Kormos Anett elevenen is elégne azért, hogy a bíróság diszkriminálja a férfiakat

Csuzi Attila és Toplak Zoltán - 2017. szeptember 4. hétfő 03:32 - 102 hozzászólás

kormosanettKormos Anett a Showder Klub szellemes humoristája és a wmn.hu szellemtelen újságírónője a válás utáni gyermekelhelyezés problémájáról írott véleménycikkében a férfiakkal szembeni bírósági diszkrimináció mellett tett hitet a minap “3 egyszerű ok, amiért váláskor jár az anyának a lépéselőny” címmel. A cikk bevezetője nyomokban humort tartalmaz, viszont azután már a fele sem tréfa.

“Mindjárt az elején szeretném leszögezni, hogy tudom, ezzel az írásommal férfiak, apák tömegeinek a haragját fogom a nyakamba zúdítani. És mivel ez a feldühödött csorda nyilvánvalóan összeüt majd egy cukimuki kis máglyát az ablakom alatt, van bennem némi aggodalom. De elnyomom. Na, nem azért, mert állati vakmerő vagyok és elszánt, hanem, mert titkon azért mégis bízom abban, hogy a WMN olvasói túlnyomó többségében nők.  És ti: lányok, asszonyok, ha meg nem is mentetek a nyilvános és szégyenteljesen megpörkölődéstől, legalább összehoztok egy jó kis szalonnasütést a szenesedő testem körül.” 

Kormos Anett igyekszik poénosra venni a hangvételt, mintha éppen nem is bírósági részrehajlásról beszélne. Igyekszik azt mutatni, hogy nem is akar ő belegázolnia a férfiak lelki világába és provokálni az apákat, de… azt teszi… és ezt a férfiak humorérzéke sem képes tompítani. Az, hogy Kormos Anett a lényeget az anekdotikus érvelés dupla rétegű zsírpapírjába csomagolja és még hagymát is pucol hozzá, nem sokat változtat a lényegen.

A nőíró szerint a váláskor a gyerekekért folyó versenyfutásban a bíróságnak meg kell szavaznia némi lépéselőnyt az anyáknak, mégpedig azért, mert a nő hordja ki, szüli meg és szoptatja a gyereket, tehát “anyának lenni eredendően, a természet jóvoltából egy jóval nagyobb csomag, mint apának lenni”. Ne akarjuk eltagadni a valóságot, egészséges esetben minden bizonnyal közvetlenebb és meghittebb kapcsolatot teremt mindez az anya és gyermeke között csecsemőkorban, nagy baj is van, ha nem így történik, de ezzel még cseppet sem sikerült Kormos Anettnek megindokolnia, hogy egy évekkel a szülés és szoptatás után zajló válóperben miért kellene a bíróságoknak diszkriminatív ítélkezési gyakorlatot működtetniük. Vegyük észre, hogy a felsorolt három indoknak semmi köze sincs a váláshoz, a gyermekelhelyezéshez, és leginkább ahhoz se, hogy melyik szülő alkalmasabb a gyermek felügyeletére és minden nőpárti előítéletünk ellenére sokszor még ahhoz sem, hogy melyik szülő kötődik jobban a gyermekhez. Az anyaságot felmagasztaló sztereotípiák és az anyai szeretet önzésének erdejéből szemlélődve gyakran nem tűnik szembe az a mély kapcsolat, amely az apák és a gyermekeik között jön létre, igaz nem a szülés és a szoptatás idején, hanem később a gyermek érettebb pszichés helyzetében. Bár jó lenne őszintén hinni, hogy minden anya a megrendíthetetlen anyai gondoskodás és szeretet megtestesülése, de az élet sajnos olykor azt mutatja, hogy az a kötődés, amit az anya érez a gyermek iránt (csecsemőkorában) korántsem marad minden esetben olyan szilárd és megbízható, mint az a kötelék, ami a gyermek és az apa között alakul ki később.

Kormos Anett  anyákkal szembeni elfogultsága közepette valószínűleg nem látja át azt sem, hogy cikkével leginkább pont azokat az apákat sérti meg, akik évekig tartó elkeseredett küzdelmet folytattak gyermekük biztonságos elhelyezése érdekében a sajnálatos módon alkalmatlan anya ellenében és a bíróságok és a társadalom végletes elfogultságával szemben. Nem is régen adtuk például közre itt a Férfihangon annak az apának az elkeseredett segítségkérését, aki pont a bírói, hatósági elfogultság és diszkrimináció miatt képtelen érvényesíteni az apai jogait és a józan ész szavát. A jogfosztott magyar apák elképesztően drámai helyzetét villantja elénk ez a nyílt levél. Az apajogi és férfijogi szervezetek sokszor közelről láthatják, hogy mennyi érdek- és jogsérelmet okoznak a gyermekeknek és az apáknak a társadalmi sztereotípiák. Közelről látjuk azokat az apákat is, akik érzelmileg, pszichésen és egzisztenciálisan mennek rá arra az egyetlen “apró” lépéselőnyre, amiről Kormos Anett úgy gondolja, hogy jár a nőknek.  Ennek a társadalmi elfogultságnak az eredményeként láthatunk végsőkig elkeseredett és ezért aztán végletekig leromlott mentálhigiénés állapotban lévő, hajléktalanság szélére sodródott férfiakat is, akik még olykor az öngyilkosság gondolatával is szembenéznek. És magunknak is elkeseredetten kell tudomásul vennünk, hogy pont a legrászorultabbaknak nem tudunk közvetlen segítséget nyújtani, mert nincsenek rá erőforrásaink. Amíg a nők és az anyák segítésének széles kultúrája virágzik, addig a megnyomorodott, rászoruló apák legalább pszichológia, jogi illetve elvi segítésére sem jut semmilyen civil alapból egyetlen fillér sem.

Több mint abszurd, hogy amíg a társadalom az egyik oldalon egyre intenzívebb gyermekgondozási közreműködést és egyre nagyobb kötődést követelt meg az apáktól, sőt apránként az anyai feladatokat is igyekszik már rájuk testálni (tekintsünk csak az apás szülés, a kötelező apaszabadság, a papás fürdetés és pelenkázás modern elvárásaira), addig a másik oldalon arcátlanul azt mondja az apáknak, hogy válás esetén jóformán semmi közük a saját gyermekükhöz, fizessék csak kitartóan a gyerektartást és örüljenek, ha  “l á t h a t á s r a”  a gyermekeik közelébe engedik őket. A Kormos Anett által is előadott sztereotípiák eredménye, hogy válás esetén a bíróságok oly ritkán adnak a szülőknek osztott felügyeleti jogot, a “lépéselőny” szinte mindig az anyánál van. Az a zömmel nőkből álló bírósági, hatósági, jogalkalmazói rendszer, amely maga is elfogadható gyakorlatnak ítélte a részrehajlást a családjogi, gyermekelhelyezési ügyekben, immár szabadulni képtelen bűnös modelljeitől: ha kell, ha nem, vég nélkül diszkriminálja az apákat, férfiakat. Azon kívül, hogy úgy tűnik, nagyon kell a nőknek valami, amit zsarolópotenciálként, gyötrő “büntetésként” alkalmazhatnak a férfiakkal szemben, aligha lehet megindokolni, hogy miért is kell a válást és a gyermekelhelyezést egy olyan nyertes-vesztes modellre alapozni, ahol az egyik fél mindent visz, amíg a másik fél veszít (általában a férfi, és az ügyvédek jobb híján erre már jóelőre fel is készítik férfi ügyfeleiket) és kezdheti fogcsikorgatva az egész életét elölről felépíteni. Az így okozott pszichés gyötrelmekre pedig mindenki csak legyint, mert hát mégiscsak ezekről a “nemtörődöm”, “szemét” férfiakról van szó, akiknek úgysem számít semmi sem.

Nem véletlen az sem, hogy a válások túlnyomó többségét bizony nem a férfiak, hanem a nők kezdeményezik, hiszen ők azok, akiknek semmi veszítenivalójuk nincs. Különösen semmi veszítenivalójuk nincs, ha a gyermekekhez fűződő jogokat szemléljük, mert a nő mindent egyedül eldönthet és keresztülvihet: dönthet a fogamzásgátlásról, de ha akarja, a férfi határozottan ellenkező szándéka ellenére is teherbe eshet, megtarthat, elvetethet, szülhet, kórházajtóban inkubátorba tehet, házasság hiányában akár még örökbe is adhat, a másik szülőtől szándékosan elidegeníthet, sőt akár szó nélkül elköltözhet a gyermekekkel egy másik bolygóra, bármit megtehet és semmiféle következménye nincs, ha döntéseiből az apát teljes mértékben kirekeszti.

Az történt, hogy amíg az egyik oldalon folyamatosan növelte a társadalom az apákkal szembeni elvárásait, addig a másik oldalon folyamatosan korlátozta a jogosultságaikat. Ma ott tartunk, hogy tulajdonképpen kész csoda, hogy a férfiak ilyen jogi és társadalmi viszonyok között is hajlandóak még egyáltalán a családalapításra vállalkozni. Habár immár szinte lehetetlen nem észrevenni, hogy a férfiak egyre inkább bojkottálják a házasságot és az apaságot. Ennek a jelenségnek a jobb megértéséhez lásd kapcsolódó cikkeinket Házasság 2.0 címszó alatt is. Nem véletlenül mondjuk azt, mi férfijogi aktivisták, hogy egy a népesedési problémákról felelősen és kellően praktikusan gondolkodó kormányzat nem kerülheti el azt a felismerést, hogy a demográfiai problémák megoldásának kulcsa ma már nem a nő, hanem a férfi. A jogalkotásnak megnyugtatóan rendeznie kell a férfiak-apák reproduktív és családi jogait és a társadalomnak el kell vetnie az apaellenes-férfiellenes sztereotípiáit. Enélkül nem állítható vissza a férfiak családalapítási kedve és a családok kiegyensúlyozott mentális és jogi harmóniája.

Szóval, kedves Anett, az van, hogy aligha lehet ezt a témát egy ilyen rövidlátó, felszínes írással elintézni; mondhatni ez most még viccnek is rossz volt. Tehát ezúton szeretettel meghívjuk a wmn.hu nőíróit és nőolvasóit egy kellemes kis szalonnasütésre, amit a következő Apák Napjára szervezünk. Szíves megértését kérjük mindenkinek, ha esetleg egy kicsit Kormos lesz.


Címkék: , , , , ,

Az egyéni szerzői név alatt megjelenő cikkek nem a Férfihang.hu szerkesztőségének egységes állásfoglalását, hanem elsősorban a szerzők egyéni véleményét hivatottak kifejezni, bemutatni; céljuk sok esetben mindössze a vita, párbeszéd kezdeményezése a művészi provokáció eszközével. Az írások közlésére a véleményszabadság és a médiapluralizmus érvényre juttatásának igényével kerül sor. A Férfihang.hu szerkesztőségének, moderátorainak elsődleges feladata a vonatkozó törvényi keretek és a jóízlés kívánalmainak betartatása.
7 votes, average: 5.00 out of 57 votes, average: 5.00 out of 57 votes, average: 5.00 out of 57 votes, average: 5.00 out of 57 votes, average: 5.00 out of 5 7 olvasó átlagosan 5.00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

A cikk megjelent a Család - Otthon, Társadalom - Pszichológia rovatban.


Hasonló témájú cikkek:


Válás

Ma Magyarországon a házasságok 50%-a végződik válással. Vagyis rengeteg érintettje van ennek e folyamatnak – mert a válás folyamat. Fontos, hogyan vál...
Bűncselekmény az apasági teszt Franciaországban

Franciaországban egy év börtönt és 15.000 euró pénzbírságot szabnak ki arra a férfira, aki bárhol a világon apasági teszt elvégzését rendeli meg. ...
Dán miniszter: nincs szó a valódi problémákról

Dánia új oktatásért és egyenlőségért felelős minisztere, Ellen Trane Nørby szerint a nők és a férfiak egyenlőségével kapcsolatos vita elitistává vált,...
A rivális - Novella egy megtörtént eset alapján

„Kíváncsi vagyok, hová fog futni szünetben a fiam…” – gondolta András, miközben leült a lelátón. Tőle jobbra, talán tíz méterre foglalt helyet egy...
Egy kétségbeesett apa segítségkérése - Így diszkriminálhatja a bíróság az apákat

Más esetekben is adtunk már közre személyesebb hangvételű olvasói levelet, amelyről úgy éreztük, hogy sokat elmondhatnak a férfiak személyes és társad...


Hozzászólások a Facebook-on keresztül
Hozzászólások (102) Hivatkozások (0)
  1. Ez valami kvótahumortalanista?

    1     0
    • Gyakorlatilag igen. Őrajta keresztül kéne végre megértenie a hülye társadalomnak, hogy a nőknek is van humorérzékük. Pedig nincs, és én ezt nem is annyira alkati kérdésnek tartom. A nőknek egész egyszerűen NINCS SZÜKSÉGÜK a humorérzék kifejlesztésére/csiszolgatására. Volt a Maksának is egy elcseszett poénja (a nemi erőszakkal ráadásul), az láthatóan nem is tett jót a karrierjének. De ha egy női humorista mond olyat, ami a férfiakra nézve ledegradáló, azon senki se akad ki, sőt az inkább pozitív megerősítést vált ki.

       

      1     0
      • A csúnya/kövér nők között vannak, akiknek van humorérzékük.

        0     0
      • Én már az első szereplésénél sem értettem hogy mit keres a színpadon? Rossz standupos, egyáltalán nem vicces, ez a cikk pedig olyan izzadságszagú lett hogy már szánalmas is. Nem azért mert nő, (külföldön vannak amúgy nagyon jó nőnemű standuposok)  hanem azért mert béna. Nem jó előadó, nem vicces, és a műsora sem.  Ez a cikk meg szánalmas.

        1     0
        • Ha magát stand uposnak vallja, de a “humorán” inkább sírni lehet, akkor kénytelen mást kitalálni, hogy vele foglalkozzanak.

          0     0
        • Szerintem is vannak jó női humoristák, Kormos Anett nem tartozik közéjük. Másfajta humor áll jól egy nőnek, mint egy férfinek, nála erőltetettnek hat, hogy gyakorlatilag egyes kollégái stílusát utánozza. Kifejezetten irritál, amikor a gyerekein élcelődik, mert valahogy ő olyan “szívtelenül” csinálja, míg a férfiak szimplán szituációs humort szoktak belőle faragni, nem a gyerek személyét, gyengeségeit támadják, pedig direkt figyelek arra, hogy ne azért tartsam szar humornak, mert “nő a gyerekein ne poénkodjon”. Úgy érzem, ő inkább a női Kőhalmi akar lenni, hasonló monoton stílusban adjak elő, csak gyatrábban. Például Liptai Klaudiára (Claudia?) lehet sok mindent mondani, de neki jó humora van, nem erőlködik, csak jön belőle, még ha neki is vannak szarabb napjai.
          Ennek ellenére van pár ismerősöm, aki szereti Kormos Anettet hallgatni (férfiak is), többségük családos, szerintük jól feldolgozza a hétköznapi problémákat. Szóval azért nem hiszem, hogy csak a kvóta miatt van jelen, megvan a maga kis tábora, vannak nála rosszabb férfi standuposok – Szomszédnéni duót vagy Trabarnát nem szabadna képernyőre engedni.

          0     0
      • Húgomnak van humorérzéke, elég jó ráadásul. :) De hát neki van egy bátyja is. :D

        4     0
      • Én még életemben nem találkoztam olyan nővel, akinek magától jó humora lett volna! Olyanokkal ellenben igen, akik elég jókat nevetnek azon, amit én is viccesnek tartok. Szerintem a női humorérzék a passzív befogadó szerepben merül ki.

        1     0
    • Érdekes megfigyelni, hogy a “kultúrlányok” körében mennyire dívik ez a feminista gerjedés.

      Én a minap ezen akadtam ki: (ha már kiveséztétek, bocsi).

      http://konyves.blog.hu/2017/06/28/_maga_nem_ugy_nez_ki_mint_aki_tud_irni_dolgok_amiket_csak_a_noi_irok_hallanak

      Érdemes elolvasni a sok tajtékzó írócskát, az összes tipikus fallosz-toposzt elpufogtatják, amit eddig a feminizmus feltalált.

      Kedvencem a címadó szösszenetet elkövető hölgyemény, Finy Petra, akin hát, hogy is fogalmazzak, igencsak lehetne az asztalos szakmát gyakorolni (gy.k.: deszka simogatás). Így dokumentálódva már érthető, hogy miért is nem jutottak el a cicijei a magyar szakra.

       

      1     0
  2. “tulajdonképpen kész csoda, hogy a férfiak ilyen jogi és társadalmi viszonyok között is hajlandóak még egyáltalán a családalapításra vállalkozni”

    Ez egy nagy meglátás. Nem irónikusan kérdezem, hogy van itt olyan férfi, akit ezek a dolgok visszatartanak? Azt gondolom, hogy mi férfiak nagyon nagy idealisták vagyunk, és azt gondoljuk, hogy a működésképtelen is működhet. Van olyan , aki többször is nekifut a házasságnak.  Ha valaki gyereket akar, az csak megházasodik, vagy élettársi viszonyt hoz létre. Ki hogy látja?

    0     0
    • Engem kicsit visszatart.
      “Azt gondolom, hogy mi férfiak nagyon nagy idealisták vagyunk, és azt gondoljuk, hogy a működésképtelen is működhet.”
      Ez a másik nagy igazság. Ha valami nem oké a nő már pakol is. Mi meg javítgatnánk. Mindegyik kapcsolatomnak így lett vége.

      2     0
    • Ez egy nagy meglátás. Nem irónikusan kérdezem, hogy van itt olyan férfi, akit ezek a dolgok visszatartanak? Azt gondolom, hogy mi férfiak nagyon nagy idealisták vagyunk, és azt gondoljuk, hogy a működésképtelen is működhet. Van olyan , aki többször is nekifut a házasságnak.  Ha valaki gyereket akar, az csak megházasodik, vagy élettársi viszonyt hoz létre. Ki hogy látja?

      Egyértelműen IGEN. Itt három dologról is szó van részemről.

      1. A nőknek az a Feminista hozzáállása, hogy egyértelműen kijelentik: eszük ágában sincs megfelelniük semmiféle férfielvárásnak a női szerepekkel kapcsolatban. Amennyiben te mégis ragaszkodnál ezekhez, akkor te vagy a gonosz elnyomó, “abusive male” ahogy az ángliusok mondják. Ez az egyik nagy visszatartó erő.

      2. A Feminizmusra, mint jelenleg uralkodó ideológiára alapozott, férfiellenes törvénykezés, a házassággal és válással kapcsolatban. Ez a másik nagy visszatartó erő.

      3. A legrosszabb, hogy mindezek ellenére, az az egyik legkomolyabb életcélom, hogy miután rendbehoztam az életemet, akkor feltétlenül családot akarok majd alapítani…

      0     0
      • Azt mondod, hogy van, akit visszatart, de mindezek ellenére te is házasodni akarsz. Jó, értem én: egy feminista picsát ki akar elvenni (legalábbis innét a férfihang olvasói közül?) De a férfiellenes törvénykezés önmagában még nem elrettentő erő: az ember bízik benne, hogy kifog még az életben egy rendes lányt. Mondom, hogy a férfiak idealisták.

        1     0
        • Alapvetően én is idealista vagyok. Azt gondolom, hogy ha az ember életének van célja, akkor arra a célra akkor is lőni kell, ha eltalálni reménytelen.

          Egyébként pedig úgy látom, hogy a házasság akár túl is élhető, csak rohadtul észnél kell lenni. Ez mondjuk csak 4 év tapasztalata, úgyhogy a kritikus hetedik év, meg amikor a gyerek már nagy időszak még hátra van…

          0     0
          • Van egy barátom, aki nem piros pirulás, viszont hajlandó gondolkozni. Ő bökte ki egy sörözés közben, hogy szerinte házasodni csak a gyerekvállalás miatt érdemes, semmi másért. Most a jogi környezet pont olyan, hogy bármikor elvesztheted a gyerekeidet. Kiherélték a házasság intézményét. Neki is több gyermeke van. Ezek szerint idealista ő is.

            1     0
            • És mi lenne az alternatíva? Mert 50 éves koromig videojátékozni, sörözni a haverokkal és fiatal pipiket hajkurászni valahogy nem hangzik túl nagy opciónak, legalábbis nekem. Nem kötekedésből kérdezem, de világmegváltó alternatívát még senki sem tudott kínálni.

              0     0
              • Nincs alternatíva. Az ember alapvetően társas lény. Fiatalkorban az ember bandázik, ritkán van egyedül. De ahogy múlik az idő, észrevesszük, hogy más emberek csak átmenetileg részei az életünknek. Egy ideig közös az utunk de aztán mindenki megy a dolgára. Egy idő után pedig rádöbbenünk, hogy az ember vagy családot alapít, vagy egyedül és magányosan magára marad. Családalapítás és gyermekek: ez az egyetlen opció.

                És ezért tragédia a modern Házasság 2.0. Abba belegondoltunk már, hogy pontosan kik is diktálják nekünk, hogy a házasságok milyen feltételek mellett történhetnek a mai világban? Kik ugathatnak bele és milyen alapon, hogy a legintimebb kapcsolatainkra, a párkapcsolatainkra milyen szabályok is vonatkozzanak? Valahol ebben (is) rejlik ennek az egésznek a kulcsa…

                0     0
                • Bonyolult. Az egész tényleg egy oroszruletthez hasonlít, az ember nem feltétlenül tudja, melyik része van a forgódobnak megtöltve. Az egyetlen lehetőség tényleg az, ha az ember eljut egy olyan szintre, hogy a saját életét határozottan és magabiztosan tudja “menedzselni”. Ez az egyetlen lehetőség a túlélésre házasság esetén is, ha az adott illető tesz vele egy próbát.

                  0     0
      • Ad 3.) Szerintem a “feltétlenül” az kicsit túlzás. Különben pedig a magyar nők döntő többsége eléggé nagy ívben tesz a feminizmusra, vagy csak én vagyok szerencsés, hogy ilyen nők vesznek körül… :)

        0     0
        • Én is tennék, rá nagy ívben, ha a rendszer az én érdekeimnek kedvezne.

          0     0
          • Ez mondjuk nem hülyeség, de a többség legalább nem nyivákol. Legalább csöndben hallgatnak a kérdéskörről, ha már nekik lejt a pálya, az is valami. Sztem az undorítóbb, ha valakinek előjogokat adnak és még annak ellenére is vérnyákol folyton, hogy újabbakat zsaroljon ki. Na ezt teszik a feminácik.

            0     0
            • Sztem az undorítóbb, ha valakinek előjogokat adnak és még annak ellenére is vérnyákol folyton, hogy újabbakat zsaroljon ki.

              Tanultak a kitalálóiktól….tudod az a náció, akinek a nevét sem lehet kimondani. :D

              0     0
        • Különben pedig a magyar nők döntő többsége eléggé nagy ívben tesz a feminizmusra, vagy csak én vagyok szerencsés, hogy ilyen nők vesznek körül… :)  Szerencsés vagy. :)

          Nem, a magyar nők többsége gyáva és/vagy hülye ezt felvállalni. De ugyanúgy pufogtatja ezeket a femcsi szólamokat.

          1     0
  3. A kötelező örökzöld a témában.

    0     0
  4. Vegig szenvedtem Kormos Anett cikket, oszinten nem ertem a WMN miert kozol le egy ilyen katyvaszt es szitja feleslegesen az indulatokat. Foleg ugy, hogy Anett a cikk vegen nagyon sok anyanak is beszol, megkulonboztetven a “valamirevalo anyakat”…

    A teljesseg kedveert, azert kerlek olvassatok el Dr. Gyurko Szilvia gyerekjogasz valaszcikket is, ami mar sokkal tobb olyan gondolatot tartalmaz, amit erdemes tovabb vitatni.

    https://wmn.hu/ugy/47320-dr-gyurko-szilvia-nem-az-anyanak-vagy-az-apanak-hanem-a-gyereknek-jar-lepeselony-valaskor–valasz-kormos-anett-cikkere

    “A válás nem a gyerek döntése, de érinti őt, ezért annak érdekében, hogy a volt házastársak szülőtársak maradhassanak, a gyerek érdekeit, jogait mindkettőjüknek szem előtt kell tartani. Innentől kezdve pedig nem én (szülőként) fogom megmondani, hogy kit illet a következő lépés, hanem a gyerek szükséglete fogja azt kijelölni.

    Nem a másik szülőt kell legyőzni, vagy elé kerülni. Mert a biológiai tény, – hogy nőként kihordom-megszülöm-szoptatom a gyereket – persze nagyon fontos, de legalább ennyire fontos a vele töltött minőségi idő, a figyelem, a gondoskodás (és annak minősége). Ezek határozzák meg, hogy kinek a szerepe lesz a szülők közül hangsúlyosabb a gyerek életében a válást követően is. De ez sosem lépéselőny.”

    0     0
  5. Csak a fogantatástól számított 9 hónapban és a szülés utáni 3 hónapban van jelentősebb szerepe az anyáknak. A feministák viszont elhitetik, hogy akár egész életen keresztül fontosabb az anya mint az apa a gyereknevelésben. Kárörvendően mondom, hogy szerencsére Rubovszky György nevű köztiszteletben álló mangina a nemrégiben elhalálozott és tettestársa Harrach Péter bízom benne szintén távozik a családpolitikából hamarosan. Ők kaszálták el a közös szülői felügyelet alapjogát amit a Fidesz is akart és apák százezreit taszítoták alkoholizmusba vagy öngyilkosságba az utóbbi évtizedekben. Azok számukra csak járulékos veszteségek, hiszen a férfinak csak tűrnie és dolgoznia szabad, a “láthatás” és mások kifizetése a jussuk.

    Helyette nekik az kell, hogy egy háromtagú család felbomlásakor 2 vesztes legyen és 1 nyertes (Az Édesanya).

    Saját esetem kiváló példa erre,

    A kibővített mediáció amit hoztak 2012-ben akkora kamu mint a kibeszélőshowk, ugyanis ha érdekeltté teszik az egyik felet a válásra, akkor az előbb utóbb meg is teszi, nem számít ki mit magyarázkodik. A jelenlegi magyar családjogi rendszer VÁLÁSPÁRTI maradt és amikor elillan a rózsaszín felhő jön a szembesülés az ifjú házasoknál.

    Szankcionálni kéne az indokolatlanul váló nőket, de helyette jutalmazzák őket. “Egyszülős propaganda”,

    A jövőt tekintve ha egy erős férfi nem szolgál nőt akkor az állam kényszeríti ki azt tartásdijakkal és a civilizáció tovább építésével, Jelenleg viszont mégegyszerűbb módszert választottak a problémák megoldása helyett. Importált emberek, migránsok telepítésével. Mindent megtesznek csak ne kelljen a nemszülő nőket felelősségre vonni és aki szül legyen az roma, migráns gyönyörűen javítja majd a népesedési statisztikát.

    Oszd meg és uralkodj elvén minden magyar apa gondja egyedi eset, csak ne kelljen vele foglalkozni. Egyszerűbb a nagyobb hangúak kezébe adni az összes hatalmat. Itt van például ez a lány a cikkben.. Neki van szava, ő számít.

    2     0
    • Túlzol az anyai szerep fontosságának rövidségével. Az ősi társadalmakban és a neolitikum előtti szerveződésekben is a gyerekek első éveiket az anyjukkal töltötték. Itt a nők közössége közösen vigyázta és igazgatta az összes gyereket. Gyakran az elkülönült asszonyházakban. A fiúk 6-8 éves koruk közelében kerültek ki ebből a közegből a férfiak közösségébe, a lányok meg maradtak hogy beletanuljanak a női és anyai feladatokba. Szóval valahol az iskolás életkor környékétől kellene tekintettel lenni a gyerek nemére és hogy anyagi értelemben, figyelemben melyik szülő képes többet nyújtani.

      A jelenlegi megoldás mindenestre láthatóan nem jó. Akkor amikor még viszonylag ritka volt a válás még működhetett (akár a migránsoknál a ma meglevő szabályozás), viszont ma már a válások aránya társadalmi szinten epidemikus mérteket öltött.

      A társadalomnak és a jogalkotóknak alapjaiban át kellene gondolniuk a kérdést.

      2     0
      • Fiúgyermekek nevelésénél két kritikus szakasz van, amikor az apa jelenléte meghatározó. Az első a 3-4 éves kor. Ekkor jön rá a kisfiú, hogy ő az apjához hasonlít, és ekkor rajong az apás programokért. Ekkor kezdi el utánozni az apját. A másik a kamaszkor, ezt gondolom, nem kell magyarázni.

        2     0
        • Nekem kisfiam van, de gondolataidat kiegészítve, a lányoknak pedig korai példakép kell a tartásról és erőről. Ha ezt nem kapja meg akkor könnyen a romlás útjára lép. Kurva lesz és agy drogos. Egy apa nemcsak támogatja és egyengeti csemetéje korai útját hanem meg is mutatja neki a világot, a logikát, a dolgok mögé tekintést, stratégiai előrelátást, képes megnevettetni vagy szimplán örömet okozni utódjának. Akármilyen buzgó is egy anya ehhez egyedül nem elég.

          4     0
    • “Szankcionálni kéne az indokolatlanul váló nőket”

      Ne röhögtess már, és ki lesz, aki eldönti, mikor indokolt, mikor nem? Legyen úgy, mint a Fülöp-szigeteken, hogy nem lehet válni? Meg, hogy nem szülő nőket felelősségre vonni, jézusom! Aztán mi van az indokolatlanul váló pasikkal, meg a gyereket soha nem vállaló férfiakkal? Akkor megy a rinya, hogy hátháthát a nők miatt nem, gondolom, az ideális világban meg ennyi elég is lenne magyarázatnak. Komolyan, néha annyira agyhalott vízióitok vannak!

      A jog mindig “váláspárti” fog maradni, mert abból van pénz. A tartásdíjat meg még mindig a gyereknek fizeti a másik szülő, és ez mindig is különös lesz, hogy a férfiak simán nem támogatnák többet a gyereket, csak mert “az asszony elvált”. A pasiknak bekattant, hogy a nő marha nagy nyertes a váláskor, egyedül maradva egy, két, három gyerekkel, pasi eltűnik, morogva esetleg kifizet tízezer forint tartásdíjat, ami nem oszt, nem szoroz, a láthatás meg az exférj saját hibájából sem jön létre, mert van jobb dolga. Egyszer olvastam valahol, hogy a férfi addig törődik a gyerekével, amíg szereti a nőt, és azóta számos esetben láttam, hogy ez teljesen igaz, a férfi szemében a nő és a gyerek egy, miután kidobja vagy távozik a nő, a gyerek sem érdekli többé, majd lesz másik. Erről mindig olyan elegánsan hallgattok, pedig ha a női okoskodást észreveszitek, ezt sem ártana, ez is ugyanakkora probléma, a férfiakat ugyanúgy rá kéne kényszeríteni a felelősségvállalásra válás után is, nem pedig felmenteni mindenféle indokkal, hogy ők mindig csak áldozatok. Az a férfi, aki tényleg törődik a gyerekével, megtalálja a módját még a legnagyobb ellenszélben is, szerencsére erre is látok példákat.

      0     2
      • Tisztelt Apa olvasók!

        Tehát nem neked szól ez az ajánlás, mehetsz vissza az NLCafe-ra vagy gumiszobába.

        Már majdnem nézhetetlenek az erkölcsi és morális romlás országából (USA) érkezó lassan kivétel nélküli feminista tartalmú fehér férfigyűlölő filmek. Most ajánlok egy friss antifeministát ami gyönyörűen bemutatja miért épp a becsületes, kétkezi apákat taszítják kilátástalan helyzetekbe. A gyermek (férfinak inkább “UTÓD”, mert nem vagyunk sem anyák, sem buzeránsok) viszont ha nem idegenítik el, akkor csodákra képes a felmenőjével.

        Kalandos Hétvége
        http://www.mafab.hu/movies/the-confirmation-272242.html

        Nem kell tartani, hogy amerikai és van benne ugyan libsi diverzitás, de kizárólag kanok közt és SzériaProstik nincsenek benne. Csak más roblémák amit egy férfinak meg kell oldania. Van levegő a filmben és nem bűz.

        3     0
      • Te most direkt provokálod a férfiakat ezzel a nagy általánosítással?

        2     0
        • Hogy “a nők” az nem általánosítás?

          Foxtrott28: mit nem értek meg? Én értem, ti rázzátok le annyival, hogy a másik oldal (a férfiak bűnei) meg nem léteznek. Hogy pasinak a gyerek papíron kell csak, amúgy sose foglalkoztak velük, mert az női dolog – válás után meg hirtelen valamiért kell, de azért annyira mégse, csak úgy kéne, és milyen igazságtalan. Aztán a láthatás alatt igazgatja az új asszony / nagymama, mert nem férfidolog az.

          Akiket tényleg negatívan érint, a tényleg jó apákat sajnálom, és velük szemben valóban igazságtalan. De látva a hétköznapokban, nem ők vannak többségben, a többséget csak valamennyire esetleg érdekli. Szerintem lassan változna a gyakorlat, ha a férfiak úgy általában is jobban belefolynának a gyereknevelésbe, de az ugye férfiatlan. Itt van egy durva ellentmondás, nem kell ahhoz feministának lenni, hogy eljuss addig, hogy feltedd a kérdést, hogy mire fel? A változás itt kezdődne, beleállni a gyereknevelésbe, kivenni belőle a részüket, nem lerázni a felelősséget annyival, hogy “én hozom a pénzt, ennyi a dolgom vele”.

          0     0
          • Szerintem meg akkor változna a gyakorlat, ha nem úgy festene a társadalmi elvárás, hogy az egyik oldalon a végsőkig kell spanolni a követeléseket, a másik oldalon meg jogfosztottá kell tenni a férfiakat. Ha a társadalom, a jogi környezet leginkább csak a pénzt akarja a férfiaktól, de felelős felügyeleti jogot még osztva sem ad, akkor valószínűleg már csak azért sem fognak ennél az elvárásnál többet tenni a férfiak.

            Egyébként egy jópofa feminista zsarolás rejlik az érveidben. Lefordítom: “előbb pelenkázzanak, főzzenek, mossanak és legalább annyit legyenek a gyerekekkel a férfiak, aztán majd beszélhetünk a családjogi egyenjogúságról. Kész, vége a vitának.” 

            Lényegében genderfeminista vagy, mert elvitatod az eltérő nemi szerepek létjogosultságát és a teljesen egyforma szerepvállalás feltételéhez kötnéd az egyenjogúságot. A másik érved meg úgy fest, hogy egyenjogúságra nincs is szükség, mert vannak rossz apák. Fura logikai bukfenc…

            3     0
            • Már bocs, de mi ebben a zsarolás, hogy bele kell tenni, nem csak magyarázni róla? Te odaadnád akár a kutyádat olyannak, aki napi egy percet foglalkozott vele, aztán talált magának jobb dolgot? Te megosztanád vele fele-felében, akinek gyakorlatilag a géneken kívül nem sok köze van hozzá? Azt tudom, a férfiak mit nem csinálnak a gyerek körül, de akkor mit csinálnak? Amikor majd 7-8 éves lesz, elkezdenek bölcseleteket mondogatni? Tizenévesen majd elviszik csajozni? És addig mi történik? Sok férfi állítja, hogy ő egy gyerekkel nem tud mit kezdeni, amíg legalább oviskorú nem lesz, mert addig csak van meg idegesítő, szóval a gyerek életéből frankón kimarad apából az első 4-6 év, mert akkor apa szemében csak van, foglalkozzon vele anya. Mi az apaszerep? Nem az a része, hogy mit nem tesz az apa, hanem amit tesz, az mi?

              0     0
              • Kutatások szólnak róla, hogy mennyire leértékeli az apák gondoskodó, nevelő tevékenységét a társadalom. Ügyesen megfeledkezel róla te is, hogy apuka gondoskodó szerepe sokszor kimerítő munkában és túlórákban tárgyiasul és bizony nehéz lenne ugyanannyit a gyerekkel lenni, mint az anyának. Lefogadom, hogy a férfiak jelentős része is szívesebben lenne inkább a családjával gyerekével, minthogy szögeljen a ládagyárban 12 órában, a szeretteitől távol egy külföldi munkahely munkásszállóján vagy napestig az irodában rohadjon. De még ha nem is akar más modellt követni, mert a gondoskodó munkát testhezállóbbnak is érzi, akkor sem kárhoztathatod érte, mert úgy tűnik, hogy inkább erre teremtette a természet és még erre is nevelték. Annál inkább is erre nevelték, mert a nehéz fizikai munkákat rendre a férfiakkal végezteti a társdalom. A férfiak cirka 95 százalékkal több nehéz fizikai munkát végeznek, mint a nők, emellé még a gyerekekkel is ugyanannyit foglalkozzanak? Mint fentebb is írtam, genderfeminista vagy, elvitatod az eltérő szerepek létjogosultságát (persze ezt is csak rendre akkor, ha ez a tagadás a nőknek kedvez) és egyenrangú értékét és ezzel együtt még az egyenjogúságot is.

                Gyakori érv még, hogy az apuka olyan sokszor legfeljebb “csak” egy kicsit játszik, mókázik a gyerekkel. De amikor mélyebben vizsgálják a helyzetet, akkor kiderül, hogy ami “könnyed” játéknak vagy csak rövid beszélgetésnek tűnik, mégis az ad nagyon szoros erkölcsi- és szerepmodelleket és szociális mintákat a gyerekeknek. És újfent mondom, ez ráadásul gyakran párosul a nagy óraszámú gondoskodó munkával is.

                Szóval szerintem ízig vérig feminista a nézőpontod. Egyúttal logikátlan, anekdotikus érvelésre alapozott és elfogadhatatlan.

                2     0
          • Akiket tényleg negatívan érint, a tényleg jó apákat sajnálom, és velük szemben valóban igazságtalan!

            Mi alapján döntöd el ki a jó apa? Az nem aki kevés időt tölt a gyerekkel mert pénzt keres hogy neki minden meglegyen és ezt az asszony nem dijazza ezért elválik olyan indokkal hogy el van hanyagolva meg nem törődik a pici lelkével? Mert esetek 80%ez van! Anyuci megunja lelép mert hát ő még nem vénasszony és nem így képzelte a házasságát és viszi a gyereket majd a bíróságon meg lehordja az ex férjét mindennek csak jónak nem!

            Manapság annyi szakértő van vígan el lehetne dönteni hogy ki mikor láthassa a gyereket, persze ha nem női bíró van!

            1     0
            • Az apaszerep is átalakult (át kéne alakulnia), hogy a nők is dolgoznak. Ha mindkét szülő dolgozik, elég furán veszi ki magát, hogy apa azzal letudja a szerepet, hogy ő dolgozik. Egyedülálló szülő is fenn tud tartani egy gyereket nulla tartásdíj mellett, dolgozó emberként. A férfiak meg gyerek előtt is dolgoznak, hogy ezt folytatják, az mondjuk azért nem akkora kunszt. Mindenre ráfogjátok, hogy feminista duma, ami megkérdőjelezi az apai hozzáállást, pedig azért gondolj már bele. Nyilván sokan vannak, akik nem ennyit tesznek bele, de még többen, akik még mindig csak ennyit. Ha gyerekem lenne, akit én gondozok, én járok utána a kis dolgainak, én viszem orvoshoz, én hozom-viszem mindenhova, és még mellette a pénzt is, hát nagyon elgondolkoznék, akkor a másik felem vajon úgy mit csinál, hogy annyira elégedett magával? Csak a pénzkeresésre hivatkozni ma már édeskevés, nem áll meg, pénzt bárki tud keresni.

              0     0
              • Semmi mást nem csinálsz, csak ráborítod a férfiellenes, férfihibáztató, mondhatni férfigyűlölő  sztereotípiáidat a komment mezőre és ebben még az sem zavar, hogy a cikk és az egész párbeszéd meg pont arról szól, hogy egyenlő felelősséget, egyenlő gondoskodási lehetőséget és erős korlátozások nélküli együttlétet akarnak az apák. Erre az egyetlen válaszod annyi, hogy kussoljanak a férfiak, mert szerinted rossz apák. Ez nem egy vita, hanem ömlesztett előítélet és logikátlan tagadás.

                2     0
              • “Egyedülálló szülő is fenn tud tartani egy gyereket nulla tartásdíj mellett, dolgozó emberként.”

                Igen tudjuk, hisz a hírek meg a magazinok meg a csapból is az folyik, hogy egyedül álló anyák milyen keményen dolgoznak, gyereket nevelnek, miközben céget vezetnek és kvantum egyenleteket oldanak meg! Nincs szükségük férfire! Kíváncsi lennék ha nem lenne tartásdíj meg az a sok állami segítség (amit persze férfiak szavaztak meg hogy nektek is könnyebb legyen!) Mihez kezdenétek? Miért kell dolgoznia a nőnek anyának? Kell a pénz? Mire? Anyuci elmegy dolgozni és egyből rátalál a szerelem amiről persze nem tehet hisz vele csak megtörténnek a dolgok majd kezdődik a szokásos történet! :) Dolgozzon nyugodtan, Ok! Nem azt mondom, üljön otthon mert az sem jó, de ne az legyen a legfontosabb!

                1     0
                • “Nem azt mondom üljön otthon mert az sem jó, de ne az legyen a legfontosabb!”

                  A pénz akkor válik fontossá, ha nincs. Valamiből meg kell élni, az emberek többsége ezért dolgozik. Milyen tartásdíj, milyen állami segítség? 10-20 ezer forint szerinted elég egy gyereknek havonta? Igen, sok nő dolgozik és mellette gyereket nevel, viszi a háztartást, mert muszáj. Ki, ha nem ő? Mi az, hogy minek dolgozik a nő? Tényleg, miért is nem hal éhen inkább a gyerekkel együtt. Valóban, a nőknek nincs szükségük a férfiakra, ahogy a férfiaknak sem a nőkre, ezért opcionális a dolog.

                  Alter: milyen párbeszéd? Az egymás között olyanokat beszélünk, hogy a nőknek meg kéne tiltani a válást és hasonló ökörségek szerinted a párbeszéd? Mi újat mondotok, mi olyan hangzik el, ami nem szimpla, egyszerű nőmocskolás, mint mindig? Nem folytattok párbeszédet, mindenki acsarkodik, aztán majd kihűl a téma, mint a többi is. Férfiellenesnek és férfihibáztatónak tartasz bármit, amit én írok, de az nem szúrja a szemed, hogy az olvasótáborod sem tesz vagy mond soha semmivel sem többet vagy építőbb jellegűt, megállnak a primitív nőellenességnél – a feministák szajkózzák szerintetek mindig ugyanazt, hát én ezt itt is látom, mindig kiszámíthatóan ugyanaz a válasz, én-én-én nem tehetek semmiről, csúnya világ, csúnya némberek, csúnya jog. Miközben ugyanazok az arcok gondolják azt, hogy a gyerek csak a nő dolga, és úgy ez téged soha nem gondolkoztat el. Vajon hány férfi tudja, melyik intézménybe jár a gyereke? Hányan tudják, hogy hívják a legjobb barátját? Hányan tudják, mit szeret enni, mit nem? Érdekes lenne erről egy felmérést készíteni, az többet mondana bárminél.
                  Értem, hogy azon kevés férfihoz akartok szólni, akik nem ilyenek, de hogy vársz értelmes párbeszédet egy olyan helyen, ami nem lát túl önmagán?

                  0     1
                  • “Mi az, hogy minek dolgozik a nő?”

                    Minek, mert úgyse ért hozzá.

                    0     0
                  • Egy vitában a legkülönfélébb vélemények jelenetnek meg. Szerintem mint minden internetes lap hozzászólásai között, itt is vannak persze provokatív felhördülések és ilyen-olyan szélsőséget képviselő vélemények is. A hozzászólók gondolatai szabadok, mindenki a saját véleményét képviseli és nem másokét. Szerintem az a valódi kérdés, hogy te hova akarod beárazni magad: a logikus érvekkel akarsz értelmesen vitatkozni vagy mindig alkalmilag az éppen legdühösebbekkel olcsó indulati csatározást folytatni?

                    0     0
                    • “A hozzászólók gondolatai szabadok, mindenki a saját véleményét képviseli és nem másokét.”

                      Kérlek, ez jusson eszedbe legközelebb, amikor ismét feministának és genderfeministának akarsz nevezni. Te nagyon nem tudod elfogadni, hogy ez a saját véleményem. Hányszor leírtam már, hogy én az egyenlőségben hiszek! Viszont abban nem, hogy adott réteg ne vállalja be a saját hibáit is, abból csak vég nélküli szófosás, csatározások vannak, nem megoldás. Ez a világra eléggé jellemző manapság.

                      A férfiak jogegyenlőségéhez kell a kiállás, jogkövetelés, de ugyanolyan elengedhetetlen kiirtani maguk közül a romboló elemeket, elismerni az anyák munkáját, és így tovább. Aki nem ismeri el másét, milyen jogon követeli, hogy az övé el legyen? Én nagyon örülnék, ha a férfiakkal kapcsolatos negatív sztereotípia végre eltűnne, csak pont ők szeretik mondani, hogy az előítéletek nem véletlenül alakulnak ki ugye, ők tartják fent ezt a rendszert, de magukat kivételként kezelik, az minden csak kitaláció, hazugság, férfielnyomás. A jog még mindig azért dönt így, mert a férfiak többségére egyszerűen nem jellemző a gyerekével (bocs, utódjával) való törődés, foglalkozás. Az jobb lenne szerinted, a gyerekek szempontjából jobb világ lenne, ahol mindenki alanyi jogon, a génjei átadása okán kapna fele-fele szülői felügyeletet, függetlenül attól, hogy törődik-e azzal a gyerekkel vagy sem, és tele lennénk olyan gyerekekkel, akikkel csak az életük felében foglalkoznak, amikor éppen a megfelelő szülőnél vannak? Ez igazságosabb rendszer lenne, gyerekbarátabb… tényleg?

                      0     2
                    • “de ugyanolyan elengedhetetlen kiirtani maguk közül a romboló elemeket”

                      Majd ha a nők akasztgatják a feministákat.

                      “Ez igazságosabb rendszer lenne, gyerekbarátabb… tényleg?”

                      Tényleg.

                      0     0
                    • “Te nagyon nem tudod elfogadni, hogy ez a saját véleményem.”

                      De, abszolút el tudom fogadni, de ez nem akadályoz meg abban, hogy rámutassak, hogy milyen ideológiai rendszer körébe tartozik a lényegét tekintve.

                      Az a baj a feminista gondolkodással és érvrendszerrel (és ezer bocsánat, de nem lehet szabadulni attól az észrevételtől, hogy ide tartozik a te véleményed is), hogy minduntalan egyenlőségjelet akar tenni az egyenjogúság és az  egyformaság közé. Csak érdekei szerint más-más módon: amikor a vezetői munkakörökről van szó, akkor kvótakényszerrel is legyen annyi női vezető, ahány férfi és nem számít, hogy azok a nők megfelelnek-e a szükséges előfeltételeknek, viszont ha a férfiak családjogi egyenjogúságáról van szó, akkor helyet cserélnek az érvelés elemei és előbb a férfiak teljesítsenek bizonyos követelményeket.

                      Vedd már észre, hogy a nőket sem vizsgáztatja senki sem, hogy mennyire felelnek meg ilyen-olyan szülői feltételeknek, nekik automatikus diszkriminációval “jár” a kizárólagos felügyeleti jog.

                      “A jog még mindig azért dönt így, mert a férfiak többségére egyszerűen nem jellemző a gyerekével (bocs, utódjával) való törődés, foglalkozás.”

                      Badarság. A jog azért dönt így, mert a jog meg akarja akadályozni a férfiakat abban, hogy korlátozás nélkül kapcsolatot tarthassanak a gyermekeikkel és hozzáférjenek a közös vagyonhoz. Ha nem akarná a jog semmiben hátráltatni a férfiakat, akkor nem kellene így döntenie. A kizárólagos felügyeleti jog és vele együtt a közös vagyon használatának korlátozása megsérti a férfiak alapvető emberi jogait, másodrendű, kisemmizett, jogfosztott hülyegyerekké degradálja a férfiakat-apákat és aztán utóbb lehet rájuk mutogatni, hogy alkalmatlanok. És látjuk a bírósági, gyámügyi gyakorlatból, hogy nincs emögött valódi helyzetértékelés, csak egy elfogult, diszkriminatív feminista gyakorlat.

                      Az egyenjogúság egyébként nem azt jelenti, hogy mindenkinek egyformának kötelező lennie és kötelező minden jogosultságával élnie is. Azért mert egyenlő felügyeleti jog mellett is lennének apák, akik nem percre ugyanannyi időt töltenének a gyerekükkel és/vagy az aktuális élethelyzetükhöz jobban igazodóan, rugalmasabban szeretnének kapcsolatot tartani és erről megegyeznek így-úgy az anyával, és mindeközben viszont azért nem szeretnének kirekesztve lenni a gyermeket érintő igazán sorsfordító döntésekből, az még nem jelenti azt, hogy indokolt bármilyen diszkriminatív gyakorlat.

                      Ha igaz lenne az, hogy az apák amúgy sem foglalkoznak a gyerekeikkel, akkor ugyan mi félnivalójuk lenne a nőknek egy önmagától kiüresedő jogtól?

                      Amúgy nem érzed valamiféle groteszk kettős mércének, hogy nagyokat szörnyülködsz, hogy micsoda szélsőség olyat mondani, hogy a nőknek meg kellene tiltani, hogy elválhassanak, de te szemrebbenés nélkül érvelsz hosszan amellett, hogy a férfiknak meg kell tiltani az egyenrangú kapcsolattartást a gyermekeikkel, azért mert a te privát véleményed szerint ostobák és felelőtlenek?

                      4     0
                    • Ki mondta, hogy meg kell tiltani? Azt mondtam, hogy önmagában nem old meg semmit, ha alanyi jogon odadobáljuk mindenkinek a jogot, mert egy életről van szó. Te feltételezed, hogy aki nem akar törődni vele, az nem is vinné el, szerintem meg igen, és abból jó nem sülne ki. Épp ez a lényege, hogy az kapja meg, aki akarja is, ne egyéb érdekek mentén válassza a közös felügyeletet, például mert akkor majd nem kell kifizetni a tízezret havonta például, aztán elvan a tudattal, hogy bár lepasszolja a nagymamának, azért ő elvégezte az apai teendőket, hiszen az ő idejéből ment.
                      Közben mondod azt is, hogy a férfinak is szar a robot, mert sokan lennének a gyerekükkel. Például ezért tartom frankó dolognak, hogy van, ahol az megvalósult, hogy fél évet anya, fél évet apa tölthet vele. Ez ellen a férfiak annyira tiltakoznak, pedig szerintem nagyon családbarát, sőt férfibarát megoldás – és nem következik belőle, hogy kiherélik a férfiakat, mert csupán fél évről van szó, utána mehet vissza dolgozni ő is, ha már alig várja. Ahogy kötelezővé tenném, hogy mindkét szülő részt vegyen a szülői értekezleteken, beiratkozásokon, nyílt napokon, bölcsődei/óvodai/iskolai programokon – ez ellen is tiltakoznak, pedig jót tenne apának és gyereknek egyaránt. Apa képben lenne, ott volna, megkapná mindazt az információt, ami alapján ő is dönthet, hiszen helyben hallja, a műsorok, közös ünneplés hasznát pedig nem is kell fejtegetni. És igen, adjon a munkahely erre szabadnapot. Ezért nem értem, hogy szívből gyűlölitek a “femináci” országokat, ahol mondjuk éppenséggel mindezt bevezették, csak az ártó oldalát szeretitek látni, miközben ilyen lehetőségeket is biztosít az apáknak. Erre mondtam, hogy tenni kell bele, ne ragadjunk már le ott, hogy pelenkacsere, a foglalkozás azt is jelenti, hogy képben vagyok a gyerek környezetével, tanulmányaival, kis életterével kapcsolatban, ismerem a tanárait, diáktársait, azok szüleit, és így tovább. Ez nem elnőiesítése a férfiaknak, ez a gyerek életében való részvétel.
                      Azt mondod, hogy fizikai munka után ne már, hogy a gyerekkel is egy férfinak kelljen foglalkoznia, azaz gyakorlatilag elismered, hogy a gyerekkel együtt töltött idő melós és fárasztó, és csak a munka részét látod benne. De amint egy nő ugyanezt mondja, a legtöbb férfi ezt elvitatja tőle. Patikamérlegen akarod mérni egyébként, kinek a munkája nehezebb? Csak a fizikai munka a munka, a szellemi nem? Ha egy férfi 8 órán át építkezésen dolgozik, ő fizikailag el van fáradva, szellemileg kevésbé, akkor a gyerekkel együtt tanulás például könnyebben megy – ahol csak ülnie kell a fenekén, és tornáztatnia az agyát -, mint a könyvelőként dolgozó nőnek, aki bár fizikailag nem fáradt, de szellemileg igen, és valószínűleg megterhelőbb még 8 óra számokkal való foglalkozás után leülni a matekleckéhez. De hát ugye az nem munka. A nő mehetne futkosni a gyerekkel a kertbe/játszóra, apa meg leülhetne tanulni, rajzolni. Olyan rohadtul egyenlőtlennek hangzik ez neked?
                      Az lenne egyenlő, sőt a gyerek érdeke, ha foglalkozásuknak megfelelően szétosztanák az ilyesfajta terheket egymás között a párok, és ezért szomorú, hogy a férfiak szerint ez nekik nem való, ez nem tartozik rájuk. Nem érzed az egyenlőtlenséget. Pont, hogy nem azt mondom, hogy ugyanazt csinálja, mint a nő, de arra nincs kifogás, hogy ne tegyen semmit, csak szétdobja magát, hogy “de hát én dolgoztam”, mint egyébként a nő is, csak azt nem ismeri el.

                      0     3
                    • “Épp ez a lényege, hogy az kapja meg, aki akarja is, ne egyéb érdekek mentén válassza”

                      Például mert akkor maradhat a házban, fizettethet gyerektartást, meg majd asszonytartást.

                      “aztán elvan a tudattal, hogy bár lepasszolja a nagymamának”

                      Mikor bulizni megy a barátnőkkel.

                      “Ha egy férfi 8 órán át építkezésen dolgozik, ő fizikailag el van fáradva, szellemileg kevésbé, akkor a gyerekkel együtt tanulás például könnyebben megy”

                      Na te se dolgoztál még az életedben.

                      2     0
                    • Asszonytartás lényegét még mindig nem értitek. :)
                      Ott lehet kérni, ahol a nő háziasszony volt, tehát nem volt saját jövedelme a házasság alatt. A “klasszikus szerepek” felvállalása esetén ítélik meg, amit annyira erőltettek – és ez esetben egyetértek vele. Férj is bólogatott, hogy asszonynak konyhában a helye meg terelgesse a gyerekeket, válás után meg csodálkozik, hogy jé. Na például ezért sem árt, ha a nő dolgozik.
                      Az más kérdés, hogy lehet vitatkozni ezen, hogy mennyire jogos. Sok helyen nem az, aranyásóknál nem áll meg. Ott igen, ahol az asszony feláldozott 20 évet az életéből, és nyilvánvalóan onnan nehéz visszatérni a munkaerőpiacra. Az a férfi, aki beleegyezik abba, hogy a nő ne dolgozzon, hanem csak vigye a háztartást, azzal ebbe is beleegyezik – hogy utólag ez nem tetszik, az a saját baja, gondolni kellett volna rá előbb, amíg még kényelmes volt a szolgatartás. Az olyan férfit egyáltalán nem sajnálom, aki ehhez ragaszkodott, majd nyekereg, amikor rádöbben, hogy ezt is vállalta.
                      Azt látom, hogy itt soha senkinek sincs elmagyarázva, mely esetekben jár az asszonytartás, ezért úgy dobálóztok vele, mintha az a gyerektartással egyenértékű dolog lenne. Pedig fontos lenne felhívni a férfiak figyelmét arra, hogy ha háziasszonyt akarnak maguknak, aki nem dolgozik, nincs saját jövedelme, az esetben váláskor járhat a feleségtartás. Magatoknak is ártotok, ha egyszerre akartok háziasszonyt és akarjátok kikerülni az asszonytartást, nem értitek, hogy a kettő együtt jár, tehát döntsetek. Viszont ha ez megtörtént, ne okoljátok a nőt, hogy saját jövedelmet szeretne magának, amivel nyertek ti is, hiszen nem kell később sem eltartani.
                      Egyébként házastársra vonatkozik, nem csak feleségre. Amerikában van is példa erre a celebvilágból, a Spears-Federline párosnál fordult elő, hogy a csávó nem dolgozott (azóta se), válás után ő kapta a gyerektartást és a férjtartást. Férfinek is lehetősége van rá, csak ritka, aki bevállalja a kitartott/háziasszony szerepet.

                      0     1
                    • Slut: szerintem habár az itt hozzászólók nem mindegyike 100%-ig tájékozott, attól tartanak a házastársi tartással kapcsolatban, hogy annyira el fog szaladni az itthoni jogrendszerrel is a ló, mint az most az amcsiknál megy. Ott nem egyszer akkora összegeket kell a pórul járt félnek fizetni, ami egy rendes fizetéssel felér. És valljuk be, annyira nem elképzelhetetlen, hogy a nyugati baromságok (most nem feltétlenül erre gondolok) egyre gyorsabban gyűrűzzenek be hozzánk is.

                      1     0
                    • “Ott lehet kérni, ahol a nő háziasszony volt, tehát nem volt saját jövedelme a házasság alatt.”

                      Azt mondja nem volt, bírónő meg elhiszi neki.

                      “ahol az asszony feláldozott 20 évet az életéből”

                      Fogát összeszorítva tűrte a jólétet.

                      1     0
                    • Amerikában az az elv, hogy azon a színvonalon kell eltartani az exet, amin együtt éltek, tehát onnantól kezdve gyakorlatilag egy teljes háztartást fenn kell tartania ugyanúgy, mintha még mindig velük élne. Nagyobb luxust nem lehet követelni, nem jár, ennyi a lényeg hogy tartani azt az életszínvonalat. Újraházasodással (mármint, ha az asszony ismét férjhez megy) viszont megszűnik a kötelezettség.
                      Itthon kétlem, hogy ez nagyon elterjedne. Hogy “félő”, hát most erre mit mondjak? Ne akarjunk csak háziasszonyokat. Itthon ezért sem fenyeget a veszély, mert a fiatalabb generáció már dolgozik, az idős meg már nem válik. Amerika azért is más, mert ott meg lehet élni egy fizetésből, Magyarországon nem, szóval itt kényszerből a nők is dolgoznak legalább részmunkaidőben, míg az USA-ban működhet az egykeresős családmodell.
                      Veszélyes a függés, és hagyni, hogy valaki tőlünk függjön. És házasság előtti szerződés. Az sem elterjedt még, nyilván mert az emberek úgy érzik, nem rendelkeznek elég javakkal hozzá, pedig nem csak azt lehet beleírni. Rögzíteni lehet benne, hogy nem jár asszonytartás, sőt a gyerektartás, gyerekelhelyezés is előre fixálható. Több családot láttam így szétmenni, megvolt a papír, a válás gyorsan, zökkenőmentesen lezajlott, hiszen nem volt miről vitatkozni, csak hivatalossá kellett tenni a dolgot.

                      0     1
                    • “Ott lehet kérni, ahol a nő háziasszony volt”

                      “Ne akarjunk csak háziasszonyokat.”

                      Hol van itt ilyesmiről szó?:

                      “PTK. 4:29. § [A tartásra való jogosultság]

                      (1) A házassági életközösség megszűnése esetén házastársától, a házasság felbontása esetén volt házastársától tartást követelhet az, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani.

                      (2) Ha a házastárs vagy a volt házastárs a tartásra a házassági életközösség megszűnését követő öt év eltelte után válik rászorulttá, tartást különös méltánylást érdemlő esetben követelhet.

                      (3) Ha a házastársak között az életközösség egy évnél rövidebb ideig állt fenn és a házasságból gyermek nem született, a volt házastársat rászorultsága esetén az életközösség időtartamával egyező időre illeti meg a tartás. A bíróság különös méltánylást érdemlő esetben a tartást ennél hosszabb időre is elrendelheti.”

                      1     0
                    • Szerinted a rászorultság mégis mit jelent? :)
                      De látod, a magyar jognak köze sincs az amerikaihoz, egyedi esetekről van szó, rövid ideig tartó tartási kötelezettségekről maximum. A rokontartás ennél jóval parásabb és cifrább akkor már. Látva, hogy hány férfi retteg az asszonytartásról… ez itt nagyon nem Amerika. :)

                      0     0
                    • Azt, hogy kevesli, amit kapott, abból ő nem akar megélni.

                      1     0
                    • “Patikamérlegen akarod mérni egyébként, kinek a munkája nehezebb?”

                      Nem én kezdeményeztem ebben a vitában a patikamérlegen méricskélést, hiszen te akarod méricskélni az apák alapjogai ellenében, hogy pontosan ki mennyit tölt a gyerekkel. Egyébként meg a családok kénytelenek ésszerű, kimért döntést hozni, hogy ki menjen a ládagyárba vagy a bányába és ki maradjon a gyerekkel. Azért mert az egyik félnek a “bánya” jutott jobb híján, attól még nincs joga a másik félnek kijelenteni, hogy akkor még korlátozzák a gyermekeivel kapcsolatos jogait is és jusson neki csak a “láthatás” és ne illesse meg döntési jog a gyerekeivel kapcsolatban, ha netán elválnak. Nem arcátlanság ez?

                      Alapjogokat egyébként sem lehet elvitatni olyan alapon, hogy kétségbe vonod valakinek a képességeit vagy a szándékait. A nők választójogának megadásakor sem az adta a döntési alapot, hogy a nők bizonyítsák be, hogy kellőképp érdekli őket a politika és egyben azt is, hogy jó politikai stratégává képesek válni és akkor majd tárgyalhatunk a választójogukról. Ilyen alapon a mai napig el lehetne vitatni azt tőlük. Ha valóban az egyenjogúság híve lennél, akkor nem próbálnál meg szülői alapjogokat ilyen érveléssel megkérdőjelezni.

                      Az az érved duplán is hibás, amikor arra hivatkozol, hogy a nagyszülőkhöz “passzolná” a gyereket az apa. Egyrészt az anya is odapasszolja sokszor, másrészt az apai család is rokona a gyermeknek, az apai nagyszülőket is megilleti a kapcsolattartás lehetősége és arra okkal-joggal van igényük is. Szóval jó is, hogy szóba jött a dolog, mert az apák korlátozása, a féloldalas felügyeleti jog, a “láthatási” rendszer az ő alapjogaikat is csorbítja egyben.

                      Egyébként a fejtegetésed jelentős része a családok otthoni munkáját, feladat elosztását érinti, a családok önszervezése egy szuverén jog, amihez senkinek semmi köze kívülről, ráadásul nem is lehet általános érvényű megállapításokat tenni ezzel kapcsolatban. (Az, hogy te kívülről még egyes részfeladatokat (ma a szülői értekezletet, holnap biztosan a mosogatást is) kötelezővé tennél az apáknak, az meg egyenesen a vicces feminizmus kategóriája.) Az hogy neked ilyen vagy olyan tapasztalataid vannak és erre alapoznád az érveidet, csak egy érvelési hiba.

                      A te érvelési hibád: http://a.te.ervelesi.hibad.hu/anekdotikus-bizonyitas

                      4     0
                    • Sokszor feltettem már a kérdést, válasz mégsem jött rá, hogy mi az apa feladata? Azon kívül, hogy dolgozik, mint mindenki. Milyen módon vesz részt a gyerek életében az apa? Úgy értem, egy szélsőjobboldali, antifeminista apa elsősorban, nem az általatok lenézett mangina, mert azt tudjuk. Szerinted mi lenne a feladatod apaként, és mi volna válás után? Mit tennél, ha egyedül maradnál, és havi két hetet nálad töltene a gyerek? Van erre egyáltalán forgatókönyv?

                      Azért vicces, amit írsz, mert egy éve már bepróbálkoztak ezzel, hogy akár gyámhatósági eljárás is indulhat, ha a szülő “nem működik együtt” az intézménnyel, azaz például nem jár szülőire. Az anya mármint, mert csak ők szoktak. Most a beiratkozós szezonban is végigjárják az óvónők a családokat, ahol az anyák vannak jelen, apák nem mutatkoznak be, mert ők arra nem pazarolnak szabadságot. Hogy oldja meg ezt a frissen vált apa, akinek prezentálnia kell a gyerek másik otthonát is? Akkor sem mennél el a szüleire, mert nem az a szereped? Akkor sem mosnád ki a ruháit, nem tanulnál vele, nem vinnéd edzésre, orvosi vizsgálatra? Akkor sem tudnál szabit kivenni? Mert onnantól egyébként ez konkrétan kötelességed volna. Mint mondtam, úgy látom, erről szól a világ, “nekem jogaim vannak”, de onnantól az bazi nagy felelősség és rengeteg nyűg is, hogy azt te kiharcoltad, hogy minden második héten nálad legyen a gyerek, nem kibúvó többé az eltérő szerepkör, mert nincs más, aki megcsinálja. A valóságban ilyenkor szoktak irtózatosan gyorsan beújítani egy szintén elvált, gyerekkel rendelkező nőt, akinek jobb úgyse jut, és majd az pátyolgatja a pasiét is. Meg a nagymama majd elmegy az ünnepségre.

                      Magyarázod itt te is vég nélkül, hogy a férfiszerep más, de az soha nem gondolkodtat el, hogy ha a gyerek nálad van, akkor nem csak dolgozhatsz / ikeás bútort szerelgethetsz, hanem akkor bele kell állni minden női munkába. És akkor ezt hogy?! A gyerek gondozza magát melletted, vagy hogy képzeli ezt egy antifeminista férfi? A férfiak többsége (ritka kivétellel) női segítség nélkül képtelen gondozni egy gyereket. Egyenlő jog, miközben nem alkalmas rá? Te ebbe belegondolsz? Jöhetsz azzal, hogy a nők is lepasszolják a nagymamának/bébiszitternek, attól még elvitathatatlan, hogy a nő tudja gondozni a gyerekét magától is, a férfi nem, esetleg megtanulhatja. Máskor erre hivatkoztok, amikor kényelmes, hogy női dolog, de amikor előhúzzátok az egyenlő jogokat, hirtelen úgy viselkedtek, mint az amnéziások. Most akkor férfi alkalmas erre vagy nem? Ha igen, akkor miért is nem képes megtenni ezt a kapcsolatban? Ha nem, akkor mire fel az egyenlő jog a gyerek felett? Ezeket a kérdéseket kellene először megválaszolni. Egyelőre kényelmi szempontokat figyelembe véve valljátok magatokat egyszer alkalmasnak, máskor alkalmatlannak a feladatra.

                      A férfiak nagy része egyáltalán nincs felkészülve arra, hogy ő egy gyereket gondozni tudjon. Még cikket itt nem láttam, ami arról szólt volna, mi történik akkor, ha ez megvalósul, és a gyerekek felügyeleti joga hirtelen az apákra ugrik. Tudom, erre egyelőre nincs is válasz.

                      0     4
                    • “A férfiak többsége (ritka kivétellel) női segítség nélkül képtelen gondozni egy gyereket.”

                      Jópofa ez a 180 fokos váltás a genderfeminizmusból, most már mégsem alkalmas mindkét nem mindenre? Vagy csak még mindig azon keseregsz, hogy nem akarják a férfiak átvenni a női szerepeket? Vagy szeretnéd, hogy én is fejtegessem, hogy milyen sztereotípiák léteznek arról, hogy mi mindent nem tudnak a nők egyedül megcsinálni? Vak az, aki nem veszi észre, hogy azért tudnak az anyák annyit foglalkozni a gyerekkel, mert az apák gondoskodnak az anyagi biztonságuk jelentősebb részéről és más ház(tartás) körüli munkát is felvállalnak, amiket érdekes módon nem szokás annyira megbecsülni, és annyit siránkozni miatta, mint a pelenkázás vagy a szülői értekezletre járás miatt. Egyébként meg ha a nők annyit panaszkodnak a saját szerepeik miatt, az csak annak a bizonyítéka, hogy alkalmatlanok rá. Egyébként az többnyire úgy megy, hogy az elvált anyák is gyorsan beújítanak egy új családfenntartót, házi barkácsmestert  és mindenest (mert addigra hirtelen megvilágosodnak, hogy mennyi olyan dolgot nem tudnak egyedül megcsinálni, amely feladatok létezését mindaddig észre sem vették), ha válnak; és aztán ők is gyakran pont egy elvált apát. Szóval ezek az érveid egy lyukas garast sem érnek. Egyébként számolatlanul állnak rendelkezésre minták, hogy az elvált apák egyedül gondozzák a gyermekeiket. Szerintem, ha így folytatod, ők inkább téged fognak Kormos Anett helyett máglyára vetni. ;) Mint már említettem: válás előtt és válás után is tök természetes, hogy a nagyszülők is a gyerekkel vannak és a gondozásukból örömmel részt vállalnak. És azt is elmondtam, hogy mindez nem érv az apák jogfosztása mellett.

                      Újra mondom, nem az emberek magánügyeivel kell foglalkozni, ha alapvető, elemi jogokról van szó. Én meg főleg nem fogok ennél mélyebben belemenni ebbe a játékba.

                      3     0
                    • azért az apaság/ családfôség lényegesen több, mint talicskázni a zsetont meg barkácsolni…
                      tényleg magyarázni kell, hogy az apa jelenti a gyerek számára a sarokpontokat: az erkölcsi tengelyt, az èrtèkrendet, a biztonságot, a világot, a bátorítást, az önbizalmat az életben? Akire felnéz, akihez hasonló szeretne lenni egy kisfiú és akihez hasonló párt választ a kislány?
                      van egy elmélet, hogy az apa a tetô- aki elvál- az a gyerekei feje felôl tépi le a tetôt.
                      azt meg magyarázni se kell, hogy lyukas fedél esetèben mi lesz a házzal.

                      4     0
                    • Alter:

                      Szóval most azt mondod, csak azért nem foglalkoznak az apák a gyerekekkel, mert dolgozniuk kell? Akkor mi is ez a faszkodás a férfi/női szerepekkel kapcsolatban? Át tudják venni a női szerepet az elvált apukák? Pedig ez nem a génjeinkben van kódolva, a nőiben a gyerekgondozó-mosogató ösztön, a férfiéban meg a családfenntartó-bútorösszeszerelő? Fordított felállás nem természetellenes? (Itt gyorsan vessünk egy keresztet.) Nem erre hivatkoztok egyébként állandóan?:)
                      Egyik pillanatban alapigazságként fogadjátok el, hogy a nő szerepe a háziasság, gyereknevelés, a férfié meg a családfenntartás (pénzszerzés), utána meg gyereknevelői jogokat követeltek – ez esetetekben lenne plusz jog, ha elfogadjuk az általatok erőltetett világképet, mert elvileg férfi nem alkalmas gyereknevelésre, háztartásvezetésre, az nem az ő dolga. A bíróság a gyerek érdekeit nézi, és meglepő számotokra, hogy a gyereknevelésre alkalmasabb félt választja a pénzkereső helyett, és ezzel gyakorlatilag mindkét fél továbbra is vállalja a saját szerepét: a nő gyereket gondoz, a férfi pénzt keres. Pont ti akarjátok ezt felborítani azzal, hogy a pénzkeresést nem vállalnátok többé magatokra, mert úgyis erről szól: a tartásdíjról meg a fele házról, nem a gyerekről.

                      És nem érted, hogy amikor ezt mondom, csak szembesítelek azzal az ósdi, családellenes, elcseszett világfelfogással, amit itt képviseltek, amihez ragaszkodtok, amíg kényelmes, és elutasítjátok, amint kényelmetlenné válik. Erre mondom, hogy döntés: kihúzzátok a fejetek a seggetekből, vagy marad minden a régiben, és lehet ríni a neten tovább, hogy bezzeg váláskor milyen igazságtalan, hogy nektek kell fizetnetek.

                      Ezzel kiszálltam, meddő vita, úgyse látjátok be, hogy magatok tartjátok fenn azt a rendszert, ami időnként arcul csap még titeket is.

                      0     2
                    • “hogy bezzeg váláskor milyen igazságtalan, hogy nektek kell fizetnetek.”

                      Fizessenek a váló nők a volt férjüknek heti 3 kurvát.

                      2     0
                    • “azért az apaság/ családfôség lényegesen több, mint talicskázni a zsetont meg barkácsolni… tényleg magyarázni kell, hogy az apa jelenti a gyerek számára a sarokpontokat: az erkölcsi tengelyt, az èrtèkrendet, a biztonságot, a világot, a bátorítást, az önbizalmat az életben?”

                      Olyan vitákban, ahol arról is beszámoltatnák egyesek az apákat, hogy miért nem ők pelenkázzák a gyereket és miért nem ők mennek a szülői értekezletre, és “nem is csinálnak semmit és különben is eredendően alkalmatlanok”, elég nehéz eljutni ennek a ténynek az elfogadtatásáig. Pedig a vita korábbi fázisában mindenek előtt volt már szó erről…

                      2     0
                    • én erre “Sokszor feltettem már a kérdést, válasz mégsem jött rá, hogy mi az apa feladata? ” válaszoltam.

                      0     0
                    • “A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak; és a ti füleitek, hogy hallanak.”

                      0     0
                    • Koriander:

                      “Tisztesség, becsület, önfeláldozás, kötelesség, bátorság, igazságosság, testvériség, önbecsülés, alacsony árak, megfizethető hitel, bő alsógatyák, olcsó internetes pornó, a többi meg latinul van.”

                      A gyakorlatban, arra lettem volna kíváncsi. :)

                      0     0
                    • Serial a gyakorlatban is pont így, nem 6-7 évesnèl toppan a képbe elôszôr az apa, hanem onnantól, hogy kiderül, hogy gyereket vártok. A féfiak többsège tényleg a fellegekben jár az örömtôl, hogy apa lesz és az egèsz világnak szètkürtölné, full optimisták és ez az erô segít át a várandóság megpróbáltatásain. veszettül fèlti a nôt mindentôl, mert tudja, hogy a rizikó a nôé. Amint érezni a magzatmozgást már kommunikál a gyerekével. Amint megszületett, igaz fél kèzbe venni, mert megrendítôen kicsik és törékenynek tûnnek az újszülöttek, de amint ott van a karjaiban még a lélegzetét is visszatartja, úgy óvja csodálja a gyerekét egy apa.
                      egészen kiskorától ringatja, böfizteti, pelenkázza, sétál, táncol, mesél, fürdet vagy csak simán az ágyba közétek veszi és együtt lélegzik a kicsivel. Tudtad azt pl, hogy azokban az országokban ahol együtt alszanak a csecsemôvel gyakorlatilag nincs bölcsô halál? kardiológusok állítják, hogy az ölelve alvás a legjobb megelôzése a szívritmuszavaroknak. Amint a kicsi helyet változtat egyre több lesz az aktív játék is, nagy séták, hegymászás, biciklis túrák, barlangászás és ebben az apa a motor. Nálunk a férjem szmk tag mind az oviban, mind a suliban: ünnepek szervezése és nem ô az egyedüli apuka, családfô, akik döntenek/ felelôssèget vállalnak. alap igazság, ha az apának jól megy a sora, akkor a családnak is jó lesz. Az hogy a férfinek jó legyen az meg a nô felelôssége.
                      de vhol tisztában vagyok vele, hogy tök felesleges volt válaszolnom, mert kb koca elé gyöngyöket.

                      1     0
                    • Ez nagyon megható volt.

                      0     0
                    • ….alap igazság, ha az apának jól megy a sora, akkor a családnak is jó lesz. Az hogy a férfinek jó legyen az meg a nô felelôssége.

                       

                      Kéne már egy bestof idézetfal:)

                      0     0
                    • @Koriander: köszönjük mindannyiunk nevében, szép volt!

                      0     0
              • Az apaszerep átalakulóban van, csakhogy az evolúció nem ilyen gyors léptékekben dolgozik. Ami ma történik éppen ezért természetellenes mert a jelenlegi társadalmi viszonyok megerőszakolják a férfiak és nők valós természetét.

                1     0
              • “Csak a pénzkeresésre hivatkozni ma már édeskevés, nem áll meg, pénzt bárki tud keresni.”

                Csak nem mindenki olyan könnyen és szórakozva, mint te. Történetesen a férfiak jelentős része egy kicsit másfajta (kevésbé szórakoztató és kímélő) “fizikai” munkával keresi a pénzét.

                3     0
                • Megint személyeskedsz. Ma munkaerőhiány van Magyarországon. Ez egy tény. A munkáltatók könyörögnek a dolgozókért, betöltetlen helyek mindenütt, most jutottunk el oda, hogy gyakorlatilag azt vállalsz, amit akarsz, legyél fizikai munkás vagy értelmiségi. Ez sem áll meg többé, a vért izzadó, kőkeményen dolgozó férfimunkás képe. Na ezt mondom, hogy ti is előszeretettel szajkóztok ilyesmiket, ha önsajnálatról van szó, közben meg a realitás egészen más. Átlagférfi se szakad bele a munkába, főleg ha csak bejár, nem pedig karriert épít, márpedig átlagférfi sem karriert épít, ahogy átlagnő sem, csak ezeket szeretik előhúzni a kalapból viták során, amikor az átlagos marhára nem ez. Ne mondd nekem, ne ezt használd ellenem, hogy mert én nem tudom, mi van odakint, mindenki pontosan tudja, mi van odakint, senki se szakad bele a nagy pénzkeresésbe. Hogy önként azt választja, hogy többet dolgozik, többet akar, karriert akar, az mindig is egészen más lapra fog tartozni, de ez sosem volt kötelező, és ez alatt is jóval meg lehet élni átlag színvonalon.

                  0     1
                  • Nem személyeskedek, tényekre igyekszem ráirányítani a figyelmed, mert szerintem a helyzeted folytán elfogult vagy. Ha nem lennél az, akkor átlátnád, hogy a kemény fizikai munka szinte konstans módon jelen van a munka világában, a társadalomban, hiába élünk a huszonegyedik században. Mindig lesznek nagy fizikai igénybevétellel járó munkák és ezeket mindig a férfiak fogják elvégezni. A férfiak kilencvenszer-százszor több nehéz fizikai munkát végeznek és szignifikánsan több  munkaórában. Ha ötletszerűen összehasnlítod mondjuk 10 házaspár munkáját, akkor 10-ből 7 esetben szerintem azt fogod találni, hogy a férfi munkája megterhelőbb. Következéskép nem lehetnek azonos összehasonlítási helyzetben általában a nők és a férfiak a családi (és a társadalmi) szerepeik vonatkozásában sem. Akkor vagy elfogult, akkor tévedsz nagyot, amikor ennek az ellenkezőjét feltételezed.

                    5     0
                  • “A munkáltatók könyörögnek a dolgozókért”

                    Ne könyörögjenek, hanem adjanak havi egymillió nettót. Még a közbéreseknek is, mert gazdag ez az ország, telik rá, ha felesleges zsinagógákra van bőven.

                    3     0
                  • “senki se szakad bele a nagy pénzkeresésbe.”

                    Hát te biztos nem, egy két kivétellel!

                    Munkaerő hiány van? Milyen? Mennyi a pénz? Mit kell érte tenni? Mit áldozol fel érte és kit?

                    Könnyű mondani hogy nem nehéz pénzt keresni!

                    Az a baj hogy el kezdtem vitába szálni olyannal aki nem érti a helyzetet nem látsz túl magadon és a helyzeteden!

                    1     0
                  • SS:

                    Megfogadtam, hogy nem személyeskedek veled. De amikor egy kurva a MUNKAerkölcsről prédikál az tényleg az álszentség, pofátlanság csúcsa. Őszintén, eme szövegek bepötyögésekor nem röhögsz magadon? Bár tudom, hogy nektek nőknek- különösen a magadfajtának- a lelkiismerete jóval lejjebb van, mint az átlagférfinak. Hazudjatok erről bármit másnak és magatoknak.

                    9     0
      • Ne haragudj de te igazán agyhalott vagy, már elnézést a személyeskedésért de az a baj hogy olyan dologról alkotsz véleményt amiről fogalmad nincs és soha nem is fogod megérteni mert képtelen vagy rá! Jó jó tudom láttad a tv ben  meg mesélték a kuncsaftok meg az ism, de szerinted ez így szipi szupi meg minden! Leírták már neked itt páran a helyzetet, meg vannak itt is írások róla, mért nem vagy képes megérteni nem csak azt a szar belédrögzült mantrákat ismételgetni!

        Víziói meg neked vannak de nem most fogsz felébredni majd később!

        Tiszteletem!

        1     0
      • Komolyan, néha annyira agyhalott vízióitok vannak! Minden nézőpont kérdése. Minden európán kívüli embernek meg azaz örület, ami itt van…hogy a nőknek mindent szabad. Sőt netba pluszjogaitok vannak.

        a nő marha nagy nyertes a váláskor, egyedül maradva egy, két, három gyerekkel, ha nem így lenne, nem válnátok.:) ugyanis a válási okok nagyrésze a vagyoni előrelépés lehetősége miatt van a részetekről (többségben)

        Erről mindig olyan elegánsan hallgattok, pedig ha a női okoskodást észreveszitek, ezt sem ártana, Majd, ha ti ennek andántját.

        Majd privátban mesélek egy “szép” történetet (akár a többieknek is) csak nem akarom, hogy a történet főszereplője magára ismerjen, mert olvassa ő is blogot. És emiatt repülnék a kamarából.

        0     0
      • “és ki lesz, aki eldönti, mikor indokolt, mikor nem?”

        Majd a csupa férfiből álló bíróság eldönti.

        0     0
      • Legyen úgy, mint a Fülöp-szigeteken? IGEN!

        hogy nem lehet válni? IGEN!

        Meg, hogy nem szülő nőket felelősségre vonni? IGEN!

        0     0
      • SerialSlut! Tök jók a hozzászólásaid. Annyira feminista véleményeket fogalmazol meg, hogy aki gyakorolni szeretné a feminista ideológia ízekre szedését (nem nehéz, mert logikailag önellentmondásos,) annak csak ezt a fórumot kell olvasnia. Alter Ego -nek is kifogyhatatlan muníciót adsz, ami jó, mert meg fog edződni szegény a feminizmus elleni harcra. :) Az elején még idegesített a sok hülyeség, amit írtál, de most már várom, hogy mi újdonságot fogsz megosztani velünk.

        3     0
  6. Hol van ilyenkor a TASZ? Csak arra reagálnak ha valaki feljelentést tesz-tasz?

    “Gender” alapon célzott diszkriminációt üdvözöl valami humorista. Ez kimeríti a legmélyebb sérelmet amire reagálniuk kéne.

    2     0
    • Most az ördög ügyvédje leszek.

      De a nők “védett csoportba” tartoznak így őket lehet pozitívan diszkrimálni (ami a formállogika szabálya alapján máshol negatívan jelentkezik).  Orwell meg forog sírjában.

      0     0
  7. “Bár jó lenne őszintén hinni, hogy minden anya a megrendíthetetlen anyai gondoskodás és szeretet megtestesülése, de az élet sajnos olykor azt mutatja, hogy az a kötődés, amit az anya érez a gyermek iránt (csecsemőkorában) korántsem marad minden esetben olyan szilárd és megbízható…”

    https://www.youtube.com/watch?v=Dygfq1q95Vc

    1     0
  8. A nők két csoportra oszthatók:

    1. Feminista (99%-uk zsidó, és/vagy leszbikus) elmebeteg picsák. Velük nincs miről és nincs miért tárgyalni, sem vitatkozni, sem egyezkedni. Belőlem egyértelműen agressziót, kifejezetten agresszív gondolatokat váltanak ki. Nőelnyomást nekik! Olyat, amilyet a Feminista osztályharcos történelemszemlélet szerint hazudnak a múltról, csak ezúttal a valóságban! Példa egy ilyen “nőre” és a “gondolataira”:

    https://wmn.hu/ugy/47342-dr-gyurko-szilvia-a-mehem-es-a-pite

    2. Normális gondolkodású (magyar és heteroszexuális) nők. Belőlem egyértelműen azt a gondolatot váltják ki, hogy szeretném hogy nekik (is, meg nekünk is) jobb legyen. Velük közösen meg kell és meg is lehet találni a saját kultúránkból és erkölcsiségünkből fakadó, mindkét fél számára boldogsággal kecsegtető párkapcsolat kereteit. Nem kell újra feltalálni a spanyolviaszt, a klasszikus férfi és női szerepek és a tradicionális házasság talaján állva, azokat adott esetben a jelenkor speciális körülményeihez és követelményeihez igazítva, kiválóan célhoz érhetünk. Példa egy ilyen nőre és a gondolataira:

    http://mandiner.hu/cikk/20170906_gacsalyi_sara_meh_es_pite_a_feminista_sardobalasrol

    De szóljatok ha rosszul látom a helyzetet…

     

    2     0
    • “Vajon kevesebb joga lesz a többségnek attól, ha egy valamilyen (bármilyen) kisebbségnek több mint ami most van? Mondjuk, mindenki máséval egyenlő mennyiségű.”

      A kisebbségnek van több joga, ideje lenne visszanyesni.

      “Vajon attól, ha ténylegesen ugyanannyi- és ugyanolyan lehetőséghez jutnak a nők, mint a férfiak, akkor utóbbiaknak kevesebb marad?”

      Akkor eztán nincsen különböző fizikai teszt? Nincsen plusz pont ezé, meg azé? Nincsenek külön női versenyek, együtt indul mindenki?

      “a bevándorlók által jelentett olcsó munkaerő”

      Olcsó tömeggyilkos.

      “a méh nélküliek mindig jobban tudják, mi a jó neki.”

      Így van.

      “Ráadásul nincs semmiféle biológiai racionalitása annak, hogy a nők kevesebb jogokkal rendelkezzenek”

      De van, mivel ha szabad kezet kapnak, akkor kurvák lesznek és nem szülnek.

      “A legújabb korig a nők nem szavazhattak, nem viselhettek politikai tisztséget, nem örökölhettek… ma mindez adott, és a nap még mindig felkel minden reggel.”

      És egyre primitívebb bolygóra néz le.

      “De lehet-e természetellenesnek tekinteni azt, amire a természet lehetőséget ad?”

      Nem a természet ad rá lehetőséget, hanem a fehérgyűlölők.

      “Egyetlen nőnek sem robbant még fel a méhe azért, mert beadta a felvételijét az egyetemre”

      Csak a vaginája lett átjáróház.

      1     0
    • Ez valami félelmetes, ennyire elmebetegek ott azok skandinájviában???:

      “A Gender-kurzus pszichológusai és pedagógusai pubertás-blokkoló tablettát szedetnek a gyerekekkel. A pubertás nem betegség, így felesleges a pubertás-blokkoló használata. A pubertás-blokkoló betegséget idéz elő, amely által elmarad a pubertás – magyarán akadályozza a gyermek növekedését. … A serdülőkor végén a pubertás-blokkolót szedő gyermek, egyfajta kényszer hatására, az ellenkező nem hormonjait, a tesztoszteront vagy ösztrogént viszi be a szervezetébe. A serdült lány férfi hormont, a serdült fiú női hormont kap.”

      Ez már az 1984-et is meghaladja, erősen emlékeztet Mengele kisérleteire. Anyival eltérve attól hogy ezt alkalmazzák, a gyakorlatban mint használatos eljárást…

      0     0

Szólj hozzá Te is! Minden hang számít!

Ha hozzá szeretnél szólni, akkor be kell jelentkezned!
Nem vagy még regisztrálva? Csak egy 2 perces művelet és Te is részt vehetsz a beszélgetésekben!

A hivatkozások nincsenek engedélyezve.

Támogatóink

A tárhely támogatója a Webonic.hu

Saját virtuális szerver már 2850 Ft-tól a Webonic.hu-tól

Keresés

Ajánlott írások

,,,

Cikkajánló

Igenis tehetsz ellene! - Gondolatok a bűnmegelőzési kisfilmek védelmében

Talán ez az egyik legfeleslegesebb és legindokolatlanabb mesterségesen generált hisztériakelté...
FEMINIZMUS - Antifeminizmus
Feministák igyekeznek megtorpedózni a férfiak azonos nyugdíjazási feltételeiért indított népszavazást

Az elmúlt hónapokban politikai pártok és magánemberek egyaránt kilátásba helyezték, hogy nép...
FEMINIZMUS - Antifeminizmus
Világok harca

Az emberek világlátásának, gondolkodásmódjának két alapvető változata létezik: a valóságalapú,...
CSALÁD - Otthon
Mit ér a férfi, ha munkanélküli?

Egy kedves olvasóm felkérésére vállalkoztam ennek a szösszenetnek a megírására. Hadd kezdjem e...
TÁRSADALOM - Pszichológia
Férfiasság kegyelemből

2009 augusztusa. Ömlött az eső. A busz Velembe igyekezett, a dombok közti kis faluba. Az e...
BESZÉDTÉMA - Bulvár
Gondolatok a színházban

Interaktív színház: A színészek megszólítják a közönséget, bratyiznak vele, a széksorok közöt...
BESZÉDTÉMA - Bulvár
Az ország neve: Halál

A cikk eredetije a Jobbegyenes blogon található. Miután nem kevesebb, mint 17 hónapig nyála...
BESZÉDTÉMA - Bulvár
Véleményütköztetés a sorkatonaság újbóli bevezetéséről

Nincs olyan társadalmi kérdés a nagyvilágban, mellyel kapcsolatban oly hatalmas mértékű volna ...
BESZÉDTÉMA - Bulvár
A kibírhatatlan szent férfi, és csendes társai

Vincent valójában nem létezik. Theodore Melfi találta ki, a St. Vincent című vígjáték forgatók...
BESZÉDTÉMA - Bulvár
Csak kitalálta, hogy megerőszakolták

Egy magyarországi bűnügyi híradás olvasható a police.hu-n, amely ismét felveti a nehezen tiszt...
FEMINIZMUS - Antifeminizmus
Feministák márpedig nincsenek

Gondoltam, időszerű lenne aggályokról is írni a témában, nem csak határozott meglátásokról. Me...
FEMINIZMUS - Antifeminizmus
Együttműködhet-e a nőmozgalom és a férfimozgalom?

Kölnei Lívia keresztény-konzervatív feminista, művészettörténész, újságíró, a Talita online ke...
BESZÉDTÉMA - Bulvár
A hímsovén férfi

Feminizmus és hímsovinizmus – két szélsőség, melyhez nem szabad igazodnia, és kötelessége elha...
BESZÉDTÉMA - Bulvár
Párkapcsolati költség-haszon elemzés – avagy a monogám kapcsolatok válsága

Ha a szerelem nevű beszámíthatatlan és kontrollálhatatlan érzelmet kivesszük az egyenletből, m...
BESZÉDTÉMA - Bulvár
A tavalyi év legpikánsabb feminista aranyköpései

Rövid összeállítás következik tengeren túli testvéroldalunk nyomán, kommentár nélkül. 1. Am...


androfóbiaApai jogokApajogApaságCsajozáscsaládCsaládon belüli erőszakCSBEFemenfeminizmusFeminizmus - AntifeminizmusférfiférfiakférfiasságFérfigyűlöletférfi szerepekGender-ideológiagyereknevelésHipergámiaházasságHázasság 2.0Isztambuli EgyezményKvótaMGTOWNemek harcaNemi diszkirminációnemi erőszaknemi szerepeknyugdíjNőzésOktatásPiros pirulapolitikapszichológiaPUApárkapcsolatRandizásRed PillszerelemszexszexualitásTársadalomválásÉletmódÖnismeret