A józan férfi hozzáállása a táplálkozáshoz

A legtöbb embert nem érdekli a táplálkozással kapcsolatos okoskodás. Eszik amit szeretnek, és nem zavartatják magukat a tévé vagy az internet megmondóembereitől. Mindez persze csak addig megy, amíg aztán beüt valamilyen krach, és az orvos utasítására el kell hagyni mindent ami finom és tápláló, legfeljebb némi fűrészpor marad a tányéron.

A mai napig emlékszem egy a családunkba beházasodott meglett férfiember esetére, akinél öregkori diabéteszt állapítottak meg. Igazi falusi ember volt, aki nem tudott mit kezdeni az orvos hülye korlátozásaival, mert addig a szalonnát is zsírral megkenve ette, a biztonság kedvéért némi vöröshagymával. Amikor meghallotta, hogy a cukorbetegségre a gyógyír a zsír elhagyása (ami egyébként égbekiáltó baromság), akkor igencsak nekikeseredett. Én meg gyerekfejjel gerincvelőig zsibbadtam, amikor azt láttam, hogy egy tányér kész lecsóra rádönt vagy egy deci étolajat, ha már zsírt nem lehet. Mert a napraforgóolaj a doki szerint egészséges (ami egy másik égbekiáltó baromság). Szerencsétlen fószer be is dobta a törülközőt mindenféle orvosi diéta ellenére – illetve éppen azért.

A sztorit csak azért meséltem el, mert számomra ez afféle megvilágosodást hozott: nem árt a kajálással valamilyen szinten foglalkozni, mert az embernek csak egy egészsége van. Ha annak lőttek, nem tud egy másikat előhúzni a fiókból. Viszont amit a doktorok mondanak és csinálnak, az emberetlen, és a legtöbbször ráadásul még idiótaság is. Egyeseknek talán furcsán hangzik, hogy egy laikus szembemegy a nagy presztizsű szakmabeliekkel, dehát manapság az ember sosem tudhatja, kiben érdemes bízni. Szerintem csak a saját eszünkben és tapasztalatainkban.

Miért vagyok biztos abban, hogy az orvosok és tudósok is tévednek? Mert mindenre van érv, de ugyanúgy minden ellen is. Egyes tudósok szerint a gabona hasznos, mások szerint káros. Ugyanezt végig lehet zongorázni mindennel: tejtermék, hús, hal, hüvelyesek… Mindennek vannak “hívei” és ellenzői. A kérdés nem az, hogy a tudósok tévedhetetlenek-e, hiszen nyilván nem azok, ha egyszer egymással szembenálló álláspontokat képviselnek. A kérdés az, hogy melyik tudósnak van igaza és melyik téved (vagy hazudik).

Mi, egyszerű magánemberek hogyan döntsük el, hogy mit érdemes a szánkba lapátolni?

1. Kezdjük azzal, hogy egy férfi egyen férfinak való kaját. A gabonát és a csírákat egyék a madarak, a müzlit és társait meg a fitneszlibák. Egy férfi egyen hatalmas sült húsokat, hurkát-kolbászt jó kis krumplival és párolt káposztával. Eleink “jómódúbb” étkeivel nem lőhetünk nagyon mellé,  vagyis a vasárnapi húsleves, a sült oldalas, a marhapörkölt mind olyan dolgok, amit egy férfi nyugodtan és önbizalommal fogyaszthat.

2. Folytassuk azzal, hogy előveszünk némi valódi és megkérdőjelezhetetlen tudományt: mi az, ami kihagyhatatlan? Nem biztos, hogy hallottunk már róla, de azért vagyok itt, hogy segítsek; léteznek úgynevezett esszenciális fehérjék és zsírok. Engedtessék meg nekem két rövid idézet a wikipedia vonatkozó részeiből:

A fehérjék biológiai értékét esszenciális aminosav tartalmuk határozza meg. Az elsőrendű, (komplett) fehérjék valamennyi esszenciális aminosavat a megfelelő mennyiségben, arányban tartalmazzák, ezért egyedüli fehérjeforrásként is elegendőek. Ebbe a csoportba az állati eredetű fehérjék tartoznak, mint a tojás, tej, hal, vagy a húsfélék.

illetve

Az esszenciális zsírsavak többszörösen telítetlen vegyületek, melyek között van omega-6 zsírsav és omega-3 zsírsav is. Ezek nélkülözhetetlenek az emberi táplálkozásban, mert nem tudja őket a szervezet előállítani.

Némileg leegyszerűsítve a kérdést: fehérjét (húst) és zsírt enni muszáj, mert olyan tápanyagok vannak benne, amit a szervezet magától képtelen előállítani. Hogy milyen húst és milyen zsírt, az még további kérdés, de az alapelv adott. És hogy egy igen-igen fontos kérdést tisztázzunk: “esszenciális szénhidrát” nem létezik. A szervezetnek valami elképesztően kevés szénhidrátra van szüksége (napi néhány gramm), aminek akár a többszörösét is képes önmaga előállítani az elfogyasztott zsírból és fehérjékből. Ezért a szénhidrát kívülről történő bevitelére nincs szükség. Ami manapság a csapból is folyik, hogy ilyen meg olyan (“komplex”) szénhidrátok fogyasztása szükséges, az színtiszta mellébeszélés. Emberek milliói éltek és élnek szerte a bolygón szénhidrátszegény illetve szénhidrátmentes étrenden, és finoman szólva is kutyabajuk sincs tőle. Sőt, sokan arra használják ezt a fajta diétát, hogy gyógyítsák magukat vele.

A skorbutos tengerészek óta tudjuk azt is, hogy az embernek szüksége van vitaminokra, nyomelemekre és egyéb ilyen szöszökre. Ezeknek a legfőbb forrásai a húsok (főleg a máj) és tejtermékek mellett a zöldségek, gyümölcsök és egyes esetekben az olajos magvak. A gabonák ebből a szempontból igencsak a sor végén kullognak.

3. Folytassuk a józan eszünk használatával. Manapság sajnos az evés is iparrá változott, és dollármilliárdokat forgalmazó világcégek szállítják az asztalunkra a napi betevőt. Ha valaki azt hiszi, hogy ezek a cégek előbbre helyezik az egészségünket a saját hasznuknál, az a balek fogadja őszinte részvétemet. A nagyobb cégek sokszázmilliárd forintoknak megfelelő összegeket költenek arra évente, hogy kitalálják, a dobozolt kajákban a drága természetes anyagokat mivel lehetne olcsóbban helyettesíteni. Az ember biológiája viszont nem tartja a lépést a konszernek kutatásaival, vagyis a gyomrod nincs arra felkészülve, hogy kálium-permanganátot kelljen emésztenie tepertő meg sárgarépa helyett. Az emésztőrendszerünk egy ősemberé, és látható hogy nehezen boldogul a modern kor “vívmányaival”. Nem véletlen, hogy a civilizációs betegségek úgy terjednek, mint a középkorban a pestis vagy a kolera; egyes becslések szerint éveken belül a népesség harmada cukorbeteg lesz.

Épp ezért aki jót akar magának, az elkerüli az iparilag előállított “élelmiszereket”, amikre ükapáink még elborzadva néztek volna. Gondolok itt a margarinra, édesítőszerekre, iparilag oldószerezett olajokra, és mindenre ami hidrogénezett, puffasztott, (mesterségesen előállított) vitaminokkal “dúsított”, színezett, aromásított, ésatöbbi. Kíváncsi vagyok, hogy például hány édesanya olvassa el a rágógumik és üdítők csomagolásán található figyelmeztetéseket: “Fenil-Alanin forrást tartalmaz, nagyobb mennyiség fogyasztása hashajtó hatású lehet” illetve “A gyermekek tevékenységére és figyelmére káros hatást gyakorolhat“. Aztán meg csodálkozunk, hogy a gyerek dagadt, fosik, “hiperaktív”, és már iskolás korában utoléri az “öregkori” diabétesz. Pedig követi az állami ajánlásokat, vagyis müzlit reggelizik, spagettit ebédel és margarinos kiflit vacsorázik, és közben a fogait is “ápolja” némi cukormentes rágóval. Közben lecsúszik némi chips meg “üdcsi”, dehát a gyerekeknél ez természetes, nem?

Hát nem. És meg is van az eredménye.

4. A végére hagytam azt a témát, ami keveseket érdekel, de azokat nagyon: mi az amitől elhízunk? Erről mindenkinek van saját fixa ideája, de én szeretném ezeknek egy részét felborogatni a következő wikipedia idézettel:

Ezen kívül van az inzulinnak még egy hatása: ez az egyetlen hormon, mely a zsírtartalékok felépítését végzi a zsírszövetben és azt támogatja, hogy a zsír a raktárakban maradjon.

Ha valaki ezt úgy értelmezi, hogy az inzulin “okozza” a hízást, és nehezíti a fogyást, az jól érti. Ha nem folyik az ereidben túl sok inzulin, akkor nehezebben hízol és könnyebben fogysz. Ezek után a húszmillió forintos kérdés, hogy minek a hatására termel a szervezeted inzulint? Mindenekelőtt a szénhidrát fogyasztására.
Az egyszerű megoldás tehát annyi, hogy aki nem akar elhízni, vagy már megtette, de karcsúsodni akar, az csökkentse a szénhidrát-bevitelt. Ettől kevesebb lesz a vérében az inzulin, aminek hatására nem fognak zsírtartalékok épülni, és a régiek is könnyebben lebomlanak.

Ha ehhez hozzávesszük, hogy a szénhidrát semmi fontos vagy hasznos tápanyagot nem ad a szervezetünknek (lásd 2. pont), akkor igazán nem nehéz elhatározni magunkat, hogy félretegyük a táplálkozásunkból. Együnk kevesebb pékárut és tésztát, nameg felejtsük el a finomított cukrokat. Együnk ezek helyett sült oldalast és marhapörköltet – süti helyett savanyúsággal -, és “meglepő módon” fogyni fogunk.

És a végére a legfontosabb tanulság: ne hagyjuk magunkat hülyeségekkel átverni akkor sem, ha a média, a kormány, vagy az atyaúristen erőlteti őket. A “táplálkozási piramis”, a teljes kiőrlésű gabonák, az alacsony zsírtartalom erőltetése mind-mind olyan sületlenségek, amik csak letéríthetnek minket a helyes útról. Akárki akármit is mond, ne felejtsük el azokat az alapvető tényeket, amikről itt fentebb beszéltem.