Feminizmus a sajtóban

Rendszeresen hallhatjuk a feministáktól, hogy nemcsak hogy nem kapnak teret a sajtóban, de egyenesen üldözik őket. Ebben a témában hadd idézzek pár sort egy feminista kiadványból – és itt rögtön megbukik az egész feminista hazudozás, hiszen ez egy EU-s, és magyar állami támogatással készülő magazin…

“Vajon íratlan szabályok, esetleg önkényes újságírói szelekció vagy talán a politikai akarat az oka annak, hogy például a feminizmust semmilyen kontextusban sem szeretik használni az újságírók cikkeikben? Abban az esetben pedig, ha mégis szóba kerül, leginkább negatív vonzattal és szenzációhajhász hírek keretében jelenik meg a fogalom.”

A finanszírozásra vonatkozó részleteket lásd ott a lap alján. Szegény feministákat annyira üldözik, hogy kénytelenek állami pénzből terjeszteni a dogmáikat. Bezzeg a rohadt antifeministák, akikkel tele van a sajtó…

Hm.

Szokás szerint a valóság a tökéletes ellentéte annak amit a feministák állítanak. Igenis szerepelnek ők a fősodratú médiában, mégpedig annak támogatását élvezve. Ezzel szemben az antifeministák semmiféle helyet nem kapnak a sajtóban, és a feministákat a mainstream médiában komoly támadás nemigen éri.

Vegyünk egy egyszerű példát: ott a HVG. Respektált gazdasági hetilap, ami rendszeresen beszámol feminista fejleményekről, például a tegnap említett nőnapi NANE tüntetésről. Egyetlen elítélő hang nélkül, sőt, kifejezetten támogatólag.

Aki huzamosabb ideig kommunikál feministákkal, tapasztalhatja, hogy ez a “sajtóban elnyomnak minket” szöveg csak egy része annak a stratégiának, ami a feministákat erőtlen kis áldozatoknak állítja be, akik a nagy elnyomó patriarchátus ellen esélytelenül küzdenek. Őket mindenhol támadják, sehol nem biztosítanak nekik felületet, stb. Szegény, szegény feministák…

Ehhez képest – szintén HVG hír – “A nők elleni erőszak felszámolását célzó nemzetközi mozgalom tevékenységéhez kapcsolódóan az Európai Parlament képviselőnői adták elő kedden este az EP brüsszeli székházában az Eve Ensler New York-i feminista írónő könyve alapján készült színdarabot, A Vagina Monológokat.”

Hát ez azért odavág.

1. Az EU-Parlament képviselői

2. Az EU-Parlament székházában

3. “A nők elleni erőszak” felszámolására irányuló mozgalom kereteiben

4. Egy kifejezetten férfigyűlölő feminista művet

Szegény, szegény feministák. Hogy is mondta a kedves Szoboszlai Beáta? “(…) a feminizmust semmilyen kontextusban sem szeretik használni az újságírók cikkeikben? Abban az esetben pedig, ha mégis szóba kerül, leginkább negatív vonzattal”.

Miközben a HVG arról tudósít nagy lelkesen, hogy a legfőbb európai politikai szervünk képviselői feminista dzsemborit tartanak az EU központi székházában. Tegye fel a kezét aki nem látja az ellentmondást…

A feministák hazudnak. Nem is kell ezt tovább ragozni, elég ha minél többen megértik.

Említésre érdemes még ez is:

A kedd esti brüsszeli bemutatón a legkülönbözőbb pártállású európai parlamenti képviselőnők léptek színre. A francia Marielle Gallo és a finn Sirpa Pietikäinen néppárti, a portugál Ana Gomes szocialista, a romániai Renate Weber és a svéd Cecilia Wikström liberális, az osztrák Ulrike Lunacek, a német Franziska Brantner és a belga Isabelle Durant zöldpárti, a holland Kartika Tamara Liotard pedig radikális baloldali.

Ebből nagyjából látni lehet, hogy mik azok a fogalmak, amik a kulturális marxizmus ernyője alá tartoznak. “Néppárt”, szoci, liberális vagy zöld: ezek politikailag mind ugyanazt jelentik – a rend és a kultúra lerombolását. [Itt hozzá kell tennem, hogy sajnos a velük szemben álló konzervatív oldal sem az már, mint ami hagyományosan volt… Tőlük sem remélhetünk “védelmet” a feminizmus ellen.]

És a vagina monológok külön megér egy misét, a maga olyan kis különlegességeivel, mint pl. hogy az egyik sztoriban a főszereplő 13 éves lánygyermeket leitatja és megerőszakolja egy idősebb nő, amire a leány azt mondja, “jó erőszak volt”, ami megmentette őt attól, hogy férfiakra legyen szüksége. Ezt előadni az EU Parlamentben? Csak gratulálni tudok.

…

Nade nehogy vád érjen, miszerint egyetlen újságra alapozom a véleményem, lássuk a Népszabi aktuális számát: “Világcég a bántalmazott magyar nőkért” – a főoldalon, jó nagy képpel. A kalapom megeszem ha ez nem feminista-pozitív írás… Elolvasva: az.  Halász Pálma kalandjairól szóló mese, aki a CSBE törvényi állását szeretné megújítani, hátha több férfit lehet majd bebörtönözni. Ikszedjére, ugyanis korábbi próbálkozásai sikertelenek voltak. Ő maga nem erőlteti a feminista megnevezést: “Szerinte ez a kérdés független az ideológiáktól, pusztán arról szól, hogy erősebb legyen a nők és a gyerekek jogbiztonsága.” Aha. A férfiak jogbiztonsága meg le van tojva, mint tudjuk. Ők nem emberek, ők nem számítanak. Ők csak arra kellenek egy modern társadalomban, hogy legyen kihez viszonyítva többletjogokat adni másoknak. Sajnos ez a kérdés egyáltalán nem független az ideológiáktól, kedves Pálma, ugyanis ön is csak egy férfigyűlölő ideológia hazugságai miatt hiszi azt, hogy a CSBE kérdése elsősorban azt jelentené, hogy a gonosz férfiak verik szegény nőket. Az meg egyenesen szomorú irónia, hogy a statisztikák szerint a gyermekbántalmazások többségét a nők követik el, vagyis igen nehéz értelmesen egy foglalatba tekerni a nők és a gyerekek érdekeit CSBE tekintetében. Feminista nézőpontból persze menni fog, hiszen ők tagadják a valóságot. Hogy Pálma téved, vagy maga is a hazugság szekerét tolja? Innen nem tudom eldönteni, de sajnos az eredmény szempontjából mindegy is. Amíg a férfiak ellen, és egy rendőrállam létrehozása mellett lobbizik, számomra nem nagyon lesz szimpatikus.

Lentebb a népszabi cikke átmegy egyértelmű és kendőzetlen férfigyűlölő mocskolódásba:

“– Nem igaz, hogy minden idesorolható cselekményt lefednek a jelenlegi szabályok – állítja Spronz Júlia, a Patent Egyesület munkatársa. Szerinte a gazdasági erőszak legtöbb formája, például a gyerekek után járó állami juttatások kisajátítása, a családi kassza monopolizálása, a közös vagyontárgyak megrongálása, megsemmisítése nem esik a törvény hatálya alá, de semmi sem tiltja a fenyegető zaklatás bizonyos formáit vagy a reprodukciós jogokkal való visszaélést, vagyis amikor valaki például megtiltja a partnerének, hogy védekezzen, vagy abortuszra kényszeríti.”

Ez a legalja. Sok, nyomdafestéket nem tűrő gondolatomat közzétehetném az ilyen emberekkel kapcsolatban, akik képesek a napot lehazudni az égről, csak hogy rágalmazzanak és megbecsteleníthessenek másokat.

Miféle gazdasági erőszakról képes beszélni, miközben statisztikák mutatják, hogy a férfiak által megkeresett pénz legnagyobb részét is a nők költik el??? Ki ne ismerné a hagyományos nemi és családi szerepeknek azon részét, hogy a férj megkeresi a betevőre valót, és hazaadja az asszonynak? Igen, ez jelenleg a legelterjedtebb családi pénzgazdálkodási forma a világon. Az adatok szerint a világ vásárlói pénzköltésének 70%-a a nők kezében van – ez a szám az USA-ban 83%. Gazdasági erőszak???

Közös vagyontárgyak megrongálása? Nekem volt alkalmam több “temperamentumosabb” hölggyel is kapcsolatban élni, és volt már, hogy könyvemet vagy ruhámat vágták szét, hogy tányér repült a falnak, de én még soha senkinek semmijét nem tettem tönkre. És a tapasztalataim nem egyediek. Tehát kedves Spronz Júlia elmehet a jó édes istenhátamögé a férfiak ellen panaszkodni olyan dolgokkal, amiket sokkal inkább a nők követnek el.

És akkor el se kezdjük a “reprodukciós visszaéléseket” tárgyalni, amiknek az összes koronázatlan királya a nők kezében összpontosul. A zabigyerekek felneveltetése a tudatlan balekkal, a fogamzásgátlás szedése/nem szedése úgy, hogy azzal csapdában lehessen tartani a férfit, stb. Ezek jelentik az ilyen visszaéléseket, nem az a retardált agyrém, ami Júliánk fejében habzik. Az abortuszra kényszerítést is jobb lenne nem említeni, mert minden ilyen esetre jut talán egy tucat, amikor a férfi veszíti el a gyermekét akarata ellenére – vagy akár a tudta nélkül! -, hiszen, mint tudjuk, egy apának semmilyen joga nincs a gyerekkel kapcsolatban. Csak kötelessége, mert fizetni azt muszáj, különben irány a börtön.

Gyomorforgató a cikk, és hányingerkeltő az ilyen egyesületek tevékenysége. Szépen egymásra találtak.

Persze a HVG és a Népszabi együtt is viszonylag szűk keresztmetszet, de ha kiegészíteném a Magyar Nemzettel…?

“Nőnap alkalmából ezúttal nem csupán a virágok és a jókívánságok, de néhány szomorú statisztikai adat is eljutott a címzettekhez. A családon belüli erőszak valamilyen formája ugyanis minden ötödik nőt érinti ma Magyarországon.”

Ugyanannak a Spronz Júliának ugyanazzal az okádékával jönnek, bár kiegészítik más feministák okoskodásával is. A főoldalon, nagy képpel. És a képen természetesen ökölbe facsarodott férfival és lila szemű nővel, mert mint tudjuk a CSBE-t kizárólag férfiak követhetik el…

Érdekes ez a mód, ahogyan a rohadt patriarchátus elnyomja szegény feministákat, nem gondoljátok?