Varga Péter írt egy könyvet fiataloknak párkapcsolatról; Spielhózni a címe. A szerző kicsit elfogult a nőkkel szemben, igaz, többet is vár el tőlük. Mikor azt írja le, mitől Nő a nő, és mitől Férfi a férfi, a női rész majdnem másfélszer olyan hosszú, mint a férfiaké.

Megértem őt.
Elhiszem neki, hogy minden nő szép, üde és kívánatos, pusztán mert nő. Ilyen a természete, ilyen a lelke. Csodálni kell, gyönyörködni benne. Egy igazi Férfi, szerintem lehetetlen, hogy ne legyen legalább egy picit szerelmes minden nőbe. Mert ők a Szépség. Akkor is ha kövérek, vagy öregek. „Mert nem centiken és kilókon múlik” – írja Varga Péter. És az életkor sem feltétlen döntő, hanem a személyiség, a belső sugárzás.
Jó, ha egy nő tudja, hogy mekkora érték, hogy ő nő. NŐ.
Szeretek bókolni hölgyeknek. Ettől kicsit jobban Férfinak érzem magam. Ha a nő nyitott a bókra, (mert ha nem nyitott, nem fogja érteni, mit akarok) és látom, örül neki, esetleg megköszöni, akkor az a Mennyország. De ha nem köszöni meg a bókot, akkor is jó kicsit udvarolni. Gyönyörködni a másikban, és ezt kifejezni.
Jó Férfinak lenni. A emberiség felébe bele lehet szeretni.
rá kellett jönnöm, hogy te feminista vagy…
egy nő nem szép és kívánatos és stb., csak azért, mert nő.
a bókról: én is és rajtam kívül nagyon sok nőismerősöm ki nem állhatja a bókokat. és aki bókol, azt pedig egyáltalán nem férfiasnak, hanem inkább nyálasnak tartják. általában én is nyálasnak tartom, de van úgy, hogy szimplán a hideg ráz a bókoló pasiktól. és ez nem nyitottság kérdése. nem is tudom, mire kellene nyitottnak lenni, s hogy mit akarhatsz a bókkal. a bókok egyébkéntis általában hazugságok – vagy erősen annak hangzanak.
az illusztrációról el tudom képzelni, hogy boldog néhány bóktól… olyan aranyoskodó édibédi tüncimüncinek látszik innen így elsőre.
Igen, azt hiszem, hozzád képest feminista vagyok. És igen, ez a poszt is egy bók. Túloz kicsit, de azért én hiszem, hogy igaz is. Vannak más nők is, mint te és a barátnőid, legalábbis nekem sok nőismerősöm örült a bókjaimnak. Te más vagy. Nyitottság alatt azt értem, hogy képes elfogadni a bókot. Jártam már úgy, hogy az ismerősöm éppen el volt foglalva magában valamivel, és a dicsérő megjegyzésemre csak nézett, hogy mit akarok? Abszolút nem volt rá felkészülve, hogy valaki most értékelni fogja benne a nőt.
Ha neked nyálas vagyok, vállalom. Én így érzem magam kereknek. És tetszik, ha egy nő tüncibünci (vagy hogy írtad.)
Te hozzám képest egy kanadai favágó vagy lélekben. Masculin. Én annak érezlek. Vasgerinc 2. Perszeez nem baj, ettől szép és nehéz az élet, hogy akár 180 fokban eltérhetünk egymástól, személyiségünk, látásmódunk.
(Azért nem dob fel, ha valaki lefeministáz, meg nyálasnak tart. (vállvonás) Ez van.)
“az illusztrációról el tudom képzelni, hogy boldog néhány bóktól…”
Látszik, hogy nem szoktál nőzni :) Egy ilyen nő naponta ötvenszer hallja, hogy milyen csodálatos, úgyhogy már a könyökén jön ki. Már az is fantasztikus változatosságnak minősül, ha nem a ruháját, cipőjét vagy a haját dícsérik, hanem mondjuk a körmét, karkötőjét – de ezeket is hallja legalább heti háromszor.
Egy ilyen nőhöz úgy kell odamenni, hogy “Tsá, milyen arckrémet használsz öregedés ellen?” :)
Na jó, ez talán kicsit így erős, de valami ilyesmi a lényeg :] Erre valószínűleg felkapná a fejét, mert ilyet nem hall minden nap. Minél szebb egy nő, annál inkább el van szállva az egója, és ezt jó az ismerkedés legelején egy kicsit lerántani a földre. Erre való a “neg”, ami a csajozás tudományában az egyik legfélreértettebb dolog. Nem véletlenül :)
Nem is hallottam a neg-ről. Szívesen elolvasnám, ha megírnád…
Talán jobb is ha egyelőre nem foglalkozol vele, mert az csak profiknak való :) Nem megbántani akarlak, de a neg kétélű fegyver, és aki nem érti meg tökéletesen, az általában magának árt vele.
A neg ugyanis kétértelmű bók-szerűség, ami első hallásra dícséret, de kicsit jobban belegondolva lehet hogy kritika. Pont az a lényege, hogy elgondolkodtassa a csajt, hogy ez most akkor mi is akart lenni igazából.
A legtöbb pasi viszont félreérti, és sértegetni kezdi a nőt. Ez abszolút öngól.
Egyébként csak akkor hasznos igazán, ha bombázókat akarsz felcsípni – gondolom ez rád nem érvényes :) Hosszútávú kapcsolatban, házasságban kevésbé használatos.
Bár… A te eseted elég speciális, lehet hogy nálad be lehetne vetni. De sokat kell még tanulnod hogy ne rontsd el :)
Aha. Hát egyelőre talán tényleg jobb még várni vele. Persze korábban én is szívesen hódítottam volna meg bombázókat (sőt most is. Csak már késő). nDe nekem nincsen olyan furmányoseszem (noha értelmes ember vagyok), és … szóval én is várnék még vele.
Ismerek egy srácot aki egyszer egy délután az akkor megismert hölgy önbecsülését először a földre rántotta, majd mondott egy olyan, hogy “ide állók melléd, hogy nézz ki valahogy” (neg), ugyanaznap este a csajnak már a torkában volt a srác középső végtagja.
Exem is ilynekkel bombázott. S mivel akkoriban elég birka voltam, úgy hittem, ez nekem jó, meg hogy ez normális. Aztán már sértett és bántott. De én még mindig birka voltam. Aztán rejtélyes betegségbe estem. Azután megpróbáltuk újra. És aztán elváltam. Már nem vagyok birka. :o)
Nem is kell egy egész kapcsolaton keresztül így viselkedni, csak a fenti eredményhez. :)
Ez nem neg. Ez az a fajta sértegetés ahogy a legtöbb férfi félreérti a neg-et :)
Vicces tónusban is elő lehet adni, akkor nyilván szelidül az éle, de ezt semmilyen tekintetben nem nevezném bóknak.
Persze van sok nő akinél ez is bejön (a parasztok a parasztokra buknak), de azért én nem mennék le erre a szintre. Hogy emiatt kihagyok néhány numerát, az meg egyáltalán nem zavar. Már nem is tudom hol olvastam, de nagyot röhögtem rajta: “Nem azért járok bottal, hogy minden viperafészekbe betúrjak vele”.
Ez érthető úgy is, hogy a jóképű srác ha melléáll, akkor néz ki vhogy, meg úgy is, hogy egy csúnya srác áll mellé, hogy jobban nézzen ki.
Bár most hogy belegondolok ezzel a nőnek tényleg semmiképp sem bókol.
Don! Mi a neg? Most már tökre érdekelne. Tök jó élmény, hogy ilyen újszerű és sztem működöképes tanácsokat adsz párkapcsolati ügyben. Honnan ez a tudás? Ehhez a saját tapasztalat kevés.
Az “örök klasszikus” neg: “jók a körmeid, valódiak?” Egyfelől dícsérsz, de aztán egyúttal ki is billetned a csajt az egyensúlyából.
Hasonló még a “klassz ez a ruha, milyen bátor vagy hogy ezt vetted fel ide”, és minden olyan “bók”, ami tartalmaz valami ambivalenciát, kétértelműséget. Amire beindul a csaj agya: “bátor? vajon mit akart ezzel mondani? valójában most kicikizett?”.
Persze hogy nem minden saját tapasztalat. Ha az embernek mindent magának kéne kitalálnia a nulláról, akkor kínszenvedés lenne a flörtölés :)
Régen az apák mondták el ezeket a fiaiknak (ha nem is mind ilyen szakszerűen :) Mára ez már nem divat. Szerencsére a neten rengeteg anyag van – a trükk az, hogy meg tudd különböztetni a 10% aranyat a 90% kakitól amivel össze van keveredve.
Biztos lehetsz benne hogy aranyat találtál, ha a leírt elmélet megvilágosítja előtted a saját múltad elb*szásait. Ilyenkor jön az “áhá! pillanat”, amikor összeáll a kép, hogy a kettővel ezelőtti nőd azért volt veszekedős, mert megbuktál a shit tesztjein. (Ez csak példa volt.)
Aztán persze nem árt mindent kipróbálni a gyakorlatban, mert ha csak íróasztal mögött nagy zsoké valaki, az semmit nem ér :) Van úgy, hogy az aranyat sem tudod igazán jól használni, mert nem passzol a saját stílusodhoz, természetedhez; és van úgy hogy a kakiról kiderül, hogy mégiscsak rejtőzött benne némi arany amit elsőre nem vettél észre. Na mindegy, ez egy hosszú történet :D
Aha, értem. Tetszik. Jó taktika lehet, bár kell hozzá egy kis furmány. Meg oldott magabiztosság, hogy hiteles legyen.
nyitottam ugy randit, h talalkoztunk (elotte munkaugyben talalkoztunk mar, ill valtottunk par mondatot neten), megöleltem, elkezdtem szaglaszni (durvan erzekeny orrom van…) es az elso mondatom a koövetkezo volt: mi ez a szag? aceton? – mint kiderult a kedvemert ill. az elcsabitasomra vasarolt parfum volt. aztan megcsokoltam, majd a hosszu csok utan (a randi masodik mondata reszemrol tehat…): – hat, edes, ezt azert meg gyakorolni kell…
es nem, nem direkt voltam bunko, egyszeruen igy jott ki, hazudni meg nem szeretek…
a bokolasrol, illetve h az mennyire nyalas dolog vagy nem: szerintem ez helyzettol es a bok milyensegetol, illetve hogyanjatol fugg, lehet nyalasan bokolni, ahol egyertelmu h bokolsz es semmi tobb, de lehet ugy bokolni, hogy oszinten, belulrol jon, hogy EREDETI vagy es stilusos, az ilyen bokot az is orommel fogadja (es megjegyzi!) akinek naponta 200x bokolnak.
Igyekszem így bókolni. :) Szeretem,, haérzi a másik, a NŐ, hogy komolyan gondolom, amit mondok.
én tényleg nem értek a csajozáshoz… :o))))))))))))))
no, meg azért az emberek hangján lehet hallani, testbeszédéből ki lehet olvasni, mikor bókolgatnak és mikor mondják komolyan. csak az a “baj”, ha a bókon jót nevet az ember, általában megsértődik a bókoló.
Én, ha bókolok is, komolyan gondolom. Valós dolgokat dicsérek meg, akármilyen átlátszó marhasággal nem állok oda egy nő elé. És ha kinevetnek ezért, az tényleg rosszul esik. (Bár jó gyakorlat arra, hogy ne vegyem magam annyira komolyan. Ez olyan vallásos gyakorlat – magamat semmire tartani. Bonyolult.)
ha komolyan dicsérsz valakit, az nem bók.
lehet, hogy vallásos gyakorlat, hogy magadat semmire se tartsd (a feleséged szerint talán épp ez nem férfias benned?), viszont don gyakorlata meg az, hogy férfinak tartsd magad. a kettő nem egyeztethető össze. (az én gyakorlatom az, hogy főként embernek.)
Na igen, ez a “semmire tartod magad” szerintem félreértelmezett lelkigyakorlat. Nagyképűség ellen lehet használni, de aki nem nagyképű, az viszont árthat magának azzal, ha ledönti a saját egészséges önbecsülését. Minden embernek szüksége van rá, hogy érezze a saját értékét, az élete értelmét.
Egyébként a bók elég furcsa dolog. Régen “működött”, egy szemérmesebb társadalomban, de manapság inkább csak a csajok egóját hízlalja. Annak meg nincs sok értelme. Ismerkedéskor előfordul, hogy többet árt mint használ.
a bók jelentése: udvarias hízelgő szólam.
hát ilyet nem kérek! :o) meghagyom a szépséges tüncimünciknek.. :o))
Ilyet nem is adnék. Sőt aki adja, azt sem értem. Miért jó hazudni? Önzésből, hogy minél hamarabb bugyin belülre jusson? (Mert nekem ez azért önzés, ha a nő is akarja, akkor is. Illetve nem. Nem feltétlenül önzés: szimplán bűn.)
Richard Rohr ír erről, hogy az Egyháznak fel kell ismernie a hagyományosan elfogadott női értékek mellett (pl alázat, engedelmesség), a férfiúiakat is. Önértékelés, bátorság, önbizalom. A világ kemény hely, és oda kell kivinni az evangéliumot. Erős identitású hívek tehetik csak meg ezt hitelesen.
Még valami. Inkább azoknak bókolok, akiktől nem akarok semmit, mint nőktől. Ott nem számít a presztízs. Bárvannak nők, akik pont egy bók után válnak “nyitottá”.
Akkor a te fogalmaid szerint én nem bókolok. (Mégsem vagyok nyálas? hmmmm.)
Hidd el, van is dilemmám ezzel a mire tartsd magad dologgal. Most hajlok inkább Donnak hinni. Meg nem tudom, ez a “tartsd magad semminek” dolog nem-e nagyon középkori szellemű-e? Akkor az engedelmességet, alárendelődést nagyon fontosnak tartották. Ma önállóbbak vagyunk. Változik ez is, ahogy ma a lelkivezetőmnek eszébe nem jutna pl. olyant javasolni, mint pl a középkorban, hogy ha valamit szeretsz, akkor le kell róla mondani rögtön, csak mert szereted. Valamelyik magyar szentünkkel a lelki atyja így bánt. Meg sok szent éjszaka imádkozott, és ostorral verte magát, és csak 3 órákat aludtak. Ma ezt sem várja el az Egyház. Élet ellenes bűnnek tartanánk ma, ha valaki nem alussza ki magát. És az Egyház lassan egyre jobban épít a hívek aktivitására, mert a papok már olyan kevesen vannak. Szóval változik a világ és benne az Egyház is. Azt hiszem, ha bókolnék (értsd: dicsérnék), és kinevetnek, jobb megkérdezni: “Bocs, most min is nevetsz? Rosszul esik ám.”, mint meghunyászkodva elsomfordálni.
a kettő nem zárja ki egymást. de mivel nem ismerlek, nem tudom.
a “tartsd magad semminek” és a “semmire se tartsd magad” nem ugyanaz. nem szeretem Osho-t, de az egyik legjobb példa a különbségre az Osho Tarot Semmi-ség kártyája. valamint az alázat és a megalázkodás sem ugyanaz.
mondom: érezni lehet, mikor nem tudom eldönteni, hogy valóban őszinte-e a dicséret. olyankor nem nevetés van, hanem közlés, hogy nem szeretem, s nem kérek ilyet. ha érződik az őszinteség, az elraktározódik pl. egy mosoly vagy egy puszi kíséretében.
ha bókon nevetek, nem igazán érdekel, hogy az illetőnek rosszulesik-e. a rosszulesik közlése mellé nem értem, hogy jön ellentétként a meghunyászkodás.
“ha bókolnék (értsd: dicsérnék), és kinevetnek, jobb megkérdezni: “Bocs, most min is nevetsz? Rosszul esik ám.””
Ez mindenképpen rossz válasz :)
Ha ismerkedsz és kinevetnek, akkor köszönd meg a beszélgetést és távozz méltósággal. Ha viszont van benned elég lelkierő akkor tehetsz úgy, mintha észre sem vennéd, és folytathatod a csajozós dumákat. Olykor bejön, olykor nem. Van, hogy egy nő csak azért lekezelő, mert így teszteli, hogy van-e gerinced. Sokszor nehéz rájönni, hogy most akkor tesztel a csaj vagy szimplán csak paraszt. Én annak a híve vagyok – de ez egyéni ízlés kérdése -, hogy az ilyen határeseteknél inkább hagyom a dolgot a p*csába, mert egy paraszt csaj nem ér annyit hogy dolgozzak érte. Szóval még ha teszt volt is, és meg is tudnám ugrani a lécet, onnantól akkor sem érdekel a dolog. Inkább keresek olyan nőt, aki képes a normális emberi kommunikációra. Nem minden csaj van elszállva magától, és nekem vannak elvárásaim.
Ha viszont ismerőseidről van szó, és kinevetnek, akkor parasztok, akikkel jobb nem beszélő viszonyban lenni.
Persze hasznos ha az ember meg tudja különböztetni a kinevetést az együtt nevetéstől. Sokan nem képesek erre.
Mit nem értesz? A) közlöm az érzéseimet, és felelősséget vállalok érte. Megmondom mi van. (Bennem.) Értelmres reakciót várok.
B) ellentét- rosszul érzem magam, de kussolok, és farkam behúzva eloldalgok. Ez nem ellentét?
Te! Kőszívű asszony! ( :-) )
hgyi- tetszett a megkülönböztetésed “semminek tartás” ügyben. Igen, így van.
Don – jó sok tapasztalatod lehet csajozás ügyben. Viszont ezt a kinevetés – együtt nevetés dolgot nem értem. Elmondanád?
Sokan vannak akik minden nevetésre egyből azt hiszik, hogy a másik rosszindulatú és kiröhögi őket. Holott lehet, hogy egyszerűen csak aranyosnak találja amit mondtál/tettél, és ezért őszinte jókedvvel nevet. Ilyenkor hülyeség lenne megsértődni, hiszen a másik nem csinál semmi sértőt, csak élvezi a társaságodat.
Dehát ez van, paranoid világban élünk. Sokan vannak akik mindenütt a rosszindulatot keresik. Milyen sz*r lehet nekik az élet… :|
Aha, értelek. Bár szerintem van különbség a két nevetés közt. Általában észre lehet venni, hogy ki- vagy együtt nevet-e a nő.
en eleve ugy szoktom bokolni, h abban legyen helye a mosolynak, hogy ne a szavaktol legyen bok (sokszor a szavakban szimplan viccelodok, nem szoszerint bokolok) hanem attol, hogy erzi, ez neki szolt, a mosolyaert van – es oszinte…
“Ha ismerkedsz és kinevetnek, akkor köszönd meg a beszélgetést és távozz méltósággal.”
nade Zoli nem akar csajozni… akkor meg minek a bók?
ha ismerős neveti ki a bókolót, az is lehet a háttérben, hogy a bókolós nem érti meg, hogy ez milyen kínos és nemkívánatos a másik számára. ezért a célszemély kineveti, így próbálja elrettenteni a további bókoktól – inkább tarsa bunkónak, minthogy tovább kelljen szenvednie a “kedveskedéstől”.
Érdekes, hgyi mennyire mások az én nőismerőseim, mint te. Teljesen más a tapasztalatom velük, mint amit te elmondasz. Egyébként miért a bók? Hogy mindketten jobban érezzük magunkat tőle. A nő azért, mert értékelik a nőiességét, én azért, mert elfogadják a bókot, és ezzel jelzik, hogy Férfinak tartanak.
Komolyan hátast dobok tőled. :-) Nem vagy semmi.
Egyébként ha már bókolsz, tedd változatossá. Próbálj olyan apróságokat dícsérni amit feltehetőleg más pasik még nem említettek a csajnak. És mindig légy nyugodt és őszinte. A hízelgés 10-ből 9-szer fordítva sül el. Bár gondolom neked ezzel nincs bajod, olyan embernek tűnsz aki nem szokott alakoskodni :)
És sose vidd túlzásba. Havi 1-nél többször egyetlen ismerős nőt se dícsérj :) A feleségedet is csak akkor, ha kiérdemli :D
Igen, abszolút túlzásba nlehet vinni. Az se jó. :-) Jó, majd ha bizonyított az asszony, akkor udvarlok neki :-)
Örülök, hogy más vagyok. :o) Legalább ebben nem tartozom a tucat közé. Engem nem győztél meg a bókkal kapcsolatban. :o) Lehet, hogy aki bókol nekem, jól érzi magát tőle, de én nem. Aztán sokszor már a bókoló sem annyira… >o]
Én személy szerint nem bírom elviselni a teljesen “művészlelkeket” és az agyongondoskodókat és persze a kőmacsókat sem.
(Apás szülést sem akartam, mert engem hagyjon békén mindenki, ha szenvedek. Ha valami bajom van, és valaki elkezd vigasztalni, meg simogatni, meg tutujgatni, attól csak ideges leszek. És ha én ideges vagyok, akkor roppant undok is. Hát kinek jó ez?)
No vagy te? :)
bizony! :o) és nemcsak külsőre. :o)
:-)
Azért az apás szülés teljesen más kategória.
Biztos hallottad már, hogy a nők sokkal empatikusabbak a férfiaknál (ami egyébként nagy ökörség, de most csináljunk úgy mintha elhinnénk), akkor vedd elő a sajátodat és használd. Egy apának is “lehet fontos” (köh-köh) a gyermeke születése, nem gondolod? Talán nem kéne kizárni ebből az élményből, főleg mivel nem történik meg túl gyakran.
Ez az empátiáshülyeség csak a feministák egyik gyurmakardja.
Ha én szenvedek, senkivel sem vagyok empatikus. Olyan ember nem kellett körém, aki nem tud tevékenyen segíteni. Mondjuk tőlem ott állhatott volna és nézhetett volna, csak hát ugye az apás szülés nem ezt jelenti. Apjuk megelégedett azzal, hogy a folyosón várt.
Nálunk elég sűrűn fordult elő szülés. :o)))) (Háromszor, elég gyors egymásutánban.) És hálás voltam azért, hogy tiszteletben tartotta ezt a magambanszenvedős természetemet. (A 3. szülésnél nem is lett volna jó, ha egy civil ott lábatlankodik, mert a másik – előttem egy órával szült – anyxukánál bajok voltak, így rohangált a környéken mindenki. Igaz, eleinte nem tudta, hogy nem miattam rohangálnak, de hamar rájött, mert nem az én vércsoportomat kiabálták. :o) Nem egy izgulós fajta az exem. :o) Szóval nem volt nagy igény erre az apás élményre.)
A másodiknál én sem voltam jelen. Kicsit sajnálom. Igaz, az elsőnél párszor megremegett a térdem, látva asszonykám kínjait. Én meg tehetetlen voltam.
hgyi gratulálok! A szememben nagy teljesítmény három gyereket vállalni. Tényleg gratulálok hozzá. (Na most kíváncsi leszek, lecsapod-e a labdát? Sztem zsigerből valami lehűtő hidegzuhany lesz a válaszod.)
“Igaz, az elsőnél párszor megremegett a térdem, látva asszonykám kínjait. Én meg tehetetlen voltam.”
Ugyanígy megremeg a fogfájását látva? Vagy bármilyen fájdalmát látva?
Szerintem hót idegesítő, hogy nem elég, hogy magamra, meg a babára figyelek, még egy remegő térdű pasi el is vonja a figyelmemet a fontos dolgokról… :o))))
“hgyi gratulálok! A szememben nagy teljesítmény három gyereket vállalni. Tényleg gratulálok hozzá. (Na most kíváncsi leszek, lecsapod-e a labdát? Sztem zsigerből valami lehűtő hidegzuhany lesz a válaszod.)”
Természetesen le. És jól érzed. Jön a hidegzuhany. Nő vagyok. Képes vagyok szülni. Ez a dolgom. Gratulációnak semmi helye. Ha nem éreztem volna magam képesnek és alkalmasnak, egy gyereket sem szültem volna. Nem vagyok A Nemzet Anyája. Más sem, aki szül. Ti nem vagytok rá képesek és ettől is mások vagyunk. Lehet, hogy sokan – még nők is – baromi nagy dolognak tartják a szülést. Nem az. Fáj, meg véres, meg kínlódós, de egyrészt ez az élet rendje, másrészt ha annyira szörnyű lenne, nem szülne senki egynél többet. Szóval az a kis nyekergő, kalimpáló, rózsaszín bigyó nagyon megér egy kis nyüglődést! :o))
Ráadásul jeges zuhanynak is veheted, merthogy direkt csináltad, hiszen tudod, hogy nem szeretem az ilyesmit.
hgyi, miért kellene az apára is neked figyelni? A nő figyeljen a szülésre, majd az apuka figyel őrá. Kórházban voltunk, teljesen új volt minden. Gondolom, a harmadiknál már rutinból ment volna.
Három gyereket vállalni, a szememben akkor is nagy dolog, függetlenül attól, neked erről mi a véleményed.
Nem direkt csináltam, és csak sejtettem, hogy nem szereted. Most már tudom is. Te, kőlelkű asszony! :-)
“miért kellene az apára is neked figyelni?” – Mert ott van.
“A nő figyeljen a szülésre, majd az apuka figyel őrá.” – Minek? Úgysem tud segíteni. A szülés meg nem színházi előadás.
“Gondolom, a harmadiknál már rutinból ment volna.” – Kétlem. :o))
“Három gyereket vállalni, a szememben akkor is nagy dolog, függetlenül attól, neked erről mi a véleményed.” – Ehh…
“Nem direkt csináltam, és csak sejtettem, hogy nem szereted.” – Na ez azért kicsit izé… Szerintem elég nyilvánvalóan “sejtettem”.
“Te, kőlelkű asszony! :-)” – Elhamarkodott ítélet. :o)
Nem vitázom tovább. ;-) Teolyan vagy, én ilyen. pont.
“egy nő nem szép és kívánatos és stb. csak azért mert nő.”
Ez egy nőnek ugye magától értetődik, de sok pasi szerelmes “en bloc” a női nembe, aminek ez az eredménye, hogy ilyen sületlenségeket írnak, mint fentebb :)))
Kösz- sületlenség. Éreztem, hogy ez a poszt ki fog lógni innen, dehát elvben bármi jöhet, ami pozitívan viszonyul a férfiakhoz, és ebben semmi negatív nincs, meg hangot akartam adni ennek a rajongásnak. Most nyelhetem, amit kapok. Nem baj, ez meg így kerek.
Nincs a poszttal semmi baj. Megvan a nők iránti rajongásnak a maga létjogosultsága – nyilván, hiszen létezik.
Csak az a gond, hogy ennek a rajongásnak egy olyan világban van elsősorban helye, ahol a nők is igyekszenek megfelelni a róluk alkotott képnek. Vagyis csak olyan világban érdemes tisztelni a nőket, ahol a nők tiszteletreméltóak. Manapság a nőkről mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy tiszteletreméltóak lennének. Persze ez esetben különösen frappánsan cseng a szokásos kitétel: tisztelet a kivételnek…
Akkor jó egy férfinak úriemberként viselkedni, ha a nők hölgyként viselkednek. Majd szólj ha látsz egyet. Amikor én utoljára hölgyet láttam élőben, az talán még az előző évezredben volt :P
Én azért találkoztam párral. Ismerek ilyeneket. Meg az ellenkezőjét is.
Na igen, ez a férfiakban lévő ösztönös nőimádat karikatúrája. Ezt elsősorban a fiatal srácok érzik, inkább nem részletezném milyen biológiai okokból :) Idővel ez a rajongás sokat finomodik és szelidül, illetve – romantikus alkat esetén – átalakul. Az idősebb pasik közül is rengetegen nagy tisztelői a női nemnek, de nekik azért már általában van annyi élettapasztaltuk, hogy tudják, nem minden arany ami fénylik. Egy nő is lehet …fel sem sorolom; az összes negatív emberi tulajdonságot pont ugyanannyira hordozhatják, mint a férfiak.
Persze nem tilos a nőket csodálni, de van egy határ amin nem érdemes túlmenni, mert akkor amolyan Müller Péter-féle önlealacsonyító nőistenítésbe csap át a dolog, ami hiteltelenné teszi az embert. Már ami a férfi-nő kapcsolatokat illeti.
Amíg az ember nagyra tartja a nőket, nincs nagy gond. Baj azzal van, ha a férfiakat kevesebbre tartja.
Bennem sok feminista okoskodás hagyott nyomot, én bizony hosszú ideig elhittem, hogy egy férfi kevesebbet ér pusztán a neme miatt, mint egy nő. Nők Lapján nevelkedtem. Hosszú időnek kellett eltelnie, mire már annyira szenvedtem ettől, hogy azt mondtam: Nem! Ez nem lehet így! És akkor kezdett hozzám eljutni a férfimozgalom híre, hogy ilyen van, és a férfiak igenis értékhordozók. Nehéz ezeken túllépni. Pláne, mikor Müller Péter is nyomja az igét, és mégjobban összezavar, hiszen ő férfi.
Még adós vagyok magamnak azzal, hogy a férfiakat ne tartsam kevesebbre a nőknél. Majd itt szépen begyakorlom. Attól nehéz, hogy okosnak tűnő érvekkel rombolták bennem a feministák a férfi öntudatot. Most szintén érvekre van szükségem, hogy felépítsem azt. Ezért van rám nagy hatással Dean megnyilatkozása, mert érvel, és így megint el tudom hinni, hogy a Férfilét értékes, legalább annyira, mint a női. Évekig szerettem volna, hogy hathatós ellenérvekre találjak a feminizmus állításaival szemben. És most megadatott ez nekem. Nagyon jó élmény.Ezért is olvasom Dean blogját, szinte iszom a szavait. Olyan nekem, mint az oxigén a fuldoklónak. Aki évek óta fuldoklott. Bocs az erős kifejezésekért.
Egyébként pl. Müllerben sem az zavar, hogy imádja a nőket. Persze, megértem, én is érzem a vonzalmat feléjük. A gond az, hogy, mi férfiak sehol sem vagyunk hozzájuk képest nála. Emlegetí, hogy a háború alatt, milyen bátrak és erősek voltak a nők, és ez oké. De miért nem emlegeti, hogy férfiak milliói mit álltak közben ki a lövészárokban? És nem mind azért ment harcolni, hogy a hatalmi, és erőszakos vágyát kielégítse. Ment, mert mennie kellett.
Hja, olyan “patriarchális társadalomban” élünk, amiben fel sem merül, hogy a férfiakban bármiféle jó lehetne. Vannak akik erre rá is játszanak, példának okáért Roy F. Baumeister egyetemi professzor nagyon király és tanulságos esszéje, az “Is There Anything Good About Men?” – magyar fordításban kábé annyit tesz: Van bármi jó a férfiakban? És megadja rá a választ, hogy a feminizált korszellem szerint nincs. És hogy éppen ez mutatja meg, milyen beteg ez a feminizált korszellem.
Az is sokat elárul, hogy sok férfi mikor először találkozik “férfipozitív” megmozdulásokkal, a lelke mélyéig megrendül. Például majdnem a sírás kerülget egyeseket mikor először találkoznak olyan videókkal vagy weboldalakkal, amik egyenesen ki merik mondani, hogy a férfiak jók. (pl. menaregood.com és a videói a youtube-on) Egyeseknek 30-40 évet kell várniuk arra, hogy életükben először ilyet lássanak.
Patriarchátus a seggem.
Nagyon meg tudom érteni ezeket a megrendült férfiakat. Én is relatíve sokáig éltem úgy, hogy elhittem, nem vagyok értékes, mert férfi vagyok. Nekem a Férfisátor volt az első poztitív élmény, hogy a férfiak értékhordozók. De ők – úgy látom – kerülik a konfliktust a feminizmussal. Aztán a kis közösségünk nagyon jó élmény még, a Keresztény Férfiak Társasága. És most a Férfihang. Nagyon beindított ez a találkozás, remélem szépen lecsitul bennem ez a hajrá hangulat, és a Férfihang is a helyére kerül bennem.
én nagyon ritkán kapok bókot és azokat is olyan férfiaktól (legalábbis így érzem), akik nem szándékoznak nálam különösebben labdába rúgni. szeretem a bókot, mert megtisztelő számomra… valahogy olyan nőiesebbé tesz egy időre (ezt nem tudom elmagyarázni)….csak az a “gond”, hogy ilyenkor mindig “elszégyelem magam” és pici mosollyal a szám sarkában igyekszem mielőbb kikerülni ebből a szituból…de a lelkemnek jólesik
Sztem buszkenek kellene lenned. (De te tudod.) Ha en bokolok, akkor azt szeretnem, hogy a no ertekesebbnek erezze magat. Nojon az onertekelese.
szerintem ez önzés. mármint maga a tény, hogy megfosztjuk az apát a születés pillanatának (vagy folyamatának) élményétől. két okból is: egyrészt mivel nekik nem adta meg a jóisten, hogy szüljenek, így csak általunk, nők által tapasztalhatják meg (nyilván nem konkrétan), hogy milyen is az. másrészt szerintem egy apának ugyanannyi joga van ott lenni a gyermeke születésének pillanatában, mint az anyának (az most mellékes, hogy az anyának “kötelező” is ott lennie)
elhiszem, hogy vannak olyan nők, akiknek plusz idegesítő körülmény, ha ott van az apuka, de ha már “szenvedünk” és úgyis szar, akkor nem tök mindegy, hogy 73 vagy 77 %.-ban szar? szerintem teljesen! az apának viszont , aki ott szeretne lenni a családjával – vagy annak egy részével – , egyáltalán nem mindegy.
de itt nem “mindenki”ről van szó, hanem a születendő gyermek apjáról…és nem arról, hogy folyamatosan molesztál, hanem hogy egyszerűen csak ott van (és esetleg fogja a kezünket, vagy letörli a homlokunkról a verítéket), még akkor is, ha közben esetleg megbicsaklik a lába, vagy remeg a keze
márpedig szerintem igenis figyeljünk rájuk (apákra) is. ők is figyeltek ránk már nagyon sokszor – hogy témánál maradjunk pl. amikor nagy pocival fáradtabbak és tehetetlenebbek voltunk a megszokottnál, vagy amikor szülés után fél éjszakákat átvirrasztottunk a kiskölökkel és másnap nem volt 3 fogásos vacsora az asztalon, mert már tökre kivoltunk – és fognak is ránk figyelni míg együtt vagyunk számtalan esetben – pl ha kiakadunk mint a sezlonyrúgó, mert nem bírjuk követni a gyerek hülyeségét…satöbbisatöbbi
igazán nem halunk bele, ha szülés közben két-három (őszinte!) félmosolyt eleresztünk kedvesünk felé, megköszönve, hogy velünk van.
nyilván nem vagyunk egyformák és mindenki másként éli meg ezeket a dolgokat. ennek a kommentemnek sem az volt a célja, hogy vitába szálljak hgyi-vel és a döntéseivel, érzéseivel, hanem csak inspiráltak a szavai és elmondtam a véleményemet :)
(egyik gyermekem születésénél sem volt bent az apuka, és ez az ő döntése volt)
Tetszett, amit írtál. Köszönöm, jó volt olvasni. Írhatnál már valamit a honlapra (egy – sok! – posztot.) Szívesen olvasnék még tőled.
:) szívesen
nap mint nap hallom ezt a mondatot … de egész egyszerűen az van, hogy nincs mit mondanom…azaz nincs semmi konkrét mondanivalóm, ami kitöltene egy posztot és érdemes lenne rá. szeretlek olvasni benneteket, folyamatosan itt vagyok veletek. ha valami inspirál akkor leírom a véleményemet. gyakran előfordul az is, hogy egyetértek az előttem szólókkal de ugyanazt megismételni semmi értelmét nem látom.
nem zárkózom el az elől, hogy cikket írjak – sőt – , hidd el, amint jön az ihlet, azonnal nyomni fogom…én már csak ilyen művészlélek vagyok :)
Nos, akkor várok az ihletedre. :)
A Spielhózni egy rohadt blue pill marhaság, el is baszta az életem, amikor megfogadtam a benne leírtakat.