A Fővárosi Ítélőtábla súlyosbította a Fővárosi Bíróság ítéletét Geréb Ágnes ügyében. Öt év helyett tíz évre tiltották el a szülész-nőgyógyászi, valamint szülésznői tevékenység gyakorlásától, és a két év letöltendő fogházbüntetést is helyben hagyták, de nem is szabadulhat feltételesen egy év után. Ráadásul még a 1,5 millió forintos bűnügyi költséget is állnia kell.
Ezt a hírt már pénteken olvastam és találkoztam feminista reakcióval, de ma láttam meg, hogy a nőkertben is reagáltak erre. Alapvetően az otthonszülés témájában nincs stabil álláspontom, de ez az ügy azért eléggé elgondolkodtató volt. A megjelenő hírek szerint Geréb Ágnesnek az otthonszülések alkalmával többször is akadt olyan esete, ahol a vádak szerint műhibát követett el és ezzel veszélyeztette a születendő gyermekeket, sőt egy haláleset is történt. Eddig lehet többféleképpen szemlélni a dolgot, de ami tény, hogy eltiltották a fenti tevékenységektől. Ezen persze kiakadtak a feministák, tenni ellene azonban semmit sem tudtak. Geréb azonban nem hagyott fel a tevékenységgel, és gyorsan produkált egy újabb veszélyeztetést, ahol csak a szerencsének volt köszönhető, hogy nem történt újabb haláleset. Ebben az esetben már egyértelmű, hogy Geréb a hunyó, hiszen a tiltás ellenére végezte tevékenységét, és hiába érezte az ítéletet igazságtalannak, azt be kellett volna tartania. Ráadásul valószínűleg nem is derült volna erre fény, ha nem történik ilyen hamar újra egy ilyen nagy port kavaró eset.
Hogyan reagált erre a nőkertben megjelenő cikk? Így:
„Nem találok szavakat. Elkeserítő ez a kettős mérce.”
Semmi több. Semmi érvelés, semmi indoklás. Aztán persze érkeztek kommentek, ahol már hosszabban reagálnak, de nem mondhatnám, hogy értelmesebben:
„Bravo, és lesz itt még 5 % alatti nőképviselet a parlamentben és abortusztilalom is, csak hogy ne legyenek illúzióink.”
Tipikus. Semmi köze az ügyhöz, de azért azt próbálja sugallni, hogy itt tudatos átfogó elnyomás folyik a nők ellen. Józan gondolkodású ember tudhatja, hogy ez képtelenség, ha másért nem mert kivitelezhetetlen.
„Ami meg a nők parlamenti arányát illeti, az egész úgy ahogy van felháborító, az egész fideszes választási törvény… …a nőknek még annyi lehetőséget sem biztosít, mint eddig”
E mondat politikai vonzatától vonatkoztassunk el, van sok eltérő vélemény, én magam sem tudok állást foglalni abban, hogy milyen lesz ennek az eredménye, de a kiemelt rész is csak úgy oda van dobva, bármiféle további magyarázat nélkül, hogy mégis mi az, ami csorbítaná a nők lehetőségeit ebben. Illetve pár sorral lejjebb elhint egy ilyet:
„nem biztosít lehetőséget arra, hogy személyek közül is választani lehessen a pártokon belül”
Nem tudom a törvény melyik részére gondol, amiben szigorodna a helyzet ebből a szempontból, azt sem értem hogy miért gondolja, hogy a pártokon belüli dolgokról a választóknak kellene dönteni, de ami abszolút logikátlanságra utal az később derül ki:
„Az elfogadható a minél arányosabb, csak listás rendszer lenne, hatékony női kvótával.”
Itt már a teljesen listás rendszert támogatná, ahol még a most életben lévő egyéniben való bejutás esélyét is elvenné, tehát éppen ez az, amely a személyek közüli választás jelentőséget tovább rontja. Az utolsó mondatrésszel nem is foglalkoznék, azt már Maestro kivesézte itt, bár lehet bővebben is vitázni róla, hiszen jócskán akad kifogásolni való bármilyen kvótázáson.
A cikk kommentjeinek szerves része az abortusz témája, amelyben szintén nincs határozott álláspontom, de azt sem értem, hogy hogyan tudják a feministák összeegyeztetni a természetességgel való kapcsolatukat és az abortuszt. Az önellentmondás és a feminizmus finoman szólva sem állnak messze egymástól.
“Semmi több. Semmi érvelés, semmi indoklás.”
Hát mert nem talált szavakat. :)
“de azt sem értem, hogy hogyan tudják a feministák összeegyeztetni a természetességgel való kapcsolatukat és az abortuszt”
Én meg azt, hogy miként jutottak el odáig, hogy az abortusztilalom egy nőelnyomási összeesküvés.
“nem biztosít lehetőséget arra, hogy személyek közül is választani lehessen a pártokon belül”
És megint. Én is kíváncsi lennék rá, hogy miben is csorbítja a nők jogait a fidesz.
Az otthonszüléssel akkor nem lenne gond, ha a túlélés esélye akkora lenne, mint egy kórházban. De nem egy olyan eset volt, hogy komplikációk adódtak, és kórházba kellett szállítani az otthonszülés helyszínéről. Elhiszem, hogy meghittebb, mint egy steril kórház, de ilyet én sosem kockáztatnék.
Alapvetően nincs gond az otthonszüléssel, és megkockáztatom hogy a kórházi szülések alkalmával legalább annyi problémát okoznak, mint amennyit megoldanak. Például nem tartom valószínűnek hogy a dokik részéről egészséges gyakorlat, hogy a szülő nő gyomrába könyökölnek, “meggyorsítandó” a folyamatot.
Az más kérdés, hogy a jogi háttere tisztázatlan, és ezért a “bábák” olykor megszívják. Ez az eset is tényleg ott futott vakvágányra, amikor Geréb Ágnes jogerős bírósági ítélet után, és annak ellenében tovább folytatta a praktizálást. Ezzel önmagát szorította sarokba, és innen csak kétféle kiút lehetséges: vagy “szabadságharcos” (mártír) lesz, aki valamiféle orvosi/törvényi elnyomás ellen küzd; vagy pedig egyszerűen bedarálja az igazságszolgáltatás, és megy a dutyiba. Akárhogyan is lesz, ő szabadította magára a bajt. Azt csak a nagyon hülyék hihetik hogy az ő bírósági ügyei valamiféle genderháború vagy nőellenesség eredményei. Ugyanez történne vele akkor is ha férfi lenne.
“megkockáztatom hogy a kórházi szülések alkalmával legalább annyi problémát okoznak, mint amennyit megoldanak”
Még ha ez így is van, akkor is több gondot meg tudnak oldani, ami a baba túlélési esélyét megnöveli. Ha valami gáz van a babával, akkor is a mentőt hívják, nem?
Az arányokkal van a baj. Olyan gond, ami ténylegesen kórházi ellátást igényel, 1000 szülésből talán ha 1 van. Viszont a többi 999 szülésnél jobban járnak, ha inkább otthon megoldják. (Ennél lehetnek rosszabbak a számok de a problémás esetek jó részét már előre kiszűrik, tehát azok ebből a képletből kiesnek.)
Namármost a kérdés az, hogy hogyan oldjuk fel az ellentmondást. Az 1 életveszélyes miatt szívjon a 999 problémamentes, vagy a 999 “kényelme” miatt esetleg életveszélybe kerüljön az az 1? Persze lehetne ezt rendezni, házi szülés mellett várakozó orvosi felügyelettel (ennek a megoldásnak vannak is hívei), csak törvényileg rendezni kéne, meg egy-két orvosnak böki a begyét, hogy kicsit hátrébb szorulna a fontossági sorrendben, és persze a hálapénz is megcsappanna.
[Egyébként csak annyit szeretnék még hozzáfűzni, hogy én bent voltam apás szülésen a kórházban, a legjobb barátom gyermeke viszont pont Geréb Ágnes segítségével jött a világra, szóval valamilyen szinten kompetensnek érzem magam a kérdésben. A téma mindkét oldalával volt alkalmam személyesen találkozni.]
Én úgy tudom, hogy a 20. század elején minden ötödik szülésnél halva született a gyerek. Persze ehhez nem csak a szülés pillanata járult hozzá, hanem az előzmények is, de az 1-999 arányt nagyon hamisnak tartom.
Mondom nincs határozott véleményem az otthonszülés témájában, de most úgy gondolom, hogy a döntést rá lehet bízni az anyukákra, az ő felelősségük. Csak arra kell figyelni, hogy bába csak megfelelő szakember lehessen. Valószínűleg így is veszélyesebb az otthon szülés, mert BÁRHOL, BÁRMIKOR, BÁRMIÉRT akadhat komplikáció, amelynek a helyrehozásához a kórház van igazán jól felszerelve.
Az én fejemben a kérdést vhogy úgy kellene eldönteni, hogy hagyjuk az anyukákat dönteni, vagy a társadalomnak rájuk kell erőltetni a nagyobb biztonságot, mert az újszülöttek a társadalomnak is részei.
Hátrébb az agarakkal, miszter :) A 20. század eleje óta nagyon sokat változott a higiénia és a bábák szaktudása is, tehát semmi értelme összehasonlítani a körülményeket. A mai otthonszülés nem ugyanazt jelenti, mint a 100 évvel ezelőtti.
Szerintem a hibrid megoldás lenne kielégítő a legszélesebb rétegeknek (szabad döntés, + otthonszülés esetén várakozó orvosi személyzet). A várakozó orvosi személyzet lenne az egyetlen csoport akinek ez nem feltétlenül üdvös módszer, de ha kapnának valami jelképes összeget (akár mondjuk a fizetésük részeként, nem feltétlenül a “pácienstől”) akkor nekik sem lehetne kifogásuk.
Persze sokat fejlődött az emberiség a 100 év alatt, de a higiéniával nem volt különösebb gond. Főleg abból a szempontból, hogy a gyerek halva születik-e vagy sem. Elhiszem, hogy a 1-4 arány ma már nem áll, de szerintem az 1-999 sem.
Geréb Ágnes például többezer szülést levezetett, abból 1 gyermekhalál történt. Szerintem te látod túl sötéten a helyzetet. De lehet hogy inkább keresni kellene valamilyen konkrét statisztikát :)
Hát a statisztikákat úgy kell vizsgálni, hogy azért egy Geréb megválogatja a pácienseit, miközben a kórházban a legkeményebbeket is el kell látni. Egyébként tudomásom szerint bár egy halál eset történt nála, a bírósági határozat három esetet említett (a másik kettő csak halállal végződött volna, ha….), és a határozat óta volt még egy, ahol csak a szerencse segített.. És mindezt úgy, hogy Geréb elvállalta, amit elvállalt, és folyamatosan felügyelt, miközben rengeteg sürgős eset adódik, amelyet a kórházban kell ellátni, vagy épp máshol.
Az előre látható bonyoldalmakról én is beszéltem, hogy azokat nyilván az otthonszülés kérdéséből ki kell zárni.
“Ennél lehetnek rosszabbak a számok de a problémás esetek jó részét már előre kiszűrik, tehát azok ebből a képletből kiesnek.”
Ezen vhogy átsiklottam. Viszont a “normális” szülések nagy részénél folyamatos kontroll van már a terhesség alatt, tehát várhatóan sehol sem lesz nagy galiba, ha viszont meg mégis előfordul, akkor talán jobb ha ott a lehetőség a segítségre.
Persze értem, hogy az otthonszülés sokaknak kellemesebb, mondjuk a képek alapján nekem a kórházi sokkal kulturáltabbnak tűnik, de ez egyéni vélemény.
Szóval elfogadom azt, hogy hagyjuk meg ezt egyéni döntésnek, de hiba esetén a bába feleljen.
“Geréb Ágnes például többezer szülést levezetett, abból 1 gyermekhalál történt.”
Itt az a kérdés, hogy elkerülhető lehetett volna a gyermek halála, ha kórházban történt volna a szülés.
Nem akarom GÁ-t különösebben védeni, sem pedig demagógkodni, de ha jól tudom a “halálozási aránya” jobb mint a kórházi. Hogy abban a konkrét esetben az a gyermek megmenthető lett volna-e, azt nem tudom. Elméletileg biztos rá lehet vágni hogy “igen”, de utólag könnyű okoskodni.
Na mindegy, a véleményem továbbra sem változott, bár elolvastam pár további cikket (és kommentet) a témában. Részemről nem az a baj GÁ-val hogy praktizált, hanem hogy azután praktizált hogy a bíróság ezt kifejezetten megtiltotta neki.
“ha jól tudom a “halálozási aránya” jobb mint a kórházi”
Itt azért úgy kell szemlélni a dolgot, ahogy említettem. Egy bába megválogatja, hogy mit vállal el és mit nem, a kórház pedig nem teheti ezt meg. Éppen ezért pontosabb az a szemlélet, hogy vajon az a gyermek kórházi körülmények között is meghalt volna-e?