A feminizmus az egyik legelterjedtebb politikai mozgalom a nyugati társadalmakban. A kereszténység a legelterjedtebb vallás a Földön. Sok embert mozgat meg minkét közösség. Van vajon közös útjuk? Vagy lehetetlen e két szellemi áramlatot összeegyeztetni?
Vannak keresztény feministák! A Talita.hu – n jelennek meg. Én legalábbis máshol még nem találkoztam keresztény feminizmussal. Elmondható róluk, hogy nem radikális feministák, és magánéletükben is, és általában is fontosnak tartják a férfiakkal való együttműködést. A hagyományos női szerepeket se értékelik le. Fontosnak tartják, hogy a nők választhassanak a család és a munka között, illetve akár mindkettőt is bevállalhassák, ha azt így látják jónak.
A Férfihangon már jelent meg róluk cikk, Deansdale hívta fel a figyelmet arra, hogy kereszténység és feminizmus önellentmondás. Szerintem sok iránya van a feminizmusnak is, és sok mindenért érezheti magát feministának valaki. Én nem tartom kizártnak, hogy pozitív hozadéka lehet a világ számára egy keresztény feminizmusnak. Ez legalább nem férfigyűlölő, és hajlandó ránk, férfiakra is figyelni. Deansdale kizártnak tartotta, hogy a bibliai előírás, mely szerint az asszony engedelmességgel tartozik férjének, és a feminista doktrína, miszerint a nőnek fel kell szabadulnia a férfi elnyomása alól, összeilleszthető. Jó tudni, hogy a Talita katolikus indítású weboldal, és a Katolikus Egyház ebben a kérdésben nem tartja ma magát olyan szorosan a Biblia előírásaihoz.
A katolikus tanítás a Bibliából, a Szenthagyományból, és a Tanítóhivatal megnyilatkozásaiból áll össze. Tehát nem Biblia központú. Egyébként néhány pontban már amúgy sem gyakorlat a szentírás szerint élni – protestáns testvéreinknél sem. Pl. tilos lenne az Újszövetség szövege szerint véreshurkát ennünk! („Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől.” Ap Csel 15,20) Persze ezek apróbb eltérések, de nők például csak valamilyen fejfedővel lehetnének jelen az Istentiszteleten, illetve Szentmisén, nők nem szolgálhatnának az Istentiszteleten, valamint a Szentmisén, és még pár apróság van, amiben eltérünk a Biblia szövegétől. Általában a keresztény egyházak, nem csak a katolikusok.
Nagy név a keresztény feminizmusban Slachta Margit. Itt és itt olvasható kétrészes életrajza. Szociális nővédelmi munkát és nőjogi tevékenységet folytatott. Tehát a keresztény feminizmusnak vannak gyökerei, nem újkeletű.
Viszont! A radikális és hasonló feminista irányzatok ellen mindig is felléptek a keresztény felekezetek. Erre legjobb példa a Gender Mainstreaming. A neten is lehet találni tiltakozást ellene, de Gabriele Kuby: A nemek forradalma c. könyve is erről szól. És kifejezetten emiatt, erre az irányzatra válaszul íródott meg a Katolikus Egyházban „A férfi és nő együttműködéséről az Egyházban és a világban” című körlevél.
Röviden: A gender tan tagadja a férfi és a nő különbségeit, szerintük csak némi testi különbség van, egyébként társadalmi konstrukció minden eltérés férfi és nő között. Vagyis neveltetés kérdése az egész. Mindenki maga döntheti el melyik nemhez tartozik, és itt nem alatt a homoszexualitást, a transzszexualitást, a biszexualitást is érteni kell. Ráadásul menet közben is lehet váltogatni a nemeket, egyszer ez, másszor az. A Biblia és a keresztény egyházak egyértelmű tanítása: „Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinek és nőnek teremtette őket.”Ter 1,27
Érdekesség, hogy a Talitán (ld. fentebb) is leközöltek egy cikket, mely a Magyar Kurírban jelent meg, a szerzője Szilvay Gergely, és azt boncolgatja, eretnekség-e a feminizmus. A szerző főleg Donna Steichen munkáját ismerteti, aki Amerikában elismert írónő és hívő keresztény. Általában nehéz a helyzete annak, aki a feminizmushoz nyúl, mivel nincs pontosan meghatározva, mit is takar ez a fogalom. Steichen értelmezése (úgy érzem) nagyon közel áll a Férfihangon hallgatólagosan elfogadotthoz. „Steichen ezért a maga számára úgy definiálja a feminizmust, mint ami szerint a férfiak és nők nem a biológiai és pszichológiai különbségek miatt viselkednek másképp, hanem a társadalmi kondíció miatt; a nők a patriarchális elnyomás miatt alulreprezentáltak a politikában, művészetben és a történelemben egyaránt; a sokgyerekes családmodell elvetendő, a kis család kellene hogy legyen a kulturális norma; igazságtalan, hogy a szexualitásban egyenlőtlenség van, ezt mesterséges úton kell kiegyenlíteni; a nőknek elsősorban a karrierre kellene koncentrálniuk, nem a családra és gyerekekre; akik elsősorban anyaként tekintenek magukra, eltékozolják tehetségüket.” (Idézet Szilvay Gergely cikkéből)
Komoly és kibékíthetetlen az ellentét a kereszténység és a feminizmus közt, mivel a feministák támogatják az abortuszt, a házasfeleket a kezdetektől ellenségeknek tekintik, és fontosnak gondolják az anyaság és a család „mítoszának” lerombolását. (Simone de Beauvoir)
A Katolikus Egyház (és ez szinte teljesen elmondható a protestáns egyházakról is) termékenység-párti, csak a természetes születésszabályozást ismeri el. (Pl hőmérőzés.), a házasfeleket egyenrangú, egymást kiegészítő feleknek látja, az anyaságot (magasra emelve Mária alakját) és a családot alapvető értékeknek hirdeti. Persze az apaságot is, és a keresztény felekezetek a legaktívabbak a férfiak segítése, erősítése felé. De ez egy másik cikk témája.
Ha a feminizmust úgy definiáljuk, mint a női szempont hangsúlyát hordozó, a gondokra valódi megoldást kereső mozgalmat, akkor ezzel együtt tudnak a keresztények dolgozni. (Pl. a Talita alapján ez így tűnik.) Ha viszont a radikálisabb irányokból értelmezzük a feminizmust, (és ez a hangosabb) akkor az ellentét hatalmas és kibékíthetetlen a kereszténység és a feminizmus közt.
Én gyakorló keresztényként nem gondolom, hogy a Bibliától idegen lenne a női egyenjogúság kérdése. Tény, hogy a Biblia nem egy feminista mű, de ebből még nem következik, hogy a Biblia a nőelnyomást hirdetné. Elég sok nőről megemlékezik a Biblia, akik nagyon mokányak voltak, és harcoltak a maguk módján (pl. Eszter vagy Judit), akik részt vettek a politikai életben (pl Debóra, aki bíra volt, vagyis hasonló, mint ma miniszterelnöknő, vagy Mirjam, aki prófétaasszony volt), vagy ott a derék asszony dicsérete, ami gyakorlatilag egy üzletasszonyról szól. Szóval szerintem a Bibliának nem üzenete az elnyomás, úgyhogy azok a nők, akik keresztényként a férfi-női egyenjogúságért küzdenek, azok nem feministák, nem értem miért nevezik magukat annak.
De az fura nekem amit írsz Zoli, hogy az egyházad egy csomó mindent már nem a Biblia szerint tanít, nem értem hogy ezt hogy tudod lenyelni. Már máskor is említetted ezt a véreshurka-dolgot, én nem tudok róla, hogy protestáns testvéreid feloldották volna a vérevés kérdését, én nem is eszem, de ez igazán nem egy kardinális dolog. Ott van ellenben az evolúció. Egész életemben mást se hallottam, csak azt hogy minden keresztény felekezet kategorikusan elutasította az evolúciót, mind a katolikusok, mind a reformátusok, mind a protestáns felekezetek, most meg pár napja, amikor visszaolvastam ezt a blogot, azt láttam az egyik kommentedben, hogy mostmár a katolikus tanítás szerint mégis volt evolúció, Isten csak beindította az elejét (nem ‘tom hogy, gondolom megkeverte az őslevest vagy ledobott egy sejtet a mennyből:-)), aztán minden ment a maga útján. Na most ezt hogy tudod összeegyeztetni egyrészt azzal, amit korábban mondott az egyházad, másrészt meg azzal az idézettel amit itt is írtál, hogy Isten a saját képére teremtette az embert, nőnek és férfinak. Most akkor az egyházad szerint teremtette vagy evolúció volt? Nincs ebben egy csipetnyi ellentmondás?
Nekem elég képlékeny az álláspontom ez ügyben, talán azért, mert ateistaként és feminista-ellenesként elfogultság nélkül tudom vizsgálni e kettőt. Ebből már kiderült, hogy mindkettőt hülyeségnek tartom, így talán én nem lepődöm meg az ellentmondásokon.
A kereszténységnek és a feminizmusnak is vannak vérmesebb, és lágyabb képviselői és főleg hívei. Alapvetően a kereszténység és a feminizmus szemben áll egymással. Az elsőhullámos feminizmus még talán nem helyezkedett nagyon szembe a keresztény értékekkel, de a második hullámtól kezdve a feministák az egész alapjukat úgy fektették le, hogy az akkor már létező kereszténység által képviselt értékekkel teljesen szemben áll. Természetesen ettől lehet egy vallásos keresztény feminista, de szerintem csak a feminizmusnak az első hulláma értelmében, ahogy fordítva is így fordulhat elő, hiszen egy ilyen modernkori feminista aligha lehet hithű keresztény, hacsak a kereszténységet nem kezeli nagyon felületesen.
A kereszténység alapvetően nem szól a nők ellen, csak mást tekint nekik megfelelő iránynak. Ha jól tudom Jézus halála után a nők vitték tovább és terjesztették el a kereszténységet, valami Cecília vezetésével, mert számukra annyira jó volt az az értékrend.
Vasgerinc, egyetértek veled. Aki komolyan keresztény, az csak valamilyen nagyon lágy feminizmusnak lehet a hirdetője. A cikkben talán ezt így nem mondtam ki, de azt hiszem, körülírtam. Egyébként a kereszténységben is, és a Bibliában is vannak ellentmondások, de az egész mégis működik, a Szentlélek itt van, működik, Jézus szavai érvényesek. De ez szubjektív, egyéni Isten tapasztalat nélkül aligha belátható, szerintem.
A Cecília dolog új nekem.Az apostolok cselekedetei kifejezetten férfiakról szólnak, akik hirdették a kereszténységet, pl Pál apostolról, aki egész életét ennek szentelte. (Persze biztos nők is voltak aktívak – valahogy, nem tudom, mit engedtek meg akkoriban egy nőnek – csak a Biblia őket nem nevezi meg. Bár ez se igaz, több női név is szerepel az Újszövetségben, akik így vagy úgy segítették az apostolok munkáját.
A TV-ben láttam egy műsort, amelyen azt ecsetelték, hogy amikor Rómában üldözték a keresztényeket, akkor ők a föld alatt húzódtak meg és terjesztették a hitet. És azért nők elsősorban, mert a keresztény világkép sokkal kedvezőbben ítélte meg őket, mint az erősen patriarchális Róma. Az őv ezetőjük volt Cecília, talán ő:
http://www.katolikus.hu/szentek/1122.html
Aha. Na, kösz, ez új nekem. Megnézem a linket.
:o) A tévében én is láttam azt a műsort. De abból nem emlékszem semmi olyasmire, hogy elsősorban a nők terjesztették volna – nyilván nem ez a része érdekelt a filmnek, azért nem maradt meg bennem. De ez a Cililány nem vezetett senkit – legalábbis a linkből (és máshonnan sem) derül ki. Viszont sikeresen kiirtott két férfit. És persze ő is szűz férjezettként halt meg…
Abból a bizonyos filmből arra is emlékszem, hogy a keresztények kazamatákban éltek és a kazamaták falába vájt öregekbe tették halottaikat, ezért most többezer egymásra halmozott csontvázat rejtenek a járatok. És ugye Cecilke férje és sógora azért haltak meg, mert keresztény temetést rendeztek hittestvéreiknek. Ez valamikor máskor lehetett, mert a kazamatás időszakban nem temetkeztek máshol, csak a földalatti folyosókon.
Nyilván a Cecília-legendában is sok olyan jelképes momentum van, amelyet mi már nem érthetünk meg – pl. a szüzesség, a férfiaknak szabott feltételek, a szépség, a fiatalság, stb. (mint pl. Jézus szokásos ábrázolása – nyilván egy jelképtár, amelyet nem értünk).
Bibliai egyenjogúság, hm. Végül is ott a samariai asszony Jákób kútjánál. Jézus teljesen egyenrangúként beszélt vele, holott samariai volt, egy lenézett nép tagja, meg nő is, akiket akkoriban azért egyértelműen háttérbe soroltak. Mivel pontosan nincsen definiálva a feminizmus jelentése, gondolom, ezért sorolják magukat a Talitások oda. Női szempontú, elsősorban nőket segíteni akaró kezdeményezés lehet a Talita, és így tűnhetett kézenfekvőnek a feminista elnevezés. Igazából a honlapon nem találtam azt a szót, hogy feminizmus, és rákerestem a kvóta szóra is, hátha nyilatkoznak női kvóta ügyben, de a kereső szerint ez a szó nem szerepel az oldalon.
A másik: a Bibliában nem lehet mindent egyenrangúként kezelni. Ilyenek pl. az átok zsoltárok. Szerintem elmondható, hogy egy keresztény már nem átkozódik. Az Ószövetségi nép még megtette, Jézus azonban ellenségszeretet írt elő. És számos Ószövetségi törvény ki lett iktatva az apostolok korában. Az Istentisztelet teljesen másképpen zajlik, mint a zsidó népnél, pl. Pedig a Biblia komoly és egyértelmű előírásokat tartalmaz ezekre (is). Orvosi szempontból sem tartjuk már pl. a lepra (bár a Biblia valószínű az egyszerű penészt is így nevezi) kezelésére vonatkozó előírásait. Ez minden keresztényre érvényes. Amennyire tudom, az evolúcióra az Egyházam (és az én) válasza az, hogy Isten megalkotta az alapállapotot, beindította az evolúciót, aztán közben, amikor kellett beavatkozott. Legalábbis az emberiség történelmébe, főleg a kereszténység óta ezt megtette. Ld. szentek élete, többen simítottak el konfliktusokat, és én ebben is látom Isten művét. Azt csak felteszem, hogy az evolúciót úgy általában sem hagyta magára. De ki tudja? Viszont az evolúciós törvényeket is ő alkotta, így magyarázható, hogy az evolúcióban végül is pont ő munkálkodott! Nem direkt – indirekt. Számomra így nincsen ellentmondás. Az emancipáció más kérdés.
Nem tudom, egyházam jól teszi-e, hogy figyelmen kívül hagyja a nőnek a családban elfoglalt helyére vonatkozó intelmeit. Én “lelki fájdalomcsillapítóval” tudom ezt elviselni. A férfiközösségem, a férfimozgalmi aktivitás mind segítenek kitölteni azt az űrt, amit a család vezetése kellene, hogy betöltsön. Talán ez rossz döntés volt egyházi vezetőim részéről, de úgy látom, Krisztus követésemet ez lényegében nem akadályozza. Akkor legyen, és én egyházhűnek mondhatom magam. Ez nekem fontos.
Isten előtt mindenki egyenlő. Vagy legalábbis egyenlőképpen mérettetik meg :)
Az teljesen más kérdés, hogy az életben a munkamegosztásnak volt egy logikus menete, ami miatt a biblia különböző szerepeket osztott férfiakra és nőkre.
Aki ezt a két külön témát nem tudja külön értelmezni és/vagy külön kezelni, az semmit nem ért az egészből. A modern kereszténység egyik problémája – amiben a feminizmus is közrejátszott -, hogy a hagyományos nemi szerepeket megpróbálták lebontani, mert a modern társadalmakban az “elit” telebeszélte a birkák fejét és azok már nem értik a fentebb leírt különbséget. A nő nem azért elsősorban “háztartásbeli”, mintha alacsonyabbrendű lenne vagy egyenlőtlen, hanem mert a vele született képességei alapján sokkal több esélye van abban kibontakozni. Ebben nincs semmi patriarchalizmus.
Hááát, az amerikai férfijogi aktivisták eléggé ki vannak akadva a keresztényekre (nyilván az ottaniakra- akik azért eléggé mások, mint az itteniek). Azt mondják, ők elutasítják a hagyományos férfiszerepeket elég sok mindenben, a keresztény egyház meg újra rájuk erőltetné mindazt amit a feministák is, csak más irányból. Legfinomabb kritikájuk az, hogy a keresztény (vagy ha úgy tetszik, római katolikus) egyház egyáltalán nem férfibarát, legalábbis manapság.
Meg vagyok lepődve. Viszont nem teljesen tiszta, mit is írtál. Tehát az amerikai férfijogi aktivisták elutasítják a hagyományos férfiszerepeket, de az egyház azt erőltetné rájuk, amit a feministák is (gondolom egy “új típusú” férfiasságot). Vagyis a Kat. Egyház más irányból ugyanazt tanítja, mint a feministák? Ugyanakkor az az aktivisták sem szeretnék a hagyományos szerepeket? Mintha mindenki ugyanazt akarná – valami megváltozott, új férfiságot. ? Vagy a férfiak mégis hagyományos férfiak akarnak lenni, de az egyház és a feministák mást akarnak? Ne haragudj, ez nem tiszta.
Szeretem A férfi útja I-II könyveket. Szerintem segít nekünk férfiaknak. (www.ursuslibris.hu) Egy amerikai ferences atya, Richard Rohr írta. De nem ismerem az ottani állapotokat, lehet, hogy ott az egyházat is átszőtte a feminizmus. Éppen tegnap mutattam Deannak, hogy protestáns egyetemen feminista tanulmányt írt az egyik hallgató. Ráadásul olyant, aminek a szövege nagyban megegyezik a nőkert egyik cikkével. (Antifeminista írásokat elemeztek). Szóval a feminizmus itt van a spájzban. :) Sajnos :(
Én csak szűkebb környezetemből kiindulva látom úgy, hogy keresztény körökből sok támogatás indul felénk. Katolikus lelkigyakolatok, melyek célja a férfiasság tisztázása (és ebbe femi dolgok nem vegyülnek!), protestáns oldalról könyvek férfiaknak, (magam is többet olvastam), illetve szintén protestáns oldalról valami összejövetelt, vagy elvonulást is láttam már, ami szintén a Bibliai férfiasság körül forgott. És nem a katolikus módon! Valóban bibliai alapokra építettek ők.
A Keresztény Férfiak Társasága, a Férfisátor, Romániában a Szent József férfiszövetség (www.unumomnes.ro), és az a nemzetközi hálózat, melynek a nevét sajnos nem tudom, romániai tesók is tagjai, és minden évben összejönnek megbeszélni a dolgokat Németországban – ez mind a keresztény vallás felől indul hozzánk.
Én ezt látom, de hát mindennel én sem lehetek tisztában.
Félreértetted :)
Az MRA-knak az a baja, hogy az egyház már nem hirdeti a hagyományos férfiszerepeket. Példának okáért a papok nem ellenzik a válást, sőt, hajlamosak mindent a férfiak nyakába varrni. Eleinte a férfiak azt hitték, az egyház lesz az utolsó menedékük a feminizmus elől, de csalódniuk kellett.
Persze vannak “férfipozitív hangok” az egyházakban, de ez általában csak elméleti vita szintjén mozog. A mindennapokban már az egyházak is feminizálódtak. Nem véletlen, hogy az amcsi felekezetekben a nemek aránya rohamosan változik, ahogy a férfiak tömegesen hagyják el a süllyedő hajót.
Szerencsére nálunk még nem ennyire szörnyű a helyzet, de mint általában, e tekintetben is valószínű hogy nyugat felé tekintve a saját jövőnket látjuk :\
Ez nagyon meglepő. Ennyire rossz lenne már a helyzet? Azt tudtam, hogy arányaiban több a nő protestáns felekezetekben, de ez mindig is így volt. Azt viszont soha nem vettem észre, hogy a “tanításaikban” is feminizálódnának. Jó mondjuk nincs közvetlen amerikai tapasztalatom e téren, csak amit Magyarország tudott kínálni. Mi kiugrott Hit Gyülisek voltunk, és a HGY-nál amerikánusabb magyar gyülekezet nemigen van, és bár róluk nagyjából minden rosszat el lehet mondani, de még ott sem láttam a feminizálódásnak a jeleit. Sőt, mindig is élesen bírálták, és most sem tudok ilyesmiről..
Hát a magyar egyházban is inkább a nők az aktívak. (Katolikus) Szerintem a vallás ahogyan ma éljük meg,nem vonzó a férfiaknak. Talán valahogyan a tűz, a kaland érzete, az egyéni látomásokban bízás hiányzik. Kevés talán a misztika, és a virtus. Igazából csak találgatok.
Amit az amcsi egyházról írtok, az elszomorító. Nálunk azért a hívő nép nem tart ott, mint amit a “fejesek” hirdetnek. Nagyon sok hívő házaspár gondolja úgy, hogy az a normális, ha a férfi a család feje. Fiatalok is.
Én érteni vélem őket
: a keresztény egyházak álláspontja a megváltozott nemi szerepekkel kapcsolatban az, hogy “gyömöszöljük vissza a szellemet a palackba”, azonban az MRA-k ezt ugyanúgy nem akarják, mint ahogy a feminista utópiát sem. A férfi- női viszonyok sose lesznek már ugyanolyanok, mint akárhány évvel ezelőtt…. Az MRA-k elutasítják a férfi feláldozhatóság eszméjét (mármint, hogy egy férfi élete végső soron értéktelenebb, mint egy nőé), a védelmező szerepet, a lovagiasságot, meg ilyeneket. Amit az MRA-k meg MGTOW követők hirdettek, az egyfajta sztrájk, vagy csendes forradalom, és szerintem hosszú távon nem tartható, de jelen helyzetben logikus lépésnek tűnik, legalábbis az egyház álláspontjánál logikusabbnak.
Én mint MRA mindössze egy olyan világot szeretnék, ahol
1. senki nem akar belepofázni az én, és a családom intim szférájába
2. nincsenek olyan törvények, amik kifejezetten büntetnek azért, mert férfinak születtem (családjog, gyerektartás, CSBE, stb)
3. a közbeszéd kiveti magából a férfigyűlölő hangokat
4. nem nevel a lányokból paranoid férfigyűlölő nőket, a fiúkból pedig töketlen vagy neurózisos pasikat
Szerintem nem nagy követelések, és eleinte az egyház jó partnernek tűnt (legalább részben), de sajnos az egyháznak is alkalmazkodni kellett a polkorrekt korszellemhez, mert addig támadták folyamatosan amíg meg nem hátrált.
” a keresztény egyházak álláspontja a megváltozott nemi szerepekkel kapcsolatban az, hogy “gyömöszöljük vissza a szellemet a palackba”,”
hát azért nem teljesen. Bár sok keresztény tesónál tényleg férfidominancia van, még katolikuséknál is. Bár a fiatalok közt hogy van, azt nem teljesen tudom. Baptista ismerős mesélte (pedig ők inkább Biblia hűek) hogy rokon kiscsajszi kijelentette, neki nem lesz gyereke, vagy legfeljebb egy. Éljen a karrierizmus! És az Emancipáció!
“Az MRA-k elutasítják a férfi feláldozhatóság eszméjét (mármint, hogy egy férfi élete végső soron értéktelenebb, mint egy nőé), a védelmező szerepet, a lovagiasságot, meg ilyeneket.”
Tényleg elutasítják ezeket? Ez a gyakorlatban mit jelent? Az MRA-k eszerint egy közösséget ért támadás esetén nem mennének harcolni, vagy ha éjjel fura hangokat hallanak a házukban, akkor az asszonyt vagy a gyereket küldik ki megnézni, hogy nem betörő-e? Ezt nehezen tudnám elhinni :-)
Ez ennél egy kicsit bonyolultabb :)
Az MRA-k ugye a férfijogi aktivisták, valójában mindössze azt az egyenjogúságot szeretnék ténylegesen elérni, amit a feministák csak álcaként emlegetnek, de valójában sz*rnak rá. Ez annyit tesz, hogy a törvények ne büntessék a férfiakat.
Az MGTOW, a “férfiak akik a saját útjukat járják” nem annyira politikai mozgalom, mint inkább filozófia. Ők azok akik tudatosan hátat fordítanak a társadalomnak, nem keresik nők társaságát, inkább a saját életüket élik – afféle modern nagyvárosi remeték.
Főleg a második csoportban vannak olyan férfiak, akikkel megtörtént, hogy – teszem azt – előreengedtek egy nőt az ajtóban, aki válaszul kiabálni kezdett, vagy (ami kicsit komolyabb) az exük lelépett a házzal, gyerekkel, satöbbi. Ezek hirdetik azt fennhangon, hogy “ha már egyenjogúság van” akkor nem állnak meg az országúton segíteni egy nőnek kereket cserélni, ilyesmi.
Általános nézet, hogy a nők döntsék el végre, hogy egyenjogúságot szeretnének vagy lovagiasságot a férfiaktól, mert a kettő kizárja egymást :)
Nem tudom, én elvagyok a női egyenjogúsággal, és szívesen vagyok lovagias a nőkkel. Bár ha egy penna elkezdene kiabálni, mert előreengedem, hááát….. Igaz ismerek olyat, akinek herótja van a dicséretektől.
Hm… akkor én egy MGTOW-férfivel akadtam össze a minap. Két dögnehéz dobozt próbáltam a boltból kicipelni, és míg elértem a kocsimhoz az egyiket elejtettem, és nem bírtam felemelni anélkül hogy a másikat se ejtsem el, így kénytelen voltam az elejtettet finomat odarugdosni a kocsihoz. Egy pasi pedig a szomszéd kocsinak dőlve rezzenéstelen arccal nézte végig a nyüglődésemet, pedig többször is ránéztem könyörgő bociszemekkel, de eszébe se jutott segíteni, ahhoz meg én túl nyuszi vagyok, hogy szóban kérjem fel a segítésre. Kár hogy az ilyenek az egész női nemet ignorálják, azért nem minden nő kezd el hisztizni, ha kinyitják előtte az ajtót…
Ez lehet hogy csak szimplán egy bunkó volt :) Olyanok is léteznek :D
Egyébként ha valaki az “emancipáció” miatt nem segít ilyen helyzetben, azt megköszönheted a feminizmusnak :\
Ez lehet hogy csak szimplán egy bunkó volt :)
nekem is rögtön ez jutott eszembe
tudom én tudom, hibáztatom is a feminizmust érte. Gondoltam, hogy magamra húzok majd egy pólót Én is antifeminista vagyok! felirattal, hátha máskor segítenek dobozt cipelni :-)
Én bárkinek szívesen segítek aki ilyen pólóban van :)
Tényleg elutasítják ezeket? Ez a gyakorlatban mit jelent? Az MRA-k eszerint egy közösséget ért támadás esetén nem mennének harcolni, vagy ha éjjel fura hangokat hallanak a házukban, akkor az asszonyt vagy a gyereket küldik ki megnézni, hogy nem betörő-e? Ezt nehezen tudnám elhinni :-)
Nem rólunk van szó, hanem azokról, akik jelen körülmények között eleve elvetik a családnak még a gondolatát is. ők pl ezt a nemrég történt hajókatasztrófát hozták fel példának, azt írták többek között, hogy rendben hogy a gyerekeket előreengedik, de miért áldozza fel magát egy férfi egy random ismeretlen nőért? Most akkor van egyenjogúság, vagy nincs? Érthető a felvetés, de szerintem a valóságban ez egészen másképp működik.
Ami a közösségért való harcolást illeti, azt mondják, ezért a nyugati civilizációért nem kár, úgyis a saját sírját ássa. Hadd pusztuljon.
Azt mindketten elfelejtettük odaírni, hogy a családját, a barátait, a szorosabb értelemben vett közösségét az ilyen pasik is “megvédenék”, csak az idegenekkel szemben közömbösek.
ja, jó’ van, akkor így már értem :-)
(bár továbbra is kétlem, hogy vészhelyzetben tényleg teljesen közömbösek tudnának maradni egy másik emberi lénnyel szemben, csak mert nem ismerik, nagyon nehéz lehet az ilyesmi)
Na igen, sokat elmond, hogy erről mindenki tudja, hogy egy ösztönös késztetés legyűréséről beszélünk. A férfiaknak a vérében van a nők megsegítése, és ez a legnagyobb szerencséje a feministáknak, mert irgalmatlanul vissza tudnak élni vele. Annál nagyobb tetűség persze pont egy ilyen nemes gesztussal visszaélni, főleg úgy, hogy közben tagadják a létezését, sőt, sározzák a férfiakat. Hihetetlen.
ühüm, értem mire gondolsz. Bár szerintem ez csak rizsa az említett MRA-k részéről, mert amíg nem voltak a kérdéses helyzetben nem tudhatják, hogy reagálnának. A védelmi ösztön annyira be van kódolva a férfiakba, hogy egy akut veszélyhelyzetben igazából kevesen nem engedelmeskednének neki. A kanapéról átgondolva, lehet hogy logikátlannak tűnik, hogy egy hajószerencsétlenségben a férfi feláldozza magát egy ismeretlen nőért, de ha a süllyedő hajón állna, az utolsó mentőcsónak mellett, amiben már csak egy hely van, és mondjuk minden társadalmi nyomás nélkül választhat hogy ő üljön-e be vagy egy szepegő nő, akkor kétlem, hogy sokan lennének, akik otthagynák a nőt, és inkább ők ülnének be.
Az utolsó mondattal egyetértek, ezért is nem azt írtam, hogy “ha az országot vagy Európát támadják meg”, egyetlen férfiismerősömtől se várnám el, hogy egy lépést is tegyen a nyugati civilizáció megmentéséért (sőt, térden állva könyörögnék hogy maradjanak otthon és életben), hanem közösséget, szóval ha mondjuk a falumat támadják meg, vagy a családot, akkor azért örülnék ha a férfiak megpróbálnának megvédeni. És nem azért mert az ő életük értéktelenebb, hanem mert nekik több esélyük van a sikerre mint nekem.
odáig kellene eljutnunk, hogy ez a kedves kis hölgy ne azért szepegjen, hogy a pasi megsajnálja és megszánja, hanem azért, mert tudatában van annak, hogy semmivel sem különb, mint a vele szemben álló férfi…és igen! ha a férfi úgy mérlegel, hogy ő akar beülni, akkor üljön…fordított esetben a nő sem tenne másképp.
Én valszeg azért szepegnék, mert halálra lennék rémülve egy süllyedő hajón :-)
én is be lennék sz@rva rendesen, az tuti :)
Hát én őskövület vagyok, mert részemről nem probléma, ha sajnáltatni akarja magát a csajszi. Igaz, magánéletben nem tűröm, meg is kaptam párszor, milyen szívtelen vagyok, de ne manipuláljon engem senki! Másrészt részemről oké, hogy pl. a Titanic az Özvegyek Hajója nevet kapta, lévén, hogy annyi férfi halt meg ott a lovagiasság jegyében.
Egyébként én nem tudom ezt ilyen könnyedén lejátszani hogy ha úgy dönt, hogy otthagy, akkor hagyjon csak ott. Az a minimum, hogy esetleg gondoljon arra is, hogy engem is mentsen meg magával együtt. Legalább ajánlja fel, hogy a csónakba kapaszkodhatok hogy a víz felszínén maradjak vagy valami… Én fordított esetben gondolkodnék azon, hogy hogy menekülhetnénk meg mindketten, nem fogadnám el az áldozatát szó nélkül, pláne ha a legkisebb esély is van rá, hogy mindketten életben maradhatunk.
Tetszik a mentalitásod mdmselle. Valahogy oké, hogy egy nő számítson is rá, hogy nem fogom csak úgy otthagyni. Valamit teszek érte, ez biztos. Igen, csak kapaszkodjon az “erős karomba”, ezek érte fognak dolgozni. (Elvben mondom ezt. Soha nem voltam még ilyen helyzetben, és csak remélem, hogy lenne bennem bátorság szembenézni a halállal.)
Viszont korábbi munkahelyemen egy középkorú nőn kiakadtam. Elvárta, hogy én mint fiatalabb és férfi mindig előzékeny, szolgálatkész stb. legyek feléje. Úgy vélte neki ez jár, mert nő és idősebb. Magamtól tök szívesen lettem volna mindez feléje, de így, hogy mint egy igát a nyakamba dobta…. Persze megköszönni elfelejtette, hiszen ez járandósága, a minimum, hogy ki van nyalva a feneke általam. Már bocs.
na de itt most nem volt megadva ez a lehetőség. arról volt szó, hogy “az utolsó mentőcsónak mellett, amiben már csak egy hely van, és mondjuk minden társadalmi nyomás nélkül választhat”
egyébként meg ki mondta, hogy nem jöhet a csónakba kapaszkodva :)…de akkor annak tudatában tegye, hogy bármikor felfalhatják a cápák …és ha már körülötte uszikálnak és zokogni fog félelmében, akkor sem fog beférni
.
Martinovich Sándor S. J.: Kereszténység és feminizmus
szerencse, hogy a keresztény feministáktól távol állnak az ilyesmik
Szerintem sok iránya van a feminizmusnak is, és sok mindenért érezheti magát feministának valaki. Én nem tartom kizártnak, hogy pozitív hozadéka lehet a világ számára egy keresztény feminizmusnak.
Idáig bírtam olvasni.Megyek hányni.