Budapest, 2011. december 13., kedd (OS)
A Nemzeti Erőforrás Minisztérium Egészségügyért Felelős Államtitkársága a – január elsején hatályba lépő – nemdohányzók védelmében történt törvénymódosításhoz kapcsolódva hatodik, egyben legnagyobb népegészségügyi kampányát indította ma útjára.
A jövő év márciusig tartó – Ne szívj tovább! című – kampánysorozat a dohányzás okozta egészségkárosodásra, a leszokást segítő programokra és nem utolsósorban a törvény betartására kívánja felhívni a magyar lakosság figyelmét. Mint ismeretes, hazánkban 18 percenként meghal egy ember a dohányzás következtében. Naponta mintegy 70, évente pedig csaknem 30 ezer honfitársunkat veszítjük el a dohányzással összefüggésbe hozható betegségek miatt. E káros szenvedély felelős a tüdőrák okozta halálozás 90-95 százalékáért, és az összes rákos megbetegedés által okozott halálozás 30-35 százalékáért. A statisztikai adatok szerint a világon 1,3 milliárd ember dohányzik rendszeresen. Magyarország sajnos a világranglista élmezőnyében van. Hazánkban minden harmadik férfi (a felnőtt férfiak 32,8 százaléka) és minden negyedik nő (a felnőtt nők 23 százaléka) napi rendszerességgel dohányzik, a személyenkénti cigarettafogyasztás pedig meghaladja az évi 2000 szálat. Ami még ennél is drámaibb tény, hogy a cigarettázás egyre fiatalabb korban kezdődik. A 2012. január 1-től hatályos szabályozás ezeken a számadatokon, a Magyarországot fenyegető népegészségügyi katasztrófahelyzeten kíván változtatni.
A civil és állami szféra mostani összefogásának eredményeként ingyenesen hívható telefonszám, blogoldal, televízió-, és rádióhirdetések, plakátok, poszterek, matricák állnak a teljes közösség rendelkezésére e fontos ügy kapcsán. A kampány menetét, anyagait, az aktuális információkat mától a neszivj.postr.hu blogon követhetik nyomon a látogatók, ahol a folyamatosan frissülő bejegyzések mellett az ügyet támogató parlamenti képviselőkkel és hírességekkel készült interjúkat is megtekinthetik.
Az Egészségügyért Felelős Államtitkárság a nemdohányzók védelméről szóló törvény elfogadásával és az azt támogató társadalmi összefogással reális esélyt lát arra, hogy Magyarországon olyan generációk nőjenek fel, akik nem dohányoznak.
Nemzeti Erőforrás Minisztérium
Egészségügyért Felelős Államtitkárság
Forrás: MTI OS
Tudom, nem szeretjük a világnapokat – ma éppen a dohányzásellenességé van (World No Tobacco Day).
De nem csak ezért… “Ne szívj tovább!” – vagy még jobb, “Ne szokj rá!”
Ha ehhez már késő, akkor íme kedvcsinálónak a leszokáshoz néhány dohányzásellenes (angol nyelvű) videó:
Üszkös láb előkészítése amputációhoz
Kátrány a tüdőben, napi 1 doboz cigaretta 1 éves “termése”
Kátrány 2
Zsírlerakódás az aortában, 32 éves dohányos
Kifogások leszokás ellen
Szájrák
És két humorosabb (csak a videó, az üzenet nem) azon férfiaknak, akik még mindig inkább dohányoznak:
Impotencia 1
Impotencia 2
A nők tényleg nem szeretik a dohányos férfiakat. Egyáltalán nem férfiasak.
De jó, hogy én sosem bagóztam :P Mondjuk a bagós nők inkább bagós férfiakkal jönnek össze. Ennek több oka van: kezdjük ott, hogy ott már van kezdő közös téma, mindig kéznél lévő indítószöveg: “van tüzed?” :)
“De jó, hogy én sosem bagóztam :P” Akkor rád biztosan nem vonatkozik az utolsó két mondat. :)
“a bagós nők inkább bagós férfiakkal jönnek össze. Ennek több oka van: kezdjük ott, hogy ott már van kezdő közös téma, mindig kéznél lévő indítószöveg: “van tüzed?” :)”
Ez igaz, “egészségükre”… de cigi nélkül is vannak még jó (sőt, sokkal jobb) indítószövegek. :)
Guszta kis videók, te végignézted?
A kátrány nem marad a tüdőben, ez nagyon hatásosan néz ki, de hülyeség. Miért okoz zsírlerakódást a cigi?
Ez a reklámokban látott fekete tüdőkről: http://cfrankdavis.wordpress.com/2012/08/06/the-black-lung-lie/ egy szénbányász tüdeje lesz fekete, a dohányosé nem.
És néhány érdekesség, hogy vajon tényleg a dohányzás okozza-e a tüdőrákot:
http://healthhubs.net/cancer/lung-cancer-rate-in-uk-women-continues-to-rise-despite-falling-smoking-prevalence/
http://cfrankdavis.wordpress.com/2011/04/18/smoking-down-lung-cancer-up/
A tüdőrákban megbetegedettek 80%-a nem volt dohányos a cikk szerint: http://lungcancer.about.com/b/2012/11/29/why-anti-smoking-campaigns-arent-enough-to-eliminate-lung-cancer-deaths.htm
Persze okozhat más betegséget is, de ezzel szoktak a legtöbbet példálózni. Dohányos férfiakat kellene inkább megkérdezni, vannak-e sikereik a nőknél.
Nem akarlak elkeseríteni, de ez az önigazolásszerű mantra teljesen hamis. A tüdőrákosok 90 %-a dohányos, a többiek jó része is valami égett sz@rt tüdőzött életében. Ennyi.
Nem is tudom, hogy mi lesz a kátránnyal. De ott van a CO, ami a vörösvérsejtben a vassal kötést létrehozva a vörösvérsejtet az oxigén szállítására alkalmatlanná teszi. Vagy a NO, amit belélegeznek a dohányosok, ami a tüdőben salétromsavvá alakul. Folytathatnám a felsorolást, de szerintem sok helyen utána lehet nézni ezeknek. Ez nem az én agyszüleményem, mert kémia tanszéken végeztek kísérleteket itt Szegeden is. Én az egyik professzortól hallottam ezeket.. Szerintem azért bízhatunk bennük.
Szőrszálhasogathatnékom van, ezért picit javítalak: A NO (nitrogén-monoxid) nem alakul HNO3-má (hidrogén-nitráttá/salétromsavvá) a tüdőben. Sok helyen utána lehet nézni ennek. :o) (Azért ne szidjuk agyon a NO-ot, hiszen a saját szervezetünk is termeli, s fontos és hasznos anyag az élő szervezet számára. Nyilvánvalóan csak a megfelelő mennyiségben.)
Abban egyetértünk, hogy a dohányzás nem valami egészséges dolog.
Én szeretem a pozitív kritikát! Segít tanulni, jobbá válni.
Nem ment bele a részletekbe a professzor, csak mondta, hogy az lesz. Szerintem a füst magas hőmérséklete miatt megy végbe pár reakció. De majd megkérdezek egy kémiást inkább.
Nem a salétromsavval van a baj, hanem azzal, hogy a tüdőben és “sok”(relatív) mennyiségben.
(A “Londoni” típusú szmogban is salétromsav van és Londonban pár ezer ember elhullt miatta egy nagyobb szmogos időszakban. Szerintem nem túl egészséges, ha a tüdőnket marjuk…)
Meg még ott vannak a szennyezőanyagok. Nem nagy mennyiségben, de a rutinosabbak, akik szívnak rendesen azok visznek be rendesen belőlük. Amin az “aktívszenes” (vagy mi a csuda) szűrők se segítenek, mert a forró gőzben szinte minden átmegy.
De ahogy a szüleim mondanák: “A te életed, úgy teszed tönkre ahogy akarod.”
Szóval én nem szólok bele a dohányosok döntésébe.(nem neked szólt hgyi)
Nem dohányzom. :o)
daphne, igen, végignéztem a videókat. Szerintem nem szükséges hozzá manipuláció, épp elég “gusztusos” a valóság.
Az az érzésem, hogy dohányzol, vagy tévedek? :)
Nem bántom a dohányosokat, és biztos vagyok benne, hogy a többségük szeretne leszokni. Olvastam, hogy a nikotin olyan addiktív, mint a heroin, nem csoda, hogy nagyon nehéz abbahagyni. Itt van egy jó leírás arról, hogyan alakul ki a plakk az érfalakon.
A tüdővel kapcsolatban ezt ajánlom a figyelmedbe.
Frank Davistől ezt találtam… Azt hiszem, ennyi elég is…
A dohányzásról való leszokásnál nem a nikotin a legnagyobb probléma. A dohányzás társadalmilag sokkal elfogadottabb, nem járnak vele olyan mellékhatások, mint az ön- és közveszélyesség, életvitelbeli mélyrepülés, kirekesztettség, stb.
Amikor addiktológiát tanultam, kaptunk statisztikákat is. A drogosok és alkoholisták körében 60%-os sikert lehetett elérni, a dohányosoknál csak 40%-osat.
“A dohányzás társadalmilag sokkal elfogadottabb”
Hát igen, pl. munkahelyen teljesen elfogadott az, hogy valaki kimegy cigizni (ált a munkaideje ezzel is rövidül, nem sok helyen vonják le a végzett munkából a cigiszüneteket), az viszont eléggé érdekesen venné ki magát, hogy ugyanennyi erővel felhajtani egy stampedlit, mondván eljött az ideje, hogy neki az hiányozzon.
A nikotin nem befolyásolja a munkavégzési képességet, ellentétben az alkohollal.
hgyi, “A dohányzásról való leszokásnál nem a nikotin a legnagyobb probléma.”
Igen, jó is, hogy írod. Nemcsak fizikai, hanem pszichés függőség is kialakul. Az első cigaretta senkinek sem esik jól, szédülnek tőle, hányingerük lesz…Mégis, sokaknál követi a második, harmadik…sokadik szál, és egyszer csak rászoktak, pedig egyetlen pozitívumot sem lehet említeni a dohányzás mellett.
Dave, “De ahogy a szüleim mondanák: “A te életed, úgy teszed tönkre ahogy akarod.”
Ez a mondás a dohányzásra nem igazán illik. Igaz, hogy (elvben) a saját életét úgy teszi tönkre mindenki, ahogy akarja, de itt nem csak a saját, hanem mások (köztük elsősorban a vele élő szerettei, gyerekei) életéről is szó van. Nagyon felelőtlennek tartom azokat a szülőket, akik a gyerekeiket a passzív dohányzás veszélyeinek teszik ki. A dohányzás másokat is érint, másoknak is be kell szívni a füstös levegőt, cigiszagú lesz a hajuk, ruhájuk, de a függöny, a bútorok, minden… Dohányosok autóját olcsóbban lehet csak eladni a szag és a teljesen megszürkült utastér miatt.
Senki nem szól bele a dohányosok döntésébe, de talán nem nagy kérés, hogy ők se kényszerítsék a nemdohányzókat arra, hogy passzív dohányosok legyenek.
daphne, “Dohányos férfiakat kellene inkább megkérdezni, vannak-e sikereik a nőknél.”
Tele van a net cikkekkel, amelyek arról szólnak, hogy sokkal kevésbé sikeresek a nőknél a dohányzó férfiak. Eleve kisebb a merítés, többnyire csak dohányzó nők jöhetnek szóba. Persze, a fordítottja is igaz, sőt: a dohányzó nő még a legtöbb dohányos férfi számára is taszító. Hiába, itt sincs egyenlőség… :)
Ezt most találtam: Ryan Lochte nem dohányzik, s az egyik legfontosabb kikötése a partnerével kapcsolatban, hogy ne dohányozzon. :)
Vicces ez a kényszerítős szöveg. Még soha senkit nem bilincseltem a radiátorhoz, hogy a képebe fújhassam erőszakkal a füstöt.
Igen, vannak sikereink a nőknél. Például a büdös lábú férfiakhoz képest sokkal jelentősebb sikereket szoktak elkönyvelni a dohányzó férfiak. Részemről örömmel adom ezt a felvilágsítást, annak ellenére is, hogy úgy hiszem, hogy igazából senkinek semmi köze nem lenne hozzá. Én sem sűrűn kérdezem, hogy a vöröshagyma és fokhagyma rajongóknak milyen a nemi élete és hány forintért kel el a használt autójuk. Nem, egyáltalán nem taszító a dohányzó nő a dohányzó férfiak jelentős része számára. Nevetséges is lenne, ha úgy lenne. Viszont ezzel szemben én például utálok sörszagú, borszagú nővel csókolózni.
De amúgy megértek ám én mindenféle személyes ellenérzést; nekem például a folyton nassoló, csámcsogó, állandóan savanyú cukros zacskókat zörgető, sajtos chips szagú, csúnyán elhízottan izzadó és lihegő kényszeres evők az unszimpatikusak. – No és akkor? Én sem foglalkozom sokat az ő káros és ellenszenves szokásaikkal, ők se törődjenek az enyémmel. :D
Alter Ego,
látom, érzékeny pontra tapintottam… Ha lehetek én is hangyányit érzékeny: kicsit még rosszul is esett a reakciód, de őszintén megértem – benne volt a pakliban, hogy jön valaki, aki majd jól elmondja, hogy mennyire… khm, nincs igazam.
A dohányzó emberekkel per se semmi bajom; édesapám is dohányzott (igaz, sosem ott, ahol nemdohányzók is tartózkodtak) és nagyszerű ember és férfi volt – nyilván találunk még sok ilyet, ugyanannyit, mint a nemdohányzók között. A dohányfüst az, amit nem szeretek, azt pedig olvasmányaimból és tágabb környezetemből vettem, hogy a legtöbb dohányos szeretne leszokni.
Veled örülök, hogy sikeres vagy a nőknél (valóban semmi közöm hozzá, nem is kérdeztem).
A radiátoros és a hagymás példa méltatlan hozzád – ennél sokkal jobb érveket hoztál fel az előző kommentedben, amelynek 99%-ával egyet is értek. :)
Kedves Alter Ego, mindezektől függetlenül pont ugyanúgy kedvellek, mint eddig (még ha ez esetleg legkésőbb ma hajnal óta nem is kölcsönös), és ugyanolyan szívesen olvasom remek cikkeidet és hozzászólásaidat. ;)
Elismerem, tényleg érzékeny pontra tapintottál; feszült lesz az ember, ha nem tud rágyújtani. :) Talán Te is tudod, hogy nem rád haragszom, legfeljebb csak helyzetet teremtettél rá, hogy kifortyogjam magam. :) Bár magam is egyetértek vele, hogy a társadalom dohányzáshoz való viszonyán érdemes változtatni, viszont túl hirtelen és hisztérikus ez a változás ahhoz, hogy kifejezetten sértve érezzük magunkat mi, akik ennek a szenvedélynek hódolunk és újabban lépten-nyomon, olykor öncélú divatnak tűnő módon ostoroznak és egyre idegesítőbben korlátoznak minket emiatt. Hálás vagyok érte, hogy nem neheztelsz rám a kirohanásomért. :)
Nem arra akartam kilyukadni, hogy a dohányzás ártalmatlan. Egyszerűen csak mindig megszólal a vészcsengő a fejemben, amikor egy kampányra vagy ideológiára óriási energiát és pénzt áldoznak. A fekete tüdővel kapcsolatos hazugságról sok helyen olvastam, utána lehet nézni. Nem arról van szó, hogy a dohányos tüdeje ugyanolyan, mint a nem dohányosé, csak arról, hogy nem lesz fekete, ellentétben a reklámokban látottakkal. Engem bosszantanak az ilyen félrevezetések minden témában.
A rák statisztikákkal kapcsolatban itt nézelődtem: http://www.cancerresearchuk.org/home/ Nem lehet azt mondani, hogy ez valami összeesküvés-elméletes oldal lenne. Rengeteg grafikon van fent. Néhány évtizede csökken a dohányzók száma, a diagnosztizált tüdőrákosok száma ugyanezen idő alatt a férfiak között csökkent, a nők között növekedett. A gégerákosok száma mindkét nemben növekedett. Ez nem furcsa?
Nem szeretem a dohányzásellenes kampány erőszakos nyomulását. Hasonlóan irritál, mint a drogellenes propaganda, vagy amikor a tinédzsereknek annyit mondanak el a szexről, hogy veszélyes és védekezzenek. Vagy mint amikor vendégségben unszolnak, hogy vegyél süteményt, mert finom, pedig te nem akarsz már többet enni.
Előre jelzem: Igen, dohányzom, nikotinista vagyok, és mindaddig míg a dohánytermékek forgalmazása legális, addig ragaszkodom néhány szabadságjogomhoz, cserébe a dohány árában megfizetett adómért.
Gyűlölök minden álszent dohányzás ellenes törvényt és kampányt. Gyűlölöm, mert mindegyik puszta képmutatás. Ha a dohányzás ellen egy kormány komolyan tenni akarna, akkor tekintettel a dohányzás kábítószerekhez hasonló addiktív jellegére egyetlen tollvonással betiltaná a dohánytermékek forgalmazását. Ehhez viszont le kellene mondani a dohányosoktól származó adó-milliárdokról. Amíg komoly hasznot húz az állam a dohányosok függőségéből, addig üres és hazug szólam minden dohányzás ellenes “intézkedés” és kampány: Látatlanban is feltételezem, hogy az adóbevételek ezred részét sem fordítja az állam a dohányzás ellenes küzdelemre. Az állam lényegében egy monopol jogokkal rendelkező drogdealer. Hazugság az is, hogy a dohányosok gyógykezelése oly sokba kerül az államnak. A dohányosok sokszorosan előre megfizetik a gyógykezelésük árát a dohánytermékek adójában, mintegy arra az eshetőségre is, ha a dohányzás ne adj isten jelentősebb egészségkárosodást okozna az esetükben. Nevetséges és személyi szabadságot korlátozó dolog a dohányzást betiltani az utcákon. Egy autóbusz pályaudvaron, ahol én például nem gyújthatok rá, egyetlen autóbusz, egyetlen erőteljes gázfröccsel ezer doboz cigaretta káros anyagát pöffenti az ott várakozók arcába. Lefogadom, hogy elképedne mindenki, ha egy komolyabb elemzéssel szembesülne, hogy hány évtized “passzív dohányzás” kellene ahhoz, hogy felérjen napi fél óra csúcsforgalomban eltöltött idővel, és akkor arról nem is beszéltünk, hogy milyen hatása van annak, ha egy-két évig akárcsak egy kisebb forgalmú főutca szomszédságában éldegélsz. A dohányzás ellenes műbalhé ráadásul egy gumicsont a hülye polgároknak, amin elrágódva és egymást basztatva legalább nem a politikai élet egyre komolyabb problémáit boncolgatják. (Mellékesen jómagam viszolyogni szoktam azoknak az antinikotinistáknak a fölényeskedő szellemiségétől, akik a dohányzás – egyébként köztudottan – káros voltának bizonygatásában és a dohányzó embertársaik szapulásában, becsmérlésében élik ki az alsóbb-felsőbb-rendűségi komplexusaikat.)
És végül: Nem csak nevetséges, hanem egyenesen pofátlanság az a “dohányzás ellenes” kabaré, ami a napjainkban látható dohány-mutyiban csúcsosodik ki.
Ettől függetlenül ezt a bejegyzést, amely alatt beszélgetünk, én tettem közzé saját kezemmel.
Egyébként sokkal inkább ezernyi érv szólna az alkohol tartalmú italok forgalmazása ellen. Nem kell hozzá még orvosi diploma sem, hogy bárkinek szembetűnjön, hogy milyen súlyosan egészségkárosító az alkohol fogyasztás. Meggyőződésem, hogy a dohányzásnál egészségügyi és társadalmi értelemben is ezerszer károsabb az alkohol fogyasztás problémája. Mindössze pár év alatt rokkanttá vagy halottá issza magát egy alkoholista. Saját szememmel is láttam röpke idő alatt sírba szállni alkoholistákat. Mindezzel szemben egy dohányos sok-sok évtized alatt sem mutatja ilyenfajta testi és szellemi leépülésnek a jeleit. Az alkohol rendszeres (de akárcsak az alkalmi fogyasztása is) bizonyítottan idegrendszer romboló, már kisebb napi fogyasztás esetén is kiemelkedően rákkeltő(!) (lásd: http://www.otvenentul.hu/egeszseg/48250) , emellett “mellékesen” szív, érrendszer károsító és hasonlóan más mérgekhez életveszélyes máj pusztító, továbbá kifejezetten és rendkívül súlyosan magzatkárosító (lásd: magzati alkohol szindróma címszó alatt; változatos testi és szellemi degenerációk), súlyosan és visszafordíthatatlanul agykárosító, és emiatt veszélyesen személyiség-, magatartás-, család- és társadalomromboló hatású.
Miért is nincsenek egyre komolyabb alkoholellenes kampányok és törvények? Miért is nagyobb divat a sokkal-sokkal kevesebb kárt okozó dohányzásért a dohányosokat basztatni? Jahh, merthogy majdnem mindannyian isztok egy kicsit netán és így ez még nagyobb (és sokkal halálosabb) drog-üzlet az állam számára? Széles nemzetközi összehasonlításban Magyarország a rangos harmadik hellyel (!) “büszkélkedhet” az egy főre jutó évi 13,6 liter tiszta alkohol elfogyasztásával. Lásd: http://www.egeszsegkalauz.hu/szenvedelybetegsegek/alkohol-statisztika-103670.html – Tehát a csecsemőket, gyermekeket és aggastyánokat is beleértve mindenki havonta több mint 1 liter, azaz naponta egy stampedli tiszta (!) szeszt gurít le a torkán. (Eközben az egy főre jutó napi cigaretta fogyasztás nem éri el az egyetlen szálat sem!) És mindeközben erősen kétségbevonhatóan a magyarok 44 százaléka állítja, hogy soha nem fogyaszt alkoholt. http://www.lake-anglers.blogspot.hu/2011/01/nem-gondolnank-de-ez-az-alkohol-egyik.html – Szerintem mindenki vessen egy pillantást arra, hogy milyen rémisztően mindennapos jelenség a fiatalság körében az alkoholizálás. Miféle életkezdés a rendszeres és brutális lerészegedés divatja az ifjúság számára? Milyen hatással van ez az egészségükre, elméjükre és jövőjükre? Miért is nem emeljük az alkohol tartalmú italok árát is legalább a tízszeresére, ahogyan tettük azt a cigarettával pár év alatt? Szerintem aki igazán komoly népegészségügyi problémákat szeretne feszegetni, az csócsálgassa sokkal inkább ezt a kérdést.
Semmi gond, átálltam Caliburnus Pod-ra, úgyhogy mostantól nem kell rettegnem a cigitől. És az állam se lát egy petákot se tőlem jövedéki adó formájában.