Egyenrangúság

A kvóta kapcsán jutott eszembe, hogy a feministák egyik kedvenc vesszőparipája a társadalmi nemek megszüntetése.

A biológia nemet, mint élettani fogalmat elfogadják. Vagyis a biológiai különbségeknek  csak egy részét. Addig rendben van, hogy a férfi testfelépítésénél, izomzatánál fogva erősebb, mint a nő, ezért végzik a férfiak a nehéz munkákat. A társadalmi nemi különbségbe azonban ez már nem fér bele – hogy jönnek a pl. a magyar tűzoltók ahhoz, hogy a testi gyengeségre hivatkozva nem lehet egy nő tűzoltó?

Azt nem tudom, hogy állnak azokkal az agykutatási eredményekkel, melyek szerint a női és férfi agy működése egy csomó dologban más – és ugye ez sem társadalmi felosztás, bár pl. a gyereknevelés, a házimunka terén azzá válik. Valószínűleg nem véletlenül alakultak így a társadalmi szerepek, ahogy.

Néhány radikális a férfiakat átalakítaná szülésre képessé, mondván, szenvedjenek ők is a reprodukciós folyamattal, ne csak az élvezet jusson nekik. (Ebben az esetben az nem világos számomra, hogy akkor mi lesz a női anyamítosszal, amely nélkül nem lehetne hivatkozni a női anyai felelősségteljességre és hasonlókra.) Tehát itt megintcsak a biológiai nemi különbség álelfogadásáról van szó.

A pszichológiában is ismerünk különféle felosztásokat. Annak ellenére – vagy éppen ezért –, hogy ezeket a rendszereket általában férfiak dolgozták ki, nem nemi különbségekre épülnek.

Társadalmi nemi különbözőségre semmiképp, biológiai nemeket említ néhány, de csak úgy, hogy ez-vagy az a tulajdonság inkább nőkre, vagy inkább férfiakra jellemző. Vagy ebből és ebből a biológiai nemi különbségből adódóan… stb.

Nem tudom, megfigyeltétek-e, de ha feministák a bántalmazásokról, a válásokról, a párkapcsolati problémákról, gyereknevelési problémákról beszélnek, szinte mindig csak a férfi a hibás. Pedig ha valakinek problémája van, s nem remeteségben él, hanem valamilyen közösségben, akkor bizony figyelembe kell venni nem kizárólag a másik/a többiek szerepét a problémában, hanem a sajátját is. De ez a feminizmusból valahogy kimarad.

A feministáknál szóba sem jöhet, hogy felhívják A Nők figyelmét az önismeret jelentőségére (még véletlenül bekavarna nekik, rombolná a tekintélyüket, mert esetleg némi kételyt csempészne azokba a sértett nőkbe, akik nem érzékelik saját szerepüket a problémáikban, hogy talán rájönnek, az emberi kapcsolatok nem egyszemélyes játékok).

Soroljunk fel néhány feministás női tulajdonságot: empatikus, kedves, szelíd, felelősségteljes, sebezhető.

És néhány feministás férfitulajdonság: alkoholista, hatalommániás, szexmániás, agresszív, felelőtlen.

Ha jól megnézzük, a nőkre általában pozitív jelzőket, míg a férfiakra negatív jelzőket használnak.

A pszichológiában alkalmazott rendszerek nem szokták megkülönböztetni nemek szerint ezeket a tulajdonságokat.

Hosszú évek óta használok és tanítok egy roppant egyszerű – nagy valószínűséggel férfiak által kidolgozott és fejlesztett – rendszert, amelyhez nem kell különösebb pszichológiai tudás, mivel mai változata hétköznapi használatra készült, hétköznapi embereknek – férfiaknak és nőknek. Ebben már rég megvalósult a nemek egyenrangúsítása.

Eddigi tapasztalataim során még nem fordult elő, hogy bárkinek eszébe jutott volna arra hivatkozni, hogy azért ilyen, mert nő, vagy azért, mert férfi. Persze, legtöbbször másképp adjuk elő ugyanazokat a „produkciókat” nőként, mint a hasonló karakterrel rendelkező férfiak. :o)

Ez az egyszerű rendszer tulajdonképpen feministaellenes. Lényeges benne a tudatosítás, a saját tulajdonságaink – mind pozitív, mind negatív tulajdonságaink – tudatosítása és tudatos használata. A nők és a férfiak is megérzik saját felelősségüket és szerepüket az emberi kapcsolatban. Sőt a másik fél/a többi ember szerepét és motivációit és várható reakcióit is világosabban látják. Ez viszont azt jelenti, hogy a nők sem mondhatják többé, hogy nem tehetnek semmiről. És máris ott vagyunk, hogy összedől az egyik feminista bástya.

Fontosnak tartom, hogy felismerjük és elismerjük a nemek közötti különbségeket. Azt is fontosnak tartom, hogy ezeket a különbségeket ne egymás ellen használjuk, hanem ezzel erősítsük az együttélést, támogassuk egymást, éljük meg úgy, hogy a két nem kiegészíti egymást. És fontosnak tartom az egyensúly kialakítását a biológiai nemi különbözőségek, a társadalmi nemi különbözőségek és az egyéni képességek, hajlandóságok megélésében.

Az egyenrangúságért folytatott feminista küzdelmet nagyrészt fölöslegesnek érzem. Miért kellene harcolni azért, ami már megvan? Merthogy igenis hasonlóak vagyunk – férfiak és nők.

Szerintem már megvalósult a nemek különbözőségén alapuló egyenrangúság, csak tudatosíttatására és csiszolgatására lenne szükség.