Vajon mióta hozzák a nők a vásárlási döntések többségét? Vajon a piac változásai átrendezik-e mégjobban a kommunikációs szakma szereplőit? Vajon ki viseli majd a nadrágot… vagy a szoknyát? Vajon van-e létjogosultsága itthon egy csupa nőkből álló médiaügynökségnek?
Éppen száz évvel ezelőtt 1911-ben, amikor kontinensünk számos országában először ünnepelték a nők napját, a hazai polgári lapok nem is adtak hírt erről az eseményről. Ezzel szemben viszont a Pesti Naplóban ezen a napon beszámoltak egy általuk meg nem nevezett személy érdekes felméréséről a női vásárlói szokásokat illetően. A cikk írója szerint “a modern nők általában kegyetlen, lelketlen teremtések”, akiknek a kegyetlenkedése leginkább vásárlás közben megfigyelhető, hisz ilyenkor “valóságos zsarnokokká válnak”. A felmérés 100 bolti eladó tapasztalatain alapult, mely szerint a megkérdezettek 100 százaléka szívesebben szolgál ki férfiakat.
Mára a helyzet kissé megváltozott! A nők a fogyasztási termékek és szolgáltatások vásárlása során a döntések 80 százalékára hatással vannak – írja a Menedzsmentfórum. Ez azt jelenti, hogy mára a nők lettek a vásárlási döntéshozók, nem csak a hagyományos területeteken, mint a divat és élelmiszer, hanem akár pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatban is. Ezen információk birtokában nem meglepő az a kijelentés, hogy a jövőben azok a vállalkozások lesznek sikeresek, akik felismerik a nők igényeit és a nőt, mint piaci potenciált!
Bár ha a nőkről esik szó, sokaknak először inkább a nőket használó, mint a nőknek szóló reklámok juthatnak eszébe. Való igaz, hogy a reklámozók első számú fegyvere a fedetlen női testrészek használata, ami szinte minden esetben célba is ér, mint figyelemfelkeltő eszköz! Persze egy szép nő látványa ellen még a hölgytársaknak is csak ritkán van kifogása, feltéve, hogy “a nő látványa” alatt nem egy szexista autótuning plakátra gondolunk. Megoldható mindez esztétikusan is és éppen ezt szeretné elérni, az a “lelketlen teremtésekből álló” média ügynökség is, akinek fő tevékenysége hazánkban úttörő módon a női célcsoporttal való kommunikáció. A FeminaGroup filozófiája szerint a nők világát a nők értik igazán, ráadásul a férfiak világában is igencsak jól kiismerjük magukat. Mivel a nők döntéseinek súlya teljesen egyértelmű a mai világban, számos vállalat kénytelen lesz rövidesen stratégiát váltani és a női célcsoportra fókuszálni, ha növelni szeretné piaci jelenlétét! Persze ez nem jelenti azt, hogy az urak vonuljanak ki a marketingszakmából! Nekik is marad 20 százalék a vásárlói döntéshozókból…
Forrás: MTI OTS
majdnem feluvoltottem, h mit csinal azzal a sorrel, szerencsere idoben eszrevettem, h a szine alapjan nem valoszinu h sor lenne ami kifroccsen :D
“Vajon van-e létjogosultsága itthon egy csupa nőkből álló médiaügynökségnek?”
hat ezen en nem tudtam h sirjak vagy rohogjek:
oppa, jelszovedett lett a video, de most altom, pont a feminagroup amit linkelni akartak, volt valami eletkep cimu szanalmas cuccuk amin bemutatkoztak :DDDDDDDd
“Vajon van-e létjogosultsága itthon egy csupa nőkből álló médiaügynökségnek?”
Nem ilyenkor kellene az esélyegyenlőség jegyében a létszám felét férfiakra cserélni?!?
ferfi ott ki nem biorja 5 percnel tovabb. az eletkepes cuccukban is csak vmi buznyak volt ott.
Engem inkább az érdekelne hogy mi a túrót keres ez itt… Reklámozni akarjuk őket, vagy mi?
Szó sincs róla, hogy reklámozni szeretnénk… Szót ejtünk róluk, mint jelenségről. Gondolod, hogy az OTS-en közzétett anyag átvétele itt a férfihangon több reklámelőnnyel jár számukra, mint számunkra tanulsággal? :) Tekintsük gondolatébresztő és vita indító anyagnak. Ha valakinek kedve támad bővebben beszélni róla, akkor természetesen egy cikkben is “megmondhatja a magáét”. ;)
amugy szanalmasak, pont ezek akartak csoccsel reklamozni nepszavazast :D
Érdekes ötlet. :) Milyen népszavazást? Tudsz valami anyagot linkelni erről? A népszámlálás kapcsán viszont emlékszem egy társadalmi célú reklámfilmre, amiből nagy hisztit csináltak a feministák. :)
Erre gondolt:
http://comment.blog.hu/2011/09/07/csoccsel_adjak_el_mar_a_nepszamlalast_is
Aztán valahogy így folyt a vita a dologról: http://nol.hu/belfold/szexista_hirdetesek_kozpenzbol__csocsokkel_az_index_fooldalara
Ezt hogyan csináltad, hogy csak egy keretbe nyitja a linket? Marhára nem praktikus és ******** idegesítő. Durván.
Egyébként írni kéne erről egy átfogó cikket, hogy a neoliberális megmondóemberek és a megélhetési áldozatok mennyire életellenes elveket képviselnek a normális “átlagpolgárokkal” szemben. Látszik ez pl. a linkelt cikk kommentjein. A többség aszondja, hagyják már békén a reklámot, kell ez a kis humor és könnyedség az embernek. Nem kellene egyfolytában karót nyelni.
Ezzel szemben az okostojások kötik az ebet a karóhoz, hogy minden ami vicces vagy erotikus vagy akár csak van benne valami élet az mind “sértő”. Idióták.
Szerencsétlen Benny Hillt is az ilyen retardáltak vitték a sírba, pedig a légynek sem ártott. Na az ő sztorija is megérne egy cikket…
Benny Hillel kapcsolatban erről nem tudok semmit. Úgyhogy tényleg írhatnál róla egy cikket, mert nagyon érdekel! De mán jelleggel! :)
Dióhéjban: A faszinak a TV volt az élete, aztán a feministák tiltakozására levették a műsorát adásról mert “szexista”. Ebbe tönkrement, depressziós lett, és hamarosan bele is halt. Jobbat érdemelt volna.
A wiki (mint polkorrekt forrás) ennyit ír róla:
“The loss of his show totally devastated Hill (or, as one former supporting player put it, “He started to die from there”), and what followed was a self-inflicted terminal decline in his health.”
“In February 1992, Thames Television, which received a steady stream of requests from viewers for The Benny Hill Show repeats, finally gave in and put together a number of re-edited shows. Hill died on 20 April 1992, the same day that a new contract arrived in the post from Central Independent Television, for which he was to have made a series of specials.”
Mikor a műsor gyártását leállították, a felelősök arra hivatkoztak, hogy “csökken a népszerűsége”. Gondolom ezért kapták a levelek tömegét, hogy a nép kíváncsi rá, meg ezért mennek a műsorai még manapság is egyes csatornákon. Pf.
Én nagyon szerettem a palit. Persze gyerekként még más az ember humora, ma már nem röhögnék rajta úgy mint fiatalon, de akkoris korának egyik legnagyobb komikusa volt. A rohadt férgesszívűek meg kicsinálták. Még egy dolog amit soha nem lehet megbocsájtani a feministáknak.
Angry Harry, az MRM egyik ősapja is írt erről:
http://www.angryharry.com/esBennyHill.htm
A szomorú az, hogy egyébként igazuk van, ingatlanon kívül gyakorlatilag mindent a nők vesznek manapság… Na jó, 80-90%-ban. És közben a feministáknak sír a szája, hogy a férfiak többet keresnek. És??? Úgyis a nők költik el. Így aztán dupla pofon, mert még csak dolgozni sem kell a pénzért amit elvernek. Én is szívesen tartanék olyan rabszolgát, aki dolgozik, de a fizut nekem adja :P
Azért műszaki cikkek, berendezések, járművek terén is a férfiak eszközölik a legtöbb vásárlást. Nem mintha ez komoly vigasz lenne. Túlságosan elengedik az irányítást a férfiak a családi erőforrások felhasználása felett.
Nyugaton már az sem így van, sőt, ott már az ingatlan sem “férfidolog”. A válság előtt, vagy elején olvastam, hogy a legtöbb ingatlant már a frissen munkába állt huszonéves csajok veszik. Természetesen hitelre.
A műszaki cikkeknél is szerintem az egyik legnagyobb piac a mobiloké, a pasik ott is már hátrányban lehetnek egy ideje :)
Ha jól emlékszem valamelyik cikkedben te is szót ejtettél róla, hogy ha a férfiak nem szeretnének másodlagos szerepbe szorulni a kapcsolatukban, akkor ne engedjenek át önként minden kontrollt a pénzügyek felett.
Na igen, a házasság és a hipergám ösztön összeegyeztetése k*rvanehéz dolog. A “bétaizálódásról” még nem írtam, de tervben van a kétszáz másik dolog mellett.
Van egy olyan gond, hogy a nő ugye magasabb státuszú pasihoz akar feleségül menni – csakhogy a házasságon belül a pasi státusza “átszármazik” a nőre is. Anyagi értelemben ez “duplán igaz” ha a férfi hazaadja a pénzt. Akkor a nő úgy érezheti, hogy a saját státusza magas, a pasié viszont megzuhant. Ha ebbe a képbe még egy jólelkű barátnő vagy egy kacifántos netes cikk bedobja a csalit, hogy a férj pénzét meg lehet tartani úgy is, ha őt magát kidobod az utcára, az kész recept a válásra.
Nem véletlen, hogy a gazdag pasik feleségei is elválnak. Mert hiszen az a kép él bennük, hogy a vagyon fele az övék. Ha tudnák, hogy fillér nélkül mennének az utcára tuti nem válnának el. Akkor nem nagyon hallanánk olyan malőrökről, mint Mel Gibson félmilliárd dolláros válása. Egyébként is eléggé kérdéses számomra, hogy mit tett az a nő azért a pénzért, de ez már egy másik téma, erről talán legközelebb :)
A környezetemben én is abszolút azt tapasztalom, hogy a nők vezetik a költségvetést, sőt itt is olyan egyértelműen beszéltek valakik erről a fizetésleadásról. Nálunk meg a legtermészetesebb dolog, hogy én viszem a költségvetést. Bár egyszer az asszonytárs ki kelt ellene, én persze rögtön kapva kaptam a lehetőségen, és átadtam a stafétabotot egy hónapra. Illetve csak két hétre, mert a maradék két hétre maradta teljes összegnek kb. 5%-a. Azóta egy szóval sem követeli ezt.
Ugyanakkor én is álmodozom arról, hogy milyen jó lenne, ha ezzel nem nekem kellene foglalkozni, hanem a megbízható párom csinálná ezt.
Bocs, de mivan? A döntések 80%-ára hatással vannak a nők, ez igaz! De hatással lenni többen is lehet, tehát a kijelentés akkor értelmes, ha azt mondom, hogy “érdekes módon a férfiak 100%-a, ugyanakkor a nőknek csak a 80%-a van hatással a döntésre”. Hiszen nem “elveszik a döntést a férfiak elől”, hanem befolyásolják.
A cikk szerzője viszont egyértelműen úgy akarja beállítani, mintha a 80 nekünk már csak 20-at hagyna.
Volt kb. 6-8 éve egy kiváló reklámplakátja az egyik banknak, talán az OTP-nek, amin egy asszonyság volt csak annyi szöveggel, h. “Úgyis én döntöm el”. Sajnos, nem találom.