Toplak Zoltán

Homoszexualitásról

Ez a bejegyzés Dr James Dobson: Fiúk nevelése c. könyve alapján készült. A könyvet kiadta a Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány (www.kiakonyvek.hu).

A hozzáfűzött megjegyzéseimet “Z.:” – vel kezdem, zárójelben.

Vannak fiúk, akik eleve a lányos dolgokhoz vonzódnak, sőt szeretnek kicsi koruktól fogva női ruhát viselni, úgy gondolkozni, mint a lányok, olyan a járásuk, mint a lányoké stb. Kamaszkorukban aztán nagy nemi identitásválságot élnek át.

De mit is tudunk a homoszexualitásról?

Először is: rendellenesség. Nagy a nyomás azokon, akik ezt vallják, és ilyen, nem politikus módon nyilatkoznak.

Másodszor: ezt nem választja senki. Miért is tenné, amikor AIDS – hez, elutasításhoz, számkivetettséghez vezet.

Harmadszor: nem örökletes. Eddig még senki sem fedezte fel a homoszexualitásért felelős gént. A média persze sulykolja: így születtek a homoszexuálisok. De pl. az egypetéjű ikreknél (ahol a génkészlet azonos) csak 50% az esélye, hogy ha az egyikük homoszexuális, akkor a másikuk is az lesz. Ha genetikai alapja lenne, akkor egyszerűen el kellene tűnnie, mert a homoszexuálisok nagyon ritkán nemzenek utódot. A homoszexualitás inkább bizonyos kultúrák erkölcsi nívójának zuhanásával függ össze. (Görög, Római Birodalom)

Ezenkívül ez a ferde hajlam gyógyítható. Sok százezer gyógyult ember él köztünk. A gyógyulás küzdelmes, nehéz, de lehetséges. Sokan élnek immár családban, gyermekeiket nevelve. Hiteles kutatások bizonyítják, hogy a homoszexualitás akár magától is eltűnhet. A szerző itt egy másik könyvet vesz alapul, melyet Dr Joseph Nicolosi írt. A címe: A homoszexualitás megelőzése – útmutató a szülőknek. Ő írja: A kezdődő homoszexualitás jelei: – a gyerek ismételten hangot ad annak a vágyának, hogy a másik nemhez tartozzon, vagy állítja, hogy odatartozik.

– a másik nem ruháit előnyben részesíti

– szerepjátékban a másik nem szerepeit kitartóan előnyben részesíti

– erősen vágyik rá, hogy a másik nem játékaiban, időtöltéseiben részt vegyen

– előnyben részesíti a másik nemből való játszótársakat

A másik nemre jellemző viselkedés általában 2 és 4 éves kor között kezdődik. Nincsen homoszexuális tizenéves, de azzá válik, ha nem kezelik. Az apa kulcsfontosságú a fiúk számára a fejlődésben. Az anyák fiúkat, az apák férfiakat nevelnek. A fiúknak 2-3 éves korban le kell válniuk az anyjukról, és azonosulniuk kell az apjukkal. Ekkor dől el, melyik nemhez fognak tartozni. Az apa feladata, hogy megerősítse, és tükrözze a fia férfi voltát. Pl. játszhat vadabb játékot a fiával, együtt zuhanyozhat vele, ahol a fiú észre kell, vegye, hogy mennyire hasonlít az apjára. Ha a fiúk megfelelő kapcsolatba kerülnek az apjukkal, akkor kezdik megérteni, hogy ő mitől klassz, felvillanyozó és izgalmas. Így megszeretik saját férfiasságukat. Felfedezik a szabadság és az erő egyfajta érzését, azáltal, hogy különböznek az anyjuktól és „kinövik” őt.

Sokszor a homoszexualitáshoz annak van köze, hogy bár az apa szereti a fiát, de nem igazi példakép. Nem volt biztos fellépésű, határozott, vagy nem támogatta a fiát, nem volt rá érzékeny.

Az anyáknak az apa-fiú kapcsolat terén gyakran vissza kell vonulni. Fontos, hogy az anya ne akarjon egyszerre apja és anyja lenni a fiának, adjon nagyobb önállóságot neki! Ha kérdései vannak, mondja egészen nyugodtan, hogy kérdezze az apját. A férjére kell bíznia mindazt, amivel az kimutathatja, hogy törődik a fiával. Néha a prehomoszexuális fiúk szüleik rossz házasságának áldozatai. Az apa azzal vág vissza az anyának, hogy elhanyagolja a fiát.

Bizonyos anyák hajlamosak meghosszabbítani a fiúk kiskorúságát. Szeretnének mély szimbiózisban, kölcsönös függésben maradni velük. Különösen akkor igaz ez, ha nincsen bensőséges kapcsolata az apával.

A nőies fiúk is apjuk figyelme, helyeslése, szeretete után sóvárognak. Ha az apa azt látja, hogy túlságos függés van az anya és fia között, olyan, ami hároméves kor fölött már nem helyénvaló, tennie kell ellene. Az apának a saját példáján kell megmutatnia, hogyan kell az anyával szeretetben, és kellő függetlenségben élni.

A férfiasságot el kell érni (nem jön magától). Ehhez jó nevelés, a társadalom segítsége, és idő kell. A másfél és három éves kor közötti idő a döntő. A fentiekben már volt szó erről.

Eddig dr. Nicolosi könyvéből.

A homoszexualitás legkevésbé a szexről szól. Inkább magányról, elutasításról, megerősítésről, meghittségről, identitásról, kapcsolatokról, nevelésről, öngyűlöletről, nemi szerepek összezavarodásáról, és a valahová tartozás kereséséről.

Sok mai pszichiáter és pszichológus arra biztatná a szülőket, hogy gyermekük másságát fogadják el, a fiúkat pedig arra, hogy ők homoszexuálisok, és ebbe nyugodjanak bele. Valójában azonban az elfogadás, és értékességében való megerősítés mellett a hajlamokat türelmesen új irányba kell terelni, megfelelő szaksegítséggel. Néhány cím, amely segíthet: Bibliai Házassággondozó Szolgálat (1054, Bp. Alkotmány u. 4.), lapjuk: Biblia és Család magazin (2042, Budaörs II. Pf.:29) Bibliaszövetség (2119, Pécel, Kálvin tér2/b) Bethesda Gyermekkórház Református Családsegítő Szolgálat, Menedék Alapítvány (1221, Bp. Kálváriahegy u. 4.) A témában megjelent könyv: Sípos Ete Álmos, dr. Falus András, Dr Pálhegyi Ferenc: Homoszexualitás keresztyén szemmel (Éjféli Kiáltás Misszió, Bp. 1999).

A nem normális nemi identitásnak van másik oka is: a gyerekkori szexuális bántalmazás. Vannak, akik kifejezetten a pedofília elterjedéséért küzdenek. Állítólag a homoszexuális szervezetek világszerte igyekeznek lejjebb vinni a korhatárt, amikortól egy fiatalkorú beleegyezhet az aktusba egy felnőttel. A szerző szerint komoly veszély leselkedik a fiainkra és lányainkra, pl. egy nyilvános wc-nél. Ne küldjük be őket egyedül! (Z.: Nem tudom, ez Magyarországra áll-e? Persze jobb félni, mint megijedni.)

Nem jó tizenéves fiúkra kisgyerekeket bízni. Egyszerűen túl sok a szexuális késztetés bennük, és esetleg kísérletezni kezdenek, rossz akarat nélkül, de mégis ártva. Általában a kultúránk árt ezen a téren. Arra tanítja fiainkat, hogy homoszexuális módon gondolkozzanak, és a homoszexualitást szép, és tartalmas dolognak állítja be. (Z.: Az “Igen” katolikus értelmiségi újságban olvastam, hogy akár több ezres partnerváltás is előfordulhat homoszexuálisok közt!)

Adjuk oda mi, apák a legfontosabbat fiainknak: önmagunkat! A homoszexuálisok azt állítják a pedofílekkel együtt, hogy a hajlamuk örökletes. Mi lenne, ha igazuk lenne? Akkor örökletes alapon a tizenéves heteroszexuális fiúktól kezdve az öregedő férfiakig minden férfi szabadon váltogathatná a partnereit, mert minket meg a génjeink erre hajlamosítanak. Mégis természetesnek tartjuk, hogy hűséget fogadunk párunknak. Attól, hogy a gének befolyásolnak, a rossz nem válik jóvá, sem a jó rosszá.

0 votes, average: 0,00 out of 50 votes, average: 0,00 out of 50 votes, average: 0,00 out of 50 votes, average: 0,00 out of 50 votes, average: 0,00 out of 5 0 olvasó átlagosan 0,00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Toplak Zoltán

Toplak Zoltán
Lassan negyvenes, kétgyermekes apuka vagyok. Nagyon fontos nekem a férfimozgalmi tevékenység és a keresztény hit. Egy férfiközösség szervezője vagyok, igyekszünk megélni és kivinni a világba egészséges férfiszellemet. Személyes tapasztalatom az, hogy ez sok küzdelemmel és mély fájdalommal jár. De a végeredmény magáért beszél - megéri. ;-)

56
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
9 Egyéni hozzászólás
47 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
7 Hozzászólások szerzői
birsalmaantagonisztikevicsAlter EgoZoliDeansdale Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
hgyi
Szerkesztő

Ez egy könyvismertetés?

Vasgerinc
Vendég
Vasgerinc

Nagyon jó, és elgondolkodtató cikk, csak egy kérdőjel maradt bennem. Abban a bizonyos 2-4 éves korban mindenkinél jelentkezik a “nemválasztás”, ha pedig nem, akkor mi befolyásolja, hogy kinél?

Deansdale
Admin

Hm. Ez egy olyan téma, amiben kifejezetten szembetűnő, hogy mindenki a saját érdekei és ideológiája alapján domborít ki bizonyos részleteket és feltételezéseket, miközben süket és vak a másik oldal(ak) álláspontjaira. Ezért is lenne jó, ha senki nem foglalkozna azzal, hogy más emberek mit csinálnak a paplan alatt – és ha nem szórakoznának egyesek azzal, hogy mások orra alá dörgölik a különbözőségüket. Úgysem lesz ebben a témában megegyezés. Mindig lesznek olyanok akik nem fogják tudni elfogadni a homoszexualitást. És ez végső soron érthető is, hiszen alapvetően nem egy “természetes” dolog a kétnemű fajoknál. Másfelől viszont olyan értelemben természetes, hogy az állatvilágban és az emberek között is megtalálható, akár üldözik akár nem. Az biztos, hogy van biológiailag kódolt része és viselkedésileg befolyásolható része is, de szerintem semmi esetre sem minősül betegségnek a szó hagyományos értelmében. Aki “ki akar gyógyulni belőle” az tegyen erőfeszítéseket, de durva embertelenség lenne kényszerkezeltetni bárkit is aki nem akarja.

Milliomodjára is csak azt tudom mondani, amit mindig: felnőttek saját akaratukból csinálhassanak amit akarnak – egyedül a kényszer elítélendő. Hogy ez megvalósulhasson, egyrészt nem kéne piszkálni semmilyen “más irányultságú” embereket, másrészt el kellene süllyeszteni a témát társadalmi szinten. Van az életnek olyan része, ami nem tartozik a politikára, és a szex az pont ilyen.

Alter Ego
Szerkesztő

Az a helyzet, hogy nagyon nagy baj van a Dobson által elmondottakkal: Nem olvastam a könyvet, főleg eredetiben nem, így nem tudom, hogy fordítási hiba, vagy a te téves szóhasználatod vagy Dobson önmaga okozza e a problémát. Amit a 2-4 éves kor körül megjelenő “homoszexualitásról” ír, az sajnos nem a homoszexualitás, hanem a transz-szexualitás. Pont ez az egyik markáns jele annak, hogy ők valóban ellentétes nemű aggyal és testtel születnek. Ez annyira hátborzongatóan egyértelmű, hogy a legtöbb esetben már ilyen kisgyermekkorban azonnal nyilvánvaló vagy gyanússá válik.

Dobson leírja azt is, hogy “nincsen homoszexuális tizenéves”, holott homoszexuális fejezetek nagyon sok kamasz életében vannak, pont a partnerválasztás problémája, a heteroszexuális tapasztalat hiánya és a felfokozott szexuális vágyak miatt. Tehát számomra egyértelmű, amit ő homoszexualitásnak nevez, az valójában a transz-szexualitás.

De ebben az esetben további szörnyű problémák vannak a mondandójával, ugyanis a modern tudomány már egyetért abban, hogy a valóban transz-szexuális embereknek a betegsége biológiai eredetű, nagyon valószínűsíthetően méhenbelüli fejlődési rendellenesség, nem nevelési probléma, nem aberráció, nem elmebaj.

Valódi transz-szexuálisokat megpróbálni “átnevelni”, “meggyógyítan” borzalmas kegyetlenség. Olyan mintha Dobson úrnak azt mondanánk, hogy ő mától nem férfi, hanem nő és tűzzel vassal erre próbálnánk átnevelni. A transz-szexuálisok számára az egyetlen lehetséges megváltás, avagy “gyógyulási lehetőség” a nemet átalakító műtét.

Zoli arra szeretnélek kérni, hogy járj utána, hogy fordítási, vagy a te interpretációd hibája okozza e a fenti ellentmondásokat, olvass utána magad is a tudományos kutatásoknak és kialakult nézeteknek és ha szükséges, akkor Dobsonnal kapcsolatos kritikaként írd ezt le cikkedben. Nem szeretném ha tudománytalan tévhiteket terjesztenénk. A transz-szexualitásról egyébként folyamatban van egy cikkem.

antagonisztikevics
Olvasó
antagonisztikevics

Meleg gén
Mielőtt a hitvitában előkerülnek a máglyák is.

Deansdale
Admin

Furcsállom, hogy senkiben nincs egy cseppnyi megértés és empátia sem. Van egy vallásos emberünk, aki vívódik. Nemhogy máglyája nincs, de még fogpiszkálója sem. Ettől függetlenül mindenki úgy viselkedik vele, mintha véresszájú dúvad lenne.

hgyi
Szerkesztő

Senkiben? :o) Benned van. Mindenkiben van, csak nem annyi, amennyit “elvársz”:

Semmi bajom a vallásos emberekkel.  Zolival sem a vallása miatt van “bajom”.  A vívódással sem. Ez itt nem vívódás.

Én nem érzem, hogy véresszájú dúvadként kezelnénk.

birsalma
Olvasó

Zoli, neked ajánlom ezt a videót, biztosan tetszeni fog, egy gyógyult keresztény meséli el az életét:

http://www.youtube.com/watch?v=8cY07EKwgDg