Furcsa vetülete a női léleknek, ahogyan a “nőuralom” gondolatára reagál. Általában nem folyik erről nyilvános csevej, de amikor szóba kerül, akkor annál érdekesebbek a hozzászólások. Lásd például egy ilyen témájú kalandregény értékelését a moly.hu-ról, amely bár nem friss, de szemléltetésnek tökéletes:
“Az egypólusúság azért mégsem az igazi, bár igen hízelgő ránk nőkre nézve.”
“Érdekes utópia. A nőuralom határozottan kedvemrevaló :)”
“Van benne minden, ami kell: különös társadalom nőuralommal (igen rokonszenves :D) , szerelem, izgalom, humor…”
“Hátha ez az utópia egyszer valósággá válik!”
Hogy miféle könyvről is van szó konkrétan? Lássunk két idézetet:
“…a férfiak túlságosan is hebehurgyák, erőszakosak és önzők ahhoz, hogy valódi hatalmat lehetne rájuk bízni. Elismerem, a férfiak többet mernek, van bennük vállalkozókedv. De nagyon is jól tudjuk, hogy valahol mélyen ott szunnyad bennük a hatalom utáni vágy, és hogy ezzel bármikor visszaélnek.”
“A thuleiek megértették, hogy a nők a fontosabb lények, az asszonyok adják az új életet, az asszonyok ismerik az együttérzést; érzékenyek, becsületesek, értelmesek. Képesek rá, hogy tekintettel legyenek mások kívánságaira és szükségleteire. Azonkívül szívósabbak a létért folyó küzdelemben, mert sokoldalúbbak, kitartóbbak, találékonyabbak és jobban viselik a fájdalmat, a bánatot, mint a férfiak.
És megvan bennük az, ami a legtöbb férfiből hiányzik, az ösztön ahhoz, hogy hajszálpontosan megérezzék, minek kell történnie, és ehhez meg is tegyék a szükséges lépéseket anélkül, hogy sokat beszélnének róla, hogy indokolatlanul felfuvalkodnának, hogy rögtön az jutna eszükbe: hát nekem mi hasznom van ebből? Az asszonyok előbbrevalónak tartják a közérdeket, a gyerekeket és az egészséget. Mellettük biztonságban érezheti magát az ember. Ezért aztán az idők végezetéig soha nem léphet férfi Thule trónjára. A férfiak kedves, erős, gyakran barátságos lények, akik elvégezhetik a nehéz munkát, felszánthatják a földeket, kivághatják a fákat, nehéz súlyokat emelgethetnek és házakat építhetnek, de akikre nem lehet rábízni olyan fontos dolgot, mint az ország vezetése. Ehhez túlságosan is durvák, önzők…”
Hm.
Inkább nem minősítem, valószínűleg nem lenne szalonképes. A “szépirodalomból” – ha ezt nevezhetnénk annak – a férfiak ilyetén eltévelyedéseit már évszázadokkal ezelőtt kipurgálták. Mikor jelent meg utoljára könyv, amiben azt részletezte a szerző, hogy a nők kedvesek és aranyosak, de mivel ostobák és felszínesek, ezért semmi helyük a közéletben? Nem tudom mikor adhattak ki utoljára ilyet, de gyanítom, hogy mióta élek ez nem fordult elő. Mert hát ez a nőkkel szemben méltánytalan és szexista lenne. Fordítva viszont… Szépirodalom. Sőt, hízelgő és érdekes utópia.
Önkéntelenül is felvetődik bennem a kérdés, hogy a férfiak így reagálnának-e egy hasonló “utópia” leírására. Zúgna-e a taps, ha arról lenne szó, hogy a nők alacsonyabbrendűek, és a konyhába kell láncolni őket mert különben tönkreteszik a világot? Kétlem. A probléma ott van, hogy egyesek nem látják a különbséget a jelen helyzet, és a férfiuralom között. A butábbak most talán már háborognak: de hiszen férfiuralom van! Van a túrót.
Meglehet, hogy a politikusi pályán több a férfi mint a nő, de ez sehol nem jelenti azt, hogy a nők lenézett, másodrendű állampolgárok lennének. Ahogy a politikai rendszer, és ahogy az emberek közötti társas viszonyok kialakultak, az magában foglalja, hogy egy vezető – lett légyen az törzsfőnök, király vagy miniszter – a teljes rá bízott közösséget irányítja, úgy, hogy a lehető legtöbb tagjának jó legyen. Nemtől függetlenül. Most talán valami feministák számára érthetetlen koncepciót fogok leírni, de a férfiak nem alapvetően szexisták. Egy férfi, ha vezető lesz, nem fogja a férfiak érdekeit a nők érdekei fölé helyezni. Ez egyszerűen nincs benne a férfiak vérében. Egy közösség vezetője felelősséggel tartozik azokért, akiket irányít, és ez a közösség minden tagjára érvényes, nem csak azokra, akiknek ugyanaz található az alsóneműjében.
Magyarul megmondva ha férfi a főnök, az nem jelent nőelnyomást. El lehet mondani azt is, hogy – a hagyományos keretek között – ha nő volt a főnök, az sem jelentett férfielnyomást. Katalin cárnő vagy I. Erzsébet angol királynő nem jelentette azt, hogy “nőuralom” tört ki az adott helyen, mindössze annyit, hogy az egyébként “nemileg semleges” irányítás női kézbe került egy időre. Ugyanígy Mátyás király vagy Julius Caesar uralkodása sem jelentette azt, hogy “férfiuralom” lett volna.
Igaz ez az elmélet egészen addig, míg a feministák be nem lépnek a képbe. Mert a feministáknak esze ágában sincs egyenlően uralkodni az egyenlő alattvalókon – a feministák nőuralmat akarnak kiépíteni, amiben a férfiak másodrendű polgárok. Egy feminista politikus elsősorban mindig a nők érdekeiről beszél, a nők felemeléséről, a nők jogairól. A feminista politikus a nőket képviseli, nem pedig a választóit. Tehát egészen addig nem létezik “szexista uralom”, amíg a feministák létre nem hozzák.
Ehhez ad érdekes háttérképet a fentebb bemutatott pár komment. Hízelgő és rokonszenves utópia?! Mindezt olyan nőktől, akik ráadásul még csak nem is feministák??? Miféle bugyrából tör ez elő a női léleknek? Miféle elfojtott indulatok indítják arra a nőket, hogy az egyértelmű férfiellenességre kuncogva, összekacsintva mutogassanak, hogy “de szép világ lenne”?
Lehet hogy bennem van a hiba, de én nem gondolok hamisított nosztalgiával egy olyan világra, amiben a nők tényleg el lennének nyomva. Nincs igényem a nők megalázására, sárba tiprására. Sőt, kioktatni sem akarom őket, hogy jobb nekik a fazék mellett. Mindössze annyit várnék el, hogy ne ujjongjanak, ha valami félcédulás arról ír könyvet, hogy a férfiak alantasok, fölöslegesek, veszélyesek. Ez a fajta női felsőbbrendűség-tudat nem éppen azt mutatja, hogy a nők kedvesek és empatikusak lennének. Sőt, a pozitív visszhangok mintha pontosan azt jeleznék, hogy a nőkből hiányzik az empátia. Nameg a belátás, a bölcsesség, az igazságosság, és a mérlegelés képessége – tehát azok a tulajdonságok, amik egy jó vezetőt jellemeznek. Sokadjára is arra a végkövetkezetésre jutunk, hogy a feministák olyannal vádolják a férfiakat (“szexista uralkodás”), ami nem igaz – de ők maguk szemrebbenés nélkül megtennék, lobbiznak érte és fantáziálnak róla.
Hogyan is lehetne a kormánykereket olyan ember kezébe adni, aki azért akar vezetni, hogy alacsonyabbrendűnek nyilváníthassa a másik nemet?
egy év alatt összedőlne az a világ, amiben kizárólag a nők uralkodnának. a férfiak ölbetett kézzel leülnének egy sámlira szájherflizni s mosolyogva néznének a jól megérdemelt pihenés elé, miközben a nők folyton azon rettegnének, hogy ha elromlana valami, vagy tényleg valami nehezet kellene fölemelni, vagy valami nehéz dologra rájönni, akkor ki tenné meg helyettük. végülis az első házkörüli javítás után beadnák a derekukat a maguknak rendezett nagy hisztérizálás után. régen tartotta magát egy mondás, miszerint asszonybeszédre nem kell sokat adni. szerintem a kommentelők vagy vérgőzös feministák lehettek, vagy pedig az olcsó élvezkedések után ácsingózó széllelbéleltek.
de aki írta ezt a mocskot, illendő volna bíróság elé állítani pécétlenség miatt, különben mi az értéke annak a csoda nagy egyenlősdinek…
“de aki írta ezt a mocskot, illendő volna bíróság elé állítani pécétlenség miatt”
Na ezen nevettem, attól függetlenül, hogy jó ötlet :)
most tényleg, el tudjuk mi azt képzelni, hogy fordított szellemiségű kiadvány szerzőjét ne húzkodnák meg a média motorkerékpárjával a közvélemény kavicsos, úttalan huppanókkal teli salakospályáján?? vagy ne perelnék be ténylegesen közéleti személyiségek felháborodott sivalya közepette?? ;)
Hát az tény, hogy lenne visszahangja. És nem pozitív :)
Emlékszem, hogy Bakos Zoltánt is meghurcolták a megfelelő körökben, pedig az ő könyve (A helyes asszonytartás) egyértelműen humor volt, ellentétben ezzel a “lányregénnyel”.
na ezt a művet meg majd utánaolvassuk. köszönet a szíves tájékoztatásért. a humor mindig a valóságba kapaszkodik. gondolom ezért sincsen a feministáknak a legcsekélyebb humorérzéke sem.
“de aki írta ezt a mocskot, illendő volna bíróság elé állítani pécétlenség miatt, különben mi az értéke annak a csoda nagy egyenlősdinek…”
Az mindig nagyon tanulságos, amikor elképzeljük, mi történne egy efféle feminista beütésű dolog fordítottja esetén, majd elgondolkozunk azon, hogy akkor most férfi- avagy nőuralom van-e a világban.
Mert legalább is verbális szinten most az van, hogy a lakosság fél-egy százaléka által támogatott feministák az összes nő nevében óbégatnak és valós súlyuknál lényegesen nagyobb beleszólásuk van a dolgokba, mert senki sem akarja, hogy hímsovinisztának és nőgyűlölőnek bélyegezzék (mint pl. tette azt ezzel a portállal egy radikális feminista, persze semmi érvvel nem tudván alátámasztani, de azért csak hajtogatva, mint valamiféle rossz, fennakadt hanglemez).
Melyik radikális feministára gondolsz?
Kire, hát a majmockámra az Index fórumon :-)))
A férfihangot állandóan csak per ‘pöcegödör’ emlegeti és hogy az milyen hímsoviniszta és nőgyűlölő. Megkértem, mutasson már innen egy nőgyűlölő írást. Erre először kussolt, majd nagy nehezen kinyögte, hogy az egész ilyen és én mutassak olyan írást, ami nem feministaellenes (finom csúsztatás, az illető értelmi szintjén szellemesnek is mondható, mindazonáltal elég átlátszó).
Van valami olyasmi mondás, hogy minden országban meg kell nézni, hogy kik azok akiket nem szabad szidni, és abból lehet tudni, hogy ők az uralkodóréteg. Ha ezt a világra vonatkoztatjuk, akkor meg lehet nevezni egy-két uralkodócsoportot, köztük a nőket is .-))
Hát, ha ez így van, akkor a keresztény heteroszexuális fehér férfiak a legutolsó páriák ebben a világban, nem hogy uralkodók meg elnyomók…
úgy-úgy! én is erre a következtetésre jutottam. Szerintem ez a mondás egy pengeéles igazság, nem emlékszem ki mondta, fel valami nagy francia gondolkodó.
És ebből az is következik, hogy régen akkor ki volt az uralkodó nem: szidták akkoriban a férfiakat enbloc? nem! szidták akkoriban a nőket en-bloc vagy egyénileg? lehet hogy előfordult, de biztos, hogy azonnal előkerült valahonnan egy-két férfi, aki rögtön kardot ragadott hölgye becsületének védelmében, akár életre-halálra is! Ki is volt akkor az uralkodó nem? a Férfi és Nő együtt… Boldog idők… :-)
Van valami olyan mondás, hogy ahol mindenki fegyverrel jár, ott valahogy sokkal udvariasabbak a népek :-)))
Nem szeretnék naiv álmodozónak tűnni, de én nagyon ki tudnék egyezni egy olyan társadalommal, ahol mindkét nemnek megvan a maga dolga és helye a világban, ami nem véletlenül vagy felsőbb parancsra alakul úgy, hanem mert egyszerűen így működik a világ, és a férfi nem akar nő lenni, sem a nő férfi. Vagy manapság ez már perverziónak számít?
Azt hiszem Voltaire lehetett talán, de javítsatok ki ha nem.
Miért, tán nem? Mi tartjuk el nagyrészét azokat, akiket nem szabad szidni. Az igaz, hogy emellett mi is megkapjuk a jussunkat, de közel sem az elvégzett munka arányában.
Az utolsó előtti bekezdésben körüljárod azt, ami engem fejbe csapott, de én rövidebben, tömörebben és konkrétabban írnám le:
Ezt írja a férfiakról: “nagyon is jól tudjuk, hogy valahol mélyen ott szunnyad bennük a hatalom utáni vágy, és hogy ezzel bármikor visszaélnek.”
Erre a kommentek között kapásból nyilvánvalóvá válik, hogy szó sincs itt arról, hogy csak a férfiakban lenne ez meg.
Egyébként a helyzet az, hogy én is jól érezném magam egy olyan világban, ahol kétkezi férfias munkákat kell végezni (valahogy én ezeket sokkal jobban szeretem, mint a szellemi munkámat, vagy a háztartási pénzügyek vezetését), miközben a nők minden egyebet elirányítanak, és a munkámért cserébe megfelelő jusst kapok. A baj ott kezdődik, amit ti is írtok, hogy szépen fokozatosan egyre több dologban kérnék a férfiak segítségét, ezek a mocskos hatalomvágyó férfiak meg csak a valamit valamiért elv mentén tennék ezt meg (mert hogy nézne az ki, hogy a titulus az egyik személyé, a tényleges érdem meg a másiké), aztán nem kellene sok idő, hogy a legmagasabb pozícióban is férfiak legyenek, és ki idő múltán kezdődhetne minden elölről.
Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen világban elveszne a férfiak motivációja, amely főként a kreativitás terén ütne vissza, így előre egy tapodtat sem haladnánk, visszafelé valószínűleg igen.
Lehet igazságtalannak nevezni a patriarchális rendszert, de ezzel legalább volt fejlődés és itt legalább többnyire az ér el valamit, aki megküzdött érte, és nem az, akit holmi kvótával begyömöszöltek valahová.
Nah, látom jó helyre került a tippem ;-)
Azért vigasztaló a tudat, hogy mégiscsak az én antifeminista könyvértékelésemet kedvencelték a legtöbben, és nem az utópia megvalósulására áhítozókéra :-)
Utólagos engedelmeddel muszáj volt cikket írnom a témáról :)
Egyébként igen, úgy látom, hogy vannak még normális emberek. Viszont aggasztó a trend, ahogy a médiában egyre gyakoribb a férfiellenesség, és ez mintha még az egyébként nem-feminista nőkben is felszínre hozna valami bújtatott kárörvendést vagy rosszindulatot a férfiakkal szemben.
Utólagosan megengedem :-D
“és ez mintha még az egyébként nem-feminista nőkben is felszínre hozna valami bújtatott kárörvendést vagy rosszindulatot a férfiakkal szemben.”
Igen, ez egy létező reflex bennünk nőkben, még néha én is észreveszem magamon, hogy ha hallok egy szemét férfiról, akkor az az első gondolatom, hogy “Ah, szemét férfiak!” a következő meg már persze az, hogy, “akarom mondani, de szemét ez a férfi!” De nem is csoda, ezt egész kiskorunktól belénk nevelték, és ha az ember megengedi magának a luxust, hogy reflexből gondolkodjon, akkor nem számol tízig, mielőtt le is írja. Én ritkán engedem meg ezt magamnak, túl sok hazugság van ebben a világban ahhoz, hogy bármi miatt rögtön kajabálni kezdjek, csak azért mert pillanatnyilag sikerült az érzelmeimre hatni vele (és ezek közül a feminizmus épp csak egy csepp a tengerben) igyekszem tudatosan reagálni a dolgokra, főleg a média megnyilvánulásaira, de a tény attól még tény, van a nőkben egy ilyen “összetartás”. Egy idő után azért rájöttem, hogy ez szerencsére csak reflex, nem ösztön.
(Bocs hogy ilyen sokat csacsogok, de még soha senkivel nem tudtam erről a témáról úgy igazán beszélgetni anélkül, hogy a polkorrektség jegyében egy idő után ne táncolt volna vissza valami bágyadt feminista álláspontra, és olyan jó, hogy találtam valakiket, akikkel netán szót érthetek.)
“Bocs hogy ilyen sokat csacsogok”
Nem kell bocsánatot kérned, mindannyian azért vagyunk itt hogy dumáljunk. (Nem tudtam rávenni magam hogy “csacsogjunk”-at írjak :)
Szerintem ez egy jó kis közösség, csak most éppen téli álmot alszik… Az mindenesetre biztos, hogy a szót értésnek nincs akadálya :)
Lenyűgöző a második bekezdésed. Sajnos nagyon ritka ma (még) az ilyen gondolkodás.
Még annyit, hogy azért például az én párom az ilyesmire szerencsére immunis, mert ő alapból elkönyvelte magában a feministákat a rossz oldalon, bármiféle ráhatás (legalábbis részemről) nélkül. Egyszerűen csak egy normális nő, aki tudja, hogy hogyan lehet boldog, és a feminizmus már így is köveket gördített az útjába az efelé vezető úton. Nem mondom, hogy hibátlan, mert ő sem az, ahogy én sem és senki sem, de szerintem a mai világban ez a fajta felfogás már elég ritka.
Még sok-sok éve olvastam a szóban forgó könyvet, de ott tettem le, mikor azt ecsetelte, hogyan tervezte meg – természetesen – a nő a valamilyen gépet, aminek megépítésében kicsit a férje is segített…
Eddig jutottam az olvasásban -tudom, hogy nagyon az eleje, de ígérem folytatom :)…többször elmosolyodtam a leírtakon, helyesebben az idézeteken, de ez kiverte a biztosítékot. Nem tudom hogy sírjak-e vagy nevessek, vagy egész egyszerűen legyintsek az egészre egyet. komolyan mondom kész istencsapása az ilyen ember, akinek van bátorsága ilyet leírni. titkon csak abban reménykedem, hogy a valóságban ezt ő nem így érzi, nem gondolja komolyan.
talán egyetlen esetet tudok elképzelni amikor ez igaz lehet: ha a gyerekről (főleg pici gyerekről) van szó. na ebben az esetben aláírom, hogy az anyákban hangyányit erősebb ez az ösztön.(de ez véleményem szerint nem általánosítható a nőkre). egyéb estekben a nők sokkal számítóbbak, önzőbbek, felfuvalkodottabbak mint a férfiak. sajnos hölgyeim, ezek tények!
Én ezt emelném ki:
És megvan bennük az, ami a legtöbb férfiből hiányzik, az ösztön ahhoz, hogy hajszálpontosan megérezzék, minek kell történnie, és ehhez meg is tegyék a szükséges lépéseket anélkül, hogy sokat beszélnének róla, hogy indokolatlanul felfuvalkodnának, hogy rögtön az jutna eszükbe: hát nekem mi hasznom van ebből?
Ez azért gyönyörű rész, mert itt kivillan, hogy milyenek szeretnének lenni. Persze ebből a szövegből nem ordít annyira, de képzeld csak el, ha azt írnák, hogy:
És megvan bennük az, ami a legtöbb férfiból hiányzik, az állva pisálás képessége. Az a képesség, hogy a bonyolult gatyaletolás, ráguggolás, combbal megtartás helyett hajszálpontosan belebrunzoljanak a lyukba, anélkül, hogy hosszú sorokban kígyóznának a budi előtt minden szórakozóhelyen.
Így egyértelműbb lenne, nem? :) Arról van szó, hogy elképzelik, milyen jó is lenne, ha a nők tudnának 1.) hajszálpontosan megérezni dolgokat, 2.) sok beszéd nélkül, gyorsan és hatékonyan cselekedni, 3.) mindezt anélkül, hogy állandóan a saját hasznukat lesnék. Ugyanis IGEN, amit leírt, az bizony a nőkre jellemző, és ők ezt nagyon is jól tudják. Az írónő fogta magát, és odaképzelés útján megpróbálta jobbá tenni a női nemet, köztük saját magát. “Ha leírom, egy kicsit igazabb lesz”, gondolta ő, sőt, remélem, hogy magában a “bevonzani” szót is használta hozzá.
De tényleg: hány magazinban olvassuk ezt, hogy “mantrázzad, hogy sikeres leszel, mer akkor az leszel”, meg hogy “írd le magadnak, hogy csodálatos vagyok, tökéletesen nézek ki, és minden nap olvasd el”? Ez UGYANAZ a technika. Adj ki egy könyvet arról, hogy szép a világ és ti vagytok a jobbak. És mindenki SZERETI OLVASNI, mert az már kicsit olyan, mintha igaz lenne.
Egészen az első állva vizelésig menni fog, hölgyeim.
Ma lettem tag, ez az első hozzászólásom. Tudom, nem túl életrevaló két éve írt és másfél éve nem kommentelt cikkhez hozzászólni, de hátha… mármint hátha észreveszi valaki. Szerintem fontos különbség van a nők és a férfiak hatalomra törekvése között. Az átlagos-normállis-tipikus férfiakról és nőkről van szó persze.
A férfiak uralomra törnek, a nők kontrollra.
Uralom és kontroll között az a különbség, ami öntudat és tudat, önreflexió és reflexió között.
Az uralom olyan kontroll, ami önreflexív, öntudatra ébredt, a kontroll pedig “csak” tudatos és reflexív. Talán nem is kell idézőjelbe tenni a csak szót.
Ez nekem magas. Kifejtenéd bővebben mire gondolsz? Az uralom irányítás, a kontroll ellenőrzés. Nem látom a különbséget. A többiről nem is beszélve. Ha definiálnál is talán érteném, min mit értesz. Így számomra csak lóg a levegőben.
Tökéletesen egyetértek: az uralom irányítás, a kontroll ellenőrzés! A férfiak irányítani akarnak, a nők ellenőrizni. Amivel nem értek egyet, hogy ez ne lenne különbség. Szerintem nagy különbség, az ülve pisilésnél – állva hugyozásnál is nagyobb… Igaz, hogy az irányításhoz ellenőrzés alatt is kell tudni tartani, az ellenőrzéshez pedig irányító pozíció is szükséges, mégse azonos tartalmakról van szó. Az irányítás és az ellenőrzés (az uralom és a kontroll) nem szinonímái egymásnak (ahogy az irányításnak az uralom, az ellenőrzésnek a kontroll), hanem párjai egymásnak, mint a nappal és az éjszaka, vagy mondjuk a férfi és a nő…
Szerintem a két nem közti egyik legnagyobb nem-testi különbség az, hogy a nők reflexívek, a férfiak pedig önreflexívek. Ebből a differenciából ered hatalomgyakorlási különbözőségük.
Hogy végre kilépjek a talán elviselhetetlen elvontságból – bár én imádom:) -, úgy is lehet mondani, hogy a férfi élvezi a hatalmat, a nő meg nem élvezi, viszont – épp ezért – jobban, körültekintőbben gyakorolja. A feministák egyik legidegesítőbb sajátossága, hogy láthatóan élvezni próbálják nemük biztosította kifinomult kontrolláló képességüket, azaz uralmat akarnak csinálni belőle, ami azonban rajtuk kívül mindenki számára izzadságszagú, mert a kontroll élvezéséhez ugyanúgy elengedhetetlenül szükséges az önreflexió, ahogy az állva pisiléshez a fütyi.
“a férfi élvezi a hatalmat, a nő meg nem élvezi, viszont – épp ezért – jobban, körültekintőbben gyakorolja”
Egészen idáig azt hittem értelek :)
Szerintem az a lényegi különbség, hogy a férfinak az uralkodás egy eszköz arra, hogy valamit tegyen az általa uralt erőforrásokkal, míg a nőnek az uralkodás a cél. (A férfinak a hierarchia egy óriási robot, aminek a hátán felkapaszkodva, a fejébe bejutva ő irányíthatja azt, míg a nőnek a hierarchia egy hegy, aminek a csúcsára jutni státuszszimbólum.) Erre még rá is lehetne húzni a reflexív-önreflexív felosztást (a nő a hegyet nézi, a férfi látja a saját helyét a gépezetben), de hogy az élvezkedés vagy a körültekintés hogy kapcsolódik ide, az már ködös.
Hasznos gyakorlat az elvont gondolatokat köznapi nyelvre fordítani, úgy tisztul le igazán a gondolkodóban is a dolog – általában Einsteinnek tulajdonítják az idézetet, miszerint ha nem tudod elmagyarázni egyszerűen, akkor nem is érted igazán :)
Úgy tűnik, hogy a megfelelő webhelyre keveredhettem, mert veled is egyetértek!:) (Einsteinnel is…) Ugyanakkor veled se teljesen, mert szerintem idealizálod a férfias hatalomgyakorlást, és negatív előítélettel viseltetsz a nőiessel szemben. Ami tisztán értelmi vélemény részemről, érzelmileg eme méltatlan eljárásoddal is örömest egyetértek, lévén tőrőlmetszett férfivélemény.
Amivel meg értelmileg is egyetértek az az, hogy “a férfi élvezi a hatalmat, a nő nem élvezi, ezért utóbbi jobban csinálja” állítás valóban gyatra érthetőbbé fordítása a “férfi=uralom, nő=kontroll” elvi tételnek. Nem mintha nem lenne igaz (szerintem persze), hanem mert periférikus igazság, ami nem alkalmas a lényeg érzékeltetésére, az érthetőbbé fordításra, ezért rossz konvertálás.
Alább megpróbálkozok egy jobb érthetőbbé konvertálással.
Megy a tigris a szavannán, territóriuma kellős közepén. Ő a főnök, kétség nem fér hozzá, totális ellenőrzés alatt tartja a területet. Állatról lévén szó tudata és reflexiója van (feltehetően), öntudata és önreflexiója pedig nincs (feltehetően). Ebből kifolyólag nem élvezi amúgy kétségtelen hatalmát, sőt fogalma sincs a hatalmáról. Ezért – az én felfogásomban – nem uralja a vidéket, “csak” ellenőrzi. (Ha uralásnak mondanám vagy a csak-ot nem tenném idézőjelbe antropomorfizmust követnék el: emberit vetítenék oda, ahol nem emberi van, hanem más.)
Mármost képzeljük el ugyanezt a szitut, de most nem a terület tigrise, hanem a területet uraló embertörzs domináns főnöke halad a szavannán. Ő a főnök, kétség nem fér hozzá, totális ellenőrzés alatt tartja a területet. Emberről lévén szó nem csak tudata és reflexiója van, hanem öntudata és önreflexiója is (feltehetőleg:). Öntudatából kifolyólag élvezi kétségtelen hatalmát, vagy épp utálja (mert ráerőltették), vagy talán szenved tőle (pl. a vele járó felelősség miatt), vagy ez mind együtt, avagy épp valami egész mást érez és gondol önnön főnök voltával kapcsolatban. Mindenesetre intenzíven és visszaható módon viszonyul saját hatalmi helyzetéhez. Ellentétben a tigrissel, aki nem viszonyul, és ezért jobban csinálja a hatalmaskodást, az ellenőrzés alatt tartást. Az én felfogásomban a törzsfőnök ural, a tigris ellenőriz, az előbbi az öntudatosabb, az utóbbi a hatékonyabb eljárás.
Mindezt vessük egybe a polkorrektséget hírből se ismerő eleink azon szóhasználatával, hogy a nőt “asszonyállatnak” nevezték, az ember szót pedig csak a férfira alkalmazták.
“szerintem idealizálod a férfias hatalomgyakorlást, és negatív előítélettel viseltetsz a nőiessel szemben”
Gondoltam én is, hogy ez szúrhatja majd egyesek szemét, de mint mindig, most is csak úgy tudtam volna kikerülni a problémát, ha olyan körítést írok a lényeg köré ami elnyomja azt :) Nem idealizálom a férfi irányítást – sok más tényezőtől függ, hogy mikor melyik stílus hatékonyabb. Egy férfias elvek által irányított dolog mindig csinál valamit, megy valahová, ami adott esetben lehet a szakadék is. (Hány cég megy tönkre miközben 1-2 piacvezető lesz?) A női stílusban irányított dolog inkább stagnál, ami persze attól függően jó vagy rossz, hogy a környezete merre tart.
A példádba belemászva: a Tigris stabil (passzív), de fejlődésképtelen és nem tud rugalmasan reagálni a változásokra. A törzsfőnök igen (aktív), ugyanakkor fennáll a veszély, hogy (akár külső kényszer nélkül is) olyan változtatásokat eszközöl, amik a törzs kárára válnak.
(Persze férfi és nő között ez bonyolult téma, mert senki sem tisztán yin vagy yang, a jellemzők mindenkiben keverten vannak jelen. Éppen ezért szerencsésebb a yinre és yangra tenni az általánosításokat, nem pedig a férfira és a nőre, csakhát a köznapi vitákban a fene foglalkozik ilyesmivel :)
“(Persze férfi és nő között ez bonyolult téma, mert senki sem tisztán yin vagy yang, a jellemzők mindenkiben keverten vannak jelen. Éppen ezért szerencsésebb a yinre és yangra tenni az általánosításokat, nem pedig a férfira és a nőre, csakhát a köznapi vitákban a fene foglalkozik ilyesmivel :)”
Dean, de jó neked: ha én feleennyi spirituálisat írok, rögtön megkapom egyesektől, hogy ezo vagyok…. Neked senki sem merne ilyet írni, bármit írhatsz – ezt teszi a férfiúi tekintély… :)
(Jah, és most már kezdem magam mostohagyereknek érezni: miután a napokban világossá vált , hogy én vagyok a Férfihang történetének legutáltabb kommentelője – ez azért nem kis teljesítmény, voltak itt már érdekes esetek – , továbbra sem tudok like-olni. Csak nálam van a hiba? Lepontozni csak kivételesen, kirívóan extrém esetben szoktam, de tetszik-et szívesen nyomok.).
“ezt teszi a férfiúi tekintély… :)”
Ez csak a személyes vonzerőm hatása :D
“én vagyok a Férfihang történetének legutáltabb kommentelője”
LOL
Ebből kimaradtam, gondolom vicc…
“Csak nálam van a hiba?”
Böngészőfüggő lehet a probléma. Amennyire én tudom a buherátori felületen nem lehet ilyesmit állítani. Manapság minden olyan hektikusan működik :)
(Jah, és most már kezdem magam mostohagyereknek érezni: miután a napokban világossá vált , hogy én vagyok a Férfihang történetének legutáltabb kommentelője – ez azért nem kis teljesítmény, voltak itt már érdekes esetek – , továbbra sem tudok like-olni. Csak nálam van a hiba? Lepontozni csak kivételesen, kirívóan extrém esetben szoktam, de tetszik-et szívesen nyomok.).
Ezt a leginkább utáltat nem tudom, hogy honnan veszed- bevallom, én kedvellek.
Ami a másik dolgot illeti, fogalmam sincs, az mitől van. Rossz a blogmotor, vagy ilyesmi.
Lehet hogy nem voltál bejelentkezve, akkor nem lehet like-olni. Lehet hogy sovány vigasz, én kifejezetten kedvelek téged és biztos vannak mások is így ezzel.
El nem tudom képzelni, miért kapott az a hozzászólásod 10 mínuszt. :O De ne vedd magadra, szerintem a többség itt nagyon is kedvel.
“…legutáltabb kommentelője…”
Ugyan honnan veszed ezt a butaságot?
Én is nagyon szeretem olvasni a hozzászólásaidat!
“én vagyok a Férfihang történetének legutáltabb kommentelője”
Ne bolondozz :) Néhány troll már megfordult az oldalon, ők érdemelnék ki ezt a címet. Szerintem itt minden férfi örül a női jelenlétnek, a hasonló gondolkodású női kommentelőknek, így neked is.
A téma megosztó, sok embert vonzott és sokan pontoztak (talán olyanok is,akik nem aktív kommentelők,csak szemlélők). Ennek megvan a sajátos lélektana, lehet te is ennek estél “áldozatául”, illetve nem te, csak a kommented.
A dologhoz még hozzátartozik, hogy lényegében csak minusz 3 like-od van, mert kaptál plusz 7-et (utóbbi nem kis népszerűségre vall :))
Kedves Reina és Fiúk, köszönöm szépen a lelki aládúcolást. Nagyon kedvesek vagytok. :) Nincs semmi baj, azért nem dőlök a dugámba, csak picit elgondolkoztam, hogy ha az a bizonyos teljesen semleges kommentem rekord dislike-ot kapott, az a személynek szól. (Az is lehet, hogy egy valakitől jött több, tippem is volna rá, de mindegy.)
@Reina, én sem tudom elképzelni, hogy miért toltak le. Láttam, hogy te is szorosan a nyomomban vagy kicsit feljebb, de azért még én vezetek! :)
@hermit, Kodo, dani, én is kedvellek benneteket (meg még másokat is). Dani, rájöttem ám, hogy suttyomban gyorsan nyomtál egy like-ot… :)
@Aurelius, nem sovány vigasz, és nagyon jólesett, hogy mindjárt a védelmemre keltél.
Még egyszer köszönöm, nem gondoltam, hogy ennyien reagáltok, és nem is azért említettem, hogy magamra vonjam a figyelmet, végül is ez a blog nem rólam szól. :)
ON
Idéznék az említett lepontozott hozzászólásodból:
“ha egy várandós kismamát látok, én is azonnal felkínálom a helyem, pedig nem vagyok férfi. :) Egy pillanatig sem kérdéses, hogy felpattanok, és közben nem kattog a számológép a fejemben, hogy mennyit fizettem, ez a kismama pedig mennyivel kevesebbet, és akkor kinek van több “joga” az ülőhelyhez…” – számomra egyértelmű, hogy van 10 önérzetes kismamaolvasónk, akik akkor sem ülnének le előmelegített helyre, ha utolsó percesek lennének. A dobozos cikk alatt egyébként is elszálltak az indulatok, én szándékosan nem is kommenteltem… a véleményem azzal az üggyel kapcsolatban számos alkalommal elhangzott mások szájából. Az adott lepontozások minden esetben a véleményről szólnak, nem a személyről, és semmiképp sem relevánsak. Én még senkit sem pontoztam le, nagy az ingerküszöböm sokfajta véleményt elfogadok.
Egyáltalán nem, tőled eddig kizárólag jó hozzászólásokat olvastam.
Ellentétben a tigrissel, aki nem viszonyul, és ezért jobban csinálja a hatalmaskodást, az ellenőrzés alatt tartást. Az én felfogásomban a törzsfőnök ural, a tigris ellenőriz, az előbbi az öntudatosabb, az utóbbi a hatékonyabb eljárás.
Kár, hogy a tudatos meg az ösztönös viselkedés közül az egyiket tökéletesnek, a másikat tökéletlennek tartod (alá/fölérendeltségi viszonyt feltételezel, ha úgy tetszik). Ezek egymás mellett léteznek inkább.
A másik:
Öntudatából kifolyólag élvezi kétségtelen hatalmát, vagy épp utálja (mert ráerőltették), vagy talán szenved tőle (pl. a vele járó felelősség miatt), vagy ez mind együtt, avagy épp valami egész mást érez és gondol önnön főnök voltával kapcsolatban.
Tehát ha egy nőről van szó- akinek történetesen van hatalma- akkor az inkább tigris, mint ember? Fura elgondolás.
Szerintem ahányan itt vagyunk, annyiféle különböző dologról beszélünk :)
lehet :D
Hadd tisztázzuk már újra: az ‘asszonyi állat’ a maga korában asszonyi lényt, simán nőt jelentett. Minden lealacsonyító felhang nélkül. A ‘némber’ szó pedig a nőember-ből ered. Ugyanúgy embernek tartották a nőt is, de nem felejtették el megkülönböztetni a férfitól, talán mert akkoriban nem volt még gender-elmélet…
“Ellentétben a tigrissel, aki nem viszonyul, és ezért jobban csinálja a hatalmaskodást, az ellenőrzés alatt tartást. Az én felfogásomban a törzsfőnök ural, a tigris ellenőriz, az előbbi az öntudatosabb, az utóbbi a hatékonyabb eljárás”
Szerintem nem lehet azt mondani, hogy hatékonyabban csinálná a tigris. A tigris és az ember (értve most a férfi főnököt) eltérő problémákkal találkozik, és még a szociális környezet sem hasonlít egymásra: a tigrisnek nem egy szociális csoport urának kell lennie, neki egy földterületet, territóriumot kell, ahogy mondod “ellenőrizni”, mert ezen a területen van az ő kis életéhez és szaporodáshoz szükséges erőforrás.
A tigris nem viszonyul, igaz, de ez miért lenne önmagában hatékonyabb? Hogy mi a hatékonyabb azt szerintem a hasonló környezetben élő fajoknál lehet összahsonlítani.
Az emberfőnök , aki viszonyul a saját hatalmához, képest azt értékelni, nem valami gyengébb hatékonyságú eljárás, épp erre van szüksége neki is és a csoportjának is. Neki nem csak a csoporton belüli rangsorral kell foglalkoznia, hanem a külső környezetnek a csoportra való ráhatásával is. Kérdéses helyzetekben ugyanis ő fogja a végső döntést kimondani. “Főnök jön az ár, mit tegyünk? Menjünk magasabbra” vagy ” Holnap megrohanjuk azt a csordát? Igen, holnap 3-an itt lesnek, amíg mi 4-en ott támadunk íjakkal”.
A felelősségét nem lehet kiiktatni az uralkodásából, a rossz döntései éhinséget, pusztulást okoznak, a csoport életbenmaradási esélyeit csökkentik,elég ha rossz stratégiát választ a vadászaton és odavesznek a vadászok- ki fogja hússal ellátni a többieket, hogyan pótolható hirtelen a vadászó férfiréteg? ( a tigrisnek vagy éppen a nőnek sehol sincsenek ilyen problémái, a természetes hatalomgyakorlásuk nem hat ki a csoportra).
Szóval az ő uralkodásába természetszerűleg beletartozik a kockázat, visszaeshet a rangsorban,elvesztheti törzsfői státuszát, a csoport nem fog benne többet bízni stb A csoportnak van egy elképzelése, hogy milyen a jó főnök . Aki a szintet nem hozza (a közösséget a jó döntésekkel életben tartani és megvédeni), az visszaeshet.
Egész különös lenne, ha éppen a főnök ne tudná, hogy mit várnak el tőle. Tehát képes a saját uralkodásához viszonyulni, képes azt megítélni a csoport szemével, és élvezi az uralkodást, ha ezek egyensúlyban vannak és nem élvezi, ha kevesebbet teljesít, mint amit elvárnának tőle. Én azt mondom, ilyen szociális helyzetben ( és kevés erőforrás, sok veszély alapulvételével) a törzsfőnök féle öntudatosabb uralkodás az egyetlen uralkodási mód, ami beválik, nincs hatékonyabb.
Ha a női hatalomgyakorlás inkább a tigrisére hajaz, akkor pedig a női sem hatékonyabb.
Szerintem aki “csak úgy”, ösztönösen foglalatoskodik valamivel, hatékonyabban fogja csinálni, mint az, aki közben látja is önnönmagát. Ennek oka enyhébb esetben a figyelem megosztásából eredő koncentráció-csökkenés (mindenki szerint a férfi osztott figyelemben nagyságrenddel sutább a nőnél), súlyosabb esetben pedig az, amit a százlábúról szóló vicc/tanmese fejez ki.
Odamegy a katica a százlábúhoz:
– Milyen fantasztikus, hogy mind a száz lábadat így tudod kordinálni!
És a százlábú attól kezdve nem tudott járni…
Érdekes dolog ez, mert vezetés szempontjából nyilván hatékonyabb, ha valaki nem foglalkozik önnönmagával, ugyanakkor szellemileg (és emberileg) egy alacsonyabb szintet jelent. Az ön-tudat a tudathoz képest egy plusz, és nem túl hízelgő a nőkre nézve, hogy ennek a létét elvitatod tőlük :) Persze most direkt sarkítok, de nagyjából erről van szó.
Szerintem az önreflexió csak abban az esetben kártékony egyéb feladatok végzésére nézve, ha döntésképtelenné teszi az illetőt (önbizalomhiány), vagy ha a feladattól vonja el az időt. Mostanság a legtöbb vezetői munkakörbe bőven belefér napi 10-20 perc feszengés arról, hogy vajon jól csinálja-e az ember, és a beosztottak mit gondolhatnak róla…
Szerintem ez csak bizonyos helyzetekben igaz. Ahogy fentebb írtam egy emberi közösség irányításába, az abban való hatalomgyakorlásba közbeszólnak “külső” tényezők is,amiket nem lehet az állati ösztönökkel megoldani, csak a fejlett gondolkodási képességgel. A fejlett gondolkodási képesség pedig lehetővé teszi az öntudat ilyen magas fokát, a mérlegelést, ömmagam és a tevékenységem megítélését.
A tigris nagyon is elvan a maga ösztöneivel, mert van tűéles karma és 200 kg-ja,amivel nem kell sokat gondolkodnia, ha le akar teríteni egy kisebb állatot, ergo nincs is szüksége az ösztönei “elhagyására”
Az ember nem tud a teste erejével, mintegy ösztönösen mamutot ejteni, ehhez fejlett gondolkodási képesség kell, pl egy vadászat megtervezéséhez, egy eszköz elkészítéséhez, de még egy gyorsan futó állatot sem tud elkapni. Az a csoport,amelyik képes volt a sima ösztönös életvitelen felülkerekedni, és az adott szituációkhoz alkalmazkodni az túlélte a természetet.
A nem mérlegelő, ösztönösebb, kevesebbet gondolkodó és önmagát nem látó ember nagyon is lehet hatékony a szénbányában, vagy labdaadogatóként, de irányítóként nem tud helyt állni ezekkel a képességekkel.
Ahogy Dean is utalt rá (ha jól értem) mindig megy valahová az a dolog, de nem biztos, hogy mindig jó irányba. Igen ez is benne van, de erre alapozva nem érdemes ezt a fajta gondolkodásmódot gyengébbnek titulálni és jobbnak az ösztönösebbet, ugyanis minden helyzetre (sőt amilyenekkel az ember általában találkozik) nem ad választ az ösztönösebb felfogás.
Kraftos állat a tigris. Egy puszta suhintással, csak úgy egy tenyeres pofonnal be tudja törni egy felnőtt ember koponyáját, és akkor még se nem harapott, se a karmait nem használta.
Nem lenne szerencsés vele találkozni.
http://www.mommo.hu/media/Tigris_tamadas_2
1:07-nél hirtelen támad. És csak éppen hozzáért a fickóhoz.
Huh, ez a videó nagyon durva. Az áldozat örülhet, hogy ennyivel megúszta, sokkal csúnyább vége is lehetett volna.
Nem szeretem a vadászatokat. Tudom, hogy van, amikor szükséges, nem tartom lelketlen gyilkosoknak a vadászokat, remek emberek vannak közöttük, de egyáltalán nem nekem való. Egyetlen alkalommal részt vettem egy rókavadászaton Angliában, de csak azért, mert a család, amelynél laktam meghívást kapott, s a meghívást természetesen rám is kiterjesztették, úgyhogy “muszáj” volt velük tartanom. Érdekes élmény, megvan a hangulata, de elég volt egyszer. :)
könyörtelen ragadozó
http://www.youtube.com/watch?v=K0KXYygFpKo
Így torzítja el a gondolkodást a hatalom
A balszerencsét a legtöbb ember elviseli. Ha igazán próbára akarjuk tenni egy ember jellemét, adjunk neki hatalmat – mondta Abraham Lincoln. Míg otthon, a konyhaasztalnál csak ingatjuk a fejünket, hogy ezek mind született bűnözők-e, vagy csak az idők során váltak cinikus, törtető önimádókká, akik nem ismerik fel a saját hibáikat, addig a pszichológusok a laboratóriumaikban foglalkoztak a kérdéssel: vajon a hatalom tényleg érzéketlenné és korrupttá tesz?
A teljes cikk: https://divany.hu/eletem/2018/12/17/hatalom-gondolkodas-torzitas/?utm_source=index.hu&utm_medium=doboz&utm_campaign=link
Érdekes megállapításokat tesz a cikk, és hogy kapcsolódjon is a férfihanghoz, ha egy nő szül egy gyereket, azon kívül, hogy a tulajdonának tekinti, akkor korlátlan hatalommal is rendelkezik fölötte és sokan nem tudnak mit kezdeni ezzel a hatalommal.