Toplak Zoltán

Feminizmus, szerintem

Emlékszem, mikor még spiritiszta körbe jártam, és lelkileg messze bóklásztam a Katolikus Egyháztól, sorra jöttek a szellemvilágból (női médiumon keresztül) az üzenetek, hogy a nőknek mennyivel többet kell szenvedniük, és a férfiak erkölcsileg sehol sincsenek hozzájuk képest.

Édesanyám járatta a Nők Lapját, és ott szintén nagyon fényezték magukat a nők, s a sorok közt ott rejlett a mondanivaló, hogy bezzeg a férfiak! Nem szülnek, nem köteleződnek el (mintha minden férfi ilyen lenne (a szülést kivéve :) ), megbízhatatlanok, stb.

Elhittem. Mint azt a feminista filmet kamasz koromban, melyben végig kritizáltak minket a feministák, és gyáva kisegérnek állítottak be. De hittem nekik, hogy igazuk van. Hogy sok férfitársam veri a mellette élő nőket – akkor miért van annyi mosolygós nő az utcákon? -, hogy a nők magukra hagyva küzdenek a családért, stb. (Igaz, találkoztam ilyen esettel, hogy az infantilis férfi még gyógyszert sem volt hajlandó venni a gyerekének, helyette elment a barátaival, és éjszaka került elő – de nem ez az általános!) A körülöttem élő, dolgozó nők általában elégedettek a házasságukkal és a férjükkel. Emlékszem a Nők Lapjából a fényképre, melyen egy vékonyka anyuka két hatalmas cekkerrel cipekedik egy nagyvárosi utcán, és az egyik cekkerből a zöldség levelei mellett egy kisfiú kandikál ki. (A NŐ!) Na jó, talán nem beállított volt a kép. :)

Nem tűnt fel, pontosabban nem tudtam megfogalmazni magamnak, de egy férfigyűlölő, vagy legalábbis férfiellenes kampány közepén éltem. Szenvedtem tőle, de fogva tartott a tudat – igazuk van. Nem ezeknek az állításoknak a léte volt a legrosszabb, ami történt velem, hanem a védekezésre való képtelenség. Én sem tudtam bízni saját férfiasságomban, egyszerűen nem épült belém az egészséges férfi öntudat. Óvó néni, tanár néni, anya – ők vettek körbe, és az iskolában mindig a lányok viselkedtek rendesen, mi, fiúk, kicsit ki voltunk rekesztve az elismerésből. Mert az zabolátlan, amit egy fiú tesz, bezzeg a szorgalmas kislányok! Nem tudtam mozgósítani semmilyen erőt, hogy megőrizzem a gerincem.
Illetve, hogy felépítsem – mert férfias tartásom az nem volt. Sok nőt férfiasabb fellépésűnek láttam, mint magamat. Kínlódtam is ezzel a tapasztalattal.

Most Deansdale, Maestro és a többiek (ld. Férfihang – ferfihang.hu) cikkeit olvasva meg vagyok lepődve és döbbenve. A SZENT feminizmusnak piszkos a keze? Hazudik is? Gyűlölködik? Vallássá nőtte ki magát, fanatikus hívőkkel? Egyenjogúság mögött elnyomás, igazságként tálalt hazugságok, antidiszkriminációként meghirdetett diszkrimináció. Egy világ omlott össze bennem. Illetve még omlik. Hála az Istennek! Bár omlott volna korábban!

Elképesztő, mennyire nem értenek – és nem is akarnak – hozzánk, férfiakhoz érteni a feministák. Ha tudják is, hogyan működünk, ez csak arra jó, hogy megbélyegezzenek, sárba rántsanak, és idomítani próbáljanak. Női kézbe a kormányrudat! Akkor eljön a Kánaán! és – A feleségedre hallgass, ne a józan eszedre! (Müller Péter) felkiáltással.

Fogalmuk sincsen mit jelent egy férfinak, hogy vezetheti a családját. Hogy ő vállalhatja a felelősséget.
Hogy döntő a szava. Hogy tisztelet övezi otthon. Hogy irányt szabhat. Hogy megélheti magát mint Férfit. A híres női empátia sehol sincs, ha férfiakat kell megérteni. Aki nem ért velük egyet, az hímsovén, akár férfi, akár nő. Ha nő, még jobban gyűlölik. Mert az ilyen nő nem empatikus, az igazságra érzékeny és áldozatkész – egyszerűen áruló, szolgalelkű, vagy számító.

Kultúránkat gyökerestül akarják kitépni és felforgatni. Mert ez patriarchális, elnyomó, és kizsákmányolja a nőket. Helyette egy feminista agyrémet akarnak elfogadtatni, ami természetellenes és perverz. Ahol a nő, mert pusztán nő, könnyebben kaphat státuszokat, álláshelyeket és mandátumot.

Anyaság és családellenes is a feminizmus. Hiszen a család zsákmányolja ki legjobban a nőt.
Hát tény, ha családot is akar, anya is akar lenni, és karriert is szeretne, akkor kompromisszumot kell kötnie. Minden nem megy. De ezt Isten, vagy a természet rendelte így, mi, férfiak nem tudunk sem szülni, sem szoptatni, szóval a nő nélkülözhetetlen. Ez van. Persze biztos erről is mi tehetünk. Mert azt neveljük már korán a kislányokba, hogy méhük nőjön, a fiúkba pedig, hogy ondót termeljen a szervezetük. Mert ez az egész egy patriarchális és kényszer-heteroszexuális társadalmi konstrukció.

A feminizmus karrierépítésre ösztönzi a nőket, és az első gyerek vállalásának ideje ki is tolódott a 30. év környékére. Hívő (baptista) leány mondta, hogy ő nem akar gyereket, vagy legfeljebb egyet. Vajon ott van a feminizmus és az emancipáció mindenhol? Ismerősöm (nő) mondta, hogy már eléggé fel van szabadítva, neki több nem kell. (Egyébként egyszem fiacskáját nagyon félti, mert a férfiak olyan gyengék és törékenyek.
Atyavilág, hol vagyunk már Spártától?) Másik nőismerősöm mondta, hogy neki hiányzik a sorkatonaság, mert a fiúkat az azért megtanította egy-két dologra.  Fiús anyuka természetesen. Egyetértek vele olyan módon, hogy 12-13 éves korban kell a fiúknak a megbízható, erős férfiak társasága, akik közt aztán Férfivá érhet.
Elkanyarodtam.

Nem tudom, hova ér a feminizmus, de nyitnia kellene felénk, férfiak felé. Kilépni mesterséges és túlfűtött világából, találkozni velünk, anélkül, hogy át akarna gyúrni. Így fogadjon el, ahogyan vagyunk. Bár ezt lehetetlennek tartom, mert kapásból megbukik az együttműködés ott, hogy ki a főnök otthon? Most inkább gyűlöletet és halált terjeszt, amerre megfordul a feminizmus. Főleg magzathalált.

Pár éve, ha jól emlékszem, Pécsen, feminista aktivisták burkát húztak a köztéri szobrokra, tiltakozásul az afganisztáni elnyomásra. Bátor tett volt. Eszükbe sem jutott, hogy elmenjenek Afganisztánba, és ott tegyék ezt? Ennyi vér már nem volt a pucájukban.

A feminizmus az egyik oka a fogyasztói társadalmak elöregedésnek. És még kormányzati pénzeket akar az abortuszokhoz és sterilizációhoz. Ha jól sejtem, támogatja a homoszexuális szervezeteket az „antidiszkriminációval” szemben. Vagyis reklámozzák a szexuális elferdültségeket és betegségeket.

Én nagyon úgy látom, hogy szükség van antifeminizmusra, amely rákoppant a túlpörgött feminizmus körmére. Segít felépíteni azt, amit a feminizmus évtizedek alatt lerombolt.

Örülök, hogy antifeminista lehetek.

1 vote, average: 1,00 out of 51 vote, average: 1,00 out of 51 vote, average: 1,00 out of 51 vote, average: 1,00 out of 51 vote, average: 1,00 out of 5 1 olvasó átlagosan 1,00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Toplak Zoltán

Toplak Zoltán
Lassan negyvenes, kétgyermekes apuka vagyok. Nagyon fontos nekem a férfimozgalmi tevékenység és a keresztény hit. Egy férfiközösség szervezője vagyok, igyekszünk megélni és kivinni a világba egészséges férfiszellemet. Személyes tapasztalatom az, hogy ez sok küzdelemmel és mély fájdalommal jár. De a végeredmény magáért beszél - megéri. ;-)

4
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
1 Egyéni hozzászólás
3 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
3 Hozzászólások szerzői
antagonisztikevicsDeansdalerabida Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
rabida
Vendég
rabida

Kedves Zoli,

sok igazság van abban, amit leírsz, de sajnos egy olyan képet vázoltál fel a férfiakról, ami engem elborzaszt, a tisztelet, a tekintély sem erővel, sem sírással ki nem kényszeríthető. Amíg a nőhöz viszonyítva próbálod meghatározni a férfit és nem önmagában, addig ebből a helyzetből kilépés nem lesz.

Egy valódi férfinak nincs önbizalom hiánya, tudja és vállalja is a saját sorsát. Logikailag teljesen inkoherens a hozzáállásod, a feministákat okolod a saját hiányosságaid miatt, kívül keresed az okot, nem belül. Egy olyan társadalomban, ahol a patriarchális rend működik, fel sem bukkanhat a feminizmus. A feminizmus a tagadás szelleme, de azt is látni kell, hogy ez csak valamihez képest működik.

Másrészt, ez valami borzasztó elmebaj, hogy a nő a te szemedben kizárólag az anya szerepét képes betölteni, mint egyetlen elfogadható valamit, a másik a szajha. Mint már egy másik cikkhez kapcsolódva leírtam, a nő nem csak az anya vagy a szajha kategóriája. Az egyiket üdvözítjük, a másikat meg máglyára küldenénk. A feminizmus is inkább az utóbbi. És valóban, rettenetes az, amit ezek a frusztrált nők művelnek, leginkább önmagukkal, de nem őket kell “megmentened” és visszaterelned az egyház kötelékébe akár.

Harmadrészt, a feminizmus, a fent leírtak miatt nem ok, hanem következmény. Talán a valódi okokra kellene koncentrálni.

Ahogy a homoszexualitásról sem igazán tudunk sokat, ami keveset, az is torzultan kerül a társadalom elé. És ne tegyünk úgy, mint ha ez női sajátosság lenne… Mindig létezett ez a jelenség, csak némely társadalmakban elfogadott volt, máshol megtűrt, és megint máshol tiltott. Arról meg nem is beszélve, hogy sokkal régebbi jelenség, mint a feminizmus…

antagonisztikevics
Olvasó
antagonisztikevics

Petőfi ezt egész jól megfogalmazta:

De mindened vagyok,
Aki csak szerethet,
Aki csak él érted:
Férjed, fiad, atyád,
Szeretőd, testvéred,
És egy személybe te
Vagy mindenem nekem:
Lányom, anyám, húgom,
Szeretőm, hitvesem!
Zoli!
Van egy viszonylag egyszerű, de MŰKÖDŐ megoldás. Ha még nem vagy túl a harmincon, keress egy kisebb boxtermet ahol túlkoros kezdőkkel is foglalkoznak, fizesd be a tagdíjat és legalább hetente 3x járj le. Meg fogsz lepődni, hogy mennyire megváltoztat az, hogy a küzdelem egy másik férfival  szigorú szabályok között milyen felszabadító érzés. Rájönni, hogy ha gyengébb is, ha ügyetlenebb is vagy, akkor sem vagy fegyvertelen, reménytelenül kiszolgáltatott. Hogy a legjobb is kap pofonokat. Hogy fájdalom nélkül nincs eredmény.
Nem véletlen, hogy az angolszász elit iskolákban a mai napig kötelező a box vagy valami hasonló kemény sport (pl a rögbi) művelése.
Családunkban az összes gyerek (igen, a lányok is) ha tetszett nekik, ha nem, eljártak dzsúdó, karate, birkózó edzésekre. Egyikből se lett élspoertoló, de MA mind hálával gondol vissza azokra az edzésekre, alsóbbszintű versenyekre, ahol önfegyelmet, kitartást, monotónia- és fájdalomtűrést tanultak.
Deansdale
Admin

Karatéra jár a srác már egy ideje, most éppen a fiával megy karate táborba, szóval szerintem jó úton van.

antagonisztikevics
Olvasó
antagonisztikevics

Az jó. Mármint akkor, ha van benne fullcontact küzdelem is. Mert anélkül művészi torna túlkorosoknak. Bár a makivarát ütni is fejleszt, ha komolyan csinálják (fájdalomküszöbön jóval túl)