George Herceg

Ki hozza a pénzügyi döntéseket a párkapcsolatban?

Mikor két ember összeköti az életét, (papírral, vagy papír nélkül) egy közös háztartásban, nemcsak az ágy és az asztal, de a költségek is közössé válnak. Logikusnak tűnik tehát, hogy ennek folyományaként a bevételek is közös kasszába kerüljenek. Sok párnál ez így is történik. A kérdés, hogy melyik fél exponál a közös kassza felett. Számos kutatás, itthon és külföldön egyaránt azt mutatja, hogy többségében a nők hozzák meg a pénzügyi döntéseket, magyarán a nők több pénzt költenek, mint amennyit megkeresnek, mivel férjük jövedelmének többsége felett is ők rendelkeznek. Ezt jól tudják a marketing szakemberek is, ezért szól a legtöbb reklám kifejezetten a nőkhöz, hiszen azt a réteget kell megcélozni amely, az elkölteni való pénz felett rendelkezik. Vajon miért alakult ez így? Miért engedte át sok férfi a pénzügyek irányítását a nőknek? Miért a nők kezelik többségében a közös kasszát? Miért hívjuk közösnek, ha csak az egyik fél rendelkezik vele?

A válasz természetesen sokrétű és egyénenként eltérő lehet. Sok férfi, merő lustaságból engedi ki a pénzügyi kontrollt a kezéből. Nem akarnak bíbelődni a sárga csekkek befizetésével, a rezsi és az élelmiszer költségeinek figyelésével, a gyerekek szükségleteinek anyagi vonzataival. Ezt az aprólékos és figyelmet igénylő macerát átengedik a feleségeiknek, aztán panaszkodnak, hogy az asszony csak követeli a több pénzt, nekik meg 20 forint csörög csak a zsebükben huszadika után.

Mások olyan családban nőttek fel, ahol természetes volt, hogy az anya a pénzügyminiszter, apa csak haza adta a fizetést, de cserébe elvárta, hogy minden bevásárlás legyen elintézve, minden költség legyen időben rendezve és még maradjon is nyaralásra, megtakarításra és szórakozásra is.

Véleményem szerint egy felelősségteljes, felnőtt férfi nem engedheti ki a kezéből a családja pénzügyi irányítását sem és nem terhelheti rá teljesen a feleségére. A közös kassza ugyanis több csapdát is jelenthet. Általában a férj jövedelme a magasabb (tudom, hogy vannak kivételek, de ettől most tekintsünk el), tehát Ő tesz be többet a közösbe. Sajnos az ember könnyebben hoz rossz pénzügyi döntéseket, ha zömmel nem a saját verítéke által megkeresett pénz költi, hanem másét. A feleség könnyebben ad ki felesleges kiadásokra pénzt, ha annak többségét nem Ő kereste meg. Az ember alapvetően azt értékeli csak, amit saját maga állít elő, ez a pénzre fokozottan érvényes. A kiadások megtervezésekor, amennyiben gyerek is van, azért a feleség szava a döntő, mert a férjek általában nincsenek tisztában a gyerekkel kapcsolatos költségek sokrétűségével és mértékével. Ez szintén rossz viselkedési minta. Nem szabad engedni, hogy a feleség határozzon meg minden gyerekkel kapcsolatos pénzügyi döntést, ha csak nem akarunk egy végtelen fogyasztási spirálba kerülni.

A nők többsége nem a bevételhez igazítja a kiadásokat, hanem egy ideális életszínvonalhoz próbálja igazítani a bevételeket. Magyarán a férjét fogja hajszolni, hogy hozzon haza több pénzt. Ahhoz, hogy ezt elkerüljük, azonban foglalkozni kell a gyerekkel kapcsolatos kiadásokkal és azok megtervezésével. Lehet, hogy le kell mondani különórákról, sportfoglalkozásokról, márkás ruhákról azért, hogy a családi költségvetés egyensúlyban maradjon. Míg nagyanyáink idején a nők többsége kitűnően tudta beosztani a mainál jóval kisebb jövedelmeket, korunk lányait és asszonyait (tisztelet a kivételeknek) elhülyítette a fogyasztói társadalom és a mögötte dübörgő marketing gépezet. Ebben tehát egy mai férjnek és apának több szerepet kell felvállalnia a saját jól felfogott érdekében.

A külön kassza ellenzői, akik általában nők, azzal érvelnek, hogy közös háztartás és főleg közös gyerek esetén lehetetlen a külön kasszák működtetése. Úgy gondolom, hogy amennyiben a felek között van minimális kommunikáció, empátia és értelem, akkor úgy is lehet egy családot gazdaságilag üzemeltetni, hogy nem olvad össze a két fél jövedelme teljesen. A közös kiadások finanszírozását lehet fele-fele arányban, vagy a fizetések arányában megosztani, e mellett pedig a jövedelmével mindkét fél szabadon rendelkezik. Ha valamelyik fél anyagi bajba kerül, akkor természetesen a másik kisegíti a saját kasszájából. Így senki nem frusztrálódik, hogy olyan dolgokra megy el a megkeresett jövedelme, amit ő nem igazán akart megvenni. A módszer hátránya, hogy több kommunikációt, odafigyelést és tervezést igényel mindkét féltől.

Összefoglalva a lényeget, a férfiaknak előnyösebb a külön kassza, viszont ehhez több munkát és odafigyelést kell tanúsítaniuk, hogy a családjuk pénzügyi helyzete stabil maradhasson. Természetesen szögezzük le, hogy a férfiak között is sok a pénzügyileg felelőtlen ember, nekik tényleg jobb, ha egy erős jellemű asszonynál tartják a családi pénzes kassza kulcsait.

1 vote, average: 5,00 out of 51 vote, average: 5,00 out of 51 vote, average: 5,00 out of 51 vote, average: 5,00 out of 51 vote, average: 5,00 out of 5 1 olvasó átlagosan 5,00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: George Herceg

George Herceg
Amerika felfedezése után pontosan 484 évvel születtem meg a New Yorktól légvonalban 7043 km-re fekvő Budapesten. Apám tervezőként szennyvíztisztítókon dolgozott, míg Anyám Apámon, így 7 hónappal később egy februári napon egy szülészorvosnak sürgős esethez kellett sietnie. Kapcsolataim a nőkkel már ekkor megkezdődtek. Először Anyámmal érintkeztem, majd a nővéremet is megismertem aminek gyermekkoromra jelentős hatása volt. Felnövekedvén iskolákba és lányok után jártam. Később megtettem az első lépést a válás felé: megnősültem, ami után 5 évvel szabad lettem. Jelenleg a világegyetem két nagy kérdésével, az őskáosszal és a női lélek működésével foglalkozom.

56
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
6 Egyéni hozzászólás
50 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
15 Hozzászólások szerzői
CurioSophusRokapapaLierinBlackurReszet Elek Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Taki
Olvasó

A közös kassza marhaság. Abból az időből maradt meg amikor a nőnek nem volt saját keresete, vagyis csak egy kassza volt.
Amúgy meg nagyon szépen el lehet osztani a költségeket, akár még egy bevásárlásnál is. Ha a házi munkát meg lehet osztani, akkor a költségeket is. Kevesebb vita, amúgy egy értelmes nő is jobban szereti ezt, mert akkor ha valami hülyeséget akar venni magának (n+1 ugyanolyan ruha ) akkor abból nem lesz balhé, mert a saját pénzéből veszi – meg abból sincs balhé hogy én valami drága hobbidolgot vettem.

torolt
Olvasó
torolt

A nő viszonyulása a pénzhez:

1. Ami az övé, a fölött ő rendelkezik, nincs rajta kívül másnak beleszólása
2. Ami közös, az már az övé.
3. Ami a férj-é, az már közös.

A kör bezárult.

Telek Zoltán
Olvasó

Gyerekek…….. Inkább a következő kérdésekre kellene objektív, az esetek 99 %-ban érvényes válaszokat keresni:
– Hogyan számoljuk el, ha a nő beköltözik a saját tulajdonú lakásunkba ?
Persze szép dolog a szerelem, de ha addig pl. havi 100.000.-Ft volt a nő lakhatási kiadása, akkor te mentesíted őt egy ekkora kiadás alól. Mit tegyél ? Ez a havi 100.000.-Ft a te ajándékod a nőnek, költse azt magára innentől/spórolja meg magának ? Vagy ő ennyivel viseljen többet az egyéb közös kiadásokból, pl. innentől ő vásároljon élelmiszert a saját pénzén a közös hűtőbe és fizesse a kocsiba a benzint ?
– Mi a férfi kötelessége akkor, ha ő költözhet be a nő saját tulajdonát képező lakásba ?
Ugyanaz van, mint a fentebb taglalt fordított felállásban ? Vagy erre teljesen mások a válaszok ?
– Kb. meddig vagyok köteles eltartani a velem élő, nem házastárs (ott már tartási kötelezettséged van), de éppen jövedelem nélküli (munkanélküli, beteg, stb.) nőt ? Mikor mondhatom azt a jelentős többség által is elfogadhatóan, hogy “ne haragudj, de eddig tudtam várni a munkakeresésedre/gyógyulásodra” ?
Az emberek többségének jó lenne erre egy jóval kikristályosodottabb álláspont, mert az átlag ember azért szeretne korrekten, a társadalom által is elfogadott módon eljárni. Ma erre igen nehéz a válasz.
– Meddig várhatom el férfiként azt egy velem élő nőtől, hogy eltartson munkanélküli/beteg/stb. állapotomban ?
Ugyanaz van, mint a fentebb taglalt fordított felállásban ? Vagy a férfi akár azonnal is kirúgható társadalmilag is elfogadott módon ?
Ezek a pénzkezelési kérdések igen érdekesek, de erőteljesen csak a felszínt karcolgatják.

common man
Olvasó
common man

Életszerű a kérdés de szélsőségesen ritka esetet tárgyal.Meddig tartanám el? Haláláig.Persze azért csak vannak rokonai is.Fordítva,olyan nőt engednék beköltözni akitől ugyanez elvárható lenne.A munkanélküliség részhez:mindenkinek megvan a természetes igazságérzete egyszer fenn egyszer lent és alapból nem élősködünk a másikon.Mondjuk a kérdésedben a “velem élő nő” annyira meghatározatlan valami ami az egész gondolatot és kérdést bizonytalanná teszi.

Telek Zoltán
Olvasó

“Velem élő nő” = neked is, meg neki is van kulcsa ugyanahhoz a lakáshoz. Ha van riasztó, akkor ismeri a kódot is. Meghatároztam neked a fogalmat, ne bonyolítsd túl. A munkanélküliség/betegség esélye pedig az életkorral együtt nő, az emberek jelentős része pedig elvált és alapvetően nagyon sokan a “jóban-rosszban” ígéretből csak a “jóban”-t gondolják komolyan. Hidd el, hogy 50 évesen elváltan nem fogsz sokáig kelleni egyetlen nőnek sem munkanélküliként/betegen. Sokszor még a feleségednek sem. Sokszor még annak sem, akivel pedig közös gyereked van. Ha szerinted ez “szélsőségesen ritka”, akkor te kb. 18-25 éves korú tanuló lehetsz.

common man
Olvasó
common man

Kb. meddig vagyok köteles eltartani a velem élő, nem házastárs (ott már tartási kötelezettséged van), de éppen jövedelem nélküli (munkanélküli, beteg, stb.) nőt ?——-Velem élő nő” = neked is, meg neki is van kulcsa ugyanahhoz a lakáshoz. Ha van riasztó, akkor ismeri a kódot is. Meghatároztam neked a fogalmat, ne bonyolítsd túl——-Tehát ennyi a meghatározásod.Ha egy hete itt lakik és kulcsa van vagy ha 29 éve és már közös unokánk is van.Ugyan az ?Mert ismerik a kódot?Így sajnos nem tudok általános érvényű választ, megoldási javaslatot adni.

Hunn
Olvasó
Hunn

Ahogy haladok előre az életben, egyre inkább úgy érzem, hogy a nők semmilyen anyagi természetű elvárásainak nem kívánok és nem is vagyok hajlandó megfelelni.

Minek legyen lakásom, meg magas fizetésem? Minek? Mit kapok cserébe? A jelenlegi feminista, nőközpontú világrend keretei között garantáltan semmit.

Tényleg úgy érzem, hogy az elmúlt közel 25 év során, 13 éves koromtól kezdve én a nőktől nem kaptam semmit. Fiatal férfiként egy kedves szót, egy mosolyt, egy emberi érintést nem kaptam a nőktől, szexről nem is beszélve, pedig csak ennyire vágytam az életben. Ha már nagyon vágytam nőre és szexre, akkor fizetnem kellett a kurváknak. Ennyiről szólt az egész fiatalságom. Tulajdonképpen gyűlölöm őket ezért.

Milyen alapon várnának hát el tőlem bármit is?

Foxtrott28
Olvasó
Foxtrott28

Rosszúl fogod fel a helyzetet!
Nem várnak tőled semmit hisz észre sem vesznek!
Pont az a lényeg hogy amit teszel ne értük, hanem magadért tedd és az lessz ami majd fog tetszeni az adott nőnek!
Tudod van a csónak a folyón és nem abba akarnak, fognak szálni amelyik kimegy értük a partra hanem abba amelyik megy előre a célja fele! :)

Hunn
Olvasó
Hunn

Azt hiszem, szimplán csak kezdek befordulni.
Lassan már ölni tudnék egy női érintésért, egy kedves női szóért.
Ideje lesz kivegyek némi szabit és lemenni csajozni valami nyári fesztiválra.

Naooo
Olvasó
Naooo

Fesztivál mind gagyi, a nyárnak meg már vége, az augusztus csak ősz már.

Aldo
Újságíró

Nem is létezik már ősz, sem tavasz.

common man
Olvasó
common man

Keress fel egy női masszőrt.De most ez se nem vicc és semmiképp nem gúny!

Hunn
Olvasó
Hunn

Keress fel egy női masszőrt.De most ez se nem vicc és semmiképp nem gúny!

Kedves common man, nem akarok elmenni kurvázni. Lelkileg rossz hatással lenne rám. Úgy érezném, hogy mint férfi nem vagyok elég jó – sőt, hogy fizikailag taszító vagyok – ahhoz, hogy egy nőt szexuálisan elcsábítsak. Hogy nekem fizetnem kell valami olyanért, amit más férfi meg tud szerezni magának.

Persze lehet, hogy átmenetileg lelazulnék tőle, kimenne belőlem a feszkó, és ezáltal a való életben is nagyobb esélyekkel indulnék csajozni.

Még megfontolom.

Reszet Elek
Szerkesztő

Valami tantrával komolyan foglalkozó masszőz sokat segítene. A sport is (és olcsóbb) ha nehéz súlyokkal történik.

common man
Olvasó
common man

Lelazulsz és ki megy a feszkó. Erre gondoltam én is.És nem szexmasszázsra.Azt majd a barátnőd…

Aldo
Újságíró

“Tényleg úgy érzem, hogy az elmúlt közel 25 év során, 13 éves koromtól kezdve én a nőktől nem kaptam semmit. Fiatal férfiként egy kedves szót, egy mosolyt, egy emberi érintést nem kaptam a nőktől, szexről nem is beszélve, pedig csak ennyire vágytam az életben.”
Nyilván te teljesen ártatlan vagy és egyáltalán nem tehetsz arról, hogy ez így alakult. Több ezer, sőt millió kortársadnak összejött a dolog. Erre mi a magyarázat?

” Ha már nagyon vágytam nőre és szexre, akkor fizetnem kellett a kurváknak. Ennyiről szólt az egész fiatalságom.”
Ha valaki nem tud vagy nem akar főzni, akkor kénytelen beérni a mekis hulladékkal.

“Tulajdonképpen gyűlölöm őket ezért.”
Megint csak: ki tehet erről?

“Milyen alapon várnának hát el tőlem bármit is?”
Ki vár tőled bárki bármit? Eddig sem vártak el semmit, mert láthatatlan voltál a számukra.

Alter Ego
Szerkesztő

“Eddig sem vártak el semmit, mert láthatatlan voltál a számukra.”

Ez a hülye X szofista okoskodása. A nem közvetlen elvárások is elvárások. Nevezhetjük a nők általános elvárásának vagy a nők társadalmi szintű elvárásának. Minél inkább láthatatlanná tud válni valaki, ha nem felel meg ezeknek, annál erősebbek ezek a női társadalmi elvárások. Egyáltalán nem értelmetlen kijelentés, ha valaki azt mondja, hogy nem kíván megfelelni nekik (tehát nem kíván mindenáron láthatóvá válni).

“Megint csak: ki tehet erről?”

Ez is szofizmus, a hibáztató fajtából. Ki tehet róla, ha valakik a teljesen félrebillent társadalmi helyzetüket meglovagolva idióta elvárásokat támasztanak más emberekkel szemben?

Hunn
Olvasó
Hunn

Az, hogy mi a történetben az én személyes saram, saját hülyeségem, téves döntéseim, bénázásom, balfaszságom és bétáskodásom, azt már letisztáztam magamban, meg párszor már itt is leírtam.

Én azokon a dolgokon nem tudok túllépni, ami nem rajtam múlt – sem a férfiak feminista, Blue Pill-es kondicionálása, sem pedig a hipergámiának a feminista, nőközpontú világrend általi kimaxolása nem az én saram.

torolt
Olvasó
torolt

A kulcsszó: “nem rajtam múlik”, nincs ráhatásod.

Telek Zoltán
Olvasó

Figyelj ide……. Bérelj ki egy olyan lakást (akár némi spórolt pénz vagy kölcsön beáldozásával is) 1 évre, aminek a bérleti díjának az 50 %-át egyébként kényelmesen ki tudnál fizetni. Számokkal: ha nettó 250.000.-Ft-ot keresel, akkor neked ebből kb. a havi 80.000.-Ft bérleti díjú lakás lenne a “kényelmes”. Bérelj egy lakást havi 160.000.-Ft-ért és próbálj ebbe a bérelt lakásba magad mellé olyan nőt találni 1 év alatt, aki oda is költözik melléd és a bérleti díj felét is tudja vállalni havonta (80.000.-Ft). Ha akad ilyen nő 1 év alatt, akkor az “szerelem”, költöztesd a lakásba magadhoz és kezdd el vele tervezni a közös jövőt. Ha ez 1 év alatt sem sikerül, akkor valami mást kell majd kitalálni. De ehhez először aktívnak kell lenni: bérelni egy lakást és elkezdeni konkrét céllal csajozni. A konkrét cél az, hogy a nő költözzön oda a bérelt lakásba. Nem jut más eszembe és aki ezt meg tudja valósítani, ott nehezen is hiszem, hogy 1 év alatt nem tud maga mellé nőt szerezni.

common man
Olvasó
common man

Akkor adj fel egy hirdetést ,hogy bérelt lakásomhoz barátnőt keresek “közös jövő havi 80 hozzájárulás”jeligére…

Reszet Elek
Szerkesztő

Az sem kizárt hogy még működne is. Egyáltalán nem szokványos, azaz felkelti a figyelmet.

Blackur
Olvasó
Blackur

Szia Tesó!
Csajozási tippet nem tudok adni mert ahhoz balfasz vagyok de életvezetésit talán igen. Ha gyűlölöd a nőket az nem érdekli őket elvannak így is ha önmagad ostorozod azzal meg a világ egyéb szépségeiről maradsz le. Nem tudom pénzzel hogy állsz de nem minden hobbi drága találj valamit ne az agyad a kezed lábad legyen aktív. Én találtam hobbikat ettől ugyan nőm nincs de jol érzem magam legalább. Két idézet 2 kedvenc írómtól ezeken gondolkodj el:

“Mindenki keres valamit. Az emberek izzadt arccal kapaszkodnak fel az általuk választott csúcsokra, és közben nem veszik észre, hogy milyen szép a táj. A szépség a részletekben rejlik.” (Harrison Fawcett: A Korona hatalma”

“Nem — mondta azon a mély, morgó hangon –, azt jelenti, hogy a Valódi Vágyadat kell követned. És ennél semmi sem nehezebb.
— A Valódi Vágyamat? — ismételte Barnabás megilletődve. — Hát az mi?
— Az a saját legmélyebb titkod, amelyről nem tudsz.
— De hogyan ismerek rá?
— Azáltal, hogy a kívánságaid útján haladsz, egyiktől a másikig, és a legvégsőig. Ez az út vezet azután a Valódi Vágyadhoz.
— Tulajdonképpen nem is tűnik olyan nehéznek — vélte Barnabás.
— Ez minden utak legveszélyesebbike — mondta az oroszlán. … Igen nagyfokú igazságszeretet és fegyelem kell hozzá, mert nincs még egy út, amelyen ilyen könnyű végérvényesen eltévedni.”
Michael Ende Végtelen történet
Vigyázz Magadra!

Hunn
Olvasó
Hunn

Kedves Blackur, jól látod, hogy a megoldás tényleg valahol az életvezetésemben rejlik. Lehet, hogy ez a pár a kommentem jobban odaillene az alkohollal csajozós cikk alá… Én már jó ideje küzdök azért, hogy az ópiátokat abbahagyva józan és normális életet élhessek. Jelenleg is, már jó ideje szubsztitúciós kezelésen vagyok, vagyis – még – gyógyszert kell szedjek, amit mielőbb igyekszem elhagyni. Ez sajnos – főleg a gyógyszer csökkentése – együtt jár nagyon-nagyon erőteljes hangulatingadozásokkal. A Red Pill dolgait, a hipergámiát, a férfi-női dinamikát, a nőket stb… tulajdonképpen helyretettem már magamban. A hangulatingadozások viszont pont ezt a korábban már megszenvedett és kialakult egyensúlyt bontják meg a fejemben, és gyakran komoly mentális erőfeszítésembe kerül, hogy visszatornázzam magam a – korábban már elért – pozitív, normális, férfias lelkiállapotomba. Persze, ez az én keresztem, és magamnak, a saját korábbi, ifjonti hülyeségemnek köszönhetem. De igyekszem kilábalni belőle, nem adom fel. Ha túl leszek az egészen, onnantól már megleszek. Már találtam egy munkát, ami tulajdonképpen értelmet ad annak, hogy felkeljek és bemenjek dolgozni, már úgy értem, hogy a túlélésem és a megélhetésem megteremtésén túl is. Becsületes munkával keresem a kenyeremet, senki előtt emiatt nem kell lesütnöm a szememet, és kihúzott gerinccel nézhetek bele bárki szemébe. Végre van jövőképem is ezen a téren. Elkezdtem sportolni is. Már csak arra vágyom, hogy egy-két sikeres csajozós évet összehozzak, mielőtt családot alapítanék. Ha Isten is úgy akarja. Viszont valamit szeretnék én is tanácsolni neked. Írtad, hogy van gyermeked. Ez azt jelenti, hogy férfiként teljesítetted az egyik olyan nagyon-nagyon fontos célt, ami miatt létezel: továbbadtad génjeidet, magyar őseid génjeit, és gyarapítottad a kis magyarok számát a Kárpát-medencében. Vagyis ezáltal már eleve értékesebb vagy, több vagy annál, mint aminek tartod magadat, legalábbis annál, mint ami a kommentjeiden keresztül néha érződik. Az, hogy a házasságod sikertelenre sikerült a mai feminista, nőközpontú világban, mely világrend férfi- és házasság-ellenes, nem meghatározó minősítő tényező rád, mint férfira nézve. A mai világban férfiak milliói vannak hasonló helyzetben, és ha megfigyeled, a Manoszféra elég nagy része szól arról a férfiak közötti diskurzusról, hogy hogyan lehetne rendet vágni abban a disznóólban, ami a házasság mai férfiellenes rendszerét jelenti. Ami a te személyedet illeti: mint írtad, van egy kis leányod. Apaként atyai kötelességed, hogy talpra állj és megtaláld legférfiasabb, legvagányabb énedet, és ez úton mutass kisleányodnak egy egészséges férfi mintát. Ez hozzá fog járulni az ő későbbi sikereihez a férfiakhoz való viszonyában, és a férfiakkal való kapcsolataiban. Teljesen mindegy, hogy mi volt eddig. Ne rágd magad, légy megbocsátó magaddal szemben azért, hogy nem vagy tökéletes. Hogy mi volt idáig, az egy dolog. Az, hogy mi lesz innentől most, hogy már a Red Pill segítségével ráébredtél korábbi hibáidra, az már egy másik. És igen, kalkuláltan és szándékosan próbálok atyai érzelmeidre hatva motiválni téged, mégpedig azért, mert tudom, hogy tudod, hogy igazam van. És ha magadért nem tennéd meg, akkor meg fogod tenni azért, hogy szeretett gyermekednek jobb legyen. És tudod, hogy neki az a legjobb, ha te magadra találsz, ha felszínre hozod és megmutatod a világnak a legférfiasabb oldaladat. Ez vonatkozik rád is, rám is, mindegyikünkre: nem az a lényeg, hogy feminista kondicionálásunk miatt Blue Pill-es bétaként milyenek voltunk. Abból tanulnunk kell, le kell vonni a megfelelő következtetéseket. De a legfontosabb az, hogy: NEM FOLYTATHATJUK UGYANÚGY TOVÁBB, AHOGYAN EDDIG! Te sem, én sem, egyikünk sem. Lelkünk mélyén vadászok vagyunk, harcosok, a nők urai és parancsolói: FÉRFIAK vagyunk mind. TE IS! Hogy legbelül gyakran vagy (gondolom te is) bizonytalan, és előfordul, hogy kételkedsz önmagadban? Ez nem számít! Csak az, hogy a sorsodat kezedbe véve, aktívan alakítsd az életedet. Harcra fel, Blackur tesó! És tudd: nem vagy egyedül, nem csak te küzdesz, itt ugyanabban… Tovább olvasás »

Lierin
Olvasó
Lierin

Na, mindjárt polgárpukkasztok: nálunk én kezelem a pénzügyeket ;)

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy csak nekem van hozzáférésem a számláinkhoz és mindennel kapcsolatban én döntök, csupán azt, hogy nagyobb beleszólásom van abba, mi fér bele a keretbe, mi nem. A drága férjem hagyta rám egyébként a pénzkezelést, mert én nagyon spórolós vagyok, ő meg nem, és időközben rájött, hogy gyorsabban gyűlik a pénz a közös céljainkra, ha rajtam múlik a beosztás. Ő hajlamosabb lenne elszórni mindenfélére, amivel önmagában nem lenne baj, ha mindemellett nem lenne alapvető elvárása, hogy családi házat és anyagi biztonságot (tartalékot) tudjunk teremteni :D De mivel ilyesféle igényei vannak, bizony alárendelődik az én spúr énemnek és köszöni szépen, hogy visszafogtam az utóbbi években, mert így tehetjük meg, hogy hamarosan költözzünk.

Azt már meg sem említem, hogy megint csupa általánosítás a pénz. Persze, nekünk nőknek büdös a munka meg a pénzkeresés, de a férfiakét lelkiismeretfurdalás nélkül elköltjük ;) Még véletlenül sem a férfiak azok, akik az igazán drága dolgokra költenék a pénzt, még f-szább autóra, még nagyobb TV-re, még több felesleges elektronikai kütyüre….

“Általában a férj jövedelme a magasabb (tudom, hogy vannak kivételek, de ettől most tekintsünk el), tehát Ő tesz be többet a közösbe.”

Mármint anyagilag. És általában a nő veszi ki jobban a részét a háztartásban és gyereknevelésben (tudom, hogy vannak kivételek, de most ettől tekintsünk el), tehát Ő tesz be többet a közösbe. A családozásba, a gyerekbe.

Na most, akkor ki is döntsön a gyerek dolgairól? Az apa, aki több pénzt ad bele, vagy az anya, aki több törődést? Szerintem ezeknek tök közös, kompromisszumos döntéseknek kell lennie, és nem a gyerek különóráját kellene lespórolni.

A külön kassza közös távon tényleg problémás, gyerek mellett meg abszurd.

A nő ugyanis családalapítás esetén vállalja azt, hogy megtorpan a karrierje, évekig kiesika munkaerőpiacról, ezzel mintegy behozhatatlan hátrányba sodorva magát másokkal szemben és így vállalja, hogy igenis kisebb lesz a fizetése, rosszabbak a lehetőségei, lemond arról, hogy ugyanannyit kereshessen, mint a férfi. A férfi miért ne hozzon áldozatot a családalapítás érdekében, miért csak az egyik szülőt terheljük vele?
Külön kassza esetén a nő egyértelműen nem fog tudni ugyanannyiből gazdálkodni, hiszen a szüléssel lemondott bizonyos anyagi előrelépésről. Mondjuk anya-apa ugyanazt a munkakört végezték, de apuka a gyermekvállalás időszaka alatt előre lépett, hiszen megtehette a munkahelyi jelenléte miatt, így ő már 250 ezret keres, míg anyuka eddig otthon volt a gyerekkel, így ő még mindig csak ugyanazt a 150 ezret kapja, mikor visszatér, és nem is rá gondolnak elsőként előreléptetés esetén, mert úgyis gyereke van, majd otthon kell maradnia, ha betegek a kölkök, stb. Járjon még neki a csp.+adókedv, akkor sem keres 200 ezret. Az életben nem jut ugyanarra a szintre, mint apuka, aki nem esett ki évekre a munkából és akire nem is gondolnak potenciális gyereknevelőként.

Na most, itt mégis hogy korrekt a külön számla? Mindenki belerak 160 ezret a közösbe, mert egyenlőség van, aztán anyukának akkor marad feleannyi pénze, mint apukának? Csak mert ő szült? Apuka ez esetben mit áldoz fel, ha már anyukának a pénzét kell, netán majd bevállalja, hogy ő marad otthon a beteg gyerekkel és ő jár szülőire, ő viszi programokra?
Mert a valóságban nem ezt látni…

Hunn
Olvasó
Hunn

“A nő ugyanis családalapítás esetén vállalja azt, hogy megtorpan a karrierje, évekig kiesika munkaerőpiacról, ezzel mintegy behozhatatlan hátrányba sodorva magát másokkal szemben és így vállalja, hogy igenis kisebb lesz a fizetése, rosszabbak a lehetőségei, lemond arról, hogy ugyanannyit kereshessen, mint a férfi.”

Kedves Lierin, én azt nem értem, hogy a nők életük legszebb 10 évét miért pazarolják el iskolára, munkahelyi karrierre és a faszkörhintára, amikor ugyanezt az időt a férjükre – aki elvileg életük legnagyobb szerelme és életük párja – és a családalapításra, gyermekvállalásra, és a közös gyermekeikre is fordíthatnák. Aztán ha a gyerekek már nem igényelnek 24 órás anyai felügyeletet, akkor – ha a nő úgy dönt, hogy márpedig őt igenis az érdekli, hogy papírja legyen arról, hogy milyen kibaszottul okos, és utána lélekölő irodai munkával akar szenvedni, akkor simán nekiláthat, és befuthatja az általa annyira óhajtott karriert nyugdíjig, mindenféle megszakítás és megtorpanás nélkül….

Lierin
Olvasó
Lierin

Azért, mert a nők nem hülyék, és tisztában vannak vele (hiszen látjuk, tapasztaljuk), hogy a férfiak 80%-a a legszebb tíz év után majd megunja a kedves asszonykát, aztán puszi, a nő meg ott áll végzettség nélkül, minimálbérrel és ebből kellene eltartani magát meg a gyerekeit. Ott már nem lesz lehetőség válogatásra és karrierépítgetésre.

Azért, mert egy huszonéves férfi nem tudja egyedül megteremteni a normális, biztonságos gyermekvállalás alapjait, és itt semmi extrára nem kell gondolni, csak olyasmire, hogy hosszútávon legyen hol lakni, jusson minőségi ételre és elfogadható ruházatra, és gond esetén (baleset, halál, komoly betegség) ne kelljen menni az utcára. Sőt, ezt manapság két átlagembernek is kemény munkába és hosszú évekbe kerül összehozni, ha nincs szülői anyagi támogatás, kis fizetésből nem is fog sikerülni. Egy átlag fizetésből+gyesből nem lehet kifizetni az albérletet/hitelt, rezsit, kaját, eü-i dolgokat, tartalékot négy emberre.

Azért, mert a nő hiába szeretne 30 éves kora után karriert befutni, az égvilágon sehova nem fog kelleni ennyi idősen, hiszen van a helyébe fiatalabb, képzettebb, aki ennyi idősen már X év tapasztalattal bír.

Azért, mert a fenti dolgok öszességében mind azt jelentik, hogy a nők kizárólag a férfiak kényétől-kedvétől függne, hiszen nem rendelkeznek semmiféle anyagi vagy tudásbeli bázissal, tehát a férfi azt csinál, amit akar. Félreb*szhat, verheti, alkoholizálhat.
Nen, nem minden férfi csinálja/csinálná ezt, de ne állítsuk már be úgy a dolgokat, a férfiak tökéletesek és mindannyian megbecsülik a 10+éve otthon lévő anyukát….

Rokapapa
Újságíró

Azért van ám itt férfigyűlölő mellébeszélés rendesen.
Elsőként a nők tanulása és karrierépítése egy teljesen felesleges dolog. Ha a kapcsolat tönkre is megy – nem a férfi un a nőre hanem pont fordítva szokott lenni – akkor a képzetlen és évekig nem dolgozó nőnek alapból jár az asszonytartás. Azon nők akik a tanulásra és a karrierépítésre szánják az idejüket csak a saját biztonságuk ellenségei mivel szülés, x év munkakiesés után sem fogtak tudni annyit keresni – pláne ha a munkákat valódi értékük alapján fizetnék – ami elég a saját fenntartásukhoz. Egy huszonéves férfi tényleg ritkán tud annyit keresni ami elég egy család fenntartásához de nem is a férfiaknak kell huszonévesen gyereket vállalniuk hanem a nőknek. Ami pedig az anyagi nehézségeket illeti már számtalanszor bizonyítva lett, hogy a munkaerő leértékelődése az oka ami a nők munkavállalásának egyenes következménye. Az pedig, hogy a nő kivan szolgáltatva a férfinak ha nincs önálló keresete csak egy feminista hazugság amit bebeszélnek az ostoba nőknek. Kétségtelen, hogy a férfiak sem tökéletesek de egy párkapcsolatban párhuzamot vonni kereset és hatalom között kimondottan női sajátosság.

Rokapapa
Újságíró

Nincs túl sok tapasztalatom ebben a témában de ami van az csak rossz.
Olyan családban nőttem fel ahol természetes volt, hogy a feleség csak a kosztpénz fölött rendelkezett és minden egyéb kiadást a férj ellenőrzött. A házasságom után sok férfitársamhoz hasonlóan én is elkövettem azt a hibát, hogy a feleségemre bíztam a pénzügyeket. Ennek nem annyira kényelmi mint ésszerű okai voltak. Akkoriban még tanultam plusz napi 12-15 órában nehéz fizikai munkát végeztem. Ebben a helyzetben sem energiám sem időm nem maradt a család menedzselésére. Ám ez a helyzet sok kárt okozott. Annak ellenére is, hogy többet kerestem – talicskával hordtam haza a pénzt – mint a legtöbb család két dolgozó tagja a pénz sosem tartott ki húsz napnál tovább sőt előfordult, hogy egyes számlák befizetése is elmaradt. Ennek az lett a következménye, hogy fél hónapon át nem volt más az asztalon mint vajas vagy épp zsíros kenyér. Erre idővel rá is ment az egészségem. A változást a sikeres vizsgáim és a feleségem teherbeesése hozta meg. Több időm maradt a családra miután felhagytam a napi embert tönkretevő robottal és hasonló – de azért kevesebb – fizetésért végezem kevesebb és sokkal könnyebb munkát. Amint több rálátásom lett a pénzügyekre nyilvánvalóvá vált a feleségem teljes alkalmatlansága és vissza is vettem tőle a pénzügyeket.Természetesen volt hiszti de nyíltan megmondtam, hogy elegem van abból, hogy halálra dolgozom magam de még enni sem tudok. Mivel ő terhes volt ami egyértelműen kiszolgáltatott helyzetbe hozta nem nagyon merte feszíteni a húrt. Az idő múlásával már neki is természetes lett, hogy nincs beleszólása a pénzügyekbe sőt azt is csak sejtheti mennyit keresek.
Ma már számomra elképzelhetetlen, hogy egy párkapcsolatban külön kassza legyen vagy, hogy a nő felügyelje a pénzügyeket. Amióta világ a világ a család érdekeivel csak a férfiak foglalkoztak míg a nők csak a saját és gyermekeik érdekével ebből adódik, hogy a család pénzügyi menedzselését csak a férfi tudja hatékonyan ellátni.

CurioSophus
Olvasó
CurioSophus

A fiúkat ki tanítja meg erre?

Rokapapa
Újságíró

Ha nincs egy jól működő családmodell még mindig ott az élet csak tököt és gerincet kell növeszteni az asszony rendreutasításához. Ha ez megvan akkor szép lassan minden jobb lesz és még a feleség is sokkal ragaszkodóbb lesz.

CurioSophus
Olvasó
CurioSophus

Pontosan, de 90% a múltban “bolyong”, hogy ki és mi az oka a jelenlegi kedvezőtlen állapotának és ha talál legalább egyet, akkor megnyugszik, hogy minden rendben , hiszen nem tehet róla.