Rengeteget beszélünk, sokszor hangsúlyozzuk az anyák szerepét (legtöbbször jogosan), remélhetőleg legtöbben köszöntöttünk is édeasanyát anyák napja alkalmából, ez mindenki által ismert, elfogadott téma és jelenség.
Hol vannak az apák? Nálunk miért nincs apák napja?
Ebben az általában “férfitársadalomnak” tartott világban, pont a férfiaknak nincs ünnepük?
Az apáknak, akik az édesanyákat támogatják, hogy biztonságban hordjanak ki minket? Az apáknak, akik ugyanúgy szeretnek, várnak, mégis csak tehetetlen szemlélők a szülés-születés nagy előadásán? Akik aztán anyával együtt hazavisznek minket?
Az otthonba, aminek melegét az anya teremti meg – az apa által hazahordott fa lángjánál.
Anyánk táplál, enni ad nekünk – apánk hozta a húst. Anyu ölében elalszol – apu mindkettőtöket védelmez.
Anya hintázik veled az udvaron, apa gombát szed veled, megmutatja az őzet az erdőn.
Kitől lested el a mozdulatot, ahogy a kalapácsot fogod? Kitől tudod, mit kell mondani, ha az ujjadra vágsz vele?
Kivel láttad az első focimeccset, forma-1-et? Kitől tanultad, hogy nyit ajtót, hogy beszél egy férfi? Hogy kínálod hellyel a vendéget? Kire ismersz(akarsz ismerni) a tükörben, amikor legelőször nézed, férfi vagy-e?
Az apád nyomán leszel ember, férfi. Bár apák napja nincs, a te életedben számtalan ilyen nap volt, van, lesz.
A mi édesanyánk korán meghalt, mégsem vesztünk el. Van apánk, aki vállalta, hogy innentől neki mosnia, főznie is kell és felnevelt minket. Magára vette egy anya feladatait is és ettől kétszer annyira férfi lett, mint bárki más.
Felnevelt három gyereket, belefáradt, elképzelni sem tudom milyen nehéz lehetett velünk (pláne egy olyannal, mint én…) és a legszörnyűbb, hogy máig nem tudtuk megköszönni. Ilyenről nem beszélünk. Másról is ritkán.
Valamiért nem megy. Túl sok dologban különbözünk és túl sok dologban hasonlítunk – ha egy óránál többet vagyunk egy helyen, akaratlanul is összeveszünk valamin. Talán egyszer majd ez is változik, ahogyan az változott, ahogyan a viszonyunkat látom.
Apák napja nincs. Még nincs, pedig talán sokkal fontosabb lenne, mint az anyáké , mert mi, férfiak, nem szoktuk, nem tudjuk megbeszélni az érzéseinket, de ha lenne egy ilyen nap, talán egy gesztussal azért elmondhatnánk: apám, köszönöm.
Van apák napja amúgy, csak a kutya se tud róla.
június harmadik vasárnapja. Bécsben a bácsit, akit gondoztam, fel is köszöntötték a gyerekei. Otthon megkérdeztem az oviban, mi lenne ha tartanának Apák napját – mert ugye Anyák napja előtt hetekkel már ment a verstanulás, egyebek – a válasz az volt, hogy nem óhajtanak úttörők lenni ebben.
Erre a cikkre megérte várni, odabasz.
ez meg mindig nem az az apas cikk amit emlitettem h felben van, az a nok apakomplexusairol szol :)
de orulok ha tetszik :)
Tényleg jól sikerült! Igazán ígéretes debütáció. Grat! ;)
koszi :)
amugy a masodik itt :)
szép! az utolsó bekezdés olyan szinten feltette az i-re a pontot, hogy sírva fakadtam. köszönöm!
Vigyázz mert megvádolnak hogy nyámnyila férfi vagy :D
sebaj…csak kidumálnám magam valahogy :)
Bocs, de melyik bolygón éltek? Hány százaléka a magyar családoknak, ahol az apa a családfenntartó, és nem az apa ÉS az anya együtt? Egyetértek azzal, hogy az apákat is tisztelni kell, csak maradjunk a realitások talaján. A legtöbb anya ebben az országban dolgozik, fát és húst visz haza, ugyanúgy, mint a férfi.
Viszont általában a férfi vállal másod, akár harmadállást is. És hajt reggeltől estig. Ami miatt keveset tud otthon lenni, de ez már másik történet.
hála a feministáknak … ha így folytatják eljöhet az az idő is amikor az anya lesz a családfenntartó…már ha lesz egyáltalán család
ergo apáknapjának is pont annyi létjogosultsága van, mint az anyáknapjának
figyelj már oda, mivel érvelsz!
Mondtam én egy szóval is, hogy nincs jogosultsága az Apák napjának? Én anyukámat ÉS apukámat is szoktam köszönteni Anyák napján, azaz nálunk Szülők napja van.
A kifogásom arra vonatkozott, hogy a cikkből az jön le, mintha az apa teremtené elő a család számára a megélhetést, az anya pedig “csak” cirógatna. Hát ez ebben az országban nagyon nincs így. Hogy jó-e ez, az más kérdés, szerintem se jó, csak azt látom ezen a portálon, hogy itt összeolvasnak a t. szerzők mindenfélét különböző nyugati honlapokon, és megpróbálják áthozni ide. Csak az a helyzet, hogy ezek az antifeminista megállapítások nem nagyon élnek hazai viszonyok közt, mert itt bizony a nők túlnyomó többsége – háztartással együtt – ugyanúgy beleteszi a 16 óra munkát a családba, mint a férfi. Amerikában a nők egy jó részét viszont eltartja a férjük. Ha emellett még előjogokat követelnek a nők, az már tényleg sokszor nem igazság. De ez ott van, nálunk egész más felállás.
“figyelj már oda, mivel érvelsz!”
Micsoda ingerült, primitív stílus. Egy igazi férfi sose beszél így.
igaz is, ez a nők privilégiuma
“Micsoda ingerült, primitív stílus. Egy igazi férfi sose beszél így.”
Még szerencse hogy Ulquiorra nő.
Egyébként az a probléma, hogy a családok egy részében hiába az apa hozza haza a kenyeret, nem tisztelik; egy másik részében nem ő (egyedül) hozza, de ott sem tisztelik; máshol meg nincs is apa. Egyik sem valami fantörpikus helyzet. Különösen annak a hazugságnak a tükrében nem, hogy ez valamiféle “férfiak világa” lenne, meg “patriarchális társadalom”.
Egyébként – már megbocsáss – a renomédat te tetted tönkre a belépőddel, ezek után nem nagyon vetheted mások szemére a stílusukat. Egy ilyen kezdés után (“Bocs, de melyik bolygón éltek?”) nem tudom mit vártál.
Miért is nem lepődöm meg, hogy ha valaki a férfiak/apák tiszteletéről beszél, egyesek rögtön úgy érzik hogy tiltakozniuk kell. Már megint ez a patriarchális társadalom…
“Egyetértek azzal, hogy az apákat is tisztelni kell,”
Olvasd el még egyszer, amit írtam, Deansdale.
Komolyan mondom ugyanolyan vonalas, intoleráns társaság vagytok, mint a feministák. Ha valaki nem ért veletek egyet 100%-ig, csak mondjuk 95-ig, máris gúnyolódtok és támadtok. Egymás tükörképei vagytok, drágáim.
Mondjuk nem meglepő, igazi férfiak sose alacsonyodnának odáig, hogy feministákkal vitatkozó honlapot indítanak. LOL. Ti valójában nők vagytok.
Megvallom őszintén, nem olvastam végig a kommentedet. Ebben te is legalább annyira ludas vagy mint én :)
“Komolyan mondom ugyanolyan vonalas, intoleráns társaság vagytok, mint a feministák.”
Ez viszont maximum féligazság, és valójában teljesen irreleváns. Ha megérted ki miért és mi ellen harcol, rájössz, hogy a keményvonalasság teljesen mást jelent a két különöző szövegkörnyezetben. A feministák ugyanis a férfiak ellen küzdenek, mi meg a feministák ellen. A két mozgalom nem nagyon hasonlítható össze.
De barátilag felhívlak rá, hogy ha toleranciára pályázol, akkor ne ajtóstul ronts a házba.
Ja és ezt a kommentedet se olvastam végig, ami egyfelől megint hiba volt, másfelől talán viszont jobb volt úgy.
“Mondjuk nem meglepő, igazi férfiak sose alacsonyodnának odáig, hogy feministákkal vitatkozó honlapot indítanak. LOL. Ti valójában nők vagytok.”
Ó, persze, persze, mi itt mind a te értékítéletedtől tesszük függővé az önbecsülésünket, és igen nagy hangsúlyt helyezünk arra, hogy megfeleljünk az elvárásaidnak. Az is teljesen természetes, hogy te vagy az isteni letéteményese az őstudásnak, hogy ki is az igazi férfi. Kérlek, hirdesd az igét!
Az igazi férfi tűzoltó, katona, vagy vadakat terelő juhász. Mindenki tiszteli, mert tiszteletre méltó. Önmagában áll, nem függ másoktól, főleg nem a nőktől. Ellenkezőleg, a nők támaszkodnak az igazi férfi erős karjára.
A nem-igazi-férfi, akinek csak farka van, de nincs hozzá férfiassága, az egyfajta ellen-nő. Ironizál, gúnyolódik, és rinyál. Nem tud férfi lenni, mert azok a cúúúúnya feministák megakadályozzák. Nem tiszteli a felesége, gyermekei, ennek is a cúúúúnya feministák az okai. Igazából az ilyen “férfi” még nőnek is nagyon gyenge eresztés lenne. Nincs benne erő, függetlenség. Reaktív, másoktól függ. Vasárnap este is, ahelyett, hogy élné a férfiéletét a maga férfivilágában, antifeminista honlapokon panaszolja, hogy nem tisztelik, stb.
A feminizmus egy reakció arra, hogy a férfiak megszűntek férfinak lenni.
Amikor azt olvastam valahol a neten, hogy van egy ilyen új honlap, aminek a címe “Férfihang”, azt gondoltam, de jó, itt majd olyan jó férfitémákat olvashatok. Tűzoltás, katonáskodás, vadak terelése. Én nagyon szeretem a férfiakat, és olyan jó lenne igazi férfiak életéről olvasni. De itt csak rinyálás van. Sajnálom.
javasolhatom esetleg, hogy vasárnap este, ahelyett, hogy antifeminista honlapokon panaszolod, hogy a férfiak megszűntek férfinak lenni, stb, inkább élnéd a nőiéleted a magad nőivilágába? akkor talán nem kellene sajnálnod, hogy erre tévedtél…
A férfi nő nélkül is férfi. A nő nem tud nő lenni férfi nélkül. Erről beszélek. Hogy nincsenek férfiak. Ezért nincs se férfivilág, se női világ.
“A férfi nő nélkül is férfi. A nő nem tud nő lenni férfi nélkül. Erről beszélek. Hogy nincsenek férfiak. Ezért nincs se férfivilág, se női világ.”
Ez így valahogy nem áll össze. Bár félig igazad van. A yang, mint aktív princípium, megvan magában is. A yinnek van szüksége arra, hogy valamit befogadjon.
Most már csak az kéne, hogy mint ember nyilatkozz, és ne mint magas ló.
már hogyne lennének!? – még a te definiciódnak megfelelően is – jómagam is ismerek néhányat … egy tiszteletre méltó példányukkal együtt is élek nagy boldogságban
egyébként meg aki itt “rinyált”, hogy felülkerekedett rajta az asszonyka, az egyetlen írónk, Zoli barátunk. és hála istennek, hogy “rinyál”, mert a srácok segítenek neki és egyre kevesebbet fog “panaszkodni”…erről is szól a férfiak összefogása…rajta kívül van még itt néhány pasi, aki egy szóval nem rinyált sosem. akkor ők miért nem férfiak?
“A feminizmus egy reakció arra, hogy a férfiak megszűntek férfinak lenni.”
Ja, a gravitáció meg reakció arra, hogy leestél a fáról.
A férfi attól férfi, hogy a nők nem uralkodnak rajta. Akin a nők uralkodnak, az nem férfi, hanem rinyagép. Ha Önt, kedves “Uram”, a feministák akadályozzák abban, hogy férfi legyen, akkor Ön nem férfi. Egy férfit nem tud egy nő akadályozni semmiben. Ez a férfi definíciója. Férfi az, aki a nő felett áll, a nőtől független, önálló, maga alakítja az életét.
Engem ugyan senki nem akadályoz semmiben, és nem is rinyálok. Még a te lendületes lökömatutit megnyilvánulásaid sem akadályoznak semmiben. Olyannyira nem, hogy írtam közben egy cikket :)
Viszont a feministák a parlamentben lobbiznak férfigyűlölő törvényekért. Esetleg megengeded, hogy kifejtsem erről a véleményem? Függetlenül attól, hogy férfi vagyok, androgün, vagy falra hányt borsó.
Milyen jó kis antifeminista-kezdemény vagy!
Kedves anonímka, itt egyedül én rinyáltam, de egyedül azért, amit meg is kaptam: segítségért. Egyébként ha magamra értelmezem szavaidat én tényleg nem vagyok férfias, valódi férfi. MÉG. De nem a feministák, és nem a feleségem akadályoz ebben, hanem ÉN. Félelmeim megrögzött szokásaim, beidegződött konfliktuskezelésem. Örülök, hogy ezt az egészet szóba hoztad, legalább annál jobban érzem, hogy változtatnom kell, amint otthon leszek. Kaptam egy plusz lökést tőled, köszönöm. Egyébként ha tényleg csak az a bajod, hogy Magyarországon a nők is családfenntartók, és ez nem lett megemlítve a cikkben, ezt megértem. De a férfiak is egyre jobban odaállnak a gyerek és a házi teendők mellé. Ugyanakkor szűk környezetemben inkább a férfiak hajtanak a pénzért, anőknek ha csak lehet, egy állásuk van, és nem fusiznak.
Tényleg buta mód köszöntél be, és hasonló stílusban folytattad, ne várd, hogy ezek után mindenki a nyakadba ugrik. Bár engem nem zavar a stílusod, tegnap hasonlóképpen kaptam egy vitapartnertől a nyakamba, igazán megszoktam. Otthon is ez van. Fejezd csak ki magad bátran!
“Ti valójában nők vagytok.”
Ez most valami lekicsinylés?
A nő számára sértés, ha férfinak nézik. A férfi számára sértés, ha nőnek nézik. Ha azt mondom, hogy egy nő nőies, az dicséret. Ha azt mondom, hogy egy férfi nőies (reaktív, gyenge, nem önálló, másoktól függő), az bizony lekicsinylés, igen. A “férfi” lekicsinylése. Ami a nőben nagyszerű, ugyanaz a férfiban a silányság jele. És vice versa.
Te most itten trollkodsz? :-)
LOL
Te férfi vagy?
en mar egy ismerosnek mondtam ezzel acikkel kapcsolatban, mert kezdte h deazanyak, h olvass mar vegig, nem arrol szol h az anyakat ne tiszteljuk, hanem arrol h az anyakat ES az apakat is tisztelni kellene :)
mintha egyeseknek nem menne az h egyszerre tobb dolgot is eszrevegyen..
Sztem tök egyértelmű, hogy az Anyák napjához nem nyúltál. Csak igényelnéd az Apák napját IS. Hogy nem lehet ezt innen kiolvasni?
a szovegertelmezessel az orszag felenek komoly problemai vannak :]
Ráadásul egy olyan apáról írt, aki mellett nincs anya…
Én sokat vagyok hármasban a két fiammal, tudom mit jelent mindent kézben tartani egyedül. Pedig még van is hozzá segítségem. Ez az apa, pediog tök egyedül nevelt fel három! gyereket. Nem semmi.
es koszonom mindenkinek az elismerest :)
Éjszárny: ügyes cikk, gratulálok!
Mindenki más:
Lehet kicsit fáradt vagyok már így a nap végén, de úgy érzem belegabalyodtam egy logikai buborékba.
Arra a kérdésre tudja valaki a választ, hogy ha akkora férfielnyomás van, hogy a férfiak sokkal többet keresnek, mint a nők, akkor egy családot mitől nem a férfi tart el anyagilag? Értelemszerűen nem egyedül, ha a nő is dolgozik., de ha már annyival többet keres, akkor arányaiban mégis, nem? Vagy az a többlet pénz ebben az érvelésben nyilván mindig felszívódik a kocsmákban?
koszonom.
o- olyanok, mint a katolikusok, raon, ha nincs erv. arrol nem beszelunk, amire veletlenul valami elferditett okkal lehet hivatkozni, azt ordibaljuk :D
Kolléga, ez nem vallási portál, itt nem kell minden hozzászólást az egyházra vonatkoztatni :) Hagyd már a szerzőtársadat békén :) Vagy nem bírod elfogadni, hogy ő talált valami értéket a kereszténységben?
a vallast siman el tudom fogadni, azt a fajta ervelest nem tudom amit fentebb leirtam :)
(senkibe nem kotok bele azert mert katolikus, mert maganugye – ha kimegy a terre es fals dolgokat kiabal meggyozesi szandekkal, akkor viszont kenytelen vagyok feltenni a kezem es szolni, h bocs, de az ugy abban a formaban nem igaz…
Ajánlom neked Richard Dawkins Isteni téveszme című könyvét.
Éj, több toleranciát, légyszíves! Én nem mocskolom a hívőkhöz előítélettel és elfogultan, indulattal közeledőket, légyszíves te se mocskolj minket!
ijj, ugy is nezhetnem, hogy
zoli, legyszives tobb toleranciat a VELEMENYemhez :]
Miért látod úgy, hogy nem vagyok toleráns? :)
erosen ugy tunik, h nem toleralod elegge a katolikus egyhazrol alkotott velemenyem :P
Tolerálom, csak nem szeretem. Megtehetnéd, hogy nem teszed szóvá unos-untalan. Én nsem dögönyözök itt senkit, hogy higgyen Jézusban, vagy elkárhozik. Pedig a Bibliában ez áll… :)
“Tolerálom, csak nem szeretem. Megtehetnéd, hogy nem teszed szóvá unos-untalan. Én nsem dögönyözök itt senkit, hogy higgyen Jézusban, vagy elkárhozik.”
tekintsd jellemepito segitsegnek :]
“Pedig a Bibliában ez áll… :)”
az egyik voros posztod a szememben pont az, h a bibliat akkor hozod ha epp segit, ha nem es ellened bizonyit, akkor hirtelen nem tekinted szentirasnak.
Éj, én úgy hozom a Bibliát, ahogy matudtommal az Egyházam értelmezi. Mindent nem lehet benne komolyan venni (bután megfogalmazva), mert pl mit kezdünk Krisztus után az átok zsoltárokkal? Vagy Jézus minden ételt tisztának mondott, míg az Ószövetség sokat nem. Valamelyik álláspontot el kell fogadni, ésakkor a másikat máris nem vehetem komolyan a Bibliából. Én sem szeretem, hogy ma az egyhgázam nem úgy gondolja (B-ár ezt így nyíltan tudtommal nem mondta ki), hogy a férfi a család feje. Protestáns tesóknál hűek ehhez az igéhez. Deezért még nem fogok kilépni az Egyházamból. Bízom a vezetőinkben, hogy tudják mit hogyan kell érteni a Bibliából, és az álláspontjuk nem ismerete azt állítani, hogy csak a könnyű részeket tartják meg kötelezőnek. Általában sem ez a vélemény rólunk, és én már izzadtam vért, sőt izzadok a mai naopig, hogy megtartsam az Egyházam tanítását. Még eddig mindig kaptam erőt hozzá, csak kérnem kellett. Máshogy értelmezzük a Bibliát, ez természetes, nincs két ember, aki úgyanazt látja benne. A vádjaidakkor lennének igazak – azt hiszem – ha az életem nem lenne Jézushoz igazodó, vagyis nem gyakorolnám aszeretetet, de eddig még ez nincs így. Tegnapelőtt az én életem gyümölcseit emlegettem, nem az egyházét. Néznek is páran bolondnak, hogy mit segítek a hajléktalanoknak, meg hasonlóknak. Ez a kereszténységgel jár. Aki hívő, és legalább páran nem tartják süsünek ebből a világból, annak valami gond van a hitével.
Kiegészítenélek a már annyiszor elhangzott kérdéssel: Ha a nők ugyanannyi és ugyanolyan munkáért kevesebb pénzt kapnak, mint a férfiak, akkor miért dolgozik bárholis férfi? (A szokásos feminyista válasz: A hímsoviniszta cinkosság miatt, hogy a pasik zsebébe vándoroljon a sok pénz – hogy aztán elihassák, rabszolgákat tudjanak venni megerőszakolás céljából.)
Érdekes én még ilyen választ sem tudtam soha kicsikarni a feministákból erre a kérdésre. Na de hát ez is könnyen lelőhető.
Ugyan, ki lenne az a hülye cégvezér aki a saját zsebéből másoknak pénzt ad a nagy semmiért? És mondjuk hogyan tudná ezt bemagyarázni a részvényeseinek, hogy azért kisebb az éves haszon 5-10-20%-al, mert ő mint “cinkos patriarcha” több bért fizet az embereknek mint szükséges?
hű ez most nagyon fillérkésre sikerült… habár x év index után bármelyikünk kirázza kisujjából a stílust
természetesen tőle tanultam ezt a feminyista választ. :o)
Mégiscsak sok embert oktatott ő, afféle “mindenki nagyanyja” lett :)
A feministák mindig egyszerre kétfelé érvelnek. Az egyik példa az amit felhoztál (köszi), egy másik amikor egyfelől a nők erősek és egyedülállók, de ugyanakkor szükségük van plusz támogatásra mindenhol, vagy hogy a házasság nőellenes és kizsákmányoló, de ugyanakkor hol vannak már az igazi pasik akik elvennének feleségül – és még van száz másik ilyen.
Te kaptál valaha valakitől értelmes választ ezekre a kérdésekre?
Hogyne, soha :)
Tényleg, ez tök így van! Bakker, hogy nem láttam ezt eddig át! Mondjuk mindig is csodálkoztam, hogy hol keresnek kevesebbet a nők, mert már volt pár munkahelyem, de soha, sehol nem panaszkodtak a nők, hogy kevesebbet kapnának, mint mi. Pedig tudhatták, hogy nem fogunk össze ellenük, és nem verjük/erőszakoljuk meg őket, ha panaszkodnak. Sőt, a családi pótlékkal, meg még néhány egyéb juttatással inkább az ő pénzük volt több, mint a miénk.
[…] hát vannak bőven, akik felemlegetik az igazi férfit. Az esetek 90%-ában egyértelműen azzal a céllal, hogy a […]
Kedves Anonimka! Ha a feminizmus csak egyes nők személyes életvezetési felfogása, életmódja lenne, akkor valóban nekünk valódi férfiaknak semmi dolgunk nem lenne vele, merthogy mindenki úgy gondolkodik, úgy él, ahogy kedve tartja. Azonban a feminizmus jelentős pénzügyi és humán erőforrásokat mozgósítva társadalmi, sőt politikai irányzatként lép fel és jelentős társadalmi hatást gyakorol mind az USA-ban, mind az EU-ban. Azok a társadalmi változások, amelyeket rövid fennállása alatt sikerült elérnie, máris rendkívül súlyos következményekkel jártak. Számos politológus, szociológus, pszichológus mutatott rá ezekre. Ezekről olvashatsz a Wikipediában az antifeminizmus címszó alatt és itt a Férfihang.hu-n is számos cikkben. Az ez elleni fellépés minden valódi férfinak társadalmi, erkölcsi kötelessége. Másrészt a lapunk célja nem csak ez, hanem általában mint férfimagazin számos férfiakat foglalkoztató kérdésről cikkezünk szórakoztató formában, és mindemellett minden rászoruló férfitársunkat szeretnénk életvezetési, jogi, stb. tanáccsal ellátni. Merthogy mi is úgy élünk, arról beszélgetünk, amiről kedvünk van és ezt semmiképp sem kell a te valódi férfiról alkotott ideáddal összeegyeztetnünk. Ha valakinek ez ellenére van, bármi kivetni valót talál ebben, az szerintem valószínűleg egy férfigyűlölő feminista lehet, de hogy valódi nő semmiképpen sem, abban biztos vagyok.
A gyermek, az ember életében az apa olyan fontos, mint testünkben a szívdobogás. Egyik legszebb gyermekkori élményem nagypapámhoz fűződik, aki este ágyam fölé hajolt és szép álmokat kívánt. Ruhájából méz és gyümölcsillat áradt , ami felejthetetlen számomra. Sajnos korán meghalt és nem élvezhettem szeretetét, nem sétálhattam vele a méhesben és a szőlőben. Mikor visszaidézem alakját, mindig beborít a gyermeki nyugalom biztonságos és megfoghatatlan takarója. Édesapámnak köszönhetem szép gyermekkorom, az erdőhöz, a patakhoz, a mezei virágokhoz fűződő kapcsolatom, hogy a legnehezebb pillanatokban is fel tudok idézni olyan helyzeteket és helyeket, amelyek megnyugtatnak és feltöltenek energiával. Édesapám életből való távozása borzalmas tragédiája volt életemnek . Igyekszem úgy élni, hogy méltó legyek hozzá, hogy méltó legyek az ő szellemi nagyságához. Rendkívül bátor férfi volt , amire nagyon büszke vagyok és arra, hogy őt hordozom szívemben-véremben.
Az APÁK NAPJÁRA óriási szükség van, de szükséges a világ elfajult részének, (főleg az USA és Európa ) szemléletváltására. Az apákat mindennap, minden pillanatban tisztelni kell, mert az apák hordják testükben a világ tüzét és ők jelentik a védelmet azon gyermekek számára is, akik életéből hiányzik az apa.
Apák nélkül ez a világ, csak rongyokkal teliszórt sivatag lenne, amiben lehetetlen élni. Hát mert élet sem lenne.
Köszönjük az apák (és a Férfihang) nevében :)
Ezt megkönnyeztem…
7 éve halt meg az édesapám, egyedül, otthon, éjszaka… Nagyon jóképű férfi, borotvaeszű mérnök volt, aki imádta a gyerekeit (van egy öcsém is), és igazából édesanyámat is, akivel ugyan elváltak, mikor 9 éves voltam, de olyan intelligensen és zökkenőmentesen oldották meg, hogy amennyire lehet, mindannyian jól jöttünk ki belőle lelkileg. Csak hát a cigaretta….az vitte el nagyon korán… A halála előtti 1-2 évben valamiért kicsit eltávolodtunk egymástól (nem is emlékszem, miért, nyilván valami jelentéktelen dolog miatt – ez külön fáj az egészben), és amikor újra szorosabb lett a kapcsolatunk, már nem maradt sok időnk… Rengeteget tanultam tőle, a fiúk észjárásától kezdve az élet apróbb/nagyobb dolgairól, tudományokról, amiket olyan klasszul adott elő nekem, hogy élvezet volt hallgatni, és könnyű volt mindent megjegyezni. Azóta is mardos a lelkiismeret, hogy nem mondtam neki elégszer, mennyire szeretem, mennyire büszke vagyok rá, és milyen nagyszerű férfinak és embernek tartom. És hogy egyedül volt, amikor rosszul lett… Legutolsó alkalommal azzal váltunk el, hogy rohannom kell valahova (nyilván valami “borzasztóan fontos” ügyben), és hamarosan megint felugrom hozzá.. Aztán már nem volt rá alkalom.
Na, most befejezem, mert már a billentyűket se látom, és elnézést, ha valakinek túl sok volt a kitárulkozásom.
Az őszinteség sosem lehet túl sok. Köszönjük az apák nevében.