Címkék: ,

A weinsbergi asszonyok

Manapság talán már nehéz is elhinni, hogy valamikor régen nem adták be csak úgy szíre-szóra a nők a válópereket, és kimondottan ragaszkodtak férjeikhez. Az alábbi videóban Adelbert von Chamisso: A weinsbergi asszonyok c. verse hallható, Frank Rennicke megzenésítésében és előadásában. A szöveg nyers fordítása így szól:

Az első Stauf-házi király, III. Konrád, már régóta táborozott hadseregével Weinsberg alatt. Welf herceget már legyőzte, de a város még ellenállt, a polgárok nem csüggedtek és erősen tartották magukat.

De jött az éhség, az éhség! Kegyetlen gyötrelem! Most már kegyelmet kértek, de csak haragra leltek: “Megöltétek itt sok jó vitézünket, így ha ki is nyitjátok a kaput, a pallos vár rátok.”

Ekkor jöttek az asszonyok. “Ha így is kell történnie, legalább mi hadd mehessünk el, a mi kezünkhöz nem tapad vér.” Látván szegényeket, a hős haragja lecsillapodott és lágy könyörületet érzett szívében.

“A nők hát elmehetnek, és mindenik magával viheti, amit maga elbír és ami neki a legkedvesebb; vonuljanak el terhükkel háborítatlanul, ez a király akarata, ez a király szava.”

És mikor a hajnal még alig pirkadt keleten, a táborban különös jelenetnek lehettek tanúi: lassan, óvatosan nyílik az ostromlott kapu, és asszonyok sora tántorog ki rajta nehéz léptekkel.

Meggörnyedve a teher alatt, mi a vállukat nyomja, férjeiket viszik: ez a legdrágább kincsük. “Állítsátok meg a csalókat” – kiáltanak többen is; s a kancellár így szólt: “Nem ezt engedélyeztük.”

De mikor a hírt hallá, a kegyes úr csak nevetett: “Ha nem is így gondoltuk, de jól csinálták; az ígéret szép szó, a király szava szent, és nem csűrheti-csavarhatja egy kancellár sem.”

Ilyen tiszta és nemes volt a korona aranya, ahogy a félig elfeledett időkből származó rege mondja. Ezeregyszáznegyvenben, a feljegyzések szerint, még szent volt a király szava a német hazában.

Megindító történet az asszonyi hűségről. De hát változnak az idők, Bertolt Brecht már kissé cinikusan így írt ugyanerről:

Mindenki ismeri az olvasókönyvekből a hűséges weinsbergi asszonyok megható történetét, akik a hátukon menekítették ki férjeiket az ostromlott városból. De Eulenspiegel ott volt és látta, amint az asszonyok terhükkel megérkeztek a bajor táborba. Való igaz, hogy a bajorok megengedték az asszonyoknak, hogy abból, ami nekik a legkedvesebb, annyit elvihessenek a városból, amennyit csak el bírnak vinni. De mikor a zsákokba tekintettek, kiderült, hogy az okosabbak nem a férjüket rejtették oda, hanem a sokkal nehezebben pótolható ágyneműt, és nem a püspököt, hanem az értékesebb misetárgyakat mentették meg. Eulenspiegel ott állt a tábor kapujában és meghajolt minden nő előtt, akinek a zsákjában nem volt senki emberfia.

(Az idézetek forrása: Die treuen Weiber von Weinsberg in der Literatur)

Házi feladatként minden férfi olvasónk gondolkodjon el azon, vajon a felesége őt vinné-e ki a hátán az ostromlott városból – vagy a plazmatévét? És ti, asszonyok, nektek mi lenne a legdrágább kincsetek?

3 votes, average: 3,67 out of 53 votes, average: 3,67 out of 53 votes, average: 3,67 out of 53 votes, average: 3,67 out of 53 votes, average: 3,67 out of 5 3 olvasó átlagosan 3,67 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Maestro

Szerintem az a jó stílus, amikor te jókedvűen vigyorogva írsz, az átlag olvasók is vigyorogva olvassák - csak akinek a kritika szól, annak habzik a szája, mikor olvassa! :-)))

13
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
7 Egyéni hozzászólás
6 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
8 Hozzászólások szerzői
DanhunbagiraulomenenhgyiFrolich Janos Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Csuzi Attila
Szerkesztő

Efféle lehetőséggel komolyan számolva tényleg érdemes megfogadnunk Deansdale túlsúly elleni test-építő tanácsait. :) Természetesen amúgy is! – A viccet félretéve; valóban megindító a történet és ezzel együtt telitalálat a cikk is! Szép számban lehetünk azok, akik eddig nem ismerték a verset. Magyar műfordítása nincs is? Köszönet érte, hogy megosztottad!

hgyi
Vendég
hgyi

aranyos mese az okos nőkről, akik túljártak egy férfi eszén! :o )))
vajon milyen megfontolásból tehették? mentették a gyönge férfiakat? szextárgynak tekintették a férjüket? menekítették a rabszolgáikat? ;o ) (testőri státuszuk biztosan nem volt, ha asszonyaik hátán lovagoltak – teljesen férfiatlanul. persze, az asszony testének őre a nő hátát védve a hátbatámadástól…)
vagy Eulenspiegel a mégokosabb nők előtt hajol meg? (a kis bohókás időutazó!)

s azok a nénik miért nem a gyerekeiket vitték?

Toplak Zoltán
Újságíró

Éppen a napokban gondoltam erre a eseményre. Hát igen, akkor meg most. Ma a nők simán kilépnek egy számukra terhes kapcsolatból. Szoc gondozó tanfolyamra jártam, amikor találkoztam egy házaspárral, Attiláékkal. A férfiról kiderült, hogy menthetetlen rákos. A felesége elhagyta. No komment.

De az is igaz, hogy dolgoztam Tirolban, ahol egy agyilag sérült (cukorbeteg, és sokáig volt hipoglikémiás eszméletvesztésben) fiú barátnője, az elhülyülés után is kitartott, járt a családhoz, törődött a sráccal, stb. Gondolom, már abbahagyta, mert orvosilag a felépülésre semmi remény.

 

Frolich Janos
Újságíró

Azért abban az időben jóval értékesebb is volt a férj az asszony számára. A “menekítették a rabszolgáikat” feltevés állhat legközelebb a valósághoz. Akkoriban nagyon nehéz volt egy özvegyasszony helyzete, és nem is tudott egykönnyen újraházasodni, különösen bizonyos kor fölött.

hgyi
Szerkesztő

Valamelyik este mesefilmet néztem és az egyik jelenetnél eszembe jutott ez a cikk. :o)

A nők hát elmehetnek, és mindenik magával viheti, amit maga elbír és ami neki a legkedvesebb; vonuljanak el terhükkel háborítatlanul,”
Szóval más is ismeri ezt a történetet és ez tetszik. :o)
ulomenen
Újságíró

“Az első Hohenstaufen, III. Konrád

Weinsberg alá vitte rettegett hadát.

Welf herceg bár legyőzve, a város ellenállt,

a polgárok reméltek, nem félték a halált.

 

De jött a szörnyű éhség! Tövis, mi húsba mar!

Esdtek kegyelmet immár, mit kaptak, csak harag:

“Sok vitézünk megölve, tőrötök még csepeg,

tárhattok kaput, őket kardunk bosszulja meg.”

 

Ám a nők előálltak:”Ha így kell lenni hát,

mi hadd menjünk, a sok vér miránk nem kiált.”

Konrád meglátva őket, haragja csendesült,

epéje forrt a hősnek, ám szíve könyörült:

 

“Az asszonyok mehetnek, s azt elvihetik,

amit maguk elbírnak, s mi legkedvesb nekik;

ne légyen háborítva, mit e sok nő vállra vesz,

Konrád király szándéka, Konrádnak szava ez.”

 

S alig pirkadt a hajnal, a tábor ébredett,

csak nézték elámulva a víg jelenetet:

a városkapu nyílott, lassan, nem ütve zajt,

és tántorgó nők sorban botladoztak ki rajt’.

 

Meggörnyedt háttal vitték drága terhüket,

nem aranyat, nem kincset: saját férjüket.

Néhány őrszem kiáltott: “Elfogni mind! Csalók!”

A kancellár szólt: Állj! A kötés nem erről szólt!”

 

De  mikor a hírt hallá, a király nevetett:

“Nem így gondoltuk, ámde most már így is lehet.

Az asszonyok jól tették, s a király szava szent,

nem csűrheti-csavarhatja egy kancellár sem.”

 

A korona aranya, lám, tiszta volt s igaz,

ahogy az ó- időkben kelt rege mondja azt.

Ezerszázhetvennégyben ím lejegyeztetett,

a királyi szó szent volt német hazánk felett.”

Dan
Újságíró

ulomenen,

szép vers, de reálisan szerintem rosszabb esetben leölték a férfiakat, a nőket meg vitték, jobb esetben ott hagyták a férfiakat (bár lehet, h ez még rosszabb, ha nem tudtak élelmet szerezni és lassan haltak éhen) és vitték a nőket. Na jó, esetleg lehet olyan opció is, h a használat után hagyták a nők egy részét, akik utána valahogy túléltek a férjeikkel, családjukkkal.

hunbagira
Újságíró

Aztán persze, hogy Egri Nők inkább az Egri Csillagok lapjain léteztek, igazából valósabb a renegát budai nők története, akiket Petneházy Dávid parancsára lemészároltak hajdúk, Buda visszavívásakor.