Elöljáróban annyit, h ez az írásom volt a velveten, illetve a saját oldalamon is, de mivel szorosan a témához kapcsolódik, szerintem helye van itt is, mert egy tipikus helyzetet, ill. hozzáállást szemléltet. Szóval:
tudod milyen a legtöbb nő?
álmodnak a nagy szerelemről.
vegetálnak valamiben amiről tudják, hogy nem az, és közben álmodnak a nagy szerelemről.
egyre kevesebb bennük az önbizalom, hiszen ahol vegetálnak, nem kapnak megerősítést, hiszen a boldogság, teljesség adna.
álmodnak a nagy szerelemről és azt gondolják, ha bekopogna az ajtón, mindent megtennének érte.
aztán szerencsés esetben egyszer bekopog.
valahogy megérzik a vonzást, öntudatlanul-önfeledten megérinti őket… érzik valahol mélyen, hogy egészen egyszerűen magukhoz kellene szorítaniuk.
aztán becsapják az ajtót, mert megijednek tőle, aztán attól, hogy a megszokott vegetálást el kell dobni, és ugye az elfogyott önbizalom megszólal: mi van ha kevés vagy hozzá?
de vonz. vonz. hiszen ez az álom.
kinyitja az ajtót.
ott áll. érzi, hogy egészen egyszerűen magához kellene szorítania amíg eggyé nem olvadnak
az, hogy ott áll, simogatja az önbizalmát.
megint megijed.
becsapja az ajtót és visszaugrik a vegetáláshoz.
vonzza.
kinyitja újra.
ott áll.
kezd erősödni a gondolat: ráérek. megfogtam. itt van.
nem merek kilépni a vegetálásból. félek.
talán egyszercsak ha nemcsinálok semmit, akkoris minden oké lesz.
becsapja az ajtót. vissza a vegetáláshoz.
már nagyon érzi mennyire nem az ez.
kinéz az ablakon lopva, nem látja a szerelmet.
megijed. kétségbeesik.
ugrik az ajtóhoz, kinyitja. ott áll.
örül, fél, büszke, ijedt.
gyáva.
becsukja az ajtót.
próbál vegetálni, de már nem képes őszintén beletörődni.
kinyitja az ajtót.
ott áll. tudja, hogy egészen egyszerűen magához kellene szorítania amíg eggyé nem olvadnak és ÉLNI.
egészen biztos benne hogy már az övé, akármit tesz.
becsukja az ajtót.
kinyitja az ajtót. ott van.
becsukja az ajtót.
kinyitja az ajtót. ott van.
becsukja az ajtót.
…
kinyitja az ajtót.
várja.
becsukja az ajtót.
egyre erősebben szorítja valami belül. kétségbeesetten próbálja elhitetni magával, hogy a vegetálás az jó.
kinyitja az ajtót.
amíg sír tudja, hogy egészen egyszerűen magához kellett volna szorítania amíg eggyé nem olvadnak, mert ez az ÉLET.
megtörli a szemét. figyel arra, hogy ne tűnjön kisírtnak.
becsukja az ajtót.
vegetál.
lassan teljesen megkeseredik, mert neki nem adta meg az élet a boldogságot.
egyszer valaki eljátszotta neki, hogy ő a szerelem, de még ő sem értette meg, hogy neki mi kell!
nem jut eszébe hányszor csapta rá ajtót, és hányszor találta újra ott mégis, ahogy rá vár, ahogy az sem, hogy talán megfagyott kint, mert ott várt, nem ment be addig egy másik házba átmenetileg melegedni.
egészen biztos abban, hogy a férfiakban nem lehet bízni és a nagy szerelem csalás, hiszen ő is csak vegetál, pedig ha bekopogott volna a nagy szerelem…
de néha, éjszaka, vagy hajnaltájt ott, belül, nagyon mélyen, valami mintha nagyon fájna.
Legfrissebb kolléga, rossz néven vennéd ha helyesírásilag/nyelvhelyességileg kicsit kipofoznám a cikket? :) Úgy értem egy-két space, ékezet ide-oda, nagybetűk… Szóval semmi tartalmi.
csak nyugodtan. helyesiras nagyjabol oke, ekezethiany es elutesek vannak benne :) a tagolas direkt ilyen (eltekintve az elcsuszott spacektol :D )
Képet is tegyél be légyszíves, hogy magazinosabb legyen! :o)
Jaja, szerezz valami képet, mert magazin nézetben csak úgy lesz kóser, és ha te nem teszel majd tesz az admin helyetted :)
netrol nyulni nem akartam, amibol tudnek jo grafikat csinalni hozza, az meg otthon van… szal amjd holnap, ha nem felejtem el :)
megfelel? :)
Tökéletes :)
No ugye… Előre megmondtam, hogy nagyon segítőkész szerzőtársak vannak itt. :)
egyetertek :)
Ez így nagyon szép, de valamit hozzáteszek. Szerintem nem az a lényeg, hogy rátalálok-e az igazira, hanem hogy én magam igazi vagyok-e.
Ha én igazi vagyok, akkor fogom a páromat is igazinak látni. Egyszerűen észreveszem, hogy igazi.
Szerintem ez a lényeg. Lehet persze siránkozni, hogy elszalasztottam az igazit – de tökmindegy, milyen lett volna, a számomra semmiképpen sem igazi, hiszen a kapcsolatból egy valami hiányzik – én. Én, mint az igazi szintén igazi párja.
Cső birslekvár.
Egyetértek veled maximálisan birslama…..rátapintottál a lényegre, az édes kevés ha csak én vagyok szerelmes és a kiszemelt férfi nem szerelmes belém…..és fordítva. Ha mindketten szerelmesek vagyunk egymásba, akkor meg miért is csapkodnánk azt a rohadt ajtót? Ezt oldja fel már valaki könyörgöm?????
Mer elromlott.
Az ajtócsapkodás akkor kezdődik amikor a hormonszint kezd normalizálódni és előjönnek a neveltetési-, emberi jellemzők, erények ill. hiányosságok.
Elek már többedszerre olvasom a fenti szösszenetet, de ott arról van szó, hogy a nők nagyrésze nem engedi be a szerelmet…és nem arról , hogy ha már meg van ( benn van),akkor elmúlik…..amiről te írsz még, az bármelyik kapcsolatban mindkét fél részéről bekövetkezhet, nem nő specifikus.Minden kapcsolat lutri, hogy hosszú távon meddig és milyen jól működik,de ezért a nőnek és a férfinak is tennie kell…..és csak visszautalok, arra amit más kommentben írtam,,,szerencsés, ha azonos szinten választunk magunk mellé partnert…azonos neveltetési, emberi jellemzők, erények….stb.
A szerelmet manapság túlértékelik ill. fals formában láttatják.
A kommenteket kommenteltem, nem a cikket.
A ránk valahol várakozó igaziról egy komoly elemzés egy komoly fizikustól mindenkinek aki szereti: https://what-if.xkcd.com/9/
Csak halkan és óvatosan teszem hozzá, hogy lehet pasas nélkül is teljes az élet.
Az tuti. Nekem egy se kell…