2009 augusztusa. Ömlött az eső. A busz Velembe igyekezett, a dombok közti kis faluba. Az egyik domb tetején, az erdő közepén, az áram, gáz nélküli kápolnában vártak rám barátaim, akik reggel óta tartották ott lelkigyakorlatukat. Csak Férfiaknak, elvonulás a természetbe. Mindössze a mobiltelefon kapcsolt össze velük, bezárva a buszba, ahonnan kiszállva ronggyá ázik mindenem. Ez a táska nélkül hozott paplant tekintve veszélyes is lehet. Vizes takaróval aludni este a plusz nyolc fokban – ez tüdőgyulladást is jelenthet. Vállalkozóként (Ausztriában van ápolási vállalkozásom, amit a kinti Karitász segít, ők tudják, miért) egyik legfontosabb munkaeszközöm az egészségem. Kiesve minden borulhat, a bank egy hónapig vár a következő részletre, aztán akár fel is bonthatja a kölcsönszerződést. Úszhat a lakás, büntetőkamat, hajléktalanság. Két kisgyermekkel. Nem tréfadolog ez.
Megbeszéltük a többiekkel: Ádám lejön értem, hoz táskát a paplannak (hálózsákom nincs). Kiszálltam, vártam őt a fedett buszmegállóban. Közben telefonok: Ádám már elindult, most nem olyan vészes az eső, le tud jönni, de az ösvény közepén új patak folyik. Közben megint nekiered, örülök, hogy szandál helyett végül a cipő mellett döntöttem. Váratlanul jött ez a nyári zápor, sőt vihar. Szegény Ádám! Kénytelen miattam bevállalni a locsogó esőt, bár esőkabátunk van mindkettőnknek. De nem jártam még itt, kell a vezető, egyedül nem találnék fel a kápolnához. Ádám közben megjön, hozott a polifómnak is táskát, csodás, hogy Bélával erre is gondoltak. Bélának, mint később kiderül, talán az Úr súgta meg, hogy több táskát pakoljon, mint tervezte, mert a vizes polifóm ugyancsak veszélyes éjjel.
Tény: minket nem Spártában neveltek, ezért vigyáznunk kell. A paplan táskáját a kápolna raktárában találták meg. Ki hagyta ott és miért? Nekem most sokat jelent.
Elindulunk. Az út meredek, hamarosan zihálok. De érzem, kell ez nekem, meg kell küzdenem az Úrért. Isten nem adja magát könnyen, hónapok óta tanít erre Lelkével. Rejtőzködő Isten a miénk, csak annak adja meg magát, aki kitartóan keresi, és fárad érte.
Nem tudok nézni se jobbra, se balra, csak Ádám lábát látom, ahova ő lép, oda lépek én is a sáros, felázott, szinte hömpölygő ösvényen. Érzem, kell a megtöretés a lelkemnek, a küszködés a levegőért, a tudat, hogy hiába a védelem, lassan utat talál a víz a ruháimhoz és ágyneműmhöz, az izmok égő játéka a bőröm alatt, miközben megyek felfelé. Az Úrhoz.
Szenvednem kell, mert nem tiszta a lelkem. Csak később tisztázom le, hogy amit érzékelek, mint hordalékot belül, az nem más, mint a harag. Újra meg kell bocsátanom az engem, mint férfit támadóknak. Az emancipáltaknak, feministáknak. Meg kell próbálnom megérteni őket, és elviselni türelemmel létezésüket, és mindannak létét, mit képviselnek. Ez nem kétnapos feladat, lesz vele dolgom otthon is.
Elérek a teljesítőképességem határára, sajgó derékkal, zihálva, esővíztől és izzadságtól lucskosan szólók a vezetőmnek:
– Ádám, álljunk meg! Nem bírom.
– Már közel vagyunk. Hagyjuk magunk mögött az esőt – hangzik a válasza.
Megyünk. Mit lehet tenni, ha már kevés van hátra, akkor kibírom. Lépcső, ajtó – fent vagyunk! Béla vár minket, ő sportcipőt visel, az gyorsan átázik, nem jöhetett.
Megpihenek, közben vizes holmim cserélem kevésbé vizesre. Nemsokára fázni kezdek így is, de társaim megint kisegítenek: kapok pulóvert, és plusz takarót. Azonkívül eszünk, ami azért jelentős, mert reggel óta böjtöltünk, hogy jobban befogadhassuk a Lelket. Megint kegyelemben van részem: én csak bort hoztam, de a többiek ellátnak mindennel. Közösség vagyunk, egyikünk hordozza a másikát. Most ők engem.
Aztán énekszó, gitár, ima. Megnyílunk az Úr előtt, és ő betölt a szeretetével. Pap társunk nem lehet itt, ő egy pszichésen beteg nőt kísért el ördögűző paphoz. (Aki püspöke engedélyével űzi ki a Gonosz Lelket a megszállottakból.) Imádkozunk értük is.
Beszélgetünk, majd pihenés, békésen alszunk a sötétben egy szőnyegen.
Reggel aztán rendet rakunk, közben beszélgetünk. Este, már fekve, a csodákról beszélgettünk. Ádám fejtegette, hogy a csodák veszélyesek is lehetnek, mert könnyen élő Isten-találkozás helyett érdekesség hajhászássá válhatnak. El is téríthetnek az Úrtól. Szerintem ez a veszély valós, de aki komolyan veszi az igehirdetést, annak a csodák komoly segédeszközök. Velük sokkal eredményesebb az evangelizálás. De nem vitázom, talán kényelemből, talán meghunyászkodásból.
Reggel a szexről beszélgetünk. A nők kapcsolatbeli igényéről. Míg mi, férfiak inkább megtermékenyíteni akarjuk a nőket (lefektetni), addig ők nézik azt is, vajon képesek vagyunk-e eltartani őket és leendő gyermekeinket. Előbbre néznek, ilyen az ösztönprogramozásuk. Ők a föld: biztonság, gondoskodás. Mi a tűz: kockázat, kaland.
Negyven körül járunk mindhárman, van tapasztaltunk a témáról.
Aztán indulunk haza – mobiljainkat visszakapcsoljuk, irány a civilizáció!
Jövőre ugyanitt.
Még manapság is létezik ördögűzés? Na erről nem tudtam :)
…sok nőt vihetnének :D
:) Igen, de csak püspök, vagy általa felhatalmazott pap végezheti.
Tudom, hogy a cikkek témájával kapcsolatban elég liberális ez az oldal, de biztos, hogy jó ha ennyire rendszeresen elmegyünk vallási irányba? Én értem, hogy ennek nem ez a fő mondanivalója, de óhatatlanul abba a hibába eshetünk, hogy a megítélés alapját fogja képezni ez, miközben a férfiak többségét ez nem érinti meg, sőt taszítja.
Én sem vagyok vallásos, de a keresztény értékrendet egyébként viszonylag helyesnek tartom, viszont azért talán nem kellene, hogy ekörül forogjon az oldal.
Nem mintha sok beleszólásom lenne, csak a figyelmet szerettem volna felhívni egy véleménymre.
Kompenzálja ezt a többi cikk :)
Egyébként Zoltán úgy érzem bőven tiszteletben tartja a kérést, hogy elsősorban a férfilét, és csak másodsorban a vallás felől közelítse a témákat. Ennyi szerintem még belefér. Akinek nem inge, nem veszi magára, de nem hiszem hogy olvasókat veszítenénk emiatt.
Mivel szerzőgárdánk folyamatosan bővülni fog, ezért túlsúlyként semmiképp sem lesz érzékelhető Zoltán keresztény nézőpontú szerzői munkája. Ugyanakkor a magam részéről örömmel fogadom ezt a hangot is. Férfiként nyilván mindenki igyekszik önmaga megoldani minden problémáját, ha kell magányosan is. Azt láthatjuk, hogy a férfiak mentális és szociális segítésével szinte semmilyen polgári szervezet sem foglalkozik, míg számos nőszervezet áll a végképp kétségbeesett nők mögé. Ha egy férfinak mégis végletesen, önmaga számára kezelhetetlenül összeomlik a családi, érzelmi élete (és nincs kellően támogató szülői – baráti háttér mögötte), akkor a drága, fizetett pszichológusi segítségen kívül lényegében semmilyen segítségre nem számíthat. Ilyen élethelyzetekben biztos erkölcsi támpontokat és mentális segítséget sokszor csak a keresztény papoknál, a keresztény egyházak által működtetett segítő hálózatoknál találhat a férfi. Ahol talán bűnbak helyett érző emberként hajlandóak foglalkozni a végképp kétségbeesett férfiak problémáival is. Áttekintve a férfiak öngyilkossági statisztikáit, semmiképp sem söpörhetjük félre ezeket a lehetőségeket sem. Tekintettel ezekre a körülményekre, szerintem erkölcsi kötelességünk, hogy a lap keretei között teret adjunk a keresztény közösségek bemutatásának is. Én örömmel fogadom, hogy Zoltán magára vállalja ezt a feladatot a Férfihang.hu oldalain.
Köszönöm a visszajelzést Vasgerinc, és köszönöm a mellettem és mondandóm melletti kiállást Deansdale és Admin. Igyekszem mindig észben tartani, hogy ez egy férfi portál és nem keresztény portál. De csak szóljatok mindig, ha elvetném a sulykot! Én is úgy látom, hogya hit sokat segíthet, feltéve, hogy nem pótszerként használja az ember gyereke. Azonkívül tény, hogy a keresztény egyházak, pont a Biblia patriarchális tanítása miatt (ld. Pál apostol vagy Péter apostol leveleit) kiállnak a hagyományos családmodell mellett, és nem bűnbakként kezelnek bennünket, férfiakat. Sokkal megértőbbek velünk szemben, értik, mit jelent egy férfinál a dominancia igény, nem kiálltanak rögtön hímsovén elnyomást. Vannak például férfiidentitás lelkigyakorlatok, hasonló önismereti tréningekről még nem sokat hallottam. (Bár azért valamit igen.)
Csendben jegyzem meg, hogy sok férfijogi aktivista szerint (itt most elsősorban amerikaiakra gondolok) a keresztény egyház mára nem hogy nem patriarchális, de egyenesen az ellenkezője… és ez a vélekedés elég sok férfit fordított el az egyháztól. Nem merem azt mondani, hogy teljesen hibásan látják a dolgot. Persze, az ő kereszténységük ott az újvilágban egy kicsit más, mint az európai.
Gondolom keresztény alatt katolikust értesz. Ha nem, nem. Hááát: a papok, a püspökök, a pápa mind férfiak. Ők döntenek, egy apáca csak javaslatot tehet. Tudtommal. Más kérdés, hogy a kat egyház nagyon rég óta a nőies erényeket hangsúlyozta és teszi mais. Engedelmesség, alázat, elfogadás. Pedig ezeknek van férfias párja is, mely szintén erény. Önállóság, kezdeményező készség, bátorság. Richard Rohr atya írt Amerikában két könyvet, melyek magyarul is megjelentek. (Ursus libris kiadónál) A férfi útja I. és II. Jó könyvek. Na ő már emlegeti,. hogy férfiasabb egyház kellene, mert sok probléma másképp nem oldható meg. Pl. ahol erősa társadalmi igazságtalanság, ott egy hívő katolikusnak lépni kell, nem tűrheti ezt ölbe tett kézzel. És minden eltékozolt nap újabb áldozatokat jelent, újabb tönkrement életeket. Ide erő kell, cselekedni, konfrontálódni tudás. Az ott élő nőknek is, és férfiaknak is.
A keresztény hitet is sokan kezdik átgondolni, olyan új utak születnek, amelyek eddig nem voltak. Felszabadítási teológia, ami az Örömhír felszabadító erejét hangsúlyozza. (Erről per pillanat többet nem tudok, de olyasmi lehet, mint mikor Jézus egy bűnös asszonnyal, aki a lenézett samariaiak közül való volt, egyenrangúként beszélt. Tabukat döntögető is volt Jézus, felszabadító, lelki értelemben mindenképpen.) Én is nem véletlenül barátkozom veletek, a férfi témán túl remélem, a hitemre, és Katolikus Egyházban betöltött szerepemre (pl. közösségszervező) is pozitívan hat vissza a Férfihangon való ténykedésem, és tanulásom. Meg persze a magánéletemre is.
Már bocs, de hogy értenék csak katolikust alatta? Az első nagy egyházszakadás 1054-ben volt , aztán reformáció, most akkor az orthodox meg a református egyház csak szekta? Ha az amerikai keresztény egyházak nagy többségére azt mondod hogy szekták, azt elfogadom.
hat, nem vitted tulzasba a bojtot azzal a fel nappal. bocs, de igy tobb cikked egymas utan olvasva ez is csak felmegoldasnak tunik.
nem vagyok katolikus, sot, meglehetosen elitelem a katolikus egyhazat, de a bojttel, a nem evessel eleg komoyl tudatallapotvaltozast lehet elerni, de szerintem nem egy nap alatt. szerintem a minimum az 2-3 nap, de az igazan utos tudatallapot 5 nap, egy het korul varhato. pont attol es pont ugy mukodik, hogy vegig kell varnod, mig kiurul beloled a kaja, eloszor belazad a gyomrod, a beleid es koveteloznek (ez az amit kb. a 2-3. napig erzel, mint egyre kinzobb ehseg), amjd ezutan kezd lecsillapodni, gyakorlatilag szepen leall az emesztes es ettol, ezutan kezd komolyan megavltozni a tudatallapot, mivel “nem huzza” mar a test a koveteleseivel olyan mertekben az agyad, a gondolkodasod.
(egyebkent a temaval kapcsolatban egyetertek vasgerinccel)
Nem szándékoztam tudatállapotváltozást elérni, pláne több napos böjttel. Tudom, mit bírok böjtölni, nem feszítem túl a húrt. A vallás és vallásosak felé, jó ha némileg nyitott vagy, mert hasznos szövetségesek lehetünk antifeminista ügyben.
Sajnálom ha elítéled a Kat. Egyházat, örülök, hogy én nem ítélem el a nem hívőket, és a nem katolikusokat.
ez ellentmondasos nekem. cikkben: ” mert reggel óta böjtöltünk, hogy jobban befogadhassuk a Lelket.” most: “Nem szándékoztam tudatállapotváltozást elérni”
“A vallás és vallásosak felé, jó ha némileg nyitott vagy, mert hasznos szövetségesek lehetünk antifeminista ügyben.” szerintem kelloen nyitott vagyok, magam is hiszek valamiben…
viszont a “felmegoldas” nekem a mondast juttatja eszemeb: a majdnem a semmi sogora.
szamomra a katolikus egyhaz eppugy tele van tevhitekkel, kepmutatassal, ervek helyetti eroszakkal, mint a feminizmus es sajnos epp ugy probaljak kihasznalni az embereket is.
A Szentlélek befogadása nem jár feltétlenül érzékelhető tudatállapotváltozással. A lényeg alemondáson, az önmegtartóztatáson van. Ez nem ezoterikus tanfolyam, vagy tűzönjárás.
Kellően nyitott vagy, közben azt írod, hogy egyetértesz Vasgerinccel, aki azt írta, hogy ide nem kéne vallás? Na EZ ellentmondás nekem.
Mivel teljesen más célból böjtöltem, mint szerinted kéne, azt hiszem ez nem volt félmegoldás.
A Kat Egyház egyszerre szent és pokoli. Ez történelme során többször bebizonyosodott. gondolom nem kell magyaráznom melyik részéhez óhajtok én csatlakozni, és mi ellen küzdeni. Ha megítéled, légy igazságos! Ne csak az önkényt, inkvizíciót lásd (amikért II. János Pál pápa már bocsánatot kért), hanem a szenteket, a vértanúkat is. Van belőlük elég.
Van még kérdésed, vagy olyasmi ami nem világos?
hat, az nem lemondas, h addig nem eszek, amig ehes nem leszek. onnan kezdve lenne lemondas, h kovetelne a tested… a te logikad szerint pl en bojtolok ebed es vacsora kozott. szerintem meg nem.
nyitott vagyok a pornora is, de azert azt sem gondolom, h ezen felbuzdulna posztolnom kene par filmet ide :)
“A Szentlélek befogadása nem jár feltétlenül érzékelhető tudatállapotváltozással. ”
ha igy lenne, semmi ertelme nem lenne… pont azert van szukseged a befogadasara, merta jelenlegi allapotodat nem erzed megfelelonek.
Hidd el, nekem az islemoindás volt, és egy étkezést kihagytam. Butaság ez a két étkezés közt böjtölök. Vahh! Vallásos dolgot majd posztolok én, nem várom tőled ezt.
Számomra a lényeg aLélek mélyebb befogadása. Vagyis megteszem, amit a vallásom tanít erről, és aszewrint élek. Amit tapasztalok az más kérdés. Általában eufóriával, stb-vel nem jár, de könnyebb megmaradni Jéztus tanításában, indíttatások jönnek, hogy hogyan kéne gxyajkorlatilag szeretni, vagyis élni a tanítást, stb. A tudatállapotomat nem szükséges megváltoztatni, azt aLélek, ha akarja, telezabáltan is ripsz-ropsz megteszi.
“azt aLélek, ha akarja, telezabáltan is ripsz-ropsz megteszi.”
akkor minek lemondanod? :) nem azert hagytal ki egy etkezest h befogadd?
“Vahh! Vallásos dolgot majd posztolok én, nem várom tőled ezt.”
nagyon katolikus dolog azt hinni, h csak te tudhatod az igaz vallast ;)
Mert nem csak az fontos, amit Isten tesz, hanem az is, amit én. Jézus a kánai mennyegzőn az üres edényeket is borral telivé változtathatta volna, de mégis azt kívánta, hogy az emberek töltsék meg vízzel. Igényli a mi közreműködésünket.
“Vahh! Vallásos dolgot majd posztolok én, nem várom tőled ezt.”
nagyon katolikus dolog azt hinni, h csak te tudhatod az igaz vallast ;)
Nagyon figyelmetlen dolog ezt kiolvasni a szavaimból.
Melyik kápolnáról van szó?