Számtalanszor hallhatjuk feministáktól, hogy az apák “szükségtelenek”. Olyan hangok is vannak, miszerint az apák egyenesen károsak a gyerekre nézve, de ezeket az X-edik hullámos feministák még elcsitítják a saját soraik között: “Pszt! Ez az x+1. hullámos anyag, már megint előreszaladtál!” Egyelőre ott tartunk, hogy javában zajlik az egyedülálló anyák “hősiesítése” és az apák bagatellizálása.
Pedig a természetben az egyik legszorosabb és leginkább magától értetődő kötelék az anya-gyermek kapcsolat. Arra nem sok szükség van, hogy ezt társadalmilag tovább erősítsük. Ezzel szemben az apa-gyermek kapcsolat is nagyon fontos és hasznos (akár azt is mondhatjuk: nagy szerepe volt abban, hogy az emberiség kiemelkedett az állati sorból), és mégis, a társadalom nemhogy erősítené, hanem kifejezetten gyengíteni látszik azt.
A számok elég randák: egyre több gyerek él apa nélkül. Amellett, hogy egyre többen születnek házasságon kívül, egyedülálló anyához, a válások száma is csak nő, ami után a gyerekek jellemzően az anyjukkal maradnak. A mai elhülyített generáció nem biztos, hogy látja ebben a problémát, hiszen a csapból is a feminizált szennyvíz ömlik, ami szerint jól elvan a gyerek az anyjával – elég ha rendszeresen kapnak pénzt (gyerektartást vagy állami támogatást), és akkor minden rendben lesz. Ezt egészen addig mantrázhatjuk magunknak, és próbálkozhatunk hinni benne, amíg nem szembesülünk a valósággal.
Az adatok amerikából származnak, de semmi okunk feltételezni, hogy a társadalmi tendenciák nálunk ne lennének hasonlóak:
A fiatalkorú öngyilkosok 63%-a apátlan családból menekül a halálba. Másfelől közelítve ugyanezen számokhoz: az apátlan gyerekek között az átlag ötszöröse az öngyilkosságok száma.
Az otthontalan vagy otthonról megszökött gyerekek 90%-a apátlan családból származik – az átlag 32-szerese.
A viselkedési rendellenességeket mutató gyerekek 85%-a apátlan családból származik – az átlag 20-szorosa.
Az indulati problémákkal küzdő nemi erőszakolók 80%-a apátlan családban nőtt fel – az átlag 14-szerese.
A középiskolából kibukók 71%-a apátlan – az átlag kilencszerese.
Az elvonókra járó fiatalok 75%-a apátlan családból érkezik – az átlag 10-szerese.
A javítóintézetekbe száműzött gyerekek 70%-a apátlan családból jön – az átlag 9-szerese.
A fiatalkorúak börtönének lakói között 85% apa nélkül nőtt fel – az átlag 20-szorosa.
Ezek szerint mégiscsak van valami szerepe az apáknak, nemde? S ha már olyan sokat papolnak a “gyerek érdekéről” szerte a sajtóban és közéletben – de még a jogalkotásban és jogalkalmazásban is -, akkor mi lenne, ha beismernénk: a gyereknek az az érdeke, hogy az apja is nevelje, ne csak az egyedülálló anyja (vagy az utca, az állam, netán valami vadidegen)? És itt biológiai apáról beszélünk – anyuci aktuális pasija nem apa, bármennyire is szivárványszívű liberálisok vagyunk.
Ideje lenne véget vetni a feminista propagandának, ami szerint az anya a világegyetem központja, akit mindenki adóforintjaiból támogatni kell, de az apa csak valami divattartozék, amit az anya kidobhat a család életéből, ha megunta. Aminek még inkább véget kell vetni, az a kifejezett apaellenesség, ami már elkezdett a köztudatba szivárogni azután, hogy az apák bagatellizálása “előpuhította a terepet”. Ilyen apaellenesség például ez a plakát:
A fotóról talán nem egyértelmű, de az ott láthatóan egy férfikéz. Az üzenet? Ha azt látod, hogy egy férfi kézen fogva megy egy gyerekkel, akkor hívd a zsarukat, mert valószínűleg molesztáló.
Nem tudom ki hogy van ezzel, de szerintem gyomorforgató. Azzal a “csavarral” megspékelve különösen, hogy ezt egy “gyermekvédelmi” szervezet követte el állami pénzből. Volt is persze felzúdulás, mert élnek még normális emberek is a világban – de jól jellemzi a feministák által szétzüllesztett korszellemet, hogy egy ilyen tartalmú plakát egyáltalán az utcára tudott kerülni.
Tamási Erzsébet férfikutatónál is hasonló plakát verte ki a biztosítékot. Nagyon durva, nagyon igazságtalan, nagyon általánosító.
És rendkívül káros.
Valóban undorító.
Sok évvel ezelőtt az USA-ba költözött barátaink meséltek már rémtörténeteket. Nem plakátról, hanem a saját bőrükön tapasztalva az amerikai nemtudommineknevezzem mentalitást. A prűd nem jó szó. A történetke: A férj ösztöndíjat kapott. Megszervezték, hogy az egész család megy vele. Ő kiutazott, kibérelt egy másfél szobás lakást, előkészítette a családnak. A család – anyuka, kislány, kisfiú – 2 hónap múlva utazott utána. Be is költöztek – itthon is egy másfélszobásban laktak -, éldegéltek, ismerkedtek. Egyszercsak barátnémat megkérdezte szomszédasszony, hogy jól érzik-e magukat? Mondta, hogy köszöni jól. Szomszédasszony kérdezte, hogy és hogy férnek el ennyien ebben a lakásban? Barátném nem értette, s kérdőn nézett a szomszédra. Mire ő kifejtette a kérdést: Hogy alszanak? A kisfiú és az apukája melyik szobában, s anyuka és a kislány melyikben? Mondta barátném, hogy hát izé… a gyerekek a kisszobában, ő, meg a férje a nagyszobában. Erre szomszédasszony felháborodva közölte, hogy ha ezt sürgősen nem változtatják meg, feljelentik őket. Merthogy? Kérdezte barátném. Merthogy két különböző nemű gyerek nem alhat egy szobában. Játszani lehet, de aludni nem, mert az egy intim dolog. Barátaink elköltöztek.
Már máshol laktak, amikor a környéken felháborodás és susmusolás tört ki. Nem messze barátainktól egy ház medencéjében 2 éves meztelen kislány pancsolt. Apukája hazaért a munkából, ledobta a cuccait és rohant a medencéhez, hogy végre a családjával lehet. Ölelte, csókolta a feleségét, aki rövid idő után bement a házba, s apjára hagyta a kicsit. Apa a kislányát is imádta. Amikor az odaszaladt hozzá, fölkapta és össze-vissza puszilgatta a meztelen kis seggét, pocakját. Erre a szomszédok feljelentették, hogy molesztálja a lányát… Barátaink és a magyar kolólia többi tagja védte meg az amerikai apukát honfitársai támadásától.
Más: apa nélkül… az ok., hogy a feministák úgy gondolják, hogy nincs szükség apára – az más kérdés, hogy akkor miért akarják, hogy ha van, akkor mosson, főzzön, takarítson, pelenkázzon, és minden mást, amit az anya csinál a gyerekkel -, de az abortuszellenzők szerint anyára sincs szüksége a gyerekeknek. Ha innen nézzük, akkor a feministák még normálisabbak is.
Én is ellenzem az abortuszt. Helyette apuka és anyuka nevelje a kicsit. A családban hiszek, bár olyan csodás elképzelést én is hallottam már, amit leírtál. Nevelőszülők neveljék a gyereket, ne apa, és még anya se.
De a nem kívánt gyereket sem apuka nem fogja nevelni – sokszor azt sem tudni, ki az apa -, sem anyuka, mert nem kell neki a gyerek. Állami gondozásba adnák ezeket a babákat. Annyi nevelőszülő pedig nincs, amennyi nem kívánt gyerek születne abortusz nélkül. (Kb. 40.000 abortusz évente, s csak kb. 1,500 örökbefogadó szülő. Még akkor is anyátlan-apátlan állami gondozottak sokezrei lennének, ha hivatásos nevelőszülőkhöz kerülne még vagy 10-20.000 gyerek.)
Nem akkor kell ezen a problémán gondolkodni, amikor már terhes a kislány. Védekezni kellett volna, és akkor nincs ez a “probléma”. Elfogadom az abortuszt, ha erőszak miatt esett meg a hölgy, vagy csúnya betegség vetíthető előre, de a felelőtlenség ne legyen már indok a természet rendjének felborogatásában.
Én nem tudom elfogadni az abortuszt. Gyilkosság. Láátam, halott csecsemőt, és széttépett babákat. Ha belegondolok, hogyez agyerek mennyire örült volna az anyjának, hogy gügyögött volna, vagy milyen jókat lehetett volna játszani vele…
Nem ítélem el, aki abortusszal próbálja a sokszor nagyon súlyos problémáját megoldani, de az abortuszt mindenképp. Most is bepárásodik aszememn, ahogyvisszagondolok azokra kis kezekre, lábakra…
hát ilyen esetben nem feltétlen biztos, hogy az abortuszról döntő személy (akár anya, akár apa) olyan marhára szívesen játszadozott volna a “nem kívánt” gyerekkel…vagy ha mégis, akkor pedig valószínűleg a körülmények nem engedek volna nekik gondtalan játszadozást…vagy mittudomén…csak ez olyan furán néz itt ki
Persze, általában (remélem) komoly oka van, ha valaki kitépeti magából a gyerekét.
Az az igazság, hogy amit ma óriási problémaként élnek meg a szülők, azok a dolgok régen természetesek voltak. Szüleink, nagyszüleink sokkal nehezebb anyagi körülmények között nevelkedtek fel, mégis erős és egészséges emberek lettek, a szüleik pedig imádták őket.
Sajnos mára eluralkodott az a vadliberális nézet, hogy a szülő életminősége fontosabb.
Ez az apátlanság téma eléggé fájdalmas számomra. Van, és még sincs…. vannak férfiak, akiknek nem szabadna apává válniuk ( a másik oldalra is igaz ez, ha már itt tartunk).
Igen, ez így van. Vannak teljesen alkalmatlan szülők. Áh, belesem gondolok! Drogosok, alkoholisták, tudatilag gyewrek szinten vegetálók, felelőtlenek…. Adjaaz Ég, hogy jó apává váljak! Minden nap. Írok is egy emailt agyerekeklnek.
“Adjaaz Ég, hogy jó apává váljak!”
Tégy egy lépést Isten felé, ő százat lép feléd. ;)
:) Kösz.
szívesen:)
de most menj már emilt írni a srácoknak, aztán visszajöhetsz :))
Megírtam ;) Jeeee
:)
Elképesztő ez a plakát. Undorító. Fogalmam sem volt, hogy már ilyen méreteket öltött az “apára nincs szükség a családban”-nézet, meg hogy az apák egyenesen károsak… hát az eszem megáll…
Vaze’, azt írta ki a böngésző erre a cikkre, hogy a kapcsolat nem megbízható. Jól nézünk ki, ha már támadó webhelynek lesz bejelentve a lap. Valakik nagyon paranoiásak.
Nekem még nem írt ilyet a böngésző (Chrome).
…