Áláldozatok, vádlottak, áldozatok

Többször beszélgettünk már családon belüli erőszakról, szexuális erőszakról, zaklatásról. Ennek kapcsán arról is, hogy sok nő alaptalanul vádol meg férfiakat, hogy valamely sérelmét így torolja meg. Tehát nem a nő, vagy a gyerek a valódi áldozat, hanem a férfi, de ezt nehéz bizonyítani, ezért hatékony fegyvernek látszik.

A napokban kezembe akadt egy Orvosi Hetilap. Ebben találtam egy rendkívül érdekes cikket. A téma nemigazán újdonság, de tudományos szempontból mégis. Még kevesen foglalkoznak vele, alig van irodalma.

A feminista szervezetek egy része a valamilyen módon bántalmazott nők támogatására épül.

Ebben a felállásban mindig a bántalmazást bejelentő nő az áldozat. E szervezeteknél vezetett bejelentési statisztikák adatait érvként alkalmazzák „viktimológiai” vitákban.

Ha szó esik az áldozatkezelésről, támaszként még többnyire rendőrségi statisztikákra hivatkoznak. Ezek a statisztikák vagy nem léteznek, vagy fals adatokkal szolgálnak. Egyrészt, mert a rendőrségi adatok jobbára nem publikusak, másrészt mert csak a bejelentés tényét tartalmazzák. Kórházi statisztikákra is szoktak hivatkozni, de ott is az a baj, hogy csak részben nyilvánosak, valamint ritkán közlik a sérülések feltárt okát. Az áldozatok nem a pszichiátrián jelentkeznek, s ha a kórházban, a vizsgálat során pszichológust, vagy pszichiátert hívnak az áldozathoz, annak a vizsgálatnak az eredménye sem kerül a statisztikákba.

Orvosi Hetilap, 2011, 152, 559–568.

Pszeudoviktimológia

Mária Resch1, Tamás Bella2

1Petz Aladár Megyei Oktató Kórház II. Pszichiátriai és Mentálhigiénés Osztály Győr
2Nyugat-magyarországi Egyetem Szent Pál Katolikus Szakkollégium Sopron

A kriminológia, a kriminálpszichológia jórészt a bűntettesek személyiségével, a bűnözés és a deviancia összefüggéseivel foglalkozó tudományág. Az utóbbi években került a figyelem középpontjába a bűncselekmények másik szereplője, az áldozat, ahol azt vizsgálták, miért válik valaki áldozattá, hogyan hathat közre a bűncselekményben. A 2000-es évekből származnak az első nemzetközi publikációk az úgynevezett áláldozatokról, akik meg vannak győződve arról, hogy őket anyagi, erkölcsi vagy egyéb sérelem ért, így mindenáron „igazságot” szeretnének. Gyakran fellebbeznek a hozott döntések ellen. Mindezek miatt az eljárás túlzottan körültekintő és aprólékos. A bűnüldöző szervek személyi állományának jelentős részét hosszú ideig lekötik. A másik oldalon megjelenik a bűnelkövetőként aposztrofált személy, aki valójában a tényleges áldozat. Eltávolodnak tőle vélt tettéért, s gyakran a média torzító hatásának közreműködésével megbélyegezhetik. A jelen tanulmány az áláldozat tünettanát, gyakoriságát, pszichiátriai vonatkozásait, társadalmi megjelenését és hatását írja le. A szerzők a probléma orvosjogi létezésére, jelentőségére hívják fel a figyelmet.

Például a törvényekben még nem szerepelnek áldozatként azok a személyek, akiket az áláldozatok feljelentettek, bepereltek. Vagy – mint az összefoglalóban is olvasható –, csökkenteni lehetne a papírmunkát, enyhíteni lehetne a rendőrség és a bíróság terheit pszichológus és/vagy pszichiáter bevonásával, előzetes vizsgálatokkal.

Az áláldozatok főként nők, az általuk megvádoltak pedig férfiak. Szinte minden esetben emberi méltóság elleni bűncselekmény, vagy nemi erkölcs elleni bűncselekmény a vád.

A jelenséget most nem kriminológiai oldalról, hanem tudományos oldalról nézzük.

Nemzetközi szinten közel tíz éve kezdtek felfigyelni erre a problémára. A kiindulópont a nők bántalmazása volt.

Az áláldozatokat K. Mohandie, C. Hatcher és D. Raymond rendszerezte, csoportosította és írta le a tüneteket, s mint „Hamis Áldozat Szindróma” (HÁSz) – False Victimization Syndrome (FVS) írták le.

Három típust különítettek el:

  1. Hisztériás paralízis: A pszichológiai stresszt fiziológiai problémákká konvertálja át.
  2. Münchausen: Az illető tudatosan magára ölt, kitalál fiziológiai vagy pszichológiai tüneteket azért, hogy beteg/bántalmazott szerepben legyen.
  3. Münchausen by proxy: Szándékosan produkál, kitalál fizikai és pszichológiai tüneteket a másikban (pl. gyermeknél). A törődésért „cserébe” másodlagos betegségelőnyökhöz jut.

Egy másik lehetséges csoportosítást végezték el L.P. Sheridan és munkatársai.

Négy csoportot különítettek el a zaklatás áldozatai („stalking victim”) között.

  1. Deluzionális: Az érzékcsalódással járó állapotokban elmosódik a képzet és a valóság közötti határ, és az ember sokszor a látszatot, a képzetet is valóságosként, igazként hiszi és fogja fel. Egy munkaképtelen nő azt állította, hogy egy étteremtulajdonos és munkatársai követik, trágár ajánlatokkal zaklatják. Azzal is vádolta az étteremtulajdonost, hogy beszervezett 50 családot a követésére, hogy ne tudja viszontrágalmazni az éttermet. Azt is állította, hogy olyan bizonyítékai vannak, a követője ellen, ami még a hatóságoknak sincs. Szerinte a hatóságok cinkostársai a tulajdonosnak. Úgy érezte, hogy problémájára az egyetlen megoldás, ha lehallgathatná a tulajdonos telefonjait.
  2. Reviktimizációs: Azok az emberek, akik egyszer már áldozatokká váltak, hajlamosak azt hinni, hogy ismételten azok, s megtörténik velük ugyanaz. Például egy nőt és lányát a válás után a volt férj követte, gyalázkodott. A nő segítséget kért a rendőrségtől, a volt férjet eltiltották. A férfi el is tűnt. Pár évvel később a férfi leveleket írt a lányának, felhívta telefonon. Bár ezek hangvétele barátságos volt, az anya ismét a rendőrség segítségét kérte, de visszautasították, mert vádjai alaptalanok voltak.
  3. Reverzibilis: Saját védelme okán valaki azonnal (viszont)váddal él, részben azért is, hogy elkerülje a büntetést. Egy példaesetet, hogy érthetőbb legyen e csoport meghatározása: Egy 21 éves diáklány kikezdett a 37 éves tanárával, aki visszautasította. Ekkor a lány gyalázkodó, zaklató kampányba kezdett, amiért néhány alkalommal őrizetbe is vették. Letartóztatásakor a rendőrségnek azt vallotta, hogy a tanár zaklatta őt, s ezért tette, amit tett. Állításait soha nem tudta bizonyítani, mert a tények, a meglévő dokumentumok ellene szóltak.
  4. Fakticiózus (pl. Münchausen és Münchausen by proxi, paranoia): Például a paranoid áláldozat, aki hosszú éveken át hiszi, tudja, hogy egy ember követi. Majd kiderül, hogy a vádlott ugyanazon a környéken lakik és ugyanazokon a helyeken jár, ahol vádlója.

(Ilyen áláldozatokról már hallottunk különféle feminista oldalakon, fórumokon.)

Nézzük a hamis állítások mögötti motivációt és okait.

Érzelmi motivációk:

Néhány vádló érzelmileg nyughatatlan és feszegeti a jogi és etikai, erkölcsi határokat, meddig mehet el, miközben magára akarja vonni a szűkebb és tágabb társadalom, a média figyelmét.

Ide tartoznak a Münchausen-szindrómában szenvedők is. Pl. azok az anyák, akik arra bátorítják gyermekeiket, hogy valljanak be szexuális erőszakot – melyeket el sem követtek rajtuk – és meg is tanítják a gyerekeknek, mit, s hogyan kell előadni. Mindezt akár a médiában szerepelve.

Szerintem ebbe a csoportba tartozik celebjeink egy része és a körülöttük lévő emberek, akik ki akarnak lépni a színfalak mögül.

A megtorlás:

Az elfojtott ellenszenv, negatív indulatok állhatnak egy másik fajta motiváció hátterében. Az indulatok által beszűkült tudatban csak egyedül az impulzusok vezérlik a tetteket, tehát nem készakarva a másiknak való ártani akarás, a cselekedet nem tudatos.

Ebben az esetben például egy barátnő a barátság védelmében ad át, ír meg levélben a megvédendő félre nézve terhelő „bizonyítékokat” valamely hatóságnak, vagy újságírónak, tanárnak, stb.

Saját védésből:

Vádemelés saját védelmeként, hogy a másik viselkedésének a konzekvenciájától mentesülhessen. Gyerekek, például, gyakran füllentenek, állítanak valamit igaztalanul azért, hogy megmeneküljenek a család (sokszor kis) büntetésétől, de ez lehet egyszerűen csak szociálisan rossz viselkedés.

Egy főiskolás diáklány érzelmileg megzavarodva azt állította, hogy tanára megsimogatta. Nem is látogatta az óráit. Amikor apja számon kérte tőle, a lány azt mondta, hogy a tanára így bünteti, mert nem mutatott hajlandóságot, s direkt gátolja a tanulásban.

Apja dühös lett, s azonnal egy rendőr barátjához fordult. A tanárt le is tartóztatták. A helyi újságok is lecsaptak a sztorira. A felesége hite is megingott.

Ezek után a lány összeomlott és könnyek között bevallotta, hogy mivel apja mérges volt rossz előmenetele miatt, hát „ez jutott először eszébe”. A vádakat következmények nélkül ejtették. Csakhogy a „sztori” hatására a tanár karrierje fokozatosan tönkrement, állása bizonytalanná vált. Feleségével együtt el kellett költözniük és másik állás után kellett nézniük.

Félreértett érzelmek és jelzések:

Egy rossz metakommunikáció vagy egy túlzott, felfokozott érzelem is provokálhat olyan gondolatokat az illetőben, hogy önmagát áldozatként értékeli és bevádolja a másikat.

Amikor valaki azt hiszi, hogy a másik akar tőle valamit, és meg is vádolja.

Terapeutahiba:

A segítők (terapeuták, pártfogók, felügyelők, szociális munkások, védők) gyakran aktív pártfogói pozíciót vesznek fel a védencükkel szemben, s így a megalapozatlan állításaik egyre hihetőbbé, egyre valószínűbbé válnak a beleérzésük, az együttérzésük miatt. Így a védő lassanként észrevétlenül bevonódik, nem tud többé tisztán látni, és reálisan megítélni a helyzetet.

Mint például, amikor egy bulimiás lány pszichoterápiás ülésen álmairól beszélt, melyekben egy kígyó kúszik fel a vaginájába, és retteg a férfi szemfogaktól – ezek apjára emlékeztették, akit szexuális abúzussal vádolt.

A nőgyógyászati vizsgálatot visszautasította. Undorodott a banántól, az olvadó sajttól és a majonéztől. Szépen illett az orális szexszel való zaklatás vádjához.

A lány ügyvédje mondta az anyának, hogy bizonyos adatok szerint a bulimiások 80%-a gyermekkorában szexuális abúzus áldozata volt.

A terápián a lány nem javult, sőt kezdett visszaesni, ezért egy hipnotikus drogot kapott (Magyarországon nem elfogadott az ilyen szerek használata! Az eset nem Magyarországon történt), hogy segítsen emlékezni a szexuális zaklatás részleteire. A lány azt állította, hogy egész gyerekkorában szenvedett apja zaklatásától. Anyja segítségével beperelték az apát. Az anya a válópert is beadta.

A per és a pletykák során az apa üzleti hírneve folyamatosan sérült, anyagi veszteségeket is okozott. Beperelte a lánya terapeutáit, mondván, hogy ők plántálták az abúzus ötletét labilis lánya gondolataiba és ők indították el a folyamatot.

Végül a bíróság az apát nem találta bűnösnek. A két buzgó terapeutát 500.000 dollárra büntették.

Ma Magyarországon szerintem ez a csoport komoly veszélyt jelent az áláldozatok áldozataira nézve.

A túlbuzgó, hozzá nem értő nősegítő szervezetekre gondolok. Állami pénzeket is kapnak azért, hogy a bántalmazott nőket segítsék. A hatékony segítséget félreértelmezve és saját férfigyűlöletüket hozzáadva rendkívül sok és fölösleges munkát adhatnak a rendőrségnek és a bíróságoknak. Ők azok a segítők, akik képtelenek megkülönböztetni a valódi és az áláldozatot, s így az áláldozatok tévképzeteit erősítik. Ráadásul visszautasítják azon szakemberek véleményét, miszerint nem kevés áláldozat jelentkezik a segélyhelyeken.

Nem beszélve arról a gyalázkodásról, amelyet olyan emberekre zúdítanak, akik hisznek a szakembereknek és egyetértenek velük. A deluzionális csoport leírásánál láthattuk, hogy az összeesküvés-elmélet is beleillik a hadjáratba. Ezek a szervezetek – és „tanításaik” alapján az egyének is – továbbgörgetik a kisgömböcöt, s cinkossággal vádolják a hatóságokat, a nem feminista nőket, az összes férfit.

Az az érzésem, hogy ezek a segítők maguk is áláldozatok, de a feminizmus valódi áldozatai.

6 votes, average: 5,00 out of 56 votes, average: 5,00 out of 56 votes, average: 5,00 out of 56 votes, average: 5,00 out of 56 votes, average: 5,00 out of 5 6 olvasó átlagosan 5,00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: hgyi

A nickem kiejtése helyesen: högyi - merthogy há, mint hö + gyi :o) Nőként határozottan tiltakozom a feminista nővédelem ellen. (Lehet, hogy ha ilyen intenzív férfivédő szervezetek működnének, nem háborognék ennyire, mert nem érint személyesen – de ismerve magam, ez nem biztos.) Ha feminizmusról van szó, öreg nénikének érzem magam, aki ugyan csupán a gyerekére vár az út szélén, de a feministák megragadják és akkor is átviszik a túloldalra, ha ő hevesen tiltakozik ez ellen. Nem értek egyet sem az elvekkel, sem a módszerekkel. Korábban nem gondoltam, hogy beszélgetéseken kívül véleményemet bárhol is kifejtsem, gondolataimat ilyen formában leírjam, de mivel meghívást kaptam ide, hát élek a lehetőséggel.

33
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
5 Egyéni hozzászólás
28 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
11 Hozzászólások szerzői
Koriandervladimirtibi22Alter Egothe hermit Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Admin
Admin

A többi szerzőtárs és az olvasók nevében is köszönöm, hogy engedtél az unszolásnak és egy cikked közreadásával is részt veszel a portál életében! Bízom benne, hogy az általad itt ismertetett tanulmányok és gondolataid is segíthetnek abban, hogy a női áldozatok segítésével foglalkozó szervezetek sok esetben direkt módon férfiellenes propagandája megszűnhessen, a férfiak általános társadalmi megítélése javulhasson. Remélem máskor is olvashatjuk itt írásaidat, ehhez kívánok jó munkát!

hgyi
Vendég
hgyi

köszönöm szépen! :o)

Deansdale
Admin

Van egy olyan gyanúm, hogy ezeknek az “ál-áldozatoknak” nem kis része tudatosan hazudott, csak mivel ezt nem volt hajlandó beismerni, a dokik azt mondták rájuk, hogy “félrebeszélnek”. Persze egy perben nincs sok választási lehetősége annak a félnek, akit hazugságon kapnak. Vagy beismeri, de akkor börtönt vagy bírságot kaphat, vagy tagad, de akkor abba a helyzetbe kerül, hogy ragaszkodnia kell az állításaihoz, amikről kiderült hogy nem igazak, tehát valami agyi problémára kell hivatkozni az esetükben.

hgyi
Vendég
hgyi

elképzelhető a tudatos hazugság is.

a pszichiáterek szerepe ott lenne, hogy már az elején kiszűrjék a valótlan állításokat – függetlenül attól, hogy szándékos, vagy betegség eredménye.

a tanulmányban szó esik arról is, hogy a valódi áldozatok között is sokan szenvednek valamilyen mentális betegségben.

Deansdale
Admin

Na ja.

Az sem véletlen, hogy a feministák izomból elleneznek minden olyan (rendőrségi) eszközt, amivel kiderülhetne a valódi igazság, például hazugságvizsgáló gép, DNS-tesztek, stb.

hgyi
Vendég
hgyi

ezt nem vitatom. elképzelhetőnek tartom. ez megoldható. mert ha ellenzik, ha nem, a rendőrdég megteheti, hogy hazugságvizsgálót alkalmaz, vagy dns-tesztet csináltat.

szerintem aggodalomra az ad okot, hogy tele vagyunk túlbuzgó segítőkkel, akiket a feminista szervezetek képeznek ki. ezek az emberek tudtukon kívül is csak rontanak a helyzeten. ráadásul ők is áldozatokká válhatnak, hiszen ők jószándékkal, de hozzánemértőn próbálnak segíteni, viszont esetleg pert kapnak a nyakukba. és akkor vajon a “munkaadóik”, a feminista szervezetek fogják vállalni a felelősséget, vagy magukra hagyják ezeket az embereket? akik többnyire önkéntesek…

Deansdale
Admin

Ja, én nem vitatkozni akartam, csak kiegészíteni :) A mondandóddal semmi gond nincs :]

Maestro
Szerkesztő

Apropó, valódi igazság. Az például milyen lenne, ha minden megszületett gyereknél rutin jelleggel elvégeznének egy apasági vizsgálatot is? Így a valódi apa nem tagadhatja le és nem bújhat ki a gyerektartás alól, a nem valódi apának viszont nem varrhatnak a nyakába egy kaukkfiókát.

hgyi
Vendég
hgyi

szerintem nem lenne hülyeség. csak drága a teszt.

Ulquiorra
Szerkesztő

biztos nem drágább, mint az “álapának” hosszú évekig fizetni a tartásdíjat…ja vagy hogy a tesztet az állam fizetné a tartásdíjat meg nem? sebaj. vonják le az anyuka első járandóságából, amit a gyermek születése miatt kap.

Ulquiorra
Szerkesztő

ja és arról nem is szólva, ha tudtán kívül az apuka egy életen át neveli/fizeti más kölkét

hgyi
Vendég
hgyi

az első járandóság nem elég rá.

meg én mondjuk durvára ideges lettem volna, ha mindhárom gyereknél ki kellett volna fizetnem fejenként egy vödör pénzt…

be lehetne építeni a “tb”-s ellátások közé. így nem az állam fizetné, de nem is lenn külön költség. és persze, ha fejlesztik a tesztet és tömegesen alkalmazzák, olcsóbbá válhat.

hgyi
Vendég
hgyi

sok olyan apuka van, aki nem zárkózik el attól, hogy – ha tudomást is szerez róla –  nem az övé a gyerek, ugyanúgy szereti és boldogan neveli/nevelné tovább. nem fogja ellökni magától az addig szeretett kisgyereket, hogy menj innen, nem is szeretlek, mert más kölke vagy.

a tartásdíjjal nyilván más a helyzet.

Ulquiorra
Szerkesztő

az első járandóság nem elég rá.

továbbgondolva én is valami olyasmire jutottam, mint te (TB, sorozatgyártás miatti olcsóbb ár), csak azt már nem írtam le…meg az igazat megvallva nem is nagyon tudom mennyibe kerül egy ilyen teszt :)

nem fogja ellökni magától az addig szeretett kisgyereket, hogy menj innen, nem is szeretlek, mert más kölke vagy

itt elvekről van szó, nem szeretetről (most)

… és egyébként is a születés pillanatában kellene tesztet végezni, mielőtt még “túlságosan” megszeretné a gyermeket. de most nehogy elkezd mondani, hogy már az anyuka pocijában is imádta :), mert tudom – hiszen nekem is van két csibém – és értem, érzem amit mondasz, de akkor is… :D. nem azt mondom, hogy egy ilyen esetben utálja meg az anyukát – bár…, vagy a csemetéjét, de azért legyen már joga tudni az igazságot

Deansdale
Admin

A feministák természetesen ezt is ellenzik :)

hgyi
Vendég
hgyi

mér’? mer’ csak? :o)

Deansdale
Admin

Szerintük azért, mert “a gyereknek az az érdeke”. (Arról ne is beszéljünk, hogy az “apa” érdekei a kutyát sem érdeklik…)

Valójában arról van szó, hogy nekik bőven megfelel ha a nők kezében plusz ütőkártyák vannak, és igencsak harcolnak az ellen, hogy a férfiak egyenlő esélyekkel indulhassanak ebben a pókerjátszmában. Hogy egy férfinak joga van tudni, a gyerek az övé-e? Lári-fári. A férfi fogja be a pofáját és hozza a pénzt, a többi a nő dolga. Ha félrekefélt, hát félrekefélt, a “család” és a gyerek érdeke az, ha a pasi erre nem jön rá, és nem is jöhet, mert betiltják a módszereket amivel ellenőrizhetné.

Íme egy angol cikk, ahol arról beszélnek, hogy az apasági teszt “antifeminista”, és hogy “jogtalanul” elveszi a nőknek azt az “előnyét”, hogy titokban jót röhöghettek a felszarvazott férjeiken. És hogy igaz, hogy így sok férfi olyan gyereket nevelt, amiről nem tudta hogy nem is az övé, dehát számít ez…?

http://www.spectator.co.uk/essays/all/6391918/whos-the-daddy.thtml

Csuzi Attila
Szerkesztő

Ez az apasági tesztről szóló gondolatsor simán megért volna, megérne egy önálló cikket.
Ha már úgy áll a helyzet, hogy a férfiaknak semmi köze az abortusz feletti döntésekhez (én valahogy abszurdnak érzem, hogy hiába ragaszkodna egy férfi a tőle fogant gyermekhez, vagy hiába nem szeretne semmiképpen apává válni, kizárólag a nő kezében van a döntés joga), legalább egy apasági vizsgálat járhatna nekünk kérés nélkül, alanyi jogon. Bőven beleférne a civilizáció, a modern jóléti társadalom keretei közé.

vladimir a gyikember
Olvasó
vladimir a gyikember

Szerintem pedig nem is mindig kene apasagi teszt. A noktol azt a jogot kene elvenni, hogy a ferfit annak akarata ellenere apava teheti, meghozza a ferfinak, mint gyermek apjakent valo megnevezesevel. Parositva ezt a kotelezo hazassagi szerzodessel rengeteg problemat el lehetne ezzel kerulni.