Hello fiúk, szia lányok! – és fordítva is :)

Először is, a magam és antifeminista nőtársaim nevében mélységes felháborodásomat :) szeretném szavakba önteni az Attila lapindító köszöntőjében elhangzott következő mondat miatt: “Bízom benne, hogy ez a portál hamarosan egy olyan író-olvasó közösségé alakul, ahol mindannyian jól érezhetjük magunkat mi férfiak!” Micsoda példátlan és pofátlan diszkrimináció ez mélyen tisztelt uraim?! :) Dumálgatunk itt a nemek “egyenlőségéről” meg mindenféle csodaszép, szimpatikus dolgokról, közben pedig tudat alatt már az elején kizárjuk a csajokat a férfihang élvezetéből… vagy legalábbis nem kívánjuk nekik?! Pedig… :)
Na jó, kicsit komolyabbra fordítva a szót: nagyon örülök, hogy végre így összefogva, szervezetten, nyilvános keretek közt is sarkatokra álltok, ti Férfiak! Elvégre ti vagytok az úr a házban! :) Rendben van, hogy hagyjuk az asszonykát egy kicsit csiripelni, zsörtölődni, elégedetlenkedni, mert a csajoknak olykor erre is szükségük van ahhoz, hogy finomabb legyen a vacsora, de ami sok, az sok. Minden valamirevaló férfi baritonról basszusra vált, ha a nő már készül átesni a túlsó oldal lovára, és minden valamirevaló nő elfogadja és – legyünk őszinték hölgyeim – jogosnak is tartja ezt a férfitől.
Igazából nem terveztem most – még – különösebben semmi konkrét mondanivalómat megosztani a nagyközönséggel, csak beköszöntem ide hozzátok, jelezve hogy itt vagyok, nő vagyok, egyetértek veletek, szeretlek benneteket :) Ezzel a pár sorral talán bátorítást nyújtok nőnemű “elvtársaimnak” :) is, hogy billentyűzetet ragadjanak.
Úgy gondolom talán még pont időben hallatjátok (hallatjuk?) a hangotokat ahhoz, hogy kis hazánkban elejét vegyük annak az elvetemült szemléletnek és gyakorlatnak, ami a nyugati országokban már gőzerővel tombol. Nyilván mindenki sejti, hogy a feminizmusról beszélek. Hogy őszinte legyek, a feminizmussal mint olyannal nem is lenne különösebb bajom, ha követői valóban azon dolgoznának, amin alapjában véve kellene: a nők egyenjogúságán. A nők és férfiak egyen-jogúságán. De mindannyian tudjuk, hogy ez sajnos nagyon nem így van. Nő létemre a hajam szála égnek áll olykor egy-egy okos feminista megnyilvánuláson akár tartalmát, akár stílusát tekintve. Egyszerű agyammal tulajdonképpen már azt sem értem, hogy alapjában véve miért kell egyáltalán egymáshoz hasonlítani, hovatovább szembeállítani a két nemet. Nem azért vagyunk “kétfélék”, hogy egymás ellen egymás ellenére harcoljunk, hanem – többek közt azért – hogy egymás mellett, egymást kiegészítve tegyük a dolgainkat.
Egyébként ez olyan érdekes és egyben elgondolkodtató is: a férfiaknak miért nincs olyan izmusuk amivel a szebbik nemet cseszegethetnék nyakló nélkül, éjjel-nappal? Pedig nekik akár még “könnyebben” is mehetne, hiszen ők az erősebb nem…
Sajnos a feministák ostobaságai miatt volt már olyan szituáció mikor szégyellnem “kellett”, hogy nő vagyok…
Pedig nőnek lenni csodálatos és felemelő érzés… de csak mert vannak férfiak!
Erről a zengő női baritonról a Brian élete jutott az eszembe, mikor megkérdezték a kövezésre összegyűlt, álszakállas társaságot, hogy vannak-e köztük asszonyok. Mély hangon dörmögték, hogy ugyan dehogy…
Örömmel látom, hogy igen, köztünk bizony vannak asszonyok és ők is hallatják a hangjukat! Ha az ember sokat olvas feministákat (hogy miért, arról külön cikket lehetne írni), egy-egy ilyen ‘bad trip’ után különösen üdítő olyan nők véleményét olvasni, akik nőként is boldogok és nem folytatnak háborút az emberiség másik fele ellen.
Hajrá hát, zengjen az a női bariton, zúgjon a női basszus, csicseregjen az a női tenor :-)
“Erről a zengő női baritonról a Brian élete jutott az eszembe…”
Nekem pedig a Brian életéről ez jut eszembe – fogalmam sincs miért, de mindig :) – “Lökjétek a padlóla! Dulván!” Ezen mindig olyan jót kacagok, köszi, hogy eszembe juttattad.:)
“(…)akik nőként is boldogok…”
Én sem voltam mindig ilyen, nekem is fel kellett nő-nöm ehhez. Bár mindig vidám és békés alaptermészetű voltam – és sosem vallottam feminista nézeteket :) – de ahhoz, hogy teljes értékű NŐ-nek érezzem magam és megismerjem azt a fajta boldogságot amit egy nő csak NŐ-ként érezhet “kellett” egy FÉRFI. És mit ad isten mellém pont keveredett egy ilyen :)).
Erről az érzésről talán majd írok egy cikket ha olyanom lesz.
Neked is – mint Attilának – nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat, megmelengették a szívemet. :)
Ha lehet előzetesen jelentkezni olvasónak egy-egy cikkre, én megragadnám az alkalmat és előre lájkolom a cikkedet! A férfitársakkal túlságosan egyetértünk ezekben a kérdésekben, ezért nagyon szívesen olvasnám egy kollegina véleményét is a nő-férfi dolgokról.
Cserébe én is megírom, miért olvasunk feminista oldalakat :-)
Illetve tervezek még egy olvasónaplót a Surrendered Wife c. könyvről (a cím kissé provokatív, igazából csak olyan feleséget takar, aki hagyja férfiként élni a férjét és ettől mindkettejük élete sokkal jobb lesz).
Biztosan sci-fi műfajban íródott ez a könyv. :D
Nem-nem. Életvezetési tanácsadó.
“Ha lehet előzetesen jelentkezni olvasónak egy-egy cikkre, én megragadnám az alkalmat és előre lájkolom a cikkedet!”
öööö, ezt most hogy is értsem pontosan? küldjem el megjelenés előtt a cikkemet az e-mailcímedre? :)
——–
Többször töprengtem már azon, hogy valójában a normális (azaz nem feminista beütéses) nők véleménye nem sok mindenben tér el a férfiakétól. Ha csak magamból indulok ki azt kell mondjam, hogy hozzátok nagyon hasonlóan gondolkodom sok-sok olyan dologról ami itt vagy Deansdale blogján említésre kerül. Szerintem a különbség esetleg abban lehet, hogy a nők a férfiaktól eltérően, kicsit más szemszögből, más dolgokat kiemelve, más szavakkal és érzelmekkel tudják leírni ugyanazt.
Ezt most csak azért írom, mert azt mondod, hogy ti férfiak túlságosan egyetértetek, ezért érdekelne egy nő véleménye is, hátha lehetne egy egészségeset eszmecserézni, vitatkozni (annak pozitív értelmében). Hát nem is tudom…próbáljuk meg. Kérdezz kérlek! Dobj fel egy témát és írok róla egy cikket, hogy hogyan látom én…
A kérdést azért kérem, mert
1. nem tudom pontosan mi érdekelne téged
2. nem vagyok az a szószátyár típus. Kérdésekre szívesen válaszolok ha tudok, de egyéb esetekben inkább háttérbe vonulok és csendben figyelek, míg nincs valami hozzáfűznivalóm a témához.
Van sejtésem, hogy miért olvastok feminista oldalakat, de szeretném hallani tőled is valóságot. A tiédet.
És az a könyv is érdekelne, úgyhogy hajrá-hajrá azzal az olvasónaplóval :)
Ó, nem gondoltam én semmi előzetes véleményezésre, csak már előre örvendeztem a cikkednek, ennyi az egész :-)
A feminista oldalakat illetően már meg is írtam a cikket. Nem volt nehéz, már évekkel korábban elkezdtem gyűjtögetni magamban az érveket, miért is foglalkozom ilyesféle sajátságos dolgokkal =8-O
Hadd ne én ‘rendeljem meg’ tőled a cikket :-) Egyszerűen csak szívesen olvasnám egy igazi nő véleményét olyan dolgokról, mint a férfi-nő kapcsolatok, feminizmus és egyenjogúság. De ha így könnyebb, kérdezek személyesebbeket is: Szerinted milyen az, ha egy nő per ‘az uram’ beszél a férjéről? Netán te is szoktál így tenni? Érezted már magad elnyomva, kizsákmányolva, meggátolva vagy megalázva, mert nő vagy? Szerinted férfinak vagy nőnek lenni jobb? Elégedett vagy az életeddel? Min változtatnál esetleg mégis? Szereted-e a macskákat? Lennél-e macska? És hasonlók…
Tartozom egy vallomással: Nem tudat alatti okból, hanem galád, előre megfontolt szándékkal írtam azt, hogy “mi férfiak”. :-) Természetesen semmilyen gonosz kirekesztő szánék nem munkálkodott bennem, inkább ezzel is jelezni szerettem volna, hogy lassan valamiféle nemi elkülönülésre kényszerülünk…
Ha annyi figyelem és szeretet irányulna manapság a férfiak felé, mint amennyi az írásodból árad, akkor valószínűleg eszünkbe sem jutna efféle férfikórust alapítani és basszus hangon “dünnyögni”. :-)
Ulquiorra, köszönjük, hogy itt vagy velünk! Biztos vagyok benne, hogy ha a tiédhez hasonló egészséges lelkületű nők hangja is hallható lesz ebben a kánonban, akkor “a nemek harca” újra csak annyit jelenti majd, amit Karinthy Frigyes a következő közismert szavakkal fogalmazott meg:
“Férfi és nő … hogyan is érthetné meg egymást. Hiszen mindkettő mást akar. A férfi: a nőt. A nő: a férfit.”
“Ulquiorra, köszönjük, hogy itt vagy velünk!”
Hidd el, nagyon szívesen!:) Sőt, azt kell mondjam számomra a megtiszteltetés , hogy bebocsátást nyertem közétek az oroszlánbarlangba. Köszönöm!
Maestro!
Remek kérdések. A végéről kezdem: nem szívesen :)… halnék meg kilencszer :))
Az elnyomós kérdésre részben már pont az előbb kommenteltem a vers kapcsán, de nyilván kifejthetem bővebben is.
Tényleg jó kérdések…nemsokára írok valamelyikről.
Köszönöm szépen!
Karinthy mondta: “Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába” – milyen igaza volt. Fordítva is igaz, ahogy Ulquiorra is megírta. Hogy mennyire tudunk igazi nők lenni, függ attól, hogy milyen férfiak vesznek körül bennünket, legyen az apa, férj, barát, szomszéd, bárki.
Nem szeretem a feministákat én sem, annyira nem, hogy legszívesebben egy szót sem vesztegetnék rájuk. Egy nő egy igazi férfi oldalán lehet igazán nő, nekik ilyesmi élmények nyilván nem jutnak, ezért az értelmetlen küzdelem. Nem társadalmi szinten kell kezdeni az igazi nővé válást, hanem a legkisebb egységben, a családban. A jó példa sokat jelent.
Szia! Most, hogy írtál, azt hiszem, én is veszem a bátorságot, hogy bejelentkezzem közétek. Hátha kijön belőle valami értelmes a billentyűzeten. :-P
Pár apróság, amire zsigerből mondhatnékom támadt:
“Minden valamirevaló férfi baritonról basszusra vált, ha a nő már készül átesni a túlsó oldal lovára”
Komolyabb esetben szerintem repkednek ott cifrább dolgok is a basszuson és a ‘drága’ mamától kapott Zsolnay készlet darabjain kívül is… :P
“Úgy gondolom talán még pont időben hallatjátok (hallatjuk?) a hangotokat ahhoz, hogy kis hazánkban elejét vegyük annak az elvetemült szemléletnek és gyakorlatnak, ami a nyugati országokban már gőzerővel tombol.”
Szerintem rém optimista vagy. Nem tudom, mennyi idős lehettél a rendszerváltáskor, de én már elég idős ahhoz, hogy lássam, hogy a média hogy qrvult el, hogy a tartalmas, minőségi adásokból hogyan lett röpke pár év alatt a tengeren innen és túlról átvett, birkagyártó, néphülyítő, agysorvasztó programok és szenzációhajhász hírgyártás-bemutatás az objektív, tényközlő (igen, és anno politikailag megszűrt és gondosan átnézett) hírek helyett.
Ha ebből a tendenciából indulok ki, akkor ezen a téren sem jósolok túl sok időt ahhoz, hogy ide is begyűrűzzön a férfiellenesség…
“a férfiaknak miért nincs olyan izmusuk amivel a szebbik nemet cseszegethetnék nyakló nélkül, éjjel-nappal?”
Tán mert a történelem során sosem volt rá eddig szükségük? :P
Most meg, mire észbe kaptak, már sok helyen túl késő: lehet kapkodni fűhöz-fához, a közbeszédben már a férfiak a kárhoztatni való …-k (tetszőlegesen behelyettesíthető), akik miatt a szegény elnyomott nők blablabla….
“Sajnos a fenimisták ostobaságai miatt volt már olyan szituáció mikor szégyellnem “kellett”, hogy nő vagyok…”
És eddig még csak a feministák miatt kellett szégyenkezned? Szerencsés ember…
Az én szakmámban alapvetően a kolleginák ‘kvalitásai’ miatt minden alkalommal meg kell küzdenem azért, hogy ne nézzenek engem is kapásból csonthülyének, csak mert nekem is kettessel kezdődik a személyi számom…
Ha ebből a tendenciából indulok ki, akkor ezen a téren sem jósolok túl sok időt ahhoz, hogy ide is begyűrűzzön a férfiellenesség…
Begyűrűzött az már, de a magyar társadalom ellenállóbb ilyen szempontból, mint a legtöbb nyugati. Azért le fogják ezt nyomni a torkunkon, azt hiszem.
Egyetértek.
Az utolsó mondatoddal teljesen egyetértek. Sokkal nehezebb volt leküzdeni ezt az előítéletet (napokig tartott), mint mondjuk a nyelvi nehézségeket. Utóbbiak 10 percig, ha tartottak (nem ismertem a kollégák iparág-specifikus szidalmait és néhány káromkodást :) ).
“Komolyabb esetben szerintem repkednek ott cifrább dolgok is a basszuson és a ‘drága’ mamától kapott Zsolnay készlet darabjain kívül is… :P”
Az már nem biztos, hogy valamire való férfi :) … és baritonról basszusra „csak” hangnemet lehet váltani.:))
“Szerintem rém optimista vagy. Nem tudom, mennyi idős lehettél a rendszerváltáskor,…”
Ki emlékszik már arra, hogy mikor volt a rendszerváltás :)
Nem hiszem, hogy rém optimista lennék, csak sok minden nem érdekel, amin a fél ország liheg. Évek óta nem nézek tévét, nem tudom kiről beszélnek a buszon egy-egy bulvárcikk-elemzés során, nem vagyok fenn közösségi oldalakon és sorolhatnám még tovább. És nem érzem úgy, hogy ettől kevesebb lennék bárkitől. Teljes életet élek, két gyönyörű egészséges tinilány édesanyja vagyok, rendkívül szeretem és tisztelem a páromat, tökéletes munkám van, amit imádok csinálni… Szabadidőmben olvasgatok, kötögetek, festegetek… és újabban kommentezgetek:). Remekül érzem magam a bőrömben és meg kell mondjam, nem nagyon érdekel, hogy Szépreményű Katinkát egy óvatlan pillanatban fejbekólintotta a zura egy kapanyéllel. Biztos meg volt rá az oka. Ha meg nem, akkor Katinkának van meg, hogy (le)lépjen.
Én nem azt szeretném hirdetni ezen az oldalon, hogy szegény nőknek, vagy szegény férfiaknak milyen rossz, hanem arról szeretnék szólni, hogy NEKEM milyen JÓ. Arról, hogy nő vagyok és tökéletesen jól érzem magam így a bőrömben. Arról, hogy nem tapasztalok magamon a patrisoviniszta nősanyargatásból hangyafingnyit sem. Semmi egyebet nem szeretnék itt. És ha majd rajtam kívül még egymillió nő (teremtő szóljon belőlem:) csak ennyit tesz meg ezen az oldalon akkor az már egy elég népes boldognő tábor :)
“Tán mert a történelem során sosem volt rá eddig szükségük? :P”
Nekünk se nagyon lett volna, ha nem lettünk volna telhetetlenek és megelégedtünk volna a saját szerepükkel.
“Most meg, mire észbe kaptak, már sok helyen túl késő…”
Sok helyen igen, de nálunk talán még hátha nem. Itt azért a törvények még nem annyira elvetemültek… bár – most hogy mondom :) – épp a minap volt szerencsém beleolvasni egy válási határozatba. Felperes a feleség- nyilván. Azt mondja – most(!) -, hogy „már a házasság 5. évében sem érezte úgy, hogy szereti és kívánja a férjét”…ettől függetlenül a 7. évben szült neki még egy gyereket, zsigerelte a srácot 23 évig és most, hogy a férjnek egy ideje nem volt munkahelye és kiment külföldre – a családja érdekében – szerencsét próbálni (sajnos egyelőre kevés eredménnyel), az asszonyka hirtelen válni akart. Hát mi a penészért nem jutott ez eszébe 18 évvel ezelőtt, ha már akkor sem érzett a férje iránt semmit?? (ez költői kérdés, a választ nyilván mindannyian tudjuk). A válás indoklásban ilyet ír a t.bíróság: „Alperes mikor ideje engedte törődött a gyerekekkel, minden tőle telhetőt megadott nekik. (…)de sokszor előfordult, hogy este későn járt haza, mert dolgozott(…)felperes emiatt megszegte házastársi hűségét” (csak jelzem, hogy több ízben…szegény szerencsétlen asszony) Ezen azt hittem lehidalok. Nem a tényeken, hanem hogy egy bírósági végzésben így van indokolva, hogy miért akar a feleség elválni. Arról nem is szólva, hogy „közös megegyezéssel” váltak el, a srác igazából semmit nem kért, mindenbe beleegyezett, haza sem tudott jönni külföldről a tárgyalásokra, mert nem volt pénze, egy rossz szót nem szólt senkiről, akkor miért kell egyáltalán védeni a nőt bármitől is?
Na ezt most csak azért írtam le, hogy bár igazam van, hogy a törvényeink még nem túl durvák ebben a tekintetben, de ha már a bíróság így indokol egy végzésben az már jócskán az előjele lehet valami unszimpatikus dolognak- úgyhogy neked is igazad van :).
“Szerencsés ember…”
Valóban szerencsés embernek érzem magam…sokféle tekintetben. Bár azt is vallom, hogy mindenki a saját szerencséjének kovácsa…többé kevésbé :)
“Az én szakmámban…”
Az én munkám olyan, amit jellemzően inkább férfiak szoktak ellátni. Ezért – és egyéb más okból – leginkább férfiak között dolgozom. Nem emlékszem olyanra, hogy valaha is beszóltak volna, lenéztek volna azért, mert nő vagyok. A férfiakkal valahogy minden sokkal simábban megy…
—-
ja és szia agicza, köszönöm, hogy szóltál hozzám :)
“Évek óta nem nézek tévét, nem tudom kiről beszélnek a buszon egy-egy bulvárcikk-elemzés során, nem vagyok fenn közösségi oldalakon és sorolhatnám még tovább.”
Te nem véletlenül én vagyok? :D Komolyan paráztam miatta, de aztán a két csemete említésekor azért megnyugodtam… :P Mi se’ fogunk itt nagy csörtéket levágni, asszem… :)
“már a házasság 5. évében sem érezte úgy, hogy szereti és kívánja a férjét”…ettől függetlenül a 7. évben szült neki még egy gyereket, zsigerelte a srácot 23 évig és most, hogy a férjnek egy ideje nem volt munkahelye és kiment külföldre – a családja érdekében – szerencsét próbálni (sajnos egyelőre kevés eredménnyel), az asszonyka hirtelen válni akart.”
Édes istenem, ekkora lúzert… Valahol hiába mondnom azt, hogy szerencsétlen pasi, ilyen nőt fogott ki és tartott el, azért itt benne is alaposan keresni lehet a hibát, aki ennyi éven át hagyja magát kizsigerelni és kizsákmányolni – valszleg az utód érdekében és változtatni gyávaságból. Azért ne gondoljuk már, hogy egy ilyen házasságban minden f@sza, és a másik ennyi éven át észre sem veszi, milyen helyzetbe került – és a végén, amikor ráborítják a bilit, akkor a szokásos bólogató pincsikutya szintjén törődik bele az egész eddigi elb@szott életébe… Áááh.
Amíg vannak ilyen áldozattípus, betörhető, igavonásra fogható fickók, addig bőven lesznek olyanok is, akik a fenti módon használják és kihasználják őket, vö. érem két oldala, kicsit másképp.
Nekem mindig is úgy tűnt, hogy a férfiak többsége akár a családtól távol élés minden terhét vállalva is igyekszik megfelelni a családfenntartó szerepnek. A mai társadalmi, gazdasági viszonyok között még gyakoribb lehet ez a jelenség. Aztán az esetek egy jelentős részében az történik, mint a példaként felhozott esetben; “Kösz, most már inkább ritkán se gyere haza, elég lesz ha a pénzt küldöd!” És aki “hagyta magát kizsigerelni”, az ezután sem fog vagdalkozni… Nem repül sem a zsolnay, sem egyéb. Csak a férfi főhősünk. Teljesen talajt vesztve, egzisztenciálisan és érzelmileg a padlóra kerülve lassan megpróbál új életet kezdeni. Ehhez képest igazán hazug és igazságtalan a feministák által lefestett “gonosz patriarcha” kép!
Több egykori kolléganőm mondta, hogy férfiakkal sokkal jobb együttdolgozni. Egyszerűbbek, egyenesebbek.
Ezt a felidézhetetlen nevű ulqiurra, vagy milyen hölgy kommentjére válaszul szántam. Bocs, ide sikerült.
“…………itt vagyok, nő vagyok, ………….. szeretlek benneteket :) ”
Soha a kommunikáció egyetlen csatornáján (nyomtatott, elektronikus, képi, audio stb…) sem tapasztaltam még csak ehhez hasonlót sem. Egy hölgy nagy nyilvánosság előtt kijelenti, hogy állesz cuzámme szereti a férfiúi nemet! Nem egyénekre bontva úgy mint: férjét, fiát, édesapját, Brad Pittet hanem együttesen a férfi nemet. Ha ezt így folytatom akkor napokon belül pixelhibát égetek a szememmel az idézett mondat helyére, ugyanis a cikket tucatszor, a mondatot talán százszor is elolvastam. Lehet, hogy sokatok szerint túl emocionálom az egészet, de én akár hányszor elolvasom a mondatot, szinte simogatást érzek a lelkemen és a szélfútta cafatokban libegő önérzetemen.
Köszönöm neked Ulquiorra! :)
Megnyugtatlak, kapott itt már látatlanban is nem egy házassági ajánlatot. :D
Az idézett sort akár én is írhattam volna. :) Nem azért írom ezt, mert házassági ajánlatot szeretnék. Tudnotok kell, hogy sok ilyen nő van.
“Tudnotok kell, hogy sok ilyen nő van.”
Ebből az általad említett “női bariton kórusból” a te hangod is kihallani. :) Neked is és minden olyan nőnek, aki legalább olyan szeretettel fordul felénk mint mi feléjük, (biztos vagyok benne, hogy most használhatom a többest és minden férfi nevében mondhatom):
Őszintén köszönjük!
Nem véletlenül vagyunk itt. :o)
+1 :)
Köszönöm :)
http://444.hu/2015/09/25/zaklattak-a-brit-ujsagironot-mikozben-epp-a-noket-ero-zaklatasrol-keszitett-riportot/
A bíbíszíseknek meg a négyzséknek majd akkor hiszek, mikor ló legel a sírjukon.
https://www.youtube.com/watch?v=0qUJghngAIo
Bénaság.
Sziasztok! Ehhez mit szóltok? http://www.slayerment.com/mbti-gender
Egy kis pszichológiai alátámasztás a férfi-nő különbségek terén.
Az az érdekes benne, hogy elvileg ez velünk született, tehát nem lehet a társadalom (“gonosz patriarchátus”) személyiségformáló hatása, hogy mondjuk a nők inkább F-ek, a férfiak meg T-k.
Nagyon kíváncsi lennék rá, hogy a sajnos fehér hollónak számító antifeminista nőkre mi a jellemző.
Itt van pár teszt:
https://www.16personalities.com/hu/ingyenes-szem%C3%A9lyis%C3%A9gteszt
http://szemelyisegtipusok.hu/tesztek/mbti-szemelyisegteszt-72-kerdessel/
http://teszt.agartha.hu/
Én “ördög ügyvédje” azaz ENTP vagyok. Amúgy osztozom a kíváncsiságodban nőinket iletően.
ESTJ Őrző- vezető. (mondjuk az egyiket már korábban megcsináltam). Úgy nagyjából illik is rám a leírás,bár nem ennyire szigorúan.
Örülök, hogy nem csak én vagyok kíváncsi. :-)
Sokat gondolkodtam azon az utóbbi időben, hogy egy férfiakra jellemző típusú nő mennyire lehet tipikusan antifeminista.
Azt hiszem, hogy anno elég sok feminista lehetett ilyen, amikor még arról volt szó, hogy nem volt jogegyenlőség, és a kissé túlzó viktoriánus nőkép uralkodott, mert sok tekintetben nem passzol a személyiségük abba, amit nőiesnek szoktak mondani. Ld. pl. a cikk: http://personalitygrowth.com/what-it-means-to-be-an-intp-female/ Azt hiszem, egy INTP tipikusan olyan nő, aki mondjuk azért küzd 1900 környékén, hogy hadd járhassanak nők is egyetemre.
De úgy gondolom, hogyha manapság egy INTP vagy más, hasonlóan racionalista (NT) típusú nő elkezd gondolkodni, ami elvileg az egyik erőssége, akkor rájön (mert ezt tapasztalja a többi lány/nő között gyerekkora óta), hogy ő sok tekintetben elüt az átlagtól, és jól működő társadalmat nem kivételekre szoktunk építeni.
Ez szerintem az összes férfiakra inkább jellemző személyiségtípusú nőre igaz. A jelen antifeminista női nagy valószínűséggel anno feministák lettek volna.
Ez valóban így van :) Ezen sokat gondolkodtam,hogy anno tuti küzdöttem volna a női egyenjogúságért ( mint egyenlőség párti). De ez már rég megvalósult és nem tetszik amit most művelnek,nagyon nem…
Korrigálom magam: nem feltétlen lettek volna feministák, csak egyetértettek volna több mindennel. A mai feminizmussal kb. egy kérdésben se lehet már azonosulni.
Ellenérzések lehettek volna régebben is, mert már anno is összefonódott szépen a feminizmus a marxizmussal, és az ateizmus meg az internacionalizmus zavarhatta volna őket.
Igazából én nem látok olyan nagy különbséget a genderfeminizmus meg az első hullám között. Csak annyit, hogy az első hullám a partra sodort pár jogos dolgot is, ami egyébként törvénybe is lett iktatva azóta, de egyébként hasonló a mentalitás.
(Amúgy az ún. nőjogi harc nem feltétlen az ördögtől való. Ha jól tudom, anno az Árpád-korban az Egyház vívta ki a nők számára Magyarországon, hogy örökölhessenek [leánynegyed].)
Mondjuk akkora nagy újdonság azért nem volt a kivételes nők politikai vagy tudományos érvényesülése, már az ókorban is voltak ilyenek. Pont pár napja olvastam, hogy Alexandriai Szt. Katalin a filozófusok és a prédikátorok védszentje a “nőelnyomó” Egyházban.
A feminizmus abban hozott újat, hogy kitalálták, ez nem is kivételes dolog a nők részéről. Hanem ez lenne az általános, ha a férfiak nem nyomnák el őket.
Úgy képzelem, hogy néhány férfiasabb jellemű nő, de azért mégis csak nő, tehát a magamból indulok ki szolipszista mentalitással az ő tudásvágyát, agyalhatnékját, nőkre nem jellemző érdeklődését a közügyek és tudományok iránt kivetítette minden nőre, és kitalálta, hogy a nők többsége azért nem olyan, mint ő, mert el van nyomva, és ha nem lennének elnyomva, bizonyára őket is rendkívül érdekelnék az ógermán nyelvfejlődés sajátosságai. :-D
Ma már joga van egy nőnek nyelvtudományokból (vagy bármiből) doktorálni. Ami szerintem nem rossz. Csak eljutottunk odáig, hogy már nem azért kell küzdeni, hogy a kivételes nők megélhessék azt, ami bennük van, akár a doktorálással, hanem hogy a többség hadd élhessen már nőiesen. Ma már azért lenne szükség nőjogi harcosokra, olyanokra, akinek tényleg fontos a döntés szabadsága, és akit tényleg érdekelnek a nők és becsüli a nőiséget, hogy kiharcolja, hogy ne kellejen a nőknek kényszerből a munkába állást választaniuk, hogyha ők háztartásbeliként az egész életüket a családjuknak kívánják szentelni.
Mondjuk az is érdekes kérdés, hogy az inkább férfiakra jellemző személyiségtípus mennyire predestinál egy nőt arra, hogy tudományos vagy akármilyen karrierje legyen. Anélkül is kielégítheti valaki a szellemi igényeit, hogy házon kívül dolgozna.
Emlékszem, 13-14 évesen barátkoztam egy nálam pár évvel idősebb lánnyal, akiről később kiderült, hogy INTP. Ő antifeminista volt és azt fejtegette nekem, hogy minek kellett kivívni az egyetemre járást, ha akar egy nő, beköltözik a férje könyvei közé. :-D
Lehet, hogy az “igazi” nőjogi harcos jellem inkább az Extroverted Thinker…? Pl. egy ENTJ-t simán el tudok képzelni politikusnőnek vagy vállalatigazgatónak.
“Azt hiszem, egy INTP tipikusan olyan nő, aki mondjuk azért küzd 1900 környékén, hogy hadd járhassanak nők is egyetemre.”
Minek?
Mert még nem volt internet. :-D
Ez jó és nagyon frappáns….
Én azt vettem észre,hogy angol nyelvű erősségek és gyengeségek leírásban (ESTJ ) szinte teljesen pontos leírásom néz velem szemben. Tényleg ilyen vagyok. Nagyon.
Örülök, hogy tetszik az MBTI. :-) A másik érdekes téma a házastársunk típusa. Hasznos tudás.
Szóval akkor most már ki lehet ebrudalni a nőket az egyetemekről.
szia :)! klassz profilfotó!
kèt kiló spàrga megpucolàsa helyett, inkàbb kitöltöttem mind a hàrmat.
elsőre:
ENFP-A “kampànyfőnök” :D jött ki, viszont telitalàlat ” az életet egy nagy, bonyolult kirakónak látják, ahol minden mindennel összefügg. Az Analitikusokkal ellentétben azonban – akik az életet intrikák szisztematikus sorozatának látják – az ENFP-k az érzelmek, együttérzés és miszticizmus prizmáján keresztül nézik a világot és minden mögött valami mélyebb értelmet kutatnak.”
a màsodikra:
INTJ, szimplàn làngelmèk közè sorolt :D
a harmadikat meg kiakasztottam, mert az első fordulóban pontosan ugyanannyi extro ès intro vàlaszom volt (szerintem èn intro vagyok, aki megtanult extrovert lenni) szóval, ha azt ikszeltem hogy nem jövök zavarba ha mindenki ràm figyel, akkor vègûl ESTP
Köszi. :-)
Esetleg ez segíthet a döntésben.
Itt tulajdonképen a betűk között kell választani.
E – I
S – N
T – F
J – P
Érdekes, amit az I – E-ről írsz. Én sokáig J-nek teszteltem magam, mert a J viselkedést tartottam helyesnek, de 1-2 éve megbékéltem azzal, hogy egy megveszekedett P vagyok.
A betűkről.
és neked / nektek mindhárom tesztre ugyanaz jött ki?
Ha betût kell választanom akkor I/E , N, F, P
Nekem is kiakad kicsit a harmadik teszt. Azt nem tudom rendesen kitölteni. Csak ha kényszerválaszokat adok. Úgy más jön ki rajta. Egy biztos: az emberiség gazdagabb annál, minthogy benne minden személy 16 típus valamelyikének a tiszta képviselője legyen.
Amúgy egy igazi MBTI-pro jól leteremtene engem, hogy nem a betűkkel kell bűvészkedni, hanem a funkciókkal. Én csak egy lelkes rajongó vagyok, aki ennek ellenére még nem ásta bele magát annyira a témába, mint kéne. :-)
Most rá is kerestem a témára és találtam egy ilyet. Kíváncsi leszek, a kognitív funkciós tesztek alapján mi jön ki…
vègülis a horoszkópnàl némileg komplexebb.
Nálam is kidőlt az ellentmondásoktól a második szintnél.
Én is ajánlom a 72 pontos tesztet, nagyon alapos, ahogy az elemzés is!
Magam részéről: INFJ Szóval a férfilakosság 0,5%-ába tartozom. :)
Kissé meglepődtem, h ahhoz képest, milyen ritka, mennyi INFJ volt százalékban, ismerőseim között is, de ez adódhat az adott nemzeti kultúra, néplélek, kollektív tudatból.
igen, az alapján vagyok INTJ értsd lángész, de megcsinàltam a 88 ast is ès ott is INTJ jött ki.
ilyenekkel vagyok személyiségtípus rokon, mint Nitzsche, Don Corleone, Hannibal Lecter meg Gandalf plusz Palpatine :DDD
de inkàbb a szàzalék az érdekes, egyedül az N 90% fölötti a többi betűm 55-65% között mozog szóval bàrmelyik típus lehetek.
Nálam is vanak hasonló tendenciák. Az a gyanúm hogy hangulattól, kipihentségtől és környezettől függően némiképpen váltogat az ember és mivel számos mutatószám billeg eléggé más is jön ki eredményként és belőlem is.
:) háj rokonlèlek.
Bizonyos dolgokban tényleg hasonlítunk.
annak a bal oldalinak elképesztô hasizma lehet.
A náci kaméleonnak? Hátizom lesz az… Másik be is tojt tőle.
de hát zöld.
nemcsak hát, a pocija alatt nincs támasz, nagyon rendben van mèlyizomzatilag is.
Ökofasizmus?
aszittem ez a kép rólunk szól :)
a végén még kiderül rólad, hogy te vagy a ligetvédô Gergô.
https://www.youtube.com/watch?v=jrXRD6pyerk
https://www.youtube.com/watch?v=y-wHq6yY2CI
ENTJ. Rabszolgák, behódolni!
ENTJ=ENTE
https://www.youtube.com/watch?v=kzH1iaKVsBM
Még a Führert is sértegeted, elképesztő!
jam, ilyen amikor vki nem igazán mérlegel.
(amúgy mi a véleményed errôl a kedves kis játèkról, ez tènyleg tudomány?)
Mire gondolsz pontosan? Elvesztem a gondolattengerben.
A Myers-Briggs tipológiára :)
Na most: ez egy teszt, tehát alapvetően nem mérhető dolgokat próbál meg félig-meddig egzakt módon visszaadni, nyilván mérsékelt, de azért valamekkora sikerrel. Alapvetően a pszichológiában ezekre nem igazán építenek (van 1000 féle személyiségteszt), csak kiindulási alapnak alkalmazza, aki megteszi. Annyi értelme van, hogy valami általános képet ad az egyénről, de a legtöbb információ úgyis személyes eszmecsere során derül ki.
végülis, varázsgömböd nincs, kapaszkodónak tényleg jó lehet, fôleg ha ott áll elôtted vki full ismeretlenül. Amúgy pszichológusok szokták nézegetni mondjuk a kliensek fészbukját vagy blogját?
Ilyesmiről nem tudok, de szerintem a szakma etikai kódexe nem feltétlenül örülne hasonlóknak, elvileg mi azzal dolgozhatunk csak, ami a praxis során történik, meg amibe a kliens (vagy a képviselője) beleegyezik. Szakmai szempontból egy közösségi oldalon lévő profil szerintem nem felhasználható, de nagyon nagyon még nem vagyok benne a dologban, amolyan kezdősz*r vagyok. :)