Dr James Dobson könyve (Fiúk nevelése, Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány, Bp 2003, utánnyomás 2004) nagyon a szívemből szól. Különösen ez a fejezete, amit most a legnagyobb örömmel jegyzetelek ki, és teszek közzé. A könyvet ajánlom mindenkinek, én 1900 Ft-ért jutottam hozzá, még egy ideig biztos nem emelik az árát.
A férfiak bolondok
A fiúk elsőrendű problémája: az apjuk nem áll mellettük. Túl elfoglalt, fáradt, pénzt keres, stb. (Kedves lányok, asszonyok, tessék éppen ezért többnek tekinteni a férjet, mint két lábon járó pénztárcának! Igenis ösztönözni rá, hogy legyen a gyerekkel, hangsúlyozni, hogy ebben milyen fontos és nélkülözhetetlen az ő szerepe.)
Ám van még két nagyon erős hatás, ami befolyásolja fiaink helyzetét: a szexuális forradalom és a radikális feminizmus. Az elmúlt időben villámgyorsan változtak meg ősrégi normák, pl. a férfiak és nők egymáshoz való viszonyát meghatározók. Kirobbant a nemek háborúja. S a visszapattanó lövedékek a felnövekvő fiúkat sebesítették meg. (Pl. engem is. Nem fogom felejteni azt a feminista filmet, amit kamasz koromban láttam, és minket, férfiakat így jellemzett: szétdurranó Superman jelmez, alatta kisegérrel. Ellenérvek nélkül, támasz nélkül egész férfiságom kérdőjeleződött meg. Soha nem fogom szeretni a feminizmust, noha sok célját megértem, és nem eggyel egyet is értek.)
Jellemző, hogy a férfiakat nőelnyomónak ábrázolják (érdekes – pedig sok nővel dolgoztam együtt – hogy jelenlegi kolléganőim és volt kolléganőim is, ha panaszkodtak, csak egy-kettő és nagyon-nagyon-nagyon ritkán arra, hogy el van otthon nyomva.), és olyannak, akik csak kihasználják a nőket. A konzervatív férfi rögtön “macsó” lett. A nők felvették a lázadó áldozat szerepét, “akik többé nem tűrik ezt”. A férfiak ellen háború indult, a két nemet politikai ellenfélként deklarálták, és elszabadultak az indulatok. Megalakult a Férfiakat Felaprító Társaság (Society of Cutting Up Men), és az alapítója, Valeria Solanas egy közismert férfit lelőtt, csak mert kiemelkedő férfi volt. (Andy Warhol, popművészt) 1968-ban, amikor Miss Amerikát ünnepelték, tiltakozó feministák kukába dobálták “a nők elnyomásának összes jelképét”, pl. a melltartóikat. (Mert a férfiak tehetnek a melltartókról…)
…Ma is hat e korai, radikális feminizmus szellemisége. Ld pl Karla Mantilla: A gyerekeknek akkora szükségük van “apára”, mint a halaknak biciklire c. cikkét. Ebben a fegyelem, a hatalom, irányítás, függetlenség mint minden élőlényre káros, férfias “értékek” szerepelnek. A férfivilág csapdájának nevezi ezeket, és sok feminista ma is úgy tekint a férfiasságra, mint amiből csak rossz származhat. (Ld. Nők Lapja)
Sokszor együgyünek, éretlennek, önzőnek állítanak be minket. A szerző amerikai reklámokat említ, én csak arra utalnék, ha férfi-nő versengés van a reklámban, biztos a nő nyer. Ha egy páros egyik tagja erős, magabiztos, ügyes, a másik pedig félszeg, pancser, akkor az első nő, a második férfi. Rengeteg film szól magabiztos, független, szociálisan érzékeny nőről, akinek legalább egyszer önző, éretlen, erőszakos férfi jut. De megküzd vele, és szabad lesz újra!
Az internet is tele van férfiak rovására szóló viccekel. Feleségem, és volt főnöknőm is rendszeresen kapnak ilyent. Két példa: “Sose hidd, hogy megváltoztathatsz egy férfit – kivéve ha pelenkában van.” “Hogyan kényszeríthetsz egy férfit arra, hogy felüléseket csináljon? Tedd a lábujjai közé a távirányítót!'”
Érdekes, hogy férfioldalról ennek szinte semmi visszhangja nincsen. Talán túlságosan hozzászoktunk az utóbbi évtizedekben a kritikához.
Régebben olyan alkotásokat láthattunk, mint Jean Marrais filmjeit, vagy a Lázadás a Bountyn – t. Ezekben hősies, bajtársias, becsületes férfiak szerepeltek. A 70-es, 80-as években átadták a helyüket a Thelma és Louise férfigyűlölő kirohanásainak. A női ideál is megváltozott. A nőies, kedves a múltté. Jeanne d’Arc és Charlie angyalai hódítanak. Ezekben a filmekben a férfiak gyenge, alárendelt szerepben jelennek meg. Érdekes példa a Titanic c. film. Pisztollyal férfiak (gyáva alakok) százait tartják vissza a mentőcsónakoktól, holott valójában alig néhány férfi élte túl a katasztrófát, mert a nőket és gyerekeket engedték először beszállni. Nem véletlenül hívják a Titanicot az “Özvegyek hajójának”.
Emlékezetes, amikor a főhősnő (aki tüzes, vonzó nő) vőlegénye először megvesztegetni akar egy hajósinast, majd egy gyereket ragad meg, és úgy ül be a csónakba. Beszennyezi ezzel az egykori áldozatok emlékét a rendező. Suzanne Fields ezt írja: “Ha a Titanic ma süllyedne el, nem engednék előre a nőket és a gyermekeket. Egy gyáva férfinak nem kellene női ruhát öltenie azért, hogy mentőcsónakba kerüljön. Nők segítenének neki a csónakba jutni.”
Jellemző esete a filmiparnak. Ritka, hogy kihagyjanak olyan lehetőséget, amikor nőgyűlölőnek, becstelen, önző alaknak állíthatják be a férfiakat. Tiszteletlenség – ez jellemzi a filmipart a férfiakkal szemben.
Kifejező Warren Farrel állítása:”Ha egy férfi becsmérel egy nőt, abból per lehet. Ha nők becsmérelnek férfiakat, az egy Hallmark üdvözlőlap.” (Igaz, nálunk ilyent még nem láttam.)
Dr Tim Irwin írja, hogy a szexuális zaklatás vádjának lehetősége oda vezetett, hogy sok férfi főnök nem mer élni vezetői hatalmával amikor az szükséges lenne, mert félnek a feljelentéstől.
A férfiak közül sokan elvesztették az iránytűjüket – mit is jelent férfinak lenni? A nők úgy látszik, tudják, mit is jelent a nőiség. Sok férfinak nincsen egyértelmű válasza a fenti kérdésre. (Ez a blog (Férfivilág) sem véletlenül született.)
A férfiak elleni túlkapásokat sokáig lehetne sorolni, csak még egyet. Ez Hallmark üdvözlőlapon is és neten is megtalálható, magam is találkoztam vele. “A férfiak a társadalom szemetét alkotják… Bocsánat, egy pillanatra erőt vett rajtam a nagylelkűség.” Nem tudom, mi lenne, ha hasonló vicceket terjesztenénk a nőkről?
Állítólag Németországban, Svédországban és Ausztráliában feministák egy csoportja azért küzd, hogy az állva vizelést betiltsák. Ez ugyanis csúnya, macsó gesztus. Hát nem tudom. Ha én nem mondom meg egy nőnek sem, hogy állva pisiljen, akkor ők se mondják meg nekem, hogy ülve vizeljek.
Ideje, hogy a férfiak férfiként viselkedjenek! Tisztelettel, udvariasan, figyelmesen bánjanak a nőkkel, de ugyanakkor határozottak, magabiztosak és erősek is legyenek.
Mert ma vannak, akik berezeltek, és elvert kölyökkutyaként viselkednek, vannak, akik felszólalnak, és nem viselkednek politikusan, vannak, akik kirohannak, mert csalódottak és haragosak. Vannak, akik kitörnek, és tiltott szexhez, alkoholhoz nyúlnak, aztán akik visszavonulnak, és a tv, sport, szabadidő rabjai lesznek, vannak, akik az új identitás szószólói lesznek, és elárulják az ügyet (én – elnézést érte – Müller Pétert pont ilyennek látom) és vannak, akik odébbállnak, és magára hagyják a családjukat. Sokan azonban nyugodtan élnek tovább, mitsem törődnek vele, hogy elveszítették a kultúrában elfoglalt helyüket. Változik a fériasság képe, és ez hosszútávon visszahat a családokra.
Aztán több olyan állítást tesz a szerző, amely szerintem inkább Amerikára igaz. Pl. feministák egyik célpontjai a fiúk. Az oktatásban a fiúkat hátrány éri, stb.
Egy érdekes brit kezdeményezésről számol be. Ez a fiúkat segíti a tanulásban, mivel azok lemaradoznak. Csak fiúosztályokat indítottak, és a “nemi sztereotípiák” is helyet kaptak, mivel a fiúk szeretik a férfi hősök kalandjait. Visszatért a harci költészet, akárcsak az órai versenyek.
Szerintem is sok iskola nem veszi figyelembe, hogy a fiúk – fiúk. Büntetnek és fegyelmeznek ha fiú normális fiúként viselkedik. És példának a lányok vannak állítva; ezzel is épül a fiúkban a kisebbrendűségi komplexus.
Tény, hogy feministák Magyarországon is bemennek előadást tartani iskolákba. Lánytól hallottam, aki ilyenen részt vett, hogy mosolyognivalóan elfogultak voltak a nők javára. Rossz dolog a nemek háborúja. Kathleen Parker írja: “Csacsiság tovább ragaszkodni ahhoz, hogy az egyik nem a győztes, a másik pedig az áldozat, ami amellett, hogy nem igaz, lényegében aljas dolog. Ha a fiúkkal azt éreztetik, hogy fölöslegesek, sőt alacsonyabb rendűek, akkor kénytelenek neheztelni a lányokra.”
Hollywood egy másik érdekes példa. Az egyik (dehogy csak az egyik!) filmben egy szép nő megharagszik egy jól megtermett férfira. Egy ütéssel kiüti, és kitöri az egyik fogát. Valójában az ökle finom csontjai rég eltörnének, mire megrepesztenék egy férfi erős állkapcsát. Ez a feministák és a velük együttműködő filmipar célja: erős, bátor, megfékezhetetlen lényként feltüntetni a nőket, a fériakat pedig gyenge, érzelgős, manipulálható embernek (vagy agreszív ölőbajnoknak.)
Vegyünk egy példát: Oltári nő. Pár éve nagy sikerrel ment a mozikban. Benne az új, férfiatlanított férfi, és férfiasított nő. A film a nemi szerepek felcserélésének 90 perces ünneplése. A három vőlegényét faképnél hagyó Julia Robertssel indít. A valóságban a nők álmodnak kicsi koruktól az esküvőjükről, itt a férfiak voltak balekok, akik e fiús teremtés után epedtek.
Julia hol műszerész, hol vízvezetékszerelő, hol a légkondi szakértője. A maga vonzó módján nagyon erőszakos és önző. Ő vezeti a család vaskereskedését, régi kisteherautóval jár, és szívesen visel bakancsot. Amikor csalódott vagy dühös, homokzsákot ütlegel grimaszokat vágva, és bő izzadságban fürdik.
Megjelenítette az új kétneműség fogalmát. Tiszta és finomkezű, gyönyörű testű teremtés egyrészt, mégis koszos munkából él és férfimódon küzd. Labdajátékban pacsit ad a férfiaknak, és összeölelkezik velük, mint a profi játékosok gól után. Tudja az 50-es évek futballsztárjának nevét, míg futballedző barátja nem. Értésünkre adták – ő férfi. Mégis csinos és finom teremtés.
A férfit így ábrázolták: Richard Gere megnyerő, de ügyefogyott, gyenge alak. Állás nélkül marad, miután lekicsinyelte és kirúgta a főnöke – az egykori felesége. Kudarcba torkollik minden tette.
Amikor rosszul működik az autója, Julia csak benéz a motorháztető mögé, és tudja, hogy az az ostoba srác ólmozott benzint öntött az ólmozatlannal működő autójába. Egyébként ilyent nem árulnak legálisan az USA-ban.
Gere szánalmasan alkalmatlan férfi, míg Julia minden férfias dologban kiemelkedik. Miután a motor nem működik, hazagyalogolnak egy füves réten. Julia kijelenti, hogy a lábuk alatt sok kígyó van. Erre Gere vadul szökdécselni kezd, mint mezítlábas gyerek a forró járdán. Julia nevetve megy tovább – kemény fickó, semmi kétség.
Az összes többi mellékszereplő azt hivatott bemutatni, hogy a nők férfiasabbak, mint a férfiak, s utóbbiak semmire sem jók. Pl. egy falovon játszó kisfiú mellett egy igazi pónin ülő, büszke kislány tűnik fel. Megmutatják, hogy a lányok mindig magabiztosabbak és erősebbek a fiúknál, akik haszontalanok.
Maureen Dawd újságíró írja: “Az új hősnők erőszakosak és számítók. Átvették mindazokat a tulajdonságokat, melyeket egykor megvetettek a férfiakban. Hazudnak, titokban vizsgálódnak, csalnak, bosszút forralnak, közönyösek a partnereikkel és eltűnnek.” A nők agresszorként való feltüntetése azonban visszaüthet. Leomolhat a “nőt ne üsd” tabuja. Hiszen kemény fickók, sőt agresszívak.
Meg kell magunkat védeni tőlük.
olvasói vélemény eddig. - Szólj hozzá te is! Minden hang számít!