Toplak Zoltán

A férfiak és nők együttműködéséről, a Katolikus Egyház szerint

Ez a bejegyzés: „A férfi és nő együttműködéséről az Egyházban és a világban” című dokumentumon alapszik. (A Hittani Kongregáció levele a Katolikus Egyház püspökeihez)

A legutóbbi időkben sokat beszélnek a nők méltóságáról. Ez a dokumentum ehhez a vitához akar hozzászólni.

Kifejezetten észrevéteti magát egy olyan feminista irányzat, mely tiltakozást akar ébreszteni a nők, un. alárendeltsége ellen, és ahhoz, hogy a nő önmaga lehessen, a férfi ellenfelének állítja be. Megindul a nemek harca, ahol az egyik fél érvényesülése a másik kárára van. Ahol ez a leginkább lecsapódik, az a család. (Ma nagyon sokszor bolondnak tartják azt a családot, mely három vagy több gyermeket vállal. A nők ilyenkor hosszú időre kiesnek a munkaerő piacról. Az évekig tartó GYED ill. GYES ellátásról visszatérő anyukáknak nagy hátrányt kell ledolgozniuk, amennyiben egyáltalán bízhatnak benne, hogy cégük tartósan alkalmazni akarja őket.)

Másik irányzat (melyet az egyházi dokumentum nem nevez meg, de úgy vélem, nyugodtan mondhatjuk, hogy a gender feminizmusról van szó) a testi különbségeket minimális jelentőségűnek állítja be, és túlhangsúlyozza a tanult nemi szerepeket. Mindezt (állítólag) azért, hogy egyik nem se mondhassa magát felsőbbrendűnek. (Gondoljunk bele! Tagadja a jelentőségét annak, hogy az evolúció a nőket a gondoskodás, ellátás, utód nevelés szerepeire „fejlesztette” ki, a férfiakat a külvilágban való eligazodásra, a család védelmére, ellátására. Véleményem szerint ezt csak egy ilyen korban lehet megtenni, amikor a nehéz fizikai munka jelentősége lecsökkent, és a szolgáltatások annyira előretörtek, mint ma. Ahol a női munkaerő is piacképes. Értem ez alatt, hogy számos lehetősége van egy nőnek állást vállalni. Nem, mint száz éve, mikor jóval kevesebb olyan munkakör volt, ahova nőket kerestek.)

A gender feminizmus tanítása, hogy a hagyományos, kétnemű családot felbontja, és ezzel egyenértékűnek hirdet olyan, korábban pszichésen betegnek nyilvánított együttélési formákat, mint pl. a homoszexuális párkapcsolatok.

Vallási szempontból az a két fontos következménye van ennek az új tannak, hogy a keresztény vallást patriarchális vallásnak tartja, és ezért elveti, vagy alapvetően átformálná, illetve jelentéktelennek tartja azt a tényt, hogy Jézus Krisztus férfiként élt itt, a Földön.

Az Egyház viszont a férfiak és nők együttműködéséről beszél, elismerve a két nem sajátosságait, melyek által kiegészítik egymást, és hatékonyan hozzák létre közös művűket: a családot.

Nézzük, mit mond a Szentírás az emberről!

Már az elején, a Genezisben kijelenti, hogy a férfi és a nő Isten képmására lett alkotva. Szexuális tagoltságban, különbözőségben – ez, így az Isten képmása. A nő segítőtársnak teremtetett, de nem alárendeltnek. Ő ad jövőt a férfinak, hogy az ne önmaga körül forogjon, és ne vesszen el az önzésben. A férfi és a nő különbsége a közösségre irányul, és ezt békességben élik meg. (Meztelenség.) Mindketten feladatuknak kapják, hogy egymásért létezzenek. (Bár ezt a Biblia így a nőről írja csak.) Az emberpár kapcsolata a bűn miatt megromlik. A nő vágyakozni fog a férfi után, az pedig uralkodni fog rajta.

A Szentírás emberábrázolása szerint a férfi és a nő egyenlők, (hát Szent Pál és Péter nem egészen ezt írja, (hacsak nem vesszük valahogy az alárendeltet egyenlőnek – de ez szerintem önellentmondás) bár a Teremtéstörténet nagyjából igen) és lehetséges konfliktusaikat a kapcsolat és nem a versengés felől kell megközelíteni.

Fontos, hogy a szexuális különbség nem pusztán biológiai jellemző, hanem lelki és szellemi is. Ma a párkapcsolatok egyszerre jók (mert Isten eredeti tervét ma is hordozzák – a szeretetközösséget férfi és nő között) és sebzettek a bűn által (gondoljunk csak a skalpvadászokra), főleg az áteredő bűn által. Ezért dolgozni kell rajtuk, gyógyítani kell őket. (Mindnyájan megtapasztaljuk, hogy még a jó házasságokban is sok áldozatot kell hozni, sokszor kell megbocsátani, és egyre jobban meg kell ismerni, meg kell érteni egymást, hogy működjenek a dolgok. Vagyis mintegy gyógyítjuk magunkat, a másikat, a kapcsolatot, az emberi hibáktól és bűnöktől.) Ennek a gyógyításnak alapeleme, a Jézus Krisztussal való kapcsolat, az ő megváltásának elfogadása, a tanítása szerint való élet, vagyis a keresztény házasság. (Gondolom, sokan gondolják úgy, hogy ez túlzott elvárás. Elég a modern pszichológiához fordulni, és kész. Azonban általam is megtapasztalt tény, hogy Isten közvetlenül – belülről, a lélek mélyéről – és közvetve, egyházon, hívő testvéreken keresztül rengeteg erőt és segítséget tud küldeni a házassági problémák kezelésére. Emellett jó alkalmazni a pszichológia tanait is.)

Fontos, hogy a nemek közti különbség nem elmosható, lényeges szerepe van az egység felé vezető úton. A keresztény házasság (és felteszem, minden egészséges házasság és párkapcsolat) elismeri ezt. A Biblia is sok képet használ Isten és az övéi kapcsolatára, melyek a szerelemből, házasságból kölcsönvettek. Bibel heart by Ragnaa

Pl. jel 21,2 És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.

ézs 62,5, Mert mint elveszi a legény a szűzet, akként vesznek feleségül téged fiaid, és a mint örül a vőlegény a menyasszonynak, akként fog néked Istened örülni.

Mk 2,19, Jézus pedig monda nékik: Avagy bőjtölhet-é a vőlegény násznépe, a míg velök van a vőlegény? A meddig a vőlegény velök van, nem bőjtölhetnek.

Jn 3,29 A kinek jegyese van, vőlegény az; a vőlegény barátja pedig, a ki ott áll és hallja őt, örvendezve örül a vőlegény szavának. Ez az én örömem immár betelt.

A nemek különbsége az örök időkig megmarad, bár a Mennyországban már a földi szexualitás nélkül. (Ezt én sem tudom, milyen lesz. Állítólag a szüzességet fogadottak élik ezt. Szerintem meg nem, mert én olyannak képzelem az örökkévalóságot, ahol vannak párkapcsolatok, de nincs testiség. Gondolom, van gyengédség, és intimitás, de nincs szexuális gerjedelem.  Ennél tisztább képet nem tudok elképzelni erről.)

A női értékek aktualitásáról a társadalomban – e tanítás kiemeli a nő természetes hajlandóságát, hogy másokért, a másikért éljen, melynek alapvető tere a család. Bár feminista mozgalmak követelik az önmagáért való létet, azért a legtöbb nő őrzi magában a készséget, mely egy új élet fogadására, védelmére és támogatására irányul. A dokumentum sokra értékeli a nők erényeit, hogy tisztelik az életet, korán érzékennyé válnak az élet nehézségeire, és érzik a felelősség terhét, mely az önállósághoz kell.

Tévedés lenne azonban a nőket csak, mint anyákat értékelni. Az Egyházon belül a szüzességet vállalók jó példa erre. Jelzik, hogy az anyaság, mint másokat szolgálás és életadás megvalósulhat csak lelkileg is. Az Egyház hangsúlyozza a nők jelenlétének fontosságát a családon belül, ahol formálódik a jövő társadalma, de elismeri, hogy a fontosabb politikai vagy gazdasági, stb. állásoknak is nyitva kell lenniük előttük.

Fontos igény, hogy a nők dönthessenek, és szabadon, hogy teljes állású anya, részmunkaidős dolgozó, vagy magát teljesen a szakmájának szentelő nő akarnak-e lenni.

Ismét figyelmeztet a levél, hogy nem szabad a nemeket szembe fordítani, ezen problémákat a kapcsolatokon belül, békében kell megoldani, nem legyőzendő ellenségnek beállítva az emberek bármely csoportját. Tehát a politikának harcolnia kell az igazságtalan szexuális megkülönbözetés ellen, (vagyis agyő kvóta!) másrészt figyelembe kell vennie az egyéni szükségleteket. (Gondolom, ez egyenlő azzal, ami fent ki volt fejtve, hogy mindenki szabadon választhasson olyan életforma mellett, amelyik neki tetszik. Ugyanakkor pl. senki se legyen kötelezve arra, hogy valakit azért alkalmazzon, mert ehhez vagy ahhoz a nemhez tartozik.)

A női értékek aktualitása az Egyházban: Mária a legjobb példa, milyennek is kell lennie az Egyháznak Isten felé. (Na, ezzel sok férfit el lehet veszíteni, gondolom. Nőt állítani példaképnek – nekem sem túl vonzó, pedig én azért tisztelem a Szűzanyát.)

Amit Isten vár az Egyháztól: odahallgatás, türelem, alázat, befogadás, hűség, istendicséret – mind Máriához köthető erény. A nők feladata az az Egyházban, hogy megéljék, és így megmutassák ezeket a tulajdonságokat a világban. Bár minden megkeresztelt feladata ez, mégis a nőkhöz különösen köthetők a felsorolt jellemzők.

Végül a dokumentum szól a megtérés és bűnbánat jelentőségéről, melyet mindenkinek gyakorolni kell, hogy ismét a boldogság és egymás kiegészítése legyen harcok helyett a nemek közt.

A levelet II. János Pál pápa hagyta jóvá 2004.05.31 –én, és elrendelte közzétételét.

NikonF100-Portra400-Apr18-2011_0001-edit-8x10 by mazdamattcPár szó a levélről. Örülök, hogy egyházam foglalkozik a férfiak és nők együttműködésének mikéntjével, és jó, hogy az egymás kiegészítését és szeretetét teszi a figyelmünk elé. De a férfiakról szót sem ejt (szinte), és teljesen figyelmen kívül hagyja Szent Pál és Péter apostolok bibliai intelmeit, melyek a nőt a férfi alá rendelik (legalábbis a családon belül.) Bár ez talán jó (?), jobban megfelel korunknak. Emancipált lett az Egyház, de ki ítélheti meg, hogy ezzel egy bibliai tévedést hoz helyre, vagy hűtlen lett az Istenhez, a világnak való tetszés keresése miatt?

Másrészt én örülnék neki, ha konkrétan kifejtenék, hogy a szélsőséges feminizmussal szemben hogyan kellene megtartani a szeretet parancsát, mikor az habzó szájjal támad és lő mindenre, ami mozog, mert szerinte patriarchális. Amikor a kereszténységről a gender feminizmusnak annyi a véleménye, hogy a nők leigázása érdekében létrehozott rendszer, abszolút patriarchális, a középpontban egy hímnemű Istennel, aki brutálisan legyilkoltatja saját fiát a megbocsátása feltételeként.

Persze kell szeretni ezeket az elvakult feministákat is, hiszen az ellenséget is kell. De hogyan? Nekem úgy tűnik, itt a határozott ellenállásnak van helye, és a józan, tiszta fejjel való gondolkodásnak – amit alig találok megvalósíthatónak. Mikor a bőrömre pályáznak, mikor ki akarnak forgatni mindenből, ami számít nekem, még a családomat is szét akarják rombolni, mikor férfiként bűnözőként kezelnek, csak mert domborodik elöl az alsónadrágom, mikor a gyerekemet homoszexuálissá akarják nevelni (talán kis túlzással), akkor hogyan maradjak jóindulatú, és főleg józan? Na, erre lennék én kíváncsi.

1 vote, average: 5,00 out of 51 vote, average: 5,00 out of 51 vote, average: 5,00 out of 51 vote, average: 5,00 out of 51 vote, average: 5,00 out of 5 1 olvasó átlagosan 5,00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Toplak Zoltán

Toplak Zoltán
Lassan negyvenes, kétgyermekes apuka vagyok. Nagyon fontos nekem a férfimozgalmi tevékenység és a keresztény hit. Egy férfiközösség szervezője vagyok, igyekszünk megélni és kivinni a világba egészséges férfiszellemet. Személyes tapasztalatom az, hogy ez sok küzdelemmel és mély fájdalommal jár. De a végeredmény magáért beszél - megéri. ;-)

11
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
4 Egyéni hozzászólás
7 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
4 Hozzászólások szerzői
DeansdaleTheodoritaZoliAlter Ego Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Alter Ego
Szerkesztő

Úgy gondolom, hogy egy óriási lépést tettél előre a saját publicisztikai hangod megtalálásának útján. Jól sikerült írás! Csak így tovább Zoli!

Theodorita
Olvasó
Theodorita

Jó cikk. Pár gondolat eszembe jutott erről…

Szeretem a katolikus vallást és a Bibliát, mert ráébreszt, hogy milyen felemelő dolog nőnek lennem (gondolom, a férfinak meg felemelő férfinek lennie :) )

Utálom mind a feminizmust, mind az antifeminizmust. Hülyeség, mert egymásért vagyunk és nem egymás ellen.

Ami pedig Szent Pál és és Szent Péter leveleit illeti, ott valóban alárendeltséget említenek, de semmiképpen sem alábbvalóságot! Ott a család,  a férfi és nő összetartozásáról szól a “történet”. Mindkettő, miután felhívja az asszonyok figyelmét az engedelmességre, mindjárt felhívja a férjek figyelmét is, hogy szeressék feleségeiket (hogy mi a szeretet, azt Pál ki is fejti a szeretethimnuszban, Jézus is tanít rá, stb.)

Amúgy nem is régen hallottam egy elég elfogadható tanítást, amely a Genesis-t úgy magyarázza, hogy mikor Isten megteremti Ádámot, őt valóban tökéletes képmásának teremti, ám Évát úgy alkotja meg, hogy Ádámból elvesz egy részt, amely attól a pillanattól már Éva sajátja lett. Tehát ami megvan a nőben, nincs a férfiben, és fordítva, miután összeházosodnak, akkor alkotnak majd egy egészet. (amúgy  Bibliában a teremtéskor ha jól tudom, az EMBER teremtéséről van szó, férfiről  és nőről már csak azután beszél, hogy ketten vannak)

Amúgy a Biblia kicsit sem nőellenes, mint sajnos sokan hisznek. Sőt!  Jézus a bűnös nőnek is megbocsát,épp mint bármelyik férfinak. Jézus szeretett az asszonyok közt mozogni (tiszta szándékkal, mert szerette őket -nem szabad itt semmi piszkos dologra gondolni), szívesen tanította őket is, nem tett különbséget. Elsőként asszonynak jelent meg feltámadása után is. Aztán nem beszéltünk még Máriáról…

Szóval örülök, hogy nő vagyok, csodálatos hivatás, nem cserélném le, és örülök, hogy egy férfi társsal (aki szintén egy csoda) együtt alkotunk majd egy családot.

Ennyi :)

Deansdale
Admin

“Utálom mind a feminizmust, mind az antifeminizmust.”

Keresztényi példával ez olyan, mintha azt mondanád: utálod mind az ördögöket, mind az angyalokat. Elvégre miért harcolnak egymás ellen???

A feminizmus a férfiak ellen küzd és szítja az ellenségeskedést.

Az antifeminizmus nem a nők ellen küzd, hanem a feminizmus ellen, vagyis az ellenségeskedést szítókat akarja lecsillapítani, hogy végre béke legyen.

Aki azt képzeli, hogy a feminizmus és az antifeminizmus ugyanolyan, csak ellentétes előjellel, az nem ért semmit az egészből.

Theodorita
Olvasó
Theodorita

A teljesség kedvéért :)

Kontextusból kiragadva történnek a félreértések. Így azért sokkal tisztább a kép:

Legyetek egymásnak alárendeltjei Krisztus iránti tiszteletből. Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, akárcsak az Úrnak, mert a férfi feje az asszonynak, amint Krisztus is feje az egyháznak; ő a test üdvözítője. De mint ahogy az egyház Krisztusnak van alárendelve, úgy az asszonyok is mindenben a férjüknek. Ti férjek, szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat! Önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjében az ige által megtisztítva megszentelje, és dicsővé tegye magának az egyházat, hogy sem folt, sem ránc, sem más efféle ne legyen rajta, hanem legyen szent és szeplőtlen. Ugyanígy a férfiak is úgy szeressék feleségüket, mint önnön testüket. Aki szereti a feleségét, önmagát szereti. Hiszen soha, senki sem gyűlöli a testét, hanem táplálja és ápolja, akárcsak Krisztus az egyházat, mert tagjai vagyunk az ő testének. ,,Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és ketten egy test lesznek’. Nagy titok ez; én pedig Krisztusról és az egyházról mondom! Tehát mindegyiktek úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét.

Efezusi levél, 5. 21-33

(Sőt ha belegondolok, végülis mi nők jövünk ki jobban az egészből, mert ha úgy szeret a férjünk, ahogy Krisztus az Egyházat, az a bizonyos engedelmesség nem kötelesség, hanem spontán reakció és következmény :) )