Férfisors töredékek

Ezeket a verseket jó barátom, Németh Zsolt írta meg, aki tagja a Keresztény Férfiak Társaságának.

Kiszakadva

Szatyrodban hordozod sorsodat,
nejlonokba bélelve, éhsóváran eszegeted,
feladtad terveid, nem moccan gondolat,
padokra görnyedve alszod át jelened…
Válasz borízű hangodra ritkán jön,
nyújtózik tenyered jólfésült lelkeknek,
pincék dohos fala esténként rád köszön..
Te kalmükarcú hitetlen! Téged is szerettek!

Szesztestvérek

Alagsori söntésben, dohos állott levegőben
esetlenül tántorog egy itt maradt élő kövület…
Kocsmaszagú magányában megértő társat keres,
s a hátsó sarokban máris valaki feléje integet.
Opálos pupillái vették a jelet, elbotorkál felé…
A gyatra, zavaros lé ki-kilöttyen, ő megzökken,
majd céljához érve rongybábként huppan mellé,
s elvesznek az orrfacsaró kékesszürke ködben…

Kérdőre vonva

Tudsz-e még lázba jönni,
kilesni bújkáló vágyat,
mely magára sosem várat
s igazán képes gyötörni?

Hiszel még a hitetlennek,
aki tág szemekkel érvel
míg koloncot köt ezrével,
de leginkább Istenének?

Megkörnyékez éjszakákon
az elvágyódás kényszere,
hetvenszer-hetven éjjele,
ha szemedre nem jön álom?

Érzel-e görcsös fájdalmat,
ha megszerettél valakit,
ki még elhiszi szavaid,
mik évek óta rá vártak?

Tudsz-e még lázba jönni,
kilesni bújkáló vágyat,
ha hited medre kiszáradt,
várni arra, mi nem várhat?

Cherche la femmes!

Keresem álmok hajlékában, éj fátylában-
Patak sodrában, időtlen fák odvában-
Tél havában, szikár jégvilágban-
Tavasz abroszában, koszorúslány mosolyában-
Zeg-zugos házak árnyékában, villákban-
Terek magányában, vonat vagonjában-
Fülledt váróteremben, újsággal kezemben-
Sörszagú söntésben, félhomályban, sötétben-
Kábelcsatornákon, túl félszázon-
Könyv felett görnyedten, versközelben-
Azért mit adhat, öröm-gyönyör s ha elgyötör,
akkor sem adom százért, míg élünk egymásért!