George Herceg

Mit adott nekünk a netes párkeresés?

Én annak a korosztálynak a tagja vagyok, akik még offline kezdték a párkeresést a 90-es években. Később természetesen én is bevetettem a különböző párkereső és randi applikációkat, így van/volt személyes tapasztalatom a két módszer közti különbségek megfigyelésére. A véleményem a címben feltett kérdésre meglehetősen ambivalens.

A netes párkeresés és a „régi” valós ismerkedés között alapvetően abban nincs különbség, hogy a jó külső és a megfelelő kommunikáció biztosítja a minél nagyobb sikert, ugyanakkor a netes ismerkedés a technológiának köszönhetően sok torzító elemet vitt be a párkeresés rendszerébe.

Az egyik legfontosabb a lehetőségek látszólagos meghatványozódása. Egy társkereső oldalon ahol több ezer profil közül lehet válogatni, a tudatlan kezdő a bőség zavarával küzd és elhiszi, hogy a valóságnál jóval több választási lehetősége lett. Ez azonban a legtöbbször csak illúzió. Először is, maga a kezdő felhasználó is, amint szembesül az ellenkező neműek magas számával komoly szűrőfeltételeket állít fel. (kor, lakhely, iskolai végzettség, magasság, súly stb.) ezek után pedig a fényképek 1-2 másodperces felvillanása alapján húzza a másikat jobbra, vagy balra. A regisztrációs lapok többsége szinte semmit sem árul el a másikról, így tulajdonképpen a képek a döntőek abban, ki kit keres meg majd egy-egy levéllel. Nincs idő tehát alaposabb szemrevételezésre, megismerésre. Az első körben kihullik a beállított csoport 50-60%-a (rossznyelvek szerint a nők kb. a férfiak 80%-át azonnal kukázzák fotó alapján) Ezután még mindig tetemes számú jelölt maradt versenyben, akiket megszólítunk egy-egy frappáns kapcsolatfelvevő levéllel. Bár elvárás az egyediesített levél a nők részéről, de valljuk be a lustaság és a nagy számok törvénye miatt ezek sablon levelek, melyeket tucatszám küldünk nap, mint nap.  És ekkor jön a férfiak számára a valóság hűvös szellője, minden elküldött 100 levélre 5-10 válasz esik. És ez még csak a levelezés, ebből még lejönnek a csak beszélgetés céljából regisztráltak, a kapcsolatokból kitekintők, az örökké elfoglaltak, és a szimplán csapágyasok. Marad tehát az a néhány jelölt, akikkel a személyes találkozó is létrejön. Nos, 10 randiból átlagosan vajon hány párkapcsolat születik?  Nem tudom, de szerintem az arány bőven 50% alatt van. Ha ezt figyelembe vesszük, ugyan mennyivel hatékonyabb a netes párkeresés, mint ha leszólítok az utcán, vagy egy szórakozóhelyen bármelyik nekem tetsző nőt?

Ugyanakkor a net névtelensége és biztonsága miatt sokan jobban tudnak kommunikációt kezdeni az ellenkező nem képviselőivel, mint a való életben, de mindez mit sem ér, ha nem tudják átvinni utána ezt a személyes kommunikáció szintjére. Ráadásul sok esetben az írásban szellemes, humoros és hódító emberről, egy személyes beszélgetéskor kiderül, hogy egy zavarban lévő, unalmas „átlag ember”. Micsoda csalódás! A régi „old school” módszer esetén ez már a nulladik percben kiderül, és a szereplők nem álmodoznak a képernyők előtt napokat-heteket, miellőtt csalódnának a másikban.

Ezzel szemben vitathatatlan tény, hogy elsősorban a városi ember élete annyira felgyorsult és megváltozott, hogy a hagyományos ismerkedési szituációk nem tudnak létre jönni. Az utcai, bolti leszólításokat sokat zaklatásnak veszik. A munkahelyi ismerkedés gyakori, de kockázatos. A közös hobbik, sportok során, pedig valahogy nehezen kezdeményezünk. A neten pedig legalább deklaráltan párkereső emberek regisztrálnak, kivéve persze az ego növelőket, a képgyűjtőket és egyéb pszichopatákat.

A neten lévő látszólagos bőség ellenére mégis mintha nehezebben dolgoznánk fel a sikertelenségeket és a kudarcokat. Az internet tele van a megbántott emberek siránkozásával. A ghosting és egyéb jelenségek azelőtt ismeretlenek voltak. Most meg akár napról-napra megtapasztalható. El kéne fogadnia az embereknek, hogy a net is csak egy eszköz az ismerkedésre, de nem oldja meg sem a kommunikációs szorongásainkat, sem a párkeresési frusztrációinkat, sőt néha csak ront a helyzeten. Az pedig a netes párkeresés legdurvább vadhajtása, hogy kialakult mindkét nemnél egy olyan nem vékony réteg, amely életvitelszerűen sportként űzi ezt a tevékenységet. Ezzel jelentősen csökkentve az igazi párkeresők lehetőségeit.

4 votes, average: 4,00 out of 54 votes, average: 4,00 out of 54 votes, average: 4,00 out of 54 votes, average: 4,00 out of 54 votes, average: 4,00 out of 5 4 olvasó átlagosan 4,00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: George Herceg

George Herceg
Amerika felfedezése után pontosan 484 évvel születtem meg a New Yorktól légvonalban 7043 km-re fekvő Budapesten. Apám tervezőként szennyvíztisztítókon dolgozott, míg Anyám Apámon, így 7 hónappal később egy februári napon egy szülészorvosnak sürgős esethez kellett sietnie. Kapcsolataim a nőkkel már ekkor megkezdődtek. Először Anyámmal érintkeztem, majd a nővéremet is megismertem aminek gyermekkoromra jelentős hatása volt. Felnövekedvén iskolákba és lányok után jártam. Később megtettem az első lépést a válás felé: megnősültem, ami után 5 évvel szabad lettem. Jelenleg a világegyetem két nagy kérdésével, az őskáosszal és a női lélek működésével foglalkozom.

7
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
3 Egyéni hozzászólás
4 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
4 Hozzászólások szerzői
HypocritSlayerNaoooKameleonReszet Elek Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Reszet Elek
Szerkesztő

Felszínes és kockázatoktól mentes álmegoldás. Az emberek egyre jobban egyedül vannak az okostelefonjukkal meg a netjükkel.

Kameleon
Olvasó
Kameleon

Magányossá teszik az embereket a közösségi portálok

https://sg.hu/cikkek/it-tech/72641/maganyossa-teszik-az-embereket-a-kozossegi-portalok

Valahol írták hogy ezt az egyik F fejes is elmondta, miután otthagyta a céget.  Azon is megdöbbentek a fejlesztők az elején, mennyi magánjellegű dolgot osztanak meg magukról a felhasználók.

Kameleon
Olvasó
Kameleon

Ide is illik, látta valaki ezt a Csernus interjút?

https://youtu.be/U55IkxBGaQM

Általában rendkívül unszimpatikus Cs., de most ebben az interjúban elég jól megmondta a buta Llilunak. Érdemes a 14. perctől is megnézni, ahogy beolvas a #metoo mozgalomnak. lehet hamarosan törlik a videot, azt hazudva hogy Cs. netto áldozathibáztatást követ el azon nők ellen, akik a karrier miatt hagyták magukat Í”megerőszakolni”.

 

 

Naooo
Olvasó
Naooo

Pinahatalommal való visszaélés valójában, meg szépen udvarlás, hol él ez a piccs. Ez a csernus meg miről beszél nem nőnemű, ha már hímnemű, hanem nősténynemű, te gyáva. Valósítsa meg a lány az álmait, jó nagy ribancnak nevelnéd akkor.

Reszet Elek
Szerkesztő

“Kurvanagy rábaszás van.”

HypocritSlayer
Olvasó
HypocritSlayer

A csávó, annak ellenére, hogy néha “ráhibázik” dolgokra, csak egy “átlagon felüli ” bluepilles…..

Kameleon
Olvasó
Kameleon

Megnéztem a női ! hozzászólásokat a video alatt, hát persze hogy a többen a Csernus külsejére tesznek dehonesztáló megjegyzéseket, mert érdemi érvet alig tudnak felhozni az ellen, amit mondott.

Réka Lázar viszi a prímet: “Ez a pasas egy nagyon arrogáns,beképzelt, és még undorító is.” 

Edit Billig pedig produkálta a freudi elszólást: “Valamilyen csaj jól elbánhatott mindkettőtökkel srácok, hogy így leszóljátok a női kommentelőket”, kvázi a nők jó részére tett terhelő vallomást, igazolva az MGTOW  jogosultságát, meg is kapja a csattanós választ egy férfitől: “Egyébként, ha igaz lenne az sem vetne jó fényt a csajokra hiszen jól elbánni másokkal nem szép dolog”.

Touche!  Ferfihang.hu feeling. Lilu szeme mint a kígyóé, a szeme alapján simán kinézni belőle hogy anyagiakra megy, érzelem szinte semmi, simán kiforgat bárkit a vagyonából.