Megállítható-e a feminizálódás? 5. – Trump győzelme után

Berengar - 2016. november 19. szombat 17:21 - 43 hozzászólás

 

Hillary kampánylogója, átértelmezve

Miután a nyilasmozgalom jelképét újrahasznosító Hillary elbukott, a feminácizmus látványos veresége fölötti örömünkben pezsgőt bonthatunk.

Mégis: mit várhatunk Donald Trump elnökségétől? Mennyiben számolhatunk a genderidológia és a kultúrmarxizmus visszaszorulásával? Jobb hely lesz-e a világ?

Kulturális ellenforradalom?

Donald Trumpnak akkor sem lenne könnyebb dolga, ha egy törpe minoritás ágálna az elnöksége ellen.

A demokratikus keretek között mozgó jobboldali politika buktatóira a legjobb példáját De Gaulle Franciaországa nyújtja. Az 1968 nyarán megtartott választáson 487 mandátumból 396-ot szereztek meg a jobboldali pártok, tehát a francia társadalom többsége élesen elítélte 1968 zavargásait. Mégis: egy erőszakos, radikális kisebbség elég volt ahhoz, hogy az elkövetkező húsz évben kisajátítsa  a politikai pozíciókat, a sajtót Nyugat-Európa teljes területén. Történelmi távlatból nézve egyértelmű, hogy az „ellenforradalmi” erők sehol sem tudták feltartóztatni a kulturális forradalom előretörését: akár katonai erővel teremtettek látszólagos egységet (Franco tábornok), akár demokratikus alapon hoztak létre múló politikai együttműködést (Reagan). A jobboldali elit nagy árat fizetett azért, mert nem gondolkodott folyamatokban. A 20. század felére a nyugati (látszat)demokráciákban a konzervatív pártok a liberális dogmák rabjaivá váltak. Mivel szemet hunytak a kirívó bölcsész-túltermelés felett, lehetővé tették, hogy a progresszívek véleménye kánonná váljon. Megjegyzem, hogy a Trumpnál és Orbán Viktornál is népszerűbb De Gaulle sem léphetett fel a fenti tendenciák ellen: a terroristákkal személyes kapcsolatot ápoló Sartre például az egyetemi katedrán buzdíthatott fegyveres erőszakra…

Ne legyenek kétségeink: Donald Trump sem fogja megtörni a „progresszíveket”. Az utcákon tomboló szociológus lányoknak haja szála sem fog görbülni. A szélsőliberális média és a celebvilág hangoskodása folytatódni fog, a buzológiai stúdiumok továbbra is pörögnek majd, míg az egyetemi droidgyárak újfent ontani fogják magukból a Totalitárius Igazság Harcosainak legújabb szériáját. Feltehetően továbbra is feministák nyerik a Hugo- és Nebula-díjakat. Továbbra is százezer számra készülnek majd Wikipédia-szócikkek, melyek a nyíltan a „demokraták” álláspontját erősítik. E tendenciáért nem csupán a balra húzó republikánusok vagy progresszívek médiabirodalma hibáztatható.  Az a konzervatív politikusréteg felelős, mely nem gondoskodott kellően értelmisége utánpótlásáról. Egy helytálló elemzés szerint

akik tiltakoznak az utcákon, ők annak a fiatal amerikai generációnak a tagjai, akiket ott a millenniumi szavazóknak hívnak. Ezek az ezredforduló előtt született gyerekek, nagyon magas szinten el vannak szakadva a valóságtól. Annyira egy nagyon szélsőséges és belterjes egyetemi szubkultúrában élnek, hogy a legegyszerűbb, nyers tényeket sem hajlandóak tudomásul venni. Képtelenek elviselni minden velük ellenkező véleményt csakúgy, mint a valóság tényeit.

 Konzervatív reneszánsz?

A különféle marxista mozgalmak, a 68-as nemzedék és a mai SJW-k többek között annak köszönhették a diadalukat, hogy mindvégig következetesen napirenden tartották a megsemmisítendő dolgok listáját. Továbbá a militáns baloldal által felvetett oppozíciós struktúra is figyelmet érdemel: ezáltal a szélesebb tömegek kénytelenek az ő oldalukra állni, ha al akarják kerülni a fasisztaként való megbélyegzést.  Összegezve: a progresszívek permanens forradalomban gondolkoznak, a követeléseik listája napról napra bővül s ennek nem lehet véget vetni a (nyugati) konzervatívokra jellemző defenzív magatartással.

A normalitás pártján állók közül egyre többen ismerik fel, hogy az SJW-aktivistahad  a népesség töredékét teszi ki, sikere a tömegek konformizmusának és fásultságának köszönhető. Egy ideológia melletti következetes kiállás a középutasságra törekvő tömegeket kisebb-nagyobb politikai elmozdulásra késztetheti. Ezt láthattuk Magyarországon, amikor a nemzeti radikális szubkultúra egyes politikai elképzeléseit előbb a Jobbik, majd 2010 után a Fidesz-kormány is átvette – ennek egyik hasznos eredménye, hogy a nemzeteszme többé nem tabutéma. Az SZDSZ-diskurzussal szembeni rendszerkritikus vélemények akkortájt felrázták a normalitás látens, rejtőzködő híveit. A mémterjedés és a közösségépítés hasonló példáit látni Amerikában is a Tea Party, az alternatív jobboldal és Trump-mozgalom felemelkedését szemlélve. A véleményterroristák X%-ákal szemben egyre világosabban rajzolódik ki a Trump-mozgalom N%-a. A Trump mellett szavazó nők számát látva nem tartható azon álláspont, hogy az antifeminizmus és a bevándorlóellenesség arculatvesztéssel járna.

A Trump-jelenség megértésének egyik kulcsa, hogy megszüntetett egy százéves tabut, miszerint egy véleményformáló politikus minden körülmények között mérsékeltebb, mint a rajongótábora. Az Egyesült Államok (és a nyugati világ) sorsát az dönti majd el, hogy az elitellenes, rendszerkritikus megnyilvánulásokat melyik párt, melyik ideológia tudja hatékonyan becsatornázni. Azt se feledjük, hogy a Sanders-féle szélsőbaloldali politizálás, az alsó osztályok felülről generált megmozdulása a neoliberális elit hasznos szövetségese, hiszen a tömegek helyzetének javulását ígérő jobboldali erőktől von el szavazatokat.

Visszavenni a városokat

Aki figyelemmel kísérte a júniusi osztrák elnökválasztást, a Brexit-népszavazást és a novemberi amerikai elnökválasztást, azonos jelenségekre figyelhet fel: míg „progresszívek” a nagyvárosokban taroltak, addig a vidéki lakosok és a fehér alsóosztály a  „jobboldali populista” véleményformálók mellett állt ki.

Fontos leszögezni, hogy a politikai tőke a nagyvárosokban koncentrálódik.

A nyugati politikusok többsége a jómódú városi elitből kerül ki. A progresszív elit, az improduktív, analfabéta értelmiségi réteg, a balra húzó városi underclass és az irányított urbanizáció révén betelepült migránstömegek koalíciójából következik, hogy az urbánus elit politika befolyása nagyobb, mint tényleges támogatottsága. A kultúrmarxizmussal szemben álló erők túlélése  szempontjából döntőnek számít, hogy milyen mértékben támaszkodhatnak a nagyvárosokra. Hiába szólította meg Trump a rozsdaövezetet, a lepusztult iparvárosok lakóit, ha Washington és New York masszívan Clinton mellett áll.

Bár a 2016-os választások eredményét gazdasági okokra vezetik vissza, megfigyelhető egy értelmiségi lázadás is. Hollywoodnak legalább akkor ellenzője akad, mint a Wall Streetnek. Egyre többen kritizálják a hagyományos kultúra felszámolását és női kultúrával való helyettesítését. Szembetűnő, hogy a könyvkiadás a New York-i liberálisok kezében  összpontosul, sőt, New York maga az irodalom, melyből a Közép-Nyugaton és a déli államokban élő fehér férfiak teljesen kirekesztődnek. Nem tartható az a helyzet, hogy sokan azért nem kapnak munkát, publikációs lehetőséget és művészeti díjakat, mert fehér, heteroszexuális férfiak. Miközben a sajtóban és az online portálokon a Brexit-szavazáshoz hasonlóan javában zajlik Trump támogatóinak leprolizása, kevés szó esik arról, hogy Trumpnak komoly értelmiségi bázisa van, mely kész a szellemi élet visszahódítására.

Egy új remény

Nyilvánvaló, hogy az új amerikai elnök nem hozza el a genderideológia végnapjait. Trump elejtett megjegyzéseiből úgy tűnik, hogy feltehetően nem nyúl majd a homoszexuálisok házasságának jogellenesen bevezetett intézményéhez. A Soros-hálózat továbbra is teljes gőzzel működik majd, ezáltal gyakoriak lesznek az etnikai kisebbségek felülről ösztökélt forrongásai. Ráadásul Trumpnak nem csupán a demokraták támadásaival kell majd megküzdenie, hanem a Republikánus Párt neokon és kultúrmarxista elemeivel is, sőt nem kizárt, hogy utóbbiak foglalják el a kormányzat kulcspozícióit.

Mindemellett a nyugati kultúrkör haladékot kapott. Optimizmusra ad okot, hogy az Obama-rezsim által kivéreztetett civil szervezetek fellélegezhetnek. A jobboldali nonprofit csoportok, keresztény egyházi intézmények, abortuszellenes aktivisták, valamint a fegyvertartás hívei nem lesznek kitéve a szövetségi kormány zaklatásának.  Évtizedekkel később a történészek bizonyára úgy látják majd, hogy Trump győzelme véget vetett egy emberellenes diktatúrának (lásd Obama személyi kultuszát, a totalitárius időket idéző mainstream propagandát és a Clinton-hálózattal szövetséges pénzügyi oligarchiát!).

Amennyiben Trump nem váltja valóra választási ígéreteit, megszólalása és karaktere annak ellenére is pozitív üzenetet hordoz: az elnök (a média által felépített Obamával szemben) született alfa, akinek az aljas támadások sem kezdhették ki az önbecsülését és erkölcsi integritását. A tömeges elférfiatlanodás, a feminin politikai kultúra térhódítása nem tarthat örökké…

 


Az egyéni szerzői név alatt megjelenő cikkek nem a Férfihang.hu szerkesztőségének egységes állásfoglalását, hanem elsősorban a szerzők egyéni véleményét hivatottak kifejezni, bemutatni; céljuk sok esetben mindössze a vita, párbeszéd kezdeményezése a művészi provokáció eszközével. Az írások közlésére a véleményszabadság és a médiapluralizmus érvényre juttatásának igényével kerül sor. A Férfihang.hu szerkesztőségének, moderátorainak elsődleges feladata a vonatkozó törvényi keretek és a jóízlés kívánalmainak betartatása.
6 votes, average: 5.00 out of 56 votes, average: 5.00 out of 56 votes, average: 5.00 out of 56 votes, average: 5.00 out of 56 votes, average: 5.00 out of 5 6 olvasó átlagosan 5.00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

A cikk megjelent a Beszédtéma - Bulvár rovatban.


Hasonló témájú cikkek:




Hozzászólások a Facebook-on keresztül
Hozzászólások (43) Hivatkozások (0)
  1. “ezáltal a szélesebb tömegek kénytelenek az ő oldalukra állni, ha al akarják kerülni a fasisztaként való megbélyegzést.”

    Milyen megbélyegzést? A feldicsérést?

    0     0
  2. Trump győzelme egy satufék volt a szakadék előtt pár centivel, és igazából csak egy lélegzetvételnyi esélyhez jutottunk. Ha Clinton nyer, akkor vége lett volna a játszmának: annyi füstöst legalizált volna, hogy a fehér amerikának ezzel végleg és visszafordíthatatlanul vége lett volna, fehérpárti konzervatív elnököt képtelenség lett volna választani. Ne feledjük, hogy az 1965-os bevándorlási törvény elfogadása óta a nemlatin fehérek (tehát az igazi amerikaiak) aránya 90%-ról 65%-ra esett vissza.

    Könnyen lehet, hogy egy atomháborút úsztunk meg, tekintve, hogy Clintonné folytatta volna az oroszokkal való hidegháborús kakasoskodást, Trump pedig végre konstruktívan le fog tudni ülni Putyinnal tárgyalni. A hidegháborús mentalitást, és az oroszellenes konfrontációra kihegyezett jelenlegi NATO-koncepciót végleg ki kell dobni az ablakon. A Nyugat ellensége ugyanis nem Oroszország, hanem az iszlamizáció és a fehér-keresztény polgári világot fenyegető egyéb etnikai-kulturális és demográfiai tendenciák. Aki russzofób, az egyrészt eltereli a figyelmet a valódi ellenségtől, másrészt háborús uszító, a tűzzel játszik.

    Érdekesség: most néztem újra a Fahrenheit 911 c. Michael Moore filmet, már 2001-ben is olyan táblával tüntettek a megválasztott republikánus elnök ellen a ballibsik, hogy “YOU ARE NOT MY PRESIDENT” – csak akkor még hashtag nem volt :) nihil sub sole novum…

    Az amerikai elnöknek nagy hatalma van, de közel sem akkora, hogy önmagában elég legyen. Amíg az amerikai egyetemek SJW-ista janicsárképzőként funkcionálnak, az csak ontani fogja magából a fehér keresztény konzervatív világot gyűlölő belső ellenséget.

    További érdekesség: a Heartiste oldal már akkor teljes mellszélességgel Trump mellett állt, amikor még távoli reménysugárnak is abszurd volt, hogy elnökké választják. Azt hirdették, hogy ő a PUA/alfahím stb. technikákat mesterien alkalmazta, és bebizonyította, hogy nem csak egyéneken működik, hanem a feminin lelkületű népen is.

    Szerencsére ahogy 2006 után elkezdett kiépülni hazánkban a nemzeti radikális szubkultúra, úgy amerikában is egyre erősödik az alt-right, és Steve Bannon és Trump szövetségével minden eddiginél nagyobb szerephez juthatnak. Persze az ellenség jelenleg sokkal nagyobb és erősebb, és mesteri taktikázásra lesz szükség.

    Magyar szempontból óriási öröm, hogy befejeződik végre a jobboldali kormánynak a mindenféle liberális baromságokkal való basztatása. Steve Bannon portálja, a breitbart egyébként kifejezetten magyarbarát, a magyar kormány bevándorlásellenessége szinte már legendásnak számít náluk, a kommentelők jó része meg azt hirdeti ott, hogy Magyarország a legjobb európai ország :)

    Pl. a nemrég elhunyt Antonin Scalia és a remélhetőleg hamarosan visszavonuló/elpatkoló Ruth Ginsburg helyére Trump konzervatív bírákat nevezhet ki az alkotmánybíráskodást is gyakorló amerikai Legfelsőbb Bíróságba, így meglesz a konzervatív többség és vissza lehet vonni pl. a buziházasságos határozatot.

    Adja Isten, hogy törjön már meg végre ez a gonosz átok, ez a rút varázs, amely a nyugati civilizációt az elmúlt fél évszázadban maga alá gyűrte!

    Post scriptum, avagy várható fejlemények: a választási eredmények kihirdetése után fellángoló tüntetésekből látszik, hogy a liberálisok olthatatlanul gyűlölik Trumpot és mindazt amit az személye képvisel (a klasszikus fehér, keresztény, polgári amerika). A tüntetések könnyen lehet, hogy nem fognak alább hagyni, sőt radikalizálódni fognak. Persze az agymosott fehér sörösüvegvállú SJW-ista hülyegyerekek nem fognak nekimenni a rendőröknek, ellenben a millitáns fekete csoportok (Black Lives Matter, Black Panther Party, Nation of Islam, stb.) vagy a mexikói kartellek könnyen lehet, hogy igen.

    Egyes balliberálisok immár a megválasztott elnök elleni merényletről álmodoznak, vagy a First Lady megerőszakolására buzdítanak, na ezzel könnnyen lehet, hogy kihúzzák a gyufát, ugyanis Amerikában az ilyesmit NAGYON komolyan veszik, aki ilyeneket írkál, könnyen lehet, hogy egy narancssárga zsákban tölti a következő pár évet Guantanamon. Meg ne feledjük, hogy az amerikai rendőrség nem könnygázzal és gumilövedékkel szokott dolgozni, hanem minden további nélkül lepuffantják azokat, akik a rendőrökre támadnak, és minden jogvédő ajvékolás ellenére a közvélemény többsége ezen nemhogy nem háborodik fel, hanem helyesli is.

    Továbbá ha a szélsőliberálisok eldurvulnak valószínűleg elidegenítik maguktól a demokrata szavazók azon remélhetőleg nem is kis részét, amelyből még nem ölték ki teljesen a hazafiságot. Ugyanis az amerikaiak jó része igenis büszke a patriotizmusára, az elnöki intézményt és a fegyverős erőket pedig nagy tisztelet övezi. Aki pedig ezekre támad, a közvélemény túlnyomó többsége politikai pártállásra tekintet nélkül ezek ellen fog fordulni. Trump pedig a közvélemény széles többségének jóváhagyásával verheti majd le a szövetségi kormányra támadó csőcseléket.

    6     0
    • “További érdekesség: a Heartiste oldal már akkor teljes mellszélességgel Trump mellett állt, amikor még távoli reménysugárnak is abszurd volt, hogy elnökké választják. Azt hirdették, hogy ő a PUA/alfahím stb. technikákat mesterien alkalmazta, és bebizonyította, hogy nem csak egyéneken működik, hanem a feminin lelkületű népen is.”

      Én ezt nem tudtam, de egy másik cikk alatt óvatosan próbáltam erre célozni, és örülök, hogy nyert, még akkor, is ha nem váltja meg a világot, de kissé helyre billent egy pár SJW-nek köszönhető, “elkanászodott” dolgot, legalábbis remélem :)

       

      0     0
    • Trump igazi fekete ló és nagy játékos. Még igazándiból nem derült ki mit akar, merre megy.

      Csak utólag, visszenézve fog kiderülni, hogy beilleszthető-e abba a folyamatba, amely megállítani, visszafordítani igyekszik a jelen pusztító tendenciáit.

      Európában is fújdogálnak már a változás szelei, de kérdés elég erősen hogy lerombolják a tömegektől elidegenedett, embertelenül őrül eszméket propagáló elit hatalmát.

      0     0
      • Én úgy gondolom, hogy a mai PC / SJW világban ez egy nagy dolog.

        Megkockáztatom azt is, hogy lényegtelen, hogy merre akar menni, ugyanis többek közt a sok redpilles/puás stb. “felébredt” emberek kaptak egy olyan támogatást, hogy nincsenek egyedül, legalábbis számomra ez döntő szempont, hogy :”grab her by the pussy” “ellenére”/vagy tán épp azért, de mégis rá szavaztak.

        A “pusztító tendenciák” -at nem lehet sem harcban, sem erőszakkal legyőzni.

        Aki próbálta már magát megváltoztatni, egyéni szinten, az pontosan tudja, hogy ez nem lehetséges, egy szenvedélybeteget senki és semmi nem fog “leszoktatni”, max olyan új szokásokat vesz fel/felerősít, amivel a szenvedélyét “helyettesíti”, de “kiírtani” nem tudja, csak a “súlyát” csökkenti.Társadalmi szinten ez szintén nem lehetséges, vagy ha igen, akkor “a forradalom felfalja gyermekeit”.

        Európa nem Amerika, Európának nincs “Patriota” törvénye, pedig lehet, hogy igény lenne rá :)

        Én nem venném le a felelősséget a plebs válláról, ugyanis egyenként mindenki Jézust mond, mégis a tömeget hallgatva Barabbás lesz belőle.

        A franciák a második körben szépen újra leszavazzák Le Pent, a németek meg újra megválasztják a Muttit, az osztrákokban már nem lennék annyira biztos, de a ők fű alatt mindig “nácikok”, a felszínen meg kapucskáznak szárnyacskákkal.

        Itten nem fog senki és semmit lerombolni, lásd a “véleményformáló”/ “mainstream”/”celeb”/”hollywood-i” megmondókat, no meg a tüntető, nagyondemokratikus/toleráns/elfogadó SJW “harcosokat.

        „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselek.szenek” , de mivel én nem vagyok Isten, ezért bűnös halandóként csak azt tudom mondani, hogy hulljon a férgese :)

        0     0
        • Nemsokára kihirdeti a német banya hogy függetlenül a következményektől továbbra is vásott körmei között akarja tartani a hatalmat.

          Más: Most november 19-én van/volt a Nemzetközi Férfinap. Ennek ellenére egyetlen országos hírportálon sem láttam erre utaló cikket…

          0     0
    • Szépen összefoglaltad, és én is hasonlót várok, azt azonban nem értem, hogy mi a bajod a melegházassággal. Én nem vagyok meleg, van olyan meleg ismerősöm, aki miatt utálhatnám a melegeket, mert egy igazi hisztis picsa, aki férfi létére pont úgy viselkedik, mint egy hercegnő. De ettől még nem értem miért lenne baj a melegházasság. Ez nem ássa alá a házasság intézményét, sőt.
      Bár a migránsellenes politikánk telitalálat, és férfijogi szempontból egész tűrhető az Orbán-kormány, sajnos más szempontból nézve úgy érzem, mintha úgy akarnánk megoldani a házban elszaporodott egerek problémáját, hogy felgyújtjuk a házat.
      Szerk: Most látom, hogy más is a felgyújtós példával élt, így én félreérthető vagyok. Én úgy gondolom, hogy 2 egérért ne gyújtsuk fel a házat, és jelenleg Magyarországon ezt érzem.

      0     0
  3. Ahogy az a GoT 6. évadának utolsó részében is elhangzott: “sometimes before we can usher in the new, the old must be put to rest”.

    Trump nem fogja forradalmasítani a politikát, nem fog grandiózus változást hozni, Trump csak egy takarító. Egy 40 éve burjánzó, regresszív,  totalitárius, a 4. hatalmi ágat politikai pallosként felhasználó rendszer uralja az Államokat, ami kegyetlenül lesújt a vele egyet nem értő és a nézeteit nem osztó csoportokra, véleménydiktatúrát vezet be és gyerekkoruktól aggastyán korukig mossa a polgárok agyát, kiiktatja bennük az önvédelmet és az individuális gondolkodást és ezen rendszer bűnlajstromából napokig lehetne csemegézni.

    *dobpergés*

    És itt jön Trump a képbe. Az ő egyetlen feladata a jelenlegi rendszer dekonstruálása. Legjobb esetben is 8 évet tölthet el a hivatalában, ennyi idő pedig édeskevés ahhoz, hogy bármiféle komoly reformot át tudjon vinni egy olyan szinten a balosok által agymosott társadalmon, mint az amerikaiaké, azonban annyi idő alatt még sikerülhet lebontani a jelen rendszert és kvázi tiszta lapot adni az utódjának. Ha úgy tetszik Trump az a figura, aki lebontja a berlini falat, azonban a helyére nem épít semmit, mert az valaki más dolga lesz. Mégis csak egy 70 éves emberről beszélünk, legyen akármennyire is megnyerő, ő egy letűnt világ fosszíliája, egy ilyen ember pedig sajnos nem képes számottevő változást hozni, pláne nem 8 év alatt. Trump le fog számolni az összes az amerikai társadalom húsában kúszó féreggel, azonban a sebeket nem ő fogja bevarrani, hanem az utódja, legyen akárki is. Amerika jelenleg egy olyan ház, ami tele van patkányokkal és csótányokkal, de olyannyira, hogy itt már semmi más nem segíthet, mint a ház felégetése, Trump pedig ezt fogja csinálni. Ez nem feltétlenül rossz folyamat, hisz ahogy azt a fenti idézet is mondja, néha le kell romolni a régit, hogy az új felépülhessen. Valószínűleg úgy fog bevonulni az amerikai elnökök panteonjába, mint a valaha élt legkárosabb elnök – legalábbis a politikai analfabéták szerint – azonban ő csupán egy hálátlan meló elvégzését vállalta, aminek a megvalósítása elengedhetetlen a valódi reformok előmenetelének megteremtéséhez.

    1     0
  4. Örömmel látom, hogy a “buzológia” szóalkotásom bekerült a cikkbe :-). Nálam már itt csillagos ötös!

    1     0
  5. Az, hogy megállítódik-e a feminizálódás Trump győzelme után, szerintem azon múlik, hogy nevezett milliárdos úr piros ászként nyert vagy jolly jokerként. Győzelme az-e, aminek látszik (valami tényleg új), vagy a régi dolgok új csomagolásban eladása. Ez egyelőre tényleg kérdés. Ami előbb-utóbb eldől. Ha a változás valódi – ha a protestáns fehér férfiak értékrendjének világméretű előretörése történt -, a feminizálódás le fog csengeni … egy időre biztosan. Míg ha a régi árucikk új csomagolásáról van csupán szó (a krimikből ismert jó-zsaru/rossz-zsaru trükk globális politikai alkalmazásáról, mikor is most épp a másik zsaru jött elő), akkor a feminizmus “válaszcsapásként” hamarosan újra támadni fog.

    0     0
  6. Gratulálok, jó cikk volt. Trump győzelmének két legjelentősebb haszna a következő. 1. nem került hatalom az életveszélyes Clintonné kezébe. 2. példát mutatott a jövőre nézve, hogy nem kell betartani a pc elmebeteg szabályait, így is győzhet egy politikus.

     

    0     0
  7. Jómagam kifejezetten bizakodó vagyok. A Brexit és a magyar népszavazás után a világ megkapta a harmadik, és egyben legnagyobb pofont Trump érkezésével. TÉNYLEG új időszámítás indul. Személyes tanácsadói között több libertariánus gondolkodó is van, akik a kisebb állam, az alacsonyabb adók és a nagyobb egyéni szabadság felé viszik majd Amerikát és vele a világot.

    A mai politikában az a legnagyobb baj, hogy totálisan összekeveredtek a szerepek. Egy normális világban volna egy vaskalapos konzervatív oldal és egy haladó szabadelvű irányzat. Slussz. Egy ilyen berendezkedésben gondolkodás nélkül a szabadelvű oldalt támogatnám. A helyzet azonban nem ez sem idehaza, sem Európában, sem a tengerentúlon. Vicc, hogy Trumpnak kellett szurkolnom, mert ő, a republikánus képviseli jobban a haladó irányzatot…

    0     0
  8. Trump és az erkölcsi integritás egy mondatban… Na persze :D

    0     0
  9. Átrakom az egyik kommentemet a Deansdale-blogról ide, a Férfihangra. Némileg átalakítva. Úgy érzem, gondolatébresztőnek megfelelő. Trump győzelmével sok minden megváltozott a világrendben. Szomorúan nem fogja nélkülözni a kritikát sem, de úgy gondolom, a legjobb orvosság minden problémára az őszinteség.

    Hogyan tovább, Trump győzelme után?

    Akkor most vegyünk elő 3 létező jelenséget:

    1, Eltérő nézetrendszerrel és világképpel rendelkező emberek összefogása a jelen helyzetben szükségszerű.

    2, Az ideiglenes összefogás ellenére is megengedhető a belső kritika.

    3, Olyan emberek hagyták el a magyarországi MRA-t (a zászlóshajót, a Férfihangot és az olyan társharcos közösségeket, mint a Deansdale’s Blog), akik, jobb, ha maradtak volna a közösségben.

    1, Ha valaki lemaradt volna róla, Wastrel maró Férfihang-kritikája.

    http://deansdale.blog.hu/2016/09/20/milyen_lenne_egy_normalis_baloldal/full_commentlist/1#c31358047

    Az első ponthoz beidézek a kritikájából részleteket:

    “Hogy némi bennfentes infóval szolgáljak, a külső szemlélődő számára is látszik, hogy a Férfihang egy adott időben csak egyfajta tematikát tűr meg maga mellett (ha ez most a PUA téma, akkor azt), mert egyből jönnek a begyepesedett tulkok, akik a komment szekcióban kihisztizik, hogy a szerzőtársak többségének abszolút elmenjen a kedve a további publikálástól.” (…) “Nekem pl. már azért nincs kedvem többet publikálni az oldalon, mert elárasztotta az egészet a szektás pszichopata/autista vonal, akiken azt látom, hogy teljesen felesleges a felvilágosító cikkek írása és a red pill irodalom erőltetése, mert az égvilágon semmi értelme nincs, falra hányt borsó minden egyes mondat, amit összeszerkesztek a képernyőmön.”

    Érdemes az egész kritikát elolvasni. Én csak arra reagálnék, amivel nem értek egyet.

    Ugye, nem kell kifejtenem, mely klikkre is gondolt Wastrel? A Zombigyilkos/Belvedere-vonalra. A “Férfihang” nyugodtan kicserélhető a “magyarországi MRA”-ra, ugyanis annak egészét uralja a Wastrel által leírt szemlélet. Amivel nem értek egyet Wastrellel, az, hogy itt bármiféle értelme lenne válogatni mind a szövetségesek, mind a harcostársak közül. Én a magam részéről kész vagyok együtt harcolni a feminizmus ellen olyan emberek oldalán, egy zászló alatt, akikkel sok dologban nem értek egyet: vagyis JZK-val, Reiná-val, Belvedere-el, Zombigyilkossal(!), Aldummal. Mert míg van két erős külső ellenség, mint a The Cultural Marxism és a Hódító Iszlám, addig a belső ellenségeskedésnek nincs értelme. Vagyis amíg Wastrel megválogatná, kinek az oldalán folytatná tovább az MRA/MGTOW/Red Pill-tevékenységet, én sajnálattal állapítom meg, hogy a jelen pillanatban nem engedhetjük meg magunknak ezt a luxust. Szinte erre az áll, amit néhány hónappal ezelőtt Deansdale válaszolt nekem a lehetséges Magyarország-Oroszország szövetségről – persze, problémás, de egyelőre nincs jobb, sőt, a kulturmarxista-neoliberális vonallal szemben kifejezetten jobb (itt pedig azt a finnyáskodást sem engedem meg magamnak, amit a Szélsőközép: ha Putyin lesz az egyetlen alternatíva az iszlámmal és a kulturmarxistákkal szemben, akkor mellé kell állni, nincs mese).

    Ha egyaránt porba hullott a kulturmarxizmus és az iszlamizmus feje, akkor van értelme megvívni a belső harcokat, ideális esetben békésen megbeszélni ezeket az ellentéteket.

    2, Az ideiglenes összefogás ellenére is megengedhető a belső kritika. Mondjuk, amit jó lenne mindannyiunknak kerülni, az az erős jelzők használata. Igaz, lehet, hogy mindannyiunk visszavehetne a lendületből. Igen, talán magunkba nézhetünk egy kicsit, lassíthatunk a tempón, és elhagyhatjuk a jelzőket.

    De a belső kritika akkor is fontos, legfőképpen akkor, ha az ember szívesen látna Magyarországon olyan mozgalmakat, mint az MRA és az alt-right. Ami lényegileg fontos, az a retorika. Amit itt mindenképpen ki kell emelnem, azok Deansdale kommentjei és cikkei, melyeket érdemes nem csupán olvasni, de tanulmányozni is. Milyen árnyaltan, komplexen, többdimenziósan, mégis a józanész fényében megmaradva elemez olyan jelenségeket Deansdale, mint a zsidókérdés, a cigánykérdés, a migránskérdés. (Hogy most három etnikai problémát említsek!) Én rengeteget tanultam tőle nem csupán a dolgok látása, de megfogalmazása terén is – nem csupán analízist, de retorikát is. Deansdale el tud adni az embereknek olyan szellemi “termékeket”, mint az MRA, a MGTOW, a PUA, a red pill, az alt-right, a paleo, a libertariánus gondolatkör…

    Míg mások a retorika szintjén inkább a saját indulataikat fogalmazzák meg, ami, nem biztos, hogy ugyanúgy képes több embernek eladni mindezen (vagy más) szellemi termékeket. Amikor embereket olyasmikről kell meggyőzni, hogy a migrációs folyamatok veszélyesek, akkor bizony, a retorika fontos.

    Magyarán: a retorika és a tartalom egyaránt fontos.

    3, És akkor a harmadik pont. Az elkeserítő folyamat, ami mintha még mindig zajlana az MRA-n belül. Sok vita, veszekedés, botrány volt a Férfihangon, sőt magán az MRA-n belül. Szerintem amúgy a magyarországi MRA története lekövethető a Férfihangon és a Deansdale-blogon, mivel szerintem e kettő körül szerveződött meg az egész. Így lekövethetőek a viták is. Eme vitákban én is részt vettem, és lehet, hogy nem kellett volna. De egy valami biztos: sokan elhagyták az MRA-t.

    A Férfihangot pl. olyan személyek hagyták el, mint Raon, Saxonus Petrus, Giordano Bruno, Don Qujon. (Az okok firtatása nem fontos.) Kifejezetten értékes emberek. Wastrel tett egyszer egy kijelentést, hogy lehet, itt hagyja az egészet; remélem, nem mondta komolyan (és folytatja a cikksorozatát). Deansdale és AlterEgo között egyre gyakoribbak a blogon az összecsapások. Érződik, hogy vannak belső feszültségek – ami nem valami egészséges állapot. Szükséges felülemelkedni a konfliktusokon, és esetleg visszacsalogatni azokat, akik elhagyták a közösséget.

    Felesleges lenne eszkalálni a régi vitákat, ellenben jó lenne, ha elszívódna a békepipa, és zajlana egy konstruktív vita. Engem is megkísértett párszor, hogy itt hagyom az egész MRA-t – de ez olyan gyávaságnak tűnik. Rémületes világot teremt körülöttünk mind a The Cultural Marxism, mind a Hódító Iszlám. Jó lenne pár mozgalom, mely egyfajta végvárként a védelmet és az ellentámadást szolgálná, mondjuk szellemi fronton. Szerintem az MRA és az alt-right (minden gyengesége ellenére) ilyen bázis: jó lenne, ha mindkettő meghonosodna hazánkban.

    1     4
    • Ennek a bejegyzésnek mi az apropója (mert gondolom nem Watrel szeptemberi kommentje)?

      Libera me, Domine

      4     0
      • “Ennek a bejegyzésnek mi az apropója?”

        Történt, hogy Pash Cutter/Ahasvérus a Férfihang két szerzőjét durva vádakkal illette, miszerint antiszemita és rasszista uszítók. Pash Cutter egyik kommentje itt olvasható, az én válaszom pedig ez .

        A másik tartalom, melyben a szerző Reinát gyalázta, már nem érhető el.

        Egyébként Pash Cutter tevékenysége értelmetlen: attól, hogy valaki hosszadalmasan ír és sokszor ismétli ugyanazt, még nem lesz igaza…

        3     2
        • Annyi eleganciával töltöd meg a cikkeidet, hogy a hozzászólásokra már nemigen marad…

          3     4
          • Belvedere-nek nem kenyere az érvelés. Mármint kommentekben. A szarkeverés annál inkább. A belső kritika kicsinálása úgyszintén.

            “Történt, hogy Pash Cutter/Ahasvérus a Férfihang két szerzőjét durva vádakkal illette, miszerint antiszemita és rasszista uszítók.”

            Mindenesetre szomorúan látszik, hogy Wastrelnek igaza van. (Még akkor is, ha sorozatban kapom a dislike-okat.) Lehet, hogy abban is, miszerint az egész MRA-t hagyni kéne a picsába! :P :( Belvedere meg örülhet, ha a számára unszimpatikus emberek eltűnnek innét! Végül ez a lényeg, nem az, ha “valaki hosszadalmasan ír és sokszor ismétli ugyanazt”. A Férfihang legyen Belvedere és társai játszótere, és kész!

            0     9
            • Magam sem értem, amúgy minek is kellett áthozni a fenti kommentet  (és azzal együtt a feszkót) a blogról. Ha nem tetted volna, Belvedere sem írta volna a fenti hozzászólást.

              Szerintem aki csak a kommentelő, pláne a lájkoló/dísz-lájkoló közönségnek ír cikket, az eleve el van tévedve.

              (Egyébként meg, csak hogy trollkodjak: antipatikus. Ez ugye nem  “gyógyszerész-ellenes”, hanem a szimpatikus ellentéte helyesen. Az unszinpatikus alak germanizmus.)

              3     0
              • Pash Cutternek van egy rossz szokása: ugyanazokat a gondolati paneleket és bekezdéseket ismételgeti bárminemű aktualizálás vagy önreflexió nélkül.

                http://boszorkanyvadasz.blogspot.hu/2014/05/a-ferfihang-identitasa.html

                http://www.ferfihang.hu/2015/05/16/leszamolas-egy-mitosszal/#comment-47964

                Részletkérdés, hogy fantázia híján az évekkel korábbi írásait közli újra (ezt majd minden író elköveti). Nagyobb probléma, hogy nem tud vagy nem akar reagálni egy adott szituációra, nem tud mit kezdeni a szövegkörnyezettel. PL. 2014-ben, 2015-ben vagy napjainkban ugyanazt a szöveget fújja, miközben másról folyik a vita és részben mások a diskurzus résztvevői.

                 

                1     0
                • Pash Cutternek van egy rossz szokása: ugyanazokat a gondolati paneleket és bekezdéseket ismételgeti bárminemű aktualizálás vagy önreflexió nélkül.”

                  Egyébként Pash Cutter tevékenysége értelmetlen: attól, hogy valaki hosszadalmasan ír és sokszor ismétli ugyanazt, még nem lesz igaza…

                  “Hát maga megbolondult,
                  Hát maga megbolondult,
                  Hogy mindent kétszer mond, kétszer mond?

                   

                  0     0
        • Szervusz újra itt.

          Reinát mondjuk hiányolom. Szerettem olvasgatni a kommentjeit, cikkeit.

          Nem szeretem ezt az antiszemitizmus- és rasszizmus témát. Annyira lejáratták már a libsik, mint a femiták a nemi erőszakot. Másrészt mindenki rasszista csak némelyek ezt nem hajlandóak beismerni. Alapvető tény, hogy evolúciósan is  hasonlót, nem pedig az eltérőt keressük. Én személy szerint nyugodtan bevallom és elismerem, rasszista vagyok.

          0     0
      • “Ennek a bejegyzésnek mi az apropója?”

        Hogy ne csak a mccarthysta Belvedere interpretációja álljon itt, én is adok egy választ. Volt egy vitám JZK-val, mivel a kommentjeiben azt tapasztaltam, hogy negatív általánosító kijelentéseket tesz az arabokkal és a feketékkel kapcsolatban. Mind Deansdale-től, mind JZK-tól kaptam normális, érdemi választ. Belvedere persze megpróbál köztem és JZK között feszültséget generálni, a maga pitiáner játszmái megnyeréséért. Reina/Gazzella pedig tett a zsidó művészetről egy negatív általánosító megjegyzést. Tettem rá egy bírálatot (Deansdale törölte). Belvedere meg a régi sérelmeit akarja megtorolni rajtam. Hurrá!

        Én, megmondom őszintén, próbáltam törekedni arra, hogy kibéküljek azokkal az emberekkel, akikkel régen ellentéteim voltak. Igazából csaknem mindenkivel sikerült, majdnem Belvedere-rel is. Váltottunk néhány kommentet a Deansdale blogján, és úgy látszott, elsimulnak az ellentétek, begyógyulnak a sebek, és megkezdődik egy érdemi diskurzus. A fenti kommentet is azért raktam ki, mert reménykedtem benne, hogy kapok a felvetéseimre érdemi reagálásokat, és megindul egy értelmes párbeszéd. Erre, tessék, Belvedere feltépi a régi sebeit, megint a torkomnak esik, közben pedig beleszól olyan diskurzusokba, amihez semmi köze (pl. Ahasverus – JZK). Ugyanott tartunk… :(

        Mindegy. A kommenteket kint hagyom, mert hátha elindít egy érdemi kommunikációt. Tovább gondolja őket valaki(k). Én viszont nem vagyok kíváncsi Belvedere áskálódásaira. Belefáradtam. A szardobálás nem kommunikáció, nem vita.

        A magam részéről még 3-4 évig figyelemmel fogom követni a hazai MRA-t, s ha továbbra is a tespesedést és az egymás marását tapasztalom, akkor követni fogom a többiek (pl. Raon, Saxonus Petrus) példáját. Lelépek.

        0     1
        • Nem nagyon értelek. Szerzői jogosultságod van. A lap működésével kapcsolatos bármilyen fenntartásodat a szerzői cseten címzetten megtehetted volna. Ha hiányolod az MRA-vonalat akkor napi politikai- és gazdasági kérdésekkel kapcsolatosan tömegével írhattál volna cikkeket (nem pedig egyetlen cikket; a prostitúció kérdése általánosságban nem MRA) és meg is jelentek volna, főleg ha veszed a fáradtságot hogy legalább alapban megszekeszted és nem nyers szöveget tolsz fel.

          Azt sem igazán értem, hogy miért feltételezed Belvedere válasz nélkül fogja hagyni a dolgokat, amikor az idézett komment sorában többször is általad van nevesítve.

          A dolog kezelésének módja óhatatlanul is felveti a gyanút, hogy itt nem a jobbítási szándék dominált.

          A többire meg:

          1     0
          • “A dolog kezelésének módja óhatatlanul is felveti a gyanút, hogy itt nem a jobbítási szándék dominált.”

            Mert Belvedere-nél igen. Figyelj, legalább kettős mércét ne használj. Na jó, én mentem…

            0     3
            • Belvedere is megérne egy misét.

              Számos dolgával nem is értek egyet, de ez nem nagy meglepetés lévén az emberiség tekintélyes részével így vagyok. Vitastílusa is idegesítő de vitathatatlanul megvan az a képessége, hogy a valóság építőköveit ne a szokványos sorrendben helyezze egymásra és alakítson ki belőle valamit, ami addig külső szemlélőknek nem volt észrevehető. Ez ritka adottság, kevés ember rendelkezik vele (Wastrel pl ilyen). No meg remek fűzfapoéta, de nem dícsérem tovább…

              Szóval tolerálom, ahogy téged is (minden körülménytől függetlenül). Viszont én csak egy vagyok az ide kommentelők, írók és olvasók közül.

              1     0
    • “Nem egy olyan kommentelőt láttam, aki már az érkezésem előtt jelen volt az oldalon, és bő 3 év után ugyanaz a frusztrált, fröcsögő, korlátolt barom maradt, mint korábban.”

      Joj, remélem én vagyok az egyik.

      4     0
  10. Itt van Wastrel kritikája.

    “Milyen jó, hogy akármilyen tartalom akad a Férfihangon, mindegyik irányvonal megkapja a maga fikahegyeit :D Hogy némi bennfentes infóval szolgáljak, a külső szemlélődő számára is látszik, hogy a Férfihang egy adott időben csak egyfajta tematikát tűr meg maga mellett (ha ez most a PUA téma, akkor azt), mert egyből jönnek a begyepesedett tulkok, akik a komment szekcióban kihisztizik, hogy a szerzőtársak többségének abszolút elmenjen a kedve a további publikálástól. Többek között a komment upvote/downvote játszmáknak is ez a célja, ami eleinte még vicces volt, mostanra azonban már magam is megelégeltem, hogy egy kommentnek nem a tartalma kerül felpontozásra vagy épp leszavazásra, hanem a szerző személye.

    Nekem pl. már azért nincs kedvem többet publikálni az oldalon, mert elárasztotta az egészet a szektás pszichopata/autista vonal, akiken azt látom, hogy teljesen felesleges a felvilágosító cikkek írása és a red pill irodalom erőltetése, mert az égvilágon semmi értelme nincs, falra hányt borsó minden egyes mondat, amit összeszerkesztek a képernyőmön… Nem egy olyan kommentelőt láttam, aki már az érkezésem előtt jelen volt az oldalon, és bő 3 év után ugyanaz a frusztrált, fröcsögő, korlátolt barom maradt, mint korábban. Miközben meg magam – természetesen a red pill elveinek következetes végigvitelével -, ha továbbra is súlyos problémáim vannak az életemben, melyeknek megoldása számomra nehézkes, egyértelműen érzem azokat a pozitív változásokat, melyekkel kapcsolatban a piros pirula megismerése nélkül továbbra is teljes sötétben tapogatóznék.

    De ez csak az egyik oldala a weblap hanyatlásának, másik oldalon ott vannak a főszerk úr idealista alapelvei, miszerint a Férfihang egy közösségi platform, ahonnan a világ minden tájáról összegyűlt hobbiírók szabad publikációs lehetőséget kapnak egy adott tematikai alapelv és a weblap házirendjének betartása mellett. Ez ugye egyfajta anarchiaszerű szervezési elv, ami abszolút összhangban van Alter Ego egyéni elképzeléveivel, viszont semmi kapcsolata nincs a valósággal, és ez elsősorban nem a főszerkesztőnek róható fel. Egész egyszerűen kiderült, hogy szigorú szervezési elvek, egyértelmű hierarchia és kiosztott feladatkörök híján kompletten az egész férfiközösség elmegy egy egyfajta szektásodó, kiközösítő, fröcsögő és élhetetlen masszává, akik minden cikk tartalmát csak a saját ideológiájuk reklámozására használnak fel, a józan hangú, épkézláb ötletekkel rendelkező szerzőtársak pedig kiábrándultan távoznak, ezzel minden akadályt elhárítva a fröcsögők uralma elől.

    Az aktuális feminista eseményekre való reakciók hiánya többek között ennek köszönhető: mindenki arról ír, amiről akar, és mivel a szektásodás szétzüllesztette a teljes közösséget, és a szalonképes (egyúttal kületéstudattal terhelt) szerzők leléptek, nincs gazdája az oldal társadalompolitikai kérdésekkel foglalkozó témaköreinek, hanem elsősorban a szerzők önkifejezési platformjaként funkcionál épp az oldal. Ezzel szemben a hírezés hálátlan feladat, mert folyamatos éberséget igényel, határidős és néha unalmas is.

    Már szinte teljesen készen áll egy teljesen új design (letisztult és reszponzív, a mostani túlzsúfolt, használhatatlan helyett), meg egy új szerver, melynek köszönhetően a technikai problémák megoldódnának (új kommentmotor is van, ahol már nem lehet a szavazatokkal csalni), csak hát ennek a folyamatnak a szervezése is olyan, hogy mindig pont valamelyik kulcsfigura nem ér rá az oldallal foglalkozni. ha meg éppen valami pozitív változás volna készülőben, azonnal megöli az egészet a szerzők közötti kakaskodás. Konkrétan jött egy újságíró gyerek is a szerzők közé, aki annyira felspanolta a társaságot, hogy egyből összehoztuk az első szerkesztői találkozót (tudtommal korábban soha nem volt ilyen), ahol világmegváltó terveket szövögettünk, csak azért, hogy pár héttel később ugyanez az újságíró csávó valami mondvacsinált ügyön összevesszen egy cikkírónkkal, és lelépjen… még a Facebookról is törölt mindannyiunkat :D

    Szóval részemről lassan kezdek kiégni ebből az egész férfiszféraa-dologból, mert amilyen szintű ellenségeskedést tapasztaltam többek közt magam is a segítő szándékú és megértésre törekvő emberekkel szemben, úgy érzem, a jelenlegi Férfihangos társaság nagy része érdemtelen az együttérzésre. Miközben ezzel párhuzamosan radikálisan javult a kapcsolatom a nőkkel (bizonyítva ezzel a red pill tanok eredményes felhasználását), kezdem egyre inkább úgy látni, hogy férfitársaim viszont egyre alsóbbrendűekké válnak, teljesen elvesztették a kapcsolatot nem csak az ellenkező nemmel, de a puszta valósággal is, és beletemetkeznek mindenféle szarfaszú meg emberiségellenes ideológiákba, és azon konkurálnak, ki tudja a legtöbb szektás barmot maga mellé állítani…

    Szerintem egy ilyen esetben megoldással csak a MGTOW filozófia szolgálhat, azaz részemről kivonulok a társadalom azon részéből, akikhez nincs közöm és igyekszem inkább azon lenni, hogy a baráti köröm megkapja azt a törődést, amit megérdemelnek.”

    Itt hagyom elgondolkodtatás gyanánt.

    1     1
    • Továbbra sem válaszoltál az apropó kapcsán. Wastrel és mások kommentjei kapcsán én ezt fűztem hozzá:

      “Érdekes volt olvasni az utóbbi kommenteket. Engem nem köt le különösebben az MRA-vonal. Valahogy úgy vagyok vele, mint Trianonnal. Az ember tud róla, végtelenül sajnálja, de nem olvas róla és emlegeti örökké mert meghasadna a szíve.
      Nem gondolom hogy lehetne rajta változtatni. 

      Manapság legfeljebb a saját belső világodban lehetsz szabad és részben abban a személyes külső világban, amelyet közvetlenül magad köré bástyázol körül és védelmezel bármi áron (mert már nincs hova visszavonulni). Számomra férfinek lenni magányos dolog, feladat és tényleg nincsenek bikacsordák a férfijogi mozgalomban. Mindettől függetlenül jó lenne az MRA-vonal is a Férfihangon, ha lenne aki veszi rá a fáraradtságot és csinálja, követi a napi politikai eseményeket. Panaszkodni könnyű, változtatni nehéz.

      Személy szerint én is a szigorúbb moderálás híve lennék, de ha valakit csak ennek hiánya tántorít el a véleménye kinyilvánításától… A változtatáshoz gondolom tenni kellene, az illető számára megfelelő cikkeket írni, hangoztatni a saját, eltérő véleményét stb.

      Nincsenek illúzióim az antifeminizmussal kapcsolatban, az ugyanúgy rendkívül heterogén vélekedések gyűjtőhelye, ahogy a feminizmus is. Egyfajta ernyő-fogalom. Valamiféle “igazi antifeminsta oldalt” elvárni éppen ezért igazán dőre dolog lenne. Nagyon más személyiségű, élettapasztalatú és életkorú emberek összefogását elvárni legfeljebb közvetlen életveszélyben lehet.

      Mindezekből adódóan számomra egy olyan oldal lenne az igazán jó antifeminista oldal, amely mind témaválasztásában, mind irányultságában megjeleníti ezt a fajta heterogenitást. Ha lehetne irányelv, az valami olyasmi lenne, hogy legyen a Férfihang egy olyan hely, ahova bárki férfi (vagy nő) betévedve, a saját személyiségének és tapasztalatainak megfelelő eszközöket gyűjtheti össze hogy a saját férfiasságát, férfiközpontú világát megélhesse, a feminizmus káros hatásait saját életében kivédhesse és ezekben példával és tettekkel segíthessen másoknak is.

      A mai feminizmus a társadalomra felülről rákényszerített forradalom tipikus példája. Ez ellen csak egy alulról jövő, az egyének szintjén megvalósuló, építkező forradalom léphet fel hatékonyan. 

      Ebből adódóan a számomra ideális Férfihang olyan lenne, ahol az MRA- és TRP dolgok mellett számtalan más dolog is helyet kap, a tudománytól az önálló háztartásvezetésen át a gyereknevelésig stb. Az ilyesmihez viszont kellene vagy öt aktív szerkesztő és minimum 15-20 termékeny szerző.

      Ha valaki ismeri a TRP-t tudja, hogy ott is már jóideje csak ismételgetik önmagukat, ahogy a legtöbb egyszerzős oldalon szintén. A megújuláshoz új gondolatok, szerzők, események kellenek.”

      1     0

Szólj hozzá Te is! Minden hang számít!

Ha hozzá szeretnél szólni, akkor be kell jelentkezned!
Nem vagy még regisztrálva? Csak egy 2 perces művelet és Te is részt vehetsz a beszélgetésekben!

A hivatkozások nincsenek engedélyezve.

Támogatóink

A tárhely támogatója a Webonic.hu

Saját virtuális szerver már 2850 Ft-tól a Webonic.hu-tól

Keresés

Cikkajánló

BESZÉDTÉMA - Bulvár
Dopeman úgy érzi, hogy a bántalmazott apák reklámarca lehetne

A bulvársajtó korábban számos momentumát örökítette meg annak a ténynek, hogy a kemény sza...
A jó és a rosszcsúf

"A nő jó. A férfi rossz." Ez a klisé olyan mélyen be van égetve az átlagemberbe, hogy nem lehe...
BESZÉDTÉMA - Bulvár
A hímsovén férfi

Feminizmus és hímsovinizmus – két szélsőség, melyhez nem szabad igazodnia, és kötelessége elha...
BESZÉDTÉMA - Bulvár
Nők és férfiak

Nem olyan régen találtam egy számomra új feminista oldalt, amely kíváncsivá tett azzal, hogy n...
BESZÉDTÉMA - Bulvár
A lábtörlő dalol

A cikk Pozsonyi Ádám írása, akinek egyes könyveiről már ejtettünk szót korábban. A ...
BESZÉDTÉMA - Bulvár
Egy gondolat - A lassú rablás művészete

Figyelem! Ez egy rosszindulatú, elfogult, provokatív cikk. Kérek mindenkit, hogy ne is olvassa...
BESZÉDTÉMA - Bulvár
Gondolatok a férfiasság körül - pár sor a kíváncsiságról és az önzésről

Amíg korábbi elmélkedésemben úgy véltem, az erő könnyen tetten érhető a nemi identitástól elsz...
BESZÉDTÉMA - Bulvár
Női Passzív Ellenállást hirdet a Gumiszoba női Napoleonja

"Gumidominó? Vagy egy parti sakk? Ön talán Napoleon, vagy a perzsa sah? Nem, Napoleon nem le...
BESZÉDTÉMA - Bulvár
Az információ börtöne

Elméleti síkról induló, hosszas filozófiai levezetés következik, a végén nagyon is gyakorlati ...
BESZÉDTÉMA - Bulvár
A Főállású Anya

Kolléganőm bájos sztorival örvendeztetett meg a minap. Tudja, hogy szeretem az ilyesmit, és ő ...
BESZÉDTÉMA - Bulvár
Az ország neve: Halál

A cikk eredetije a Jobbegyenes blogon található. Miután nem kevesebb, mint 17 hónapig nyála...
BESZÉDTÉMA - Bulvár
A bohóc, a kurva és a liberális sajtó

[stream provider=video flv=x:/videotar.kapos.hu/0000007827.mp4 img=x:/www.ferfihang.hu/wp-cont...
+Alkalmi cikkek
Karácsony - Díszítsük együtt a karácsonyfát!

Kedves Mindenki! December 1-je van. Advent első vasárnapja. Kezdődik karácsony ünnepe. Úgy gon...
BESZÉDTÉMA - Bulvár
Tom Cruise válásának forgatókönyve

Annyit előrebocsátanék, hogy tudom: nem mindenki szereti Tom Cruise-t. A történetét csak a...
BESZÉDTÉMA - Bulvár
"Égjenek a boszorkányok!" - Tűz a Femen párizsi szálláshelyén

"Burn witches", magyarul: "Égjenek a boszorkányok". - Ennyi állt abban a szöveges üz...


androfóbiaApai jogokApaságCsajozáscsaládCsaládon belüli erőszakCSBEEgészségFemenfeminizmusFeminizmus - AntifeminizmusférfiférfiakférfiasságFérfigyűlöletférfimozgalomférfi szerepekGender-ideológiagyereknevelésHipergámiaházasságIsztambuli EgyezményKvótaMGTOWNemek harcaNemi diszkirminációnemi erőszaknemi szerepeknyugdíjNőzésOktatásPiros pirulapolitikapszichológiaPUApárkapcsolatRandizásRed PillszerelemszexszexualitásTársadalomVendégcikkÉletmódÖnismeret