A nők legfőbb pszichológiai problémája a kivetítés. Egyszerűen nem tudnak különbséget tenni aközött, ami őbennük, vagy a nők között zajlik, és aközött, ami a világban, vagy a férfiak között zajlik. Ennek vannak nagyon durva feminista példái is, de mivel minket a csajozás jobban érdekel, foglalkozzunk egy speciális esettel.
Maestro kolléga volt olyan kedves, hogy elrontsa a reggelemet ezzel a kommentel:
Na persze, van más alapállású szakkönyv is, aztán ki-ki döntse el, melyikben van több ráció:
A divany.hu cikke
Egy kis kedvcsináló:
“Nagyon leegyszerűsítve az Alfalány tréning behelyettesíti a nőt a gazdi, a férfit a kiskutya szerepébe – és ahogy a népszerű trénerek segítenek különféle módszereikkel domináns (véletlenül sem arrogáns) egyedet faragni belőlünk, úgy segít “Márai Zsuzsanna” öntudatos, okos alfanősténnyé változni.”
Na jó, ha nem is tette tönkre a reggelemet, de azért majdnem félrenyeltem a zaccot.
Először is jó tisztázni, hogy olyan, mint “alfalány”, nem létezik. Legalábbis ha a párkapcsolatokat nézzük, akkor ott biztosan nem. Az “alfa és béta” koncepció kizárólag a férfiakra vonatkozik. Ennek van egy sziklaszilárd és vitathatatlan oka: míg a nők a státuszra buknak, és ezért a férfiak között létezik egy “nemhivatalos” ranglétra a látszólagos státusz alapján, addig a férfiak – az egyszerűség kedvéért fogalmazzunk úgy – a kinézetre figyelnek, és abban nem létezik státuszhierarchia. Míg “falkavezér” csak egy lehet, csinos nőből van millió. Ráadásul a férfiak “ízlése” sokkal nagyobb szórást enged meg, mint a nőké, vagyis míg egy nő lélekben tulajdonképpen eléggé hajlamos várni a jóképű olajmágnásra fehér lovon, addig egy menő csávó hajlandó összeállni átlagos kinézetű nővel is. Bill Gates, vagy akár a miniszterelnökünk felesége nem rossz, talán még azt is mondhatjuk, hogy fénykorukban jó nők lehettek, de azért egyik sem egy címlaplány. Ugyanakkor a címlaplányokat sosem látjuk asztalosokkal vagy vízvezetékszerelőkkel.
A probléma abban rejlik, hogy a nők – legalábbis akik elhiszik ezt az “alfalányos” hülyeséget – egy nem létező női státuszhierarchiába feszítik magukat, amire a férfiak ívben sz*rnak. Egy pasit egyáltalán nem érdekel, hogy Julcsa vagy Marcsa hiszi-e azt magáról, hogy menőbb mint a másik, vagy hogy fentebb van a képzelt ranglétrán. A pasit csak az érdekli, hogy a csaj kinézete egészséges és kívánatos-e. Alfalány? Bruhaha.
A második lényeges probléma a linkelt cikk felvetésével, hogy figyelmen kívül hagyja a nemek alapvető ösztöneit. Aki csak egy percet is foglalkozott csajozással, az tudja, hogy egy nő csak olyan pasit tud szexuálisan kívánni, akit tisztel, akire felnéz. (A cikkben úgy fogalmazzák ezt meg, hogy a nők a törzsfőnököket keresik. Erről lesz még szó bővebben később, itt elég annyit látni, hogy a nő keresi az olyan férfit, akire felnézhet. Micsoda abszurd (és gusztustalan) gondolat, hogy egy nő fog magának egy törzsfőnököt, és aztán beidomítja mint egy kutyát?!) Tehát akinek egy csepp esze is van, az rögtön átlátja a helyzet paradox mivoltát, ugyanis egy nő nem tudja úgy helyretenni a szexuális életét, hogy automatikusan lenéz minden pasit, akivel intim kapcsolatba kerül. Márpedig akit idomítok, mint egy kutyát, azt nem igazán tisztelem – azt hiszem ezt nem kell hosszasan magyaráznom.
Adódik tehát, hogy a férfi, akit idomítani lehet, az nem törzsfőnök, és mivel a nők a törzsfőkre izgulnak, a jó szex reménye en bloc elszállt. A csajoknak is fel kéne ezt fogni, dehát, férfitársak, azt hiszem ezt a felelősséget nem hagyhatjuk a vállukon. Ezért aki jó szexet akar, annak törzsfővé kell változnia, és kifejezetten immunisnak kell lennie mindenféle gyermeteg, elmebeteg és feminista “idomítási” kísérletre. Ha egy nő úgy próbál kezelni minket, mint egy kutyát, hát úgy rúgjuk seggbe (képletesen!), hogy a kereszteződésig meg se álljon, az összes holmijával együtt. Ha így cselekszünk, van rá esély, hogy normális nőként könyörgi vissza magát, de ha hagyjuk magunkat idomítani, akkor heteken belül jönnek majd a női nyűglődések, hogy “most ne, fáj a fejem”, aztán meg az “elhagytam, mert nem voltam boldog mellette”.
Na igen, hogyan is lehetne egy nő boldog egy férfival, akit törzsfőnek képzelt, de kutya lett belőle.
Idióta feministák…
Visszatérve arra a pontra, hogy a nők a főnököket keresik, ennek van egy érdekes hozadéka, amin biztos vagyok, hogy alfarlányaink nem gondolkodtak el. Arról beszélek, hogy nem jut minden nőnek törzsfőnök. Ennek a problémának alapvetően kétféle feloldása létezik. Az egyik a poligámia, vagyis hogy a valódi törzsfőnek tucatnyi felesége van – egy tucatnyi pasinak meg egy sem. A másik, hogy az átlagos pasiknak adunk valahogy egy kis státusz-turbózást, hogy mindenki legalább a saját otthonában törzsfőnöknek tűnjön, és így a nők hipergám ösztönei kielégülhessenek. A státusz turbózása nem annyira nehéz dolog, elég ha csak arra gondolunk, hogy a hagyományos társadalmakban a férfiak dolgoztak, és a nők vezették a háztartást. Amellett, hogy ez ideális munkamegosztás volt, mert mindenki azt csinálta, amihez a legjobban értett, még azzal is együtt járt, hogy a férfiak pénzkeresete miatt a nők fel tudtak nézni rájuk. Tehát minden családanyára jutott egy “mini törzsfő”, aki ellátta a kis törzset. Mindenki ösztönei karban voltak tartva, béke és boldogság uralkodott a vidéken. De mióta a nők is pénzt keresnek, sokszor többet mint a pasik, azóta boldogtalanság van és nemek harca. Nem lehetetlen ezeket a folyamatokat átlátni, csak kell hozzá némi józan ész.
A végkövetkeztetés persze csak a szokásos, vagyis ha szeretnénk egy működőképes, élvezhető szexuális életet, akkor nekünk kell a nagy fába vágni a fejszét, ugyanis arra hiába is várunk vagy számítunk, hogy majd a nők okosak és ügyesek lesznek, és úgy teregetik a kártyáikat, hogy mindenki boldog lehessen. Egy átlagos nő sajnos a magazinoknak hisz, és legyen az akár Cosmo, akár valami feminista hulladék, a végeredmény majdnem mindig ugyanaz: csak rosszabb a szitu, mint azelőtt.
Az ösztönök sajnos úgy működnek – fene az evolúció mocskos pofáját -, hogy a nők tudat alatt(!) folyamatosan a kapcsolat boldogsága ellen dolgoznak, és a férfi “kötelessége”, hogy ezzel szemben is rendet tartson. Ez van, ezzel nincs mit tenni. Esetleg ha kifogtuk az aranyahalat, vagyis megfogjuk a százból egy esélyt, és a csajunk nem egy ösztönvezérelt ősasszony, vagy feminista zoknibáb, hanem egy boldog együttélésre képes, odaadó, önfeláldozó nő, akkor tegyük össze a két kezünket, és adjunk hálát az úrnak.
“A másik, hogy az átlagos pasiknak adunk valahogy egy kis státusz-turbózást, hogy mindenki legalább a saját otthonában törzsfőnöknek tűnjön, és így a nők hipergám ösztönei kielégülhessenek.”
Tulajdonképpen erről szól Laura Doyle könyve. Ami viszont működik is, szemben a kutyaidomítós hülyeséggel. Ez nyilván pontosan az, amit egy modern nő hallani akar (pincsikutyaként pitiző férj, wow), de egy ilyen férjtől nem nagyon jön izgalomba senki…
És ne haragudj, majd máskor csak délelőtt kommentelek :-)))
Hogyisne, hogy az ebédemet tedd tönkre :) Jó az a reggel inkább :D
“De mióta a nők is pénzt keresnek, sokszor többet mint a pasik, azóta boldogtalanság van és nemek harca.”
Ha a kapcsolatban mindkét fél felnőtt emberként vesz részt, akkor ezt a helyzetet is simán lehet kezelni. Egyszerűen nem kell presztízskérdést csinálni belőle, hogy ki mennyi pénzt visz haza és kész. Attól, hogy a nő többet keres mint a párja, attól az még nem lesz kevésbé vonzó az asszonyka számára. Vagy igen? :P
Valahol Deansdale is mondott valami olyat, hogy a csajoknak tulajdonképpen nem a pasi pénze a vonzó, hanem a magabiztossága..vagymi :)
Hát, ez nem pont ugyanaz a téma.
Egy kapcsolaton belül más a “dinamika”, mint egy szórakozóhelyen, ismerkedéskor.
A kapcsolat során szép lassan fény derül mindenre, nem lehet rejtegetni az apró hibákat, bétaságokat :) Egy hosszútávú kapcsolatban ha a pasi kevesebbet keres, akkor a nőnél nagyon könnyen beindul a képzeletbeli kisördög suttogása, miszerint “ennél jobbat is tudnál szerezni”. Ismerkedéskor más a helyzet, mert a nő a testbeszédedből és a stílusodból kell hogy megítélje, mennyire vagy vonzó.
Egy bárban nincs a homlokodra írva a munkahelyed és a havi fizetésed. Egy kapcsolatban igen.
“…akkor a nőnél nagyon könnyen beindul a képzeletbeli kisördög suttogása, miszerint “ennél jobbat is tudnál szerezni”.”
Hát jó-jó, de mi a fészkes fenének akarna emiatt “jobbat” szerezni, ha egyébként szereti, tiszteli, kívánja, imádja a párját és teljesen jól kijönnek abból a pénzből, amit együtt megkeresnek?
Így csak az aranyhalak gondolkodnak :)
És még ha tudatosan így is gondolkodik valaki, az ösztönök egy teljesen másik szint. Hiába magyarázod te magadnak, hogy egy jó ember a párod, ha a bugyid száraz marad mellette, mert az ösztöneid nem találják vonzónak. És egy kapcsolatban is kell az ösztönöknek az “olajozás” :) Sőt, ott kell csak igazán.
Egy nő csak akkor elégedett, ha a pasija státusza magasabb, mint a sajátja – ezt jelenti a hipergámia. Viszont a kisebb kereset kisebb státuszra utal, ezért száríthatja ki a bugyogókat.
Hát jó…te tudod jobban, te vagy a férfi :)
Ezekután nincs mit tennem, megyek és kirúgom magam a boldog kis akváriumunkból.
Intelligencia kérdése ez. Sok mindenre “fel lehet nézni”, nem csak a pénzkereső potenciálra
“Viszont a kisebb kereset kisebb státuszra utal, ezért száríthatja ki a bugyogókat.”
Ez attól is függ, hogy a nő mit tart magasabb státusznak, és amíg a férfi fenn tudja tartani a státuszának látszatát, addig a nő akkor is behódol neki az ágyban, ha netán ő keres többet. Vannak nők, akik a gazdag üzletember-imidzsre buknak, vannak akik megőrülnek az egyenruháért, vagy a férfiért lóháton, vannak olyanok, akik az okoskáktól indulnak be, mint például én is. Ráadásul nekem az okoskák között is az orvosok a gyengéim, és amikor megismertem a férjemet, az egy egyszobás csótányos nővérszállón lakott, és kajára is alig volt elég a keresete, nyilvánvalóan nem a pénzéért szerettem bele. Mégis biztos vagyok benne, hogy akármit is dolgoznék én, mindig is ugyanúgy felnéznék rá, azért mert nekem az okos doktor-kép az überelhetetlen extraultra-alfahím-férficsoda, és bármikor elég csak rágondolnom ahogy ott tüsténkedik a fehér köpenyében, rögtön remegni kezdenek a térdeim, és ott helyben szeretném leteperni, de rögtön, nem tehetek róla, ez teljesen ösztönös. Az egy szerencsétlen véletlen, hogy Magyarországon nem fizetik meg az orvosokat, és valszeg én többet kerestem volna, ha otthonmaradunk, de attól még mindig is magasabb státuszúnak tekintettem volna őt, mint magamat.
Ez is hozzátartozik a női lélek bugyraihoz. :-)
Valld be, hogy te titokban férfi vagy :)
Na jó, elfogadom, a kép nyilván árnyalható. A pénz nem mindennek az alfája és omegája. De sajnos mégiscsak sok olyan nő van, akinek ez a tényező az egyik legfontosabb. Ezért van az, hogy a menedzsernők kapcsolatai általában nem tartósak. Nem ritka sztori, hogy a karrierista nő hirtelen felindulásból hozzámegy egy festőművészhez, de aztán 1-2 év alatt teljesen kiábrándul belőle. Az ilyeneknek az áll a hátterében, hogy eleinte tetszett neki a csákó modora, testbeszéde, és ha esetleg volt 1-2 kiállítása is, akkor úgy tűnt hogy még státusza is van – de a házasság alatt kiderül, hogy nem keres “eleget” és ritkán jár felsőbb körökben. A bugyi kiszárad, a házasság zátonyra fut.
Menedzsercsajunk meg kesereg, hogy “hová lettek a jó pasik?”.
Abból amit írtam az jött le, hogy én férfi vagyok? :-DDD
S17VBh , [url=http://evoduvyvjolb.com/]evoduvyvjolb[/url], [link=http://dwdpgyqfvwmy.com/]dwdpgyqfvwmy[/link], http://ntixljamkkzd.com/
Őrület ez az alfalány dolog. És ezzel minket másolnak a feministák. A mi majmaink. :)
Pedig az általam ismert nők többsége nagyon elégedett az engedelmesen nyalakodó kutyuskákkal. Eszük ágában sincs “alpha hímre” váltani. ;)
Nekik van csajuk. Nektek? :)
Szerintem nem pont ezt akartad mondani, mindenesetre viccesen jött ki. Szóval, nem kétlem, hogy az általad ismert nők többségének van csaja. Amelyiknek meg nincs, annak még mindig lehet engedelmesen nyalakodó kutyuskája. Nem ismeretlen dolog ez, egyedülálló hölgyek esetében… :-)
A feminizmus ellen viszont általában a normális és igazságszerető emberek lépnek fel. Ha megnézem az Index feminista topikját, az antifeministák jellemzően családosak vagy tartós kapcsolatban élnek, míg a feministák átlag 20+ éve nem voltak nővel/férfival.
Kezdem azt hinni, hogy ez valami vicclap. :) Na jó, én megyek a “normális” fiúkhoz, akiknek még a Nőkre áll fel. De jót mulattam. Köszi! :D
Kár, hogy itt hagysz minket…. Nekünk is pont ilyen “normális” “Nő” kellene, mint te vagy. Azért még fontold meg a visszatérést; én máris beléd szerettem.
Lehet elírtam valamit. Az ált. ismert nők egyikének sincs csaja, még a gondolatra is kirázza őket a hideg. :) Ne fantáziálj: fiújuk van. (Szóval nem egyedülállóak). Az “engedelmesen nyalogató kutyuskát” a FÉRFIAKRA értettem. Az viszont van nekik. De ne vegyétek fel, ez csak amolyan kis kedvesség, mellyel méltányoljuk a férfiak ősi, buzgó igyekezetét, és a nők alsó testtája iránti felfokozott érdeklődését. :)
“A feminizmus ellen viszont általában a normális és igazságszerető emberek lépnek fel. Ha megnézem az Index feminista topikját, az antifeministák jellemzően családosak vagy tartós kapcsolatban élnek, míg a feministák átlag 20+ éve nem voltak nővel/férfival.”- én fordítva tapasztaltam. Az összes “feminista” ismerősömnek (nem kevés van) van párkapcsolata, sokuknak már 1-2 gyereke is. Az antifeministákról sajnos szomorú tapasztalattal rendelkezem. Elhiszem, hogy léteznek családosak is közöttük. De mivel nem sokat ismerek, csak róluk nyilatkozhatok: párról kiderült, hogy latens homo (nem vicc!).
Egy-kettőről meg az, hogy “titokban” dominákhoz jár, és arra áll fel neki, ha egy nő szóban-tettben alázza (ezt kompenzálandó, vérmes kis antifeminista lett belőle). Fura, és vicces volt megtudni a dolgot.
Persze, a valóság árnyalt, előfordulhat, hogy ti más miatt vagytok “antifeministák”- ez a ti dolgotok. Azt sem tudom, családotok-párkapcsolatotok van-e?
Nem “valamit írtál el”, hanem folyamatosan össze-vissza beszélsz.
“én fordítva tapasztaltam”
Tudjuk, tudjuk. A feministák mind imádják a férfiakat, a nem-feministák viszont utálják. Láttam már olyan “tudományos” anyagot ami ezt próbálta lenyomni a normális emberek torkán (kevés sikerrel).
Egyébként viszont a szavaid egy másik síkon sokkal beszédesebbek. A feministák mindent fordítva tapasztalnak – szó szerint. Egy fejreállított világban élnek. Ezért hisznek olyan hülyeségekben, hogy a férfiak azzal nyomták el a nőket, hogy felvállaltak minden nehéz és kellemetlen munkát az utóbbi 12.000 évben.
“De mivel nem sokat ismerek”
Na azt elhiszem, hogy nem sokat ismersz, mert én mint az egyik legaktívabb antifeminista az országban nem ismerek gyakorlatilag egyet sem személyesen. Valahogy kétlem, hogy a te közösségedben éles és nyílt femi-antifemi háború zajlana, amiben valahogy neked sikerült minden antifemiről kideríteni, hogy döglött újszülött kiskutyákat erőszakol, meg fiatalkorú homo dominákhoz jár. Persze. A hazugságaitok olyan mértékben műviek és sablonosak, hogy a vakond a kertemben kilométerekről felismeri őket.
Kíváncsian vártam, hogy szólsz-e bármi értelmeset bármelyik témában, de eddig csalódnom kellett. A személyeskedésen kívül másra nem telik?
Egy-kettőről meg az, hogy “titokban” dominákhoz jár, és arra áll fel neki, ha egy nő szóban-tettben alázza (ezt kompenzálandó, vérmes kis antifeminista lett belőle). Fura, és vicces volt megtudni a dolgot.
Én is ismerek olyan feministát, aki ízig-vérig szubmisszív, ha szexre kerül a sor (egyébként az egyik leginkább véres szájú femifasiszta). És? Eszembe nem jutna ezzel támadni, magánügye, hogy mire gerjed.
A karaktert akkor szokták támadni, ha elfogynak az egyéb érvek…
Persze… A feministák szép és okos nők, az antifemenisták pedig mind buzik, minimum perverzek… Világos. Köszönjük, hogy megosztod velünk bölcs élettapasztalataidat. Gondolom az cseppet sem zavar ebben a hitben, hogy a feminista aktivisták többnyire gyermektelen, leszbikus, mentálisan sérült emberek és itt bárki tud neked kapásból egy kézikönyvre való férfigyűlölő szöveget idézni tőlük. Ne is menjünk messzire, rögtön itt van a feministák főpapnője, Simone de Beauvoir, aki egyenesen programmá emelte a homoszexualitást és a kiskorúakkal folytatott szexuális viszonyt. (Ha már muszáj ilyen kérdéseket boncolgatni.)
A nemek alapvető ösztöneiről tudnék nektek egy két dolgot ideírni: de bevallom, nem sok értelmét látom. Ami itt megy pár cikkben, nem több “levegőbebeszélésnél”. A tétel, miszerint a “nők a törzsfőkre izgulnak” már a galléros pávián esetében sem állja meg a helyét. A férfi kutatók sokáig tartották, hogy az összes nőstény elolvad a basától: míg rajta nem kapták őket, hogy kijátszva a basa éberségét sziklák mögé rejtőznek, és fiatal, szubdomináns hímekkel párzanak.
Alá lehet persze támasztgatni ilyen-olyan ideológiákkal, amit be akartok bizonyítani magatoknak. A valóság is plasztikus. Csak talán (számomra) összedől az építmény. :)
“A tétel, miszerint a “nők a törzsfőkre izgulnak” már a galléros pávián esetében sem állja meg a helyét.”
Ezt speciel nem is mi írtuk, hanem az alfalány blog gazdája. Mehetsz oda reklamálni.
Egyébként meg ha te galléros páviánnak érzed magad, az a te dolgod :) Az embereknél lehet hogy máshogy mennek a dolgok.
“A férfi kutatók sokáig tartották, hogy az összes nőstény elolvad a basától: míg rajta nem kapták őket, hogy kijátszva a basa éberségét sziklák mögé rejtőznek, és fiatal, szubdomináns hímekkel párzanak.”
A státusznak és a dominanciának nem csak egyféle megnyilvánulása létezik. Az elméleteid szépek, de ha kinéznél az ablakon esetleg arcon vágna a valóság.
Nem feltétlen zárja ki egymást a “törzsfőre izgulás” és a promiszkuitást. Ha nagyon meg akarsz győzni róla, akkor esetleg elhiszem neked, hogy a nők amellett, hogy a státuszra buknak, még másokkal is sűrűn összefekszenek (“a sziklák mögött”).
Ulquiorra te még nem vagy egy teljesen elveszett ember. “A feminizmus ellen viszont általában a normális és igazságszerető emberek lépnek fel. Ha megnézem az Index feminista topikját, az antifeministák jellemzően családosak vagy tartós kapcsolatban élnek, míg a feministák átlag 20+ éve nem voltak nővel/férfival.”
Erre meg még annyit, hogy ugye senki sem gondolja komolyan, hogy egy nem-antifeminista nő nem szerezhet alkalmi, vagy tartós párkapcsolatot?
Az igazság az, hogy a férfiak rémesen könnyen kaphatók- feminista, nem feminista, örülnek (általában) ha van egy nő nekik. :) Nem kívánom ideírni, mi mindent képesek megtenni a nők a pasikkal- sokkal én magam sem értek egyet. Sőt. Minél dominánsabb a nő, annál többen “állnak sorban” a várólistáján.. ez van. Nézzetek szét. :)
“ugye senki sem gondolja komolyan, hogy egy nem-antifeminista nő nem szerezhet alkalmi, vagy tartós párkapcsolatot?”
Látsz te valahol ilyet leírva? Vagy most magaddal vitatkozol?
Egyébként alkalmi kapcsolatot bármilyen nő szerezhet bármikor, csak speciel az ő oldalukról ez nem “érdem”, adott esetben inkább szégyellnivaló.
Igen, jól láttad :)
“Minél dominánsabb a nő, annál többen “állnak sorban” a várólistáján…”
Ha nem haragszol, úgy érzem ennek a fura részletnek a folyamatos felemlegetése a részedről személyes tapasztalatot feltételez. Ezt figyelembe véve viszont már egyáltalán nem csodálkozom, hogy ha dominaként dolgozol akkor sok önsanyargató pasival találkozol, és ez erősen eltorzíthatta az átlagról alkotott képedet. Elhiszem, hogy a személyes tapasztalataid eléggé kifacsarodottak, de így ne akarj belőlük a többségre vonatkoztatni. Akár úgy is mondhatnám, hogy ne szólj bele a normálisok dolgába az aberrált nézőpontodból.
Egyébként elárulok annyit, hogy a domináns nők keresése szexuális fantázia kiélése egyes pasiknál, de a köznapokban a “várólistát” a női szépség hozza, nem a dominancia. Tudod, a domináns nő olyan mint az elefánt: érdekes, meg egy darabig izgalmas testközelből, de otthonra nem kéne.
“Egyébként alkalmi kapcsolatot bármilyen nő szerezhet bármikor, csak speciel az ő oldalukról ez nem “érdem”, adott esetben inkább szégyellnivaló.”
A te nézőpontodból biztosan az. Tegyél ellene. :)) Ha nem lenne annyi könnyen kapható kis “dugósribanc” (mostanában a nők egy része így hívja az “azonnal fekszik, bármit bevállal” fiúkat, vagy azokat, akiknek “mindegy, csak lyuk legyen rajta”)- akkor nem lenne kivel “alkalmi kapcsolatozni”. Hogy kinek a nézőpontjából ki a ribanc, és mi a szégyellnivaló az mindig egyéni kédés, és kicsit attól is függ, melyik fél “kiszolgáltatottabb” a másik felé (továbbá melyik engedheti meg nagyvonalúan magának, hogy kizárja a másik véleményét).
“Ha nem haragszol, úgy érzem ennek a fura részletnek a folyamatos felemlegetése a részedről személyes tapasztalatot feltételez. Ezt figyelembe véve viszont már egyáltalán nem csodálkozom, hogy ha dominaként dolgozol akkor sok önsanyargató pasival találkozol, és ez erősen eltorzíthatta az átlagról alkotott képedet. ”
Sosem dolgoztam dominaként. :) A személyes környezetemben tapasztaltam mindezt (sőt- a személyes életemben). Aranyos-helyes-rendes lányok szép számmal ott vannak, de a fiúk többsége az un. “domináns” nőkre bukik (természetesen szintén a szépekre általában).
Még az sem zavarja őket, ha a nő lekezeli, lealázza, semmibe nézi. Az “aranyos” lányok pedig igen értetlenül állnak a dolog előtt. Egyetlen “nem-feminista” nőismerősöm tipikusan “aranyos-rendes” lány volt, és már-már a kétségbeesés környékezte. Szépsége ellenére igen nehezen tudott párkapcsolatot találni. Míg valaki felhomályosította: ne nyalja annyira a fiúk fenekét, és nem csak hogy nem hagyják ott, de csüngeni fognak rajta. Bejött. :)
“Egyébként elárulok annyit, hogy a domináns nők keresése szexuális fantázia kiélése egyes pasiknál, de a köznapokban a “várólistát” a női szépség hozza, nem a dominancia. Tudod, a domináns nő olyan mint az elefánt: érdekes, meg egy darabig izgalmas testközelből, de otthonra nem kéne.”
Örömmel hallom. :) Az általam ismert domináns nők legfőbb problémája, hogyan “vakarják” le magukról az állandóan tartós kapcsolatot akaró fiúkat (megint nem vicc!).
Közölni fogom velük gondolom általános érvényű férfivéleményedet: hivatkozhatnak majd rá, amikor a fiú újra össze akar költözni, sürgeti az együttélést stb.
A hím csak szexualizációra használatos szavaid szerint- világos. :) No problem. :))
Bár eddig nem volt kizárt náluk, hogy egy arra méltó, igencsak rendes, kedves, dekoratív fiúval összeköltözzenek (sokan már meg is tették)- de ha nem akarja a “férfitársadalom”, akkor meglesznek enélkül is.
Ez a része nem erőszak. ;)
Nem lehetséges, hogy összekevered a magát kérető nőt a domináns nővel?
Ha egy nőnek nincsenek erkölcsei, az nem az én “nézőpontomból” szégyeníti meg, hanem általánosságban. A társadalom már csak olyan, hogy levon bizonyos következtetéseket az ember viselkedéséből. Aki a járdára köp az egy tahó, aki kukákat borogat az vandál, és a nő aki bárkivel összefekszik az egy ribanc. Egyik “cimke” sem halálos, de mindegyiknek vannak következményei. Akkor is, ha ez a ribancoknak nem tetszik.
És miért kellene nekem tenni ez ellen? Értem hogy miért van így, sőt, egyetértek vele. Azzal együtt is, hogy a férfi aki sok nővel szexel nem erkölcstelen, hanem “sikeres”. Ez van.
Érdekes környezetben élhetsz, ha az ismerőseidről közszájon forog hogy dominához járnak. A többség diszkrétebben intézi az ilyesmit :)
Abban igazad van, hogy egy férfi sokmindent elvisel a nőtől. Ez persze egyúttal aláássa a feminizmus hülyeségeit is, mert mutatja, hogy a férfiak genetikai kódolása miatt szinte teljesen képtelenek a nőellenességre. És abban is igazad van, hogy sok nő kihasználja ezt – ami megintcsak erős csapás a feminizmus állításaira.
“Az általam ismert domináns nők legfőbb problémája, hogyan “vakarják” le magukról az állandóan tartós kapcsolatot akaró fiúkat”
Válasszuk már szét a dominákat (akiket emlegettél) a “domináns nőktől”. Elhiszem, hogy egy domina akár házassági ajánlatokat is kap olyan pasiktól, akikben elég erős a perverzió. Másfelől viszont a “domináns nők” sírásától hangos a sajtó, mert nem találnak maguknak partnert. Tudod, ez az amiről Soma is beszélt, meg Kay Hymowitz könyvet írt róla, stb. A személyes anekdotáid ettől eltérhetnek, de ez mindössze annyit jelent, hogy az általános jelenségektől eltérő személyes anekdotáid vannak…
“A hím csak szexualizációra használatos szavaid szerint- világos. :)”
Ezt nem tudom honnan veszed, de remélem felvilágosítasz.
Ezt sosem értettem, hogy az általad említett tényeken mit nem értenek a nők. A tény ez:
“Amelyik kulcs minden zárat nyit, az egy jó kulcs. Amelyik zárat minden kulcs nyit, az egy sz*r zár.”
Azért kaphat meg bármelyik középkategóriás nő is sok férfit szexre, mert nekik nem ebben méretik a sikerük. A férfiaknak viszont igen. De hát a feministák nem hisznek a biológiában.
“Ezt speciel nem is mi írtuk, hanem az alfalány blog gazdája. Mehetsz oda reklamálni.
Egyébként meg ha te galléros páviánnak érzed magad, az a te dolgod :) Az embereknél lehet hogy máshogy mennek a dolgok.”
Ráérő időmben utánanézek, hogy értette.
Nem érzem magam galléros páviánnak- de ez is tipikus férfista nézőpontforgatás. Szokás biológiai érvekre hivatkozni, a természetből példákat meríteni- mindaddig, míg valaki be nem mutatja az igencsak szép számú ellenpéldát. Akkor egyszeriben az “embernél nem így működik” elv lép életbe, és biológiai lények helyett átváltoztatjátok magatokat társadalmi lényekké. Egyszerű logika alapján működtök. :) Aranyos. :)
“A státusznak és a dominanciának nem csak egyféle megnyilvánulása létezik. Az elméleteid szépek, de ha kinéznél az ablakon esetleg arcon vágna a valóság.”
Erről már írtam az előző hozzászólásban. Nekem nem szükséges bemutatni a valóság árnyaltságát. De olyan párral is beszéltem már, ahol mindkét fél következetesen hitte, hogy ő a “domináns”. A fiú szerint ő a “Jani”, és a csaj a dominanciája miatt bukik rá.
A lány szerint meg a fiú (finoman kifejezve) inkább azért vonzó, mert egy őt “szolgáló-kényeztető” aranyos kis ártatlanság, akit ő úgy ugráltathat, ahogy neki tetszik. Egyenes kérdésemre, hogy ki a domináns a kapcsolatban, saját magát jelölte meg.
Évek óta együtt voltak. Elgondolkoztam rajta, szembesíteni kellene-e őket egymásról alkotott véleményükkel, vagy tartsam meg magamnak a dolgot? :)
Különben másik tipikus férfista “érv”: ha a dominancia nincs jelen a hím részéről, inkább a nőstény tűnik dominánsabbnak, akkor nosza- nevezzük át, ami van, és legyen az a dominancia, elvégre a galléros páviánnál a fiatal, dekoratív, csinos kis hímek BIZTOSAN úgy élik meg, s ami még jelentősebb, biztos a nőstény is a fene nagy dominanciájuk miatt használgatja őket a sziklák mögött. :))
Na igen, az állatvilágban sokmindenre van példa, és szép számmal az ellenkezőjére is. De ez egy olyan buktató, ami kiküszöbölhető azzal, ha megvizsgáljuk, milyen elmélet állja meg a helyét az emberek esetében IS. Így levonható a következtetés, hogy melyik állat (elsősorban emberszabású majom) fajhoz áll a legközelebb az ember viselkedése, és melyiktől áll távolabb. És ezek után a hasonlóságokat és különbözőségeket lehet arra használni, hogy az ember megvilágítson bizonyos összefüggéseket más emberek előtt. Akik vagy megértik, vagy nem :D
“másik tipikus férfista “érv”: ha a dominancia nincs jelen a hím részéről, inkább a nőstény tűnik dominánsabbnak, akkor nosza- nevezzük át”
Ezt sajnos megintcsak nem igazán vágom, hogy mire érted. (Egyébként tetszik, ahogy a “férfista” szót ügyesen feltaláltad [bár nem passzol ránk, de…], a személyedben ezek szerint nőistát tisztelhetünk?) Léteznek olyan kapcsolatok, amikben a nő a domináns, ez nem titok. Az sem titok, hogy ezek a kapcsolatok a statisztikák szerint jóval instabilabbak és boldogtalanabbak.
Persze sosem kizárt, hogy egy nőben túlteng a yang, és a férfiban a yin, és így boldogan megvannak egy “fordított dominanciával”, de ez a tipikus “egy az ezerhez” esély, és ahogy próbáltam jelezni: az átlagosra vonatkozó következtetéseket az átlagosról kell levonni, nem a szélsőségről.
Egyébként létezik még matriarchális közösség, ami a női dominancia társadalmi méretűvé szélesítése: meg lehet nézni őket, megrekedtek az ókor és a középkor határán.
“Nem lehetséges, hogy összekevered a magát kérető nőt a domináns nővel?”
Tisztázni kellene a fogalmat, mit értünk itt “magát kérető” alatt. Sőt- domináns alatt. Nem tudom hogy érted a “magát kéretőt”? Hogy kihívást jelent?
Szexuális értelemben általában NEM. Az ilyen nő nem igazán foglalkozik azzal, hogy szemérmesnek, erkölcsösnek tűnjön. Együttélés szempontjából: lehet. Az már jelenthet kihívást, abba nehezebben megy bele, de belemegy, csak mások az elvárások, illetve feltételek..
De ha kifejted, válaszolok rá konkrétan.
“Szépsége ellenére igen nehezen tudott párkapcsolatot találni. Míg valaki felhomályosította: ne nyalja annyira a fiúk fenekét, és nem csak hogy nem hagyják ott, de csüngeni fognak rajta. Bejött. :)”
Igen, sejtettem, hogy az alapfogalmak tisztázása is szükséges lehet. Az a nő, aki (látszólag vagy valóban) hanyagolja a partnerét, ettől még nem domináns. Az a viselkedés, amit a nőismerőseiddel kapcsolatban leírsz, nem dominancia, hanem közismert (taktikus) viselkedésmód, amit úgy jellemez a köznyelv, hogy “kéreti magát a nő” és azt a mechanizmus váltja ki, hogy a másik fél igyekszik több energiát fektetni a kapcsolat fenntartásába, elmélyítésébe. A dominancia pedig egy fölérendelődő, (erőszakosan) irányító attitűd. Láthatod; a két dolog egészen más.
No, szép sorjában:
“Pedig az általam ismert nők többsége nagyon elégedett az engedelmesen nyalakodó kutyuskákkal. Eszük ágában sincs “alpha hímre” váltani. ;)
Nekik van csajuk. Nektek? :)”
Itt úgy értettem, a fiúknak van csajuk. Nem a csajoknak. Eddigi életem során egyetlen leszbikust ismertem (ő sem volt feminista különösebben). Megismerkedésünk után “kigyógyult” belőle, és most egy pár évvel fiatalabb férfivel van immár tartós párkapcsolata. :)
“Nem feltétlen zárja ki egymást a “törzsfőre izgulás” és a promiszkuitást.”
Itt már lassan tudománykritikát kell előkapnunk, mert mindenbe bele lehet magyarázni ilyesmit. A galléros pávián esetében szükség van a törzsfőre, mert ragadozók fenyegetik a populációt. Ezért “tartanak” egyet (kénytelenek), természetesen a nőstények is szexelnek vele, de nem nevezném “ráizgulásnak”- inkább a “törzsfő” elüldözi a többi hímet, így (akárcsak az orángután esetében) a “női ízlés” ilyenkor nem érvényesülhet.
Hogy válaszoljak neked: nem is zárja ki, de nem is feltételezi- ahol a legerősebb, legdominánsabb hím távol tartja a többit, ott a nőstények számára a legtöbb esetben csak egyszemélyes a választék. Nem igen beszélhetünk “ráizgulásról”. Véleményem szerint, amely fajoknál a hímek számottevően nagyobbak, erősebbek lettek a nőstényeknél, ott éppen azért lettek azok, hogy ezzel kijátsszák a női ízlést.
“Én is ismerek olyan feministát, aki ízig-vérig szubmisszív, ha szexre kerül a sor (egyébként az egyik leginkább véres szájú femifasiszta). És? Eszembe nem jutna ezzel támadni, magánügye, hogy mire gerjed.”
Részben jogos- vagy csak nekem válaszoltál most így? :) A férfiak igen sokszor vagdalkoznak azzal, hogy a nő azért “bukik” a domináns hímekre, mert elsősorban szexuális értelemben is rájuk bukik. Aztán ebből faragnak egy amolyan “ilyen a női természet” dolgot.
Ha te mindig a fentiek szerint gondolod, akkor még el is tudom fogadni, hogy nem kötöd össze feltétlenül ezeket a fogalmakat. Igen: lehetnek olyan szexben sub férfiak, akik “egyéb téren” dominánsak, továbbá ilyen nők is előfordulhatnak. De szerintem szép számmal akadnak “kompenzálók” is, akik megvesznek “biológiailag” a másikban lévő dominanciáért, viszont nem tudják magukban ezt elfogadni. És igen- ez nőkre is lehet igaz. A te elgondolásodnak is lehet létjogosultsága: ha az említett feminista nőnél a kettő nem függ össze, rendbe tudta magában tenni, miszerint: a pasi csak az ágyban legyen domináns..
A személyeskedés, személyes szempontok meg mindenütt jelen vannak. Sokat olvastam tudománykritikát. Nem tudunk teljesen elvonatkoztatni a szubjektumtól- te sem, én sem, senki sem. Minden látásmód függ attól is, ki, és mikor alkotta, mely korban, milyen nemű illető. Csak a 2×2 “egyértelmű”.
Lehet, hogy tudomány kritika helyett művészet kritikára gondoltál. A tudomány egzakt módon, bármikor megismételhető megfigyelések alapján alkot cáfolhatatlan tételeket. A művészetkritika egy más terület, mert a műértelmezésről valóban azt tartják, hogy egy kettős folyamat; egyrészt az alkotó szeretne kifejezni valamit, de a műélvező, műértelmező viszont megalkotva a saját értelmezését, mintegy rekreálja, újra alkotja a művet a saját értelmezésével. Azért azt hiszem, hogy azokra a pszichológiai tényekre, amikről itt a vita folyik, bár nehezen, de valamiféle egzakt, a valóságnak leginkább megfelelő értelmezés alkotható.
A “cáfolhatatlan” kitételt vitatnám :)
Szép sorjában?
Lássuk be, az a beszólásod alpári volt és őszintétlen. Gúnyolódni akartál, visszafelé sült el. Van ilyen, és ha az emberben van egy csepp ezoterikus véna akkor veszi a lapot és egy kicsit magába száll, önvizsgálatot tart. Freud néha nekem is beszól ilyesmiken keresztül, igyekszem tanulni belőle.
Világos, hogy “odakint” mindenre van példa. Ahány ember, annyi sors. De ha arról van szó, hogy milyen egy jól működő társadalom, azon belül a jól működő kapcsolatok, amik által az ember boldogabb lehet, akkor azért le lehet fektetni bizonyos kereteket. (Például hogy a nők részéről a férfiak kutyába nézése nem vezet sok jóra.) A feministák felforgatták a korábbi kereteket, de nem lett jobb senkinek, sőt…
A nők igenis a státuszra buknak, ezt veheted tudományos ténynek attól függetlenül hogy konyhanyelven van megfogalmazva. Az, hogy a szexuális ingereiket a tudatos gondolkodásukkal átformálhatják, elnyomhatják, nem sokat változtat az alapokon. Persze a “státusz” ebben a szövegkörnyezetben látszólagos, hiszen egy kocsmában a pult és a bömbölő zene mellett nehéz eldönteni, hogy a csávó aki 2 perce karattyol valamit Don Juan vagy Béla a pizzafutár. Ilyenkor jön a képbe a testbeszéd, a szubkommunikáció, ésatöbbi – vagyis a státusz “jelzői”.
A biológiáról (is) elég sajátos a véleményed, de ezt talán majd máskor vitassuk meg :)
“A férfiak igen sokszor vagdalkoznak azzal, hogy a nő azért “bukik” a domináns hímekre, mert elsősorban szexuális értelemben is rájuk bukik. Aztán ebből faragnak egy amolyan “ilyen a női természet” dolgot.”
Izé… Pontosan erről van szó :) A nő szexuálisan bukik a dominanciára, minden más az után következik. Ezt hívják ösztönnek. Ez nem valamiféle férfi kitaláció, hanem így működnek a nők. A férfiak meg máshogyan, amire már szintén elég jó elképzelések vannak. Ne hidd, hogy az evolúciós pszichológia szempontjából a nők valamiféle megfejthetetlen rejtélyt jelentenének.
Aztán viszont elveszel az általánosításokban és ellen-általánosításokban. Az ellenpéldák megléte sosem jelenti, hogy ne létezne “átlag”. A többséget ugyanolyan rugók mozgatják, még ha más személyes sorsok mentén is.
“Igen, sejtettem, hogy az alapfogalmak tisztázása is szükséges lehet. Az a nő, aki (látszólag vagy valóban) hanyagolja a partnerét, ettől még nem domináns. Az a viselkedés, amit a nőismerőseiddel kapcsolatban leírsz, nem dominancia, hanem közismert (taktikus) viselkedésmód, amit úgy jellemez a köznyelv, hogy “kéreti magát a nő” és azt a mechanizmus váltja ki, hogy a másik fél igyekszik több energiát fektetni a kapcsolat fenntartásába, elmélyítésébe. A dominancia pedig egy fölérendelődő, (erőszakosan) irányító attitűd. Láthatod; a két dolog egészen más.”
Írta valaki fentebb, hogy sokféle dominancia lehet. Ha én magam (keleti filozófiákban, és harcművészetekben jártas egyénként) szavaznék: arra a dominanciára voksolnék, mely kisebb energia, erőbefektetést igényel. Mint a mester- kevés mozgással, és kis hatással képes elérni nagy eredményt. :) A másik fél “energiáját” felhasználva.
Egyébként inkább azt mondanám: egyik sem. (Azok közül, amit írtál, egyik sem igazán jelemző a domináns nőkre). Először is, ők nyíltan-kimondva dominánsak. Boldog-boldogtalan tisztában van vele, nem rejtik véka alá. Irányítónak is irányítóak (és szívesen is teszik ezt), szóval, a második, fölérendelő attitűd is megvalósul.
Viszont, amit először írtál, abból is igaz valami. Bár csak az egyik fele. “Kéreti magát”- ez nem. “Hanyagolja a partnerét”- ez a partner szempontjából néha talán igen. A hanyagolás is sokféle lehet, nem szexuális hanyagolásra célzok. Viszont ezt sem figyeltem meg minden esetben.
A férfi igyekszik több energiát fektetni a kapcsolatba- ez viszont egyértelműen igaz.
Úgy mondanám: látszólag neki fontosabb a kapcsolat. Mint régen volt a házassággal- amikor a nőnek volt fontosabb, és a férfi ilyen “passzívan” domináns lehetett, mert a nő fektetett több energiát az egészbe. Neki számított jobban a “jó parti”, más lehetőség nem nagyon lévén, ő panaszkodott az elhanyagoltság miatt, stb. /Ezt a nőre értem/.
Kiegészíteném: ha összehasonlítod az akkori férfiakat, a mostani nőkkel, azt láthatod, hogy akkor a férfiak viselkedhettek hasonló “kéreti magát” módon. Igaz bár, hogy formálisan a férfi udvarolt, ő bókolt, de ha kedve tartotta- maradhatott agglegény, csajozhatott, megengedhette magának, hogy “gazdag férfi” lévén válogathasson. A nő csak várta a lovagot fehér lovon, minden vágya ebben merült ki. Végül muszáj volt választania valakit, ha nem akart “vénlány” maradni. A kapcsolat fenntartásába is többet fektetett- így a férfi “kérethette magát”, mivel a nő számára a válás aránytalanul nagyobb veszteséget okozott volna. Remélem így érthetőbb. :)
Igen, létezik ez a fajta illúzió, hogy fordult a kocka, a nők immár nyeregben vannak és most megtehetnek bármit. Vannak is nők szép számmal akik ennek a jegyében akarnak élni. Aztán a végén úgy járnak, hogy rá kell döbbenniük, hogy bár lehet, hogy egy-egy kapcsolat keretei között ugráltattak egy-két szexre kiéhezett, vak szerelemben lángoló, és ezért adott körülmények között sok mindent vállaló kiskutyát, de maguk sem elégedettek. Az ilyen kapcsolatot leértékelik. Ere Te magad is céloztál: “A lány szerint meg a fiú (finoman kifejezve) inkább azért vonzó, mert egy őt “szolgáló-kényeztető” aranyos kis ártatlanság, akit ő úgy ugráltathat, ahogy neki tetszik.”
Amit hiányolnak az lényegében pont a férfi dominanciája. Tehát szerintem ez az attitűd semmire sem jó, csak arra egy módszer, hogy hogyan lehet garantáltan elégedetlenné válni. Figyelmedbe ajánlom ezt a cikket is a férfi-nő szerepek és pozíciók átalakulásával kapcsolatban:
http://www.ferfihang.hu/2012/04/26/gyermetegge-valtak-a-ferfiak/
“Először is, ők nyíltan-kimondva dominánsak. Boldog-boldogtalan tisztában van vele, nem rejtik véka alá. Irányítónak is irányítóak (és szívesen is teszik ezt), szóval, a második, fölérendelő attitűd is megvalósul.”
Igen, és ez szinte kivétel nélkül garantálja a saját boldogtalanságukat. Ilyenkor szokott jönni a domináns pasi szerető, aki mellett pihegve el lehet sirdogálni, hogy mennyire unja már a nő a stabil kapcsolatában, hogy neki kell viselnie a nadrágot, neki kell intéznie a számlákat és a gázszerelőt, mert a pasija “tutyimutyi”.
Lehet a nő domináns, csak a legtöbbnél ez nem természetes, hanem tanult / felvett viselkedésforma. És rohadt gyorsan bele tudnak fáradni, megunják. Kell hozzá a yang energia amiből nem rendelkeznek kimeríthetetlen készletekkel.
“látszólag neki fontosabb a kapcsolat”
Az a baj, hogy ha a férfinak fontosabb a kapcsolat az egyben azt is jelenti, hogy a nő nem kívánja igazán. Valszeg pont azért nem, mert nem elég domináns… Össze lehet rakni a kirakós-darabkákat.
Ez egy öngerjesztő folyamat: akinek kevésbé fontos a kapcsolat, annak folyamatosan egyre kevésbé lesz az, a másik pedig egyre több energiát próbál befektetni. Áthidaló megoldás lehet az olyan férfi akinek fontos a kapcsolat de ezt kevésbé mutatja ki, ezáltal motiválja a nőt az energiabefektetésre, de megőrzi a kapcsolat stabilitását. Talán mondanom sem kell, hogy az ilyen férfi viselkedés tulajdonképpen a dominancia…
A múlttal kapcsolatban viszont óriási tévedésben vagy. A férfiak sosem “kérették magukat”, a múltban a férfiak nem erőltették magukat yin szerepbe teljesen feleslegesen. Az egy teljesen új divat (hála a feminizmusnak), hogy a nők egyre inkább erőltetik a yang szerepeket. Nem arról van szó, hogy egy torzulás fordult meg a feminizmus megjelensésével, hanem az egyensúly borult fel.
“Ezt sajnos megintcsak nem igazán vágom, hogy mire érted. (Egyébként tetszik, ahogy a “férfista” szót ügyesen feltaláltad [bár nem passzol ránk, de…], a személyedben ezek szerint nőistát tisztelhetünk?) Léteznek olyan kapcsolatok, amikben a nő a domináns, ez nem titok. Az sem titok, hogy ezek a kapcsolatok a statisztikák szerint jóval instabilabbak és boldogtalanabbak.”
Hogyan mérték meg a statisztikák, melyik fél a valójában dominánsabb? :) Életkor alapján? Vagy mi alapján? :) Mert ha most ideteszek egy ilyet, akkor abba is belemagyarázható, hogy valójában biztosan a fiú a dominánsabb, nem a nő. ;)
“Ha házasságra kerül a sor, újabban a nők díjazzák, hogyha a partner alacsonyabb társadalmi rangban van, mert így a férj engedelmesebb, jobban részt vesz az otthoni munkákban, aktívabb a gyermeknevelésben.
Susan Winter és Felicia Brings 200 párt interjúvolt meg könyvükhöz, az Older Women, Younger Men: New Options for Love and Romance-hoz. (Idősebb nők, fiatalabb férfiak: Új lehetőségek a szerelemhez és románchoz). Az írás közben figyelemre méltó információkhoz jutottak; főleg bizonyos téveszmék bizonyultak alaptalannak. Például a közhiedelemmel ellentétben a fiatal férfiak nem hagyják ott az idős nőket egy másik nőért, pusztán azért, mert annak simább és feszesebba a bőre, dimbes-dombosabb a felszíne. Szintén tévképzet, hogy a tapasztalt nők csábítják el a fiatal férfiakat. A megkérdezett 200 pár mindegyikében (!) a férfi volt a kezdeményező. Meghökkentő adat ezen nagy korkülönbségű kapcsolatok tartóssága is. A fent említett könyv szerzői azt tapasztalták, hogy az ilyen kapcsolatok átlagos hossza 13 év volt, de nem ritkák a párok, akik több mint 25 éve vannak együtt.”
Nekem magamnak is más tapasztalataim vannak: de már még nagyanyám is azt mondta, ott mennek jól a dolgok, ahol a nő mondja meg, “merre menjen a szekér”. Anyukám szintén igen domináns asszony, nem egyedüli gyerek vagyok, többen voltunk testvérek. Szép kis család, ugye? Mellesleg talán ti “karrieristának” neveznétek- apukámat pedig, aki rendszeresen besegített a házimunkába, ki tudja minek, de azt tudom, hogy sosem éreztük elhanyagolva magunkat anyai részről. Mindig ott volt, mint biztos támasz, felnézhettünk rá. Míg sok osztálytársam esetében azt láttam, hogy a házimunkától kifáradt, ideges-ingerült, feszült anyuka (ahol apuka nem segít be, csak parancsokat osztogat) nem ér rá foglalkozni a saját gyerekeivel, nincs hozzá idegzete, folyton üvöltözik, stb. Vagy depressziós lesz.
Működőképesek lehetnek persze a “férfi dominancián” alapuló kapcsolatok is.
Sajnos, én csak igen torz formáival találkoztam, melyekből lelki sérült gyermekek kerültek ki..
“Igen, és ez szinte kivétel nélkül garantálja a saját boldogtalanságukat. Ilyenkor szokott jönni a domináns pasi szerető, aki mellett pihegve el lehet sirdogálni, hogy mennyire unja már a nő a stabil kapcsolatában, hogy neki kell viselnie a nadrágot, neki kell intéznie a számlákat és a gázszerelőt, mert a pasija “tutyimutyi”.”
No, mondd csak nekik, milyen boldogtalanok a fiatal csini fiúkkal. :D
Ezt is fordítva látom: ha véletlen a társadalmi rangja-dominanciája miatt egy nő összeáll egy idősebb, kevésbé dekoratív, tetszetős férfival: szinte biztosan meg fogja csalni egy fiatallal, szimmetrikussal, kevesebb társadalmi dominanciával rendelkezővel. De tudom: se vége, se hossza az érveidnek, biztosan a kertész is domináns volt, akivel a gazdag feleségek eltöltötték a kis etye-petyéjüket. ;)
“aki mellett pihegve el lehet sirdogálni, hogy mennyire unja már a nő a stabil kapcsolatában, hogy neki kell viselnie a nadrágot, ”
Egyre inkább úgy érzem, nálatok ez egyfajta “önvigasztalás”. Hátrányos külső, ilyesmi miatt? :) Bocs, a személyeskedésért. Talán nincs igazam. Akiket ismerek, azok nemigen sírdogálnak.
Összeállnak-e domináns férfiakkal is? Igen- ha azok egyben dekoratívak is, előfordul, de nem a dominancián van a fő hangsúly. Sőt, az inkább figyelmen kívül hagyott. :)
“Lehet a nő domináns, csak a legtöbbnél ez nem természetes, hanem tanult / felvett viselkedésforma. És rohadt gyorsan bele tudnak fáradni, megunják. Kell hozzá a yang energia amiből nem rendelkeznek kimeríthetetlen készletekkel.”
Ó, már filozofálunk? Tao? Egy ember találta ki, én is egy ember vagyok, értelmezhetem tetszésem szerint. Hát.. nagyanyám, anyukám, nőrokonaim, és ismerőseim szerint jóval kényelmesebb, és jobb életforma, mint a női dominancia mesterséges elnyomása- mely aztán alantas áskálódásban, és a férfi “átverésében”, manipulációban tör felszínre.
Ezért volt az, hogy régen a nők színi-máziztak a férfiaknak, közben meg a hátuk mögött jót nevettek rajtuk, és kénytelenek voltak szerepet játszani, hogy elérhessék azt, amit akartak. Szerencsére ma már erre kevésbé van szükség. Megnyugodhatunk, lazíthatunk. ;) Ha már filozófia, és spirituális értelmezés:
http://kristaly-lotusz.freeblog.hu/archives/2009/03/15/Ferfi_es_Noi_Polus/
Nem foglalkozom különösebben ilyesmivel, de ha választani kell, ez egy egész jó megközelítés. :)
“Az a baj, hogy ha a férfinak fontosabb a kapcsolat az egyben azt is jelenti, hogy a nő nem kívánja igazán. Valszeg pont azért nem, mert nem elég domináns… Össze lehet rakni a kirakós-darabkákat.”
Szerintem inkább régen nem igazán kívánták a dominanciájukat elfojtani kénytelen nőket. Nem volt bennük semmi érdekes. :) Manapság, amikor a természetes női dominancia helyreáll, visszaáll a természet ősi rendje is: az, hogy a férfi “kívánja” jobban az egészet. Bocs, megint állatvilág: ott is a hím megy a nőstény után. Persze, hogy fontosabb a férfinak a kapcsolat manapság! Hisz valójában a domináns nő vonzó számára. :))
“Ez egy öngerjesztő folyamat: akinek kevésbé fontos a kapcsolat, annak folyamatosan egyre kevésbé lesz az, a másik pedig egyre több energiát próbál befektetni.”
Ezt nem látom túl igaznak- fontos a nőnek a kapcsolat, fenn is tartja, csak “kevésbé”, ennyiről van szó.
“Áthidaló megoldás lehet az olyan férfi akinek fontos a kapcsolat de ezt kevésbé mutatja ki, ezáltal motiválja a nőt az energiabefektetésre, de megőrzi a kapcsolat stabilitását. Talán mondanom sem kell, hogy az ilyen férfi viselkedés tulajdonképpen a dominancia…”
Volt ilyen pasijuk. Ezzel azt érte el, hogy a kapcsolat “elhalt”. Tehát, éppen így érte el, hogy a nőnek még kevésbé legyen fontos. Ez abból fakad, hogy a női nem válogathat. :)
No, mi van? Az előbb még nem volt “dominancia” a kérető magatartás, most meg a férfi esetében az? :D
Jaj, de aranyos. Hány éves vagy? Vagy azt nem te írtad? ;)
“A férfiak sosem “kérették magukat”, a múltban a férfiak nem erőltették magukat yin szerepbe teljesen feleslegesen. Az egy teljesen új divat (hála a feminizmusnak), hogy a nők egyre inkább erőltetik a yang szerepeket. Nem arról van szó, hogy egy torzulás fordult meg a feminizmus megjelensésével, hanem az egyensúly borult fel.”
Félreértettél- azt írtam, megengedhette magának, hogy a házasságon belül a nőnek legyen fontosabb a kapcsolat, a nő tartsa össze, tegyen érte többet.
A yin-yanggal hagyj békén, nem foglalkozom vele. Én is olyan nagyszerűen szét tudnám osztani a tulajdonságokat. Szét is tudom. Te abban hiszel, amiben akarsz- magánügy. ;)
1. “A hím csak szexualizációra használatos szavaid szerint- világos. :)”
2. “Összeállnak-e domináns férfiakkal is? Igen- ha azok egyben dekoratívak is…”
3. Egyre inkább úgy érzem, nálatok ez egyfajta “önvigasztalás”. Hátrányos külső, ilyesmi miatt?
Akkor most úgy gondolod, hogy a férfiak csak “szexualizációra” használatosak?… szóval a külső a leglényegesebb… vagy mégsem?… “vagy azt nem te írtad”?… vagy éppen csak kielégületlen vagy?… “Hány éves is vagy?” – “Bocs a személyeskedésért”!
:D
Túl van egy kicsit lihegve ez a dominancia- téma. Nem hinném, hogy (elsősorban) ezen múlik egy kapcsolat működőképessége.
Tegnap töröltem, de akkor egy hosszabb: élvezkedjetek. ;)
Sok butaságot olvastam itt. Főleg a nők párválasztásáról (férfi státuszáról).
A legtöbb állatfaj esetében a hím előnyös külseje mérvadó a nőstények “ízlése” számára. A fajok 90 akárhány %-ánál az apai utódgondozás egész egyszerűen ismeretlen. A páva színes farktollaival tetszeleg, a galléros pávián nősténye titokban megcsalja a “domináns” basát, és elrejtőzve szubdomináns fiatal hímekkel párosodik . A nőstény természeténél fogva “poligín”.
A csimpánzokról nem is beszélve. A fajok nagyjából két csoportba oszthatók: erővel, és spermiummal versengők. Lehet, hogy picikét magas lesz, de azért megpróbálom érthető nyelven. Az erővel versengő fajok esetében NEM érvényesül a női ízlés. A hím épp azért lett “nagyobb”, erősebb, hogy ezt kijátssza. Elüldözi a többi hímet a nőstény közeléből, így neki van egyedül esélye párosodni (míg nem jön egy erősebb). Ezen fajoknál a hímek nemi szerve picike (a testmérethez képest), nincs szükségük nagyra, mivel egyedüli “háremurak”. Például: orángután.
Ha nem ilyen a faj, a női ízlés érvényesül: a nőstények általában több hímmel párzanak, és a legfiatalabbat, legszimmetrikusabbat választják az ivarérettek közül. A hím tetszeleg, külsejével verseng, továbbá nemi szervének méretével, spermájának minőségével. Ilyen faj úgy emlékszem a csimpánz.
De gyakoriak más fajoknál a hímek részéről: a színes külső, násztánc, stb. is. Itt tenném hozzá, hogy a galléros páviánnál ez a két dolog valahogy megkeveredett- és azért teszem hozzá, mert nálunk is hasonlóan volt-van. A galléros páviánnál is főleg a nőstények szerzik meg az erőforrásokat, táplálják a kicsinyeket, de a ragadozók többségénél is ez a helyzet.
Persze, a gyümölcs fákról való leszedése nem nagy dolog (gondolhatjuk). Viszont valószínűleg az ember esetében is főleg a nő volt, aki több erőforrást termelt meg az őskorban (Jared Diamond: Miért élvezet a szex- Mire jók a férfiak? a könyv 5. fejezete, ideírom a gyengébbek kedvvért). Nagy valószínűséggel a galléros pávián is a csimpánzhoz hasonlóan élne, és a nőstények több hímmel is párzanának (ami diverzitás szempontjából a beltenyészet ellen hat), csakhogy életkörülményeik “indokolttá” tették, hogy “tartsanak” egy “basát”, mivel ragadozók támadhatnak rájuk. A basa a “domináns” hím, mely védelmezi a csoportot. Logikus lenne, hogy a nőstények hozzá “szegődnek”, s ezt a kutatók igen sokáig így is gondolták. Viszont azok a fránya nőstények- ahogan az orángutánoknál is tennék,ha tudnák!- sziklák mögé rejtőznek, és fiatal, “szubdomináns” hímekkel párzanak. Az orángután hím, és a galléros pávián domináns hímje ezeket a próbálkozásokat igyekszik derékbatörni, és biztos apaságát párőrzéssel garantálni. Hol összejön, hol nem.
Kitérve a csimpánzra: azon fajoknál, ahol nincs “párőrzés”, és a nőstények több hímmel is párzanak, továbbá egyedül nevelik kicsinyeiket, a hímek “spermiumversengést” folytatnak: a hímvessző hossza, és a sperma mennyisége garantálja azt, hogy vetélytársaikkal szemben ők legyenek az apák. Az embernél is hasonló (volt) a helyzet, testméretünkhöz képest hosszúnak számít a hímvessző.
S most jöjjön akkor az ember: nálunk is kifejlődött a párőrzés, melynek folytán a “nagy és domináns” hímek megegyeztek a nők “birtoklásában”, s így felbomlott az ősi természetes “rend” (melyben valószínűleg a hím nem élt a nővel, a nő termelte meg maga, utódai számára az erőforrást, s spermiumversengés folyt- erre utal a férfiak péniszmérete, a testmérethez képest)- és vele együtt a női ízlés sem tudott jó ideig érvényesülni.
Vagyis, hogyne tudott volna: ebben a “párőrző” rendszerben először is a nők kénytelenek voltak magukra venni a “hím jegyeket”. Színesség, díszesség, tetszelgés a férfiak előtt. Míg “normál” esetben a férfi verseng, tetszeleg a nő előtt szimmetrikus külsejével a párzásért, addig az utóbbi évezredekben a nők “cicomázták” magukat a “jó partiért”. Amikor ez megvolt, tehát a nő megszerezhette a férfin keresztül az erőforrásokat, nemritkán ugyanaz történt, mint a galléros pávián esetében: fogta magát, és egy fiatal, kívánatos, szimmetrikus “szubdomináns” fiúval tartott fenn titkos kapcsolatot.
A férfiak külseje szinte semmit sem számított ha házasság került szóba- helyette erőforrás megtermelő képességük, a nő iránti “tiszteletük” annál inkább, lévén, a nő nem végezhetett fizetett munkát. (Munkát nagyon is, néha földeken, néha robotmunkát, mikor mit- az “olcsó” női munkaerő gyanánt).
Manapság semmi egyéb nem történik, mint hogy a nők nagyobb “választási” szabadságot élveznek. Ez kb. (elnagyoltan) két következménnyel jár. Amellett, hogy természetesen megmaradt egy igen anyagias réteg, egyre több nő (tapasztaltam) magasról tesz rá, ha “leribancozzák”. Kevésbé számít, mennyire tiszteli a férfi, mert nem függ úgy tőle. Egyik csaj ismerőstől hallottam, hogy a pasik “dühükben” úgy is leribancoznak boldog-boldogtalant, hát tökmindegy, neki kisebb gondja is nagyobb. Keres kb. 400 ezret, az ő személyes magánéletét nem befolyásolja, hogy egy hímnemű ribancnak nevezi-e vagy sem.
(Hozzátenném, fontos neki a kölcsönös emberi tisztelet, de ezen már rég túllépett, mert megőrült volna, ha minden ilyesmire odafigyel).
Mellesleg: a pasik akkor is ribancoznak, ha a csaj vitában legyőzi őket, neki meg nem éri meg, hogy emiatt ne vitatkozzon, vagy magába fojtsa a véleményét. Sőt: egyesek egyenesen megfordítják az állítást, és jót mulatnak azon, hogy a férfi “hisztizik”, és ribancnak nevezi őket, mivel ez olyasmit jelent, hogy a férfinak nem sikerült “feléjük kerekedni” (pedig akart volt).
Ezzel csak arra célzok, hogy ami néha tiszteletlenségnek, és “női hátránynak” tűnik, az NEM MINDEN ESETBEN az.
A másik következmény: a női ízlés “visszaállása”. A nagydarab, csúnya, magas társadalmi ranggal rendelkező fickók helyett (“nem számít a külső”) a csajok egyre inkább a férfiak által irigységből simán “lebuzizott” szimmetrikus, fiatal, egészséges spermiumokkal rendelkező hímekre buknak.
Természetesen, a magas társadalmi rangú is kap nőt, mint ahogyan a gazdag nők is felszedhetnek akár hetente másik szépfiút.
A dolog elég árnyalt. Egyénenként változhat, egy jelenség mögött (amit kívülről “láttok”) mi áll.
Unokatesóm (gimis) például egész egyszerűen “papucsnak” nevezi a többi fiúosztálytársát, mert bár azok “ribancozzák” a csajokat rendesen, de a csajok meg ugráltatják a fiúkat, akik úgy ugrálnak, ahogy ők fütyülnek nekik. A csajok az “okosak”, jobb tanulók, az “alpha csaj” két fiút is tart. Van egy “fő” fiúja, és mellette egy másik, aki odáig van érte. Mindkettő tartós kapcsolatot akar tőle (a “ribancozás” ellenére!), amibe a lány megy bele nehezebben. Ez a dolgok megfordulása? Csak bizonyos szempontból. Az embernél a férfi elérte egy időre a “párőrzés” megvalósulását, de a fajok szaporodási stratégiája igen változatos. Az elefántok például matriarchális rendben élnek.
Le lehet nyugodtan hülyézni ezekért, amiket felvázoltam, de valahol hozzátartozik a dolgok árnyalásához. Nekem ezek a tapasztalataim (ismeretségi körömben). Lehet, hogy a nőknek már nem olyan fontos a “tisztelet”- helyette más dolgok fontosak . Előfordulnak persze, akik kiszolgáltatottságból, gyengeségből vannak olyan mellett, aki “lealázza” őket- na de, hogy ez természetes lenne, azt kétlem. Nőnek is bajosan nevezném az olyanokat.
Fura dolog, hogy az állatvilágból merített példákkal próbálod bizonyítani az igazadat. Ahogy előttem már valaki leírta, az állatvilágban nagyon sok minden van (diverzitás), meg ezeknek az ellenkezője is, ezért vékony jégre téved, aki ilyen példákkal érvel (gondosan szemezgetve természetesen). Igen, bizonyos értelemben mi vagyunk a legfejlettebb állatok, de más értelemben viszont többek vagyunk mégis.
Az állatvilágban elég gyakran előfordul az is, hogy a hím kvázi megerőszakolja az útjába kerülő nőstényt, aztán továbbáll.. mi mégse csináljuk ezt, ritka kivételektől eltekintve
“Igen, létezik ez a fajta illúzió, hogy fordult a kocka, a nők immár nyeregben vannak és most megtehetnek bármit. Vannak is nők szép számmal akik ennek a jegyében akarnak élni. Aztán a végén úgy járnak, hogy rá kell döbbenniük, hogy bár lehet, hogy egy-egy kapcsolat keretei között ugráltattak egy-két szexre kiéhezett, vak szerelemben lángoló, és ezért adott körülmények között sok mindent vállaló kiskutyát, de maguk sem elégedettek. Az ilyen kapcsolatot leértékelik. Ere Te magad is céloztál: “A lány szerint meg a fiú (finoman kifejezve) inkább azért vonzó, mert egy őt “szolgáló-kényeztető” aranyos kis ártatlanság, akit ő úgy ugráltathat, ahogy neki tetszik.””
Ezt nem egészen jól értelmezted. Olvasd el megint. :) Különben köztük semmi probléma- sőt: boldogok együtt. Egyébiránt, te honnan a csudából tudod, ki mennyire boldog, mire döbben rá, stb.? :)
Nem arról van szó, hogy a nő “bármit” megtehet- csak visszaálltak bizonyos természetszerű, a női természethez tartozó dolgok. Lásd: előző hozzászólás. :)
“Amit hiányolnak az lényegében pont a férfi dominanciája. Tehát szerintem ez az attitűd semmire sem jó, csak arra egy módszer, hogy hogyan lehet garantáltan elégedetlenné válni. Figyelmedbe ajánlom ezt a cikket is a férfi-nő szerepek és pozíciók átalakulásával kapcsolatban:”
Köszönöm kedves. Az imént már leírtam, hogyan alakultak át. :))
“Köszönöm kedves. Az imént már leírtam, hogyan alakultak át. :))”
Leírtad, hogy szerinted hogyan alakultak át, de a cikk arról szól, hogy más nők szerint hogyan alakultak át. Mellékesen arról, hogy szerintem… Ha a saját nézőpontod mellett másé már nem kaphat teret, akkor sajnos ezzel nincs mit kezdeni. :D
“Akkor most úgy gondolod, hogy a férfiak csak “szexualizációra” használatosak?… szóval a külső a leglényegesebb… vagy mégsem?… “vagy azt nem te írtad”?… vagy éppen csak kielégületlen vagy?… “Hány éves is vagy?” – “Bocs a személyeskedésért”!
:D”
Ó, igen. Nagyon kiéhezett vagyok. Tölts fel magadról valami pucér fotót, ha kellően dekoratív vagy. ;) :D
Má’ figyelni se tudok, annyira régen szexeltem (közben behoztam egy dekoratív fiúkat mutogató weblapot is a háttérben, és azt nézegetem). Nem vicc! :D
No, tréfát félretéve: itt kicsit cinikus voltam (szokásom). Vagy ironikus? A végén még a cinizmusba is beleköttök, pedig vicces tud lenni. :)
Persze, hogy nem CSAK a külső számít! Számít az is, hogy tudjon főzni a fiú. ;)
No, jó, komolyra fordítva: hosszú távú kapcsolat esetén fontos a személyiség, belső jegyek, természet (biztos értitek). :)
De azt sem tudom, ebből mit akartál kihozni? :D
No akkor… Hagyjuk ezt a sok hülye elvi vitát… Most töltöttem le a netről egy szakácskönyvet. – Tehát tudok főzni! Dekoratív vagyok… Küldöm a majdnem pucér fotókat. (A bikinit sajnos nem mertem levenni… De hát azt előre tudtad, hogy itt csak aberráltak vannak. :) – Randi mikor? Feltétlen latex ruhában gyere és ne hagyd otthon a korbácsot sem! :D
“Leírtad, hogy szerinted hogyan alakultak át, de a cikk arról szól, hogy más nők szerint hogyan alakultak át. Mellékesen arról, hogy szerintem… Ha a saját nézőpontod mellett másé már nem kaphat teret, akkor sajnos ezzel nincs mit kezdeni. :D”
Most úgy csinálsz, mintha szerinted nem ismerném a férfista nézőpontokat! :O Pedig a férfista mozgalom aktív tagjai rendszeresen terjesztik, és népszerűsítik ezeket. ;)
“Lehet, hogy tudomány kritika helyett művészet kritikára gondoltál. A tudomány egzakt módon, bármikor megismételhető megfigyelések alapján alkot cáfolhatatlan tételeket.”
Tudománykritikára gondoltam. Olvass Polányit.
Akkor már tudom, hogy nem veled, hanem Polányival nem értek egyet. :D
“Lássuk be, az a beszólásod alpári volt és őszintétlen. Gúnyolódni akartál, visszafelé sült el. Van ilyen, és ha az emberben van egy csepp ezoterikus véna akkor veszi a lapot és egy kicsit magába száll, önvizsgálatot tart. Freud néha nekem is beszól ilyesmiken keresztül, igyekszem tanulni belőle.”
Üzenem neki, ha következőbe beszélsz vele, hogy a szülési irigységét máshogy kezelje. ;) A lánya, Anna (aki az elhárító mechanizmusokat írta le) nagyságrendekkel tehetségesebb volt. :)
“De ha arról van szó, hogy milyen egy jól működő társadalom, azon belül a jól működő kapcsolatok, amik által az ember boldogabb lehet, akkor azért le lehet fektetni bizonyos kereteket. (Például hogy a nők részéről a férfiak kutyába nézése nem vezet sok jóra.) A feministák felforgatták a korábbi kereteket, de nem lett jobb senkinek, sőt…”
1. (Túlzok!) Lehet boldog a férfi úgy is.
2. A nő is lehet boldogtalan ha “kutyába sem nézik”.
3. A jól működő társadalom erősen nézőpontok kérdése. Egy társadalom sokféle módon lehet működőképes.
A többi bájos félremagyarázasodra már reagáltam- éppen evolúciós biológiai szemmel. A nő az előnyös külsőre, szimmetriára “bukik”- a fajok több mint 90%-ánál a hím mégcsak részt sem vesz az utódgondozásban, semmiféle erőforrást nem juttat, simán párzásra “jött létre”- az embernél már másképp van.
De azért nem kell a feje tetejére állítani a természet rendjét, és férfit faragni a nőből, aki férfias viselkedéssel tetszeleg, stb. :)
“No akkor… Hagyjuk ezt a sok hülye elvi vitát… Most töltöttem le a netről egy szakácskönyvet. – Tehát tudok főzni! Dekoratív vagyok… Küldöm a majdnem pucér fotókat. (A bikinit sajnos nem mertem levenni… De hát azt előre tudtad, hogy itt csak aberráltak vannak. :) – Randi mikor? Feltétlen latex ruhában gyere és ne hagyd otthon a korbácsot sem! :D”
:D Ezzel most levettél a lábamról! De bikini az nem kell, mert a mellekre nem bukok. Illetve a szép feszesre. Remélem neked az van. ;)
Tényleg tudsz főzni? :O Ajj, akkor lehetsz férfista is. ;)
Viccelek, nyugi. Van már nekem egy főzni tudó. :D
“Fura dolog, hogy az állatvilágból merített példákkal próbálod bizonyítani az igazadat. Ahogy előttem már valaki leírta, az állatvilágban nagyon sok minden van (diverzitás), meg ezeknek az ellenkezője is, ezért vékony jégre téved, aki ilyen példákkal érvel (gondosan szemezgetve természetesen). Igen, bizonyos értelemben mi vagyunk a legfejlettebb állatok, de más értelemben viszont többek vagyunk mégis.
Az állatvilágban elég gyakran előfordul az is, hogy a hím kvázi megerőszakolja az útjába kerülő nőstényt, aztán továbbáll.. mi mégse csináljuk ezt, ritka kivételektől eltekintve”
Részben jogos- megint. Elég árnyaltan gondolkozom. :) Az állatvilágban milliónyi példa lehet mindenre, tegnap néztem egy természetfilmet majmokról, melyben a nőstény jól megrugdosta a hímet, azzal jelezte, hogy párzásra kész- aztán a hím nem hátulról, hanem elölről ment, miközben mindketten üllő helyzetben voltak.. (no, most jöhet, hogy kiéhezettségemben már ilyen perverz módon nézem az állatok párzását :D)- pedig nem. ;)
De amit írtál, az ellenkező érvelésre is igaz: amikor a férfi a női “biológiára” hivatkozik. Mindig számítanak az adott körülmények, sok-sok dolog, és mi emberek igen plasztikusak vagyunk e téren. Példákat, és ellenpéldákat lehet hozni. Részben mindenki így érvel.
Egyébként csak írogatnánk, hogy igenis a nő a dominánsabb, rá meg a másik, hogy igenis a férfi. Különben, nem csak onnan példálóztam- olvass figyelmesebben. :)
Én meg azt láttam a kertben (épp ki voltak engedve a szárnyasok), ahogy a kis kakas ráugrott a nála kétszer nagyobb tyúk hátára, és azzal nyitott, hogy jól belecsípett a nyakába. Látod ott is a nőstény a szubmisszív :P
No… Nekem mennem kell mosogatni, mert különben nagy baj lesz… További kellemes beszélgetést! :D
“Én meg azt láttam a kertben (épp ki voltak engedve a szárnyasok), ahogy a kis kakas ráugrott a nála kétszer nagyobb tyúk hátára, és azzal nyitott, hogy jól belecsípett a nyakába. Látod ott is a nőstény a szubmisszív :P”
Ha te madárnak érzed magad. ;) A pók meg megeszi a hímet. A sáska még párzás közben elkezdi enni a hím fejét. Dupla élvezet. ;) De azért a majmok csak közelebb állnak hozzánk (persze, inkább a férfiakhoz :D), mint a tyúkok, nem?
Most be ne vágd rá, hogy azok meg a nőkhöz. ;)
És példád alapján, ez a nyakbacsípés nem biztos hogy feltétlen azt vonja maga után, hogy sub a nőstény. Lehet, hogy csak fel se vette. ;)
Akkor azok a férfiak is feltétlenül subok, akiknek a nő jól kiszívja a nyakát?
Én meg közben összeütöttem egy pizzát, mert a fiacskám csúnyán nézett :-D
Most be ne vágd rá, hogy azok meg a nőkhöz. ;)
Micsoda megelőző csapás….
Már majdnem ideírtam, mit nem csinálnak a nők, amit a tyúkok igen :P
És példád alapján, ez a nyakbacsípés nem biztos hogy feltétlen azt vonja maga után, hogy sub a nőstény. Lehet, hogy csak fel se vette. ;)
Olyan feelingje volt a dolognak, mintha azt mondta volna: “maradj nyugton, és akkor hamarabb szabadulsz”- és tényleg.
Akkor azok a férfiak is feltétlenül subok, akiknek a nő jól kiszívja a nyakát?
Mi vagyok én, szakértő?
Várj, leragadtam itt. :)
“Ha egy nőnek nincsenek erkölcsei, az nem az én “nézőpontomból” szégyeníti meg, hanem általánosságban. A társadalom már csak olyan, hogy levon bizonyos következtetéseket az ember viselkedéséből. Aki a járdára köp az egy tahó, aki kukákat borogat az vandál, és a nő aki bárkivel összefekszik az egy ribanc. Egyik “cimke” sem halálos, de mindegyiknek vannak következményei. Akkor is, ha ez a ribancoknak nem tetszik.
És miért kellene nekem tenni ez ellen? Értem hogy miért van így, sőt, egyetértek vele. Azzal együtt is, hogy a férfi aki sok nővel szexel nem erkölcstelen, hanem “sikeres”. Ez van.”
Számomra a férfi ilyen esetben = “dugósribanc”. :)
De semmi gond, nincs baj a “dugósribancokkal”, sok nő csípi őket, mert egyszerűen letudhatók. ;) Mellesleg: lehet használni őket erre-arra, amire valók. Együttélésre alkalmatlanok, de kezeljünk mindent a helyén. :)
Az, hogy a te szempontodból milyen nők a ribancok, és miért- engem személy szerint hidegen hagy. Akkor ne tégy ellene, ha nem zavar.
Különben hogyan tudnának a dugósribancok sok nővel szexelni, ha a nő nem lenne természetszerűleg poligín? :)
“Válasszuk már szét a dominákat (akiket emlegettél) a “domináns nőktől”. Elhiszem, hogy egy domina akár házassági ajánlatokat is kap olyan pasiktól, akikben elég erős a perverzió. Másfelől viszont a “domináns nők” sírásától hangos a sajtó, mert nem találnak maguknak partnert. Tudod, ez az amiről Soma is beszélt, meg Kay Hymowitz könyvet írt róla, stb. A személyes anekdotáid ettől eltérhetnek, de ez mindössze annyit jelent, hogy az általános jelenségektől eltérő személyes anekdotáid vannak…”
Én a domináns nőkről beszéltem. Te hoztad be a dominákat a képbe. Egyet sem ismerek. :) Olyan nőkre céloztam, akik hozzám hasonlóan gondolkoznak, és ti (nagy valószínűséggel) feministának látnátok őket. Továbbá dominánsak. Nem ismerek hivatásos dominákat.
““A hím csak szexualizációra használatos szavaid szerint- világos. :)”
Ezt nem tudom honnan veszed, de remélem felvilágosítasz.”
Te utaltál hasonlóra: vonzó a domináns nő, de együttélésre nem kellene. Csak egyetértettem. Ha nem akartok együttélni, akkor marad a szex- nemde? :)
“Gondolom az cseppet sem zavar ebben a hitben, hogy a feminista aktivisták többnyire gyermektelen, leszbikus, mentálisan sérült emberek és itt bárki tud neked kapásból egy kézikönyvre való férfigyűlölő szöveget idézni tőlük. Ne is menjünk messzire, rögtön itt van a feministák főpapnője, Simone de Beauvoir”
No, még erre: sokféle feminista van, illetve sokféle a feminizmus. Ti kicsit egy kalap alá veszitek. Nem sokat olvastam feminista aktivistáktól (régebben egyébként is a természetes nősovinizmus sarjadt ki bennem- cinikusan szólva- ami mai formájában már nem egészen így fest!), de Simone de B.-t sajnos ismerem.
És nem igazán kedvelem (mondanom sem kell). Bár ez az eddig leírtakból már rég lejöhetett volna. (Már a leszbikusság gondolata is elég visszataszító számomra, egyenesen természetellenes gondolat, hogy nő nővel.. nincs is ilyen a természetben sehol, bocs, hogy megint ezzel jövök).
Na.. elég ebből. Gratula a pizzasütőnek. :)
“Olyan feelingje volt a dolognak, mintha azt mondta volna: “maradj nyugton, és akkor hamarabb szabadulsz”- és tényleg.
Akkor azok a férfiak is feltétlenül subok, akiknek a nő jól kiszívja a nyakát?
Mi vagyok én, szakértő?”
Fura, hogy a madárvilág átéléseit jobban véled ismerni, mint az emberekét. :D Ezentúl kiskakasnak hívlak majd. :O:))
Kedves Kiniskel, érdekes és részletes hozzászólásodat cikk formájában is kiemeltük lapunkon. Reméljük továbbra is aktív résztvevője leszel a Férfihang.hu-n zajló beszélgetéseknek!
http://www.ferfihang.hu/2012/05/06/mirol-suttognak-az-ellenseg-taboraban/
Jaj de kedves! Most a hadi titkaink kiderültek. :S :D
A kémünk lettél. Ha nem engedelmeskedsz, akkor a “feminista-rendőrség” kezére adunk! Azt pedig jobb ha nem is részletezzük, hogy akkor mi történne veled. :D
No, még erre: sokféle feminista van, illetve sokféle a feminizmus.
“Yes, the idea of feminism is great”
No, Jimmy. The idea of feminism is completely wrong, exactly as the idea of masculinism is wrong. It is BS to focus on one gender’s problems and ignoring everything else.
The idea of equality, what is good.
Ez írtam pár napja egy másik blogon, ide is illik
“A kémünk lettél. Ha nem engedelmeskedsz, akkor a “feminista-rendőrség” kezére adunk! Azt pedig jobb ha nem is részletezzük, hogy akkor mi történne veled. :D”
Gondolom 20 éves fiúk jönnek, csini kis gatyókban? Ööö.. vagy tévedek? ;)
Az a helyzet, hogy női státuszhierarchia, és így státuszharc is van. Mégpedig kíméletlenebb, és (szerintem) taszítóbb is, mint ugyanez egy férfiközösségben.
A női rivalizálás fogalmát tán ismerik az urak, legfeljebb elbizakodottságunkban képesek vagyunk azt hinni, hogy értünk rivalizálnak. Pedig nem, hanem egyszerűen csak egymással.
Más kérdés, hogy a dolog értelmetlennek látszik, hiszen evolúciós haszna nincs, a férfiakat valóban nem érdekli, hogy a leendő partnerük a női státuszhierarchiában hol áll és hova tart, és más előny se nagyon látszik kijönni az ilyen mindennapi catfight-okból, hacsak az nem, hogy jókat lehet röhögni rajta.
Apropó, azt tudják az urak, hogy a Homo Sapiens nevű fajnál is vannak a nőstényhierarchiának khm… zavarba ejtő biológiai tünetei? Együtt élő nőcsoportok tagjai gyakran egyszerre menstruálnak. Mégpedig úgy, hogy a vezérszuka (bocsánat) elkezdi, majd egy-két nap múlva az alacsonyabb rangúak is csatlakoznak. Hogy ennek mi az értelme, azt még elképzelni sem tudom, de annyit legalább megtudhatunk ebből, hogy a nők éppen ugyanolyan szimpla biológiai automaták, mint mondjuk egy tábla napraforgó.
Szerintem evolúciós haszon nélküli viselkedésforma nem igazán van. Megérne pár hét elmélyült töprengést, hogy mégis milyen előny származik a nők rivalizálásából. :)
A nők jelentős részének 28 napos ciklusa a megfigyelések szerint pontosan a 28 napos holdciklushoz igazodik. Ez cáfolni látszik az egymáshoz igazodás elméletét. Tehát a nagy vezér szuka a “Hold anya”. :D
Mindannyian csak biológiai automaták vagyunk. Sokszor még olyankor is, amikor hallatlanul nagy tudatosságot tulajdonítunk a viselkedésünknek.
Tényleg igazodnak egymáshoz. Valami olyasmit hallottam egy evo vonalon elmélkedőtől, hogy így nagyjából egyszerre volt peteérés és ezért valószínűleg mindenki a saját párjától esett teherbe, nem egy kósza gitárostól aki sorra járta az ősasszonyokat. Hogy ez igaz-e, hogy miért alakult ki és hogyan, valamint hogy van-e bármi tényleges evo haszna, az kérdéses, de egyelőre még nem hallottam más elméletet :)
Na igen, a nők státuszversengése sokkal durvább mint a pasiké. Nekik ez afféle életcél, olyan ösztön mint a túlélés vagy a szaporodás. A férfiaknak meg csak arra szolgál, hogy eldöntsék, ki vezet és kik követik. Viszont a nők versengésének semmi értelme, ahogy Art (meg korábban Qujon) kifejtette.
Nem akarnám túlzottan kötni az ebet a karóhoz, inkább csak érdekességképpen:
The word “menstruation” is etymologically related to “moon”. The terms “menstruation” and “menses” are derived from the Latin mensis (month), which in turn relates to the Greek mene (moon) and to the roots of the English words month and moon.
Some authors believe that, historically, women in traditional societies without nightlighting ovulated with the full moon and menstruated with the new moon, and one author documents the controversial attempts to use the association to improve the rhythm method of regulating conception.
A few studies in both humans and other animals have found that artificial light at night does influence the menstrual cycle in humans and the estrus cycle in mice (cycles are more regular in the absence of artificial light at night). It has also been suggested that bright light exposure in the morning promotes more regular cycles. One author has suggested that sensitivity of women’s cycles to nightlighting is caused by nutritional deficiencies of certain vitamins and minerals.
Some studies show a correlation between the human menstrual cycle and the lunar cycle, while a meta-analysis of studies from 1996 showed no correlation. Dogon villagers did not have electric lighting and spent most nights outdoors, talking and sleeping; so they were an ideal population for detecting a lunar influence; none, however, was found.
(Wikipedia)
Persze, hold, meg minden, de akkor is igazodnak egymáshoz :) Külön szócikke van a wikin:
Menstrual synchrony, also known as the McClintock Effect, is a phenomenon reported in 1971 wherein the menstrual cycles of women who lived together (such as in homes, prisons, convents, bordellos, dormitories, or barracks) reportedly became synchronized over time.
Annál is inkább automata manapság, minthogy nagyon sok nő szed fogamzásgátlót. És az a 28 nap kizárólag ahhoz igazodik, hogy mikor kezdte el szedni. A tablettát nem érdekli sem más nők 28 napja, sem a Hold. :o)
(Na és sokaknak nem is 28 napos. Ők nem automaták ebből a szempontból.)
Nu pár dolog ha már így megtaláltam ezt:
“Az “alfa és béta” koncepció kizárólag a férfiakra vonatkozik. Ennek van egy sziklaszilárd és vitathatatlan oka: míg a nők a státuszra buknak”
Eleve téves. A nők nem a státuszra buknak. Hanem a férfira magára. Összekevered az érdekkapcsolatot (ami anyagi státuszon alapszik) az érzelmi kapcsolattal. A másik meg a nők között is vannak ugye “jobbak” és “rosszabbak”. Ezt is nevezhetjük egyfajta ragsornak “státusznak” csak itt “csinos, bombázó, vagány” stb. jelzőket akasztotok ránk nem azt h “alfa v béta”.
“Egy pasit egyáltalán nem érdekel, hogy Julcsa vagy Marcsa hiszi-e azt magáról, hogy menőbb mint a másik, vagy hogy fentebb van a képzelt ranglétrán.”
Ez igaz. Teljesen mindegy, h mit képzel, az számít h milyen valójában, mennyire tudja mutatni magát, kezelni a pasikat, v azt a konkrét pasit aki szereti.
“A pasit csak az érdekli, hogy a csaj kinézete egészséges és kívánatos-e.”
“Erről lesz még szó bővebben később, itt elég annyit látni, hogy a nő keresi az olyan férfit, akire felnézhet.”
Ez is csak a ti monomániátok. Mi nem keresünk olyant akire “felnézhetünk”. Miért is? Azért mert hím? pff ne fárasszatok már. Hosszútávra olyant keresünk aki TÁRS tud lenni az életben lehet rá számítani ÉS nem várja el h felnézzünk rá. (Ugye nincs miért hiszen ti néztek fel ránk vmilyen módon ti jöttök oda hozzánk bepróbálkozni nem mi hozzátok:-) )
“Micsoda abszurd (és gusztustalan) gondolat, hogy egy nő fog magának egy törzsfőnököt, és aztán beidomítja mint egy kutyát?!)”
Pedig vmilyen szinten erre készülj egy párkapcsolatban:-) Neked (is) kell alkalmazkodni nem csak a másiknak. Ha erre alkalmatlan vagy, akkor keresünk egy olyant aki alkalmas. Érted. Az a nő akinek meg erre nincs meg a lehetősége tudodmilyen:) Ezért bizony akárhogy tagadjátok a nők között is van rangsor és ti is csak minél szebb jobb mellett éreznétek jól magatokat nem egy “akármilyen” mellett.
“egy nő nem tudja úgy helyretenni a szexuális életét, hogy automatikusan lenéz minden pasit, akivel intim kapcsolatba kerül.”
Nem hát akivel szexelünk azt szeretjük vmennyire és nem nézzük le. Általában olyan férfival jó a cex aki odafigyel a nőre közben. Viszont az tény h a pasik gyakran bepróbálkoznak olyan nőknél akik láthatólag semmibe veszik őket. Vhogy ez felkelti a versenyszellemeteket:)
“Na igen, hogyan is lehetne egy nő boldog egy férfival, akit törzsfőnek képzelt, de kutya lett belőle.”
Na jó de ti pasik mind vmennyire ilyenek vagytok. Lehet elvárjuk h vmennyire eljáttszátok a “törzsfőnököt” az elején. De ezt mi is tudjuk h csak egy gender sztereotípia és később már úgyis megismerjük a valódi egyéniségeteket. Ha az megfelelő akkor marad a kapcsi ha nem akkor nem. Tulképp az számít h a két egyén mennyire illik össze. Hasonló célok érdeklődési kör közös témák ilyesmi. Nem kell végig a “törzsfőnököt” játszani.
“A státusz turbózása nem annyira nehéz dolog, elég ha csak arra gondolunk, hogy a hagyományos társadalmakban a férfiak dolgoztak, és a nők vezették a háztartást.”
És gondolod h ettől felnéztek rátok h ti tudtok szántani meg fát vágni a nő meg nem? Ne viccelj már. Minden más pasi is tudott. Ugyanúgy mint ma versenyszférában dolgozni is. Ez önmagában édeskevés a boldog kapcsolathoz. Éppenhogy fordított szokott lenni a helyzet akik túlságosan beletemetkeznek a munkába kiégett unalmas fáradt fazonok lesznek nem törődnek a családjukkal eleget és akkor a nő beadja a válókeresetet a férfi meg nem érti h miért hiszen a belét kidogozta érte.
Régen meg egyszerűen nem lehetett válni az egyház miatt másrészt meg egy nőnek nem is volt más lehetősége. Senki nem kérdezte boldogabbak-e a nők nem is illett boldogtalannak mutatkozni még egy kocsmatöltelék pasi mellett sem mert az ura volt a patriarchális berendezkedésben.
“Összekevered az érdekkapcsolatot (ami anyagi státuszon alapszik) az érzelmi kapcsolattal.”
Hogy kiszokott hunyni az érzelem tüze, mikor nem táplálják deákferivel.
“Ha egyszer majd hosszútávó kapcsit keresel, akkor már a belső tulajdonságok is fognak érdekelni.”
Én ebből szerencsére már kinőttem. Jól főzzön meg jól szopjon oszt heló.
“(Ugye nincs miért hiszen ti néztek fel ránk vmilyen módon ti jöttök oda hozzánk bepróbálkozni nem mi hozzátok:-) )
Még sosem mentem oda egy nőhöz se. Mindig ti jöttök duguncsi “de szép a hajad”/”igyál belőle” szövegekkel.
“Neked (is) kell alkalmazkodni nem csak a másiknak. Ha erre alkalmatlan vagy, akkor keresünk egy olyant aki alkalmas. Érted.”
Értem. Pincsipapucsot.
“és ti is csak minél szebb jobb mellett éreznétek jól magatokat”
Nem jó, mert akkor nem lehet hozzáférni.
“Nem hát akivel szexelünk azt szeretjük vmennyire és nem nézzük le.”
Felnéztek rá?
“Viszont az tény h a pasik gyakran bepróbálkoznak olyan nőknél akik láthatólag semmibe veszik őket.”
Aki semmibe vesz, azt én sokkal jobban semmibe tudom venni.
A cikk kijelentései nem azokra a szintekre vonatkoznak, ahol értelmezni próbálod őket. Hogy ez véletlen vagy szándékos, azt nem tudom.
“Összekevered az érdekkapcsolatot az érzelmi kapcsolattal”
A nők érzelmeit az ösztöneik vezérlik, és azok fogékonyak a státuszra. Nincs ebben tudatos érdek. Ez nem úgy működik, hogy a nő belenéz a pénztárcába mielőtt hajlandó elmenni a második randira, hanem úgy, hogy vonzóbbnak találja azt a pasit, akiről a tudatalattija azt hiszi, hogy rendelkezik erőforrásokkal. Ez az egész már azelőtt eldől, hogy a tudat egyáltalán beleszólhatna a dologba. Hogy aztán adott nők még kifejezetten adnak is a pénztárcára, az egy teljesen másik dolog.
“Ha egyszer majd hosszútávó kapcsit keresel, akkor már a belső tulajdonságok is fognak érdekelni.”
Amit vitatsz az ösztönökről szól, vagyis a nemi vágyról. Semmi köze ahhoz amiről beszélsz. Egyébként is álszenteskedés ilyesmit mondani, mert szinte biztos vagyok benne, hogy soha nem létesítenél hosszútávú kapcsolatot olyan emberrel akit nem kívánsz – vagy ha igen, akkor folyamatosan bánod, és tudatos számítás van mögötte. A belső tulajdonságok sem lényegtelenek, de az emberi párkapcsolatok [kezdeteikben] azért alapvetően mégiscsak az erotikára épülnek, hogy úgy mondjam. (Hatványozottan így volt ez a régebbi időkben, amikor a várható átlagos élettartam sokkal alacsonyabb volt.)
“Mi nem keresünk olyant akire “felnézhetünk”.”
Annyit kéne megértened, hogy itt nem tudatos döntésekről van szó, hanem ösztönökről. Amíg azt hiszed, hogy a tudatos döntéseidet akarja pellengérre állítani a cikk addig nem fogsz megérteni belőle semmit.
Ugyanez vonatkozik a többire is.
Csak még egy dolog a végére:
“És gondolod h ettől felnéztek rátok h ti tudtok szántani meg fát vágni a nő meg nem? Ne viccelj már.”
Na bakker, a nő élete múlott azon a kaján amit a férfi termelt meg, szerinted ezzel nem volt tisztában? A mai viszonyokat vetíted a múltba, ahelyett hogy az ő fejükkel gondolkodnál. Menj ki a pusztába egyedül, építs házat és edd amit megtermelsz – egyből rá fogsz jönni, hogy a múlt asszonyainak mekkora k*rvanagy áldás volt egy férfi az életükben. És azok a nők többnyire hálásak voltak ezért a férjeiknek. Nem a szomszéd Pistának, hanem annak a pasinak aki az élete munkáját rájuk fordította.
“A nők érzelmeit az ösztöneik vezérlik, és azok fogékonyak a státuszra.”
De éppen ezt magyarázom, h ez nem igaz. Ez egy egyszerű társadalmi sztereotípia még a régi világból. Akkoriban a nőnek nem volt más lehetősége mint egy férfi segítségével boldogulni. Ma meg már másként van. Egy olyan nőnek aki stabil egzisztenciával rendelkezik már kevésbé fontos a partnere státusza. Most ez alatt ne azt értsd h akkor már akárilyen tutyimutyi v munkanélküli is lehet a pasi. De pl nem feltétel h többet keressen v eleve gazdagabb legyen hanem elég az ha ambíciózus és együttműködő és amúgy emberileg megfelelő.
“Amit vitatsz az ösztönökről szól, vagyis a nemi vágyról.”
Hát ennek meg végképp semmi köze a státuszhoz. Gondolod egy huszonéves csaj nemileg vonzóbbnak talál egy dúsgazdag kopaszodó már nem igazán fénykorában lévő menedzsert mint mondjuk egy vele egykorú sportos testalkatú fiatal jó mérettel rendelkező srácot? Ugyanmár. Ez köszönővisznyban sincs az ösztönökkel. Egy egyszerű tudatos választás kérdése. Az erőforrásokkal rendelkező férfi révén könnyebben és gyorsabban hozzá lehet jutni a jóléthez mintha meg kéne dolgozni érte egy olyan társadalomban ahol a nők a munkaerőpiacon sokszor még mindig hátrányban vannak. Tehát mondhatjuk h ha majd a nők és férfiak közötti státuszkülönbségek kiegyenlítődnek akkor ez megszűnik.
“mert szinte biztos vagyok benne, hogy soha nem létesítenél hosszútávú kapcsolatot olyan emberrel akit nem kívánsz”
Pontosan. Ezért nyilván az a szempont h a férfi mennyire jóképű és mennyire találom vonzónak úgy egészében. Az erőforrásai meg másodlagosak, hiszen a saját erőforrásaimból is jól megélek ezért nem szorulok rá a férfi erőforrásaira. Viszont aki kénytelen társadalmi státusz alapján választani annak sajnos összejöhet h olyan vkivel kell ágybabújnia akit nem kíván.
“– egyből rá fogsz jönni, hogy a múlt asszonyainak mekkora k*rvanagy áldás volt egy férfi az életükben. ”
Pontosan. Régebben nem volt más választása a nőnek mint vagy férjhez ment és a férjétől függött, v prostinak ment ekkor viszonylag független volt de szintén a férfiaktól függött. Tehát vagy egy férfinak lett a krvája v soknak:))))) Nyilván ha lehetett választani akkor olyant választott aki jobb erőforrásokkal rendelkezett és jobb életet tudott biztosítani számára. Ezért alakult ki ez a társadalmi sztereotípia h a nők biztonságot várnak a férfiaktól. Manapság azonban már ez változóban van a nők többsége nem függ a férfiaktól és ezért ez is múlóban van. Kicsit mondhatni valóban visszatérünk a természetességhez, és az ösztönökhöz mert nem a társadalmi státusza lesz az érték a férfinak (hiszen az a nőnek is megvan) hanem a tényleges státusza azaz a többi férfival összehasonlítva mennyire “jó pasi” mind külsőleg mind emberileg.
“ez nem igaz. Ez egy egyszerű társadalmi sztereotípia még a régi világból.”
Mindenki érzelmeit nagyobbrészt az ösztönei vezérlik. Aki mást hisz, az nem igazán érti a dolgok működését. De nincs ebben semmi lenéznivaló vagy alantas. Szokás manapság elítélni az ösztönöket, holott nélkülük rég kihaltunk volna.
Egyébként ha nem hiszel az ilyesmiben, akkor próbáld meg tudatosan irányítani, hogy kit találsz szimpatikusnak vagy kívánatosnak.
“Most ez alatt ne azt értsd h akkor már akárilyen tutyimutyi v munkanélküli is lehet a pasi.”
Nocsak.
“Hát ennek meg végképp semmi köze a státuszhoz.”
Szerinted ugyanannyian akarnának Brad Pitt alá feküdni akkor is, ha névtelen csőszerelő lenne Dunafütykösről?
Az ösztönök és a tudatos döntések egymás mellett mennek. A cikk az egyikről szól, te a másikról beszélsz.
“az a szempont h a férfi mennyire jóképű és mennyire találom vonzónak úgy egészében.”
Aha, de fel merek tenni egy maréknyi pénzt arra, hogy nem tudnád definiálni, hogy neked mitől lesz egy pasi “jóképű” vagy “vonzó”. Na mitől, hát az ösztöneidtől, amik annak ítélik, és ezt az ítéletüket nem vitatják meg a tudatoddal, csak közlik vele. Aztán a tudatod ezzel azt kezd amit akar.
“Az erőforrásai meg másodlagosak”
A tudatod ezt hiszi, mert fogalmad sincs arról, hogy az ösztöneidnek miféle szempontjai vannak. Ha az ősanyáidnak olyan ösztönei lettek volna, amik nem nézik a férfi erőforrásait, rég magva szakadt volna a családfádnak.
“Tehát vagy egy férfinak lett a krvája v soknak”
De sokat elmond ez a mentalitásodról… Fogadd őszinte részvétem.
Az a problémád, hogy azt hiszed, az ösztöneid (vagyis az, hogy egy pasit jóképűnek vagy vonzónak találsz) azok “csak úgy vannak”, holott a fityfenét, az evolúció évmilliókig csiszolta őket igencsak “logikus” elvek mentén, a túlélés érdekében. Az ösztöneid egy rakás dolgot vizsgálnak, mielőtt te egyáltalán ráébrednél, hogy az a magas kék szemű pasi egészen szimpi…
“Mindenki érzelmeit nagyobbrészt az ösztönei vezérlik. Aki mást hisz, az nem igazán érti a dolgok működését..”
Ez így van de ehhez nem is kell érteni a működését:) Hiszen ha már “értesz” vmit akkor az tudatosan befolyásol.
“Egyébként ha nem hiszel az ilyesmiben, akkor próbáld meg tudatosan irányítani, hogy kit találsz szimpatikusnak vagy kívánatosnak.”
Ezt nem lehet irányítani de egyéb szempontok miatt (pl egzisztenciális előnyök) tudatosan felül lehet bírálni.
“Szerinted ugyanannyian akarnának Brad Pitt alá feküdni akkor is, ha névtelen csőszerelő lenne Dunafütykösről?”
És szted ugyanannyian álmodoznának Angelina Jolie ról ha mosónéni lenne parassapusztán?:)
“Aha, de fel merek tenni egy maréknyi pénzt arra, hogy nem tudnád definiálni, hogy neked mitől lesz egy pasi “jóképű” vagy “vonzó”.”
Azért ne tegyél fel rá túl sokat:) Nekem is mint minden nőnek megvan az ideálja. Azaz h mik azok a külső belső tulajdonságok amik szimpatikusak egy férfiben. Nyilván minél közelebb van ehhez az ideálhoz annál szimpibb. Ott tévesztitek el h azt hiszitek ez minden nőnél ugyanaz. Ez nem olyan egyszerű h minden nő az alfát meg a domináns hímet keresi. Ez önmagában kevés. Én is elég határozott domináns vagyok minek kéne nekem egy ügyeletes megmondóember otthonra?
“Ha az ősanyáidnak olyan ösztönei lettek volna, amik nem nézik a férfi erőforrásait, rég magva szakadt volna a családfádnak.”
Na de az ősanyáimnak nem volt lehetősége h az ösztöneivel foglakozzon hiszen férjhez adták vkihez a szülei anyagi szempontok figyelembevételével így aztán kénytelen volt együttélni azzal aki jutott neki. Nem volt sok lehetősége válogatni mert egyedül nem boldogulhatott csak egy férfi biztosíthatta számára az életfeltételeket
“De sokat elmond ez a mentalitásodról… Fogadd őszinte részvétem.”
Miért aki pénzért egzisztenciális előnyökért szexel az krva nem? A nők “elkrvulásának” társadalmi okairól itt van is egy jó cikk:
http://barokeszter.hu/2009/09/22/minden-no-kurva/.
“Az a problémád, hogy azt hiszed, az ösztöneid (vagyis az, hogy egy pasit jóképűnek vagy vonzónak találsz) azok “csak úgy vannak”, holott a fityfenét, az evolúció évmilliókig csiszolta őket igencsak “logikus” elvek mentén, a túlélés érdekében.”
Hát na ja. A fajfenntartási ösztön logikája szerint. Minél egészségesebb életképesebb génkészletet biztosítson az utódok számára mert ugye az utód örökli a szülők tulajdonságait. Erre van kihegyezve az ösztön nem pedig az erőforrásaira, társadalmi státuszra ami csak a társadalomban létezik. És évmilliókig nem létezett sem család sem patriarchátus ahol a férfiak uralkodtak és biztosították a nő számára az erőforásokat. Az állatvilágban sincs olyan h a nőstény a hímre van utalva. Többnyire a nőstény egyedül biztosítja az utódok élelmezését és mindehol önellátó a hím pedig sokszor csak a megtermékenyítés pillanatában van jelen. Ez csak a patriarchális felállásban lett így h a férfi együtt akar élni a nővel “családban” basáskodni akar fölötte és cserébe biztosítani az ehhez szükséges erőforrásokat. Ezért aztán az a párszáz év amig patriarchátus volt nem befolyásolta az öszönöket. Viszont kialakította a társadalmi szokásokat nemi szerepeket a vallás által megtámogatva mint követendő életmódot mindkét nemnél amik generációról generációra öröklődtek. Még mind a mai napig ott vannak sok helyen. A mesékben, a filmek, könyvek, sztereotipikus karaktereiben, a nevelési mintában (ugye más játék jár lánynak más fiúnak) és a szülői mintákban is. Azonban ettől még mivel társadalmi szokásokról beszélünk ezért ezek nem ösztönösek hanem tanult folyamat eredménye amit kiskorunktól kezdve autodidakta módon elsajátítunk. Ezt látjuk h a lányoknak így kell csinálni. Lányoknak barbibaba, hamupipőke (ugye passzív karakter akit meg kell menteni) fiúknak denevérember pókember (önálló ambíciózus karakter aki másokat ment meg) Filmekben is ez van, a mesékben is a királyfi menti meg királylányt az meg nem csinál semmit csak sír h elrabolta a sárkány. Ezért vannak akik megpróbálnak ezeknek megfelelni. Érdekesmódon többnyire a férfiak. Minthogy azonban sokat változott a társadalom az elmúlt 100 évben így aztán ezek a szerepek is változnak. Az ösztönökhöz ennek csak annyi köze van h ma már egy önálló egzisztenciával rendelkező nő nem kényszerül arra h ezeknek a szerepeknek mentén válasszon mert az nem esik egybe az ösztöneivel. Ugye aki erőforrásokkal bír az nem feltétlenül a “legjobb génkészletű” ezért ösztönösen nem vonzó.
“Ugye aki erőforrásokkal bír az nem feltétlenül a “legjobb génkészletű” ezért ösztönösen nem vonzó.”
Hááát azért nem kéne zsidózni. :/
“Ez így van de ehhez nem is kell érteni a működését :) Hiszen ha már “értesz” vmit akkor az tudatosan befolyásol.”
Persze, hogy nem kell érteni az ösztönt ahhoz, hogy működjön, de ha nem érted, akkor úgy irányít téged, hogy fogalmad sincs róla. Ha érted, akkor nem ő irányít téged, hanem (valamennyire) te őt. Egyébként a nők általában jó példák arra, hogy fogalmuk sincs a saját ösztönvilágukról, de kikérik maguknak ha valaki más érteni merészel hozzá – lásd az egész eddigi vitát…
“És szted ugyanannyian álmodoznának Angelina Jolie ról ha mosónéni lenne parassapusztán?:)”
Gyakorlatilag igen, amennyiben lenne róla legalább egy fotójuk. A férfiak ugyanis vizuális lények, sokkal inkább mint a nők. Brad Pittről hiába készülne ezer fotó, ha úgy tudnák a csajok, hogy csőszerelő, akkor nem bomlanának utána világszerte.
“Nekem is mint minden nőnek megvan az ideálja. (…) Ott tévesztitek el h azt hiszitek ez minden nőnél ugyanaz.”
Már megint tudatosan kialakított véleményekről beszélsz, nem az ösztönökről :) Az “ideál” nem ér semmit a valósággal szemben, ugyanis hiába kedveled te a magas barnákat, ha eléd toppan egy alacsony fekete és elcsábít. Dunát lehet rekeszteni a sztorikkal, hogy a csajok netes ismerkedő oldalakon bekezdéseken át sorolják, hogy mit várnak egy pasitól, aztán egy hét múlva összejönnek a helyi diszkó kidobójával aki egyetlen pontnak sem felel meg…
A második felét nem is igazán értem, ideálokról eddig szó sem esett, arról még kevésbé, hogy itt bárki is mit hisz róluk :) Van belőlük rengeteg – evolúció és ösztön viszont alapvetően csak egy van. (Persze vannak emberek akik attól eltérnek, őket nevezik általában perverzeknek, aberráltaknak. Van aki láb nélkül születik, van aki sérült ösztönvilággal. Ez az általánosságokra nézve nem jelent semmit.)
“az ősanyáimnak nem volt lehetősége h az ösztöneivel foglakozzon hiszen férjhez adták vkihez a szülei anyagi szempontok figyelembevételével”
A történelem sokkkkkkkal hosszabb volt annál az időszaknál amire te gondolsz. És azért amiről beszélsz, az sem ment mindig pont úgy, a legtöbb szülő azért egyértelműen figyelembe vette a gyerek kívánságait is. Tudod a szülői szeretet nem 21. századi találmány… És az emberek régen sem voltak mind síkhülyék, bármit is gondoljunk róluk manapság.
“A nők “elkrvulásának” társadalmi okairól itt van is egy jó cikk:”
Nem olvastam még a cikket (valszeg fogom), de bármi is álljon benne, itt a válaszom mindkettőtöknek: mivel az emberi faj nőstényei a fáról való lepottyanás óta fizikailag gyengébbek a hímeknél, ezért gyakorlatilag folyamatosan azok védelmére és segítségére szorultak. Ez nem valami újkeletű dolog, és nincs is benne alapvetően semmiféle erkölcsi gubanc. Mondhatni ez van. Ha ti lennétek erősebbek akkor ti harcoltatok volna a támadó farkasfalkákkal, így viszont nekünk kellett. Ugyanez vonatkozik az élelemtermelésre is. Egy férfi természeti környezetben, civilizáció nélkül is meg tud termelni annyi élelmet, ami elég saját magának + esetleg pár embernek akiket ő jószívűségében eltarthat. (Gondolom sejted hogy ez általában a családja…) Egy nő viszont nem tud annyi kaját előállítani, vagy csak kínkeservesen és bizonyos körülmények között. (Komoly hátráltató tényező például 6-8 szülés a velejáró gondokkal.) Tehát a hagyományos család gyakorlatilag az egyetlen olyan szerveződés, amiben az emberi faj életben tud maradni, és ráadásul civilizációt és kultúrát építhet. Tengődni, túlélni máshogy is lehet, de mint a történelem példája mutatja, fejlődni nem.
Tehát arról beszélni, hogy a nők “összeállása” egy férfival kurvulás, hát, nem túl okos gondolat. Ugyan tény, hogy a nő jár jobban az “üzlettel” erőforrások tekintetében, dehát ez az élet rendje.
Viszont ebbe az egészbe valami nőelnyomást, vagy patriarchális összeesküvést belelátni agyhalottság.
“Minél egészségesebb életképesebb génkészletet biztosítson az utódok számára”
Az életképesség önmagában nem elég, illetve csak akkor igen, ha beleérted az anyagi boldogulásra való képességet is. Ha egy nő egy egészséges utcaseprőhöz megy feleségül, akkor kisebb az esély az utódai sikerességére, mint ha egy “átlagos egészségű” de jó erőforrás-szerző képességű apát választ. Főleg ha az egészet visszavetíted a múltba, ahol az éhínség gyakori jelenség volt. Hiába volt valaki egészséges, ha nem tudott enni adni a gyerekeinek…
“És évmilliókig nem létezett sem család sem patriarchátus ahol a férfiak uralkodtak és biztosították a nő számára az erőforásokat.”
Fantörpikus feminista elképzeléseid vannak :) És ha amit gondolsz igaz is lenne, akkor fel kell hívnom a figyelmed, hogy ugyanazon időszakban civilizáció és kultúra sem létezett. Ha pusztán a tényeket nézzük, patriarchátus=civilizáció. Most, hogy megépítettük, persze már meg lehet próbálni kidobni minket belőle, aztán meglátjuk mi lesz.
“Az állatvilágban sincs olyan h a nőstény a hímre van utalva.”
WTF?! A zoológiai ismereteid valami elképesztően sekélyesek ha ezt komolyan gondoltad… Olyanról még nem hallottál, hogy a tojó a fészken ül, és a hím hordja neki a kaját? Vagy hogy a ragadozókkal a hímek szállnak szembe, míg a nőstényeknek van lehetőségük menekülni? Úgy érzem amit képzelsz az a feminista álomvilág rávetítése minden lehetséges felületre. A nők erősek és önállóak, nem szorulnak senkire, tehát ennek az állatvilágban is így kell lennie, ugye? Pf…
“Ez csak a patriarchális felállásban lett így h a férfi együtt akar élni a nővel “családban” basáskodni akar fölötte és cserébe biztosítani az ehhez szükséges erőforrásokat.”
További feminista rémálmok.
1. A szemét pasi helyet akar magának a saját családjában, a rohadt ********!!!!! Még a végén beleszólna, hogy mi legyen a saját gyerekeivel!!! Elképesztő.
2. “Basáskodni”? Mert minden férfi szemét, ugye, aki nem azért akar egy nővel lenni, mert szereti, és nem azért akar gyerekeket, mert emberi igénye van rá, hanem uralkodni akar, elnyomni, kínozni… Milyen beteg lelkivilág kell ahhoz, hogy valaki ilyeneket higgyen?
3. A szükséges erőforrásokról többször is bebizonyosodott, hogy nem nagyon vágod, hogy is volt ez annak idején. Megismétlem egy korábbi javaslatomat: menj ki egyedül a pusztába, építs magadnak hajlékot a két kezeddel, és edd azt amit meg tudsz termelni – garantálom, hogy nem kell hozzá 2 nap, hogy könyörögve kérd az Urat, küldjön egy férfit melléd “basáskodni”. Könnyű hibbant modern szingliként úgy gondolkodni, hogy van pénzed és az mindent megold, de szörnyű ostobaság ezt a gondolatot úgy kiterjeszteni, hogy akkor nyilván a történelemben sem lett volna szüksége a nőknek a férfiakra.
“Azonban ettől még mivel társadalmi szokásokról beszélünk ezért ezek nem ösztönösek hanem tanult folyamat eredménye”
Akkor biztos nem hallottál arról, hogy még a majomkölyköknél is a hímek inkább fiús játékokkal játszanak, a nőstények meg a lányos játékokkal. Nameg hogy a játékpreferenciákat emberi csecsemőknél már pár hónapos korban is megfigyelték. Biztos beléjük nevelték a kísérletvezetők…
“Filmekben is ez van, a mesékben is a királyfi menti meg királylányt az meg nem csinál semmit csak sír h elrabolta a sárkány.”
Nevezzük azt a sárkányt mondjuk komodóinak, és tételezzük fel, hogy megtámadja a királyfit meg a királylányt. Szerinted melyik fog harcba szállni vele? Az amelyik biológiailag alapvetően harmadával erősebb, szívósabb, agresszívebb a másiknál – vagy amelyik gyenge és törékeny? A modern filmekben az “erős csajok” mítosza nagyon aranyos, meg minden, de a legkevésbé sem realisztikus vagy természetes. Majd ha az erősportokban a nők utolérik a férfiakat, akkor visszatérhetünk erre a témára is, rendben?
“sokat változott a társadalom az elmúlt 100 évben így aztán ezek a szerepek is változnak.”
Igen, elsősorban politikai ideológiák hatására, és rengeteg erőforrás elpazarlása árán. A nemi szerepek változása meg kábé kimerül annyiban, hogy a nők férfiasabbak lettek, a férfiak meg ki lettek dobva a saját családjaikból, és megvannak a törekvések arra is, hogy sok más helyről is ki legyenek szorítva: politikából, oktatásból, közéletből, stb.
“Az ösztönökhöz ennek csak annyi köze van h ma már egy önálló egzisztenciával rendelkező nő nem kényszerül arra h ezeknek a szerepeknek mentén válasszon mert az nem esik egybe az ösztöneivel.”
Az ösztönöknek semmi köze a szerepekhez, illetve annyiban talán igen, hogy a nők túlnyomó többsége (hadd mondjam rájuk: a normálisak) még mindig férfias férfikat keres párválasztási céllal. Viszont az ösztönöknek garantáltan semmi köze az egzisztenciádhoz, és erre még bizonyítékaim is vannak: manapság egyre szaporodnak a szingli menedzsernők, akik sírnak hogy nem tudnak párt találni – és ennek a legfőbb (bár keveset tárgyalt) oka az, hogy még mindig a sajátjukénál magasabb státuszú férfiakat keresnek, akik viszont tojnak a fejükre. A menedzsernőnek nem marad más célpont, mint az igazgató, de mivel annak esze ágában sincs egy leélt, kiégett, nőietlen és 40 körüli ganajkupaccal összekötni az életét, ezért menedzsernőnk szingli, és kommenteket ír a neten, hogy “a férfiak nem bírják az erős nőket”. Pedig csak a saját ösztöneit kellene kordában tartani, és keresni egy jóképű állomásfőnököt vagy gyári munkást, aki a jobb anyagi körülményekért cserébe elfogadná másodosztályú nőiségű főhősnőnket. Dehát nem megy, az istennek se, mert ha nem elég alfa, akkor nem szexi. És ha nem szexi, akkor szóba sem jöhet.
“Ugye aki erőforrásokkal bír az nem feltétlenül a “legjobb génkészletű” ezért ösztönösen nem vonzó.”
Ez összetett kérdés, ennyi duma után nincs kedvem még egy oldalt írni erről is. Talán valaki más, vagy talán legközelebb.
“Egyébként a nők általában jó példák arra, hogy fogalmuk sincs a saját ösztönvilágukról, de kikérik maguknak ha valaki más érteni merészel hozzá – lásd az egész eddigi vitát…”
Hát ja. Tudod elég furi nekem is h ezek az antifeministák még azt is jobban tudják férfiként h a nőknek mik az ösztönei mit éreznek mit szeretnek egy férfiban mint a nők maguk:)) A nők válaszaiból meg pont azt kéne leszűrni h akkor mégsem értetek hozzá annyira:)))
“A férfiak ugyanis vizuális lények, sokkal inkább mint a nők.”
Ez igaz.
“Brad Pittről hiába készülne ezer fotó, ha úgy tudnák a csajok, hogy csőszerelő, akkor nem bomlanának utána világszerte.”
De ha a csajokat nem érdekelné a foglalkozása csak keffinteni akarnának akkor igen. Hosszútávú kapcsolatnál meg a pasikat is érdekli hiába próbáljátok tagadni a csóringer csajok mindig arra panaszkodnak h velük csak dugni akarnak de nem szívesen házasodnak a férfiak mert az hátrányosan érinti őket anyagilag. Egy jól szituált nőnél meg mindig bepróbálkoznak ezzel:))
“ugyanis hiába kedveled te a magas barnákat, ha eléd toppan egy alacsony fekete és elcsábít.”
Hát ha el tud csábítani az azt jeletni h megfelel az ideálomnak nem? Meg ugye pasiként jellemzően külső tulajdonságokról írsz, viszont mi nők a belső jellemzőket is nézzük. Tehát ez jó megfogalmazás is: Az az ösztönös választás aki el tud csábítani vhogy akiben van vmi ami megfog és jól ki tudok jönni vele. És ez teljesen független a foglalkozásától. Hányszor van olyan h gazdag férjes családanyák a karbantartóval, kertésszel félrelépnek? Nyilván mert a féjük a státuszt biztosítja számukra, de ösztönösen meg a kertész az aki mint pasi bejön nekik.
“a legtöbb szülő azért egyértelműen figyelembe vette a gyerek kívánságait is.”
De ugye racionálisan kellett dönteni legtöbbször nem érzelmi alapon. Erről szólnak a korabeli regények.
“fizikailag gyengébbek a hímeknél”
Na jó de csoportosan éltek és a hím is baromi gyenge volt ám a többi állatfajhoz képest. Legtöbbször menekülőre kellett fogni v többen együtt eszközhasználattal hárították el a támadást.
“Egy férfi természeti környezetben, civilizáció nélkül is meg tud termelni annyi élelmet”
Megfelelő eszközökkel. Kézzel a férfi sem tudna semmit csinálni csak gyűjtögetni. A mai világ civilizációs eszközeivel meg a nő is megtudná. Az már más kérdés h nem lenne épp álompálya női traktorvezetőnek menni:P:P
“Tehát arról beszélni, hogy a nők “összeállása” egy férfival kurvulás, hát, nem túl okos gondolat.”
Nem ezt írtam ám hanem azt h az egzisztenciáért (amit a nő magának is megteremthet) összeállni a kurvulás.
“Ha egy nő egy egészséges utcaseprőhöz megy feleségül, akkor kisebb az esély az utódai sikerességére, mint ha egy “átlagos egészségű” de jó erőforrás-szerző képességű apát választ.”
Nem feltétlenül. Ez a nők munkarőpiaci hátrányaival van összefüggésben. De én pl megtehetném h az utcaseprővel v akár anélkül vállalok gyereket. Nem szorulok rá a férfi anyagi erőforrásaira. És ezért nem is “kurvulok” :)))
“Olyanról még nem hallottál, hogy a tojó a fészken ül, és a hím hordja neki a kaját?”
Vannak kivételek de a legtöbb állatfajnál az van amit írtam. A hím az aki a nőstény kedvébe jár udvarol és a megtermékenyítés után már nem él együtt a nősténnyel mert veszélyt jelentene az utódaira.
“Ha pusztán a tényeket nézzük, patriarchátus=civilizáció.”
Na azért neee. Ez butaság h a fejlődés kulcsa a nők alárendelt szerepe:))) Hatékonyan cáfolja az elmúlt 50-100 év gazdasági és életszínvonalbeli fejlődése.
“Most, hogy megépítettük, persze már meg lehet próbálni kidobni minket belőle, aztán meglátjuk mi lesz.”
Nem akarunk kidobni belőle benneteket:)) Csak azt akarjuk h ugyanolyan esélyeink lehetőségeink legyenek nőként a társadalomban mint a férfiaknak. Ez miért probléma?
1. Nem erről van szó hanem arról h a pasinak a nő mellett a helye a családban és nem felette.
2. Én ilyent nem írtam h minden férfi szemét. Vannak szemét férfiak akik pont a hagyományos családfelállásra hivatkozva akarják dominálni, zsarolni, kényszeríteni a nőt a családon belül. De a férfiaknak ez egy kis része manapság már.
3. Na jó de ha ezt neked kéne megtenned h mondjuk menj ki az őserdőbe megélni valszínűleg te sem húznád sokáig:))) A civilizációban már elkényelmesedtünk. Amíg meg nem volt addig a nő is megélt nagyon jól a természeti körülmények között.
“játékpreferenciákat emberi csecsemőknél már pár hónapos korban is megfigyelték”
Nem csecsemőkről beszéltem kisgyerekekről akik ezeket a sztereotípiákat látva tudat alatt magukba szívják h a lány = gyenge segítségre szoruló, fiú = erős védelmező. A gyakorlatban kb a lányok fele és a fiúk fele nem felel meg ennek a sablonnak.
“Igen, elsősorban politikai ideológiák hatására, és rengeteg erőforrás elpazarlása árán. A nemi szerepek változása meg kábé kimerül annyiban, hogy a nők férfiasabbak lettek, a férfiak meg ki lettek dobva a saját családjaikból, és megvannak a törekvések arra is, hogy sok más helyről is ki legyenek szorítva: politikából, oktatásból, közéletből, stb.”
Ezek rémképek:) A társadalom működésében állt be változás. A fizikai munka a gépesítés automatizálás miatt leértékelődött, mára már az ipari munka mennyisége is csökkent (ugye hatékonyság automata gépsorok) és a tercier szektor az ami a GDP 60%< -át adja a fejlett világban. Ebben pedig a nők jobbak hiszen kommunikatívabbak szeretnek szervezkedni, emberekkel bánni.
“egyre szaporodnak a szingli menedzsernők, akik sírnak hogy nem tudnak párt találni – és ennek a legfőbb (bár keveset tárgyalt) oka az, hogy még mindig a sajátjukénál magasabb státuszú férfiakat keresnek”
Ja hát ezért rossz az ilyen sztereotipikus párválasztás. Ebből is látszik h már nem állja meg a helyét a mai világban. Egyébként honnan jön ez már eleve h a nők magasabb státuszút keresnek? Nagyon ritka ha szétnézel az életben h egy magas státuszú férfi egy cselédlányt vesz el. Tudom vannak ilyen regények na de legtöbbször én azt látom h azonos szinten lévők lépnek kapcsolatba. Gazdag a gazdaggal, szegény a szegénnyel, értelmiségi az értelmiségivel, fizikai a fizikaival. Ez a leggyakribb.
“Tudod elég furi nekem is h ezek az antifeministák még azt is jobban tudják férfiként h a nőknek mik az ösztönei”
Ennek semmi köze az antifeminizmushoz. A kérdés az, hogy ki érti és ki nem. Te megéled, az oké, de ez közel sem jelenti hogy érted is.
“pont azt kéne leszűrni h akkor mégsem értetek hozzá annyira”
Amíg a valóság engem igazol, addig maradok a működőképes elméleteimnél, és nem fogom átvenni helyettük a cukormázas naív női rizsát… Majd akkor hiszem el, hogy a nők nem hipergámok, ha topmodelleket fogok tömegesen hajléktalan csávókkal látni.
“De ha a csajokat nem érdekelné a foglalkozása csak keffinteni akarnának akkor igen.”
Jaaaaaaaaaj, ugyanmenjmár. Ezek szerint a csajok pont ugyanannyi lakatossal létesítenek alkalmi kapcsolatot, mint rockzenésszel? A szavaid köszönő viszonyban sincsenek a valósággal, inkább a disney-féle polkorrekt mesevilágra vonatkoznak.
“Hosszútávú kapcsolatnál meg a pasikat is érdekli hiába próbáljátok tagadni”
Ez sem igaz, ez szimpla kivetítés a részetekről. Ha titeket érdekel, akkor muszáj hogy a pasikat is, ugye… De nem. A jól szituált nőknél bepróbálkozó aranyifjak marhára szűk réteg, a többséget tejesen hidegen hagyja a nő anyagi helyzete. (A modern világban a fiatal nőkkel általában diákhitel és kimaxolt hitelkártya szokott együtt járni…)
“Hát ha el tud csábítani az azt jeletni h megfelel az ideálomnak nem?”
Nem.
“mi nők a belső jellemzőket is nézzük”
LOL
Ne fényezd magatokat, pontosan ugyanaz az evolúció csiszolt benneteket is, mint minket, és mindkét nemnek megvan a maga módszere a párválasztásra. Ez nem erkölcsi kérdés.
“Az az ösztönös választás aki el tud csábítani vhogy akiben van vmi ami megfog és jól ki tudok jönni vele”
Na ez a prototipikus női nesze semmi fogd meg jól – tulképp azt írod le, hogy fogalmad sincs mi tetszik egy pasiban. Nem te választasz tudatosan, hanem az ösztöneid, és azok működéséről nem sokat tudsz. Számodra az egy fekete doboz, ami csak kidobja az eredményt, oszt’ jónapot. Ne szégyelld, a nők és a férfiak 99%-a ugyanígy van ezzel.
“Hányszor van olyan h gazdag férjes családanyák a karbantartóval, kertésszel félrelépnek?”
Meglehetősen ritkán – sokkal gyakoribb, hogy a munkahelyi főnökkel jönnek össze. Másfelől arról még valójában szó sem esett, hogy a női ösztönök mi alapján választanak szexpartnert, annak kellene legalább két külön cikk. Nincs itt a lapon véletlenül ilyesmi? :)
“De ugye racionálisan kellett dönteni legtöbbször nem érzelmi alapon.”
Ez már (anti)feminista téma – itt azt írtad le, hogy nem volt semmiféle patriarchális elnyomás, vagy a lányok “gonosz” kiházasítása – egyszerű racionális döntés volt, amit a család érdekében közösen hoztak.
“Megfelelő eszközökkel. Kézzel a férfi sem tudna semmit csinálni csak gyűjtögetni.”
Kivetítés már megint :) Képzeld, a férfi kreatív. Az ő kezében eszközzé válik minden, a bottól a kövön át a spektrofotométerig. Egyébként az is a pakliban van, hogy egy férfi elő tudja állítani a szükséges eszközöket is, ha felgyűri az ingujját, de egy nő már kevésbé.
“Nem ezt írtam ám hanem azt h az egzisztenciáért (amit a nő magának is megteremthet) összeállni a kurvulás.”
Jó 2,5 millió évig a nő nem tudott magának egzisztenciát teremteni, és manapság sem tudna külső segítség nélkül. Például az adófizetők pénzén működtetett egyetemek és nyugis munkahelyek nélkül. Nem akarok lekezelőnek tűnni, és valójában nem is azért mondom, de a ti “függetlenségetek” egy olyan törékeny illúzió, hogy el se hiszed. Elég lenne egy árvíz vagy földrengés és kiderülne mennyire vagytok “önállóak”. Abba bele se merek gondolni, hogy mi történne egy háború, vagy komolyabb katasztrófa esetén. Az összes trendi femcsi szingli grrrl power szupercsaj sírva könyörögne az első útjába kerülő pasinak, hogy mentse meg, és/vagy adjon neki szállást, élelmet. A modern világ mesterségesen fenntartott körülményei között nagy a szátok, és még arról is megfeledkeztek, hogy ezt az egészet a pasik építették fel. Nincs szükséged férfiakra, ugye, de azért traktoros nem lennél, meg csőszerelő se, és kukásautón se lógnál, meg még sorolhatnám napestig azt a rengeteg nehéz, veszélyes és sz*r melót, amit te sosem végeznél el, pedig szükség van rá a civilizáció működéséhez. Neked ott az irodai passziánszozás, amivel jól keresel, köszönöd szépen. Független vagy és önnáló, mit érdekel téged a valódi világ?!
“Ez a nők munkarőpiaci hátrányaival van összefüggésben. De én pl megtehetném h az utcaseprővel v akár anélkül vállalok gyereket. Nem szorulok rá a férfi anyagi erőforrásaira.”
Lásd az előző pontot. El vagy szakadva a nyers realitásoktól. Észrevehetnéd, hogy a “függetlenségedért” férfiak dolgoztak meg, ugyanis ők hozták létre a munkahelyet (céget, hivatalt) és a konkrét állást is, amiben olyan édesen lubickolsz. A te nagy függetlenséged abból áll, hogy egész életedben a kis popód alá lett tolva minden, és te beleültél a jóba. Mondjuk ehhez képest marhára hálátlan vagy.
“Ez butaság h a fejlődés kulcsa a nők alárendelt szerepe”
A patriarchátusban a legkevésbé sem voltatok alárendelt szerepben.
A fejlődés kulcsa az, hogy létrehoztak egy helyet a társadalomban a férfiak számára. Adtak nekik célokat, motivációt, és ezért cserébe hajlandóak voltak dolgozni. Ezt akarja lerombolni a feminizmus, és jól halad.
“Csak azt akarjuk h ugyanolyan esélyeink lehetőségeink legyenek nőként a társadalomban mint a férfiaknak.”
Ne raboljuk már egymás drága idejét ilyen hülye illúziókkal. Ha a feministák egyenlő esélyeket akarnának akkor kb. a szüfrazsettekkel véget ért volna a mozgalom – mostanában meg kifejezetten a férfiak mellett lobbiznátok. Miféle “ugyanolyan esélyt” akarsz, mikor a felsőoktatásban a diákok kétharmada nő??? Ez valami hülye vicc?
“Nem csecsemőkről beszéltem kisgyerekekről akik ezeket a sztereotípiákat látva tudat alatt magukba szívják h (…)”
A csecsemők bizonyítják (meg a majmok), hogy ezek nem sztereotípiák, hanem veleszületett ösztönök, nemi különbségek. A gyerekek sokmindent magukba szívnak, de a nemi hozzáállásukat alapvetően nem. Ez is egy a feminista tévedések/hazugságok sorában.
“az ipari munka mennyisége is csökkent (ugye hatékonyság automata gépsorok) és a tercier szektor az ami a GDP 60%< -át adja a fejlett világban”
Ez is egy érdekes illúzió, mert ha megnézed, a nők elsősorban a közszférában vannak túlsúlyban, amit az állam tart el az adófizetők pénzéből. Az pedig semmiféle GDP-t nem termel, sőt, kvázi csökkenti. A nők túlnyomó többsége vagy alacsony szintű “kétkezi munkás” (bolti eladó), vagy adminisztratív tevékenységet végez. Az állásaikat mások munkája tartja fenn – általánosságban elmondható, hogy férfiaké. Nem mind, de többnyire.
“Ja hát ezért rossz az ilyen sztereotipikus párválasztás. Ebből is látszik h már nem állja meg a helyét a mai világban.”
Tetszik ez a vitastílus, hogy tagadsz valamit, aztán mikor kiderül hogy mégis úgy van, akkor meg azt mondod “hát igen, ezek a szörnyű sztereotípiák”. Szinte várom, hogy hozzátedd: “de ez is a férfiak hibája” :D Hiába gondolod, hogy nem állja meg a helyét a mai világban, ha egyszer az ösztönökbe van kódolva. Ez a feminizmus sokadik tragédiája, hogy fejjel megy a falnak párválasztás tekintetében; olyan mutatványokra akarja rávenni a nőket, amitől aztán azok hörghurutot kapnak mikor nem találnak megfelelő partnert. Máshogy kéne párt keresni, gondolod te, és nem érted miért nem sikerül. Azok a k*rva ösztönök, azok az okai mindennek :) A menedzsernő hiába akarja őrülten kívánni a portást, nem megy. A bugyi valamiért mégiscsak a szomszéd irodában ülő topmenedzserre nedvesedik – de ennek semmi köze a státuszhoz, nem ám :)
“Majd akkor hiszem el, hogy a nők nem hipergámok, ha topmodelleket fogok tömegesen hajléktalan csávókkal látni.”
De miért kéne? Te mindig ilyen szélsőségekben gondolkozol. Épp ezt magyaráztam neked h leggyakrabban a hasonló szinten lévők állnak össze. Az meg h más státuszút választ vki már eleve ritka. Ti pasik a nadrágotokban hordjátok az eszeteket:) A nők meg többnyire nem hülyék:) Ráadásul sokan még mind a mai napig racionálisan választanak. Így aztán gyakrabban jön össze h gazdag pasi szegény csajjal keffintget nem törődve a következményekkel. Fordítva meg kevésbé mert mi nők nem vagyunk ilyenek:)
A másik meg ha a társadalom felépítése olyan lenne, h a vagyon többnyire a nők kezén van és a férfiak a szegényebbek akkor gyakrabban lenne h a gazdagabb nőnek szegény pasija van. Amíg átlagban az a jellemző h a nők szegényebbek mint a pasik addig már csak a valószínűség szerint is gyakrabban jön össze h egy férj és feleség közül a férj a gazdagabb.
“Ezek szerint a csajok pont ugyanannyi lakatossal létesítenek alkalmi kapcsolatot, mint rockzenésszel?”
Megint összehoztál egy széleskörben ismert személyt egy szűk körben ismerettel. Ezt nem lehet összevetni. Mondjuk az énekesnőket a rockzenészekkel összelehet. És az énekesnők után legalább annyi fiatal pasi rajong mint amennyi fiatal csaj a rockzenészekért. Amúgy nagyjából értem mire akarsz utalni: a nőknek imponál a férfi hírneve. A pasinak meg a nő hírneve nem annyira. Pedig jól mutat a névjegykártyán:P:P Ennek is társadalmi oka van, ugye egyrészt régen a hírnévre egy nő csak a férje révén tehetett szert csak így kerülhetett be bizonyos körökbe. Ezért ez még ma is él a köztudatban h egy híres személy oldalán mutatkozni dicsőség. A másik meg h mi nők egymást is figyeljük, megy közöttünk a hierarchiaharc talán még sokkal inkább mint közöttetek. Ez ugye eléggé kizárja h olyan pasival járjunk akit a többi nő nem tart semmire. Mert az olyan ciki lenne ha érted:) Nyilván aki olyan pasival kerül kapcsolatba akit sok nő akar az dicsőség a barátnők szemében. Tehát ez is egy társadalmi szokásra vezethető vissza nem ösztönre. Ez ugye indukálja azt a viselkedést is h egy híres pasit kisebb eséllyel fogunk elutasítani. Viszont ez magas státuszú de nem híres emberekre pl topmenedzser kevésbé igaz, pedig ők is azt hiszik magukról h milyen menők és ezért megpróbálnak rámászni a fiatal csajokra. Ebből lesz a munkahelyi zaklatás:)) De hadd mondjak egy másik példát: szted Brad Pitt v Obama a menőbb a fiatal csajok között? Elárulom: Brad Pitt. Pedig Obamának magasabb a státusza. Ugyanez van a híres rockkzenésznél is. Annak csápol a közönség sok rajongója van, miért ne szálljak be én is a hierarhiaharcba? Obamának meg nem csápolnak a csajok meg a topmenedzsernek sem ezért az nem olyan vagány. Ez magyarázza azt is h a híres emberek körében legmagasabb a válások száma.
“A jól szituált nőknél bepróbálkozó aranyifjak marhára szűk réteg, a többséget tejesen hidegen hagyja a nő anyagi helyzete.”
Mondom házassági terveknél már nem így van, másrészt meg ugye téged lehet h hidegen hagy a házasságtervezésnél, na de utána meg a válásnál majd jön a rinya h a csaj (akit anyagiakkal szédítettél magadhoz) mekkora egy krva h kifosztott. Pedig te kínálod fel tálcán ha a vagyonoddal akarsz nőt szerezni nem az egyéniségeddel:) Hiszen mindenkinél lehet gazdagabbat találni ha egy kapcsolat csak erre épül és a csajt semmi más nem köti hozzád csak az anyagiak akkor ha talál vkit aki mégnagyobb jóléttel kecsegteti azzal le fog lépni.
“A fejlődés kulcsa az, hogy létrehoztak egy helyet a társadalomban a férfiak számára.”
Miért és most nincs helyetek?:-o Legfeljebb nem uralkodhattok úgy a nők fölött mint régen.
“mostanában meg kifejezetten a férfiak mellett lobbiznátok. Miféle “ugyanolyan esélyt” akarsz, mikor a felsőoktatásban a diákok kétharmada nő??”
Hát először is a femik miért lobbizzanak a férfiakért? A feministák már csak a nevükből adódónak is a NŐK érdekvédelmi szervezete a nők társadalmi hátrányaival foglalkoznak.
Másodszor meg milyen kétharmada? Attól függ milyen szakon. Pl a villamosmérnöki v informiatikai szakokon alig van lány. A humán szakokon meg alig van fiú:) Összességében valóban több a női tanulók száma a felsőoktatásban de azért messze nem 2/3. Azt meg te magad is beismerted h a férfiak elsősorban fizikailag jobbak a nőknél. Akkor mit csodálkozol azon, h ha a nőnek van lehetősége tanulni, akkor tanul is, és a szellemi munkák majdnem 2/3-át is a nők végzik ma már? Hiszen ebben mi vagyunk a jobbak v legalábbis ugyanolyan jók:) Amúgy meg ha megnézed a parlamentet, v a cégek igazgatótanácsait ott bizony még mind a mai napig főként férfiak vannak. Márpedig ezek a társadalom irányításának kulcspozíciói. Ugyhogy van még miért lobbizni a nők érdekében is, hiszen amig a hatalmi ágak nagyrészt férfikézen vannak addig nem tekinthető egyenrangúnak a társadalom.
“A menedzsernő hiába akarja őrülten kívánni a portást, nem megy. A bugyi valamiért mégiscsak a szomszéd irodában ülő topmenedzserre nedvesedik”
Itt csúszik hiba a logikádba h férfiként azt gondolod ez a nőknél is így működik. Nálatok tényleg így van, h megkívánjátok a nőt és ez mindennél fontosabb nektek nem használjátok az eszeteket és nem számoltok a következményekkel. Ismétcsak: munkahelyi zaklatások. Ott sem valszínű h a főnökre gerjedne a beosztottja mert akkor az tutira nem vette volna zaklatásnak:)) A rockzenészek statisztikailag sokkal ritkábban zaklatnak mint a munkahelyi főnökök:P:P
Nőknél meg ez nem így van mint nálatok mi nem kívánunk meg csak úgy senkit. Akinek számunkra megfelelő az egyénisége (ugye ez minden nőnél változik kinek milyen a megfelelő) és megfelelően közeledik meg szimpatikus nekünk a viselkedése (pl láthatólag nagyn teccünk neki:P:P) azt kívánjuk meg. Tehát a pasinak kell elérnie h akajuk őt ez nem jön csak úgy spontán. Ez gyakorlatilag a csajozási képesség. Nekünk nem a bugyinkban van az eszünk mint nektek:) Ezért van az is h nők a pasikhoz képest kevésbé szeretnek egy számukra idegennel dugni és ha van lehetőség a saját ismeretségi körükből választnak partnert.
Olvasom a linkedet…
“Miért hajlamos a nő a kurvatív viselkedésmintára sokkal inkább, mint mondjuk a férfi? Egyáltalán, mi az oka annak, hogy a nő szexualitásának különböző megnyilvánulási formáit adja cserébe bizonyos szolgáltatásokért, mintegy ösztönösen? Ki a felelős ezért?”
LOL, LOL, LOL
Gyakorlatilag leírja, hogy: a nő a kurvatív viselkedésmintára sokkal inkább hajlamos, mint a férfi.
Az okok persze mindenkinek egyértelműek, aki ismeri a történelmet és az evolúciót: a férfi fegyvere a túlélésre az erő, a nőé a manipuláció. Neki nem kell harcolnia a kardfogú tigrissel – elég ha rá tud venni valakit, hogy megtegye helyette.
Nincs ebben semmi meglepő, semmi radikális. A természet ilyenné alakította a férfit és a nőt, ezt magának mindenki úgy dolgozza fel, ahogy akarja.
Barók Eszter “válasza” természetesen teljesen más.
“Ki a felelős ezért?” – teszi fel a kérdést, és röhögök, mert annyira egyértelmű, hogy mit fog kihozni belőle, hogy az már abszurd. Hát persze hogy, hát természetes, hát nyilvánvaló, hogy a férfiak a hibásak. Jutott valaha is feminista bármilyen más eredményre bármilyen kérdésben?
LOL
A cikk végefelé ezt írja:
“A kérdés persze az, vajon csodálkozhatunk-e ebben a szettingben, hogy beláthatatlan időintervallum globális társadalmi nyomása alól frissen felszabadulva a nő bizony akkor is kurvul, amikor már jogai és képességei a pusztán intellektuális és hatalmi alapú érvényesülést is lehetővé tennék.”
Magyarul: bár eljött a feminizmus, a nők mégis kurvásan viselkednek. Miért van ez?! (Biztos valami rejtett patriarcha elnyomás van a háttérben… Biztos még nem eszméltek fel őseik illuzórikus elnyomattatásából.) A valódi válasz egyszerű: mert ilyenek. A patriarchális társadalom féket vetett a nők elkurvulására, de ezeket a feminizmus és a szexuális forradalom sikeresen elpusztította. Íme az eredmény…
Ez az Dean, ne hagyjad magad! Én Neked adok itt igazat, ha ez boldogit. Nőből is sokféle (vadhajtás is) van. Szerintem az ösztönökre nagyon jól ráhibáztok az esetek nagy többségében. És ezt nőként, szóval le a kalappal! :D :)
Kösz :)
Ez egy egyszerű társadalmi sztereotípia még a régi világból. Akkoriban a nőnek nem volt más lehetősége mint egy férfi segítségével boldogulni.
Ez pontosan így van ma is, csak éppen már nem akarnak nyújtani cserébe semmit.
Csacska, ez itt az élet. Élet, ez itt csacska. Ismerjétek meg egymást.
“Megfelelő eszközökkel. Kézzel a férfi sem tudna semmit csinálni csak gyűjtögetni. A mai világ civilizációs eszközeivel meg a nő is megtudná.”
Dunát lehet rekeszteni női feltalálókkal.
“Az már más kérdés h nem lenne épp álompálya női traktorvezetőnek menni:P:P”
Igen, irodában csÖcsülni, vagy a zegyetemet koptatni valami elképesztően hasznos szakon, sokkal menőbb.
“Nem szorulok rá a férfi anyagi erőforrásaira.”
Ha eszel, rászorulsz a parasztokra.
Naooo: a számból vetted ki a szót. :)
Ha a nők nem a státuszra, meg a férfi dominanciájára (törzsfőnökség) buknak, akkor ki olvassa azt a rengeteg romantikus regényt, és ki nézi a sok romantikus filmet, amelyekben a főszereplőt elcsábítja, uralja, manipulálja a férfi? Mitől olyan ellenállhatatlan a My fair lady? Mitől olyan népszerű a Pretty woman? Vagy a legújabb, A szürke ötven árnyalata? Ezekben az a lényeg, hogy a női olvasók és nézők nem akarják beismerni, hogy arra vágynak, hogy felnézhessen a férfira, ezért vannak úgy megírva, hogy a főhősnő ártatlan, naiv, és nem tehet róla, hogy a gaz csábító hálójába keveredik.
“Ha a nők nem a státuszra, meg a férfi dominanciájára (törzsfőnökség) buknak”
Ezt így kollektíve nem lehet kijelenteni h “a nők” mire buknak. Nem vagyunk egyformák. Van aki erre bukik van aki meg másra:) Egyénfüggő. Ugyanúgy mint a pasik között is van aki nem bírja elviselni ha a nő határozottabb, ügyesebb mint ő mert ez frusztrálja, van amelyiket meg nem zavarja sőt kimondottan élvezi ezt. Mindkét nemnél vannak szubmisszív és domináns egyéniségek. Nyilván az a kapcsolat a jó ahol a másik fél ezt igényli/elfogadja. Ha mindkét fél dominanciára törekvő akkor nem jönnek ki egymással hosszútávon mert ugye akkor a pasi félti az egoját a nőtől és hát egy határozott nő sem fogja annyiban hagyni és állandóan helyreteszi a pasit amitől az megőrül:)) Két szubmisszív sem jön ki jól mert akkor mindegyik a másiktól várja h csinájon már vmit:))))
“Ezekben az a lényeg, hogy a női olvasók és nézők nem akarják beismerni, hogy arra vágynak, hogy felnézhessen a férfira, ezért vannak úgy megírva, hogy a főhősnő ártatlan, naiv, és nem tehet róla, hogy a gaz csábító hálójába keveredik.”
Na hát pont erről irtam egy másik hsz-ban azt h bizony a médiából rengeteg sztereotípiát becopunk a felnevelkedésünk során. Sajnos azonban az ilyen romantikus filmek olyanok mint a mesék: mindig jó a vége:) A valóság meg nem így működik. Ha egy nő naiv akkor a férfiak egyszerűen kihasználják, dugható lyuknak nézik és az egész élete tele lesz szerelmi csalódásokkal. Ezért nem működik az h naivan a férfira hagyatkozol: majd jön a cőke herceg és elcsábít aztán boldogan éltek amíg meg nem haltok. A férfiak nem ilyenek. A nők érzelmi beállítottságuak viszont a férfiak inkább szexuális beállítottságúak. Amelyik férfi ért a nőkhöz és tudja manipulálni az érzéseiket az mitől állna meg nálad? Hiszen minden más nőt is megszerezhet és mivel az ilyenek promiszkuusak meg is fog. Ugyhogy a gyakorlatban a cőke hercegedet egy két keffintgetés meg rövid együtt töltött kellemes idő után már másik nővel fogod együttlátni:) És akkor még az is megérne egy misét h az ilyen pasik többnyire nem is kedvelik a rájuk felnéző szubmisszív nőket mert azt nem tekintik kihívásnak hanem egy magukhoz hasonló temperamentumosat akarnak megszerezni és betörni. (Persze ez nem mindig sikerül nekik de hát ilyen az élet:P:P)
Ha viszont nem vagy naiv és megtanulod kezelni a férfiakat akkor nem a férfiak használnak ki téged, hanem te használod ki őket a saját céljaid eléréséhez a szexualitásuknál fogva. Nem mindegy ám:))
Hagyd Daphnét, ő (a te szavaiddal élve) szubmisszív nő. Úgysem fogja megérteni.
A Szürke ötven árnyalata többek között azért népszerű, mert a női szexualitást eddig annyi gátlás terhelte, hogy a nők jó része még mindig nem vállalja fel. Hárít. Még mindig nők tömegei nőnek fel úgy, hogy szégyenletes, elítélendő dolognak van beállítva számukra a szexuális élvezet (akkor romlottak, r.bancok, stb). Nem véletlen, hogy az egészen fiatal korosztály körében közel sem annyira népszerű a könyv. Inkább 30, de méginkább 40 feletti nők vannak oda-vissza érte.
Amit a férfiakról írsz, annak egy részét éppen a nőknél tapasztaltam: egyfajta kihívás iránti vonzódás, mely arra vonatkozik, hogy rosszfiúkat törjenek be. A közepét nem részletezem, nem mindenben értünk egyet, de ezt ugye nem gondoltad egészen komolyan?
“Hiszen minden más nőt is megszerezhet és mivel az ilyenek promiszkuusak meg is fog. Ugyhogy a gyakorlatban a cőke hercegedet egy két keffintgetés meg rövid együtt töltött kellemes idő után már másik nővel fogod együttlátni:)”
Egy domináns nő sosem mozdítaná a kisujját sem azért, hogy manipulálja a férfit, hogy az ne hagyja el őt. Ugyanis nem függ ennyire a férfitől. És egy domináns nőt pontosan ezért nem hagynak el. Tekintsétek magántapasztalatnak, ha nem tetszik. ;D
lásd Amerikai szépség. Amikor a férfire és sikertelenségére vezetik le minden dühüket. A végén már mindegyik golyót repítene a fejébe, mikor ő csak megbecsülésre vágyna.
Nem láttam még, más típusú filmeket kedvelek. Én csak azt látom, hogy (attól függetlenül, hogy néha számomra is kifejezetten bugyuta az alaptörténet) mennyire népszerűek az erős, független női főhősöket bemutató filmek. Dugig a nézőtér a mozikban, nőkkel, de még inkább férfiakkal. Hozzáfűzöm: a buta amerikai akciófilmek sem épp a kedvenceim.
az akció filmek rossz példa, mivel A. Jolie, és társainak nem sok köze van a nőkhöz. Az látszat, talán csak Ripley őrnagy volt az első részben kivétel. Ráadásul azért sem tekinthetőek ezek a női akcióhősök valósnak, mert maguk azok a férfi akcióhősök (a Raegen éra hősei sem tekinthetőek valós férfi archeotípusnak, akikről mintázták őket, ideológiától átitatott hősök voltak). Mivel ezek a női szereplők a ‘női tekintet’ elképzelés szerint. Amely azt mondja, hogy a mozikba kerülő filmek nagy része férfi nézőpontból van megkomponálva nem nevezhetőek igazi női karaktereknek. Ha női szemszögből készült filmet akarsz nézni filmeket ajánlom mondjuk Andrea Arnold filmjeit a Red Roadot vagy az Akváriumot.
Hát nem hibáztatlak, az Amerikai szépség nem könnyű film, de megéri amúgy, nem hiába vitt haza egy rakás oszkárt.
http://www.youtube.com/watch?v=b3voEtXt2_o
Egy férfiról szól, akit a felesége le se köpne, agyba-főbe csalja, a lánya gyűlöli. Meg próbál váltani, elkezd edzeni, munkát vált, és fantáziál lánya fiatal osztálytársnőjéről. De valójában ez csupán hattyú dala, mert a film is úgy kezdődik, ha jól emlékszem, hogy már a fejébe eresztette valamelyik szereplő a golyót, és már halottként meséli el, hogy mi vezetett el idáig. kicsit donnie darkos.
Bevallom az első feléből nem sokat értek (mármint, hogy egész pontosan mit szeretnél kifejezni). Nekem az Alien filmek nagy kedvenceim közé tartoznak. Nem feltétlenül a női főhős miatt lett így. Az “Amerikai szépséget” valószínűleg azért nem néztem meg, mert a “romantikus” kategóriába soroltam anno.
“Egy férfiról szól, akit a felesége le se köpne, agyba-főbe csalja, a lánya gyűlöli.”
Ez viszont szomorúan hangzik. A Donnie Darko az tetszett, úgy rémlik, bár sok víz lefolyt azóta a Dunán. Pontosan nem tudnám a történetet felidézni, a hangulata, a cselekmény viszont érdekes volt.
hát haverommal mi az alien filmeket anno úgy néztük, hogy az egyet még régen láttam, a prometheus vetítése előtt zsinórban megnéztük a második, harmadik, negyedik részt.
Arra céloztam, hogy gyakran éri a vád hollywoodot, hogy férfi nézőpontból készít filmeket. És ezért nem igazán adnak valós képet ezek az akció filmek. Nem mintha jobbak lennének a női nézőpontú mainstreet filmek, Szex és New York. Szóval arra céloztam, hogy az akciós csajok állnak általában legtávolabb a valódi nőktől, mert őket Arnoldék női alteregójának mintázzák, de ott van a macska elásva, hogy még Arnoldék sem igazi férfi karakterek. Szóval egy sokszoros torzítás, amit visszaadnak. persze ettől függetlenül jót mosolyog rajtuk az ember most néztem meg a feláldozhatók második részét.
A 40 körüli nők már bőven a szexuális forradalom után lettek nagykorúak, nem hiszem, hogy sokan azt gondolnák közülük, hogy a szexualitás szégyenletes.
Szerintem egyébként simán nem ugyanazt értjük domináns meg szubmisszív alatt.
El kéne lassan dönteni, hogy a manipulálnak minket a filmeken keresztül a sztereotípiákkal, vagy inkább a nézők igényei alakítják, milyen típusú filmeket vetítenek. Ha a filmben a férfi a hősies és az irányító, az manipuláló sztereotípia, ha a nő az erős és független, az a természetes társadalmi igényt mutatja?
Is-is. Mindkettőben benne lehet mindkettő. Ezért nem szoktam így érvelni, esetleg bemutatni a másik oldalt IS, ha valaki felhozza. Az pedig lényegtelen, hogy mikor születtek: ezek a nők még bőven “prűdek”, hidd el, tapasztalat.
“Nem véletlen, hogy az egészen fiatal korosztály körében közel sem annyira népszerű a könyv. Inkább 30, de méginkább 40 feletti nők vannak oda-vissza érte.”
Aha tehát pont abban a bizonyos 40-es korosztályban, akik állítólag sokat panaszkodnak h nehezen találnak partnert. Ez mondjuk érthető is hiszen ezért álmodoznak, romantikáznak:)
“Amit a férfiakról írsz, annak egy részét éppen a nőknél tapasztaltam: egyfajta kihívás iránti vonzódás, mely arra vonatkozik, hogy rosszfiúkat törjenek be.”
Igen, fordítva is van. De a fiatalok között (mondjuk kamaszkori élményeimből vettem) többnyire a “vagány” csávók a “vagány” csajokkal akarnak járni nem pedig a szerényekkel, fiúkra felnézőkkel.
“A közepét nem részletezem, nem mindenben értünk egyet, de ezt ugye nem gondoltad egészen komolyan?”
De részletezhetnéd. Kivi lennék a véleményedre h te hogyan látod:)
“Egy domináns nő sosem mozdítaná a kisujját sem azért, hogy manipulálja a férfit, hogy az ne hagyja el őt.”
Nem is írtam h kéne:) Azok a pasik akik ezt nem bírják úgysem fognak sokáig kibírni:) Ellenben akik szeretik azok tisztában vannak a határozott nő előnyeivel hátrányaival és képesek hozzá alkalmazkodni.
“Aha tehát pont abban a bizonyos 40-es korosztályban, akik állítólag sokat panaszkodnak h nehezen találnak partnert. Ez mondjuk érthető is hiszen ezért álmodoznak, romantikáznak:)”
Így van. Egyetlen kapcsolatban élő nőről sem tudok, aki megvette volna a könyvet. :) Másrészt: érdekességből (a történet érdekessége miatt) ha időm engedi, én magam viszont elolvasom. Tehát növelem az eladási statisztikákat.
“Igen, fordítva is van. De a fiatalok között (mondjuk kamaszkori élményeimből vettem) többnyire a “vagány” csávók a “vagány” csajokkal akarnak járni nem pedig a szerényekkel, fiúkra felnézőkkel.”
Többek között a gyakorikérdések.hu is tele van azon lányok panaszaival, akik csendesek, rendesek, odaadóak, behódolók- de ha észre is veszik őket, aztán rendre megcsalják és otthagyják egy vagány csajért. Sajnos sok esetben olyan vagány csajért, aki ráadásul lekezelő is és kihasználja a férfit.
Nem részletezem- az összes véleményem ott van fentebb.
Az, hogy bírnak-e, az ő ügyük. Senki számára nem vagyok kötelező. :)
Dean:
“Ahogy jeleztem, a nemi különbségek nagy része nem tanult, hanem veleszületett – csakhát ezt a feministák nem nagyon ismerhetik be, mert az aláássa az eszméiket, miszerint mindenki egyforma. Hát nem mindenki egyforma :)”
Pontosan. A két nem különbözik. Nem egyforma nő és férfi. De nekem nem rémlik, hogy a feministák szerint annyira az lenne. Ezzel együtt pedig a társadalmi berögződések is hatnak, néha az ösztönös természet ellenében.
(Ne aggódj, lassan írtam. :)
Még mindig nem érted, hogy az ösztönökről, vágyakról van szó, nem a párkapcsolatok gyakorlati működéséről.
“Ezt így kollektíve nem lehet kijelenteni h “a nők” mire buknak. Nem vagyunk egyformák.” kontra “A nők érzelmi beállítottságuak viszont a férfiak inkább szexuális beállítottságúak.” Én is, és nyilván te is úgy értetted, hogy általában a nők, vagy a nők többsége. Minek belekötni apró részletekbe…
“Sajnos azonban az ilyen romantikus filmek olyanok mint a mesék: mindig jó a vége:) A valóság meg nem így működik.”
Nahát, nem mondod, hogy a romantikus történetek nem felelnek meg a valóságnak? És ezt most kell megtudnom. Én például szívesen fantáziálok arról, hogy lehet a naprendszerek között az űrben utazni. Vannak ilyen regények is. Ja, hogy nem reális? Ezek a történetek arról szólnak, amire az olvasó/néző vágyik, amiről álmodozik. Az, hogy milyen történetek hallgatnak szívesen a nők, vagy a férfiak (a kedvedért: általában a nők és a férfiak), sokat elmond a vágyaikról.
Az utolsó tanácsodat meg kösz, de nem kérem, nem akarok senkit kihasználni, se nőt, se férfit.
A “cőke herceg” az micsoda? Valami csúnya szó, amit nem lehet leírni?
Kihasználni nem is kell senkit. :) Bár ezt nem nekem írtad, de megjegyzem: néha a saját szubmisszív vágyaidat vetíted ki mindenki másra. Vagyis hajlamos vagy rá. Ahogy valamelyik hsz-emben megjegyeztem, csak viszontválaszként, a piac tele van olyan bestsellerekkel is, melyek önálló, erős, független nőket mutatnak be. És a férfiak (is) nagyon szívesen olvassák ezeket. Tehát fogalmazzunk úgy: sokat elmond bizonyos nők vágyairól.
“Még mindig nem érted, hogy az ösztönökről, vágyakról van szó, nem a párkapcsolatok gyakorlati működéséről.”
Te meg még mindig nem érted h amit ti “ösztönnek” véltek itt, az valójában társadalmi szokásokra vezethető vissza és nem sok köze van a biológiai ösztönökhöz. A társadalmi szokások generációról generációra öröklődnek és mivel a nevelésünkkel magunkba ivódnak, ezért életünk szerves részévé válnak befolyásolják a döntéseinket.
Mondok egy példát: Ugye tudjuk h tilos lopni. Ezért “öszönösen” úgy érezzük h egy gátlás van bennünk az irányába h elemeljünk vmit. Pedig ennek semmi köze az ösztönünkhöz, egyszerűen tudatalatt belénkivódott kiskorunktól fogva h bizony ez elítélendő. Ugyanúgy az is belénkivódott h egy nálunk alacsonyabb szinten lévő de tegyük fel jóképű pasival ne járjunk. Ezért azt gondoljuk h ez “ösztönösen” “tilos” ezért nem csináljuk. Ez azonban nem ösztön. Hanem a tudatosan belénk ivódott viselkedésminta. Mert ha nem lenne a társadalom, akkor ugye tetszene a pasi (tegyük fel jóképű, szimpatikus, jó méretű stb.) azaz ösztönösen vonzó számunkra.
Ezt a hibát egyes, főként régebbi szociológia- pszichológiakönyvekben is elkövetik: a társadalmi szokásokból magyarázzák az emberek “ösztönös”(-nek vélt) viselkedését ahelyett, h különválasztanák az embert mint biológiai lényt a társadalmi szokásoktól, nemi szerepektől (gender) és a valódi ösztöneiket vizsgálnák. Valszínűleg az antifeministák is ilyen könyvekből szedték ezt a “hipergámia” elméletet.
“Én is, és nyilván te is úgy értetted, hogy általában a nők, vagy a nők többsége. Minek belekötni apró részletekbe…”
Mert nem “apró részlet”. Amit én írtam, az valóban a férfiak és nők többségére igaz. Azonban amit te írtál, az ha nagyvonalú vagyok is a nők max felére igaz a mai társadalomban.
“Az, hogy milyen történetek hallgatnak szívesen a nők, vagy a férfiak (a kedvedért: általában a nők és a férfiak), sokat elmond a vágyaikról.”
Aha azokéról akik olvassák. De ugye azt te sem gondolod komolyan h egy könyv sikeres és mondjuk x nő (még ha nagy számú) olvassa az már a “nők többsége”? Hiszen más nők (mondjuk akár 10X annyi) meg egyéb felállású v épp ezzel ellentétes karaktereket bemutató könyveket olvas szívesen. A többi nő meg nem olvassa egyiket sem. Nyilvánvaló, h van egy réteg a nők között aki ilyenre bukik. Azonban más nők meg nem ilyenek. Ezért nem lehet kijelenteni h “a nők” ezt meg azt várják a férfitől. Ez egyénenként változó.
“Az utolsó tanácsodat meg kösz, de nem kérem, nem akarok senkit kihasználni, se nőt, se férfit.”
Nem is írtam h kéne, csak azt írtam, h ha a regény képzeletbeli naiv főhőseként vársz a “nagy ő”-re akkor csalódás fog érni:) Ugyanis a regény nem fedi le a valóságot. Aki naiv, másokra hagyatkozik azt kihasználják az életben. Ez van. Ezért bármilyen kényelmesnek is tűnik h gyerekkorunkban a szülők gondoskodnak rólunk döntenek helyettünk, felnőttkorunkban meg majd egy álomférfi tölti be ezt a szerepet bizony a gyakorlatban ez hátrányokkal jár ezért az jár jobban az életben aki “fel tud nőni” :)
“A “cőke herceg” az micsoda?” Ejtsd ki: Szőke herceg:))
“amit ti “ösztönnek” véltek itt, az valójában társadalmi szokásokra vezethető vissza és nem sok köze van a biológiai ösztönökhöz. A társadalmi szokások generációról generációra öröklődnek és mivel a nevelésünkkel magunkba ivódnak”
Ezt már többször is mondtad, de egyszer sem volt igaz. Ahogy jeleztem, a nemi különbségek nagy része nem tanult, hanem veleszületett – csakhát ezt a feministák nem nagyon ismerhetik be, mert az aláássa az eszméiket, miszerint mindenki egyforma. Hát nem mindenki egyforma :)
“Ugye tudjuk h tilos lopni. Ezért “öszönösen” úgy érezzük h egy gátlás van bennünk “
Na ennek tényleg semmi köze az ösztönökhöz. Ez szimplán nevelés kérdése, hol jön ez a biológiához? A biológiai ösztön ott kezdődik, hogy mondjuk megemelkedik a pulzusod mikor egy általad kívánatosnak tartott pasi hozzád ér.
“Ugyanúgy az is belénkivódott h egy nálunk alacsonyabb szinten lévő de tegyük fel jóképű pasival ne járjunk.”
Ezt hiszed, de ez ettől még nem lesz így :) Az a “gond”, hogy e tekintetben az ösztönök és a tudat hasonlóképpen járnak el, ezért az egyikkel felülmagyarázod a másikat. Az ösztöneid is figyelnek a státuszra, ha tetszik ha nem.
“Amit én írtam, az valóban a férfiak és nők többségére igaz.”
Szerintem ne kezdjetek azon vitázni, hogy ki látja jobban a realitást. A valóság ugyanis felmérhető, tapasztalható, megérthető. És ebben a feministák általában nem jeleskednek. A szavaitok szinte sosem állják ki azt a próbát, hogy “tényleg azt látod-e amit a feminista mond ha kinézel az ablakon”.
Tényleg az utóbbi évek (évtizedek) legnagyobb könyvsikere a hülyeség ötven árnyalata, és pont azért falják a nők milliószám, mert kielégíti a pszichoszexuális igényeiket. Nincs ebben semmiféle patriarchális vagy hasonló maszlag – egész egyszerűen veszik mint a cukrot mert tetszik nekik. Mégpedig azért, mert a könyvben a nő behódol, a férfi uralkodik.
“Aha azokéról akik olvassák. De ugye azt te sem gondolod komolyan h egy könyv sikeres és mondjuk x nő (még ha nagy számú) olvassa az már a “nők többsége”?”
De, pontosan azt jelenti. Ha egy hét alatt eladnak belőle 127 millió példányt, 95%-át nőknek, akkor az azt jelenti, hogy a legtöbb nőnek “bejön”.
“Hiszen más nők (mondjuk akár 10X annyi)”
Az eladási adatok alapján azok a “más nők” nemhogy tízszer annyian, de tizedannyian sincsenek.
“ha a regény képzeletbeli naiv főhőseként vársz a “nagy ő”-re akkor csalódás fog érni”
Nem hiszem hogy őt ettől kéne félteni… És ha már szóba hoztad, nem is tudom a feministák mennyire boldogok azzal az élettel amit felépítenek maguknak. A felmérések szerint a térnyerésetek óta egyre boldogtalanabbak a nők… Megint egy olyan dolog amiben a mérhető, megtapasztalható valóság ellentmond az ideológiátoknak.
“Ahogy jeleztem, a nemi különbségek nagy része nem tanult, hanem veleszületett – csakhát ezt a feministák nem nagyon ismerhetik be, mert az aláássa az eszméiket, miszerint mindenki egyforma.”
Nem egyforma. Egyenrangú. A két szó nem ugyanazt jelenti.
Amúgy meg attól függ mit értesz alatta. Vannak biológiai különbségek (pl nemi jellegek, csontozat izomzat közötti különbségek). Ez tény. De a nemi szerepek azok nem ilyenek. Minden kultúrában más és más szerepe volt a nőknek és a férfiaknak. Pl spárta harcos női, aztán a kis matriarchális közösségek, afrikaiaknál más közösségbem élnek, iszlamistáknál is stb. Ahány kultúra annyiféle. Ebből látszik h nem sok közük van ezeknek az ösztnökhöz.
“Na ennek tényleg semmi köze az ösztönökhöz. Ez szimplán nevelés kérdése, hol jön ez a biológiához?”
Nu akkó ezen felbuzdulva beláthatnád azt is h az erőforrásokkal nem rendelkező nőknél az erőforrásokkal rendelkező férfi keresésének sincs semmi köze a biológiához. Hanem szimplán nevelés kérdése. Hamupipőkének a királyfi lovára kell felmásznia.
Másrészt meg a társadalmi sajátosságokból adódó egyszerű ok okozati összefüggés. A nő megteheti, mert ti arra vagytok programozva h megszerezzétek a nőt. A nő cserébe elvárásokat támaszt. Ezek az elvárások sokfélék lehetnek. Ma már nem feltételenül pénz paripa fegyver kell nekünk (ha az már van) hanem másként is bizonyulhattok hasznosnak számunkra. Ha vhogy hasznosnak bizonyultok az nekünk vonzó. A többi meg csak patriarchális mese. Nem a nőstény dolga h a hímet szolgálja. A hím dolga h szolgálja a nőtényt. Ezt lásd be és akkor már látni is fogod miért ülsz fordítva a lovon ezzel a domináns hím mítosszal. Tulképp amikor a nő igénybeveszi az általad felkínált erőforrásokat akkor is te szolgálod őt csak észre sem veszed:) Viszont ha a társadalmi helyzet olyan lesz h a nők azonos társadalmi státuszban lesznek a férfiakkal és a vagyoni különbségek is kiegyenlítődnek a nemek között akkor ez az általad empirikusan tapasztalni vélt “hipergámia” közel egyenő arányban lesz a nemek között. Hiszen akkor már nem lesz szükségük a nőknek a ti erőforrásaitokra. Viszont vhogy hasznosnak kell bizonyulnotok számunkra. Itt jön be az h akkor a háztartási munka, gyerekgondozás, stb is részben rátok hárul. Ez jó apropó számotokra h bizonyítsátok a nőtöknek h hasznosak vagytok számára.
“A valóság ugyanis felmérhető, tapasztalható, megérthető. És ebben a feministák általában nem jeleskednek. A szavaitok szinte sosem állják ki azt a próbát, hogy “tényleg azt látod-e amit a feminista mond ha kinézel az ablakon”.”
Hát és pont ez az. Én nemlátom h a nők tömegesen más státuszúakra vágynának. Én azt látom, h egy megbízható társra vágynak aki mindig mindenben a kedvünkbe jár. Az ilyeneket dícsérik nem a lusta, önigazoló pasikat. Nem is a munka miatt kiégett sokszor már teljesen férfiatlan magas státuszúakat. Én sem vágytam nálam magasabb státuszúra mert azt magamnak is meg tudtam szerezni. Így más tulajdonságok értékesek számomra egy pasiban.
“Ha egy hét alatt eladnak belőle 127 millió példányt, 95%-át nőknek”
Az még mindig nem a nők többsége csak szólok. Most tarthatok neked kiselőadást marketingből hogyan kell egy könyvet befuttatni vmi szokványostól eltérő sztroit érdekesnek beállítva rávenni az embereket h megvegyék. De teljesen felesleges lenne. Harry Potterről hallotál már? 400 millió felett az eladott példányszám. Hasonló irrealisztikus sztori. Rengeteg felnőtt nő is olvasta. Ugye több nő olvas mint férfi. Mégsem állítom h a nők többsége a szemüveges fiatal varázslófiúkról álmodozna. Egyszerűen elolvassák mert híres sikersztori ezért érdekli őket. Mi nők kíváncsiak vagyunk:)
Ajaj még csak félig olvastam, de mi lesz ebből. :)
Közben viszont eszembe jutott, hogy régi népmeséinkben a szegénylegény folyton a királylányra pályázott. Sőt, számtalan nagybirtokos nemesünk, akik birtokaikat “házasság révén” szerezték.
De eszembe juthatna, Isten nyugosztalja, Amy W. is. Aki hétköznapi lányként nemigen vált volna férfiak milliói számára szexszimbólummá, rajongásuk tárgyává. Vagy (bár közel sem bírom) Lady Gaga, aki se nem szép különösebben, se nem túl nőies alkatú. Csak híres és tehetséges.
A hipergámiáról annyit, hogy biztosabb, ha a nő magának biztosítja a dolgokat, fenntartja a választás jogát és az a fölötti döntést: miben feleljen meg neki a férfi.
Biológiai kiegészítés: mindkét nemnek érdeke, hogy génjei a legjobb (akár a sajátjainál jobb) génekkel legyenek együtt a következő generációban. De ez plasztikus. Környezetfüggő. Esetleg annyit jelenthetünk ki, hogy ha mindketten erre törekszenek, és megvizsgáljuk, melyik nemnek van nagyobb esélye erre: akkor bizony, beismerem, a nőnek (csakhogy ez a nagyobb esély éppen bizonyos kezdeti “előnyökből” fakad).
A paradox az egészben, hogyha a nő ebben túlszalad, és magánál jóval tökéletesebb partnert választ, épp ezt a nembeli előnyt veszti el vele.
“Hát és pont ez az. Én nemlátom h a nők tömegesen más státuszúakra vágynának.”
Volt egy elég részletes szociológiai kutatás, amely azt hiszem a felvidéki nők párválasztási szokásait elemezte- mely szintén nem ezt igazolta vissza. Itt kerestem egész délelőtt, de sajnos nem találtam meg. Ha meglesz: linkelem. :)
(Hogy egészen érthető legyen: a nő választ. Hiába szeretne a férfi magánál tökéletesebb partnert, ha potenciálisan kisebb a “választási-válogatási lehetősége”, mint a nőnek. Ez a kezdeti női kontroll, ha úgy tetszik. Mely önmagát érvénytelenítheti.)
“Vannak biológiai különbségek. Ez tény. De a nemi szerepek azok nem ilyenek.”
A nemek társadalmi szerepei nem ilyenek, de a nemiség igen, és mi most arról vitatkozunk… Az, hogy ki mit tart izgatónak az nem tudatos döntés eredménye.
“Nu akkó ezen felbuzdulva beláthatnád azt is h az erőforrásokkal nem rendelkező nőknél az erőforrásokkal rendelkező férfi keresésének sincs semmi köze a biológiához.”
Napok óta magyarázom, hogy az is van, meg ez is van. Az, hogy egyesek tudatosan keresik a pénzesebb pasasokat, még nem jelenti, hogy a nők általános ösztönei is ne lehetnének erre tuningolva. A kettő nem zárja ki egymást. A különbség ott mutatkozik meg – és most nem akarok virágnyelvvel vacakolni – hogy a tudatos döntés eredménye nem nedvesíti a bugyit, az ösztönök viszont igen. Azt, hogy az ösztöneid kit találnak megfelelő célpontnak, abból tudod meg, hogy kívánod. És bármilyen furcsa is, nagyobb valószínűséggel fogsz magasabb státuszú pasikat megkívánni, mint alacsony státuszúakat.
“Ha vhogy hasznosnak bizonyultok az nekünk vonzó.”
Hogy is volt azzal a cikkel amit a minap linkeltél…
“A hím dolga h szolgálja a nőtényt. Ezt lásd be és akkor már látni is fogod miért ülsz fordítva a lovon ezzel a domináns hím mítosszal.”
Te meg biztosan nem azért vagy feminista, mert a nők felsőbbrendűségében hiszel, de nem ám :) Jaj. Kibújik a szög a zsákból.
Senkinek nem “dolga” senkit szolgálni, viszont a természetes kiválasztódás hatott az emberek párválasztási szokásaira is – ezért keresik a nők tudatosan és ösztönösen is az erőforrásokkal rendelkező férfiakat.
“Én nemlátom h a nők tömegesen más státuszúakra vágynának.”
Persze hogy nem látod, eltakarja az ideológiai szemellenződ. Számodra csak az létezik, ami a hitedbe belefér… Minden más tabu.
“Az még mindig nem a nők többsége csak szólok.”
De a könyvvásárló nők többsége, és mint ilyet ki lehet vetíteni a könyvet nem vásárlókra is.
NN, jó hogy említed Lady Gagát, mert tökéletes példa ellenetek. Ő férfi körökben egyáltalán nem szex-szimbólum, a legkevésbé sem, és a férfiak 90% egy követ nem hajítana utána. Az más kérdés, hogy a hibbant nők közötti illúzió-státuszhierarchián magasan van, ezért sok nő irigyli, meg azt hiszi hogy ő valamiféle szex-szimbólum, de ez csak a nők szokásos projekciója. Azt hiszik a férfiaknak is ugyanazok a mércéi, mint a nőknek, ezért ugye alapból feltételezik, hogy biztos minden férfi akarja Gagát, hiszen gazdag és híres. Nemes egyszerűséggel: lóf*szt. Őszintén szólva kifejezetten taszító jelenség, szerintem a legtöbben még azért sem dugnák meg, hogy utána henceghessenek a strigulával.
Az ilyen apró “elszólásaid” mutatják, hogy igenis női értékrendben gondolkodsz és sajnos nem sok fogalmad van a férfi értékrendről.
“A hipergámiáról annyit, hogy biztosabb, ha a nő magának biztosítja a dolgokat, fenntartja a választás jogát és az a fölötti döntést: miben feleljen meg neki a férfi.”
Már megint valamiféle tudatos döntéseket akarsz szembeállítani ösztönökkel.
Tunkolni nem szép dolog, de néha nem árt.
> Nem egyforma. Egyenrangú. A két szó nem ugyanazt jelenti.
vs.
> Nem a nőstény dolga h a hímet szolgálja. A hím dolga h szolgálja a nőtényt.
Egy hozzászóláson belül megcáfolni magad az szép teljesítmény.
Nem lenne egyszerűbb kirakni kirakatba, hogy szó sincs itt egyenrangúsági kérdésról, nektek egészen egyszerűen az a fajta dominancia kellene, ami az esetek jelentős többségében (de persze nem mindig) a férfiak oldalán található?
A feministákon kívül ugyanis kb. az egész világ tudja, hogy valójában erről van szó. :)
“Az, hogy ki mit tart izgatónak az nem tudatos döntés eredménye.” “Az, hogy egyesek tudatosan keresik a pénzesebb pasasokat, még nem jelenti, hogy a nők általános ösztönei is ne lehetnének erre tuningolva. A kettő nem zárja ki egymást.”
Valóban nem:) De egyébként hogyan különbözteted meg kívülállóként h a magasabb státuszút választó nőknél ez ösztönös választás eredménye volt v tudatos?
“hogy a tudatos döntés eredménye nem nedvesíti a bugyit, az ösztönök viszont igen.”
Egyik sem nedvesíti ezt már írtam:) Az nedvesíti ha simiznek:))) Nálunk nem így működik ám h annyira dugni akarunk és szaladunk a pasik után:)
Abban egyébként te is egyetértettél h sokminden lehet szimpatikus, vonzó egy férfiban egy nőnek, és sokféleképpen kifejezheti a férfi azt h a nő számára hasznos (h ezáltal vonzóvá tegye magát). Akkor ezzel végülis cáfolod azt h kizárólag a magasabb státuszú lehet a vonzó nem? Ugyanígy nincs igény arra sem tömegesen h a férfire “felnézzünk”. A nők nagyobb része nem gyermeteg dependens személyiség aki igényli h vkire felnézhessen aki pesztrálgatja. Nem “pótapát” keresünk többnyire:P:P Kb ugyanolyan arányban vagyunk önálló személyiségek mint a férfiak. Ezt csak a patriarchátusban nevelték bele a nőkbe (és ebből maradt fenn egyeseknél) h a férfi az úr a családban a nő pedig az alárendeltje azért h a nő tisztelje és ne merjen elkóricálni mellőle akkor sem ha már nem tartja elég hasznosnak ösztönösen a férfit. Hiszen nem volt más lehetősége mivel megfosztották az önrendelkezésétől így kiszolgáltatott helyzetben volt.
Tehát gyakorlatiag mesterségesen kreáltatok egy társadalmi tőletek függést a nőnek ami ellensúlyozza azt a biológiai függéseteket h ti rászorultok a nőre szexuálisan. Ez lehet h nektek kényelmesebb volt mert így akármennyire leereszthettetek a házasság után a nő már a tiétek volt akár akarta akár nem. De a nőknek meg ugye nem jó h kötelező vkinek hagyni h duggasson akkor is ha már nem vonzódunk hozzá azért cserébe h fedél legyen a fejünk felett. Ma meg már nem így van. Folyamatosan a kedvünkbe kell járnotok ahhoz h vonzóak maradjatok számunkra és mellettetek maradjuk. Ennyi változott.
“Te meg biztosan nem azért vagy feminista, mert a nők felsőbbrendűségében hiszel”
Hát de na ha egyszer ez van h biológiailag mi vagyunk az értékesek és nektek férfiaknak a motivációtok az életben h minket megszerezzetek akkor erre mit mondjak? Ezt viszont tényleg nap mint nap láthatod az életben. Nem a nők akarnak dugni a férfiakkal hanem ti akartok dugni velünk. És mi támasztunk veletek szemben elvárásokat nem ti velünk szemben. Ez van. De ezt te is beismered, csak másként magyarázod. Azt meg h mi egyénenként mire izgulunk meg mik az ösztöneink nyugodtan ránk bízhatod:P:P
“Persze hogy nem látod, eltakarja az ideológiai szemellenződ. Számodra csak az létezik, ami a hitedbe belefér… Minden más tabu.”
Ha ez így lenne, minek olvastalak volna benneteket? Épphogy nyitott vagyok az ellenvéleményekre is. Ez nem jelenti azt h feltétel nélkül mindent elfogadok. Nektek meg láthatólag hiányzik a puzzle-ból az a darab amit én nőként megtapasztalok:) Ezért aztán kreáltátok ezt a hipergámia-elméletet ami a nők társadalombeli viselkedését rávetíti a vélt ösztöneire. Na de minthogy a női ösztönöket nem ismerheted férfiként direktben így azt gondolom h mellékvágányra jutottál:)
“De a könyvvásárló nők többsége, és mint ilyet ki lehet vetíteni a könyvet nem vásárlókra is.”
És miért erről volt vmi közvéleménykutatás h ezt a könyvet megvásáró nők azért olvasták el mert domináns férfira vágytak? Mert ezt csak ti magyaráztátok bele. Harry Potter népszerűségébe is sokmindent bele lehet magyarázni már mondtam, de nem biztos h lesz valóságalapja.
“Hát de na ha egyszer ez van h biológiailag mi vagyunk az értékesek”
Hát ez csodás. Merje még valaki mondani, hogy a feministák a nők egyenjogúságáért küzdenek. Biztos nem fogsz meglepődni, hogy egy férfiaknak szóló oldalon nem veszik jó néven, ha a nők felsőbbrendűségét hirdeted. De próbálkozhatsz esetleg egy feketéknek szóló blogban is azzal a szöveggel, hogy a fehér ember felsőbbrendű.
daphne… Ő ezzel csak viccelt, na! ;o))) Ő már csak ilyen vicceske.
hgyi: Ja oké, biztos csak fáradt vagyok, inkább iszom egy kávét:))
> “amit ti “ösztönnek” véltek itt, az valójában társadalmi szokásokra vezethető vissza és nem sok köze van a biológiai ösztönökhöz. A társadalmi szokások generációról generációra öröklődnek és mivel a nevelésünkkel magunkba ivódnak”
> Ezt már többször is mondtad, de egyszer sem volt igaz.
Dean, szerintem gyakoroljunk mély önkriktát. Én rájöttem, hogy Pi*** és Kiniskel párosának minden kétséget kizáróan igaza van.
Tényleg lehet abban valami, hogy “a társadalmi szokások generációról generációra öröklődnek és mivel a nevelésünkkel magunkba ivódnak, ezért életünk szerves részévé válnak befolyásolják a döntéseinket.”
Tudod, voltak azok a derék viktoriánus mamazonok, akik arisztokratikus gőgjükben méla undorral viselték a behódolás szexuális méltánytalanságát. Na ez a tanult szokásuk tényleg megmaradt évszázadokon át – belőlük lettek a feministák. A módszerüket annyiban sikerült továbbfejleszteniük, hogy ma már mernek beszélni arról, hogy mit nevezzenek orgazmusnak (ezt valószínűsíthetően pár évtizeden belül hivatalosan is elfogadottá teszi, hogy létezik ilyen varázslat).
Természetesen nem illik általánosítani, ezért gyorsan idevésem, hogy nem minden nő fejlődött erre a tökéletes hercegnő szintre. Őket máig meg kell menteni, akár akaratuk ellenére is, a Magasabb Jó érdekében. Kirángatni őket a rózsaszín kis boldog életükből, szétk*rni a konzervatív értékrendjüket, és feldugni nekik a feminista öntudatot, hátha az eredmény nekik ugyanannyira fáj. Elvégre nehogy már csak a femiknek legyen rossz: annyi hülyeségben osztoznak a világon az emberek, miért pont ez legyen kivétel, nemigaz?
Kiniskel:
Szerintem ne foglalkozz a negatív hangokkal, koncentrálj csak a küldetésedre! Nagyon szupi meglátásaid vannak, teljesen jól látod ezt a női ösztön dolgot is. :))))) A sok hülye férfi csak vernyákol összevissza, miközben azt sem tudja, hogy a klitoriszt eszik vagy isszák. ;) Én úgy érzem egyre jobban értem mit akarsz mondani, és komolyan mondom, ettől mintha tényleg teljesebb lenne az életem. :)))) Már nem is is akarom minden nap verni az asszonyt, inkább csak a gép előtt ülök, és várom a szavaidat, hogy jobban érthessem a világot, a nőket, meg mindent. :))) Bevallom, ezeddig hidegen hagytak a negyvenközeli nők klimax előtti önigazoló picsogásai, de a tiéd annyira érdekes, hogy szerintem még a győzike valóságsónál is jobb! Szerintem ebből könyvet kellene írnod, simán megélhetnél belőle, komolyan! :))))
Kösz tesó, ez vicces volt. :D Remek, hogy néha szórakozhatunk is: tudod, nekem semmi kifogásom a humor ellen. :)
Megmenteni senkit sem akarok: mindenki mentse meg magát- már ha akarja. Küldetésem sincs, most épp elbeszélgettem a biológiáról, genetikáról valakivel. Ha gondolod, érdemben reagálhatsz.
“A sok hülye férfi csak vernyákol összevissza, miközben azt sem tudja, hogy a klitoriszt eszik vagyisszák. ;)”
Én nem írtam ilyet. :) Hogyne tudnák, mit kell vele csinálni. De ha nem haragszol, inkább azt sem írom ide. :)) (És csodás megtudni, hogy már a klimax is rám köszöntött. :D Ugye felesleges megjegyeznem, minek nevezzük az ilyen érvelést? :)
(első betű a billentyűzeteden- középső sor :) egész őszintén és jóindulattal.:)
Dean tulajdonképpen megválaszolt mindent, úgyhogy ezt most megspórolom.
Esetleg még: a felnövéshez a valóság megismerése is hozzátartozik.
“Majd akkor hiszem el, hogy a nők nem hipergámok, ha topmodelleket fogok tömegesen hajléktalan csávókkal látni.”
Én látok nagyon jó nőket, toppmodell alkatú, “csóró” fiúkkal. :) A hajléktalanok mellesleg ápolatlanok, nem vonzóak, nem is csinosak (általában). Annyi pénze minden férfinek legyen, amiből csinosan felöltözik, ápolt lesz, meg tud mosakodni, stb. A toppmodell szakmában meg nem érdemes nézelődni. De nem meggyőzni akarlak- tudod.
“Miért hajlamos a nő a kurvatív viselkedésmintára sokkal inkább, mint mondjuk a férfi?”
Mert biológiai jellegzetességénél fogva ő volt abban a kontrollhelyzetben, hogy feltételeket szabhat. Ebben a férfinek sikerült korlátoznia (ha úgy tetszik, leszűkítenie a feltételek választékát).
Magyarul fogalmazva, arról van szó: ha nő vagyok, elég, hogy nő vagyok. Lesz szexuális partnerem. Sőt: megszabhatom, milyen legyen ez a partner, hogyan csináljuk, mit vállaljon be, stb. Lehetnek elvárásaim. Ez az elvárás lehet az is, hogy a partner roppant dekoratív legyen és úgy tegyen mindent, ahogy nekem jól esik. De az is, hogy anyagiakat szolgáltasson. Ha a férfinak sikerül leszűkítenie az elvárások körét, attól az elvárások még meglesznek, valamit fel kell mutatnia. (Főleg, ha ő maga teremt egy bizonyos társadalmi felállást erre).
Ha férfi vagyok, akkor kb. a nők 99%-a tudja, hogy nem lehet velük szemben semmiféle elvárásom. Nem kérhetek pénzt, sem azt nem kérhetem (alapesetben!), hogy a nő felizgasson, kényeztessen, tekintve, hogy a hímnem 99%-a bármikor, bárhogyan hajlandóságot mutat a párzásra. Most szigorúan a szexualitásról, biológiai alapokról beszélek. Ezért nem fognak a férfikurvák (fizetősek) elterjedni még akkor sem, ha kőgazdag nők és csóró férfiak élnek majd a földön. Nem azért, mert nem tennék meg, hanem mert nem tehetik. Azonnal evolúciós hátrányba kerülnének azokkal a férfiakkal szemben, akik ingyen is fekszenek. :)
Remélem kielégítő választ adtam. :)
” A valódi válasz egyszerű: mert ilyenek. A patriarchális társadalom féket vetett a nők elkurvulására, de ezeket a feminizmus és a szexuális forradalom sikeresen elpusztította. Íme az eredmény…”
Ezt próbáld elhitetni azokkal a csóró fiúismerőseimmel, akik vagy csajoznak, vagy stabil kapcsolatban élnek egy jó nővel. Bármiféle jelentősebb erőforrás nélkül (sőt). Mivel jól néznek ki. Sok sikert. :)
“Hányszor van olyan h gazdag férjes családanyák a karbantartóval, kertésszel félrelépnek?”
“Így aztán gyakrabban jön össze h gazdag pasi szegény csajjal keffintget nem törődve a következményekkel. Fordítva meg kevésbé mert mi nők nem vagyunk ilyenek:)”
“Ugyanez van a híres rockkzenésznél is. Annak csápol a közönség sok rajongója van, miért ne szálljak be én is a hierarhiaharcba?”
Hogy ne tűnj buta libának?
“Márpedig ezek a társadalom irányításának kulcspozíciói. Ugyhogy van még miért lobbizni a nők érdekében is, hiszen amig a hatalmi ágak nagyrészt férfikézen vannak addig nem tekinthető egyenrangúnak a társadalom.”
Állítólag léteznek férfi bírók is. Élőben még nem láttam egyet se.
“A másik meg h mi nők egymást is figyeljük, megy közöttünk a hierarchiaharc talán még sokkal inkább mint közöttetek. Ez ugye eléggé kizárja h olyan pasival járjunk akit a többi nő nem tart semmire. Mert az olyan ciki lenne ha érted:) Nyilván aki olyan pasival kerül kapcsolatba akit sok nő akar az dicsőség a barátnők szemében.”
Gyanús vagy te nekem, ha érted mire gondolok.
Basszus Naooo, ez a szemezgetésed annyira zseniális, hogy muszáj felhívnom rá utólagosan is, mégegyszer a figyelmet. Kár lenne ha elkallódna
most visszaolvastam antifeminismo murte itteni hozzaszolasait: nagyon buta ez a nő, az életről kb. egy magazinművelt libaként tud hozzászólni.
Ezt próbáld elhitetni azokkal a csóró fiúismerőseimmel, akik vagy csajoznak, vagy stabil kapcsolatban élnek egy jó nővel. Bármiféle jelentősebb erőforrás nélkül (sőt). Mivel jól néznek ki. Sok sikert. :)
Az egy bizonyos életkorban elmegy, de később a férfiak is szeretnének saját családot, meg gyerekeket. Persze nem minden férfi ilyen, de azért jó sokan. Ezt a szitut hogy oldják meg a csóró ismerőseid?
Nagyjából úgy, ahogyan a szüleim is tették. Összejönnek és együtt, néha a semmiből felépítik amit kell. Máskor meg a csajnak több van, ez is előfordul. De itt nem ez volt a hangsúlyos.
Azt hiszem, te a szubmisszívet a gyengeelméjű szinonímájaként használod (hagyd, úgyse értené, saját vágyait vetíti ki…).
Esetleg arra érted, aki nem bizonygatja minden percben, hogy mennyivel okosabb a többieknél, nem szól bele mindenbe és nem tekinti versenypályának a párkapcsolatot.
Elhiszem, hogy óriási tapasztalatod van a negyvenes nők szexuális életéről, de hidd el, én is tovább látok az orromnál, és látom magam körül az elégedett és a frusztrált nőket is, és tudom mi az, ami szinte biztosan elront egy kapcsolatot.
Nem vagyok hajlamosabb az alárendelődésre az átlagnál. Amit te észreveszel rajtam, az az, hogy én nem hadakozom a női tulajdonságaim ellen.
Félreérted. Vannak szubmisszív emberek. Te ezt kevered a “női tulajdonságok” fogalmával. Régebben néha akaratlanul olvasgattam miket írsz, bár akkor nem szóltam hozzá. Ekkor tűnt fel, amin teljesen ledöbbentem: valami hozzászólásod, melynek lényege az volt, hogy bármi lesz a jövőben, a férfinak és nőnek szüksége lesz egymásra (ezzel egyetértek)- de a folytatás: ha másképp nem szexuálisan, és a női szexualitás lényegében elválaszthatatlan a behódolástól. Innen tudom, hogy te szubmisszív hajlamú nő vagy. Ezzel nincs gond, esetleg annyi, hogy más nőnek eszébe sem jutna összekötni a kettőt (szexuálitás, férfinak való alárendeltség-behódolás). Te így éled meg, ezzel semmi baj. Az még jobb, hogy el tudod fogadni önmagadban. De mivel te ilyen ember vagy, úgy gondolod, az összes nő ilyen és te a nőiességed fogadod el. Holott a nem-szubmisszív nőben a fenti fogalmak együttes jelenléte fel sem merül. :)
Nekem az ég világon semmi bajom a szubmisszív emberekkel. Nem akarom megváltoztatni őket. Felőlem behódolhatnak, alárendelődhetnek, találhatnak olyan társat, akivel boldogok. De amikor misztifikálni kezdenek, hogy ők az “igazi nők, akik elfogadják a nőiességet”- azt nem tudom elfogadni.
S hozzászólásod vége is igencsak elfogult: sosem hadakoztam semmiféle természetes tulajdonságom ellen. Szükség sem volt rá. Elég mélyrehatóan ismerem önmagam. Kezdetben a társadalom, a környezetem próbált arra törekedni (szerencsére nem a szüleim), hogy például én csak babákkal játsszak az oviban, ne akarjak kisautóval is, ne “vegyem el” azt a kisfiúktól. Mert nem lánynak való, stb. Később is érzékeltem ilyen törekvéseket, de szerencsére nem hatott meg túlzottan. :)
ezt a szubmisszív dolgot én sem értettem, h mire fel.
Fent leírtam, miből fakad. Ha kezem-lábam kitöröm is “magas” nekem, fel sem tudom fogni, a női szexualitás már miért lenne feltétlenül egyenlő a behódolással? Számomra igencsak lelombozó ez a gondolat (mártír típus sem voltam soha, bár talán nem ide tartozik).
ez nem behódolás kérdése. Már csak arról van szó, hogy ösztönösen az erősebb férfit választja egy nő magának, vannak kivételek, amikor egy lúzerral rohangál, de ott szerintem önbecsülés hiba van (hogy mi az erősség azt ezer egy dolog adhatja, humortól kezdve a magabiztosságig, kinek a jó megjelenés, státuszszimbólumok). A férfiak is bizonyos mértékig szeretik azt, a nőt akinek van tartása, és ha érzik, hogy könnyen megkaphatják, akkor nem jelent kihívást nekik. De én például most kezdek eljutni oda, hogy értékeljem ha egy nő szubmisszív, már mint nem akarunk folyamatosan hatalmi harcokat vívni egymással. Ez a hatalmi harcos dolog nekem annyiban snassz, hogy pont tegnap olvastam egy cikket a kedvenc akcióhősömről, Jason Statham: a szuper modell felesége már próbálkozik más vizekre evezni, és direktbe kikezdett egy bárban a dán Soren Hojennel, ám meglepetésére közölte vele a srác, hogy szereti a párját és nem kíván vele őt megcsalni. Na ezt azért meséltem, mert nem tartom hasznosnak az antifeminismo murte-féle hozzáállást.
A férfi is az egészségesebb nőt választja, nem? Nekem például a testi erő nem volt szempont. Én meg mindig értékeltem, ha szubmisszív a társam. Attól tiszteltem, becsültem, elfogadtam, megértettem, sosem bántottam. Mi a gond ezzel? Ettől függetlenül ő egy életerős, egészséges fiatal férfi, talpraesett, ügyes, értelmes.:) De tény, hogy a kapcsolatunkban- ha már választani kell- ő a szubmisszívebb.
Hatalmi harcok köztünk sincsenek, nem is akarok megszabni neki mindent (valahol talán említettem, hogy nekem az fárasztó is lenne). Nem akarom minden percét kontrollálni. Azt mondja, épp azért engem választott (több nő is lett volna, mert nagyon jól néz ki), mivel én önálló, független, egyben elfogadó személyiség vagyok. Nem tudom, te mire érted egész pontosan a “szubmisszív” fogalmát. A vége megint zavaros.
Nem értem, hogy kapcsolódik ide ez a rész:
“Ez a hatalmi harcos dolog nekem annyiban snassz, hogy pont tegnap olvastam egy cikket a kedvenc akcióhősömről, Jason Statham: a szuper modell felesége már próbálkozik más vizekre evezni, és direktbe kikezdett egy bárban a dán Soren Hojennel, ám meglepetésére közölte vele a srác, hogy szereti a párját és nem kíván vele őt megcsalni. Na ezt azért meséltem, mert nem tartom hasznosnak az antifeminismo murte-féle hozzáállást.”
Az illető, akit említesz, olyan hosszasan írt, hogy bevallom még nem olvastam el (nem is reagáltam számára).
De szerintem hagyjuk, mert akkor sem tudom megfejteni, hogy ha a nő szabadon választja tegyük fel a legmegfelelőbb férfit- az miért lenne a férfinek való behódolás?
Még egy utolsó. Ezt régen így fordítottam volna le:
“A férfiak is bizonyos mértékig szeretik azt, a nőt akinek van tartása, és ha érzik, hogy könnyen megkaphatják, akkor nem jelent kihívást nekik. De én például most kezdek eljutni oda, hogy értékeljem ha egy nő szubmisszív, már mint nem akarunk folyamatosan hatalmi harcokat vívni egymással.”
Főleg monogámia esetén- de máskor is- a férfinek biológiai nyelven szólva épp úgy érdeke, hogy génjei a legjobb génekkel legyenek együtt a következő generációban. Ezt frappánsan meg is fogalmazta egy biológus, akinek most nem jut eszembe a neve. A férfi viszont egyben szeretné azt is, hogy az apasága garantálva legyen. A “kihívás”, amit emlegetsz, arra vonatkozik, hogy “küzdeni” kelljen a nőért- ha nem adja könnyen magát, elképzelhetően a hűtlenségre sem lesz hajlamos.
A fenti “jó gének iránti vonzódást”, mely természetesen vonatkozik a határozottságra, okosságra, dominanciára is viszont vétózhatja a férfiakban jelentkező, biztonságra törekvő igény. Így születik meg a szubmisszív nők iránti vonzalom. Egy szubmisszív nő ugyanis kontrollálhatóbb. Biztosabbá válhat az apaság. De közönségesen szólva: ez semmiben sem fogja kizárni, hogy a férfiak lefeküdjenek nem-szubmisszív nőkkel is. Viszont elég ebből, nem fokozom. :)
én csak arra mondtam a J. Stathames példát, hogy ott aztán egyikük sem volt szubmisszív. De egy bizonyos mértékig szükség van rá. Meg, hogy szerintem egy nő lehet úgy is számító, érdek kapcsolatban lévő, hogy nem szubmisszív. De az tény, hogy állati sok fiatal lány nézi meg egy srácnál először az óráját tudat alatt is.
Bizonyos mértékig mindkét részről.
Inkább fordítva mondanám: sokszor még a számító nő sem szubmisszív igazán. (De az is könnyen meglehet, hogy a szubmisszív egyáltalán nem számító).
Naná, én még a mobiljukat is! Ehhez szólj hozzá. (Persze ettől függetlenül nem az a döntő). Viszont feltűnt, hogy a férfiak rendszeresen figyelik a cipőmet. Bizonyára a társadalmi státuszomat veszik le ebből?
kiábrándítlak, de női cipőt nézni csak szexualitás kérdése :)
Nem hiszem, hogy a közeljövőben elolvasom mondjuk A szürke ötven árnyalatát, bár most mindenhonnan az folyik, amikor Pesten voltam láttam olyat, hogy egy egész kirakatot telezsúfoltak vele, metrón, mindenütt. Kicsit már erős propaganda van mögötte.
Kiniskel (NN12): A Férfihang egyik “csendes” törzsolvasójaként már nagyon régóta kényszerülök nyomon követni itteni “munkásságodat”. Ennek kapcsán egy Raon által korábban feltett (és általad – tudtommal – nem megválaszolt) kérdést idézek az emlékezetedbe:
“Tehát, te tulajdonképpen mit szeretnél elérni azzal, hogy ide írogatsz?”
Mert őszintén szólva rettenetesen unalmas, hogy akárhányszor előkerül a férfi-női kapcsolatok dinamikája, teljesen kiszámítható módon megjelennek ugyanazok a már ezerszer elismételt, női felsőbbrendűség-tudattól csöpögő hozzászólások. Biztos vagyok benne, hogy most már a Férfihang összes olvasója kívülről fújja a véleményedet a témával kapcsolatban. Tudjuk, hogy Te domináns nő vagy és roppant jól érzed Magad a bőrödben. Tudjuk, hogy Neked egy férfiban csak a “dekoratív külső” és a “rabszolga-mentalitás” a fontos. Tudjuk, hogy a körülötted levő összes férfi a Te lábaid előtt hever. Tudjuk, hogy Te soha a kisujjadat sem mozdítanád meg egyetlen férfi miatt sem. Tudjuk, hogy Téged soha egyetlen férfi sem dobna ki. És azt is látjuk, hogy – valamiért – Neked ezt rendkívül fontos minden adandó alkalommal a nagyközönség előtt bizonygatnod. Felfogtuk. Megértettük.
Viszont az a helyzet, hogy mindenki a saját élettapasztalataiban bízik meg a legjobban. Ezért aztán hiába ismétled el ezerszer ugyanazokat a saját életedből mindenki másra kivetített általánosításokat, akkor sem fog egy – például az én tapasztalataimmal rendelkező – értelmes férfi a nőkkel pincsikutya módon viselkedni, mert pontosan tudja, hogy az a nők 95%-ának nem jön be. Tehát a Férfihang olvasóit a saját tapasztalataikkal ellentétes dolgokról győzködni teljességgel értelmetlen, és ismét csak eljutunk a fenti kérdéshez:
“Tehát, te tulajdonképpen mit szeretnél elérni azzal, hogy ide írogatsz?”
Tudom, hogy mezei olvasóként a véleményem nem igazán mérvadó, de mégis azt javaslom, hogy fontold meg a következő tanácsot: a továbbiakban csak akkor szólj hozzá a Férfihangon megjelenő cikkekhez, ha a mondanivalód kívül esik a “női felsőbbrendűség”, a “domináns női természet”, és a “nők irányítása miatt boldog kapcsolatok” által fémjelzett területen. Hidd el, ott már semmi újat nem tudsz mondani.
És ha már egyszer rászántam magam a hozzászólásra, megragadom az alkalmat és köszönetet mondok a Férfihang szerzőinek az eddigi áldozatos munkáért. Abszolút hiánypótló az oldal, és remek cikkeket írtok! Üdv, és csak így tovább! :)
mi köszönjük, hogy megtisztelsz minket és olvasod a magazint!
Amit bárki más. Megosztani a tapasztalataimat és véleményemet. Különben egy szóval sem említettem olyat, hogy bárki is pincsikutya módjára viselkedjen a kapcsolatban. Ha fentebb, valamikor cinikusan írtam is le hasonlót- most éppen Daphne azon véleményére igyekeztem elfogulatlanul reagálni, melyben a női behódolásról írt.
Épp az a különbség köztünk, hogy én veletek ellentétben nem szeretnék meggyőzni az ég világon senkit. Beszélgetek. Kérdezett, illetve reagált, hát válaszoltam neki. Sok esetben nem teszem meg.
“értelmes férfi a nőkkel pincsikutya módon viselkedni, mert pontosan tudja, hogy az a nők 95%-ának nem jön be”
Hol céloztam én most ilyesmire? Mellesleg, tapasztalataim szerint a behódoló nők sem. De ha nem így lenne, akkor is van egy lényeges különbség köztünk.
Megismétlem:
“értelmes férfi a nőkkel pincsikutya módon viselkedni, mert pontosan tudja, hogy az a nők 95%-ának nem jön be”
Na látod. Ha én tökéletesen biztos lennék abban, hogy egyetlen férfinak sem jövök be így, és nem hajlandók elköteleződni velem, ha pontosan tudnám azt, hogy tegyük fel a behódoló nő jön be nekik. Akkor is pontosan ugyanilyen lennék, hidd el. :) Ilyen vagyok és az ég világon semmi hátrányom nem származik belőle. Így még jobb. De nem ismétlem többször, bár itt lényegében mindenki önmagát ismétli.
*És még ki is egészítem mindezt azzal, hogy hatalmas különbség van a “pincsikutya/behódolo nő” és a között, akinek van tartása. Tartása például az én partneremnek is van. Sőt: igencsak sok jutott belőle neki. :)
És meg ne kérdezd, miért lennék ugyanilyen akkor is? Gondolom nem olyan nehéz rájönni. :) Béke veletek, nem akartam bántani senkit. Már olyan finoman fogalmazok, hogy szinte művészet. De megfigyeltem, ha idekeveredik egy kicsit is hozzám hasonló nő (volt már rá példa), számára is ismételgetitek az eddigieket. Egyetlen értelme talán, hogy az olvasók látják majd (feltéve ha nem törlitek) hogy vannak más nézőpontok is. Már ezért megérte. :)
te is tudod, hogy itt nem szokás törölni, ha nem olyanok a kommentek, és amit lehet olyankor is bent hagy a moderátor.
“Akkor is pontosan ugyanilyen lennék, hidd el. :) Ilyen vagyok és az ég világon semmi hátrányom nem származik belőle. Így még jobb.”
Pontosan erről beszélek. De most komolyan, elhiszem, amit mondasz. Fogadd őszinte elismerésem! Viszont miért gondolod, hogy erre a Férfihang olvasói ezeregyedszer is kíváncsiak?
(Az pedig egészen elképesztő, hogy ezt a meglehetősen mártír-szagú bejegyzést [23:38] kevesebb mint egy órával azután voltál képes leírni, hogy “mártír típus sem voltam soha” [22:52]. Illetve hogy a “láthatatlan olvasók” jóindulatára apellálsz, miközben éppen egy ilyen “láthatatlan olvasó” bújt elő a hallgatás csöndjéből – csak azért, hogy felhívja szíves figyelmedet a melegebb éghajlatok létezésére.)
Csak kérdezek: mi volt ebben mártírszagú? Egyszerűen nem értem, ha százszor írjátok is le, hogy mit, miért néztek épp bennem “mártírszagúnak”? Ezt le kell vezetned, ha azt akarod, hogy fel is fogjam. Persze nem muszáj.
Kinek a jóindulatára apellálnék és miért? Ez is kínai kicsit, hogy jön ide a jóindulat. Az, hogy olvassák a bejegyzéseimet: elsősorban nem nekem érdekem, hidd el- legfeljebb nekik. Nekem szépenszólva tökmindegy (ha itt marad itt, de törölhetitek is az egészet, ha zavarom az itteni “békét”).
A bejegyzéseket már rég letöltöttem a gépemre, nekem ott meglesznek, úgymond emlékbe (mivel többször is sikerült jól megfogalmaznom valamit). Ez a ti területetek, a ti dolgotok, itt mihez kezdetek vele. :)
Majdnem biztos vagyok benne, hogy egy általad kitalált fantáziavilágot társz elénk, az összes postodban. Abban se vagyok biztos, hogy nő vagy.
Hajrá, kíváncsi vagyok, mikor gabalyodsz bele végleg…
A mellébeszéléseid teljesen hidegen hagynak. Csak az nem értette meg a fenti hozzászólásomat, aki nem akarta megérteni. De az egyértelműség kedvéért még egyszer – utoljára – leírom a mondanivalóm lényegét egy mondatban:
Légy szíves a továbbiakban más fórum(ok)on végezd el a szellemi önkielégítéseidet!
Azt még leszögezem, hogy ez csakis és kizárólag az én személyes véleményem. Tehát kérlek ne próbálj meg engem a Férfihang teljes szerzőgárdájával összemosni (például többes szám második személy használatával) és az én véleményem miatt a részükről mindenféle “törléseket” vízionálni (“feltéve ha nem törlitek”, “de törölhetitek is az egészet”). Itt most nem a “totalitariánus patriarcha szerkesztők” szóltak be neked, hanem egy mezei olvasó. Hogy egy politikai analógiával éljek, ez most nem az a helyzet, amikor “a fasiszta magyar állam iráni atommal nyomja el a kisebbségeket” (örök köszönet don Fefinho-nak a ballib-generátorért!). Hanem sokkal inkább az a helyzet, amikor az egyszerű magyar parasztbácsi megelégeli a szélsőliberális törpekisebbség folyamatos – saját élettapasztalataival teljesen összeegyeztethetetlen – provokációját, és betelefonál a legközelebbi SZDSZ székházba véleményt nyilvánítani. Mire azok felsőbbségesen gúnyolódó provokátorból azonnal átmennek “szegény üldözött mártírba” és minden lehetséges fórumot telekürtölnek azzal, hogy “Magyarországon dúl a fasizmus”, mert hiszen lám, őket is üldözik. Egyszerűen visszataszító.
Jóval az eredeti hozzászólásod után elérkezett a törlések fázisa is… “Sajnos” nem engedhetjük meg magunknak, hogy a férfihang Kiniskelről szóljon. Ennyi.
@Eagle Eye
Basszus de jó, hogy ezt leírtad helyettem is
+1, köszönet a véleményedért.
+ még egy. :o)
Na akkor behódolásról, szájbarágósan:
Férfi (férfi-lényeg, férfias tulajdonságok): cselekvő, aktív, előretörő, nyílt, egyenes, elvont, szellemi, teremtő, alkotó, a dolgokat elkülönülten szemlélő, logikus.
Nő (női-lényeg, nőies tulajdonságok): várakozó, passzív, befogadó, rejtett, titkos, anyagi, éltető, gondoskodó, a dolgokat összefüggésekben szemlélő, intuitív.
Minden emberben keverednek ezek a tulajdonságok, alap-lényegek, egyes esetekben akár meg is fordulhat az arány a saját neméhez képest, de jellemzően a nők inkább nőiesek, a férfiak inkább férfiasak. (Különben nem is neveznénk így ezeket a tulajdonságokat, ugye.)
Ugyanez a szexualitásban:
Férfi (férfi-lényeg): küzd a nőért, meghódítja, megszerzi, magáévá teszi.
Nő (női-lényeg): kéreti magát, válogat, nem tud ellenállni, odaadja magát, behódol.
Ez az a két ellentétes pólus, ami egymás felé vonzódik, és beindítja a feszültséget, a dinamikát. Ennek semmi köze ahhoz, hogy adott két ember hogyan szeret szexelni, ez a mindenkiben mélyen munkálkodó ősi ösztönökről szól.
A behódolást, odaadást nem szabad összetéveszteni a megalázkodással, főleg mártíromsággal, vagy gerinctelenséggel, akaratnélküliséggel. Sőt, az képes megbízni a másikban, elengedni a kontrollt, önzetlenül adni, akinek van tartása, magabiztos, és megtalálta a helyét a világban.
A szétválogatással sem értek teljesen egyet, de azt most hagyjuk. :)
“Nő (női-lényeg): kéreti magát, válogat, nem tud ellenállni, odaadja magát, behódol.”
Szóval, ha én azok közül, akik nekem meg akarnak felelni, kiválasztom a számomra legkívánatosabbat, hogy úgymond “kielégítse igényeimet”- akkor azzal behódoltam? Nem arról van szó, hogy “kéreti magát”… “nem TUD ellenállni”: hanem, hogy ha megvan az ideális, elfogadja és nem is akar ellenállni. Megengedi neki- hisz benne is ott az igény, hogy vágyait kielégítsék. (Ez persze kölcsönös).
A behódoláshoz továbbra sem tudom kötni azt, ha 10 férfiből elfogadom, aki megfelel az igényeimnek. :)
Az odaadás már más tészta- jó esetben kölcsönösen megvan egymás felé. Legalábbis szerintem.
*Mellesleg akaratlanul is kénytelen vagyok belegondolni látásmódod elfogultságába: egy olyan könyvet emlegettél fel, mely tudtommal tele van BDSM szexel.
A valóság független a véleményedtől.
Azért említettem meg a könyvet, mert érdekes jelenség, hogy manapság, amikor szinte minden népszerű filmben, könyvben erős, “tökös” női karakterek vannak, akik lepipálnak minden férfit, ekkora sikert ér el egy történet, amiben éppen fordított a felállás. De ha téged izgat, nyugodtan olvasd el, amennyit tudok róla, mert nem vettem meg, meglehetősen ócska.
A valóság a te véleményedtől is független- bizonyos értelemben pedig egyikünkétől sem az. A fenti jellegeket is minden bizonnyal lejegyezte valaki, valamikor (akárcsak ezt a mi beszélgetésünket- mi), nem csak úgy lógnak a levegőben. Egészen kiforrott, egyetértő álláspont ki sem alakult az emberek között, melyik, hogyan és hová tartozik. Az meg, hogy ki hogyan éli meg a személyes szexualitását- nagyon is konzekvens, és hozzátesz a valósághoz. A sok kicsiből áll össze az egész.
Ezzel csak annyit akarok írni: nem abszolút érvényű a te véleményed sem.
A könyvről tudom, hogy “ócska bestseller”, ugyanis nézegettem fórumokat: rém sokan panaszkodnak rá. Snassz a fogalmazás, rengetegen megbánták, hogy megvették. Egyfajta Alkonyat-fanficnek hitték, ami azért- legyünk őszinték- egy fél fokkal jobb kategória. Ott elsősorban a vámpírfiú helyes pofija volt a vonzó. Mellesleg remekül megfigyelhető rajta, miként változott a férfi-ideál az utóbbi években.
@Daphne: “Ha a nők nem a státuszra, meg a férfi dominanciájára (törzsfőnökség) buknak, akkor ki olvassa azt a rengeteg romantikus regényt, és ki nézi a sok romantikus filmet, amelyekben a főszereplőt elcsábítja, uralja, manipulálja a férfi?”
A kérdés teljesen jó és jogos, ne hagyd magad elbizonytalanítani a díszpintyek által :)
Javasolnám a skizofrén nikkcsordák trolltartóba való áthelyezését…
Csajok, ha igazatok lenne, akkor:
1. Nem a 40 közeli menedzsernők sírnának, hogy nem találnak maguknak párt (mert aki megfelelne az inkább a 20 éves titkárnővel kavar), illetve nem az lenne az egyik kedvenc feminista férfiszapuló rigmus, hogy a pasik elhagyják a feleségeiket a fiatalabb nőkért, hanem a 20 éves cicababák sírnának, hogy a jólszituált negyvenes nagyijelöltek lecsapják a kezükről a pasikat.
2. Tele lenne a sajtó olajmágnások és rocksztárok panaszaival, hogy nem tudnak felcsípni senkit, mert az arcélük már rozsdásodik, és ezért a csajok inkább a fiatal bika villanyszerelőkkel kavarnak.
Persze, dehát tudod, ez nem az ösztönök miatt van, hanem a társadalom által belénk nevelt sztereotípiák miatt:P
Lehet, hogy ott megy félre a mondanivaló, hogy mást értünk státusz alatt. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy a nők a milliárdos igazgatókhoz vonzódnak, a státusz lehet más természetű is. Mondjuk olyan, akit általában elismer a többi férfi. Ráadásul ahhoz, hogy vonzó legyen valaki a nők szemében, elég, ha elhiteti magáról, hogy “törzsfőnök”, a viselkedésével, magabiztosságával. Végülis erről szól a sok randizós jótanács.
Tessék búcsúzóul- és ez csak az enyhébb kategória. Hirtelen találtam.
http://www.gyakorikerdesek.hu/szerelem-szex__parkapcsolatok__2472549-a-pasik-miert-panaszkodnak-folyton-hogy-a-lanyoknak-csak-a-kulso-szamit-es-mier
Nahát ez marhajó, egy hibbant tinilány hagymázas hisztirohamát hozod példának… Aki mellesleg arról beszél, hogy a férfiak néha nem jól mérik fel, hogy a státuszuk mennyire jó csajok leszólítására jogosítja fel őket. Pf.
1. Na ja. Csak ugye ebből az is következik h nekünk huszonéves nőknek bőven jut pasi még több is mint kéne, viszont előletek huszonéves pasik elől az idősebb, de nálatok stabilabb egzisztenciával rendelkező pasik elhalásszák a csajokat:) Hiszen ugye vannak csajok akik anyagi problémákkal küzdenek és mivel a nőknek a szexualitásuk kevésbé fontos így vannak akik úgy döntenek, h anyagi támogatásért cserébe egy idősebb pasival kavarnak. Éppen ezért is csodálkozom h ti mint “férfivédők” pont ezzel nem foglalkoztok. Helyette mit olvasok: Mit szeretünk mi nők:) Ez aranyos, csakhát ezt el tudjuk dönteni magunktól is, a társadalmi helyzetünktől meg a szükségleteinktől függően:) És ugye a magazinok is többnyire azzal vannak tele h mi mit szeretünk. Ugye ez számít mert mi választunk.
2. Ez is igaz, csak ugye ezzel te is sugallod “fiatal bika villanyszerelő” az, akihez szexuálisan ösztönösen vonzódunk. A “rozsdás arcélű olajmágnás” meg nem szexi. De cép nagy lakás, jól feltöltött bankkártya jár vele:P:P. Szted ösztönös választás esetén melyik lenne a logikus? Csak racionálisan:) És vajon tudatos választás esetén? Ebből elég jól leszűrheted melyik-melyik:))
“a pasik elhagyják a feleségeiket a fiatalabb nőkért”
A válások 71%-át nők kezdeményezik. A pasik ritkábban válnak el, egyszerűen azért mert a titokban kitartott fiatal szerető mellett még jól jön nekik otthon az ingyenes házicseléd:))
És íme itt látható a hosszadalmas, lélekölő párbeszéd – mint kémiai folyamat – végterméke: az egy hozzászólásba sűrített, szennyezőanyagoktól (“nemi egyenjogúság”, “női empátia”, stb.) megtisztított, tökéletes mértékben vegytisztára párolt feminista hozzáállás.
“Biológiai kiegészítés: mindkét nemnek érdeke, hogy génjei a legjobb (akár a sajátjainál jobb) génekkel legyenek együtt a következő generációban.”
Hú, ez már nagyon náci. Bírod az eugenikát?
“Itt kerestem egész délelőtt, de sajnos nem találtam meg.”
Letiltották a pásszijánszt?
Köszönöm Hercegnő! Csodállak folyamatosan! Egy osztálytalálkozó?
Puszi!
Ezt egy rokonom FB-oldalán olvastam véletlenül. És azt gondolom, ha van veszélyes magatartás, ami aláássa a két nem közti bizalmat és elvezet a hatalmi harcokhoz, háborúskodáshoz, akkor az a fenti. Mi a baj ezzel a rövid üzenettel? Hogy gusztustalanul nyálas, behízelgő, sunyi, álszent, képmutató. Egy nő, aki hercegnőnek hívatja magát (ugyan mitől lenne az?) és egy férfi, aki hercegnőnek hívja egy random ismerősét, az nem normális, szerintem. Nemi viselkedés tekintetében lehetnek a leghagyományosabbak, a legkonzervatívabbak, semmi feltűnő nincs bennük. Ilyen az ideális nő….
De ha egy férfi ismerőse automatikusan sunyi hazugsággal közelít felé, behódoló, alárendelődő hízelgéssel, ott valami óriási baj van mind a férfi agyában, mind a nőében.
A rokonom minden közelebbi családtagját sunyinak, őszintétlennek ismerem. A nagyanyja azt mondta róla, ő a kedvenc unokája, mert ő a leghízelgőbb. Tehát hízeleg, és ő is elvárja, hogy hízelegjenek neki.
http://www.youtube.com/watch?v=V7vHlCjK9P0
A hízelgés megöli az őszinteséget, kiirtja a valódi kapcsolat lehetőségét. A hízelgéssel képtelenség eljutni a valós önismeretre, és emiatt képtelenség eljutni a másik valós ismeretére is. Aki hízeleg, az körömszakadtáig kapaszkodik egy álomvilágba. Aki hízeleg(tet), az olyan, mint KISZEL TÜNDE. Nem normális, szerintem.
Ha van táptalaja a feminizmusnak, az a hízelgés.
Akinek hízelegnek, az nem fogja elviselni, ha ellentmondanak neki. Aki hízeleg, az képtelen ellentmondani.
És szerintem az IGAZI FEMINISTA AZ A NŐ, AKINEK A FÉRFI NEM BÍR, NEM KÉPES, NEM MER ELLENTMONDANI.
Nem a femen aktivisták az igazi feministák, hanem azok, akinek a férfiak behódolnak, és nem mernek velük ellenkezni. Egy femen aktivistával lehet ellenkezni; de egy HERCEGNŐVEL NEM.
Szerintem egyszerű a képlet, a nőket (lányokat) agymossák folyamatosan. Észre sem veszik, hogy nem fejlődnek, hanem egy média által formált ’emberré’ vállnak. Hogy ezt most beteglelkű nők generálják, vagy a csak az üzleti érdekek véletlen egybeesése nem tudom és nem is érdekel, hisz van elég nő.
Társadalmi probléma is egyben, sok európai országot említenék, ahol erőltetik ezt a hasonló bérezés szisztémát, elfelejtve, hogy a pasi kevesebbet beteg, komolyabb kihívásoknak is ellen tud állni és nagy eséllyel nem omlik össze stb. A gyermekkel kapcsolatos női kieséseket nem említem, hisz ezen hölgyeket ez nem is érinti nagyrészt. Talán Olaszország mindenben a kivétel nagyjából, nők kevesebbet keresnek de ez nem zavarja őket mert családban élnek, igazi családban, gyermeket nevel mégis karcsú, este citálja őket kocogni és imádnak élni. Kevesebbet keres, de ez összetartó tényező is, értékeli férjét, megbecsüli és minden csipli ügyért nem válik el.
Az EUban más a szitu, a hasonló bérezéssel szinte megbontja a családot, mert kénytelen mihamarabb munkába állni, hogy egyensúly legyen újra a kasszában.
Visszatérve a fenti problémára, beteg lelkű hölgyek akik megpróbálnak falkavezérré válni a férfit fura helyzet elé állítja, ami konfliktust generál folyamatosan, hisz először nem hiszi el és nem is veszi komolyan.
Én azt mondom, keressük a NŐT, van hál’Isten akik ösztönből azok maradnak és intelligensebbek annál, hogy a csodát, az anyaságot ne úgy éljék meg ahogy kell. :)
Na, majd ha látok ilyen képet fordított szereposztással: 70körüli híres, gazdag, népszerű nő fiatal bikák imádatában, akkor elhiszem, hogy a nők nem a státuszra buknak, és vannak alfa-lányok. :)
A nőiruhás szörnyeteg a kép közepén Donatella Versace (60éves). Bármelyik divatszakmás cicafiút…
http://www.she.hu/herself/20180917-alfano-vagyok-es-ezzel-elrisztom-a-ferfiakat-csaszar-zsanett.html