Miért telepednek a nők a férfiakra?

Vannak nők, akik úgy zúdulnak rá egy férfi életére, mint ahogy a cunami söpri el a parton élőket. Ők azok, akik már a kapcsolat kezdetén elárasztják a férfiakat a szerelmükkel, és nem nyugodnak mindaddig, amíg ki nem zsarolnak a férfitól egy szerelmi vallomást – függetlenül attól, hogy az szerelmes beléjük vagy sem. Ők azok, akik nem mulasztanak el egy percet sem, hogy a leendő közös gyerekek nevével frusztrálják a férfiakat még akkor is, amikor a másiknak még eszébe sem jutna a családalapítás. És ők azok a nők, akiket képtelenség megállítani, hogy becuccoljanak a lakásunkba úgy, hogy teljesen kiszorítanak minket onnan. Ha a férfi a legkisebb mértékben is ellenállást tanúsít, óriási sértődés a válasz, ezért a férfiak a legtöbbször megadják magukat. Győzött a túlerő, nincs mit tenni. A szökőár elsöpört. Ennyi volt az élet.

Miért telepednek egyes nők a férfiakra, hogy onnantól ballasztként húzzák őket egyre lejjebb és lejjebb? Ez a kérdés természetesen nem vezethető vissza egyetlen válaszra.

A leggyakoribb okot egyfajta „párkapcsolati butaságnak” is nevezhetnénk, ahol a nő egyszerűen nem tudja, hol a határ (emiatt sokan inkább párkapcsolati önzőségről beszélnek). A nő nem tudja, mikor kell visszafognia magát, ő csak teszi, amit az ösztönei diktálnak, hiszen nem tanították meg neki, hogy a siker érdekében olykor nem árt egy kis visszafogottság. Ezek a nők viszont semmit nem értenek ebből, gátlástalan nyomulásuknak pusztán a lassítását is égbekiáltó sértésnek fogják fel. Az esetek többségében itt a szülői nevelés hiányáról van szó, vagyis ezeknek a nőknek nem tanították meg, hogy hagyni kell a férfiakat kezdeményezni. Ám a barátnőik sem elég bölcsek ahhoz, hogy lebeszéljék őket a könyöklő viselkedésükről. Érdekes módon a saját párkapcsolati butaságukat a nők sokszor ártatlan naivitásnak, sőt gyermeki tisztaságnak nevezik, miközben a Napnál is világosabb, hogy valójában betegségbe frusztrálják a párjukat.

Legalább ennyire fontos szerepet játszik a rátelepedés okai közt, hogy a nők előszeretettel néznek olcsó szappanoperákat és fogyasztanak szentimentális ponyvairodalmat. Ezekből számukra leginkább az jön le, hogy az élet vegytiszta szirupeső, amivel mindenkit be kell teríteni – elsősorban természetesen a férfit. Ha pedig valaki ennek nem felel meg, netán esernyőt próbál maga elé tartani, azt megint csak sértőnek találják. Így nincs más lehetőség, mint hogy a férfi magára erőszakoljon olyan szerepet, amelyben leginkább rosszul érzi magát.

Külön esetet képviselnek az olyan nők, akik képtelenek elfoglalni magukat a szabadidejükben, ezért a férfiban leginkább a szórakoztató partnert keresik. Így állandóan rájuk akaszkodnak és közös programokat akarnak. Ha viszont a férfinek ehhez nincs kedve, máris unalmasnak kiáltják ki őket. Vagy ami még rosszabb, újabb programokat találnak ki és addig rágják a párjuk fülét, míg az végül kényszerből, fogcsikorgatva bele nem egyezik olyan programokba, amit egyedül eszében sem lenne csinálni.

A rátelepedő nők azonban nem állnak meg a párjuknál, általában igyekeznek minél több embert bevonni az önző játszmájukba. Habár a legtöbben arra panaszkodnak, hogy a barátnőjük túlságosan beleártja magát abba, hogy melyik barátjukkal mikor és hol találkoznak, nem ritka az olyan eset sem, amikor családtagokat vonnak be ebbe a játékba. Ami a saját szüleiket illeti, őket állandóan arról tájékoztatják, hogy mennyire komoly a kapcsolat, megtalálták életük nagy szerelmét – így a szülők sokszor maguk is beleélik magukat a lányuk által költött mesébe. Nyilvánvaló, hogy ezzel szándékosan megnehezítik a férfi helyzetét, hiszen innentől annak csak bűntudata lehet amiatt, hogy összetör egy álmot. De a rátelepedő nők a férfi családját is bevonják az ő nagy történetükbe. Ha azt látják, hogy a férfi kicsit lassítana, a párjuk szüleivel szövetkeznek, hogy azok gyakoroljanak nyomást a fiukra, hogy az mielőbb házasodjon meg. Mindezzel egy olyan spirálba kergetik a férfiakat, amelyből az egyetlen kilépési lehetőség egyedül a kapcsolat felrobbantása.

Viszont a rátelepedő nők ezután sem veszik észre magukat. Már keresik is a következő áldozatukat, akit szintén egyfajta gyermekmegőrzői szerepre kárhoztatnak. És éppen ez adja a választ arra, miért is telepednek bizonyos nők a férfiakra. Ők még nem nőttek fel, így a férfiban véletlenül sem a társat, hanem az apát keresik – a saját apjukat. Jól látják ezt a férfiak is, akiknek ezek után azonnal elmegy a kedvük a gyermekvállalástól: bőven elég egy gyerek is a gyermekmegőrzőbe. De ne legyenek kétségeink: ez a legkevésbé épp a rátelepedő nőket érdekli. Hiszen ők lennének a legutolsók, akik magukra ismernének akkor, amikor a férfi azt mondja: Elég volt!

8 votes, average: 3,50 out of 58 votes, average: 3,50 out of 58 votes, average: 3,50 out of 58 votes, average: 3,50 out of 58 votes, average: 3,50 out of 5 8 olvasó átlagosan 3,50 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Jánosi Tamás

55
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
9 Egyéni hozzászólás
46 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
22 Hozzászólások szerzői
Szárnyathy GézaReactorAbra KadabrahunbagiraGejza Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Darth_Peter
Olvasó
Darth_Peter

Tetszik a cikk!

Engem is nyaggatott a volt barátnő azzal, hogy mikor veszem feleségül és hogy hívják majd a gyereket.

Nulla tisztelet az iránt, hogy én mégis mit akarnék az élettől. A Pokolban nőttem fel, gyerekkorom (és szüleim házassága) felért egy világháborúval (értelmetlen őrület minden mennyiségben). Csak arra vágytam, hogy nyugi legyen. A barátnő “barátság extrákkal” alapon oké, de ne nézzen már kihasználandó erőforrásnak, akinek el lehet téríteni az életét az irányából, hogy a lebabázás-vagyonfosztás végrehajásra kerüljön, én meg a végén szenvedjek. Viágossá vált előttem, hogy inkább megölöm magam, mint hogy szolgaságban töltsem az életem, másvalaki célját szolgálva és nem kapok semmit cserébe.

Szakítottam, és azóta is boldog vagyok. Minden hálám az MGTOW-nak.

Marcell
Olvasó
Marcell

Sajna csak a hagyományos “patriarcha” családmodell működőképes, illetve a vallásos család, ahol a felek őszintén hisznek, így  feleség az illem kedvéért megadja a kellő tiszteletet a “papucs, béta” férjnek is, a férj is aláveti magát a férji kötelezettségeinek, még azt is tudomásul veszi zokszó nélkül, hogy a zasszony nem akar mondjuk szexelni éveken keresztül adott esetben.

Persze nem feltétlenül “boldogok” ezek a házasságok, de sosem volt a házasságok többsége felhőtlenül boldog, az meg egy modern téveszme, hogy a boldogság mindenkinek elérhető, jár “mert megérdemlem”. Ezt az ábrándot kergetik a nők és a férfiak is a jelenben. Nos, nem fog a többségnek összejönni, viszont az adott társadalom egyszerű demográfiai okokból megsemmisül már középtávon is emiatt, hiszen generációnként megfeleződik kb. az 1,1-1,3 körüli reprodukciós ráták miatt…

Alter Ego
Szerkesztő

Rosszak a családi (valószínűleg főleg az anyai) modelljeid, kialakult egy nagyfokú bizalomhiány benned a nőkkel szemben. Emiatt képtelen vagy elmélyíteni a partnerkapcsolataidat, menekülsz belőlük. Így nélkülözni vagy kénytelen bizonyos kapcsolati, emberi mélységeket.

Nem érzed soha magányosnak magad? Nem érzed soha úgy, hogy terhes, hogy senkire sem számíthatsz?

Darth_Peter
Olvasó
Darth_Peter

Ne kóstolgasd a pszichés dolgaimat… Elég sok mindennel kapcsolatban kialakult bizalomhiány bennem, és nem alaptalanul. Inkább óvatos vagyok azzal ami veszélyes lehet. Vagy ha az orosz ruletten csak hat esetből egyben hal meg az ember, akkor nyugodtan próbálkozzon vele, mert statisztikailag így meg úgy?

Magány? Régebben blue pill koromban átoknak gondoltam, ma már a nyugalom forrása.

Senkire nem számíthatok magamon kívül? Legalább egyértelmű, hogy ki a felelős azért hogy mindenem rendbe legyen. Egyel kevesebb kifogás.

Alter Ego
Szerkesztő

A párkapcsolaton belüli önérvényesítés és érdekérvényesítés mindenkinek feladatot ad, de az emberek többsége ezt vállalni szokta azért a másik oldalon fennálló lélektani előnyért, amit jelent neki a kapcsolat. Kevesebben vannak azok, akik ebből inkább kimenekülnek, és én egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy mindig ez a legjobb nekik, ezért kérdeztelek.

Naooo
Olvasó
Naooo

Ha jól néz ki mi a probléma, pláne hogy apakomplexusosak.

Alter Ego
Szerkesztő

Igazad van, nem kifejezett hátrány. A jó apai modell elengedhetetlen egy nő esetében. Aki egy kicsit sem “apakomplexusos”, az nem fogja szeretni a férfiakat.

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Lenne egy technikai kérdésem. A címlapon most már 11 cikk lesz tartósan ? Eddig 30 volt.

Alter Ego
Szerkesztő

Jó alkalom a kiszivárogtatásra. Hamarosan (remélhetőleg egy-két hét) új, korszerűbb és mobilkompatibilis megjelenítési formát kap a Férfihang. Felül négy (lapozhatóan további kettő) friss cikk, alatta kiemelt hírek, majd további négy friss cikk, majd öt tematikus blokk. Az alábbi kísérleti webhelynek a sablonját (kékkel és kiegészítve a régen megszokott hozzászólásokat listázó blokkal) fogja megkapni a férfihang:

http://anemzet.hu/

wittukind
Olvasó
wittukind

Na, ha át tetszik költözni mobilra akkor én már most mondhatom hogy örvendtem a szerencsének.

Alter Ego
Szerkesztő

Nem költözünk át mobilra, csak arról van szó, hogy az új design mobilon is képes arányosan, megfelelően megjelenni.

wittukind
Olvasó
wittukind

Az a link az új Férfihang?

wittukind
Olvasó
wittukind

Még egyszer mert nem kaptam választ-az a link ott fenneb az új Férfihang lesz?

Szárnyathy Géza
Olvasó
Szárnyathy Géza

Szerintem az apakomplexusos nők a személyiségük gyermeki részéből kapcsolódnak a férfi felnőtt részéhez. Ez rombolja a párkapcsolatot, a szexualitást. Lélektanilag felnőtt szexel gyerekkel. A nőnek gyerekkori traumák miatt szüksége van a férfire, mint apára. Fordítva is hasonló a helyzet, amikor a férfi fiúból kapcsolódik a nőhöz, mint anyához. Lehet gyerek-gyerek kapcsolódás is. Egészséges párkapcsolat felnőtt-felnőtt kapcsolatból lesz, különös tekintettel a szexualitásra. És meg lehet élni, ki lehet elégíteni a gyerek-felnőtt igényeket, vágyakat, úgy, hogy a partnerek megbeszélik, hogy most így van, arra vágyik, hogy kicsi lehessen.

Marcell
Olvasó
Marcell
Valer
Olvasó
Valer

A nők többsége egy kapcsolatban valóban gyámolításra szorul, nem képes az önállóságra. Ha nagyon leegyszerűsítjük, akkor a cikkben szereplő nőtípus egyedül él a kapcsolatban, eltervezve a jövőt, inkább programturizmusnak és ebben egy szórakoztató bábnak tekinti a férfit, aki eközben a poklok poklát éli át.

Ha más szemszögből nézzük a dolgokat: egyrészt közös tervek nélkül nehéz egy kapcsolatot felépíteni, fontos, hogy két ember egy irányba tartson. Másrészt, valljuk be, nekünk jól esik, ha a nő érdeklődik irántunk, kapunk pár jó szót, azzal szemben, amikor a nő rideg és csak magával foglalkozik, irányításmániás, ráadásul közben hevesen gyűlöli a férfiakat, mert a szappanoperákon kívül sajnos otthon is ezt a példát látta.

A nők általában mindent egyszerre akarnak és azt óriási intenzitással teszik, ezzel persze rengeteg kényelmetlen helyzetet teremtenek. Nehéz megtalálni az egyensúlyt. Közös időt is eltöltsön két ember (és ez mindkét félnek értékes legyen), de mégse menjenek egymás agyára, ne legyen sok.

Szerintem lassan elrugaszkodhatnánk attól a kényszertől, hogy az elvárásoknak akarjunk megfelelni! Más világban élünk (sajnos), mint a szüleink, nagyszüleink. Ha tetszik a nő, értékes, jó vele, nincs kérdés, élvezzük és jöjjön aminek jönnie kell, de az lehetőleg ne a teljes megsemmisülés legyen. :D

Muhr úr
Olvasó
Muhr úr
righeira
Olvasó
righeira

Komoly, összeszedett, mértéktartó cikk.

Nekem is a napokban jutott eszembe, hogy elő kellene venni a fejlődéslélektani anyagaim egyetemről, mert a decentrálás hiánya nagyon emlékeztet a linkben kritizált látásmódra.

Deadpool
Olvasó
Deadpool

Tibi Atya libsi-pozitív. Lesz neked nemulass ha valamelyik jómadár meglátja, hogy őt linkelgeted ide. :)

Muhr úr
Olvasó
Muhr úr

Majd azzal védekezek, hogy nem is ő írta, hanem egyik “ministránsa”, és a lényeg nem feltétlenül az ő véleménye volt, hanem a véleményt kiváltó czikk. :)

Marcell
Olvasó
Marcell

Az lehet, hogy nem szereti a kormányt, de libsinek nem mondanám az általa kifejtett nézeteket, inkább ilyen Puzsér féle függetlennek látszani akarónak tartom (látom reklámozza is Puzsért meg FAM-ot ezerrel). No persze lehet arra gondolsz, hogy ő is zsidó, mint a Puzsér gyerek (én frankón nem tudom az-e, sosem láttam “Tibi atya” IRL arcát, sem a valódi nevét nem tudom).

 

Hunn
Olvasó
Hunn

Magyar emberek általában nem szokták kigúnyolni, kifigurázni a keresztény egyháza(ka)t és a keresztény papokat. Ez tipikusan zsidó szokás, zsidó “humor”: hipokritának beállítani a hit embereit, olyanoknak akik “bort isznak és vizet prédikálnak”, olyanoknak, akik maguk sem hisznek a vallásuk tanításaiban, olyanoknak, akik jót röhögnek a “birkák” háta mögött hogy azok bevették a “nép ópiumát”, az “esti mesét”, a “hazugságokat”. Én például ezért gondolom a “Tibi atya” honlap mögött álló személyt jordán-pozitívnak.

Reszet Elek
Szerkesztő

“Az, hogy a könyvvásárlók jelentős része nőnemű, régóta ismert, és ez a tendencia nem is nagyon akar változni. A magazinokat is nagyobb arányban vásárolják, fogyasztják a nők.” – Látható is a színvonal…ha arrébb tolom a béka seggét.

Marcell
Olvasó
Marcell

Aki az internet korában print médiát fogyaszt, az hülye vagy 50 feletti…

wittukind
Olvasó
wittukind

Már itt is vagyok! totál hülye és 50 feletti is, és még mindig veszek könyvet vagy lemezt.

common man
Olvasó
common man

Aki az agyba ültetett csip helyett mindenféle internetes képernyőket bámul, az vagy hülye vagy…

Marcell
Olvasó
Marcell

Abba már nem fogok belemenni, így van, de mire lesz olyan bőven 50 feletti leszek, ha megérem :)

rumospiskóta
Újságíró

Marcell : “Aki az internet korában print médiát fogyaszt, az hülye vagy 50 feletti…”

Aki a Google -ban tartja a műveltségét az olyan mint aki a teszkóban tartja az éléskamráját.  A megvásárolt nyomtatott betű(neked printmédia) az a tiéd, a képernyőn elolvasott viszont a képernyőbe beletervezett elavulás tulajdona.   Mondjuk az is számít hogy értékes anyag-e, vagy a mindennapi csillogó szemét.

common man
Olvasó
common man

Én szakkönyveket szoktam venni,úgy tudom a férfiolvasók itt többségben vannak.

Hunn
Olvasó
Hunn

Meg kell mondjam, felnőtt férfiként bárkiért vagy bármiért is rajongani infantilizmus.

Zenei szubkultúrában – tulajdonképpen bármelyik szubkultúrában – megtalálni vélni az ember identitását legkésőbb a gimnáziumi érettségi letétele után szimplán gyerekes dolog. Nem véletlenül hívják ezeket ifjúsági szubkultúráknak. Pláne a cikkben is kiemelt mainstream kultúra-szolgáltatókért rajongani, akár nők, akár férfiak legyenek az illetők, már kamaszként is égő és gáz.

Amúgy minden tiszteletem a kreatív, alkotó embereké, a művészeké – és az alkotásaiké – de a sikoltozva rajongást talán hagyjuk meg a tinilányoknak. Az, hogy a nők úgy érzik, hogy elértek valamit az életben, ha a Művész Uraknak felállt rájuk a fasza, az egy dolog. Mi, férfiak, tudjuk, hogy a srácok a színpadon ugyanolyan faszverők, mint mi vagyunk, és a pénzért és a pináért csinálják az egészet – természetesen a művészi alkotás és önkifejezés vágya mellett, amit egyáltalán nem akartam cinikusan leértékelni az ezt megelőző tagmondatommal, mert fontos és értékes emberi dolognak tartom. (Bár ahogy olvasom a hírekben, a groupie-k sorra jönnek elő a #metoo-s vádakkal, úgyhogy lassan eljutunk oda, hogy már rock-sztárnak sem érdemes lenni…)

És nem, férfiként nem áll távol tőlünk a kultúra, bár jelen időben engem pl. a kultúra fogyasztása helyett a kulturális háborúban való részvétel sokkal, de sokkal jobban érdekel…

Blackur
Olvasó
Blackur
Hunn
Olvasó
Hunn
Blackur
Olvasó
Blackur
hunbagira
Újságíró

Szerk: Megint látni a privá hszek elejét.

De nem bírom, hogy ne reagáljak. Nem érzed skizofrénnak a helyzetet, hogy az egész goás szubkultúra az indiai kultúrára épül, fő művelői meg izraeliek. Bazdmeg amikor én voltam ozorán néha azt hitten tel-avivban vagy izraeli ingatlanosok éves vacsoráján vagyok, több volt a héber mint az angol/magyar szó a fesztiválon.

Hunn
Olvasó
Hunn
feherzaszlosfeminist
Olvasó
feherzaszlosfeminist

Én lány vagyok (cisz-lány), és soha életemben nem telepedtem rá férfira. Nálam inkább fordítva volt. Mindig a pasi akart összeköltözni, házasodni, meg közös jövőt tervezni. Volt olyan, aki annyira tapadós béta  volt, hogy nem bírta elviselni, ha nélküle is jól érzem magamat, ezért elmart az összes barátomtól, a családomtól, és majdnem tönkretette a tanulmányaimat. Amúgy én azt tapasztaltam, hogy a nők szoktak általában tapadósabbak lenni, viszont amikor a férfiak telepszenek rá a nőkre, annak sokkal durvább következményei szoktak lenni (Tehát 10-ből 7-szer a nő telepszik rá a férfira, de abból a 3 férfiből 2,5 pszichopata.)

common man
Olvasó
common man

“ezért elmart az összes barátomtól, a családomtól,” Apró kötekedés.Az elmar a családomtól alaposabban nézve a dolgokat és a régebbi írásaidat nem jelenheti azt ,hogy ki akar emelni,menteni a nemzedékeken keresztül átöröklődő rossz környezetből amit ő rögtön meglátott,felismert?Az uralkodó nagypapák gonoszkodó nőrokonok világából? Letapadósbétázod?Bár neki így lehet , hogy jobb. Lecihopatázod?

Antifeminista
Olvasó
Antifeminista

De honan tudja, hogy pszichopata?

Elvégez egy gyors tesztet?

vazze már ilyen van

http://transzblog.blogspot.com/2013/07/kik-azok-cisznemuek_29.html

common man
Olvasó
common man

Cisznemű? Menjenek a picsába!Aki férfi az férfi aki nő az nő nem ciszférfi meg cisznő.Elmennek ezek a kurva anyjukba

wittukind
Olvasó
wittukind

“Mert volt a mellemben egy ilyen cisztercita”-ez a klasszikus bemondás jutott eszembe erről

rumospiskóta
Újságíró

..talán a hangtani.. a zenei “cisz” -t idézik, de ha ilyent hallok akkor az jut eszembe párhuzamként hogy basznemű..  én férfiként vagyok basznemű, a nő nőként.. aki meg nem tudja de nagyon szeretné az próbálgassa.

Nem jó OLYAN oldalakra menni, mert a sár az sár.  A szellemi sár is.  Büdös is meg ocsmány is – és ráadásul ragadós is.  Most aztán lehet tisztogatni az agyból ezt a hülye ciszmoll szellemi sarat..

feherzaszlosfeminist
Olvasó
feherzaszlosfeminist

Két évig zaklatott, váratlanul a lakásom elé jött, folyton írogatott nekem fészbúkon, minden ismerősömmel üzengetett nekem, egyszer még az iskola elé is jött, amikor szabadnapos volt… már szakítottun.

Reszet Elek
Szerkesztő

Miért kezdtél beteg emberekkel?

Naooo
Olvasó
Naooo

Biztos szerette ezt a félnótást.

wittukind
Olvasó
wittukind

Inkább biztos hogy kamumese megint mint rendesen

Marcell
Olvasó
Marcell

Van sok ilyen fickó, a szerelem meghülyíti az embereket sokszor.

Deadpool
Olvasó
Deadpool

“(cisz-lány)”


wittukind
Olvasó
wittukind

Na, látod, mutáns úr, még téged is megzavart

feherzaszlosfeminist
Olvasó
feherzaszlosfeminist

#knowyoursarcasm :P

rumospiskóta
Újságíró

feherzaszlosfeminist  :   ” ..soha életemben nem telepedtem rá férfira. Mindig a pasi akart összeköltözni, házasodni, meg közös jövőt tervezni.”

Dicsekszel vagy panaszkodsz?  A nemszépek azt nehezményezik hogy nekik nem jut rájuk irányuló vágy, a szépek meg azt hogy minden rájuk irányuló vágyban van valami zavaró részlet.  Kinek a jobb?

Azt elhiszem hogy te is látod akkorának a te problémádat mint én az enyémet – de tudsz-e egyenlő mércével mérni?

Gejza
Olvasó
Gejza

(Tehát 10-ből 7-szer a nő telepszik rá a férfira, de abból a 3 férfiből 2,5 pszichopata.)

A hét nőből meg mind a hét.

Segítsek a további matekban?

 

hunbagira
Újságíró

És kiszólt  tankönyvi a hipergámia. :D Ezt hszed mentettem. :)

Tehát 10-ből 7-szer a nő telepszik rá a férfira, de abból a 3 férfiből 2,5 pszichopata.) Pareto szabály a hímek negyede-ötöde jelent valamit nőstényeknek.

Volt olyan, aki annyira tapadós béta  volt De legalább van önironia.

Abra Kadabra
Olvasó
Abra Kadabra
Reactor
Újságíró

Hát, erre a kérdésre nem tudok válaszolni – engem ugyanis messze kerülnek a nők :D

Szerencsére semmi olyan nincs bennem, ami vonzaná őket, úgyhogy hálaazégnek békénhagynak :D

Szárnyathy Géza
Olvasó
Szárnyathy Géza

Nézd ezt a férfit. Milyen nyugodt, kipihent, harmonikus, és stresszmentes:
Image and video hosting by TinyPic