A Behódolt Feleség

Aki nem tudná, a The Surrendered Wife egy életvezetési tanácsadó könyv, szerzője egy magát feministának tartó hölgy, Laura Doyle. A feministák természetesen mereven elhatárolódnak tőle, bár az ő ténykedése több nő életét teszi boldoggá. Tanfolyamokat tart, megtanítja a nőket ‘behódolni’ (mármint lemondani a feminista hatásra felszedett rossz és nőietlen szokásaikról).

A könyv címe szándékosan provokatív, hátha epeömlést kapnak tőle a nőjogi aktivisták (és tényleg…). Pedig a könyv olvasásakor hamar kiderül, hogy nem valamiféle látványos középkori behódolásról van itt szó, hanem a férj feletti anyuka-stílusú bactatási kényszer gyökeres visszafogásáról. A lényeget jobban tükröző, ám tagadhatatlanul kevésbé frappáns címek lehetnének: Az Engedékeny Feleség, A Férjében Megbízó Feleség, netán A Nőies Feleség – avagy mindez együtt: A Tökéletes Feleség.

Rövid összefoglaló olvasható róla a szerző weboldalán, ill. a Wikipédián is. Mit is csinál egy Behódolt Feleség? Egyszerű, mondhatni: természetes dolgokat, amikről csak az utóbbi évtizedekben szokott le és már külön fizetős tanfolyamra kell járnia, hogy megtanulja: a férfiak és nők nem egyformák.

A nők biztonságra és szeretetre vágynak, figyelemre és törődésre. Szeretnek olyan párt választani, akire felnézhetnek és aki a tenyerén hordja őket. Doyle tulajdonképpen arra jött rá, hogy a férfiak pedig szívesen és önként megadják mindezt a nőknek, ha férfinak érezhetik mellettük magukat.

A Behódolt Feleség tehát szakít a formális egyenjogúsággal és nem azonos részt akar mindenből, hanem úgy irányítja a közös életüket, hogy a férfi iszonyúan férfiasnak és a nő iszonyúan nőiesnek érezhesse magát. A gyakorlati siker egyértelműen őt igazolja, ez nem egy zéró összegű játszma, hanem mindketten csak nyernek a dolgon. A Behódolt Feleség tesz a feminista szólamokra, önként lemond a nőietlen szerepekről és helyettük lubickol a nőiekben. Nem akarja mindenben kontrollálni és ellenőrizni a férjét, aki cserében a tenyerén hordozza és büszke magára, hogy benne így megbíznak.

Az ehhez szükséges dolgok igen egyszerűek, bár a könyv részletesen, példákkal illusztrálva, szájbarágósan magyarázza el. Hja kérem, nőknek írták :-P – ráadásul amerikai nőknek… De a lényeg, vagyis a Behódolt Feleség alapelvei:
– Feladja a szükségtelen kontrollt és a felelősséget.
– Elmondja, mit szeretne, de tiszteletben tartja a férje döntéseit.
– Ellenáll a kísértésnek, hogy kritizálja, leszólja vagy elutasítsa a férjét.
– Megbízik a férjében a házasság minden területén, a szextől a pénzügyekig.
A Behódolt Feleség egész titka két egyszerű mondatban van:
‘Ahogy gondolod, drágám’ (és elfogadja a férj döntését)
‘Szeretnék egy…’ (és megkap bármit, amit csak szeretne)
Ennyi a nagy titok. Nem megalázkodás és nem rabszolgaság, csupán csak annyi, hogy a nagy gender-tudatosságban nevelkedett, boldogtalan nők megtanuljanak lazítani a mindent kontrollálni akaráson és újra normális, szerető és szerethető feleségek legyenek.

Ami ellen a könyv voltaképpen küzd – a nők elsárkányosodása -, tipikusan a modern kor terméke, a modern nő nem bízik a férjében és nem hajlandó átengedni a kontrollt. Pedig jó családfőnek lenni sem csak féktelen habzsidőzsi, hanem felelősség és munka is, amit az okos nő lazán átenged a férjének. Egy Behódolt Feleség nem utasítgat és szervez részletekbe menően, hanem kér és a férjre bízza a részleteket. Csak azt mondja meg, mit szeretne, de sosem írja elő, hogy az hogyan legyen meg. Az már a férj dolga, övé a felelősség, de éppen ezért több kedve is van a család érdekében ténykedni és nem csak megteszi, de örömmel teszi meg, amit kell.

Erről az egészről az jutott még eszembe, bár erről a könyv szemérmes általánosságokban beszél csak, hogy nem véletlenül mondják úgy, hogy a nő ‘odaadja magát’ a férfinak. Az a nagy büdös helyzet, hogy a jó szexhez egy nőnek tudni kell elengedni a kontrollt és rábíznia magát a partnerére. Össze sem hasonlítható az élmény a férfiakra gyanakvó, bennük nem bízó nő által átélt dolgokkal. Ez egy öngerjesztő, önigazoló folyamat tehát, akár pozitívak, akár negatívak az előzetes várakozások.

Na persze, ehhez olyan partner is kell, akire rábízhatja magát, a testét-lelkét, de akár még a nők legintimebb dolgát, a családi bankszámla feletti ellenőrzés jogát is. A szerző nem is ajánlja a behódolást erőszakos, sérült személyiségű vagy szenvedélybeteg férjek esetén. De egy tisztességes, normális, átlagos férjnek való, fent leírt ‘behódolás’ csak javíthat mindkettejük életén.

Úgyis mindjárt nyakunkon a karácsony, hát ez a könyv mindenképpen legyen a fa alatt, kedves férfitársak :-)

1 vote, average: 5,00 out of 51 vote, average: 5,00 out of 51 vote, average: 5,00 out of 51 vote, average: 5,00 out of 51 vote, average: 5,00 out of 5 1 olvasó átlagosan 5,00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Maestro

Szerintem az a jó stílus, amikor te jókedvűen vigyorogva írsz, az átlag olvasók is vigyorogva olvassák - csak akinek a kritika szól, annak habzik a szája, mikor olvassa! :-)))

27
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
11 Egyéni hozzászólás
16 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
13 Hozzászólások szerzői
XcsakxVivienLeighReina NicolasaZoliPash Cutter Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Csuzi Attila
Szerkesztő

Mondhatni a szerző feltalálta a négyszöget. Ha valahol a hagyományos, évmilliós családmodell körülírása eredeti hangvételű szerzői munkásságnak számít, ott tényleg messzire jutottak a társadalmi változások. Én is javaslom, hogy mindenki vegye meg karácsonyra “az asszonynak”, aztán csak figyeljen… Ha “a Kedves” annak ad hangot, hogy mennyi új és érdekes dolgot olvasott ebben a könyvben, akkor az Isten óvjon minket, máris nagy bajban vagyunk! :D

Vasgerinc
Vendég
Vasgerinc

Az a baj ezzel a könyvvel, hogy a címe nem csak provokatív a feministák számára, de riasztó is a nők számára. Ha én a páromnak megvenném, biztos hogy a cím elolvasása után letenne arról, hogy elolvassa.
Mondjuk neki talán annyira nincs is rá szüksége, mert bár van ami benne is kárt tett gondolkodásmódban, de ő még (vagy már) azért nagyobb részt a helyes úton jár.

Ulquiorra
Szerkesztő

Szerintem nincs túl nagy baj ezzel a címmel, ha az ember lánya nem egóval feszül neki egyből, hanem egy kicsit elvonatkoztat, hogy vajon mit is akart ezzel jelezni az író.
Másrészt van annyira provokatív, hogy már csak ezért is megéri beleolvasni.
Az értelmesebbje biztosan tudja hasznosítani az olvasottak x százalékát. Lehet olyan is, hogy csak mazohizmusból olvassa el valaki, hogy aztán – vagy közben – szörnyülködhessen az egészen, de az is előfordulhat, hogy még a legelvakultabb feministát is megragadja benne valami. Sosem lehet tudni :)

Vasgerinc
Vendég
Vasgerinc

Na igen, vannak különböző szemléletű nők. Persze nem is tudom kit akart megérteni vele a szerző, de szerintem a többséget jelentő egyszerű nőnek ez a cím negatív hatású, és rögtön az jön le neki belőle, hogy őt megalázkodásra akarják rávenni, és abban semmi jó sincs.

Vasgerinc
Vendég
Vasgerinc

Az a baj, hogy az utóbbi évtizedekben a hatás a férfiakat is elérte. És egyre kevesebb az olyan férfi is, akiről írsz, akire rábízthatja magát a nő.

mdmselle
Újságíró

Hmm… beleolvastam a könyvbe a neten, és szerintem ezt le kéne fordítani magyarra is. Ha biztosan találnék hozzá kiadót, lefordítanám én magam. Sajnos az én kiadómnak nagyon nem ez a profilja, különben nem sokat törpölnék rajta, de mindenesetre megveszem, aztán meglátom.

Toplak Zoltán
Újságíró

Mdmselle, csak az agyam jár…. magánkiadás? Én sajnos keveset tudok angolul, nincs sok értelme beleolvasni. Pedig érdekelne a könyv. Áh, biztos iszonyat drága lenne.

mdmselle
Újságíró

Vicces hogy a Nőkertben és Harmoneten is úgy írnak a könyvről lealázó véleményeket, hogy nem is olvasták… hiteles újságírás :-/

daphne
Olvasó
daphne

Honnan szerezte be, aki megvette?

Érdekes amúgy, hogy a másik könyve, a Surrendered Single jelent csak meg magyarul “Az igazi szingli (avagy a hódítani akaró nő(k))” címen:)

Suum cuique
Újságíró
Deansdale
Admin

Pozitív az alapfelvetés, miszerint értelmezzük át a CSBE általános megközelítését… De nem szoktam szeretni ezt a “férfiak is lehetnek áldozatok” megközelítést. Látszik, hogy nő írta a cikket, mert érzelmileg áll a témához, én viszont hasznosabbnak tartom a logikus, tényszerű vizsgálatot és következtetéseket. Hiába no, női és férfi természet… Mindenesetre kétlem, hogy a világnak több olyan emberre lenne szüksége aki sírva keresi mások együttérzését a saját óriási problémáival kapcsolatban. Inkább tegyünk rendet a köz rendelkezésére álló információk, nameg persze a törvények terén – a társadalmi változásokat úgysem lehet erőltetni. (Vagy ha lehet, akkor nem érdemes.)

A magánéleti problémákat vagy az erőszakot tökéletesen megszüntetni nem lehet, ilyen utópia még párezer évig nem fog eljönni. Éppen ezért az “optimális cél” amiért szerintem harcolni kellene az az, hogy a törvények és a közhiedelmek legalább ne rontsanak tovább a helyzeten. Ha a nő kezdeményez erőszakot akkor ne a férfit vigye el a rendőr, csak mert ő a nagyobb. Ne adjanak egy nőnek könnyített büntetést csak mert olyan megindítóan könnyezett a bíró úrnak. Ne ítéljenek el senkit a másik fél “bemondására”. Ne kapjon egy férfi valami homályos válóperes vádaskodás miatt hosszabb fegyházat mintha tömeggyilkos lenne. Satöbbi.

Pash Cutter
Olvasó

Valaki lefordíthatná magyarra a könyvet! :D

Suum cuique
Újságíró
.
Olvasó

.

VivienLeigh
Olvasó
VivienLeigh

Ez a rész nagyon tetszett és nagyon igaz:

“Másik ellentmondása a sok közül a feminizmusnak, hogy miközben képviselőik azt mondják, nekik egy férfi ne mondja meg, hogyan éljenek és viselkedjenek, ők folyamatosan a férfiakat oktatják arról, hogyan kéne élniük és viselkedniük. Ha egy férfi azt mondja: szüljenek többet a nők – az felháborító. Ha egy feminista azt mondja: pelenkázzanak többet a férfiak – az csodálatos forradalmi tett. A feministák mérhetetlen gőgjükben nem képesek elfogadni a legkisebb kritikát vagy iránymutatást, míg maguk ezeket nap mint nap boldog-boldogtalannak osztogatják. A feministák azt követelik a férfiaktól, hogy bánjanak velük egyenértékű személyekként (ami számukra egyenlő azzal, hogy tekintsék őket férfiaknak – leszámítva a férfiléttel járó hátrányokat), míg ők a férfiakkal megnevelni való neandervölgyiekként bánnak.”
Egyébként nagyon jó cikk,ha 100%-ban ennyire nem is tudok ilyen nő lenni,de a nagy részével egyet értek
xcsakx
Olvasó
xcsakx

Ateistaként a keresztényi részéhez nem szólnék hozzá, de a cikk szerintem simán helyet kaphatna ezen az oldalon is.

Szerintem ez a legfontosabb esszenciája, alfája és omegája az egész feminizmus rákfenéjének:

Egy feminista nő nem tud eléggé férfivá válni, de nő sem tud maradni. Így két szék között a földre esik, se nem eléggé férfi, se nem eléggé nő, hanem létrehoz magában egy szörnyszülöttet, a férfinőt. Általában a férfias tulajdonságok rosszul állnak neki, illetve negatívan használja őket, a nőies pozitív tulajdonságoknak pedig híján van (mivel megveti őket), de a negatívakat nem neveli ki magából.

……………….

A feministák azt követelik a férfiaktól, hogy bánjanak velük egyenértékű személyekként (ami számukra egyenlő azzal, hogy tekintsék őket férfiaknak – leszámítva a férfiléttel járó hátrányokat), míg ők a férfiakkal megnevelni való neandervölgyiekként bánnak.

………………….

A feminizmus tehát frusztrálttá és boldogtalanná teszi nem csak a férfiakat, de a nőket is. Úgy tapasztalom, hogy minél feministább valaki, annál inkább képtelen arra, hogy harmóniában legyen akár a másik nemmel, akár önmagával mint nővel. Illetve minél kevésbé képes harmóniában lenni a másik nemmel és saját magával mint nővel, annál inkább jellemző rá, hogy feminista. Nem véletlen, hogy sok feminista vezéregyéniség leszbikus, híján van a természet adta női szépségnek,

És, amivel kicsit “vitába” szállnék:

férfiak bántalmazták gyerek- esetleg felnőttkorában, vagy hiányzott az életéből az édesapa. Sajnos a minden sikeres férfi mögött áll egy nő mondást ebben a helyzetben át lehet értelmezni ezen a módon: minden híres feminista ideológus mögött ott áll egy bántalmazó férfi, vagy épp ott tátong egy jó apa űrje. (Mindezzel természetesen nem vitatom ezeknek a feministáknak az egyéni felelősségét.)

Nem hiszem, hogy ez az előfeltétel, lásd a HeForShe varázslótanoncát….

Inkább úgy vélem, hogy mindenkinek megvannak a saját komplexusai (akinek nincs az keres magának :), ahogy a félelemhez nem kell ok, úgy a hülyeséghez sem kell elnyomó apa/anya, mindenki saját jogán is képes hülye lenne, felmenteni egy felnőtt embert a felelősség alól nem fog segíteni egyik félen sem…