosszú, hosszú másodpercek, és csak akkor jött be az a tanár, aki a tegnapi előadást tartotta.

Ő aztán egyből észrevette Egérkét.

- Á, kisasszony! – szólította meg tétovázás nélkül. Rutinos negyvenes volt, két válással a háta mögött, és bár kissé elengedte magát a 96-os szörfbajnokság óta, de még mindig elő tudott venni egy sármos mosolyt. Márpedig most a reggeli kávé mellé kifejezetten jól jött neki a hölgytársaság. ”Hogy összekapta magát ez a kis penészvirág”, gondolta elégedetten, és mire Egérke észbe kapott, már ott is ült az asztalnál a Férfi, akinek elsöprő és magabiztos jelenléte még azt a kérdést is nevetségessé tette, hogy “Nem bánja, ha csatlakozom?”, mert nagyon jól tudta, hogy Egérke nem bánja. És a büfésnő már érkezett is a kávéval, mert neki titkon régóta tetszett a tanár, “két cukorral, Tibi, ahogy szereted”, tette még hozzá finom nyomatékkal, de Egérke nem tudta, hogy ez neki szól, és őszintén szólva, szeretett volna elsüllyedni.

- Jesszusom, bocsánat, ha zavarba hoztam! – mondta ártatlan hangon a tanár – Ha gondolja, átülök egy másik asztalhoz…

- Nem!… – jaj, ez nagyon hirtelen csúszott ki, gondolta Egérke rémülten, és kissé hadarva folytatta: …nem, tessék csak nyugodtan maradni, igazán nem probléma…  - miért mondom ezt, miért mondom ezt, korholta magát, ostoba, buta, buta Egérke, de addigra már becsukta a könyvet, és ügyetlen mozdulattal letette az asztalra. A tanár pedig elégedetten mosolygott, mert tudta, hogy innentől már egyenes az út. Már tegnap is nagyon mosolygott, ma meg direkt kicsípte magát, és megnézte, hogy mikor leszek bent, gondolta magában elégedetten. – Hiába, a fiatalság elszáll, de a karakter megmarad…

És akkor Bagoly lassan, nagyon lassan, szigorúan a földet nézve összeszedte magát, hátratolta a székét, és – Egérke riadt oldalpillantásától kísérve – elkullogott a folyosó felé. Hangosan csapódott a kukafedél, ahogy kidobta a jégkrémet, aztán már csak a sután csoszogó léptei távolodtak, és Egérke egy pillanatra visszanyelte a könnyeit, mert tudta, hogy most el kell búcsúznia a régi énjétől, és belekezdeni valami újba… De aztán, ahogy jobban végiggondolta, nem is volt ez olyan ijesztő.

Sőt. Tulajdonképpen csak most kezdődik minden.

És rámosolygott Tibire.


Az egyéni szerzői név alatt megjelenő cikkek nem a Férfihang.hu szerkesztőségének egységes állásfoglalását, hanem elsősorban a szerzők egyéni véleményét hivatottak kifejezni, bemutatni; céljuk sok esetben mindössze a vita, párbeszéd kezdeményezése a művészi provokáció eszközével. Az írások közlésére a véleményszabadság és a médiapluralizmus érvényre juttatásának igényével kerül sor. A Férfihang.hu szerkesztőségének, moderátorainak elsődleges feladata a vonatkozó törvényi keretek és a jóízlés kívánalmainak betartatása.
10 votes, average: 5.00 out of 510 votes, average: 5.00 out of 510 votes, average: 5.00 out of 510 votes, average: 5.00 out of 510 votes, average: 5.00 out of 5 10 olvasó átlagosan 5.00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

A cikk megjelent a Beszédtéma - Bulvár, Csajozás - Szex, Művészet - Kultúra rovatban.


Hasonló témájú cikkek:




Hozzászólások a Facebook-on keresztül
Hozzászólások (62) Hivatkozások (0)
  1. Zseniális, tényleg. Köszi!

    1     0
  2. Többször olvasva még jobb.

    Félénk srácok, hajrá! Ne hagyjátok, hogy a rendes lányokat elrontsák a p!navadászok… :)

    0     0
  3. Nagyon plasztikusan ábrázoltak, hihetőek a karakterek, érezhető, hogy jól érted az embereket. Ha belegondolok, tulajdonképpen csaj-irodalom ez, mégis valamilyen általam még pontosan meg nem fejtett okból működik a férfiagy számára is… Ami nagy erény… – Talán azért, mert nem zárul be az egész egy női nézőpont önirányultságába…Vagy talán azért, mert olyan ez a férfiolvasónak, mint egy szép mese: íme egy nő, aki egy esetlenkedő férfit akar szeretni, és jó egy kicsit elhinni, hogy ilyen létezik, pedig azért az agyunk hátsó zugában tudjuk mindannyian, hogy ilyen bizony csak a mesében van. :D – Sőt, úgy tűnik, még ebben a mesében sem, mert azonnal érkezik Tibi… – Szóval akkor rájöttem, hogy mégsem tökéletesen hihetőek a szereplők, csak annyira mint egy (összetört) tündérmesében…

    Mindkét szereplő élete útelágazás előtt áll. Jól sejtjük a poklokat, amelyek mindkettőjükre leselkednek. – Szóval követelem a folytatást!  :D – Komolyan érdemes lenne megfontolnod, ha esetleg regényt nem, de egy novellaciklust mindenképpen…

    3     0
    • Ugyanígy látom magam is. Élmény volt az olvasás, még akkor is, ha valóban meseszerű, hogy bárki is Bagolyra bukna.

      Külön kiemelném, hogy a csajok segítenek egymàsnak vonzóvá válni, míg férfioldalon ez az elem nem jelenik meg – ahogy a valóságban sem.

      Az pedig, hogy én is belekerültem a törtènetbe, külön ajándék :)

      3     4
      • Ne mondd meg, ne mondd meg!! öööö…. Kinga, a falkavezér, ugye??? :)

        Egyébként az, hogy a férfiak nem segítenek egymásnak vonzóvá válni, nem igazán állja meg a helyét. Gondoljuk a komplett Red Pill és PUA irodalomra, ami (többek között) arról szól, hogy többezer férfi segít több millió férfinek a csajozásban. Vagy ugye az edzés (gyúrás, ba’meg), ahol akkor is kapsz jó tippeket a haveroktól, hogy mit szedjél meg hogy legyen nagyobb bicepszed, ha nem kéred… és iszonyú mennyiségű, főként férfiak által férfiaknak gyártott ingyenes cikk, videó áll rendelkezésére bárkinek, aki kicsit is művelődni akar a témában.

        A lányok tanácsai valóban a ruha meg a smink terén szokott kimerülni. Kevésszer hallani lányokat egymásnak olyan “pasizási- párkapcsolati” tippeket adni, hogy: diétázz, kezdj el keményen edzeni, dobjál le tíz kilót és tanuld meg, hogyan éreznek, hogyan gondolkodnak általában a férfiak….

        1     0
        • Jaja. És persze Férfihang. De a bagolyfélék között így is ritkább, mint az egérkefélék közt. Előbbieket beszippantja a digitálisan vezérelt lézervágó, meg a hasonlók.

          0     5
          • Mindösszességében úgy gondolom, itt, Kelet- Európában azért a novellabeli Bagoly-féle srácok ritkák, mint a fehér…bagoly.  A fiatal férfiak többségének van, lesz csaja, maximum rosszabb és kevesebb, mint a menő srácoknak. De az, akinek 5-10 éven át nincs semmilyen nője, igencsak ritka. Van olyan, de szerintem igen ritka.

            0     0
      • “Az pedig, hogy én is belekerültem a törtènetbe, külön ajándék”

        majom is volt a történetbe? te csak a bagoly lehetsz

        0     0
    • Ez zseniális cikk ismét Borisztól és egy nagyon jó iránynak tartom.

      Szerintem mint célcsoport, a harminc, de talán inkább a 25 alatti nőket kell az üzenetünkkel megszólítanunk. Minél idősebb ugyanis egy nő, annál hosszabb ideig van kitéve a feminista propagandának. Emiatt sokkal több energiába, időbe kerül az agymosásuk hatástalanítása.

      Arra a kis időre, ami még nekik a Falig hátra van, már nem éri meg vesződni velük. Ezzel szemben egy fiatal nőnek akár már néhány ilyen cikk elolvasása után is öszeáll a kép. Főleg, ha közben nap mint nap látja a 30 plusszos szinglik nyomorult életét.

       

       

       

       

      6     0
  4. Tetszett:)

    Kissé disszonáns dolgok azért felmerültek és lehet hogy csak bennem:)

    “Férfi” szemszögből/álomból van megírva, nem hinném, hogy van élő nő bármilyen egér is legyen, aki így “rajongana” egy  : “görnyedt tartás, idétlen hang, kicsit nazális, kicsit nyújtott..” “lúzerért”, hacsak annyira nem ment el a csávó a nagyon deviáns írányba, hogy az már vonzóvá teszi:)

    Az önmagát meggyőző belső hang is férfira jellemző, kb ilyen szinten:
    - ok, nem nagy szám a csaj, de legalább kevesebb ellenfél akarja lecsapni  a kezemrő
    - kicsi a melle, de azért ha felvenmne gy pushupot, akkor arányosabb lenne,
    - igen, szeplős, de amúgy jó a lába
    stb, stb stb. hogy miért “dugnám” , illetve hosszabb távra miért győzöm meg magam,ha esetleg sikerült megdugnom:)
    Ha más férfi nem járt ebbe a cipőbe, szóljon, hogy unikum vagyok:)

     

    Tény , hogy vakolattal, ruhával, pushuppal lehet 1, de általában 2 pontot is emelni egy nő szintjén, de megfelelő beállítások és profi fotós esetén:) az felkúszhat 3-ra is:)

    A tapasztalataim szerint azért Egérkét bundában sem lehet annyira “elrejteni”,  hogy “értő szem” ne lássa a lényeget.

    Azt meg kizártnak tartom, hogy eddig nem vette észre a balfasz srác az egeret(mer ugye a Bagoly annyira el van látva nővel, hogy csak válogatnia kell:), ja, nem :), aztán meg hirtelen beindulnak a hormonok, tesztoszteron meg nyálcsorgatás, miegymás:)mert Egérkéből kibújt a Femme Fatal:)

    Max annyi, hogy baszki, de vak voltam ezt a csajt levarhattam volna, de most elúszott az alkalom, de hülye voltam, de most már nézhetek másik egérke után:)

    Ezt a szitut max 14 éves korig tudnám elképzelni női részről, de a csávó akkor is minimum egy fejjel, vagy többel magasabb:)(azért “horgas”:), de ugye, akkor meg már a tanáros cucc erősen pedoba hajlana, szóval ne menjünk bele:)

    0     4
  5. Óriási:) Remélem, ez egy folytatásos regény teasere. Egy ilyen több évtizedet átívelő, a szereplők jellemfejlődését aprólékosan bemutató regényé.

    1     0
  6. Van ilyen egyik napról a másikra feltűnővé változó középiskolás… még én is láttam az osztályomban.

    ..és olyan is volt aki talán engem látott érdekesnek – csak én sokkal később döbbentem rá.   :-(

    A történet nagyon jó, tetszett.

    0     0
    • Ahogy a közmondás tartja: Alamuszi nyuszi nagyot ugrik.

      Ez lehetne az elképzelt antifeminista teleregény következő részének mottója, a logikus kinövési irány.

      0     0
      • belevágunk az első antifeminista kollektíven írt teleregénybe?

        bárki hozzáírhat (csak Naooo nem:), lehetőleg néhány sornál ne többet, előtte bemásolva a már meglévő szöveg utolsó pár szavát…

        el is kezdem

        Sőt. Tulajdonképpen csak most kezdődik minden.

        És rámosolygott Tibire.

        A Tanár Úr, képzett nőcsábász lévén, tudta, hogy kicsit ütni kell a vasat. Ám csak annyira, nehogy túlhevüljön, nehogy bekirálynősödjön tőle az egyelőre megilletődött student. Így nem csak visszamosolygott, de szándéka szerint belecsempészett nézésébe némi szexuális előjátékot is, viszont rögtön utána felvette nem berregő mobilját, és váratlan teendőre hivatkozva eltávozott a büféből.

        0     4
        • Mivel a karakterek, a cselekmény Borisz szerzői tulajdonát képezik nem merészkednék idáig, hátha megerőszakolnánk az ő elképzeléseit, de az elgondolásod figyelemre méltó.

          Azért egy spin-off beleférne szegény Éji Bagoly viszontagságairól. Negatív cselekményi kifejlettel teljes omegásodással, MMORPG-függéssel, folyamatos szado-mazó pornóra való masztizással. Pozitív kimenet esetén pedig alfásodással. Elvégre Nite Owl kemény pacák…

          0     5
          • Ezmiez? Először azt hittem, Batman… Ez valami kínai Bitmen, vagy ilyesmi…

            0     0
            • Te jó ég! Micsoda popkulturálisan alulművelt jószág vagy!

              http://www.dccomics.com/search?keyword=Nite%20Owl

              Ezt sürgősen nézd meg, a legjobb képregény feldolgozás: http://www.imdb.com/title/tt0409459/

              0     0
              • Nem alulművelt, csak eccerű. Gyerekkoromban a G.I.Joe és TMNT rajzfilmek mentek, képregényben meg a Transformers és a Batman volt a menő. Meg a személyes kedvencem, Pókember. És persze Garfield…

                Aztán felnőttkoromra elmúlt a képregény-igény, megmaradt viszont a szuperhős- fizikum iránti vágy, így lettem gyakorló súlyzóimádó és edző. Ez lesz, ha valaki túl sok Pókembert olvas…

                (Még jó, hogy nem Garfield lett a hősöm.)

                0     0
              • a legjobb képregény feldolgozás

                Sry, az a Dark Knight:) A Watchmenen konkrétan 3szor elaludtam.

                0     5
              • No, csak hogy ne koptasd volt feleslegesen a billentyűzetet, megnéztem a Watchmen- t.

                A karakterek meg az egész világ ismeretlen számomra, így nem tudom, a film mennyire tükrözte a képregényt.

                - szerethető női karaktert nemigen sikerült alkotni, a főhősnő önző és agresszív (valamiért imádja verni a rendőröket és a titkosügynököket)

                - milliószor elhangzik az “álarc”  kifejezés, a női főszereplő végig a saját pofijával nyomja. Superman legalább szemüveget viselt civilben…

                - Dr. Manhattan hangsúlyozottan zsidó…

                - számomra nem derült ki, honnan van a szupererejük (golyót kézzel elkapni túlmutat az emberi képességeken)

                - a Komédiás se nem vicces, se nem hős a film alapján. Simán a bőnözők közt a helye.

                -No.1. jelenet: a Komédiás lelövi az ő gyerekével terhes vietnámi szeretőjét, majd odafordul Dr Manhattanhez és kioktatja, hogy az nem törődik az emberekkel…

                 

                Egyébként érdekes, izgalmas film volt.

                0     0
                • Ez is egy vélemény…

                  Azért Selyem Kísértet II. és Éji Bagoly mégiscsak élete kockáztatásával ment meg egy rakás tűzhaláltól fenyegetett embert.

                  Hangsúlyozottan?

                  A Komédiás meg…, most inkább hagyjuk a Komédiást…

                  0     0
                  • Hangsúlyozottan. Tudod, mint a viccben: metszette Derkovits Gyula… :)

                    Az égő épület, az is jó volt! Emberek sikoltoznak, a lány meg odafordul a Bagolyhoz rémülten: ” Gyerekek is vannak bent!”

                    És akkor mi van??? Ha nincsenek, akkor még elugranak egy fagyiért, vagy mi? Ha csak felnőttek vannak bent, akkor csak félerővel mentenek?  Oké, ez nem a film hibája feltétlen, csak némiképp ugrok erre az ostobaságra, ami mindig egyértelműen a gyereket helyezi a felnőttek elé. Nem a szülő a saját gyerekét, az természetesebb, hanem úgy általában.

                    Ahogy írtam, nem ismerem a képregényt, a film pedig összességében tetszett.

                    0     0
                    • Az nem jelent semmit. Arrafelé alapban származástól függetlenül majd minden kisfiút megcsonkítanak, ami azért elég problémás dolog. Mert a természet csak koloncnak tette oda azt a bőrdarabot ugye…

                      Ez a gyerek dolog meg gondolom evolúciós dolog. Előbb a gyerekek, aztán a nők (fogamzóképesek), végül mindenki más. Eszembe jut egy mentősökkel foglalkozó doku. Ott mondta az egyik mentőorvos, hogy megesik, még a kocsiban meghal a delikvens és ezt már megszokták, a munkájuk része, csak azt nem lehet megszokni, amikor minden igyekezetük ellenére gyerek hal meg, ilyenkor a többiek mindig békén hagyják az illetőt egy-két napig. Úgy gondolom a legtöbb ember ugyanígy gondolkodik. A halállal szembesülni sosem könnyű dolog, de egy gyerekkel kapcsolatban valahol… felfoghatatlan.

                      0     0
                    • Azt hiszem, talán ott lehet a probléma, hogy a férfiak az évezredek alatt szép lassan megteremtettek egy olyan társadalmat, ahol ők sok tekintetben feleslegessé váltak.

                      Egy törzsközösségi szinten élő csoportban, illetve bármilyen közösségben, ahol nehéz természeti körülményekkel, állati és emberi ellenségekkel kell megküzdeni, a fiatal felnőtt, egészséges, szaporodásképes férfiak, illetve nők a legfontosabb, legértékesebb tagjai a társadalomnak, majd a gyerekek és végül az öregek.  Mind a gyerek, mind az öreg ilyen körülmények között életképtelen önmagában, továbbá nem tudják magukat reprodukálni még vagy már.

                      Egyébként ez a szemlélet itt- ott ma is megmaradt azért, pl. veszélyes szülésnél – ha választani kell – az anyát mentik.

                      Problémám azokkal a szélsőséges esetekkel van, amikor ugye a férfi a nem saját gyerek után is kötelezve van gyerektartás fizetésére, mindez a “gyerek érdekében”, rengeteg ilyen USA- beli példát tudunk (szerencsére javarészt még csak onnan). Az ilyen hozzáállás szerintem nagyon káros az egész társadalomra nézve.

                      0     0
          • nem a szövegébe írni bele, hanem hozzá; ettől ő folytathatná, én is kíváncsi lennék rá

            tudod, virágozzék minden virág:)

            0     0
            • No igen, én is kíváncsi lennék…

              0     0
            • Úgy sejtem, Borisz ma még jár erre, szóval majd biztosan elmondja, hogy mit szabad tenni a karaktereivel, de egy a káposzta is megmaradjon és a kecske is jól lakjon megoldásként tudnék javasolni esetleg egy olyan, az olvasók által írott párhuzamos, alternatív történet, amelyben a sors legrosszabb együttállása esetén bekövetkező, legrosszabb kimenetelű következő fejezetet írhatnák meg az olvasók mintegy az ördög ügyvédjeként, aztán Borisz, akinek már-már írói kötelessége a pozitív hangvétel és a happy end ;)  még mindig háborítatlanul, de akár az olvasók által írottakat is kedve szerint felhasználva (vagy sem), viszont tulajdonképpen lényeges érdeksérelem nélkül megírhatja azt a változatot, amelyben kicsit-nagyon, jól-rosszul, de azért “nyilvánvalóan” sikerül elkerülniük a szereplőknek a teljes erkölcsi bukást, a “totális megsemmisülést”… :) Persze ha valóban tervezi ő maga is a folytatást, és nem csak mi követeljük… :)

              1     0
                • Mer’ ugye Sekszpír karnagy úr, akitől sok jópofa bemondást tudunk (pl: Mi újság? Asszony a  neved.), sorainak harmadát egy az egyben vette át más szerzőktől, harmadát részben megváltoztatva, s csak a maradék harmad volt originál, a drámák cselekményeinek jó része pedig már sokszorosan feldolgozott volt addigra… amennyiben hihetünk azoknak az ánglus professzoroknak, akik ennek utánabogarásztak. Osztán mégis ő a Sekszpír.

                  És hát “Egy az Isten”, nade az isteni Homéroszból sincsen több kettőnél, aki az elei által ráhagyományozott orális hősköltészet sorait szőtte bele csodálatos meséinek varázskelméjébe oly módon, ahogyan senki sem őelőtte, sem őutána nem volt képes.

                  Azé a novella, aki megírja.

                  0     0
                • Egyre kalandosabb. Borisz az alábbi szöveggel mentette vázlatba a novellát öt hónappal ezelőtt:

                  “ez egy régebbi posztban, a kommentek között született. Szerintem, ha már kontenthiányban szenvedünk, kifér belőle egy cikk.”

                  Aztán logisztikai okok miatt kallódott sokáig és most bányásztuk elő és tettük közzé. És akkor már értem, hogy mire vonatkozott az elején, hogy a kommentek között született… (én lemaradtam azokról a korábbiakról.) Szóval megvan egérke megszületésének kalandos története. Akkor tulajdonképpen mondhatjuk akár azt is, hogy egy spontán közösségi történetről van szó. Szerintem emiatt sem lesz nehéz megegyezni a folytatások sorsáról. :)

                  1     0
                  • Mondhatni csupán az álláspontomat fejtettem ott ki a kommenteknél, ebben a hosszas, vontatott formában :) Kedvelem ezt tenni, mitagadás.

                    Asztat gondolom, Alter, hogy itt nem a kontentgyártási kedv hiányzik, hanem valóban a fel-feldobott labda.  Ez például annak bizonyult, kellene találni olyan témákat, amikről szeretettel, szívesen és élvezhetően ír mindenki, mert itt most kapásból előugrott néhány csőre töltött Parker, és lám, mesterlövészek lapulnak szinte minden sarokban.

                    Szóval ki tud egy jó céltáblát?…  (Valami kevésbé sztereotíp dologra gondolok persze, mint hogy “a feminizmus igazságtalansága”.  Vagy akkor azt valami betyáros csavarral.)

                    0     0
          • Visszament egy stukkerrel és lelőtte őket.

            0     0
  7. “most meg itt van az egyetem, az intellektus hazája, a nem pusztán külsővel való érvényesülés utolsó bástyája”

    De.

    “de Kinga határozottan a lelkére kötötte, hogy ne ő tegye meg az első lépést”

    Mer a kinga egy hülye picsa.

    “”Az a pasi dolga, hogy pedálozzon””

    Az a papucs dolga.

    “már ott is ült az asztalnál a Férfi, akinek elsöprő és magabiztos jelenléte”

    Talpnyaló kis nyikhaj.

    “- Nem!…”

    Kurva.

    “Sőt. Tulajdonképpen csak most kezdődik minden.
    És rámosolygott Tibire.”

    Aki ringyónak áll, az is marad.

    2     0
  8. az első magyar antifeminista szappanop izé opusz második részének címe az lehetne, hogy EGÉR SZÍV, amiben a tanár úrral való hancúrozásról olvashatnánk szoftosan, a harmadiké pedig EGÉRKE MEGINT SZÍV, mely folytatás azt ábrázolná plasztikusan, hogy a mesterségesen – metafizikai kategóriával élve: púderezéssel – előállított vonzerő kíméletlenül és törvényszerűen megbosszulja magát

    1     2
  9. Ez csakugyan élvezetes stílusban megírt, irodalmi értéket képviselő darab, minden elismerésem a szerzőé!

    Néhány észrevételem azért akad.

    A két férfikarakter ábrázolása nagyon életszerű, hiteles, s mindketten egy-egy jellegzetes, mindenki számára a való életből is ismert típust testesítenek meg. A nőé ilyen szempontból kevéssé sikeres, mert ha van is ilyen, aki szürke kisegérből rövid idő belül “valami modell a tévéből” kategória lesz, egyáltalán nem tipikus. Leginkább romantikus lányregények és hollywoodi giccsek épülnek erre a sémára. Ezzel a valóságot aligha lehet leírni. Szerintem ez a történet mondanivalójának az egyik logikai buktatója.

    Valójában itt két tipikus női karakter összegyúrását látjuk. Az egyik, aki már az alma mater kapuját átlépve tudja magáról, hogy feltűnően vonzó, s ezért eleve a közeg menő pasijai iránt mutat érdeklődést. A sármos negyvenes tanárokon, a doktoranduszokon, a HÖK vezetőkön kívül legfeljebb a jóképű élsportolók és a zabolázhatatlan, öntörvényű zsenik keltik fel a figyelmét. A másik a szürke kisegér, aki vagy igyekszik minél messzebbre menekülni a számára zord valóságtól (és a fent említett romantikus regényekbe képzelve magát ábrándozik a prince charming-ról); vagy józanul számolva a realitásokkal tényleg a szürke baglyot szúrja ki. De nem bombanőként, hanem saját kvalitásait kidomborítva, zsák a foltját alapon igyekszik elérni a célját, jól tudván, hogy az elvarázsolt szürke baglyok felé a nőknek kell megtenni az első lépést (sőt, a másodikat és gyakorlatilag az összes többit is).

     

    A másik logikai buktatót ott látom, hogy amíg a lány a fiút a szürke kisegér minőségében szúrja ki magának, addig a fiú csak a felturbózott top csajra figyel fel. És így nehéz azt üzenni, hogy a nem alfa pasiknak mennyivel szarabb, mint a nőknek. Mert ha a fiúk csak a “szexpiaci” rangsor élén lévők iránt éreznek vonzalmat, akkor miért csodálkozunk, hogy a dolog fordítva is éppen így működik?

     

    2     0
  10. Egérke undorral nézte a két sorral előtte ülő férfit, ez a szemüveges hím az órai megnyilvánulásaival gátolja szakmai előretörésemet, gondolta sötéten. Ahogy óra után elhaladt mellette, dühödten a földhöz vágta könyveit, majd a női mosdóban három barátnője vigasztalta, miközben hisztérikusan zokogott és a férfiakat szidta. Épp mint a gimiben – jegyezte meg magának, miközben ridegen átlépett egy szerelmi bánatában öngyilkossá lett férfi mozdulatlan hullája fölött.

    Egérke kettős életet élt. Nappal bölcsész volt, éjjel partilány, és ilyen minőségében gyakran látta a pöffedt politikuspalánta Csepcsányit, aki a hallgatói önkormányzat vezetőjeként a szórakozóhely védelmi pénzét beszedte. Egérke ekkoriban kezdett görcsösen kapcsolatot keresni, és sikerült néhányszor lefeküdnie korhely kamionsofőrökkel és komolytalan kőművessegédekkel, miközben az évfolyamába tartozó férfiakkal szemben gőgös és elutasító volt. Mindig is zavarta őt, sőt öntudatlanul is félelemmel töltötte el, ha egy férfi messzemenően értelmesebb volt nála. Nem vagyok cicababa – dicsekedett a mozambiki cserediáknak két menet között.

    Ekkoriban vált disszociatív személyiséggé: napközben a férfiaknak Léda néven mutatkozott be és piros tollal javította át a könyvtári Ady-köteteket, esténként kidobóként dolgozott Csepcsányi bárjában, és fenemód élvezte, ha eltörhette férfiak térdkalácsát.

    Egérke nagybátyja, a professzor mellett kapott asszisztensi állást. Az út szélén állva (ha-ha) gyakran nézegette a fényes, csillogó autókat. Előbb a kocsi, de sosem kell kicsi – összegezte élettapasztalatát.

    9     0
  11. Húsz évvel később …

    Bagoly gyalog érkezett. Nem, mintha sürgős dolga lett volna, éppen hogy egész nap izgatott volt. Az ezüst színű AUDI most gurult be a kereskedésbe, és négy órakor már lehetett átvenni. Válógatós fajta volt. Már régóta nézte az autókat, hiszen tudta, hogy egy robottechnikai eszközöket gyártó cég vezérigazgatója nem jelenhet meg akárhogy. Séta közben újra csak mosolygott, milyen szerencsés, hiszen épp azzal foglalkozik, ami kicsi kora óta szenvedélye: robotokat programoz. Nem nagy cégről van szó, viszont így is tud tisztességes munkával keresni annyit, hogy most egy új autóba beruházzon.

    Egy ideje már foglalkoztatta a dolog: órákat és órákat töltött próbavezetéssel, modellek nézegetésével, töprengéssel, de amikor kipróbálta ezt az új modellt, azonnal tudta, ezt fogja választani. A délutáni hűvös tavaszi napsütésben vidáman fordult be a kereskedésbe, ahol már messziről látta: bizony itt van. S az övé. Se hitel, se kölcsön, és tudta, milyen szerencsés, mert a legtöbb kortársa ezt nem fengedheti meg magának.

    Az ajtó tompa puffanással csukódott. A hibrid belsejében elülő csend majdhogynem riasztó volt. A kulcs halk kattanása után induló elektromotor nesztelen pörgése pedig szinte mágikusan hatott Bagolyra. Pontosan tudta, hogy jól választott, és minden porcikája érezte, hogy egy megbízható eszköz tulajdonosa lett. A mosolyt az arcán nevetés váltotta fel, amikor öltönyzsebéből egy pendrive-ot előhúzva az autórádiót zenére bírta. A muzsika tiszta zengése teljesen áthatotta lelkileg és testileg, s így indult neki az esti programnak.

    Mert bizony igyekezett. Az új autó öröme kicsit tompította az esti program izgalmát: osztálytalálkozóra siet. Most számolja újra, hányadik is? 15 éves … Kicsit tartott tőle, hiszen az előző találkozón még megmosolyogták, mert az álmairól mesélt. Saját cég, robotokat gyártani, micsoda ambíciók! Nevetett is magában, hiszen biztos mindenki azt fogja hinni, hogy kérkedni fog a sikereivel. Pedig egyszerűen csak azt csinálja, amit mindig is szeretett, és hát persze ehhez ért a legjobban. Pozitívan és őszintén remélte, hogy mindenki más is megtalálta a számítását.

    A találkozó egy halászcsárdában volt a Duna árterében. Az autó halk morgással állt be a parkolóhelyre, s amikor megállt Bagoly a másik sorban észrevett egy alakot. Egy kissé öregedő néni volt az. Csapzott szőke hajjal hátul felnyírt frizurával pont úgy nézett ki … igen, mint Mária néni, Egérke anyukája. Talán épp a lányt hozta a találkozóra? Nagyot dobbant a fiú szíve … senki mást nem szeretett volna jobban látni, hiszen az előző két találkozón Egérke hiányzott. Mire azonban felocsúdott, a néni már bement az étterembe.

    (folyt köv)

    5     0
    • Kezdek arra gyanakodni, hogy a Férfihang és a Magyar Írószövetség törzsgárdája egy és ugyanaz :)

      Én sajnos nem tudok ilyen irodalmi stílusban írni, de az Írószövetségről van egy jó anekdotám (igazából Popper Péter egyik könyvéből loptam, de nem akarom még tovább degradálni magam).

      70-es évek, írószövetségi ülés. Halál unalom. Unaloműzőnek azzal kezdenek játszani (Nagy László, Illyés stb.), hogy ki tud trágárabb rímet faragni. A győztes nem más, mint Kolozsvári Grandpierre Emil, a nagy nőcsábász. Íme az opus:

      Mit csináljak, apám, a horgas faszommal?

      Jó tőke az, fiam, forgasd haszonnal!

       

      ……

      Egyébként sejtem, hogy a rozzant nő nem az anya, hanem maga kisegér lesz – lerobbant állapotban.

       

       

      1     0
    • Nagyon jó.

      Én úgy folytattam volna, hogy 20 év múlva… Bagoly tanár úr, nemeztközi gúnynevén “The Almighty Owl”, akit a szakma világszerte mindenható félistenként tisztelt és rettegett is kicsit, csak az ifjúkori alma mátere iránti tiszteletből vállalta el a vendégprofesszori állást egykori egyetemén. Évente néhány hónapot töltött szülővárosában, az év nagyobbik részében San Franciscoba, Dublinba és Rijádba szólították üzleti kötelességei. Bár megszokta a fényűző kényelmet, mindig szívesen tért vissza a puritán, szinte szegényes egyetemi dolgozószobájába.

      Idén egy mesterséges intelligencia kurzus előadásait vállalta, kifejezetten kérte, hogy gólyákkal foglalkozhasson, olyanokkal, aki még nem az analízisszigorlaton stresszelnek, fiatalok, őszinték, idealisták. A reggeli előadás előtt gyorsan felszaladt a büfébe a szokásos kávéjáért. A büfépultnál szinte belebotlott abba a lányba, aki a tegnapi előadáson olyan kihívóan mosolygott rá.

      – Á, kisasszony! – szólította meg rutinosan. Hosszú évek gyakorlata volt ebben a rövid mondatban: a hozzá tartozó szúrós mosoly, a testtartás, kézmozdulat már ezerszer bevált a tehetős férfiakhoz dörgölőző nőcskék becserkészése során. A lányka őszinte zavara is ugyanennek a koreográfiának volt a része.

      Bagolynak már évek óta nem jut ilyenkor eszébe a volt felesége, aki két kamaszgyerekükkel most Torontóban él. Csúnyán váltak el, Jessica, az egykori keményseggű jogi asszisztens a válóperben vérengző sakálszukává változott, és mindent elkövetett, hogy Bagolyt a földbe döngölje, szénné alázza, megsemmisítse. Bagoly kaliforniai háza, befektetési számlája és céges részvényei is rámentek a válóperre. Jessica egyedül Bagoly tengeren túli befektetéseiről nem tudott, ezek mentették meg végül Bagolyt a totális elszegényedéstől.

      Bagoly többé nem próbálkozott a házassággal, de még tartós kapcsolatokkal se. Be kellett ismernie, hogy ő valójában a saját szakmájába, vállalkozásaiba és a tudományba szerelmes, ezeket pedig nem teheti kockára bizonytalan családi tényezőkkel. De azért a nőknek is fontos szerep jutott az életében, mert női test, női hús, női illatok, női hangok nélkül nem élet az élet, és a hódítás izgalma semmi máshoz nem fogható.

      – Jesszusom, bocsánat, ha zavarba hoztam! – mondta ártatlannak tűnő hangon a megszeppent diáklánynak Bagoly – Ha gondolja, átülök egy másik asztalhoz… – de saját magát meghazudtolva még közelebb húzta a székét.

      4     0
    • Brilliante kéremszépen :)  Máris mozinézővé váltam rendezőből!

      Örülök, hogy ennyire inspiratívan hatott a (tulajdonképpen nem is általam elkezdett) Egérke-vonal. Már arra sem emlékszem pontosan, mire válaszoltam ezzel a szösszenettel, de sietek kijelenteni, hogy természetesen szó sincs semmiféle hasonlóságról bármilyen korábbi sztorival a gimnazista, később pedig az egyetemi éveimből, egyáltalán sehol nem voltak ilyen lányok, akik buktak volna a pozícióra, pláne nem olyanok, akiket az eredeti Bagolytervüktől egy jól irányzott Tibivel két perc alatt el lehetett volna téríteni, azt meg már hozzá se teszem, hogy nyilvánvalóan sose nem voltam én betűrtkockás geek, hanemkérem magától értetődően világéletemben vitéz voltam és daliás, és az volt a legfőbb problémám, hogy milyen eszközzel tudom a nagy mennyiségű női szerelmes levelet megsemmisíteni, amitől reggelente nem fértem hozzá az öltözőszekrényhez.  Ugyebár.

      De hisz gondolom mindenki így volt ezzel.

      3     0
    • “hiszen tudta, hogy egy robottechnikai eszközöket gyártó cég vezérigazgatója nem jelenhet meg akárhogy.”

      Akkor mért demokratabűnözőkre jellemző audit vett?

      “Nem nagy cégről van szó”

      De vezérigazgató, meg üzemibizoccság az kell.

      “A kulcs halk kattanása után induló”

      Nem agyhullámokkal vezérelt?

      0     0
    • Kezdem rosszul érezni magam. Se robotgyár, se ódi. Lefingott 15 éves BMW-kre csorgatom a nyálam.

      0     0
  12. Nemrég kaptam egy ilyen levelet (kéretlenül):


    Tárgy:Women in IT Security szakmai nap

    Kedves Érdeklődők!

    Örömmel jelentjük, hogy 2016. október 6-án megrendezzük az első önálló WITSEC szakmai napot, vagy ha jobban tetszik, konferenciát. Minden érdeklődőt, diákot (középiskolást, főiskolást, egyetemistát), szimpatizánst, bizonytalant és kíváncsi szakmabelit szeretettel várunk. Közérthető szakmai előadásokkal és WITSEC bemutatkozással készülünk.

    További részletek:

    http://www.witsec.hu/hu/content/witsec-konferencia-2016 ”

    Na és ekkor csak a kérdőjelek sorakoztak bennem.
    Ez mégis mi a fene?
    Az IT pont az világ, aki MINDENKIT befogad ha jó a szakmájában.
    Lehetsz akár Négercigányzsidó leszbikus féllábú vak (az egyik kollégám konkrétan tényleg vak, de jó srác), de ha penge vagy a szakmádban akkor leborulnak előtted.
    Ezek után értetlenül állok a dolgok előtt hogy ez most akkor miért?
    Ennyi erővel lehetnek Kóser IT SEC, meg Roma IT SEC.

    Ja és itt az alapító okirat
    Elég érdekes.
    http://www.witsec.hu/hu/system/files/filedepot/3/witsec_alapito_okirat_20150402.pdf

    “A WISTEK célja, hogy ledöntse a sztereotipiákat, mivel úgy gondolju, a műszaki terület nemcsak a férdiak territóriuma…”
    Baszki iratozz be a megfelelő iskolákba végezd el és kész.

    “Az egyesület tagjává válik az a nő nemű, cselekvőképes….”
    Ezek szerint itt egy súlyos nemi diszkrimináció zajlik.
    Tehát ha én egy a női IT szakik iránt elkötelezett pasi vagyok már nem is lehetek tag. Ha fordítva lenne akkor a feministák már melltartókat égetnének.

    “A WISTEC támogatást nyújt a munkahelyen jelentkező problémák megoldásában is….”
    Ez roppant fura.

    0     0
    • Itt egy ugyanolyan, csak nem IT-sec hanem programozói. Népszerűsítés a Díványon:

      http://divany.hu/kolyok/2016/09/23/lanyok_programozzatok_es_tietek_a_jovo/

      Idézet a cikkből: Cseh Gabriella a Facebook oldaláról kijelenti, hogy a Skool modellje bizonyított, az, hogy lányokat tanítsanak programozni, eredeti, megvalósítható ötlet, amire van igény. Elmondta, hogy a Facebook helyi menedzsmentjében hatvan százalék a nők aránya, a szoftverfejlesztők körében viszont már  sokkal alacsonyabb.

      Hát igen az érdemi munka, ahhoz lehet nem elég a gender-diploma az Irányításhoz viszont igen. Mondjuk a kommentek mostani állás szerint eléggé egysíkúak:).

       

      0     0
      • Nevetségesek.  Bárki, aki járt iskolába, tudja, mennyire szívesen látjuk a lányokat a munkahelyen, a programozók meg egyenesen istenítenek bárkit, aki nő, és ért a szakmához.  Ritka vagy, mint a fehér holló, azt mondják neki, és mindenki büszke rá, hogy ő ismer egy ilyet.  Szeretik, segítik, sokszor még akkor is, ha amúgy nem a legjobb szakember.

        A nők azért éreznek (már megint, itt is) ellenségességet, mert ők maguk ellenségesek.  Ők azt hiszik, hogy el akarjuk zavarni őket.  Senki nem akarja.  Tudom, mert én tipikusan szktam tanítani nőket informatikára, és van olyan, akiről a mai napig nem hiszik el, annyira túl szép, hogy igaz legyen – de olyat még nem láttam, hogy bárki utálta volna érte.  Imádják.

        0     0
      • “Lányok, programozzatok”

        Főzzetek inkább bazmeg.

        0     0

Szólj hozzá Te is! Minden hang számít!

Ha hozzá szeretnél szólni, akkor be kell jelentkezned!
Nem vagy még regisztrálva? Csak egy 2 perces művelet és Te is részt vehetsz a beszélgetésekben!

A hivatkozások nincsenek engedélyezve.

Támogatóink

A tárhely támogatója a Webonic.hu

Saját virtuális szerver már 2850 Ft-tól a Webonic.hu-tól

Keresés

Ajánlott írások

,,,

Cikkajánló

FEMINIZMUS - Antifeminizmus
Szellemirtók

Az új Ghostbustersnek kétféle kritikája létezik: az őszinte fikázás és a gerinctelen dícséret....
A kibírhatatlan szent férfi, és csendes társai

Vincent valójában nem létezik. Theodore Melfi találta ki, a St. Vincent című vígjáték forgatók...
CSAJOZÁS - Szex
Min tapodnak a pesti nők?

A kérdés minőségileg különbözik attól a másik kérdéstől, hogy mitől tapadnak a pesti nők? Meg ...
BESZÉDTÉMA - Bulvár
Apátlanság és feminista bürokrácia

Mint tudjuk a bürokrácia ismérve az ügyintézésben tanúsított merev, szűk látókörű magatartás. ...
BESZÉDTÉMA - Bulvár
Kisszínes

Az angol királyi légierő 3 női pilótája fejenként 100,000 angol font (35,6 millió forint) kárt...
BESZÉDTÉMA - Bulvár
A nem létező osztályharc

„A baloldalnak egyetlen dolgot kellene tenni a sikerhez: feladni a konszenzusépítési mániát és...
BESZÉDTÉMA - Bulvár
Carla Bruni-Sarkozy: A generációmnak nincs szüksége feminizmusra

Carla Bruni-Sarkozy, a Francia Köztársaság 23. elnökének, az apai ágon magyar származású Nicol...
BESZÉDTÉMA - Bulvár
Zaklatás = ha nem Brad Pitt próbálkozik

Vásári komédiába fulladt az a kezdeményezés, amit Alyssa Milano amerikai színésznő indított a ...
BESZÉDTÉMA - Bulvár
#Metoo és a férfiak szerepe

Az elmúlt napok során gyakran találkozhattunk a #metoo hashtaggel, melyet Alyssa Milano amerik...
BESZÉDTÉMA - Bulvár
Movember záró rendezvény - november 28.

Kedves Barátunk!    Ezúton szeretnénk meghívni az idei Movember-kampány záróeseményére, m...
CSAJOZÁS - Szex
Már megint a férfiakat nem találja valaki

Szilvia írta meg tíz évnyi párkeresésének hiábavalóságát a WMN oldalán, és tette fel kétségbee...
BESZÉDTÉMA - Bulvár
Bayer Zsolt: Ülve vagy állva?

Nemrégen a svéd parlament egyik képviselője törvényjavaslatot nyújtott be, amely szerint ezent...
BESZÉDTÉMA - Bulvár
Megúszta a börtönt a "nyelvtanárnő"

Kristle Vandever az oregoni angoltanárnő sokak megdöbbenésére mégsem kerül börtönbe. A nő mu...
CSAJOZÁS - Szex
Dominancia

Azt hittem a fogalom magyarázza önmagát, de úgy látszik tévedtem. - Miben nyilvánul meg számo...
CSAJOZÁS - Szex
Mennyi az exek ideális száma?

A fenti kérdésben két szélsőséges álláspont ismert. Az egyik szerint „kurvából lesz a legjobb ...
BESZÉDTÉMA - Bulvár
A feminista szervezetek tiltakoztak a KEHI vizsgálat ellen

A Norvég Alap által támogatott civil szervezetek politikai elfogultságának gyanúját felvető ta...


androfóbiaAntifeminizmusApai jogokApaságCsajozáscsaládCsaládon belüli erőszakCSBEfeminizmusFeminizmus - AntifeminizmusférfiférfiakférfiasságFérfigyűlöletférfi szerepekGender-ideológiagenderfeminizmusgyereknevelésHipergámiaházasságHázasság 2.0Isztambuli EgyezményKvótametooMGTOWNemek harcaNemi diszkirminációnemi erőszaknemi szerepekNőzésOktatásPiros pirulapolitikapszichológiaPUApárkapcsolatRandizásRed PillszerelemszexszexualitásSzexuális zaklatásTársadalomÉletmódÖnismeret