A – némi nagyképűséggel nevezhetem így: – cikksorozat első és másfeledik részében lerendeztük az alapokat, és most elérkeztünk a lényeghez: hogyan tudjuk farigcsálni a testalkatunkat úgy, hogy elérhessük a saját magunk által kitűzött céljainkat.
Két téves hiedelem él a köztudatban a “helyes” életmóddal kapcsolatban. Az egyik, hogy sok pénzbe, energiába és lemondásba kerül. A másik az, hogy csodaszereket, étrendkiegészítőket, szteroidokat, csilli-villi kondigépeket kell szerezni hozzá. Az igazság az, hogy ha rendbe akarod tenni a tested, csak egyetlen dologra lesz szükséged: türelemre. Arra is csak azért, mert amit hosszú évek munkájával tönkretesz az ember, azt sajnos nem lehet egy hosszú hétvégés gyorstalpalón rendbetenni.
De végső soron mindegy, hogy mekkora vagy, hogy mit és mennyit sportolsz, hogy milyen gyors az anyagcseréd: két hónap alatt “kicserélheted magad” éhezés, önkínzás és egészségrontás nélkül. Persze ennyi idő nem elég a tökéletes állapot eléréséhez, arra viszont biztosan, hogy kézzelfoghatóan érezd és lásd a pozitív változásokat, amik elég motivációt adhatnak a további kitartáshoz. Már amennyiben még “kitartásról” beszélhetünk 2 hónap elteltével, ugyanis sok esetben az életmódváltozáson átesett emberek életereje megnő, életkedve visszatér, ésatöbbi-ésatöbbi, egyszóval az új életmód számukra öröm, és nem igényel semmiféle “kitartást”. Én magam is ilyen cipőben járok, úgyhogy tudom miről beszélek.
Ha már “szóba kerültem”, pár szót ejtenék a saját tapasztalataimról: februárban kezdtem az életmódváltást, jelen pillanatban 10 (tíz) számmal kisebb nadrágot hordok, mint akkor, és amellett hogy leadtam kb. 25 kiló zsírt, sikerült felszednem vagy 10 kiló izmot. Ráadásul arányosan, normálisan, és “szerek” nélkül. És eközben egy percet sem éheztem, és – az edzésektől eltekintve – leginkább a számítógép előtt tespedtem. Tehát amit most mesélni fogok, az nem csak egy elmélet a sok közül. Alaposan végiggondolt és tesztelt minden egyes szó amit előadok.
1. Az étkezés
A fogyókúráknak semmi értelme. Bármit is csinálsz, akármennyit is fogysz, ha utána visszatérsz az eredeti étrendedre, akkor úgyis visszahízod. Az egyetlen megoldás az, ha “örökre” megváltoztatod a kajálási szokásaidat. Ez ellen a legtöbb embernek az a kifogása, hogy azt hiszi, akkor nem eheti soha többet a kedvenc ételeit, viszont olyanokat kell ennie amit utál, ráadásul sokszor éhen fog maradni. Ezt mind nyugodtan elfelejthetjük, ezek olyan mumusok, amikkel a fitneszedzők szokták riogatni a tudatlanokat, hogy minél több DVD-t és csodagépet adhassanak el.
A valóság sokkal egyszerűbb és prózaibb: szénhidrátcsökkentés. Tudom, tudom, sokan csak trendi diétaőrületnek tartják, sőt, egyes orvosok is ellenzik. Én azt mondom: úgy kell nekik. Tőled sem várom el, hogy nekem bármit elhiggy. Férfiak között az ilyesmi nem így megy :) Nem kell elhinned semmit amit leírok. Annyit kérek mindössze, hogy próbáld ki. Ha nem tudsz rá 2 hetet áldozni az életedből, akkor mi a fenét keresel ebben a cikkben egyáltalán? Ha meg van fölös 2 heted amit rászánsz a kipróbálására, akkor nem lesz szükséged semmiféle magyarázatokra, mert a saját tapasztalataidon fogod látni az eredményt (vagy a hiányát).
Amit mondok: felejtsd el a cukrot és a gabonát. Egyszerűnek egyszerű, de első hallásra nagyon nehéznek hangzik. Ha kipróbálod, egy hónap múlva nevetni fogsz az egészen. Főleg mivel kilókkal könnyebb leszel és életerősebb mint évek óta bármikor :) A kenyér is letehető, a péksütemények is, csak egy kis szervezés kérdése az egész. Nem akarom most a világ összes diétatudományát ideidézni; első lépésnek bőven elég, ha a magad életében annyit megteszel, hogy kidobod a cukrot, a kenyeret és a tésztákat (legyen az főtt, sült, kelt, leveles, hájas, bármilyen). Nem kell egy falattal sem kevesebbet enned mint előtte, nem kell kalóriát számolnod, nem kell üres salátalevelet enni ásványvízzel. A felvágottas kenyér alól hagyd ki a kenyeret, és edd a felvágottat paprikával, paradicsommal, vagy ami tetszik; pizza, spagetti és a hasonló tészták helyett egyél valamilyen húst valamilyen körettel. Nem olyan nehéz, mint amilyennek előre képzeli az ember.
2. A mozgás bevezetése
Ez azoknak szükséges, akik az elmúlt néhány évet monitor/tévé előtt töltötték. Nekik kell valami ami újraindítja a tüdőt, a szívet, az izmokat. Na ne valami fantasztikus dologra gondoljunk, nem kell rohanni aerobik-cuccokat vagy speciális futócipőt venni; a megoldás a séta. Tudom, ez az emberek egyik felének banálisan hangzik, a másik felének hülyén. Sebaj. Próbáld ki, és meglátod hogy beválik-e. A “szakértők” szerint naponta kb. fél órát kéne gyalogolnunk ahhoz, hogy a pozitív hatásait maximalizáljuk. Ez nagyjából egybeesik a tapasztalataimmal. Akinek a suli vagy a munkahely ~15 percnyi gyaloglásra van, az most örülhet, mert ha ezentúl nem kocsival vagy busszal jár, hanem gyalog, akkor minden gondja megoldódott :) Akinek ez nem megoldás, az morfondírozhat egyéb lehetőségeken: boltba járás, élvezeti séta, gyalog járni a szeretőhöz vagy az újságoshoz, mindegy. A lényeg, hogy lehetőleg naponta gyalogoljunk, mert a heti egyszeri 3 órás séta nem helyettesíti a napi félórásat.
Ha ennek nekiállunk, testalkattól függően 1-2 hét után már jelentkezik az érzés, hogy öröm sétálni, és ha kimarad, akkor hiányzik. Akinek ez hihetetlenül hangzik, az próbálja ki! Persze nem véletlenül lett ez a második pont az étrend megváltoztatása után, ugyanis jó ha 2-3 hetet hagyunk a két fázis elkezdése között: először a kaja, csak aztán a séta. Az a két hét elég ahhoz, hogy pár kilót ledobjunk, és ezáltal az ízületeink egy kicsit kevésbé fognak nyikorogni a séta közben :)
Na igen, a tél mondjuk nem a legideálisabb időszak a rendszeres séta bevezetésére – aki utálja a hideget az várhat a nagy sétákkal tavaszig. Viszont a szénhidrátszegény táplálkozás addig is mehet!
3. Az edzés
Valószínűleg ez lesz az a pont, ami a legtöbb hitetlenkedést fogja okozni. Az edzés ugyanis nevetséges idő-, energia- és pénzráfordítással is látványos eredményeket fog produkálni. Mint mindig, most is igaz, hogy nem kell elhinned, csak próbáld ki – de ezen azt hiszem csodálkozni fogsz: egyetlen órát kérek tőled. Egész pontosan hatszor 10 percet, nagyjából négynaponként. Ha ennyi idő alatt nem látod és érzed a változást, akkor hivatalosan is lehülyézhetsz. Semmilyen befektetésre nem lesz szükséged: se gépekre, se súlyokra, se könyvekre, se konditerem-bérletekre, se tápokra vagy szerekre. Én eddig összesen 2000 komoly magyar fityinget költöttem a saját edzésemre, amiből egy ajtókeretbe feszíthető húzódzkodó-rudat vettem, de még ez is teljesen opcionális! Jó ha van, de jobb ha nincs :)
Az edzés elmélete
Azt minden hozzáértő álmából keltve is fújja, hogy a rövid, ámde intenzív edzés az izmokat növeli, míg a lassabb, de alacsony terhelésű edzés az állóképességet. Aki ezt nem tudja elképzelni vagy nem hiszi, az gondoljon a futókra: egy maratoni futó is legalább annyit edz, mint egy olimpiai százas sprinter, de míg az egyiknek seprűnyél testalkata van, addig a másiknak derékvastag combjai. A lassú, egyenletes futás emberfeletti kitartást ad a maratoni futóknak, míg az intenzív, nagy terhelésű sprintek állati izmokat a rövidtávfutóknak.
Az a helyzet, hogy a fogyáshoz az intenzív, izomnövelő edzések a jók, és ez nekünk tripla haszon, mert 1. fogyunk 2. erősödünk 3. kevés időt kell az edzésre fordítanunk. Az állóképességnövelő edzés azért nem jó fogyáshoz, mert az arra neveli az izmokat, hogy kevesebb energiával is hosszabb ideig működjenek, tehát kevesebb kalóriát fognak égetni. Ehelyett a mi intenzíven megnövelt izmaink még pihenés közben is zabálni fogják a kalóriákat.
Sok testépítő úgy edz, hogy különböző részekre osztja a testét, és külön napokon gyúr rájuk; például (elnagyolva!) hétfőn láb, szerdán has, pénteken kar+váll. Ez elméletileg nem rossz, de számunkra semmilyen szempontból nem optimális. Egyrészt minden testtájékot hetente csak egyszer edz – holott ennél azért sűrűbben is lehetne -, másrészt viszont heti 3 napon kellene időt szakítanunk az edzésre, ami a fotel-generációnak már sok. Ráadásul nem használ ki egy sor testen belüli (hormonális) folyamatot, ami segítene a fejlődésben.
Az optimális megoldás az, ha minden egyes alkalommal végigeddzük a teljes testünket, és utána hagyunk elég időt a regenerációra. Ez a kezdeti időkben azt jelenti, hogy meg kell várnunk, amíg elmúlik az izomláz – és ha jól edzünk, ez legalább 3 pihenőnapot jelent :) Ebből nem nehéz kiszámolni, hogy 4 naponta kell edzenünk. A haladók, akiknek hamarabb múlik az izomláza, lemehetnek 2 pihenőnapra (3 naponta edzés), de annál lejjebb fölösleges, sőt, káros. Az izmoknak kell a regeneráció, mert a túlterhelés nemhogy fejlesztené őket, hanem inkább tönkreteszi. A köztes napokon elég a séta.
Az edzés gyakorlata
Edzhetnénk súlyokkal vagy gépekkel, de legalább annyi hátrányuk van, mint előnyük, ráadásul pénzbe kerülnek – tehát mi az egyszerűbb megoldást választjuk. Bármilyen hihetetlen, de már akkor is léteztek erős emberek, amikor még nem volt minden városban ultramodern konditerem. Ezeknek az erős embereknek a többsége a jó öreg “saját súlyos” edzésformát használta, amit egyesek talán “calisthenics” néven ismernek. Ennek a legismertebb gyakorlatai a fekvőtámasz, guggolás és a társaik. Gagyinak hangzik? Sebaj. Ha kipróbálod azon a hatszor 10 percen keresztül, amiről beszélek, utána majd eldöntheted, hogy tényleg gagyi-e.
A két lényeges tényező
1. Az egész testet át kell mozgatnunk, tehát annyiféle sajátsúlyos technikát kell egymásra pakolnunk, amennyit csak össze bírunk szedni.
2. Mivel izomnövelés/zsírégetés a cél, ezért minden gyakorlatot röviden, de intenzíven kell végeznünk.
Aki nem akarja túlbonyolítani a dolgot, annak nemsokára leírom röviden, hogy mit érdemes csinálni. A többiek olvassák el a Fegyencedzés c. könyvet, vagy Pavel Tsatsouline munkáit, mindegyik dugig van tömve hasznos infóval.
Ismétlésszám
A legtöbb sajátsúlyos gyakorlatnak többféle variációja ismert, amiknek különböző a nehézségi szintje. Guggolni lehet félig vagy egészen, nyitott vagy zárt lábbal, stb. Igyekezzünk kiválasztani egy olyan formát, amiből lassan!, szabályosan! körülbelül 8-12 ismétlést tudunk megcsinálni kidöglésig. A kidöglést úgy értem, hogy remegjenek az izmaink, és az isten szerelméért sem tudunk már még egy ismétlést csinálni. Ezt jelenti az intenzív tréning… Ha csak kevesebb ismétlés megy, az nem jó, mert az izmainknak még átmelegedni sincs rendesen ideje, plusz nagyobb a sérülésveszély is. Ha viszont több ismétlést bírunk, akkor már gyenge a gyakorlat és nem fogunk tőle erősödni. Épp ezért igyekezzünk minden egyes gyakorlatból olyan változatot keresni, amiből a kívánt ismétlésszám megy.
Aki biztosra akar menni, az viszont kezdje egyszerűbb gyakorlatokkal, amiből több ismétlés is megy, mert az hasznos az izületek edzésére. Nincs annál rosszabb, mint amikor az izmok jól fejlődnek, de egy nehéz gyakorlatnál meghúzódik vagy kificamodik valami, mert túlerőltettük vagy feleslegesen kapkodtunk. A világ összes ereje sem ér semmit egészség nélkül, ezért a legfontosabb, hogy ésszel haladjunk. Inkább szánjunk rá az elején plusz pár hetet, de fektessük le jól az alapokat, mielőtt a keményebb munkába kezdenénk.
Gyakorlatok (lásd még a videókat lentebb!)
Nagyjából fontossági sorrendben: fekvőtámasz, guggolás, lábemelés (ez felülés helyett van, mert jobb), hídgyakorlatok. Ezek mellett a Fegyencedzés égisze alatt fut még a kézenállás és a húzódzkodás, de ezek kezdőknek eléggé nehezek és sérülésveszélyesek, úgyhogy az első időkre nem tudom jó szívvel ajánlani. Ha a fő gyakorlatok lementek, folytassuk tovább a következőkkel: lábujjhegyre emelkedés (vádligyakorlat), törzsemelés hason fekve (hátizomerősítés), felülés (ne tévesszen meg hogy lábemelést már csináltunk :), esetleg speckó ujj- és alkarerősítő gyakorlatok – de ezek dupla odafigyelést igényelnek, mert az ujj és a csukló igencsak sérülékeny, tehát ésszel nyomjuk. Alkarerősítésnek csinálhatjuk például a fekvőtámaszok gyengébb formáit (lásd a videókat, ugye) nem tenyéren, hanem ujjakon.
[Hogy az ujjakon végzett gyakorlat miért erősíti az alkart? Mert az ujjakban nincsenek izmok, csak inak – az ujjakat mozgató izmok az alkarban találhatóak. Tehát – úgy igazából – az ujjakat nem tudjuk edzeni, csak az alkart, de a szorításunk úgyis attól lesz erősebb, szóval egyremegy.]
Aki még ezek mellé ki tud találni további sajátsúlyos gyakorlatokat, használja. A lényeg, hogy próbáljuk meg minden egyes izmunkat addig erőltetni, amíg már nem megy tovább. Ez 4-6-8 különböző gyakorlattal megvan jó 10 perc alatt, ha nem pihenünk közben órákat (ne pihenjünk közben órákat). Nem kell több “set”, vagyis ha egyszer lenyomtunk 10 fekvőtámaszt, és jól kidöglöttünk vele, akkor már nem kell még egy sorozat belőle!
Az “alapgyakorlatok” különböző nehézségi variációi fantasztikusan jól le vannak írva a Fegyencedzésben, de aki nem akarja megvenni a könyvet, az megnézheti marhára praktikus videókon:
Ez a 1., a leggyengébb szint, amit a hadirokkant nyugdíjasok is tökéletesen el tudnak végezni, mert annyira könnyű.
Ez a középszint (5.), ami egy egészséges férfiembernél jó kiindulási alap – de ne felejtsük amit az izületek megedzéséről írtam.
Ez pedig a 7. szint, szigorúan haladóknak :)
A közbülső szinteket keressétek meg a youtube-on, azt hiszem nem lesz nehéz, hiszen ugyanez a nevük, csak a számozás különbözik. A felsőbb szintekről nincs ilyen kombinált videó, de azt hiszem nincs olyan ember az olvasótáborban, akinek kapásból azokra lenne szüksége…
Természetesen fontos a jó bemelegítés is: ehhez csináljunk pár karkörzést, lábrázást, majd az alapgyakorlatok legkönnyebb variációiból párat. Ez elég a vérkeringés felélénkítéséhez és az izmok beindításához.
A saját súlyos gyakorlatoknak egy tonna előnye is van a súlyzós/gépes variációkhoz képest, de erről nem akarok kiselőadást tartani. Számomra a lényeg annyi, hogy itthon is tudom csinálni, ingyen, felszerelés nélkül, és hatásos, de kevésbé sérülésveszélyes mint a súlyzók és gépek.
És akkor zárszóként a lényeg, még egyszer:
- Ha éhes vagyok, eszek. Reggel, este, nem számít. Nem számolok, nem mérek. A megszorítás: nem eszek búzát és nem eszek/iszok cukrot.
- Egész nap székben ülök, (sajnos) nem sportolok semmit. Az összes mozgásom a séta és a négynaponkénti edzés. Az edzés rövid de intenzív, sajátsúlyos gyakorlatokkal.
- És ezzel az életmóddal lefogytam több mint 15 kilót, megerősödtem, egészségesebb és életvidámabb vagyok mint az előző 10 évben bármikor voltam. És biztos vagyok benne, hogy erre bárki más is képes, aki hajlandó komolyan kipróbálni a “módszert”.
Nagyon meggyőzőek azok a személyes eredmények, amiket leírtál. Egyébként mindig is úgy gondoltam, hogy akaraterővel legyőzhető a legtöbb ember súlytöbblet problémája. Leginkább valamilyen meggyőző példára és útmutatásra van szükségük ehhez. Az útmutatást Te most megadtad, kellő részletességgel, könnyen követhető irányelvekkel. Jól sikerült a cikksorozat, mert minden nagyképűség nélkül, nyugodtan nevezhető így. :)
Az egészben számomra az volt a legmeglepőbb, hogy mennyire NEVETSÉGES energibefektetéssel helyre lehet hozni az ember életét. Egy évvel ezelőtt még én is a fotelben tespedtem, vakartam a sörhasamat, és azon filóztam, hogy futni kéne járni minden nap, meg valahogy kevesebbet enni. Sokat adtam volna a mai testalkatomért, amit végülis koplalás és kocogás nélkül sikerült elérni. Az emberi test nagyon okos és ügyes, csak hát modern korunkban olyan információkat zúdítanak az agyunkra, ami miatt nem tudjuk ezt kihasználni. Amíg a csapból is az folyik, hogy egyél teljes kiőrlésű sz*rokat, addig az emberek többsége kövér lesz és cukorbeteg. Holott csak meg kéne érteni a testen belüli folyamatokat. Általános iskolás biológiaórán kéne tanítani, hogy a vércukor okozza az elhízást és hogy a testeden PONTOSAN annyi izom lesz, amennyit HASZNÁLSZ, mert a többi “fölösleg” és a szervezet takarékosságból lebontja. Ha négynaponta egyszer átmozgatod magad, akkor az izmaid megmaradnak és serényen égetik a kalóriákat. Ha minden gyereknek csak ennyit elmondanának suliban, az elhízás meg a cukorbetegség a tizedére szorulhatna vissza.
Elkezdhetnénk azon vitázni, hogy miért nem mondják el ezeket a suliban, de óhatatlanul is az összeesküvések területére vezetne, és azt nem szeretném idekeverni :)
Túl nagy túlsúllyal azért nem érdemes nekiállni edzeni. Gondolok itt a 30 fölötti BMI-re. Amíg az le nem megy addig az étkezés és a séta. Ez meg az én saját tapasztalatom. :) (-35 kg)
Kezdetben hogy elinduljon a fogyás, el kéne hagyni az összes nagy szénhidrát/keményítő tartalmú cuccot is. Rizs, bab, krumpli. A krumpli adja magát mint zöldség köret, de nagyon sűrű kaja, nahéz belőle kis adagot enni. A hüvelyesek nagy része ilyen. Talán a rizs a leginkább szabályozható mennyiségileg.
azt mondod, tévhit, hogy lemondásokkal jár?
elég kemény lemondás, ha egy ahhoz szokott ember nem ehet kenyeret, gabonákat, tésztákat, nem édesítheti a kávéját, teáját, kakaóját, nem ehet csokit, nem ihat meg időnként egy sört, vagy akármit. cukrokon milyen cukrokat értesz? a gyümölcscukor, meg a tejcukor mehet?
rever hozzászólásában még ott van a keményítő – amelyből gyorsan cukor lesz. marad a sovány husi sovány husival és nyers salátákkal. ez szerintem elég kemény lemondás. s mit csinál az, aki nem szereti a husit?
valamennyi szénhidrátra szüksége van az agynak. többre, mint az ősembereknek. igen, tudom, te is “agyas” vagy, és milyen jól működsz szénhidrát nélkül… :o)))
én leszek inkább dundi, de nem mondok le sem a tésztákról, sem az alkalmankénti csokiról, sem a fagyiról, sem a sütiről, ha nagyritkán megkívánom, sem a ropogós kifliről. nem azt mondom, hogy nem lennék képes midezt megvonni magamtól, csak értelmét nem látom annak, hogy ennyire szigorú legyek magammal. – volt 1,5 évem, amikor betegség miatt nagyon sok mindenről le kellett mondanom (a cukrokról is – még gyümölcsöt sem ehettem). épp elég volt. és igen rosszul éreztem magam olyan soványan. (akkor nem fogynom kellett, hanem hízni kellett volna.) néha az akkor készült fényképemmel riogatom az ismerőseimet.
Utólag visszanézve mondom, hogy nem komoly lemondás. Én is 30+ éven át zabáltam a kenyeret és a teát annyi cukorral ittam hogy megállt benne a kanál :) Két hét(!) után fel sem tűnt a hiányuk. Sőt, sokan arról számolnak be, hogy érzékenyebb lett az ízérzékelésük, és hogy sok ételt sokkal finomabbnak éreznek, mint “azelőtt”.
Gyümölcsből és tejtermékből nem tudsz annyit fogyasztani, hogy abban számottevő mennyiségű cukor legyen, ezért én azoknak nem tulajdonítok nagy jelentőséget. Régen az volt a hobbim, hogy számolgattam, egy adott kaja mennyi kenyérrel vagy kólával egyenértékű. Amikor valaki fél a gyümölcstől, akkor elgondolkodhat, hogy például egy kiló almában van annyi cukor mint 2-3 szelet kenyérben vagy 6-7 dl kólában. (100g almában 7g szénhidrát van, 100g kenyérben 50-70g.) Arról nem is beszélve, hogy a gyümölcsök tele vannak egyéb hasznos holmikkal, például vitaminok, ásványi anyagok, antioxidánsok, satöbbi. Arról gondolom nem kell külön értekeznem, hogy a kólában mennyi a vitamin :D
Eszembe juttattad, hogy egy dolgot kifelejtettem a cikkből. Ez a “80-20 szabály”. Nagyjából annyit tesz, hogy ha az esetek 80%-ában rendesen betartod a jó elveket, akkor a maradék 20%-ban lehet “bűnözni”. Ez persze a fogyás rovására megy, de még mindig jobb, ha lassan fogy az ember, mint ha belefárad a szigorba és feladja az egészet. Annyi a buktató, hogy az ember nem hagyhatja magának, hogy a 20% szép lassan alattomosan növekedjen egészen addig, míg gyakorlatilag 100% nem lesz. Ismerek embereket, akik szentül meg vannak győződve arról, hogy márpedig ők fogyórúráznak, paleóznak, satöbbi, miközben valójában semmit nem változtattak az étrendjükön, csak a kenyeret és a cukrot azzal a felkiáltással eszik, hogy “ez a kis kenyérke/cukorka nem számít”. Hát számít :) Vagy csinálja rendesen, vagy sehogy. A többség “sehogy” csinálja, és közben önáltat. Az ilyenekből kerülnek ki azok, akik aztán siránkoznak, hogy semmilyen fogyókúra nem működik nekik, biztosan a genetikájukkal vagy az anyagcseréjükkel van valami “baj”.
A 20%-ba befér a csoki például, főleg ha jó minőségű étcsoki. Azt én is rendszeresen fogyasztok, többek között mert a kakaótartalma jót tesz számos testi funkciónak és még az izomnövekedést is segíti :) Kakaót is iszok, de eredeti kakaóporból cukor nélkül. Na ez nem való mindenkinek :) Meg lehet szokni hamar, de szerintem 5 emberből 4 elsőre kiköpné :]
Amit Rever ír, azt nem én írtam :) Ő szigorúbb feltételeket szab, ami gyorsabb eredményekkel jár. Akinek van önuralma, az Atkins-ezzen, az biztos hogy odavág. Azzal az első héten ledobhatsz vagy 50 kilót ha szigorúan csinálod :) Csakhát a szigor az szigor, és mint ilyen, az emberek 95%-ánál nem működik. Ezért én annak a híve vagyok, hogy kisebb korlátozásokkal legyen türelmünk kivárni a lassabb eredményeket. Vagy önuralom kell, vagy türelem – mindenki döntse el magának hogy melyikből rendelkezik nagyobb készletekkel. Aki türelmetlen de bírja a szigort az zárja ki teljesen a szénhidrátot és úgy fognak lemenni róla a kilók hogy még maga is megijed tőle.
Ami glükóz az agynak kell azt a test (többszörösen) megtermeli magának a glükoneogenezissel. Ha gondolod utánanézhetsz, a blogomon foglalkoztam vele nem egyszer, de a wikipedia is említi itt-ott :) Viszont itt nem akarok belemenni a technikai részletekbe, mert ez a Férfihang, nem a blogom :P
Egyébként elég ha a 80-20 szabály segítségével kicsit “áthangszereli” az ember az életmódját. Nem kell lemondani semmiről. Annyi a lényeg, hogy ezentúl minden szénhidrátot kezelj úgy, mint “édességet”. Orosz krémtortát sem eszel minden étkezéshez, nem? Egyél egy olyan étrendet, amiben nincs szénhidrát (kenyér sem), és heti 1-2 alkalommal nyugodtan ehetsz valami tésztát vagy ropogós kiflit. Ezzel a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad.
:o) én csak arra akartam kilyukadni, hogy van lemondás. ezek a dolgok sok embert megviselnek.
én, ha elhatározok valamit, akkor azt betartom. de állítom, hogy igenis erőteljes lemondásérzés van jelen, amit kevesen bírnak ki. visszanézve azt a másfél évemet, nem volt egyszerű. és nem múlt el mindennel kapcsolatban.
télen én nem tudok gyümölcsöt meg nyers salátaféléket enni. hidegérzetem van tőle – amúgyis fázós vagyok. a 80-20 nekem sajnos nem járható, mert a 20 sok, ha fogyni is akarok pár dekát. most éppen olyan korszakomban vagyok, hogy sem türelmem nem lenne, sem önuralmam. jön a tél és én hivatásos medve, vagy sün, vagy mormota akarok lenni! :o)
ja… azért kérdezz meg mondjuk 50 nőt, hogy milyen érzetei vannak az ételekkel kapcsolatban és miket esznek a menstruációt megelőző héten. :o)
Neked a legkönnyebb a fogyókúra. A fent felsorolt összes állat téli álmot alszik. Most még bedobsz egy csülökpörköltet, rakott kelkáposztával, aztán legközelebb márciusban eszel.
Említetted a sovány husi sovány husival és nyers salátákkal, dolgot. Zsíros husi zsíros husival. Nem az én dolgom reklámozni Deansdale munkásságát, de a blogján van írás a zsír rehabilitációjáról is.
Köszi :)
:o))) igen, egyrészt fogyókúra is lenne a téli álom, de ebben nem az a lényeg. :o))pusztán annyi, hogy nem szeretem a hideget, inkább végigaludnám egy jó meleg kuckóban. :o)
egyébként meg utálom a zsíros húst. tőlem rehabilitálhatják, én egészen pici koromtól nem eszem meg.
Hát azokat én se nagyon szeretem. Viszont a szalonnát megeszem, ami “technikailag” zsíros hús :)
De nem kötelező semmi. Biztos van olyan hús is amit szeretsz, például szárnyas vagy tengeri hal, mittudomén. Ha semmit nem szeretsz, akkor peched van :)
miket esznek a nők a menstruációt megelőző héten?
Dean, ismered a Harcosok étrendjét? Ha nem, feltétlenül ismerkedj meg a könyvvel és a fordítójával, Jilly Dáviddal. Valami csoda az egész, és működik, nálam is.
Itt a honlap: http://harcosoketrendje.hu/
és a blog: http://harcosoketrendje.blog.hu/
Még nem mélyedtem bele túlságosan, de egy alapvető gondom azért van vele: bár feltűnően szénhidrátmentesen táplálkozik, közben azt hangoztatja hogy a low-carb az hülyeség. Elhiszem, hogy üzleti szempontból neki hasznos, ha más diétákat támad, de emiatt nekem (érthetően) kevésbé szimpatikus. Hasonlót csinál mint én de közben engem fikáz. Pf. Egyébként meggyőződésem – de ez csak magánvélemény – hogy a harcosok étrendje is azért működik, mert low-carb. Nem csináltak mást, csak újracsomagolták a paleot/atkinst és azt mondták hogy ne nappal egyél hanem este.
A másik problémám vele az, hogy nincs mögötte semmi “tudomány”, de még különösebb logika sem. Azért “harcosok étrendje”, mert a harcosok annak idején így ettek. Csakhogy a harcosok nem azért ettek így, mert jó vagy hasznos, hanem mert csak így tudtak. Erre voltak kényszerülve.
A blogot nézem, ahol azt mondja, hogy lehet enni szénhidrátot, de ha megnézed hogy ténylegesen miket eszik, egy gramm szénhidrát nincs benne. Grilltál, saláta, karfiolleves, garnéla, füstölt lazac, sült húsok, ratatouille, csirkeragu – azt hiszem én ezzel lerendezettnek tekintem a kérdést. Én is ugyanezt nyomom, csak nem esti zabálással, és nem csinálok úgy mint ha feltaláltam volna a spanyolvigaszt.
…ez a két ollózott rész mindent elmond:
A nappali evést korlátozd leginkább nyers gyümölcsökre és zöldségekre. Kávé, tea, levesek és könnyű fehérje, úgy, mint főtt tojás vagy joghurt, rendben van.
(Tegnap este a Hotel Krone-ban vacsoráztunk. Kedves négycsillagos hotel, kifogástalan, rendezett étteremmel. A többiekkel együtt rendeltem, csak éppen két Grilltálat. A felszolgáló ennél a pontnál döbbent meg először. Majd mikor mindenki végzett, jött a tányérokért és kínálta az étlapot, hogy kóstoljuk meg a desszertjeiket. Erre én mondtam, hogy azt nem, de még egy Grilltál csúszik, sehr gerne.)
szerintem a paleo-ember is csak azért evett úgy, ahogy most – biztosan hosszas és alapos kutatások után – közzéteszik, mert más nem volt. vagy evett gabonákat – mert azok már voltak hellyel-közzel – csak tudományosan kihagyták a “paleo”-ból. nem vagyunk ősemberek. lehet, hogy nekik jó volt, de nem tudhatjuk. azt meg főleg nem, hogy mi lett volna, ha annyi ideig élnek, mint mi.
szerintem ez is olyan, mint az összes többi diéta: van, akinek bejön, van, akinek nem. úgy gondolom, nincs tutidiéta, meg tutiéletmód. ezért úgy vagyok vele, hogy elolvasom/meghallgatom, s ha szimpatikus, kipróbálom. de tudnom kell, mit vagyok képes bevállalni, mit nem. van, akinek könnyű áttérni, van, aki szenved ugyanattól. tudom, áldozatot kell hozni, meg valamit valamiért. ez mindennel így van. de sokaknak nem “élhető diéta” vagy nem hatásos az attkins, vagy a paleo, másoknak meg a szétválasztós, a vega, vagy akármi más.
bármelyik tudományosságán lehet vitatkozni, mert a valódi tudományos magyarázatok és összefüggések sem egységesek – nem is beszélve a rengeteg áltudományos, elszállt ezoterikus, vagy reklámblablákról.
Ez egy nagyon elterjedt vélekedés, de téves. Nem téged akarlak piszkálni, sajnos ez az igazság :)
Persze hogy vannak egyéni preferenciák és apró genetikai vagy anyagcsere-beli különbségek, de ezek csak pár százaléknyi eltérést jelentenek a “nagy közös” testműködési sablontól. Mindenkiben van hasnyálmirigy, az mindenkiben inzulint termel, az pedig mindenkiben fokozza a zsírpárnák épülését. Ezek olyan fix biológiai működések amik alól nincs kibúvó. Épp ezért a low-carb étrend mindenkinek működik, aki képes betartani(!). Aki azt állítja, hogy ő attól sem fogyott le, az úgy csinálta mint az édesanyám, aki teljes erőbedobással fogyókúrázott úgy, hogy közben 1-2 óránként lecsúszott “egy kis” édesség. Úgy persze hogy nem működik, de az nem a diéta hibája.
A vega étrend nem fogyókúrás és nem is “tudományos”. Az inkább vallás, mint diéta. Épp ezért ne is keverjük ide, mert eleve nincsenek meghatározott céljai – az ember nem azért lesz vega, hogy lefogyjon, hanem mert trendi, vagy mert jólesik az erkölcsi felsőbbrendűség illúziója :) A vega étrend nem tud “működni” vagy “nem működni” mert ahhoz először is kéne valami cél, aminek az eléréshez lehetne viszonyítani a működőképességet. Ha az a cél, hogy lefogyj, na akkor a vega étrend nem működik. A vegákat sem akarom bántani (magam is voltam az régebben), de a tények makacs dolgok.
Hello Dean,
sok mindenben igazad van, DE amiket az inzulinnal kapcsolatban írsz, az csak nagyon részigazság. Az inzulin az egyik legfontosabb és leghasznosabb hormon az emberi szervezetben. A kifejezetten lowcarb étrend követőivel és szószólóival éppen az a baj, hogy túlságosan szélsőséges a véleményük: minden rossznak a szénhidrát és az inzulin az okozója. Az ember szervezete sokkal bonyolultabb annál, hogy a homeosztázist, az egyensúlyt egyetlen dolog felborítsa. Értem ezalatt az inzulint. A lowcarb étrend kikiáltotta az inzulint főbűnösnek, ami egy ahhoz hasonló állítás, hogy a koleszterin rossz. Ennél mindig árnyaltabb és bonyolultabb a kép. Szeretünk szélsőségekben gondolkodni, mert könnyebb az alapján döntéseket hozni, hogy valamit vagy jónak vagy rossznak ítélünk. A szervezetben viszont ez nem így működik. Testünk a folyamatok optimalizálására törekszik, azaz egészséges vagyunk, ha mindig optimális az inzulinszint. A lowcarbbal az a baj (és ezt fejtettem ki a blogon is), hogy egy szélsőséges és biológiailag nem megalapozott álláspontra helyezkedett: az inzulin rossz, az inzulin csak bajt okoz, a minimális inzulinszint üdvös. Az inzulinnak számtalan funkciója van. Ezek közöl az egyik az, hogy glükózt szállít a sejteknek. Ha a sejtek már telítettek vagy folyamatos, állandó az inzulin jelenléte, az már baj (de ez ugye bár a másik véglet – a maximum). Ekkor történik, amit Te is írtál a bejegyzésedben, hogy zsírpárnák épülnek. Mint említettem az inzulin ennél egy kicsit többet tud. A növekedési hormon például inzulin jelenléte nélkül jórészt hatástalan. A növekedési hormonnak amúgy az egyik legfontosabb feladata a zsírok mobilizálása energiatermelés céljából! A következtetést levonva: optimális esetben az inzulin segíti a fogyást. De hozok másik példát is (nehogy azt mondd, hogy “nincs mögötte tudomány”): az inzulin több folyamaton keresztül is fokozza a pajzsmirigyhormonok hatását. A pajzsmirigyhormonok feladata többek között a testhőmérséklet és az energiafelhasználás szabályzása, de fontos a potencia és a kognitív funkciók számára is. Alacsony szintjük lomha anyagcserét, csökkent mentális és fizikális teljesítőképességet eredményez. A pajzsmirigy aktivitását a sejtek energiaszintje befolyásolja. Ha az energiaszint alacsony, azaz kevés az ATP (energiamolekula) a sejtekben, akkor a pajzsmirigyhormonok aktivitása/hatékonysága romlik. Na és mi emeli meg a sejtek energia- és ATP-szintjét? Hát persze, hogy az inzulin. Mondok még egyet, ezt szeretni fogod. A pajzsmirigy-aktivitást a nitrogén-oxid-szintáz (NOS) nevű enzim is fokozza, amit egyébként az inzulin stimulál. A NOS felel a nitrogén-oxid (NO) termeléséért, ami nélkülözhetetlen az értágításhoz, azaz a szexuális teljesítményhez. Inzulin nélkül vagy minimális inzulinszinttel bajosan hívhatnád férfihangnak a blogodat. A lowcarb étrend valóban mindenkinek működik, hiszen bele nem halsz és lehet vele fogyni, ha ez az egyetlen életcél.
A kérdés az, hogy megéri-e és milyen áron.
Üdv,
Jilly Dávid (Harcosok Étrendje)
Üdv!
Nem az inzulin a mumus, hanem a vércukor. Azt meg a szénhidrát “okozza”. Az inzulin csak igyekszik kordában tartani a vércukrot, sajnos kellemetlen mellékhatásokkal – lásd elhízás, cukorbetegség.
Nincs a low-carbbal semmi baj. Emberek milliói éltek végig egész életeket “no-carb” étrenden. Manapság epilepsziás gyerekek gyógyítására használják, akár 2 év folyamatos ketogén kúra formájában. Ha ártalmas lenne, észrevennék. Nem ártalmas.
Egyébként egy egészséges étrendben semmi baj nem lenne a szénhidrátokkal. Viszont a probléma lényege az, hogy a modern étrend nem egészséges. Alaphangon tízszerannyi szénhidrátot eszünk, mint amit te optimálisnak nevezel. Ezért jó a low-carb, mert a fölösleget szünteti meg.
Egyébként még mindig az a véleményem, hogy fölösleges egymással vitáznunk, mert mindkettőnk fogyókúrája nagyon hasonlóan működik. Inkább együttműködni kéne, nem rivalizálni. De azért a tudományos részben még nézz át pár dolgot még egyszer, ugyanis ha ez igaz lenne: “A növekedési hormon például inzulin jelenléte nélkül jórészt hatástalan”, akkor az eszkimók sosem nőtték volna ki a gyermeki testüket.
Egyébként a házaséletem is rendben van, köszönöm :)
Fordítva van a sorrend a paleolit étrenddel kapcsolatban. Nem a táplálkozáshoz kerestek ősemberi ideológiát, hanem megfigyelték, hogy a manapság (vélelmezetten) kőkorszaki körülmények között élő népeknél nincsenek meg a nyugati étrenden élőknél jelentős mortalitást okozó betegségek. Magyarán az úgynevezett civilizációs betegségek.
Összehasonlítva az életmódjaikat, arra jutottak, hogy az alacsony kalóriabevitel lehet a kulcs, aztán a részletesebb vizsgálatok kiderítették, hogy inkább az alacsony szénhidrát bevitel.
Csak ez után jött az ideológiai háttér, hogy biztosan azért van mert 2,5 millió évig mindannyian ilyen táplálékon éltünk és a civilizáció rontotta el az anyagcserénket.
Az élethosszak tekintetében pedig nem a tényleges élethosszt szokták nézni, hanem az átlagéletkort, vagy a születéskor várható élettartamot. Ha levesszük a nagy gyermekhalandóságot, rögtön összevethetővé válik a mi halálozásunkkal az övék. Úgy, hogy ott nincs meg a modern orvoslás, műtéti eljárások, antibiotikum, baleseti ellátás.
A könyv írója egyébként nem eszik húst, de halat igen. Nagyon érdekes a könyv edzésprogramja is, teljesen mást mond, mint amit eddig tudtam. Nem szénhidrátellenes, de szó van arról, hogy ha valaki sokat szeretne fogyni mérsékelje a szénhidrátot. Nincs elég infó az említett weboldalon és blogban, mert ha Dávid mindent feltenne e netre, ki venné meg a könyvet, amit magánkiadásban, saját fordításában jelentetett meg? Egyáltalán nem paleo étrend, de ahhoz, hogy komoly formában véleményt alkoss és leszóld, mindenképpen el kell olvasni a könyvet. Így nem ér.
Arra figyeltem fel egyébként – már nem is emlékszem, mit kerestem éppen a neten, amikor rábukkantam, hogy este kell enni. Huha:) Nappal képes vagyok nem enni egész nap, vacsora nélkül viszont nem tudok aludni reggelig sem. Reggelizni sem tudok. Így aztán megvettem a könyvet és nem csalódtam. Tudományos magyarázatokat is tartalmaz – legalábbis a szervezetünk működéséről – de ha valaki előítélettel olvassa, nyilván talál benne olyasmit, amit le lehet fikázni.
Viszont: továbbra is azt mondom, mindenkinek más a jó. Kinek-kinek ki kell tapasztalni, mitől működik energikusan, mitől marad jó az emésztése, mitől tud fogyni stb. A harcosok étrendjében van a napközbeni alulevés- azaz irányított böjt – és az esti túlevés. Az estit is egyénre kell szabni, nyilván az ehet sokat, akinek nagyon komoly az edzésprogramja naponta kétszer legalább. Elolvasásra érdemesnek tartom a könyvet, ezért ajánottam.
Azért “éles” a véleményem, mert élesen támadja az elveimet mondvacsinált okokkal, miközben ő maga is követi őket. Több helyen is beszél konkrét kajákról, és azok tanúsága szerint 99%-ban szénhidrátmentesen étkezik. Akkor miért hepciáskodik?
Én nem sajnálom senkitől a boldogságát; ha valaki jobban érzi magát az esti evéssel az tegye. Csak jó ha tud róla,hogy nem azért fogy, mert este eszik, hanem mert az étrendje low-carb…
Valószínűleg el fogom olvasni a könyvet, de a srác nem túl szimpatikus a vizet-prédikál-bort-iszik hozzáállásával.
Örülnék, ha elolvasnád, nem véletlenül említettem itt. Szívesen megbeszélném veled.
Kb. a felét elolvastam.
Eddig úgy tűnik, hogy az első benyomásom eléggé találó volt: nagyjából 80%-ban ugyanazt mondja amit én, csak a maradék 20%-ot adja elő úgy, mintha az valami forradalmi újdonság és különbség lenne. Holott pont az a fölösleges “flanc”. Ami miatt a módszerük működik (mert működik) az pontosan az a 80% amiben a többi működő diétához/életmódhoz hasonlít. Ugyanis a működő diétáknak van egy közös alapja – erre nem nehéz rájönni abból (illetve fordított gondolkodású emberek rájöhetnek ebből :), hogy létezik egy optimális táplálkozás. És minden diéta annyira “működik” amennyire erre az optimális táplálkozásra hasonlít. Az atkins, a paleo és a harcosétrend mind-mind erre az optimális táplálkozásra épít, csak különböző oldalakról közelíti meg, és mindegyiken más az a 20-20% sallang ami miatt azt hiszik, hogy csak az ő rendszerük az üdvözítő és csodálatos, a többi meg mind tévedés.
Ja, ugyanez igaz az edzés részére is: nagyjából ugyanazt mondja amit én. Elképzelhetőnek tartom, hogy az ő rendszere valamennyivel hatékonyabb mint az enyém, CSAKHOGY a harcos-edzéshez konditerem szükséges, és sokkal több időt, energiát és pénzt kell befektetni azokért a talán hatékonyabb eredményekért. Megintcsak a 20% sallang a különbség :)
[Egyébként kíváncsi lennék hogy hogyan ideologizálja meg az ókori harcosok életmódjára alapuló edzésben a futópadot és a szobabiciklit…]
Lehet, hogy át fogok venni belőle bizonyos rész-elemeket saját használatra, mert vannak benne jó ötletek. Viszont a véleményem továbbra is az, hogy nagy csinnadrattával előadja a 20% sallangot és közben a 80% háttéranyag az, ami működőképessé teszi a rendszert.
Hogy ne csak általánosságokat mondjak: a szénhidrátcsökkentés és a modern műanyag kaják elhagyása miatt működik a harcosok étrendje. Az, hogy este eszel vagy reggel az tulajdonképpen mellékes. Én azt mondom, hogy akkor egyél amikor éhes vagy, mert szerintem ennél természetesebb hozzáállás nem létezik.
Személyre szabottan kell alkalmazni ezt is. Nem jó mindenkinek, ahogy a paleó sem jó. Sok szénhidrát (főleg a finomtottak) meg végképp nem jó senkinek, ezzel tökéletesen egyetértek. Azért jó lenne, ha elolvasnád az egész könyvet, mert mindenképpen érdekes. Örülök, hogy ez a könyv is a mozgást hangsúlyozza, nagyon-nagyon fontos szerintem. És ha sokat mozog a zember, akkor nem kell annyira tartani a jó minőségű szénhidrátoktól sem. Nálam ez sok gyümölcsöt jelent, némi barnarizst és kölest, kenyeret már jobbára nem. Nem tudok sok fehérjét enni (nem is akarok) így aztán valamit ennem kell, a gyümölcs kevés, pontosabban ilyenkor nem áll annyi biogyümölcs rendelkezésemre, mint nyáron. És a hűtő hatása miatt em ideális télen.
Nézd, én nem erőltetek semmit senkire. Vannak jó tanácsaim, de senki sem köteles azokat betartani. Még csak nem is veszem zokon ha valaki mást tart jónak, elvégre mindenki a saját szerencséjének…
Azt meg kifejezetten üdvözlöm, ha felbukkan egy új kezdeményezés ami jó irányba mutat. Valami ilyesmi ez a harcosok étrendje is. Az ilyeneknek az a szerepe, hogy elérjék azokat az embereket, akiket a paleo vagy az atkins nem tudott elérni, és így olyan emberek is átálhassanak egy jó táplálkozásra, akik eddig nem tették.
A gondom azzal van, ha egy ilyen “új játékos” lefikázza a régieket.
Téged sem akarlak piszkálni, el tudom fogadni, hogy az “alap” low-carb étrend nem mindenkinek felel meg. Te például jobban szereted a gyümölcsöt a húsoknál, ez világos, nem is kell húst enned ha nem akarsz. Viszont ettől függetlenül remélem te is érzed, hogy a te helyzeted egyéni, és tőled függetlenül létezik egy optimális étrend, amit te egyéni ízlés okán nem akarsz követni. Nincs ezzel semmi baj, csak ne kezdd el azt terjeszteni, hogy optimális étrend nem is létezik.
Mindenki eltér az optimális étrendtől a saját ízlése miatt, de minden egyes egyéntől függetlenül, rajtuk kívül létezik az optimális étrend, ami a legegészségesebb lenne minden ember számára (itt nyilván a betegekről nem beszélek, pl. tej- vagy mogyoróallergiások, stb). Attól, hogy nem követik, még az lenne a legjobb. Szerencsére az ember szervezete elég ügyes, és kibírja azt is, ha eltérsz az optimálistól. Ennek max. annyi jele lesz, hogy az eltérés mértékétől függően megjelennek zsírpárnák, kisebb tápanyaghiányok, hajhullás, durvább esetben betegségek, nagyon durva esetekben cukorbetegség, stb. Szóval te a gyümölcsökkel élhetsz tökéletes egészségben is, és nem is kell foglalkoznod a szénhidrátokkal – mert (nagyjából) leszoktál a kenyérről és nem fogyasztasz cukrot.
De megintcsak oda lyukadok ki, hogy ha arról beszélünk, hogy mi az optimális emberi étrend, akkor nem vehetjük figyelembe az egyéni ízlést. Jelenleg az ismert diéták közül a valóban optimális étrendet a paleo, az atkins, és most már (talán) a harcosok diétája közelíti meg. Ezeknek egymással versenyezni hülyeség, mert az alapjaik úgyis ugyanazok.
Hello Dean,
csak annyi hozzáfűzés, hogy az Atkinsnél már rájöttek, hogy baromira nem egészséges, mivel nem hangsúlyozza a friss dolgok fogyasztását. Akár az MC vagy BK is belefér a zsömle nélkül, ami szerintem egy vicc.
Nyilván jobb a friss dolgokat enni, de azért a szervezet elüzemelget “szuboptimális” kaján is. Azt hiszem ezt elég jól bizonyítja ez a 7milliárd fős kísérlet, ami éppen zajlik (igaz a kontrollcsoport aránytalanul kicsi).
Én például évente nagyjából egyszer jó ízzel megengedem magamnak a mekizést, és még a zsömlét is megeszem. Sőt, pár szál krumplit is! Ugyanis nem vagyok fanatikus. Persze aztán kompenzálom azzal, hogy otthon csak sonka van zöldséggel meg sajttal :)
Szerintem nem kellene összemosni a sokféle szénhidrátot és mumusnak tartani. A finomított szénhidrátokkal és a fruktózzal van igazán baj.
Eolvasásra ajánlom:
http://livinlavidalowcarb.com/blog/dr-robert-lustig-from-sugar-the-bitter-truth-explains-why-he-doesnt-believe-in-the-low-carb-lifestyle/8164
Dr. Robert Lustig igazán cukorgyűlölő, de még ő is titakozik a lowcarb étrend ellen. Érdemes meghallgatni az eőadását.
A szénhidráttal az a baj, hogy messze túlzásba vittük. Van egy egészséges szintje, amin fogyasztva nem okoz semmi gubancot, sőt, akár még azt is mondhatjuk hogy egészséges. Ez az egészséges szénhidrát-szint egy mai nyugati ember táplálkozásában fellelhető szénhidrát mennyiségének kb. az 5-10%-a. Amíg erre a szintre le nem megyünk, addig teljesen indokolt a “harc” a szénhidrát ellen.
Egyébként meglehetősen nagy önbizalmat ad számomra az, hogy a hátam mögött tudhatok többszázmillió cukorbeteget, akik mind a szénhidrátfogyasztás áldozatai… A low-carb ellenzőit majd akkor veszem komolyan ha ezeket meggyógyították.
Ja, várj, most jut eszembe, ők ezeket egyáltalán nem tudják meggyógyítani még élethosszig tartó gyógyszerezéssel sem. Én meg egy sima diétával igen.
Nem akarok beképzelt vagy arrogáns lenni, de sokszor annak tűnhetek, mert úgy adom elő a dolgokat, mintha a megfellebbezhetetlen igazságról beszélnék, és azon kívül minden más hazugság vagy tévedés. Valójában nem vagyok sem beképzelt, sem arrogáns, de amikor tényleg bizonyítékok milliói állnak a hátad mögött, akkor tényleg feljogosítva érezheted magad hogy biztos légy az igazadban.
Dean, igazad van abban, amit írsz, a mértéktelenség okozza a betegségeket. A finomított szénhidrátok, a rengeteg fruktóz, a nem természetes ételek mértéktelen fogyasztása. Gondolod, hogy a hús és egyéb állati eredetű agyonfőzött, agyonsütött fehérje mértéktelen fogyasztása nem okoz bajt? Dehogynem. Nehogy már átessünk a ló másik oldalára. Cseberből-vederbe. És aki nem eszik elég szénhidrátot, az a fehérjéből fogja magát túlenni, vagy sok alkoholt fog inni (az is cukor).
azt, hogy fehérjéből fogja magát túlenni, azt még csak-csak elfogadom valahogy – bár kétségtelen, hogy ezt a gondolatot sem tudom maradéktalanul magamévá tenni -, hiszen vannak fura emberek , de azt végképp nem értem, hogy jön ide az alkohol??
jómagam is a “deansdale-féle” táplálkozást folytatom néhány hónapja és köszönöm, igazán remekül megvagyok. egyre könnyebbnek érzem magam a szó szoros és átvitt értelmében is. évi egy-két üveg sörtől eltekintve közel 10 esztendeje nem fogyasztok alkoholt – még szilveszterkor sem – és most sem érzem úgy, hogy szükségem lenne rá.
nem értem ezt a következtetésedet…
Hello Tara,
válaszoltam Dean-nek egy-két helyen. Gondoltam érdekel.
Az egészséges szervezetben a szénhidrát ésa fehérje egyensúlyban van. Ha nagy adag fehérjét eszünk, a szervezetünk nagy adag szénhidrátot kíván. Ami – egyéb híján – lehet alkohol is, mint folyékony cukor. Erre gondoltam. Érdemes lenne utánanézni, hányan öblítik le a sok szelet húst evés után borral.
A saját tapasztalatra épülő elméletekkel az a baj, hogy korántsem biztos, hogy mindenkinél, vagy akárcsak a többségnél is működne. A cukor kizárása és a pékáru+tészta kerülése nálam bevált és gyors eredményt hozott, viszont egyáltalán nem volt könnyű ezekről (főleg a pékárukról) lemondani, és ellentétben veled, én nagyon is vágyom vissza hozzájuk.
A fogyás aztán megállt , ahogy nálad is és javasoltad ezeket a mozgásokat, de igazából nálam az sem működik, hogy ha elmegyek x-szer sétálni, utána hiányozni fog, sőt továbbra is kínzás. Ami jó lenne nekem az a munkába járás gyalog, de azt nem engedi a munkám.
Az intenzív edzést még nem próbáltam ki, de az az igazság, hogy olyan sok eltérő tapasztalatunk van, hogy egyáltalán nem merem készpénznek venni, hogy nálam is működni fog.
És itt jön képbe, amit mondtam a velünk született tulajdonságainkkal kapcsolatosan. Ugyanis ahogy leírod hogyan éltél, nem csoda, hogy elhíztál, így ha ezen csak egy kicsit is jó irányba változtatsz, akkor nyilvánvaló eredményes leszel. Ugyanez viszont közel sem biztos, hogy működni fog például nálam, aki azért nálad mindig (jóval) többet mozgott, és viszonylag egészségesen táplálkozott.
Igazából az sem mindegy, hogy a 15 kg fogyás hogyan jött össze, mert ha egy 120 kg-os ember lefogy 105-re, az jóval könyebb, mint ha valaki 100-ról fogy le 85-re. És még nem számoltunk a magassággal, illetve olyan a súlyt egyértelműen érintő tulajdonságokra, mint a csontozat.
Itt azért nem csak a saját tapasztalatomról van szó, hiszen emberek milliói paleóznak. Többek között te is, és nálad is bevált. Ez már túlmutat egy “véletlennel magyarázható” egyéni tapasztalaton.
Másfelől azért a paleónak megvan a tudományos háttere is, bár tény, hogy általában nem az van előtérben. A vércukor és a hozzá kapcsolódó testen belüli rendszerek működése viszonylag jól ismert, és nagyban alátámasztja a paleós mondanivalót.
A mozgásnak is megvan ugyanez a tudományos háttere, de ha azt is le akarnám írni, nem lenne elég a szerverkapacitás :) Dióhéjban annyi, amit érintettem is, hogy az “izomtömeg” égeti a kalóriát, ezért izmokat kell növelni, ahhoz pedig az intenzív edzés a hatékony. Megteheted azt is, hogy kocogni jársz, mert elvileg az is éget kalóriát, csakhogy a kocogás nem fog izomtömeget növelni, sőt, “optimalizálja” az izmok kalóriafelhasználását, vagyis csökkenteni fogja a kalóriamennyiséget amit elégetnek az izmaid.
Februárban valahol 110kg környékén jártam, most 92 vagyok. A magasságom 180cm. Ráadásul fél éve még “férficsöcsöm” volt, most meg úgy nézek ki mint egy kezdő Schwarzenegger (kis jóindulattal :). A hasam lassan kezd kockásodni. És ebben összesen talán 2-3 óra munkám fekszik. Ha valaki feleennyit elér ugyanannyi munkával már az is hatalmas haladás – és ezért merem ezt ilyen jó szívvel ajánlani mindenkinek.
De ez sem csak a saját tapasztalatom, ezeket a módszereket is sokan nyomatják világszerte, és működik. Lásd például a “4 órás munkahét” csávó blogját és könyveit, amik elég sikeresek, azok kapcsán tonnaszám ömlenek a pozitív visszajelzések.
Egyébként miért vacakolsz annyit? Próbáld ki! Egy órád csak van rá, nem? Ha beválik nyertél, ha nem, nem vesztettél semmit. Nem kell pénzt beruháznod, időt is csak párszor 10 percet – még csak azt sem mondhatod hogy megpróbállak átverni valamiféle kamu pénzvisszafizetési garanciával :) Végülis a paleószerű étrenddel is így voltál: kipróbáltad és bevált. Lehet hogy vágyódsz a régi jó zsíros kenyerek után, de azért a 80-20 szabállyal azokat is lehet enni időnként…
Értem, hogy van sok pozitív tapasztalat, viszont személyesen ismerek több negatívat. Gondolok itt elsősorban a sétára. Van kolléganőm, aki naponta 40-50 percet gyalogolt a munkahelyre-munkahelyről, és mellett még oda is figyelt a táplálkozásra, és egyszerűen csak tartotta a súlyát, ami nem kevés. És ekkor jön a veszély, hogy nincs eredmény, az ember elhanyagolja a dolgokat, és a súlytartásból hízás lesz. Én is ilyen úton vagyok. Egyre többször engedek a kísértésnek és érzem is az eredményét. Nem tudtam megragadni az adott életmódban, nem tudtam lemondani arról, hogy akkor egyek kenyeret, amikor akarok, és ez a lemondás biztos hogy sokaknak nehéz, főleg azoknak, akik nem csak pékárufüggők, hanem édes, vagy tésztafüggők.
Az edzést előbb-utóbb lehet hogy ki fogom próbálni, de zavaró hogy ilyet kell csinálnom amellett, hogy ha nem is magas szinten de versenyszerűen sportolok (nem sakk, vagy póker), ráadásul figyelek a táplálkozásomra. Aki ilyen esetben azt mondja nekem, hogy nem sok köze van ehhez az alkatnak, anyagcserének, annak nem nagyon fogom elhinni.
Elhiszem, hogy neked ezek a dolgok beváltak, azt is elhiszem, hogy sokaknak beválik, de korántsem mindenkinek., nekem például nem való, mert én nem ragadtam meg ott, hogy erősebb vagyok, jobban érzem magam, nem is kívánom a kenyeret, de jó sétálni, stb.
Egy pozitív tapasztalatom azért mindenképpen van, mégpedig az olaj/margarin kombó zsír/vaj kombóra cserélése egyértelműen jót tett az immunrendszeremnek, sőt sokkal kevésbé vagyok érzékeny a hidegre és ami furcsa, a melegre is.
Manapság úton-útfélen kísértéssel találkozik az ember. Ha úgy áll neki a diétának, hogy az csak átmeneti, akkor fix hogy belebukik. Sajnos sokszor még akkor is, ha egyébként elszánt és (eleinte) jól csinálja. Ilyen az élet. Dehát nem kell mindenkinek csúcsmodellnek lenni, én sem tervezem hogy férfimodell legyek vagy valami ilyen hülyeség, nekem elég hogy egészségesebb vagyok és kevesebb rajtam a fölösleg.
Arra nem nagyon tudok tanácsot adni, hogy honnan vegyünk lelkierőt a kitartáshoz. Nekem az működik (igaz nem túl régóta), hogy képessé váltam mérlegelni evés előtt, hogy minek mi lesz a következménye. Furcsa ez a szitu, mert azt hinné az ember, hogy mindenki képes gondolkodni, de mikor ott a pizza, akkor az agy kikapcsol, és csak a vágyat érzi az ember, hogy meg kéne enni. Na én mostanság szerencsére már nem “kapcsolok ki”, hanem el tudok mélázni, hogy mi a jobb nekem: ha engedek a kósza vágynak és megeszem a “rossz” kaját, vagy ha nem eszem meg és másnap a tükörben nem azt látom hogy visszahíztam egy centit derékra. És képes vagyok racionális döntést hozni: egye a fene, eszek inkább grillcsirkét. Az is finom csak ráadásul még egészséges is.
Most persze elnagyoltam a példát, dehát azért példa hogy elnagyolt legyen :)
Hosszú távra rendezkedtem be, nem sikerült ezt az életmódot élvezetessé tenni, így aztán marad a jojó, annyi változással, hogy ezentúl talán könnyebben fog menni a lefelé haladás. Én sem akarok férfimodell lenni, az egészségemmel meg nincs baj, talán a mozgásnak köszönhetően (de a munkám az ülőmunka).
Nekem is volt sokszor, hogy egyszerűen csak meggyőztem magam róla, hogy nem kell nekem, de ez nem tudott általános maradni. Emellett ott van az, hogy az ember tudja, hogy ha megeszi a pizzát, akkor holnap még nem lesz 1cm-re vastagabb a dereka, na de a várak is kövekből épültek…
Szerintem a kérdéskör elmélyült tanulmányozása mindenképpen a professzionális orvosi ismeretek irányába mutat. Sajnos igazán jelentős ismereteim nekem sincsenek ezen a téren, viszont eszembe jutott egy ismeretterjesztő film, amit úgy 2 hónapja láthattam (talán a Discovery-n) és híres önkísérletezőkről és önkísérletező orvosokról szólt. Több táplálkozással kapcsolatos önkísérlet is szerepelt a felelevenített sztorik között.
Akad néhány igazán meglepő táplálkozási elmélet, például a kalória szegény, de egyébként kiegyensúlyozott táplálkozás élettartam növelő hatásáról, amit egereken végzett kísérletek vitathatatlanul mutatnak, azonban az emberi táplálkozás tekintetében még egyetlen lezárult kísérlet sem történt, bár egy férfi már sok éve folytat ilyen táplálkozást, de a kísérlet csak évtizedek múlva (a halálakor) hozhat értékelhető eredményt, már amennyire egyetlen ember esete értékelhetőnek tekinthető.
Az említett ismeretterjesztő film engem mindenképpen meglepett, mivel nem gondoltam volna, hogy az egyoldalú táplálkozási formáknak ennyire drámai eredményei lehetnek. Volt olyan férfi (ha jól emlékszem az 1800-as évek tájékán), aki hosszú időn keresztül sorban próbálta ki magán az egyes egyoldalú táplálkozási formákat. Sikerrel be is szerzett néhány táplálkozási zavar következtében szokásosan előálló betegséget. Ha jól emlékszem, talán éppen a “csak sajt menünél” járhatott, amikor belehalt a kísérletezésbe. De a huszadik században is akadt őrült és mindenre elszánt önkísérletező, egy amerikai orvos professzor személyében, aki egy tápanyag hiányra vonatkozó elméletet akart igazolni és ezért evett hosszú hónapokon keresztül csak csirke húst főzve, minden fűszer és egyéb nélkül. A várton kívül egy-két egyéb betegséggel is szemben kellett néznie menet közben, ami miatt a kollégái is igyekeztek őt eltántorítani a további kísérletezéstől, de ő megszállottként folytatta. Sok hónap után végre “örömmel” konstatálhatta, hogy a “várt” súlyos bénulásos tünetek megjelentek nála, így a megfelelő injekció kúra után a kísérletezés is véget érhetett.
Mindenképpen érdekes terület ezekkel a szélsőségekkel is foglalkozni. Dean, ha van kedved hozzá, akkor témaként javaslom egy későbbi cikkedhez a táplálkozási szélsőségekből eredő kisebb-nagyobb problémák és a mindenképpen pótolhatatlan vitaminok és nyomelemek ismeretkörét.
No igen.
Írhattam volna már eddig is “tudományosabban”, de az az olvasmányosság és a tömörség rovására szokott menni. A mai modern emberek 10 mp alatt feladják az olvasást ha az anyag túl száraz. Manapság a kamu orvosi szövegek szenzációhajhász tálalásának van divatja, de én olyanban nem utazok :P Úgyhogy marad az egyensúlyozás tartalom és forma között…
Egyébként nyilván fogok még írni ebben a témában, de úgy érzem most ideje kicsit más irányba terelni a férfihangot, mert nem akarom hogy bármely téma túlsúlyba kerüljön.
A csökkentett kalóriák élettartam növelő hatásáról vannak emberes kísérletek. Az okinavaiak, akik feltűnően hosszú ideig éltek, az átlag japánhoz képest is, róluk kiderült, hogy az ajánlásokhoz képest 10-15%-al kevesebb kalóriát vesznek magukhoz. Ez egyébként a háború előtti nemzedékre igaz, a második világháború után amerikai hatásra megváltozott az életmódjuk és eltűntek a matuzsálemek.
Roppant érdekes dolog egyébként, több helyen azt hallom, hogy kell azért a szénhidrát is ha nem akar az ember összeesni edzés közben, csak nem olyan és főleg nem annyi.
Személyes tapasztalatom (felelősségteljesebb étrend mellett) a következő: egy hónap (elég szar állapotban elkezdett) konditermezés után a kitartásom és az izomerőm megduplázódott. A kezdeti izomlázak egy-másfél hét után eltűntek. A sörhasam apadni kezdett, és többek szerint is látványosan fogytam nem csak hasról de arcból is – mindezt úgy, hogy a testsúlyom azóta ha visszaosztom, akkor durván heti fél kilóval monoton ütemben nő.
Az étrend fontossága a dologban akkor vált igazán szembetűnővé, amikor a második-harmadik hét fordulóján egy picit visszatértem a jó kis megszokott kelttésztás-cukros, magyaros étrendre, illetve főleg az Ünnepek körül. Pár nap után olyan szinten szarul voltam már az edzések közepe táján is, mint anno a legelső nap végén, sokszor nem is csináltam végig bizonyos gyakorlatokat. Émelygés, kavargó gyomor, folytonos fáradtságérzet; ami persze azonnal el is múlt, mihelyst megint normálisan kezdtem enni (hús, hal, tojás, zöldség, gyümölcs).
Úgyhogy mindenképpen van a dologban valami.
Én is visszahallom mindenhonnan, hogy “kell a szénhidrát”, persze főleg olyanoktól, akiknek fogalmuk sincs az egészről. Alapvetően két fajtájuk van: a tévé által elhülyítettek, akik a müzlik korában ragadtak, illetve azok, akik szerint minden szélsőség rossz és ezért nem szabad drasztikusan csökkenteni a szénhidrátot.
Én azt tudom, hogy az idegrendszer megeszik óránként kb. 6 gramm cukrot, ez napi ~144 gramm – ezt egy átlagember a reggelivel beviszi (két szelet vajaskenyér meg egy kávé cukorral), de mindenki más is letudja délig. Aki kifejezetten ügyel a szénhidrátra, annak is megvan estére, hiszen a tejtermékekben, zöldségekben és gyümölcsökben, valamint a feldolgozott bolti húsokban és gyakorlatilag szinte mindenben van némi szénhidrát. Csak az nem eszik cukrot aki nem eszik semmit…
Ami viszont megtorpedózza az egészet az az, hogy a máj képes a test zsírjából cukrot csinálni (a szükséges mennyiségnek akár a sokszorosát is), ergo “kötelező” szénhidrátbevitel nem létezik. Amíg működik a májad és van rajtad testzsír, addig soha nem szenvedhetsz cukorhiányban. Az orvostudomány ismer fehérjehiányt és zsírhiányt, mint táplálkozástani kórtünetet, de szénhidráthiányt nem… Eléggé beszédes.
Magyarán megmondva az optimális napi szénhidrátbevitel 0 és 144 gramm között van, afölött minden egyes gramm fölösleges, sőt, nagyon hamar eléri azt a határt ami fölött már ártalmas. Na nem egyből kinyír, csak jönnek a zsírpárnák, a cukorbetegség, a gyulladásos problémák, érfalgondok, és sorolhatnám még napestig.
Ehhez mit szólsz? Szerinted működhet az ilyesmi?
Sosem voltam híve annak, hogy mesterséges szerekkel szervi (vagy molekuláris) szinten nyúljunk bele az emberi test működésébe. Az ilyenek k*rvaritkán vezetnek jóra, de gyakran okoznak katasztrófát. Hogy ez a konkrét szer jó-e vagy sem, nem tudom, de én nem használnám. Helyette van a jó öreg akaraterő, amivel meg tudom állni, hogy ne zabáljak cukrot cukorral… Ha már satuba szorítja a tökömet az édességvágy, akkor megeszek némi gyümölcsöt túróval vagy egy darab minőségi étcsokit, ezeknek még haszna is van. És havonta 1-2 “valódi” süti is belefér, nem vagyunk kajanácik. Annyi még a testalkatnak sem árt.
“az idegrendszer megeszik óránként kb. 6 gramm cukrot, ez napi ~144 gramm – ezt egy átlagember a reggelivel beviszi (két szelet vajaskenyér meg egy kávé cukorral), de mindenki más is letudja délig”
Igen ám, de az emberi szervezetben nem csak az idegrendszer fogyaszt energiát, hanem minden más is, és – testkőműves szemmel ez lényeges – főleg az izmok. Én a szénhidrát kerülése alatt nyilván azt értettem, hogy a FÖLÖSLEGES szénhidrát bevitelétől tartózkodom, vagyis semmi tészta, semmi cukor. A krumplit és a rizst ajánlották vízben jól megfőzve, illetve nyilván a szükséges mennyiség az bemegy az általad felsoroltakból.
A zsírpárnák máj általi cukorrá alakítása nyilván működik egy bizonyos határig, de fokozott energiaigény és kevés bevitt szénhidrát mellett a test előbb-utóbb nekilát a zsírral együtt az izom elégetésének is, az meg nem jó.
“az emberi szervezetben nem csak az idegrendszer fogyaszt energiát”
Bármi más vígan elüzemel ketonokkal, hirtelen izommunkára meg mindig van elég cukor a vérben, arra valók a máj glikogéntartalékai. Ha valaki direkt intenzíven edz, akkor vihet be cukrot, gondolva a plusz terhelésre, de ezt sem tartom igazán szükségesnek. Az emberek, de azon belül még a testépítők többségének is az életében nagyobb problémát jelent a fölös testzsír, mint a túl kevés izom, szóval szvsz jobban járnak a cukor nem-pótlásával, még ha az az edzésmunka pár százalékos hatékonyságcsökkenéséhez is vezet. Azt a pár százalékot cserébe megkapják testzsír-csökkenésben, szerintem fair biznisz.
Persze én sem vagyok a szigorú értelemben vett null-CH elkötelezett híve, mint írtam úgyis majdnem mindenben van egy kevés, szóval az ember nehezen tud “alálőni” a szükséges cukornak – ahhoz kőkemény (mérlegretevős, táblázatbanmegnézős, számológépes) fanatizmusra van szükség. Ilyen veszély engem nem fenyeget, és azt hiszem az itteni olvasóközönségből senki mást sem :)
Nekem például beválik a szénhidrát bevitelcsökkentés, igaz én nem vagyok olyan fanatikus, hogy ezt grammra számolgassam, de pl. kenyeret már egyáltalán nem eszek. Az ilyen életvitelt betartani persze nagyon nehéz, elég negatívan áll hozzá a társadalom.
Pl. valakinél dogmaszámba megy, hogy bizonyos ételekhez kenyeret kell enni, és roppant furcsán tud nézni, ha te mégsem eszel. Ha köret nélkül kérsz húsételt egy étteremben, szintén képes némely pincér olyan képet vágni, mintha emberhúst rendeltél volna.
A másik: ha sok húst eszel, akkor elkezdenek riogatni, hogy köszvényt fogsz kapni. Nehéz kiigazodni a különböző táplálkozástudományi iskolák közt, most hogy mondtad pl. erre kerestem rá:
Az a röhej, hogy ezt is afféle gyorsan tovatűnő divathóbortnak tartják, mint az olyan hülyeségeket, hogy egyél mandarinos pitypangot éticsigával három hétig mert az csodákat tesz… Holott a low-carb az egyetlen olyan étrend, ami tudományosan is rendesen össze van rakva, evolúciós értelemben is megállja a helyét és általános tapasztalat hogy működik is. Nem csak valaki hasraütött és gurunak nevezte ki magát egy új baromsággal, mint azt igyekszenek elhitetni a jónéppel (elsősorban azok akik sokat invesztáltak a magas szénhidráttartalmú étrendbe a saját tekintélyükből).
Én pár dolgot a rokonságban is furán csinálok, másokban viszont kompromisszumokat kötök. Nem hiányzik hogy a rokonok és barátok nézzenek hülyének… Mondjuk kenyeret vagy tésztát egy évben talán kétszer eszek, ebből nem szokásom engedni, de családi ebédnél meg sem említem, hogy gond lenne a krumplival vagy rizzsel, tömöm szemrebbenés nélkül :) Étteremben is megesik.
Ezért is tenni kéne, hogy a szénhidrátszegény életvitel elfogadott legyen. Például szinte minden étterem étlapján vannak vegetáriánus fogások. De ha szénhidrátszegény ételt kívánsz rendelni, akkor gyakorlatilag nem marad más, mint köret nélkül kérni valamit. Úgy pedig gyakorlatilag tutibiztos, hogy éhenmaradsz, hiszen a menüket a legtöbb étteremben úgy tervezik, hogy pl. egy kis szelet hús, és egy rakás krumpli vagy rizs. Ha pedig köret nélkül kéred, akkor van pofájuk kihozni ugyanúgy csupán egy-két szelet húst…
Ez valami régi beidegződés lehet, pl. nagyszüleim gyermekkorában még az volt a közmondás, hogy “jóllakni a kenyérrel kell”, hiszen a hús az valami speciális luxusnak számított. Ez kis túlzással mindössze annyit szelídült, hogy ma már kenyér helyett krumplival vagy rizzsel akarnak jóllakatni.
Hja, csakhát a nagyszülők a világháborúban, illetve az azt követő nyomorban nőttek fel, nekik nem volt választásuk…
Az elhízás evolúciója
avagy miért lett népbetegség a túlsúly?
Ebben érdekes információk vannak, hogy azért a túl sok fehérje sem jó:
Rabbit starvation
Kizárólag fehérjét enni nem jó. Kell hozzá zsír is. Azért hívják “nyúl-éhezésnek” mert a nyúlhúsban nagyon kevés a zsír. Mondjuk ez szerintem senkit nem fenyeget Magyaroszágon :)
Konkrétan erre a részre gondoltam:
“It has been observed that the human liver cannot safely metabolise much more than 285-365 g of protein per day (for an 80 kg person), and human kidneys are similarly limited in their capability to remove urea (a byproduct of protein catabolism) from the bloodstream.”
Tehát ebből a cikkből kiderül, hogy van egy limit. Kérdés, hogy mennyinek számít egy gyakorlatban. Például mi vnan azokkal a testépítőkkel, akik tömik magukba a fehérjeport?
Íme a cél :)
Szuperemberek – A világ legerősebb emberei
Ha már cél, akkor így. És itt is ő egy (angol) cikkben.
Wow, ilyet még nem láttam: ez a 91(!) éves férfi hihetetlen. Évtizedekkel fiatalabbnak néz ki, sok 60-as elbújhat mellette.
Nemcsak a kondija fantasztikus, hanem a megjelenése is: ennyi idősen is egy sármos, jóképű férfi, nem vált nemtelen manócskává, mint általában a hasonló korúak. És a hangja is férfias, nem reszketeg és vékonyka… Komolyan, lenyűgöző. :) Ámulok és bámulok… :)
A testzsír-százalékról jó kis illusztrációk, mivel ezt a méregetős dolgot úgyse értettem :)
Body Fat Percentage Pictures Of Men & Women