rumospiskóta

Üzenet a fiamnak

rumospiskóta - 2017. július 3. hétfő 21:24 - 77 hozzászólás

P1100296-2017Júl1 - beszélgetés1-kivágásSzevasz fiam, ülj le egy kicsit! Eljött ennek a beszélgetésnek is az ideje.

Tudnod kell, hogy törvényesen is elválok édesanyádtól. Húztam-halasztottam, mert vártam, hogy talán másképpen látja majd pár év elteltével.  De nem.

Te is tudod, hogy egyszer csak itt termett a semmiből az, aki miatt az utóbbi hónapokban annyira bolond voltam. Hiszen ismerted is. Mindazokkal a kései tanulságokkal, amelyek lepárolódtak számomra abból a történetből, megpróbáltam szót érteni édesanyáddal, de csak azt kellett megértenem végül, hogy nem kellek neki sem.  Hát… lett itt néhány dolog, amit neked nem kellene a saját bőrödön megtanulnod.

Ne higgy az ábrándjaidnak! A beteljesülni látszó álmaid csalnak meg elsőként, a nőd csupán ösztönösen árul el.  Bármilyen szomorú is, végső soron az ő nézőpontjait felfogva megérthetően. Mindegy milyen lenyűgöző az elméje és a szépsége, és mindegy mennyire őszintén érzi és mondja szebb napokon, hogy minden úgy van, és úgy lesz, ahogyan te is szeretnéd… mindegy.   Az ő őszintesége az ő személyes álmaiból és vágyaiból táplálkozik, nem akar ő félrevezetni téged. Nem rossz szándékkal állít valótlanságot.   Csak ezzel olyan szilárdnak tűnő alapokat teremt benned, amelyekre aztán együtt komoly dolgokat fogtok építeni:  bizalmat… önfeláldozást… őszinteséget.  Pedig nem kellene.  Nem ÚGY kellene… hm… ahogyan azt férfiként jó elképzelni.  Kártyavárként dőlhet össze minden.

Bizalom?  Szeresd, persze… de ne bízz benne teljesen! Mert ha kipróbálod és bejön.. és másodszor és harmadszor is bejön… akkor fogsz majd óvatlanságból és lustaságból rálegyinteni erre a figyelmeztetésemre. De nem lesz az a helyzet biztonságos helyzet. Önfeláldozás? Add neki az erőd nagy részét, add neki minden megértésed, add neki a fizetésed! Adj mert neked van (és lesz is) és megosztani az erődet jó érzés.  De ne tanulj bele az önfeláldozásba annyira, hogy arányosnak érezd az egymás iránt hozott áldozatot!  Mert akkorra már az arányérzéked is a nő felé billen.  No és az őszinteség? Azt főleg csak módjával! Őszintének lenni, szégyen nélkül kitárulkozni igazán megnyugtató dolog… De az csak hamis nyugalom lehet, mert észre sem veszi a férfi, hogy a nők nézőpontja más. A női lélek az nem férfi lélek. Ha majd megfogalmazza neked önzőn és penge-élesen a saját szempontjait, akkor ugyan érteni fogod a szavak értelmét, és talán ismerős is lesz majd néhány gondolat az édesanyád tanításaiból – de biztosan nem rólad szól majd semmi sem. Szóval módjával azzal az őszinteséggel, mert van, amit nem úgy akar tudni, ahogyan az valós. Amikor megmondod az igazat, azzal nem egyből vetsz véget mindennek, inkább olyan, mintha lőszert adogatnál egy rád szegezett géppisztolyhoz. És a megfelelő pillanatban nem egyeslövésekkel fogja majd beléd ereszteni a tárat, neem…   az úgy nem olyan hatásos.

Arra próbálj majd figyelni, hogy kívülről mennyire látszhat hogy fontos vagy neki! Ne arra, hogy te mennyire érzed, hanem hogy látszani mennyire látszhat. Kívülről – mondjuk tíz méterről.   Ha a nyakadba ugrik, akkor az biztos látszik. Ha csak köszön, akkor az nem látszik. Ha mosolyogva köszön, akkor próbáld meg eldönteni, hogy mennyire látszana az a mosoly tíz méterről.  Vedd észre, hogy mi a különbség aközött, amikor kora reggel már szendvicseket készít neked, és a saját kedvére is meleg ételt visz neked a munkahelyedre délidőben – vagy amikor veszel majd magadnak valamit a boltban. Vedd észre, hogy mi a különbség aközött, hogy ha kedved tartja magadévá teheted őt akár a város főterén is – vagy ha csak otthon a takaró alatt.   Ami jól látszana akár tíz méterről… az eléggé létezik a valóságban is.  Ami nem látszana annyira – az utóbb letagadható.

Jól van, ne nézegesd az órádat, vége a hegyibeszédnek.  A gyerekkorodnak vége, felnőttél. Neked is jogod van elbaltázni a saját életed, és te is el fogod, mert mindenkinek vannak rossz döntései…  de ne a nőd tegye azt helyetted!

És ne a végén kezdd a történetet!   Sikerüljön fiam!

Indulj!


Az egyéni szerzői név alatt megjelenő cikkek nem a Férfihang.hu szerkesztőségének egységes állásfoglalását, hanem elsősorban a szerzők egyéni véleményét hivatottak kifejezni, bemutatni; céljuk sok esetben mindössze a vita, párbeszéd kezdeményezése a művészi provokáció eszközével. Az írások közlésére a véleményszabadság és a médiapluralizmus érvényre juttatásának igényével kerül sor. A Férfihang.hu szerkesztőségének, moderátorainak elsődleges feladata a vonatkozó törvényi keretek és a jóízlés kívánalmainak betartatása.
5 votes, average: 5.00 out of 55 votes, average: 5.00 out of 55 votes, average: 5.00 out of 55 votes, average: 5.00 out of 55 votes, average: 5.00 out of 5 5 olvasó átlagosan 5.00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

A cikk megjelent a Csajozás - Szex, Család - Otthon rovatban.


Hasonló témájú cikkek:




Hozzászólások a Facebook-on keresztül
Hozzászólások (77) Hivatkozások (0)
  1. Férfiként és emberként mindenki elköveti a maga hibáit, általában zavaróan ugyanazokat a hibákat, mint a többiek. Mivel más hibáiból senki sem tanul, szülőként legfeljebb két dologért lehet küzdeni. Egyik részről, hogy a néhány lélekromboló és maradandó hibát ne kövesse el a gyermek. Kábítószerfüggés, maradandó testi sérüléssel járó baleset  vagy betegség, kamaszkori terhesség stb. A másik részről pedig az, hogy olyan eszközrendszert és mintákat kapjon, amelyek segítségével képes lesz felállni és továbbmenni amikor az élet a földre löki, tud tanulni a kudarcokból és hibákból, teljesebb emberré válik általuk.

    3     0
  2. mindenki egyedi utat jár be, nyilván te most ezer sebbôl vérzel, de a gyerekedet csak két dologra készítheted fel:
    két féle szerelem létezik < lásd lejjebb Steinbeck
    és ne riadjon vissza attól, hogy esetleg veszíthet.
    ha bele sem kezd már az elején elvesztette.

    " ha szerelmes vagy – az egy jó dolog. Ez az egyik legjobb dolog, ami valakivel megtörténhet. Ne engedd, hogy bárki is ezt (az érzést) lekicsinyítse vagy elbagatellizálja.

    Másodszor, két fajta szerelem létezik: az egyik önző, kicsinyes, mohó, én-kultuszú dolog, mely elbizakodottá tesz. Ez lesz a komisz és megnyomorító fajta. A másik, a legszebb tulajdonságokat hozza ki belőled: a szívélyességet, a megfontoltságot, illetve a tiszteletet, nemcsak a társadalmi normák tiszteletét, hanem a másik személy egyediségének és értékének elismerését. Az első fajta megbetegít, lealacsonyít, illetve legyengít, míg a második megerősít, bátorít és felszabadítja a benned rejlő jóságot és bölcsességet, amit esetleg nem is sejtettél, hogy benned létezik.
    (…)
    Ne félj veszíteni. Ha ez az igazi, akkor megtörténik. A fontos dolgokkal nem sietnek. A jó nem vész el."

    0     0
    • De én nem mondom azt hogy kétféle szerelem létezik, mert szerintem nem.  Énszerintem ábrándozós kíváncsiság létezik, és tőlem függ hogy hányfélének érzem.  Ha csak ágybéli dolgokról ábrándozom, vagy ha mindenféle hülyeségről is ő jut eszembe, vagy ha csak rá gondolok…     Szóval nem kétféle, Steinbecket tisztelve sem.  (bocsex)

      A ne riadjon vissza… hát de.  Mert nem csak az ágytársát veszíti és nem csak az otthonát veszíti, és nem csak a gyerekei mindennapjait veszíti el majd   Önmagát.. a magáról alkotott képet veszíti el.. és ez így együtt a krrvasok.  És ezt már nem éri meg a kezdeti időszak lebegése, és a folytatás megvalósuló tervei és a békesség képzete.  Ezt persze nem lehet megtanítani előre..

      És a “ha bele se kezd akkor már az elején elveszítette”.. sajnos pont ez változott meg az erős nők korszakában.  Most már úgy hangzik ez az állítás innen nézve hogy “ha bele se kezd akkor már az elején elkerült egypár komoly bajt”

      Vitatkozz velem Koriander, hgyi meggyőződését érzem az írásodban, és az nagyon kell most nekem – és általában a férfi-női kapcsolatoknak.

      0     0
      • És a “ha bele se kezd akkor már az elején elveszítette”.. sajnos pont ez változott meg az erős nők korszakában. Most már úgy hangzik ez az állítás innen nézve hogy “ha bele se kezd akkor már az elején elkerült egypár komoly bajt”
        nézôpont kérdése. nem tudom miért vagyunk ennyire végeredmény centrikusan megalkotva. Miért nem az számít, ami közben van és közben mit kapsz? miért inkább az, hogy végül mi lett a vége. És a gyerekeinket is így próbáljuk nevelni, pedig egy rakás csalódástól megkímélhetné magát az ember, ha vhogy úgy állna hozzá, hogy a folyamat számìt. a beteljesüléstôl/ végkimenteltôl függetlenül.
        A vége egyébként valóban elég tragikus és ilyen szempontból tényleg kár volt belekezdeni. De ez családosoknál mindig így van. Amit Steinbeck írt, az a facérokra vonatkozik.
        ma rettenetesen fáradt vagyok, nincs szusz vitatkozni.

        0     0
        • Akkor pihend ki magad, a tanulás ráér.

          A teljesítményközpontúságról..  Azért a végét nézzük a történetnek mert ott vagyunk.  Azért nem biztat eléggé a közepe mert a tegnapi ebédtől ma nem vagyunk már jóllakva – holnap meg éhezünk.  Ami közben van az akkor van értékelve amikor örömmel megy haza az ember, örömmel viszi haza minden erejét.  Persze egy folyamatot is lehet szemlélni, de inkább úgy hogy : “az lehet hogy ötvenévesen nem úgy néz ki mint mikor elvettem, de szült, fáradt, beteg volt, küzdött… és így is ő az aki mellett otthon a helyem.”    Úgy nem életszerű egy folyamatot nézni hogy : most megyek a vonat alá ugrani, de anno milyen jó volt hozzá hazamenni…

          Hm?

          0     0
          • mondjuk egy emberrel való kapcsolódás, azèrt nem csak egy fiziológiás igény kielégítése, mint egy ebéd, és szerintem azután is tart, ha már vége… gondolatok, az élmények, az asszociációk, ami csak errôl az egy személyrôl az életedben ugrik be. miért tûnne el az, amit kaptál csak azért, mert már nem szexeltek?
            a vonat hasonlat meg orvosèrt kiált, persze megèrtem, hogy magyarnak lenni az egy kollektív neurózis :/

            0     0
            •  Talán nem egyféle kapcsolat végéről beszélünk.  Az ágykapcsolat ágyon kívüli szintje simán fönnmaradhat ágy nélkül is.. de aki az örömöd meg a dühöd meg a tanulni és tanítani valód és a csodálatod tárgya egy személyben..?  Akitől nem tudod hogy milyen gondolatokat és asszociációkat kaptál mert abban a pillanatban a tieiddé változtak amikor meghallottad őket és fordítva ugyanígy?

              Szóval ha nem a jobb kezedtől hanem mikor a harmadik agyféltekédtől kell elválnod, akkor nem megáll az ember az útátjáróban hanem ráfordul a sínekre és padlógázt ad.  (látványpékséget félretéve az ilyen hiányérzetet csak a teljes nullázás után lehet túlélni – ha az érzés szivárog a dugónál akkor az attól hamarost ki is repül)

              0     0
              • valószínûleg tényleg nem ugyanarról, én fellángolásokról, te pedig úgy tûnik a sorsról.
                a szopacs tényleg az, hogy ezt te, ha pontosan értem, már a család mellett egy párhuzamos dimenzióban találtad meg.
                sínek, padlógáz, látványpékség, waah, azèrt elég perverz.

                0     0
                • A fellángolások azok magyarázhatatlanok férfi-nő viszonylatban.  Én hiába mondom hogy másféle fűszerezésre vágytam, a nő viszont nem mondja hogy másféle férjre vágyott.  És ezt a képet még zavarja az is hogy a férfias lelke ezt-azt megmondat a titkolózni vágyó nővel is.

                  Nem jól érted – de inkább nem jól mondtam : a családot kirántották alólam én várakoztam hogy mikor kezdek hiányozni a rendszerből. (ágyszempontból nyugtatva várakoztam, de agyszempontból hiányzott hogy nem hiányzok)  Aztán jött a “párhuzamos dimenzió” – ami ment is.  Most hiányoznak csak igazán az agyszempontok..

                  (szóval nem a család mellett hanem a család után)

                  0     0
  3. Szép volt és szomorú…

    0     0
  4. Monogám és tökéletesen működő kapcsolat leginkább a tündérmesékben létezik. A valóságban minél közelebb vagyunk egy másik emberhez térben és időtartamban és érzelmileg, annál inkább egymás idegeire mehetünk, tapasztalat.

    “Ne higgy az ábrándjaidnak! A beteljesülni látszó álmaid csalnak meg elsőként, ” Attól függ milyen ábrándnak. A szerelemmel kapcsolatosaknak tényleg ne higgy. Nem, nem vagy szerencsésebb mindenki másnál, hogy te majd jobban csinálod stb. Az érzelem mindenkinek elveszi a józan eszét. Nekem is elvette (amíg nem tanultam meg őket “kezelni” azaz lehiggadni és higgadtan elküldeni a fenébe aki idegesít vagy érzelmi-zsarol, meg ilyesmi ), tudom miről beszélek, olyanokat csinál  vagy mond az ember a hatása alatt amit nem kellene.

    Egyéb ábrándok: Azokban hihetsz. Azok visznek előre. Nem pont abban a formában fognak megvalósulni, de sok szórakozást és pénzt fognak hozni.persze jó adag küzdés árán-, ez is tapasztalat. Csillagok háborúján nőttem fel, még nem tudok csillagrombolót vezetni, de sok  szinte  sci-fi be illő dologhoz jól értek.

     

    Egyébként meg fontos az önreflexió és a tudatosság. Mennyire teljesül be az álom valójában, vagy mennyire csak annak látszik, vagy annyira mellé mentél hogy egyik sem? Nézd meg, gondold végig a saját életed statisztikáit. Milyen célt tűztél ki, miért tűzted ki és igaz volt e a feltételezés amiért kitűzted, vagy átvert a társadalmi elvárás, mennyit értél el a célból, hogyan lehetne vele kényelmesebben is jól haladni, mikorra éred el, mi az ami érdekes cél vagy jó móka lehet most vagy nemsokára.
    Mit mondhatsz a fiadnak? Nem tudom, leginkább a kendőzetlen igazságot mindenestől. Miért habarodtál bele a másik nőbe pl? Mondjuk mert a feleséggel bepunnyadt a kapcsolat és évek óta több volt a stressz mint a szex? Mondd el azt is hogy a feleségedbe is mennyire bele voltál habarodva mikor elvetted. Mindent ami jó meg rossz volt. Meg azt, hogy hogy szedted fel, meg hogy hány elbénázott vacak hülyeség volt előtte, hogy csak a kutyád szeretett őszintén önmagadért fiatalkorodban, a lányok keresztülnéztek rajtad amíg nem volt nagy pofád és pénzed, és a többi. meg hogy mennyit veszítesz a válással. Mindent. Hogy lássa az összképet, amire fiatalkorúként még nincs rálátása. aztán majd eldönti, hogy akar e hat golyóval a tárban orosz rulettet játszani, végigmenni ugyanezen, illetve egyáltalán szerelmes lenni.
    0     0
    • Elgondolkodtatsz  Peter.

      Nézd meg a fiam kezeit az enyémekhez képest… az elméje ugyanígy hasonlít és mégis más.  Húsz évesen az erő már benne van a kezeiben, de ha beleharapnak vagy elvágja, egészen másképpen fáj még neki.  Ha az elméjének az én igazságomat mondom akkor a szavak értelmét felfogja, de ő még biztosan tudja hogy őt nem érheti baleset.   Az meg hogy miért habarodtam bele a másik nőbe aztán végképp egy idegen bolygó nekem is – hát még akkor neki..  Ezt mindenkinek magának kell földerítenie… Attól hogy én meg vagyok veszve egyféle alkatért és az enyémhez hasonlóan bonyolult elméért – a fiamnak fix hogy minden lelkes szavam falra szórt borsó lenne.  Nem lehet előre megtanítani arra amit utólag kell belátnia.  Egy ifjúnak az is nagy dolog felfogni hogy a szülője is volt olyan nagyreményű mint ő most

      Azt el lehet mondani ami lelkesíti, mert az könnyen rögzül.  Azt is el lehet mondani ami hamarosan bekövetkezik mert az meg nem lesz sokára..  de minden fontosat nem lehet.       Az is a dolgunk hogy jól válasszunk.

      0     0
      • Te is elgondolkoztatsz. Mondjuk nekem nem volt apám a szó rendes értelmes család-beli értelmében, de elgondolkozok azon, hogyha nekem elmondta volna bárki amiket most tudok, akkor vajon csak a szavak értelmét fogom e fel vagy meg is értem?  Vagy saját magunk által megtapasztalt fájdalom kell a tanuláshoz bizonyos esetekben?

        1. Igen, a fiatalokban benne van ez az “őt nem érheti baleset” mentalitás. ismerem, bennem is megvolt.  Kábé mindenbe belemegy az ember nagy lelkesedéssel, aztán vagy bejön vagy nem. Nem ismerik a határaikat. Vonatkozik ez szerelemre meg bármi egyébre. ( annak az őrült veszekedő mocsoknak az ellenére amit szüleim házasság címén műveltek, én is hittem a szerelemben meg hogy “én majd mindent másképp csinálok” -mintha bármi kontrollom lenne az ügyben-, “csak ez az egy eset ilyen”, mindent bemagyaráztam magamnak, a hormonok miatt vagy mittudomén. ) Ha valaki nem ismeri a határait, és próbálgatja őket, abból baj lehet, de abból is, ha ezt nem teszi meg és egy nulla marad.

        2. Igen, másképp fáj még neki. tudom. A fájdalom (és más érzések) skálájának határait sem ismeri az ember alapból. Mindig az addigi legszélsőségesebb eset lesz az új 100%-os skála érték.  Pl fizikai fájdalmat és elkerülését megszokja az ember, kb óvodás korától kezdve a játékbringával és elesésekkel. Eleinte sír ha “bibis” lesz, évekkel utána már nem érdekel annyira, hoppá van egy sebem, bekötöm, káromkodok, csinálok tovább mindent, majd pár nap múlva el is felejtem. De nekem is “világ vége” volt minden visszautasítás, és kizárólag ebben volt részem, és nem tudtam mit csinálok rosszul, mi baj velem. Utána megszoktam, és nem törődök vele. És utána kezdett el összejönni a kapcsolat is miután már nem törődtem az érzelmi fájdalom ezen formájával. Mivel rájöttem, hogy kb. 100-ból egy lánynak még én is bejövök, a maradék csalódásokkal meg nem kell törődni. Akkor nem volt ez a “minden béna ismerkedés (is) zaklatásnak számít” dolog, löktem a süket dumát ezerrel pl netes társkeresőkön meg chaten ahova tényleg valamelyest ismerkedni -vagy egót növelni- mennek fel a lányok de gyakorlásnak jó lesz, aztán lesz ami lesz.  Ez is évek kérdése volt. Talán némi magyarázás segített volna, vagy nem. Amikor PUA dolgokat olvastam is a töredékét tudtam felfogni és alkalmazni abban a formában ahogy le volt írva.  Meg mindenkinek más passzol a személyiségéhez, nem is mindenkinek ugyanazokra a tanácsokra van szüksége.

        “Csak ezzel olyan szilárdnak tűnő alapokat teremt benned, amelyekre aztán együtt komoly dolgokat fogtok építeni: bizalmat… önfeláldozást… őszinteséget. Pedig nem kellene. Nem ÚGY kellene… hm… ahogyan azt férfiként jó elképzelni. Kártyavárként dőlhet össze minden.”
        Pontosan. ez így van. Egyébként nagyon sok dologgal egyetértek az írásodból.

        Összegzésképpen lehet, hogy sokminden falra szórt borsó lenne. Nem tudod te sem pontosan mi van az ő fejében. Nem is lehet vagy kell mindent egyszerre elmondani, talán inkább évek alatt lehet beadagolni apránként az élettapasztalatod. Remélem a válás után is azért értelmes viszonyban maradtok egymással a fiaddal.

        “Egy ifjúnak az is nagy dolog felfogni hogy a szülője is volt olyan nagyreményű mint ő most”

        Ez pedig egy fontos gondolat. Szerintem a gyerekek, fiatalok többsége az élettel túlzottan megalkuvónak tartja az időseket. Ők jobbak akarnak lenni, vannak akik azok is lesznek. De nem lehet egy ember mindenben egyszerre nagyreményű. El kell dönteni mi az a néhány dolog amire fókuszálni érdemes, mert az ember feje, ideje, lehetőségei végesek.  Egy jó tanács: Ne foltozgassa a gyengeségeit, mert akkor csak egy uncsi átlagos valaki lesz, hanem koncentráljon az erősségeire, mert azzal lehet magasra jutni. A gyengeségeket, hiányosságokat meg utána be lehet tömni a másik siker eredményeivel.

        2     0
  5. Az hol marad az üzenetből, hogy fiam, te se csald meg a feleséged, ha már őt választottad? Ez megint csak a ló túloldala, tanítsuk arra a gyereket, hogy a nők úgyis átverik és tönkreteszik, aztán majd apuka csodálkozik, miért boldogtalab a gyereke.

    Miért nem lehet mindkét félnek azt tanítani, hogy vegyünk már komolyabban egy kapcsolatot és mutassunk több tiszteletet a másik felé, mert egy család bizonyos fokig kompromisszumot jelent mindkét fél számára és nem olyan dolog, amit csak úgy el lehet dobni?

     

    Miért nem azt tanítod, hogy ha nektek szar a házasságotok, akkot vegyen példát azokról, akiknek még 40+-osan is szeretetteljes, szép kapcsolatuk van? Én is ezeket a mintákat követem, nem azt nézem, hogy hány szar házasságot láttam.

    2     2
    • Szerencsés a férjed, ha vele nem ebben a nulla tiszteletet tartalmazó stílusban beszélsz.

      1     0
      • Hol volt abban a tiszteletlenség, hogy arra buzdítottam őt, tanítsa a gyerekének a kölcsönös tiszteletet egy párkapcsolatban…? :)

        0     0
    • Igyál még, a mai úgy látszik, kevés volt! És ami még mindig a legnagyobb problémám veled, az ugyanaz, mint ami a legelején is volt: világmegváltónak gondolod magad. Nem úgy jöttél ide hozzánk, mint aki meghallgat minket, tanul tőlünk valamit, tanít nekünk valamit, hanem folyamatosan dölyfösen bizonygatod a magad igazát, panaszkodsz az óvónéninek, hogy “de hát a fiúk is ezt csinálták!”, és rendre csodálkozol, hogy ez a sok hülye még mindig nem ért semmit abból, amit valójában el sem akarsz nekik/ nekünk mondani. Nincs türelmed hozzánk, mégis jó tanítónak vagy prédikátornak gondolod magad, némiképpen alaptalanul.

      1     1
      • Ne tégy már úgy, mintha ti azért lennétek itt, hogy tanuljatok az ellenvéleményen lévőktől :D Azért vagytok itt, hogy gyűlölködhessetek és kiadhassátok a fusztrációtokat a nők kapcsán, ez tök egyértelmű, nem véletlen, hogy sehol egyetlen cikk sem olyan nőktől és férfiaktól, akik boldog, hosszú kapcsolatban élnek… ugyan már, dehogy akartok ti tanulni tőlük és ellesni a titkot… ;)

        0     0
        • És téged mi frusztrál a magánéletedben? Két dolog miatt kérdezem: az első a projektáló magatartásod, miszerint rólunk is azt feltételezed, hogy csak gyűlölködni akarunk, mert hát mi más értelme lenne a szánni való életünknek, ugyebár. A második pedig az, hogy soha egyetlen ellenvéleményt nem respektáltál az itteni működésed alatt, azonnal nekiugrottál mindenkinek, aki neked nem tetszőt mert leírni, személyeskedve, a másikat hülyének nézve. Görcsösen ragaszkodsz a saját nézeteidhez, amit amúgy megértek és önmagában nem is baj, de a néhol bicskanyitogató stílusod és gyerekes görcsösséged sehol nem enged arra következtetni, hogy építő szándékkal lennél köztünk. Ami nem baj, csak ezt nem velünk és többi a gonosz férfival kell lemeccselned, hanem saját magaddal. Attól tartok, a nagy titkot ismerem, 20 éves korom előtt én is állandóan ilyen állapotban voltam a mostani önmagamhoz képest.

          0     0
          • “És téged mi frusztrál a magánéletedben”
            A francba, most lebuktam. Az, hogy nekem nem volt normális, szerető családom, az néha fusztrál, de legalább tanultam belőle. És tökre csodálkozom, hogy ti nem is próbáljátok azt keresni, másnál miért működik az, ami nálatok nem :O

            “soha egyetlen ellenvéleményt nem respektáltál az itteni működésed alatt”

            Ez, kérlek szépen, nem igaz, sőt, kifejezetten kikértem magamnak több alkalommal, amikor a szememre vetettétek, hogy én  nem értek egyet bizonyod véleményetekkel, holott semmi ilyesmit nem írtam, csak itt nagyon durván megy a demagógia ;)

            “Attól tartok, a nagy titkot ismerem”
            Akkor most már van normális feleséged és családod?

            “a néhol bicskanyitogató stílusod és gyerekes görcsösséged sehol nem enged arra következtetni, hogy építő szándékkal lennél köztünk”

            AAz első néhány mondatom után úgy kezdtétek, hogy agymosott feminista picsa vagyok, aztán nekem pampogsz bicskanyitogatásról? :D Csak felvettem a stílust, nézd már meg, hogy kommunikáltok itt MINDENKIVEL a cikkek alatt, akinek esetleg más véleménye van, mint nektek :D

            0     0
            • Nem kértem, hogy bármiben is érts egyet, még csak nem is kifogásolom, én is nehezen engedek a 48-ból. A stílussal volt a bajom. Azonnal nekiugrottál mindenkinek, mintha legalább maga a teremtő szállott volna alább, a földi halandók nagy örömére miközénk. Nem baj, a tanulságot levonhatod: ha legközelebb emberként tekintesz a másikra, talán az is úgy fog rád. A stílust nem felvetted, a stílusod sajnos magad vagy, öntelt, pikírt, némiképp nárcisztikus.

              Kedvesem, mitől félsz ennyire? Ugyan, nem feltételezem, hogy tőlünk itt a honlapon, még csak azt sem kifejezetten, hogy a férfiaktól. Inkább attól, hogy valami mégsem úgy megy az életedben, ahogy ideális lenne, és ha egy férfiakról szóló oldalon vagy, mindenki meg tudja mondani, melyik félben látsz még magadon kívül problémát a szűk környezetedben.

              Persze, boldog vagy meg Hawaii az életed, nekem aztán nem kell mondanod. Én már csak tudom, milyen, amikor boldog vagyok, én is elkeseredetten bizonygatom mindenkinek, hogy dehát semmi baj!

              0     0
              • Ne harahudj, ti kérdezgetitek minden kérdésben, hogy boldog vagyok-e meg mi van a magánéletemmel, sírjak minden kommentben, mint ti, és akkor boldogok lesztek? :)

                Egyébként, nem ugrottam neki senkinek, továbbra sem, azt hiszem, az első kommentben azt kértem, hagyjunk már fel azzal a tévhittel, hogy Magyarországon egy válás után jogilag minden vagyont vihetne a nő, ez ugyanis hazugság. Húúúú, na erre ugrott nekem mindenki és lettem femipicsa két perc alatt :D

                De ismétlem: nézd meg, hogy kommunikáltok ezen a fórumon mindenkivel, akinek ellenvéleménye van. Te is csak bort iszol és vizet prédikálsz.

                0     0
    • Itt van Lierin, te megírtad hozzá.  Bár ezt az írásomat még piszkozatban először a fiam olvasta, de ez már egy cikk, és te hozzátetted a te részedet.

      A kérdéseid a helyzetedről árulkodnak, a gyereknek kevésbé szóval tanítunk inkább példát mutatunk – legfeljebb búcsúzóul próbálunk jót mondani.  Ha a példa arról szól hogy a szülei szeretik egymást akkor arról – ha a példa arról hogy nem, akkor arról.  Vagy szerinted most nekem arról kellene továbbképzést tartanom hogy vegyen példát olyan valakiről akit még én sem ismerek?

      Mindegy is, ami szerinted fontos azt te tanítod a tiednek, ami szerintem fontos azt én az enyémnek.   Legyen a tiédnek jobb példája és szebb jövője.

      2     0
      • Ez egy nagyon szép Férfihoz méltó válasz volt…

        0     0
      • “ Vagy szerinted most nekem arról kellene továbbképzést tartanom hogy vegyen példát olyan valakiről akit még én sem ismerek?”

        A gyerek nem csak a szülei példáján tanul. Ha én a szűk-tág családomról vennék példát, akkor most boldogtalan, elvált, megkeseredett, nincstelen proli lennék, aki mindenkit utál, akinek kicsit több jutott vagy aki boldog mer lenni.

        Tudod, mit csináltam? Mivel láttam, hogy ez nem jó, tudatosan megpróbáltam elkerülni ezeket a mintákat és azokra tekintettem példaként, akik boldog, szerető családként tudnak funkcionálni 40-50+ felett is. Az ő egymáshoz viszonyított viselkedésüket figyeltem meg, azt, hogyan bánnak egymással és hogy kezelik a konfliktusaikat és hogyan vezénylik a családi életüket gyerekkel, és ezt a példát próbálom követni, eddig – lekopogom – sikerrel.

        A világért nem tanítanám azt a gyereknek, hogy a nők vagy a férfiak rosszak, ne bízz bennük, ne engedd őket a szíved legmélyére és ilyeneket – basszus, hát ugyanazokat a hibákat akarjátok átadni a gyereknek, amiket ti elkövettetek?

        0     0
        • “…megkeseredett, nincstelen proli lennék, aki mindenkit utál, akinek kicsit több jutott vagy aki boldog mer lenni.”

          Lennél? Pár szempontot már túl is teljesítesz lassacskán.

          0     0
          • Talán ismerjük egymást? :)

            Azt mondod, személyeskedek, azért olvasd már vissza a kommentjeidet, mást sem csinálsz, csak odaszúrod mindenhova, milyen vagyok :)

            Kezeltesd azt, hogy ennyire fusztrál mások ellenvéleménye, nehogy egyszer kinyírj valakit idegedben :)

            0     0
            • Ugyan, kedves anyukám, nem én lőttem először (nem vagyok Han Solo, bár az is csak egy szemét elnyomó lehet), már az első nap így nyomtad, és szikrányit sem változtál azóta sem. Ugye milyen szar visszakapni azt, amit te is adsz mindenkinek? De még mindig kíváncsi vagyok, miért is minket akarsz minden áron megváltani!

              0     0
              • Ember, ezért nem kell öt perc alatt egymás után tízszer feltenni a kérdést, már rég válaszoltam, mint a múltkor, csak nem bírod nyomon követni a kommnetáradatodat.

                Különben, nincs igazad, az első napon még kedves voltam és ha megkeresed a választ, azt is láthatod, hogy eszemben sincs megváltani titeket. Nekem tök mindegy, hogy egyedül öregedsz-e meg vagy családdal, boldogan, az én életemen ez semmit nem változtat :)

                Az első napon sem azt kérdeztétek, ti hogy csináljátok a dolgokat, hogy működik a dolog ebben a csúnya-gonosz femináci világban, hanem egyből nekem estetek, hogy hazudok és feminista picsa vagyok :D

                0     0
                • Ha nálad ez a kedvesség, akkor nem akarom tudni, máskor milyen lehetsz. És de, valami nagyon nyomasztja a kis lelkedet, ha kényszeresen nekünk akarod az igazadat görcsösen, sőt egyenesen agresszívan, arcba támadós módon bebizonyítani, ha belégörbülsz is. Nem is eshettünk neked csak úgy minden nélkül, hiszen amíg nem szóltál hozzá, nehéz lett volna ennek bármi okát lelnünk, ahhoz, hogy megtaláljunk, előbb neked kellett minket, amivel nem teketóriáztál túl sokat, azonnal libsifemcsiszingli 2 lettél.

                  Nem válaszoltál a kérdésemre az előbb sem, most sem, csak maszatolsz, amit egy ideig hagyok, de aztán egyre kíváncsibb és kíváncsibb leszek. Persze csak a te változatodra, mert a valós okokat már ezer éve megfejtettem, nem igényelt éppen sherlocki nyomolvasó képességeket a nagy feladat.

                  Tehát: mit akarsz tőlünk, vagy mit akarsz velünk? Miért jöttél ide, mit kívánsz elérni az itteni szerepléseddel? Milyen okból találtál éppen egy antifeminista oldalra, amelyhez így ragaszkodsz?

                  0     0
        • “A világért nem tanítanám azt a gyereknek, hogy a nők vagy a férfiak rosszak, ne bízz bennük, ne engedd őket a szíved legmélyére és ilyeneket – basszus, hát ugyanazokat a hibákat akarjátok átadni a gyereknek, amiket ti elkövettetek?”

          “mindenki nagyon jól tudja, hogy a férfiak régen is megcsalták, verték, alázták a feleségeiket és gyerekeiket, mint most sokan tennék, ha függne tőlük az asszony, ne csináljunk már úgy, mintha a férfiak azt nézték volna, mi jó a nőnek. … a férfiak miért nem kérdezték meg a nőtől, hogy: Drágám, téged érdekelnek a világ dolgai, te szeretnél tanulni? Vagy: Kedvesem, esetleg nem szeretnél dolgozni azért, hogy ha netán megverlek, mert egy agresszív állat vagyok, akkor ne kelljen elviselned a bántalmaimat?”

          0     0
        • Perszehogy nem csak a szülei példáján tanul… de az az első.  Perszehogy jól csináltad hogy figyeltél és tanultál a tágabb környezetetdből – deee..  tudom hogy tudod hogy a példa mélyebben vésődik.  Több idő van rá és olyan helyre kerül ahonnan a tudatos tanulás nem törli ki.  Elhalványíthatja, eltakarhatja.. de nem törli.  Mindegy hogy te most őszintén és biztosan érzedtudod hogy az törölve van – majd előkerül és akkor őszintén és biztosan érzedtudod majd, hogy ezt a helyzet hozta így, és te csak spontán döntöttél.

          De nem ez a lényeg, hanem az hogy én ezzel az üzenettel nem életstílust tanítok. Ne kérdezd azt hogy miért nem tanítom a saját házassági ígéretemnek a megszegéséből következő dolgokat.  Az nem az én üzenetem hanem a feleségemé lenne a kisnagylányomnak… és az is csak akkor ha ő köszönne el úgy a múltjától ahogyan most én.

          Az én üzenetem a fiamnak az hogy ne higyjen TELJESEN se a saját ábrándjainak, se a nője ábrándjainak.  A te üzeneted ehhez az hogy “és ne is nézzen félre”. Az ő dolga meg az hogy azt és olyan sorrendben vegye figyelembe ami jónak tűnik.  Nem azért fog félrenézegetni mert én nem írtam neki ide annak a tiltását, és nem azért fog teljesen hinni az ábrándoknak mert te kiegészítetted az én gondolataimat a tiéddel.

          Hm?

          0     0
    • ” Miért nem lehet mindkét félnek azt tanítani, hogy vegyünk már komolyabban egy kapcsolatot és mutassunk több tiszteletet a másik felé, mert egy család bizonyos fokig kompromisszumot jelent mindkét fél számára és nem olyan dolog, amit csak úgy el lehet dobni? ”

      Ebben maximálisan egyetértek veled,de hidd el a stílus nagyon fontos,sokszor nagyon agresszíven kommunikálsz,ami nem ér célt. Ugyanúgy nem vezetne semmire egy véresszájú igazi,férfigyűlölő feministát agresszívan győzködni. A párbeszéd,a kommunikáció nagyon fontos,de vigyázni kell azért ,hogy ezt azért emberséges módon tegyük.

      0     0
    • Csodálkoztam volna , ha nem kotyogsz bele és ilyet. Olvasd el még egyszer, nemtelenül, Ne gyárts hozzá gyorsan egy nővédő beszédet, csak úgy a fájdalmát, ahogy van.

      0     0
  6. Nem szeretnék hegyibeszédet, inkább csak pár gondolat. Nem irigyellek, mert ez egy nehéz időszak, de fel a fejjel. Első és legfontosabb szabály szerintem, hogy gondold át még egyszer.

    Ha menni akar engedd el és tényleg, ne keresd, ne gondolj rá és ne keresd senkiben őt. Viszont és ez fontos mindenképpen hagyj időt a lelki gyászra, időt a változásra, az új helyzetre. Ne társkeresőzz, mert semmi értelme, Sok sok időszakon fogsz keresztül menni és úgy is eljön akinek el kell. A külső egy dolog, de reálisan lásd a korod és a korát. Kerüld a  megmondomén, egyedülálló, sértett, komplexusoktól, lelki sebeiket eltakaró amúgy kerülendő nőke, amúgy ezen jellegek hamar kiderülnek. Az kell neked aki így elfogad, keres, vár és szeret, nem elsőre bújik veled ágyba és nem a pénzügyeid neki a legfontosabbak, nőként tiszta és nem akar föléd kerekedni, befolyásolni és szisztematikusan leválasztani mindenkidtől. Addig is találj elfoglaltságot a munkádon kívül, sport, hobbi.

    Mihamarabbi szép életet

    1     0
    • Ötven vagyok.  Négy éve alszom külön helyiségben, három éve élek külön élettérben.  Mindíg volt aki ágyban vígasztaljon, és sose gondoltam volna hogy a legritkább érzésemről a szerelmemről fogok írni az internetre.  Nem tudtam hogy van olyan nő, nem tudtam hogy van olyan érzelmem.  Nem társkeresőzöm, INDEXezem.  Mindenkiben őt fogom keresni amíg nem találok jobbat.  Nekem a munkám a hobbim, ez fölött csak a vadászpilótákat tudom elképzelni.. de azt nem szeretném ennyire. És májusban vettem egy gimis korom óta vágyott nagyendurót, és azóta mentem vele kétezerpárszáz kilométert, szereztem a javításában egy csodálatos tanárt, és a motorozás minden védtelensége ellenére imádok fölülni rá…  szóval van varázslat is.

      Köszönöm a jókívánságot ZegiBabus, tudod kik azok a sáskák?   Eszerint sem vagyunk messze egymástól.

      0     0
  7. Én egy dolgot tudok biztosra. A nők a lojalitást, mint olyat, hírből sem ismerik. Illojálisak, a lojalitás egyszerűen nem része a női tulajdonságoknak, és ez minden nőre vonatkozik, kivétel nélkül. Ilyen a természetük, ezen nem érdemes háborogni, mert a női alaptermészet megváltozni sohasem fog, De ezt tudni kell, ezt figyelembe kell venni, erről nem szabad elfeledkezni.

    Egy férfivel, ha lehúztatok mondjuk bajtársakként egy háborút egymás mellett a lövészárokban, akkor tudod, hogy olyan, mintha a testvéred lenne. Számíthatsz rá jóban-rosszban, véditek egymás hátát mindhalálig. Egy nő, még ha le is élt melletted egy életet, még ha ő is a gyermekeid anyja, akkor is, ha egy nap úgy ébred, hogy már nem szerelmes beléd, akkor gondolkodás nélkül hátbaszúr. Mintha vadidegen lennél számára.

    0     0
    • Nem ez fáj. Ezt a női alaptermészetről -mint egy mantrát- meg lehet tanulni.   Az se fáj hogy elhitetik velem hogy minden szabály alól van kivétel.. hogy mi ketten különlegesen kivételesek vagyunk.  És ha arra van beállva az agy akkor arra keres igazolást, és azokat jegyzi meg – nem a gyanakvásra keres okot..  - és ez sem fáj..

      De amikor kiderül hogy egyszercsak nem a közös kivételről szóló ábrándhoz hű hanem a saját céljaihoz..   nna az fáj.

      1     0
    • Ti akkor is hátbaszúrjátok a nőt, ha állítólag szerelmesek vagytok ;) Merthogy az ösztön vezérel titeket és nem bírjátok megállni, ezért nektek jár…. de persze, semmi érzelem, csak szex, és akkor nem számít, ugye? :)

      0     0
      • Ti akkor is hátbaszúrjátok a nőt, ha állítólag szerelmesek vagytok ;) Merthogy az ösztön vezérel titeket és nem bírjátok megállni, ezért nektek jár…. de persze, semmi érzelem, csak szex, és akkor nem számít, ugye? :)

        Mivel teljesen más az oka és más a következménye vagy a lehetséges következménye egy megcsalásnak, ha azt egy férfi követi el, mint ha egy nő követi el, ezért magától értetődik, hogy ugyanazzal a mércével nézve nem ugyanúgy ítéljük meg ha a férfi teszi, mintha egy nő.

        Persze elítélendő mindkettő, legalábbis a klasszikus, tradicionális házasságban, de természetes, hogy az egyiknek nincs olyan súlya mint a másiknak. De azt mondanám: a mai Feminista, házasság 2.0-ban szerintem az, hogy elvárásaitok vannak a hűségre a férfiak részéről, az egyszerűen nevetséges. Ti kiélitek magatokat huszonévesen a faszkörhintán, míg a férfiak huszas éveikben csak nézik mi minden van és irigykednek. Aztán amikor nekik is végre bejön az élet és lehetőségük van végre rendesen szexuális életet élni, akkor meg a faszkörhintáról leszédült Feminista picsák hisztiznek, hogy hogy is merészelünk ránézni másik nőre? Hát ez közröhej.

        De ez más dolgokra is igaz. Ha egy férfi sok nőt lefektet, akkor vagány, ha egy nő sok férfival lefekszik, akkor ribanc/kurva, ugyanazzal a mércével mérve, mert az egyik teljesítmény, a másik pedig nem az. Hiszen egy férfinak rengeteget kell tenni azért hogy ezt elérje, míg a nőnek csak szét kell nyitnia a lábait.

        Ez így működik, mindig is így működött, és mindig is így fog működni.

        1     0
        • Látod, erről beszélek: egyből kezdődik a metegetőzés, hogy miért más, ha ti csináljátok. De attól még a nőnek pontosan ugyanúgy féj, sőt, a ti logikátok alapján jobban, merthogy az ő “ösztönébe” tapostok bele, jól szétbasszátok vele a felépített “fészket.”

          “Ti kiélitek magatokat huszonévesen a faszkörhintán”

          Tudod, egyszer már megkérdeztem, csak akkor sem válaszoltál: a te anyád faszkörhintán élte ki magát huszonévesen? Ha igen, akkor mondjad apádnak, hogy keresett volna egy normális nőt, meg te is keresnél normális lányt, nem azokra a picsákra mennél birka módon, akiken átment a fél város.

          Furcsa, egy kezem sok lenne ahhoz, hogy megszámoljam, hány pasival dugtam a 30 felé közeledve, mondjuk ismét meg kell mondanom, az én párom nem is így gondolkodik mint ti, azért jutott neki olyan nő, aki nem “faszkörhintázott” huszonévesen.

          0     0
          • Tudod kicsilány, kedves Lierin, mielőtt 35 évesen rátaláltam volna a Red Pill-re, ami megváltoztatta az életemet és a gondolkodásomat, nekem 13 éves koromtól kezdve jutott az élettől 22 év teljes szexuális nyomor és nem önkéntes cölibátus, úgyhogy elmész te a * * * *. .

            0     0
          • “De attól még a nőnek pontosan ugyanúgy féj”

            Mér fájna? Büszke rá, hogy más picsának is kell a faszocskája, jól választott, megnyugszik.

            “Tudod, egyszer már megkérdeztem, csak akkor sem válaszoltál: a te anyád faszkörhintán élte ki magát huszonévesen?”

            Nem járt egyetemre.

            “egy kezem sok lenne ahhoz, hogy megszámoljam, hány pasival dugtam a 30 felé közeledve”

            1     0
          • Mindebből a vitából az a lényeg, hogy ma ott tartunk, hogy a feminista forradalom odáig juttatta a társadalmat, hogy a nők korlátlan szexuális önmegvalósítása (ennek az összes személyes lélektani (és sokszor anyagi) előnyével együtt) nem csak egy elméleti lehetőség, hanem egy elég gyakran beteljesedő valóság. És úgy tűnik, hogy ez nem használt általában véve a társadalomnak és emellett elég sok férfi kárvallottja is lett a nők által diktált modern erkölcsöknek…

            Valami biztosan nem oké ezzel… Megfejtésre vár, hogy pontosan mi is… Esetleg egy magadfajta feminista hitelesen megfogalmazhatja, hogy mi is a mélyen rejtőző valódi probléma ezzel kapcsolatban. Üres, kivagyi szócséplés helyett ez talán megfelelő feladat lesz neked. Vagy a feminista megoldó képlet csak annyi, hogy mindenről ismét csak a férfiak tehetnek?

            2     0
      • Hátbaszúrás..   Te Lierin.  Ha düh nélkül nézed : látsz különbséget a fűszerezési különbségekre való kíváncsiság és a komplett konyha és életmódváltási elhatározás között?

        Mert ha nem akkor ez a süketek párbeszéde.. te tudod hogy az én kíváncsiságom elhatározás, és hátbaszúrva érzed magad.  Én meg csak köszönöm tudom már hogy tőle is jobb vagy, és hátbaszúrva érzem magam hogy egyszercsak bejelented hogy most másba lettél szerelmes és köztünk vége mindennek.

        Van különbség?  Mint a nemek között… (legfeljebb femi-egyenlőség)

        0     0
    • Gondolkoztam rajta, hogy írjak-e, még a férjemet is megkérdeztem, hogy mi a véleménye arról, amit írtál… Most újra elolvastam, és emiatt “klaviatúrát ragadok”:

      “ez minden nőre vonatkozik, kivétel nélkül”

      Általában nem szoktam vitatkozni már a nőkről szóló lesújtó véleményekkel, hiszen a legtöbbször az van mögöttük, hogy az átlag mai fiatal nőről van szó, és elismerik, hogy vannak kivételek. De láthatólag te nem, legalábbis ebből a mondatodból ezt szűröm le.

      De nem értek egyet, nagyon nem. Ha azt állítod, hogy a nők nem képesek a hűségre, akkor állati szintre taszítod őket. Akkor azt mondod, hogy a nők képtelenek uralkodni az érzelmeiken, vágyaikon, ösztöneiken – és nem csak a modern fiatal nők átlaga, hanem az összes, genetikailag.

      Azzal egyetértek, hogy az átlagnőt erőteljesebben befolyásolják az érzelmeik mint az átlagférfit, és hogy a mai modern nők többsége valóban képtelen a hűségre, kezdve azzal, hogy nem is akarnak azok lenni. De azt elutasítom, hogy mi, nők genetikailag képtelenek lennénk a lojalitásra, hiszen szabad akarattal bíró emberi lények vagyunk, akik dönthetünk így és dönthetünk úgy. Van lelkünk, van erkölcsi érzékünk, és a kegyelem minket is segíthet a helyes döntés meghozatalában, és abban, hogy kitartsunk mellette.

      0     0
    • De jó,hogy írt Gazella, nem vettem észre ezt a kommentedet. Én is első körben erre reagálnék :

      “A nők a lojalitást, mint olyat, hírből sem ismerik. Illojálisak, a lojalitás egyszerűen nem része a női tulajdonságoknak, és ez minden nőre vonatkozik, kivétel nélkül…”

      Ezt én is visszautasítom. Sok példa hozható,a legegyszerűbb nyilván az embernek saját életéből meríteni.

      -Nem használtam ki a “lehetőséget” váláskor,nem vágtam tönkre a férjem,nem vettem el tőle mindent,amit lehetett volna,sőt rám nézve anyagilag rosszabbul jártam,mint ő.

      -Mai napig,ha megyek látogatóba (mivel az örökbefogadott hatalmas kaukázusim ott maradt és megyek csöppenteni,sétáltatni-”kutyaláthatásra),vizsek ajándék ebédet,sütit stb.

      -Ha bármivel felhív az exférjem,hogy segítség (információval,ismerőseinek olyannal,amivel munkámból adódóan tudok)mindig segítek.

      -Ha kórházba kerülne,vagy ápolásra szorulna,bizonyosan nem hagynám magára,gondoskodnék róla (amennyire lehet és tehetem).

      PEDIG:

      - agyoncsalt (főleg a vége felé (és nem azért mert elrondultam,vagy valaha szexmegvonással éltem volna)

      - a lelki terror olyan bugyrait megjáratta velem ,amiről nem is tudtam,hogy létezik.

      -egyszer- hát finoman szólva – az erőszakos nemi közösülést is elkövette velem (erről már volt szó régen,a “Mennyire rossz a nemi erőszak c. cikkben)

      Akkor MIÉRT is vagyok,úgy gondolom lojális hozzá mégis:

      -mert ő a gyermekem apja

      -mert voltak szép napjaink is és nem felejtettem el,hogy egykor szerettem és ő is szeretett

      -mert kb tudom,hogy mi vezetett az ő személyiségének a torzulásához (ami tőlem független volt) és ha mentegetésnek is tűnik,de megbocsátottam neki,nem sátánnak,embernek látom és emlékszem és tudatában vagyok a jó tulajdonságainak is.

      -mert így érzem fair-nek, meg nem akarok háborúskodni,a szeretetet nagyobbra tartom,mint a gyűlölködést.No ezekért nem szúrtam és nem is fogom soha hátba szúrni az exférjemet.

      “Egy férfivel, ha lehúztatok mondjuk bajtársakként egy háborút egymás mellett a lövészárokban, akkor tudod, hogy olyan, mintha a testvéred lenne. Számíthatsz rá jóban-rosszban, véditek egymás hátát mindhalálig.”

      Én ezt ugyanígy érzem.És ezzel a látásmóddal tökéletesen egyetértek. Erről meg a már (jóval korábban) említett kolléganőm jut eszembe,aki hosszú betegállományba kényszerült (szerencsére kikezelték a mellrákból) és 9 hónapig nem dolgozott -el nem tudom mondani mennyi túlórám lett nyilván,hisz helyettesíteni kellett,de erről nyilván nem tehetett. Szinte napi szinten e-maileztem vele,küldtem neki dolgokat,tartottam benne a lelket. Meg is kérdezte,hogy hogyan van ennyi energiám erre,őrá,erre azt válaszoltam,hogy NEM HAGYJUK HÁTRA A SEBESÜLTJEINKET. (meggyőződésem,amúgy ,hogy  nála ez a betegség a rengeteg stressznek és túlórának,kizsigerelésnek -is- köszönhető volt) Mivel én is rá számíthatok,ha valami baj van,ha ,ha nem tudok valami ultra nem várt esemény miatt bejönni,ha velem történik valami stb. Nem barátnőm,nem járunk össze,csak “bajtársam”. De a szabadságok egyeztetésétől,a szolgálatok elcseréléséig csak egymásra számíthatunk (kb 3-4 en). Szóval én tudom miről beszélsz és lehet,hogy sok nő nem tudja,de azért vagyunk néhányan,akik saját bőrünkön tapasztaljuk milyen az bajtársnak lenni.

      0     0
  8. Bírom, mikor random nőszemélyek, mint Lierin, idejönnek dühösködni, háborogni. Biztos ilyen netes amazonoknak képzelik magukat, akik bátran meg merik mondani a frankót a sok hülye kosnak. Az egyik visszatérő marhaságuk, hogy “azért vagytok itt, hogy gyűlölködhessetek és kiadhassátok a fusztrációtokat a nők kapcsán” (lásd fentebb). Ha történetesen el is fogadjuk, hogy akad itten példa ilyesmire is, könnyen beláthatnák, hogy ez csak azért van így, mert minden más netes platformon, továbbá az egész médiában gúzsbaköti a nemekkel kapcsolatos diskurzust a politikai korrektség. Ellenkező esetben férfiak is kiadhatnák magukból az esetleges elégedetlenséget, személyes jellegűt vagy sem, a mainstream által jóváhagyott módon, akárcsak a nők. Így viszont csak néhány weboldal marad az ilysmire.

    0     0
    • Én becsülöm bennük hogy ennyire széllel szemben sem adják fel. Ott van például libsicsajszifemcsi (vagy mi a neve). Ő már többször visszatért, pedig kapott rendesen.

      Másrészt az ilyen hozzászólók lehetővé teszik hogy méginkább kiélezzük verbális fegyvereink élét.

      0     0
      • Tényleg tiszteletre méltó bemenni az “oroszlán barlangjába”, van benne gerinc. És tényleg a belterjes elmélkedés soha nem vihet előrébb, mint a vitában való megméretés.

        (Amúgy Libsifemcsiszingli a neve, ami már önmagában is egy merő provokáció.)

        0     0
    • Azért a legnagyobb gáz ezzel az, hogy próbálsz mögé látni, de nincs mögötte semmi, csak beteges férfigyűlölet, ami ha nem érinti senki személyét vele, le van tojva. De vagy egy papucsfélével él, vagy otthon kussban van és ilyen helyeken kiéli. Ha mégsem, a fickót nem értem.

      A társadalom egységet kíván, a nő szül, a férfi vigyáz rájuk és gondolkodik róluk. Van aki nem akarja megérteni, hogy a nemi szerepeink mindennél többet érnek, A társadalomban,közösségben, családban betöltött szerepeinket hiába degradálja le bárki is, amit a család ad hátteret, nem pótolja, helyettesítheti semmi. A stresszmentes háttér, ha tudja adni, örök marad.

      Idióta femcsi, komplexusos idióták, tele frusztrációval, gonoszsággal és olyan félelemmel, ami alapja nem a valóságban, hanem a fenti lelkület által kiváltott beteg lélekben gyökerezik.

      0     0
      • Papuccsal él, frusztrált, nem rakja este helyre az ura rendesen az ágyban, boldogtalan, pedig elvileg minden stimmel, de mégsem, és mindössze ennyi a baja, semmi több.

        0     0
        • Vagy, nem akarja hogy rendbe tegye, a papucs meg papucs.

          Az ilyeneknek mindig van bajuk, kicsi a lakás, ha nagy nem olyan amilyent anno szeretett, a barátnőnek sokkal jobban megy, stb.

          Este aztán kiéli magát Müller idézetekkel, előkészíti a terepet, hogy még őt sajnálják ha kilép a kapcsolatból. Te is egy opcióként a fickóra lökted az okot.

          0     0
          • Ugyan, ne ess túlzásokba, mert ilyet nem állítottam. Barátosnénk feje van átvágva, mint szar a palánkon, de neki is egy tucatszor felemlegettem, hogy amúgy mit képzel magáról. A papucsférj ehhez csak egy adalék, de hatalmas hiba lenne kihagyni a képből, mert az csak ezáltal válik egésszé. Ha így haladnak, 2-3 év múlva talán őt is viszontlátjuk itt. :)

            0     0
  9. Ne higgy az ábrándjaidnak! A beteljesülni látszó álmaid csalnak meg elsőként, a nőd csupán ösztönösen árul el.  Bármilyen szomorú is, végső soron az ő nézőpontjait felfogva megérthetően. Mindegy milyen lenyűgöző az elméje és a szépsége, és mindegy mennyire őszintén érzi és mondja szebb napokon, hogy minden úgy van, és úgy lesz, ahogyan te is szeretnéd… mindegy.   Az ő őszintesége az ő személyes álmaiból és vágyaiból táplálkozik, nem akar ő félrevezetni téged. Nem rossz szándékkal állít valótlanságot.   Csak ezzel olyan szilárdnak tűnő alapokat teremt benned, amelyekre aztán együtt komoly dolgokat fogtok építeni:  bizalmat… önfeláldozást… őszinteséget.  Pedig nem kellene.  Nem ÚGY kellene… hm… ahogyan azt férfiként jó elképzelni.  Kártyavárként dőlhet össze minden.”
    A teljes cikk a Férfihang.hu – Antifeminista Férfimagazin oldalán olvasható:
    http://www.ferfihang.hu/2017/07/03/uzenet-a-fiamnak/

    Ezt a részt kellene bekeretezni és nem elfelejteni minden férfinek! Ennél szebben megfogalmazni nem is lehetne! Ebben minden benne van.

    0     0
    • Én ezt a részt emelném ki :

      Csak ezzel olyan szilárdnak tűnő alapokat teremt benned, amelyekre aztán együtt komoly dolgokat fogtok építeni:  bizalmat… önfeláldozást… őszinteséget.  Pedig nem kellene.  Nem ÚGY kellene… hm… ahogyan azt férfiként jó elképzelni.  Kártyavárként dőlhet össze minden.”

      Ebben nagyon sok igazság van és ez azt hiszem mondhatom minden nő részéről így működik ( azaz AWALT) nyilván eltérő mértékben. A “férfiként jó elképzelni” a kulcs. Máshogy képzeljük. A legnagyobb veszély egy biztosnak tűnő kapcsolatban (férfi viselkedés szempontból) az evidencia. (nem állítom,hogy Rumospiskótánál ez volt,csak ezekről a mondatokról ez jutott eszembe). Mi nők -különböző tolerációs határokkal persze- képtelenek vagyunk elviselni,ha evidenciának vesznek,ha nem vagyunk folyamatosan körüludvarolva,ha “csak szeretnek”,de ez nem kerül kinyilatkoztatásra szóban,tettben,egyszerűen nem érezzük,ha nem éreztetik. (most nem azokról az idióta nőkről van szó,akiknek semmi nem elég és mindig többet,mást akar). Ez nagy veszély! Ezért szajkózom mindig,hogy nem “manginaság” időnként (és nem állandóan ajnározva) körüludvarolni az asszonyt -ennek mértékét és gyakoriságát sok minden egyéni tényező befolyásolja-de szükség van rá! Persze csak akkor,ha olyan a nő,a társ,akiért megéri a fáradtság.

      Már többször akartam bemásolni,ehhez a témához is kapcsolódik,annyira igaz Vikidál örökzöldje ,annyira tipikus hogyan érez egy férfi,ha mást akarnak tőle,mint ami,mint amit adni tud,hogy ha egy nő meg akarja változtatni.Nem tudom hol van az az “arany középút” ,ami jól működik,amitől egy férfi nem érzi kényszerítve magát,nem érzi,hogy megváltoztatják,de mégis kielégíti a nők állandó “szerelemre szomjazását”. Aki ezt tudja,az egy nagyon szerencsés férfi (és valószínűleg boldog kapcsolatban él)

      Látom, mosolyogni kéne térden, lágyan szólni hozzád,
      De nem tudok.
      Látom, rosszul esik döngő léptem, én megpróbáltam másképp,
      De nem tudom.
      Nincs erőm játszani a gyengét,
      Bíztass! Üldözz! Áltass! Átkozz! Válassz!
      Én többet nem adok!
      Csak a szívemet dobom eléd

      Jól van, azt akarod, másképp játsszak, mindent másképp lássak,
      Én nem tudom.
      Jól van, elfogadom ezt az árat, simulnék is hozzád,
      De nem tudok.
      Nincs erőm játszani a gyengét,
      Bíztass! Üldözz! Áltass! Átkozz! Válassz!
      Én többet nem adok!

      Csak a szívemet dobom eléd
      Csak a szívemet adom…, szívemet adom…, szívemet dobom eléd
      Csak a szívemet adom…, szívemet adom…, szívemet dobom eléd

      Neked álom kell, önarckép, mely nem hasonlít ránk, s neked szép.
      Nagy mutatvány kell, jó bohóc, ki hízelegve játssza el, hogy bánt.
      Félek, nem tudom, én ezt nem tudom,
      Nem! Én nem! Nem!
      Többet nem adok!

      Csak a szívemet dobom eléd
      Csak a szívemet adom…, szívemet adom…, szívemet dobom eléd
      Csak a szívemet adom…, szívemet adom…, szívemet dobom eléd

      0     0
  10. Hogy miért ide?- én ezt üzenem majd a fiamnak ezeket krüld ki ha lehet.

    Ezt nézzétek mit találtam az FB-n, egyik romantikus szerelmet váró ismerős hölgy like-olta így jutottam el ide:

    http://nokomment.cafeblog.hu/2017/08/07/csinalj-szexszel-szexet/

    Ági viszont nem lő több kapufát(titokban reméli gondolom hogy neki lőnek gólt): Évek óta szüttyögök. 27 éves múltam(és már alig tudok aludni az óra ketyegésétől) és nincs egy épkézláb kapcsolatom(a macskát most hagyjuk) sem. Mármint pasim(valszeg férfira gondoltál, de ha 27 vagy gondolom még mindig a BMW/Lexus az alap, nem baj 2-3 év jó lesz Passat is).
    Van diplomám(ki nem szarja le?), nyeltudásom (bazdmeg kihagyta a v-t, ekkora fraudi elszólástJ, de gondolom a francia az nem alap…), munkám(Independent woman mi?), önkéntes segítő vagyok(és főzni tucc önkéntesen? kutya menhely meg ilyenek, fasziból gondolom oda csak néhány szakállas hippi jár, szakállas hipszter nem) és kurva jól táncolok(esténként a buliban bebaszva, rázom magam, de a szétcsesződött sminkemre, nem gerjednek a faszik, nem is értem miért). Eszem-iszom(mint vagy 2315 kvadrillió egyéb élőlény), mások által csinosnak mondott(anya-apa meg bátyó, meg Jenő a szomszédból de ő olyan kocka…) csaj vagyok és semmi(na itt a lényeg, ha mások csinosnak mondanak, de te egy semminek érzed magad, itt is kifigyel Fraud). Mondjuk, most hogy magam hallgatom még egy rohadt társkereső hirdetést sem tudnék feladni olyan béna vagyok. Amióta szakítottunk életem egyetlen igaz szerelmével(itt akár be is fejezhetném, ő lenni Alfaözvegy, nagy A-val), képtelen vagyok normálisan nézni a férfiakat(szóljatok xcsakx-nek, ezt ő jobban szét tudja szecskázni, mindegy, Alfaözvegy na!). Talán lehet, hogy azért mert nem is volt igazi(szerintem biztos nem az volt, különben még vele lennél nem? királylány! a varánusz nem béka, hiába nyalogatod, utólag mondjuk lehet hogy béka-ízűnek tűnik), és mert nem is volt szerelem(csak b..szásra voltál neki jó, ébredj fel Csipkerózsika). Mindegy(szerintem meg nem az, különben mit rinyálsz?), a lényeg, hogy körülöttem mindenki szexel, gyereket szül vagy házasodik(ez a világ rendje, hiába írja azt a Cosmo, hogy…). Én meg csak kísérgetem őket(erre vagy jó, ennyi, 2-3 év mint koszorúslány, ne aggódj az esküvőkön ha kicsit kidobod amit ki kell, mindig lesz valaki aki megküldjön, na jó van még 10 éved, 7 évig ok +3 év szánalomszex). Esküszöm pedig lelkes vagyok(gondolom: misszionárius, villany leó, orál nuku). Ott vagyok minden buliban(mer’ gondolom az a lényeg, csak beb..szva megy mi?), ahová elhívnak(még hívnak, kérdés meddig?). Nem zárkóztam be, nem borultam magamba(lóf…szt akkor mit rinyálsz itt?), nem akarok egyedül megrohadni(hát igen nem akarsz, de valszeg fogsz, vagy valami bétabélát rohasztasz meg…). Csak egy normális(te az nem két ó? nóórmális) pasira vágyom. Egy hercegre a nagy fehér lovával(az előbb még normális pasi volt…, a nagy fehér lovával őőő f…szával…).

    Ui: ezek a blogok meg a tanácsok amit nők adnak nőknek.

    0     0

Szólj hozzá Te is! Minden hang számít!

Ha hozzá szeretnél szólni, akkor be kell jelentkezned!
Nem vagy még regisztrálva? Csak egy 2 perces művelet és Te is részt vehetsz a beszélgetésekben!

A hivatkozások nincsenek engedélyezve.

Támogatóink

A tárhely támogatója a Webonic.hu

Saját virtuális szerver már 2850 Ft-tól a Webonic.hu-tól

Keresés

Ajánlott írások

,,,

Cikkajánló

Miért nem nemz a férfi?

Egyre több 30-40-es korosztályból származó férfi él család és főleg gyerek nélkül. A statiszti...
CSAJOZÁS - Szex
Milyen út vezet egy nő szívéhez?

Beszélik, hogy Tibet legmagasabb hegycsúcsán él a világ legbölcsebb embere. Egyszer egy ifjú e...
CSAJOZÁS - Szex
Gyöngyszemek a TRP kincsestárából

Az alábbiakban két TRP fordítás következik Projectselftől ill. Archwingertől. Jó olvasást! ...
CSAJOZÁS - Szex
Jótanácsok ismeretlen nőismerősömnek

Kedves Ildikó! Engedd meg nekem, hogy miután tegnap Budapest és Vác között a vonaton fél órát...
BESZÉDTÉMA - Bulvár
Az anyaság az előítéletek tükrében

1, A) Anya és gyermeke sétál az utcán. A gyermek hirtelen megáll, elkezd hisztizni, sír, üv...
CSAJOZÁS - Szex
Hipergám Hanna esete Félalfa Ferivel - Matematikai és evolúciós pszichológiai szatíra

Régi vesszőparipám, hogy a világon bármit kifejezhetünk számokkal. Akár a párkapcsolati mozgat...
CSAJOZÁS - Szex
Energiaforrás

Esther Vilar szerint a nők világában a férfi jelentéktelen. Nem ellenség, nem probléma, nem ko...
BESZÉDTÉMA - Bulvár
A félreértett csajozó művész - 1. rész

Világszerte egyre ismertebbek és népszerűbbek a PUA (pick up artist = csajozó művész) írások é...
BESZÉDTÉMA - Bulvár
A nők és a menekültkérdés

A cikk apropóját ugyan az elmúlt hetek-hónapok eseményei adják, mégsem közvetlenül aktuálpol...
CSALÁD - Otthon
Újra Nemzetközi Férfinap – november 19

Újra november 19-e van. Ezen a napon megemlékezünk a férfiasságról. Tisztelettel adózunk az el...
CSAJOZÁS - Szex
Bevezetés a piros pirulába 5. - Keretek

Drága jó nebulóink már ismét a börtön suli kényelmes padjait koptatják, hogy agymosva megokoso...
CSAJOZÁS - Szex
Bevezetés a piros pirulába 8. - Pareto-elv

A közgazdaságtan egy meglehetősen izgalmas áltudomány, ugyanis vagy racionális módszerekkel, s...
CSAJOZÁS - Szex
A nadrágot viselő nő rémképe

Egyes nők dédelgetnek néhány tévképzetet a párkapcsolatok dinamikájáról. Ebből mutat be párat ...
CSALÁD - Otthon
Csendes éj

Ahogy az talán feltűnt a kedves rendszeres olvasóknak, a cikkek özöne kissé leapadt. Nem kell ...
BESZÉDTÉMA - Bulvár
Az antifeminizmus megkeresztelése

Aquinói Szent Tamásról úgy tartják, hogy megkeresztelte a pogány Arisztotelészt, vagyis mind...


androfóbiaApai jogokApajogApaságCsajozáscsaládCsaládon belüli erőszakCSBEFemenfeminizmusFeminizmus - AntifeminizmusférfiférfiakférfiasságFérfigyűlöletférfi szerepekGender-ideológiagyereknevelésHipergámiaházasságHázasság 2.0Isztambuli EgyezményKvótaMGTOWNemek harcaNemi diszkirminációnemi erőszaknemi szerepeknyugdíjNőzésOktatásPiros pirulapolitikapszichológiaPUApárkapcsolatRandizásRed PillszerelemszexszexualitásTársadalomválásÉletmódÖnismeret