A minap ezt írtam itt egy kommentben:
Ha az ember sokat olvas feministákat (hogy miért, arról külön cikket lehetne írni), egy-egy ilyen ‘bad trip’ után különösen üdítő olyan nők véleményét olvasni, akik nőként is boldogok és nem folytatnak háborút az emberiség másik fele ellen.
Nos, hát lássuk e különös perverzió okait…
Egyrészt azért olvasunk feministákat, amiért anno Kohn bácsi is a Der Stürmerre fizetett elő: mert náluk másról sincs szó, mint hogy a férfiaké a világ, körülöttünk forog és mi uralkodunk benne, míg a nők a kényünkre-kedvünkre kiszolgáltatott rabszolgáink. Ami nyilván nem igaz, de azért elég jól hangzik, nem? Sokkal jobb ilyesmikről olvasni, mint hogy már megint hoztak egy férfiellenes törvényt Amerikában, vagy az SZDSZ-esek újra próbálkoznak a parlamenti kvótával.
Másrészt meg azért, amiért horrorfilmet nézünk: mert a végén mindig ott van a fellélegzés, hogy ez az egész nem a valóság. A nemek közti harc tébolyult világában ezért is érdemes kalandozni, mert biztonságos a rettegés: átérezhetjük, milyen lehet ilyen keserűségben, gyűlöletben és butaságban élni – de mi bármikor ‘leállíthatjuk a filmet’ és visszatérhetünk a normális életbe.
Harmadrészt azért, mert érdekes dolog tanulmányozni a fanatikusok működését. Hogyan képesek a nyilvánvaló tényeket is letagadni, hogyan építenek fel egy képzelt világot féligazságokból és teljes képtelenségekből. A beteg elme működésének megértése kulcs lehet a faji, vallási és egyéb jogvédők, kommunisták és nácik megértéséhez.
Negyedrészt, mert remekül lehet rajtuk mulatni. Hiszen, hamis állításokat szükségszerűen csak hamis érvekkel védhetnek, ezért rendszeresen ellentmondásokba bonyolódnak. A feministák vitaképtelensége közismert, csak személyeskedni vagy az ellenvéleményt elhallgattatni tudják. Ez viszont több szempontból is mulatságos: egyfelől megmutatja a külső szemlélőknek is, hogy nincs igazuk, másfelől – amennyiben az interaktivitást választjuk – jó szórakozást nyújt az ugratásuk.
De a legfontosabb a diszkrimináció és nemi gyűlölködés elleni harc: beszéltetni kell a szélsőségeseiket, minél többször megnyilvánulásra bírni, mert ez a feminizmus elleni küzdelem leghatékonyabb módja, ehhez kétség sem férhet. Tucatnyi férfijogi blog sem tesz annyit a feminizmus igazi arcának megmutatása érdekében, mint egyetlen Forintocska- vagy Katica- (Emese, stb.) féle hozzászólás.
“Tucatnyi férfijogi blog sem tesz annyit a feminizmus igazi arcának megmutatása érdekében, mint egyetlen Forintocska- vagy Katica- (Emese, stb.) féle hozzászólás.”
Hát igen. Mondjuk én nem olvasgatok sűrűn feminista blogokat, – mégis, a két első név nekem is ismerős:) – de olykor tényleg nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek. Néha nem tudom eldönteni, hogy ezt némelyek poénból csinálják, vagy tényleg ennyire hülyék (elnézést).
El kell, hogy szomorítsalak: komolyan gondolják!
Ezek olyan emberek, akik a saját szerencsétlen sorsuk alapján ‘logikusan’ kikövetkeztetik, hogy minden nőnek ugyanolyan szar az élete. Neked bizonyára azt felelnék, hogy nem vagy tudatában az elnyomatottságodnak, vagy a koncért tolod a patriarchátus szekerét :-)
De sajnos, ezek nem egy mókás kedvű ember internetes viccei, hanem hús-vér emberek.
Velem Bubu közölte, hogy agymosott vagyok az évezredes patriarchális társadalom hatására. Azt írtam, te meg a feminizmus agymosottja vagy.
Ne fáraszd magad velük, csak akkor, ha élvezni tudod a vitát. Ha idegesít, fáraszt, akkor inkább hagyd a fenébe, mert annyit ők nem érnek, hogy te az ő lyukas agyukba öntsd az energiáidat.
Ha megkérdeznéd, mi is az a patriarchális társadalom valójában, három értelmes szót nem tudnának egymás után fűzni válaszképpen.
És ahogy látom, már ki is törölték a hozzászólásodat. Ez a feminista vitakultúra: ami ellentmond a hitelveknek, azt tiltsuk be, töröljük ki, aztán írjunk rá lehengerlő cáfolatot.
Az már csak hab a tortán, hogy a Ferfi007 vagy hasonló nickből Feri lettél :-)
Höhöhö ja. Le is giziztem azt a nőt. Jó volt.
Mostanra már a nyomát is kitörölték annak, hogy írtál oda valamit – “herstory”, avagy a feminista történelemírás… De legalább egy kis ízelítőt kaptál a szép új világból :-)
1, bivirkninger,
vaa, epp par perce irtam a noi kvotahoz masik blogon:
tok nyugodtan ki merem jelenteni, hogy a feminista noknel SENKI nem tett tobbet azert, h a noket butanak gondoljak.
:D
Ez persze nem véletlen, hiszen a hithű feminista nők tényleg buták (a kevés értelmes meg lelketlen szemétláda).
Na, ennek megírhatná valaki a kritikáját. Egy vállalkozó szellem.
http://www.attac.hu/2012/11/szalai-erzsebet-a-legnagyobb-kisebbseg-az-ujkapitalizmusban/
Igazi kihívás lenne a cáfolata, mivel a szerzője egy hírneves szociológus.
Természetesen a nők megint “el vannak nyomva” ebben a “férfiuralomban”.
Ime, a kritika, a lényegre törés erényét szem előtt tartva :-)
Hülyeség. Az egész gondolkodása a hamis gender-elméletre épül, tehát hamisak a következtetései. Nem az a helyzet, hogy a nők és férfiak egyformák és ezért a nők ilyen-olyan elmaradása az elnyomás bizonyítéka. Az a helyzet, hogy a legjobbak közt több a férfi, többet és jobban dolgoznak, és ezt tükrözi a fizetésük és a pozíciójuk is. Nem rinyálni kellene emiatt, hanem ugyanolyan keményen megdolgozni a sikerért, csak az persze már büdös nekik, könnyebb a kvótákért óbégatni.
Én is pontosan azt tartom a lelényegibb meglátásnak, ha a feminizmusról, mint téveszméről szólunk, hogy a nők és a férfiak nem egyformák. Egyforma jogokkal rendelkezhetnek ugyan, de a jog tulajdonképpen nem jelent többet, mint elérhető lehetőséget.
…ugyanakkor ők szemmel láthatóan azt értik egyenjogúság és esélyegyenlőség alatt, hogy adottságoktól és teljesítménytől függetlenül ugyanazt érje el az életben mindkét nem (vagy a nők többet, mert az nem baj).
Kritika: Az egész cikk annyira homályos, olyan emberek kutatásaira “mélyinterjú” alapszik (picológusok)amit azért kár lenne véresen komolyan venni. Hiába olvastam el
a Vikipédián is a Szalai Erzsébet ÉLETÚTJÁT (CURRICULUM VITAE, ez a minimum) nem kerültem közelebb a megoldáshoz. Megalapozott, életben is bizonyított alapvetést ne
keressünk benne. (persze ettől még lehet részben igaz)
Viszont egy fontos részt azért idéznék a cikkből, a hölgytől, amivel egyetértek:
“A szakirodalom – elsősorban Graham Staines és Sharon Mavin nyomán – már régen felfigyelt a „méhkirálynő szindrómának” nevezett jelenségre, melynek lényege, hogy a felső körökbe bekerült nők nemcsak hogy nem segítik, hanem inkább akadályozzák újabb nők bekerülését e szférákba. A nők nőkkel szembeni előítéletei sokszor erősebbek a férfiakénál” – akkor most ki hátráltat kit? – kérdem naivan.
És még egy idézet, szintén a cikkből amiből megérthetjük miről is szól mindez:
“Hosszú hezitálás után a magam részéről határozottan kvóta-párti vagyok – egyetértettem a LMP és az MSZP erre irányuló törekvéseivel, és a tőzsdei cégekre vonatkozó kvóta bevezetését is helyeslem – mert a szakirodalom tanúsága szerint a nőknek legalább harminc százalékban jelen kell lenniük egy szervezetben ahhoz, hogy sajátos értékeiket és érdekeiket képesek legyenek érvényre juttatni.”
– Nem tudom melyik szánalmasabb; a Nőverő politikus, vagy a politikai ambíciókat férfialázáson keresztül elérő “nagytudásúasszonyság”?
Tudod, ebben az a szomorú, hogy Szalai Erzsébet nem hogy nem tartozik a véresszájú feministák közé, de magukhoz a feministák közé sem. Ő maga azt a szociológusi posztot nem a kapcsolati tőkéje vagy egy kvóta alapján nyerte, hanem a személyes küzdelmei által. Ezért is érthetetlen számomra, hogy aki kemény küzdelmek árán jutott el oda, ahol most van, miért nem várja el ezt a személyes erőfeszítést a nőtársaitól is – miért kívánja megkönnyíteni számukra az utat egy numerus clausus, egy kvóta által, miközben előtte nem kínálkozott akkoriban ilyen könnyű út?
Még egyszer:
Szalai Erzsébet nem genderfeminista.
Szalai Erzsébet egyáltalán semmilyen feminista.
Szalai Erzsébet szociológus, akinek pont a szociológus szakmája miatt kellene látnia világosan, mik is a valódi problémák a genderfeminizmus mai törekvéseivel.
Mindegy. Szerintem ez a kötelező tiszteletkör a genderfeminizmus előtt. Aminek nem ő az egyetlen önként daloló áldozata.
Kért már Szalai bocsánatot azért, amiért cikkekben az MSZP-re való szavazásra buzdított. Lehet, hogy eljön majd a második bocsánatkérés ideje. De minek gyalogol bele még egyszer ugyanabba a kelepcébe?
Számomra érthetetlen.
(Mellesleg egy ismerősöm ismerőse, ezért a csodálkozás.)
Aki ennyit halandzsázik mindenféle nőelnyomásról, és kvótát követel, az feminista. Akkor is, ha a címkét nem ragasztja a homlokára.