2 megosztás

A hatalom kérdése

Furcsa vetülete a női léleknek, ahogyan a “nőuralom” gondolatára reagál. Általában nem folyik erről nyilvános csevej, de amikor szóba kerül, akkor annál érdekesebbek a hozzászólások. Lásd például egy ilyen témájú kalandregény értékelését a moly.hu-ról, amely bár nem friss, de szemléltetésnek tökéletes:

“Az egypólusúság azért mégsem az igazi, bár igen hízelgő ránk nőkre nézve.”
“Érdekes utópia. A nőuralom határozottan kedvemrevaló :)”
“Van benne minden, ami kell: különös társadalom nőuralommal (igen rokonszenves :D) , szerelem, izgalom, humor…”
“Hátha ez az utópia egyszer valósággá válik!”

Hogy miféle könyvről is van szó konkrétan? Lássunk két idézetet:

“…a férfiak túlságosan is hebehurgyák, erőszakosak és önzők ahhoz, hogy valódi hatalmat lehetne rájuk bízni. Elismerem, a férfiak többet mernek, van bennük vállalkozókedv. De nagyon is jól tudjuk, hogy valahol mélyen ott szunnyad bennük a hatalom utáni vágy, és hogy ezzel bármikor visszaélnek.”

“A thuleiek megértették, hogy a nők a fontosabb lények, az asszonyok adják az új életet, az asszonyok ismerik az együttérzést; érzékenyek, becsületesek, értelmesek. Képesek rá, hogy tekintettel legyenek mások kívánságaira és szükségleteire. Azonkívül szívósabbak a létért folyó küzdelemben, mert sokoldalúbbak, kitartóbbak, találékonyabbak és jobban viselik a fájdalmat, a bánatot, mint a férfiak.

És megvan bennük az, ami a legtöbb férfiből hiányzik, az ösztön ahhoz, hogy hajszálpontosan megérezzék, minek kell történnie, és ehhez meg is tegyék a szükséges lépéseket anélkül, hogy sokat beszélnének róla, hogy indokolatlanul felfuvalkodnának, hogy rögtön az jutna eszükbe: hát nekem mi hasznom van ebből? Az asszonyok előbbrevalónak tartják a közérdeket, a gyerekeket és az egészséget. Mellettük biztonságban érezheti magát az ember. Ezért aztán az idők végezetéig soha nem léphet férfi Thule trónjára. A férfiak kedves, erős, gyakran barátságos lények, akik elvégezhetik a nehéz munkát, felszánthatják a földeket, kivághatják a fákat, nehéz súlyokat emelgethetnek és házakat építhetnek, de akikre nem lehet rábízni olyan fontos dolgot, mint az ország vezetése. Ehhez túlságosan is durvák, önzők…”

Hm.

Inkább nem minősítem, valószínűleg nem lenne szalonképes. A “szépirodalomból” – ha ezt nevezhetnénk annak – a férfiak ilyetén eltévelyedéseit már évszázadokkal ezelőtt kipurgálták. Mikor jelent meg utoljára könyv, amiben azt részletezte a szerző, hogy a nők kedvesek és aranyosak, de mivel ostobák és felszínesek, ezért semmi helyük a közéletben? Nem tudom mikor adhattak ki utoljára ilyet, de gyanítom, hogy mióta élek ez nem fordult elő. Mert hát ez a nőkkel szemben méltánytalan és szexista lenne. Fordítva viszont… Szépirodalom. Sőt, hízelgő és érdekes utópia.

Önkéntelenül is felvetődik bennem a kérdés, hogy a férfiak így reagálnának-e egy hasonló “utópia” leírására. Zúgna-e a taps, ha arról lenne szó, hogy a nők alacsonyabbrendűek, és a konyhába kell láncolni őket mert különben tönkreteszik a világot? Kétlem. A probléma ott van, hogy egyesek nem látják a különbséget a jelen helyzet, és a férfiuralom között. A butábbak most talán már háborognak: de hiszen férfiuralom van! Van a túrót.

Meglehet, hogy a politikusi pályán több a férfi mint a nő, de ez sehol nem jelenti azt, hogy a nők lenézett, másodrendű állampolgárok lennének. Ahogy a politikai rendszer, és ahogy az emberek közötti társas viszonyok kialakultak, az magában foglalja, hogy egy vezető – lett légyen az törzsfőnök, király vagy miniszter – a teljes rá bízott közösséget irányítja, úgy, hogy a lehető legtöbb tagjának jó legyen. Nemtől függetlenül. Most talán valami feministák számára érthetetlen koncepciót fogok leírni, de a férfiak nem alapvetően szexisták. Egy férfi, ha vezető lesz, nem fogja a férfiak érdekeit a nők érdekei fölé helyezni. Ez egyszerűen nincs benne a férfiak vérében. Egy közösség vezetője felelősséggel tartozik azokért, akiket irányít, és ez a közösség minden tagjára érvényes, nem csak azokra, akiknek ugyanaz található az alsóneműjében.

Magyarul megmondva ha férfi a főnök, az nem jelent nőelnyomást. El lehet mondani azt is, hogy – a hagyományos keretek között – ha nő volt a főnök, az sem jelentett férfielnyomást. Katalin cárnő vagy I. Erzsébet angol királynő nem jelentette azt, hogy “nőuralom” tört ki az adott helyen, mindössze annyit, hogy az egyébként “nemileg semleges” irányítás női kézbe került egy időre. Ugyanígy Mátyás király vagy Julius Caesar uralkodása sem jelentette azt, hogy “férfiuralom” lett volna.

Igaz ez az elmélet egészen addig, míg a feministák be nem lépnek a képbe. Mert a feministáknak esze ágában sincs egyenlően uralkodni az egyenlő alattvalókon – a feministák nőuralmat akarnak kiépíteni, amiben a férfiak másodrendű polgárok. Egy feminista politikus elsősorban mindig a nők érdekeiről beszél, a nők felemeléséről, a nők jogairól. A feminista politikus a nőket képviseli, nem pedig a választóit. Tehát egészen addig nem létezik “szexista uralom”, amíg a feministák létre nem hozzák.

Ehhez ad érdekes háttérképet a fentebb bemutatott pár komment. Hízelgő és rokonszenves utópia?! Mindezt olyan nőktől, akik ráadásul még csak nem is feministák??? Miféle bugyrából tör ez elő a női léleknek? Miféle elfojtott indulatok indítják arra a nőket, hogy az egyértelmű férfiellenességre kuncogva, összekacsintva mutogassanak, hogy “de szép világ lenne”?

Lehet hogy bennem van a hiba, de én nem gondolok hamisított nosztalgiával egy olyan világra, amiben a nők tényleg el lennének nyomva. Nincs igényem a nők megalázására, sárba tiprására. Sőt, kioktatni sem akarom őket, hogy jobb nekik a fazék mellett. Mindössze annyit várnék el, hogy ne ujjongjanak, ha valami félcédulás arról ír könyvet, hogy a férfiak alantasok, fölöslegesek, veszélyesek. Ez a fajta női felsőbbrendűség-tudat nem éppen azt mutatja, hogy a nők kedvesek és empatikusak lennének. Sőt, a pozitív visszhangok mintha pontosan azt jeleznék, hogy a nőkből hiányzik az empátia. Nameg a belátás, a bölcsesség, az igazságosság, és a mérlegelés képessége – tehát azok a tulajdonságok, amik egy jó vezetőt jellemeznek. Sokadjára is arra a végkövetkezetésre jutunk, hogy a feministák olyannal vádolják a férfiakat (“szexista uralkodás”), ami nem igaz – de ők maguk szemrebbenés nélkül megtennék, lobbiznak érte és fantáziálnak róla.

Hogyan is lehetne a kormánykereket olyan ember kezébe adni, aki azért akar vezetni, hogy alacsonyabbrendűnek nyilváníthassa a másik nemet?

Post Author: Deansdale

Külön bemutatkozni nem szokásom a neten, beszél helyettem a véleményem - azt nem rejtem véka alá. Eleget foglalkoztam a feminizmussal ahhoz, hogy véleményt merjek formálni róla. Akkor is, ha ez a polkorrekt széllel való szembevizelést jelent.
f Facebook
2 megosztás


56
olvasói vélemény eddig. - Szólj hozzá te is! Minden hang számít!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
9 Egyéni hozzászólás
47 Válasz hozzászólás
2 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
21 Hozzászólások szerzői
FaeTrickSILKorianderdon FefinhoInaara Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
balin1
Újságíró

egy év alatt összedőlne az a világ, amiben kizárólag a nők uralkodnának. a férfiak ölbetett kézzel leülnének egy sámlira szájherflizni s mosolyogva néznének a jól megérdemelt pihenés elé, miközben a nők folyton azon rettegnének, hogy ha elromlana valami, vagy tényleg valami nehezet kellene fölemelni, vagy valami nehéz dologra rájönni, akkor ki tenné meg helyettük. végülis az első házkörüli javítás után beadnák a derekukat a maguknak rendezett nagy hisztérizálás után. régen tartotta magát egy mondás, miszerint asszonybeszédre nem kell sokat adni. szerintem a kommentelők vagy vérgőzös feministák lehettek, vagy pedig az olcsó élvezkedések után ácsingózó széllelbéleltek.

de aki írta ezt a mocskot, illendő volna bíróság elé állítani pécétlenség miatt, különben mi az értéke annak a csoda nagy egyenlősdinek…

 

Maestro
Szerkesztő

“de aki írta ezt a mocskot, illendő volna bíróság elé állítani pécétlenség miatt, különben mi az értéke annak a csoda nagy egyenlősdinek…”

Az mindig nagyon tanulságos, amikor elképzeljük, mi történne egy efféle feminista beütésű dolog fordítottja esetén, majd elgondolkozunk azon, hogy akkor most férfi- avagy nőuralom van-e a világban.

Mert legalább is verbális szinten most az van, hogy a lakosság fél-egy százaléka által támogatott feministák az összes nő nevében óbégatnak és valós súlyuknál lényegesen nagyobb beleszólásuk van a dolgokba, mert senki sem akarja, hogy hímsovinisztának és nőgyűlölőnek bélyegezzék (mint pl. tette azt ezzel a portállal egy radikális feminista, persze semmi érvvel nem tudván alátámasztani, de azért csak hajtogatva, mint valamiféle rossz, fennakadt hanglemez).

mdmselle
Újságíró

Van valami olyasmi mondás, hogy minden országban meg kell nézni, hogy kik azok akiket nem szabad szidni, és abból lehet tudni, hogy ők az uralkodóréteg. Ha ezt a világra vonatkoztatjuk, akkor meg lehet nevezni egy-két uralkodócsoportot, köztük a nőket is .-))

Maestro
Szerkesztő

Hát, ha ez így van, akkor a keresztény heteroszexuális fehér férfiak a legutolsó páriák ebben a világban, nem hogy uralkodók meg elnyomók…

mdmselle
Újságíró

úgy-úgy! én is erre a következtetésre jutottam. Szerintem ez a mondás egy pengeéles igazság, nem emlékszem ki mondta, fel valami nagy francia gondolkodó.

És ebből az is következik, hogy régen akkor ki volt az uralkodó nem: szidták akkoriban a férfiakat enbloc? nem! szidták akkoriban a nőket en-bloc vagy egyénileg? lehet hogy előfordult, de biztos, hogy azonnal előkerült valahonnan egy-két férfi, aki rögtön kardot ragadott hölgye becsületének védelmében, akár életre-halálra is! Ki is volt akkor az uralkodó nem? a Férfi és Nő együtt… Boldog idők… :-)

Maestro
Szerkesztő

Van valami olyan mondás, hogy ahol mindenki fegyverrel jár, ott valahogy sokkal udvariasabbak a népek :-)))

Nem szeretnék naiv álmodozónak tűnni, de én nagyon ki tudnék egyezni egy olyan társadalommal, ahol mindkét nemnek megvan a maga dolga és helye a világban, ami nem véletlenül vagy felsőbb parancsra alakul úgy, hanem mert egyszerűen így működik a világ, és a férfi nem akar nő lenni, sem a nő férfi. Vagy manapság ez már perverziónak számít?

don Fefinho
Újságíró

Azt hiszem Voltaire lehetett talán, de javítsatok ki ha nem.

Vasgerinc
Újságíró

Miért, tán nem? Mi tartjuk el nagyrészét azokat, akiket nem szabad szidni. Az igaz, hogy emellett mi is megkapjuk a jussunkat, de közel sem az elvégzett munka arányában.

Vasgerinc
Újságíró

Az utolsó előtti bekezdésben körüljárod azt, ami engem fejbe csapott, de én rövidebben, tömörebben és konkrétabban írnám le:

Ezt írja a férfiakról: “nagyon is jól tudjuk, hogy valahol mélyen ott szunnyad bennük a hatalom utáni vágy, és hogy ezzel bármikor visszaélnek.”

Erre a kommentek között kapásból nyilvánvalóvá válik, hogy szó sincs itt arról, hogy csak a férfiakban lenne ez meg.

Egyébként a helyzet az, hogy én is jól érezném magam egy olyan világban, ahol kétkezi férfias munkákat kell végezni (valahogy én ezeket sokkal jobban szeretem, mint a szellemi munkámat, vagy a háztartási pénzügyek vezetését), miközben a nők minden egyebet elirányítanak, és a munkámért cserébe megfelelő jusst kapok. A baj ott kezdődik, amit ti is írtok, hogy szépen fokozatosan egyre több dologban kérnék a férfiak segítségét, ezek a mocskos hatalomvágyó férfiak meg csak a valamit valamiért elv mentén tennék ezt meg (mert hogy nézne az ki, hogy a titulus az egyik személyé, a tényleges érdem meg a másiké), aztán nem kellene sok idő, hogy a legmagasabb pozícióban is férfiak legyenek, és ki idő múltán kezdődhetne minden elölről.

Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen világban elveszne a férfiak motivációja, amely főként a kreativitás terén ütne vissza, így előre egy tapodtat sem haladnánk, visszafelé valószínűleg igen.

Lehet igazságtalannak nevezni a patriarchális rendszert, de ezzel legalább volt fejlődés és itt legalább többnyire az ér el valamit, aki megküzdött érte, és nem az, akit holmi kvótával begyömöszöltek valahová.

mdmselle
Újságíró
mdmselle

Nah, látom jó helyre került a tippem ;-)

Azért vigasztaló a tudat, hogy mégiscsak az én antifeminista könyvértékelésemet kedvencelték a legtöbben, és nem az utópia megvalósulására áhítozókéra :-)

Vasgerinc
Újságíró

Lenyűgöző a második bekezdésed. Sajnos nagyon ritka ma (még) az ilyen gondolkodás.

Még annyit, hogy azért például az én párom az ilyesmire szerencsére immunis, mert ő alapból elkönyvelte magában a feministákat a rossz oldalon, bármiféle ráhatás (legalábbis részemről) nélkül. Egyszerűen csak egy normális nő, aki tudja, hogy hogyan lehet boldog, és a feminizmus már így is köveket gördített az útjába az efelé vezető úton. Nem mondom, hogy hibátlan, mert ő sem az, ahogy én sem és senki sem, de szerintem a mai világban ez a fajta felfogás már elég ritka.

Maestro
Szerkesztő

Még sok-sok éve olvastam a szóban forgó könyvet, de ott tettem le, mikor azt ecsetelte, hogyan tervezte meg – természetesen – a nő a valamilyen gépet, aminek megépítésében kicsit a férje is segített…

Ulquiorra
Szerkesztő

És megvan bennük az, ami a legtöbb férfiből hiányzik, az ösztön ahhoz, hogy hajszálpontosan megérezzék, minek kell történnie, és ehhez meg is tegyék a szükséges lépéseket anélkül, hogy sokat beszélnének róla, hogy indokolatlanul felfuvalkodnának, hogy rögtön az jutna eszükbe: hát nekem mi hasznom van ebből?

Eddig jutottam az olvasásban -tudom, hogy nagyon az eleje, de ígérem folytatom :)…többször elmosolyodtam a leírtakon, helyesebben az idézeteken, de ez kiverte a biztosítékot. Nem tudom hogy sírjak-e vagy nevessek, vagy egész egyszerűen legyintsek az egészre egyet. komolyan mondom kész istencsapása az ilyen ember, akinek van bátorsága ilyet leírni. titkon csak abban reménykedem, hogy a valóságban ezt ő nem így érzi, nem gondolja komolyan.

talán egyetlen esetet tudok elképzelni amikor ez igaz lehet: ha a gyerekről (főleg pici gyerekről) van szó. na ebben az esetben aláírom, hogy az anyákban hangyányit erősebb ez az ösztön.(de ez véleményem szerint nem általánosítható a nőkre). egyéb estekben a nők sokkal számítóbbak, önzőbbek, felfuvalkodottabbak mint a férfiak. sajnos hölgyeim, ezek tények!

Borisz
Újságíró

Én ezt emelném ki:

És megvan bennük az, ami a legtöbb férfiből hiányzik, az ösztön ahhoz, hogy hajszálpontosan megérezzék, minek kell történnie, és ehhez meg is tegyék a szükséges lépéseket anélkül, hogy sokat beszélnének róla, hogy indokolatlanul felfuvalkodnának, hogy rögtön az jutna eszükbe: hát nekem mi hasznom van ebből?

 Ez azért gyönyörű rész, mert itt kivillan, hogy milyenek szeretnének lenni. Persze ebből a szövegből nem ordít annyira, de képzeld csak el, ha azt írnák, hogy:

És megvan bennük az, ami a legtöbb férfiból hiányzik, az állva pisálás képessége. Az a képesség, hogy a bonyolult gatyaletolás, ráguggolás, combbal megtartás helyett hajszálpontosan belebrunzoljanak a lyukba, anélkül, hogy hosszú sorokban kígyóznának a budi előtt minden szórakozóhelyen.

Így egyértelműbb lenne, nem? :) Arról van szó, hogy elképzelik, milyen jó is lenne, ha a nők tudnának 1.) hajszálpontosan megérezni dolgokat, 2.) sok beszéd nélkül, gyorsan és hatékonyan cselekedni, 3.) mindezt anélkül, hogy állandóan a saját hasznukat lesnék. Ugyanis IGEN, amit leírt, az bizony a nőkre jellemző, és ők ezt nagyon is jól tudják. Az írónő fogta magát, és odaképzelés útján megpróbálta jobbá tenni a női nemet, köztük saját magát. “Ha leírom, egy kicsit igazabb lesz”, gondolta ő, sőt, remélem, hogy magában a “bevonzani” szót is használta hozzá.

De tényleg: hány magazinban olvassuk ezt, hogy “mantrázzad, hogy sikeres leszel, mer akkor az leszel”, meg hogy “írd le magadnak, hogy csodálatos vagyok, tökéletesen nézek ki, és minden nap olvasd el”? Ez UGYANAZ a technika. Adj ki egy könyvet arról, hogy szép a világ és ti vagytok a jobbak. És mindenki SZERETI OLVASNI, mert az már kicsit olyan, mintha igaz lenne.

Egészen az első állva vizelésig menni fog, hölgyeim.

Adolf Weininger
Újságíró

Ma lettem tag, ez az első hozzászólásom. Tudom, nem túl életrevaló két éve írt és másfél éve nem kommentelt cikkhez hozzászólni, de hátha… mármint hátha észreveszi valaki. Szerintem fontos különbség van a nők és a férfiak hatalomra törekvése között.  Az átlagos-normállis-tipikus férfiakról és nőkről van szó persze.

A  férfiak uralomra törnek, a nők kontrollra.

Uralom és kontroll között az a különbség, ami öntudat és tudat, önreflexió és reflexió között.

Az uralom olyan kontroll, ami önreflexív, öntudatra ébredt, a kontroll pedig “csak” tudatos és reflexív. Talán nem is kell idézőjelbe tenni a csak szót.

 

Reszet Elek
Újságíró

Ez nekem magas. Kifejtenéd bővebben mire gondolsz? Az uralom irányítás, a kontroll ellenőrzés. Nem látom a különbséget. A többiről nem is beszélve. Ha definiálnál is talán érteném, min mit értesz. Így számomra csak lóg a levegőben.

Adolf Weininger
Újságíró

Tökéletesen egyetértek: az uralom irányítás, a kontroll ellenőrzés! A férfiak irányítani akarnak, a nők ellenőrizni. Amivel nem értek egyet, hogy ez ne lenne különbség. Szerintem nagy különbség, az ülve pisilésnél – állva hugyozásnál is nagyobb… Igaz, hogy az irányításhoz ellenőrzés alatt is kell tudni tartani, az ellenőrzéshez pedig irányító pozíció is szükséges, mégse azonos tartalmakról van szó. Az irányítás és az ellenőrzés (az uralom és a kontroll) nem szinonímái egymásnak (ahogy az irányításnak az uralom, az ellenőrzésnek a kontroll), hanem párjai egymásnak, mint a nappal és az éjszaka, vagy mondjuk a férfi és a nő…

Szerintem a két nem közti egyik legnagyobb nem-testi különbség az, hogy a nők reflexívek, a férfiak pedig önreflexívek. Ebből a differenciából ered hatalomgyakorlási különbözőségük.

Hogy végre kilépjek a talán elviselhetetlen elvontságból – bár én imádom:) -, úgy is lehet mondani, hogy a férfi élvezi a hatalmat, a nő meg nem élvezi, viszont – épp ezért – jobban, körültekintőbben gyakorolja. A feministák egyik legidegesítőbb sajátossága, hogy láthatóan élvezni próbálják nemük biztosította kifinomult kontrolláló képességüket, azaz uralmat akarnak csinálni belőle, ami azonban rajtuk kívül mindenki számára izzadságszagú, mert a kontroll élvezéséhez ugyanúgy elengedhetetlenül szükséges az önreflexió, ahogy az állva pisiléshez a fütyi.

xcsakx
Olvasó
xcsakx

Így torzítja el a gondolkodást a hatalom

A balszerencsét a legtöbb ember elviseli. Ha igazán próbára akarjuk tenni egy ember jellemét, adjunk neki hatalmat – mondta Abraham Lincoln. Míg otthon, a konyhaasztalnál csak ingatjuk a fejünket, hogy ezek mind született bűnözők-e, vagy csak az idők során váltak cinikus, törtető önimádókká, akik nem ismerik fel a saját hibáikat, addig a pszichológusok a laboratóriumaikban foglalkoztak a kérdéssel: vajon a hatalom tényleg érzéketlenné és korrupttá tesz?

A teljes cikk: https://divany.hu/eletem/2018/12/17/hatalom-gondolkodas-torzitas/?utm_source=index.hu&utm_medium=doboz&utm_campaign=link

Érdekes megállapításokat tesz a cikk, és hogy kapcsolódjon is a férfihanghoz, ha egy nő szül egy gyereket, azon kívül, hogy a tulajdonának tekinti, akkor korlátlan hatalommal is rendelkezik fölötte és sokan nem tudnak mit kezdeni ezzel a hatalommal.