Ez a bejegyzés Dr James Dobson: Fiúk nevelése c. könyve alapján készült. A könyvet kiadta a Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány (www.kiakonyvek.hu).
A hozzáfűzött megjegyzéseimet “Z.:” – vel kezdem, zárójelben.
Vannak fiúk, akik eleve a lányos dolgokhoz vonzódnak, sőt szeretnek kicsi koruktól fogva női ruhát viselni, úgy gondolkozni, mint a lányok, olyan a járásuk, mint a lányoké stb. Kamaszkorukban aztán nagy nemi identitásválságot élnek át.
De mit is tudunk a homoszexualitásról?
Először is: rendellenesség. Nagy a nyomás azokon, akik ezt vallják, és ilyen, nem politikus módon nyilatkoznak.
Másodszor: ezt nem választja senki. Miért is tenné, amikor AIDS – hez, elutasításhoz, számkivetettséghez vezet.
Harmadszor: nem örökletes. Eddig még senki sem fedezte fel a homoszexualitásért felelős gént. A média persze sulykolja: így születtek a homoszexuálisok. De pl. az egypetéjű ikreknél (ahol a génkészlet azonos) csak 50% az esélye, hogy ha az egyikük homoszexuális, akkor a másikuk is az lesz. Ha genetikai alapja lenne, akkor egyszerűen el kellene tűnnie, mert a homoszexuálisok nagyon ritkán nemzenek utódot. A homoszexualitás inkább bizonyos kultúrák erkölcsi nívójának zuhanásával függ össze. (Görög, Római Birodalom)
Ezenkívül ez a ferde hajlam gyógyítható. Sok százezer gyógyult ember él köztünk. A gyógyulás küzdelmes, nehéz, de lehetséges. Sokan élnek immár családban, gyermekeiket nevelve. Hiteles kutatások bizonyítják, hogy a homoszexualitás akár magától is eltűnhet. A szerző itt egy másik könyvet vesz alapul, melyet Dr Joseph Nicolosi írt. A címe: A homoszexualitás megelőzése – útmutató a szülőknek. Ő írja: A kezdődő homoszexualitás jelei: – a gyerek ismételten hangot ad annak a vágyának, hogy a másik nemhez tartozzon, vagy állítja, hogy odatartozik.
– a másik nem ruháit előnyben részesíti
– szerepjátékban a másik nem szerepeit kitartóan előnyben részesíti
– erősen vágyik rá, hogy a másik nem játékaiban, időtöltéseiben részt vegyen
– előnyben részesíti a másik nemből való játszótársakat
A másik nemre jellemző viselkedés általában 2 és 4 éves kor között kezdődik. Nincsen homoszexuális tizenéves, de azzá válik, ha nem kezelik. Az apa kulcsfontosságú a fiúk számára a fejlődésben. Az anyák fiúkat, az apák férfiakat nevelnek. A fiúknak 2-3 éves korban le kell válniuk az anyjukról, és azonosulniuk kell az apjukkal. Ekkor dől el, melyik nemhez fognak tartozni. Az apa feladata, hogy megerősítse, és tükrözze a fia férfi voltát. Pl. játszhat vadabb játékot a fiával, együtt zuhanyozhat vele, ahol a fiú észre kell, vegye, hogy mennyire hasonlít az apjára. Ha a fiúk megfelelő kapcsolatba kerülnek az apjukkal, akkor kezdik megérteni, hogy ő mitől klassz, felvillanyozó és izgalmas. Így megszeretik saját férfiasságukat. Felfedezik a szabadság és az erő egyfajta érzését, azáltal, hogy különböznek az anyjuktól és „kinövik” őt.
Sokszor a homoszexualitáshoz annak van köze, hogy bár az apa szereti a fiát, de nem igazi példakép. Nem volt biztos fellépésű, határozott, vagy nem támogatta a fiát, nem volt rá érzékeny.
Az anyáknak az apa-fiú kapcsolat terén gyakran vissza kell vonulni. Fontos, hogy az anya ne akarjon egyszerre apja és anyja lenni a fiának, adjon nagyobb önállóságot neki! Ha kérdései vannak, mondja egészen nyugodtan, hogy kérdezze az apját. A férjére kell bíznia mindazt, amivel az kimutathatja, hogy törődik a fiával. Néha a prehomoszexuális fiúk szüleik rossz házasságának áldozatai. Az apa azzal vág vissza az anyának, hogy elhanyagolja a fiát.
Bizonyos anyák hajlamosak meghosszabbítani a fiúk kiskorúságát. Szeretnének mély szimbiózisban, kölcsönös függésben maradni velük. Különösen akkor igaz ez, ha nincsen bensőséges kapcsolata az apával.
A nőies fiúk is apjuk figyelme, helyeslése, szeretete után sóvárognak. Ha az apa azt látja, hogy túlságos függés van az anya és fia között, olyan, ami hároméves kor fölött már nem helyénvaló, tennie kell ellene. Az apának a saját példáján kell megmutatnia, hogyan kell az anyával szeretetben, és kellő függetlenségben élni.
A férfiasságot el kell érni (nem jön magától). Ehhez jó nevelés, a társadalom segítsége, és idő kell. A másfél és három éves kor közötti idő a döntő. A fentiekben már volt szó erről.
Eddig dr. Nicolosi könyvéből.
A homoszexualitás legkevésbé a szexről szól. Inkább magányról, elutasításról, megerősítésről, meghittségről, identitásról, kapcsolatokról, nevelésről, öngyűlöletről, nemi szerepek összezavarodásáról, és a valahová tartozás kereséséről.
Sok mai pszichiáter és pszichológus arra biztatná a szülőket, hogy gyermekük másságát fogadják el, a fiúkat pedig arra, hogy ők homoszexuálisok, és ebbe nyugodjanak bele. Valójában azonban az elfogadás, és értékességében való megerősítés mellett a hajlamokat türelmesen új irányba kell terelni, megfelelő szaksegítséggel. Néhány cím, amely segíthet: Bibliai Házassággondozó Szolgálat (1054, Bp. Alkotmány u. 4.), lapjuk: Biblia és Család magazin (2042, Budaörs II. Pf.:29) Bibliaszövetség (2119, Pécel, Kálvin tér2/b) Bethesda Gyermekkórház Református Családsegítő Szolgálat, Menedék Alapítvány (1221, Bp. Kálváriahegy u. 4.) A témában megjelent könyv: Sípos Ete Álmos, dr. Falus András, Dr Pálhegyi Ferenc: Homoszexualitás keresztyén szemmel (Éjféli Kiáltás Misszió, Bp. 1999).
A nem normális nemi identitásnak van másik oka is: a gyerekkori szexuális bántalmazás. Vannak, akik kifejezetten a pedofília elterjedéséért küzdenek. Állítólag a homoszexuális szervezetek világszerte igyekeznek lejjebb vinni a korhatárt, amikortól egy fiatalkorú beleegyezhet az aktusba egy felnőttel. A szerző szerint komoly veszély leselkedik a fiainkra és lányainkra, pl. egy nyilvános wc-nél. Ne küldjük be őket egyedül! (Z.: Nem tudom, ez Magyarországra áll-e? Persze jobb félni, mint megijedni.)
Nem jó tizenéves fiúkra kisgyerekeket bízni. Egyszerűen túl sok a szexuális késztetés bennük, és esetleg kísérletezni kezdenek, rossz akarat nélkül, de mégis ártva. Általában a kultúránk árt ezen a téren. Arra tanítja fiainkat, hogy homoszexuális módon gondolkozzanak, és a homoszexualitást szép, és tartalmas dolognak állítja be. (Z.: Az “Igen” katolikus értelmiségi újságban olvastam, hogy akár több ezres partnerváltás is előfordulhat homoszexuálisok közt!)
Adjuk oda mi, apák a legfontosabbat fiainknak: önmagunkat! A homoszexuálisok azt állítják a pedofílekkel együtt, hogy a hajlamuk örökletes. Mi lenne, ha igazuk lenne? Akkor örökletes alapon a tizenéves heteroszexuális fiúktól kezdve az öregedő férfiakig minden férfi szabadon váltogathatná a partnereit, mert minket meg a génjeink erre hajlamosítanak. Mégis természetesnek tartjuk, hogy hűséget fogadunk párunknak. Attól, hogy a gének befolyásolnak, a rossz nem válik jóvá, sem a jó rosszá.
Ez egy könyvismertetés?
Nem, ez egy könyv egy fejezetének jegyzete. Mivel az infokat hasznosnak tartom, ezért így terjesztem. Gond?
jegyzete? ez mit jelent?
Feldolgozása. Tömörítése, megjegyzésekkel megtüzdelése.
Akkor az egyik problémám, hogy nem derül ki számomra, mely részek a saját szavaid, s melyek Dobsonéi.
Nagyon jó, és elgondolkodtató cikk, csak egy kérdőjel maradt bennem. Abban a bizonyos 2-4 éves korban mindenkinél jelentkezik a “nemválasztás”, ha pedig nem, akkor mi befolyásolja, hogy kinél?
Ennek utána kell néznem.
Annak is nézz utána, hogy a magzatban mikor alakulnak ki a nemi szervek és mikorra fejlődnek ki a nemre jellemző nemi mirigyek.
És Dean Hammernek is nézz utána.
Jahh, és egy apróság, amit szerkesztésileg javítani kellene: “Harmadszor: nem örökletes. Eddig még senki sem fedezett fel homoszexuális gént.” – A kiemelt helyett javasolnám pl.: Eddig még senki sem fedezte fel a homoszexualitás génjét. (merthogy a gén nem homoszexuális.)
Ehh… a többit nem írom le.
Látom ez a téma sokakat mélyen megmozgat :) Ennyi érzelmekkel színezett reakciót még egyik cikknél sem láttam :D
Azért ne pszichologizáld túl! :D
Érdekes téma számtalan tisztázatlan kérdéssel és társadalmi feszültséggel övezve. :)
Dean Hamer ráadásul nem csak az Xq28 genetikai marker miatt lehet érdekes Zolinak, hanem az “Isten gén” teóriája miatt is.
Na igen. :o) Bár az xq28-ról megjelent cikkük a Nature-ben, az “isten-génről” pedig nem. Hamer a Nature-cikkben nem is 1. szerző, de nyilván mint labor/osztályvezető és vezető kutató irányítása, felügyelete alatt született az eredmény és a cikk.
Ehh, írd le! Ha márutaltál rá. Ide, vagy az eposzegy@gmail.com – ra. Had fejlődjek újságírásból!
Zoli, szerintem ne siesd el! Még nem reagáltál hgyi eddigi felvetéseire sem! Pedig két kommentet is rászánt arra, hogy segítsen. Még a “homoszexuális gén” szövegrészt sem javítottad, ami pedig a legkönnyebben helyére tehető, nyilvánvaló nyelvtani hiba. Nem hajlasz az interakcióra? Ebből így nem lesz fejlődés! :) Akkor miért fecsérelje ő tovább az energiát? :) Nagyon hasznos forrásokkal is igyekezett segíteni, de még semmit sem reagáltál rá. Vagy annyira nem érdekel a téma? :)
Hosszabb ideig nem tudtam ide ellátogatni, ez is oka, hogy nem reagáltam hgyi felvetéseire. Most javítottam a cikket. A linkeknek elkezdtem utánajárni, de ez is idő. Szívesen megírom az általad kért cikket, mondjuk “Homoszexualitás a tudomány szemszögéből”, vagy hasonló címmel. Kooperálok?
Nem írom le. Felnőtt ember vagy, képes vagy tájékozódni azok alapján, amiket mondtam. (Amikor a gyerekeim már megtanultak olvasni, s kérdeztek valamit, pl. hol van ez vagy az a város, sokszor mondtam nekik: térkép. Vagy ha egy idegen szó jelentését nem ismerték, gyakran volt az a válasz: szótár. Egyrészt azért tettem ezt, mert azt is meg kell tanulni, hogy hogyan kell kérdést feltenni, másrészt azt is meg kell tanulni, mit, hol kell keresni, harmadrészt sokszor könnyebb megérteni valamit, ha szakszerűen van leírva, s a megfelelő forrásból kapjuk az információt.)
Semmi kedvem türelmes tanítónénist játszani veled. Egyrészt, mert nagy vagy már ehhez, másrészt pedig mert szemmel láthatóan nem érdekel téged. Úgy gondoltam, ezen a fórumon nincs helye a kemény beszólásoknak. De ezek után nem foglak kímélni, nem leszek tekintettel az érzékenységedre. Úgyhogy kapd elő az összes maradék humorérzékedet is, mert azt hiszem, nagy szükséged lesz rá.
Milyen paprikás lett itt a hangulat :) Mi volt az újévi fogadalmatok, vazze? :D
Nem szoktam fogadkozni. :o)
Én sem fogadtam meg semmit. Békítő kommented (annak vettem) jól esett. Köszi. :)
Sztem eddig se nagyon voltál rám tekintettel, úgyhogy fenyegetésed nem ijeszt. Az én köreimben ha valaki felé elismerést fejeznek ki, és a válasz lekicsinylés és elutasítás, azt – elnézést a kemény szóért – bunkónak tartják. Sztem te szándékosan keresed a rossz oldalát a hozzád szóló kommentjeimnek, úgy érzem, némileg rosszindulattal állsz hozzám. Ha szerinted nincs így, bocsánat a feltételezésért.
Mivel szóltam be keményen? Komolyan mondom, nem tűnt fel. Az “Ehh..” volt az? Vagy, hogy humorérzék kell nekem hozzád? Mert kell, rengeteg. De lesz is, ebben biztos vagyok. Nem akarok civakodni veled, úgyhogy ezt a vitát én lezártnak tekintem. Kritikád köszönöm, amint tudok, az ajánlott témáknak utánanézek, de látod, két egyszerű javítási művelet is több, mint egy hétig tartott. Viseljük el egymást!
Nem fenyegetés volt. Csak szóltam, hogy ne lepődj meg. Te semmivel nem szóltál be. Főleg keményen nem. A saját, eljövendő hozzádállásomra vonatkozott. A saját magammal szembeni elvárásomra.
A te köreidben lehet, hogy nem divat az őszinteség. Nem tudok mézesmázodkodni. Nem is akarok. Inkább vagyok bunkó(nak minősített), mint álságos és hiteltelen. (Főként azok után, hogy pontosan tudod, mi a véleményem a bókokról – amelyből következik az is, hogy a buksisimogatós édelgés sem stílusom.)
Mindenesetre annyi időd volt, hogy beírd, ha már rámutattam, írjam is le… Én ettől akadtam ki. Nem keménynek értékelem, “csak” pimasznak.
Civakodásról részemről szó sincs.
Ha nem lettem volna rád tekinetettel, igen cifrákat is írtam volna már neked. Én nem vagyok olyan türelmes, mint Dean vagy Attila. És úrinő sem vagyok. Inkább nem szólaltam meg.
Nem, nem kell bocsánatot kérned. Valóban tem tudom teljesen leplezni, hogy eddigi megnyilvánulásaid alapján nem vagy igazán szimpatikus nekem. De rosszindulatnak nem mondanám.
A humorérzékes energiáidat kár rám fecsérelned. Én jobban szeretem az őszinteséget, a nyíltságot. És igen, bosszant, ha valamit komolyan írok, s te úgy gondolod, hogy humor kell ahhoz, hogy elolvasd. Vagy ha te viccesnek szánsz valamit, amit leírsz, tegyél mögé szmájlit, s akkor még én is tudni fogom, hogy nem komolyan gondoltad.
OK.
Hm. Ez egy olyan téma, amiben kifejezetten szembetűnő, hogy mindenki a saját érdekei és ideológiája alapján domborít ki bizonyos részleteket és feltételezéseket, miközben süket és vak a másik oldal(ak) álláspontjaira. Ezért is lenne jó, ha senki nem foglalkozna azzal, hogy más emberek mit csinálnak a paplan alatt – és ha nem szórakoznának egyesek azzal, hogy mások orra alá dörgölik a különbözőségüket. Úgysem lesz ebben a témában megegyezés. Mindig lesznek olyanok akik nem fogják tudni elfogadni a homoszexualitást. És ez végső soron érthető is, hiszen alapvetően nem egy “természetes” dolog a kétnemű fajoknál. Másfelől viszont olyan értelemben természetes, hogy az állatvilágban és az emberek között is megtalálható, akár üldözik akár nem. Az biztos, hogy van biológiailag kódolt része és viselkedésileg befolyásolható része is, de szerintem semmi esetre sem minősül betegségnek a szó hagyományos értelmében. Aki “ki akar gyógyulni belőle” az tegyen erőfeszítéseket, de durva embertelenség lenne kényszerkezeltetni bárkit is aki nem akarja.
Milliomodjára is csak azt tudom mondani, amit mindig: felnőttek saját akaratukból csinálhassanak amit akarnak – egyedül a kényszer elítélendő. Hogy ez megvalósulhasson, egyrészt nem kéne piszkálni semmilyen “más irányultságú” embereket, másrészt el kellene süllyeszteni a témát társadalmi szinten. Van az életnek olyan része, ami nem tartozik a politikára, és a szex az pont ilyen.
Igen, szerintem is. De az ügy “fel van tálalva”, és úgy vélem, a heteroszexualitás (főleg a fiatalok) védelmében foglalkozni kell vele.
Miért kell védeni, ha egyetértesz azzal, hogy mindenki saját maga dönt?
Ezt a pinkvanilla.hu – n találtam. “A transzszexualitás egy, a mai napokban egyre gyakoribb jelenség. Eddig nem nagyon lehetett róla hallani, mert nem mertek róla beszélni, de igenis beszélni kell róla. Sokan nagy tévedésbe esnek és úgy fogják fel, hogy ez egy választás, vagy rendellenesség, de hadd szögezzem le, hogy ez se nem választás,se nem betegség.”
Tehát szerintük társadalmi szinten kell erről beszélni. Egyébként amire hivatkoznak (felvilágosítás), az sztem áll is. Ilyent nem hiszem, hogy apával, vagy anyával meg lehet beszélni, legalábbis kellő alapossággal.
Ha arról a portálról idézel, akkor inkább javasolom ezt a linkjüket:
http://pinkvanilla.hu/blog/regebbi-cikkek-a-transzszexualitasrol.html
Az összegyűjtött cikkek mérvadó magyar szakemberek véleményét tartalmazzák. Végig olvasva máris elvégezheted Dobson bírálatát ebben a cikkben. Természetesen szükséges beszélni róla, pont annyira, mint ahogyan bármely az emberiséget érintő fejlődési rendellenességről, sőt kicsivel több szót szükséges ejteni róla, hiszen a tájékozatlanság miatt ezeket az embereket méltatlan támadások érhetik a társadalom egy része felől. Ami ugye pont annyira abszurd és nem kívánatos, minthogy a nyúlszájjal születő gyermekeket a sátán fattyaként gyűlölje a társadalom. A szöveg, amit idéztél azért egy elemi tévedést tartalmaz; a transz-szexualitás, mint fejlődési rendellenesség következtében előálló állapot, lényegében betegség.
Nem győzöm hangsúlyozni; a transz-szexualitás (fejlődési rendellenesség) és a homoszexualitás (szexuális viselkedésforma) nem egymással felcserélhető fogalmak.
(Nyúlszáj: más néven ajakhasadék, gyakran (kb. 2%) előforduló fejlődési rendellenesség, amelynek oka a mai napig tisztázatlan. A középkorban a sátán fattyának bélyegezték az ebben a fejlődési rendellenességben szenvedő gyermekeket.)
Szerintem ha bírálni akarod azt neked kéne megírni, nem annak aki egyetért vele :)
Természetesen… – ha nem abból a feltevésből indulnék ki, hogy Zolinak nem nagyon van kellő ismeretekre alapozott, kialakult álláspontja, és ha nem maradtunk volna vele abban, hogy utánanéz mélyebben a kérdéskörnek. Nekem úgy tűnik, hogy ő a kérdéssel kapcsolatban jelenleg hajlamos készpénznek venni kritika nélkül bármit, amit nyomdafestékkel írtak vagy feltöltöttek egy szerverre. Ezért is kértem, hogy olvasson tovább és próbálja kiszűrni a valóban leginkább hiteles szakértők véleményéből a tényeket.
Megmondom őszintén; kifejezetten zavar, hogy pont a témával kapcsolatos egyik legnagyobb hülyeség díszeleg itt az oldalon, mintha irányadó, mérvadó vélemény lenne. A több évtizedes munkára alapozó orvosi és elmeorvosi gyakorlatnak teljesen ellentmond Dobson véleménye.
“Despite Dobson being a licensed clinical psychologist, and his expression of homosexuality in psychological terms, his views differ from the modern consensus of the behavioral and social sciences and the health and mental health professions.” – Wikipédia – Dr James Dobson
“Annak ellenére, hogy Dobson egy bejegyzett klinikai pszichológus, nézetei eltérnek attól a modern nézettől, amit viselkedéstudományi, társadalomtudományi, orvosi, és elmeszakértői vélemények közmegegyezéssel vallanak.” – Wikipédia – Dr James Dobson
Értem a problémát, bár a szakértők közmegegyezésével kapcsolatban akadnak aggályaim :) Ha szétnézek, alig-alig látok olyan területet a társadalom- és az orvostudományban, ahol a szakértők álláspontja köszönő viszonyban lenne a valósággal. Különösen a mostani PC / feminista időkben. Példának okáért a “men’s studies” hivatalos szakértője ugye Kimmel, akiről tudjuk hogy Hitler és Solanas szerelemgyereke, akit gyerekkorában Kinsey molesztált :)
Szóval értem a problémát, de azért ne pörgesd túl a dolgot. Annyit nem ér hogy te kapj infarktust miatta :) Ez, mint hivatalos keresztény álláspont, a társadalom számára még mindig konstruktívabb, mint az ellenoldal javaslatai. Akkor is, ha egyéni szinten esetleg nagyobb áldozatokkal jár. Jó lenne valamiféle egyensúlyt találni, olyan megoldást ami mindenkinek megfelel, de azt egyelőre se a vallás, se a tudomány, se a demagógok nem tudták szállítani.
Mert a másik oldal igyekszik befolyásolni az embereket, főleg a fiatalokat. Azt gondolom, nekem ugyanez a dolgom, az általam helyesnek tartott irányba. És persze, hogy mindenki maga dönt.
Ezt támogatom, vagyis nem ártana ennek a világnak, ha újra a normalitás kerülne előtérbe és nem a perverziók. Nem kéne már az oviban elkezdeni arra nevelni a gyerekeket, hogy a heterók “elnyomják szegény melegeket”, pedig “a homoszexualitás trendi”. Van elég áldozat-ideológia enélkül is, ami az átlagemberekben igyekszik bűntudatot kelteni, nem kellene ilyen hülyeségeknek kitenni a fiataljainkat.
Az a helyzet, hogy nagyon nagy baj van a Dobson által elmondottakkal: Nem olvastam a könyvet, főleg eredetiben nem, így nem tudom, hogy fordítási hiba, vagy a te téves szóhasználatod vagy Dobson önmaga okozza e a problémát. Amit a 2-4 éves kor körül megjelenő “homoszexualitásról” ír, az sajnos nem a homoszexualitás, hanem a transz-szexualitás. Pont ez az egyik markáns jele annak, hogy ők valóban ellentétes nemű aggyal és testtel születnek. Ez annyira hátborzongatóan egyértelmű, hogy a legtöbb esetben már ilyen kisgyermekkorban azonnal nyilvánvaló vagy gyanússá válik.
Dobson leírja azt is, hogy “nincsen homoszexuális tizenéves”, holott homoszexuális fejezetek nagyon sok kamasz életében vannak, pont a partnerválasztás problémája, a heteroszexuális tapasztalat hiánya és a felfokozott szexuális vágyak miatt. Tehát számomra egyértelmű, amit ő homoszexualitásnak nevez, az valójában a transz-szexualitás.
De ebben az esetben további szörnyű problémák vannak a mondandójával, ugyanis a modern tudomány már egyetért abban, hogy a valóban transz-szexuális embereknek a betegsége biológiai eredetű, nagyon valószínűsíthetően méhenbelüli fejlődési rendellenesség, nem nevelési probléma, nem aberráció, nem elmebaj.
Valódi transz-szexuálisokat megpróbálni “átnevelni”, “meggyógyítan” borzalmas kegyetlenség. Olyan mintha Dobson úrnak azt mondanánk, hogy ő mától nem férfi, hanem nő és tűzzel vassal erre próbálnánk átnevelni. A transz-szexuálisok számára az egyetlen lehetséges megváltás, avagy “gyógyulási lehetőség” a nemet átalakító műtét.
Zoli arra szeretnélek kérni, hogy járj utána, hogy fordítási, vagy a te interpretációd hibája okozza e a fenti ellentmondásokat, olvass utána magad is a tudományos kutatásoknak és kialakult nézeteknek és ha szükséges, akkor Dobsonnal kapcsolatos kritikaként írd ezt le cikkedben. Nem szeretném ha tudománytalan tévhiteket terjesztenénk. A transz-szexualitásról egyébként folyamatban van egy cikkem.
Oké, Alter utánajárok. Köszi, hogy felhívtad a figyelmem erre a hibára.
Írom a cikket, de én nem érzem problémának, amit te igen. A fordítóval együtt bízom Dr Dobsonban, és kétlem, hogy összekeverte volna a homo- és transzszexualitást. Ha jól tudom, egy időben az USA egyik elnökének tanácsadója volt, tehát nem zugorvos. Szóval mindenféle butaságot nem terjeszt. Dobson kritikát inkább tényleg neked kellene írnod. Én arról írok most, ami érdekes számomra a témában. Gyógyítható-e, mi az oka, hogyan viszonyuljon egy nem homoszexuális a homoszexuálisokhoz?
A fordító bízhat Dobsonban, de ennek ellenére tévesen is fordíthat. Az az egyik kérdés, hogy rosszul fordította Dobson kifejezéseit, vagy Dobson írta így le?
Szerintem a homoszexualitás “gyógyítása” olyan, mintha a vallásosságból akarnánk kigyógyítani az embereket. Hogy mi az oka, azt a kutatók keresik – bár szerintem nekünk, laikusoknak tökmindegy, mi az oka.
Egy nem homoszexuális úgy viszonyuljon egy homoszexuálishoz, mint egy nem homoszexuálishoz.
“Egy nem homoszexuális úgy viszonyuljon egy homoszexuálishoz, mint egy nem homoszexuálishoz.”
És ha az közeledni kezd feléje, esetleg ajánlatot kap tőle? És ha én hívő vagyok, és látom, hogy homoszexuális ismerősöm próbál közeledni valaki felé? A keresztény egyházak szerint ez bűn, ha tétlenül nézem, bűnrészes vagyok. (De persze semmi erőszakos “térítés” nem kell. Pont ugyanaz, mintha látom, hogy házas ismerősöm próbál felszedni egy nőt.)
“Szerintem a homoszexualitás “gyógyítása” olyan, mintha a vallásosságból akarnánk kigyógyítani az embereket.”
Dobson könyve alapján ennél szelídebbnek tűnt. És lehetségesnek. De személyes tapasztalatom nincs.
“A fordító bízhat Dobsonban, de ennek ellenére tévesen is fordíthat. Az az egyik kérdés, hogy rosszul fordította Dobson kifejezéseit, vagy Dobson írta így le?”
Szerintem erre nem nekem kell választ keresnem. Számomra furcsa a feltételezés, hogy ekkora bakit tételeztek fel Dobsonról, ill. a fordítóról.
” Hogy mi az oka, azt a kutatók keresik – bár szerintem nekünk, laikusoknak tökmindegy, mi az oka.”
Látszik, hogy nem hívő fejjel gondolkodsz. Már megírtam azt a cikket, amit Alter kért tőlem, és abban kitérek rá, ha valóban gének okozzák, akkor a homoszexualitásáért senki nem vonható erkölcsileg felelősségre. Ez azért nem mindegy.
És ha egy nem homoszexuális – ellentétes nemű – tesz ajánlatot? mit csinálsz? ugyanúgy kell viselkedni a homoszexuálisokkal is. Nem tudok hozzászólni ehhez a bűn-nem bűn egyházi dologhoz. Szerintem nem bűn. A homoszexuális ember is ember. Számomra. És nem bűnös. De te, mint hívő, vesd rá magad, aztán meg magadra, ha aztán kapsz tőlük hideget, meleget.
“Szerintem erre nem nekem kell választ keresnem. Számomra furcsa a feltételezés, hogy ekkora bakit tételeztek fel Dobsonról, ill. a fordítóról.” – Azt hiszem, erre írta Alter, hogy mindent készpénznek veszel. Mégcsak meg sem kísérelsz utánanézni, mert a fejedbe vetted, hogy sem a fordító, sem Dobson nem tévedhet, vagy nem írhat hülyeséget.
“Látszik, hogy nem hívő fejjel gondolkodsz. Már megírtam azt a cikket, amit Alter kért tőlem, és abban kitérek rá, ha valóban gének okozzák, akkor a homoszexualitásáért senki nem vonható erkölcsileg felelősségre. Ez azért nem mindegy.” – Hívő vagyok, csak nem istenhívő. Mint már utaltam rá, nem biztos, hogy valamely gén-mutáció okozza, és az sem biztos, hogy mindenkinél. A homoszexualitás tényét illetően ez tökmindegy. És ha nem a gének okozzák, akkor hibáztatni kell valakiket? Felelősségre kell vonni valakiket? Ne mondd nekem, hogy a vallásod felelőst keres ilyesmiért.
“Oké, Alter utánajárok. Köszi, hogy felhívtad a figyelmem erre a hibára.” – január 9th, 2012 – 17:36
“Írom a cikket, de én nem érzem problémának, amit te igen. A fordítóval együtt bízom Dr Dobsonban, és kétlem, hogy összekeverte volna a homo- és transzszexualitást.” – február 27th, 2012 – 19:10
“Szerintem erre nem nekem kell választ keresnem. Számomra furcsa a feltételezés, hogy ekkora bakit tételeztek fel Dobsonról, ill. a fordítóról.” – március 2nd, 2012 – 19:09
Tehát nem is szándékozol utánajárni. Akkor minek igérted meg?
“Már megírtam azt a cikket, amit Alter kért tőlem, és abban kitérek rá, ha valóban gének okozzák, akkor a homoszexualitásáért senki nem vonható erkölcsileg felelősségre.” <–> “Zoli arra szeretnélek kérni, hogy járj utána, hogy fordítási, vagy a te interpretációd hibája okozza e a fenti ellentmondásokat, olvass utána magad is a tudományos kutatásoknak és kialakult nézeteknek és ha szükséges, akkor Dobsonnal kapcsolatos kritikaként írd ezt le cikkedben. Nem szeretném ha tudománytalan tévhiteket terjesztenénk. “
Nem értem miért szeretitek Zolit piszkálni :) Írt egy cikket, én mondtam neki, hogy egyelőre várjunk vele. Ennek a lapnak nem fő profilja a melegkérdés, nem szeretném ha a látogatók azt látnák, hogy egyfolytában ezen rugózunk. Időnként befér, de annyit nem ér a téma, hogy egymást froclizzátok miatta.
Köszi a védelmet Dean, szégyen, nem szégyen, én ide írom, hogy jól esett.
Ez a hozzászólásod gondolkodtatott el, hogy érdemes -e ennyit vitázni erről a dologról? Mikor ha bűnös a meleg, ha nem, nekem mindenképpen jót kell akarnom neki. Akkor meg minek vitázni? Ennyi.
Oké, nem tudhattál róla, nem tettem ki nyilvánosba. Attilának (azt hiszem ő Alter) megírtam viszont. Hargitai Attila, a könyv fordítója szerint Dobson megbízható ismeretek birtokában van, és ért ahhoz, amiről írt. Nem keverné össze a transzszexualitást és a homoszexualitást.
Ezenkívül Ő, mármint a fordító, ért a szakmájához annyira, hogy nem fordítja a transzszexualitást homoszexualitásnak.
Végül én bízom a saját képességeimben annyira, hogy ki tudok jegyzetelni egy magyar szöveget. Szerintem a két szexuális elhajlásnak lehetnek hasonló jellemzői (pl. ugyanabban a korban jelennek meg első tüneteik), talán ez okozza Alternél a zavart. Nem tudom.
Utánajártam a témának, de protestáns és katolikus véleményeket is elolvastam. Keresztény oldalról általában azt láttam, amit eddig is írtam. Kivéve az Öt Kenyér homoszexuális hívő csapatot. Szerintük nem gyógyítható a hajlamuk. Hát nekik elvben tudni kéne. De a másik oldalról konkrét példát írnak le névvel, hogy márpedig ő kigyógyult. (Lassan idejegyzem az egész cikket, amit írtam.) Egyébként egyetlen homoszexuálist sem tart ma Katolikus Egyház bűnösnek a hajlamáért. Az aktus viszont bűn. Ezért vár teljes önmegtartóztatást az egyház.
Az Alter által említett szakértőkkel egyrészt az a bajom, hogy nem hívők, nekem így kicsit nehéz megbízni bennük, de ez még elmegy. Viszont a 70′-es években pont ilyen szakértők szavazták meg a meleg szervezetek politikai nyomására, hogy a homoszexualitás nem betegség. És ezt Szendi Gábor is leírja, pedig tudtommal ő nem hívő.
Azzal pedig, hogy valakire azt mondom bűnös, még nem írom le. Én is bűnös vagyok, a pápa is az, Jézuson és Márián kívül minden ember az. A szentek is. Tehát ezzel nem mondok mást az illetőről, mint amit magamról is készségesen elismerek. Semmivel nem kevesebb nálam, sőt számos tulajdonságával felül is múlhat engem.
A vallásom szerint van egyéni felelősség a tetteinkért. Ha valaki homoszexuális életmódot folytat, az bűnben él. Van felelőssége, de az tény, hogy inkább önmaga előtt, és az örök bíró előtt. Én max. megkérdezhetem, mit gondol arról, hogy esetleg helytelen az életstílusa? Innentől nem enyém a felelősség, ő tudja mit miért tesz.
Ezzel én lezárom ezt a vitát, a továbbiakban nem szeretnék reagálni semmilyen felvetésre (Bár ha nagyon fontos, emailban meg lehet keresni.) Ennek az az oka, hogy Dean hozzászólása okán elgondolkodtam ennek az egész vitának mi a gyakorlati hozadéka? És alig valami! Nincs más dolgom egy homoszexuálissal, mint figyelmeztessem helytelen életvezetésére, de ezt is csak akkor tenném meg, ha remélhető, hogy lesz hatása a szavaimnak. Pont, mint egyik ismerősöm, aki bevallotta, hogy vannak alkalmi kalandjai az asszony mellett. Mikor megkérdeztem, hogy ez szerinte helyes-e, azt válaszolta, igen. Most mit csináljak? Semmit – ima és kész.
Bevallom nehéz nekem ez a homoszexuális kérdés, mert kicsit forog mindig a gyomrom, amikor szóba kerül. Főleg, ha férfiak együttlétére gondolok. Pedig biztos lehet őszinte és szép, elhiszem. De nem – igaz. Helyesnek nem helyes.
Mindigis azon a véleményen voltam, hogy nem kell firtatni mások szokásait, illetve nem kell mások orrára kötni a sajátjainkat, és ezzel meg van oldva a probléma. Ha meg valaki “kéretlen” ajánlatot kap az mondjon nemet :)
Igen, ez jogos. Áh mást is akartam írni, de most már én is soknak érzem ezt a homokozást. :) :)!
“Amit a 2-4 éves kor körül megjelenő “homoszexualitásról” ír, az sajnos nem a homoszexualitás, hanem a transz-szexualitás.”
Már korábban is piszkált belül, hogy miért jelented ki, hogy amit homoszexualitásnak írt Dr Dobson, az miért lenne transzszexualitás? Most találtam valamit a neten, ami megerősíti, hogy a nemi identitás fejlődése pont 2 és 4 éves kor közé tehető. A szégyen vagy autonómia alcím alatt található, a cikk elején.
Meleg gén
Mielőtt a hitvitában előkerülnek a máglyák is.
Furcsállom, hogy senkiben nincs egy cseppnyi megértés és empátia sem. Van egy vallásos emberünk, aki vívódik. Nemhogy máglyája nincs, de még fogpiszkálója sem. Ettől függetlenül mindenki úgy viselkedik vele, mintha véresszájú dúvad lenne.
Senkiben? :o) Benned van. Mindenkiben van, csak nem annyi, amennyit “elvársz”:
Semmi bajom a vallásos emberekkel. Zolival sem a vallása miatt van “bajom”. A vívódással sem. Ez itt nem vívódás.
Én nem érzem, hogy véresszájú dúvadként kezelnénk.
Esetleg írd meg az email címemre, mi a bajod velem. Hátha tudunk közös nevezőre jutni. Vagy legalább megpróbálni.
Dean olvasta a cikkemet, talán ezért írta, hogy vívódok. Ugyanis egymásnak teljesen ellentmondó adatokra bukkantam, és nincs különösebb okom, hogy bármelyik oldalt hazugsággal vagy tévedéssel kellene megvádolnom. Hogy kinek hiszek, úgy dőlt el, hogy melyik oldalhoz húzok inkább. hgyi magad is bevallottad, hogy ellenszenves vagyok neked, hidd el, ez érződik a kommentjeidben. antagonisztikevics máglyákat emleget, csak mert nem helyeslem a homoszexuális életmódot. Ez azért egy kicsit az inkvizícióval tesz engem egy sorba. És akkor nem kezeltek dúvadként? :)
Nem szándékozom veled magánlevelezésbe bonyolódni. A félreértések elkerülése végett: jelenleg nem akarok veled közös nevezőre jutni. És megpróbálni sem. Kinőttem már az ilyen energiafecsérlő szórakozásból. És abból is, hogy ilyesmi miatt lelkiismeretfurdalásom legyen.
Lehet, hogy Dean olvasta, és Alter is olvasta, de én arra nem tudok reagálni, amit csak ők olvastak.
Nem szándéloztam titkolni ellenszenvemet, persze, hogy látszik. Hiszen ezt akartam.
Te nem nem helyesled a homoszexuális életmódot, hanem bűnnek tartod és ki akarod gyógyítani belőle az embereket. Akaratlanul is egy bizonyos korszakot juttat az eszembe, amikor csak a szőke, kékszemű ember volt ember.
A homoszexuálisok üldözése kicsit azért hasonlít a boszorkányüldözéshez. Bár még nem tartunk ott, hogy máglyára velük, “csak” a gyógymód kellene… De ezen csak most tűnődtem el, miután leírtad, szerinted miért írta Dean, hogy dúvadként kezelünk. Ettől eltekintve és nem gondolom, hogy bármilyen vérengző vad lennél.
Figyelj már, szerinted Zoli kit üldöz? A kereszténység elvein morfondírozik, azért ez nem az a kategória ami miatt elő kéne venni a náci-kártyát.
Köszönöm, hogy nem tartasz vérengző vadnak. Elküldjem a cikkemet neked? Bár az újabb vitákhoz vezethetne, ebből meg nekem már kicsit sok. Meg magánlevelezés lenne, amit nem akarsz. Maga vagy az elutasítás, de legyen, ahogy akarod. A legjobb közösségben is előfordul, hogy egyszerűen el kell viselni valakit, annyira nem megy vele a közösségesdi.
Ach! Die schöne alte Zeiten! Autodafe!
Amúgy, mondd! Mit is csinálsz, ha egy büdösszájú, repedtsarkú tonnadonna hirtelen reádizdul és meglehetős rámenősséggel próbál PÜNKTE téged a magáévá tenni? Leütöd? Arcbarúgod?
Merthogy egy mohó homo udvarlására ugye ez lenne az adekvát válasz?
A neved elég jól leírja a hozzáállásodat, de ez hosszú távon ritkán szokott jól elsülni. Az indulatok fokozása és az ellentétek keltése nem valami nagy életcél.
Egyébként a kérdésed (tudom, nem hozzám intézted, sebaj) nem igazán frappáns, mert ha egy b*zi (nem véletlenül írtam itt így) rám mászik akkor simán előfordulhat, hogy képenvágom. És az az adott szituációban lehet adekvát reagálás. Ennek az az oka, hogy bár a melegekkel semmi bajom [itt jön a mindenkori “van meleg barátom” szöveg], de nem szeretnék részt venni homo aktusban – az akaratom ellenére pedig triplán nem. Szóval ha egy meleg közelít, no problem, de vegye a jelzéseket, hogy errefelé zárt kapukat se döngethet. (Mellesleg első kézből hallottam hogy a melegeknek általában eléggé kifinomult szenzoraik vannak és nem gyakran kerülnek ilyen szituba.)
Egy nő leszerelése más téma. Mondjuk ott sem teljesen elképzelhetetlen, hogy egy “határozottabb elutasításig” fajul a szitu, de ott erősen mások a határok.
Mindazonáltal errefelé nem divat a nácizás, ez nem a szadesz (R.I.P.) nyári tábora, kérek minden kedves érdeklődőt hogy fejezze abba. Majd ha tényleg felbukkan itt valami náci azt én észre fogom venni és lerendezem, oké? Kulturált emberek nem elhallgattatni akarják a másikat, hanem meggyőzni.
Biszexuálistól már kaptam ajánlatot. Kicsit megtisztelve éreztem magam, hiszen mégiscsak az érdeklődésére tarthattam számot. Másrészt zavarban voltam. Nem mertem neki megmondani, hogy bocs, de az az alapvető gond, hogy férfi vagy. (Akkor még nem voltam hívő, csak olyan ezoterikus valaki.) Arra hivatkoztam, hogy házas, és ezt tartsuk tiszteletben.
NEM gyűlölöm a homoszexuálisokat, sok ismerősöm szerint remek emberek, nagyon empatikusak pl. Így van-e nem tudom, és csak egy emberről tudom, hogy biszexuális, akiről fent írtam. Belátom, hogy az álláspontom nem tűnik túl barátságosnak, de a biblia egyértelműen leírja, hogy a homoszexuális aktus bűn. Erre lehet mondani, hogy vért enni is az, vagyis pokolba a véreshurkával! De erről az Egyház azt mondta, lehet. A homoszexuális aktust nem ismerte még el. A nők egyenjogúságát szintén elismerte az Egyház. Nem mondta ki, hogy Pál és Péter írásait (melyek erről szólnak) felejtsük el, de amennyire látom, a nők családon belüli alárendelődését rég nem tekinti mintának.
[a további ellenségeskedések elkerülésére szerkesztve – moderátor]
Zoli, neked ajánlom ezt a videót, biztosan tetszeni fog, egy gyógyult keresztény meséli el az életét:
http://www.youtube.com/watch?v=8cY07EKwgDg