Az interneten és az információcsere egyéb csatornáin is rengetegen foglalkoznak az ufókkal. Ez a szó mára elég tág fogalom lett, sokkal tágabban értelmezzük ma, mint ennek a betűszónak az eredeti jelentése volt (Unidentified Flying Object, azonosítatlan repülő tárgy). A témával foglalkozó oldalak azonban tele vannak feltevésekkel, kérdőjelekkel, „ha”-val – kivéve a mindent tényként kezelő oldalakkal, de azt hiszem ezekkel nem is érdemes foglalkozni – ezért szerintem a találgatások helyett érdemes az evolúció során sokat segítő eszközünket, a gondolkodást használni.
Az első dolog, ami a témában feltűnik, hogy az úgynevezett UFO észlelések a sci-fi filmek megjelenése és elterjedése óta léteznek, illetve az azóta eltelt időben próbáltak ráaggatni néhány múltbéli eseményre ezzel kapcsolatos magyarázatot. Érdekes, hogy ezek előtt senki sem észlelt ilyen jelenségeket, majd a filmek beindulásával tömegesen jöttek az észlelések. Talán elgondolkodtató a kapcsolat. Ezzel rokon dolog az, hogy tudunk a gabonaköröket készítő, jól szórakozó kis csoportokról, amely önmagában még nem is lenne cáfolat az ufók létezésére, azonban amikor híre megy egy-egy ilyen gabonakörnek, akkor a környéken többen is állítják, hogy ők látták, hallották az ufót, vagy bármely más módon érzékelték. Persze ez sem bizonyíték az ufók létezése ellen, de azt azért jól mutatja, hogy az emberek mennyire befolyásolhatóak, és hogy a képzelőerejük mennyire meg tudja téveszteni őket.
Az ember olyan, hogy sokszor képzel nem létező dolgokat bizonyos jelenségekbe. Ezzel én szinte nap, mint nap találkozom. Nagyon gyakran előfordul velem, hogy bármilyen esemény után azon gondolkodom, hogy ebből mennyien természetfeletti jelenséget vizionáltak volna, miközben olyan egyszerű magyarázatok vannak, ha az ember nem azonnal a médiából zúduló mocsokból indul ki. Emellett mások is meséltek nekem történeteket, amellyel úgy voltam, hogy már én sem tudtam, hogy mi lehetett az a jelenség, aztán kiderült, hogy utánanézett az illető és teljesen racionális magyarázata volt.
Most azonban nézzük kicsit tudományosabb szempontból a témakört. Bármilyen furcsa, ahol az élet ki tud alakulni, ott ki is alakul. Az élet alapfeltételeit ismerjük, így lehet tudni, hogy mely anyagokra van szükség egy bolygón az élet kialakulásához, és bár van a földi életformán kívül más lehetőség is, de nem sok, és nem sokban eltérő igényekkel. Így aztán sajnos kijelenthetjük, hogy a közelünkben nincs másik az élet kialakulásához megfelelő bolygó, a földihez hasonló szintű élővilág meg pláne. Az univerzumban nagyon nagy valószínűséggel léteznek még olyan bolygók, amelyeken létrejött az élet, és az sem kizárt, hogy az emberéhez hasonlóan fejlett, vagy még fejlettebb civilizáció alakult ki, azonban ezek a bolygók olyan távol vannak (eddig egyet sem találtunk), hogy ezen távolság megtétele emberi mércével képtelenség. Ami pedig még nagyobb probléma, hogy idő hiányában (esetleg létező) az embernél régebb óta magas fejlettségi szinten élő fajoknak sem sikerülhetett. A természettudományban járatos és két lábbal a földön álló emberek tisztában vannak a sebességi korlátokkal és a sci-fi filmekben látható megoldások lehetetlenségével.
Ilyen távolságok megtételéhez tehát sok idő kell, emiatt jelenleg két elfogadhatónak tűnő megoldás lehet a nagy távolságú űrutazásra, de ezek is jelenleg csak elméletben. Gyakorlattá akkor válhatnak, ha rákényszerülünk a Földről való távozásra.
Egyik ilyen lehetőség a hibernált emberek utaztatása, ezzel azonban két probléma is van. Az ilyen utat jó alaposan meg kell tervezni, hiszen ebben az esetben nincs a fedélzeten senki, aki beavatkozhatna baj esetén, márpedig baj bármilyen jól megtervezett úton előfordulhat. Emellett a célt jó előre meg kell határozni, fel kell térképezni, minden körülményt jó előre pontosan meg kell határozni, ami lehetetlennek tűnik ilyen távolságok esetén.
Másik, talán reálisabb lehetőség olyan komplexum építése az űrben, amely a nagy sebesség mellett képes az önellátásra minden téren. Tehát egy kisebb várost kell elindítani az útra, hogy annak során megoldott legyen minden jellegű ellátás, havária esetén legyen beavatkozási lehetőség, és közben tudjuk figyelni a környezetünket, megfelelő helyet keresve. Így sok generáción keresztül is eltarthat az út, és bolyonghatunk akár a végtelenségig is az űrben új hazát keresve, persze ez ma még sci-fi, de elméletileg megoldás lehet.
Ugyanakkor figyelembe kell venni azt is, hogy az élet kialakulásához és fejlődéséhez minden bolygón nagyjából ugyanannyi idő állt rendelkezésre, legalábbis a mai távolságok megtételéhez szükség idők viszonylatában. A bolygók hasonló módon jöttek létre, mindnek szüksége volt időre a lehűléshez, a megfelelő éghajlat és atmoszféra kialakulásához. A mai ember kifejlődéséhez az élethez alkalmas körülmények kialakulása után is rengeteg időre volt szükség, amely más bolygón sem mehetett nagyságrendekkel gyorsabban végbe. Ráadásul ennél aggasztóbb az, hogy még ha elegendő idő és egyéb kiváló tényező is áll rendelkezésre a fejlődéshez, vannak természeti korlátok, amelyeket képtelenség átlépni. Nagy optimizmusra vall azt gondolni, hogy idővel egyre gyorsabban és gyorsabban fogunk tudni utazni az űrben, míg végül a végtelen sebességet is elérjük. Van egy határ, amit el lehet érni, de ez a határ valószínűleg nagyon sokkal az alatt a sebesség alatt van, mint amire szükségünk lenne a nagy távolságok áthidalásához. A sebességet én itt csak példaképpen hozom fel, de minden egyéb fizikai, kémiai, fizikai-kémiai korlátra is értem. Van egy korlát, amelyhez az idő során közelítünk és el is érhetjük, azonban azon túl nem juthatunk. Az idő nem old meg mindent és nem lehet a segítségével minden problémát megoldani. El kell fogadnunk, hogy vannak áthághatatlan természeti törvények.
Ezen okokból kizártnak tartom, hogy sikerült volna fizikai kapcsolatot teremtenünk más égitestről származó intelligens fajokkal, sőt azt is hogy a következő évszázadokban ez sikerülne. Egy kommunikációs kapcsolatra valamivel jobbak az esélyek, de a nagy távolságok miatt ezt is borzasztóan nehéz elképzelni. Ne felejtsük el, hogy a hihetetlen mennyiségű energiákat megmozgató, manapság észlelt csillagjelenségek fényei is a távolságtól függően a nagyon régmúltban keletkeztek, akkor hogyan lehetne képes bármely égitest bármely faja ennél nagyságrendekkel nagyobb mutatványra.
Emlékszem, Dean többször biztatott a szerzői közreműködésre, mondván, hogy minden bizonnyal érdekes cikkekkel gazdagíthatnád lapunkat. Igaza volt. Örülök, hogy megszületett az itteni első írásod. Beállítottam a felhasználónevedhez a szerzői jogosultságot, így egyrészt a “vendégcikk” megjelölés helyett a saját neved alatt jelenhet meg ez a cikk, másrészt a későbbiekben is szabadon közzéteheted más írásaidat is. :)
Igazából még most sem jutottam el odáig, hogy rábólintsak, hogy na tegyök be, de Dean enélkül is megtette, ami azért egy kicsit meglepett.
Már csak azért is, mert mi váltottunk pár levelet ezelőtt, és felhívta olyan problémára is a figyelmemet, amelyben egyetértettem vele. Közben rájöttem, hogy ez is inkább csak rossz fogalmazás és szerkesztés, de kétségtelenül szembetűnő. Ez az utolsó előtti bekezdés első mondata:
“Ugyanakkor figyelembe kell venni azt is, hogy az élet kialakulásához és fejlődéséhez minden bolygón ugyanannyi idő állt rendelkezésre.”
Ez így ebben a formában egyáltalán nem igaz. Úgy kellett volna írnom, hogy nagyjából ugyanannyi idő állt rendelkezésre, nyilván ezt is kozmikus mértékegységgel mérve. És ezt azzal kellett volna összekötnöm, hogy a jelenlegi nagy távolságok megtételéhez szükséges időkhöz képest ez szignifikáns jelentőségű.
Nem láttam értelmét a további időhúzásnak :) Mire vártunk volna? :)
Jó a cikk, ha maradt is benne némi csiszolatlanság, az csak pozitívum, mert több kommentet generál :D Egy tökéletes cikkhez nincs mit hozzászólni…
A rendelkezésre álló idő mondhatni végtelen. Folyamatosan pusztulnak el és születnek új csillagok és bolygók. Ha jól értem, akkor itt az egyidejűleg létező civilizációk problémáját boncolgatod. Frank D. Drake egy hét tényezős és egy kilenc tényezős formula segítségével igyekezett megbecsülni a galaxisunkon belül egy időben létező civilizációk közötti kapcsolatfelvétel matematikai valószínűségét. Drake legismertebb erre vonatkozó képletét megtalálod itt a wikipédiában is: http://hu.wikipedia.org/wiki/Drake-formula
Egyébként Drake-nek, csillagász professzorként minden oka megvolt arra, hogy életre hívja ezeket a képleteket, hiszen a történelem első földönkívüli értelmes élet keresésére irányuló kísérletét, az OZMA tervezetet irányította, amely rádiócsillagászati eszközökkel először kutatott idegen civilizációk után. Lényegében ő a későbbi kiterjedtebb SETI illetve CETI kutatások egyik megalapozója, meghatározó alakja.
Egyébként a másik kommentemben emlegetett “Az úr hangja” című Lem regény pont egy SETI program keretében fogott (fiktív) idegen üzenet értelmezésének a problémáját dolgozza fel. A valóságban is fogtak egy olyan 72 másodperc hosszú jelet, amelyről akár az is feltételezhető, hogy értelmes eredetű. A jelet 1977-ben észlelték és soha többé nem ismétlődött meg:
http://hu.wikipedia.org/wiki/H%C5%B1ha!_jel
Nem, nem így gondolom. Valóban pusztulnak el a csillagok, de nem keletkeznek csak úgy. A mai egy közel kiegyensúlyozott állapot, ahol összeálltak a naprendszerek, galaxisok, stb. Ha igaz az Ősrobbanás elmélet, akkor minden égitest anyaga egyidős, még ha nem is egyszerre vették fel a mai formájukat. Mindenesetre ma nyilvánvaló, hogy szépen beállt nagyon hasonló galaxisok vannak, ami arra utal, hogy kb. együtt alakultak ki. Ezek után minden égitestnek szüksége volt lehűlésre, a lehűlés után az élet feltételeinek kialakulásához, majd egy intelligens faj evolúciós kialakulásához. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy percre pontosan fejlődött ki minden, de a mai távolságok megtételéhez szükséges idő viszonylatában közel egyszerre.
Igen, én is úgy láttam, hogy egy másfajta, konstansabb világegyetem kép él benned. Éppen ezért akartam felhívni a figyelmed az ettől eltérő tényekre. Valójában csillagok folyamatosan keletkeznek. Például egész galaxis klaszterek (csoportok) vannak, amik a csillagászok szerint feleannyi idősek, mint a többi. Ez még akkor is szemmel (távcsővel) látható tény, ha igaz az ősrobbanás elmélet. (Szerintem egyébként csak egy végtelenül nagy kondér csillag-leves van, ami fortyog mindörökké. :)))
Egyébként nem véletlenül kezdődik a Drake formula a keletkező csillagok számával.
Érdemes beszélni nem csak a téves észlelésekről, hanem a szándékos hamisításokról is. A video technika fejlődésével már félprofi videó művészek is nagyon meggyőző filmtrükköket tudnak előállítani. Utóbb aztán lehet hosszan elemezni, hogy valódi vagy hamisítvány. Jó példa erre a következő video:
Egyébként már a sci-fi filmek előtt is régen foglalkoztatta az embereket az idegen értelemmel való találkozás gondolata és különböző formában riogatta is magát ezzel az emberiség. Jó példa erre a nagy klasszikus, H. G. Wells a “Világok harca” című 1898-ban írott novelája. The War of the Worlds (novella) és a novellából 1938-ban Orson Welles által a CBS rádiónál készített rádiójáték The War of the Worlds (rádiójáték). A rádiótudósítás jelleggel elkészített rádiódráma hatalmas pánikot váltott ki az Egyesült Államokban, mivel az emberek valóságnak hitték a marslakók támadását. :)
A földön kívüli értelmes élet kérdésköréről szerintem a legmélyebb tudományossággal Stanislaw Lem írt sci-fi regényeket. Amellet, hogy nagyon szórakoztató és még ma is helytálló kereteket adott a történeteinek, lényegében filozófusként gondolkodott két civilizáció párbeszédének, találkozásának lehetőségéről. Szerintem ő példázza talán a legjobban, hogy a műfaj nevében miért van ott a Science szó, még a Fiction előtt. Akit érdekel a témakör, annak mindenképpen ajánlom “Az úr hangja” és a “Solaris” című regényeit. Mindkét írásban egyrészt az emberiség “testvér utáni vágyódásának” az okát és a kommunikáció lehetőségeit boncolgatja. Lényegében mindkét sci-fi dráma azzal a keserű lemondással zárul, hogy még ha egymásra is találhat az emberiség és egy másik értelmes faj, a kommunikáció lehetetlen lenne, hiszen annyira eltérő létformák lehetünk, és annyira eltérő módon gondolkodhatunk, hogy soha egyetlen szót sem lennénk képesek váltani.
Na ja, elnézegeti a sok suhanc a Világok harca vagy az Időgép legújabb verzióit Tom Cruise-al meg Guy Pearce-el, és fogalmuk sincs hogy Wells apánk az EZERNYOLCSZÁZAS években írta ezeket…
Én úgy gondolom, hogy a sci-fi filmek megjelenése előtti időszakban is csak szárnyaló fantáziájúakat érintette ez a témakör, tehát rájuk én úgy tekintek, mint a sci-fi filmek készítőire. Tehát a sci-fi filmek előtt nem volt elterjedt az ufo-észlelés, csak a regényírók fantáziája játszott, de amint nagyobb nyilvánosság látott ilyeneket, rögtön beindult az emberek fantáziája és sorra jöttek az “észlelések”.
Ezen okokból kizártnak tartom, hogy sikerült volna fizikai kapcsolatot teremtenünk más égitestről származó intelligens fajokkal, sőt azt is hogy a következő évszázadokban ez sikerülne.
Izé, szerintem csak nem elég élénk a fantáziád.
“A természettudományban járatos és két lábbal a földön álló emberek tisztában vannak a sebességi korlátokkal és a sci-fi filmekben látható megoldások lehetetlenségével.”
A kutya a meghajtás technológiájában van elásva. V barátunk a hagyományos fizika hagyományos elemeire gondol, mikor azt mondja, lehetetlen “emberi” léptékkel elérni más világokat. Ebben igaza is van.
Minden más elképzelés annyira gyerekcipőben jár, hogy tényleg csak fantázia. Viszont más bolygókon simán kialakulhatott élet pár(tíz)ezer évvel a miénk előtt, és lehet hogy számukra már nem “sci-fi” a fénysebesség fölötti (vagy éppen instant, “térugrásos”) utazás. Ezért én nem vennék rá mérget, hogy ne találkozhatnánk velük, de a következő párszáz évben legfeljebb akkor, ha ők jönnek látogatóba, mert mi hozzájuk sehogysem tudunk eljutni :)
Az űrben utazó városok sem egy új ötlet, már nem tudom melyik sci-fiben olvastam a hatalmas pörgő hengerekről, amiknek a belső felületén élne az emberiség, úgy, hogy a centrifugális erők “helyettesítenék” a gravitációt. Tulajdonképpen egészen megvalósítható ötletnek tűnik, és ha számbavesszük, hogy az űrnek nincs olyan pontja, ami katasztrófamentes lenne, vagy örökké “stabil”, akkor igazából az ilyen űrvárosok tekinthetőek az egyetlen lehetséges hosszútávú létezési módnak. Szerencsére a mi napunknak még beletelik 1mrd évbe hogy megegyen minket, tehát ha más katasztrófa nem jön közbe akkor lesz időnk felkészülni :D
“már nem tudom melyik sci-fiben olvastam a hatalmas pörgő hengerekről…” – Én sem tudom konkrétan melyik sci-fi lehetett ez, de az ötlet nem is annyira sci-fi, mint amennyire tudomány. Valamiféle Dyson gömbről lehet itt szó. Nevét Freeman Dyson fizikus után kapta, aki egy a földönkívüli civilizációk felkutatásával kapcsolatos tudományos cikkben kifejtette, hogy az ilyen hatalmas kozmikus építmények célzott keresése jó eszköz lehet idegen civilizációk csillagászati felkutatásához. Ezt a javaslatát arra alapozta, hogy véleménye szerint, amikor egy civilizáció fejlődése az űrkorszakba lép, akkor elsőként a bolygó központi csillagát veszi körül mesterséges gyűrűkkel, hogy a csillag energiájának minél nagyobb részét foghassa be.
http://quantum.sfblogs.net/2007/10/12/energia-utanpotlas-a-dyson-gomb
http://mono.eik.bme.hu/~galantai/tavoli-jovo-szoveggyujtemeny/tavoli-jovo-13.html
Ciolkovszkij (aki matematikusként, fizikusként, a ma is használt rakéta és űrkutatási technológia elméleti kidolgozója és számos az értelmes élettel és annak fejlődésével kapcsolatos tudományos feltevés megalkotója) is hasonló civilizációs fejlődést tart járható útnak, ő “étervárosokról” beszél.
Ciolkovszkij síremlékére a következő szavait vésték:
“Az emberiség nem marad örökké a Földön, hanem versenyfutásban a fénnyel és a térrel, először bátortalanul az atmoszféra határa mögé nyomul, azután meghódítja az egész teret a Nap körül.”
Te aztán kened-vágod a témát, azt látom :) Neked is annyi szabadidőd lehet(ett) mint nekem :D
Egy-két évtizede csiszolgatom már a világképemet. :) Egyébként állandó időzavarral küzdök. Nem létezik annyi idő, amennyi dologgal foglalkozni szeretnék egyidejűleg. :)
Igen, én is ezt tapasztalom. Minden nap X órát fordítok olyasmire ami érdekel, és ezzel azt érem el, hogy kb. napi 2X-el nő annak a mennyisége amit szeretnék még megnézni :) Szóval minden nappal egyre nő a lemaradásom… Kellemetlen :)
Egy a baj csak az instant és a térugrásos utazással is, hogy nem támaszkodhatsz arra a képre amit az univerzum mutat, valamint szinte végtelen pontosságú és szinte minden apró hibát kizáró számítások kellenének ahhoz, hogy pontosan belőjék az output koordinátákat, pont mint az időutazásos cikknél is írtátok. Hiába látsz pl. egy csillagot valahol, és akarsz odamenni, az a csillag már évezredek óta nem ott és nem abban az állapotában van, mint amit most tudsz róla. Lehet hogy már ott sincs, csak a fénye még jön.
A gond ez, hogy egy hajót meghajtani nem lehet akármivel, nem olyan, mint az információ áramoltatása. Egy hajót az űrben úgy tudsz gyorsítani az egyik irányba, hogy a másik irányba “löksz” ki valamit a hajóból, így hatás-ellenhatás miatt a hajó elmozdul. Ez az elmozdulás viszont soha a büdös életben nem fogja meghaladni a “kilökött” anyag sebességét. Na most ha fénnyel (és ez bármi hasonló “anyagra” igaz) akarsz meghajtani egy ilyen hajót, akkor várhatod, hogy mikor fog az a hajó elmozdulni. Így aztán ilyen megoldást nem csak hogy fantáziának tartok, de lehetetlennek.
A térugrás, vagy valami hasonló megoldás már egy bonyolultabb folyamat és nem látjuk át annyira ennek lehetőségét, ez az amit fantáziának nevezhetünk, de én egyébként ezt is kizártnak tartom.
A két gondolkodásmódban szerintem alapvető különbség az, hogy a “hívők” úgy gondolják, hogy mindig van hová fejlődni és csak idő kérdése minden, míg a “szkeptikusok” (vagy legalábbis én) úgy gondolják, hogy vannak határok, amelyekhez közelíthetünk az idő előrehaladtával, de át sosem léphetjük.
Szerintem mindenképpen vannak olyan dolgot a világban, amelyek nem megvalósíthatók akkor sem, ha a fene fenét eszik. És ide sorolom a térugrást, térgörbítést.
Newtoni értelemben megvannak a határok amik átléphetetlenek, ez tény. Még Einstein sem nagyon faragott le ezekből, sőt. Az viszont tény, hogy Newton és Einstein között fényévek vannak (hogy stílszerűen fogalmazzak), és semmi nem garantálja hogy holnap nem áll elő valaki valami olyan új elmélettel ami úgy viszonyul Einsteinhez mint Einstein Newtonhoz. Ja és ha már itt tartunk, épp mostanában készülnek / kényszerülnek beismerni, hogy nem a fénysebesség a maximum. Szóval van még kiaknázatlan terület az elméleti és a gyakorlati fizikában is, nem is beszélve a “parafizikáról”, amiről most még semmi gyakorlati ismeretünk nincs (fekete lyukak, féregjáratok, antigravitáció, stb).
Én azt mondom, hogy a rakétameghajtás technológiájában a határokat feszegetjük, és itt már nem várható radikális fejlődés – de számtalan meglepő felfedezés állhat még előttünk ami a rakétameghajtást egycsapásra értelmetlenné és túlhaladottá teszi.
A rakétameghajtás már rég ódivatú. Közel sem költséghatékony, pláne a teljesítményt nézve. Persze az megint más kérdés, hogy nem véletlenül van létjogosultsága. Nincs alternatíva. Jelenleg.
Szerintem nincs olyan óriási különbség az Einsteini és a Newtoni fizika között. Einstein kiterjesztette azt a kvantum világra, de ott sem működött teljesen rosszul a Newtoni számítás.
Igazából nekem mindig gyanús volt ez a fénysebességi határ, mert érthetetlen, hogy miért pont a fény sebessége lenne a határ. Most egyelőre úgy néz ki, hogy van anyag, ami ennél gyorsabban halad, de azért legyünk őszinték ez sem változtat annyit a világképen, korrigálni kell majd esetleg néhány képletet, bár az alapelmélet szerintem még most sem lesz meg.
Egyébként az elméletemnek egyik alappillére az ősrobbanás, amit paradox módon szintén nem veszek biztosra, sőt! Láttam egy műsort, ahol Stephen Hawking ecsetelte azt, hogy hogyan lehetett az, de elsőre több kérdés felmerült bennem, amire nem kaptam választ, tehát nagyon elméletinek tűnik ez az egész.
Mindettől függetlenül viszont továbbra is azon az állásponton vagyok, hogy a természetben vannak határok, amelyeket semmilyen módon nem lehet átlépni, és ezen határok ismeretétől jelenleg nem állunk mesze.
A gondolkodásod emlékeztet a “szkeptikus társaságéra”… És azzal együtt kissé túlságosan behatárolt. Vannak olyan dolgok, amikről pár évtizede még nem is tudtuk, hogy egyáltalán létezhetnek, ehhez képest manapság már technológia épül rájuk, mint pl. a nukleáris energia. Semmi sem garantálja, hogy valaki nem jön rá holnap, hogy hogyan lehet csillagkaput építeni vagy térugrásos hajtóművet gyártani. Tudom, hogy a csillagkapu meg a társai ma még csak sci-fi, de azért ne vegyél rá mérget hogy örökre az is marad.
Egyébként aki hasonlóan szkeptikus, az szerintem nézzen utána Tesla munkásságának. A faszi a sírba vitta magával a találmányai felét, és nem véletlenül, mert elég durvák, és nem valók a vízfejű hülyegyerek-emberiség kezébe. Ettől függetlenül azért próbálgatják ami megmaradt a munkáiból, pl. a HAARP rendszerrel állítólag igen csúnya dolgokat visznek véghez. Csak azért említem ezt az egészet, mert Tesla a tökéletes példa arra, hogy egészen radikális újításokat is elhozhat akár egyetlen ember is, amennyiben géniusz vagy marslakó :D Egyszóval azt hinni, hogy a tudomány már a célvonal előtti tyúklépésben tart kissé merész elképzelés.
Rájöttem, hogy talán vmi szkeptikus blogba kellene írnom, mert azóta eszembe jutott még pár téma, de ettől függetlenül úgy gondolom, hogy órási különbség van a közelmúlt és a jelen ismerethiánya között. A múltban például már tudtuk Mengyelejev által, hogy mennyi anyag létezhet és hogy hová valók azok a periódusos rendszerben. Mára ez megtelt, már csak a végére tudunk egy-egy mesterségesen előállítható anyagot tenni, nem túl drasztikus tulajdonságokkal. De ezt nem csak a kémia területén értem így, több területen az a helyzet, hogy nagyon közel kerültünk a határokhoz, persze értem én azt az álláspontot is, lehet hogy még csak 50%-nál járunk, de például a Mengyelejeves példa jól mutatja, hogy mire alapozom a saját véleményemet.
Én nem azt mondom, hogy nincs tovább fejlődés, hanem azt, hogy az ismereteink nagyon közel vannak a határokhoz, aztán hogy ezekből meddig tart mindent kihozni, az más kérdés.
Hát igen, tökmindegy, hogy a fénysebességet tartjuk-e még a határnak, ha a közelébe sem érünk.
Féltem, hogy bonyolultan fogalmazok és nehezen érthető lesz, de látom egyértelmű.
Nincs semmi baj a tudományos (értsd: szkeptikus) megközelítéssel, amíg az ember nem gondolja, hogy kizárólag az létezhet amit a tudomány már megismert, bebizonyított. Túl sok olyan szkeptikussal találkoztam már a neten akik magas lóhátról osztották az észt mindenkinek, lenézve és kioktatva a “laikusokat” minden témában. Adott esetben olyan témában is, amihez a laikus százszor jobban értett.
Az angol nyelvű blogomon egy érdekes szóváltásba keveredtem a legutóbb, amikor egy csávó azt próbálta nekem bemagyarázni, hogy a “nőzős” elméletek nem működnek, mert nincs rájuk tudományos bizonyíték. Izé, LOL. Nincs szükségem a tudományra, hogy “hitelesítse” a saját tapasztalataimat. Tudom hogy mit tapasztalok, és ha a tudomány mást mond, az az ő baja.
Tudom, kissé sánta a párhuzam, de csak annyit akartam jelezni, hogy a szkeptikusok (mondjuk a Vágó-féle vonulat) is jól tennék ha kicsit tovább látnának az orruknál. Nem minden hülyeség amit nem lehet vonalzóval megmérni.
Én biztos vagyok benne, hogy lesz itt még egy-két “meglepetés”, mondjuk az űrutazással kapcsolatban is.
Attól függ mit értesz meglepetésen. Szerintem az is óriási vívmány lenne, ha sikerülne egy önfenntartó hajót építeni, ami normális sebességgel közlekedik. Ezt is lehet ma meglepetésnek nézni, és valószínű is, hogy erre ebben a században nem igazán kerül sor. Bár az is valószínű, hogy felgyorsítaná az eseményeket, ha valami közelgő veszélyt észlelnénk (és nem a Maja naptárra gondolok :)).
Én annyira nem követem a Vágó-féle szkeptikus társaságot, de ők mintha nem ennyire a tudományos dolgokkal foglalkoznának, hanem a paranormálisnak, vagy természetfelettinek beállított vonalon mozognának inkább. Azon a vonalon pedig nehéz tudományos fejlődésre várni. Persze mint mondtam nem követem őket, így lehet, hogy nem is csak ilyen vonalakon mozognak.
De a tudományhoz az is hozzátartozik, hogy fejlődik, még ha lassan is, emellett beismeri, ha téved. Én nem gondolom azt, hogy csak az létezhet, amit megismertünk, de lesz olyan, amit nem tudunk megismerni. Lehet egyszerűen kifutunk az időből.
Így van. Sokszor hallom a sok példát, hogy mennyien elleneztek egy új elméletet és mindennek elhordták, képtelenségnek tartották, és mégis igaza lett. Csak azt felejtik, hogy mennyivel több az olyan eset, amikor ugyanez lejátszódik, aztán nincs igaza az új elmélet kitalálójának.
Ez így természetes, csak ne hivatkozzanak már arra, hogy bezzeg xy elméletét is ostobaságnak tartották eleinte.
Az üstökösök útját is eltéríti a Nap közelében minimális vízpárolgás miatt jelentkező tolóhatás. Mondják, hogy a fénynek nincs tömege, de valami egészen minimális mégiscsak van neki, ha egyrészt részecskeként (is) viselkedik, van nyomása (!), és az állítólagos 0 tömegéhez nem társul ezzel arányosan végtelen sebesség, hanem annyi amennyi. Kellően feltupírozott lézerekkel szerintem meg lehetne lökni valamennyire egy hajót, de persze, messze nem fénysebességgel. Az irányított atomrobbantás már hihetőbb lenne. Plusz azt is számold bele, milyen következményekkel jár akár egy kósza homokszembe is beleszaladni, ha fénysebességgel haladsz. Itt felmerül rögtön az a probléma is, hogy látszólag az univerzum nem kifejezetten öntudat-barát hely. A gnosztikusok mondták a világteremtő Samael demiurgra, hogy vak, ostoba és arrogáns istenség. Vak, mert az univerzumban az élet csak másik élet szenvedésével és elvételével tartható fent. Arrogáns, mert az univerzum már-már nevetségesen, ormótlanul hatalmas(*). És ostoba, mert ahhoz képest egy kietlen kősivatag.
* – És még így is gyorsulva tágul, valami nyilvánvalóan tolja szétfele, mert egyébként a gravitáció miatt lassulnia kellene. Az eredmény hosszútávon: a galaxisok már nem látják egymást, a központi feketelyukaik idővel bezabálják őket is, aztán Hawkins-sugárzással valami eszméletlen időtartam alatt szépen elpárolognak. Köztes időben meg az univerzum átlaghőmérséklete vákuumban fölmegy valahova az emberi test hője körülire. Sötétség, halál és forróság. Tiszta pokol. Külső sötétség sírással-fogcsikorgatással, szó szerint.
Én Vasgerinccel értek egyet. Komolyabb űrutazás kizárt, még a fénysebesség is kevés lenne, pedig ahhoz is irdatlan mennyiségű energiára lenne szükség. A technológiai fejlődést nézve szerintem legfeljebb a saját naprendszerünkben tudnánk valamennyire normálisan közlekedni, de mivel nincs itt élhető bolygó, és kolonizálni is csak a filmekben tudunk, így értelmetlen lenne, talán max nyersanyaggyűjtés.
Ha már érdekes technológiáknál tartunk, a NASA videója egy újfajta nukleáris folyamatról, ami energiaforrásként felhasználható (lesz a jövőben) akár az emberek otthonaiban (angol):
http://youtu.be/mxeKeuh_2Bw
(jajde rohadtul idegesítő ez a felugró youtube ablak)
Csak érdekességképpen: nem tudom, tudjátok-e, hogy amire a Csillagkapu sorozatok épülnek (Stargate SG1, Atlantis), azok bármilyen őrült sci-fi-nek is tűnnek, a mai modern tudományos álláspont szerint egyik ilyen elmélet sem cáfolható meg? A készítők között voltak olyan fanatikusok, akik azt tűzték ki célül, hogy abból csinálnak sci-fit, ami a “tudomány jelenlegi állása szerint” megvalósítható. A féregjárat, a párhuzamos univerzum, a különböző energiafelhasználások elmélete tudományos megalapozottsággal is létezik – csak mondjuk még nem lett annyira elfogadott, mint a relativitás elmélet.
Ami meg egy másik téma lenne: hogy manapság mit fogad el egy tudományág hivatalosnak és mit nem, annak már rég semmi köze az igazsághoz, a lényeget politikai, gazdasági, hatalmi erővonalak mentén érdemes keresgélni. Ilyen faszagányos szintre jutott az emberiség – azaz sehova, lényegében ilyen dolgokban még mindig minden úgy megy, mint az ókorban, ez van.
Lehetséges elméletileg féregjáratot létrehozni, csak nincs az a mennyiségű energia a világegyetemben, ami nyitvatartaná akár egy másodpercnél tovább.
Amúgy rebesgetik azt is, hogy a Hold-fotók is okkal teljesen szürkeárnyalatosak mindig, illetve Armstrong háta mögött sem véletlenül mattfekete az égbolt (sehol egy csillag? az űrben?). Azóta amúgy hivatalosan nem járt arra senki. Mi lehet az oka?
Mondjuk a mattfekete égbolt olyan “hiba” lenne, ami elég gyermeteg és nagyon könnyen orvosolható, és pont ezért gondolom hogy valami más oka lehetett a csaláson kívül :)
Egyébként a curiosity-ba tehettek volna embert is – igaz visszajönni nem tudott volna, de legalább kijelenthetnénk, hogy már járt ember a marson :) Ennek tükrében nem tartom irreálisnak, hogy a holdon már tényleg jártunk.
Én inkább arra gondoltam, hogy esetleg lehetett ott valami, amit kiretusáltak. Gyanúsan sehol semmi felszíni képződmény (hegy, domb vagy akármi), csak a sík bolygógörbület.
Erre nem gondoltam. Mondjuk azt kétlem, hogy bármi más is van a holdon kőzeteken kívül, szóval nem tudom mi lehetett volna az, amit érdemes kiretusálni. Lezuhant UFO meg ilyesmi túl színpadias lenne :)
Németek! :D:D:D:D:D
Hogy mi van a Holdon, azt én is csak találgatom, de rengeteg olyan hivatalos (értsd: NASA honlapjáról származó, űrszondák által készített) Hold-fotót láttam, amin teljesen nyilvánvalóan és durván retusáltak dolgokat, gyakran több kilométeres alakzatokat. Jól láthatóak a kezdetleges számítógépes technológiával készült maszatolások, a fotók szándékos életlenné tétele.
Nekem ez az egyik kedvencem, de ismétlem, rengeteg van, amiről üvölt az utólagos szerkesztés:
http://aranylaci.freeweb.hu/hold/glasstowers/g-03.jpg
Vannak olyan fotók is, amiken bizonyos részeket egyszerűen kitakartak egy nagy fekete téglalappal. Ha a Holdon nem lenne semmi, mi szükség lenne ezekre? Szerintem óriási bázisok vagy más épületek, esetleg romok vannak a Holdon, főleg annak a túlsó oldalán, amiről a NASA tud, de nem beszélhet.
Nekem az tetszik még nagyon, hogy olyan az egész Hold felszíne, mint egy nagy kevlárgolyó, amit megsoroztak. Sehol semmi mélyebb repedés vagy szakadék, semmi hegység vagy valami. Mintha tömör fém lenne az egész. Mondjuk mondták amikor végeztek rajta szeizmológiai méréseket, hogy kb. úgy is viselkedett mint egy üreges vasgolyó, egy-egy koppantás után még percekig-órákig mérték a rezgését.
Én semmit nem tekintek kőbe vésettnek amit a tudósok állítanak mert, ők voltak azok akik szenttül meg voltak győződve arról, hogy az atom a legkisebb alkotóelme univerzumunknak, a váltóáram hülyeség, a gravitáció nem befolyásolja tér-időt….és folytathatnám.
Szóval csak azt írom alá, hogy a tudomány mai állása szerint elképzelhetetlenek a sci-fikben előforduló dolgok. Lehet holnap megszületik az új Tesla, Newton, vagy Einstein…
“vagy Einstein…”
Nyugi, ilyen kóklerből sok van manapság is.
A fizikával és csillagászattal foglalkozó kutatók saját maguk sem tekintenek semmit sem készpénznek. Az elméleti fizika eszközével próbál az emberiség úrrá lenni azokon az ellentmondásokon, ami a jelenlegi ismereteinket uralja. Természetes az csak egy kisiskolás illúzió, hogy a tudomány örök érvényű és vitathatatlan ismeretekkel rendelkezik. Einstein a halálág makacsul dolgozott, hogy bizonyítsa az univerzumról alkotott saját elképzeléseit. Ragaszkodott az “isteni rendhez”, miközben a kvantumfizikusok egyre komolyabb érveket hoztak fel amellett, hogy “minden bizonytalan”.
Lényegében az elméleti fizika jobbára csak képzelgés a lehetséges univerzumokról. Sokkal több az, amit nem tud a tudomány, mint amit tud. A legsúlyosabb problémája a tudománynak, hogy sem az anyagszerkezetet nem érti, sem az univerzum szerkezetét. De nagyon-nagyon nem értenek semmit sem. És ezt el is ismerik… Amit az anyag szerkezetéről tudunk, az leginkább az, hogy érthetetlen, hogy az elemi részecskék tömege miért úgy alakul, ahogy alakul. Erre jött Peter Higgs a 60-as években egy merőben légből kapott elmélettel, és kitalálta az azóta róla elnevezett “higgs bozont”. De ötven éve nyoma sincs… Pedig keresik nagyon évtizedek óta. Például jelenleg már a világ legnagyobb részecskegyorsítója, az LHC európában a CERN kutatóintézetben, 100 méterre a föld alatt, 27 kilométer hosszú alagút rendszerben, elképesztően hatalmas berendezésekkel (és elképesztően sok pénzt költve).
CERN: http://hu.wikipedia.org/wiki/CERN
LHC: http://hu.wikipedia.org/wiki/LHC
Talán majd nemsokára: http://www.origo.hu/tudomany/20111213-higgs-reszecske-bozon-cern-bejelentese-2011-december.html
De nem értjük a világegyetem működést sem. Ha annyi anyag van a világegyetemben, mint amennyit látunk, akkor egészen más pályán kellene mozogniuk a galaxisoknak és bennük a csilagoknak. Úgy fest az egész, mintha nyoma veszett volna a világegyetem anyagának a 90%-ának, de mégis úgy viselkedik minden, mintha ott lenne az a fránya hiányzó anyag. Erre jobb híján megint alkottak egy elméletet, és azt mondták van valamiféle titokzatos, láthatatlan “sötét anyag” és “sötét energia”. Keresik ezt is töretlenül, például a HUBLE űrteleszkóppal.
Aztán hol azt gondolják, hogy találtak valamit: http://www.sg.hu/cikkek/41467/a_hubble_fenyt_deritett_a_sotet_anyagra
Aztán meg azt, hogy talán új gravitációs elmélet kellene a sötét anyag helyett: http://www.sg.hu/cikkek/41467/a_hubble_fenyt_deritett_a_sotet_anyagra
És ezt így sokszor felváltva….
Ezt az előadást ajánlom mindenkinek, aki eddig még nem foglalkozott mélyebben ezekkel a kérdésekkel (video): http://mindentudas.hu/elodasok-cikkek/item/2531-a-teljess%C3%A9g-fel%C3%A9?—a-cern-nagy-hadron%C3%BCtk%C3%B6ztet%C5%91je-az-elm%C3%A9leti-fizika-szolg%C3%A1lat%C3%A1ban.html
Vasgerinc, most jöttem rá, hogy a legfontosabbról még nem is ejtettünk szót, pedig a cikked (címe is) egy olyan állítást tartalmaz, ami már sok fejtörést okozott az emberiségnek. “Bármilyen furcsa, ahol az élet ki tud alakulni, ott ki is alakul.”
Mit gondolsz a Fermi paradoxonról?
http://hu.wikipedia.org/wiki/Fermi-paradoxon
Én is úgy gondolom, hogy mivel a világegyetem nagy, és a Föld nem egyedi bolygó, több helyen is létezik az élet. Valószínű, hogy ezek között civilizált intelligens élet is van, viszont nagyon nem mindegy, hogy hol. Ugyanis ha olyan távol alakultak ezek ki, hogy még a fény is csak több ezer év alatt teszi meg a távolságot, akkor kommunikálni sem tudunk velük, hiszen ha látnánk is egy ilyen bolygót, akkor is az ezer évekkel ezelőtt ott történt eseményeket látnánk, hallanánk. Ráadásul nem igazán látunk más naprendszerbeli bolygókat.
Így aztán én egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy bár valószínűleg van értelmes élet más bolygókon is, de nem tudunk velük kapcsoltba lépni.
Egyébként az is lehet, hogy máshol van két külön bolygón kifejlett civilizáció, amelyek kapcsolatban vannak egymással és mi vagyunk kieső helyen. Sőt egyáltalán nem elképzelhetetlen az sem, hogy egy naprendszeren belül kialakult két civilizáció.
Arra nem gondoltak, hogy talán azért nem jött még semmiféle rádiójel sehonnan, mert a legközelebbi helyek, ahonnan jöhetett volna (az ottani bolygók életfeltételeinek kialakulását és az evolúció évmillióit is beleszámítva), egyszerűen olyan, de olyan kurva messze vannak, hogy nem ért még ide a leadott jel?
Azért sötét anyag és energia, mert nem tudunk róla semmit.
Hát ha az életfeltételek hasonlóak, akkor az evolúció is a földi mederben fog folyni, de azt is nézzük, hogy rengeteg befolyásoló elem van pl. gravitáció, ami teljesen más élőlények képződését eredményezheti.
…valahogy az a gondolatom támadt, hogy benézek “szkeptikusékhoz” tudományos alapon eszmét cserélni. Hát ez kemény.
Hosszú éveken át vitatkoztam keresztényekkel, feministákkal, táplálkozástudósokkal. A szkeptikus bandához képest mindegyik kismiska. Ennyire elvakult bandát én még sosem láttam. Hihetetlen, hogy mire képes az emberi elme, amikor elhiteti önmagával, hogy ő a “tudományos”, a “gondolkodó”, a szkeptikus – és ezért neki van igaza. Tehát mindenki más alapból téved, más lehetőség nincs. A legdurvább csapda elhitetni magaddal hogy te immunis vagy csapdákra. Ha ebbe beleesel szinte lehetetlen kimászni. Sajnálom ezeket az embereket. Na mindegy, ez itt nagyjából OFF, csak kikívánkozott belőlem :)
Valahogy úgy érzem minél nyitottabb és tudományosabban gondolkodó egy ember annál “alázatosabban” áll bármely adott témához, hiszen tudja, hogy a tudomány állása percről percre változhat, és hogy semmiben nem mondták még ki a “végső igazságot”. Tehát bárhonnan, bárkitől lehet(ne) tanulni. Ehhez képest…
Sóhaj.
Csak mélyen egyetérteni tudok. Az efféle szkepticizmussal az a baj, hogy bármit a kételkedése tárgyának tekint, kivéve a saját dogmáit. Pedig éppen ez lenne az első, és egyben a legfontosabb állomás. A filozófiai megismerés kitaposott útján, Descartes nyomaiban járva, először kétségbe vonni minden saját tapasztalatot, észlelést és értesülést, és megérkezni az egyetlen, kizárólagos biztos ponthoz: “Cogito ergo sum”. Ez a felismerés azonnal meg is szüli a szükséges “alázatot”.
(Vagy éppen megszüli a szolipszizmust…. de az már egy másik történet :))
Apropó, ha már (helyes) szkepticizmus, akkor érdemes idézni a Descartes-i gondolat közismert kiterjesztését is: “Dubito, ergo cogito, ergo sum”
http://en.wikipedia.org/wiki/Cogito_ergo_sum
A tudósokkal kapcsolatban, nekem, mindig ez a pár sor jut eszembe E.A.Poe tollából:
Bryant sokat forgatott, nagy tudású Mitológiá-jában hasonló tévedés forrására mutat rá, amikor azt mondja: “Bár a pogány mesékben nem hiszünk, mégis állandóan megfeledkezünk magunkról, és olyan következtetéseket vonunk le belőlük, mintha csakugyan létező valóságok volnának.” Az algebratudósok, pogányok maguk is, hisznek az ő “pogány meséik”-ben, és nyakra-főre következtetnek, nem annyira emlékezőtehetségük botlása, hanem inkább valami megmagyarázhatatlan elmezavar következtében. Röviden összefoglalva, még nem találkoztam olyan számtantudóssal, akit kimozdíthattam volna a gyökei közül, és aki ne ragaszkodott volna görcsösen ahhoz a hitéhez, hogy x2 + px holtbizonyosan és megdönthetetlenül q-val egyenlő. Ha tetszik, mondd egy ilyen úriembernek, vagy bizonyítsd be neki kísérleti alapon, hogy akadhat olyan eset, amikor x2 + px nem egyenlő q-val, de ha ezt kellőképpen sikerült megértetned vele, szedd a lábad, és tűnj el, amilyen gyorsan csak tudsz, mert biztos lehetsz benne, hogy megpróbál leütni.
Az ellopott levél
Hát azért a matematika épp olyan tudomány, ami teljesen egzakt, és néha hátborzongató, hogy milyen szépen adja ki az eredményeket és mértékegységeket.
Ez igaz, és nem is akarok demagóg tanmesékbe kezdeni, csak hát épp nemrég szembesültem vele, hogy egyesek azt hiszik a “tudományuk” mindent megmagyaráz. Holott a matek se jó mindenre. Amit ki lehet vele számolni az frankó, de amikor az ember egy számhalmaznak látja a világot az már probléma :) Még nagyobb probléma mikor végkimerülésig ragaszkodik a tévesen levezetett egyenleteihez.
Egyébként alapvetően én is “tudományhívő” vagyok, nagyra becsülöm amit ezen a téren elértünk, de azért látok hézagokat ahová a tudomány még nem igazán tudott beférkőzni, és talán nem is kellene.
Nyilván vannak olyan ágai a matematikának is ahol úgymond tapasztalati képlettel dolgoznak, vagy épp nem egzakt dolgokat (társadalom) akarnak meghatározni egzakt tudománnyal. Én a matematikával a természettudományi oldaláról találkoztam, és hihetetlen, hogy sokan úgy gondolják, hogy csak az ember találta ki a matematikát, pedig valójában csak felfedezte.
Azért ez olyan szép. Mi épp a tudomány határterületeiről diskurálunk eközben a nőkert gazosában legfeljebb gágogás hallatszik. Ez lehet gonoszul hangzik, de igaz.
A nemek közötti különbségek csak a szocializációnak köszönhetőek, tudod :) A rohadt patriarchális társadalom úgy nevelte, és most meg kényszeríti őket, hogy vámpíros női-pornó könyveket elemezzenek.
“A rohadt patriarchális társadalom úgy nevelte, és most meg kényszeríti őket, hogy vámpíros női-pornó könyveket elemezzenek.”
Na de csak a feministákat? Akkor a patriarchális szocializáció már nem is nemi alapon megy, hanem ideológia alapján? :D
Jajj ne is mondd, a Főkertész kisasszony meg vámpír-gót irodalomból tette a kisdoktoriját. Innen már nem csodálkozom semmin XD.
Na, azért a vámpír témát is lehetett régen normálisan űzni, Lugosi Béla, Christopher Lee vagy Gary Oldman még kitettek azért magukért. De már nekik is túl mély volt a hangjuk, sőt még némi arcszőrzet is befigyelt, így hát – mint bármit amihez hozzányúlnak – a női ponyvának ki kellet herélnie ezt a műfajt is.
A gond az, hogy ha valami erősen feminizálódik, akkor a férfiak elveszítik az érdeklődésüket és “kivonulnak”. Azt ugye nem kell hosszan ecsetelnem, hogy a Twilight-féle napfényben szikrázó kigyúrt tinivámpírok egy normális hetero férfi számára undorítóak :) Úgyhogy – hála részben megintcsak a feministáknak – szépen feminizálódik sok hagyományos férfi irodalmi/szórakozási terület: a sci-fi, a fantasy, a szerepjáték, de mondhatnám akár az akciófilmeket vagy szimplán a televíziózást is. És ahogy növekszik a nő rajongótábor, úgy csökken a férfi.
Éppen ezért kicsit “durva”, hogy a férfiterületeket törvényi erővel feminizálják, ugyanakkor a női területek érintetlenül maradnak. A tipikus femcsi “egyenlőség”, ugye, mert hát ők csak az egyenlőségért harcolnak: zárjanak be minden férfi golfklubot és legyen helyettük női golfklub. Nemrég PMAFT blogján tárgyalták a témát, és a kommentek között volt pár “rémisztő”. Végigvitték a gondolatot, és arra jutottak, hogy az utolsó tipikusan férfi szórakozási forma a pornó, mert gyakorlatilag minden mást kicsavarnak a kezünkből (a vicc félig szándékos). Viszont ha csak az marad, akkor minden pasi azzal fog szórakozni. Van ebben valami vérfagyasztó.
(Aki tud angolul annak érdemes elolvasni a linkelt cikket és a kommenteket is.)
Ilyenfajta cikk már nincs a Férfihangon de ez a “valahol kell legyen élet a Terrán kivül” az egyik kedvenc vesszőparipám úgy hogy hozzászólnék 6 év távlatböl is.
Nem hinném hogy olyan sok naprendszer létezne az univerzumban ahol igy összejöttek volna a feltételek egy goldilok zónára mint itt.Vagyis egy olyan valamilyen faj fejlődjön ki amelyik többé-kevésbé rájöjjön erre.
Az a világür amit a “tudósok” figyelnek nem reális időben van, hanem bizonyos pár évvel korábban, tehát nincs hogy lássuk milyen most az univerzum.
Ha létezik is valahol egy ilyen goldilok zone mint a milyenk azt szerintem soha nem tudjuk meg.
Egyébként a keresztény bibliéban is az van hogy jehova az ő képmására teremtette az embert,tehát extrapolálva hogy ez a jehova valami 5-dik dimenzióba létezik akkor ha még teremtett valahol máshol valamit csak ilyenfajta lehet mint a Terra domináns faja…. so…..carpe diem…
Nos, mivel egy végtelen nagy világűrben élünk, amiben mérete folytán végtelen sok bolygó lehet, és ennélfogva végtelen sok lakott bolygó is, úgy vélem, hihetetlenül önhitt, idióta elképzelés azt hinni, hogy hót egyedül vagyunk egy ekkora valamiben, mint a világegyetem.
Ahogy írta is a cikk, a probléma az az, hogy a távolságok irtózatosan nagyok lehetnek az egyes civilizációk között. Egyszerűen baszott nagyok, sok-sok csilliárd fényév. Még ha üzenetet is küldenénk nekik, az einsteini törvények szerint a fekvő nyolcasig terjedhet az az idő, amíg valaki egyáltalán megkapja.
Ennek ellenére persze nem zárható ki, hogy léteznek olyan fejlett földönkívüliek, akik meg tudják kerülni az idődilatációt és képesek még ekkora távolságokat is áthidalni, kérdés, hogy ők mit akarnának tőlünk…merthogy hozzájuk képest mi még félúton se járunk.
Nem kizárt, hogy léteznek valódi fotók juefókról meg idegenekről, viszont az átlag ezótériás ökörködés, meg idegen inváziók jósolgatása minden kerek évszámra nettó hülyeség. Akárcsak a testépítős juefók, akik elrabolgatják Pataky Attilát és belülről simogatják (sajnos mindig vissza is hozzák utána).