Ez a cikk Dr James Dobson: Fiúk nevelése c. könyve alapján készült. Kiadja a Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány (www.kiakonyvek.hu)

A tekintély a fiúknál alapvetően fontos, de sem a zsarnokság, sem a túlzott engedékenység nem jó. Nem jó, ha kiabálva, haragosan neveljük gyermekünket, de ha mindent elnézünk neki, az sem vezet célra.
Az önfegyelmet tanítani kell, magától nem alakul ki. Figyelnünk kell gyermekeink jelzéseire, különösen összetűzés idején. Meg kell tudnunk, mit is érez és gondol. Ne engedjük túlságosan szabadjára, mert meg fogják kérdőjelezni a józan észt és a társadalmi hagyományokat. Összetörnek és kiégnek tizenévesen.
Vagy a kormánylapát irányítja gyermekünket (a szülői szeretet és tekintély), vagy a szikla. Nem szabad eltűrni a tiszteletlen viselkedést. Eléggé meg kell fegyelmezni a gyereket ahhoz, hogy kényelmetlenül érezze magát, ha rosszat tesz. Az erőteljes (de nem túl erős) fenekelés, szobafogság, vagy bármi, ami kellemetlen és taszító segíthet. Persze minden csak mértékkel jó.
Hamarosan jelezni fogja a gyermek, hogy vissza akar térni a családba, a szabályok közé. Ekkor tárt karokkal kell fogadni, és elmagyarázni, miért került bajba. Nem szabad kiabálni, vagy más módon jelezni, hogy a szülők kétségbeestek, vagy nem állnak a helyzet magaslatán. Néhány csendes és meggyőződéssel kimondott szó hatékonyabb lehet, mint üres fenyegetések özöne. Érezni kell a gyereknek, hogy magabiztosak vagyunk és elszántak.
Előre fektessük le a szabályokat! Pl. a játékboltba való belépés előtt mondjuk meg, hogy nem szabad semmihez nyúlni. Aztán ezeket a szabályokat következetesen alkalmazzuk is!
Fontos tudnunk, hogy vezetnünk KELL a gyermekünket! Nem jó, ha túl sok a puhatolózó kérdés: Mihez van kedved? Nem mennél lefeküdni? Nem volna kedved elrakni a legóidat?
Reakcióinknak kiabálás és fenyegetés nélkül is ki kell fejezniük, hogy vegyék komolyan, amit mondunk. Ez nagyszülőkre is érvényes, ha az unokák rájuk vannak bízva.
De a fegyelmezést se vigyük túlzásba! Erre a Szentírás is figyelmeztet: Efezus 6,4 (Ti is atyák ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek azokat az Úr tanítása és intése szerint.); Kolosszé 3,21. (Ti atyák, ne bosszantsátok a ti gyermekeiteket, hogy kétségbe ne essenek.)
Fontos, hogy megtanítsuk fiainkat dolgozni. Ekkor megtanulják az önuralmat, és az élvezetet elhalasztani. Akik tudnak dolgozni, azok jobban tudnak uralkodni az indulataikon, kitartóbban végzik a feladataikat, jobban legyőzik a könnyelműséget. Felismerik az erőfeszítés és a lehetőségek közti kapcsolatot, és a pénzt is jobban megtanulják kezelni. Az üzlet világában a pályakezdőkkel kapcsolatban az a legfőbb panasz, hogy vagy nem akar, vagy akar, de nem tud dolgozni. A munka jelentőséget és értelmet ad az életünknek, és az énképünket is javítja.
Egészen kicsi korban érdemes elkezdeni megtanítani a munkavégzést. Pl. szedje össze a gyerek a játékkockákat, vigye a mosogatóhoz a piszkos edényt. 4-5 évesen már tudnia kell kivinni a szemetet, mosogatásban segíteni. A munka mennyisége függjön a gyerek korától, hiszen azért az első dolga a játék. Ahogy nőnek, egyre több feladatot kaphatnak, amelyért jutalom nem, csak dicséret jár. Ha a kötelességén felül teljesít a gyerek, akkor kapjon pénzt! Pl. kerítést fest, garázst takarít, stb. Az élet ilyen: jó ha megtanulja, hogyan működik a felnőttek világa. Fáradozik=jutalmat kap. Főleg a kicsikkel végezzük együtt a munkát! Tegyük játékká, nevetéssel, vidámsággal!
Esetleg váljanak vállalkozókká! 8-9 évesen feladatokat vállalhatnak a környéken. Kutyasétáltatás, levelek összegereblyézése, kisgyerekekre vigyázhatnak, stb. De túl sok időt ne emésszen fel a munka! Sok más dolguk is van. (Játszani, tanulni pl.) Néha a munkahelyünkre is vigyük magunkkal a gyerekünket! Had tudja meg, miből van a pénz otthon. Ezzel vagyunk a Teremtő társai, partnerei a Teremtettségben. Tudniuk kell a fiúknak felelősséget vállalni, és elköteleződni egy náluk nagyobb ügy mellett.
Érdemes megéreztetni a gyerekekkel, hogy mit jelent előteremteni a pénzt, és megélni belőle. Pl. keretet adni nekik ruházkodásra. Ha elköltik a következő keret kiosztása előtt, akkor nélkülözni fognak!
Pár kérdés a fegyelmezésről:
– A gyerek arra panaszkodik, hogy nem bízunk benne. Főleg akkor mondja ezt, amikor olyat akar tenni, amit ellenzünk.
Nos, a bizalom megosztható. Bizonyos esetekben valóban nem bízhatunk benne, és ez rendjén való. Van, amiben már érett a gyerek, és van, amiben még nem.
– Nagyon sokat kell fegyelmeznünk. Nem baj ez?
Valószínűleg baj. Talán több figyelmet kíván a gyerek magának, ezért rakoncátlan. Érdemes több vidámságot vinni a kapcsolatba, meglehet, meglepődnek majd. De érdemes az alapokat is megvizsgálni. Egy jó könyv a fegyelmezésről sokat segíthet.
– Van egy hétéves fiúnk, aki sokat kegyetlenkedik az állatokkal. Mit tegyünk?
Súlyos érzelmi problémákra utalhat, főleg, ha tartósan fennáll ez a tünet. Célszerű lehet pszichológushoz vinni, és nem eltűrni a kegyetlenkedést.
– 22 éves fiam nem dolgozik, abbahagyta az iskolát, itthon nem segít. Élősködik rajtunk. Mit tegyek?
Határozott szelídséggel tessékelje ki az ajtón! A fiának fel kell nőnie, és felelősséget kell vállalnia magáért! Rá kell segíteni (akár némileg keményen is), hogy megálljon a maga lábán!
Az iskolai nevelés elnőiesedése
Alapvetően jó a cikk, gratulálok hozzá.
Ami nem tetszett, hogy a FIÚK fegyelmezéséről szól – legalábbis ez a címe.
A lányokkal mi a helyzet? Nézetem szerint ugyanolyan gyerekek. Ugyanúgy nevelni kell őket is.
Ők sem tojnak szivárványosat.
Jójó, tudom: a fiúknak fütyijük van, a lányoknak meg puncijuk (ld. Ovizsaru c. film)
Egyvalamivel egészítem ki (ami lányoknál is alkalmazható – sőt!): KÖVETKEZETESSÉG.
Korunk egyik rákfenéje, hogy a különböző szabályokat össze és vissza változtatgatják, amibe belekergül egy kiforrott, határozott identitással és világképpel rendelkező felnőtt is, nemhogy egy kisgyerek.
Ami tavaly igaz volt, az idén már nem igaz; amiért áprilisban megbírságoltak, az júliusban szankciók nélkül megengedett.
Miért? Van erre egy elméletem, de merő humánumból magamban tartom.
Szóval a csemetéknek világos, egyértelmű határokat kell szabni, hogy eddig – és nem tovább.
Régi parancsnokom erre mondta: derékszög és párhuzam, tisztelt uraim.
Amiért tegnap bünti járt, azért holnap is; amiért tegnap elismerés járt, azért holnap is.
Középiskolában a testnevelés tanár elvárta, hogy az óra elején az egész osztály ott álljon átöltözve, felsorakozva az órakezdés idején.
Volt, amikor az óra elejéről késtünk pár percet (nade tanár úr, ez csak pár perc, meg amúgy is…).
“Tudom. Ez pontosan négy perc volt. Hogy érezzétek ennek a súlyát: percenkét két perc futás, utána ugyanannyi perc félguggolásban csípőre tett kézzel. Azután kezdődik az óra.”
Azt a 12 percet nem felejtettük el – és legközelebb már egy perccel hamarabb ott voltunk.
Ott a pont. Egész eddig az FH n a fiúnak férfivé kell válni a lány megkap mindent mantra ment. Ha a lányt nem nevelik így is marad.
A királykisasszony attitűd aztán a munka világában is megjelenik. Elég sok pályakezdő kolléganőm van/volt. A diploma meg a kiskosztümben készült fotó jól mutat a LinkedIn-nen, de sokszor a munkaidő betartása is nehézkes. A lebaszáson meg inkább csak megsértődnek, egy idő után meg felmondanak. Persze tisztelet a kivételnek, csak hát idehaza még mindig a szakmunkás srácok a “lúzerek”, szemben a diplomával, pedig link alakok bőven vannak azok között is akik repedéssel születtek. Ausztriában már kezdenek rájönni hogy igen csak nagy gondokat okoz az a munkaerőhiány, amit nem lehet irodában elvégezni, de itthon még mindig a komcsi felfogás, diploma a világ közepe. Ja, majdnem így is van,csak az magát a tulajdonosát semmiben nem minősíti ma már.
Mondjuk a komcsi felfogás pont nem ez volt. Ez a 80as, 90es évek korai sznob kivakart proli kapitalizmusának a felfogása volt, amire aztán ráépültek a “diplomagyárak” kis phitsaknak, főleg.
Mert nem hülye, és tudja, hogyan kell a szülőt szopatni.
Talán, vagy talán idejekorán elbasztátok és most a fejetekre nőtt. vagy talán a jelenleg divatos degeneráltság(asperger, autista meg a többi szar közül az egyik, vagy ezek valamely halmaza) ütött ki rajta, talán, talán, talán…
Imádkozzatok és/vagy meneküljetek….
Nézessétek meg vele a Dexter összest, hátha menteni lehet valamit és ő is csak más pszihopatákat fog gyilkolászni, (Ja, a “Kódexet” feltétlenül magoltassátok be vele….)
Sírjatok és panaszkodjatok, hogy egy ilyen jóravaló derék semmirekellőt sikerült összehoznotok és ha még incel is a nyomorult , akkor kezdhettek aggódni….