Így férfiszemmel nézve azt kell mondjam: a nők különös szerzetek. A sorsuknak van egy sajátos “tragédiája”, mégpedig az, hogy tízből kilenc esetben az önsorsrontás felé dolgoznak gőzerővel. És még csak nem is tudnak róla.
Ennek a fő oka az, hogy az ösztöneik egy erős férfi karjaiba hajtják őket; egy erős férfiéba, aki megvédi őket – és a leendő utódokat – a nagyvilág veszélyeitől. (Az evolúció már csak ilyen praktikus ösztönökkel vértezi fel a kegyeltjeit.) Sokféleképpen megfogalmazták már ezt: a nők a törzsfőnököket keresik, az alfákat, a domináns hímeket, satöbbi.
Most talán mondjuk azt: a nő Sir Lancelotot keresi vagy Arthurt; egy páncélos lovagot, aki akár a pokolba is hajlandó lemenni, ha úgy hozza a szükség. Igenám, csakhogy egy ilyen lovag megtalálásához sárkánnyá kell változni. Ugyanis ha a nő egy aranyos kis mókus, aki minden szembejövő férfitól megkérdezi, hogy ő hős lovag-e, aki majd helytáll ha baj van, akkor minden második pasi a mellét fogja döngetni. Ahhoz, hogy a nő megállapíthassa, hogy papírmasé vagy szénacél az udvarló, magának kell tesztelnie azt. Ennek évmilliós hagyománya van az emberi kultúrában, de sajnos még a mai napig is csak nagyon keveset foglalkoztak “hivatalosan” a témával, ezért a legtöbb férfinak fogalma sincs a szituról.
A nők pedig sárkányként keresik a lovagot, akit elég erősnek találnak ahhoz, hogy méltó párjuk legyen. A konkrét tragédia ott kezdődik, hogy Lancelot nem jut mindenkinek. És egy nőnek, aki nem épp Guinevere, illenék beérnie a lovászfiúval – csakhogy ezt az ösztönei igencsak megnehezítik. Egy nő folyamatosan teszteli a férfit, akkor is, ha azzal már évek óta együtt él. És ha a férfi nem lovag, akkor a nő egyre sárkányabb lesz. Vannak, akik könyvet írnak erről, csak sajnos a többség nem veszi őket elég komolyan. Így esett hát, hogy szép civilizált világunkban sárkányokkal és szenvedéssel dús azon férfiak élete, akik nem sziklaszilárd hitű lovagjai a kerekasztalnak.
Hiába vetted le a lábáról a nőt, hiába vetted el feleségül, ő mindigis a biztonságot fogja keresi benned, és ennek az ösztönös útja a megismételt teszteken át vezet. És ha megbuksz ezeken, az végtelenül frusztrálja a nőt. Pedig élhetnétek együtt boldogan, hiszen van pénzed, van állásod, van jövőd – de ez sajnos nem elég. Kardodnak, páncélodnak és gerincednek is kell lennie. Hiába mondod te, hogy a kardfogú tigrisek már kihaltak, a bűnözés pedig messze elkerül; az ösztönöket a kifogások és nyafogások nem tudják lecsillapítani.
A nő tehát biztonságra vágyik a férfi karjaiban, ezért hetente (havonta, naponta) ellenőrzi, hogy ott van-e a biztonság a férfi karjai között. És amint nem találja ott, jön az elhidegülés. Akkor is, ha egyébként jó férj, jó apa, vagy akár jó szerető. Onnantól valahogy már semmi sem lesz elég jó a nőnek.
Mit gondoltál, honnan jön az a rengeteg válás? És van jó ötleted, hogy a háromnegyedét miért a nők kezdeményezik? Arról meg ne is beszéljünk, mennyi házasság van, ami ugyan nem bomlik fel, de szexmentes és sanyarú… Mindezek 95%-ában ott siklott ki a vonat, hogy a férfi belesatnyul egy alárendelt szerepbe a nő oldalán, ami miatt a csajnak égnek áll a haja. Amint a nő úgy érzi, hogy 1. ural téged, valamint 2. volna jobb választása is helyetted, lépni fog. Jön a válás, és örülhetsz ha ez nem kerül a házadba, kocsidba, gyerekeidbe, és persze a kereseted egy jelentős százalékába a következő 10-20 évben.
Ne hagyd magad alárendelt szerepbe kényszerülni a kapcsolataidban, mert bár lehet hogy a nők reggeltől estig arról trécselnek, hogy egyenrangúak a férfiakkal, vagy akár jobbak is náluk (lol), de azért az ösztöneik még mindig azokat a pasikat keresik, akik mellett nem kell nekik hordani a nadrágot.
Szerintem most sikerült a legtömörebb, de egyben leginkább “olvasmányos” formában körüljárnod ezt a gondolatkört. Egyébként nagyon idegesítő a nőknek ez a fajta ösztönkésztetése. Láttam már nem kevés alapvetően értékes férfit, aki papucs férjjé “szelídülve” végül az elkerülhetetlen sorsa jutott. A sors fintora, hogy pont azok járnak a legrosszabbul, akik lényegében a legodaadóbban, legáldozatkészebben csak a családjukért élnek. Én úgy érzem, amellett, hogy alfa hímmé próbálja trenírozni magát minden anti-macsó, a nőknek is illene valahogy igyekezniük, hogy civilizáltabb vágányra erőltessék a lelkükben uralkodó ősösztönöket. Ha egyáltalán elvárható tőlük, hogy ugyanazt tegyék, amit a férfiaktól követelnek: “uralkodjanak az állatias ösztöneiken”. :D
Én sok nőben látom ezt amit írsz, csak sajnos az idősebbekben. Ennek sem tett jót a nagy liberalizáció. Én nem vagyok hívő, de azt gondolom, hogy ebben nagy segítsége volt a keresztény értékrendnek. Persze akkor sem volt minden fenékig tejfel, és akkor is sok párkapcsolatban a nő volt a domináns, de ez nem járt válással, meg megcsalással (vagy legalább is ritkábban).
:o)))))))))))))))) kezdelek sajnálni titeket! :o)))))))))))
ezek szerint vagy papucsok vagytok, vagy van egy erőteljes sárkányotok, aki elvárja tőletek a biztonságot – s mivel még mindig megva a sárkányotok, ez azt jelzi, hogy meg is találta, tehát papucsok vagytok, mert megadjátok azt, amit a nő elvár. :o)))
egyébként mire gondolsz, amikor biztonságról írsz? mi a kard, a páncél és a gerinc? (a gerinc gondolom, nem az, amit a hétköznapi beszédben használunk pl. egy gerinctelen embert emlegetve…)
ebben a szösszenetben nem találok feministákat.
ugye nem lenne muszáj nőgyűlölő bloggá válni? mert ehhez nem asszisztálok. ugye csak a tesztelgetős hp-król van szó a fentiekben?
p.s.: [köszönjük, a szerk.]
Ez a szösszenet nem feministákról szól :) Engem úgy tájékoztattak, hogy ezen a portálon megfér bármi, ami a férfiakat érdekli, de a közelmúltban nem nagyon foglalkozott vele senki a világ feminizálódása miatt. Úgyhogy ez a cikk (és a többi hasonló) arról szól, hogy fedezzük fel újra azt a tudást, ami nagyapáink idejében még úgy-ahogy megvolt, és apáról fiúra szállt, de mára kikopott a köztudatból. A mi apáink sajnos legtöbbször nem magyarázták el, hogy hogyan kell a nőkkel bánni (általában maguk sem tudták), és ennek igencsak hátrányos hatása van az életünkben. Aki el akarja kerülni azt a sorsot, hogy a tudatlansága miatt él boldogtalan kapcsolatokban, netán amiatt elhagyják vagy elválnak tőle, annak meg kell tanulnia ezeket a dolgokat.
A “gerinc” pontosan az a gerinc, amiről általában szó van :) A páncél és kard viszont metafora, aminek a túlvégén valami olyasmi van, hogy erősnek és férfiasnak kell lenni, ha azt akarod, hogy a nő biztonságban tudja magát melletted. Nem könnyű erről beszélni, de szerintem a férfitársak azért többé-kevésbé sejtik, hogy miről van szó :)
A “biztonság” a nők ösztöneinek szempontjából azt jelenti, hogy olyan férfit keresnek, akikkel a legnagyobb esélyük van élet- és szaporodóképes utódok létrehozására. Ha ez a magyarázat túl száraz, hát ez van :) Mivel az emberiség történelme kábé 3 millió év, és ennek 99,9%-ában nem létezett a mai értelemben vett civilizáció, nem meglepő, hogy a nők ösztönei még mindig a határozott, magabiztos, erős, egészséges pasikat keresik. A “shit test” amiről egy ideje már dumálok, az egy tökéletes eszköz a határozottság és magabiztosság tesztelésére. Ezért van az, hogy ha a férfi “behódol” a női nyafinak, akkor a nő ösztönei azt mondják: ez a pasi nem elég tökös, keress másikat.
A papucsok élnek sárkányok mellett – aki nem papucs, az a sárkányokat mókusokká szelidítheti. A legházsártosabb nő is hajlamos meghajolni egy erős férfiakarat előtt, és onnantól kevesebb vele a baj. Lásd például Shakespeare Makrancos hölgyét.
Te, most komolyan, hol látsz itt bármiféle nőgyűlöletet?????????????? A boldog, egészséges és működőképes kapcsolatok építéséhez adok segítséget. Ennek szerintem minden józan nőnek örülnie kéne.
A vitatott kifejezésed már azelőtt javítva lett, hogy kommenteltél :)
“ugye nem lenne muszáj nőgyűlölő bloggá válni? mert ehhez nem asszisztálok. ugye csak a tesztelgetős hp-król van szó a fentiekben?”
Nevezhetjük, ahogy akarjuk, de nagyon gyakori jelenség.
hát nem tudom, de én ezt valahogy pont nem így látom…bár lehet, hogy velem van a probléma :)
szerintem az, hogy valakinek megvan a sárkánya az azt mutatja, hogy folyamatosan kiállja a “próbákat”. de nem azért mert papucs, hanem azért mert Lancelot. ha papucs lenne, már rég nem lenne meg a sárkánya.
de az is lehet, hogy a lovag mellett kismókussá tudott válni a sárkány és boldogan élnek míg meg nem halnak. a kismókus olykor farsangi bulit tart sárkány jelmezben, hogy meggyőződhessen az oduja biztonságáról…ha kell generáloz egy kicsit, ha nem megelégedetten visszavonul.
véleményem szerint MINDEN nő tesztel – különböző intenzitással – , akár beismeri akár nem, akár tud róla akár nem. ha nem tenné nem is lenne nő
szerintem :)
jó, rendben. de akkor ne szidd a feministákat, a nőkertet és hasonlókat, mert nem lenne hiteles.
oly nagy elvárás, hogy valaki gerinces legyen? a páncélt és kardot ezek szerint jól értelmeztem… egy nőnek viszont nőiesnek, gyöngédnek, hátteret-adónak kell lennie?
nemigazán értem, miért baj, ha olyan párt keresnek a nők, akikről úgy gondolják, életképes utódokat tudnak létrehozni. a férfiak is ilyen nőket keresnek társnak.
miért kellene olya pasi mellett élni, aki nem felel meg a nők ösztöneinek? a pasik olyan nők mellett élnek boldogan, akik az ő ösztöneiknek nem felelnek meg? és igen. vannak rossz választások. de senki sem tökéletes, senkinek sem tökéletesek az ösztönei, a döntései. lyukadjunk ki oda, hogy a férfiak annyira igénytelenek, hogy nekik megfelell bármilyen nő, aki elfogadja őket? na ezt a “párbajt” nem szeretném itt – ezt utálom a férfigyűlölő nőkben, feministákban, s ezt utálom a nőgyűlölő pasikban is.
Te most komolyan nem látod a hasonlóságot?
vállalom, hogy nem vagyok józan nő.
a vitatott kifejezés akkor még ott volt, amikor replikáztam. sajnos nincs olyan képességem, hogy a jövőbe lássak, s vagyok oly butácska, hogy nem tudtam, hogy már meg is változtattátok. talán mert nem férfi vagyok?…
Jaj te butácska, már küldöm is a gonosz bácsikat akik férfivá operálnak :) Mert megérdemled :D
Attól, hogy a csajozásról írok, még nem találom szimpatikusnak a feministákat. Nyakig sárosak abban, hogy a nemek jó kapcsolatait tönkretették. A férfiakat férfiatlanították, a nőket nőietlenítették. Mi értelme volt ennek?!
Nem nagy elvárás, hogy valaki gerinces legyen, csakhogy a média azt sugallja a felnövekvő új férfigenerációnak, hogy az erős gerinc “nőgyűlölet”, és ha jót akarnak, akkor a golyóikat ezüst tálcán adják át a csajuknak. A nőknek nem “kell” semmilyennek lenniük, de a boldogságuk szempontjából kifejezetten előnyös, ha nőiesek – és ehhez megtalálják azt a partnert, aki mellett azok tudnak lenni.
NEM BAJ, hogy a nők olyan párt keresnek aki kielégíti az ösztöneiket. Félreértetted a szándékot. A baj az, hogy a “korszellem” kifejezetten úgy neveli a fiúkat, hogy NE feleljenek meg a nők ösztöneinek. A cikkeim nem arról szólnak, hogy “fúj a gonosz nők”, hanem arról, hogy hogyan legyünk olyan pasik, akikre a nők fel tudnak nézni.
Ugyanígy: nem kell olyan pasi mellett élni, aki nem elégíti ki a nők ösztöneit. A cikkeim arról sem szólnak, hogy a nőket kötelezzük a rossz kapcsolatokra. Viszont tény, hogy nők és férfiak egyaránt képesek tanulni és fejlődni annak érdekében, hogy jobb partnerré váljanak. Csakhogy ez a “fejlődés” manapság úgy néz ki a média szerint, hogy a csajok legyenek harciasabbak, férfiasabbak, ne kössenek semmilyen kompromisszumot, és dobjanak el minden hagyományos női értéket; a pasik meg legyenek nőiesebbek, papucsabbak, és nyomjanak el magukban mindenféle férfias késztetést. Ez a kapcsolati öngyilkosság receptje. Ez ellen próbálok tenni valamit.
Hála az égnek, még vannak olyan nők mint te. Csak sajnos egyre kevesebben. Egy mai kapcsolat körvonalakban. Ha szerencséd van huszonéves pasiként egy korodbeli lánnyal kapcsolatban élni (és ez komoly szó, hiszen a mai huszonéves csajok általában a harmincas, kocsival, egzisztenciával rendelkező pasikra buknak. Ugye, nem mindegy, hogy kocsival mész elé az egyetemre, és csoki helyett laptopot dobnak neki ajándékba.) akkor készülj fel az életed teljes feladására. Egy kapcsolatban nincs “én” vagy “te” csak “mi” vagyunk. Tehát ha ő nem szereti a pörköltet akkor mi sem, ha ő nem jár el otthonról akkor mi sem, ha ő nem szeret egy filmet mi sem….és így tovább, míg egy nap arra ébredsz, hogy a tükörből az arc ami visszanéz nem a tiéd, hanem azé, akivé formáltak.
A fenti gondolat megzenésítve:
http://www.youtube.com/watch?v=phYWLOotC7M
“…és csoki helyett laptopot dobnak neki ajándékba.”
Igen, így van – ha az a nő csak a pénzre hajt, amitől kellően elkábul és nem tud olvasni a jelekből. Nem az ajándék értéke, hanem a jellege a fontos – mármint ha a férfi érzelmeire kíváncsi a nő. :) Ha csak a pénztárcája érdekli, akkor is fontos lenne neki, hogy értse az üzenetet, mert így a férfi pénzének sem lesz sokáig a haszonélvezője.
Születésnapra, névnapra, egyéb alkalmakra egy szerelmes férfi valamilyen romantikus ajándékkal lepi meg a nőt, és nem valamilyen praktikus dologgal. (Biztos mindenkinek ismerős, hogy mennyire utálják a nők, ha alkalmakra olyan “hasznos”, “praktikus” ajándékot kapnak, amit egyébként is kell venni.).
“Haszontalan”, de romantikus ajándék egy csokor virág, egy doboz bonbon, verseskötet, saját vers, ékszer, parfüm vagy pl. a férfi elviszi a nőt egy különösen szép helyre. A romantikus ajándéknak semmi köze a pénzhez. Gondolhatnánk, hogy de hát egy laptop sokkal többe kerül, mint egy csokor virág, vagy egy csoki, tehát biztos, hogy komolyak a férfi szándékai, ha ennyit költ a nőre… Sajnos, ez így nem igaz. Az alkalmakra vett praktikus ajándékok a férfi fejében fogantak meg, nem a szívében, ezért nagyon nagy valószínűséggel nem azt jelentik, hogy szerelmes, nem a férfi érzelmeiről árulkodnak. Persze valószínű, hogy kedveli a nőt, jól érzi magát vele, és még törődhet is a nővel, mint a testvérével – de nem szerelmes belé, nem ő minden gondolata és a kapcsolat sem lesz túl tartós. El lehet felejteni az illetőt.
Alkalmaktól függetlenül, “csak úgy” persze jöhet bármilyen más meglepetés – pl. ha a nő szenvedélyes bringás, s a férfi vesz neki egy térdvédőt, egy jobb biciklit vagy egy bukósisakot – mert félti. Szülinapra, névnapra pedig mehet a megfelelő romantikus ajándék… :)
“Miért kellene olyan pasi mellett élni, aki nem felel meg a nők ösztöneinek? A pasik olyan nők mellett élnek boldogan, akik az ő ösztöneiknek nem felelnek meg?”
Én pedig már nagyon régen nem értem, hogy miért baj az, hogy a férfiak szeretnének a saját ösztöneikre hallgatni és minél nagyobb háremet tartani. Miért kellene a monogámia jegyében olyan módon élniük, ami “az ő ösztöneiknek nem felel meg“? :D
Szerintem látható, hogy az én álláspontomhoz képest (és úgy egyébként is) Kujon nézőpontja kifejezetten nő és család párti. Szemernyi nőgyűlöletet sem érzek ki belőle. Sőt, azt látom, hogy ez a fajta gondolkodás felvállalja azt, hogy a nők helyett oldja meg a nők tartós kapcsolattal szemben működő, önsorsrontó “ösztönhiányosságait”. Ilyen módon kifejezetten áldozatkészen nőpárti és igazán lovagias. Lényegében egyfajta “mentális fittness” a nők elkápráztatásáért. Ha a nők ugyanennyit tennének a férfiak lenyűgözése és megtartása érdekében, akkor a sok alfahím tréning mellett tele lenne az internet a “hogyan nyűgözzük le a férjünket az ágyban” jellegű bölcseletekkel is. Ezzel szemben az “alfalány tréning” azzal az elragadó és igazán nőies gondolattal indít, hogy hogyan helyezzük “a nőt a gazdi és a férfit a kusskutya (bocsánat elírtam: kiskutya :) szerepébe.” Ha a Kujon által kifejtett hozzáállást egy dupla csavarral “papucs mentalitásként” lehet felcímkézni, akkor én már végképp nem tudom, hogy hogyan lehetne jót tenni a nőkkel. :)
Egyébként úgy gondolom ezen a portálon ennél még jóval több is belefér és még akkor sem leszünk a közelében sem a feminista portálok férfigyűlöletének. Sajnos elképzelhetőnek tartom, hogy az itt folyó diskurzusnak része lesz olykor a ma már idejét múlt, és a nőket a feminizmus évszázadában nem megillető “nőmítosznak” a lebontása is. Lehetségesnek tartom, hogy ez számodra tényleg frusztráló érzés lehet. Ha belegondolsz, hogy hétköznapi szinten hasonló érzéseket kell megélnie sok férfinak, akkor talán ebből tudsz majd kellő toleranciát meríteni ennek megértéséhez és elviseléséhez. Ehhez kívánok neked kellő humort és erőt!
Ez egy elég általános probléma, hogy akik nem értik igazán, miről is van szó, azok azt hiszik, hogy a férfi mindenhogyan papucs (kivéve ha teljesen lemond a nőkről – MGTOW filozófia). Mert ha nyalizol a nőnek, akkor papucs vagy, de ha a nő kedvéért “alfábbá gyúrod magad”, akkor is papucs vagy, hiszen a nő miatt gürcölsz. Ez a második elképzelés téves, több ok miatt is, amik sajnos mind egy szálig nehezen magyarázhatóak.
Egyrészt nem a nő kedvéért lesz egy férfi alfább, hanem a maga kedvéért. Ha valamit a nő kedvéért csinálsz, az per definitionem béta, de bármi amit a magad kedvéért csinálsz az alfa. Éppen ezért képtelenség a nő kedvéért alfává válni, mert ha a mentalitásod papucs, akkor sosem leszel alfább.
Másrészt “alfábbnak lenni” egy férfi számára élvezhetőbb állapot, mint bétábbnak lenni, tehát ha arrafelé változol, az nem nyűg és erőfeszítés, hanem önfelszabadítás és életöröm. A mai feminizált korszellem bétává akar nyomni minden pasit. Ha egy férfi le tudja dobni ezeket a láncokat, és fel tudja szabadítani az elnyomott alfa ösztöneit, az katarzis. Ilyenkor a szellemi és lelki szabadságnak egy teljesen új dimenziója tárul fel a férfi előtt.
Harmadrészt teljesen más mentalitást igényel a papucsférj-féle “igen drágám, mindig neked van igazad” kielégítése annak, amit a nő mond, illetve az alfa mentalitású kielégítése annak, ami a nőt boldoggá teszi. Amit alfaként teszel, az lehet hogy a felszínen (egy papucsnak) hajmeresztő pofátlanságnak tűnik. Egy hülye példa: ha azt mondod az asszonynak, hogy “na eriggy csinálj egy szenyát”, az semmiképpen sem papucs mentalitás, de lehet hogy ösztönszinten mégis boldogabbá teszi, mintha azt mondanád: “kedvesem, csinálok neked egy szendvicset”.
A “jó fiúk” nem értik, hogy a nők miért szeretik a “rossz fiúkat”, pedig csak annyi a titok, hogy a “jó fiúk” a nők szavaira figyelnek, a “rossz fiúk” meg a nők ösztöneire. Ezért lesz a “jó fiúkból” papucs, a “rossz fiúkból” pedig “rossz fiú”.
Kedves Don Qujon! Benned nincsen vágy Lancelotnak lenni? Sztem nem csak a nők vágynak maguk mellett egy lovagra, és erős harcosra, de mi, férfiak is vágyunk ilyennek lenni. Én legalábbis igen. Sokat segít dr Csernus “A férfi” c könyve. Bátorrá válni, bízni magunkban – ez megvalósítható.
Csernusnak nem vagyok nagy híve, mert annyira biztos a maga igazában, hogy a legvadabb hülyeségeket is szenvedéllyel adja elő. Mindenkit támad, mindenkit vádol, szerinte soha senki nem elég jó és mindenki gyáva kis kukac. Ráadásul a könyveiben viszonylag kevés az a tartalom, amit a hétköznapi életre át lehetne vetíteni. Nyilván vannak hasznos gondolatai is, de számomra túl sok nála a “háttérzaj”.
Ha már könyv, szerintem jobb Szendié, az “A nő felemelkedése és tündöklése”.
Ja, az viszont igaz, hogy a legtöbb férfi szeretne afféle lovag lenni – csak nem tudja hogyan kell. A többség azt hiszi, hogy az a “jó lovag” aki a nőt piedesztálra helyezi. A csajok viszont azokat látják vonzónak, akik ezt nem teszik.
Miről szól Szendi könyve? A címe alapján feminista könyv lehet.
pont nem az :)…szerintem olvasd el :)
vagy olvass bele: http://www.slideshare.net/magyarkonyvek/a-n-felemelkedse-s-tndklse-szendi-gbor-9618272
Letöltöttem, aztán szépen nekiállok.
A válásokról és a szóhasználatról:
1, a Férfi (aka. Hímállat) otthagyja a családját/iszik/kurvázik/………. (a kipontozott helyre a kedves olvasó behelyettesítheti a legdurvább jellemhibákat és szavakat)
2. a Nő (Ősanya, Éteri, Felsőbbrendű, Teremtőerő) csak menekül egy számára vállalhatatlan kapcsolatból. És olyan mint a tájfun, viszi a lakást, kocsit, bútort, egy élet munkáját, hogy aztán egy kedves Lovaggal újrakezdje ezt.
Konyec Filma
Nos, van benne némi igazság, azt nem tagadom, bár a lovag példák pont nagyon sántítanak. Artúr egy nulla volt lovagként, aki folyton másoktól, például Lancelot-tól várta, hogy megmentse a feleségét. Lancelot pedig nagyon klassz lovag volt, ő volt a legjobb, de Ginevra papucsként bánt vele. Vagyis egyik se nevezhető kifejezett alfa hímnek.
Az alfa hím általában nem monogám, ez is igaz. De azért elvárná, hogy a nője (felesége) az legyen. Nekem ez igazságtalannak tűnik. Tetszenek az alfa hímek, ténykérdés, de nem attól lesz valaki alfa, hogy bunkón beszól a feleségének és dolgoztatja otthon. Az alfa hím annyira magabiztos és férfias, hogy akkor se esik csorba az alfaságán, ha ő készíti a szendvicset. Ahogy akkor se, ha gyengéd és nagyon figyelmes.
Viszont nem lehet minden pasi alfa, akárhogy is szeretné. A legtöbb sose lesz az. Vagyis a legtöbb nőnek nem jut alfa hím, férjként. És lehet, hogy az alfa felesége meg nem annyira élvezi az életet. Egyébiránt még az is előfordul, hogy egy alfa otthon nem is domináns szerepet visz.
A férfiak legalább annyira önsorsrontók, mint a nők. És egymás sorsát is szépen el tudjuk rontani.
Ami a női hűtlenség okait illeti, boncolgatom eleget a blogomban, úgyhogy itt nem fejteném ki. Kicsit hosszú.
Mivel is kezdené egy nő a “férfihang” portálon, ha nem azzal, hogy a férfinem egyik legősibb és legszentebb legendáját kezdi fikázni? :) Ez valami egészen kifacsarodott péniszirigység lehet, mint amilyen Marion Zimmer Bradley főfeminista (erős jóindulattal…) “írónőé”, akinek Arthur-átiratában minden férfi b*zi és a sztori valójában a gaia-hívő csajokról szól.
Broáf.
Na mindegy, térjünk a tárgyra.
Egy alfa miért is lenne monogám? Buknak rá a csajok, más dolga sincs az életben mint az evolúciós programozását pörgetni végkimerülésig. A csajok meg persze ki akarják maguknak sajátítani, aztán sápítoznak ha nem sikerül. Olyan ez, mintha egy kecskének azt mondanád, hogy a káposztamező közepén csak az egyikbe haraphat bele.
Azt viszont elvárják, hogy a nő hűséges legyen… Csakhogy a férfi és a női hűség teljesen mást jelent. Semmi értelme összehasonlítani őket, “igazságtalanságról” beszélni meg aztán végképp nem. Ennek az az oka, hogy a nő gyereket szül, a férfi meg nem. Persze manapság már léteznek apasági tesztek és fogamzásgátlás, de próbáld ezt megmagyarázni a zsigeri ösztöneidnek. Ha egy kapcsolatban egy pasi félrekefél, nem történt semmi különös. Még ha gyerek is lesz a dologból, az az eredeti családot nem sokban veszélyezteti, amennyiben a nő képes továbbra is maga mellett tartani az alfát (illetve annak erőforrásait). De ha a nő kefél félre akkor a férfi genetikai öröksége megszakadhat. Ez azért elég durva, még akkor is, ha ezt a nők nem igazán tudják átérezni (a híres empátiájukkal sem), mivel ez velük egyszerűen nem fordulhat elő.
Nem tudom honnan veszed a beszólást és a bunkóskodást. Ezekről eddig szó sem volt. Ha arra érted, hogy “eriggy csinálj egy szendvicset”, akkor rosszhiszemű vagy :) Lehet azt viccesen mondani, nem kell hozzá feltétlenül paraszt hanghordozást képzelni.
Egy alfa egyik legfontosabb jellemzője egy kapcsolatban a dominancia, de erről nem könnyű beszélni, mert napjaink egyik legfélreértettebb szava. A feministák és egyéb válogatott mitugrászok sikeresen belemostak minden sz*rt. Egy valamirevaló férfinak dominánsnak kell lennie, ami annyi tesz, hogy ő a kapitány, és mellette a nő az első tiszt. (Athol Kay barátunk igencsak találó allegóriája. A cikket ajánlom mindenkinek aki tud angolul!) Meghallgathatja a nő véleményét (ez olykor ajánlott, máskor nem), de a döntés az övé. Ez papíron lehet hogy zsarnokoskodásnak hangzik, de a való életben lehet normálisan csinálni és a csajok olvadnak az ilyen pasik után.
És természetesen egy alfa is csinálhat szendvicset, ha olyanja van. Ez egy szabad világ, itt mindenki azt csinál amit akar :)
A férfiak önsorsrontása leginkább abban áll, hogy 1. olyan nőt választanak, akivel több a gond mint az öröm, 2. “szívjóságból” hagyják a feleségüket eluralkodni magukon, amitől annak az ösztönei belilulnak és a kapcsolat tönkremegy (erről is szól a cikk, de ez a sorok között van :).
De mi itt ma nem azért jöttünk össze, hogy felháborodottan kapkodjunk, hogy “de a férfiaknak is ez meg az!”. Most a nők egy problémáját tárgyaltuk ki. A férfiak is sorra fognak kerülni – illetve más médiákban folyamatosan ők vannak soron. Szapulnak minket eleget, elhiheted.
Viszont ez: “És egymás sorsát is szépen el tudjuk rontani” nem igazán találó, pontosan azért ami a cikkben áll. Egy férfi a kapcsolattól általában nem vár sokat, csak meleg ételt és forró ölelést. Amíg ez megvan addig a férfi nem fogja tönkretenni a kapcsolatot. Egy nő ellenben a világ legtökéletesebb pasiját is leamortizálhatja, ha az nem ugorja meg a shit teszteket.
A kapcsolatok fő rombolói a nők, ezzel együtt kell élned :) Ennek oka elsősorban az, hogy a férfi poligám, a nő viszont hipergám – vagyis egy férfi inkább “bővít”, a nő viszont lecserél.
A női hűtlenségnek egyetlen igazán átfogó oka van, és az az, hogy a nő talált egy alfább pasit mint amelyik otthon várja. A történet ezzel nagyjából le is zárult. Persze vannak ritka kivételek, amikor valaki részeg/dühös/idióta, de ez az a kivétel ami erősíti a szabályt. Nem véletlen, hogy a tipikus női megcsalássztori az az, hogy “együtt élek a férjemmel tizenhúsz éve, de a nyáron megismertem Luigit, aki olyat mutatott a szexben amit a férjem soha”.
A fériak hűtlensége nagyjából ugyanennyire egyszerű dolog, annak is van egy átfogó oka: a lehetőség. Egy pasi ha teheti minden nőt megdug, nincs ezen mit cifrázni.
a minap keresgéltem egy dolgot a neten és erre az idézetre bukkantam:
“A férfi, amikor igazán és őszintén szerelmes a menyasszonyába vagy a feleségébe, akkor is képes egy számára teljesen közömbös nővel nemi viszonyt folytatni, érzelmi kapcsolat nélkül, de a szerelmes nő – rendkívüli esetektől eltekintve – képtelen megtenni ugyanezt.” /Berkesi András/
kicsit elméláztam ezen…és oda jutottam, hogy valójában olykor nem könnyű nőnek lenni (nyilván férfinak sem, de itt és most ez nem releváns). hiába tudjuk mi nők – már aki (: – hogy BA-nak ez a szösszenete igencsak a valóságot fedi – már-már tény – mégis annyira nehéz ezt elfogadni. hiába tudjuk, hogy kedvesünk csak egy kis változatosságot keres a gyönyörködtetésben, valahogy mégsem hisszük el. csöppnyi agyunk hiába fogja fel, hogy ettől a kedvesünk nem fog kevésbé szeretni bennünket – hovatovább lehet, hogy még jobban – a szívünk és valami “ősi ösztönünk ” mégsem tudja elfogadni. vagy még ha el is fogadja, feldolgozni ezt iszonyú nehéz. a nők szerintem majdhogynem képtelenek túllépni “birtoklási vágyukon”. sőt, talán nem is vágy ez, hanem valami sokkal-sokkal erősebb belső késztetés…
én igyekszem mindent megadni a páromnak ami csak tőlem tellik és mindezt szívesen teszem. szeretnék neki egy másfajta örömet és szabadságot is megadni, egy olyat ami a férfiakat igazán boldog férfivá teszi. sokszor eljátszottam már a gondolattal, hogy mi lenne, ha ő más nőkkel lefeküdne….elgondolkodtam, vajon hogy dolgoznám fel…vajon a tudatosságom úrrá tudna lenni a gyomrom-szívem tájékáról feltörő semmihez nem hasonlítható vulkánerejű hömpölygésen? akárhányszor erre a témára “edzek” magamban, mindig előjön ez az érzés (pedig még csak gondolkodom rajta!!!) és most is jelen van, pedig csak írok róla. nem vagyok még kész erre és nem tudom, hogy a női nemnek megadatik-e egyáltalán az, hogy ilyen ajándékkal fejezze ki tiszteletét, szeretetét és háláját az imádott férfi iránt.?
Ez már egy kicsit túlzás :) Úgy tűnik a kockát akarod a kör alakú likba betuszkolni, de nem fog menni :D
A “nyitottabb” kapcsolat nem tisztelet vagy hála, hanem lelki alkat kérdése. Akinek nem megy annak nem megy, és nem is kell erőltetni, mert csak fájdalmat okozhat. Dehát nem vagyunk egyformák – ugye, feministák? :)
A te lelki alkatodhoz jobban passzolna az a hozzáállás, amire láttam már nem egy példát; amikor azt mondja a nő, hogy “ha megcsalsz, ne tudjak róla”. Persze ezzel is kikészítheted magad ha egyfolytában féltékenykedsz, okkal vagy ok nélkül. Bizalom nélkül nem megy. Ha meg úgyis bízol a párodban akkor talán jobb egyáltalán nem foglalkozni a kérdéssel. Ez egy olyan rózsa, aminek csak nagyon kevesen érzik az illatát, a többség számára csak tövisei vannak. Épp ezért fölösleges piszkálni.
“a szívünk és valami “ősi ösztönünk ” mégsem tudja elfogadni.”
Nem annyira “ösi ösztön” ez, mint kultùràlis tradìciò. Ez làtszik abbòl, h. a Föld orszàgainak többségében elfogadott a poligàmia, és nem okoz több problémàt, mint a mi civilizàciònk monogàm szokàsai.
A kis szàmù, létezö matriarchàlis közösségben, ahol a férfiak több növel létesìtenek szexuàlis kapcsolatot, szintén nem kìnozza a nöket ez a birtoklàsi vàgybòl fakadò “zsigeri rossz érzés”.
Drágám, először olvasd el a forrásokat, és aztán mondj bármit is a témáról (Artúr, Lancelot). Véletlenül értek hozzá. Most ennyi.
Akkor nyilván azt is tudod, hogy az Arthur-legendának legalább tízféle átirata létezik. (Ha az extrém hülyeségeket nem is számoljuk, mint például az említett MZB-féle okádék.)
Arthur mint mítoszi alak a lovagjaival együtt a férfiasság (különböző aspektusainak) megtestesítői. Mindegy, hogy mit gondolsz vagy hiszel Arthurról, őt így lefikázni kábé azzal egyenértékű, mint ha egy keresztény női imakörre azzal rúgnád rá az ajtót, hogy Szűz Mária valójában a legrosszabb ribanc volt és már tízéves korában kecskékkel hált. Nem tudom veszed-e a párhuzamot. Kicsit több tiszteletet, ha kérhetném – úgy nekem, mint a helynek ahová betetted a lábad, és persze a férfimítoszok egyik központi figurájának is.
“Egy alfa miért is lenne monogám? Buknak rá a csajok, más dolga sincs az életben mint az evolúciós programozását pörgetni végkimerülésig.”
Ne haragudj, de ezt árnyalni kell. Való igaz, hogy egy kapcsolatban lévő férfi is félreléphet, de ennek többnyire a felesége az oka. A túl sok teszt, és az ezzel járó magas rinyafaktor az, ami elűzi a férfit a nejétől, mivel nem várunk többet, mint meleg ételt, és meleg otthont. Természetesen vannak erős libidójú férfiak is, akiknek aztán teljesen mindegy, hogy mi van otthon, ha lehetőségük van rá, félrekúrnak. De a többségünkre nem ez a jellemző. Legalábbis nem egészséges családi légkör közepette.
Kérdésedre a válasz: ha nincs komolyabb kapcsolatban – azaz vagy egyedülálló, vagy nincs nővel, akitől gyereket is várhat, vagy csak nem akar neki szülni – akkor valóban nincs rá semmi oka. Ebben egyet is értek a nézőpontoddal. Azonban ha ezek megvannak neki, akkor a válasz: a felelősség. A férfi “felelősségérzete”, ha megcsalja a párját, illetve ennek következményei: elveszítheti a nejét, gyerekeit. A nőknek nincs ilyen félnivalója, mivel a gyerekeket akkor is megkapja, ha ő kúrt félre. Ha nem segítőész válóperes bírónőt fog ki, csak ki kell húzni a CSBE-kártyát. A gyerekek amúgy is – biológiai és emocionális okokból – az anyjukhoz kötődnek jobban.
Ez egy nagyon jó válasz :)
lehet, hogy előfordulhat, de egy alfa szerintem nem attól alfa, hogy alfának mondja magát, hanem attól, hogy az….és ha az, akkor nem tesz különbséget a helyszínek és szituációk közt. mert például tegyük fel, hogy rezső (vagy akár rozika, mindegy) sánta. akkor ő sánta éjjel, sánta nappal, sánta a munkahelyen, otthon bárhol…bár kétségtelen, hogy éjjel, mikor alszik nem alkalmazza a sántaságát, de amint valamilyen szituációba keveredik (kimegy pisilni, vagy kedve támad állva hátulról megcirógatni az asszonyka punciját – itt már nem mindegy, hogy rezső-e vagy rozika(: ) azonnal sántaként viselkedik.
ugyanígy lehet az alfa is. amíg otthon a kutya nem szól hozzá, vagy nincs olyan szitu, hogy bárhogy is kellene viselkednie – elvégre otthon van és lazít -, addig nyilván nem feltétlen kell egy domináns alkatnak lennie. de amint érzi őalfasága, hogy eljött az ő ideje bizton merem állítani, hogy gondolkodás nélkül, zsigerből domináns lesz…nem is tehet mást, mert alfa
vagy van még egy eshetőség…szuper behódolt kis asszonykája van (: és nem kell domináns szerepet magára öltenie ahhoz, hogy a csajszi szemében ő legyen az isten
szerintem (:
Én ismerek alfa pasikat közelről. És nincs szükségük rá, hogy ugráltassák az asszonyt, sőt. De ők nem csak alfák, hanem EQ-juk is van :-P
Kár, hogy neked nincs.
Tizenegy évvel ezelőtti, ősi írást közzétenni.
Ez már muzeális scriptum !
Olyan muzeális, mint én, aki egy élő kövület vagyok ( egy élő foszília).
Vajon mi lett az írójával ?
Egyébként nagyon jó, és igaz írás.
Ma is aktuális !
Mindvégig IGAZ megállapítások sorjáznak benne !
De az őssége miatt nem foglalkozhatok vele, mert lehet, hogy a szerzőjének véleménye időközben meg is változhatott.