A férfigyűlölet anatómiája (2): amikor a péniszirigység fáj

A nők csak azért nincsenek többségben a világtörténelem legnagyobb írói, zeneszerzői, festői, fizikusai, kémikusai, biológusai, filozófusai között, mert a férfiak évezredeken át elnyomták őket – hangzik a genderkurzus egyetlen állítása a tudomány világáról. Ez az állítás azonban nem csak egy infantilis, önmagából kifordult, uszító és gyűlöletkeltő ideológia álláspontja, hanem egy olyan jelenség része, amely egyre több női elmét támad meg napjainkban.

Amikor a nők férfiak irányában érzett irigységéről beszélünk, nem tekinthetünk el a tudományos előzményektől. Sigmund Freud először egy 1908-as tanulmányában említette a péniszirigység fogalmát, ami szerinte a kislányoknál alakul ki, méghozzá a fallikus korszakukban. Ilyenkor a lányok realizálják, hogy nekik valami hiányzik, ami a kisfiúknak láthatóan megvan. Mondhatni úgy érzik, hogy valaki megrövidítette őket pár centiméterrel és ezzel együtt más fontos dologtól fosztották meg őket. Az elméletet idővel számos kritika érte, azonban még a kritikusok közül is többen elismerik, hogy a péniszirigység fogalmának van egy ma is megfontolásra érdemes szimbolikus aspektusa. Eszerint a nők természetesen nem magát a péniszt irigylik, hanem azt az erőt, hatalmat, önérvényesítő képességet, amely a férfit férfivá teszi. Tekintsünk csak korunk modern nőire: szembetűnő lehet, hogy milyen sokan vannak azok, akik hatalomra és társadalmi státuszra vágynak, ezért a férfiak domináns viselkedését, a férfierőt igyekeznek több-kevesebb (leginkább kevesebb) sikerrel majmolni. Az a kudarc, amely szükségszererűn éri őket, aztán még tovább fűti lelkükben az elkeseredett „péniszirigységet”, vagyis a férfierő iránti irigységet.

Ami a férfigyűlöletet illeti, a modern nőben három okból alakul ki irigység a férfiak irányába.

Nem kétséges, hogy a férfiak magasabb teljesítményt képesek elérni a sportokban, így akármilyen sportágat is nézünk, a férfiak rekordjai messze túlszárnyalják a nők teljesítményét. De így van ez a tudományok területén is, ahol jóval több találmány, elmélet, felfedezés kötődik férfiak nevéhez, mint a nőkéhez. A férfigyűlölő feministák ez utóbbit a következőképpen magyarázzák: ez a különbség éppen a férfiuralomból fakad, hiszen a férfiak nem hagyták a nőket tanulni, nekik évezredekig cselédsors jutott a háztartásban, miközben a férjük kedvére pallérozhatta az elméjét. Ami pedig az előbbi különbséget illeti, itt még csak kísérletek vannak a „magyarázatra”. Az egyik szerint a nők csak azért gyengébbek fizikailag, mert a férfiak elették előlük az ételt, a másik szerint a sportok zöme a férfiaknak lett kitalálva azért, hogy kiszorítsák onnan a nőket. Végső soron a teljesítményirigység kapcsán megszülető „magyarázatok” további gyűlöletet szítanak a férfiak iránt.

A második ok közismert: a nők igen nagy része leginkább a férfiak hatalmát és befolyását irigyli. Ezért olyan céges igazgatótanácsi, felügyelőbizottsági és parlamenti helyekre vágynak, ahol óriási hatalmuk lehet. A női kvótáknál persze alaposan kilóg a lóláb: itt inkább hatalomirigységről van szó. Ugyanis közmunkás-, egészségügyi-, szalagmunkás-kvótákért egyikük sem demonstrál, de még olyan – egyébként jól fizető – állásokért sem, mint a programozó vagy az orvos, ahol közismerten sok a munka. A hatalom iránti irigység miatt férfigyűlölő nők sosem azt az utat irigylik, ahogy egy férfi bejutott egy vállalat igazgatótanácsába. Ez legtöbbször hosszú évek, ha nem évtizedek eredménye. Ők csak a végeredményt irigylik, azt az állapotot, amikor a döntéseik akár emberek „életéről és haláláról” szólhatnak. Amikor a péniszirigy feminista nők arról szónokolnak, hogy a férfiak „kényének-kedvének” van kiszolgáltatva a társadalom, akkor önleleplező módon valójában a saját hatalomról alkotott elképzelésükről, a saját hatalomhoz való viszonyukról, a saját hatalmi terveikről vallanak. Isten óvjon mindenkit, hogy valamikor valóban hatalomhoz jussanak, mert jól láthatjuk, hogy az valóban az ő személyes önkényüket szolgálná. A férfiak iránti gyűlöletüket mozgalmi programmá formálják, eszüket vesztve intrikálnak, és láthatjuk, nem szándékoznak feladni mindaddig, amíg ki nem erőszakolják, hogy végre megfürödhessenek a hatalomban.

A férfiak iránti irigységnek azonban van egy harmadik típusa is, amely a férfiak szexualitásához kapcsolódik. A szexuális irigység spektruma rendkívül széles. Beletartozik ebbe a férfiak kezdeményező szerepe iránti irigység, vagyis hogy a társadalmi konvenciók szerint egy férfi odamehet egy nőhöz kezdeményezni, míg ők saját megélésük szerint arra a „másodrangú” szerepre vannak korlátozva, hogy várják, hogy a férfi úgy döntsön, hogy érdeklődést tanúsít irántuk. A férfiak könnyebb kielégülése iránti irigység azoknál a nőknél általános, akik ilyen téren kihívásokkal küzdenek. Ide tartozik az is, hogy a férfiak bármikor különösebb szégyenérzet nélkül fordulhatnak a könnyed szórakozások felé, akár prostituálthoz is, ha nincs párjuk, míg a nők esetebében ezek a szokások sokkal inkább megvetés tárgyai ma is. Nincs gyűlöletesebb kép számukra a potens, szabad férfinél, aki az „élet császáraként” nem riad vissza a férfi szexualitás megélésétől, az önmegvalósítástól, akár a merész promiszkuitástól sem. De a szexuális irigység körébe sorolható még a férfiak pornóhoz való viszonya miatti düh is, függetlenül attól, hogy a nők számára is adott a lehetőség, hogy ilyen tartalmakat nézzenek. Semmi sem teszi nyilvánvalóbbá a két nem szexuális önmegvalósításának lehetőségei közötti különbségeket, mint az a tény, hogy a férfiak sokkal inkább képesek elmélyült szexuális élvezetet találni még a szex művészi vagy akár nyers ábrázolásában is. A szó szerint péniszirigy nő szemében mindez a pofátlanság csúcsa.

Habár a teljesítmény-, a hatalom-, illetve a szexuális önmegvalósítás iránti irigység más-más tőről fakad, közös bennük, hogy pszichoterápiás foglalkozásokkal a siker reményével kezelhetőek, így az ezekből fakadó frusztrációk, neurózisok csökkenthetők, jobb esetben akár megszüntethetők is lennének. Elkeserítő, hogy a genderisták éppen az ilyen nőkben lappangó indulatokat fogják a vitorlájukba, hogy azok faltörő kosként bejuttassák őket a parlamentbe, illetve a cégek vezetőségébe. És itt térünk vissza a genderizmus szellemi elődjéhez, a bolsevizmushoz, amelynek vezetői száz éve a nincstelen lumpenproletárok irigységét használták ki, hogy ők legyenek az új burzsoázia. A cél most is adott, és félő, hogy az eszköz is.

Sorozatunk korábbi része:

A férfigyűlölet anatómiája (1): amikor a korral jár

6 votes, average: 4,33 out of 56 votes, average: 4,33 out of 56 votes, average: 4,33 out of 56 votes, average: 4,33 out of 56 votes, average: 4,33 out of 5 6 olvasó átlagosan 4,33 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Richter András

19
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
10 Egyéni hozzászólás
9 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
12 Hozzászólások szerzői
T_TxcsakxDanReszet Elekcommon man Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Naooo
Olvasó
Naooo

“A hatalom iránti irigység miatt férfigyűlölő nők sosem azt az utat irigylik, ahogy egy férfi bejutott egy vállalat igazgatótanácsába. Ez legtöbbször hosszú évek, ha nem évtizedek eredménye.”

Vagy csak be kell születni a kitaszítottak közé.

Domokos Endre János
Újságíró

“A szexuális irigység spektruma rendkívül széles. Beletartozik ebbe a férfiak kezdeményező szerepe iránti irigység, vagyis hogy a társadalmi konvenciók szerint egy férfi odamehet egy nőhöz kezdeményezni, míg ők saját megélésük szerint arra a „másodrangú” szerepre vannak korlátozva, hogy várják, hogy a férfi úgy döntsön, hogy érdeklődést tanúsít irántuk.”

A fenti állítással azért vitatkoznék egy kicsit, ugyanis a női természettel összeegyeztethetetlen dolgot állít tényként. Az, hogy a férfi kezdeményez nem puszta “társadalmi konvenció”, hanem taktika. A nők ugyanis egy dologtól rettegnek a gólyánál és a transzzsírsavaknál is jobban, ez pedig  a felelősség, márpedig a kezdeményezés éppen ezzel jár. Nem véletlen, hogy egy nő a legritkább esetben mondja ki egyenesen, hogy mit szeretne, e helyett inkább a diplomáciában is bevett “közvetett beszédet” alkalmazza, vagyis: a másikkal mondatja ki a saját akaratát, úgy, mintha az a másik akarata lenne. Így a felelősség is a férfit terheli – hiszen ő kezdeményez, ő kéri meg a nő kezét, stb. – ha a kapcsolat nem a nő számára kívánt eredményt produkálja.

zombigyilkos
Olvasó
zombigyilkos

“A nők ugyanis egy dologtól rettegnek a gólyánál és a transzzsírsavaknál is jobban, ez pedig  a felelősség”
De még micsoda igazság ez!

/Bár talán a felelősséggel járó kockázat lehet az, amit ki nem állhatnak. A nő alaptermészetéből fakadóan biztonságra törekszik, így a kockázatvállalás nem erősségük. Logikus is, hiszen amelyik nő anno kockázatot vállalt, annak nem maradtak fenn utódai. Várandósan elég merész dolog vadászni menni. Szóval lehet, hogy a felelősségtől való rettegés valójában a kockázattól való rettegést takarja. Valójában ha megfigyeljük, dönteni sem igazán képesek semmiről. Hiszen az is kockázattal jár./

Delin
Olvasó
Delin

Ma mar egy no is kezdemenyezhet ismerettseget egy ferfival, ez a tarsadalmi konvencio egyre inkabb felpuhul. Egyebkent is a nok altalaban sosem voltak passziv szereploi annak, hogy egy ferfi erdeklodest mutasson ki irantuk, rengeteg nonverbalis jelet kuldtek/kuldenek ennek erdekeben, igy nincs masodrangu szerepuk. Nem veletlenul terjedt el “a no valaszt” mondas (azok kozul persze, akiknek kulsore bejon).

“a masikkal mondatja ki a sajat akaratat”

Ezt csak az okosabb nok tudjak elerni es nem felelossegelharitasbol, hanem mert igy a hatekonyabb. Ha a ferfi magaenak tartja a gondolatot, akkor motivaltabb es nagyobb esellyel valosul meg az adott dolog amellett hogy a megvalositas a ferfit is elegedettseggel tolti el. Nem csak “az asszony kitalalt mar megint valami hulyeseget” kategoria marad. Ez valahol egy win-win szitu mindket felnek.

buskispanda
Olvasó
buskispanda

“rengeteg nonverbalis jelet kuldtek/kuldenek ennek erdekeben”

Ez igaz, de ettől még nincs felelősségvállalás, mert a nonverbális jel küldése súlytalan. A 2. világháborúban, ha Churchill is nonverbális jeleket küld Hitlernek, akkor más lett volna a történelem.

Domokos Endre János
Újságíró

Kedves Delin!

Először is minden férfitársam nevében köszönöm az érdekünkben kifejtett és csak és kizárólag “win-win szitukban” (klasszikust csak szó szerint illik idézni!) kicsúcsosodó, áldozatos manipulatív tevékenységeteket. Ha őszintén magunkba tekintünk (noha azt nem szoktunk, a feminfo is megírta), kénytelenek vagyunk belátni, hogy meg sem érdemlünk titeket. :D

Az általam kifogásolt idézet egyébként nem a már meglévő kapcsolatokról szól (ahol “az asszony kitalált már megint valami hülyeséget”), hanem a kezdeményezésről, amit – többek közt az általam is felvázolt okokból – a nők a mai napig megkövetelnek (de legalábbis elvárnak) a férfiaktól. Nincs róla tudomásom, hogy valaha egyetlen nőt is megköveztek vagy máglyára küldtek volna (noha, mint tudjuk, a patriarchátusban ez mindennapos gyakorlat) azért, mert kezdeményezett. Ha – tegyük fel – hozzám  nyilvánvaló célzattal odajön egy nő, akkor udvariasan közlöm vele, hogy nincs autóm, majd szépen elköszönünk és mindenki megy a dolgára. ;)

Dan
Újságíró

Delin,

kezdeményezhetnének, de nem teszik. Mert ez kockázatvállalással jár, benne van a sikertelenség, kudarc esélye is, ezt meg minek vállalják be, ha enélkül is halad a szekér… Egyedül az alfák után szoktak rohangálni, vagy olyan után, aki látványosan le se tojja őket. Amúgy Denis ezt korábban szépen megfogalmazta, h a legtöbbször a nők ilyen esetben sem kezdeményeznek direktben, hanem csak kihangsúlyozzák az elérhetőségüket. Ez így van, magam is többször tapasztaltam ezt.

Igazad van abban, h a nőknek ugyanakkor számtalan eszköz van a kezében úgy kezdeményezni, h nem kezdeményeznek, elsősorban nonverbális jelekkel. Csak az a gond, h ezeket nem használják! Vagy azért, mert senki nem tanította meg őket ezekre, vagy azért, mert úgy gondolják, nekik semmit sem kell tenni az ügy érdekében, a férfi csak találja ki magától, mi van a fejükben, legyen gondolatolvasó. Pedig ezzel a fajta női “kezdeményezéssel” bátorítással a legtöbb esetben el lehetne érni, h kezdeményezzen a férfi!

Amit írsz a finom női manipulációról, h női rafinériával éri el a céljait, igen, ez, amennyiben közös cél érdekében történik, párkapcsolatban, akkor abszolút támogatandó, hiszen ez nőies viselkedés és figyelembe veszi a férfi-női, párkapcsolati dinamikát.

Van azonban számtalan másik eset, amikor nem erről van szó, amikor szimplán csak, a nő akaratát elérő, önző és gyáva manipuláció. Ilyen pl. mikor a nő szakítani akar, de gyáva ezt egyenesen lekommunikálni. Olvastam erről női hozzászólást, h azért így csinálja, mert “nem akarja megbántani a férfi egóját”. Ez persze csak a Hörcsög hangja, hiszen mi történik ilyenkor? Elkezdi megvonni önmagát a férfitól, mindazt, amire a férfinak szüksége van. Kivárva azt, h a férfi már szenvedjen annyira, h végül ő tegyen még bele energiát, erőt a szakításhoz és neki legyen lelkiismeretfurdalása a szakítás miatt.

xcsakx
Olvasó
xcsakx

Projekció, csak most épp Bluepilles/Mangina módon……

kezdeményezhetnének, de nem teszik.

mert nem hülyék, avagy miért mennél a „piacra”, ha az „árusok” ott tülekednek az ajtód előtt, arra várva, hogy válassz a „portékájuk” közül….

 Mert ez kockázatvállalással jár, benne van a sikertelenség, kudarc esélye is,

nem, nem ezért, ez csak a béták nyűgjei kivetítve, és a mangina hörcsöge/mókusa elszabadul….

ezt meg minek vállalják be, ha enélkül is halad a szekér…

He? Ha anélkül is megy a szekér, akkor mit kéne bevállalni, logika?????

Egyedül az alfák után szoktak rohangálni, vagy olyan után, aki látványosan le se tojja őket.

Grab them by the pussy…..

Amúgy Denis ezt korábban szépen megfogalmazta, h a legtöbbször a nők ilyen esetben sem kezdeményeznek direktben, hanem csak kihangsúlyozzák az elérhetőségüket. Ez így van, magam is többször tapasztaltam ezt.

:)

Igazad van abban, h a nőknek ugyanakkor számtalan eszköz van a kezében úgy kezdeményezni, h nem kezdeményeznek, elsősorban nonverbális jelekkel. Csak az a gond, h ezeket nem használják!

Ne általánosíts, ez neked (meg a többi nemalfának) gond……, és azért nem használják veled kapcsolatosan, mert nem te kellesz nekik……aki kell nekik, azzal kapcsolatban meg használják a verbális jeleket is, ne szomorkodj:)

Vagy azért, mert senki nem tanította meg őket ezekre, vagy azért, mert úgy gondolják, nekik semmit sem kell tenni az ügy érdekében, a férfi csak találja ki magától, mi van a fejükben, legyen gondolatolvasó.

Mert a sok egymássarkáttaposóból mindig akad, aki kitalálja, szar ügy, hogy ha az épp nem te vagy….

 Pedig ezzel a fajta női “kezdeményezéssel” bátorítással a legtöbb esetben el lehetne érni, h kezdeményezzen a férfi!

Összefoglalnám: a sok ténylegesen „jelentkezők”(kezdeményezők) mögött ott állnak a gyávák tömegei, akik szintén a vályúhoz szeretnének férni, csak épp beszariak, idézlek:

„Mert ez kockázatvállalással jár, benne van a sikertelenség, kudarc esélye is,…”

Tehát, de jó lenne, ha ezeket a balfaszokat még külön, név szerint „meghívnák”……..- Álom, álom, édes álom…….

Amit írsz a finom női manipulációról, h női rafinériával éri el a céljait, igen, ez, amennyiben közös cél érdekében történik, párkapcsolatban, akkor abszolút támogatandó, hiszen ez nőies viselkedés és figyelembe veszi a férfi-női, párkapcsolati dinamikát.

Magyarul:  bebuktad a shittesztet, és ennek örülsz:)

Van azonban számtalan másik eset, amikor nem erről van szó, amikor szimplán csak, a nő akaratát elérő, önző és gyáva manipuláció.

Cúnya,cúnya nők, önzők és gyáván manipulálnak, hogy elérjék az akaratukat és nincs aki/ami ez ellen megvédje a férfiakat(balfaszokat) , ejrópa, segíccs……..

Ilyen pl. mikor a nő szakítani akar, de gyáva ezt egyenesen lekommunikálni.

Faszt, kommunikálja ezt ő egyenesen, csak a mangina balfasz tényleg nem látja, vagy ami gyakoribb nem akarja látni a fától az erdőt….aztán meg megy  a durci…..

 Olvastam erről női hozzászólást, h azért így csinálja, mert “nem akarja megbántani a férfi egóját”.

Há persze, lófaszt(azt nézd amit csinl, nem azt amit mond……), kereket cserélni még jó lesz a felhőbe, minek elriasztani a hadd teperjen a saját maga által a nyakába aggatott láncon……

Ez persze csak a Hörcsög hangja, hiszen mi történik ilyenkor?

Csak ugye az a kérdés, hogy melyik nem hörcsöge/mókusa racionalizálja  a szarpaszírozást- lásd: mond mit tegyek meg drágám, hogy dugjunk, mert én úgy szeretlek téged, hogy bármit megtennék érted szopóroller eröltetése……..?

Elkezdi megvonni önmagát a férfitól, mindazt, amire a férfinak szüksége van.

Szörnyű és ráadásul még „brillt” is követel a szexmegvonással együtt és elhinti: „kaparj kurta, hátha(általában soha:) neked is jut:)

 Kivárva azt, h a férfi már szenvedjen annyira, h végül ő tegyen még bele energiát, erőt a szakításhoz és neki legyen lelkiismeretfurdalása a szakítás miatt.

Igen, a 20 %-a előbb – utóbb megunja és (pina)vadászatra indul, a maradék 80% meg passzírozza tovább a szart ( a pina reményében) és nem esik le neki, mennyire kontra produktív az, amit csinál…..

 

 

zombigyilkos
Olvasó
zombigyilkos

“feminista nők”
Ez a kifejezés sértő a nőkre nézve!
A feminista nem nő. A feminista az szuka.
Ezúton kérem az írót, hogy módosítsa a kifejezést a cikkben.

/Egyébként frankó a cikk. Köszönet érte./

Aldo
Újságíró

“ez a különbség éppen a férfiuralomból fakad, hiszen a férfiak nem hagyták a nőket tanulni, nekik évezredekig cselédsors jutott a háztartásban, miközben a férjük kedvére pallérozhatta az elméjét.”
Ha valóban létezne az elnyomó férfiuralom, a feminácikat már réges-rég szó szerint vérbe fojtották volna. A cselédsorsról meg annyit, hogy az írott történelem jó részében az emberek 90%-ának kurva szar volt, mert földművesek, munkások, napszámosok stb. voltak. A férfiak mindig is lecserélhetők és feláldozhatók voltak, hiszen őket vitték el katonának, bányásznak, és egyéb embert próbáló munkákra, amelyekre általában fiatalom bele is pusztultak. A nő feladata pedig csak annyi volt, hogy az otthont rendbe tartsa és a gyerekkel foglalkozzon.

“a sportok zöme a férfiaknak lett kitalálva azért, hogy kiszorítsák onnan a nőket.”
A férfiak nagy részében ott van a küzdő és versenyszellem, a bizonyítási vágy, hogy “igen, én vagyok a jobb, sikerült legyőzni a másikat.” Hol lehet ezt a legjobban levezetni? Mivel nem lehet folyamatosan háborúzni, ezért a legjobb terep a sport. Itt ki lehet engedni a fáradt gőzt, ki lehet élni a versenyszellemet. Amúgy számtalan női sport van, amiben férfiak eleve el sem indulnak.

“Ugyanis közmunkás-, egészségügyi-, szalagmunkás-kvótákért egyikük sem demonstrál, de még olyan – egyébként jól fizető – állásokért sem, mint a programozó vagy az orvos, ahol közismerten sok a munka.”
Majd hülyék lennének egyszerű munkákért demonstrálni. A jól fizető állások mögött pedig általában nagyon hosszú tanulás és küzdelem van. Orvosnak lenni nem olyan buli, hiszen ki akar 8 évig szopni az egyetemen, ráadásul még csöcsvillantással sem lehet érvényesülni.

“A hatalom iránti irigység miatt férfigyűlölő nők sosem azt az utat irigylik, ahogy egy férfi bejutott egy vállalat igazgatótanácsába. Ez legtöbbször hosszú évek, ha nem évtizedek eredménye.”
És akkor még így sincs garancia arra, hogy vezérigazgató lesz belőled.

“Ők csak a végeredményt irigylik, azt az állapotot, amikor a döntéseik akár emberek „életéről és haláláról” szólhatnak.”
Miért akarnának megküzdeni a sikerért, amikor egyszerűbb felforgatni a társadalmat? Aztán ha egy nő odakerül, hogy élet és halál felett dönthet, akkor általában rosszul végzi ezt a munkát, mert képtelen a racionális, logikus gondolkodásra és problémamegoldásra.

Aldo
Újságíró

“Amikor a péniszirigy feminista nők arról szónokolnak, hogy a férfiak „kényének-kedvének” van kiszolgáltatva a társadalom, akkor önleleplező módon valójában a saját hatalomról alkotott elképzelésükről, a saját hatalomhoz való viszonyukról, a saját hatalmi terveikről vallanak.”
Klasszikus. Vádold meg az ellenfelet a saját mocsokságaiddal és óbégass jó hangosan.

 “Beletartozik ebbe a férfiak kezdeményező szerepe iránti irigység, vagyis hogy a társadalmi konvenciók szerint egy férfi odamehet egy nőhöz kezdeményezni, míg ők saját megélésük szerint arra a „másodrangú” szerepre vannak korlátozva, hogy várják, hogy a férfi úgy döntsön, hogy érdeklődést tanúsít irántuk.”
Sehol nincs törvénybe iktatva, hogy egy nő nem kezdeményezhet. Csak kezdeményezni fáradtságos és kockázatos, mert mindig benne van a pakliban a visszautasítás. A nők sokszor elképesztő megalázó, tapló, paraszt módjára koptatják le a minden bátorságukat összeszedő srácokat. Lehet, hogy attól tartanak, hogy ha fordulna a kocka, ezt kapnák vissza. Ráadásul könnyű mindig arra hivatkozni, hogy “de hát nem akarok nyomulós ribanc lenni” és ezzel el is van intézve.

 “akár prostituálthoz is, ha nincs párjuk, míg a nők esetebében ezek a szokások sokkal inkább megvetés tárgyai ma is.”
Ja, persze mert a férfiak kurvázása az aztán nincs ám megbélyegezve. Á, miért lenne? A nők esetében meg azért nem beszélhetünk társadalmi stigmáról, mert eleve nem vesznek igénybe férfi prostik szolgáltatásait, ha pedig igen, lényegesen kisebb arányban.

 “Nincs gyűlöletesebb kép számukra a potens, szabad férfinél, aki az „élet császáraként” nem riad vissza a férfi szexualitás megélésétől, az önmegvalósítástól, akár a merész promiszkuitástól sem.”
Mert egy ilyen férfi nyugodt és kiegyensúlyozott, és nem lehet a szexszel zsarolni.

zombigyilkos
Olvasó
zombigyilkos

Jééé, Aldoval egyetértek!
Mi van ma, karácsony? :)

Aldo
Újságíró

Hivatalosan csak holnap lesz.

Aldo
Újságíró

“De a szexuális irigység körébe sorolható még a férfiak pornóhoz való viszonya miatti düh is, függetlenül attól, hogy a nők számára is adott a lehetőség, hogy ilyen tartalmakat nézzenek. “
Néznek is, csak pofátlanul letagadják. Pornó hisztis kérdésekkel tele vannak a netes fórumok. Néha egész jó szórakozás az ott vergődő frusztrált fapinák idegein táncolni. Egyszer az egyik kifejtette, hogy természetes, hogy a nők ellenségesen reagálnak a pornóra, mert beléjük van kódolva, hogy féltékenyek legyenek a riválisokra. Erre páran felvetették neki, hogy nem a nagymellű, szőke amerikai pornós csaj jelenti a legnagyobb veszélyt rá és a kapcsolatára – mert nem fog átrepüli az óceánon és nem fogja leszopni a pasiját – hanem az ún. barátnői, főleg ha nincs senkijük.
A pornó nézés is egyfajta függetlenséget jelent. Ha éppen nincs veled a csajod, vagy egyáltalán nincs csajod, akkor lerendezed magadnak. Ez egyfajta örömforrás, kikapcsolódás, amit nem tudnak kontroll alá vonni. Akkor éppen nem ők lesznek a középpontban és ez bassza az egójukat.

SOMLight
Olvasó
SOMLight

Igen-igen a FIDESZ-KDNP hatalom nem nyújt semmi példát a nőknek, azonkívül, hogy legyen anya és vesszen az abortusz. Nagyon is megértem miért választja sok nő az egyéb utat és ezzel az alkotmányos nőisége teljességgel oda. Az állam a terhes és gondozó nőket védi a gyarapodáshoz, a többire emberként (MAN -> HUMAN vagy egyenjogú polgár) tekint. Nemcsoda, hogy egyre több nemszülő nő kezd férfiként viselkedni. Erre keressük a megoldást és nem a 2/3-os Fityesz fogja ezt megoldani vagy az előjogokat követelő baloldali feministák.

(Tegnap az asszony szinte egyedül kitakarította az egész házunkat és az új anyja (az enyém) nagyon hálás volt érte (Karácsonykor mindig egyedül csináltam ezt eddig, a fadíszítést is várva Jézust meg a vendégeket). Úgy felpörgött (instant dekorációkkal is telenyomta a házat és hagytam), hogy alig tudtam leállítani és közölte alig várja, hogy elaludjak és éjszaka kioson, hogy feldíszítse a fát is. Most alszik még, de nemet mondtam és együtt díszítjük majd a fát, mert nem hagyom rá senkire, hogy csökkenjen a minőség. Viszont azért írtam le mindezt, mert látni kell, sokszor én se tudom milyen foglalkoztatást kapjon egy mai felpörgött nő amikor nincs gyerek és a takarítás is könnyebb robotokkal.)

common man
Olvasó
common man

Ez az elették az ételt pontosításra szorul, A vadászok hazahozták aztán az asszony nekilátott főzni sütni.Közben kóstolgatott,megette a kaja felét aztán még többet.Ez előbb-utóbb feltűnt a férfiaknak és a világ több pontján ,egymástól függetlenül feltalálták a számokat a súlyt térfogatot később a digitális mérleget.Így volt.

Reszet Elek
Szerkesztő

A férfiak azért erősebbek, mint a nők mert a felmenőink harcoltak a nőstényért és mert a szerepfelosztásban a fizikailag megterrhelőbb tevékenységek jutottak nekünk. A legtöbb emlős fajnál ahol a hímek egymással harcolnak a párzás lehetőségéért ugyanez a helyzet. A dimorfizmus mértéke viszont csökken de általánosságban is elmondható hogy mind a férfiak és mind a nők fizikailag gyengébbek, mint egykor őseink voltak.

zombigyilkos
Olvasó
zombigyilkos

“mert a felmenőink harcoltak a nőstényért és mert a szerepfelosztásban a fizikailag megterrhelőbb tevékenységek jutottak nekünk”
Voltaképpen igen. A hímek nagyobb mérete annak köszönhető, hogy nem minden hímnek jut nőstény. És a nőstények az erősebb hímekkel párosodnak, így azok adják tovább a génjeiket.

T_T
Olvasó
T_T

Jó cikk, de ami a szexuális önmegvalósításnál írtál, nevetséges. A való életben nem így van csak a sztereotípiák szerint.

Bár beismerem, hogy nagyon jó egy vitában, amikor valami alpári gúnyos célzást akarunk mondnai egy nőnek.  Ami tán már neki kell védekeznie, hogy nem így van. Vagy egyszerűen csak így zárjuk le a magunk részéről a beszélgetést, hogy közben mi vagyunk a Férfiak, a nő meg egy nyomi lúzer.