Test-építés mellékvágányon

A tervek szerint most kajálásról és edzésről kellene írnom, de annyi egyéb kérdés felmerült a kommentekben, hogy muszáj lesz némi kitérőt tennem.

Előszöris arról, hogy miért jó nekünk, ha izmosak, ámde zsírmentesek vagyunk. Sok férfi úgy van az egész kérdéssel, hogy a test fejlesztését azok hóbortjának tartja, akiknek nincs elég eszük ahhoz, hogy abban találjanak örömet illetve önszórakoztató elfoglaltságot. Egy politikusnak vagy művésznek nincs szüksége feltűnő izomzatra, ezért legtöbbjüket nem is érdekli. Én ezt mind megértem, és nem is állítom azt, hogy a testünk gyúrása lenne az alfa és omega. De…!

1. Egészség
Azt senki sem vitathatja, hogy aki okosan eszik és mozog, az egészségesebb, mint a fotelpatkányok. Az optimális mozgás és evés megtalálása külön-külön művészet, ahol sokmindenre kell ügyelni.A táplálkozással biztosítanod kell szervezetednek a tápanyagokat, tehát koplalni nem érdemes; de ha túl sokat eszel, a testeden lévő zsírt is cipelned kell, ami fölösleges és káros megterhelés az izületeidnek, belső szerveidnek, stb. Ugyanígy, ha egyáltalán nem mozogsz, akkor berozsdásodsz; de ha bután állsz neki az edzésnek, azzal is tönkreteheted magad. Meg kell találni a kényes egyensúlyi helyzetet, mert az biztosítja a legjobb egészséget. Szerencsére a “kényes” egyensúly azért elég tág határok között értendő, ugyanis a szervezetünk meglepően strapabíró szerkezet.

2. Praktikum
Azt se állítsa nekem senki, hogy egy kis izomzat nem jön jól olykor. Még ha olyasmire nem is gondolunk, hogy vészhelyzet áll elő, amikor emelni/szaladni/ütni kell, akkor is ott vannak a hétköznapi kihívások: a befőttesüveg tetejét le kell csavarni, a szekrényt odébb kell tolni, az autót be kell lökni, stb. És persze jó lenne mindezt úgy, hogy ne húzódjon meg semmi, ne izzadjunk mint az ökör, és ne kerülgessen a szívinfarktus.

3. Önértékelés
Teljesen mindegy ki mit mond, egy férfiembernek minden körülmények között javítja az önbizalmát, ha nyaktól lefelé nem seprűnyelet vagy zsírgolyót, hanem egy egészségesen mozgó, arányos és izmos testet érez. Az sem elhanyagolható, hogy amint a mindennapi mozgás átvált kínból örömbe, az is hatalmas lökést ad az ember életerejének és életkedvének.

4. Csajok
Ez részben az előző pont folyománya, hiszen az extra önbizalom extra vonzó a nők számára. De azt se felejtsük el, hogy egy arányosan kidolgozott test esztétikusabb is. Hogy ez csak a média által eladott reklámhülyeség lenne? Túrót. Te mit nézel szívesebben: egy bombázót vagy egy bombát? És miből gondolod, hogy ez a nőknél máshogy lenne? Erről a többség nem szívesen beszél, de mi nem azért vagyunk itt, hogy polkorrekt módon a lustákat babusgassuk. Egy szebb test egyszerűen szebb – nincs ezen mit túlragozni. Némi izommal persze még nem garantált a siker, de hogy javulnak az esélyek, az 100%.

És akinek ez esetleg nem lenne elég, attól megkérdem: melyik másik testalkat felé kéne az embernek küzdenie magát? Egyik sem rejteget semmiféle plusz előnyt az izmos-de-zsírmentes testfelépítéshez képest.

Persze erre az a válasz, hogy úgy vagyunk jók, ahogy éppen vagyunk. Aki komolyan így érzi, annak egészségére! – de aki csak áltatta magát ezzel, annak eljött az idő, hogy kimásszon a fotelből és tegyen valamit az élete rendbetételére.

A következő téma a “sport muszklik”, ami igen találó megfogalmazása annak, hogy a testépítés – mai formájában – teljesen eltévedt a zsákutcák erdejében. Manapság az a lényeg, hogy nagy legyen a mell meg a bicepsz, de hogy milyen tényleges – és általános – testi erő van mögötte – amit esetleg a mindennapokban is lehet használni – az mindegy. Még ha nem is kokszol valaki, a modern, izmokat izoláló súlyzós edzésekkel könnyen gyúrhat magának olyan testet, ami a konditeremben elismerést vált ki, de egyrészt egy szekrénytologatásban kifárad és lesérül, mert egy rakás kisebb, kevésbé látható helyen lévő izmot egyáltalán nem edzett meg; másrészt tropára teszi az izületeit az embertelen súlyokkal – és testhelyzetekkel, amikben azokat a súlyokat emelgeti. Manapság alig van olyan komoly testépítő, akinek ne fájna rendszeresen például a válla.

Nahát ha valaki rám hallgat, ilyen problémái sosem lesznek. Őszintén megvallva szívből teszek a sport muszklikra: sosem fogok semmilyen szert szedni, nemhogy szteroidokat nem, de még táplálékkiegészítőket vagy fehérjeporokat, -turmixokat sem. És ha nem leszek akkora darab, mint a fanatikusok, hát istenem. Erre az áldozatra hajlandó vagyok :) Nekem elég az, hogy tökéletesen működő, és a mindennapokban is hasznos izomzatom van, plusz nem mellesleg egészségesek az izületeim, és semmim se fáj.

A harmadik téma az “egészséges zsír” léte vagy nemléte, illetve mértéke. Nőknek szükségük van zsírpárnákra, mert a testük abból tudja, hogy készen állnak a gyermekvállalásra, tehát a sovány csajok termékenysége csökken. Aki nem hiszi, annak itt egy cikk a létező leghitelesebb forrásból: a Kiskegyedből :)
Nade ez ránk férfiakra nem igazán vonatkozik. Létezik egyáltalán olyan, hogy “szükséges zsírpárna” a férfiaknál? Megvallom, ennek még nem néztem utána tudományos alapossággal. A józan (paraszti?) eszem azt diktálja, hogy a végletek végzetesek, vagyis nem szabad az utolsó cseppig zsírmentesre facsarni a testünket. De másfelől viszont ezen nem nagyon aggódok, mivel a testünk belsejében is vannak olyan zsírpárnák, amik kívülről nem láthatóak, de azért megbújnak a háttérben. A durva testépítők vagy harcművészek testzsír-százaléka sem nulla; valamennyi zsír mindenkiben van. Ez számomra annyit jelent, hogy ésszerű kajával és edzéssel leadok amennyit csak bírok – úgyis marad még bőven.

Negyedik felvetés az “ideális testsúly”. Nem nagyon hiszek a képletekben és táblázatokban. Egyikben sem látszik, hogy neked szélesebb a vállad mint az átlag, vagy erősebbek a csontjaid, satöbbi. Az élet minden területén az a véleményem, hogy sokkal fontosabb, hogy tegyük meg amit meg kell, és haladjunk a jó irányba, mint az, hogy táblázatokkal és műszerekkel üssük el az értékes időnket. Egy afféle “kulisszatitkot” is elárulok: én nem szoktam edzéskor számolni, hogy miből mennyit csinálok. Kit érdekel? A folyamat a lényeg, a számadatok legfeljebb a motivációmat tudnák erősíteni, de nekem nincs szükségem ilyen mankókra :)
Visszatérve az ideális súlyra: szerintem annyi, amivel a legjobban érzed magad a mindennapokban. Aki volt már túlsúlyos – és főleg aki agresszívan lefogyott – az tudja, miről beszélek. Minél kevesebb rajtad a zsír, annál jobb a közérzeted. Ugyanígy minél több rajtad az izom, annál könnyebben mozogsz. De ennek a második kijelentésnek vannak feltételei és korlátai. Egyrészt az egész testet együtt kell edzeni, hogy a mindennapi mozgásokban ne légy egyensúlytalan, ormótlan, esetlen; másrészt az egészség minden körülmények között fontosabb, mint az izom, tehát ha az edzéssel kikészíted magad, akkor öngólt lőttél.
A véleményem e kérdésben tehát nem tudományos, hanem inkább “praktikus”: az ideális súlyod annyi, amennyi akkor lesz, ha teljesen lefogysz zsírügyileg, és felszedsz annyi tömör izomzatot, amennyi fanatizmus és koksz nélkül felmegy rád. Akinek ennél egzaktabb válasz kell, annak azt sajnos nem tudom megadni :)

Szó esett még a genetikáról és az anyagcseréről. Ezek manapság nagyon divatos hívószavak, de érdekes módon általában csak a “vesztesek” beszélnek ezekről egyfolytában. Aki nekiáll, és befekteti a munkát, annak meglesz az eredménye, és akkor értelmét veszti a genetikáról meg az anyagcseréről beszélni. Néhány kivételes orvosi esettől eltekintve a nagytöbbség csak kifogásnak használja ezeket a varázsszavakat: “hiába edzenék, mert a genetikám…”, meg “hiába fogyóznék, az anyagcserém…”. Erre summásan annyit tudok mondani: lófütyköst. Embereljük meg magunkat, sőt, legyünk férfiak, és kifogások helyett keressünk inkább lelkierőt az edzéshez. Csináljuk ésszel és kitartóan, és semmiféle genetika vagy anyagcsere nem tud az utunkba állni.
És hogy miért állítom ilyen magabiztossággal, hogy ezek csak kifogások? Mert a cél nem a tökéletesség. Ha az lenne a felvetés, hogy mi legyünk a következő testépítő világbajnokok, akkor elfogadnám az érvet, hogy valaki fizikailag képtelen erre. De mivel a cél “mindössze” a jelenlegi állapot javítása, az bármiféle genetikával vagy anyagcserével lehetséges. Dagadtak vagyunk, és az utolsó szál izmunk a múlt héten írt képeslapot bermudáról? Na és akkor mi van?! Másszunk ki a fotelből – ha kell négykézláb – és kezdjünk edzeni. Lehet, hogy nem fogunk versenyeket nyerni, de visszanyerhetjük az emberi formánkat, és ez a lényeg. A világbajnok testfelépítés nyilván valamennyire “szerencse” kérdése is, de egy alapvetően humanoid kinézet már közel sem.

A végére szeretnék egy példát hozni illusztrációképpen, hogy egy genetikai értelemben átlagember a puszta akaraterejével (és a sokmilliós gázsi motivációjával :) mire képes…
Christian Bale nem súlyemelőbajnok vagy harcművész oktató, hanem “csak” egy színész. Az első képen az látszik, hogy a 2002-es “Equilibrium” c. alkotás után mire volt képes azért, hogy nekiadják a 2004-es “A gépész” c. film főszerepét:

Nem photoshop!

A jobb oldali kép készítésének idején nagyjából 55 kg-ot nyomott a csávó.

Nade ami az érdekes, hogy közvetlenül ezután, 2005-ben a Batman: kezdődik film főszerepét szerette volna elnyerni, ezért némi edzésbe kezdett:

Az a pletyka járja, hogy mikor a batman forgatásán megjelent, elszörnyedtek, hogy micsoda izomállatot gyúrt magából, és kifejezetten utasították, hogy szálkásítson és fogyjon vissza. Ennek a végeredménye látható a jobb oldali képen.

Ha ő erre képes, akkor mondjuk ennek a tizedére még a nagyanyám is képes kell hogy legyen. Motiváció, akaraterő és kitartás kérdése az egész. A kifogásokat meg hagyjuk meg azoknak, akik a távirányító felemelésénél feladták az egészet.