Apámat őszintén szeretem és tisztelem. Jó ember, senkinek sem ártana, bár talán túl sokra tartja a pénz jelentőségét. De erről lehet vitatkozni, hiszen engem is érzékenyen érintene, ha hónapokra nélkülözni kellene az internetet, mert nem tudom kifizetni.
Amikor én gyerek voltam, még a pszichológia nem volt olyan fejlett és elterjedt, mint ma. Drága apám nem tudta, hogy beszélgetnie kellene velem, hogy át kéne adnia, amiben hisz, amit dolgozik (függetlenül attól, hogy nem az lesz az én pénzkereső szakmám), egyáltalán a maga közelében kellene tartania.
Öcsémet be tudta vonni a maga világába, többet dolgoztak együtt, többet voltak együtt, mint velem. És tudjátok mit? Öcsémnek soha nem volt gondja a férfiassággal és saját férfilétével, mint nekem. Férfias fellépésű, ügyes felnőtt férfivé vált, aki képes helytállni mint vállalkozó, mint apa és mint férj.
Nekem anyám és a nők világa jutott, és félreértés ne essék, gyönyörű világ ez is! Az érzések kifejezése, empátia és törődés, olvasmányok, melyek a képzeletet gazdagítják, és mélyebb emberismeretet adnak. De tény: akármennyire örültem ezeknek az ajándékoknak gyermek és kamasz koromban, felnőttként sok gondot okozott, hogy nem volt bennem kész minta a férfias létezésről. Előfordult, hogy bűntudatot okozott ez a belső hiány, amikor feminista nézőponttal találkoztam, mely rossznak láttatta a férfiakat. Egyszerűen nem rendelkeztem belső erőforrással, mely ellensúlyozta volna ezt a rendkívül elmarasztaló és negatív véleményt.
Nagy a hatalmunk gyermekeink felett – állítja Dr James Dobson: Fiúk nevelése című könyvében. Ez szerintem igaz. Ott kell lennünk velük (lányainkkal is!), játszani, dolgozni, mesélni, beszélgetni, meghallgatni, közös programokat szervezni. Megígérem magamnak, hogy ezt megteszem. Férfias fiaim lesznek, és ha lányom lesz, érezni fogja, hogy jó nőnek lenni, akit természetes, hogy tisztelnek és elfogadnak a férfiak. Mert az apja is tiszteli és elfogadja.
LOL…Zoli, úgy látom elég nehezen viseled, ha nem te vagy a címlapon :)
… És nekem úgy tűnik, hogy meg is van az eredménye az igyekezetnek… Zoli, ha ezek az írások ebben az idősorrendben születtek, akkor szemmel láthatóan egyre jobban írsz. Hatalmas kontrasztot érzek az első és a legfrissebb között. Lassan egészen mély, művészien cizellált stílusod lesz. Őszintén gratulálok!
ÖÖöö, az a helyzet, hogy astílusokhoz nem értek. És az is az igazság, hogy amit a Bella után tettem ki, az mind régi írás, a blogomról vettem át őket… hát ez van. Gondolom néha jobban, néha rosszabbul írok, de én észre sem veszem, mert belül vak vagyok rá. :( Valószínű sose lesazek profi újságíró.
Akkor ez legalább jó mankó, hogy mire kell figyelni :)
Igen, már eddoig többet tanultam a netes újságírásról, mint az elmúlt 4 év blogolásaalatt. Kö9szönöm. Nagyon jó nekem itt, mintha hazajönnék. Remélem 30 év múlva is ógyanígy érzem majd.
ne mentegetőzz te bolondos :), nincs okod rá
Ez a”bolondos” jól esett. Köszi. :)
nagyon szívesen :) … máskor is :D
Sokszor hallom azt, hogy túlbecsülöm én is a pénz jelentőségét, de még rosszabb példát is láttam, amikor az egész életében kitartott nő becsmérelte a férjét még azzal is, hogy “sz@rok a pénzre, amit hazahoztál”, meg ilyenek.
Ennek is azért szerintem vannak szintjei, nem fekete és fehér minden. Persze, hogy az már nem helyes, ha az apa úgy üldözi a pénzt, hogy egy kastélyban laknak és mindenkinek saját autója van, de Magyarországon azért ez nem általános. A pénzre szükség van a megélhetéshez, nem csak az ételhez, de a fűtéshez, a bútorozáshoz, a karbantartásokhoz, stb., és a férfinak amúgy is a vérében van, hogy ezeket mindenképpen biztosítani kel.
Persze érthető a másik oldal is, aki ezáltal valamilyen szinten elhanyagolódik (de itt sem csak feketében és fehérben kell gondolkodni), miért nem marad otthon velük, de nekik is látni kell azt, hogy ha ezt teszi, akkor viszont valamiről majd le kell mondani, nem beszélve a legrosszabbról, hogy esetleg egy ilyen helyzetben a dolgozót presztízsveszteség éri, ami által a jövőben is folyamatosan anyagi hiány jelentkezhet.
Amúgy a mentalitásod és a stílusod nagyon hasonlít valakiére, akit szintén csak így a neten keresztül ismerek, és nem is nagyon szeretek (de nem a stílus miatt), remélem hogy felülkerekedsz magadon és kimászol a magad katyvaszából.
Ez a “nem is nagyon szeretek”, nem hangzott túl biztatóan. Egyébként én is remélem, de úgy látom, hogy lassanmegycsak adolog. Évek óta küzdök vele, nés mélyen gyökerező görcsöket kell kioldani. Deazt hiszem, sokminden van, ami segít. Qujon cikke pl, már vagy hatodszor olvasom, sőt a feleségemet is meginterjúvoltam hgyi kérdésével, és válaszolkt is rá. (miértz nem tart igazi férfinek?) Ő azt szeretné, ha jobban leválnbék anyámról. De mennyire? Mert azt tán ő sem akarja, hogy hónapokig ne nézzek felé, holott 10 percre lakunk egymástól.
Aztán szeretnék gerincet növeszteni, ahogy Qujon is írja, karatére járok, férfiközösségben veszek részt, fejlesztemn az önbizalmam, a bátorságom Csernus módszerével. De lassúa haladás, lassú. Mindegy, sikerülni fog, úgy érzem, erről szól az életem, erről a felemelkedésről. Álmodtam is róla sokat, ima közben kaptam üzenetet, meg aszívem vágya is erre zterel. Bizakodom.
Nekem egyszerűen nem szimpatikus, ha egy férfi ilyen elesetten beszél, és ennyit lelkizik, persze az érem másik oldala, hogy én lehetek túl érzéketlen. A másik illető is ugyanilyen elesetten beszél, de ő nem is kar megváltozni, csak nyomja a mantráit és mindig a világ megváltozásától várja a segítséget.
A törekvésed egyértelműen szimpatikus, de szerintem valami nagyon nagy kerülő úton jársz. A tudatosan férfiközösségbe járás furcsa, sokkal egyenesebb út lenne szerintem ha olyan közösségbe járnál ahová csak úgy magadtól szeretnél, és nem azért, hogy férfiasabb légy. Ez a férfilét egyik alapeleme. Ugyanez igaz a karatéra. Ha azért csinálod mert szereted, rendben van, ha azért kezdted el, hogy fejleszd a férfiúi önbecsülésedet, akkor szerintem lassú ez az út, és lehet, hogy rossz is. Biztosan van olyan sport, amit szeretnél űzni, ne foglalkozz azzal, hogy mások mit mondanak. Ha focizni szeretnél focizz, ne foglalkozz azzal, hogy bunkónak tartják a focizókat, ha teniszezni akarsz, teniszezz, ne foglalkozz azzal, hogy úri sportnak tartják, stb.
Ezért nem nagyon szeretem igazából ezt a “stílust”, mert ilyen mesterkélt módszereket alkalmaz, ezek mintha csak látszatmegoldások lennének. Egy férfias férfinak ne kelljen pszichológus, csoportterápia, meg ilyenek, hanem csinálja azt, amit szeret. Az is lehet, hogy nem tudok elrugaszkodni a saját helyzetemtől és nem tudom beleképzelni magam a te helyzetedbe, ahol eddig ennyire férfiatlan voltál. Lehet, hogy onnan sokkal nehezebb, mint ahogy én gondolom, mindenesetre egy valamire való férfias férfinak nincsen szüksége ilyen támogatásra, hanem tudja, hogy mit csinál és elindul az úton, nem törődve a feleség vagy mások véleményével, akár az enyémmel sem.
A probléma az, hogy hiába mondod te valakinek, hogy egyszerűen csak legyen magabiztos, ha nem az. Akiből hiányzik az “ösztönös erő” annak dolgoznia kell érte.
Ez az egyik fő probléma, hogy az “alfák” nem értik mit kell ennyit vacakolni, hiszen csak alfának kell lenni és kész. Csakhogy egy béta ezzel az infóval kitörölheti… Neki lépésenként kell megtanulnia, hogy hogyan. És majd ha odaért, akkor visszanézve ő is mondhatja azt, hogy “jé, ez egyszerűbb mint gondoltam”.
Ezért van ez az oldal, bár szerintem ez is eléggé ilyen csoportterápiás lett. Nincs nekem semmi bajom a karatével sem, de vhogy úgy érzem, hogy csak azért csinálja, hogy férfiasabb legyen, annak tűnjön, és ez szerintem nem segít.
Összeborulós-sírós csoportterápia itt sosem lesz :)
Baráti segítségnyújtás viszont van. Sokan vannak akiknek még van hová fejlődnie, én meg olyan vagyok hogy szeretek segíteni embertársaimon :]
Kösz Qujon. Élek is a segítségeddel.
Sírni-ríni én sem akarok. Akármennyi is a szenny az életemben, eltakarítható. És én el is fogom takarítani. Hiszen van segítségem, nem is kevés, főleg ha Istent is ide veszem. :)
“És én el is fogom takarítani.”
Na ez a helyes hozzáállás :) Határozottság, önbizalom.
Ez szerintem is pontosan így van.
Köszönöm egyenes, építő szavaid Vasgerinc. Kicsit kemények, de jóindulatúak. Most is nevetnem kell, haeszembe jut Mojzi, aki kihoz dolgozni osztrákba. Ő is ilyen karakteres ember, mint te, és ő is látszatmegoldásnak véli akaratét. Ő is alfa, és nbem érti, egy béta miért nem tud spontrán alfalenni. Hiszen az olyan egyszerű… Belőlem indult ki, és az egélsz férfiközösséget komplexusos férfiak társaságának nevezte el. Írtzam iserről a blogomban, talán átteszem ide, bár nem biztos. Ő is egyenes és kicsit kemény, de jóindulatú, és ez nagyon tetszik. Sajnos nem eddig voltam férfiatlan, hanem még (remélem) egyre csökkenő mértékben, leszek is. Nem tudok hipp-hopp átalakulni. Sokat segít nekem itt a nők jelenléte, akik visszajelzik, hogy az igazti nők igazi férfiakat akarnak maguk mellé. Megérii tekerni, ezért is. A karate, a férfiközösség nekem segít. Annyira sok nőies dolog vesz körbe (ápolok, ez nem férfias szakma, otthon meg kell felelnem nőies szerepekben is, mert van, hogy hétszám hárman vagyunk a gyerekekkel, és még van pár ilyen terület az életemben), ott legalább férfinak érezhetem magam. A feleségem emancipált, mai nő (nem jó értelemben), nem tisztel (ennek persze én is oka vagyok, de ráébredhetne, hogy mit vesz el tőlem), szóval férfitársak közt lenni, férfias dolgokkal foglalkozni nagyon jó néha. Itt isezért szeretek lenni, mert a hangulat eléggé férfias, ésszerencsére nem erőltetten az. Edzésen is van, hogy túl kell léppnem magamon, mert az edző olyan gyakorlatot vár el, ami után tuti a négynapos izomláz, de ez ettől is jó. Köszöntem mármeg neki a kemény edzést. És jó abba is belegondolni, hogy esetleg hatásosabban tudom majd megvédeni acsaládom. Nekem ezért vonzó ez a karate, mert FÉRFIAS. Egy belső űrt próbálok vele megtölteni, és valamennyire sikerül is. Deez kevés. Kellenek Qujon párkapcsolati írásai is, meg még más. Pl. hogy kiivívjam apárom tiszteletét. Vagy már végképp ne érdekeljen, hogyan áll hozzám. Deez utóbbi rossz lenne, mégis a hozzám legközelebb álló személy.
Mikor otthon vagy a gyerekekkel, meg se próbáld az “anyjukat helyettesíteni”. Légy az apjuk.
Na erről sokat lehetneírni, hogy mire gondolsz. Nem próbálok olyan lenni, mint az asszony. Igyekszem akkor isönmagam lenni. A női szerepben való megfelelés inkább a takarításnak szól.
Takaríts férfiasan :) Ha nem tudod hogyan kell, találd fel te magad. Légy kreatív :)
Jó, höhö. :)))))
Bennem valamikor nagy versenyszellem élt a nők felé. Zavart, hogy egy csomó nő férfi és női szerepekben egyaránt képes helytállni, és én is ilyen akartam lenni. Úgy 30 éves korom körül kezdtem belekakkantani a dologba. Ettől függetlenül úgy hozta a sors, hogy kénytelen vagyok megbírkózni főzéssel, takarítással, mosással, vasalással. (Persze egy átlag nő jobban megcsinálja mint én, de azért egy vizsgán nem buknék meg) Jó, mert több lábon állok, meg nem vagyok kiszolgáltatva a körülöttem élő nőknek, hogyha nem viselnek rám gondot, megesz a kosz, és zsíroskenyeret tudok csak enni, stb. De rohadtul nem érzem magam ettől férfiasabbnak. Néha túl sok a feminin terület az életemben. Mindegy, lesz jobb. :)
Fogd fel úgy, hogy képes vagy önállóságra, önellátásra. Ez önmagában férfias dolog.
Egyébként tényleg jó pont, ha a nő érzi, hogy nem vagy ráutalva. Csak ne hagyd, hogy a házimunkádat kritizálja mert az neki nem tetszik. Sok nő azt hiszi, hogy a dolgokat csak úgy szabad csinálni ahogy ők szokták. Az ilyenek egyfolytában rikácsolnak, amiért a pasi máshogy mosogat, máshogy takarít, stb. Lehet elhúzni dél felé, kedves rikácsolók, ugyanis egy férfi mosogatása is pontosan olyan jó mosogatás, mint egy nőé :) Ha meg a nőnek nem teszik akkor csinálja maga.
Szerintem az, hogy ápolsz és a párod távollétében ellátod a háztartást egyáltalán nem férfiatlan dolog. Ezek a dolgok szerintem ettől függetlenek. Férfiatlan az, ha a párod “utasítására”, vagy rendszeres kérésére ezt csinálod, miközben ő otthon van.
Velem is előfordul természetesen, hogy kérésre felporszívózok, vagy krumplit pucolok, de amint két nap egymás után kér ilyesmit, már nem teljesítem, sőt tüntetőleg el lehet tesznyülni a TV, vagy számítógép előtt is. Aznap este persze megint lerohant, az ágyban.
Nemrég pedig egy nagyon áhított ajándékot kapott meg, aminek nagyon örült, de aznap este nem is volt mással elfoglalva.
Nem maga a cselekedet férfiatlan, hanem a körülmények teszik azzá. Amikor sütök, vagy főzök semmi férfiatlant nem érzek és szerintem nem is teszek róla tanúbizonyságot, de ha két nap egymás után engem akarnak krumplipucolásra rávenni, és ennek engedek, az már papucs irányzat.
Hm. Mennyire és miért szoktam én nemet mondani apáromnak? Elgondolkodtató.
Azért abba a hibába se ess, hogy indokolatlanul mondasz nemet valamire :) Az arany középutat kell megtalálni, mint általában. Tudj nemet mondani, de igent is.
sztem nem az a jo megoldas ha nem erdekel hogy all hozzad, de az sem ha ez hataroz meg.
marmint ugy ertem, hogy fontos, elengedhetetlenul fontos, h erdekeljen mt gondol a arsad, de ne csak ez alapjan hatarozd meg magad, mert igy megintcsak az onbizalmadbol vesztesz. nem kerdezned kell, h tiszteljen, nem kerned, vagy mondanod, hanem ELVARNOD tole, hogy tiszteljen, ki kell epitened magadnak ezt a tiszteletet, szerintem ezt megebszelni nem feltetlenul lehet, ha mar rugoznod kell a tiszteleten, azzal jelzed is, h te sem hiszed, h meglenne.
A szeretetet, a tiszteletet, a csodálatot, stb. nem lehet elvárni. Ezek senkinek sem járnak alanyi jogon.
Ráadásul a tisztelet nálam valami nagyon magas fokozat, így elég kevés embert tisztelek. Olyanokat soha, akik elvárják, mert ez az elvárás számomra azt jelenti, hogy olyan emberrel van dolgom, aki képtelen másképp megszerezni a tiszteletet. S ha valaki azon erőlködik, hogy őt tiszteljék, akkor jóeséllyel az ellenkezőjét éri el – kiröhögöm és/vagy jó hosszú időre elássa magát és/vagy kivívja megvetésemet. Nem kell mindenkit tisztelni.
Egy párkapcsolatban szerintem a szeretet sokkal fontosabb, mint a tisztelet. A tisztelet egy távolságtartó valami. És akkor még itt van a kölcsönös tisztelet kérdése.
A tisztelet fogalma mindenki (szinte mindenki) számára ismert. De nem ugyanazt jelenti. És az senkitől sem várható el, hogy ugyanazt értse tisztelet alatt, amit én, vagy te, vagy… Még egy párkapcsolatban sem.
jogos, felreerthetoen fogalmaztam.
eleve ugy viselkedik az ember, h kierdemelje a tiszteletet es ezzel parhuzamosan, viszont szerintem elvarhatom.
mondjuk en eleve ugy allok neki egy kapcsolatnak, h tisztelem a masik embert es nekem termeszetes, hogy azt amit megadok a masiknak en, azt elvarom cserebe en is (mas kerdes, hogy neha hiaba – ilyenkor viszont nem is akarok abbana kapcsolatban maradni, ahol alapdolgokat sem kapok meg a masiktol)
a szeretet pedig szerintem vagy van, vagy nincs, ha akar en, akar a masik nem kepes erre, akkor nem latom okat a kapcsolatnak.
a szeretet, kolcsonos tisztelet nekem olyan alapok, amik nelkul egyszeruen ertelmet nem latom kinlodni.
nekem a legnagyobb tanulsag az eddigi eletembol az, hogy ha valaki alapdolgokra nem kepes (szeretet, tisztelet, oszinteseg) teljesen felesleges gorcsolni, akiben magatol nincs meg az igeny ezekre, attol tartosan egyiket sem kaphatod meg, max szinlelhet egy darabig.
“Egy párkapcsolatban szerintem a szeretet sokkal fontosabb, mint a tisztelet.”
Mert nő vagy :) Igazad is van meg nem is. De most ezt nem fogom ragozni, ma tré napom van.
Mi történt? A nap fele még hátra van, jó is lehet még minden. Különben régi gondolatom, hogy egy nő szeretetet, egy férfi inkább tiszteletet vár a kapcsolatban.
““Egy párkapcsolatban szerintem a szeretet sokkal fontosabb, mint a tisztelet.”
mindketto fontos.
peldakent:
mi fontosabb az eletben maradasod szempontjabol? a levego, a viz, vagy az etel?
persze, levego nelkul kb 6 perced van, viz nelkul 2-4 napod, kaja nelkul en is voltam mar masfel hetet, de ugy igazabol mindegyik fontos es elengedhetetlen, nem?
“eleve ugy viselkedik az ember, h kierdemelje a tiszteletet es ezzel parhuzamosan, viszont szerintem elvarhatom.”
Igen. Úgy kell(ene) viselkednie annak, aki szeretné, ha tisztelnék. De azt hiszem, elvárni így sem lehet.
“amit megadok a masiknak en, azt elvarom cserebe en is”
Ha pl. te szereted az elvágólagos rendet, és úgy érzed, hogy ezt a rendességet beleadod a kapcsolatba, nem jelenti azt, hogy a másik is jól érzi magát benne és értékeli. Elvárhatod, hogy legyen ő is ilyen, de nem biztos, hogy a másik képes rá. Ő esetleg azt várná el tőled, hogy lazább legyél, mert ő is az, s ezt az értéket adja be a közösbe.
“(mas kerdes, hogy neha hiaba – ilyenkor viszont nem is akarok abbana kapcsolatban maradni, ahol alapdolgokat sem kapok meg a masiktol)”
És ilyenkor jön az – főleg a nők részéről -, hogy ok. most ez így rendben, de ha majd komolyabbra fordul, majd megváltoztatom. Ez persze csak részben, vagy látszólag sikerül. Hosszútávon nem működik. Vagy várom, hogy változzon a másik, mert én jó példát mutatok neki. És nem változik annyit, amennyit szeretném. Pedig nem cseszegetem, csak mutatom és ő még ezt sem veszi észre…
“a szeretet pedig szerintem vagy van, vagy nincs,” – ez igaz.
“ha valaki alapdolgokra nem kepes (szeretet, tisztelet, oszinteseg) teljesen felesleges gorcsolni, akiben magatol nincs meg az igeny ezekre, attol tartosan egyiket sem kaphatod meg, max szinlelhet egy darabig.”
Lásd fentebb. Ezért nem értem azokat az embereket, akik belemennek egy kapcsolatba, amelyben nincs olyan szeretet, amire szüksége volna, agresszió van, alkohol van, félremászkálás van, stb., s évek múlva már nem tud kimászni belőle, szidja a másikat, szidja a többi embert, hogy neki milyen rossz, rohan segítségért, s ha nem kapja meg, még jobban szid. És így tovább.
A szeretetet, tiszteletet még ki lehet mutatni, de az őszinteséghez kommunikálni is kellene. Ez sokszor nem valósul meg. (Kommunikáción nem a mezei beszélgetést értem.)
”
“amit megadok a masiknak en, azt elvarom cserebe en is”
Ha pl. te szereted az elvágólagos rendet, és úgy érzed, hogy ezt a rendességet beleadod a kapcsolatba, nem jelenti azt, hogy a másik is jól érzi magát benne és értékeli. Elvárhatod, hogy legyen ő is ilyen, de nem biztos, hogy a másik képes rá. Ő esetleg azt várná el tőled, hogy lazább legyél, mert ő is az, s ezt az értéket adja be a közösbe.”
nalam ez pl. konkretan ugy mokodott, h en nagyon rendetlen vagyok, nem direkt, egyszeruen arrol lehet szo, h ami masnak kupleraj, abban elvagyok, mert en latom benne a rendszert, tudom mit hova tettem, anelkul is, h fix helye lenne, ennyi.
itt nalam ez a kolcsonosseg dolog ugy mukodik, hogy ha mar o elpakolt, igyekszem nem szetcseszni es tolem telhetoen alkalmazkodni az o rendszerehez, amibe nem keves munkat olt, annyi kompromisszummal, hogy o meg tiszteletben tartotta, h van egy kis kuckom, ahol dolgozom es ahol o hagyta meg a kuplerajt, ugy, hogy csak a nagyon nyilvanvaloan szemetnek tuno dolgokat tette el.
nekem ez pl. mukodokepesnek tunt. o megeretette, hogy soha nem leszek elvagolag pakolaszo faszi, en megertettem, hogy o meg nem tud egy szemetdombon elni. mukodott. szerintem konkretan ebben is jol latszott a kolcsonos tisztelet, mindketten kotottunk kompromisszumot, mindketten tettunk valamit es mindketten tiszteletben tartottuk a masik egyeniseget, en ilyesmikre gondoltam.
”
“eleve ugy viselkedik az ember, h kierdemelje a tiszteletet es ezzel parhuzamosan, viszont szerintem elvarhatom.”
Igen. Úgy kell(ene) viselkednie annak, aki szeretné, ha tisztelnék. De azt hiszem, elvárni így sem lehet.”
itt csak ismetelni tudom magam, ha tisztelek valakit, aki nem kepes tisztelni engem, akkor az tovabbi problemakhoz fog vezetni elkerulhetetlenul, tehat tulajdonkeppen mit is varok egy ilyen kapcsolattol? en mar smemit, tehat kilepek belole…
“Vagy várom, hogy változzon a másik, mert én jó példát mutatok neki. És nem változik annyit, amennyit szeretném. Pedig nem cseszegetem, csak mutatom és ő még ezt sem veszi észre…”
en rajottem mennyi kapcsolatom volt iylen, es hanyszor nem leptem amikor kellett volna – szerencsere ez valtozott, egyszeruen vannak dolgok, amik nem valtoznak, ezt be kell latni es ennek megfeleloen lepni…
Mit értesz kommunikáció alatt?
“ebben is jol latszott a kolcsonos tisztelet, mindketten kotottunk kompromisszumot, mindketten tettunk valamit es mindketten tiszteletben tartottuk a masik egyeniseget, en ilyesmikre gondoltam.”
Értem. :o) Ha így, akkor rendben van ez a tisztelet. Én egy másik tiszteletről beszéltem. Arról, amikor egy embert tisztelek valami tettéért, munkájáért, egész életéért, stb. Amire te gondolsz, az ok. Én is tiszteletben tartom mások érzéseit, dolgait, de ettől magát az embert nem feltétlenül tisztelem.
Zoli…
“Mit értesz kommunikáció alatt?”
Ez olyasmi, mint a vita és a veszekedés. Sokan egynek veszik. Vagy – a beszélgetés és a kommunikáció között számomra a különbség olyan, mint egy iskolai felelet és egy retorikailag is korrekt előadás.
Egy sima beszélgetés során nem mindig a lényegről esik szó. Sőt, legtöbbször nem arról. A beszélgetés egy laza valami. Amire én gondolok, az egy koncentációt, teljes odafigyelést, összeszedettséget igénylő folyamat. Egy megbeszélés. Ennek során tisztázni kell fogalmakat is, mert mint tapasztaltuk már itt is, ugyanaz a fogalom mindenkinek mást jelent – árnyalatokat érzékelünk. Egy beszélgetés során ritkán kérdezünk vissza olyan dolgokra, amiket nem értünk, vagy nem tartunk lényegesnek. Ha kommunikálunk, akkor erősen odafigyelünk arra, amit mondunk, azt mondjuk, amit gondolunk, amit mondani akarunk. Ehhez a nyelv helyes használata is szükséges.
A párkapcsolatban a kommunikáció azért is fontos, hogy elmondjuk, mi mit jelent számunkra. (Pl. nem úgy fogalmazva, hogy “azért nem érzem jól magam, mert te izé vagy”.)
ühüm
a masikra mar nem tudtam reply-t nyomni szal itt folytatom:
““ebben is jol latszott a kolcsonos tisztelet, mindketten kotottunk kompromisszumot, mindketten tettunk valamit es mindketten tiszteletben tartottuk a masik egyeniseget, en ilyesmikre gondoltam.”
Értem. :o) Ha így, akkor rendben van ez a tisztelet. Én egy másik tiszteletről beszéltem. Arról, amikor egy embert tisztelek valami tettéért, munkájáért, egész életéért, stb. Amire te gondolsz, az ok. Én is tiszteletben tartom mások érzéseit, dolgait, de ettől magát az embert nem feltétlenül tisztelem.”
talan nem veszed eszre, de itt kezd osszenoni a ket tisztelet, ugyanis, ha mindezeket tiszteletben tartjatok, akkor mar a cselekedeteit is tiszteled, majd magat az embert is.
szerintem tisztelet nelkul, marmint a a te alalspontod szerinti tiszteletre is ertem, szeretni sem lehet sokaig, elvegre mit szeretsz benen, ah nem talalsz benne semmit amit tisztelsz? ha mint ember nem fog meg, nem vagy kepes tisztelni, akkor szeretni hogyan fogod tovabb?
Számomra a szeretet egy közvetlen dolog, míg a tiszteletben van távolságtartás.
Akivel együtt élek, nem akarok távolságot tartani. Nem is tudok.
Mondjak valamit? Én néha félek az asszonytól. Rengeteg energiája van veszekedni, visszavágni, és bizonyos dolgokat alig merek szóba hozni. Mert olyan, mintha gyalogsági aknára léptem volna. Párszor próbáltam asarkamra állni, és a végén rendőrségi ügy lett belőle. Pedig nem vagyok egy agresszor. Mindegy, nem adom fel, most megpróbálom Don tanácsait követni.
nagyon nehez egy mar kialakult, berogzodott kepet, helyzetet megvaltoztatni.
nagy valoszinuseggel, ha eveken at beletorodtel egy szerepbe, azt nem fogod 1 nap alatt megvaltoztatni.
egyebkent (elorebocsatva, h nem ismerlek sem teged, sem a feleseged), en ugy altom, h az is problema lehet, h benne erosen rogzodott az is, h megvagy, nem veszithet el, akarmit csinal, es talan erosen vissza is el ezzel. az ember sokkal tobbet enged meg maganak egy biztos, “nem veszithetek” helyzetben, mint amikor tudataban van annak, hogy akar el is veszitheti, amit ternmeszetesnek es allandonak hitt.
Igen, ez szerintem igaz. De avallásom, a hitem, Jézusom azt mondja: nincs válás. Mióta van gyerekünk, ez méginkább igaz.Mindegy, nem én vagyok az egyetlen, aki nehéz házasságban él. Például ott a feleségem is. :) Most olvasom a Szentek életét. Ott is találtam példát. Igaz nőit.
Egy szülő elsősorban a cselekedeteivel tanítja a gyereket. A beszélgetés arra jó, hogy “adatokat” adj át a gyereknek, és megtanítsd arra, hogy beszélgetni jó. De hogy hogyan viselkedjen, mit tartson értéknek, azt nem lehet szóban átadni. (Esetleg mesékkel, de az megint egy másik tészta.) A gyerek a viselkedésedet fogja mintának venni, akkor is, ha a szavaid mást mutatnak. Vagyis ha vizet prédikálsz, de bort iszol, a gyerek is bort fog inni, és mellette még azt a viselkedésmintát is magáévá teszi, hogy mellébeszélni, hazudni, hamisat prédikálni normális dolog. Hiszen a szülei is azt teszik.
A tanulás, a viselkedésminták átvétele sokkal kevésbé tudatos dolog, mint azt a legtöbb szülő hiszi. Hiába mondasz te bármit a gyerekednek, az ő számára a cselekedeteid sokkal hangosabban beszélnek.
Épp ezért veszélyes például hagyni, hogy az asszony a gyerekek előtt tiszteletlenkedjen a férfival, mert ezt a gyerekek is látják, és ez lesz számukra a normális. A lánygyerek felnőve hárpia lesz, a fiúgyerek pedig az apja lapítását fogja utánozni.
Ugye milyen természetes ez? Mások meg mennyire próbálnak minden félremagyarázni…
A nagyobbik fiam már el is tanulta ezt a lapítást. Egyébként tök így látom én is, ahogy leírtad. Mindegy, Qujon 10 pontjában benne van ez is: növessz gerincet! Követem a tanácsát.
Csernus is tök ezt írta, amit te a minta átvételéről. Azt hiszem őszintén be kell majd vallanom a fiamnak, hogy az élet néhány területét még nem oldottam meg. (De meg fogom.)
csak nehogy elkezdj lapitani a gyerek elott is :]
Nem, azt azért nem. :) Bár néha már átveszik az anyjuk sokszor tiszteletlen stílusát. De még tudok rájuk hatni, sokat vagyunk együtt, van kötődés. Ha hazamentem (mert most dolgozom, Ausztriában), akkor pedig kipróbálom, amit Don írt a házasságról. Keretek harca, meg ilyenek.
en pont most irok posztot az apakrol, csak a nok szemszogebol. mmint h mennyire nmeghatarozo naz apamodelljuk a ferfivalasztas ill. az egyutteles soran. es h mennyi kibaszott frusztraciot kepes ez is belejuk tenni… :S
Majd jöhet a link :)
gondolom agyaltatok mar ti is a teman :)
ez meg nem az, csak elobb lett kesz, mosogatas
:o)
És a nők 90%-a elmosogatja a többit is – mert jól meg akarja mutatni, hogy ő milyen házias… :o))) Ebben a játszmában mindkét fél aktívan részt vesz és élvezi. Sok nőben feléled az anyai gondoskodás vágya, ha pasi közelébe kerül. A fenti esetben boldog, hogy azonnal ki is mutathatja, és utána adhat egy puszikát a pasi édes buksijára. Utána lehet macsó a srác, akkor is csak ellátandó, babusgatnivaló gyerek marad. :o) Mindkét fél számára kielégítő a helyzet. És csak később jön, hogy azért meg kellene változtatni a dolgokat…
lehet egyszer megirom a sornyitos sztorit is :D
a lenyege annyi, hogy egyutt eltem valakivel, aki nagyon kedves es gondoskodo volt, csak hat az agglegenyelet kialakit par szokast :D pl nekem ez volt a sornyitom: http://ejszarny.hu/sornyito.jpg
namost epp nezem f1, es megkertem leanyzot, h legyen szives, hozzon mar fel egy sort, fel perc mulva meg is kaptam a soromet egy puszi kisereteben. termeszetesen egy laza mozdulattal le is utottem a kupakot az asztal szelen es mar ontottem arcomba a sort, mikor elkezdett kiabalni, hogy nem igaz, hogy az asztal szelen (ablakparkanyon stb) kell sort bontani, mikor van a lakasban legalabb 5 sornyito. termeszetesen en azonnal felhaborodtam, hogy ha ennyire fontos a megfelelo sornyitas, miert nem kibontva hozza? vagy ah ez nem megy, legalabb tegye a nyitot az asztalra.
o annyit mondott, h egy hete van sornyito az asztalon, igazan megnezhettem volna az asztal amsik felet is…
hatarozottan elszegyelltem magam egy percre es kenytelen voltam elnezest kerni :)
:o)))
ez jó sztori…az egészet magam előtt láttam :D
mondjuk az hozzatartozik a tortenethez, h ennek ellenre meg rengetegszer elofordult h reflexbol az asztal szelen nyitottam a sort, amit altalaban azzal nyugtazott, h rammosolygott, h: javitathatatlan vagy, de mindegy :) aranyos csaj volt, nah :)
Hogyhogy vége lett?
András, elolvastam mindkét posztot a friss blogodon. Szellemes. :) Ha van kedved itt a Férfihang.hu-n (is) publikálni az írásaidat, akkor szívesen adok egy szerzői hozzáférést lapunkhoz.
szia, persze, lehet rola szo :) koszonom a lehetoseget :)
igazabol komolyabb irasokat tervezek (van is mar 3 felkesz, amit csak gatyaba kell raznom)
csak tegnap (ismet) sikerult sok sort inni, es nekialltam zenelni, ezert csak ezekre maradt energia :)
de talan ma vegre befejezem az apas irast, azon molyoltam amr egy ideje :)
de tervezek egy agglegeny-recept sorozatot is, hatha nem mindenki tudja meg h kell teaskancsoban, mikroval sutni stb :D
Király lenne. Miután kifizettük az adósságot, a gyerekek nagyobbak, és az asszony dobott, biztos nekem is jól jönnek majd ezek a tanácsok.
Regisztráltam egy felhasználónevet neked. A belépéshez szükséges adatokat elküldtem az email címedre. Üdv köztünk! ;)
megkaptam, koszonom :)
Hol a másik poszt? Én csak egyet találtam. Ide vele!
Elolvastam. Tök jó. De több cikked nincs még?
feltettem 5ot ebben a ket napban, ketto felkesz elottem a szerkesztoablakban, lesz meg, nyugalom :D munkahelyen vok, dolgozom, nem tudok sorozni, egy kicsit visszaveti az iras sebesseget :S
Nekem jó helyemn van. Kevés munka, sok pénz, és sok szabadidő. Tudok aktív lenni a Férfihangon. Majd, ha hazamegyek, és ott lesz akét gyerek is…. Szívesen olvaslak, várom a többi írásod.
van meg munkaerofelvetel? nekem kurvasok munkaido van kurvakeves penzert olyan helyen, amit nem neveznek sem nyugisnak, sem kellemesnek…
Kell német nyelvtudás, ápolói, vagy valamilyen eü végzettség. Az osztrák karitásszal kell szerződni, aztán márcsak szerencse (vagyis a Fentiek segítsége) kell. Fél éve én megkaptam ezt asegítséget, most jó nekem, amíg a bácsi él. Aztán? Majd meglátjuk.
zoli:
“Hogyhogy vége lett?”
az a kapcsolat is megerne egy posztot… roviden?
egy be nem teljesult kapcsolatba csoppentem bele, ami nagyjabol uyg nezett ki, h volt o, meg egy csavo (iskolaskorukbol egy szinten be nem teljesult kapcsolatkezdemennyel), o akart hinni, a csavo meg egy masik csajjal elt es hitegette ot, h majd szakit es ok egyutt lesznek. nah, ide csoppentem bele en, talalkoztunk, megfogott valami benne, ot meg valami bennem, kinlodtunk egy talalkozas utan egy ideig, amjd az elso randin osszekoltoztunk. benne meg ott maradt a tipikus “mi lett volna, ha…” es ez idonkent ugy manifesztalodott, h bekattant, elment 2-3 napra vissza a szuleihez, amjd visszajott, mintha mi sem tortent volna… vagy hetente 2x elojott h almodott valamit, amiben szerepelt a masik csavo stb. es en probaltam vele megbeszelni ezt vagy 20 alkalommal, volt h megkertem, h baszki, ez igy nem megy, menjel, talalkozzatok, beszeljetek, deritsd ki, h van-e valami, vagy csak bemagyarazod, aztan ha kiderult, hogy mi van, vagy mi nincs, akkor tudfjuk hogyan tovabb… de nem, en pedig rajottem, hogy kurvara nem ezt akarom 30 evesen egy kapcsolattol, szoval a sokadik utan szakitottam.
de ugy erzem, hogy o az a no, akivel egyszer megprobalnam ujra… (persze ez amr nem valoszinu…) o volt a legkozelebb ahhoz a nohoz, aki az almaimban el.
Kár, hogy nem sikerült. :(
ez van. szerintem ez volt a tipikus “rosszkor” kicsit elobb vagy kicsit kesobb en is turelmesebb lettem volna.
(egyebkent van uj olvasnivalo)
megyek :)
hgyi:
“Számomra a szeretet egy közvetlen dolog, míg a tiszteletben van távolságtartás.
Akivel együtt élek, nem akarok távolságot tartani. Nem is tudok.”
nekem ez inkabb felelemmel vegyes tiszteletnek tunik, nem szimplan tiszteletnek.
Bizonyára ismeritek ezt a fontos blogot:
http://marriedmansexlife.com/
Én igen, de azért köszi, biztos van vakinek újdonság :)
Megnéztem a blogot. Biztos hasznos, de angol nyelvű. :(
Hmm.. Zoli, én hasonlítok Rád ebben az apámmal távol álltunk egymástól, és sok ”női” dolgot kaptam dologban, de ez áldás, nem átok. Kurvasokmindent lehet kezdeni vele. Állítom, hogy anytime többre megyek vele, mint egy átlagpasas, az autószerelési tudással, meg a királyvagyok attitűddel..:D. Nem tudom elhinni, hogy átokként fogod fel…