A Velvet randiblogján újrafelfedezték a megunhatatlan témát: a férj többet akar, a feleség viszont csak nyugalmat. Jött is a kismillió emil, amiben mindenki letette a 20 fillérjét a nagy közös asztalra. Megtudhattuk, hogy válni kell, hűtlenkedni, hatványozott tempóban romantikázni, vagy pedig segíteni a házimunkában.
Amiről a legkevesebb szó esett, az a valódi megoldás, vagyis hogy tegyünk azért, hogy a nőnek legyen kedve hancúrozni. Nem, ezt nem a mosogatással fogjuk elérni. Gondolkodjunk logikusan: attól, hogy a nőnek kevesebbet kell otthon rendezkednie, még egyáltalán nem biztos, hogy este szexelni akar majd. Viszont ha már nedvesedik a bugyi, akkor édesmindegy, hogy halomban áll a mosatlan.
Nyilván van a dolognak egy olyan vetülete, hogy aki hullafáradt, az pihenni akar, és ez minden más kreatív elfoglaltságot lehetetlenné tesz. Épp ezért, ha a partnerünk ilyen problémával áll szemben (ez férfiaknál is előfordul olykor), akkor legyünk vele megértőek, és igyekezzünk tehermentesíteni. Ennek legjobb eszköze, ha lebeszéljük a sok fölösleges munkáról és idegeskedésről :) Mosogatni csak akkor szabad, ha már minden más csődöt mondott, és akkor sem azért, mert szexet remélünk cserébe, hanem “emberségből”.
Viszont a szexmentes házasságok 95%-a nem ilyen gondok miatt szexmentes. Aki beveszi a kamu mesét, hogy “most ne, fáj a fejem”, az ne aszpirinért szaladjon, inkább nyissa ki a szemét, és próbálja megtalálni a valódi okokat. Egy nő általában csak ürügynek használja a házimunkát, hogy ne kelljen szexelnie a pasival, akit nem kíván. Aki a női nyafogást készpénznek veszi, az akár el is felejtheti a boldog házaséletet.
A valódi ok az, hogy a nő már nem kívánja a pasit. Ilyenkor jön a szerető meg a kakukktojások a családi fészekbe, miközben a férj szentül meg van győződve, hogy az ő felesége “nem szereti a szexet”. Aki szerint ilyen nincs, vagy ritka, mint a vesztaszüzek, az olvassa el Michelle Langley Női hűtlenség című könyvét. Tanulságos.
A probléma lényege az, hogy a nő a kapcsolat elején még (többé-kevésbé) kívánja a férfit, de szép lassan kihűl a parázs, és akkor jönnek a “fejfájós” hétköznapok. Ezt sehogy nem lehet kivédeni, csak azzal, ha – egész egyszerűen, és a szó szoros értelmében – kívánatosak maradunk a nő számára. Amíg a parázs izzik, addig mindegy, hogy hol hagytuk a koszos zoknit. Ha a parázs kihűlt, akkor is mindegy, csak akkor ellentétes értelemben. Vegyük észre, hogy a szex nem a koszos zokni hollétének a függvénye.
Nade könnyebb mondani, mint megcselekedni – hallom a hátsó sorokból. Hogyan maradjunk a feleségünk számára izgatóak, aki minden kis bütyköt és csavart évekkel ezelőtt kiismert már a testünk minden tájékán?
Az első és legfontosabb dolog, hogy megértsük: a nők nem ugyanazt tartják kívánatosnak, mint a férfiak. Ha egy nőre nem elég gyakran néz az ura, mit javasolnánk neki? Mosogasson? Fityfenét! Dobjon le pár kilót, húzzon szexi ruhát, és nézzen csiklandozósan. Ha a ház urának nem jut elég gyakran hálószobai kalandozás, neki is valami hasonlót kell tennie – illetve ennek a női megoldásnak a férfi megfelelőjét.
Mit kívánnak a csajok? Most előjöhetnék a hasznos, ámde elnagyolt általánosságokkal, amikről már korábban is volt szó. Ezúttal azonban egy kézzelfogható, hasznos kapaszkodót adnék mindenkinek, aki hosszú távú kapcsolatban szeretne levegőhöz (és szexhez) jutni. Akinek a mondandóm nem új, az háborgás helyett inkább tegye közzé a saját tapasztalatait a kommentek között :)
Nagy csinnadratta nélkül a közepébe csapok: arról akarok beszélni, amit az angolok csak shit test-nek ismernek. Nehéz lenne ezt a nevet elegánsan magyarítani, sőt, az angolok is erősen dolgoznak egy szalonképesebb változaton, egyelőre a “fitness test“ tűnik a befutónak. De jó ha nem értjük félre, nem fitneszről van szó :) Hanem?
Biztos ismerjük a klasszikus esetet, vagy legalábbis hallottunk már róla: a nő odafordul a férjéhez, és: “szerinted kövérnek látszom ebben a nadrágban?”
Ez egy olyan teszt, amit a nők általában tudat alatt készítenek elő, hogy megvizsgálják vele a férfi partner státuszát. Ugyanis erre egy magas státuszú férfi másféle választ fog adni, mint egy alacsony státuszú. (A továbbiakban az egyszerűség és a szöveg rövidségének a kedvéért a magas státuszú férfiakra “alfa”, az alacsony státuszúakra “béta” jelzőt fogok használni, ahogy azt a zoológusok teszik a farkasfalkák esetén. Akinek ez szúrja a szemét: ez van.) Ha mi béta választ adunk, akkor a teszten megbuktunk, és a nő kevésbé fog felnézni ránk. Ha gyakran “rontunk”, akkor alakul ki a klasszikus most-ne-fáj-a-fejem szindróma, majd következik a könnyes búcsú.
Most az érdeklődők valószínűleg azon gondolkodnak, hogy melyik lehet a “jó válasz”: az őszinte, vagy a nyalizós. A megoldás: egyik sem.
Mindegy, hogy korrekt választ adunk (“igen kedvesem, kövérnek látszol”), vagy nyalizósat (“ó, kedvesem, egyáltalán nem”), mert a nő mindkét esetben negatív következtetést fog levonni. Az elsővel az a baj, hogy unalmas, statikus, és ráadásul durva; a másodikkal az, hogy a nő is tudja, hogy csak nyalizunk, tehát nem vagyunk eléggé gerincesek.
A valóban jó válasz többféle lehet, de biztosan nem ezen a tengelyen mozog. A “randiguruk” netes fórumain alapvetően kétféle megoldás népszerű:
1. Úgy teszünk, mint ha meg sem hallottuk volna. Ez elméletileg azért jó, mert azt szubkommunikáljuk vele, hogy nem vagyunk hajlandóak hülye játékokat játszani. Ennél a megoldásnál fontos, hogy tényleg úgy tegyünk, mintha nem hallottuk volna, tehát folytassuk amit csináltunk, ne nézzünk bután, ne kérdezzünk vissza, ne magyarázkodjunk, stb. A legjobb, ha nyugodtan és természetesen elkezdünk valami másról beszélni. De valójában ez csak afféle vészmegoldás; a jobbik változat az úgynevezett
2. “egyetértés és felerősítés”. Első látásra talán öngyilkosságnak tűnik, de elhihetjük, hogy működik, mert merész csávók tízezrei tesztelték sikerrel (illetve Casanovák használják a történelem kezdete óta):
“Ó hogyne, kedvesem, mint egy partra vetett bálna!”
Itt sokkal fontosabb a kivitelezés, mint maguk a szavak. A lényeg, hogy érzékeltessük, milyen abszurdnak tartjuk a kérdést, és hogy erre csak komolytalanul tudunk válaszolni. A kulcs az, hogy pozitív humorral adjuk elő a poént, érezze a csaj, hogy viccelünk.
[Ez egyébként a kapcsolatok rengeteg területén sikerrel szokott járni, olykor egészen durva veszekedéseket is ki lehet siklatni azzal, ha következetesen de humorosan érzékeltetjük a párunkkal, hogy abszurd amit csinál. Ha elég erősen nevetünk, előbb-utóbb ő is nevetni fog. Ne hagyjuk, hogy kitartóbban durcázzon mint ahogy nevetünk :)]
Az ilyen tesztek száma végtelen, és több fajtájuk is van. Elég nehéz róluk átfogó értelemben beszélni, mert annyira sokrétűek. Először is nem feltétlenül kérdés formában jelennek meg. Shit test lehet(!) az is, hogy “haragszom rád”. (Erre a béta válasz az, hogy “ó, kedvesem, miért? bocsáss meg!”, egy alfa válasz pedig az, hogy “aranyosan ráncolod a homlokod amikor morcoskodsz”.) Ugyanígy az is lehet teszt, hogy “menjünk inkább egy másik étterembe”.
Közös jellemzője ezeknek, hogy nem annyira a válasz tartalma a lényeg, vagyis a szavak, hanem a válasz jellege: úgy viselkedünk mint egy falkavezér, vagy mint egy öleb? A falkavezér tudja mit akar, tehát nem fog másik étterembe menni, nem fog pitizni, nyalizni, nem fog bocsánatért esedezni ha nem követett el semmit, és úgy általánosságban immunis a női hisztire. Épp ezért a falkavezért kívánják a csajok, és neki nem kell mosogatnia. Ha nem is lehet mindenki falkavezér, de azért minden férfi megtanulhatja kezelni ezeket a teszteket, a saját – és a párja(!) – nagyobb megelégedésére. Mert az a pasi, aki nem tojik be a nőtől, az könnyebben boldoggá is teheti.
A téma hatalmas, lesz még szó róla bőven (érdeklődés esetén), de ez a cikk itt véget ér. Aki keni-vágja az angolt, az végtelen mennyiségű anyagot találhat a neten. Akinek ez nem megy, az járjon vissza ide szorgalmasan :)
ui. Nyilván nem én találtam ki ezeket. A mondandóm 90%-át évek munkájával bányásztam a neten. És kipróbáltam. És bevált. Mindenesetre a célom nem az, hogy mások tollaival ékeskedjek, hanem hogy minél szélesebb rétegekhez eljuttassam az igét :)
a játszmák bonyolult dolgok. és nemigen van recept, hogyan oldják meg a játékosok egymás között.
az általad javasolt “jókedv”, “humor”, belőlem dühöt váltana ki. úgy érezném, kiröhögsz, nem veszel komolyan, semmibe veszed a problémámat.
a “pozitív humorral” is belementél a játszmába. (o:
Csak hiszed :]
Vedd észre, hogy van különbség valódi problémák és a “kövérnek látszom-e” hülyeségek között. Nyilván a gyerekvállalást vagy a lakásvásárlást nem így kell elintézni.
Egyébként aki szervileg képtelen a kooperatív játszmázásra (ha már erre vitted el a témát), azzal nem érdemes együtt játszani. Vagyis aki gyógyíthatatlanul hisztis (nőben van sok ilyen :), azzal hülyeség együtt élni.
a legtöbb nőnek fontos, hogy milyennek látszik. én is megkérdezem a páromat, viselhető-e ez vagy az a cucc. de én az őszinteséget szeretem. és azzal is tisztában vagyok, hogy nem vagyok egy nádszál, de a hájaimat sem akarom kipakolni. ha ő azt mondja, viselhető, akkor hiszek neki.
szóval tessék elfogadni, hogy a nőknek ez valós probléma, s nem valami kis hülyeség.
igen, a kooperatív játszmázás nem rossz. (o:
megfigyeléseim szerint az emberek közötti kommunikáció hiánya megfosztja őket ettől, viszont a “rossz játszmák” szaporodnak és tönkretesznek mindent.
olyan emberrel hülyeség együtt élni, akivel nem tudunk. legyen az hisztis, agresszív, tökéletességmániás, agyongondoskodó, stb.
Azt hiszem a férfiak reálisabban szokták megítélni, hogy mi fontos és mi nem :) És az efféle tesztek tekintetében is jobb ha a férfiember a saját megérzéseire hagyatkozik. Általában szerencsésebb, ha a valós problémát is tesztnek látja a pasi, mint fordítva. Jelenleg ugyanis a férfiak 90%-a a rossz irányba téved, és az efféle “dominancia-tesztekre” is azt hiszi, valós problémafelvetések.
Mondjuk nekem általában teljesen egyértelmű, hogy melyik az az eset, amikor a véleményem érdekli a babámat, és melyik az amikor arra kíváncsi, hogy rendbe tudom-e tenni ha a szükség úgy hozza :) Van akinek ezen gondolkodnia kell. Ez van, nem vagyunk egyformák. Az tuti, hogy mindenki tudja csiszolni a képességeit egy kis odafigyeléssel.
Példa: a nő aszondja, hogy porszívózzak. Ha azt látom, hogy egyébként a kiskegyedet olvassa, akkor kinevetem. Ha tökig áll a melóban és mindjárt itt vannak a vendégek, akkor az nem teszt. Az ilyen “kéréses verziónál” általában ki lehet kalkulálni, hogy kinek mennyi energiájába kerülne a kérés teljesítése, és ha a nő kérése “aránytalan”, akkor igenis sz*rjunk bele.
Hasonló dolog lehet még a “tartsd az italomat/kabátomat/táskámat”. Ha egy partyn vagyunk és neki is van két keze, akkor tartsa magának – nem vagyunk mi polc vagy fogas. Viszont ha az utcán megyünk és épp telefonálna, vagy tényleg valami dolga van, akkor lehet jogos a kérés.
első mondatod olvastán elhamarkodottan kicsit felszívtam magam… :o)))
nade továbbolvasva megértettem, mire értetted, azt, hogy “fontos”.
így egyetértek. :o))
de ez fordítva is így van.
férj a tévé/számítógép elől: hozz be egy fagyit a mélyhűtőből szívecském légyszíves! – ilyenkor a nő viszi, majd sápog, hogy rabszolgának tartja a férje…
ezekért a nőkért küzdenek a feministák. csakhogy szerintem fordítva ülnek a lovon. a férfiakat akarják megváltoztatni, nem a nőket. pedig sokkal egyszerűbb és ésszerűbb lenne átnevelniük a nőket. pl. minek mennek hozzá olyan pasashoz, akiről tudják, hogy iszik és verekszik? miért rabszolgáskodnak? miért akarnak megfelelni mindenféle olyan elvárásnak, amit a nők alakítottak ki a férfiaknál? miért hiszik azt, hogy ha összeházasodnak, majd a fiú jól megváltozik olyanná, amilyennek a lány szeretné? vagy miért olyan önteltek a lányok, hogy azt hiszik, képesek arra, hogy kedvükre alakítsák a fiúkat, s ezt milyen jogon tennék? stb.
természetesen mindenki alakulhat, de ahhoz ő is kell. senki sem egy fadarab, amit majd én farigcsálok, csiszolgatok, festegetek, lakkozgatok, s ha nem sikerül olyanra, amilyenre akartam, panaszkodok, hogy milyen pocsék ez a fa. vagy kemény fát kaptam a kezembe és nem tudom farigcsálni, max festegetni, lakkozgatni, de az úgy nem elég…
ha már játszmáról esett szó:
feleség: szerinted kövérnek látszom ebben a nadrágban?
férj: ó, kedvesem, egyáltalán nem!
ekkor az asszony tompa jóindulattal néz férjére, mint tehén a répára.
férj elhiszi, hogy feleség elhitte?
férjet dühíti, hogy feleség idiótának tartja és nem bírja elviselni a tompa jóindulatot?
férj megnyugszik, mert feleség csöndben van és egyelőre nem firtatja tovább a kérdést?
feleség tompa jóindulata férj irányába partneri viszonyt sejtet?
feleség megnyugszik, hogy férj szépet mondott?
feleség megijed, hogy férj hazudik neki? (ha ilyen apróságban, akkor bizonyára nagyobb dolgokban is?)
feleség ragozza tovább, míg férj közli, hogy ki a tököt érdekel, hogy asszony hogy néz ki ebben a borzalmas nadrágban? és különbenis ki nézne már asszonyra, mint nőre?
Nem bonyolítod túl egy kicsit ezt a dolgot? :)
nem. nő vagyok… ((o:
Azt felejtetted el, hogy ezeknek a többsége tudat alatt zajlik, attól függetlenül, hogy a nő mit gondol közben. Lehet, hogy azon jár az esze, hogy a pasija milyen cukifalat, de este már valahogy nincs kedve szexelni, és nem tudja miért. Hát azért, mert a pasi hiába cukifalat, már nem tartja annyira izgatónak. Nem eléggé “alfa”.
A hipergámia trükkös dolog, főleg azért, mert a nők maguk sem igazán értik a működését. (Ha egyáltalán tudnak róla.)
:o))
azt hiszem, gyakran túl sokat várok embertársaimtól tudatosság terén.
igen. valószínűleg szinte kizárólag “tudat alatt” él a legtöbb ember.
Szerintem nem bonyolítja túl. Pont ezt szerettem volna kifejteni én is, de mivel hgyi leírta, már nem szükséges. Én is azt gondolom, hogy ez zajlik sok esetben a fejekben, a kifejtettnél még bonyolultabb, mélyrehatóbb gondolatmenetekkel is. Például: “Így is szeret? Ha már nem elég szép a testem, akkor képes lenne elhagyni?” És így még hosszan tovább. El sem hinné az ember, hogy egy ennyire egyszerű kérdéssel mennyire bonyolult dolgokra szeretnének választ kapni a nők. Ehhez még nem is kell nagyon túllépni a tudatosság küszöbét sem. Szerintem sok dolgot valamiféle lélektani-ösztön-logikával képes kalkulálni az ember. Olyan eset is lehetséges, amikor az általad javasolt hárító magatartás tünetileg kezeli ugyan a problémát, de nem hatol annak a gyökeréig. Arra gondolok, hogy a “Kövér vagyok, Drágám?” jellegű kérdések pont azok, amelyek sokszor a nők komolyabb önértékelési válságának a jelei.
A lényeg szempontjából bonyolítja túl, ugyanis teljesen mindegy, hogy mi zajlik a fejekben. A tudatalatti egy másik sík.
És úgy látom ezt te is félreérted, ugyanis az általam javasolt megoldás visz el a probléma valódi gyökeréig. Aki logikával válaszol ezekre a kérdésekre, az mindegy mit mond, csak ronthat a helyzeten.
Egyébként, ha már itt tartunk, gondolkodhatsz azon naphosszat, hogy Margaret Thatcher nagyon kedves és aranyos, és emberileg is a csúcsok csúcsa, de akkor sem fog felállni rá. Ugyanez fordítva is megvan, és sajnos a házastársi kapcsolatokba is éket verhet.
Sőt, pontosan ez a lényeg: a “jófiúk” sokkal inkább hoppon maradnak, mint a “rosszak”, mert a vonzalom nem szimpátia kérdése. Mondhatod te a nőnek, hogy egyáltalán nem néz ki kövérnek, ez lehet hogy az egóját masszírozza, de a bugyijába annyival nehezebb lesz bejutnod. És ha történetesen egy párkapcsolaton belül van ez a szitu, akkor még sz*rabb, mert ha a nő nem kívánja már a pasit, akkor a kapcsolatnak lőttek.
akkor nemigazán értelek.
ok. a tudatalatti egy másik sík. ez világos.
“az általam javasolt megoldás visz el a probléma valódi gyökeréig.”
akkor most mi a valódi probléma? a nő önértékelési problémája?
az, hogy a kérdést csak azért teszi fel, mert így fejezi ki, hogy már nem kívánja a párját? (így nem érteném az egész gondolatmenetet.)
ha nem logikával válaszolsz, hanem zsigerből – ha úgy tetszik, tudatalattiból, akkor is ronthatsz a helyzeten.
ha a nő már nem kívánja a pasit, akkor teljesen mindegy, mi a válasz.
és ha a pasi nem kívánja már a nőt, akkor is teljesen mindegy, mi a válasz. sőt az is mindegy, mi a kérdés.
“akkor most mi a valódi probléma?”
Nem könnyű ezt szavakba önteni.
Maradjunk a példánál. Julcsa nézegeti magát a tükörben, és teljesen “ártatlanul” megkérdi Gézát, hogy dagadtnak látszik-e. Lehet, hogy önértékelési válságban van, lehet hogy érdekli a válasz, ez mind egyáltalán nem számít abban a tekintetben, hogy a Géza iránt érzett szexuális vonzalma csökkenni fog, ha Géza béta választ ad. Julcsa erről semmit nem tud, de ettől függetlenül ez működik az ösztöneinek a szintjén.
Úgyhogy ami itt a “lényeg”, hogy Géza alfa választ adjon, mert ez a kapcsolat boldogságának a záloga. Aztán hogy a nő önértékelése hogyan változik, az szinte mellékes.
A gond az, hogy egyikük sem tudja, hogy ennek a kérdésnek bármi köze van a vonzalomhoz, pedig van. És ezért van a sok szexmentes házasság, mert a hosszú évek alatt a legtöbb pasi lerombolja a saját “kívánhatóságát” amikor a saját feleségével szemben következetesen béta módjára viselkedik.
– Julcsa, lemennék a haverokkal sörözni!
– Ne menj már, mert olyan egyedül fogom érezni magam…
– Na jó…
Paff, béta válasz, minusz 1 pont vonzalom.
– Menjünk a pizzériába!
– Nem is tudom, találjunk ki valami mást…
– Hát izé, na jó…
Paff, béta válasz, minusz 1 pont vonzalom.
És ez így megy egészen addig, míg valaki levelet ír a hülye indexnek, hogy a felesége már egy éve nem hajlandó szexelni, és nem érti miért. Azért, mert a felesége nem látja benne a falkavezért, hiszen évek óta öleb módjára viselkedik.
A gond az, hogy a férfiaknak egyensúlyozniuk kell a női “felszín” és tudatalatti között, vagyis nem lehet dróton rángatni a nőt, de nem szabad azt sem hagyni, hogy eluralkodjon. Ez kész művészet, amiről az emberek 90%-ának fogalma sincs. De tanulható.
Két fontos komponense van: az egyik a gerinc, vagyis ha a férfi akar valamit abból csak komoly érvek hatására engedjen. A “nincs kedvem” vagy a “nem is tudom” nem minősül komoly érvnek. Nem akarsz a pizzériába jönni? Megvárhatsz a kocsiban. Ez persze banális példa, csak azért hoztam, hogy az elvet érzékeltessem.
A másik komponens pedig a humor, amiről a cikkben beszéltem. Amikor a nő nyekereg, a legjobb megoldás benyálazott ujjal eloltani az égő kanócot. Ez pedig nem megy se nyalizással, se “őszinteséggel” (ezek sokszor csak olaj a tűzre), csak következetes alfa viselkedéssel. Ami – bármilyen meglepő – az, hogy “igen Gizi, mint egy bálna”. Ezzel a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad.
Aki tud angolul, és nem érti miről beszélek, annak talán hasznos lehet, ha elolvassa “Dave from Hawaii” sztorijait…
http://heartiste.wordpress.com/2009/08/14/relationship-game-week-a-readers-journey/
Ha jobban belegondolok, a Surrendered Wife szerzője is tulajdonképpen arra tanítja a feleségeket, hogy nyomják el magukban ezeket a játszmákat és alfaként kezeljék a férjüket – aki ettől ténylegesen alfább is lesz és így mindenki csak nyer a dolgon.
Igaz – viszont ez sem könnyebb, mint a férfinak “megtanulni” kezelni bennünket. Meg lehet tanulni bármilyen viselkedést, de hitelesnek maradni nem könnyű.
Nem olyan nehéz az, csak patriarchának kell születni, és akkor nincs semmi megjátszás, önmagamat adom és így hiteles maradok. Neked is megvan a magad patriarchája ugye, mint minden normális nőnek :-)
Az a gond, hogy hiába szenved önértékelési problémáktól a csaj, ha azt mondod neki, hogy nem kövér, attól az önértékelése nem áll helyre, csak azt fogja gondolni, hogy hazugságokkal akarod magad benyalizni a bugyijába. Öngól.
há, há! te sem érted!! :o))
itten egészen pontosan csak és kizárólag a tesztelős hp-król van szó.
a valódi önértékelési, párkapcsolati és stb problémákkal rendelkező nőkhöz ez nem jó útikalauz.
Háttizé, nem mintha kötekedni akarnék, de szerintem én értem jobban :D
Ez MINDEN nőhöz jó kalauz, például hozzád is. Miből gondolom? Abból, hogy a leírásod alapján a párod pontosan így viselkedik veled, és az eredmény az, hogy boldog vagy. Ha a párod máshogy viselkedne, valszeg kevésbé lennél boldog.
háttizé… párom sajnos vagy nem sajnos, ne tudom, de nem egészen így működik. azért nem írok ám le mindent. ha másképp viselkedne, valószínűleg boldogabb lennék. de nem vagyok nagyigényű. :o)
és azért vagyok boldog, mert utálok savanyú lenni. én olyan vagyok, aki szinte mindenben tudok találni valami jót, szépet, vidámat.
ráadásul nem vagyok tesztelős fajta – mint azt már írtam.
valamint határozottan tiltakozom a Minden Nő ellen. még a végén sikerül elérned, hogy amolyan feministásan Minden Férfiról beszéljek… :o/ nem szeretném.
Ugyan, egy kis vitára mindig szükség van :)
Na jó, bizonyos értelemben nyilván nem minden nőre jó ez az ajánlás, mert például feministákkal SEHOGY se jó kezdeni :D
Egyébként nem tudom mennyire vagy otthon a keleti filozófiákban, de valószínűleg megérted, ha azt mondom: a yang poligám, a yin hipergám. Tehát minden nőre annyira alkalmazható a fentebb vázolt sok okoskodás, amennyire “yines” a természete. Namármost akadnak nők, akiknek elég sok yang vegyül a felépítésébe, de ők vannak kevesebben. Velük viszont nem lesz annyi problémája a férfinak, mert kevesebbet fognak tesztelni :)
Lehet, hogy te is “férfias” természetű nő vagy, és ezért élsz meg nagyobb békében a pasiddal, mint az átlagos nők az átlagos kapcsolataikban. De ez esetben a te példád nem igazán képviseli azt, amit egy férfi a nagyvilágban tapasztal.
milyen szerencse, hogy nő vagyok és hetero, így nem “kell” párkapcsolatban élnem és küzdenem hp-kal.
a pasikkal is kell ám küzdeni és köztük is szépszámmal akadnak “hp”-k. :o)
az embereket általában nem a nemük alapján pakolom csoportokba. de ha valaki nőnek született, használja ki biológiai adottságait, s ha férfinak, akkor azokat. mert azért tisztában vagyok azzal a ténnyel, hogy nem vagyunk egyformák.
Egy kis ellenpontnak itt olvasható (cikk+kommentek), hogy képzelik a feministák az ideális férfi-nő kapcsolatot:
http://www.nokert.hu/index.php/tudatossagnoeveles/parkapcsolatok/912-ueberbebi-es-a-hapsifalvi-szoekeveny-avagy-a-netes-tarskereses-buktatoi
Nos, persze az itt megfogalmazottak is jól hangzanak, a kérdés csak az, hogy a valóságban mi működik és mi nem…
Ezek de durvák… Hihetetlen, hogy egyes emberek mennyire szét tudnak esni agyilag. A kommentek között találtam ezt a szöveget például:
“Kár, hogy a társadalom párkapcsolatra kényszerít. Ha a nők is élhetnének egyedül, nevelhetnének egyedül gyerekeket, akkor biztosan szebb élet lenne. A férfiak szépen megdolgoznának mindenért, amit most ingyen kapnak.”
A másik meg válaszol rá, hogy “Pontosan, ez pontos meglátás.”
Ezek teljesen nem normálisak. Orvosi értelemben. És ezek lobbiznak a parlamentben? Ez kész.
Inkább nem is “elemzem” a szöveget, mert minden mondatáról esszét lehetne írni.
Meg kellene érteniük, hogy nem “a társadalom” kényszeríti a nőket párkapcsolatban élésre és gyerekszülésre, hanem az élet, a természeti törvények. A társadalmak csak ezt tükrözik. Mégpedig azért, mert amelyik társadalom nem ezekre alapult, az nem maradt fenn. Épp most demonstrálják ezt a nyugati társadalmak. Még valamikor az Indexen olvastam egy nagyon találó gondolatot (lehet, hogy ennek alaposabb körbejárása megérne egy teljes cikket is):
“a történelem során nem fordult elő máshol, csak a mostani nyugati kultúrkörben, hogy a nők nem állnak atyai, férji hatalom alatt, polgári jogaikban nem korlátozottak, szabadon vállalhatnak munkát, tanulhatnak, dolgozhatnak, párválasztásuk sem korlátozott mások által.
furcsa mód a nyugati nők nem akarják ezt a számukra kedvező állapotot fenntartani. nem hajlandók átlagosan 2 gyereket nevelni.
a többségbe kerülő muzulmánok, arabok, cigányok nőkhöz való viszonya más lesz.”
Kezdhetnénk talán azzal, hogy a normális emberek önmaguktól szeret(né)nek párkapcsolatban élni, hiszen az ember társas lény, vazze… Dehát nem is tudom mire számítottam ilyen érzelmileg és értelmileg sérült emberektől :\
Néha tényleg olyan, mintha elmefogyatékosokat figyelne az ember. Ki kényszeríti őket? Kopogtat a rendőr az ajtón, hogy az illető hölgy már egy éve nincs kapcsolatban, és letartóztatja? Az egyedülálló anyákkal Dunát lehet rekeszteni, nyugatabbra meg a napot eltakarják, annyian vannak. Ki nem engedi, hogy egyedül éljenek vagy gyereket neveljenek? És mi az amit a férfiak ingyen kapnak?
Az a bizonyos kényszer leginkább egy aggódó anyukát jelent, aki folyton azt kérdezgeti: “Mikor lesz már egy jóravaló férjed, kislányom? És lesz valamikor kisunokám is?”
Ez a férfiak mindent ingyen kapnak dolog pedig a házimunkára utalhat.
De gondolom a GYES meg a CSP az nem olyan dolog, amit a nők “ingyen kapnak”… Az nekik alanyi jogon jár, hiszen puncival születtek. Kíváncsi lennék mire mennének a nők, ha tényleg egyedül kéne gyereket nevelniük… Dolgozzon csak szoptatás mellett, ne a markát tartsa a férfiak adóforintjaiért. Ja hogy az úgy már nem igazságos, meg patriarchális elnyomás… Akkor lehet a pofát befogniuk, és örülni hogy az a rohadt elnyomó patriarchátus a férfiaktól ellopott pénzzel tömi őket. Sőt, ha van bennük egy makulányi tisztesség, esetleg még hálásnak lenni is lehetne.
a gyes, gyed, csp nem ingyen van. megdolgoztak érte. szültek. (bár én perverz módon azt is élveztem, és nem fogtam fel munkának, de hát én köztudottan agymosott vagyok.)
mindenesetre én örültem, hogy kaptam egy kis pénzt, amíg otthon lehettem a gyerekekkel. meg hogy volt a főállású anyaság intézménye és akkor is kaptam “fizetést”. igaz, a régi munkahelyemre nem tudtam már visszamenni, és máshol sem volt rám szükség orvosi könyvtárosként, de átképeztem magam. aztán megint és megint. így most nemigazán tudok épkézláb önéletrajzot írni, ami jelenleg gáz, de túlélem. :o) ezt előre nem láthattam – mármint akkor, amikor gyerekeket vállaltam -, de csöppet sem bánom, hogy van három csodálatos gyerekem. ja, elfelejtettem hozzátenni, hogy a szülésre senki sem kényszerített!
Ebből is látszik, mekkora szükség van ránk. Hogy egy kicsit helyrerántsuk a dolgokat.
Pedig szép cikk lehetne belőle. :)
te engem meg akarsz ölni!!! :o)))
Én ugyan nem… Ha elég ilyet olvasol, megteszed úgyis te magad :-)
A Férfihang szerzői olvasnak nőkertes cikkeket, de a Nőkert szerzői nem olvasnak férfihangos cikkeket.
Ez nem fair, nem? :D
Miből gondolod, hogy ők nem olvasnak minket? :o)
“Úgyhogy ami itt a “lényeg”, hogy Géza alfa választ adjon, mert ez a kapcsolat boldogságának a záloga. Aztán hogy a nő önértékelése hogyan változik, az szinte mellékes.
A gond az, hogy egyikük sem tudja, hogy ennek a kérdésnek bármi köze van a vonzalomhoz, pedig van.”
Ezzel tökéletesen egyet tudok érteni, és TUDOM, hogy ez az életben gyönyörűen működik. Saját bőrömön tapasztaltam és tapasztalom folyamatosan … Szerintem így Férfi a férfi és így Nő a nő.
én nem vágyom abszolút alfa pasira.
általában szeretem, ha nem nekem kell döntenem, de van olyan, hogy nem pizzát, hanem kínait ennék. ha ezt közlöm is és rá is áll, akkor ezt pozitívan értékelem. (baromi durcás tudok lenni, ha állandóan csak az történik, amit más akar.)
vagy ha nekem épp nincs ínyemre a pizza, neki meg a kínai, tetszik, ha közösen találunk ki valami mást, olyat, ami mindkettőnknek megfelel.
úgyhogy ha Gézám állandóan csak alfaválszokat ad, egy idő után találkozik erőteljes passzív-agresszivitásommal.
és igen. abszolút egyetértek, hogy köze van a vonzalomhoz. számomra nem vonzó egy AA pasi, számára pedig nyilván nem lesz vonzó az én PA-om.
és természetesen elfogadom, hogy sokszor működik. csak nem szeretem, ha ennyire általánosítunk. ezért nem fogadom el a feministáktól, amikor kijelentik, hogy a nőknek mire van szükségük és hogy a férfiak milyenek.
Azt hiszem erre vonatkozott az “egyensúlyozni a felszín és a tudatalatti kielégítése között”…
Nehéz a téma, mert ahhoz hogy tökéletesen érthető legyen, minden egyes rész-gondolatról oldalakat kéne írni, úgy meg száraz lenne az egész és tudálékos. Így viszont kéne az olvasáshoz az olvasó segítsége is, tudniillik hogy ne kötözködni próbáljon, hanem megérteni :)
Jó, jó, kötözködőkre is szükség van, de az ember sokkal többre megy, ha a segítő kezet nem megharapja, hanem megragadja :]
Ha konkrét elképzelésed van, hogy mit szeretnél, akkor az nem teszt, és ezt az “alfád” is tudni fogja :) A teszt az, amikor a nő nem tudja mit akar, de amit a férfi ajánl, az mind sz*r. Azt hiszem írok egy kiegészítő cikket ehhez, mert sokaknak nem igazán ment át a mondandóm…
na, így már teljesen világos! :o)
nem árt a “kötözködés”, mert így csaksikerül felfognom, miről is van szó! :o)
mivel nem vagyok az a tipikus csajos nőszemély, nemigen szoktam ezeket a teszteket használni. valószínűleg ezért értettem meg nehezen.
de azért írjad csak azt a kiegészítőt! :o)
Már a korábbi hozzászólásom kapcsán akartam mondani, hogy azzal együtt, hogy értem az üzeneted lényegét és osztom is a véleményed, hogy fontos a megfelelő alfa mentalitás kialakítása, mégis kis hiányérzetem volt a cikked kapcsán. Egyfajta olvasatban olyan érzése lehet az olvasónak, mintha rossz orvosként minden bajra kizárólag ugyanazt a penicilint szeretnéd felírni. Hgyi felvetései mellett én maradok a fenti példámnál; ha egy nő önértékelési válságban lévén nagy mértékben leértékeli a saját vonzerejét, folyamatosan, erősen attól szorong, hogy a férje már nem tartja kívánatosnak, akkor attól tartok, hogy önmagában az alfa válaszok nem lesznek elegendőek ahhoz, hogy kellően nagyobb kedvvel és bátorsággal gondoljon a szeretkezésre. Ugyanakkor tökéletesen értem az írói problémát is; nehéz megtalálni az egyensúlyt az elegendő információ és a tudálékos terjengősség között.
én sem vágyom abszolút alfa pasira :)
de itt most nem is azt mondtam, hogy mindig az legyen amit a férfi akar, hanem azt, hogyha a nő olykor “hülyeségeket” beszél/kérdez, vagy maga sem tudja, hogy mit akarakkor igenis alfaként álljon a dologhoz.
az én kedvesem sem alfa, csak szükség esetén zsigerből alfa válaszokat nyom és akként viselkedik. megtanulta és remekül alkalmazza. kapcsolatunk elején olykor-olykor elég kakául estek ezek a dolgok, – bár megjegyzem, hogy 1 db hangyányit vagyok csak nyafi-hiszti típus, amennyire “kötelező lenni” egy nőnek – de idővel teljesen átértékelődtek bennem.
én pár éve elváltam és a férjem mellett nem igazán tudtam nőnek érezni magam. sokkal erősebb az egyéniségem, mint a volt férjemé, és homlokegyenest ellentétes karakterek vagyunk. egész egyszerűen férfiként “kellett” mellette viselkednem és ez hosszú távon nagyon kellemetlen tud lenni. semmi rosszat nem tudok róla mondani, szerettem és a mai napig remekül elvagyunk mégis megromlott a házasságunk, (a szexuális életünkről meg inkább nem is tennék említést – bevallom ebben a témában én voltam a hunyó -). és javarészt pontosan ezek miatt a hiányzó alfaválaszok miatt.
most viszont kitűnően elvagyok. kivirágzott és folyamatosan virágzik a nőiességem. kedvesem a hancúrozási haljandóságommal lassan már nem bír :D, de nem tudok mit tenni, egyszerűen kívánom… hogy hogy csinálja?? :). a legszebb az, hogy az egyéniségemből semmit nem kellett feladnom, csupán “be kellett hódolnom” a páromnak. és hidd el, egy ilyen férfi mellett ez is szinte csettintésre működött.
nem tudom, hogy ezek a dolgok általában hogy s mint vannak/működnek…nálam így :)
:o)))))
jó, jó! most már felfogtam nagynehezen, hogy don mire gondolt. a “teszt” nem esett le. de már ok.
én is elváltam pár éve, de én azért, mert túl bamba izé… gamma (én bétát írtam, párom átjavította…) voltam. :o) szóval akár gamba (Pár: mer nem bír odafigyelni, gombát akart írni) is lehettem.
a jelenlegi párom mellett én is élem nőiességemet. biztosan alful, de én nem is igen veszem észre. :o) a fenti beleírásokat azért észrevettem ám! :o)))) (Pár:nem regisztrálok csak azé sem, csak belepofázok!!!)
na, most erre mit mondjak? :o))) itt vihorászik mögöttem. a kis alfa… :o)))
Pár: az ilyen emberre mondják azt, hogy a más ujjával veri a billentyűzetet :-P
A kommenteléshez nem kell regisztrálni, amennyire én tudom… Vagy igen? Mert az gáz lenne :/
[…] elsőre kicsit nyikorgós lett a magyarázat, és sokan eltévedtek a rozsdás fogaskerekek között. Pedig annyira azért nem bonyolult ez a […]
Mennyi komment! Tetszett a cikk. Ennyit akartam leírni.
Hm. Ki kell próbálnom ezeket az alfa válaszokat. Azt hiszem én kedveskedő és logikus válaszokat akartam eddig mindig adni. Rossz taktika.
Mélységesen egyetértek a pozitív humor módszerével az ilyen kis piti női játszmák esetében, én is partra vetett bálna-szerű hasonlattal élnék, egy férfi helyében, ha a csajom megkérdezné hogy kövér-e, azzal a kiegészítéssel, hogy amikor a csaj félig nevetve, félig nyávogva visszakérdez, hogy “naaa, de most komolyaaan, kövér vagyóóók?” akkor kissé bosszús arccal csettintenék a nyelvemmel, és azt válaszolnám, hogy “ugyan, ne kérdezz már ilyen butaságokat, hát te nem látod a tükörben, hogy milyen gyönyörű vagy?” Na, ha valami akkor ez elhallgattatja a csajt, és el fog alélni,”óóó… azt mondta, hogy gyönyörű vagyok! júúúúj!”. Engem legalábbis így kenyerezett le az enyém, még a játszmás korszakomban. Aztán szerencsére kinőttem, mint a tinikort. :-D
A nők többsége kinövi, csak sokan túl későn.
Azt, hogy ez egy mennyire nagyszerűen eltalált cikk lett, tele információval és segítő jótanáccsal, amit MINDEN férfi számára kötelező olvasmánnyá tennék, mi sem példázza jobban, mint hogy más fórumokon ha ajánlani merem, szinte borítékolható, hogy 10 percen belül moderálják. A kedvencem a gyakorikerdesek.hu, ami egyrészt elég sokat elárul egyes nőtársaink beteg lelkivilágáról, másrészt azonban rendszeresen járnak oda tanácstalan férfiak, akik valóban nem értik, hogy miért csinálja ezt és azt a feleségük/párjuk (shit tesztek témája). No, amikor őket ideirányítom, arra következetesen lecsapnak az ultrafem moderátorok.
a hisztiről
használati útmutató a hisztis nőhöz
Nos szerintem igenis van valóságalapja cikknek. Ezt saját tapasztalatból mondom. Válás után jöttem rá, hogy bizony béta voltam a házasságban, aminek a végén már persze hogy nem volt elég szex. Aztán lett egy kapcsolatom, amit nem is vettem annyira komolyan, ezért bátran felvállaltam az alfa viselkedésmódot, mondván ha vége, akkor annyi, nem gond, egyelőre úgysem akarok komoly élettársi kapcsolatot, elég volt egyszer beleesni a házasság hibájába. És bizony ez a kapcsolat azóta tökéletesen működik, a barátnőm nem sértődik meg, ha megjegyzést teszek a testsúlyára, és van szex, szinte majdnem mindíg, amikor szeretném, szinte napi rendszerességgel, pedig már nem vagyunk fiatalok. Ugyan néha megkapom, hogy “Nem vagy te egy kicsit szemtelen?”, de erre csak azt válaszolom, hogy de lehet, de erre szükség van, mert különben unalmas lenne az élet. És bizony működik.
Még a talán legnépszerűbb vígjátéksorozat is a “béta” válaszokat promotálja, amint olvastam ezt a “kövér vagyok ebben a ruhában” dolgot, azonnal beugrott a jelenet, de most csak a szöveget másolom be:
Chandler: Okay. Well, Janice said, “Hi, do I look fat today?” And I, I looked at her….
Ross: Whoa, whoa, whoa! You looked at her? You never look. You just answer! It’s just a reflex: Do I look fat? No! Is she prettier than I am? No! Does size matter?
Rachel: No!
Ross: And it works both ways.
Biztos van, aki így emlékszik rá, én iszonyatos Jóbarátok-fan vagyok, gyakorlatilag a mindennapjaimban mindig van 1-1 pillanat, amikor beugrik 1-1 jelenet, el lehet mesélni 1-1 poént… De itt, ebben rossz dolgot “tanít”.
http://www.origo.hu/kultura/kotve-fuzve/20150722-szexualis-vagy-szeretkezes-vagy-monogamia-esther-perel.html
A belinkelt cikk okoskodása ezen Qujon cikkhez képest halovány találgatózás :-). Ráadásul jó modern szokás szerint nem tesz különbséget férfi és nő között, ami egyből lehetetlenné teszi a dolgok lényegének megértését.