Toplak Zoltán

A rivális – Novella egy megtörtént eset alapján

Toplak Zoltán - 2017. március 19. vasárnap 17:53 - 45 hozzászólás

riv

„Kíváncsi vagyok, hová fog futni szünetben a fiam…” – gondolta András, miközben leült a lelátón. Tőle jobbra, talán tíz méterre foglalt helyet egykori szerelme, Anna, és mostani élettársa, József. Anna korábbi férjével, aki őt követte az asszonynál, jó volt András viszonya, sajnos jó öt éve elhagyta a nőt. József… más lapra tartozott.

Tomi még kinézett hozzájuk az öltözőből, immár mezben. Apja odament hozzá; hozzá és a két másik felnőtthöz.

– Kérsz vizet? – kérdezte a fiát. Mielőtt az megszólalhatott volna, József közbeszólt.

– Ne igyál, lötyögni fog a hasadban!

András jóindulatúlag bólintott.

– Talán tényleg jobb, ha nem iszol.

Tomi megölelte, intett az édesanyjának, és visszament a társaihoz. Hamarosan kivonultak mind a pályára, és megkezdődött a meccs. Tomi hátvéd volt, jó ideig nem akadt dolga: jól támadott a csapata, a másik térfélen rúgták a bőrt. Aztán az ellenfél csatára elindult a kapu felé.

– Tomi! Jobbról! Figyelj! – kiáltotta András.

– Balra, Tomi! Hallod, balra! – ugrott fel József.

– Nem fogja tudni ez a gyerek, mit csináljon – nevetgélt idegesen András, Annáék felé fordulva. Azok ránéztek, majd vissza a pályára. András ujjai alatt kezdett meghajolni a drótkerítés drótja, ahogy szorította. Ő is a fia felé fordult. Közben a fiú megszerezte a labdát a csatártól, és nézegetett, merre rúgja. Azonban a csatár sem volt rest, próbálta visszaszerezni a focit.

– Add haza! Majd a kapus kirúgja! Bízd rá! – harsogta András. A sikeres hazaadás után rögtön felcsattant József hangja:

– Minek rúgtad hátra?! Elől mindenki szabad volt!

András szemét egy pillanatra vörös köd lepte el. Nagyot nyelt és kifújta a levegőt. Azon tanakodott, meddig kell még a jófiút adnia. Kiengedte a szorításba gémberedett ujjait, és mereven a pályát nézte, rajta nyolcéves fiával. Lassan engedett a feszültsége. „Ha még egyszer megszólal ez a kretén…”

Eljött a szünet. Tomit véletlenül combon rúgták, picit húzta a bal lábát. Egy perce kijött a szüleihez: az édes és a nevelőapjához, meg anyukájához.

– Fáj a lábad, Tomi? – hajolt le András a gyerekhez, hogy lássa a combját.

– Hát… valamennyire igen – húzta fel a nadrág szárát a fiút, mutatta apjának, hol rúgták meg. Piros folt látszott a helyén.

– Ne a lábaddal foglalkozz, hanem focizz! – lépett melléjük József. András szó nélkül megfogta Tomi karját, és húzni kezdte.

– Na, apa, ez fáj!

– Ne haragudj, Tomi! Szeretném, ha kicsit itt maradnál! – azzal András visszalépett az éppen tiltakozni készülő Józsefhez.

– Na ide figyelj, te szarházi! Ne ugass bele a fiam és az én dolgomba, és ne utasítgasd, amikor vele vagyok!

– Igen, te köcsög? A focival foglalkozz, ne velem! – replikázott a másik férfi.

– Leverlek, kishuszár, csak szájalj még velem! – András pontosan tudta, hova fog ütni először. Mindkét keze ökölbe szorult. Anna ugrott a két férfi közé.

– Andris! Nem ismerek rád! Te nem ilyen vagy! Nyugodj le, nehogy már verekedj a fiad előtt!

– Tudod, ez nagyban függ a mostani párodtól – nézett József szemébe András. Az állta a tekintetét, majd félrenézett.

– Mennem kell – hallatszott Tomi hangja. Bizonytalanul intett a szüleinek, és visszasomfordált az öltözőbe. Annáék felől nem hallatszott több utasítás a meccs alatt.

Már az autók felé mentek, amikor András úgy érezte, nem hagyhatja annyiban. Mégiscsak Istenfélő ember. Odalépett Józsefhez.

– Nézd, sajnálom. Viszont én vagyok az apja. Ha itt vagyok, hagyd meg nekem, hogy neveljem a fiam!

– Mindenki tudja, hogy te vagy apja, nem kell kakaskodással bizonygatnod – válaszolt József helyett Anna, meglehetősen epésen.

– Igen, Anna? – vett mély levegőt András. – Akkor mond meg nekem, miért szervezel úgy programot, hogy mindketten itt legyünk Józsival? Olyan helyzetet teremtesz, amit aztán nem tudsz kezelni. Javíts ki, ha tévedek, de a mai veszekedés jó részt a te hibád.

Megint József felé fordult.

– Nézd, én ezt a gyereket nyolc éve szeretem. Azóta kísérem, mióta először felsírt a kezemben. Egyszerűen BIZTOS vagyok benne, hogy több jogom van hozzá, mint neked.


Címkék: , , , , , , , ,

Az egyéni szerzői név alatt megjelenő cikkek nem a Férfihang.hu szerkesztőségének egységes állásfoglalását, hanem elsősorban a szerzők egyéni véleményét hivatottak kifejezni, bemutatni; céljuk sok esetben mindössze a vita, párbeszéd kezdeményezése a művészi provokáció eszközével. Az írások közlésére a véleményszabadság és a médiapluralizmus érvényre juttatásának igényével kerül sor. A Férfihang.hu szerkesztőségének, moderátorainak elsődleges feladata a vonatkozó törvényi keretek és a jóízlés kívánalmainak betartatása.
3 votes, average: 5.00 out of 53 votes, average: 5.00 out of 53 votes, average: 5.00 out of 53 votes, average: 5.00 out of 53 votes, average: 5.00 out of 5 3 olvasó átlagosan 5.00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

A cikk megjelent a Család - Otthon rovatban.


Hasonló témájú cikkek:


Apák hatalma

Apámat őszintén szeretem és tisztelem. Jó ember, senkinek sem ártana, bár talán túl sokra tartja a pénz jelentőségét. De erről lehet vitatkozni, hisze...
Boldog Apák Napját!

Hogy is kezdődik a dalocska? „Serkenj fel kegyes nép, Mosolyog az hajnal. Aranyszál tollakkal, Repdes, mint egy angyal.” Kedves Fiúk és Lányok! Ma va...
Az abortusz "emberi jog"? - EU botrány

Az Európai Parlament plenáris ülése újraszavazásra visszaküldte a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottsághoz azt a szexuális és reproduktív egészségr...
Újabb válós sztori

Ebben a nyúlfarknyi cikkben egy maláj pár válásáról lesz szó, ami egy angol bíró szerint fölöslegesen foglalja a brit bíróságok értékes idejét, fo...
Parlament előtt a kakukkfiókákat kiszűrő német törvénytervezet

Egy új törvénytervezet szerint a nő köteles lesz megnevezni gyermeke biológiai apját, amennyiben az nem a gyermeket nevére vevő férfitől származik...


Hozzászólások a Facebook-on keresztül
Hozzászólások (45) Hivatkozások (0)
  1. Lehet, hogy ünneprontó leszek, de itten kérem szépen két (egy kirúgott és egy új ) “kakas” viadalát láttuk egy olyan “tyúkért”, amiről az egyik biztos “lemaradt” és ezért veri magát, a másik meg “birtokon belül” “bizonygatja”, hogy ő a nyertes kan.

    Hogy a nő hibája-e vajon, az megint egy külön kérdés(amúgy meg nem az ő hibája:), de ha két faszfejt így meg tud forgatni, akkor meg profi.

    Az orbitális faszság meg az, amikor egy béta a nőt okolja a saját nyomoráért.

    Ja, és rivalizálásról szó sincs, amit a gyerek lát: az apja lúzer és az anyja ugráltatja a férfiakat.

    2     0
    • mondjuk annyiban igaza van a szerzönek, hogy a gyereket igazan megkimelhetnek a pöcsvörközestöl.

      0     0
      • Ez nem pöcsvörközés volt.

        1     0
        • Ha a történet nem ott kezdődött volna, ahol, akkor esetleg még lenne rá halvány reményem, hogy bemagyarázom magamnak, a gyerek is érdekelt valakit a három felnőtt közül.

          1     0
          • Szia erre fújt a tavaszi szél?

            0     0
            • Friss tavaszi Zefír. :o)
              Iszonyat sok a munka. Ami egyrészt jó, egyrészt nem annyira.

              Néha benézek, de sokszor csak a ruhám van bent, olvasni nincs időm. :o/
              Hét végén gépet/monitort látni sem bírok…

              Sokszor emilekre sem tudok normális időn belül válaszolni. :o(

              0     0
          • A gyerekemmel kapcsolatosan senki ne játssza el az apafigurát ha én is jelen vagyok. Az anyjának meg több esze is lehetne ha családi rendezvényre kerül sor.

            5     0
            • Nem az apafigurát játszotta el, hanem az alfahímet.
              A két pasi egymásnak akarja megmutatni, hogy ki a főnök. Ehhez a gyerek ad talajt – olyan, mint a futók rajtgépe.

              0     2
              • A két férfi nem ugyanazon az erkölcsi alapon van. Ezzel persze nem állítom hogy helyesen cselekedtek volna, csak annyit hogy abszolút megértem az apa helyzetét és együttérzek vele.

                Fordított esetben egy nő anyaként még ölni is képes lenne, ha úgy érezné hogy elvonják tőle a gyermeke szeretetét. A valóság nem a Stella című film.

                2     0
                • Pontosan. Hibás egy ilyen alkalomra összehozni a két férfit. Ez az apa joga, egy új élettárs maximum ” szürke eminenciásként” vehet részt a történetben. Természetesen kivéve azokat a helyzeteket,amikor a vérszerinti apuka elhanyagolja a gyereket és apja helyett apja a másik,de itt nem erről volt szó.Ez csak ez intelligencia kérdése lett volna anyuka és új élettárs részéről tapintattal kezelni a helyzetet.

                  0     0
                • Együttérezni lehet vele, de az hogy a gyereket használja az gáz. / Nôknél is.
                  Infantil emberek játszmái, akik csak a kis egojukkal vannak elfoglalva, az hogy ettôl a faxnizástól a gyereknek a legcikibb egyik se foglalkozik, szóval
                  Kalmannal az igazság, eleve minek szól közbe a partvonalról, szurkoljon és a végén veregesse meg a vállát, hogy mennyire jó volt és büszke rá. Az önbizalmát erôsítse.

                  0     0
                  • Egyetértek.

                    0     0
                  • Ez jobban elmagyarázza az apai-, férfi szempontokat (mégha kissé túltolt, vicces formában is).:

                    http://indavideo.hu/video/South_Park-9evad_5resz_Tul_a_csucson

                    Te valamiféle női morális alapról próbálod megközelíteni ezt a sajátosan férfi rituálét. Bizonyos szinten mindenképpen el fogunk beszélni egymás mellett.

                    0     0
                    • Nem “nôi morális” alapról (van ilyen?), hanem a gyerek szemszögébôl nézem az egèsz szitut.
                      Mondjuk eleve vàlàsellenes vagyok, ha màr összehoztuk a pulyákat, akkor legyen màr annyi felelôssègtudat, hogy fel is neveljük és a “szerzôdèsünk” a felnôtté vàlàsukig szól, és ezerszer jobb megoldàsnak tartom ha a fèrjem ès köztem nincs dinamika, a diszkrèt szeretôtartàst (mert a szexhez a gyereknek nincs köze), minthogy mindenki új kapcsit kezd, közben meg a gyerek fejèrôl leszakítom a hàztetôt. De ezzel a vèlemènyemmel valószínûleg èn leszek az ultrakonz bolond.

                      0     0
                    • Nem tudod a gyerek szemszögéből nézni.

                      A többiben igazad van, kivéve ha az együttlét már ártalmasabb a gyereknek (szóval a szülőknek igencsak felnőttnek kell lenniük), ami sajna elég gyakori.

                      0     0
                    • De. A. most kezdett el kézizni, és nem annyira ügyes, viszont csillogó szemekkel jön haza minden edzèsrôl, viszont vannak nála kèt èvvel nagyobbak akik folyamatosan piszkáljàk és szülôként a hozzáálláson tudok formálni, hogy nekik volt már három èvük, te meg csak nemrég kezdted. ha a lelàtóról folyamatosan utasítgatnám, akkor rendesen belerondítanék az önbecsülèsebe, az edzôk dicsérik a bullykat meg le kell szarni. Ennyi.

                      0     0
                    • Mondjuk eleve vàlàsellenes vagyok, ha màr összehoztuk a pulyákat, akkor legyen màr annyi felelôssègtudat, hogy fel is neveljük és a “szerzôdèsünk” a felnôtté vàlàsukig szól, és ezerszer jobb megoldàsnak tartom ha a fèrjem ès köztem nincs dinamika, a diszkrèt szeretôtartàst (mert a szexhez a gyereknek nincs köze), minthogy mindenki új kapcsit kezd, közben meg a gyerek fejèrôl leszakítom a hàztetôt. De ezzel a vèlemènyemmel valószínûleg èn leszek az ultrakonz bolond.

                      + egy bolond:)

                      0     0
                    • “De ezzel a vèlemènyemmel valószínûleg èn leszek az ultrakonz bolond.”
                      Szerintem nem. Vagy majd csatlakozok én is a bolondok társaságához… Részemről csak annyi a megkötés, hogy ha tényleg annyi a házasságnak és állandó a veszekedés, az tényleg nem jó a gyereknek. Ilyenkor kell a válás.
                      Viszont azt mindenképpen váltott elhelyezésben és közös felügyelettel kell megoldani. Úgy, hogy mindkét szülő egyformán nevelje a gyereket, és egyenlő időt tölthessen vele. Természetesen a másik szülő jelenléte nélkül.
                      Sokkal könnyebb megoldani azt, hogy 2 hétig itt, majd 2 hétig ott legyen a gyerek, mintsem a legtöbben azt gondolják. Csak akarni kell. Pláne, hogy felnőtt emberek. Ha már van gyerek, akkor az kellene, hogy legyen az első, nem a személyes érdekek. Persze a legtöbb anya nem azért tiltakozik a közös felügyelettől, mert az kivitelezhetetlen lenne. Hanem mert úgy már nem járna a tartásdíj a segge alá. Azt meg ugye nem szeretnénk…

                      0     0
                    • a bolondot csak azèrt írtam, mert ép a bezzegen megy egy CSBES poszt sorozat profi nanes agymosás, igazi bérolvirral és ha vki a válás ellen és egy kapcsolat elmérgesedésében nem explicit a faszit teszi meg, hanem az elôzményekre is rá merészel kérdezni, akkor auto kapja az antifeminista bolond jelzôt (egyébként nem hszlek ott csak bele-bele olvasgatok).

                      0     0
                • A nőknek szabad…

                  0     0
              • “A két pasi egymásnak akarja megmutatni, hogy ki a főnök.”
                Nem, a leírás alapján az apa apa akar lenni, és csak a másik férfi játsza az alfát.
                Nagy különbség! A nő meg talán direkt vitte oda a másik férfit is, hogy megmutassa a réginek, hogy mennyivel jobb pasija van az az előzőnél. Ehhez meg jól ki lehet használni a gyereket. A nőknek a legtöbbször élvezetet okoz, ha a férifakat látják értük harcolni.

                Tehát igazából a helyzet fő áldozata a gyerek, másodrendű meg az apa.
                Az elkövető meg az anya és az új férfi.
                (Legalábbis a leírás alapján.)

                2     0
                • Erre írtam, hogy a “patchwork idill”, ami senkinek se jó és vmièrt a nôk hajlamosabbak azt hinni, hogy lètezik “intelligens” mozaikcsalád. A poszt kitünôen szemlèlteti ennek minden buktatóját. Valójában mindenki áldozat.

                  0     0
            • Egyetértek. Amit én írtam, az az az oldala a történetnek, hogy a fickó is elkövetett egy rakás hibát. De ki nem követ el? Azért a főbűnös nem ő, és senki nem érdemli meg, hogy ilyen helyzetbe hozzák.

              A nő részéről valóban úgy tűnik, hogy szándékosan tüzeli fel a két kakast egymás ellen, aminek a végén csak a gyerek látja a kárát. A nőnek tudnia kellene, hogy egy fiúgyerek előtt a saját apját lehúzni olyan, mintha a gyereket magát sértegetné. Egyszerűen, ha már valaki az apja lett a gyereknek, akkor jó pofát kell hozzá vágni, és ha lehet a jó tulajdonságait domborítani a gyerek felé. Szerintem olyan nincs, hogy a gyerek érzelmileg annyira kihátrál az apja mögül, hogy egyáltalán ne vegye magára amikor az apja bénának mutatkozik (mert ő a szitut nem a red pill szaknyelven elemzi, hanem csak annyit lát, hogy milyen béna arc az apja meg az anyja új palija, hogy itt feszengenek).

              0     0
  2. “– Mindenki tudja, hogy te vagy apja, nem kell kakaskodással bizonygatnod – válaszolt József helyett Anna, meglehetősen epésen.”

    Mert volt apasági teszt?

    3     0
    • az érzelmi kötelék már akkor is kialakult.

      0     1
    • Meccs után oda kellett volna menni egy mintavevővel, hogy:

      “Úgy eladtad azt a labdát, hogy már azt se hiszem el, hogy a vérem vagy!”

      0     0
      • egy ilyen szöveg ezerszer jobb, mint a posztban levô tilitoli, hogy mit nem csinált jól. Egyik felnòtt fèrfi sem kezelte szuverén, dönteni kèpes egyedkènt a srácot…

        0     0
        • “Egyik felnòtt fèrfi sem kezelte szuverén, dönteni kèpes egyedkènt a srácot…”
          Ez sajnos általános hiba a mai nevelésben. Igazából az egész mai gyereknevelés, az iskolai oktatás és a többi azon alapszik, hogy a gyereket bezárjuk egy mesterséges környezetbe (hol megakadályozzuk, hogy önállóan csináljon bármit is, megvédjük mindentől, máskor meg toljuk előre egy szerintünk helyes úton – ahelyett, hogy a gyerek dönthetné el, hogy neki mi a jó).
          Utána meg csodálkozunk, hogy életre alkalmatlan, problémás korcsokkal van tele a társadalom.

          0     0
        • Nagyon pillanatkép volt ez a főszereplő és fia életéből, ne döntsük el ennyiből, hogy jól neveli-e!

          0     0
          • Hm, egy biztos, senki nem mondta Andrásra, hogy rosszul neveli, de a nevelésnek van egy nonverbalis része és ez pont a posztban levô gyötrôdés- amit nagyon plasztikusan írtál le- ez nemcsak az olvasónak jött le, hanem András fia is minden antennájával vette.
            Szóval a kérdés az, hogy hogyan lehetett volna adott helyzetbôl kevésbé iszaposan kikerülni.
            az egyetlen eszköz a humor, akkor is ha keserû.
            Hiába pillanatkép, pont olyan mint egy röntgenfelvétel- a törés ott van, mindenkiben.

            0     0
            • Külső szemlélőként ez szép és jó, de nagyon más a leányzó fekvése, ha te is benne vagy, ha érzelmileg érintett vagy.

              1     0
              • Szülôként folyamatosan ilyenekben vagy és csak az segít, ha jön egy következô hasonló, akkor másképpen kerüljenek ki belôle, amennyire csak lehet nyertesen.
                Nyilván ez egy bitang nehezített terep,
                van Tomi, akinek mostanra az anyja kb csereszavatossá tette a pasikat. egy 8 éves gyereknek (!) az apján kívül még két nevelôapaszerûseghez kellett már idomulnia. Andrást már kivesèztük, de azèrt Józsinak se egyszerû. Az anya? inkább egy nôstèny macska jut róla az eszembe,.

                0     0
  3. Én rendkívül empatikus tudok lenni, beleélem magam a figurák lelkiállapotába. Emellett mai fejemmel roppantul szégyellem a (főleg a múltban elkövetett) béta megmozdulásaimat. Ezzel a háttérrel az ilyen történetek olvasása szinte fizikai fájdalmat okoz. Beleélem magam a megalázott béta szerepébe, és olyan érzés, mintha felváltva gyomroznának és szorongatnák a tökeimet. Úgyhogy jó kis írás :-)!

    Ahogy én látom az elkövetett hibákat:

    * A csapatban játszó gyerek tudja mi a dolga. Nem kell megmondani neki, hogy balra vagy jobban cselezzen. Ha beleéljük magunkat az ő helyébe, neki a legrosszabb, hogy a barátai előtt két vén muksó is meg akarja mondani neki, hogy mit csináljon. Az apák feladata a meccsen már csak az önfeledt szurkolás szerintem. A taktikai elemzés a meccs utánra való – szigorúan négyszemközt. Kritikával, vagy tanáccsal mások jelenlétében nem illetjük a kamasz fiúnkat.

    * Vádaskodni a volt nőnek megintcsak tök fölösleges. Egy férfi ha rosszul érzi magát, akkor sem mutathatja ki a gyengeségét. Tűrjön sztoikus nyugalommal mindent. Ez a legtöbb, amit megtehet az ember egy vesztes helyzetben. Legközelebb meg vinni kell valami 20 alatti eszkortlányt, úgy mindjárt jobb az ember kedve.

     

    +1 – hazaadásra bíztatni a vesztes csapat szurkolói szoktak. Nem menő.

    4     0
    • “A csapatban játszó gyerek tudja mi a dolga. Nem kell megmondani neki, hogy balra vagy jobban cselezzen. Ha beleéljük magunkat az ő helyébe, neki a legrosszabb, hogy a barátai előtt két vén muksó is meg akarja mondani neki, hogy mit csináljon. Az apák feladata a meccsen már csak az önfeledt szurkolás szerintem”.

      Yes, Sir!

       

      “A taktikai elemzés a meccs utánra való – szigorúan négyszemközt. Kritikával, vagy tanáccsal mások jelenlétében nem illetjük a kamasz fiúnkat”.

      A kritikát és az elemzést döntő részben érdemes az edzőre bízni!

      0     0
  4. Részemről: Reszet Elek szívemből szólt.

    0     0
    • Egyébkènt, tök jó a poszt és légyszi írj még ilyeneket, mert az ilyen szituációs játékok végigelemzése nagyon sokat segít a megfelelô szülôi magatartás megtalálásában, az meg ne zavarjon, hogy kèt szálon fut… egyrészt az elvált szülôk problémái, másrészt hogyan neveljünk magabiztos harcosokat (élethelyzetbôl adódóan ez érdekel jobban).

      0     0
  5. Sose tartottam normálisnak a focibuzikat. Jöhetnek a mínuszok.

    1     0
  6. Nekem a fő tanulság ebből a történetből az a nagyon elszomorító jelenség, amikor a szülők (és nevelőszülők) rátelepednek a gyerekeikre és még focimeccs közben is ők akarják megmondani szegény kölyöknek, hogy mit és hogyan csináljon. Ebben nem látok különbséget a történetben szereplő két férfi között. Ha valakinek itt van szerepe a gyerek terelgetésében, az csakis az edző, bár a részéről is hibának tartanám, hogy a gyerek minden lépését irányítsa. Egy nyolc éves gyereknek az tesz jót, ha az élet olyan területein, mint a játék és a sport, szabadon kibontakozhat és próbálgathatja a leleményességét, kreativitását. Csak így fog tudni szert tenni magabiztosságra és autonómiára.

    A fenti módon terelt kisfiú leginkább bizonytalan és frusztrált lesz. Borzasztó egyébként, amikor a szülők – részint jó szándékból, részint saját sikertelenségük kompenzációjaként – már a BLASZ III. kölyök bajnokság derbijét is BL döntőnek fogják föl (de ugyanez meg van más sportágaknak is), és nagyjából a “győzelem vagy halál” hangulatba hajszolják bele a gyereket minden hétvégén. Sajnos láttam jó néhány, egyébként igazán tehetséges srácot, aki ilyen okok miatt 17-18 éves korára teljesen megutálta a sportot…

    1     0

Szólj hozzá Te is! Minden hang számít!

Ha hozzá szeretnél szólni, akkor be kell jelentkezned!
Nem vagy még regisztrálva? Csak egy 2 perces művelet és Te is részt vehetsz a beszélgetésekben!

A hivatkozások nincsenek engedélyezve.

Támogatóink

A tárhely támogatója a Webonic.hu

Saját virtuális szerver már 2850 Ft-tól a Webonic.hu-tól

Keresés

Cikkajánló

CSAJOZÁS - Szex
A 10 legfontosabb dolog amit a házasságod megjavítására tehetsz

[ ... Figyu! Ez a cikk pasiknak szól! Némelyik tanács nők számára kifejezetten ellenjavallt! ....
Ranschburg Jenő: A meghitt erőszak I. rész

Ranschburg Jenő nem volt antifeminista. Többször is síkraszállt az egyenjogúságért, de a valód...
CSALÁD - Otthon
Ranschburg Jenő: A meghitt erőszak III. rész

A recenzió I. része itt olvasható. A recenzió II. része pedig itt olvasható. A könyv neg...
CSALÁD - Otthon
Adhatsz babát a fiúknak, de arra nem kényszerítheted őket, hogy játsszanak is vele

Alábbiakban Christina Hoff Sommers a The Atlanic magazin online változatában megjelent cikkéne...
BESZÉDTÉMA - Bulvár
Movember Hungary idén 6. alkalommal

A férfiak egészségéért és a prosztatarák ellen idén már hatodik alkalommal csatlakoznak magyar...
CSALÁD - Otthon
Nemzetközi tiltakozás a hajléktalan emberek kriminalizációja ellen

Budapest, 2011. december 20., kedd (OS)  16 Uniós tagország hajléktalanellátó ernyőszervezete...
+Alkalmi cikkek
A patriarchális család védelmében I.

A most következő iromány vendégcikk, a Konzervatóriumról emeltük át. Mármint én, így királyi t...
+Alkalmi cikkek
Rendhagyó anyáknapi poszt

Hadd nyújtsak át egy csokrot anyák napjára mindenkinek – nem csak az anyáknak, hanem a férfiak...
CSALÁD - Otthon
Új utakon minden nap

A feleségem is, és én is kint dolgozunk, Ausztriában. Két fiúnk van, kicsi mind a kettő. Van, ...
CSALÁD - Otthon
A nemek forradalma

Gabriele Kuby "A nemek forradalma" című, keresztény nézőpontú szociográfiájának magyar kiadásá...
CSALÁD - Otthon
A családfőségről

Valami zseni jó 50 éve kitalálta, hogyan lehetne a feleségeket fellázítani a férjeik ellen: be...
CSALÁD - Otthon
Kötekedő fiúból...

Ágostont régóta ismerem. Kisiskolás korunkban ő volt, aki mellett óvatosan kellett elmenni, me...
CSAJOZÁS - Szex
Nehéz a szénbányászok élete

...de még nehezebb a házasembereké - tudjuk meg a Velvet ismételt próbálkozásaiból -, hiszen e...
CSAJOZÁS - Szex
Miért maradnak a férfiak a langyos vízben?

Ahogy körbenézek a környezetemben, sokkal több férfit látok számukra nem megfelelő párkapcsola...
CSALÁD - Otthon
Válás

Ma Magyarországon a házasságok 50%-a végződik válással. Vagyis rengeteg érintettje van ennek e...


androfóbiaApai jogokApaságCsajozáscsaládCsaládon belüli erőszakCSBEEgészségFemenfeminizmusFeminizmus - AntifeminizmusférfiférfiakférfiasságFérfigyűlöletférfimozgalomférfi szerepekGender-ideológiagyereknevelésHipergámiaházasságIsztambuli EgyezményKvótaMGTOWNemek harcaNemi diszkirminációnemi erőszaknemi szerepeknyugdíjNőzésOktatásPiros pirulapolitikapszichológiaPUApárkapcsolatRandizásRed PillszerelemszexszexualitásTársadalomVendégcikkÉletmódÖnismeret