Egy elgondokodtató írásban elmélkedik a ‘Kaleidoscope és Prizma” blog szerzője a gender mainstreaming kérdéseiről, Anti-gender mainstreaming cím alatt. A blog a következő mondattal összegzi célját és irányultságát: “Ennek a blognak a szellemi irányát talán a keresztény humanizmus szándéka jellemzi legjobban, de van benne mindenből egy kicsi, ami a körülöttünk lévő világban fontos.” A “mindenből egy kicsi” megnyilvánulását nem igazán érzékeltem az oldalon, sokkal inkább egyértelművé vált számomra, hogy elsősorban a homoszexualitás és az egyház viszonyát boncolgató meleg blogról van szó, zömmel kifejezetten meleg témákkal és link-ajánlóval. Mindezt egyrészt azért tartom említésre méltónak, hogy könnyebben tudjuk kontextusba helyezni a szerző véleményét, másrészt így jobban érthetjük, hogy miért szól a cikk első fele a homoszexualitás miértjéről és mikéntjéről a gender mainstreaming helyett.
A cikkíró gondolatmenetét követve tehát ejtsünk itt is néhány szót a homoszexualitás kérdésköréről: Bár a szerző a homoszexualitást az egyén genetikája által elrendelt irányultságnak gondolja és elutasítja a neveltetés, a tanult viselkedésminták és a környezet mérvadó szerepét, azonban a pszichológia és szociológia kérdésköreiben tájékozott olvasó nyilván tudja, hogy az állatvilágban is megfigyelhető viselkedésmódok alapján kimondható, hogy a homoszexuális viselkedésre való hajlam általánosan jelen van az emlősökben. Az, hogy a homoszexuális hajlamok milyen mértékben kerülnek előtérbe egy környezeten belül, az leginkább a csoportdinamika által befolyásolt módon alakul. Például, ha valamilyen okból eltolódott nemi arányú, egynemű csoportok keletkeznek, akkor a csoport egy része alkalmi jelleggel a másik nemre jellemző szexuális viselkedést kezd el mutatni. Ez jellemző mindkét nem egyedeire, tehát a homoszexuális viselkedés adott körülmények között megjelenik mind a nőstényeknél, mind a hímeknél. Ugyanakkor tudhatjuk azt is, hogy a homoszexualitás, mint viselkedésforma annál inkább jelen volt a történelemből ismert civilizációkban, minél inkább megengedő volt vele szemben a társadalom. Lásd az ókori görögök szabados szexuális szokásait. Mindemellett, – bár ekörül számos vita zajlott már – legalább feltevésként fogadjuk el a cikkíró álláspontját, hogy az emberek hozzávetőleg 5 százaléka genetikai alapon elrendelt módon, megmásíthatatlanul homoszexuális. Bár a magam részéről úgy vélem, hogy a homoszexualitás jellemzően átmeneti, tanult, később pedig meggyökeresedő viselkedésforma, míg a transzszexualitás inkább genetikai vagy méhen belüli fejlődési zavar, vagy éppen súlyos elmezavar miatt bekövetkezett fordított nemi identitás.
Leszögezem, nincs ellenvetésem a homoszexuálisok és a transzneműek esélyegyenlőségi igényeivel szemben, viszont ha genetikus okokat találunk a homoszexualitásra, és mindössze néhány százalékra tesszük a számukat, akkor nem értem mi szükség volna a gyermekek gender-ideológia szerinti nevelésére, hiszen egy széles körben alkalmazott nevelési módszernek mindenképpen a többségi társadalom egészséges nemi identitásának kialakításáról kell szólnia. Márpedig ha elfogadjuk, akkor a genetikára alapozott statisztika alapján biztosak lehetünk benne, hogy a felnevelendő gyermekek 95 százalékának nemi identitása azonos a biológiai nemével. A pár százalékot kitevő speciális kisebbség szempontjainak semmiképpen sem rendelhető alá a többség pszicho-szexuális neveltetése. Mindez azért is fontos, mivel a szerző érvelésében jelentős szerep jut annak a tévedésnek, hogy a homoszexualitás reklámja, és a gender-ideológia erőltetése nem lehet jelentős befolyással a homoszexuális viselkedésformák terjedésére, mivel a homoszexualitás egyénileg elrendelt genetikus tulajdonság. További fontos tévedése, hogy a gender-ideológia elutasítása feltétlenül a homoszexualitás megbélyegző elutasítása is egyben. Valójában arról van szó, hogy az emberek jelentős része tapasztalati alapon hisz az ember biológiai neme által meghatározott nemi szerepekben és nem kívánnak teret adni olyan társadalmi szabadosságnak, amely kifejezetten támogatja a nemi szerepek összezavarását és a homoszexualitás leplezetlen felszínre kerülését a többségi társadalom ízlésvilágának terhére.
A cikkíró feltételezi, hogy “…eredeti szándéka szerint a gender mainstreaming pozitív célokat, a nők egyenjogúságát, hátrányos megkülönböztetésük felszámolását tűzte ki célul”. Amivel szemben a valóság az, hogy a gender-ideológiát nemi identitásválságban szenvedő, pszichológiai problémákkal küzdő nők, vagyis egy szűk kisebbség agyalta ki. Mindannyian a nagy előd, Simone de Beauvoir, egzisztencialista filozófusnak gúnyolt sci-fi író(nő?) nyomaiban járnak. A zárójelet és a kérdőjelet azzal az elhíresült mondatával érdemli ki, miszerint “Nem születünk nőnek, hanem azzá válunk”. És lényegében ez a mondat és a hozzáfűzött tudományosan ellenőrizhetetlen fantazmagória adja a gender-ideológia alapját. Talán nem is kellene több szót fecsérelnem arra, hogy bizonygassam, hogy súlyos nemi identitás-zavarral küzdött, de a teljesség kedvéért ejtsünk még néhány szót kórképéről. Egészen biztos, hogy sohasem sikerült nővé válnia. Már koravén gyermekkorában saját édesapja mondta róla, hogy “úgy gondolkodik, mint egy férfi”. Tanítványai leleplező visszaemlékezéseiből kiderül, hogy tanárként dolgozva fiatalkorú gyermeklányokat csábított el, többekkel rendszeres szexuális viszonyt folytatott. Ami miatt végül tanári munkájától is eltiltották. Én egyszerűen elképzelni sem tudom, hogy egy leszbikus (transznemű?), ephebofil tanár zavaros képzelgéseiből hogyan származtatható nevelési célkitűzés? Biztos vagyok benne, hogy sehogyan sem!
A gender-ideológia megalkotói és propagálói sok esetben leszbikusok és kasztrációs szindrómában szenvedő nők, akik egyéni aberrációjuknak szeretnék alárendelni az egész társadalom működését. A közösségi nevelés valamilyen szinten mindig beleszólt a társadalmilag kívánatosnak ítélt szexuális irányultság és a nemi szerepek kialakításába, azonban ennek irányvonalai az ösztönök által sugallt természetes elvek mentén alakultak. Úgy gondolom, hogy a gender-ideológia a legelemibb ösztönök által diktált nemi szerepekkel megy szembe. A társadalmi és a biológiai nem elválasztásának szükségességére a feministák nem szolgálnak más indokkal, minthogy saját személyes tapasztalatuk, élményük alapján ezt szükségesnek érzik. Mivel én egészséges emberek esetében nem tartom lehetségesnek a társadalmi, nemi szerepek elválasztását a biológiai nemtől, ezért az egész gender kérdést csak az ideológiát kitaláló feministák személyes pszicho-szexuális zavaraként tudom értelmezni. Ezért aztán hajlok rá, hogy szinte tisztán az ő egyéni szexuális problémájukként tekintsek az egész kérdésre, nem pedig valódi, széles néprétegeket érintő társadalomelméleti problémaként.
Mindemellett a meleg férfiakat is sikerült meggyőzniük arról, hogy ez az ügy róluk is szól. Tehát a genderfeminizmus ténykedésének egyik fricskája, hogy nem a feministák által olyannyira gyűlölt heteroszexuális férfiak, hanem a melegek lettek az igazi kárvallottjai ennek az abszurd történetnek. Hogy miért mondom ezt? Míg a női homoszexualitással mindig is sokkal elfogadóbb, megengedőbb volt a társadalom, addig a férfi homoszexualitást inkább maró gúny és gyűlölet övezte. Amikor a gender-neveléssel kapcsolatban sokan rávilágítottak, hogy az elképzelés hátráltatja a helyes nemi szerepek elsajátítását, nemtelen vagy éppen homoszexuális attitűd kialakulásához vezethet, akkor sokan újra a meleg férfiakat állították pellengérre, holott ez a történet kezdetben egyáltalán nem róluk szólt. Mint a most tárgyalt cikk is mutatja a meleg férfiak pedig egyre nagyobb sértettségük és vélt előnyeik okán elvakultan igyekeznek védelmére kelni ennek a félresikerült ideológiának, és így válhatnak a társadalomellenes feminizmus önkéntelen, öntudatlan szekértolóivá és az egész ügy bűnbakjává.
Én alapból a gender-ideológiát ökörségnek tartom, de a kiindulási pontban nem érzek olyan nagy bizonyosságot, mint ahogy leírod. Vannak ilyen és olyan álláspontok is azzal kapcsolatban, hogy a homoszexualitás mennyire genetikus, vagy nevelésfüggő. Ha pedig ilyen stabilan tényként állítod a saját álláspontodat, akkor jó lett volna betenni néhány linket a bizonyításra vonatkozóan.
Nagy értekezésbe illő hivatkozás halmazt nem akartam a cikkbe ágyazni, de így utóbb, ha valaki kedvet és türelmet érez hozzá:
Elsőként a megfigyelések szerint homoszexuális viselkedést mutató állatok listája, amit a magam részéről elégséges bizonyítéknak tekintek a homoszexualitás teljesen általános élővilágbeli elterjedtségére, szemben az egyéni genetikus elváltozás elméletével:
http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_animals_displaying_homosexual_behavior
Szexuálpszichológusok ismerik a tényt, hogy ha arra kérdeznek rá, hogy kinek volt életében legalább egy azonos neművel átélt orgazmusa, akkor lényegesen nagyobb szám adódik, mint akik homoszexuálisnak vallják magukat. A férfiak kb 33 %-a és a nők 13 %-a ismeri el, hogy átélt homoszexuális viszonyt legalább egy alkalommal. És a látenciáról, az elhallgatásokról még szót sem ejtettünk.
Erről például a wikipédiában: http://hu.wikipedia.org/wiki/Homoszexualit%C3%A1s
Az eddigi legnagyobb ikertanulmány, amely a genetikai okok túlhangsúlyozása ellen szól és a tanult viselkedés jelentős szerepét bizonyítja:
http://www.origo.hu/tudomany/20080704-az-eddigi-legnagyobb-ikertanulmany-a-homoszexualis-viselkedes-kialakulasarol-1.html
http://www.weborvos.hu/egeszsegmagazin/homoszexualitas_genek_vagy_kornyezeti_hatasok/115798/
Szendi Gábor több kutatóval egyetemben a homoszexualitás kialakulásának okait evolúciós előnyökben látja:
http://www.tenyek-tevhitek.hu/csaktagoknak/homoszexualitas.php
(Csak tagi regisztráció után végig olvasható cikk)
A genetikusan determinált homoszexualitás elméletet úgy tudom, hogy legfeljebb egy hajlamosító gén támasztja alá, maguk az eredményt publikáló kutatók sem állítják, hogy egyértelmű magyarázatát adná a homoszexualitásnak:
http://tudomany.ma.hu/tart/rcikk/h/0/174700/1
A homoszexualitás társadalmi okait példázzák az ókori görögök szexuális szokásai:
“A homoszexualitást tehát az összes (!) krétai férfi átéli életében legalább kétszer, egyszer mint avatott, egyszer mint avató. Ez a szokás Spártában is élt, sőt, megbüntették azt, akinek nem volt ilyen kapcsolata.”
http://www.kunsagi.com/szextortenet/gorogszex.html
Én úgy vélem, hogy fentiek fényében kellő megalapozottsággal foglalhatok állást amellett, hogy a homoszexuális viselkedés kialakulásának és a homoszexuális nemi szerep választásának okaiként leginkább az eredendő ösztönkésztetés rétege felett ható pszichológiai, családi és társadalmi okok dominálnak.
“Elsőként a megfigyelések szerint homoszexuális viselkedést mutató állatok listája, amit a magam részéről elégséges bizonyítéknak tekintek a homoszexualitás teljesen általános élővilágbeli elterjedtségére, szemben az egyéni genetikus elváltozás elméletével:”
Nem igazán gondolom, hogy ez erre bizonyíték lenne. Ahogy az állatvilágban is előfordul, úgy az embereknél is, de nem látok kapcsolatot a kialakulás mikéntjével.
“A férfiak kb 33 %-a és a nők 13 %-a ismeri el, hogy átélt homoszexuális viszonyt legalább egy alkalommal.”
Ez komoly? A férfiaknál 33%??!!
A többi egyértelműen elfogadható, ilyesmi kellett volna a cikkbe is.
Én valószínűnek érzem, hogy azonos módon, többé kevésbé azonos ösztönkésztetések miatt. Tény, hogy bizonyíték nincs, csak a sűrű előfordulásból eredő következtetés.
“Alfred Kinsey és munkatársainak adatai szerint a férfiak egy harmada és a nők 13-%-a számol be arról, hogy életében legalább egyszer átéltek azonos nemű partnerrel orgazmust.” – Wikipédia.
– Többet vagy kevesebbet tippeltél volna? :)
Még jó hogy mindenképp kevesebbet. Gondolj bele, hogy ha elmész egy 9 fős baráti társaságba, akkor ha átlagos a társaság, akkor hárman már voltak férfival. Szerintem ez rengeteg, és borzasztó.
Kinsey nem tekinthető hiteles forrásnak. A Rockefeller-alapítvány támogatta, és ő radikálisan felforgatta a szexualitásról addig elfogadott képet… Köh-köh…
“Kinsey obtained research funding from the Rockefeller Foundation, which enabled him to inquire into human sexual behavior. His Kinsey Reports—starting with the publication of Sexual Behavior in the Human Male in 1948, followed in 1953 by Sexual Behavior in the Human Female—reached the top of bestseller lists and turned Kinsey into an instant celebrity. Articles about him appeared in magazines such as Time, Life, Look, and McCall’s. Kinsey’s reports, which led to a storm of controversy, are regarded by many as an enabler of the sexual revolution of the 1960s and 1970s.”
Őőőő… Nem elavult már kicsit Kinsey bácsi?
“A kutatás módszertanát számos kritika érte. Egyrészt a mintában jelentősen felülreprezentáltak voltak bizonyos társadalmi csoportok (a megkérdezettek 25%-a börtönviselt5%-a prostituált volt). Másrészt csak olyan emberek adatait tartalmazta, akik hajlandóak voltak a kutatásban részt venni. Mivel a szexualitás az 1940-es évek Amerikájában tabutémának számított, ez is torzított mintát eredményezett.” – Wiki
Az őt követő másik bácsi – a Kinsey által alapított intézet vezetője – a 70-es években friss mérésekkel igazolta mestere adatait. Nem is gondoltam volna… khm…
“Csak olyan emberek adatait tartalmazta, akik hajlandóak voltak a kutatásban részt venni “? – Olyanokét hogyan is tartalmazná, akik nem hajlandóak részt venni? Ezt ugye senki nem gondolja komoly kritikának.
“Mivel a szexualitás az 1940-es évek Amerikájában tabutémának számított, ez is torzított mintát eredményezett.” – A társadalmi tabukat nem értem hogyan lehet a kutatón számonkérni?
Ebből csak az a következtetés vonható le, hogy ha a tabukat mellőző módon vizsgálódhatott volna, akkor még meglepőbb számokat kapott volna.
“Olyanokét hogyan is tartalmazná, akik nem hajlandóak részt venni?”
Nem ismerős? “Ha most lennének a választások, a Fideszre szavazna 17%, az Elempére 1,1%,… nem tudja/nem akarja megmondani 58%”
Ha adatbázisból vesznek egy reprezentatív mintát, akkor az is egy reprezentatív adat, hogy hányan nem akarnak válaszolni, és ez segít valós helyén kezelni a válaszolókat is. Extrém példa: csak az 5% homi hajlandó kitölteni, az eredmény: a magyar férfiak 100%-a homoszexuális. Elhiszed?
“Olyanokét hogyan is tartalmazná, akik nem hajlandóak részt venni? Ezt ugye senki nem gondolja komoly kritikának.”
Az a gond, hogy egy erkölcsös társadalomban csak az erkölcstelenek hajlandóak ilyen tesztekben részt venni. Legalábbis ez az alapja a kritikának, és szerintem nem hülyeség. Pl. hogy a tesztalanyok negyede börtöntöltelék volt azért eléggé erősen befolyásol egy homoszexualitási tesztet, nem?
A kérdésre, hogy “dugtak már seggbe?” valszeg más választ ad egy sittes és mást egy “külvilági” ember.
És ez mondjuk jelzi azt is, hogy a tesztkészítők szándékai nem voltak egészen tiszták.
A hgyi által idézett “kritikai érvek” márcsak szemantikai értelemben is megmosolyogtatóak. A kutatási módszereinek tökéletlenségéről persze lehet vitatkozni, de Kinsey szándékát és szerepét a szexuális kutatásban szerintem félreérted. Mivel felhoztad a Rockefeller alapítványt, fontos elmondani azt is, hogy az alapítvány végül megvonta tőle a támogatást. A “tabukkal teli” amerikát talán a férfiak szexuális szokásainak leleplezése, elemzése botránkoztatta meg? Szó sincs róla! Kinsey akkor lett kegyvesztett és közellenség, amikor a nők vonatkozásában is hasonló vizsgálatokat végzett. Ha tetszik Kinsey lényegében a feminizmus áldozata lett. Végül az egész szexuális forradalmat is az ő nyakába akarták varrni.
Itt olvashatsz erről bővebben: http://hvg.hu/Tudomany/20060823kinsey
Nem nagyon akartam Kinsey személyével sokat foglalkozni, de az angol wikin van róla elég érdekes anyag. Például hogy a munkatársait beszélte rá, hogy fajtalankodjanak, és a saját lakásán filmezte őket. Meg ilyesmi. Egyszerűen nem tudom komolyan venni, akárhonnan is nézzük. Egyrészt 100% fulltotál egyértelmű, hogy a saját szexuális problémáit vetítette ki, még a metodikai lépések is látszanak amiken végighaladt. Másrészt számomra az, hogy a Rockefellerek pénzelték (pont úgy mint a szexuális forradalmat, a feministákat, stb.) önmagában kizáró ok. Hogy később megvonták a támogatást, mikor a másik projektjükkel összetűzésbe került, az pontosan ezt jelenti, semmi többet.
Eredeti szándékom szerint én sem akartam Kinsey-vel foglalkozni. De valahogy csak itt kötöttünk ki. Gondolom erre utaltál:
“Kinsey filmed sexual acts which included co-workers in the attic of his home as part of his research; Biographer Jonathan Gathorne-Hardy explained that this was done to ensure the films’ secrecy, which would have caused a scandal had it become public knowledge. James H. Jones, author of Alfred C. Kinsey: A Public/Private Life, and British psychiatrist Theodore Dalrymple, amongst others, have speculated that Kinsey was driven by his own sexual needs.”
“Kinsey kutatása részeként szexuális aktusokat filmezett otthonának padlásszobájában, amelyben munkatársai szerepeltek. Életrajzírója, Jonathan Gathorne-Hardy elmagyarázta, hogy ezeknek a felvételeknek a titkosságáról megfelelően gondoskodtak, mivel nyilvánosságra kerülésük botrányt okozhatott volna. James H. Jones, az “Alfred C. Kinsey nyilvános és magánélete” című könyv szerzője olyan spekulációval élt, hogy Kinsey-t saját szexuális szükségletei motiválták.”
Mellékesen a “fajtalanság” szót nem igazán találtam sehol. Nos, megszállott kutató volt. Korábban a gubacsdarazsakat is képes volt napokig figyelni. Amikor az emberi szexualitást kezdte kutatni, akkor miért mellőzte volna korábbi tudományos módszereit? :D Muszáj volt kellő alapossággal megfigyelnie az emberek szexuális életét is! :D Egyébként meg mindenkinek joga van rá, hogy élvezze a munkáját! :D
A szexuális kutatás területén nem igazán volt elődje. A kutatási módszereket, metodikákat önmagának kellett kidolgoznia. És nyilván ehhez a kutatási területhez kellő szabadosság is szükségeltetik a kutatótól. Hogy a párválasztás illetve általában az emberi szexualitás témaköréről annyira kevés tudományos ismeret áll rendelkezésünkre, az pont a tabuk, a prüdéria és a kutatók megbélyegzésének veszélye miatt alakult így szerintem. Még ha valóban szexmániás is volt, a magam részéről önmagában ezért nem kárhoztatom. Eddig sehol sem olvastam olyan dolgokat, amik bizonyították volna szándékos, rosszindulatú inkorrektségét, etikátlanságát.
Egyébként úgy gondolom, hogy minden kutató vagy megszállottan nagy rajongója, vagy nagy gyűlölője a témájának. A kritika és az életrajz írás pedig elég szubjektív és félreérthető dolog. Nem tartom kizártnak, hogy Kinsey kritikájának általában annyi értelme és létjogosultsága van, mintha az életrajz íródként valaki a következőket írná:
“Deansdale nemzetközileg ismert konzervatív beállítottságú antifeminista publicista, szakíró. Számos munkájában rámutatott a feminizmus visszásságára, kérlelhetetlen kritikusként tárta fel a huszonegyedik századi nőmozgalmak igazságtalan, jogellenes voltát. Ugyanakkor nem zárhatjuk ki, hogy munkájában saját frusztrációi motiválták, legalábbis kritikusai mindig is valószínűsítették, hogy nőgyűlölő. Többen azért kárhoztatják, mivel meglátásuk szerint aktívan részt vállalt a nők egyenjogúsításának gondolatát zászlójára tűző nőmozgalmak ellehetetlenítésében. Több olyan internetes portál tevékenységében működött közre, amelyeket a nők hangosan kritizáltak a véleményük szerint kifejezetten nőellenes hangvétel miatt.”
:D
Értem én a viccet, de a párhuzam sánta :) Ha előkerülnek olyan bizonyítékok, miszerint nőket tartottam a pincémben, vagy valami hasonló, akkor az utókor joggal gondolhatja hogy nőgyűlölő voltam. De mivel ilyesmiről nincs szó, marad a szavaim elemzése, és azokban egy deka nőgyűlölet sincs.
Tudtam, hogy a fajtalankodásba belekötsz, fogadni mertem volna rá :) Egyébként a kérdéses sor pont az általad idézett rész előtt található:
“He encouraged his staff to do likewise, and engage in a wide range of sexual activity”
Ez a “wide range” a szövegkörnyezetet ismerve sejthető, hogy mit takar.
Ettől függetlenül a “fajtalankodás” szó csak azért került a kommentbe mert hirtelen nem jutott eszembe jobb. Tény, hogy vannak negatív felhangjai, de melyik vonatkozó szónak nincsenek?
Mindenesetre számomra az a “kutató”, aki homoerotikus felfedezésekre buzdítja a kollégáit és a saját lakásán filmezi őket az továbbra sem tűnik objektívnek és elfogulatlannak :)
Nem nagyon fogunk dűlőre jutni. :) Inkább már csak L’art pour l’art vita képpen:
Korábban elmondtad, azt tartanád szükségesnek, hogy ne foglalkozzunk azzal, hogy ki mit szeret csinálni a “paplan alatt”, ugyanakkor, nekem úgy tűnik, hogy most éppen azért (is) minősíted hiteltelennek Kinsey szexuális kutatói munkáját, mert homoszexuális beállítottságot tulajdonítasz neki. Nekem például, fogalmam sincs, hogy mi van azokon a filmfelvételeken. Még azt sem tudom, hogy homoszexuális vagy heteroszexuális aktusokat vettek e fel. Ez engem nem is annyira érdekel. Azt sem érzem fajsúlyos érvnek, hogy munkatársait mire, vagy mire nem buz(d)ította, mivel a kollégák minden bizonnyal döntésképes felnőtt emberek voltak maguk is. Ugyanakkor, ha már mindenáron erre is fókuszálunk, úgy tudom, hogy sikeres heteroszexuális házasságban élt. Amellett, hogy esetleg széleskörű volt a személyes szexuális érdeklődése, a kutatása is az emberi szexualitás széles spektrumára terjedt ki. Tehát nekem úgy tűnik, hogy korántsem az állt az érdeklődésének középpontjában, hogy önigazolást találjon esetleges homoszexuális érdeklődésére vagy hogy népszerűsítse a homoszexualitást. Egy kutató személyes motivációjának a megkérdőjelezése amúgy sem alkalmas a statisztikai eredményeinek a megkérdőjelezésére.
Természetesen megállnak a statisztikai mintavételezés módszerével szemben felhozott szakmai ellenérvek, de ugyanígy megfontolandó az is, hogy a javított módszerek melletti vizsgálatok is alátámasztani látszottak Kinsey eredményeit.
Szerintem jó ez a vita, amíg senki nem vonódik bele érzelmileg. Csiszoljuk addig az álláspontot amíg valami ki nem kristályosodik.
Namármost jelentős különbség van aközött, hogy társadalmi szinten ne foglalkozzunk az egyéni szexuális irányultságok kérdésével, ugyanis társadalmi témákban nem releváns – vagy hogy valaki “gyanús” kutatási anyagokkal próbálja befolyásolni a közvéleményt és közerkölcsöt, úgy, hogy ő maga nem objektív. Persze hogy foglalkozok Kinsey személyes klímaproblémájával, mert a tudományos munkásságát befolyásol(hat)ta. Ha magánember lett volna, le nem sz*rnám hogy kit és hogyan filmezett.
Egyébként tény, hogy az egyes apróságokat ki lehet magyarázni, vagyis például az “egyéni megközelítésével” kapcsolatos érveid elfogadhatóak. Amit nem lehet kimagyarázni az az apróságok összessége. Túl sok jel mutat abba az irányba, hogy a kutatásai hiteltelenek. Mindamellett persze hogy szerintem egy átlagembernek amúgyis önmagában evidens, hogy nincs 30-40% meleg a férfiak között. Tudom, tudom, az átlagember nem végzett kutatásokat. De azért paraszti józan esze majd’ mindenkinek van.
Akik Kinsey vizsgálatait “alátámasztották” azok a saját tanítványai voltak a róla elnevezett intézet munkatársaiként. Ez megint csak egy olyan “jel” ami magában magyarázható lenne, de a többivel együtt már túl sok. A magyar adatok amiket linkeltél pl. kifejezetten nem támasztják alá az ő eredményeit.
Az a baj, hogy a magyar adatokkal szemben pedig én tudnék szerintem jogos ellenérveket felhozni. Tömören: 1987. Ha azt mondjuk, hogy Kinsey tabukkal teli közegben kutatott, akkor mit mondjunk a Kádár éra Magyarországáról? Amikor még állampolgári kötelesség volt a “romlott kapitalizmushoz” képest mindenkinek erkölcsösebbnek lenni… A hivatalos álláspont szerint, ugye a szocializmusban nem igazán vannak homoszexuálisok. Első kézből emlékszem a korszakra, 1987-ben voltam éppen 18 éves. Nagyon valószínűnek tartom, hogy az akkori társadalmi állapotok eltorzították ezt a statisztikát. Kicsit talán még kutatni kellene a neten értékelhető statisztikák után.
Én is kamaszodtam már akkoriban, de azért a rendszerváltás előtt 2 évvel már nem volt annyira durva a helyzet :) Lehet, hogy a hivatalos álláspontok még nem voltak sokkal megengedőbbek, mint a komenyizmus alatt, de “a nép” azért már lazábbra vette a figurát. Különben is mi voltunk a legvidámabb barakk :D
Abban az időben én az egészségügyben dolgoztam. Olyan helyen, ahol sok homoszexuális megfordult. Érdekes lehet ebben a statisztikai dologban az lehet, hogy ott nem tudta senki, hogy a kezelt nők között volt-e leszbikus. A férfiakról lehetett tudni, hogy homoszexuálisok. S amikor beindult az AIDS-szűrés, nők nem jöttek – persze úgy kommunikálták az AIDS terjedését, mintha az kizárólag homoszexuális férfiakra lenne veszélyes.
Manapság nagyon sok nő “leszbizik”. Főként divatból, vagy “celebkedésből”, vagy virtuskodásból.
Amikor hetedikes-nyolcadikos voltam, néhány osztálytársnőm délutánonként csókolózás-tanfolyamot tartott – más lányoknak. Teljesen természetesnek vették, hogy egymástól tanulnak csókolózni. Én úgy voltam vele, hogy ha eljön az ideje, fogom én azt tudni magamtól is. :o) (Bár Dobson szerint nekem leszbikusnak kellene lennem, mivel nem szívesen hordtam szoknyát, fociztam, verekedtem, nem szerettem babázni, rövid hajam volt – sokáig általában fiúnak néztek, stb. :o))) De hát nem lettem leszbikus.)
No igen. Az AIDS betegek számát legfeljebb a férfiak esetében hozhatjuk összefüggésbe a homoszexualitással, mert mint tudjuk a heteroszexuális és leszbikus szexuális akciók nem jelentenek akkora fertőzési kockázatot.
A nők homoszexualitásával szembeni nagyobb társadalmi tolerancia egyik oka a férfiak leszbi-szex iránti érdeklődése. Főleg ezért létezhetnek divat-leszbikusok ilyen magas számban. Ezért is mondtam Deannek, hogy nem vonhatunk le a popkultúrából messzemenő következtetést arra, hogy mekkora a valóban leszbikus életvitelt folytatók aránya.
A kamaszkor előtti, esetleg nem kifejezett nőies attitűdöt (ami a legtöbb esetben korántsem transz-szexualitás) szépen helyre szokták tenni a hormonok. :)
“Csókolózás-tanfolyam”
Eszem megáll! :) Szerintem te fel akarsz csigázni minket! ;)))
Az AIDS Afrikából jött, és az első terjesztője egy melegpornós afrikai volt… Ezért azt hitték, hogy ez csak a homokos férfiak között terjed, ezért ők jártak/járnak AIDS szűrésre, a többiek viszont nem, ezért egyre jobban terjed heterók között is, ráadásul drogos fecskendővel is…
Az meg azért érdekes, mert azok a férfiak akik lelkesen buziznak, vevők a leszbi-vonalra… ;)
Mondjuk nőknél meg ott a slash vagy a yaoi (az inkább tinilányoknál) úgyhogy kvittek vagyunk ;)
“Ami a homoszexualitást illeti, az elhangzottak szerint először azt népszerűsítik, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ez abnormális magatartás. De ez a dzsungel törvényének csak egy másik eleme, mert ha valaki olyan ostoba, hogy enged a homoszexualitásnak, akkor nem alkalmas arra, hogy benépesítse ezt a földgolyót.
Dr. Dunegan azután megemlíti, hogy Dr. Day szólt bizonyos betegségek létrehozásáról. Úgy véli, hogy az AIDS-t is laboratóriumban kísérletezték ki, és ennek egyik célja lehet azoktól az ostoba emberektől megszabadulni, akik elfogadták a homoszexuális életvitelt. Dunegan szószerint így foglalja össze a Dr. Day-től hallottakat:
“Ha olyan buta vagy, hogy a homoszexualitás népszerűsítése meggyőzött, akkor nincs helyed a Földön, és előbb-utóbb kihullassz. Kiválasztunk és megszabadulunk tőled. Azok lesznek a túlélők, akik elég okosak ahhoz, hogy ne hagyják magukat a propagandánk által félrevezetni.””
Dean, a “józan paraszti ésszel” kapcsolatban egy gondolat: Én írói eszközként is kicsit manipulatívnak érzem az erre való hivatkozást, és ha valamilyen fontos kérdésnek az eldöntéséhez próbáljuk meg eszközként hívni, akkor könnyen tévútra kerülhetünk. Mert mit is jelenhet a józan paraszti ész például ebben a témakörben:
Alfréd heteroszexuális, szigorú erkölcsi neveltetésben részesült, monogám, 2 szexuális partnere volt, nincs affinitása a homoszexualitásra. A szexualitásról nem igazán szokott beszélgetni. Környezetében egyetlen emberről, Béláról hallotta, hogy homoszexuális. Józan esze szerint a homoszexuálisok száma nagyon alacsony, legfeljebb fél százalék.
Béla biszexuális, poligám, két félresikerült házassága után inkább férfiakkal létesített kapcsolatot, számos partnere volt már. Ettől függetlenül szerinte bolondság, hogy a férfiak egyharmada homoszexuális. Ha elmegy egy férfiakból álló társaságba, akkor általában 10-ből csak egy férfival volt már szexuális kapcsolata. Józan esze szerint a homoszexuális férfiak aránya legfeljebb 10 százalék. Szerinte a nők között több a homoszexuális, amivel egyik barátnője Cecilia is egyetértett. Ceciliával bizalmas a kapcsolatuk, ezért a szexről is tudnak beszélgetni.
Cecilia, leszbikus, poligám, nem volt még férfival kapcsolata. Csókolózni a barátnője által tartott “csókolózás tanfolyamon” tanult. ;) Nem kötődik állandó partnerhez, számos kisebb kalandja volt kamaszkori barátnőivel és a rajtuk keresztül megismert más nőkkel. Józan esze szerint sok nő legalábbis biszexuális, de valószínűleg a nők 40 százaléka homoszexuális. Szerinte ennél már csak a férfiak között lehet több a homoszexuális, ezt mesélte Dezső is, akivel egy homoszexuálisok által látogatott szórakozóhelyen beszélgettek többször is a szexről.
Dezső, homoszexuális, partner választására a promiszkuitás jellemző, több száz partnerrel volt kapcsolata. Felháborítja az emberek képmutatása a homoszexualitással kapcsolatban. Még hogy 33 százalék meleg van csak? Cö! Vasárnap ha bevásárolni megy a piacra, akkor egy csomó olyan arc jön szembe a körúton, akiket az előző este látott a meleg bárban bulizni. Józan esze szerint a férfiak 60-70 százaléka biszexuális vagy meleg, csak legfeljebb magának sem vallja be.
Én meg ennyit gondolok a józan paraszti észről! :D
A probléma ezzel csak annyi, hogy Dezső mint olyan nem nagyon létezik. Ugyanis az addig oké, hogy egy melegbárban könnyű ismerkedni, és ha csak ott élne, akkor azt hihetné, hogy minden férfi meleg, de valószínűleg járt iskolába, van munkahelye, stb. ezért tudja, hogy nem ez a helyzet. Vagy ha magától nem jönne rá, akkor a liberális média is emlékezteti időnként, hogy a hetero többség milyen szemét tud lenni olykor a melegekkel. Persze vannak olyan melegek akik szét vannak esve agyilag, és fűt-fát látens homoszexualitással vádolnak, de ők pont az a réteg akiben nincs meg a józan paraszti ész.
Egyébként én azért tudok ebben a témában is józan paraszti észről beszélni, mert hiszek abban, hogy az evolúció és a biológia nem hülye. A fajfenntartás feladata az életösztön után a legmélyebben kódolt dolog az emberben, igencsak furcsállnám ha kiderülne hogy eközben az emberek fele valójában homoszexuális.
Szerintem a homoszexualitás az egyéni emberi sorsok egyik lehetséges ága (a reinkarnációk során ezért vagy azért egyesek meg szeretnék tapasztalni), de ebben a formában sem látom értelmét, hogy tömegjárvány méreteket öltsön. Sokkal több egyéni sors épül a hetero drámákra mint a homoszexualitásra. Ez persze már nem a “józan paraszti ész”, hanem a (spirituális beütésű) magánvéleményem :)
Nos konzultáltam személyes szakértőmmel, aki beépített ember a fővárosi meleg közösségben :)
Szerinte 6-10% az aki valóban meleg, és nyíltan vagy titokban olyan életet is folytat. Emellett van még kábé ugyanennyi ember aki “látens”, küzd ellene vagy maga előtt is tagadja, illetve aki kipróbálta, vagy egyéb “érintőleges” kapcsolatban áll a homoszexualitással.
Ez tehát maximum 20%, mindenféle érintettséget figyelembe véve.
Azt is kifejtette egyúttal, hogy vannak akik ennél nagyobb számot mondanának, de ők egyértelműen a “torzított mintavétel” miatt, magyarul ha egy melegbár csaposát kérdezed, ő esetleg magasabb számokkal fog dobálózni, érthető (tév)okokból.
Nekem őszintén szólva még ez a 15-20% is soknak tűnik, és úgy gyanítom hogy talán ő is már kicsit torz mintából vételez, de azért alapvetően nem tartom lehetetlennek, hogy igaza van.
Én a magam részéről továbbra is a 10% körüli értéket fogom “favorizálni”, esetleg megengedhetőnek tartok 15-20%-ot ha elég tágan értelmezzük a szövegkörnyezetet, de a Kinsey féle 30-40% még mindig agyrém.
De – afféle lezárásként – hozzátenném, hogy semmi bajom senkivel :) A szexuális beállítottság hidegen hagy, hogy úgy mondjam. Nem az dönti el, hogy kiből lesz rendes ember. Említett haverommal is igen jól el tudtunk beszélgetni a témáról, előítéletektől mentesen. Egyszóval ez a szőrszázalékhasogatás majdnem felesleges. Viszont a gender-ideológia teljesen más téma, és közel sem annyira “ártatlan”, mint a “mezei” melegeké.
Igazad van, szerintem is Dezső a legvalószínűtlenebb figura. Persze eleve karikaturisztikus figurákkal akartam szemléltetni, hogy hányféle módon viheti tévutakra az embert a “józan paraszti ész”. Attól tartok, hogy nem lehet olyan merész karikatúrákat alkotni, amit a valóság ne lenne képes felülmúlni. Számomra pont ezt példázza Simone de Beauvoir: személyes belső világát másokra is általánosítva, kivetítve sikerült létrehoznia minden idők legnagyobb társadalompszichológiai tévedéseit.
Jó, hogy utaltál az evolúcióra. Én sem akarom azt állítani, hogy a homoszexualitásra való hajlam olyan erős lenne az emberekben, hogy túl sokakat sarkalna arra, hogy kifejezetten homoszexuális életmódot folytassanak. Csak azt gondolom, amit Freud is mondott, amikor azt mondta, hogy a csecsemő egy “polimorf perverz lény”, aztán a neveltetésétől, személyes tapasztalataitól függően sokféle módon alakulhatnak a szexuális szokásai. Éppen ezért mondtam korábban is, hogy lényegében nem érdemes a százalékokkal foglalkoznunk, az csak egy társadalmi, szocializációs állapot, hogy hányan választanak egy adott közegben homoszexuális (vagy más szokásostól eltérő szexuális) életmódot. De mint korábban utaltál rá, a saját “józan eszed” alapján ezt nem tartod valószínűnek. :)
Hogy ne menjünk bele egy folyton önmagába visszatérő vitába, inkább egy másik kérdésről ejtsünk még szót:
“Deansdale: Egyébként szerintem a “melegkérdés” már rég megoldódott és elült volna magától, ha nem tolnák folyamatosan az előtérbe egyes csoportok akiknek érdeke fűződik hozzá.”
– Véleményed szerint kiknek és miért fűződik érdeke ehhez?
De nagyon egyszerre írtunk. :)
Lehet, hogy “összeesküvés-szagú”, de a neoliberális csoportok érdeke a folyamatos feszültségkeltés a társadalomban, és ennek egy nagyon jó lehetősége a melegek és a heterók egymásra uszítása. Más értelme nincs a parádénak.
Ugyanúgy megy ez mint a nők és férfiak egymásnak ugrasztása a feminizmussal, vagy a cigók és a magyarok egymásnak ugrasztása a túlzottan és indokolatlanul “cigánybarát” politikával.
Ez a 33% nekem is szúrja a szemem, szerintem messze túl van becsülve. Valószínűleg valami feminista “kutató” találta ki, mondjuk valami Kimmel-féle állat.
Egyébként a nőkre jellemző, hogy fantáziálgatnak a férfi homoszexualitásról, az ő szokásuk azt képzelni hogy az valami elterjedt dolog a férfiak között. Marion Zimmer Bradley Excalibur-átiratában pl. Arthurék homokosok. Sokat elárul ez egyes nők gondolkodásáról.
Én az eddigi “szabvány” kutatások anyagai alapján úgy tudom, hogy ~5% a homoszexuális mindkét nem tagjai közül, és továbbra is ezt az adatot tartom mérvadónak. Azt meg nem hiszem, hogy lenne ~30% pasi aki fikarcnyit sem vonzódik más férfiakhoz de azért szexel velük. Ugyan már…
Tudod, milyen a feminista statisztika? Mindent belevesz, ami akár csak távolról is emlékeztet az eredeti témára – vagy ami betű szerint megfelel a kritériumnak, még ha egészen másra vonatkozik is. Ennél nagyobb hazugságok már csak a homoszexuális aktivisták statisztikáiban vannak, nekik elemi érdekük azt bizonyítani, hogy milyen széles az a réteg, amit képviselnek, akár az emberek egyharmada is. És hogy a tudósok csak 5-10%-ot találnak, az csak az elnyomatást bizonyítja (jaj, de ismerős ez is).
“Minden negyedik nő él bántalmazó kapcsolatban” – eredetileg ez még úgy szólt, hogy életében legalább egyszer bántalmazták, aztán az is kiderült, hogy bántalmazásnak vették azt is, ha valaki durván rákiabált, mint verbális agresszió.
“Minden harmadik férfi átélt orgazmust azonos neművel” – nem csodálkoznék, ha ebben azok a kamaszok is benne lennének, akik kamaszos érdeklődésükben pornófilmet néztek a haverokkal és hát hogy is mondjam, na, szóval a film által továbbított szexuális üzenet végül is kézbesült…
Ha elfogadod az alaptételt, amire az állatvilágbeli megfigyelések és egyéb jelek utalnak; miszerint a homoszexuális ösztönkésztetés természetes része az ember ösztönrendszerének, akkor onnantól már lényegében értelmetlen arról vitatkozni, hogy az emberek hány százaléka folytat alkalmi vagy éppen állandó homoszexuális kapcsolatot. A biológiailag meghatározott ösztönkésztetés szintje felett már csak társadalmi, szociológia kérdés, hogy egy adott kultúrkörben éppen hány százalékban realizálódik a meglévő lehetőség. Mivel én ebből az alapelvből indulok ki, ezért semmilyen szám nem tud meglepni. Sok éve érdekel a szexuálpszichológia, elég sok eltérő statisztikát láttam már. Ahogyan a cikkben is leírtam, meg vagyok győződve róla, hogy a homoszexualitás leginkább választott, választható szexuális szokás, és semmiképpen sem keverendő össze a transz-szexualitással, amely a tudomány mai álláspontja szerint egy méhen belüli fejlődési rendellenesség. Nekik nincs semmilyen utólagos befolyásuk arra a tényre, hogy egy biológiai baleset következtében például női testben férfi agyuk fejlődött. (Erről írok is egy cikket mindjárt.) Egyébként tudomásom szerint sok homoszexuális közösség is ezt a nézetet vallja, sokan ki is keltek a genetikai determinizmus elmélete ellen, hangsúlyozták, hogy választott életmódnak tekintik homoszexualitásukat.
Egyébként a lényeget tekintve egyetértünk; nem kellene ebből széles társadalmi illetve nevelési kérdést kreálni. Emberi mivolta okán mindenki megilletnek az egyenlő közösségi jogok, és mindenki olyan szexuális életet él, amilyet kedve tartja. – Fontosnak tartom leszögezni, hogy ez a valódi liberális megközelítés és nem az, ha megpróbálok másokat minden körülmények között a szexuális sokszínűség kérdésével traktálni vagy szabadosságra motiválni, nevelni. (Ezt csak azért mondom mivel egy másik kommentben szót ejtettél liberális értelmiségi megközelítésről.) Egyébként azzal az optimista megközelítéssel is tekinthetünk a problémára, hogy a korábbi, a szexuális mássággal szembeni elítélő és üldöző viszonyulással szemben jelenleg kicsit túlkompenzál a társadalom és várhatón lassan majd minden a megfelelő helyére kerül.
Ez a “választhatóság” inkább csak a nőkre jellemző, ugyanis nekik “rugalmasabbak” a szexuális késztetéseik. A hetero férfiakban erős ellenérzés van a homoszexuális tevékenység felé, vagyis nagyon minimális azon férfiak száma, akik heteróként “véletlenül” homo kalandokba keverednek. (Nem kell félreérteni: nem a melegek iránt van ellenérzés, hanem aziránt, hogy maga a hetero férfi keveredjen homo “akcióba”.)
Egyébként szerintem a “melegkérdés” már rég megoldódott és elült volna magától, ha nem tolnák folyamatosan az előtérbe egyes csoportok akiknek érdeke fűződik hozzá (és itt nem a többségi meleg-közösségre gondolok, mert nekik egyáltalán nem érdekük a csinnadratta). Azzal, hogy a heterók pofájába másznak, azok biztosan nem lesznek toleránsabbak.
Sok szexuálpszichológus egyetért abban, hogy pubertáskorban az emberek nagyon jelentős része létesít alkalmi homoszexuális kapcsolatot. És ezt a feltevést nem csak a nőkkel kapcsolatban fogalmazzák meg. Állítják azt is, hogy ezek pontos statisztikai felderítése nagyon nehéz dolog, mivel a legtöbben erről nem hajlandóak nyilatkozni. Viszont ha ezt is komolyan számításba vesszük, akkor az egy újabb érv amellett, hogy az ember normális pszicho-szexuális késztetéseinek része a homoszexualitás legalább valamilyen lappangó formában.
Érzem, hogy neked fontos ez a téma, de továbbra sem értek egyet :) Szerintem ez a “legtöbben nem hajlandóak nyilatkozni” kábé ugyanaz az eset, mint hogy a feministák szerint milliónyi megerőszakolt nő él a világban, akik “nem hajlandóak erről nyilatkozni”. Ugyanolyan ideológiai torzítás, hasonló célokkal.
Nem kétlem, hogy előfordul, hogy két kamasz túlmegy a barátságon, de ennek az előfordulása kb. annyi lehet maximum, mint az “echte” homoszexuálisok száma, tehát a két csoport együtt teheti ki nagyjából a népesség 10%-át. Aki ennél többet állít (főleg ha 30-40 százalékokról beszél) az valamiért direkt torzít.
Harmadfelől közelítve a témához semmi elítélendőt nem látok abban, ha bárki bármit csinált a kamaszkorában (közös megegyezéssel). De ennek semmi köze a statisztikához, vagyis ha pl. Kinsey a saját késztetése okán próbálta a számokat felsrófolni (ami valószínű), az továbbra is szimpla ferdítés.
És még egyszer visszatérve a nemek különbözőségére: ha valamelyik nemben gyakoribb a kamaszkori “kalandozás”, az biztosan a női. Nem véletlen, hogy a rádióban naponta lemegy az “I kissed a girl” Katy Perrytől, de egy “I kissed a guy” az teljesen elképzelhetetlen.
Mint már mondtam, régen érdekel a szexuálpszichológia, tehát az évek alatt körvonalazódott egy markáns elképzelésem a homoszexualitás jelenségével kapcsolatban is. Már csak emiatt is, valóban fontos számomra a téma. Másrészt humanista vagyok, így mindig komoly ellenszenvet éreztem a szexuális kisebbségeket démonizáló, megszégyenítő hangokkal szemben. Ezeknek a megszüntetését igazából szerintem csak attól remélhetjük, ha helyére tesszük a homoszexualitás kérdését, és elfogadjuk, hogy általában az emberi fajt érintő jelenségről van szó, nem pedig egyes emberek hibáztathatóak léha erkölcsű perverzként. Mindemellett, mint az látható, egyáltalán nem vagyok híve a gender-ideológia túlkapásának.
Kénytelen vagyok vitatkozni veled; ahogyan a cikkben is írtam, a társadalom sokkal megengedőbb a nők homoszexualitásával szemben. Abból, hogy a popkultúrában vagy a mindennapokban aktívabban jelenhet meg retorziók nélkül, még nem vonhatjuk le feltétlenül azt a következtetést, hogy nagyobb számban fordul elő.
Mint azt már írtam korábban, számomra a statisztikai előfordulás nem bír túlzott jelentőséggel, tulajdonképpen majdnem lényegtelennek tartom, hogy a férfiak vagy a nők körében gyakoribb a jelenség. Sokkal inkább a homoszexualitás okait tartom fontosnak tisztázni, mert ez messzebb vezethet az embertársaink megértésében és elfogadásában.
Nade a társadalmi “megengedés” a nők csintalanságaival szemben egyúttal azt is jelenti, hogy a srácokon nagyobb a nyomás, hogy ne cselekedjenek hasonlóképpen. Emellett meggyőződésem, hogy a hetero férfiakban igen erős ellenérzés él a homo akcióval szemben, tehát egy hetero srácnak esze ágában sincs egy másik férfival orálisan vagy análisan közösülni, bármennyire is kanos, ugyanis 99% hogy felfordul a gyomra már a gondolatra is.
Aki ilyesmibe fog, az eleve nem teljesen hetero, viszont a bi érdeklődésű férfiak talán a legkisebb tábor a nemi érdeklődés salátájában. De velük sincs semmi baj :) Csak ne akarják a heteróknak bizonygatni, hogy 30-40% pasi meleg vagy biszexuális. Nem az.
Kinsey és követői azzal érik el a számok felsrófolását, hogy az egy légtérben elkövetett önkielégítést és az egyéb kamaszkori idiótaságokat is a “homoszexualitás” kategóriába sorolják, holott. Pont mint a feministák a saját statisztikai bukfenceikkel, ahogy Maestro is megjegyezte.
Ha mindenképpen statisztikai alapon is körül akarjuk járni a kérdést, akkor nézzünk magyar adatokat. Levettem a polcról Dr Bágyonyi Attila és Dr Székely Lajos “Válasz a nőknek” című statisztikai kötetét. (Szaklektor Dr Lux Elvira és Dr Lezák György) Azt hiszem ez minden idők legnagyobb hazai projektje, ami a szexuális viselkedést vizsgálta statisztikai alapon. 9.441 férfi válaszadó előszelektálása után 7.269 kérdőíves választ tekintettek szigorú szakmai szempontok alapján feldolgozhatónak. A kérdőív a szexualitás kérdéseinek széles spektrumát vizsgálta, így a homoszexualitás kérdését is érintette:
Ténylegesen homoszexuálisnak vallja magát: 0,2 %
Átmenetileg homoszexuális kapcsolatot folytatott: 2,1 %
Egyszeri próba: 4,7 %
Affinitás (kedvet érez, vállalná) 2,5 %
Összesen: 9,5 %
A tárgyszerűséghez hozzátartozik, hogy a felmérés 1986-ban, szocialista viszonyok között, az AIDS megjelenése idején készült. A szakemberek leszögezik, hogy a válaszadók életkorát figyelembe véve egy sokkal korábbi állapotot rögzít a statisztika. Felvetették, hogy a 35 évvel korábbiakhoz képest közel kétszeresére növekedett a homoszexuálisok aránya. Igazából én nem tudom, hogy a mai társadalmi viszonyok között milyen következtetést vonhatunk le ezekből a negyed évszázaddal ezelőtti adatokból. A kor viszonyait az egyik válaszadó így jellemzi levelében: “A homoszexuális kapcsolatot ma Magyarországon nyíltan vállalni egyenlő az öngyilkossággal”
Sajnos a nőkre vonatkozó statisztikai kötet nincs a polcomon, így nem tudjuk a nők adataival ezt összevetni, de valahonnan majd felhajtom azt is.
“egy biológiai baleset következtében például női testben férfi agyuk fejlődött”
Most kérdezhetnénk, hogy nem ezek-e véletlenül a feministák, hiszen akkor érthető lenne, miért nem érzik jól magukat a női szerepekben, míg a nők túlnyomó többsége igen. A szép teóriának csak az mond ellent, hogy akkor miért nem tudnak logikusan gondolkodni?!? :-)
Nagyon jól látod. Pontosan ez a feltevés merült fel bennem is. Nem véletlenül írtam le Simone de Beauvoir-t említve, hogy “(transznemű?)”. Azt nem tudom, hogy elsőként vetem e fel a gondolatot vele kapcsolatban, de pont erről a szerintem erősen valószínűsíthető és többé kevésbé igazolható teóriámról írom az egyik cikkemet.
Én mindig 10-11%-os adatot hallok. De ez is sok.
“Én az eddigi “szabvány” kutatások anyagai alapján úgy tudom, hogy ~5% a homoszexuális mindkét nem tagjai közül, és továbbra is ezt az adatot tartom mérvadónak.”
Na, akkor matekozzunk egy kicsit!
– 5% férfi és 5% női homoszexuális van a népességben, ez ugye összesen 10%
– Mindegyiknek van egy partnere is, azokkal együtt 20% az arányuk a lakosságban
– Mivel legtöbbjüknek egynél több partnere volt életében, ez még 10%-ot jelent.
Na ugye, hogy megvan az 30% :-)))
Maestro, ez ugye vicc? Miért gondolod, hogy a partnerek nem szerepelnek az 5-5% -ban? Vagy ez csak példa volt, hogy hogyan gyártanak a feministák statisztikát? Akkor beugrottam neki.
Persze hogy viccel, már az 5%nő + 5%férfi = 10% népesség sem értelmes matematikailag :)
:D Ez így tényleg vicces, de mit szólsz az általam kicsit feljebb idézett 1987-es magyar kutatáshoz? :D
Nekem az teljesen elfogadhatónak tűnt. Az is valami bohóckodás csak?
Az a 9,5% valamilyen szinten korrekt, de kalkuláld bele, hogy az azért tartalmaz olyanokat, akik végső soron életükben egyszer sem vesznek részt homo akcióban.
Egyébként tökéletesen hitelesíti az én elképzelésemet, miszerint van kb. 5% meleg, plusz 5% aki “baleset” szinten találkozik a dologgal de kiheveri és továbbáll.
Viszont ennek tükrében aki 30-40%-okkal dobálózik az még mindig sarlatán.
Ha most meg tudnánk ismételni ugyanazokkal a kérdésekkel a statisztikai kutatást, akkor valóban mérvadó válaszokhoz juthatnánk a szexuális viselkedés tekintetében. Nagyon kíváncsi lennék, hogy milyen mértékben bizonyulnának társadalomfüggőnek egyes viselkedésformák. Nem csak szexuálpszichológiai, hanem társadalomtudományi értelemben is értékes adatok születhetnének.
A gender, és általában a nemiség pontosan az a kategória, amivel egyáltalán nem kéne közösségileg/társadalmilag foglalkozni. Az, hogy politikai kérdést csináltak belőle, elősegítette azt is, hogy a szex egyre inkább közönséges mindennapi bulvártéma legyen. Az emberek lassan elfogadják, hogy a hálószobai magánügyek átváltoznak poiltikai kérdésekké.
Az, hogy ki mit akar kezdeni a paplan alatt, egyszerűen nem kéne hogy tárgyát képezze semmiféle közbeszédnek, törvénynek vagy bárminek. Legyen elég annyi, hogy közös megegyezéssel felnőttek azt csinálnak amit akarnak, a kényszer pedig legyen büntetendő, irányuljon bárhonnan bárhová. Ezen felül milyen “ideológiára” van még szükség?
Persze a gender-elmélet nem elsősorban a szexről szól, de abból indul ki, és ezért teljesen fölösleges, értelmetlen, sőt, káros. Az lenne az igazi egyenjogúság, ha senki nem turkálna a másik magánéletében és hálószobájában, ezáltal mindenki nyugodtan azt csinálna amit akarna. Ehhez nincs szükség semmilyen ideológiára. Attól hogy valaki az LGBTQ és egyéb betűlevesek valamilyen képviselője még embernek ember, és a közösségben így kéne részt vennie.
Szerintem ez nem arról szól, hogy ki mit csinál a paplan alatt. A homoszexuálisok valószínű azért támogatják ezt a lehetetlenséget, mert sérelmeik erre indítják őket. Elégtételt várnak – gondolom én. Érdekes nekem, mikor azt mondod, hogy a szex nem kéne hogy közbeszéd tárgyát képezze, de akkor mi van a felvilágosítással? Sok család ezt nem oldja meg maga.
A genderfeministák pedig sztem hatalmat akarnak, hogy agyament vízióikhoz igazítsák a világot. Talán mert könnyebb a világot megváltoztatni akarni, mint magukban rendet tenni.
Egyébként most Gabriele Kuby könyvén dolgozom: A nemek forradalmán. Eltart sajna egy darabig, mert közel 300 oldal, de nagyon élvezemn ezt a munkát. Most rögtön kiteszek ide egy homoszexualitásról szóló cikket, Dr James Dobson nyomán.Megihletett ez a cikk kedves Alter Ego.
Egyébként amit leírtál, azzal lényegében egyetértek, ld. Dobson cikk.
Az, hogy ezzel a témával foglalkoznak, az már eleve onnan indul ki, hogy azt firtatják ki mit csinál a paplan alatt. Ha nem a biológiai nemekről beszélünk, hanem a “genderről”, az gyakorlatilag a szexuális irányultságot jelenti, vagy még rosszabb esetben szexuális eltévelyedést, amikor valaki az ellenkező nemből valónak képzeli magát. Ha a melegek/feministák tiszteletben tartanák azt, hogy mások nem kíváncsiak arra, hogy ki hova szereti dugdosni a fütyijét, illetve mivel szereti tömni a p*nciját, akkor nem folyna még a csapból is az a szöveg, hogy “na de mi van a melegekkel/leszbikusokkal?”. Mi lenne velük? Semmi. Ugyanúgy emberek mint bárki más.
A felvilágosítás más tészta, bár szerintem azt is jobb lenne a családra bízni. Inkább mint hogy a liberális “értelmiségiek” kezébe kerüljön a dolog, akik már az óvodában megkezdik a gyereket arra nevelni, hogy a tradícionális család csak egy elnyomó patriarchális eszme, és valójában a homoszexualitás a természetes.
Mit jelent az ephebofil? Még sosem találkoztam ezzel a kifejezéssel.
Kimondottan a serdülőkorúakhoz vonzódó.
ephebia=pubertás. A többi része pedig ismert a nekrofil, pedofil, stb. kifejezésekből. Szövegkörnyezetében ugye arról volt szó, hogy tanárként szerette elcsábítgatni kistini tanítványait.
Thanks mindkettőtöknek.
Bocsánat az offért de ez akkora szánalom hogy itt a helye:
“a gyereknevelés MUNKA – márpedig akkor ugyanolyan társadalmi és ANYAGI elismerést, jutalmazást érdemel, mint minden más munka”
Hát igen, és ez az a pont, ahol büntetlenül megrabolják a nőket már évezredek óta.
Manapság pedig nemhogy javadalmazást nem kap a nő a gyermeknevelésért, de egyenesen büntetik érte : előtte nem veszik fel, utána nem veszik fel, és ha sikerül elhelyezkednie, akkor meg évtizedeken át olcsóbban dolgoztatják, kevesebb nyugdíjat kap, etc.
És az így alulhonorált nők amikor ráutalódnak a férfi jól megérdemelt keresetére, akkor meg még ők a “kurvák”.
A három terhesség elvitte a nagyrágóim javát, pótlásuk a mai piaci szinten 1 millió Ft, miközben a terhességekért egy fillért sem kaptam, és persze nem csak ennyi az, amibe kerültek…
És most én ezekért a fogpótlásokért újabb kerek 1 évig dolgozhatnék, miközben még a gyerekeket sem neveltem föl…
Na, és most az egymillió forintos kérdés…honnan van az idézet ;)?
Én tegnap láttam az eredetit úgyhogy csalás lenne ha megmondanám a megoldást :)
Honnan van, honnan van, nagy dolog…
Én azt is meg tudom mondani, hogy ki írta.
Ez egy tipikus rd-féle kesergő a nőkertből.
Azért arra kíváncsi lennék mit képzelnek a feministák, mikor kapott a nő javadalmazást a szülésért. A középkorban? Az őskorban? Mert egyébként semmi értelme annak a sirámnak, hogy “manapság nem javadalmazzák a gyerekszülést”.
Persze a gondolat is abszurd, hogy ha egy nő gyereket szeretne vállalni, akkor vonják el a mások pénzét hogy őt fizessék vele. Mintha csak az állam vagy az adófizetők kedvéért lett volna hajlandó vállalni a gyerekszüléssel járó áldozatot… Hát én nem kértem rá, hogy szüljön, ezért tőlem ne várja hogy fizessem a gyereknevelését. Bónusz pont jár annak aki megmondja, hogy mi abban a ráció, ha a gyerek mellett dolgozó nőktől adót vonnak el hogy más gyermeket nevelő nőknek adják… (Tudom, a következő gondolat hogy adót csak férfiak fizessenek, az egyenjogúság nevében.)
Én benne lennék, hogy kapjanak a szülő és gyereket nevelő nők pénzt. Talán több lenne a nagycsalád. Persze ennek is lennének hátulütői, gondolom a kisebbség rögtön rácuppanna, onnantól az anyaságiból élne az egész család, hiszen, ha jó pénz jár érte…
Szerintem több pár vállalna több gyermeket is, ha anyagilag megengedhetnék maguknak. Ha nem lenne ciki, hogy valaki “csak” anya akar lenni.
a kisebbség már most is a gyerek/ek/ből él – “tisztelet” a kivételnek
Ezt csak úgy lehetne szabályozni, ha ezt a családfő többéves munkaviszonyához, és/vagy megfelelő iskolai végzettséghez (minimum szakmunkásképző) kötnék…
A férfiaknál ez a 10% körüli szám lehet a valóság a homo és bisex férfiakra. A bisexualitás valóban a férfiaknál egy kis százalék, de egy speciális újabban reklámozott szekxuális házassági életmód kiindulója. A cuckolding sex életmód alapja. A férj attól izgul, hogy a feleségével idegenek közösülnek. A Literotica comment részén többekkel harcoltunk, hogy a nők házasságon kívüli afférjeivel foglalkozó Loving Wives hub ne legyen csaknem ennek a cuclolding kapcsolatnak a sztori fóruma és a sexuális többségi férjek problémáit és megoldásait tartalmazó történeteket ne száműzék szétszorva más hub-okba. Most a sztoriaim csak a Storiesonline.net gyűjteményben vannak, mert eltávolitottak engem és a sztoriaimat a Literoticáról!
A cuckolding nem szükségszerűen biszexuális férfit feltételez, noha annak legszélsőségesebb és számomra leginkább visszatetsző változata ezt is tartalmazza. A magam részéről nagyon visszatetsző, hogy valaki képes legyen megosztozni a feleségén sőt még nemi izgalmat is okozzon neki. A szélsőségesebb cuckolding eseteinek még a férfi megalázása és a női dominancia is a része, ami pedig már a zsigeri ellenérzéseimet hívja elő, lényem minden porcikája, testem minden sejtje tiltakozik ellene mivel természetellenesnek érzem. Persze ez csak a személyes véleményem.
A többivel kapcsoltban nem tudok mit mondani mert kevés infót osztott meg velünk.